-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A szellemkórus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Férfi
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 29
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyVas. Dec. 09, 2012 5:23 am

resztvevők:
Ki – ki saját maga kedvelt napi elfoglaltságával szorgoskodik, mikor egy – egy arrancartól üzenetet kaptok, hogy jelenjetek meg a trónteremben. Elgondolkodhatok azon, hogy miért pont titeket hív Las Noches újdonsült uralkodója, s miért nem egy espadát. De mikor jelenést tesztek Seth előtt, meglepetésként érhet benneteket, hogy nem is egyedül, hanem négyen adjátok tiszteleteteket az uralkodónak, ki szűkszavúan közli veletek jelenlegi gondját.
Állítása szerint Naruki városában furcsa mozgolódásról jelentették a Vasto Lorde létezése után kutató társaitok, s mielőbb meg kívánja tudni, mi is lehet az, hogy netalántán a halálistenek állnak e mögött, vagy valami/valaki más. Látszik rajta, hogy cseppet sem kívánja, hogy valaki beleköpjön levesébe.
Elvárása szerint azonnali hatállyal indulnotok kell, nem késlekedhettek, így amint közölve lett veletek a városban történő furcsa lidérc eltűnések – ami nem feltétlenül halálistenek mesterkedésére vezethető vissza –, egy könnyed csettintéssel nyit nektek átjárót az emberek lakta negyedbe. Ellenkezést nem tűrő hangon utasítva titeket a garganta bejáratába, hogy mielőbb utána szimatoljatok a dolognak.
A kapu vége Seth elmondása szerint a legutóbbi eltűnés színhelyére vezet, egy kopár helyre, ahol sárga szalagokkal zártak körbe egy méretes négyszög alakú terepet. Előtte egy táblára az „Építkezési terület” – szöveget láthatjátok kiírva. Eléggé borús volt az idő, mely kitűnően jelezte az ősz végét. A területet víztócsák árasztották el, valószínűleg egy nagyobb esőzés után érkeztetek.
Az építkezési helyszín mellett egy kisebb park volt, ahol különböző híres színészekről, rendezőkről állítottak emlékműveket. Amennyiben szemügyre veszitek a melléjük írtakat meg is tudhatjátok, hogy itt egykoron egy színházépület állt. De ahhoz, hogy több információhoz jussatok a pár utcasaroknyira lévő könyvtárba kell mennetek. Talán pont kapóra is jön, hogy párosan vagytok, akár ketté is válhat a csapat, míg az egyik csoport rövid látogatást tesz a könyvtárban, addig a másik kettő körülnézhet a helyszínen. Rajtatok áll, hogy tesztek, annyi bizonyos, hogy Seth magyarázatot akar az egész eltűnéses ügyet illetően, s addig nem kívánja, hogy visszajöjjetek.

Határidő: 2012.12.16.


A hozzászólást Ichimaru Gin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Dec. 18, 2012 8:03 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te14000/15000A szellemkórus 29y5sib  (14000/15000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyHétf. Dec. 10, 2012 7:29 am

Fene essen ebbe az átkozott rendszerbe! Hiába olyan jó elfoglaltság a különböző veszélyes folyadékok kikeverése, az egész örömét elveszi, hogy tudom, nem éppen ezzel kellene foglalkoznom. De Natalie-sama segít nekem, nem igaz? Bár a többiek nem hiányoznak abból a projektből, de üsse kén, dolgozzanak rajta, nem izgat, csak tudjuk megoldani. Fúú, elegem van már ebből! Az örökös cirkusz és a fraccióntársak miatt már azt sem tudom élvezni, amit szeretek! Legszívesebben felrobbantanám valamelyiket. Komolyan jól esne. De nem szabad, nem lehet, különben is, nekem ennél intelligensebben kell viselkednem, nem süllyedhetek ösztönlényi szintre… Wáh, elegem van! Sóhajtok. Már épp készülnék letenni a kezemben tartott lombikokat, hogy stabilizáljam a vegyület szerkezetét, és ne történhessen vele semmi, amikor látom a panelen, hogy valaki érkezett. Ettől a pillanatnyi kikapcsolástól meg is történik a katasztrófa és a két anyagot tartalmazó lombikok összekoccannak. A következő, amit hallok az a robbanás.
– Megölöm – morgom magam elé a maradványokat szemlélve és kezeim letisztítása után már trappolok is a torony előterében lévő helyiségbe. Mindezt persze azzal a feltett szándékkal, hogy felrobbantom a nyavalyást, a zavaró tényezőt! Halál a szent tudomány ezen ellenséges példányára! Végül kegyelmezek annyit, hogy kap öt másodpercet a végzetes detonáció előtt. Nem kellene! Így most nincs időm likvidálni a papucsállatkát, hanem roboghatok tovább az úrhoz. Grrr, elég már! Nem sózott rám már így is elég baromságot?! Na jó, a Hougyoku nem éppen baromság, és nem is kell már egyedül dolgoznom rajta, de akkor sem igazság, hogy állandóan elrángatnak a szórakozásom mellől! Nem ér! Kínozzanak mást!
A trónterembe érve ezt a belső felkiáltást menten vissza is szívnám, inkább ne szívassanak senkit rajtam kívül, addig legalább nyugtom van a sok eszemet marhától! Komolyan… mi a jó fészkes sósavat követtem el már megint? O.O Mindegy, nem számít, nyugi kislány, majd elmúlik. Ami nem öl meg, az majd megerősít. De miért kell nekem állandóan az ilyeneket elviselnem?! Végül csak sikerül nyugalmat erőltetnem magam, és mindenféle kommentár, menekülési kísérlet vagy megjegyzés nélkül végighallgatnom őlordsága hegyibeszédét, miszerint húzzuk el Kukutyinba és vizsgálódjunk a városkában. Kérdem én: miért pont mi, és egyáltalán minek? Tudtommal nem magánnyomozó volnék, hanem vegyész, még mindig és továbbra is. Nem számít, nem vitatkozom, csak essünk túl rajta gyorsan! Az agyamra fognak menni, már előre érzem. Az arcukra van írva.
Lemondó sóhajjal, de lendületesen vonulok be a gargantába. Hamar le akarom tudni ezt az egész krimi-játékot. Nem vagyok én Sherlock Holmes! Igazából már mennék is vissza, de sajnos nem lehet. Pedig Natalie-sama mellett mennyivel hasznosabban telik az idő! Mindegy. Kissé undorodva lépek a nedves, víztócsákkal tarkított talajra. Komolyan nem lehetne, hogy egyszer egy számomra is érdekes, emberi laborban történjen valami?! Nem szeretem az ilyen proli helyeket. Ismét végigmérem a társaságot, és a magam részéről elvonulok megszemlélni azt a gyanúsan lengedező sárga szalagot – addig is tisztes távolban lesznek tőlem. Ugye? Nincs kedvem közösködni, és egyáltalán itt lenni. Építkezési terület – böngészem ki a szalagon lévő feliratot. Remek! Lehet ez a nap még ennél is jobb?
A perifériás látásommal észlelek egy alakot kicsit távolabb, ezért reflexszerűen pördülök oda, készen arra, hogy bármelyik pillanatban agyhelyen üthessem az esetleges szemtelenkedőt. Ám erre – sajnos – nincs szükség, ugyanis valami más motoz a park környékén. Odasonidozom, hogy kicsit megszemlélhessem a kőalakokat. Valamiért olyan visszataszító ez a formája az emlékezésnek. Mintha bezárták volna az emberek lelkét, pfuj. Kinek kellene konzerv-lélek? Minden esetre a feliratok böngészése egészen felkelti a gyanakvásom. Mi a lúg lehet egy már nem létező színház helyével a probléma. Hm… Egyik kezem államhoz emelve elnézek a távolba és mintha látni vélnék ott egy hasznosnak tűnő épületet. Ez egész érdekes is lehet… Hol is van a három hímegyed? Amint megtalálom őket a szememmel, gondolkodás nélkül rámutatok egyikükre.
– Te ott, gyere velem! Körülnéznék egy könyvtárban, de ketten könnyebb – magamhoz képest kifejezetten udvariasan viselkedem. Igazából az sem érdekel, ha mind a három velem jön, legalább gyorsabban végzünk. Azért azt merem remélni, legalább az egyik követ majd, még ha nem is az, amelyikre rámutattam, de egyedül nem akarom feltúrni a könyvtárat! >.> Hah, mindegy, nem érdekel, lesz ami lesz, én elindulok ahhoz az épülethez! Unom már ezt az egészet.
Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te18000/30000A szellemkórus 29y5sib  (18000/30000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyKedd Dec. 11, 2012 6:44 am

