HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Romlott erőd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Hitsugaya Toushiro
Mesélő
Mesélő
Hitsugaya Toushiro

Hozzászólások száma : 51
Registration date : 2012. Nov. 17.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ex-kapitány, gyereksztár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te0/0Romlott erőd 29y5sib  (0/0)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyKedd Feb. 12, 2013 7:51 am



Résztvevők:
Kuchiki Samanuske
Naganori Asami
Amatsu Yukariko
Shihouin Ryouichi
Hidetada Nishigami
Tsugahara Nakamura
Kitetsu Raiden
Rukishikaja Noruta

Miután a főkapitánytól megkaptátok a parancsokat, haladéktalanul útra keltetek. Az alapján, hogy hol, és milyen körülmények között adta elő, mi a küldetésetek, az utolsó kételyek is eloszlottak azt illetően, hogy ez a küldetés magasabb prioritást élvez mindegyiknél, amit valaha elvégeztetek, azonban csak kettőtök tudja, pontosan miről van szó.
Az első osztagos tiszt vezetésével gyorsan megérkeztek Rukongai nyugati részének 79-es és 80-as körzetének határához, ahol egy faházikó álldogál, látszólag üresen. Nyomasztó csend üldögélt a környéken, csak a szél süvített a fák között, a levegő pedig mintha fülledtebb, fojtogatóbb lenne, mint Seireiteiben. A reiatsu ellenben normálisnak tűnik.
A vezetőtök is feszültnek tűnik, de ez csak a gyakori nézelődéséből következtethető ki, lassítás nélkül megy a házhoz, és húzza el a tolóajtót, és int, hogy kövessétek a vártnál kisebb épületbe. Ami, úgy látszik, valamiféle raktárként funkcionál: a legkülönbözőbb fegyverek, ruhadarabok, kiegészítők foglalják el, csak középen van szabad hely, amit egy kis asztal, és néhány párna foglal el.
- Az Ichibantai Juusekije vagyok, Higawa Saka, most, hogy biztonságosan beszélhetünk, én fogom ismertetni a feladatukat, urak és hölgyek- a fekete hajú shinigami megigazította félholdlencséjű szemüvegét, majd egy térképet terített ki az asztalra. - Ez itt a szomszédos tartományról, Takasasáról készült térkép, itt lokalizáltuk a lázadókat, akik száz éve, a helyi bűnbáró által épített erődöt erősítették meg. Ritkán járnak erre shinigamik, a legutolsó hivatalos őrjárat tíz éve vonult arra, és a közelmúltban történt fontosabb incidens elvonta a figyelmünket róla, tehát lehet, hogy már tíz éve berendezkedtek ott. Nem ismert sem a számuk, sem az erejük, bár az erőd mérete alapján az ellenség létszáma nem lehet magasabb ötszáznál, a közülük elfogottak megvizsgálása viszont kiderítette, hogy rendelkeznek reiatsuval, valami természetellenes eljárással megközelítik egy végzős akadémista erejét. Seireitei főereje a stratégiai számítások alapján képes szétzúzni őket, mielőtt támadnának, de valószínű komoly veszteségeket könyvelhetnénk el a csata végén- a fiatal tiszt körbepillantott az összegyűlteken, tekintete végül megállapodott az omnitsukidous férfin. - Shihouin-san vezetésével négyen elvegyülnek Takasasa tartományban, és megpróbálnak minél több információt gyűjteni a készülő ostromhoz, úgy, mint az erőd gyenge pontjai, az ellenség létszáma és képességei, a járőrútvonalak, az őrségváltás rendje, illetve a helyi lakosság hozzáállása a lázadókhoz. Főleg bűnözők lakják a körzetet, de Masayoshi-sama szeretné elkerülni, hogy Rukongai lakosságát is belekeverje ebbe a háborúba- a tiszt a térképhez hívta az omnitsukidoust, és egy nagyon magasról készült légi felvételről megmutatta az erődöt a körzeten belül- a városka közepén magasodott. - Ez a legjobb felvétel az erődítményről, szeretnénk, ha a küldetés végén készítenének egyet, minél alacsonyabbról, ezt azonban hagyják a végére, hogy ne fogjanak gyanút, amíg információkat gyűjtenek, és ne tegyenek semmit, amiből rájöhetnének, hogy shinigamik. Továbbá jobb, ha tudnak még valamit: ha bármelyiküket elfogják, a Gotei kénytelen lesz magukat dezertőrnek beállítani, és nem tud semmit tenni a kiszabadításuk érdekében, mert ezzel veszélyeztetné a tárgyaláson elért eredményeket- a fiatal tiszten látszott, hogy ő sem örül neki, hogy ez utóbbit el kellett mondania, és nem is feltétlenül ért vele teljesen egyet, de a Gotei részéről logikus, hogy nem áldoznak fel sokakat egyetlen életért.
- A csapat másik felét már várják az erődben, Amatsu-fukutaichou-sant hárman fogják elkísérni. Az önök célja, hogy fegyverletételre bírják a lázadókat, illetve arra, hogy engedjék elvenni az erejüket a Juunibantai tagjai által. Sajnos nem ismerjük az éppen velük lévő vezető személyazonosságát, úgyhogy nem tudtunk elemzést készíteni arról, hogyan érhetnénk el a legbiztosabban a sikert. A legjobb az lenne, ha már előre kitalálnák, mit fognak felajánlani cserébe, nehogy ellentmondásba keveredjenek, ha teljesíthető dolgot kérnek a fegyverletételért, elfogadhatják azt. Mivel Seireitei biztonsága a tét, az eszköz nem számít, csak a cél. Ezenfelül tudniuk kell: ha bárkit a felderítők közül a tárgyalásra hoznak, bármibe kerül, tagadják le az ismeretséget, még ha ez az életébe is kerül. Az erőszakot mellőzzék, bántatlanságot ígértek, amíg nem lépik túl a hatáskörüket követként- Higawa gondolkodott pár másodpercet, hogy mindent elmondott-e, amit akart, majd folytatta.
- Osszák el, hogy ki megy Shihouin-sannal, és ki Amatsu-sannal, de siessenek, mert minden perc drága! A beolvadó osztag tagjai találnak ruházatot, válasszanak minél kevésbé feltűnőt, illetve vigyenek magukkal fegyvereket, ha harcolniuk kell a helyi martalócokkal, azokkal megvédhetik magukat feltűnésmentesen. Amatsu-fukutaichou és a csapata shunpoval menjenek előre, Shihouin-san és társai viszont csak a fás terület végéig shunpozzanak, onnan már menjenek gyalog! Ha van kérdésük, tegyék fel! … Sok sikert kívánok!- az első osztagos tiszt válaszolt a feltett kérdésekre (ha voltak), majd visszaindult Seireiteibe, hogy egy másik fronton ő is részt vegyen a háborúban. Rengeteg élet múlik rajtatok, felelősséggel kell eljárnotok.



Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te13400/15000Romlott erőd 29y5sib  (13400/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyCsüt. Feb. 21, 2013 8:14 am

Hajnali tíz órakor bújtam ki az ágyból egy átkozott pokollepke kitartó zaklatása nyomán. Mikor megtudakoltam, hogy a főkapitány hívat, rögtön tudtam, hogy nem ismét a kocsmába kell látogatást tennem, így hát azonnal magamra kaptam az ünneplő gúnyámat. Aztán, amikor észbe kaptam, hogy esetleg nem a frakkos öltöny, s a fekete nadrág a megfelelő öltözék a legfőbb főnök színe elé járulni, azonnal magamra öltöttem az egyenruhámat. Mikor elindultam volna az első osztag irányába, akkor csapot meg a friss hányás illata az éjsötét cuccon. Hihetetlen sebességgel rohantam a ruhásszekrényem felé, ahol egy sokkal alkalmasabb fekete kosztümöt kerestem. S bár ez elsőre egyszerű feladatnak tűnik, mégis a legtöbbjén találtam, taknyot, hányást, vagy akár piafoltot. Amikor pedig találtam egy patyolat tiszta darabot, azt horribilis sebességgel kapta, magamra.
Ahogy pediglen kiléptem az utcára, ahol megcsapott a hideg szél, azonnal elkezdtem bukdácsolni. Biztos voltam benne, hogy valami nagyon keményből ittam, valami felháborító mennyiségben, de hogy mégis mit, illetve, miket, na, arról fogalmam sem volt. De még arról sem, hogy mikor kezdtem a vedelést, vagy, hogy kivel. S ahogy arról sem volt halvány lilám, sem hogy hol. Mintha az egész tegnap estét kitörölték volna a fejemből, mint egy hülye, amnéziáról szóló filmben. Azonban most nem a tegnap estéről kell elvesztett emlékeim kutatnom, hanem mihamarabb eljutni a főfőnök hallótávolságába. Azzal erőt vettem magamon, s shunpoval kezdtem el közlekedni, ám az túlontúl gyorsnak bizonyult a számomra s félő volt, hamarosan megtudom, mit is fogyasztottam az éjjel. Ezért, kénytelen- kelletlen, csak séta tempóval tudtam haladni.
Mikor épp azon agyaltam, hogy merre is kéne menni, akkor pillantottam meg azt a fekete foltot, ami kellemetes álmomból riasztott fel. Első gondolatból, le is akartam tépni azokat az irritáló szárnyait, másodjára pedig, olyannyira megéheztem, hogy egészbe akartam lenyelni a dögöt. Mikor pediglen sikerült magamba verni egy kis józanságot, rájöttem, hogy mi másért van még itt, ha nem azért, hogy az utat mutassa. A felismerés után pedig, mi mást tehettem volna, nyomába eredtem az apróságnak. Bár kedvem lett volna, megenni, vagy megkínozni, de az a kevéske ésszerűség meggyőzött afelől, hogy ne tegyem. Kíméletlenül hosszú volt az út, így volt is időm kijózanodni, már amennyire az az én állapotomban lehetséges.
Mikor megérkeztem a helyre, ahol összegyűlt az elit csapat, mármint, mit elit, ha én is bene vagyok, az nyilvánvalóan, valami tróger banda lehet. Természetesen már mindenki ott volt, s csak rám vártak, ahogy azt már megszoktam. Aztán, amikor végignéztem a csapaton rájöttem, hogy mégse, talán csak én egyedül vagyok, olyan alkoholista disznó, aki minden éjjel máshol hány. Na, de nem azért jöttem ide, hogy halálisten társaim alkoholistaszintje kémkedjek, hanem, hogy az első osztag kapitányának mondandóját hallgassam végig. Ám az, olyan nehéz nyelvezetű volt a számomra, hogy alig értetem egy-két mukkot belőle. Biztos valamiféle idétlen kódnyelven tárgyalt, amit jelenlegi helyzetem miatt nem tudok megfejteni. Na, de miután a többség elindult valamerre ösztönöm pedig azt szajkózta, hogy mars utánuk. S hát ki volnék én, hogy ellent mondjak magamnak, megindultam a tömeggel.
A népet egy első osztagos tiszt követte, s hogy ezt honnét tudom, a lehető legjózanabbik gondolatom súgta. S az isteni sugallat után, a csoport néhány másik tagját is elkezdtem vizsgálni. Volt köztük néhány szemrevaló nőcske, de többségében, ellenszenves férfiak alkották a társaságot. Olyan volt, mint egy elrontott osztálykirándulás, ahol csak én használtam ki a tanármentes éjszakát. Olyan idegennek éreztem magam tőlük, mintha egy világ választott volna el tőlük. Nekik olyan egyszerűen ment ez a menetelés, nekem pedig külön-külön kellett koncentrálnom a lábaimra, s fejemre is, hogy véletlenül se essen le. Rá szerettem volna gyújtani, mielőtt bárhova is megérkeznénk, ám ebben a ruhakölteményben, sem cigi, sem pedig gyújtó nem volt meglelhető. Enyhe fészpalmolásom után, meg is érkeztünk a célállomásra.
A Rukongai egyik legtávolabbi szegletében voltunk, a fák szinte ordibáltak, s kíméletlenül erős szél fújt. Nem tudtam eldönteni, hogy ezelőtt is ilyen kegyetlen időjárás uralkodott-e vagy csak itt. A többiek arcán végignézve, ők nem éreztek semmit, így ezt inkább felírtam a saját számlámra, s nem a környezetére. Előttünk egy balra-jobbra dülöngélő faházikó állott. Semmi esetre sem akartam bemenni az instabilnak tűnő építménybe, ám a környékemen lévők, nem így vélték, én pedig nem tehettem mást követtem őket.
Odabenn olyan tömeg fogadott, hogy majd bele fulladtam. Minden önuralmam össze kellett szednem, hogy ne hányjam széjjel a feleslegesnek tűnő holmikat, s természetesen magamat sem. A pillanatok is hosszú perceknek tűntek, ám mintha az idő kezdett volna stabilizálódni. Mintha kezdtem volna egy kicsit kijózanodni, egy idő után pedig a vezetőnk szavait is megértetem. Mérhetetlenül büszkévé tettem magamat, ám mire a tiszt mondandója végére ért ismét visszaestem abba a helyzetbe, hogy egy radírgumi agyi szintjével értem fel.
Mivel ismét csak a többiek reakciójára hagyatkozhattam, követtem az első embert, aki elindult az álruhák irányába. Ott sok-sok átlagos ruhát találtam, ám egyik sem illett a stílusomhoz, hisz semelyiken sem virított legalább egy kis hányás foltocska. Végül megoldottam a problémát, s találomra kiválasztottam néhány göncöt. Üldözöttem pedig ezután fegyverért ment. Bár mindig is békepárti voltam, de nem szerettem volna kitűnni a katonás sorból, így magamhoz vettem valami szúrófegyvert. Ezek után pedig kikajtattam a szűk helységből, hogy a többiek is fel tudjanak szerelkezni, ez már csak nem jelent senkinek sem problémát.
A szabad levegőn ismét egy kevéske józanság uralkodott el rajtam. Mivel már végtelenül irritált ez a józan-részeg hullámvasút, keresni kezdtem valamit, ami segíthet rajtam. A nem is olyan távolban, láttam egy hordót, teliengedve vízzel. Nem tétováztam, ő lesz itt az „én hősöm”, odacsörtettem, s fejemet alaposan megmártva bene, majd megfulladtam. Ám nem szokásom, ilyen kaliberű dolgok előtt elhullani, így még épp időben sikerült kihúznom a fejem. Ahogy a víz tükrében végigmértem magamat, megláttam szemem alatt letelepedett táskákat, amik az alvatlanságomra utaltak. Valamint a szám is kicsit ki volt száradva, így más lehetősnek híján, a „fürdővizemmel” oltottam a szomjamat.
A tettem után egy kicsit egészségesnek éreztem magam, ám koránt sem annyira, hogy józannak nevezhessem magam, ugyanis továbbra sem emlékeztem arra, mit tettem előző éjszaka. Egy újabb fejmosás után, már néhány halvány dolog eszembe jutott, például, hogy este hét után kezdtem iszogatni. Miután pedig már a sokadik pancsit ejtettem meg, elkezdtem fájlalni a jobb lábamat. Néhány perccel később pedig gyomrom elkezdett forogni önnön magában. Készen álltam arra, hogy belem minden mozgó tartalma a számon fog kiszökni, s el is kezdtem támasztani a falat, ám a várt hatás helyett egy kevésbé súlyos következett. Miután pedig böfögtem egy öblöset, a többiek is elkezdtek szállingózni kifele.
Én pedig, hogy mégse veszítsem el a fonalat, immár zúgó, ámde józan fejjel visszabattyogtam. Beletelt még néhány percbe mire összegyűlt a néhány fős csapatom, s elindulhattunk, én pedig minden rosszra felkészülve vártam a feladatot.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Male
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 27
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te6500/15000Romlott erőd 29y5sib  (6500/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyCsüt. Feb. 21, 2013 10:43 am


Csak a szerencsének köszönhette a törékeny pokollepke, hogy nem morzsolódott össze. A kis jószágnak jutott ugyanis a feladat, hogy értesítse a még alvó férfit. A lepke szárnyát rebegtetve szállt le Raiden vállára, hogy átadja üzenetét.
A szürke shinigami viszont nem számított ilyen ébresztőre. Fáradtan, és morgósan kapott az épp felröppent lepke felé hogy szétmorzsolja a markában, ám amaz szerencsére kicsúszott a vakon utána kapó kéz elől.
Mikor pár másodperc elteltével sem találta a fránya lepkét, álmosan feltápászkodott, majd akkorát ásított hogy majd’ kiugrott az állkapcsa. Arca a szokásosnál is gyűröttebb volt, az idő szántotta ráncok mellett szemei alatt sötét karikák is növelték cseppet sem biztató ábrázatát. Végigpörgette a fejében a lepke által hozott üzenetet, majd lemondóan sóhajtva indult el, hogy egy gyors mosdást követően fölvegye ruháit, majd övébe tűzze a két kardját, s végül elinduljon az első osztag épületei felé. Út közben látta hogy itt-ott pár shinigami elrohant egy távolabbi utcában, ő ellenben csak megnyújtotta a lépteit.
Úgy tűnt viszont, hogy a főkapitány sem húzta sokáig a szót. Ugyanis miután megérkezett – több más shinigamival egyetemben – a Gotei feje pár szó után már küldte is őket elfelé. Persze velük tartott egy első osztagos is, talán azért, gondolta Raiden, hogy a főkapitány igencsak rövidke szavait kibővítse.
Út közben persze siettek, vagyis a szürke shinigaminak még kissé jobban meg kellett nyújtania a lépteit. Egy ideig nem is zavartatta magát, ám amikor átlépte a Seireitei, és a Rukongai határát, megdobbant a szíve. De nem az örömtől.
Egész úton szótlan volt, arca mint egy kőszoboré, s leginkább a tájat pásztázta, olykor pedig rosszat sejtve tekintet az égre. Fejében a főkapitány szavai csengtek, miszerint a jelenlegi küldetésük minden előzőnél magasabb prioritást élvez.
Hosszú percekig menetelt, mígnem látta, hogy megérkeznek az úticéljukhoz, ahhoz az egyszerű kalyibához, ami egymaga ürességében egyáltalán nem tűnt bizalomkeltőnek. Ahogy társai beléptek a kunyhóba, a férfi egy pillanatig még körülnézett. Nem tetszett neki a szél járása, s az mintha valami rossz szagot hordozott volna körbe a fák körül. Fújt egyet, majd ő is betért a kunyhóba, ahol még sikerült épp elcsípnie az első osztagos nevének felét.
Komótosan leheveredett, s a szeme sarkából nézte mit mutogat a tiszt a térképén. Olykor pár szó meg-megragadt a fejében.
„…ha bármelyiküket elfogják, a Gotei kénytelen lesz magukat dezertőrnek beállítani, és nem tud semmit tenni a kiszabadításuk érdekében, mert ezzel veszélyeztetné a tárgyaláson elért eredményeket”
Itt épphogy hallhatóan, gúnyosan felhorkantott. Arca továbbra is érzelemmentes maradt, de nagyon jól tudta, hogy a tiszt ezt fogja mondani. Logikus volt, viszont azt legalább kinyöghette volna, hogy a társai ne csak tétlenül nézzék ahogy a másikat felkoncolják. Egy katona sem marad hátra, mi…
Hirtelen arra kapta fel a fejét, hogy az első osztagos… Saka, vagy mi volt a neve, egy ideje hallgat, a többi shinigami pedig szedelőzködni kezd körülötte.
Raiden is feltápászkodott, s egy gyors mérlegelés után úgy döntött, hogy a diplomáciai hajcihőt oldja meg más. Az információs tiszt által említett ruha-fegyver lerakathoz lépett, hogy alaposan végigvizsgálja annak tartalmát.
Nem kellett neki sok, hogy ráakadjon egy jókora, megviselt sötétszürke haori és köpeny keverékének látszó ruhára. Magára öltötte, s egy eldugott ráncnál kiszakította az anyagot, hogy kibújtassa rajta a két markolatot. Közbe jutott eszébe, hogy rajta mint mindig, a szürke ruhája van. Legalább annyival is kisebb a gyanú arra, hogy a férfi shinigami.
Kiengedte, majd megrázta hószín üstökét, s hagyta hogy jó pár tincs az arcába hulljon, majd utána szorosan összefogta a haját, megigazította a köpeny csuklyáját, s végül magához vett egy egyszerű botot. Hogy a férfi előtt is volt hozzá hasonló termetű shinigami, vagy csak gondoltak rá, hogy milyen magas Raiden, azt nem tudta megmondani, de ahogy nézte, mind a köpeny, mint a bot kellően illő volt a méretéhez.
Még kisöpört a szemeiből pár kósza hajszálat, majd a Shihouin férfihoz lépett. Ahogy újra átgondolta, úgy vélte, mégiscsak jól döntött. Ő amúgy sem tárgyalgatós típusnak született.

