Nagyméretű terem, több kisebb részre felosztva, ahol az osztag tagjai tréningezhetnek és formában tarthatják magukat. Az egyik helyiségben a fegyveres közelharcot, egy másikban a pusztakezes harcmodort, míg harmadikban a célzófegyverek használatát lehet gyakorolni. Mindegyik szobára igaz, hogy a falakra különböző, általában fából készült gyakorlófegyverek vannak felfüggesztve: ki-ki leveheti őket, hogy eddzen velük. A valódi fegyverekhez azonban tilos hozzányúlni, és nem is érdemes, mivel életlenségük miatt hasznavehetetlenek, csak dísznek vannak kitéve.
Ha valaki egy másik osztagbeli ellen akar küzdeni a saját kardjával, akkor elvonulhatnak egy külön erre a célra fenntartott terembe. Ez azonban a többi helyiséggel ellentétben teljesen üres és jóval tágasabb is, hogy az érdeklődők biztos távolságból figyelhessék a párharcokat. Egy viadal addig tart, míg valaki fel nem adja a küzdelmet vagy földre nem esik. Egy fontos íratlan szabály van: a másikat csak könnyebben lehet megsebezni. Aki súlyos sebet ejt ellenfelén, számíthat egy hosszabb elbeszélgetésre kapitányával...

-Majd az edzőteremben találkozunk. Nekem még el kell szaladnom a kardomért.- mondta és már el is tűnt a legközelebbi sarkon.
-Hűűű, tényleg! Nekem se ártana hozni.- csaptam a homlokomra majd a shunpoval az osztagomba vettem az irányt. Viszonylag hamar megérkeztem a terembe ahol még nem volt jelen a hadnagy.
~Jól van akkor nem késtem.- jegyeztem meg és elolvastam az itteni szabályokat:

Egy viadal addig tart, míg valaki fel nem adja a küzdelmet vagy földre nem esik. Egy fontos szabály van: a másikat csak könnyebben lehet megsebezni. Aki súlyos sebet ejt ellenfelén, számíthat egy hosszabb elbeszélgetésre kapitányával...

-Hmm... Ez teljesen korrekt, bár én nem fogok tudni elbeszélgetni a kapitányommal, de remélem nem is kellene majd.- gondolkoztam hangosan.
~Leginkább a kidoukat akarom használni a Zanpakutomat, pedig max shikai-ig, de az már végső lépés.- gondolkoztam. Pár perc múlva megérkezett Mitsuko teljes harcidíszbe, tehát a zanpakutojával.
-Gyorsan megjárta hadnagy.- kacsintottam és egy shunpoval hátrébb mentem.
-Én azt a szabályt, hogy a viadal addig tart míg valaki földre nem esik megváltoztatnám, hogy amíg el nem fogy a lélek energiája. Így megfelel neked?- untam meg a magázást.

-Rendben. Legyen úgy, ahogy szeretné. Ha nem probléma én kezdeném is.- Mondta jókedvűen, majd előhúzta a zanpakutoját, és neki iramodott.*
-Akkor csapjunk is a lecsóba!- mondta majd shunpoval próbált összezavarni, így egyszer jobbra, egyszer pedig balra jelent meg, és folyamatosan közeledett, majd hirtelen újra eltűnt.
~Vajon hol fog megjelenni? Volt a két oldal. Megvan: MÖGÖTTEM!- gondoltam majd mikor hátra fordultam felém csapott. Még épp időben fogtam meg a csuklóját.
-Kezdem, úgy érezni nem jobb, hogy így történtek a dolgok.- mondtam majd egy shunpoval hátrébb jelentem meg.
-Úgy érzem kezd felforrósodni a hangulat.- kacsintottam rá. -Hadou 54: Haien, céloztem meg a kimonoját. Ezt kihasználva eltüntem a szeme elől majd felette jelentem meg.
-Kérlek védd ki ezt, nem akarom, hogy vége legyen.- lepleztem le a helyzetemet. -Hadou 04: Byakuray.- mondtam, de ekkor mér egy shunpoval eltüntem. Megse vártam a támadás sikerét egy újabb kidouval támadtam.
-Bakudou 23: Tsuchi nan.- mondtam mire kezek törtek elő a talajból amik Mitsuko bokájára pályáztak.

