Wakahisa Shunsui
8. Osztag
 
Hozzászólások száma : 8
Age : 110
Tartózkodási hely : Kricsmik közelében *>*
Registration date : 2013. Jan. 13.
Hírnév : 0
Karakterinformáció
Rang: A Törvény | 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (5500/15000)
 |  Tárgy: Wakahisa Shunsui Hétf. Jan. 14, 2013 1:33 am | |
| Jelszó: aaia uui
Engedély multi indítására: megvan
Engedély a rokoni kapcsolatra: megvan
Adatlap Név: Wakahisa Shunsui (若久春水)
- Becenév: The Law, TieL
Nem: Férfi
Kaszt: Shinigami
Rang: N/A
Szül. ideje: 1913. szeptember 22.
Kor: 99
Előtörténet Elmesélek egy történetet, melyhez foghatóval talán még sosem találkoztatok. Egy hősről szól, aki megannyi veszéllyel dacolván emelkedett ki a pornép soraiból, hogy egy napon uralkodóvá, istenné válhasson. Daliás termete, megnyerő modora mindenki számára kedvelt társasággá tette, a lányokat egyetlen pillantásával képes volt elcsábítani. Egy kedves kis falucskában éldegélt, aminek lakói rizstermesztéssel foglalkoztak. Minden idillikusnak volt mondható, ám ahogy a legtöbb ehhez hasonló mesében, itt is rosszra fordultak a dolgok. Egy gonosz sárkány támadta meg a kedves kis települést, megpróbálván azt eltűntetni a föld színéről. Hősünk természetesen nem engedhette, miszerint az ördögi lény terve megvalósuljon, ezért félelmet nem ismerve vetette magát a méretes szörnynek. Hét nap és hét éjjel küzdöttek, csépelték egymást, tépték-marták húsukat, csontok roppantak, izmok szakadtak. Látszólag egyik sem volt képes felülkerekedni a másikon, azonban már mindketten teljesítőképességük határán szédelegtek. Jól tudták, az utolsó támadásba minden erejüket bele kell adniuk és csak egyikük kerülhet ki élve ebből a gyilkos összecsapásból. Hősünk fogát csikorgatva szorította meg ékkövekkel kirakott csodás szablyájának markolatát, lélekben már felkészült. Lélekenergiája úgy kavargott körülötte, akár a tenger hullámai, zöldes színbe vonva az egész környéket. Távoli morajlás hallatszott, a szomszédos hegy felett fekete viharfelhők gomolyogtak komoran, villámok cikáztak ide-oda, kisebb-nagyobb darabokat kitépve a masszív kőből. Egy lehetőség, egy csapás. Dögletes bűz árasztotta el orrát, amely valamiért az állott víz szagára emlékeztette. Bizonyosan a lény technikája, amivel el akarja kábítani, ám Őt nem ilyen egyszerű rászedni! Az esőcseppek haragosan csapódtak testének, amikor hirtelen…
- Mi a …? – meglepődöttségem jogos, hiszen nem is olyan rég még egy félelmetes fenevaddal vívtam ádáz csatát, erre most megint az ágyamban vagyok és valaki leöntött egy vödörnyi felmosó vízzel.
- Kelj már fel, Te haszontalan! – rikácsolt a szállásomat biztosító banya nem túl kedvesen. – Egész nap csak lustálkodsz és lopod a napot! Takarodj ki a kúthoz, hozz vizet!
- Jobban jár, ha befogja azt a lepcses pofáját, nyanya! – válaszoltam Neki hasonló hangnemben, mialatt lerugdostam magamról a foszlott pokrócot. – Ne felejtse el, hogy a vidék legrettegettebb bűnözője vagyok, Wakahisa Shunsui, a Törvény!