______________

Romlott erőd 2j3o6s2
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
Shihouin Ryouichi

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 131
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te8200/15000Romlott erőd 29y5sib  (8200/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyVas. Feb. 24, 2013 3:40 am

Nem mintha imádnám az éjfél előtti kelést, jobb szeretek délben felkelni, mikor nincsen korareggeli edzés vagy bárminemű fontos szolgálat, azonban a maholnapi ébresztő betette nálam a kiskertkaput. Persze, mert éppen Seretei már megint kolosszális pácban van, kicsit uncsi a szitu is, de mit volt mit tenni? A főnök azt mondta munka van ebben a fejetlenségben és én azért szerződtettem magam a Goteiben, hogy mint a többi Shihouin, jómagam is halálomig szolgáljam a Tisztalelkek Városát.
Miután megkaptam egységvezetőmtől a feladatot, amelyet közvetlen a Soutaichou küldött ki, persze nem lett taglalva, hogy pontosan miféle ügyben kell majd eljárnom, mindenesetre villámtánccal gyorsított léptekkel indultam meg a gyülekezőpontra, az Ichibantai területére. A város utcáin tisztek sokasága vágott keresztül a labirintusszerű utakon, füstgombolyag tekergőzött felfelé a borult ég irányába. Tagadnám, ha azt mondanám, hogy nem hallottam a robbanásokat és kissé nagyon is aggaszt, bármi is folyik éppen Sereteiben.
Nagy meglepetésemre többünket fogadott egy 1. osztagos tiszt, ki gondolom imádott nagyfőnök által lett elénk invitálva, hogy aztán titkosabbnál – titkosabb információfoszlányokat tárjon fel előttünk. Persze sejthettem volna, hogy nem egy – két halálisten lesz rajtam kívül, de a csoportosulás roppantul meglepett és a legtöbbjüket csak férfiegylet gyűlésekről ismerem, mert az időm nagy részét vagy odahaza, vagy az osztagomnál vagy pedig Shi-chan osztagánál ütöm el, hisz miért járnék úgy amúgy bárhová is, ha nem kell? Rolling Eyes
Nagy léptekkel követtem az Ichibantai tisztet és így is az elsők közt haladtam. Pár shinitárs esetében látható volt szedet vetettségük; hát igen, van, aki nem bírja a korai kelést. Rolling Eyes Teljesen megértem a helyzetüket, én is gyűlölöm, azonban az idő nem volt alkalmas holmi együttérzésekre. Elhagytuk Seretei falát és Rukongai egyik nyugati szélső körzetén fekvő magányos épületbe tértünk be. Egy pillantással felmértem a terepet, a különböző fegyverek, ruhaneműk és egyéb csecsebecsék sorakozását a viskó egyes pontjaiban, a kunyhó résein besüvített a kinti szél, illetve annak is tanúja lehettem, hogy egyes tisztek mennyire messze járnak az épülettől lelkileg.
Fél füllel hallgattam bemutatkozását a Seki, ízé… Saka tisztnek; fülem tövét megvakarva, miközben hallom azt az állítását, hogy immáron „biztonságban” elbeszélgethetünk a jelenleg fennálló szituról. Hát persze, igazán biztonságos! Csak körül kell nézni, mindenféle trükkös csapdák védik a környéket, ráadásul testőrök figyelnek minden zugból odakint. Höh, ez a tiszt azt sem tudja mi az a biztonság velem ellentétben, akit naponta harminc testőr kísér el az épület egyik szegletéből a másikba, ha nem sikerül lekoptatnom a fapofájú minihadsereget.
Gondolataimat elhessegetve a tekintetemet a térképre szegezem és hallgatom 1. osztagos Saki beszédét. A Gotei sosem tanul, remélhetőleg ezután rendszerezik minden környéken az őrjáratot és nem csak a spórolásra fognak koncentrálni, különben ilyesmi történik, mint most. Hogy egyes halálistenecskét játszó lelkecskék jelölik ki a helyet főhadiszállásuknak. Remek, egy csapat óvodással kell játszanunk… ._. jobb éjjeli bulit, ha akartam se kívánhattam volna magamnak! Neutral Rolling Eyes
Mikor a tiszt elhallgatott és nevemen szólított tekintetemet rászegeztem. Az omnitsukidous maskara mögül nemigen látszódott arcom, azonban szemeimet nem fedte semmi testem többi részével ellentétben, még számat is sötétszürke anyag takarta, mely segített minél jobban beleolvadni a környezetembe. Ugyanis a teljesen fekete öltözék nem mindig fed olyan jól, mint a mélyszürke árnyalat, melyet kevésbé hamarabb lát meg a sötétséghez szokó szem, mint a feketét.
- Nem túl rózsás kép… – jegyzem meg orrom alatt morogva, miután odahívott maga mellé a minket tájékoztató tiszt, hogy szemügyre vegyem a pillanatnyi felvételt. Szerencsére az öröklött áldott jó memóriám lehetővé teszi, hogy egy szempillantás alatt memorizáljam a képet és a feladatokat, melyeket rám és hamarosan összeálló csapatomra bíztak. - Megfigyelés, felmérés, statisztikakészítés, mindezt síri csendben, mint akik ott sem jártak. A lebukás egyenlő a halállal. Hm… király! Menni fog, rutin feladat, no para! – bólintok könnyedén, jelezve, hogy vettem minden információt, melyet megosztott velem, illetve a többiekkel, kik úgy gondolják, van elég vér a pucájukban, hogy komoly akcióba lépjenek. Igazából ezerszer jobb lett volna, ha mindannyian egy osztagból származnánk, ez főleg 2. osztag tisztjeinek alkalmas munka, kik értenek a nyomozáshoz; speciális alakulat révén erre képeztek ki minket. De minden bizonyára okkal sorolta őket a vezetőség erre a feladatra. Tapasztalat, tehetség, alkalmazkodóképesség, vagy csak ők maradtak, bármi lehetett az oka, hogy különböző osztagok tisztjei kerültek a csapatba.
Megvártam, míg a másik csoportnak is befejezte az elsőosztagos Saki a mondandóját, bár cseppet sem irigyeltem szegényeket. Tárgyalás, pfúj, pfúj, pfúj. Az olyan, mint a nemesi gyűlés, már a gondolatától hidegrázást kapok, nagy mák, hogy nem engem osztottak abba a tímbe, mert nem bírnám sokáig az fix.
- Jól van, nem ismerem a képességeiteket, ezért így mondom: hozzám jöjjenek azok, akik vágják a ninja szitut. Feladatunk bemenni, nyomozni és kijönni. – nem fogok rajtaütés szerűen választani, ki úgy gondolja, hogy a feladatra rátermett majd az jön, ennyi önismerete csak van mindenkinek és meg tudják ítélni mire képesek.
Ezután a beépülést szolgáló kínálat felé vettem az irányt. Olyan öltözéket kerestem, ami inkább testhez állóbb nadrággal rendelkezik, amely számomra megkönnyíti a mozgást, felsőruházatnak olyat, amelybe könnyedén elrejthetek apró fegyvereket, mint shuriken, dobótűk, kések, lélek mobil. Persze az is lényeges szempont volt számomra, hogy ne legyen túlontúl feltűnő díszes zanpakutom. Szerencsére kis mérete nem foglal sok helyet, szóval kellőképpen biztonságban fogom érezni magam az adott szituációban, amelybe be kell épülni. Hajamat könnyű copfba fogom fel, s útra készen állva néztem végig a kis csoporton, mely úgy döntött a beépülős feladatra tökéletesen rátermettek.
- Jól van. A feladatokat felosztjuk. Négyen vagyunk, és ha hamar végezni akarunk, mielőtt bárkinek is feltűnne a titkos kis akciónk, de alaposan körül akarunk nézni, akkor jobb lesz, ha szétválunk. Normál esetben mindenkit külön helyre küldenék, de mint látom nektek nincs speciális képesítésetek erre. – egy apró megrökönyödött sóhaj hagyja el az ajkaimat, mielőtt folytatom. Régen dolgoztam össze más osztagból származó tisztekkel, s ama alkalomról nincs túl kellemes emlékem, emiatt kissé aggódom.
- Te velem jössz az erőd gyengepontjait és az ellenség létszámát, képességét kideríteni. – mutatok az egyikükre, majd a másik kettő felé fordulok. - Ti a helyi lakosságon keresztül szivárogtok be, puhatolózzatok, hogy miképpen viszonyulnak a lázadókhoz, ahogy az ismertetőn is hallhattátok, utána a legjobb lesz, ha egy őrségváltással osontok be az erődbe, utána viselkedjetek természetesen és figyeljétek a járőrútvonalakat. Kérdés? – várok pár pillanatot, hátha valamelyikük fejében megfogalmazása került valami.
- Mi hátulról közelítjük meg az erődöt, felmérjük a környékét is, hátha találunk valamit a felépítésében, vagy akár rejtett ajtót, aztán ha bejutottunk beolvadunk. És még valami, 30 percenként ellenőrzést tartok, Tenteikuuraval lépek kapcsolatba veletek, megadok egy találkozási pontot, ahol az ellenőrzés után 10 percig fogok várni az egyikkötőkre. Amennyiben nem jelentkeztek le ott, úgy vesszük, bajban vagytok, és nem segíthetünk, ha mi esetünkben történik meg ugyanez, akkor velünk történt meg ez és ne törődjetek velünk, folytassátok a feladatot, a mi részünkkel együtt. Ha bárki lebukik, ne segítsen a másiknak, azzal csak rontunk az esélyünkön, értettétek? – kis hatásszünetet hagytam, majd az ajtó felé fordultam. Úgy éreztem minden lényeges információt leszögeztem, így nem láttam értelmét tovább húzni az időt.
- Kövessetek, ne maradjatok le. – mondtam a csapatnak, majd előre indultam, bízva abba, hogy nem tévesztik el a nyomomat. Saki tiszt utasítása szerint csak a fás részig mentünk, ott a többiek felé fordultam. Annak intettem, ki még az épületben magam mellé soroztam a többieknek jeleztem, hogy menjenek előre a lakosság irányába.
- Gyere. – mondtam a tisztnek, ki az oldalamon maradt, majd a helyszín adta tereptárgyakat kihasználva közelítettük meg az erődöt, minden egyes kőnél, fánál, mely búvóhelyül szolgált számunkra körülnézve a környéken legalább hatszor, szemügyre véve a talajt, hátha valami nyomra bukkanunk. Legtöbbször a mellém szegődött tisztnek fedeznie kellett, míg a környéket tanulmányoztam. 27 perc… remélem sikerül.

______________

Romlott erőd Csicsikesign
P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Samanuske
4. Osztag
4. Osztag
Kuchiki Samanuske

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 108
Age : 107
Tartózkodási hely : Kuchiki tanya, vagy az osztagnál, esetleg kocsma.
Registration date : 2012. Aug. 23.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag, 20. tisztje - Állatorvoslási Osztály vezetője. _@_/"
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te9000/15000Romlott erőd 29y5sib  (9000/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyHétf. Feb. 25, 2013 7:40 am

Nagyon fontos napi teendőit végezte éppen. Elbújva aludt az egyik üres kórteremben. Rákészül a nagy munkára, meg ha valami sürgős munka lenne, akkor biztosan észrevenné, ha másból nem is, abból, hogy a mellkasán alvó Ikichi felkeltené. Ám reméli, hogy ilyesmire nem fog sor kerülni. Olyan kényelmesek ezek az ágyak, hogy már azon járatja az agytekervényeit, hogy elvereti magát, de úgy rendesen, és akkor egy darabig pihizhet. Habár nem nagyon kellene ezen dolgoznia, csak le kell bukni a leselkedés közben, és már ide is került, bár ez elég gyakran megtörténik. Tehát nagyon agyalnia se kell rajta. Ám szunyókálását megzavarja valami, egy Pokollepke telepedett az orra hegyére, és addig nem is hagyta abba Samanuske piszkálását, még fel nem kelt. Felült az ágyban, így Ikichi legurult, és már fent is volt, karcsapkodásával pedig kifejezte, hogy nem igazán nyerte el a tetszését ez a fejlemény.
- Ej, munka van, na ennyit az édes pihenésről. Induljunk Ikichi.- két ujja közzé csípi a maki nyakán a szőrt, majd felteszi a saját vállára a kis szőrgombolyagot, és követni kezdi a lepkét. Habár azt furcsállja, hogy egy ideje követi, de még mindig nem érkeztek meg sehova, sőt, már a 4. osztag területét is elhagyták. Egy olyan osztag területére vezette, amit eddig nem nagyon látogatott. Az 1. osztagnál van, sőt, még mindig nem állt meg az a lepke, hogy akadna egy pókhálóba.
- Ajaj Ikichi. Lehet, hogy most bajban vagyunk? Valaki olyat lestünk meg, aki valami fejes rokona? Én mindet rád kenek! Te voltál az értelmi szerző, sőt, kényszeríttettél rá.- kész volt a terve, mindent a kis makira kenni, és nem kell félnie Hana haragjától, se a kiporolástól. Persze Ikichinek nem tetszett, Samanuske pedig biztos volt abban, hogy az első adandó alkalommal le fog lépni a kis maki, ebben a pillanatban is, valami megfelelő gerendát nézhet, amire felkapaszkodhat, és hazamehet, hogy ott készítse elő a bosszúját.
A lepke bevezette egy terembe, ahol rajta kívül már voltak páran. Nagyokat pislogott, miközben körbenézett.
~ Talán ha most kérek bocsánatot, azzal mindent megoldok… De hogy a hadnagyomat mikor lestem meg? Na arra nem emlékszem.- hiába pergett le rengeteg lehetőség a fejében, ez tűnt a legjobb megoldásnak. Nem is várt vele sokáig, térdre dobta magát, felvette a sajnálkozó arcát, imára kulcsolta a kezeit, és belekezdett a siránkozásba.
- Jajjajjajjaj, nem én voltam, nem akartam azt csinálni, teljesen véletlen volt az egész. Arra jártam, és zajra lettem figyelmes, azt hittem valakinek baja esett, és csak azért fúrtam egy lyukat, majd néztem bele, hogy biztosra menjek. Igen, lehet sokáig néztem, de tényleg csak azért, hogy ne legyen gond…- egy pillanatra elhallgatott, hogy a reakciókat megnézze, és amikor azt látta, hogy a legtöbben elég furán néznek rá.
~ Lehet, hogy nem is ezért hívtak… nini, a főkapitány is itt van…- lassan elkezdett hátrafelé csúszni a térdén, majd felállt, és zavartan elvigyorodott és a tarkóját vakarta, Ikichi pedig a saját arcát takargatta.
- Miről is volt szó? Igaz milyen szép az időnk?- próbálta terelni a szót, és reméli, hogy nem fogják a grabancánál kidobni, miközben még a hátsójába is kapni fog egy rúgást.
Nem tudja, hogy mióta gyalogol a kis csapat, bár nem is érdekli annyira, még mindig zakatol a szíve az örömtől, hogy nem fejével nyitották az ajtót, miközben a lába nem érte a földet. Legalább itt van a többiekkel, valami fontos küldetésen, amit már megint nem tudott megjegyezni, de mivel többen vannak, így nem is nagy szükség van rá, a többiek majd csak elmondják, ha valamit nem ért. Addig is bemegy abba a kis házba, ahol kiosztják a feladatokat.
~ Ez már komolynak hangzik, külön élnek páran, és még boldogulnak is? És ha minden igaz, akkor van, aki tárgyalni fog, a többek meg leselkedni. Ez nem valami igazságos. Tárgyalni kell, a harcnak nincs értelme, akkor se, ha akár egy áldozat is lenne. Sőt, talán még sok csinos hölgy is van ott, akkor meg főleg nem szabad vért ontani. Kárba veszne a szépség. Elég lesz oda némi saké, meg bor, azzal megoldjuk a problémát. Igen, már tudom mit kell tennem.- bátor elhatározásra jutott, és mint aki megveszett integetni kezdett.
- UHUHUHUHUHUHUHUHUH, YUKI~CHAN, ENGEMENGEMENGEM!!! VIGYÉL MAGADDAL!! UHUHUHUHUHUH, ENGEM!!- talán ez a kis szerény kísérlet, hogy magára vonja a hadnagya figyelmét, talán elég lesz ahhoz, hogy vele mehessen. Majd beveti a híres Kuchiki tárgyalási módszert, amit Hanatól tanult. Pár mérges nézés, vagy éppen mellkas domborítás.

