HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Tokió

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shihouin Yoruichi
Admin
Admin
Shihouin Yoruichi

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 807
Age : 28
Tartózkodási hely : A semmi közepétől, picit balra ;)
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 114

Tokió _
TémanyitásTárgy: Tokió   Tokió EmptyKedd Okt. 30, 2012 9:40 am

Tokió Japán közigazgatási központja, a japán kormány és a császár székhelye. Egyike Japán 47 prefektúrájának, nem egyetlen városként kormányozzák. Hozzávetőlegesen 12 millió ember – az ország lakosságának 10%-a – él Tokióban, míg a Nagy Tokió Agglomerációban 33-36 millióan laknak, és ezzel ez a világ legnépesebb urbanizált területe.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://bleachszerpjatek.hungarianforum.com
Tenrai Hibiki
Xcution
Xcution
Tenrai Hibiki

Hozzászólások száma : 10
Registration date : 2012. Jun. 19.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Xcution vezetője
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Tokió Cl0te15000/30000Tokió 29y5sib  (15000/30000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptyKedd Okt. 30, 2012 9:44 am

Anya Mikhaleva állásajánlata


Úgy két napja lehetett, hogy először észrevettem. Szombaton, dél körül volt, hogy lazításképp gondoltam lemegyek a parkba és nyugodtan olvasgatok egy könyvet, vagy épp csak gyönyörködöm kicsit az ősz nyújtotta káprázatos színekben. Végül egyikhez sem sikerült hozzáfognom, ugyanis képességem, csakúgy mint a legutóbbi Fullbringer esetében akivel találkoztam, egy furcsa érzéssel rázta fel testem, és jelezte, hogy egy fajtársam van a közelemben. Őszintén szólva igencsak meglepődtem, mikor megláttam a hölgyeményt, és fejemet kocogtatva próbáltam rávenni képességeimet, hogy próbálják újra. Egy vörös hajú, nálam talán valamivel idősebb lány ült az egyik padon és a külvilágot kizárva írkált valamit egy füzetbe. Ezzel eddig még nem is volt semmi gond, de a ruházata... őszintén kezdek erősen elgondolkodni, hogy a későbbi fullbringer csapatban egy általam kiválasztott egyenruha viselését tegyem kötelezővé, mert még csak a második hozzám hasonlóval találkozom, de mindkettejük ruhatára a sírba kerget T.T De most vissza a valóságba, ezeket a dolgokat később is ráérek elrendezni, jelenleg fontosabb volt, hogy kiderítsem milyen képességekkel bír ez a nő, valamint módot találni rá, hogyan tudom magam mellé állítani. Még aznap egy padon én is helyet foglalva kivártam míg kis