Szavaim igencsak baljóslatúan csengtek, hirtelenjében még magamra is sikerült a frászt hoznom, azonban ellenlábasom számomra érthetetlen okból kifolyólag nem rémült meg. Sőt! A kezében tartott átkozott vedret egy lendítést követően évek gyakorlatával a háta mögött vágta a képembe, aminek hála még a mögöttem lévő falat is bebólintottam. Fájó orrnyergemet tapogatva próbáltam a lehető legtökéletesebb védelmi pozíciót felvenni, azaz embriópózba görnyedve dajkáltam sérült testrészem. Minden kétséget kizáróan váratlanul ért a támadás, ezért nem tudtam mit tenni ellene. Néhány percnyi csendes pihenőt követően jobbnak látom felkelni, mielőtt még a vasorrú visszatérne és valami sokkal nehezebbet vágna hozzám. Nos, igen, így indul minden napom. Elegáns kecskeszakállamat simogatva csapom fejembe kalapom, azután egyik kezemben bokenemmel, másikban fájdalmaim okozójával kilépek a nagyvilágba. Rukongai szokásos képe köszön vissza, mint mindig, ez a koszfészek napról napra lepusztultabbnak látszik. Vidáman fütyörészve folytatom tovább utam, miközben a lehető legfélelmetesebben próbálok vicsorítani mindenkire, aki csak szembe jön. Az anyák látva jelenlétem megfogják gyermekeik kezét, akik a szoknyák mögül kíváncsian tekintgetnek Felém. Jól is teszik, hogy féltik a kicsiket, mert Én nem ismerek könyörületet még a törpékkel szemben sem. Ugyan megadott céllal indultam el, azonban a vérem másfelé hajtott. Ennél fogva karom elhajította a vödröt, míg jómagam a fakardot vállamnak támasztva indultam portyára birodalmamban.
A fapapucs által szolgáltatott klaffogó hanghatás kíséretében tértem be a közeli kocsmába, ahol nem várt társaság köszöntött. Shinigamik nem sokszor fordulnak meg ezen a környéken, mivel a 10. körzetnek igencsak rossz híre van, főleg mióta idekerültem. Az öregem sajnos sosem tolerálta túlzottan viselkedésemet, holott ugyanúgy képviseltem a maffia-feelinget, mint Ő maga, ezért úgymond elváltak útjaink! Összeszűkülő tekintettel mértem végig a két tisztet, azután egy közeli asztalnál foglaltam helyet, lábamat pedig lazán fellöktem az előbb is említett bútordarabra. Levest és kenyeret rendeltem, mivel a vénasszony ismét megfeledkezett arról a tényről, mely szerint Nekem szükségem van energiára az életben maradáshoz, nem csak lézengek itt a semmiben. Jól láthatóan sikerült felhívnom magamra a figyelmet, azonban egyelőre nem akartam balhét kezdeményezni, hisz’ mégiscsak meg kell enni azt a levest, igaz-e?! Ennélfogva bőszen kezdtem kanalazni rendelésem, nagyokat harapva mellé a cipóból is. Homlokomon eközben egyre inkább kezdtek kidagadni az erek, mert a bámulást csak nem hagyták abba. Sajnálatos módon nem épp a türelmemről vagyok híres, így miután vöröslő képpel lenyeltem az utolsó falatot is, indulatosan pattantam fel, ülőalkalmatosságomat pedig nemes egyszerűséggel hátrarúgtam. Kapkodó mozdulattal töröltem le a képemre ragadt morzsákat, majd fegyveremet előkapva fenyegetően szegeztem a megilletődött kettősre.
- Mit néztek kutyák, talán még nem találkoztatok a környék rémével?! – elégedetten vettem tudomásul, hogy az egyik tekintetében felismerés csillan, aki ezt követően odahajolt a társához és súgott valamit a fülébe, amit sajnos nem hallottam – (Tudod, ez az a félnótás suhanc, akit minden héten megruháznak). Viszont Én annak idején tanultam illemet és társaságban nem illik sugdolózni, szóval muszáj voltam jómodort verni ezekbe. Az összecsapás gyors volt és fájdalmas, pont ahogy szeretem. Az már részletkérdés, miszerint alig két perc alatt sikerült harcképtelenné tenniük valamilyen ostoba mágiának köszönhetően, ám ezt egyértelmű csalásnak vettem, ezért a vereségről sem vagyok hajlandó tudomást venni. Ezt követő ajánlatuk már-már a nevetséges szintet súrolta, azonban mégis jobbnak láttam megvitatni magammal a dolgot. Két lehetőségem volt: vagy csatlakozom valami Sunyi Akadémiához vagy hátralévő napjaimat egy tömlöcben rohadva tölthetem el. Nehéz volt a döntés, viszont a büszkeségem nem engedhette…