~Honnan fogok be szerezni egy újabb seprűt?~ Gondolkoztam miközben a trónom melegen tartójához igyekeztem. Az ok, hogy új seprűre van szükségem teljesen egyszerű, a tornyunk padlóját söprögettem a chibikkel, hogy legalább padló ne legyen annyira kormos, s mikor az ajtóig eljutottam egy senkiházi bukkant fel. Még csak az kellett, hogy ez a semmirekellő egy seprővel a kezemben lásson meg, így abban a pillanatban megsemmisítettem a bizonyítékát, hogy én ilyesmivel foglalkoztam éppen. A szerencséje, hogy rögtön azzal kezdte, hogy Seth hívat, így csupán eltaszítottam, bár egyáltalán nem fogtam vissza magam, szóval, hogyha még életben van, akkor egyszer talán hasznos alattvalóm lehet majd.
- Wolloh Del Desierto, Thres-espada fraccionja megérkezett, Seth-sama! – Szóltam fennhangon, ahogy belöktem az ajtót, s kíváncsian vártam, hogy mit kíván tőlem ez az ágymelegítő. Viszont egyelőre nem szólt, csupán kisvártatva, ahogy kettő arrancartársam és egy nő meg érkezett.
A nyomozás nem az én fő specialitásom, viszont az, hogy a shinigamik, meg pár különleges ember mellett valaki más is a fajtánkat tizedeli, az bosszantó, s megengedhetetlen, már így is elegendő féreggel kell szembenéznünk!
- Kiderítjük! – Hajoltam meg a tróndísz felé, s megindultam a gargantán át abba a Naraku, Narko, Naruki, vagy mi a város nevébe.
A hely, ahova kerültünk, meg ahol Sethi szerint az utolsó eltűnések történtek a shinigami kölyökkel vívott utóbbi, s egyben röhejes harcomat idézte fel, amitől hangosan elnevettem magam. Ahhoz képest, hogy hogyan harcoltunk, szép pusztítást végeztünk, s a hely, mintha annak a helynek egy részlete lenne. ~Hát nem mulatságos? ^^~ Mihelyt abbahagytam a rövid nevetésemet valami sárga szalagon az állt, hogy „Étkezési felület”. ~o.O? Nani? Normálisak ezek az emberek?~ Aztán újra elolvastam, s újra, aztán rá kellett jönnöm, hogy sikerült félre olvasnom, mivel nem „Étkezési felület”, hanem „Építkezési terület” van odaírva. ~Így már mindjárt más. -.-’~ Mire sikerült kibogarásznom a feliratot, amit nem is tudom hogyan olvashattam félre többször is, s mindig majdnem máshogyan, a nő egy egészen máshonnan szólt felénk.
- Neked szólt, szóval lódulj, pondró! – Szóltam rá tőlem szokatlan hevességgel, s ezzel egy időben meg fogtam a grabancánál, s löktem a nő felé a hozzám legközelebb lévő társamat, mivel nekem egyáltalán nem volt kedvem vele menni. Csak ahogy meglódítottam esett le, hogy hogyan szólítottam. ~Kezdek úgy beszélni, ahogy Räv? o.O? … vagyis Thres >.>~
A nő az valami okosabb, vagy mi félébbnek tűnt, mivel valami könyvtárban akart kutatgatni, viszont én inkább harciasabb, így eszem ágában sem volt vele tartani, valamint húsz gillian magasságból tettem arra, hogy a másik kettő mit csinál végül is, így én a Pesquisa technikával próbáltam egy ideig ellenfél után kutatni, hátha rálelek valaki/valami furcsa ellenfélre, hogyha másra nem, akkor egy shinigamira.
Vissza az elejére Go down
Komoki Daniel Hiroto
Módosított lélek
Módosított lélek
Komoki Daniel Hiroto

Férfi
Sagittarius Goat
Hozzászólások száma : 75
Age : 32
Tartózkodási hely : Otthon, NTV
Registration date : 2009. Apr. 18.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Díszlettervező
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te4000/12000A szellemkórus 29y5sib  (4000/12000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyPént. Dec. 14, 2012 1:13 am

Keserves üvöltés visszhangzott a hófehér folyosón. Veszteséggel átitatott, fájdalmas hang söpört végig a kihalt folyosókon, melyet hangos puffanás és ütemes dübögés követetett. Hang forrása magába fordult arrancar volt. Keserves bánatában térdre rogyva, fejét falba ütögetve sírt, nyöszörgött, üres markát nézte szüntelen. Kereste a magyarázatot, hova tűnhetett kedvenc játékszere. Emlékezett vele együtt távozott szobájából. Apához indult vihessen neki a cukorkából. Pár órája zsebében találta a színes csomagokat és minden áron meg szerette volna osztani Apával. Arra is emlékezett, boldogan hagyta el szobáját. Akkor még vele volt Sam. Ott gurult előtte. Ujjával lökdösve követte. Négykézláb mászva, széles mosollyal, vidáman gügyögve eredt nyomába.
Elmerült a mókázásban és későn vette észre rossz felé indult. Ismeretlen helyre csöppent. Megijedt tőle. Elkezdett mászni a legközelebbi lépcsőhöz. Elérte az első fokot, megtámaszkodott rajta, aztán valaki megrántotta hátulról. Elvesztette egyensúlyát, majd hátra esett. Többre nem emlékszik. Itt tért magához piros festékkel összekent ruhában. Körülötte valamilyen óriási baba részei és sehol sincs játéka. Apát akarta! Mindennél jobban szeretett volna mellette lenni. Összes talányra tudhatta a választ. Megnyugtatta volna nincs semmi baj. Segített volna megtalálni Sam-et. Neki biztos sikerült volna. Apa ügyes volt és okos. Apa, olyan volt, mint egy hős. Mindig megmentette. Most nem volt vele. Halványan érezte hol lehetett. Messze volt. Sok-sok méterre tartózkodott. Ment volna hozzá. Arra vágyott nyakába borulhasson, de mi lesz Sam-el? Valahol itt kellett lennie. Ha elmegy, magára marad. Elveszne ebben a hatalmas épületben. Tanácstalanul zokogott a rozsdabarnára színeződött fal takarásában. Apró gombóccá gömbölyödve itatta az egereket. Fejét szorongatva hangosan bömbölt. Megoldásra lett volna szüksége, de nem tudta mit tehetne. Apát akarta. Semmi másra nem volt szüksége.
Felcsillantak szemei, ahogy léptek zaját hallotta. Reménytelin felpillantva szívta meg orrát. Távolba meredve figyelt. Feszülten várta, ki érkezik. Előtte megálló bácsi nem hasonlított Apára, még csak nem is bácsi volt. Csalódottan felé rúgva fordult el. Tüntetőlegesen duzzogott, hátha magára hagyja. Nem állt szóba mással, csak Apával! Bácsi nem értette ezt a dolgot. Buta volt. Elkezdett hozzá beszélni. Azt akarta menjen Szerpentin bácsihoz. Ő nem akart odamenni. Apát akarta, meg Sam-et. Fülét befogva énekelt. Elnyomta a szavakat. Egész kezdett megörülni nem hallja, amikor a bácsi ruhájánál fogva húzni kezdte. Tiltakozva kapálózott eressze el. Apa után üvöltözve potyogtak könnyei. Reménykedett benne megmenteni. Abban bízott egyszer csak felbukkan és elviszi innen. Apa, azonban nem jött. Elvonszolták Sam-től, majd belökték a nagy terembe, ahol Szerpentin volt meg ismeretlen nénik és bácsik.
Hüppögve nézett rajtuk végig. Nem voltak barátságosak. Nem adtak sütit és azt se mondták el, hol lehet Sam. Furcsa dolgokról beszéltek, aztán megnyitottak egy fekete alagutat. Csodálattól eltátott szájjal mászott hozzá közelebb. Érdeklődve kukkantott be rajta. Kíváncsi volt merre vezethet. A sok bácsi és néni nem félt tőle. Bementek a fekete lyukba. Nagyokat pislogott, mert ő nem volt ilyen bátor. Apa se volt vele. Vissza szeretett volna fordulni. Megvárja Apát, aztán megy a többiek után. Hátrálva huppant le hátsójára, amikor az egyik bácsi karjánál megfogva segítette bele egy gurulós valamibe. Vicces volt, mert nem csinált semmit és mégis mozgott. Az előtte haladó bácsi fehér madzaggal húzta. Felnevetve élvezte a dolgot. Kedvére volt a játék, amitől a fekete lyuk sem volt már olyan ijesztő. Kezével vidáman tapsolva rugózott. Mehettek volna gyorsabban.
-Balthasaj monnya gyorsabban, bátyi!-
Csapkodta meg a kemény valamicsodát. Élvezte az utazást. Örült, ilyen kedves bácsival találkozott. Zsebében kotorászva vett elő viseltes cukorkát. Tenyerében büszkén tartva nyújtotta előre. Bácsi nem láthatta, mert háttal volt neki. Fejét aggodalmasan megdörzsölve gondolkozott mit tegyen. Fel akarta kelteni a bácsi figyelmét. Nagy elmélkedésben végül megfejtésre bukkant. Bácsi fejéhez dobta kicsike csomagját. Elégedetten mosolygott, miután felé tekintett.
-Bátyinak, mely bátyi kegyves és Balthasaj kegyveli bátyit. Bátyinak mi neve? Bátyi szejetyi a cukojkát? Bátyi ismeji Apát? Bátyi nem látta Sam-et?-
Zúdította az idegenre összes eszébe jutó kérdését. Lett volna még miről faggatóznia, de szemével hunyorognia kellett. Zavarta a hirtelen felerősödő fény. Tenyerét arca elé pakolva pislogott, hova kerülhetett. Nyálát békésen csorgatva ámuldozott micsoda új helyre kerültek. Izgatottan forgolódott a sárga szalagokkal körbetekert fura dolgok felé. Hangulatát egyedül a gurulós dolog zavarta. Egyre jobban rázkódott. Nem tetszett neki, mert hasogatott tőle feje és sikerült ráharapnia szájára. Fájdalomtól bekönnyesedett szemekkel próbált bácsira nézni csináljon valamit. Tervébe kegyetlenül szólt bele egy nagyobb bukkanó. Gurulós dolog oldalra borult. Lendülettől fejét beverve koszban méterekkel arrébb csúszva állt meg.