______________

Romlott erőd Rojw23bhwmdeag6p1gjz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amatsu Yukariko
4. Osztag
4. Osztag
Amatsu Yukariko

Hozzászólások száma : 122
Registration date : 2009. Mar. 29.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: hihetetlen, de hadnagy *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te7300/15000Romlott erőd 29y5sib  (7300/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyKedd Feb. 26, 2013 1:43 pm

Igazán nem panaszkodhattam unalomra mostanában, elvégre talán nincs is még egy osztag, ahol ennyi shinigami megfordulna, mint nálunk, úgyhogy igazán, minden pillanatban akad valami tennivaló a gyengélkedőn… És hát persze az utóbbi időben sem volt ez másként, persze nem is baj! Mármint… természetesen jó lenne, ha mindenki makkegészséges lenne egész Seireiteiben, és sérültek sem lennének, egyáltalán! *.* Gondolom, mindenki boldogabb lenne. Ám még sajnos nem sikerült elérnünk ezt a tökéletes állapotot, így hát szükséges, nagyon is szükséges és fontos a mi munkák; emellett pedig, nyilván, az is rendkívül lényeges, hogy ezeket a feladatokat minél gyorsabban, pontosabban és tökéletesebben hajthassuk végre! Valóban nagy szerencse, hogy olyasvalaki áll a Yonbantai élén, mint Airisu-taichou-sama, aki az egyik legeslegjobb taichou a világon, olyan jó, mint Yasuji-taichou-sama! *.* Annyira örültem annak, hogy nem lett nagy fennakadás Chiyoko-taichou-sama távozásával, hogy én sem csináltam semmi bajt, és hogy aztán Chiruochiba-sama kezébe vette a dolgokat – és olyan simán, egyszerűen sikerült mindent elrendezni, hogy szerintem alig lehetett észrevenni a változást! Egy pillanatra sem állt le az osztag működése, és ez a Yonbantai tagjain (hiszen mindannyian annyira megértőek voltak, lelkiismeretesen és tökéletesen dolgozva mindent megtettek, hogy elkerüljük a káoszt) kívül mindkét kapitányunknak köszönhető, mert hát ők remek szervezőkészségüknek hála olyan ügyesen, gyorsan és rátermetten tudják-tudták irányítani az osztagot, hogy semmiféle vészhelyzet nem zökkentheti ki azt… mint egy tökéletesen felépített gépezet, olyanok vagyunk együtt, de tényleg! Embarassed
De elkalandoztam, bocsánat >< Csak azt akartam mondani, hogy zajlik az élet, és én nagyon szeretem! ^.^ Vagyis erre a következtetésre jutottam, miközben az ablakon át néztem a felkelő napocskát. Hogy már furcsának találnám, ha nem találkoznék minden nap rengeteg különböző korú, jellemű, hangulatú shinigamival; ha nem kéne minden nap csinálnom valamit, amiről tudom, hogy fontos, biztosan unatkoznék. (Persze… ennyi izgalom nekem tökéletesen megfelelt; semmiképpen sem vágytam volna többre, mint amibe végül keveredtem. Az egész valahogy egyszerre volt rémisztő, megtisztelő, felemelő, lelkesítő, aggasztó; egyszerre voltam ijedt, tanácstalan, elszánt és boldog o.o) Azért örültem, hogy az éjjel, mialatt én voltam az egyik ügyeletes a kórtermekben, nem történt semmi baj, mert nyugodt éjszaka után mindig boldogan kezdődik az új nap; úgyhogy derűsen ballagtam hazafelé szundítani egyet, bár nem voltam fáradt, egyáltalán nem! Szeretem a hajnalokat, ha már sikerült megvárnom a Napot, sokkal kevésbé érzem úgy, hogy aludnom kéne ^.^ Még arra is volt időm, hogy egyek egy kicsikét és átöltözzem, amikor hirtelenjében belibegett egy pokollepke. Kedvesen rámosolyogtam – általában csupa-csupa jó hírt hoznak –, ám most az üzenetét hallgatva kicsit elkomorodtam.
Nyilván oka van, ha Fujimoto-sama összehívta a kapitányokat, és abból ítélve, hogy ez ennyire váratlanul történt, nem biztos, hogy valami jó okán… >< Némán követtem Airisu-samát az első osztag felé menet; próbáltam nyugodt, és vidám maradni, de egyre inkább kétségbeestem, amikor pedig a kapitányom a többi taichou-samával bevonult a nagyterembe, végképp elárvultnak éreztem magam. Mélyen meghajolva köszöntöttem a többi hadnagyot, aztán csak idegesen toporogtam egy helyben. Bár többeket ismertem a tisztek közül, most túlzottan aggódtam ahhoz, hogy beszélgessek valakivel; amúgy is mindig pironkodtam a társaságukban, hiszen annyival jobbak, erősebbek és tapasztaltabbak nálam, de most még amiatt is féltem, hogy mi történhetett; és rettenetesen zavart, hogy nem tudtam semmit! >< Mikor odakint felhangzottak a robbanások, csak földbe gyökerezett lábakkal, tágra nyílt szemmel bámultam ki az ablakon – a felkelő nap, meg kell mondanom, ezerszer megnyugtatóbb látvány volt! – és meg sem bírtam addig moccanni, míg ki nem nyílt az ajtó, és Chiruochiba-samával, a megnyugtató, biztonságot jelentő Chiruochiba-samával elindultunk haza. Nem mondott semmi aggasztót ugyan, de mégis, kicsit komolynak tűnt, aztán pedig utolért minket félúton egy pokollepke, hogy a Fujimoto-sama hívat… Embarassed Igyekeztem nem pánikolni, de rettenetesen féltem, vajon miért szeretne beszélni velem. A főkapitány személyes hívása egyáltalán nem mindennapi dolog; csak nem tettem valami rosszat? >< Gyorsan meghajoltam búcsúzóul, és visszashunpoztam a nagyteremhez. Ha legalább Shin-kunnal találkozhattam volna közben…! T.T Ráadásul nem a terem előtt, hanem a teremben vártak, és egyre inkább hatalmába kerített a kétségbeesés; viszont egyre többen bukkantak fel, olyan tisztek, akiket még sohasem láttam, így arra jutottam, bármi is történt, talán nem olyasmi, ami közvetlenül az én hibámnak tudható be, vagyis nem csak az enyémnek. Igyekeztem magam minél kisebbre összehúzni, miközben egyre többen lettünk, és csak akkor derült fel picit az arcom, amikor Samanuske-san is megjelent, hiszen őt legalább ismerem, és egyébként is, ő nagyon kedves mindig, és vidám! *.* Bár fogalmam sem volt, vajon miért vetette magát térdre, és hordott össze mindenfélét bocsánatért esedezve valami segítségnyújtási akcióról – elvégre ha segíteni akart valakinek, mi lehet abban a rossz? o.o –, de a lényeg, hogy itt volt, én pedig jelenlegi aggodalmaim közepette nagyon örültem, hogy láthatom. Zavart mosolya, miközben én épp csak hogy nem remegtem ijedségemben, annyira nyugodt volt, annyira mindennapi, hogy egy pillanatra minden bajomat elfelejtettem. Nem sokáig, mert a főkapitány azt mondta, meg kell állítanunk pár lelket, akik Seireiteibe akarnak betörni o.o Én… én nem hiszem, hogy alkalmas lennék erre! Még ha a tárgyaló csoport tagjaként kell teljesítenem a feladatot… hiszen semmilyen jártasságom nincsen a diplomáciai dolgokban! >< Márpedig a helyzet igazán komoly lehetett, nem olyasmi, amikor a tárgyalások kimenetele nem számít; a főkapitány is csak pár rövid mondatot intézett hozzánk, és már el is sietett, nyilván, hogy utánajárjon sok minden másnak.
A helyét Higawa-sama vette át, aki további magyarázkodás nélkül elindult. Kivezetett minket egészen Rukongaiba; egy néma, nyomasztó, széljárta helyre, és meg sem szólalt, amíg mindannyian be nem mentünk egy raktárféle kis faházikóba, ahol bemutatkozott, és rögtön rátért a feladat ismertetésére. Igazi, hivatalos küldetésismertetés volt, térképpel, pontos adatokkal, mindennel! *.* Csak azt nem értettem, mit keresek én itt. Úgy értem, ha nem én okoztam a bajt, nem igazán lehet sok közöm a helyzethez; én a szanatóriumban dolgozom főként, a harctéri sebesültek, küldetések során keletkező sérülések ellátása terén nálam jóval tapasztaltabbak is dolgoznak a Yonbantainál. Mindennél többre becsültem a főkapitány-samát, hogy a lehető legjobban felmérve a helyzetet, minden kockázatot elemezve meg sem fordult a fejében az azonnali támadás gondolata, sőt, kiemelt figyelmet fordítottak arra, nehogy az ártatlan környékbeliek is belekeveredjenek, egyáltalán, hogy bármelyik félnek túl komoly veszteségeket okozzanak. Mármint, természetesen, igazán nem értek a harcászathoz, de szerintem a lehető legjobb döntés volt csak egy kicsi felderítő csapatot kiküldeni nagy erődemonstráció, meg vérontás helyett Embarassed Főleg, hogy egy második osztagos tisztre bízták a csapat vezetését! Csak pár mondatot szólt, de látszott, hogy pontosan tisztában van vele, mit és hogyan kell tennie; csodáltam a határozottságát, és hogy kicsit sem félt! Ráadásul ő egy igazi Shihouin ám, biztosan rettenetesen tehetséges, az egyik legjobb tiszt lehet! *.* Próbáltam bármit leolvasni az arcáról, de csak a szemét láttam, hiszen a szokásos sötétszürke ruhát viselte – amúgy nem is értem teljesen, hogyan tudják egymást megkülönböztetni o.o Sugárzott róla a nyugalom és a profizmus; még akkor sem rezzent össze, amikor Higawa-san megmondta, ha bárkit is elfognak, semmi esély arra, hogy megmentsék. Még mielőtt túlzottan belemerülhettem volna az elmélkedésbe, vajon a többiek számára ez természetes-e – merthogy szinte mind tökéletes nyugalommal hallgatták Saka-sant, bár a legidősebb shinigami közülünk (onnan gondolom, hogy a legidősebb, mert teljesen ősz volt! Igaz, nem nagyon figyeltem meg, mert attól féltem, ha észreveszi, hogy nézem, rám néz azzal az átható, szúrós tekintetével ><) ezt hallva halkan felhorkantott. Vagyis azt hiszem. Mintha hallottam volna, de nem biztos… Mindenesetre, ha nem képzelődtem, ez volt az egyedüli reakció az Ichibantai tisztjének szavaira, és csodáltam a többieket, hogy ennyire higgadtak tudnak maradni; talán a hosszú gyakorlat miatt?
Arra kaptam csak fel a fejem, hogy hirtelen a nevemen szólítottak. ~ Hogy… akarom mondani, akkor ezt most azt jelenti, hogy én vezessem a tárgyaló csapatot? Én? De… de hát nekem nem megy, mármint még sosem csináltam ilyet! o.o ~ Azt hiszem, teljesen elsápadhattam; szerencse, hogy még a nagy döbbenet közepette is eljutottak a tudatomig a tiszt további szavai. A feladat világos volt, csak hát… nem hiszem, hogy én lennék a legalkalmasabb, sőt! >< Még szerencse, hogy Higawa-san távozása után Shihouin-sama vette magához a szót, felszólítva mindenkit, hogy az tartson vele, akinek van némi harcos-nyomozós-beépülős tapasztalata; mert én pillanatnyilag egy szót sem bírtam szólni, csak bámultam rá. Hiszen ő olyan határozott, született vezető! De én hogyan állhatnék egy csapat élére, ha egyszer… mármint kicsit sem vagyok olyan, mint ő? o.o Igazán kedves volt Samanuske-santól, hogy felajánlotta, hogy velem tart, és nem hagyott egyedül *.* Ő biztosan tudja, hogyan kell viselkedni az ilyen tárgyalásokon, elvégre igazi nemes, biztosan volt már ilyenen!
- Hát persze, Samanuske-san! – mosolyodtam el. – Megtisztelő öntől… ><
Igencsak gyorsan eldőlt, kikből áll a két csapat, és miközben a felderítők az álruhák közül válogattak, azon gondolkodtam, mit is mondhatnék. Úgy éreztem, mégiscsak illene pár szót szólnom, esetleg még azt is elmondani, hogy mire gondoltam, hogyan kéne teljesítenünk a feladatot, ám nem volt sem ötletem, sem tervem… semmi! o.o
- Öhm… mint Higawa-san is mondta, Amatsu Yukariko a nevem – kezdtem bátortalanul meghajolva. – Sajnos… úgy értem… Embarassed
Ahhoz képest, hogy az imént még sápadt voltam a döbbenettől, most ijesztően forrónak éreztem az arcomat; teljesen zavarba jöttem, látva, hogy engem néznek, sőt, ha eszembe jutott, hogy a másik csapatban is hallhatják, mit mondok… Igaz, az egyikük, egy vörös hajú fiatalember elég hamar kiment, de akkor is, hat ember előtt beszélni… >< Azért szépen lassan végül összekaptam magam, és már nem is dadogtam annyira, ám még jobban szégyenkeztem, hiszen Saka-san is mondta, hogy minden perc drága!
- Tehát csak azt akartam mondani… Embarassed Őszintén szólva, sajnos semmi tapasztalatom sincsen diplomáciai tárgyalások terén. Nem tudom, önök hogy vannak ezzel… bizonyára jobban értenek ehhez nálam Embarassed Kérem, ha bármi ötletük, vagy javaslatuk van, akár most, akár a tárgyalások folyamán, nyugodtan szóljanak közbe, mármint… szólaljanak fel? – tétován néztem rájuk, vajon jól fogalmaztam-e. – Meg vagyok róla győződve, hogy önök mind remek diplomaták, és tökéletesen képviselik majd Seireiteit… és… és remekül fel tudják majd mérni a helyzetet, hiszen nem ok nélkül gondolta úgy Fujimoto-sama, hogy egy ilyen fontos tárgyalást önökre bízhat! Vagyis ránk Embarassed E-egyszóval semmiképpen sem szeretnék, vagy éppenséggel tudnék utasításokat adni, hogyan járjanak el… Gondolom, önök is érzik, hogy igencsak fontos, hogy sikerrel járjuk, éppen ezért kérem, bármi az eszükbe jut, amiről úgy érzik, sikerre vezethet, feltétlenül mondják el, vagy osszák meg velünk, még ha csak egy futó ötlet, javaslat is! Talán közösen tökéletesre csiszolhatjuk Embarassed Ígérem, én is megteszek minden tőlem telhetőt, ám semmiképpen se várjanak esetleg az engedélyemre azzal kapcsolatban, hogy mit lépnek… Biztos vagyok abban, hogy helyesen fognak eljárni, és bízom abban, hogy tökéletesen jól ítélik meg a helyzeteket! *.* Öhm… esetleg… van most kérdésük, vagy javaslatuk? Embarassed
Kérdőn pillantottam rájuk, miközben reméltem, nem mondtam túlságosan nagy butaságokat, és értették, mire gondolok. Bárcsak egy kicsit határozottabb lehetnék! >< Mint Shihouin-sama, aki, miközben én beszéltem, már kivezette a csapatát a házikóból, és elindultak a fák felé. Nekünk is mennünk kellett, úgyhogy miután mindenki elmondta, amit szeretett volna, kisétáltam, de… de ha mindig nekem kell előre mennem, attól tartok, annak nem lesz jó vége Embarassed

______________

Romlott erőd QENADEtvAwIMBAkfEAVQ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Naganori Asami
5. Osztag
5. Osztag
Naganori Asami

Hozzászólások száma : 13
Registration date : 2013. Jan. 11.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te5000/15000Romlott erőd 29y5sib  (5000/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptySzer. Feb. 27, 2013 3:48 am

*Eltűnődve néztem körül a kis házban, ahová vezettek minket. Szinte épphogy elfértünk, s úgy véltem, inkább raktárként funkcionálhat a hely, berendezéséből megítélve. A nyomasztó csend, ami körülvett minket, hamarosan megtört, mégpedig Higawa-sannak hála. Életem első küldetésén vehettem részt, s az izgalom, hogy sok múlott rajtunk, egészen felpörgetett. Garantáltan át tudtam volna virrasztani még az éjszakát is.
Az információk igencsak érdekesek voltak. Hogy lehet, hogy utoljára tíz éve volt Takasasa tartományban őrjárat? És hogy szaporodhatott meg ennyire a létszámuk? Vajon mim ódon érhették el, hogy egy végzős szintjét megközelítsék?
Mivel a harc nem épp erősségem, tekintve, hogy hakuda-tudásom elég gyenge, és inkább kidou és kardforgatás terén jeleskedtem, a diplomáciát vállaltam volna szívesebben. Legalább egy kicsit feljavíthatom az ötödik osztagról alkotott véleményeket. Bár mi még mindig jobban jártunk, mint a hentes-osztagként emlegetett tizenegyesek.
Az külön rásegített a bennem felgyülemlett feszültségre, hogy bizony könnyen otthagyhatjuk a fogunkat, ha elfognak, mert Seireitei nem fog kockáztatni. Bizonyos mértékig meg is lehet érteni, de azért egy kicsit elleneztem. Viszont ezt nem mutattam ki, inkább csendben vártam a folytatást, mivel úgy tűnt, Higawa-san nem fejezte be mondandóját.*

*Mint azt megtudtam, két csoportra kell oszlanunk, s mi döntünk, hogy osztjuk fel a kém és diplomata szerepeket. Én a magam részéről inkább a tárgyalást választanám, így rögtön jeleztem is Amatsu-san felé, hogy vele tartanék.*
- Ha megengedi, csatlakoznék önhöz, Amatsu-san – *mondtam. Az út az erődig shunpóval könnyebben ment, jobb helyzetünk volt bizonyos szempontból a Shihouin-san által vezetett csapattal szemben.*
- Ne aggódjon, Amatsu-san, mindent megoldhatunk, ha tiszta fejjel gondolkodunk. Mi a legkevésbé kockázatos „követelésük” ezeknek a lázadóknak? Ha van olyan, amivel meg tudjuk bontani köztük az egyetértést, és meg tudjuk osztani őket, akkor egy kicsit nagyobb esélyünk van, de ezt talán inkább a legvégső esetben kellene felhasználnunk – *vetettem fel egy ötletem, viszont információk hiányában csak találgathattunk, hogy mivel lehetne készülni. Ha tudnánk, hogy mi a szándékuk a reiatsuval rendelkező, végzős-szintű lázadóknak, kicsit előrébb lennénk, ebben biztos voltam. Elmém úgy pörgött, mint a motolla, de ettől jobb megoldás nem nagyon jutott eszembe, ugyanis nem állt több a rendelkezésünkre, mint az a tudásanyag, amit Higawa-san átadott nekünk.*
- Sajnálom, ettől jobbat én sem tudok egyelőre javasolni, mint az oszt meg és uralkodj elvet. Meg kell próbálnunk békés úton fegyverletételre bírni őket – *tettem hozzá, majd jeleztem, hogy átadnám másnak a szót. Azaz Kuchiki-sannak.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hitsugaya Toushiro
Mesélő
Mesélő
Hitsugaya Toushiro