álomvilágából magához térve hazaindul, majd egészen addig követtem is. Az éjszakát is a megfigyelésével töltöttem, bár legutóbbi hibámból tanulva, mikor a hátsóm majdnem a tetőhöz fagyott, az erőm adta lehetőségeket érdekes módon kihasználva, egy térkapu segítségével a jó meleg hotelszobámból figyeltem történik e valami, de egész éjszaka semmi nem történt... azt leszámítva, hogy sokáig égette a lámpát és hosszú órákig ügyködött valamin. Másnap, egy kis alvást követően, apám kapcsolatait felhasználva elég sok mindent sikerült kideríteni vöröskéről. Jobban mondva róla olyan sok mindent nem, a szülei munkássága viszont eléggé érdekes olvasmányt nyújtott, még így is, hogy elég sok anyag zárolva volt. Az egyetlen érdekesség Anya Mikhaleva-val kapcsolatban, egy a hajáról szóló megjegyzés volt, amolyan furcsaság gyanánt, miszerint előfordul, hogy random változtatja színét, de őszintén, nem hiszem, hogy ennyi amire képes, esetleg még azt tudom elképzelni, hogy nem jött rá, milyen adománnyal lett megáldva, ez esetben erre nekem kell rávezetnem. Azonban ha tényleg mindössze ennyiben rejlik az ereje, hasztalan számomra... hát ez még kiderül. A délután kis részét eztán apámmal történő tárgyalások töltötték ki. Mivel még mindig a cég egyik Karakurai kirendeltségéhez voltam beosztva, hogy „tanuljak” személyesen nem tudtam vele megbeszélni, de sikerült meggyőznöm, hogy vegyünk fel a céghez és támogassunk egy bizonyos nőt, kinek szülei nyomán páratlan eredményei lehetnek és kár lenne veszni hagyni, vagy kivárni, míg más kaparintja meg. Nem telt túl sok időbe, hogy rávegyem, eztán már csak pár papírmunka volt hátra. Egy meggyőző szerződés, fizetés, és egyéb nyalánkságok elrendezésével a nap hátralévő része el is telt, de nagyon reméltem, a befektetett munka meghozza az eredményét és így még egyszerűbb lesz meggyőznöm, hogy álljon az oldalamra. Végül így érkeztünk el a mai naphoz. Reggel a szükséges papírokkal felkerekedve indultam a Tokiói egyetemre, ahol miután bemutatkoztam és elmondtam érkezésemnek okát, biztosítottak egy nyugodt termet, és megkértek várjak amíg szólnak az érintettnek. Nem telt bele sok idő, és hallottam a férfi cipőjének ütemes koppanását, aki szólni ment és egy pár papucs idegesítő slattyogását, mely már most kezdett az őrületbe kergetni, fejben pedig, próbáltam a lehető legpontosabban megtervezni, mit és hogyan fogok felvezetni, az ajtón hamarosan belépő vöröskének.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Konoe Karen
Fullbringer
Fullbringer
Konoe Karen