-Hadou 31: Shakkahou!- Kiáltotta el magát, és már elő is jött a labda, és száguldott felém.
-Bakudou 81: Dankuu - mondtam ami hárította a támadást, de nem tünt el hanem tovább maradt.
Miközben én a pajzsot húztam ő kiszabadította magát a Hadou 33: Soukatsui segítségével. Mikor sikerült hátrébb ugrott és használta a Hadou 04: Byakuray-t. Szerencsémre épp maradt addig a pajzs, hogy még felfogja, de már vesztett az erejéből, mert nem koncentráltam, ezért a falfelé lökött a kidou által keletkezett robbanás.
-Kér még, kapitány? Vagy ennyi már elég volt?- Nyújtotta ki a nyelvét rám.
-Ohh még repetát is kérek. ^^ Remélem gyorsan reagálsz.- jegyeztem meg
~Hadou 73: Souren Soukatsui.- gondoltam mire mind két kezemben egy-egy kék gömb jelent meg majd egy időben lőttem el két oldalára, mert ha el mozdul telibe találja, ha meg csak ott áll akkor a robbanás eléri.
~Ebbe nem koncentráltam direkt sok energiát, mert inkább az érdekel, hogyha olyan a zanpakutoja mint Kuchikinek akkor simán kitudná védeni... De valamiért úgy érzem nem fogja használni, hanem inkább bevállalja a sérüléseket. Remélem azért nem ez fog történni, mert ahogy ő mondta nem arra játszok, hogy elpusztítsam.- gondolkoztam majd a biztonság kedvéért előhúztam a Zanpakutomat, mert már szerettem volna, hogy közelharc is legyen.
~Bár én használtam végig a kidoukat kíváncsi voltam ezen a téren milyen, hisz Byakuyának kidou alapú a zanpakutoja... Legalább is ha jól emlékszem ő is előszeretettel használ kidoukat. Talán ebben az egyben hasonlítunk, hisz nem hiába vagyok a Kidoushuu alakulat vezetője.~

-Meglepiiii!- Tűnik fel hirtelen előttem, és a jobb vállamat vette célba. Ezt Zanpakutoval védtem, de ekkor ismét használta a shunpot és a másik oldalról támadott. Próbáltam "eljátszani" azt, hogy csak az utolsó pillanatban vettem észre az akcióját. A vállam helyett kezemmel fogtam meg a pengét ami miatt egy mély vágás keletkezett a tenyeremen majd ezzel nem törődve magamhoz rántottam (A pengét rántom meg amit fogok). Nem akartam sérülést okozni a hadnagynak, de megkozkáztattam és felé rúgtam amit sikeresen blokkolt, de hátra esett.
-Kérem hadnagy bánjon gyengéden velem.- játszottam az ártatlant miközben jött a felelet.
-Hadou 33: Soukatsui!- Kiáltotta, és máris egy kék gömb indult meg a kezéből.
-Bakudou 39: Enkosen.- mondtam amire egy védőfal emelkedett ami felfogta a támadást.
-Most én támadok!- mosolyogtam, egy shunpoval a bal oldalánál tüntem fel.
-Hadou 4: Byakurai.- montam miközben egy újabb shunpoval mögötte jelentem meg és a kardommal felé csaptam.
~Eddig a távolsági támadásokra való reakciódat teszteltem, most következik a közelharci. Ha ezt a kettőt összehasonlítom kiderül a gyengepontod ami segítségével legyőzhetlek. Ez a stratégiám általában. Az igazi harc olyan mint a sakk. A győzelmet kisebb trükkökkel, különleges lépésekkel kell elérni. Sose szabad gondolkozás nélkül lesz, ami lesz alapon harcolni. A taktika a harcosok igazi fegyvere. A Zanpakuto csak egy eszköz ami a fegyver élét biztosítja.- gondolkoztam el miközben egy újabb shunpoval előtte jelentem meg.
-Bakudou 04: Hainawa.- mondtam miközben előtt álltam mozdulatlanul.

Ha nem sikerül:
Mikor használtam a kidout hátrébb ugrottam és vártam a támadását.

Ha igen:
Egy shunpoval a háta mögött, messze tőle jelentem meg és használtam a Hadou 4-et.