Hozzászólások száma : 51
Registration date : 2012. Nov. 17.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ex-kapitány, gyereksztár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te0/0Romlott erőd 29y5sib  (0/0)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyPént. Márc. 15, 2013 10:37 am

Résztvevők:
Kuchiki Samanuske
Naganori Asami
Amatsu Yukariko
Shihouin Ryouichi
Hidetada Nishigami
Tsugahara Nakamura
Kitetsu Raiden
Rukishikaja Noruta

Felderítő csapat:
Shihouin Ryouichi
Kitetsu Raiden
Hidetada Nishigami
(Noruta)

Ryouichi nem éppen a leghasználhatóbb társakat kapta, négyük közül egyedül ő figyelt oda a tájékoztatón, ha most bármelyiküktől bármit visszakérdeznének, valószínű nem lennének képesek egy értelmes szót visszanyögni. Az egyikük szemmel láthatóan megbízhatatlan, annyira részeg, hogy az ő szerepe valószínű az lesz, hogy ne maradjon üresen a veszteség rubrika a jelentésnél. A második tagja a csapatának teljes érdektelenséget mutatja a küldetés iránt, pedig ez most Seireitei létét veszélyeztető feladat, talán nem fogta fel, hogy ő maga is otthagyhatja a fogát, bár azért lényegesen jobb esélyekkel indul, mint az alkoholista. A negyedik a 11. osztag tagja, és bár látszik, hogy figyel, az értelmi képességei valószínű rendkívül gyengék lehetnek, és kizárt, hogy felfogott valamit. Ráadásul őt a tárgyalócsapat egyik tagjával együtt magával viszi Higawa, miután egy pokollepkével üzennek neki, hogy egy közeli körzetbe betört egy arrancar, valószínű felderítő, annak pedig elejét kell venni, hogy esetleg Hueco Mundoból is segítséget kapjanak a lázadók.
Ryouichi kénytelen átértékelni, hogy hogyan tudja átültetni a tervét három emberre, miközben Takasasa irányába tartotok.
Ahogyan kiléptek az erdőből, szemetek elé tárul a tartomány: az erdő alatt, egy alföldön helyezkedik el egy hatalmas bambuszerdővel keresztülölelt, kicsiny város, közepén egy fából tákolt, középkori erőddel, melyből füst száll fel, az azonban nem egyértelmű, hogy mi ég. Elképzelhető, hogy néhány shinigami már eljutott ide, és megtámadták az erődöt, de valószínűbb, hogy a tüzet főzéshez vagy fegyverkészítéshez használják.
Túl sokáig nem nézelődhettek, egy nyílvessző süvít Raiden felé, akinek van esélye rá, hogy kivédje vagy kitérjen, de találat esetén sem okozhat többet karcolásnál, a reiatsuja megóvja, a shinigamikat csak lélekenergia alapú fegyverrel lehet megölni. A bambuszból hét rabló rohan ki, különböző fegyverekkel: háromnál különböző kardok vannak, némelyik nem éppen jó állapotban, egynél kama, egynél íj, a maradék kettőnél pedig kunai. Gyorsan megállapíthatjátok, hogy ez a körzet nem túl biztonságos, az egyszerű lelkeknek bizonyuló útonállók ugyanakkor nem jelenthetnek kihívást.
Miután közelebb jutottatok a városhoz, gyorsan észrevehetitek, hogy rengeteg lélek mászkál az utcákon, a legtöbben fegyverekkel, sokan részegek. Nőt vagy gyereket nem láttok, ha vannak itt, akkor valószínű nem teszik ki a lábukat az utcákra.
Észrevehetitek az Erőd katonáit is: az utcákon járőröznek kettesével, a shinigamikéhoz hasonló, de vöröses színű egyenruhákban, az oldalukon kardot hordanak, a vállukra támasztva pedig lándzsát. Látszólag nem törődnek különösebben a rendbontókkal, bár a jelenlétük elegendő hatást gyakorol rájuk ahhoz, hogy felfüggesszék az egymással való kötekedést, amíg a közelükben vannak.
Különösebb erőfeszítés nélkül bejuthattok a városba, és ha nem hívjátok fel magatokra a figyelmet, nem fogtok lebukni sem.



Diplomáciai csapat:
Amatsu Yukariko
Kuchiki Samanuske
Naganori Asami
(Nakamura)

Az első osztagos tiszt átad Yukarikonak egy papírlapot, amire a Gotei Juusantai jelét pecsételték, vörös viasszal. Ez elvileg garantálja a sértetlenségeteket, egyúttal bizonyítja, ti vagytok a követek.
A csapatod egyik tagját Higawa egy sürgős üzenet miatt magával vitte, úgyhogy végül hárman vágtok neki az útnak. Mivel ti egyenruhában, shunpoval közeledtek, már messziről kiszúrnak titeket, és a város határán elétek érkezik húsz, vörös shinigami egyenruhát viselő lélek. Az oldalukon lógó kardok első pillantásra zanpakutonak tűnnek, de titeket sokkal jobban érdekelhetnek a lándzsáik, amiket rátok szegeznek, miután körbevettek titeket- egészen addig, amíg a hadnagy fel nem mutatja a pecsétet.
- Üdvözlöm Takasasában, fukutaichou! Elkísérjük önöket a vezetőnkhöz- egy fekete hajú, szakállas férfi lép ki a katonák közül, aki enyhén meghajol feléd, majd pár szóban utasítja a katonákat, hogy fogjanak titeket közre, miközben ő a hadnagy mellé szegődik az erődbe vezető úton. Úgy tűnik, nagyon ügyelnek rá, hogy ne essen bajotok, ami arra enged következtetni, hogy nem akarnak mindenáron harcolni a shinigamik ellen.
A lelkek közül többen fütyülnek, kiabálnak, ócsárolnak titeket, páran támadólag lépnek felétek, amíg a katonák félre nem lökik őket. Páran rothadt gyümölcsökkel kezdenek dobálni titeket, ami ellen a vörös ruhások kezdetlegesnek tűnő kidou pajzsokat húznak fel, de az almák és körték ellen ez is bőven elég.
- Bocsássanak meg, nem önöknek szól, hanem a Goteinek- elég hosszúnak tűnik az út, az utolsó száz méteren viszont már elmaradoznak az ellenségeskedő lelkek, az erőd közelébe nem akarnak jönni.
A kapun belépve azonnal láthatjátok, mennyire nagy ez a hely: több száz katona sürög-forog a téren, ráadásul a föld alatt is lehet valami, az egyik oldalon több csörlőt és csigával működtethető liftet is felfedezhettek, melyek közül egyet éppen akkor indítanak meg lefelé.
Sokan gyakorolnak, páran az általatok ismert kidouk nagyon gyenge, kezdetleges változatait lövöldözik céltáblákra, mások fegyveres vagy fegyvertelen közelharcot gyakorolnak, megint mások futnak, néha egy-két méterre eltűnve a szem elől, mintha a shunpo kezdetleges változatát használnák. Ketten éppen a feloldott zanpakutojukkal edzenek, ami inkább tűnik arrancar ressurecciónnak, mindketten állati vonásokat vettek fel, és nem tűnnek különösebben erősnek tőle. Az egyik csörlőn egy nagy rakás lándzsa érkezik fel, amik azonban, könnyen törhetőnek tűnnek. Ez a sereg nem bírná sokáig a Gotei ellen, az egyetlen aggasztó dolog egy hatalmas, a földből kimagasló kéményből felszálló vastag fekete füst, aminek nem ismeritek a forrását.
Egy nagy, fából épült központi épületbe vezetnek titeket, ami akkora lehet, mint egy kisebb nemesi család kúriája. A benti elrendezés tradicionális, semmi hivalkodás nincs benne, olyan, mintha a Gotei egyik osztagának folyosóin járnátok.
Végül megérkeztek egy kétszárnyú tolóajtóhoz, ahol váratnak titeket, míg a szakállas tiszt be nem megy, vélhetően, hogy bejelentsen titeket. Két-három perc múlva nyitja ki az ajtót, hogy bemehessetek.
Egy hosszú asztallal találjátok szembe magatokat, aminek a túloldalán három személy ül: a legdominánsabb egy középkorú, szigorú tekintetű, kopasz férfi középen, aki a vörös egyenruháján egy ugyanolyan színű haorit is visel, ő lehet az erőd kapitánya.
A balján ülő, fiatal, barna hajú férfi egyenruhája semmiben nem különbözik az átlagos katonákétól, és csak egy pillanatra pillant fel, mielőtt visszamerülne az elette heverő papírba, ami valamiféle jelentés lehet. Az arca elég sápadt, az arca teljesen kifejezéstelen, de a szemei komoly értelemről árulkodnak.
A parancsnok jobbján egy húszas évei elején járó, lila hajú lány ül, aki összehúzza a szemeit, ahogy rátok néz. Nehéz nem észrevenni, hogy feszélyezi a jelenlétetek, azt sem nehéz kitalálni, hogy miért: bár vörös haorit visel, alatta fekete shinigami egyenruhája van, amiből gyorsan következtethettek rá, hogy áruló, aki egykor a Goteihez tartozott.
- Üdvözlöm önöket a főhadiszállásomon, már vártam magukat. Tsukasa tábornok vagyok, az Egyesült Peremvidéki Haderő főparancsnoka. Hallgatom a békefeltételeit, hadnagy!- közben behoznak három széket az ajtón, úgyhogy kényelmesen helyet foglalhattok a tárgyalópartnerrel szemben.
Bár összesen tizenkét katona áll a falak mellett felsorakozva, és a tárgyalótrió tagjai sem tűnnek gyengének, mégsem érzitek magatokat közvetlen veszélyben. A ti kudarcotok nem a saját életetekbe kerül, hanem több tucat shinigamijéba és több száz Rukongai lakoséba.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Samanuske
4. Osztag
4. Osztag
Kuchiki Samanuske

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 108
Age : 107
Tartózkodási hely : Kuchiki tanya, vagy az osztagnál, esetleg kocsma.
Registration date : 2012. Aug. 23.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag, 20. tisztje - Állatorvoslási Osztály vezetője. _@_/"
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te9000/15000Romlott erőd 29y5sib  (9000/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyVas. Márc. 17, 2013 4:55 am

Diplomaták.

Hihetetlen széles lett a mosolya, amikor Yuki~chan megengedte, hogy vele mehessen. Bár lehet jó lett volna az is, ha egy másik 4. osztagos pedig a felderítőkkel tart, ott is lehetnek még balesetek. Á, de biztos nem lesz, nyugis kis munka, semmi más, beszélgetni, meg nézegetni, olyan, mint egy számháború. A végén pedig mindenki nevetve fog leülni a tűz köré, és vicces történeteket mesélni a másiknak. Akkor persze Samanuske is elmondja azt, hogy lehet tegezni, nem kell ám ez a magázódás, az olyan nem jó, meg nem is kedves dolog. S Yuki~chan is beszédbe kezdett. Amit szép csendesen végighallgatott Samanuske, és még Ikichi is. Arra mondjuk nem fogadna, hogy beleillik a diplomata szerepbe. Mert általában, amikor családi ügyek voltak, és ilyenek, akkor hamar ki lett zavarva a megbeszélésekről. Pedig csak egyszer gyújtotta fel a tárgyalótermet. Az is véletlen volt, Ikichi rohangált gyújtóval, Samanuske pedig csak el akarta venni tőle, és hát megbotlott, a lángocska meg egyenesen beleesett az alkoholba. De a vendég így is kopasz volt, nem lett nagyobb baja a fejének. Csak kicsit vörös lett, ennyi az egész. Na, de most lelket kell önteni a hadnagyába. Ezért hát odamegy mellé, átkarolja a vállát, kicsit megrázogatja, jelezve, hogy nem kell itt szaladni a WC-re, béke van.
- Ugyan Yuki~chan, nem lesz itt gond. Majd csak kitalálunk valamit, vagy rögtönözünk. Biztos vagyok benne, hogy a drága hadnagyom ügyes lesz, és nem lesz itt semmi kalamajka. Meg hallgatjuk, mit is akarnak, meg mi mit akarunk… tényleg, mit akarunk?- kérdezte, miközben vakargatta a tarkóját.- Áááá, mindegy is! Biztos elmondták már, majd csak megjegyezte valakit. És biztos mi is megteszünk mindent Yuki~chan, csak nyugodtan mond el, mit csináljunk, nem nagy ördöngösség ez. Meg hát mi is segítünk, Én, és… hát… a hölgy is.- nem ismerte a harmadik társukat, habár ha tudná a nevét, az se lenne nagy halladás, hamar elfelejtené. Abban meg majdnem biztos, hogy ezzel csak a frászt hozta rá szegény hadnagyára. Hát igen, nem volt a legjobb a lelkesítő beszédek területén, meg úgy általában semmilyenben. Ezért se tudta sose kimagyarázni magát, de hát semmi gond, majd megoldódik a mostani ügy is. S lehet, most Samanuskénak kéne javaslatot tenni, legalábbis elég nagy csend lett.
- Háááátööööö, szerintem játszunk tiszta lapokkal, és ne sunyiskodjunk.- jobb tanácsa nem volt. Ha csalnának, és lebuknának, akkor csak bajt okoznak, de ha kiteregetik a lapjaikat, akkor talán még elérhetnek valami hasznosat is.
S útnak indult a kis csapat, aránylag még hamar is megérkeztek. Még Ikichi is ott volt, aki Samanuske egyenruhájába bújt el. Habár a fogadtatás nem a legjobb, de még mindig jobb, hogy csak így látják azokat a lándzsákat, és nem pedig érzik őket a testükben. Az lenne ám az igazán kellemetlen érzés.
- Jé, tők jó az egyenruhájuk.- mondta vigyorogva Samanuske. Tényleg tetszik neki ez a piros szín. A hősiesség színe, kár hogy nem a Goteinek jutott ez az eszébe, és változtatta meg a saját ruhájukat. A fekete olyan lehangoló, talán ha jelzi a főkapitánynak, akkor elérhet valami változást a divatban. Kéne ilyen ötletláda, amibe mindenki bedobhatja a terveit, és ha elég összegyűlt, akkor kénytelenek lennének változtatni. Na, de félre az álmodozással, Yuki~chan mutogatott valamit, aminek a hatására már is szívélyesebb a fogadtatás. Sőt, még a helyi nagyemberhez is elvezetik őket. Habár, az annyira nem jó, hogy körbefogják őket, és a beszédes szakálas kisajátítja magának Yuki~chant, de hát most muszáj csendesnek lenni, és meghúzni magukat. Csak éppen Samanuske nem olyan fajta, aki ilyet tesz. Még szép, hogy fütyül a séta közben, még beérnek az erődbe. Bár az úton a további fogadtatás már megint nem a legjobb. Bár Samanuske szerint páran örülhetnek, mert viszonozzák a fütyülést, és gyümölcsöket is adni akarnak, de az irigy katonák nem akarják odaadni. Kár, Ikichinek lehet ízlett volna.
Az erődben meg… kezdi úgy érezni magát, mintha egy izgalmas szerepjátékba került volna, aminek még örülni is tud. Van itt minden, nagy kémény, gyakorlatozás, meg minden, ami csak kell. Sőt, még valami doktor is lehet a közelben, aki keresztezte az embereket az állattokkal. Habár ez már annyira nem tetszik Samanuskénak, de nincs mit tenni ellene, csendben kell maradnia, meg hát a látvány is lefoglalja, ezért se szólal meg. Csak nézelődik, még végül megérkeztek valami nagy terembe. Fel se tűnt Samanuskénak, hogy egy épületbe is beléptek. Sőt, már tábornokkal is találkoztak, sőt, széket is kaptak. Természetes, hogy Samanuske leül, és hintázni kezd a székével.