Remek. Igazán remek. Előbb még boncoltam, most pedig itt a mocsokban. Kedves. Felettébb kedves. Nem állíthatom ne esett volna zokon. Egy orvos igényli a steril környezetet. Talpig sárosan, hogy műtök? Nos, kérdésre adott a válasz. Csodás! Igazán csodás. Nyugalom! Ideje megnyugodni. Remegő kezekkel nem ragadhatok szikét. Lesöpröm a sarat, amennyire lehet. Kiderítem hova kerültem, aztán visszatérek a fertőtlenítőtől bűzlő kórház falai közé. Kezdjük esetleg ott: hol vagyok? Nézzünk szét. Lepukkant építkezés, csicsás park, három idegen alak és többre nem jutok. Ideje lenne helyzetemet érintő kérdéseket feltenni. Drága hölgy, viszont megelőz. Mily kedves teremtés. Meglátjuk ilyen csípős lesz nyelve, ha kirántom egy harapófogóval…érzéstelenítés nélkül…lehetőlég minél lassabban…üvöltene? Igazán megnézném a bájos arcát, ahogy fájdalom torzítja el.
-Kutyádnak meg „légy szíves”, szuka?-
Köptem a levegőbe, gyenge jelzésként nem alacsonyodtam le egyszerű nők szintjére. Szememben csak vágóasztali húscafat. Csinos szeletekre vágható nyersanyag. Nem beszél, nem parancsolgat, kiterülve fekszik a csontvágó alatt. Roppant bonyolult szerep. Ha így halad, hamarabb döföm vesén rozsdás bottal, mint kimondaná következő utasítását. Bár, ennek is meg van a maga beteges szépsége. Haraggal boncolni mindig élménydúsabb. Agyadat, végtagjaidat, testedet szétfeszítő ideggel trancsírozni, tépni, szaggatni, nyesni, törni. Csábító! Igazán csábító lehetőség. Alkalmam is nyílhat rá. Nem vesztegetem az időt. Gonosz vigyorra húzva számat dörzsölöm össze tenyereim. Mindig tettem volna egy kísérletet, milyen lehet könyvtárban felkoncolni valakit.
-Örömmel!-
Követem leendő áldozatom a bejárat felé. Felszabadultan fütyörészve keresek gyilkolásra alkalmas eszközt. Unalmas lenne eltörni a nyakát. Átlagos lenne megfojtani. Illetlenség volna hátba szúrni. Esetleg a nyaki, vagy combi ütőér. Mindenfelé spriccelő…sokáig csöpögő vér. Egész kellemesen hangzik.
Vissza az elejére Go down
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
Gabriel Bello

Férfi
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te7000/15000A szellemkórus 29y5sib  (7000/15000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyPént. Dec. 14, 2012 11:42 pm

*Széles vigyorral arcán szedte lábait egyenest vissza Las Noches-be. Egész útját végigkísérő zaj egy kisebb kocsitól származott. A kiskocsit még Karakura Town-ban találta, az egyik padhoz támasztva. Érdeklődve kutatta annak gazdáját, de mivel senki nem jelentkezett, úgy határozott, minden feltűnősködést mellőzve mancsai közé veszi fogantyúját és elandalog vele. Pont kapóra jött bevásárlásához! Boldogságtól repdesve gyűjtötte be hétvégére elegendő rágcsáját, és kötelező italait. Szépen megpakolta a kocsit, majd munkája végeztével elégedetten bólintott. A beszerzett zsákmányt végre nem két kezében kell cipelnie. Sokat szenvelgett, mikor hóna alá, vagy két keze közé kellett beépítenie a holmikat. Ezért jelen helyzetben büszkén fütyörészett, miközben megnyitott egy átjárót. Saját világában lebegve kapott a fejéhez, mikor tudatosult benne, mintha valami kiküldetést emlegettek volna neki, korai reggeli órákban. Kétségbeesve vágtázott végig a palota folyosóin, azt sem tudva mit tegyen. Homlokáról szabályos ütemben potyogtak a vízcseppek. Saját kuckójához érve kicsapta az ajtót és a legközelebbi székre szórta vásárlása eredményét. Annyira sietett, észre sem vette, még mindig maga után húzza az akkora már ürességtől kongó kocsit. Lényegében nem tudta volna hova rejteni, de elhajítani sem akarta. Túlságosan a szívéhez nőtt a praktikus eszköz. Jobbra-balra nézelődve igyekezett megfelelő parkolót találni a négykerekűnek, de próbálkozása hiábavaló volt. Egy kanyart téve aztán zötyögött egyenest a terembe, hiszen semmi kedve nem volt ahhoz, alaposan leszidják. Nem hangoztatná, de rettegett az itteni alakoktól. Hozzájuk képest Gabi kész kezesbárányként viselkedett. Nem hiába ad hálát minden nap a Jóistennek. Csodának érzi, még egyben van! Képtelen felfogni ép ésszel az itt folyó zűrös dolgokat. Mindenki mindenkinek ellensége, csupán a javak megszerzése végett fognak össze, hogy később egymásra támadhassanak. Teljes agyrémként élte meg a helyzetet. Hasonlóan rázta fejét, mint általában, ahogy belépett az ajtón.
Senkit nem érdekelt az az apróság, megérkezett, de azért illően meghajolt gyorsan, és közelebb araszolt a három arrancar-hoz. Előre pislogva figyelte az eseményeket, majd az előttük megnyíló átjárót. Igazából nem volt felkészülve egy újabb megmérettetésre. Azt hitte a háború után lesz ideje regenerálódni. Az ütközetből lassan épült fel, hiába minden különleges képessége. Sebhelyei karján és hátán nehezen gyógyultak. Éppen ezért száját húzva habozott. Nem merne most hátat fordítani, hiszen ez a kötelessége. Hátba rúgni a törvényt és kötelességeit semmiképp nem akarta. Még ennyi tartás maradt benne. Ráadásul ürügye sem lenne lelépni. Kardját mindig magánál hordozta, így még azt sem mondhatta, visszaszalad érte. Ez halva született terv volt. Nem is bánta, hisz nem volt oka dilemmázni. Egyenes utat szabtak ki, amin csak végig kellett jutnia. Jobb ez így, belátta. Utolsóként lépett előbbre, hogy Ő is csatlakozzon, azonban felfigyelt háta mögött hüppögő hangra. Szemöldökeit felvonva fordította hátra fejét. Meglepetten látta arrancar testvérét, megállás nélkül sír. A jelenetet nem tudta hova tenni, így töprengeni kezdett. Nem hagyhatja maga mögött, főleg úgy, hogy ilyen keservesen zokog. Szegény párát nagyon megsajnálta, ezért fordított hátat az átjárónak és lépett közelebb az érzelmileg szétzilált társához. Nem tudta miért, arra fogta megrémült tőle, ezért pottyant a földre. Gabi úgy gondolta, semmilyen ijesztő dolgot nem tett, de egy pillanatra megtorpant. Nem állt szándékában halálra rémíteni a srácot. Valami morzsát már hallott Őt illetően, de azt hitte mindez mende-monda. Igazából Gabi meg sem lepődött rajta. Nem csoda, hogyha beleőrült az itteni életbe… végülis ki nem? Próbálta elővenni legjámborabb mosolyát, majd megragadta a srác karját. Megihletődve segítette bele a kocsiba, annak reményében így könnyebben beleegyezik a”kirándulásba”. Közben pedig azt hajtogatta, nem kell félnie. Ezek után már Ő is bátrabban lépett be az átjáróba. Elégedetten bandukolt, hisz arrancar-fivére élvezte a kocsikázást. Csak akkor fékezett be, mikor azt érezte, valami tompán puffan a hajában. Értetlenkedve pislogott hátra a srácra. Különös kedvesség volt tőle, cukorkát hajítottak felé, de ezen a kis kellemetlenségen gyorsan túltette magát. Nevetve fordult vele szembe, majd lenézett a földre. lehajolt a cukorkáért és megforgatta a kezében. Előre bólintással mosolygott, köszöneteképpen. A sok kérdést hirtelen fel sem tudta dolgozni, de minden erejét megfeszítve memorizálta.*
- Gabriel vagyok. Üdv, Balthasar, remélem már nem félsz egyedül. Köszönöm a cukorkát, elfogadom! Apa? Kire gondolsz?- *vigyorodott el* - Nem tudom, merre lehet. Hé! Leszünk barátok? - *kerekedtek ki végül szemei, majd leguggolva a srác előtt, játékosan előre tolta kiujját. Úgy gondolta, ezzel meg tudja majd nyugtatni a srácot. Becsület szavára mondta! Egy pillanatra ismét visszafordult, majd gyorsan két lábra állt, és folytatta útját. A kiskocsi kerekei a göröngyös úton fájdalmasan nyikorogtak. Gabi próbálta beérni a többieket, így nem figyelt, nagy gödörbe vezeti a négykerekűt. Az pedig egy óvatlan pillanatban oldalra fordult. Csak a nagy csattanást hallotta maga mögött, amire aggódva visszafordult. Azt sem tudta, mi tévő legyen. Szegény srác ott feküdt a piszokban, ezért elhajítva a kocsi madzagját segítségére sietett. Megérintve vállát simított azon végig, miközben azt figyelte, megsérült-e valahol.*
- Minden rendben? Ne haragudj, nem figyeltem, sajnálom! - *magyarázkodott égő képpel. Arra lett figyelmes, Balthasar nem zavartatva magát felpattant, és leporolta ruháját. Gabi továbbra is előtte térdelt, és összezavarodva figyelte az eseményeket. Megnyugodott, nem lett nagy baja. Ezért megkönnyebbült sóhajjal feltápászkodott. Miután visszafordult, a nagy fénytől egy percig nem látott semmit. Aztán észrevette az új képet maga előtt. Sosem járt ezen a helyen, erről teljes mértékben meg volt bizonyosodva. Érdeklődve pislákolt körbe, mikor a mellette lévő arrancar erőteljesen lökött rajta egyet. Még azt sem tudta, hova csöppent, de már egy ijesztő nő karmai alá kényszerítették. Eltátott szájjal próbált mondani valamit, azonban Balthasar elé lépett és megindult a nő felé. Gabi csak dermedten pislogott, mutatóujját égbe emelve, mintha csak valamit mondani akarna. Túl gyorsan történtek az események, neki pedig nem volt ideje mindent lereagálni. Azon kapta magát, magára maradt az előző kellemetlen alakkal. Fejét lehorgasztotta és sóhajtott. Újult erővel aztán a pasasra nézett és megadóan kitárta kezeit.*
- Nos, kutatásra fel, kolléga! -*csapta össze végül tenyereit és ismét ráterelődött figyelme a sárga szalaggal körbevett alapzatra.*
Vissza az elejére Go down
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Férfi
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 29
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyKedd Dec. 18, 2012 8:10 am