Au! Azért kicsit lehetne óvatosabban… Még Akane kapitány megorrol önre, Sishi kapitány.- mondta Mitsuko miközben sikeres volt a kidou. Már elkönyveltem a győzelmemet mikor használta a shikait. Az apró tollok azonnal felé szálltak.
~Megpróbálom vele elhitetni, hogy eltalált, így lebecsül és a végén legyőzöm.- gondolkoztam majd úgy shunpoztam, hogy kb. 10 apró penge eltaláljon. Ez sikerült is a testem különböző pontjaiból spriccelt ki a vér.
-Kérlek szólíts Mirokunak.- mosolyogtam majd egy shunpoval mögötte jelentem.
-Banshō to nase, Ryujin- szólítottam a kardomat olyan hangerőn, hogy Mitsuko még hallja. Mikor szólítottam a kardom hatalmas tüzes aura vett körül amivel a Mitsuko nem vigyáz megégetheti, hiszen mögötte állok.
>Végre kiengedtél. Most megmutathatod kardod igazi erejét!- monda lelkesen a sárkány
~Egy hadnaggyal szemben mutassam meg az erőmet? Nem lenne elegáns cselekedett.- feleltem Ryujinnek.
-Na jöhet az igazi harc.- néztem Mitsuko szemébe, de hirtelen eltüntem és mögötte jelentem meg 7 méterre.
-Hadou 4: Byakurai.- mondtam majd egy újabb shunpot használva felette jelentem meg és felé csaptam.
~HA csak kicsit is a ruhájához ér a kardom azz meggyullad. A csirkét már az ő shikai alakjával megkopasztotta, én meg meggrillezem.- vigyorogtam

//Yuuki, Rai, Akane//

*Az edzőterembe jövet szokásos gyors lépteivel halad - ráérősen egyébként is csak akkor közlekedik, ha kapitányi gyűlésre vagy valami hasonlóra kell mennie -, és látszólag nem is törődik semmivel, mintha nem érdekelné, hogy követi-e Yuuki és Rai. Időnként azonban kissé hátrafordul, és ha a másik kettő az eddiginél jobban lemarad tőle, akkor kicsit lassít tempóján.
Mikor végül elér a teremhez, kinyitja az ajtót, és szó nélkül belép rajta, majd végigvonul a helyiségeken anélkül, hogy körülnézne. Ha esetleg a bent lévők köszönnek neki, néma fejbiccentéssel viszonozza az üdvözlést. Célirányosan halad a negyedik, legnagyobb terem felé, ahol a valós harcokat lehet lebonyolítani...*
- Szóljatok, ha készen álltok.
*Pillant végül a páros felé, amikor elfoglalta helyét a helyiség túlsó végén, kezét zanpakutójának markolatára helyezve.*

*Szótlanul várja meg, amíg a két másik shinigami befejezi a tanácskozást. Nem is figyel szavaikra, inkább Hisshinoseijinnel próbál kommunikálni.*
~ Örülnék, ha ezúttal tényleg segítenél. ~
~ Mondtam már, hogy majd meglátjuk... ~
~ Jó lenne, ha gyorsan eldöntenéd. Kérlek... ~
*Zárja rövidre a "társalgást". Az, hogy megkéri Hisshinoseijint, elég ritka pillanat... Ha ez sem használ zanpakutójával szemben, akkor semmi...
Kíváncsi arra, hogy mit produkálnak az osztag legújabb tagjai, és hogy mennyire lesznek képesek csapatmunkában dolgozni. Ráadásul úgy, hogy szinte egyáltalán nem is ismerik egymást...*
- Bakudou 39: Enkosen!
*Kiáltja, amikor észreveszi a felé közelítő forgószelet. Vagy ő vont maga köré gyengébb pajzsot, vagy pedig ellenfele erősebb, mint amire számított - a lényeg ugyanaz, Akane pár lépésnyit hátrébb csúszik a lökettől...*
~ Nem is rossz... ~
*Fut át agyán, ahogy igyekszik kivédeni a szelet. Magában azért örül, hogy ilyen újoncok kerültek osztagába...*
- Hadou 4: Byakurai!
*Indít szinte azonnal ellentámadást, mihelyst leállt a széllöket, ő maga pedig feloldotta a körpajzsot.*