______________

Romlott erőd Rojw23bhwmdeag6p1gjz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te13400/15000Romlott erőd 29y5sib  (13400/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyHétf. Márc. 25, 2013 7:21 am

Bár nem sokkal utánam jöttek ki a többiek és, mégis egész hosszan tudtam szenvedni, mire útnak indultunk. Ha helyesek a számításaim, akkor hat és felen voltunk. De hát az nem is lehet, hiszen, nem is létezik fél ember! Megdörzsöltem a szemeim, mire azok elkezdtek viszketni, ebből fakadóan pedig egy végtelenségnek tűnt, mire kezeimet elvettem az íriszeim elől, s ismét megszámlálhattam a csapatot, négy és háromnegyedet sikerült kikalkulálnom, ám még ez sem volt oké. Kellett még egy kicsi fejrázás, s a világ ismét rendbe jött, egyértelműen négyen vágtunk a küldetésnek. Legalább is ennek a részének. Hiszen, a rengeteg értelmetlen gondolatom közepette is sikerült néhány információt kisajtolnom a vezetőnk monológjából.
A csapat tagjait nem kezdtem el elemezni, mivel nem voltam megfelelő állapotban hozzá. De hát erről már eleget beszéltem, felesleges lenne tovább taglalni, tekintve, hogy igazából saját magamnak beszéltem. Ez pedig bizony tovább erősítette az érzésem, hogy nem vagyok százas. Nem is értem, miért nem szakadok el ettől a témától, hiszen már igen csak túlrágtam. Talán azért, mert sajgó lábaim nem engedik, hogy rajtam kívül mással is foglalkozzak? Fene tudja, de már megérkezhetnénk bárhova is tartunk. Ezt a fontos dolgot, ugyanis valahogy nem sikerült felfognom. Érthetetlenül soká tartott, mire megérkeztünk. Vagyis hát, inkább csak megálltunk.
Egy bambusz erdő szélén vertünk sátrat. Vagyis inkább, hittem azt, hogy így tettünk, ugyanis csupán szobroztunk. A hely varázsa pedig magával ragadott. Eddig még sosem jártam efféle rengetegben, ez pedig keverve azzal, hogy enyhén illuminált vagyok továbbra is, azt eredményezte, hogy bizony hosszú másodpercekig csodáltam a körülöttem álló növényeket. Távolról olyan nagynak tűntek közelebbről még egyszer megpillantva pedig már hihetetlenül magasak voltak. Az egész olyan hihetetlen volt! A növényzet elég sűrűn állt, a szemem rögtön bele is káprázott, amiért ismét nem voltam tisztában a helyzetemmel. Ez pedig tekintve, hogy éreztem, hogy valami nagyon nincs rendben, felzaklatott.
Egy szúrást éreztem a mellemnél, ám csak annyit éreztem, mintha egy nagyobb rovar csípett volna meg. Nem is értem, hogy mi lehetett az, hiszen már mióta ebben a világban vagyok nem mart meg semmi. Talán ez azért van, mert egy teljesen más részét ismertem meg eme világnak. Első ránézésre sokkal csodálatra méltóbb, mint a többi rész, ugyanakkor, úgy tűnik, hogy jóval veszélyesebb is. Talán erre szokták azt mondani, hogy nincsen tulipán gallér nélkül! Különböző hangokat hallottam, amik sejtést adtak egy dulakodásról, ám nem nagyon akartam hinni a fülemnek, hisz tudtam, gyakran csal! Még hosszú pillanatok teltek el, amíg ismét nyertem egy kis józanságot, s vele együtt szemem világa is kezdett tisztulni. Ám, bárcsak ne történt volna így.
A lát világom ugyanis arról adott biztosítást, hogy valóban egy enyhe nézeteltérés közepébe csöppentem. Társaim küzdöttek számomra teljesen idegen alakokkal. Nem tudom elképzelni, mi lehet oka a harc kitörésének, de biztos voltam abban, hogy egy korsó sör mellett meg tudtuk volna tárgyalni! Így pedig én nem is csatlakoztam a küzdelembe. Egészen, addig, amíg egy kardos férfi nem tartott felém. Jelezni próbáltam neki, hogy én bizony nem akadályozom őket. Kezem tüntetőleg feltartása azonban nem adott neki elég okot arra, hogy ő békén hagyjon engem. A férfi egyszerűen fellökött, s a földre terített. Ez nem is volt olyan nehéz, hiszen egyébként is nehezemre esett az állás, ez azonban nem volt neki elég, a torkomhoz szegezte a kardját.
Nem értettem, hogy ez mire volt jó, ugyanis egyértelműen nem akartam bántani őket. Talán kollégáim vallásukban sérthették meg elleneinket, másért nemigen hiszem, hogy ilyen dühösek lettek volna. Esetleg még, ha valami közeli hozzátartozójukat sértették meg. Elveszni láttam a saját életem, pedig még annyi sört ihattam volna meg!
- Ne kérlek ne! Nem akarlak bántani, s később te is meg fogod bánni ezt a tettedet! – Esedeztem, hogy hagyjon békén az illető. Ő azonban nem engedett, belém akarta döfni a kardját, ekkor azonban egy kidou találta el a fogva tartóm. Mivel én magam is ismertem a varázst, rájöttem, hogy a 63-as bakodout használta valaki. A férfi pedig ezek után már nem tudott megölni, mint ahogy azt szerette volna. Tekintettel arra, hogy nem szerettem volna még egyszer efféle incidens áldozatául esni, inkább elrejtetem magam az egyik szuper technikámmal!
Nem tartott soká, amíg a létszámfölényben küzdő csapatot legyőzték a halálistenek, ekkor pedig már én is láthatóvá váltam a többiek számára is. Annak ellenére, hogy mind egy ilyen vérpezsdítő balhéban vettek részt, nem viselte meg egyiküket sem a dolog. Ellenben velem, akit bizony a fojtogató halál közelsége megrémített. Ezelőtt nem sűrűn kerültem ilyen szorult szituációba. S be kell, valljam, bár sokan szeretik az ilyen, s ehhez hasonló dolgokat, engem nem öntött el, oly kellemes érzésekkel. Így pedig el is döntöttem, hogy a továbbiakban biztos nem veszek részt ilyen forró szituációban! Nem is értem, hogy mások, aki még nálam is képzetlenebb, hogy bírják ezt nap, mint nap átélni! Komolyan elkezdtem sajnálni az itt élőket, nem is foglalkozva, azzal, hogy akik itt élnek, nem véletlen kerültek ide.
Tovább haladtunk az újabb szemkáprázást okozó rengetegen. Újabb hosszú masírozás a lábam pedig már igen csak tüntetett ez ellen, s hozzá csatlakozott minden egyéb részem is. Kedvem lett volna lelépni ebből a láthatóan erőszakos közegből, ám a lelkiismeretem nem engedte, hogy így tegyek. A kellemetlen erdőből kiérve, egy ugyancsak nem békéjéről árulkodó környezetbe kerültünk. Mindenfelé fegyveres emberek, s hozzám hasonló alkohol által nem átlagos állapotban szenvedő idegenek. Csupán ezeknek a szeszkedvelőknek köszönhetően sikerült megnyugodnom egy kicsit. Azonban még egy dolog feltűnt, ahogy figyeltem a terepet, sehol sem találtam egy szemrevaló hölgyeményt. Sőt, még egy csúnyát sem! Ez pedig ismét csak egy pont volt a község negatív számlájára!
Még valamiféle rendfenntartó egységet is sikerült felfedeznem, amiért gondolatban megpaskoltam a saját vállamat. Ők ugyanis a miénkhez hasonló egyenruhát viseltek, csupán vörös változatban. Ezért is fedeztem fel őket, hiszen ők, akarva akaratlanul is birizgálták a szemem feltűnő ruházatukkal. Ennek ellenére a város számomra mégis hívogató volt, amit igazság szerint nem is értek. Hiszen láthatóan teli volt a hely nézeteltérésekkel, amit ki nem állhatok. Minden esetre, inkább ráfogtam ezt a láthatóan nagyobb számú részegre, mint amit máshol megszoktam.
Elértünk hát ide is, na de itt mit csináljunk? Talán meg kéne kérdezni a vezetőnket, hogy mit is kéne kezdenünk magukkal, még mielőtt valami rosszat vagy feleslegeset tennénk. Ám ez mégsem tűnt olyan jó ötletnek, hiszen egyszer már elmagyarázta a dolgot, csak én voltam túl fáradt felfogni azokat. Erről pedig nem ő tehet, s senki sem szereti ismételni magát, talán még felkapná a vizet.
Apropó szentbeszéd, hála a sok különböző hatásnak, ami mostanában ért, kezdem magam kicsit jobban érezni. Mindannak ellenére, hogy minden sejtem ellenkezik, az ellen, hogy bármit is tegyek.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
Shihouin Ryouichi

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 131
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te8200/15000Romlott erőd 29y5sib  (8200/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptySzer. Márc. 27, 2013 7:30 am

Remek, csodálatos, sőt mi több lelkes, vidám társakat kaptam… nem. Neutral Ez csak vízió, ha nem Seretei létezése forogna kockán, és nem kötne hű eskü, hogy minden parancsot teljesítenem kell, már rég hegyen-völgyön túl lennék, miután jobban szemrevételeztem a bagázst. Mivel nem akartam megsérteni senkit sem – nem is értem, mióta vagyok ilyen jószívű? Rolling Eyes –, ezért csak kis belső énem ejt meg egy látványos fejfogást az egyöntetű érdektelenséget látván. S majdhogynem kicsapódtam a boldogságtól mikor egy feketelepke a negyedik tagunkat más feladat okán elvitte mellőlünk, ha nem koppant volna a tény, hogy tervemet így dobhattam ki a kukába. Nem igaz, nincsenek elegen a Goteiben vagy mi van? Nem… igaz is, csapoljuk az amúgy is kevés létszámmal rendelkező, életveszélyes feladatra kiküldött társaságot. >.> Egyáltalán nem számít, kalkulálhatom át az egész tervet három főre, ha már az előző mehet a szemétbe, de most komolyan mi vagyok én, újrahasznosító gép vagy wut? Ráadásul pont az a pajti lett elvíve, akiben még sütött némi értelem is, figyelem, hogy nem fölösen jártatom a csőrömet. T-T Azt hiszem, kezdem érteni, hogy mit érezhet Yuuken-jii, mikor nagy, bölcs intelmei elpattognak mellettem. mattaku
Inkább nem lovagoltam ezen tovább, hanem fejemet törtem, hogy miképpen lehetne a kis triónk hatékony, bízva abba, hogy ez a kettős némileg összeszedi magát a feladathoz. Halántékomat masszírozva próbálom az új tervet körvonalaztatni magam előtt több-kevesebb sikerrel. Némán, némileg feszülten fogadtam az elénk tárult látképet a tartomány elhelyezkedéséről, melyet már némileg volt lehetőségem szemügyre venni közelebbről a távoli fotón, melyet a Saki tiszt mutatott meg még a kis roskadt épületben. Tekintetemet pár másodperc múltán azonban a bambuszerdőre irányítom, rossz érzésem van, mintha figyelnének bennünket. Homlokráncolva szegezem pillantásomat egy pontra, ahonnan egy fényes villanást vélek látni. Az adott villanás, halk suhanó hanggal párosulva kezdett közeledni felénk, immáron egyértelmű volt számomra mi is az: egy nyílvessző. Vagyis nem vagyunk egyedül…
- Vigyázzatok! – hívom fel a többiek figyelmét a növények adta rejteket kihasználó fegyveres emberekre, míg jómagam előresuhantam, hogy leszedjem az íjászt. Lövéseit könnyedén kerültem el shunpo alkalmazása nélkül is. Ide – oda cikázva közelítettem meg, így ellehetetlenítve számára a pontos célzást. Amennyiben sikerül kisebb gondok nélkül megközelítenem egy erőteljes ütést mértem kifeszített, íjat tartó karjának könyökhajlatába, így késztetve arra, hogy eldobja a fegyvert, vagy legalább egy ideig ne tudjon támadást mérni vele, míg hatástalanítom teljesen személyét egy tarkójára mért ütéssel, amelytől remélhetőleg eszméletét veszti.
Mikor a csatatér irányába fordultam igen keserves helyzet bontakozott ki előttem, az egyik rám bízott tiszt éppen jó nagy pácban volt. Vesztettem el már barátot, társat, s még egyszer nem voltam hajlandó felelni azért a 46-ok Tanácsa előtt, hogy miért hagytam odaveszni Goteihez tartozó halálisteneket. Ráadásul a veszteség érzete mulandó dologban nincs semmi igazság, nem akarok újabb rémképeket, fájdalmat lelkembe, mikor a múltra gondolok.
- Bakudou 63.: Sajou Sabaku! – mutatok jobbommal abba a karddal felfegyverkezett ember irányába, kin alkalmazni kívánom a mágiát. Aranysárga villanás hagyja el mutató-és középsőujjbegyemet, s a fegyverrel hadonászó illetőre nyaktól lefelé vastag, sárgás fényű lánc tekeredik, megakadályozva őt a további mozgásban, ha minden igaz még éppen időben ahhoz, hogy az imént bajba jutott társam összekaparja magát.
Ezt követően a balom felől támadást kezdeményező illetőre vetettem a tekintetemet, ki kunaival kísérelte meg elvenni az életemet. Minden bizonnyal ama felindulásból, mert látta, hogy varázslatot alkalmaztam egyik bajtársa ellen. Alapmozdulatként tanultuk még anno az akadémián a lefegyverzés mozdulatát, így nemes egyszerűséggel, könnyedén csavartam ki kezéből a kis pengét, s instabil állását kihasználva egyszerűen csak kigáncsoltam, ezáltal leterítve, majd hasra fordítva ütöttem meg neki is a tarkóját erőteljesen, mint egyetlen könnyen alkalmazható mozzanat, mellyel hatástalaníthatom egy időre anélkül, hogy életveszélyes helyzetbe keverném. Mégiscsak az a feladatunk halálistenekként, hogy védjük a lelkeket, ezért sem olthatom ki életüket, még ha az enyém elvételével is fenyegetnek. Rossz döntéshozataluk fogható a környezetre, ahol élniük kell.
Reménykedve abba, hogy a másik tiszt hatékony mozzanatokat tett a maradék támadó fegyvertelenné tételében pillantok körül, hátha rejtőznek még orvul támadók a növényrengetegben, de nem pillantottam meg ezúttal senkit és semmit sem.
- Ez húzós volt. Vegyétek fel a fegyvereiket, ha be akarunk olvadni, akkor lélekölőkardjainkat és azok képességét ne alkalmazzuk, ne kockáztassuk a lebukásunkat többet. – utaltam általam ejtett hibára, tekintetemet a mágiával lekötött egyénre vezetve egy pillanatra. Jókora hiba volt tőlem, nem tudhatjuk, hogy nem-e figyelik meg a környéket, avagy nem besúgók voltak ők is a lázadók számára, kiket most ütöttünk ki, mert ha igen, s magukhoz térnek, akkor már most veszélyeztetve van küldetésünk kimenetele. S még azt sem hozhatom fel mentségként, hogy a társam veszélyben volt, ugyanis saját érzelmeim késztettek a varázslat bevetésére, nem pedig a józan eszem. Erről jut eszembe…
- Hova lett a kis vörös? – kérdezem homlokráncolva az ősz hajú tagtól a kissrácot keresve tekintetemmel, kit megmenekítettem a karddal hadonászó útonállótól. Az emlegetett szamár nem sokkal később fel is fedte magát a... semmiből? Inkább nem kérdeztem:|, ráhagytam, és átmeneti hollétéről való érdeklődés helyett felvettem a két kunait a földről, majd elraktam ruhám obijába, így némileg hasonultam az imént hatástalanított környéken élőkhöz. Így talán kevésbé sugallhatom a halálisten képét hagyományos, mágiamentes fegyverekkel.
- Nos, az új terv az, hogy együtt maradunk, nem eléggé biztonságos ez a környék ahhoz, hogy külön lófráljunk nyugodt szívvel és nem ejthetünk meg az előzőhöz hasonló hibát. Ugyebár most mi normális csekély reiatsuval rendelkező „lelkek” vagyunk. De ha valamelyikünkről rájönnek, hogy khm… az, nem vállalok érte felelősséget. Ötleteket, kérdéseket örömmel fogadok. – igyekszem elkerülni a shinigami szó hangoztatását mondanivalóm során. Én tanulok a hibámból és inkább elkerülöm a további lehetőségeket, amellyel veszélybe sodorhatnám magunkat. Fejemmel intettem, hogy indul a mandula, s merre, amennyiben hozzáfűzték esetleges gondolataikat a tervhez.
Kisebb séta után megérkeztünk a tartomány városához, az utcákon gyalogló lelkek remek lehetőséget adtak arra, hogy elvegyüljünk. Jómagam bíztam abban, hogy a triónk egyik tagja sem marad le, mindketten a nyomomban vannak, így lazán indulok el az egyik útvonalon – lehetőleg olyanon, mely az erőd közelébe vezet bennünket – mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, s nem is most érkeztünk volna.
- Viselkedjetek természetesen. – súgtam oda a duónak, ha nem lenne cselekedetem eléggé egyértelmű számukra. A lakosságot mindeközben szemügyre véve vonom le ama tanúbizonyságot, hogy valószínűleg tartanak az erődben tartózkodóktól, eme feltételezésemet némileg erősíti a vörös ruhás, fegyveres kettős, kik elsétálva az egyik ösvényen, közel hozzánk, némileg rendre készteti az olyan lelkeket is, kik túlságosan is felöntöttek a garatra és erőszakos megbeszélésre adták fejüket. Igyekeztem fülelni, hátha az emberek beszélgetéséből kiszűrök valamit az erőddel kapcsolatban nyújtotta véleményükről. Az itt kóválygó lelkek többsége fegyverrel rendelkezett, akár csak az imént támadóink. Egyáltalán nem ért meglepetésként, hogy az utcákon nem tartózkodnak nők és gyerekek, kételkedtem abban, hogy egy ilyen helyen megélne a gyöngébbik nemhez tartozó lélek bármelyike is, de azt sem tartanám lehetetlennek, hogy a házakba bezárkózva rettegnek valahol az egyik sarokban, merthogy itt nem nyújtanak békés életkörülményeket, abban a látottak alapján biztos vagyok.
A lelkek szemügyre vétele után kipipáltnak véltem egyik ránk bízott feladatot, most áttérhettünk az erődbe való behatolás fázisába. A kapun könnyedén besurrantunk, ott tereptárgyakat igyekeztem rejtekhelyül választani, azon töprengve, hogy itt vajon mennyire nézik el, ha a község lakója betér az erődbe.
- Lehet, hogy új ruhákat kellene szereznünk. – közlöm halkan a többieknek meglátásomat, fejemmel bökve a vörös egyenruhás, lándzsás őrökre. Mondjuk, kisebb gondot jelentene, hogy csak kettőnkre elegendő öltözék lenne, ámbátor így könnyebbé tehetnénk a beolvadást.