Kiyo Phellera & Eggther Balthasar:
Úgy hozta a sors, hogy ti ketten menjetek el a könyvtárba. Maga az építmény nem volt messze, csupán pár utcasarknyira odébb, ahova jelzőtáblák segítségével könnyedén eltaláltok. A könyvtár maga zárva volt, de nektek bemenni így sem okoz gondot, használhattok akár drasztikus megoldást, azonban rendelkezésetekre áll számotokra a hátsó ajtó is, persze ha tudtok praktikusabb módszert, hajrá! Rajtatok áll, melyikkel is éltek.
A könyvtárban sötétség honol, a lámpák kapcsolója után kutathattok, de minden jel arra utal, hogy egy mellékhelységben lehet az, mert semmi ennek az irányítására alkalmas eszközt nem találtatok a könyvespolcokkal felsorakoztatott szalonban. Szerencsétekre az ég tiszta, így a nagy ablakokon keresztül beszűrődő Hold fénye némileg segít benneteket a kutatásban. Igazán meglephet titeket, hogy az építkezési terület helyszínéről szóló információkról egy külön kiemelt szekrény szól.
A könyvek többsége azonban még így is használhatatlannak tűnik, semmit sem találtok, régi előadásokról írnak csupán, magáról a történetéről semmit. Egyikőtök tekintete azonban megakadhat egy vitrines asztalon, ami külön hirdeti a színház történetéről szóló kötetet. Egyetlen példány pihen abban, vörös szín bársony kirakás között, amelyhez kulccsal lehet csak hozzáférni. De ráértek ti egy zárnyitóért pepecselni, mikor az orrotok előtt van feltételezhetőleg a magyarázat?
Akár az üveglap betörését követően, vagy a kulcs keserves keresésével, ami bő félóra eltelte után találtok csak meg egy kis irodához vezető falon lévő apró szögre lógatva. Mindenesetre betekintést nyerhettek a könyv tartalmába, melyben egy régi napilap megsárgult címlapja tudósít a tragikus eseményről, ami a kötetbe volt belerögzítve, a lapja többi részén szinte a már olvasottakat tartalmazta. Ténybe tény, legrégebbi példánynak látszott mindközül, melyet eddig kezetekben tartottatok.
A szellemkórus Szellemk%C3%B3rus_sz%C3%ADnh%C3%A1z
Váratlanul érte Naruki városát a Globe színház tegnap esti tragikus esete! „A folyó balladájának” az előadása folyt a színen, mikor az épület megmagyarázhatatlan okból kigyulladt. Többen bent rekedtek az omló épületben, a tűzoltóság szinte az összes járművüket kiküldték a helyszínre, de a futótűzként terjedő lángokat nem tudták megállítani.
Több híresség veszett a Pokollá változott építményben, többek között Takoyaki Asuka színésznőt és Masashiro Tatsuha, a többszöri „év színésze” – cím nyertese. Az épület menthetetlen állapotban füstölög a park mellett, a helyszínelők semmi információt nem tudtak lapunknak mondani, ami megmagyarázná a tragikus történteket.
A színház igazgatóját: Akamatsu Eirit, is megrendítette az esett. Azt nyilatkozta lapunknak, hogy soha, de soha nem lesz ismét megépítve a színház. A telket eladja, helyette a leégett színházépület melletti régi zöldkertre áldozza az épület bevételéből származódó vagyont. Emlékparkot készít az egykori Globe színházról az utókor számára. Akamatsu Eiri szavai: „Ha eme remekmű el is veszett, a játékok tovább élnek! Olykor éjféltájt, mikor a parkban sétálok, mintha hallanám ’A folyó balladáját’ – játszó zenekart, az énekeket, a tapsvihart! Mintha a Globe ismét régi helyén tündökölne! De ez örök álom marad csupán, emlékeinkben, míg hiszünk benne, örökké megmaradhat.


Amint végigértek az újsághíren, akár tovább kereshettek a színházzal kapcsolatos dolgoknak, azonban eme sorok elolvasása után nem is telik el oly’ sok idő, csak pár pillanat, mikor hangos csörömpölés üti meg füleiteket a könyvtár túl feléről. Ezek szerint nem vagytok egyedül?

Wolloh del Desierto & Gabriel Bello:
Tik-tak, tik-tak… éjfélt üt a toronyóra. Reszelős hangja bevisszhangozza az egész környéket. Körülöttetek lehűl a levegő, fehér köd száll alá a parkban, de még így is elég nagy nyomként bukkan fel előtettek az építkezési területként lezárt helyszín mögötti építmény. Körvonalát eleinte elmosódva látjátok, azonban a percek teltével, lassacskán egy masszív kőépítmény ábráját veszi fel, mintha mindig is eme szent helyen állt volna. S ahogy elül a harang csengő-bongó dallama, egy másik hangjáték váltja fel azt. Ezt a dalt, mintha egy egész zenekar játszaná, vonósok, fúvósok, billentyűsük egyaránt. A daljáték hallatára egyre inkább olyan érzés uralkodik el rajtatok, hogy be kell lépnetek az idegen építménybe, mert ti, igenis ti már régóta ismeritek azt. Ennek a tudatotokban lappangó érzésnek nem tudtok ellenállni, szó nélkül hallgattok a tudatokban felzendülő sugallatra.
Amint beléptek az újonnan feltűnt építmény nagy, aranyozott festékkel lekent kétszárnyú ajtaján egy hosszanti folyosó fogad titeket. Vörös, aranyszövetű mintázattal ékesített szőnyeg vezeti utatokat, mely a fényes csempére van leterítve, elegendő megvilágítást a plafonra méterenként kihelyezett kristálycsillárok nyújtottak. A folyosót körbeölelő hószín falakon különböző festmények pompáznak, mindegyik színpadi előadásból kiragadott remek pillanatot tükrözve a nézőknek. Az útszakasz végén egy pult pihen, mely mögött egy árva lelket sem láttok, a hangjáték itt azonban sokkal erősebben szól, mint az épület bármely pontját, egyszerűen nyomon követhető, honnan is szól pontosan.
A szellemkórus Szellemk%C3%B3rus_njk
Egy széles lépcső vezette emeleti ajtó egyikének a feltárásával meg is pillanthattok egy színházi előadótermet, ahol csupán a kórus van bent, lehet, éppen próbálnak? Mindenesetre a zenélést nem szakítják félbe érkezésetekre, helyette egy fekete öltönyös férfi lép elétek, lehajtott fejjel, lenyalt bézs szín haja tincsei így arcába kerülve, kezében pálcáját tartotta.
- Uraim, üdvözlöm önöket az előadásunkon. De mi jó van egy színdarabban, ha nem mi magunk játsszuk el azt, nem igaz? – halvány mosollyal az ajkain néz fel rátok, szemüvege megvillan a mögöttetek lévő tárt ajtón beszűrődő lámpafényben. Pálcájával suhint egyet, s ti elvesztitek eszméleteteket, az utolsó, amit hallotok a daljáték, a férfi hangjával…
Evezd, evezd, evezd a hajót,
óvatosan le a patakon,
ha látsz egy aligátort,
ne felejts el sikítani.


Határidő: 2012.12.25.
Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te18000/30000A szellemkórus 29y5sib  (18000/30000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyVas. Dec. 23, 2012 10:48 pm