*Yuuki és Raizetzu kivételesen jól összedolgoznak, még úgy is, hogy pár perce találkoztak először... Ez jó jel. És a képességeik is jók, sikeresen kikerülik a két Byakurai-t... Ezt a pozitív benyomást azonban nem fogja megismerni egyikőjük sem, legalábbis a harc közben.*
- Az nekem csak jó, ha dühös vagy.
*Pillant Raizetzura, mikor meghallja a shinigami kitörését. Harc közben mindig azon dolgozik, hogy feldühítse ellenfelét, így az sebezhetőbbé válik vagy kevésbé tud odafigyelni rá... Csakhogy ezt általában különböző megjegyzésekkel szokta elérni... Ezzel azonban saját csapdájába esik bele: ugyanis csak későn veszi észre, hogy Yuuki egy shunpóval mellé került... Hogy kivédhesse a támadást, neki is shunpót kell használnia, és minél gyorsabban eltűnnie a lány közeléből. Ha ez sikerül, ismét helyet kell változtatnia, Raizetzu ugyanis gyorsan egy újabb kidou-t vet be... Az újabb shunpo után remélhetőleg nagyjából egyforma távolságra került mindkettejüktől, és elő tudja rántani zanpakutóját. Nem tűnhet túlságosan bizalomgerjesztőnek a fegyver vérvörös pengéje...*
- Hadou 1: Shou!
*Mutat Yuuki felé szabad kezével. Ha sikeres a kidou, akkor a lányt valószínűleg a lökés a falnak fogja taszítani... Akkor pedig Akane Rai közelébe igyekszik egy újabb shunpóval, és lecsap katanájával a másik shinigami fegyvert tartó kezére.*

*Részben sikeres volt előbbi akciója: Yuuki ugyanis a kidou hatására nekivágódik a falnak, ő pedig megközelíti Raizetzut. Azonban egy újabb támadásra már nem számít a lánytól, így a vízfalak könnyedén fogságba ejtik. Neki is megy a nagy lendülettől a korlátnak...*
~ A fene... A víz meg mióta ilyen kemény...? ~
~ Mióta ez ennek a kidou-nak a lényege...? ~
~ De beszédes vagy ma... ~
*Miután ismét végzett a társalgással, majd egy Byakuray-jal megpróbálja szétrobbantani a falakat. A villám remélhetőleg elég hatásos lesz...
Amikor ismét feltűnik a színen, már teljesen más tekintete. Ekkor már látszik rajta, hogy tényleg komolyan veszi a harcot... Raizetzutól ezúttal elhátrál, amikor észreveszi, hogy támadásra készül.*
- Szóval végre kezdődik a tényleges harc, mi...?
*Pillant felváltva a két shinigamira, majd maga elé tartja ő is zanpakutóját, és elkiáltja magát:*
- Abateru Hisshinoseijin!
*A parancsszó kiejtése után gyorsan pislog párat, és lerántja a bal szemét fedő kötést. Majd amikor ismét beosztottjaira szegezi tekintetét, íriszei már élénkvörös színűek...*

Miután kicsattant az egom megnyilvánulásától, a helyi pályát választotta küzdőtérül Yuuki. Yukénak tetszett, hogy így kiakadt, és nem is gondolta volna, hogy ilyen jól bevált a terve. Ugyanis... mikor Yuuki elmondta a céljait, a Tamachi-ház ifjú leszármazottja, már akkor kihívta a lányt, csak az még nem tudott róla. Igyekezett úgy viselkedni, hogy az kihívja a lány agresszióját.
~ Ahhoz képest, hogy én inkább a békét szeretem, de kiváncsi vagyok mennyire képes. És az az egoista viselkedés... utálom. Nade! Most egy harc előtt vagyok, és egy olyan hölggyel kell szembe szálnom, akit felhevített a bizonyítás vágya. Remélem nem kell használnom a shikait. Vagyis... biztos, hogy használnom kell. A shunpoval talán eltudok minden elől menekülni, de nem igazán vágyok egy-két erős ütéshez, pláne, hogy a harc után Paragonnal kell szembe néznem, aki szinte sérülten azonnal elintéz...~ gondolta végig a helyzetét, közben a lányt nézte hátulról, és a zanpakutoját.
~ Hmm... ez a kard... miért van rossz érzeteim ezzel a harccal kapcsolatban~ fintorgott el. Majd a végén elhatározta magát.
- Úgy látszik most előveszlek Paragon- mondta szinte magának.

Mikor megérkeztek, jól körülnézett.
~ Itt még nem voltam... itt az ideje megismerni~ gondolta végig. Elővette zanpakutoját.
- Hát erre vártam már a beszélgetésünk óta. És végül sikerült annyira kiborítanalak az amúgy ál egómmal, hogy ide gyere, de végülis most kiderül, hogy mennyit ér egy fél-részeg fazon.