______________

Romlott erőd Csicsikesign
P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Amatsu Yukariko
4. Osztag
4. Osztag
Amatsu Yukariko

Hozzászólások száma : 122
Registration date : 2009. Mar. 29.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: hihetetlen, de hadnagy *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te7300/15000Romlott erőd 29y5sib  (7300/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyCsüt. Márc. 28, 2013 1:15 pm

Igazán remek társaim lettek ehhez a nehéz feladathoz, kívánni sem lehetne jobbakat! *.* Mert Naganori-sama azonnal javasolt valamit, és, még ha, mint ahogy mondta is, nem feltétlenül abból a szempontból kell hozzálátnunk a dologhoz, hogy vajon hol tudnánk megbontani az idegenek… szóval valakik, mert nem, egyszerűen nem tudom őket támadóknak nevezni >< Mert támadók, azok csak az arrancarok lehetnek! Esetleg még régen Aizen, de most nem róla van szó, és nem is espadákról-arrancarokról – legalábbis egy szóval sem említették, hogy közeljövőbeli tárgyalópartnereink Las Nochesből érkeznének –, viszont ha nem ők, akkor én elképzelni sem tudom, kiféle-miféle lehet az, aki ilyen komolyan fenyegeti Seireiteit. Hiszen én nem tudok róla, hogy ártottunk volna bárkinek is! o.o Az meg egyszerűen borzalmas, hogy esetleg Runkongai lakossága lázad fel, hiszen, tudtommal, őket sem bántotta senki, szóval nem bírom elhinni, hogy erről van szó… persze, igaz, a Peremvidék egyes részein állítólag sokkal rosszabb az élet, mint a védett és barátságos és otthonos Tiszta Lelkek Városában, így könnyen lehet, hogy az itt élők kissé frusztráltak… de akkor sem értem >< Valójában biztosan holmi földönkívüliek, eddig teljesen ismeretlen lények törnek világ feletti uralomra, és ennek első állomásaként pont Seireiteit akarják elfoglalni, nehogy megvédhessük a világot! o.o És ez a furcsán magas reiatsut is megmagyarázná a teljesen „átlagos” lelkek körében! Ám akkor – kaptam észbe – ez azt is jelenti, hogy valamiféle különleges, rosszindulatú lényekkel kell most tárgyalnunk? Még szerencse, hogy ott volt Samanuske-san, akaorm mondani, Samanuske-kun, és ő lelket öntött belém…
Azaz haladjunk sorjában! *.* Ott tartottam tehát, mielőtt rádöbbentem, hogy lehet, hogy valójában földönkívüliekkel állunk szemben, amit persze nem mondtam ki, hiszen biztosan nagyon gyermeteg és nevetséges kijelentés lett volna, hogy Naganori-sama azt javasolta, ha másként nem megy, próbáljuk meg megbontani a csoportban az egységet valamilyen úton-módon. Én személy szerint máris jobban éreztem magam a tudattól, hogy van tartalék tervünk vészhelyzetre – Asami-san olyan rátermett! *.* – igazán jól hangzik ez, és biztonságot ad, de aztán még Samanuske-kun is felrázogatott (szó szerint, de kedvesen *.*) pillanatnyi rémült dermedtségemből.
- Köszönöm, Samanuske-sa… izé, Samanuske-kun, és önnek is, Naganori-san – hajoltam meg, és csillogó szemekkel bólogattam a javaslataikra.
- Jaj, és szólítson csak Yukinak, mármint, ha gondolja… Embarassed Tudja, általában mindenki így hív – tettem hozzá mosolyogva a kisasszony felé fordulva.
Ami különös volt, mert nem gondoltam volna, hogy ilyen vészterhes időkben is fogok tudni mosolyogni… De ők bátorítottak engem is! *.* És talán, ha nyíltan közelítünk az erődbeliekhez, de ugyanakkor óvatosan, minden eshetőségre készen és mindent megfigyelve, szinte biztosan meg fogunk tudni egyezni! Úgy örültem, hogy ilyen ügyes shinigamik vannak velem, mert én… én… Őszintén szólva kimondottan nyomasztott a felelősség, hiszen nem elég, hogy legalábbis névlegesen én vezetem kis diplomáciai küldöttségünket, nem csak a saját életünkért felelünk, hanem… hanem mindenkiéért Seireiteiben, sőt, egész Rukongaiban! Nem, nem, nem, nem lehet itt háború… egyszerűen nem szabad! De akkor ezek az idegen valakik mégis miért akarják? T.T
Még mielőtt útnak indultunk volna, Higawa-san adott nekünk egy szép, vörös pecsétes igazolást arról, hogy a Gotei Juusantait képviseljük, ami egyszerre volt megtisztelő, és borzasztó; mert… szó szerint a mi kezünkben volt a jövő alakulása Embarassed Persze, nem csak rajtunk múlnak a dolgok, de... a mi hibánk a többi csapatra is hatalmas terheket rótt volna. Egyre inkább átéreztem, mennyire kicsi és alkalmatlan vagyok én ilyen komoly küldetésre… ez… hiszen én nem tudok semmit, gyenge is vagyok, és nem vagyok tekintélyt keltő személyiség sem… Kuchiki-sama és Asanori-sama sokkal jobb társat érdemelne nálam! >< Azért beszélek mindig csak róluk, mert mielőtt megismerhettem volna a negyedik diplomatát, Higawa-sannal elindultak egy másik, egy újabb, és talán még súlyosabb vészhelyzet felé… ezt látva pedig legszívesebben csak összekuporodtam volna egy sarokban, és csendesen vártam volna, hogy legyen már vége mindennek, hogy a nap újra süssön, és újra nyugodtan, békésen élhessük az életünket… mert olyan hirtelen romlott el minden, fel sem foghattam igazán, olyan gyorsan történt az egész. Ha egyedül lettem volna, talán ezt is teszem, ami tudom, szégyen, de… nagyon megrémültem, vagyis egyre jobban eluralkodott rajtam valami mély, minden addiginál erősebb aggodalom, ami ellen semmit sem tudtam tenni, csak az, hogy a többiek velem voltak, és tartották bennem a lelket. Amíg ők nem adják fel, én sem tehetem! És igaz ugyan, hogy tudom magamról, hogy nem vagyok egy hősnő-alkat, igenis meg kell próbálnom azzá válni, és meg kell tennem, mert hát nem csak rólam van szó, hogy megpróbálok nyugodt maradni, és derűs! Hiszen… hiszen csak be kell mennem egy erődbe, és mosolyogva, kedvesen, tisztelettel megkérni az ottaniakat, hogy legyenek szívesek, szüntessék be ezt az értelmetlen… na, hogy is mondják… (Nem vagyok jó diplomata >< Egy jó diplomata pontosan meg tudja fogalmazni, amit gondol, dadogás, akadozás nélkül, miközben én… Ááááá, tudom már!) Szóval szépen meg kell kérni őket, hogy ha nem okoz nekik gondot, szüntessék be ezt az értelmetlen harcászati tevékenységet szeretett városunk ellen, hiszen a problémákat igenis meg lehet oldani vér nélkül is, amivel mindannyian jobban járunk. Ez annyira egyértelmű, szerintem ők is pontosan tudják! Csupán talán félnek kicsit tőlünk, ezért készülődnek, ahogy a macska is megkarmolja a kutyát, ha az sarokba szorítja… Pedig nem bántaná őket senki, ezt mindenképpen meg kell tudniuk! *.*
Erre a következtetésre jutottam, ahogy shunpoval suhangattunk az erőd körül lévő város felé, és igyekeztem magamban átgondolni, pontosan mit is kéne mondanom. És ugyan sosem gondoltam volna, de nagyon feltűnő jelenségek lehettünk, ami mondjuk, tekintve, hogy tíz éve nem tette be ide shinigami a lábát, érthető is, mindenesetre nagyon hamar észrevettek minket, és már messziről elénk sereglett egy egész tömeg! Soha életemben nem láttam még ekkora fogadóbizottságot! *.* Igaz, még nem is vonultam be sehová… Mindenesetre ez a rengeteg ember – tényleg, vagy ötvenen, százan voltak, és nagyon ellenségesen néztek ám ránk! >< Szótlanul álltak köztünk és a város között, és még a szemük volt a legkisebb probléma, mert ráadásul nagyon-nagyon fel voltak fegyverkezve, kardjuk is volt, amolyan zanpakuto-szerű, meg lándzsájuk is… Ijesztő volt. Mert tényleg úgy néztek ki, mint az igazi katonák, amikor háború van. Elvégre mi is amolyan katonafélék vagyunk – mármint mi, a negyedik osztagnál, természetesen nem, de kardunk (igaz, Anemone-chan? *.*) még nekünk is van; a csoport pedig egységesen egyenruhában volt, ami ráadásul teljesen olyan volt, mint a miénk, csak vörösben… komoly, nyugtalanító vérvörösben. De úgy láttam, Samanuskénak tetszett; olyan csodálatos, hogy ő minden pillanatban meg tudja őrizni a vidámságát, és ezt… ezt sugározza is! *.* Sajnos a több tucatnyi katonára, akik a dárdáikat meresztgették ránk, nem ragadt át valamiért a jókedve, ők továbbra is gyilkos tekintettel méregettek minket, míg eszembe nem jutott, hogy talán csak azért viselkednek így, mert nem tudják, hogy tárgyalni jöttünk. Úgy értem, békés szándékkal…
- Öhm… Embarassed Jó napot… - pislogtam megszeppenve a hadseregre, nem tudván hirtelen, kihez is beszéljek, miközben elővettem a pecsétes papírocskát, és minden további nélkül, a legjobbakat remélve, körbemutattam. Tétova eljárásomat nem várt siker koronázta, hiszen egy idősebb, és mindenképpen (velem ellentétben) tekintélyt parancsoló férfi vált ki a tömegből, sőt, meg is hajolt, még üdvözölt is minket! Erre igazán nem számítottam azok után, hogy olyan egyértelművé tették, hogy szívesen átszúrnának minket… még azt is tudta, hogy hadnagy vagyok, biztosan a karszalagról, persze, de annyira meglepett mindez, hogy csak némán meghajoltam, és szó nélkül követtem. Úgy gondoltam, talán nekem kell elöl mennem kis békeküldöttségünkből, ha már engem szólított meg, és igyekeztem nem pánikolni, látva, hogy körülvettek minket – három fekete kis pötty a vörös tömegben? >< Ám a városkába érve kiderült, hogy nem a lakókat akarják megvédeni a mi esetleges támadásainktól, épp ellenkezőleg! A katonák iménti, szórós tekintete semmi volt a lakosok gyűlöletéhez képest. Mert gyűlöltek minket! o.o Fogalmam sincs, miért, de kiabáltak, sőt, meg is dobáltak volna mindenfélével! De a kíséret tagjai kidou-szerű pajzsokat idéztek meg, így semmi bajunk nem történt; és érdekes is volt látni a saját szememmel, micsoda erőre tettek szert azzal a bizonyos természetellenes módszerrel. Hálásan-csodálkozva pillantottam rájuk, és igyekeztem összeszedni magam, mert ami azt illeti, teljesen összetörtem amiatt, hogy Rukongai lakosai nem szeretnek, hogy ennyire nem szeretnek minket. Vagyis Goteit, ahogy vezetőnk mondta, de ez nem változtat a tényen, hogy itt igenis valami hatalmas baj van, aminek a mibenlétét még csak nem is sejtettem, mégis, gyűlöletet szült Seireitei irányába. Biztosan ez is a földönkívüliek műve! >< Kész kínszenvedés volt a lelkek utálkozó pillantásaiktól kísérve végighaladni a házak közt – a város egyszeriben sokkal nagyobbnak tűnt, mint korábban – nem tudtam, mit is mondhatnék, vagy tehetnék… Talán bocsánatot kéne tőlük kérnem Gotei nevében? De nem tudom, mit tettünk, és mégsem állhatok meg csak úgy, minden előzmény nélkül! o.o Aztán végre-valahára elértük az erődöt, és ott már csak katonákat láttunk, de még milyen katonákat! Olyanok voltak, mint az Akadémia diákjai: kidoukkal, shikai-szintű zanpakutokkal, shunpokkal… És nem hiszem, hogy például én erősebb lettem volna náluk, amikor befejeztem az iskolát, sőt! o.o Még ha Seireitei shinigamijai ellen nem is lenne sok esélyük… ez akkor is hadsereg. Valódi. Ráadásul valahol a mélyben, alattunk talán valami fegyvergyár-féle lehetett, ahonnan folyamatosan érkeztek a kész fegyverek, és egy sűrű, fekete füstöt okádó kémény nyúlt ki magasan a fejünk fölé… rémisztó látvány volt, ugyanakkor érdekelt is, mennyit tanultak az általunk csak „egyszerűnek” tartott lelkek. Alábecsültük őket, azt hiszem, merthogy a legtöbbjük, teszem azt, engem könnyedén legyőzne...
A főépületben aztán már persze nem forgolódtam illetlenül ide-oda, csak idegesen álltam a többiek mellett, a tolóajtó előtt várva, hogy beléphessünk; de legalább tudtam, hogy Kuchiki-sama és Naganori sama velem van! *.* Amikor végül bebocsátást nyertünk, szorongva és – jaj, miért? >< – elsőként mentem be a helyiségbe, ahol egy hosszú asztal mögött hárman ültek, de nem látszöttak füldönkívülinek, olyan külsejük volt, mint bármelyikünknek: két férfi, és egy nő, mindannyian vörösben, csak… csak a hölgy haorija alatt fekete egyenruhát viselt, ami hihetetlenül szívszorító látványt volt. Ha Gotei tagjaként (és nem idegen világból érkezettként, ahogy reméltem-feltételeztem ><) mégis gyűlöli azt, az… az nagyon, nagyon nagy baj. A többiek vajon…? Tétován néztem a két férfira, ám rajtuk semmi nem mutatta, shinigamik-e; az egyikük egy papírlapba merült, a középen ülő pedig, nyilvánvalóan a parancsnok, komoran szemlélt minket, mielőtt megszólalt volna. És valóban ő volt az erőd tábornoka! Ám a szavaitól csak ledermedtem: nem gondoltam, hogy azonnal a békefeltételeket kell tolmácsolnom, habár, természetesen, számíthattam volna rá, mégis, hirtelen elfelejtettem mindent, amit korábban végiggondoltam. Ehelyett érvénybe lépett az „udvariassági reflexem”, dadogva, automatikusan bemutatkozással kezdtem… Embarassed
- Üdvözlöm... Én… én Amatsu Yukariko vagyok, a társaim p-pedig Naganori Asami-san, és Kuchiki Samanuske-san Embarassed – hajoltam meg, csak azután foglaltam helyet az időközben odavarázsolódott széken. Rettenetesen féltem, s bár tudtam, úgy illik, ha a tábornokra nézek, udvariasan, tiszteletteljesen, ugyanakkor úgy éreztem… nekem ez nem megy! >< Ám hiába éreztem magam jelentéktelen kis porszemnek előtte, Seireiteit képviseltem, és ennek is meg kellett adnom a kellő tiszteletet; csak egy apró sóhajtásocskát engedtem meg magamnak, bár tudom, azt sem lett volna szabad, mielőtt Tsukasa-sama szemében néztem, és megpróbáltam állni a tekintetét ><
- Az… az a megbízatásunk – kezdtem félénken, néha-néha térdemen összekulcsolt kezeimre pillantva – hogy tisztelettel megkérjük Önöket… Megkérjük, hogy legyenek szívesek, szüntessék be ezt az… ezt a harcot Seireitei ellen Embarassed
Talán az „értelmetlen harcot” kifejezés túlzás lett volna, a „harcászati tevékenység” meg, tőlem, aki semmiféle tapasztalattal nem rendelkezik, kimondottan hiteltelenül hangozott volna, márpedig őszintének kell lennünk! Az szerettem volna lenni, őszintén elmondani, hogy nem akarok mást, csak békességet, ahogy mindenki azt szeretne, és Gotei készen is áll rá! És amúgy is, szükségük van rá. Mindannyiunknak, nekik is, nekünk is!
- Emellett… – folytattam egy kis szünet után, hogy ha valaki szólni akar, akár ők, akár közülünk valaki, nyugodtan tegye meg. – Azt szeretném kérni a Gotei Juusantai nevében, járuljanak hozzá, hogy az erejüket a Juunibantai tagjai… ter-természetesen biztonságos keretek közt! Embarassed – tettem hozzá sietve – semlegesíthessék.
Félve pillantottam rá, elvégre senkitől sem várhatjuk el, hogy csak úgy lemondjon az erőről, amire szert tett; még akkor sem, ha talán nekik is árt! Hiszen… hiszen ez ismertetlen út, ki tudja, milyen mellékhatásai lehetnek! >< Ezt nem mondhattam csak úgy… mert az már olyan lenne, mintha beleütném az orromat az ő dolgukban, márpedig azt nem szabad! Ám szerintem ez igenis nyomós érv, és ha sor kerülne rá a későbbiekben, azt hiszem, el is kell mondanom… de nem most, talán később, ugye?
- Sajnos, be kell vallanom, nem tudom, mi az Önök célja Embarassed - mondtam inkább fejemet lehajtva. – Nem… nem tudom, miért fegyverkeznek, miért készülnek háborúra, és kérem, bocsássanak meg tudatlanságomért, de azt sem tudom, mi az oka a Seireitei ellen irányuló hatalmas gyűlöletüknek… >< Minden bizonnyal igazán komoly indok húzódhat a háttérben, eszemben sincs úgy tenni, mintha ok nélkül támadnának. Ezt az okot… Már amennyiben nem tartja lehetetlennek, hogy megossza velünk, természetesen… Embarassed Ezt az indokot szeretném megismerni, hiszen Gotei sem azt várja Önöktől, hogy minden ellenkezés, vagy kárpótlás nélkül letegyék a fegyvert, ellenkezőleg, szeretnénk békét kötni, ami azonban teljes valójában nem lehetséges, amíg a konfliktus forrását… amíg meg nem szüntettük a kiváltó okot. Amennyire tőlünk telik, ezt mindenképpen szeretnénk orvosolni, de… Kérem, ne haragudjanak emiatt… számomra jelenleg nem ismeretes, miképpen tehetnénk ezt meg.
Fejemet meghajtva jeleztem, mennyire sajnálom ezt, és nagyon reméltem, nem fognak haragudni, vagy éppen tiszteletlenségnek venni, hogy ennyire… ennyire alkalmatlan, és felkészületlen tárgyalópartnert küldtek hozzájuk, mint amilyen én vagyok. Mert én, még ha meg is teszek mindent, korántsem lehetek olyan jó, mint… mint akárki más lenne! >< És egészen biztosan rengeteg olyasmit mondtam, amit nem lett volna szabad, és lehet, hogy mindent elrontottam, és… és annyira féltem, hogy valami végzetes hibát követtem el, de muszáj volt felnéznem, mert a negyedik osztag hadnagya mégsem kuporoghat a széken, mint egy ijedt kisgyerek… Pedig mennyivel jobb lenne! ><

______________

Romlott erőd QENADEtvAwIMBAkfEAVQ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Male
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 27
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te6500/15000Romlott erőd 29y5sib  (6500/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyHétf. Ápr. 01, 2013 11:19 am