Nyakamon maradt ez a nem normális, aki azt a gyengeelméjűt magával rángatta, de legalább az a nő nem zaklat minket tovább. ~Hogyha szerencsénk van, akkor végeznek egymással.~
- Hogyha már nem mentél azzal a nősténnyel, akkor legalább ne legyél láb alatt, pondró!~Már megint úgy szólaltam meg, mint az a Kisördög! >.>~Wolloh Del Desierto, Thres fraccionja vagyok. Hogy tudd, kinek a lába alá nem akarsz kerülni, féreg!
Alig, hogy megkezdtem a Pesquisa technikával feltérképezni a várost ellenfél után kutatva, mikor megkondult a harang, hogy jelezze, hogy egész óra van. Szemeimmel a harangtorony után kutattam, hiszen általában az ilyesmiken óra is szokott lenni. Itt is az volt, felnéztem rá, s láthattam, hogy éjfél van. ~Ilyen későn értünk?... Mi ez?~ Néztem gyanakodva a hirtelen elő tűnő ködre. Nem tetszett, hiszen ilyesmit még sosem láttam, hogy csak úgy egyet gondolva így előtörjön bármiféle köd is. Minden érzékemmel feszülten figyeltem, hogy mikor jön elő egy ellenség, de helyette, csupán egy épület jelenik meg.
- Ez meg mi? – Eresztettem el a levegőbe egy kérdést a szemüvegemmel együtt, de valószínűleg az öreg harang miatt csak én hallottam a magam kérdését. Szemüvegemet levettem, hogy tisztábban láthassam az ismerős, ismeretlen hívogató építményt. – Behatolunk, pondró! – Szólaltam fel, ahogy végre elült az éjféli harang, s indultam meg az építmény felé, ahonnan valami komolyzenei koncert hangja szűrődött ki. Ahogy közeledtem a bejárat felé egyre inkább az volt az érzésem, hogy jó úton haladok, hogy be kell mennem. Sőt, egyre biztosabb is voltam benne, hogy már jártam ott, csak azt nem tudom, hogy milyen őrült okból kifolyólag jöhettem ilyen helyre, de nem érdekelt igazán az ok, csupán haladtam.
Mikor beléptem ebbe a giccses helyre az ok is megszületett a fejemben, hogy miért is járhattam itt. Valószínűleg a királyi palotámnak akartam megtenni, mivel annak tökéletesen megfelelt volna. Szélesen elvigyorodtam, hiszen újra itt voltam, s most már biztosan az enyém lesz ez a hely. Csupán néhány gilliant kell majd befognom, hogy a tróntermembe elvigyék.
Lábam mondhatni magától mozdult a koncert irányába. Viszont ahogy megindult, már én is oda akartam menni, kíváncsi voltam, hogy ki merészel a palotámban az én engedélyem nélkül ilyen zenét játszani! Sőt az én királyi jelenlétem nélkül! Hogyha valami féreg így akar lekenyerezni, akkor talán meghagyom az életét, sőt, lehet, hogy megteszem udvari bolondommá, hiszen mit ér egy királyság udvari bolond nélkül?
Érdeklődve nézek szét a színházteremben, ahonnan a zene is szólt. ~Csak nekem, semmi más vendég? Udvari bolondnak tényleg megfelel.~ Jegyeztem meg magamnak, mikor láttam, hogy az összes szék üres.
- Mit merészelsz…? – Pálcáját lendíti, utána minden homályos. – Féreg…? – Valami versike, amit a bohóc énekelt, azután csak sötétség.
Vissza az elejére Go down
Gabriel Bello
Arrancar
Arrancar
Gabriel Bello

Férfi
Hozzászólások száma : 49
Tartózkodási hely : Las Noches/Kaszinó
Registration date : 2009. Dec. 28.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 19. Arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te7000/15000A szellemkórus 29y5sib  (7000/15000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptySzer. Dec. 26, 2012 2:16 pm

*Szomorúan nézte végig, ahogy Balthasar elvonult az ijesztő nővel. Nagyot sóhajtva jutott el tudatáig, magára maradt a másik rémes alakkal, akinek modora gyorsan felbosszantotta. Nem szerette, ha lekezelően bántak vele. Dühét csak annyi tartotta vissza, szembeütközne Gabi természetével, ha kitörve magából feleselne vissza az arrancar-nak. Így hát tűrte, feszültségig pattanó idegekkel a megaláztatásokat. Félre húzott szájjal menetelt előre, mikor hirtelen arra kapta fel fejét, sárga szalaggal körbekerített alap fölé lassan kirajzolódni látszik egy épület körvonala. Nem is kellett több Gabi-nak, hogy teljesen értetlenül dermedjen le. Kínjában két szemét dörzsölte ökleivel, de a különös varázslat nem akart eltűnni előle. Csak annyit ért el, könnyei kibuggyantak szemei sarkából. Miután ismét visszatért látása, kíváncsian nyomult előre. Közelebb érve nézett fel a toronyra, ahonnan hangos harangkongás hallatszott. Bugyután vonta fel szemöldökeit, azon tanakodva, mikor sikerült ilyen gyorsan eltelnie az időnek. Már lassan semmit nem értett, ezek kiváltó okába meg úgy gondolta, jobb, ha bele sem gondol. Megrázta a fejét és besorolt az undok férfi mellé, hogy jobban szemügyre vehesse az épületet. Kirázta a hideg, így két karját keresztezve dörzsölgette tenyerével felkarjait. Fogait összekoccantva morrantott a szeszélyes időjárásra. Olyan köd lett, alig látott el az orráig. Azon ügyeskedve, el ne botoljon valami gödörbe, vagy egyenetlen járdaszegélyen, végül elért a sárga szalagig, amit nemes egyszerűséggel lenyomott, és átlépett fölötte. Izgatottsága hamar hatalmába kerítette, egy pillanat alatt úgy érezte magát, mint egy vérbeli kém. Már csak egy stukker hibádzott remek előadásából.
A harang elcsöndesedését követően más, furcsa dallam váltotta fel. Fülelve arra Gabi rájött, mintha egész zenekar idézné elő a zenét. Teljesen meg volt róla győződve, mindez az épület belsejéből származik. Ezért olthatatlan kíváncsiságának szabad utat hagyva nyitott be a hatalmas bejárati ajtón. Nyikorgást követően lassan belépett és körbenézett. A látványtól elállt lélegzete. Gyönyörű, festői belső tere elkápráztatta. Maga sem tudja, mikor fordult meg ilyen szépséges helyen. Ahogy végigpásztázta a padlótól kezdődően a falakat, lassan áttért a mennyezetre. Nyálát csorgatva, kedve szottyant volna beleszeretni a legközelebbi, szépségesen csillogó kristálycsillárba. Ilyen pompában sétálni ritkán adatik meg – gondolta. Útja során pedig egyre intenzívebben hallotta az előző dallamot. Nem akart szűnni, kellemes, lágy ritmusa meg úgy csalogatta, mint medvét a lépes méz. Jelenleg euforikus állapotából mellette dünnyögő arrancar társa sem tudta kizökkenteni. Folyosó végeztével kiszélesedett a terem, közepén pedig egy hatalmas, hófehér márvány lépcsősor ékeskedett. Gabi érzett magában valami szívmelengető érzést, amit nem tudott volna megfogalmazni. Teljesen átadta magát az épület hangulatának. Szedve lábait hamar felért a lépcső végére, minek tetején már olyan közelinek hallotta a zenekar játékát, mintha csak bent ücsörögne az előadáson. Megérzései nem voltak csalfák, ugyanis az előadóterem pár lépésre állt előttük. Wolloh beszólogatásait végül megelégelte. Mindennek volt határa, tűrőképességének is. Mérges tekintettel sóhajtott.*
- Nem beszélsz túl választékosan… a korodat már meg sem mertem saccolni… - *dörmögött maga elé, összevont szemöldöke alatt. A taplóság, az taplóság. Nehogy azt higgyék, nem képes megvédeni magát. A továbbiakban pedig részéről le volt zárva a téma. Sem ideje, sem kedve nem volt ostoba játékokra fecsérelni erejét. Innentől teljes lelki békével koncentrálhatott elé kerülő feladatára. Kissé bizalmatlanul pislogott párat előtte, mielőtt még belépett volna. A dallam viszont olyan csalogató volt és olyan magával ragadó, hogyha még akart volt sem tudna megálljt parancsolni önmagának. Így bátor mozdulattal nyitott be, ahol egész zenekar előadása fogadta. Meg is volt rendesen szeppenve, belerondított a próbába, de az emberek még halvány jelét nem mutatták, zavarná jelenléte. Kisvártatva öltönyös férfi tűnt fel előttük, aki szorgalmasan járatta kezében lévő pálcáját. Már mondata vége is sokat elárult, nem barátkozás céljából került elő. A rossz érzéstől Gabi vészjelzői hangosan sivítottak elméjében, de nem maradt ideje arra, cselekedjen. Ökörként sétált bele egy jól látható csapdába. Ingyen és bérmentve, szabad akaratából tálalta magát ezüsttálcán az ellenségnek. A pálca meglendítését követően, éneket hallott, mire másodpercek töredéke alatt veszítette el minden erejét. Összenyaklott és lekerült a padlóra. Mielőtt bármit is tehetett volna, a szemüveges, pingvinruhás alak trillázott és varázspálcáját lengette. Gabi még azt sem tehette meg, egy mondat erejéig megszidhassa magát. Ekkora szarvashibát ritkán követett el. Egy újabb remek példa arra, hogy a művészet butít, függővé tesz, majd romba dönt. Szó szerint, vagy sem, mindenhogy rossz a vége.*
Vissza az elejére Go down
Kiyo Phellera
Arrancar
Arrancar
Kiyo Phellera

nő
Hozzászólások száma : 55
Tartózkodási hely : Las Noches - azon belül keresd meg, ha nagyon tudni akarod
Registration date : 2011. Nov. 22.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 96. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te14000/15000A szellemkórus 29y5sib  (14000/15000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyVas. Dec. 30, 2012 7:25 am