Female
Gemini Buffalo
Hozzászólások száma : 118
Age : 34
Tartózkodási hely : Karakura város
Registration date : 2011. Jul. 23.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: Bár tulaj; Szabadúszó feltaláló
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Tokió Cl0te13600/15000Tokió 29y5sib  (13600/15000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptySzer. Okt. 31, 2012 2:45 am

A hirtelen jött állásajánlat



Reggel van… Bizony reggel, ám én ebből semmit sem érzékeltem az elmúlt órákban. Már megint a fránya munka. Az egyetem most valami igazán nagyba vágta a fejét, vagyis jobban mondva nem most mert már jó régi a project, de nemrégiben engem is áthelyeztek arra a munkára lévén, hogy anyám is ott dolgozott így úgy gondolják, és mint a lánya tudom folytatni azt, amit ő abbahagyott. Persze valamennyire igazuk van ám az én főbb szakterületem nem a genetika nem az elektronika bár azért ott is jeleskedem hisz magam alkottam meg – egy kis anyai segítséggel –a Tárolót és a reiatsu szkennert is.
De a lényeg most nem ez, hanem a fáradság és az, hogy oda-vissza kell utaznom két város között míg, ledőlhetek. Csak hogy ezzel az a gond, hogy valamilyen megmagyarázhatatlan dolog miatt mire beérek Karakurába már nem is vagyok fáradt, bár az is lehet, hogy útközben bealudtam többször is csak nem emlékszem. Na, mindegy is hisz egy szónak száz a vége vagy fordítva? Na, de már megint eltérek a tárgytól, szóval most már csak azért is befejezem a mondandóm. Tehát ennek az egésznek az lett az eredménye, hogy megunva a folytonos négy fal közötti rabságot úgy döntöttem, hogy kiülök a parkba és ott dolgozom tovább. A nagy része a munkámnak most úgy is elméleti úton folyik így elég csak egy füzet egy toll és már indulhatok is. Ma még a két kis ketyerét is otthon hagyom, amit mindig magammal hordok, mert egyáltalán nem szándékozom hollowokat elfogdosni. Beérve a parkba le is ülök, egy üres padra előkapom az orvosi köpeny zsebéből a jegyzetfüzetet és minden a kutatással összefüggő dolgot leírok. Ezen kívül még különféle egyenletek és számolások kerülnek a papírra illetve a fejben lefuttatott eredmények egy esetleges rendszerhibáról és annak következményeiről, egyszóval igen csak jól elvagyok. Olyannyira elmélyülök a munkába, hogy még azt sem veszem észre, hogy egy fiatal velem szemben ülő srác egy folytában fixíroz. Na, jó ezt észrevettem, de annyira nem foglalkozom vele hisz már megszoktam, hogy az öltözékem miatt sok fiatal, de általában még az öregebb férfiak megbámulnak maguknak. Egyszóval nem foglalkozom a fiúval olyannyira, hogy még azt sem veszem észre, hogy ugyanolyan lélekenergiával rendelkezik, mint én.
Órák teltek el emberek jobbra-balra folyton cserélődtek körülöttem, míg végül a naplemente vöröslő fényénél abbahagytam a jegyzetfüzetbe való firkálást. Elég sok oldalt írtam, annyira hogy megszámolni se mertem csak gyorsan újra az elejétől átlapoztam. Szememmel átfutottam az oldalakat majd mikor mindahány oldallal végeztem kitéptem őket a helyükről és kicsiny papír fecnikké aprítottam, hogy aztán kifelé menet a parkból belehajítsam az egyik kukába. A munkán nem tartozik senki másra így nem kell, hogy a füzetecskét megkaparintva megszerezze azt is, ami benne rejlik. Mivel a memóriám különösen jó az átfutott oldalak mindegyikét szóról szóra vissza tudom mondani tehát már semmi szükségem azokra a jegyzetekre. Ez igen csak kifizetődő megoldás hisz így a kifizetendő számlák és a rezsire figyelmeztető cetliken kívül nincs otthon semmilyen ilyen formátumú adattároló.