Raiden sokat mondó pillantást vetett az egyből megkurtított csapatára. Vagyis arra a két shinigamira, akik kb bárhol máshol szívesebben lehettek volna, mint ott.
Az egyikük valószínűleg világát nem tudta, úgy tántorgott mellettük, a szürke shinigamit pedig orrfacsaró alkoholos bűz csapta meg.
A másik, egy Omnitsukido tag, az arca ugyan rejtve volt, de lerítt róla, hogy cseppet sem fűlik a foga ilyen fajta egyénekkel dolgozni. Nyilván azon bosszankodott, hogy most neki kell majd mindent csinálnia, hiszen a részeg, és a vénember még csak nem is méltóztattak odafigyelni az eligazításnál.
Részben igazat adott Raiden, ennek a gondolatnak, az viszont nem volt igaz, hogy vakon ugrik ebbe a küldetésbe.
A szeme nem volt a régi, de fel vélt fedezni pár pontot az első osztagos térképén, amiket talán később hasznos lesz meglátogatniuk.
A többi körítés viszont tényleg felesleges volt Raiden számára. Sokkal többször annyi időt töltött a Rukongaiban, mint a Seireiteiben, és volt már szerencséje problémás kerületekhez. Ha azt gondolják, hogy teljesen tapasztalatlan, nos… majd elválik mit fognak gondolni az egész után.
Elmélkedéséből a gyenge szellő rángatta ki, ami susogva kezdett fújni a bambuszerdővé vedlett környéken. A csuklya alól pásztázta végig az elé terülő csöppet sem szívmelengető kerületet, és csak egy pillantást vetett a terület közepén magasodó célpontra, majd a másik két shinigami felé fordult.
A második osztagos a fejét masszírozta, Raiden szinte hallotta a másik fejében lévő fogaskerekek hangját, a részeg pedig talán az erdő felé tántorgott.
Raiden tekintete ide-oda cikázott, és nem véletlenül. Az enyhe szellő, amit már azelőtt is érzett, valamelyest megerősödött, és éreztette Raidennel, hogy nincsenek egyedül.
Aztán már csak a suhogást, és az egyik társa hangját hallotta. A szerencsés véletlen mentette meg az életét, ugyanis ahogy felcsendült az Omnitsukidou-s hangja, ösztönszerűen arra ugrott, így a bambuszból kisuhanó nyílvessző csak a csuklyáját ütötte át.
- Mi a fene… - dörmögte, s mire oda pillantott, már látta hogy az egyik társa rég belevetette magát a harcba.
És ahogy feleszmélt, ő sem volt jobb helyzetben. Nem egy útonálló tartott Raiden felé, kezükben olyan állapotban lévő kardokkal, hogy az szinte szívfacsaró volt. Viszont előny is származhatott azokból a rozoga pengékből.
Nem is váratta tovább alkalmi vendégeit, arrébb söpörte csuklyája alatt a szemébe lógó haját, aztán megforgatta kezében a botot, és elrugaszkodva az ellenfelei felé indult.
Az egyik valószínűleg nem gondolta hogy mekkora termetű ellenfele lesz, ugyanis arca egy pillanat alatt váltott át az elszánt vadságból, a rémületbe. Még futtában egy gyors kanyarral megfordult, és üldözőből máris üldözött lett.
- Még mindig rövidebbek a lábaitok – gondolta Raiden és pár lépéssel beérte a menekülőt.
Lendült a bot, és sikeresen oldalba is kapta az útonálló térdét. A szerencsétlen a következő lépés helyett tehetetlenül elbucskázott, de Raiden ezt már nem várta meg, hiszen a háta mögött már ott jött a többi.
Hirtelen megállt, és egy nagy lendülettel mint holmi túlméretezett boken módjára megpördülve suhintott egyet. Egy kard, és egy kama esett a földre, ahogy a kézfejükre mért ütéstől a banditák elejtették fegyverüket.
Egyikük még nem adta fel, s már emelte volna ökleit, Raiden viszont ösztönszerűen megragadta a ruhájánál fogva, és keményen lefejelte.
A másik fegyverét vesztett már épp megfordult, hogy elfusson, de a shinigami, a hátára mért erős ütéssel, maradásra bírta. Az útonálló összerogyott és ahogy a földre puffant, Raiden bal oldala felől kirontott még egy ellenfél az erdőből.
A shinigami lassan reagált, és a támadónak sikerült kiütnie a botot a kezéből. A lendülettel együtt Raidennek még sikerült kitérnie, és ellenfelét a tarkójánál fogva jól meglökte. A mozdulat épp csak annyira érte el a hatását, hogy egy kicsit kibillentse az útonállót az egyensúlyából, az ősz hajú férfinek pedig ez bőven elég volt arra, hogy felkapja a botját, és egy döfő mozdulattal hasba vágja a megforduló banditát.
Az alak meggörnyedt, de még mindig a kezében volt a kardja, Raiden pedig hezitálás nélkül lendítette meg a botot, fejbe verte a gyomrát szorongató ellenfelet. A bandita eszméletlenül esett össze, s azután a shinigami már ismét csak az enyhe szél játékos zenéjét hallotta a susogó bambusz között.
Nem telt bele sok idő, és előkerült a második osztagos shinigami is. Raiden követte a tekintetét, miközben a férfi elmagyarázta a teendőket, és valahogy nem tetszett neki hogy csak úgy ottmaradt egy útonálló, még ha kidou által is lefogva.
A szürke shinigami biccentett a csapat vezetője felé, majd a lekötött alak háta mögé lépett, és kíméletlenül leütötte, majd miután miután előszedett pár elhullott fegyvert, az eszméletlen útonállókhoz lépett, és módszeresen, hosszú csíkokat szakított le a ruhájukból, amikkel aztán összekötözte kezüket-lábukat. Nem kötötte szorosra a csomókat, csak épp annyira, hogy ez a bagázs ne legyen útban később. Ha van eszük, gondolta, visszamásznak az erdőbe, és egy darabig ottmaradnak a csomókkal bajlódni.
- Nem lenne jó, ha magukhoz térnének, és a küldetésünk kellős közepén beállítanának, nemde? – mondta az Omnitsukidosnak.
Mikor végzett, még egyszer körbenézett, és engedte hogy körbejárja a szellő, hogy megsúgja neki, tartaniuk kell-e még valaki mástól a környéken. Szeme sarkából látta, hogy a második osztagos is a gondolataiba mélyed.
Aztán ismét meghallotta a vezetője hangját, s amaz kérdésére a szürke shinigami is körülnézett. Lemondó sóhajjal vette tudomásul az említett közeledését. A szél odáig vitte amaz alkoholszagát.
Megcsóválta a fejét, majd ő is a zsákmányolt fegyverekért nyúlt. Kénytelen volt konstatálni, hogy mindegyik pocsék állapotban volt, úgyhogy kiválasztotta a két legkevésbé viseltes kardot, amik dereka másik oldalán foglaltak helyet.
Ahogy megigazította a köpenyét, már hallotta is a tervet. Ugyan egyből tudta hogy nem az amúgy sem sétagalopp küldetésük csak még rizikósabb lesz azzal, hogy együtt maradnak. Ahogy a vezető tiszt végzett, Raiden már kezdte is.
- Nem lesz a legegyszerűbb teljesíteni a feladatunkat, ha együtt mozgunk. Főleg nem miattam. Túl feltűnő, ha egy ilyen „apró” alak bárhova is megy. Ha esetleg van valami ötlete, miként kerülhetném el, hogy én buktassam le a csapatot, szívesen venném.
Persze mivel nem tűnt jónak hogy ott időzzenek, az ősz férfi ezt már menet közbe mondta, és ahogy látótávolságba került az első házakkal, megrogyasztotta a lábait, és erősen meggörnyedt, hátha ezzel is kisebbnek tudja tettetni magát.
Még kissé lejjebb húzta a csuklyát, aztán hagyta, had vigye magával a vezető tiszt, és a járókelők áradata. Amikor csak tehette, kilesett a csuklya alól, s a látvány cseppet sem volt megnyugtató. A kemény militariális fellépés az erőd járőröző tagjairól, csak úgy sütött. Bár ahogy elnézte a környéken lévő többi lelket, bizony kellett is ilyesfajta viselkedés.
Senki, de szó szerint senki nem volt az utcákon fegyver nélkül. Mintha mindenki folyton attól tartott volna, mikor törnek az életére. És valószínűleg itt ez lehetett a helyzet, mert az utcákat szegélyező épületek csupán a nyomorról regéltek.
Egyszer csak azon kapta magát, hogy lábai egyre inkább az erőd felé viszik. Maga mellett még mindig ott látta az Omnitsukidos tiszt alakját, így inkább megjegyzését lenyelve, szótlanul követte amazt.
A bejutás még annak ellenére is könnyű volt, hogy maga Raiden a kicsinek semmiképp sem mondható alkatával, szintúgy velük volt. Ez rögtön gyanút ébresztett a szürke shinigamiban. Nem gondolta ugyanis, hogy ennyire hanyagok lennének ezek az őrök, mikor igencsak potenciális veszélyként vannak feltüntetve a Seireitei fekete listáján. Tehát lehetett ott valami, vagy valaki, aki még körültekintőbben pásztázhatta az erődöt, és annak környékét.
Aki talán már tudta is, hogy három shinigami épp most hatolt be, az ő területükre, nem a legjobb szándékkal.
Töprengéséből a vezető tiszt hangja rángatta ki, viszont mikor Raiden felfogta annak értelmét, kétkedve csóválta a fejét.
- Maguknak még ez be is válna – súgta rábökve két társára. – De nem hiszem hogy itt lennének olyan lelkek, akik akkorák mint én.
Gondolkozott, mit lehetne tenni e jelenlegi helyzetükben. Az, hogy szereznek a két kisebb shinigaminak egyenruhát, nem gond. Az már viszont nagyobb probléma, hogy ő, Raiden, mihez kezdjen. Talán eljátszhatná egy rab szerepét? Vagy egy csatlakozni vágyó környékbeli léleknek adja ki magát? Egyik ötlet őrültebb volt, mint a másik, de valamivel elő kellett hozakodnia, mert az idő sürgette őket, és az bizony senki kedvéért nem áll meg.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hitsugaya Toushiro
Mesélő
Mesélő
Hitsugaya Toushiro

Hozzászólások száma : 51
Registration date : 2012. Nov. 17.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Ex-kapitány, gyereksztár
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te0/0Romlott erőd 29y5sib  (0/0)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyCsüt. Ápr. 11, 2013 7:53 am

Felderítő csapat:

Mikor már azt hinnétek, simán bejutottatok az ellenség főhadiszállására, és már csak a tartós rejtőzködés megoldása okozhat valamilyen problémát, rájöttök, hogy csalódnotok kell: egy lándzsa nélküli férfi nagyjából tíz méterre- vélhetően valami tiszt-féle lehet, felétek bök az ujjával, mire a két vele beszélgető katona gyors léptekkel indul felétek.
Nem vagytok messzebb pár méternél a kaputól, úgyhogy az életetek még nem érezhetitek veszélyben, de a küldetésetek, és ezzel együtt Seireitei békéje annál inkább veszélybe került. Időtök sincs rá, hogy eldöntsétek, mit tegyetek- és valószínűleg, ez a szerencsétek.
- Ne szédelegjetek itt, ez nem kocsma! A toborzásért felelős iroda jobbra van, a kapu mellett, de siessetek, ha nem akartok várni holnapig. Bár, ahogy elnézlek titeket, nem tűntök jó katonának. Egy piperkőc,- a férfi Ryouichi elé lépett, és lefitymálóan végignézte. Bár magasságban nem vette fel vele a versenyt, a vállszélessége meghaladta a shinigamijét- - … egy vén trotty,- Raidenre csak egy pillantást vesztegetett, hozzá képest még alacsonyabbnak tűnt, jól lehet, nem volt az- - … és egy… khm… höhööh…- a katona túl közel hajolt Nishigami arcához, és most ledobta a lándzsáját, és kirohant a kapun. Kikerült ugyan a látókörötökből, de hallani lehetett, ahogy a szájszag hatására a fűre üríti a gyomortartalmát.
- Akkor menjetek a toborzó irodába, az a nagy faépület jobbra, el sem lehet téveszteni- a másik őr szemmel láthatóan jól mulatott, ugyanakkor messzire elkerülte Nishigamit, ahogy megkerülte a triót, és elindult a társa után.
A döntés rajtatok áll, hogyan folytatjátok a küldetést, most még sértetlenül elhagyhatjátok az erődöt, és próbálkozhattok mással.

Diplomáciai küldöttség:

Yukariko éppen csak elkezdte a beszédet, amikor a mellette hintázó Samanuske nagy robajjal hanyatt esett, de szerencsére nagy baja nem lett belőle, csak a fejét verte be egy kicsit. A shinigami egyértelműen érezte, hogy a vele szemben helyet foglaló renegát halálisten rúgta fel, aki most oldalra pillantott, és a kezeivel elfedte a kárörvendő mosolyát.
- Nomiko, ne rendezz jelenetet! Elnézésüket kérem az alárendeltem viselkedéséért!- a tábornok meghajolt felétek bocsánatkérésként. Az, hogy ennek a meglehetősen durva közjátéknak mi volt a pontos szerepe, nem tudhatjátok, talán a Kuchiki családnak szólt, talán provokáció, vagy tényleg ennyire komolytalan. Esetleg valami rendkívül furcsa flörtölés is lehet az egyértelműen jó partinak számító főnemes férfi felé a részéről. A harmadik figura teljesen érdektelen a jelenettel kapcsolatban, ami vagy azt jelenti, hogy a lánynak vannak hasonló megnyilvánulásai, vagy azt, hogy ezt előre kitalálták.
Tsukasa felállt a helyéről, amikor Yukariko befejezte a mondandóját. Lassan betolta a székét, és felsóhajtott, miközben karba tette a kezeit, és az ablakhoz sétált. A nap fényében az arca öregebbnek, gondterheltebbnek tűnt, ahogy lepillantott az erődre, és a városra.
- Nos, hadnagy, az okaink itt terülnek el, körülöttünk. Emlékszem az időre, amikor ez még egy élhető hely volt, évszázadokkal ezelőtt. A shinigamik elpusztították a ránk törő hollowokat, a fegyveres bandák csak ritkán bántották a védtelen lelkeket. Azután valami megváltozott, megjelent itt egy szörnyeteg, akinek sokan még a mai napig is félnek kiejteni a nevét. Többé senki nem volt többé biztonságban tőle, rosszabb volt minden hollownál, a shinigamik viszont nem tettek ellene semmit. Bárki, aki szembeszállt vele, meghalt, míg végül csak azok maradtak, akik őt szolgálták, vagy féltek tőle. Csak tíz vagy húsz éve lehetett, hogy odébbállt, és képzelje, azóta shinigami lett belőle! A kis polgárháborújuk azok ellen az áruló kapitányok ellen pedig nem magukat viselte meg, hanem minket, fukutaichou, tíz éve nem küldtek ide egyetlen járőrt sem, egyre több, egyre nagyobb, és egyre rondább hollowok másznak át ide, nélkülünk már az övék lenne ez a terület. Egy hónapja még egy arrancart is el kellett takarítani innen, tizenhárom embert ölt meg, mire elzavartuk. Maguk nem adtak a világon semmit, csak ígérgettek, de belefáradtunk már a hazugságokba!- a férfi nyugodtan, érzelemmentesen kezdte meg a beszédet, de ahogy beszélt, egyre dühösebb, haragosabb lett, az utolsó szavakat már az eredeti hangerő kétszeresén mondta. Pár másodpercig szünetet tartott, amíg lenyugodott. - Nem vagyunk hajlandóak megadni magunk. Mi tartjuk életben ezt a körzetet, nélkülünk elpusztulna. Emellett nincs rá garancia, hogy nem járunk úgy, mint a régi szövetségeseik, a quincyk. A Gotei ígéretei semmit nem érnek, ha nem támasztjuk alá őket fegyverrel. Az én békeajánlatom: átadják nekünk Takasasát, és örökjogú kormányzást biztosítanak felette, shinigami csak az engedélyünkkel léphet be rá, cserébe garantáljuk, hogy nem fenyegetjük Seireiteit, a közeli körzeteket pedig segítünk megvédeni, ha szükséges.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kuchiki Samanuske
4. Osztag
4. Osztag
Kuchiki Samanuske

Male
Virgo Pig
Hozzászólások száma : 108
Age : 107
Tartózkodási hely : Kuchiki tanya, vagy az osztagnál, esetleg kocsma.
Registration date : 2012. Aug. 23.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 4. osztag, 20. tisztje - Állatorvoslási Osztály vezetője. _@_/"
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te9000/15000Romlott erőd 29y5sib  (9000/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyKedd Május 07, 2013 4:00 am



Diplomaták


Elhintázgatott volna még egy darabig, de 300ba beillő mozdulattal, kapálózással, lassított, halk, üvöltésnek nem nevezhető hangon dőlt hátra. Csattanás, Ikichi a mellkasán, és az is biztos, hogy nem sajnálatot fejez ki, hanem nevetésre hasonlító makogással adja tudtára mindenkinek, hogy igen, tetszett a látványosság. Samanuske meg csak fekszik a talajon, és egy kicsit nézegeti a plafont, majd legördül oldalra, feláll, megdörzsöli a fejét.
- Még szerencse, hogy nagy a hajam, de azért jó huzatos ez a terem.- mondta vidáman, majd a széket is felállította, és visszaült a helyére. Nem nagyon látszik rajta, hogy tudja azt, hogy fellökték, vagy csak béna volt, és magának köszönheti a bajt, de nem is tulajdonít ennek az egésznek olyan nagy jelentőséget. Sokkal inkább annak a hölgynek, akit a tárgyaló fél vezetője szid meg. Látszólag nem nagyon érdekli, mert takargatja a száját, de Samanuske is gyakran csinálta ezt a mozdulatot, tudja, hogy alatta valami más történik, vigyorgás. Bár nem tudja mire is vélni, ezt az egészet Samanuske, de arra tippel, vagy legalábbis reméli, hogy kis flörtölés az egész. Ezért is süti le elsőnek a szemeit, majd félénken felnéz, és utána hamar elvigyorodik, oldalra dönti a fejét, lehunyja a szemeit, és integet a hölgy felé, majd pedig csak marad a vigyor, és figyeli a tárgyalás további menetét. S’ habár elhangzik pár olyan dolog, ami még Samanuske szerint is elég komoly, de azért nem ért velük egyet. Elég erősen elnyomásra hajazna ez Gotei részéről, sőt, ez az is lenne. Pedig ha jól tudja, akkor azért vannak, hogy segítsenek másoknak, nem pedig bedominálják azokat, akik nem feltétlen értenek egyet, vagy még szembe is szegülnek a Goteiel. Bár még most szerencsések is lehetnek, hiszen tárgyalni jöttek. Csak nem egy olyan barbár banda tagja Samanuske, akik csak csapkodnak, bár az a 11. osztag dolga lenne. Igaz, onnan is ismer rendest, például Chi~chan nagyon is rendes, nem csoda, hogy kedveli Samanuske, főleg, amikor olyan kis aranyosan zavarba jön, akkor zabálnivaló. Csak ha ezt meg is próbálná Samanuske, akkor hamar megtudná, hogy milyen hegyes, és éles Chi~chan kardocskája. De annyira elkalandozott, hogy már ott tartanak, hogy a házigazda jön elő a feltételeikkel, és némi helyismerettel és múltidézéssel. Amikkel megint csak egyet ért Samanuske. Tényleg vannak ilyen rossz emberek, akikre ráférne egy alapos elfenekelés. Megérdemelnék, hogy az anyukájuk a térdükre fektesse őket, és vörösre verje a hátsójukat, majd szappannal kimosni a szájukat. Már kezd szimpatizálni az itteniekkel, sőt, egyet is kell értenie sok mindennel, de azt nem felejtheti el, hogy shinigami, sőt, még Kuchiki is, ami azt jelenti, ha bármi ostobaságot csinál, Hana~neeeeeee nagyon elveri. Attól fél a leginkább, ezért se foglalkozik tovább ezzel a dologgal. Pedig Yuki~chan is sok jó dolgot mondott, és okos is a hadnagya, meg aranyos is, biztos megoldja a dolgot. De most, inkább a feltételeken gondolkozik. Lesüti a tekintetét, motyog magában, dörzsölgeti az állát, Ikichi húzgálja a haját.
- Nem is, olyan rosszak ezek a feltételek, végül is igazuk van. Mibe fájna ez Goteinek, ha ebbe beleegyezne?- sutyorog tovább, mint aki nem is veszi észre, hogy többen is vannak körülötte, pedig igen, nem is olyan kevesen, és annyira belemélyült a saját gondolataiba, hogy ismét, ösztönösen hintázni kezdett a székkel.
- Ja, tényleg, a quincyket is bántották, elég igazságtalan volt, de akkor ez a környék lenne Takasasa? Nem is gondoltam volna, hogy ez a neve. Na mindegy, vajon mi lesz ebből az egészből? Fogalmam sincs, de az egyenruhájuk tetszik, talán a végén, kaphatok egyet, majd kirakom a szobámba, meg lehet akkor azt a lányt is megkérdezem, Nomikot, hogy volna e kedve találkozni…- eddig jutott el, amikor végre feleszmél, hogy ezt az egészet végigmondta. Vigyorogva igaz, de a szemében látszik a döbbenet.- E… e… ezt most hangosan mondtam? O.o Kellemetlen, de a belső monológom kihallatszódott… na mindegy, ha már kimondtam, így jártam. Akkor kaphatok majd olyan egyenruhát?- csillogó szemekkel kérdezte, és tudja, hogy nem tért ki Nomikora, de hát szándékosan. Eddig olyannak látszott a lány, hogy felszólal, ha akar valamit, meg természetesen csinos is volt. Na és ha lázadó volt? Mi az a lázadó? A kisebbség, akinek nem tetszik a mostani rendszer, és még ha igazuk is van, akkor se nagyon tudnak mit tenni. De az még nem jelenti azt, hogy a rendszer katonája nem érthet velük egyet, még ha segíteni nagyon nem is segíthet nekik. Főleg, mert van egy unokatestvére, aki nagyon elverné, ha valami ilyesmit csinálna. Ikichi pedig… ő most csak átmászott Yuki~chan vállára, biztos, mert jobb az illata, mint Samanuskénak, aki pedig jelenleg reménykedve várja a pozitív visszajelzéseket a kéréseit illetően. Lehet illetlenség volt, így félbeszakítani a tárgyalást, de talán dob a hangulaton egy kis közvetlenség, vagy majd Samanusket dobják ki.