Valahogy abszolút hidegen hagy, melyik féleszű hím követ. Mert azt azért világosan érzékelem, hogy egyikük követ. De jaj neki, ha bármiben is megpróbál keresztbe tenni nekem. Akkor annyi, és nem érdekel, kihez tartozik, tartozik-e valakihez. Velem nem szórakozhat senki! Bár voltaképpen nem ezért vagyok itt? Mert őlordságának szórakozni támadt kedve? Dehogynem! Franc essen belé és az ostoba rendszerébe! Nekem csak Natalie-samának kellene felelősséggel tartoznom, és nem kellene kötelességemnek lennie, hogy egy bohókás bolond fütyörészése szerint ugrándozzam! Cseppet idegesítő. >.>
De legalább a kiszemelt könyvtárhoz nem nehéz eljutni, ha egyszer ki van táblázva a terep. Tökéletesen megkönnyítik a magunkfajta dolgát az ostoba halandók. Időnként hátrapillantok arra az idiótára, amelyik majd remélhetőleg nem hátráltatni fog, ha odaérünk. Nem örülnék neki, ha még bébicsőszködnöm is kellene, amikor eleve azért jöttem, hogy kutassak. Mikor odaérünk, jómagam máris az ajtóhoz sonidozom. Tulajdonképpen tök fölöslegesen, mert éjnek évadján miért is lenne nyitva?! Jobb is, utáltam volna még a halandókat is kerülgetni. Utálom az embereket. Viszont a magam részéről körbejárni sem fogom, inkább körülnézek, hátha meg lehet oldani rongálás nélkül. Mert hiszen egy könyvtár a tudás háza, tehát mélységes tiszteletnek örvendő hely, amit vétek lenne rongálni. Akkor mindenféle szerencsétlen besétafikálhatna és azt tehetne, amit kénye-kedve diktál… nem, azt már nem! Különben is, van itt egy nyitott ablak picit feljebb. Arrancarként gyerekjáték azon keresztül beslisszolni. Az kevéssé érdekel, a társam… velem tartó egyén hogy és mint jut be. Oldja meg!
A kellemes félhomály, ami az épületben honol, tökéletes a keresésre, és még csak azzal sem kell fáradoznunk, hogy ostoba fényforrások élesztgetésével felhívjuk magunkra a helyi lakosság figyelmét. Nem, a Hold által nyújtott fény tökéletes. Még a kezünkre is játszik, hogy függönyöket nem húztak az ablakok elé, akkor sokkal nehezebb dolgunk lenne. Hah, még könnyű is lehet, nem úgy, mit a tócsák között kotorászni, ahol legfeljebb patkányfarokba botlik a hollow!
– Választhatsz: melyik irányban szeretnél keresgélni? – fordulok a valamilyen úton-módon szintén beérkező kísérőm felé. Magamhoz képest szokatlanul kedves vagyok. De hát nincs mit tenni, elvégre ez egy könyvtár, itt pedig nem szeretnék tombolni. Még baja esne egy értékes kötetnek, amiben ki tudja, miféle hasznos információk lehetnek. *.* Bár, ami azt illeti, az emberi tudás nem sok újjal tud számomra szolgálni, de nem szabad elvenni a tanulás lehetőségét az oktondi balgáktól. Kár lenne az értelmesebbjéért. A magam részéről elindulok épp az ellenkező irányba, mint a hímegyed. Nem szeretnék a kelleténél több időt egy légtérben tölteni vele. Még Natalie-sama többi fracciónját is nehezen viselem, ez pedig képes és kiidegel, még mielőtt érdemi eredményt sikerülne itt elérni! Hah, na nem, én bizony gyorsan szeretnék haladni, ahhoz pedig nyugodt környezet kell! Voltaképpen miért is hívtam én magammal egy hímet? Tök logikátlan. ._.
Minden esetre az egyik szekrényszerűséghez visszatolatok, mert a szemem sarkából észrevettem valami érdekeset. Eközben nem nekimegyek annak a tuloknak?! Grrr… >.> Jó, most az egyszer csak egy dühös pillantással reagálom le, de legközelebb kupán vágom, arra mérget vehet! Gyorsan lekapkodok a polcról pár hasznosnak tűnő irományt és beleolvasok, de sajna egyikben sincs semmi használható. Ikszipszlon előadás blablabla siker, fujj. Nem csak unalmas, de még lényegtelen is! Váh, hát nincs egy épelméjű halandó sem, aki megörökítene valamit arról a gyanús építményről?! Aminek egyébként már csak a hűlt helye létezik, de ez részletkérdés.
– Te mit csinálsz ott? O.o – fordulok a másik arrancar felé, aki valamiért egy közeli vitrin előtt állt meg. Én is odalépek és megnézem, mit találhatott. S láss csodát, nem épp az pihen az üvegbúrában, ami nekünk kellene?! Dehogynem! Tapsra várt, hogy szóljon róla vagy mi a kémcső?! Fásultan kaparászom az üveglapot. Olyan könnyű lenne betörni és hozzájutni, de… kulcsa is kell, hogy legyen, nem? Csak én azt nem fogom keresgélni órákig, ez ziher! >.> – Kinyitnád valahogy? – fordulok a hímegyed felé, hátha így átháríthatom rá akár az üvegtörést is. Én nem fogom szennyezni a kezem egy könyvtár rongálásával! Majd ő, ha akarja. És keresni sem fogok!
Végül csak sikerült a karmaink közé kaparintani az olvasmányt, és ráakadni benne egy érdekesnek látszó cikkre. De nem tartalmaz mást csak szentimentális ömlengést a régi létesítményről. Hah! Bár ha jobban belegondolok, jó kis lakoma lehetett ott a holt lelkekből, amikor ez történt… Jaj, nehogy már elkezdjek hinni a paranormális maszlagokban! Hisz azok csak dajkamesék, amikkel a számukra láthatatlan dolgokra próbálnak az emberek valami magyarázatot találni! Értelmük nem sok van, tehát lényegtelenek! Értelmetlen zagyvaság. Ott is hagyom a haszontalan cikket és inkább tovább keresgélnék a polcon, amikor meghallom a hangos csörömpölést a könyvtár túlfeléről.
– Bárki is az, megölöm – morgom félhangosan, és a magam részéről elindulok arrafelé szép lassan. Nem érdekel, hogy a hímegyed mit csinál. Most már felőlem vissza is mehet a többiekhez. Én itt gyilkolni fogok!
Vissza az elejére Go down
Komoki Daniel Hiroto
Módosított lélek
Módosított lélek
Komoki Daniel Hiroto

Férfi
Sagittarius Goat
Hozzászólások száma : 75
Age : 32
Tartózkodási hely : Otthon, NTV
Registration date : 2009. Apr. 18.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Díszlettervező
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te4000/12000A szellemkórus 29y5sib  (4000/12000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyVas. Dec. 30, 2012 10:09 am

Mivel? Ugyan mivel okozhatnék örömet? Mivel élhetném ki beteges vágyaimat? Mi csillapítaná vérszomjam? Comb dallamos reccsenése? Finom mozdulattal ejtett vágás látványa? Felszínre bugyogó vörös folyam? Ideg elvágása? Önkívületlenül rángó tag görcsös ritmust leíró tánca? Hmm! Vérpezsdítő. Beleborzongok a gyönyörbe. Mi nincs kedvemre? Közeg! Hiányzik műtöm meghitt tere. Készülékek halk zümmögése. Gumikesztyű nyekergő hangja. Lábzsák csörgése. Műtős köpenyek lágy suhogása. Pamut maszk arcomat cirógató érintése. Fertőtlenítő orrfacsaró szaga. Lámpa fényén megcsillanó műszerek. Asztalon kiterített hús élettelen látványa. Kezemben tartott szike tapintása. Első bemetszés okozta izgalom. Mesés! Kellemesebb időtöltés, mint mocsokban gázolni. Hasznosabb elfoglaltság idegesítő szuka kísérésénél. Nem értem, mi dolgom vele. Leendő áldozatom? Előzetesen erre jutottam. Utólagosan pontosítok. Vesződést még sem ér. Nincs szívemet megdobbantó születési rendellenessége. Semmi csípőficam, görbe hát, hiányos fogsor, daganat, elváltozás. Átlagos. Unalmasan átlagos. Tömegből kiemelő szépsége sem kívánja tőle, elrondítsam. Varázslatos elvenni egy nő szépségét. Megfosztani vele született adottságától felér a természet felett aratott győzelemmel. Felemelő élmény szembe kerülni munkád gyümölcsével. Saját képedre formálhatod. Torz lényt faraghatsz belőle. Emlékeztetheted rá kinek köszönheti szenvedéseit. Pompás…lenne! Előttem haladó vágóhídi selejt elvette kedvem. Arra sem méltó megöljem.
Fájdalmasan sóhajtok keserű következtetésemen. Céltalanul követek egy szukát. Betörni készülök egy könyvtárba. Gyalázatos. Kedélyesen viszlátot intenék. Kórház légköre hozzám illőbb. Ám, látva a nőszemély műveletét tovább haladok. Irritál esztelensége. Zárt ajtó problémát jelent számára. Lelombozó. Zsebemből előveszem szikémet és orvosi kártyámat. Hegyes végét megpöccintem. Biztosan dallamosan rezonál az orvosi fém. Mennyei! Halvány mosoly ül ki arcomra. Elmélázva élvezem a néma koncertet. Kellemes hangulatban lebegve helyezem a zárba, míg kártyámmal a nyelvet lazítva várok az édesen kattanó hangra. Nyikordulva tárul ki előttem az ajtó. Betörő eszközömet ujjaim között forgatva sétálok az előtérbe. Sejtelmes félhomály uralkodik odabent. Csodás! Rögvest kedvemre valóbb a panoráma. Könnyed léptekkel hatolok beljebb. Polc sorokon járatva ujjaimat dudorászok. Kósza pillantást vetek a rajtuk rostokoló könyvekre. Egyik sem keltette fel érdeklődésem. Ahogy az előttem felhördülő szukára sem fordítok figyelmet. Érmét varázsolva ujjaim közé, Jó kedvűen haladok el mellette.
-Nyelved köszörülése helyett, növessz több észt.-
Hagyom faképnél nála lebilincselőbb látvánnyal kényeztessem szemem világát. Helység közepén üveg felületén csillan meg a holdfény. Kíváncsiságtól vezérelten közelítem meg. Óvatosan hajolok fölé. Gondosan elzárt vitrinnel találkozom. Értékes könyvet rejt fedele. Valódi kuriózum lehet. Megköveteli a kellő tiszteletet. Nem lehetett egyszerűen kiemelni helyéről. Gondatlan kapkodás több kárt okozhatott benne, mint hasznot. Meg sem lepődöm erre nem fordított figyelmet lábatlankodóm. Szüntelen parancsolgatva hárította át a tényleges cselekvést. Felháborító! Tényleg nem érdemes rá késem pengéjét csorbítsa. Siettető hangnemén felvonva szemöldököm veszem elő szikémet. Üveg illesztésénél végigvágom a lapot. Gyengéden lököm be, nehogy darabokra törve szennyezze be a vörös posztót. Egyik sarkát megbillentve férek hozzá a felülethez kihúzhassam a könyv fölül.
-Időnket pocsékoló utasítgatás helyett, hasznossá tehetnéd magad.-
Mutatok a felszabaduló könyvre. Olvashatott. Jó magam előbb megszabadultam a kényes fedéltől. Visszatérve tisztes távolságból szemléltem a kopottas lapokat. Félő volt elporladnak. Idős papír könnyedén megsemmisül az érintéstől. Nyugtalanságtól vegyes érzelmekkel követtem nyomon a cikk sorait. Globe színházról értekeztek. Nem újdonság leégett. XX. század beköszöntéig gyertyákkal világítottak. Artaud felfedezésének hála üdvözölhették a gázlánggal való megvilágítást. Addig a napi, nézőtér és színpad hemzsegett a forró viasztól. Egyetlen vétlen mozdulat elegendő volt lángra lobbantsa a fa szerkezetet. Sorokat olvasva egyetlen bennem érlelődő kérdés pusztán az, mit keresett ázsia szívében Shakespeare színháza? S vajon melyik épületről volt szó? Szóban forgó épület eredeti megfelelőjét számos alkalommal építették újjá, majd nevezték át. A tűzeset, pedig 1900-as években, azoknak is második felében következhetett be. Tűzoltóság szó használata, valamint színészek ezen fajta díjazása nem volt régebbi időkben bevett szokás.
Gondolataimból könyvtár végéből érkező csörömpölés zökkent ki. Gyilkosság hallatán ördögi mosollyal fordulok irányába. Nyugodtan indulok a zaj forrásához. Érmémet dobálva várom mi fog történni.
Vissza az elejére Go down
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Férfi
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 29
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyPént. Jan. 04, 2013 3:50 am