…hogy elpocsékoljam ifjúságom legszebb éveit, szóval kénytelen-keletlen, de Velük tartottam. Nehéz évek vártak Rám, a tanuláshoz sosem fűlött a fogam, mint ahogy az egy helyben üléshez se. Ettől eltekintve élveztem az akadémiai életet, ingyen volt a kaja, meg a szállás és néha még egymást is csapkodhattuk fakarddal. Persze voltak ilyen-olyan vizsgák, amiken a stréberek tökéletes eredménnyel mentek át, azonban jómagam igencsak megszenvedett az elméleti tudás elsajátításával. Démonmágiában mind a mai napig nem bízok, rossz tapasztalataim miatt meg sem próbáltam rendesen elsajátítani őket. Kellett a fenének a hókuszpókusz, az izmaim erejében sokkal jobban megbíztam! A többiek eközben mindig valami sikálásról beszéltek, ami nagyon fontos a shinigamivá váláshoz. Egyik rosszul elsült viccemnek köszönhetően magam is teljesítettem kényszerű mosogatást a konyhán, viszont egyáltalán nem éreztem változást a korábbihoz képest. Bolondok voltak, amiért ilyen marhaságra pocsékolták az idejüket az edzés helyett! Egy kimerítő nap után szinte bezuhantam ágyamba és azzal a lendülettel el is nyomott az álom. Egy ismeretlen helyre érkeztem, egy nagy tisztásra, melyet hegyek és templomok vettek körül. Sosem jártam még ehhez hasonló környéken, valamiért mégis ismerősnek tűnt. Hangos ordításra lettem figyelmes, ezért a hang irányába indultam el. Rövid sétát követően egy kibaszott sárkánnyal találtam szembe magam, aki legalább akkora volt, mint egy hegy! Érdekes módon már láttam valahol, talán pont Vele harcoltam korábban rettenthetetlen hősként.
- Te nem Yomi vagy…  - adtam a jelenség tudtára elégedetlenül, miközben csinos osztálytársnőmre gondoltam. – Előre szólok, hogyha ma is vetkőzős show lesz, akkor nem érdekel, inkább hagyj felébredni.
- Nem szajha vagyok, gyökér…  - csóválta meg fejét bosszúsan, mialatt közelebb hajolt. – A benned szunnyadó erő szelleme vagyok, a fegyveredé, amely képes minden akadályt legyőzni!
- Háhá, akkor biztos a gyíkom szelleme vagy!  Az is szívesen legyőzne pár akadályt, teszem azt Yomi-chant, szóval ha befejezted a mesédet, takarodj és küld ide Őt, jó?
A kiosztott mancsos tockos arra engedett következtetni, miszerint plátóinak mondható szerelme csak nem csitul irányomba, amit némileg meg is értek. Ettől függetlenül nem fogok kikezdeni egy őshüllővel, aki a hangszíne alapján még hím is.
- Hívj, ha szükséged van Rám. – mondta búcsúzóul, azután halványodni kezdett.
- Nem is tudom a számodat!– kiáltottam utána nevetve, mert rájöttem, hogy telefonom sincs.
- A nevem Shiro Garyuu.
- Az fasza, de ez még mindig nem szám… :/
Felébredvén nem tudtam mire vélni a dolgot, azonban arra a következtetésre jutottam, hogy többet nem eszek fagylaltot lefekvés előtt, mert rohadtul behallucinálok tőle. Nem érdekelt különösebben a furcsa esemény, mivel másnap a végső megpróbáltatás jött, ezért kipihenten kellett megbuknom. Később, miközben éppen egy befogott hollow elől futottam nagy lelkesedéssel, végre értelmet nyert a furcsa jelenés. Vészhelyzetben a semmiből egy fura kard materializálódott a kezembe, amivel végre meg tudtam védeni magam, mivel gyakorlókardom már korábban elhajítottam, lévén akadályozott volna a taktikai visszavonulásban. Egy gyors hátraarcot követően, amivel nemcsak a lidércet, de magamat is megleptem, könnyedén hasítottam ketté koponyáját, önelégült vigyorral a képemen. Minden egyéb teszten is elégségest kaptam, ennél fogva jelenleg arra várok, hogy végre jelentkezzen értem a Gotei 13 egyik dicső osztaga és végre ismét a Törvény uralkodjon a Seireiteiben. 