______________

Romlott erőd Rojw23bhwmdeag6p1gjz
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te13400/15000Romlott erőd 29y5sib  (13400/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptySzer. Május 08, 2013 10:54 pm

Ahogy a várhoz közelítettünk, rájöttem, hogy az milyen kolosszális méretű, s nem csak azért, mert én alacsony növésű vagyok. A hatalmas épülethez pedig természetesen hozzá hasonló gigászi kapu tartozik. Nem csak az lepett meg, hogy elmaradott technikájuk, s rendszer nélküli életmódjuk ellenére egy efféle dolgot fel tudtak húzni, hanem az is, hogy még védelmezni is tudják! A kapu oly óriási, hogy nemcsak egy tucatnyi emberi behatoló, de akár egy falkányi nagyobb testű állat is bármikor rájuk törhet. Bár nyilván nem azért küldtek rájuk minket, hogy megfigyelhessük csodálatos építészetben való jártasságukat, de fontosnak tartom majd ezt is megjegyezni, ha rákérdeznek! Valamint az, hogy a környéket, sikerült így rendbe szedniük, sem elhanyagolható tényező!
Mindazonáltal, az sem mellékes, hogy a sok normális gondolat hatására az egyem hihetetlenül ellustult, s pár pillanatra már zakatolt is, mint egy gyorsvonat. Testem minden porcikáját átjárta a fáradtság, s mindenfele jutott egy kis fájdalom is, amit az említett hang gerjesztet. Zsibbadni kezdtek a végtagjaim, s egy érzés járta át az egész testemet, a szomjúság! Ám természetesen nem az átlagos szomjúság, egyértelműen, s visszafordíthatatlanul egy korsó, előre behűtött, finomságos sörre vágytam! A nemes nedűt, már oly rég nem ittam, hogy azt hittem torkom már el is felejtette, hogy milyen üdítő érzés, amikor az enyhén savanykás, s rendkívül sajátos eszenciájú ital egészen a gyomromig kúszik le. Talán csak ahhoz tudom hasonlítani, amikor valaki megismeri a „nagy őt” s azzal csókolózik, ám ez még annál is sokkal fenségesebb!
Három alak tartott felénk, s én arra gondoltam, hogy engem keresnek. Egyértelmű volt ugyanis, hogy nem szeretik a hozzám hasonló józantalan látogatókat, hisz ki is kedvelné őket. Ami azt illeti, még én sem szívesen látom vendégül az öntudatlan arcokat, pedig én azért nem egy-két ilyen incidensnek voltam résztvevője! Ahogy eme gondolatok lejátszódtak csöppnyi, s természetesen lassú agyamban, arra gondoltam el kellene bújni. Először egy fűszálat kezdtem el keresni, mert oly gyengének, aprónak, s gyávának éreztem magam, mint valamiféle féreg. Aztán rájöttem, hogy az túl messze van, s biztos vagyok benne, hogy otromba testemet nem tudnám segítségével úgy elrejteni, ahogy szeretném. Így hát egy másik, immár „B” tervet kellett összekovácsolnom, alig néhány másodperc alatt. Említésként felmerült bennem, hogy bebújok egy fal mögé, de hát ott helyi ismeretségük miatt se perc alatt megtalálnának.
Végül hát, más lehetőség híján maradtam a csapatommal, s azért izgultam, hogy ne ismerjenek fel. Lábaim eszeveszettül remegtek, szívem olyan hevesen vert, mint ahogy a sört kéne tölteni. Attól féltem, hogy kislányos zavaromban még rosszul leszek, s valami leírhatatlanul gusztustalant teszek. A srácok valamiért ismerősnek tűntek, ahogy végignéztem rajtuk. Meg mertem volna esküdni, hogy nemrég láttam őket, s nem a néhány másodperccel ezelőtti alkalomra célzok ezzel. Valahonnét ismerősnek tűnt az öltözetük, aztán rájöttem. Minden halálisten hasonló szisztémájú egyenruhát szokott viselni, csupán más színben. Valamint, az eddig megfigyelt rendfenntartónak tűnő egyedek is effélét hordtak. Miután Winehouset alázó logikámmal ezt a kirakóst összeraktam, szerettem volna kézfogással üdvözölni őket, aztán rájöttem, hogy ettől függetlenül még kidobhatnak! Így hát, csak megpróbáltam magam, úgy összehúzni, ahogy az lehetséges.
Az úr említett valamiféle kocsmát, így megpróbáltam kifejezetten ügyelni rá, ám egy légy folyamatosan zümmögött körülöttem, így ráfigyeltem, s az íriszeimbe is belerepült az ügyetlen, így pedig a szemem világát is elvesztettem. Így hát nem láttam, hogy mit is magyaráz nekünk a fontosnak tűnő egyén. Kezem segédletével próbáltam kikaparni az irritációt okozó rovart, ám hosszas vesződés után sem sikerült. Egy idő után pedig már nem is az eltávolítás miatt piszkáltam, hanem, hogy az erős viszketési ingeremet enyhítsem. Olyan érzés volt, mintha valami bolhás kutya lennék, bár legalább nem az egész testem viszket, csak egy aprócska, ámde nem észrevehetetlen részem. Éreztem a vendégeink kaján, s kárörömmel teli vigyorát magamon.
Mikor sikerült kioperálnom az idegen dolgot, rögtön megpillantottam a férfit, a közvetlen közelemben. Nem tartottam túl jó ötletnek, hogy egy teljesen ismeretlen ilyen közel jöjjön hozzám, izgalmam a tetőfokára hágott, s spontán izzadásba kezdtem. Azonban nem csak engem változtatott meg ez a hirtelen jött közelség, a muksó arca, az enyémhez hasonlóan torzulni kezdett. Nem tudtam, hogy mi üthette vagy rúghatta meg ennyire, de színtisztán tudtam leolvasni a fájdalmat róla. Aztán végül valami mással is keveredett. Ahogy néhány pillanatnyi fáziskéséssel felismertem az erős undort, agyalni kezdtem, mi történhetett. Lehet, a levegőben van valami fertőző cucc, vagy még korábban evett valami rosszat, s most ütött ki rajta. Bármelyik is történt meg, egyik helyzetben sem lennék szegény helyében.
Ekkor amilyen hirtelen jött, olyan hamar távozott is mellőlem. Gyakran kerültem efféle kínos helyzetbe, így már megszoktam, nem is szóltam semmit az egészhez. Bár a tag a látókörletemből kívülre került, hallókörletemnek még határán belül tartózkodott, mikor béltartalmát, hangosan üríteni kezdte. Még szerencse, hogy nem előttem dobta ki a taccsot, mert akkor biza már követtem volna a példáját. S így is erős késztetést éreztem, azonban valami túlvilági módon sikerült visszafognom magam tőle.
Meglepődöttségem miatt, rövid időre minden érzékszervem kikapcsolt, s mikor észhez tértem, már csak azt vettem észre, hogy egyik társa mutat egy épület felé. Remélve, hogy az említett csehó felé mutat indultam meg társaimmal karöltve a mutatott irányba.
Miközben pedig meneteltünk, kicsit elgondolkodtam a dolgokon. Ha jól emlékszem, most egy titkos bevetésen vagyunk, ahol foglalkozásunkat minél jobb lenne eltitkolni. Legalább is, azt hiszem. Ebben az esetben pedig biztos, ami biztos jobb lesz valamiféle álnevet kitalálni, hátha valaki ismer innét. Valami olyan név kellene, amiről nem süt, hogy álnév, azonban a sörön kívül semmi más nem jut most eszembe.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Shihouin Ryouichi
2. Osztag
2. Osztag
Shihouin Ryouichi

Male
Capricorn Hozzászólások száma : 49
Age : 131
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, Shihouin birtok
Registration date : 2012. Aug. 24.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: A 2. osztagj tisztje; Névtelen egység tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te8200/15000Romlott erőd 29y5sib  (8200/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyPént. Május 31, 2013 8:15 pm

- Ne aggódjon, megoldjuk a problémát… remélem – felelek nagydarab társunk megjegyzésére a jelmezszerzést illetően. Valahogy be kell olvadnunk, és ha nincs másik mód, akkor így. - Hamarosan elhaladnak mellettünk, akkor rajtuk csapunk. – szögezem le halkan a többieknek, s már kezdtem is visszafelé számolni a másodperceket, mikor is valahol ötnél járva egy erőteljes hang otromba módon fel nem fedett minket. El se lehetett téveszteni, hogy ránk utalt, mivel senki sem volt itt rajtunk kívül, így a guggolásból valami ügyetlen megbotlás utáni álló állapotba való kecmergést kívántam előadni, színpadi műsoromhoz segédszereplőként használva vöröskét. Alkarjába kapaszkodva álltam fel és csak utána tudatosul bennem, hogy ezt igazán mellőzhettem volna, hogy egy „viselkedjetek természetesen” – szöveget lelökjek nekik, hogy ne parázzanak azon, ami nem volt benne a pakliban, legalábbis nem ilyen hamar.
- Hé – apró rángatózásba kezd szemidegem a Piroska alattomos szövegelése, melyben „piperkőcnek” nevezett, pedig aztán én se tegeztem őt. Állítom, még egy borsószemnyi agya sincs >.> Pöhh, mindegy azért igyekszem visszafogni magamat és egy helybéli utcakölyök képét magamra erőltetni, ha már a gúnyám pont belevág a dologba. Fülig érő vigyor és elszánt hozzáállás, amolyan lángolás a csatlakozási vágytól, hogy a seregüket gyarapíthatom a személyemmel hamarosan.
- Höhö, igen ütős trió vagyunk – igyekszem nem feltűnően kacarászni a fickón, aki a vörös kölyök szagától kissé beszédült. Hát igen, kissé felönthetett a küldetés előtt a garatra, még szerencse is, mármint tömegpusztító hatása van, akár még jól is jöhet a továbbiakban, akárcsak most. - Kösz az útbaigazítást haver, máris megyünk! – veregetem hátba a duót és indulok el a megadott irányba terelgetve őket. Direkt lassabban megyek, de nem túl feltűnően, hogy az odafelé utón tisztázni tudjunk dolgokat.
- Ez ennél jobbkor nem is jöhetett volna – főleg, hogy rosszabbul is elsülhetett volna. - Azonban mindketten találjatok ki valami hamis személyazonosságot, ha toboroznak, azt nem névtelenül fogják megejteni. – suttogom halkan a társaságnak, hiszen minálunk is az Akadémián a felvétel sem egyszerű, megannyi adatot elkérnek, mielőtt az iskolapadba ülve unhatnád az órákat. Óh, igen a régi szép idők! Na de Ryouichi koncentrálj a feladatra!
Elhessegetem a tervezés fázisát elhomályosító gondolatmenetemet, hogy az ügyünkkel tudjak foglalkozni. Bár a toborzással kissé hasonlítanak az Akadémiára, remélem itt nem több hónapos várakozási idő vár reánk, míg megtudjuk, hogy alkalmasak vagyunk-e arra, hogy a seregüket erősítsük. Itt a célegyenes felé rohanván csörtető áporszarvas módjára amúgy is kétlem, hogy ilyen előrelátó szervezettséggel utána kutatnák a jelentkezők múltjának, mielőtt rábólintanának belépésük szándékára.
- Ha sikerült bejutnunk, megfelelő göncöt kapnunk, utána megkezdjük az erőd tüzetesebb átvizsgálását, értve vagyok? – semmi kedvem sincs annál több időt itt tölteni, mint amennyi szükséges. Ha van ruhánk, amellyel be tudunk épülni már azzal is nagy lépést tettünk az információk megszerzésére, no meg itt a „felvételnél” ki tudja, milyen kósza híreket hallhatunk.
- Legyen nyitva a fületek, hátha megtudhatunk valamit – jegyzem meg végül „a több szem, többet lát” alapelvet átültetve hallgatózásba. Ezt követően pedig először szemrevételezve az épületet – , hogy valóban toborzóiroda a külleme és valóban erre szolgálhat az építmény – és amennyiben megbízhatónak találtam máris benyitottam ajtaján, hogy megadjuk jelentkezési szándékunkat a lázadók „seregébe”.

______________

Romlott erőd Csicsikesign
P O N T O K:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kitetsu Raiden
8. Osztag
8. Osztag
Kitetsu Raiden

Male
Leo Goat
Hozzászólások száma : 66
Age : 27
Tartózkodási hely : mezőkön innen, és túl, a keleti fertályvégben/olykor a Kyouraku birtokon
Registration date : 2011. Jun. 03.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Goseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te6500/15000Romlott erőd 29y5sib  (6500/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyCsüt. Júl. 04, 2013 8:18 am



A niibantai tiszt bizonytalan nyugtatása vajmi keveset ért, Raiden majdnem fel is horkantott annak szavai hallatán, sőt, az azt követő rögtönzött terv is kudarcra volt ítélve szerinte. Fel se tűnne, hogy egyszer csak pár őr eltűnik, és három kevésbé sem hétköznapi figura kezd el mászkálni az erőd egyenruháiban.
Egy szó mint száz, Raiden nem készült semmire, és a vészesen fogyó idő ellenére inkább várt, hátha van kevésbé öngyilkos terve valamelyiküknek. Nem is kellett sokáig várnia, amint az omnitsukido tiszt elszámolt, már hallotta is felharsanni egy hangot tőlük nem is olyan messze. Csak felpillantott csuklyája alól, és már látta is a közeledő két őrt, mögöttük egy valószínűleg magasabb rangú alakkal, eztán pedig megcsodálhatta hogy a profizmus ellenére hogy bukik majdnem orra a Shihouin.
Látni ugyan nem nagyon látta, de már hallotta hogy a három katona elébük ért, és az előző öblös hang gazdája ismét megszólalt. Ha másért nem, talán már csak azért megkímélhette volna amaz életét, hogy ismertette velük a toborzó iroda pontos helyét.
Ez a gondolat azonban valahogy kissé háttérbe szorult ahogy a tiszt nekikezdett a szedett-vedett kompánia gunyoros leszólására. Igaz Raiden sosem vette magára az ilyenfajta megjegyzéseket, hiszen nagyon, nagyon régóta nézett már ki úgy, ahogy. Azonban ott, akkor kezdve lett volna csak úgy előhúzni a két rozoga kardot, és felnyársalni vele az őrtisztet, aztán…
Egy pillanatra megtántorodott, és kissé megrázta a fejét. Szidta magát, és sehova sem tudta tenni a hirtelen jött, alig pár pillanatig tartó vérszomját. csak fújt egyet, és a botot tartó, viszkető tenyerét csak odadörgölte a viseltes fához, és sietve csatlakozott az épp elinduló shinigami pároshoz. Ismét kipillantott a köpenye alól, és már csak azt a szívderítő életképet látta, ahogy az előbbi tiszt az erőd kapujának támaszkodva adja ki gyomortartalmát. Tekintetét azonban ismét visszafordította a toborzó épület felé, ahogy meghallotta a Shihouin férfi hangját. Nem akarta épp amaz orra alá dörgölni, hogy a kinézetével ellentétben, ő maga nem hülye, de ezt is feleslegesnek ítélte, így egy enyhe biccentéssel jelezte, hogy megértette a másik tervét a hamis személyazonosság, az egyenruhák átvétele, és az esetleges információ szerzés tekintetében.
Azonban mielőtt beléptek volna, halkan megszólalt.
- Nem lesz kissé feltűnő, ha lekerül a köpenyem, és az egyenruha váltás után egy alacsony görnyedt öregemberből égi meszelő válik?
Már túlságosan is közel voltak, így hát az utolsó pillanatban csak annyit tudott már tenni, hogy kissé kiegyenesedett. Lábait ugyan még mindig berogyasztotta, de legalább se nem volt túl alacsony, se nem túl magas.
Egészen addig pedig nem is gondolkozott az álnéven, míg át nem lépték a küszöböt. Minthogy az elme olykor önmagát meghazudtolóan gyorsan tud működni, Raiden egy lépés után már egy kigondolt névvel haladt tovább.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Romlott erőd Cl0te13400/15000Romlott erőd 29y5sib  (13400/15000)

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyHétf. Dec. 30, 2013 11:43 am

Szóóóval szeretném beadni a kilépésemet a küldetésből, mert kell a hely, bocs srácok, ez van ^^"

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 29
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd EmptyKedd Jan. 28, 2014 9:43 pm

Ugyan szép, hosszú postokat írtatok, a harmadik körbe már csak egy ember írt. Minden résztvevő jutalma így 500 ryou.

______________

Romlott erőd Amfhqb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




Romlott erőd _
TémanyitásTárgy: Re: Romlott erőd   Romlott erőd Empty

Vissza az elejére Go down
 

Romlott erőd

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Küldetések Soul Societyben :: Lezárt küldetések-