Kiyo Phellera & Eggther Balthasar:
A csörömpölés megismétlődik, s könyves szekrények sorát láthatjátok dominóként feldőlni. A könyvtartó, több mint két méter magas tartószerkezetek földön való csapódásával hihetetlen visszhangot vernek a könyvtárban, a környékről nem is beszélve. Az épület riasztójának éles hangjának felszólalása pedig csak hab a tortán. Könyvek reppentek a magasba, lapjaik esőként hulltak alá a magasból, s köztük egy férfi alakja bontakozott ki, egyenesen elétek közelítve.
A magas, barna hajú férfi pár lépésnyire áll meg előtettek. Körbehordozza tekintetét a felforduláson, s végül rajtatok állapodik meg pillantása. Fekete öltönyének a vége mozgásának abbamaradását követően suhogva ingázik mögötte. Szemüvegét orrnyergén feljebb tolva köhint egyet, mielőtt társalogni kezdene veletek.
- Látom, önöket érdekli a Mester színháza. – szürke íriszét a feltárt vitrines asztalra vezeti, hogy értsétek célzását, ha nem lenne egyértelmű. - A Globe színház remek sikert hoz Naruki városának. A világhírű színházak toplistáján lassan az ezüstéremért vetekedhet. Még egy év, s Globe falán pompázhat az arany! Már most a leghíresebb színészek vesznek részt a művek előadásában! Masahiro Tatsuha, Akihiko Ito, Adachi Yui! De mit érnek ezek a nevek, mikor most megy a Globe színház legújabb attrakciója? – az elolvasott könyvek után kicsit meglephet bennetek a színészek nevei, kik a kötetek szerint, mind odavesztek egy tragikus tűzbalesetben. A színházat nem is említve! De hiába tesztek fel neki kérdéseket, nem felel nektek. Ha megpróbáljátok megközelíteni, akár ártalmatlanul, akár támadó szándékkal, egyszerűen odébb sétál. Kisvártatva csettint, s kezében megjelenik egy pálca, mellyel amint vízszintesen suhint, két kék szín jegy jelenik meg mindkettőtök kezében.
- Ezennel meg vannak híva a Globe színház legújabb előadására! – oldalra döntött fejjel rátok mosolyog, majd mimikája hamar csüggedtségbe vált át, s némileg eltűnődve fűzi hozzá mondandóját. - De mi szórakoztató van abban, ha csak nézitek és nem vesztek részt benne, nem igaz? – ismét suhint pálcájával, melynek hatására sötétség borul rátok. A feketeségben hangokat kezdtek hallani, hangszerek játékát, majd idővel egy, a dallamhoz illő dalszöveg is párosul.
„Evezd, evezd, evezd a hajót,
óvatosan le a patakon…”

A rátok borult sötétség lassan megszűnik, gyönge fény keretein belül pedig egy színház előadóterme bontakozik ki előtettek, ahogy ti a színpadon magatokhoz tértek. A hangjáték hangosan szól, ha jobb kéz felé tekintetek üres nézőteret láthattok, míg bal irányban egy garganta ajtaja látható, melynek belseje két részre van osztva, egyik mögött Wolloh helyzetét a másikon pedig Gabirelt láthatjátok. De ha megpróbáltok bemenni az egyiken, csak annyit értek el, hogy a másik kapun jöttök ki, s ismét a színpadon álltok, ahol az imént.
„Ha látsz egy aligátort,
ne felejts el sikítani.”

Újabb két sort hallhatok a dalból, s ezzel együtt a zenekari árokból fehér fénylést láthatok kibontakozni, miközben a levegőben hangjegyek táncolnak, egyenesen a színpad felé közelítve. Először körülöttetek köröznek, mint zavaró legyek, melyek így kívánnának benneteket elszédíteni. Ha megpróbáljátok elhessegetni őket, egyszerűen átnyúltok rajtuk. Lassan előtettek két pontban kezdenek körözni, s a garganta kapukon keresztül látható társaitok ressurreción formáját láthatjátok magatok előtt materializálódni, teljes harci felállásban. Nos, mit tesztek? Mégis csak társaitokkal álltok szemben, de tényleg ők lennének azok?

Wolloh del Desierto & Gabriel Bello:
Érdekes álomban találjátok magatokat. De valóban álom ez? Olyan valóságosnak tűnik minden. De semmi maszkdarab, vagy hollowlyuk nem utal arra, hogy az arrancarok csodás fajába tartoznátok. Átlagos emberek vagytok, egy átlagos napon, egy régi, tán’ nagyon is ismerős pillanatban. Igen, ez egyszer már megtörtént veletek, valamikor előző életetekben, amikor ti még nem a hollow fajt képviseltétek. Nem változtatott benneteket Aizen a hogyokuval kiemelkedőbbé az adjuchasoknál, hogy hadseregét erősítsétek, ekkor még nem kaptatok számot sem, s erőtök nem volt egy kardba pecsételve.
Eme régi emlékben kereshetitek a másikat, kutathattok lidércek után, megpróbálhatjátok a fel-felbukkanó régi arcokat számon kérni minderről. De a jelek arra utalnak, hogy a társatok, kivel útra keltetek nincs itt. Egy lidérc sem merészkedett elő az egérlyukból, s a régi ismerősök váltig állítják, hogy az arrancar lét csupán álom volt, ami mély foltot hagyott bennetek. Ráadásul meg kell felelnetek a régi létetekben tett cselekedeteknek, nehogy túl furcsának legyetek titulálva, míg rá nem jöttök, mi is folyik körülöttetek.
Furcsa esett, nem igaz? S oly’ hosszúnak tűnik, már-már kezd eltűnni a Nap az égbolton átadva helyét örök, elérhetetlen szerelmének, a Holdnak a helyét. De az idő múltával hallani kezdtek valamit, valami ismerőset, melyet csak ti, csakis ti hallhatok. Hogy a képzeletetek játszik veletek, vagy valóban szól, eleinte nem lehet tudni.
Evezd, evezd, evezd a hajót…
Halk énekszó társul a dallam mellé. Mindkettőtök előtt egy kép villan be, egy elegáns öltözetű férfi homályba rejtett arcának vonásai, ki vezénylő pálcát tart kezeiben.
Óvatosan, le a patakon…
Követitek? Hiszen olyan egyértelmű, honnan szól. Még a szövegben is benne van. Egy víz közeli hely, igen, azt kell keresnetek! Ha kiléptek az adott épület ajtaján, melyben tartózkodtok, meglepetésetekre Karakura városa bontakozik ki előtettek. Óvatosan, le a patakon. A városnak van egy folyója, ha ama irányba vezetitek tekinteteket, már onnan, messziről is láthatjátok a furcsa energiát, mely ott táncol a vízparton. Hívogat benneteket, hiszen ismerősötök az a fényjáték. Jobban ismeritek, mint önmagatokat.
Ha látsz egy aligátort…
Tán vonakodva, tán kos módjára fejjel a falnak, de végül a fény csábításának nem tudtok ellenállni. Érzitek, a tiétek, s meg kell szereznetek! S, amint leértek a folyó partjára önmagatok tükörképét láthatjátok, csupán ressurreción formában. A fénylő energia, melyet távolból látattok, az egykori reiatsutok, mely másolatotokból árad.
Ne felejts el sikítani.
Bár magatokat látjátok, az nem jelenti azt, hogy ti is vagytok azok. Tükörképetek szokatlanul viselkedik. Ördögi kacajjal áll, egy lassanként megnyíló garganta ajtaja előtt, mely mögött Naruki város azon szegletét látjátok, ahova nem is olyan régen érkeztetek. Egyértelmű, a kijáratot őrzik, csak onnét szabadulhatok emlékeitek fogságából. De hogyan is állhatnátok ki magatok ellen? Perpillanat emberek vagyok, esélytelen harcba szállnotok egy erejét is megmutató arrancarral.
De tényleg esélytelen? Vajon elég jól ismeritek magatokat ahhoz, hogy szembeszálljatok önmagatokkal? Csak rajtatok áll, mit tesztek.