Az estém sem telik másképp, mint munkával bár most kicsit másabb jellegűekkel, mint amin a parkban dolgoztam. Hogy egy kicsit lazítsak, visszatérek a saját projektemhez melyben egy bizonyos nagyon csak agresszív hollow főszerepet játszik. Már jó ideje tartom itthon fogságban. Na persze igen tanultam a shinigamival való összetűzésemből így igyekeztem a tökéletesre fejleszteni a lélekenergia elfedő szerkezetet, melyet a különleges ketrec köré építettem így megakadályozva, hogy valaki kiszúrja a lény jelenlétét. A lidérc különleges általam felalított kezelést kap, melynek remélhetőleg nemsokára meglesz az eredménye. Ez a kis kezelés és még más dolog is, mint ahogy szokott elég sokáig tart így körülbelül fél négykor fekszem le, vagyis jobban szólva zuhanok az ágyba, úgy ahogy vagyok.
Másnap kicsit elaludtam így nagy kapkodás volt, hogy még időben beérjek az egyetemre. Még a fürdést sem ejtem meg így kénytelen vagyok az ahhoz szükséges dolgokat is összeszedni, hogy majd mikor lesz egy kis időm akkor majd a diákok részére fenntartott zuhanyzóban letusoljak. Többször is történt már ilyen szóval már nem új ez nekem. Ahogy sejtettem nem érek be időben csak úgy fél óra késéssel, de sebaj hisz csak egy kis szóbeli figyelmeztetés után elengednek. Mivel koszosan nem mehetek, a munkaterepre még gyorsan elmegyek, hogy lezuhanyozzak.
Isteni a meleg zuhany érzése így reggel szóval egyáltalán nem sietek a tusolással, sőt olyannyira hogy még törülközni sincs, időm mikor az egyik főnököm bekopog.
- Igen? – kérdezek rá a zuhanyrózsa alól.
- Mikhaleva-san, kérem, egy fiatalember keresi önt mihamarabb. – valamiért azt érzem a férfi hangjából, hogy nagyon izgatott, már pedig ha ő izgatott az csak két dolgot jelenthet. Egy: jelentős haladást értem el az új munkámban, de mivel ez nem igaz így ez nem lehet; Kettő: egy gazdag valószínűsített támogató jött látogatóba, vagyis mivel az egyes nem lehetett ez a legvalószínűbb. Tudom jól, hogy az ilyen kis arisztokrata népségek nem valami türelmesek így a főnökúrnak eleget téve kiszállok a meleg vízű zuhatagból és gyorsan egy kicsinykét megtörölgetem magam, hogy ne hagyjak magam után víztócsát, majd mivel még nem vagyok teljesen száraz csak magam köré tekerek egy törülközőt, illetve a hajamat is becsavarom egyel, hogy aztán ajtót nyissak a kint várakozó professzornak.
- Rendben, akkor mehetünk? – az öregúr tekintete hirtelen rámirányul és enyhe elvörösödött arccal meglepődve szólal fel.
- D-de hát, Mikhaleva-san ugye nem így akar jönni?
- Ön mondta, hogy gyorsan nem? Vagy esetleg jobb lenne, ha levenném? – nézek a férfira egy vigyor keretében.
- Izé… nem inkább vegyen fel valamit így nem állíthat oda.
- Ejhaj, elég gazdag fickó lehet akkor ezek szerint. Na, jó felkapom még ezt, remélem, így már megfelel. – nyúlok be az akasztón lógó köpenyemre, amit útközben magamra is húzok.
Miután elértük a terem ajtaját a férfi kinyitja, nekem az ajtót majd mikor belépek, távozik is hisz az a bizonyos személy csak velem akar beszélni. Mikor belépek és megpillantom, az egyetlen személyt a teremben nagyon meglepődök és ennek a magam módján szót is adok.
- Ejnye, hát ennyire megtetszettem neked a parkban, kölyök? – mosolyodom el a nálam láthatóan fiatalabb srác láttán, aki nem más, mint a parkban lévő engem kémlelő srác.