Kinézet Nyúlánk alkat, aki különösebb megerőltetés nélkül is kilóg a tömegből. Testén több tetoválás is fellelhető, füleiben két-két pár karika található. Bal kezének ujjairól a „DEATH”, azaz a halál felirat olvasható le. Különleges ismertetőjelének számít a hópárduc-mintás kalapja, amit minden esetben hord, a shinigami egyenruhája vagy a köznapi viselete mellé is. Lélekölőjét általában mindig a keze ügyében tarja, így sokkalta könnyebb előhúznia, ha bajba keveredik, mintha az obijából vagy a hátáról kellene elővarázsolnia. Aki a csatában először sújt le, az nyer! Általában kárörvendő vigyorral a képén látni, feltehetőleg emberfia még nem láthatta, miközben komoly ábrázatot vágott volna, vonásai egyfolytában grimaszba rendeződnek, néha már tudatán kívül is. Magasságából adódóan nem tűnik túlságosan edzettnek, azonban ez csak a látszat. Az utcai életnek, valamint a halálistenségnek köszönhetően megerősödött, fizikailag remek formában van. Szellemileg? Nos, az már egy másik kérdés…
Jellem Egy szóval jellemezhető igazán: idióta. A felelősség egyetlen szikrája sem szorult szerencsétlenbe, gondolatai mindig a balhék és a hírnév körül forognak. Beteges élvezettel figyeli, ahogy gyanútlan áldozatai belesétálnak az általa viccesnek gondolt, ám nem egy esetben durva csapdáiba. Nem kell túlságosan nagy dolgokra asszociálni az előző mondatból, nem pszichopata alkat, csak kedvét leli mások megviccelésében. Feletteseit sem tiszteli különösebben, mindig a határon lavíroz, mert érthető módon nem sok kedve lenne a napját osztagának fogdájában tölteni. Küzdelmei során is ez a mentalitás figyelhető meg. Saját testi épségével nem törődve veti magát a harcba, stílusára leginkább az adok-kapok jelző a megfelelő. Ennek hála abban az esetben is darált húsként néz ki, ha Ő nyert, egyszóval teljesen reménytelen eset. A látszat ellenére viszont némi törődés azért benne is megvan, háziállatára különösen ügyel. Habár azért elmond valamit személyéről a tény, mely szerint jobban kijön az állatokkal, mint az emberekkel.
Zanpakutou Neve: Shiro Garyuu (白牙龍, Fehér Sárkányagyar)
Fajtája: szél
Shikai parancsa: Kiritatero! (Hasíts!) felszólításra aktiválódik.
Shikai kinézete: A parancsszó elhangzását követően mind a katana, mind a saya változni kezd. Tompa villanás kíséretében két Shuang Gouvá, azaz kampós karddá alakulnak át. Ezen fegyver különlegessége abban rejlik, hogy a markolaton kívül minden egyes pontján borotvaéles, ezért bárhogy is visz be találatot, biztos a sérülés. A látszattal ellentétben viszont nem iker-lélekölő, más szóval csak egyetlen lélek alkotja, ami két tárgyként materializálódik.
Képességek:- Kaze emban (Szélkorong) – Lélekenergiája segítségével a tenyere felett áramló levegőt kezdi el köralakban gyorsítani, mígnem egy nagyobb, legalább húsz centiméter átmérőjű korong nem jön létre belőle. Ezt követően képes eldobni az ellenfél irányába, bár irányítani innentől nem tudja, ebből adódóan csak egyenes vonalban veszélyes. Találat esetén mély vágást eredményez, 1000 LP-nként képes növelni a korongok számát.
- Nijuu issou (Dupla suhintás) – Pengéit keresztezi mellkasa előtt, így azok egy X-alakot adnak ki. Lélekenergiáját némi koncentrációt követően a kardokba áramoltatja, azután egyszerre csap le, ellentétes irányba. Eredményeként világoskéken izzó, reiatsuból álló „vágásnyomok” száguldanak az ellenség felé (pontosan hat darab), amelyek szinte bármit képesek átvágni. Természetesen, ha az ellenfél ugyanolyan erős vagy erősebb, mint Shunsui, akkor ez a támadás csupán fájó sérüléseket okoz, de nem darabolja fel a riválist.
Szeret-nem szeret Szeret: harc, nagy mellek, rum, Joker (bár ezt sose vallaná be), vicc
Nem szeret: eső, unalmas emberek, kötelesség, megfutamodni, vesztesként kikerülni egy összecsapásból
Felszerelések - Máshova nemigen lenne értelme írni, szóval ide kerül. Boldog gazdája egy másfél éves fehérpamacsos selyemmajomnak, aki a Joker névre hallgat. Nincs semmilyen különleges képessége, talán csak a természetfelettinek mondható kleptomániája. Általában Takeshi szobájában vagy a kalapja alatt pihenget és lopja a napot.
- Egy laposüvegnyi fehérrum.
- Valamilyen szerencsejátékra alkalmas tárgy, legyen az kocka vagy kártya éppenséggel.
|
|