Határidő: 2013.01.11.
Vissza az elejére Go down
Wolloh Del Desierto
Arrancar
Arrancar
Wolloh Del Desierto

Férfi
Pisces Goat
Hozzászólások száma : 147
Age : 81
Tartózkodási hely : Hierro-jában
Registration date : 2012. Mar. 17.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 44. arrancar, Räv elhagyott fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A szellemkórus Cl0te18000/30000A szellemkórus 29y5sib  (18000/30000)

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptyPént. Jan. 04, 2013 12:34 pm

~Hol vagyok? Mikor vagyok?~ Pislogtam körbe, de nem láttam semmit. ~Mi ez az íz a számban? Olyan ismerős. Olyan meleg.~
- Anya, most lehet, hogy túl nagyot ütöttél. – Hallottam tőlem balról egy ismerős, kacagó, gúnyos hangot, a látásom, viszont homályos volt.
- Nee-sannak igaza van, anya, ez a nyavalyás még egy lánynál is gyengébb, egy legyintéstől, nézd, hogyan összeesett. – Szólalt fel tőlem jobbról egy fiatalabb, de szintén gúnyos, megvető hang.
- Jó modort kell tanulnia. – Szólalt fel „anya”, aki valahol előttem állt. A szemem még mindig nem mutatott képet a világról, pedig pislogni már tudtam. – Hozom a szíjat, addig figyeljetek az öcsétekre!
- Rendben! – Kiáltotta egyszerre a két nővér. ~Hogy az öccsükre? Az én lennék?~
- Nem lehet, ti mind megpusztultatok már! – Kiáltottam fel. – Még egyszerű hollowként felfaltalak titeket! – Fejemről levettem a dobozt, ami újra rám esett, mint egykor régen, s így újra láthattam az életem megkeserítőit, a nővéreimet.
- Legfeljebb, csak az álmodban, "???"! – Vetette felém megvetően a kisebbik nővérem, aki a végén a nevemet is mondta, de azt nem értettem.
- „Hollow”? Ez a bakamono miket ki nem tud találni – Fűzte hozzá az idősebbik, s hirtelen tudtam, hogy mi fog következni, tudtam, hogy a saját vérem ízét érzem a számban, tudtam, hogy nemsokára a korházban leszek, mint szegény, rosszalkodó gyermek, aki legurult véletlenül a lépcsőn. Újra ez lesz, amiből nem kértem. Elegendő volt egyszer, régen átélnem. Reméltem, hogy még mindig olyan erős vagyok, mint arranarként, reméltem, hogy most megúszhatom a verést. Talpra löktem magam, s ököllel a nagyobbik nővérem halántékára csaptam, utána könyökkel a kisebbiknek az orrát törtem be. Ettől deja-vu érzésem támadt, minthogyha ezt már megtettem volna. Viszont nem gondolkozhattam, mivel tudtam, éreztem, hogyha tovább maradok, újra kapok egy igazságtalan verést. Kisvártatva, miután megütöttem mindkettő testvéremet kivetettem magam a zárt ablakon keresztül, s futottam, ahogy csak bírtam egy jó darabig.
Szokatlan volt az érzés, hogy ablakszilánkoktól vérezzek. Érdeklődve figyeltem az ablak okozta vágást a jobb kézfejemen, valamint a bal tenyeremen lévő vágást, amit a földre hullt üvegszilánkok okoztak, amikre rátenyereltem, miután a talajra érkeztem a földszinti szobából. A sebeimet nézegetve sétáltam az utcán, úgy, hogy nem is figyeltem, hogy merrefelé megyek, hogy hol vagyok. Egyszer csak valami puhának nyomódtak a kezeim. Egy lány melleinek. A lány hátra lépet, s lekevert volna egy pofont, de még elegendően gyors voltam, hogy hárítsam a kezét. Ekkor láttam meg az arcát, s perverz kíváncsiság gyúlt fel bennem. A lány látta a sebeimet, és arról kíváncsiskodott, hogy honnan szereztem.
- Két suhanctól megmentettem egy kiscicát, aki miután megmentettem, elfutott, de nekem és a cicának semmi baja, nem úgy, annak a kettő gazembernek. – Régi, ismerős hazugság csak úgy jött belőlem, mint ahogy más lélegzik. Ezek az ostoba lények, miket nőnek, lánynak nevezünk, az ilyesfajta cukiságoktól mind elolvadnak. Ennyiből magasabb rendű egy arrancarnő, azoknak valamelyest több eszük van, mint egy ember, vagy egy mocskos shimigaminak.
- Azok a szemetek üvegekkel akarták megdobálni az ártatlan kiscicát, de én a puszta kezemmel széttörtem azokat, ahogy a gonosztevők orrát is. – Meséltem színleltbüszkeséggel, miközben beültünk egy teázóba. Mialatt megittuk a teánkat rólam kérdezgetett, s ahogy más issza a kedvenc italát, olyan könnyedséggel hazudtam neki össze mindenféle cuki baromságokat, hogy mennyire állatbarát vagyok, hogy milyen sokat mentettem meg, hogy mennyi mocsadékot elvertem már, amiért védtelen kis állatokat akartak bántani. A csaj teljesen oda volt tőlem, vagyis a hazugságaimtól. Lovagiasan ~Pfúj!~ Felajánlottam, hogy hazakísérem, amit ő el is fogadott.
Alig tettünk meg pár lépést, mikor valami dallamot kezdtem hallani. A lánytól hiába kérdeztem, hogy hallja-e, mivel nem hallotta. Az ismerős sikátorbejárattól már alig voltunk pár lépésnyire, mikor egy ének is csatlakozott a dallamhoz, s annak a nyomorult, féregnek a képét láthattam, aki idejuttatott engem. Megálltam, s erősen szorítottam a lány karját, amitől az a nyámnyila kis senki felvisított. Körülnéztem, s megláttam, valamint megéreztem azt, aminek velem kellene lennie, a bizonyítékot, hogy arrancar vagyok, a kampót a hollowléthez, az erőmet, önmagamat.
~Oda menjek? Maradjak? Mielőtt oda megyek, újra szórakozzak el ezzel a libával?~ Őrlődtem magamban, hiszen nem mindig adatik meg valakivel, hogy azt, akit egyszer már meggyalázott, s megölt újra meggyalázhassa és megölhesse. Viszont mégis ott hagytam, s rohanva megindultam Karakura folyója felé, hiszen, hogyha nem vagyok teljes, akkor az majdhogynem olyan lenne, mintha nem én élvezhetném újra azt a valakit, akit már egyszer igen. Bár nagy volt a kísértés, hogy mégis ott maradjak a lánnyal, hiszen ő volt az első számomra… amit elpusztítottam! őrült
Mikor odaértem én vártam magamra. Belőlem áradt, vagyis a másik énből áradt az erő, s ez az én kinevetett, vagy csupán felnevetett. A túl oldalamon, vagyis a gonoszul nevető én mögött egy garganta kezdett nylni, amin át az a szétázott város, Naraku, vagy Harakiri volt látható.
- Te tényleg Wolloh vagy, vagy csupán valami mihaszna utánzat? – Szegeztem a másomnak a kérdést. ~Vajon hogyan juthatok túl magamon, hogyan szerezhetem vissza az erőmet? Hogyan lehetek újra én?~ Várakozva álltam, hiszen emberként nincs esélyem hatalmasságommal szemben. ~Vajon tényleg ember vagyok?~ Bár az, hogy a nővéreim feje nem repült le a helyükről, valamint az, hogy az üveg meg tudott vágni, azt látszott igazolni, hogy ember vagyok, viszont én mégis megindultam feléje, jobbom teljesen ütésre emelve, behajlítva, balom, viszont csak félig. ~Hogyha tényleg én vagyok az, akkor alábecsül engem, vagyis nem fog védekezni, hiszen én csak egy ember vagyok. Így támadást színlelve talán elslisszolhatok magam mellett.~ Ettől a gondolattól, ötlettől vezérelve rontottam magam ellen, viszont mikor ütés távolba értem ahelyett, hogy megütöttem volna, csupán elrugaszkodtam a talajtól, hogy mellette elugorva mögém kerülhessek, s onnan továbbszaladva a gargantán át visszajuthassak Naruto városba.
Vissza az elejére Go down
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Férfi
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 29
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus EmptySzomb. Júl. 20, 2013 11:40 pm

Üdvözlet ^ v ^

A küldetést érdeklődés miatt lezárom. Sajnálom, mert nagyon jó csapat voltatok, de sajnos ez az én hibám is, hogy nem ment végig >.<’’ (vizsga… T-T) De mivel a résztvevők között akadt karakter, mely átalakításon ment át, illetve Mei-chan jelezte, hogy nem igazán tudja most hozni a karakter személyiségét, inkább nem erőltetem.

Wolloh del Desierto: 500 LP és 1000 ryou
Mindhárom körben, ami lement a küldetésből írtál, ráadásul határidőn belül. Kitartásodért és a kalandot alakító postjaidért nagyobb jutalmat adok neked.

Gabriel Bello, Eggther Balthasar, Kiyo Phellera: 1000 ryou
Szép hosszú postokat írtatok és karakterek hű alakítása nagyszerű volt a két körben, melyben részt vetettek, sajnos ez nem volt elegendő, hogy lélekenergia jutalomban részesüljetek.

További jó játékot!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A szellemkórus _
TémanyitásTárgy: Re: A szellemkórus   A szellemkórus Empty

Vissza az elejére Go down
 

A szellemkórus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-