______________

Pontozás:
 

Tokió Karen_Al__r_s_www.kepfeltoltes.hu_
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://yuri-4-ever.gportal.hu
Tenrai Hibiki
Xcution
Xcution
Tenrai Hibiki

Hozzászólások száma : 10
Registration date : 2012. Jun. 19.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: Xcution vezetője
Hovatartozás: Xcution
Lélekenergia:
Tokió Cl0te15000/30000Tokió 29y5sib  (15000/30000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptyVas. Nov. 04, 2012 3:15 am

Anya Mikhaleva állásajánlata


Még élt bennem egy halvány remény, hogy öltözködési szokásai ellenére, jelleme talán közelebb áll az enyémhez, de amint belépett az ajtón, meglátott, s megszólalt rá kellett jönnöm, csupán hiú ábránd volt ez az elképzelés. Kérdésére, enyhén kidagadt egy ér a homlokomon a pillanatnyi idegesség miatt, de végül egy mély levegőt véve sikerült ezt elűzve megnyerő mimikát erőltetni arcomra.
- Aligha. - feleltem egy szóban az amúgy bizonyára költői kérdésre, olyan hanglejtéssel, melyben sem rosszindulat, sem undor, vagy hasonló érzelem nem volt felfedezhető, sőt talán épp kedvességet sugallt hangszínem. Ezt a gondolatmenetet nem is voltam hajlandó folytatni, hisz teljesen más miatt jöttem, így jobb kezemmel az egyik szék felé intettem, majd szavakat társítva a gesztushoz, megkértem foglaljon helyet.
- A nevem Tenrai Hibiki, és az ok amiért itt vagyok, hogy ezt átadjam. - Kezdtem bele mondandómba, mialatt egy már előre kikészített pár oldalas nyomtatványt toltam elé, egy tollal egyetemben.
- Szeretnénk, ha a cégünknél dolgozna, mint kutató. Ebben a szerződésben minden benne van amit tudnia kell, a kezdő fizetésétől, a különböző juttatásokon át, egészen az általunk kikötött feltételekig. Megkérném, hogy gondosan olvassa át, és ha bármiről kérdése lenne, tegye fel nyugodtan. - Fejeztem be a kis megbeszélés ehhez a részéhez tartozó mondandómat, majd végignézve rajta egy halk, megadó sóhajjal nyugtáztam, hogy ezúttal öltözete még rendhagyóbb, mint a legutóbbi alkalommal mikor láttam. Fejére egy kisebb törölköző volt csavarva, mely alól pár kilógó, nedves hajtincse jelezte, hogy nemrég ugyancsak elázhatott valahol. Talán valami kigyulladt és az oltás közben lett ilyen? Kétlem, hisz ilyen környezetben, nem vízzel oltanak, nehogy a számítógépeknek, és egyebeknek baja essen és ezzel tönkretegyék saját munkáikat. Esetleg itt tusolt volna? Ebben az esetben nyugodtan felöltözhetett volna rendesen... bár ha ugyan azt viselte ma is, mint mikor legutóbb láttam, lényegében jobban takarja őt ez a... törölköző?! A fehér köpeny alatt is csak egy magára tekert törölköző óvta a kíváncsi szemek elől – persze nem az enyémek elől, jelen helyzetben nem a kukkolás motivált – de egyre biztosabb lettem abban, hogy kár volt kihagyni egy szépen megfogalmazott öltözködési szabályzatot is abból a szerződésből. Nyugodtan leülve egy székre vele szemben, vártam, hogy végigolvassa, és a közben esetlegesen felmerülő kérdésekre válaszolhassak. Csak arra vártam, hogy befejezze az olvasást, és magam is felvázolhassak egy a szerződésben nyilvánvaló okokból nem szereplő részletet, kikötést a munkájával kapcsolatban, mely gondolom egyértelmű, a fullbringer tevékenységekről fog szólni. Várakozás közben, arcomtól eltérően kezemen a nyugtalanság jelei kezdtek mutatkozni, mely leginkább abban nyilvánult meg, hogy a zsebemben heverő, doboz cigarettán kezdtem dobolni ujjaimmal, melynek tartalmát, már igencsak kívánta szervezetem, hisz tegnap este óta még nem gyújtottam rá.

______________


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 27
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tokió Cl0te31700/45000Tokió 29y5sib  (31700/45000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptySzer. Júl. 09, 2014 1:10 am

Rókalesen
Hihetetlen lelki nyugalommal ücsörögtem a székemen, egy modern és bűzös fogadóba. Szokatlan jókedvemnek még az se szabhatott gátat, hogy a jelen lévők közül nem igazán látott engem senki. Sőt, valamiért inkább élveztem a helyzetet. Amikor az Élők Világába érve feloldottam a pecsétet, forrón jeges borzongás futott végig a testemen, a gerincemből kiindulva. Mintha elszabadult volna bennem valami. Kei~chan csak lelkesen vigyorgott, Gin~channal, meg a többiekkel karöltve. Úgy éreztem, nem kell magam visszafognom. Szabad voltam. És most itt ültem, ebben a fogadóba, és teljes lelki nyugalommal falatoztam. Az se zavart különösebben meg, hogy az asztaltársaság tagjai kissé megütközve néztek néha egymásra, mikor a korábban még ott lévő étek egyszeribe megszűnt létezni. Legalábbis ők ezt így élhették meg. Halkan felnevettem, de nem tűnt fel, ők is pont valamin kacagtak. Éberen figyeltem őket. A hangjuk, az illatuk, de még a látványuk is teljesen más volt, mint ahogy eleddig érzékeltem a világot. Halottam a szívdobogásuk, az illatukból meg tudtam mondani, mikor ki hazudott, melyikük szerelmes a másikba, és sorohatnám. Már-már megbocsátó mosollyal néztem még egy darabig őket, majd hangtalanul felkeltem, és természetesen fizetés nélkül távoztam. Nem zavarta meg lelki világom csöppet sem pár ilyen kis apróság. Talán Keiko~chan kleptomániájából rám is ragadhatott valami. Gingitsune persze ott feszített az oldalamon, extra büszke katanaként.
~ Végre igazi rókaként viselkedsz Édes! ~ jelentette ki. Erre felnevettem.
- Ugyan Kedves, eddig is előferdült az ilyen - nem zavart, hogy fennhangon társalogtam vele. Szinte végig libbentem közben a város utcáin. Könnyűnek, légiesen könnyednek éreztem a testem. Önfeledtségemből, egy későn észrevett shinigami zökkentett ki. Vagyis pontosítok, ketten voltak a jómadarak. Ráadásképp az egyik elkapta a karom, mikor elsétáltam teljesen ártalmatlanul mellettük. Ám nem csak az érzelmeimnek, az ösztöneimnek is szabad folyást engedtem. Ráfogtam a kezére, és mesteri mód dobtam át a vállam fölött, miközben kitörtem a könyökét picurt.
- Elnézést drága Fritzem, nem volt véletlen... - vágtam sopánkodó fejet, miközben kíváncsian leguggoltam a frissiben elnevezett fiú mellé - Tényleg bocsánatot kérek, a könyököd később szándékoztam eltörni... - sajnálkozásom közben egy ezüstösen fehér tincset simítottam ki az arcomból, a fülem mögé. Felpislantottam a másik shinigamira, hisz eldöntöttem magamban, hogy mind a kettőt, minimum leütöm, elvégre ilyen formámban futottak össze velem. Vagyis illik őket megszabadítani egy-két emléküktől, amire már öregatyáink idejében is a tarkón ütés-rúgás volt a legegyszerűbb módszer. Ám mikor megláttam a másikat, egy halk káromkodás hagyta el a szám. Miho~chan volt a molesztáló srác társa. Egy kecses mozdulattal egyenesedtem fel, és a lány szemeibe néztem kékes szemeimmel. Talán csak hasított szembogaram volt a nyugalom megzavarására alkalmas. - Remélem nem haragszol meg! - eresztettem el a lány felé egy mentegetőző mosolyt, majd talpéllel szabadítottam meg a fiút az eszméletétől. - Ilyen kedves arcú ifjú hölgyeknek férfiak társaságát kéne keresniük, nem éretlen kamaszokét - hajoltam meg felé, kissé talán szertartásosan. Suza~chan meg Kasai~chan mindeközben igyekeztek minél kisebbre húzni magukat a vállamon.

______________

Tokió B4axqh

spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fon Miho
2. Osztag
2. Osztag
Fon Miho

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 60
Tartózkodási hely : Fon birtok, Seireitei
Registration date : 2013. Jun. 14.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Hachiseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tokió Cl0te7600/15000Tokió 29y5sib  (7600/15000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptySzomb. Júl. 12, 2014 11:13 am

Hip-Hop, jön Vuk!

Egy kissé hisztérikus fújással vettem le az egyenruhám felső részét, és hajítottam be azt a sarokba, hogy aztán a mosdókagylóra tenyereljek mindkét kezemmel, és rózsaszín szemeimmel mélyen belebámuljak a tükörbe. Egy kissé sápadt, egyértelműen feszült lány nézett onnan vissza rám, újfent fehérneműben, tehát az elmúlt másfél órában nem történt semmi haladás sem készülődés terén. Pedig már csak negyvenhárom percem volt, mielőtt mindenképpen muszáj elindulni, de nem tudtam dönteni, mit vegyek fel. Összesen három ruha közül választhattam, plusz talán egy kombináció mellett dönthetek, szóval négy, de így is nehéz.
Az ujjaim ráfeszültek a mosdókagyló szélére, és felsóhajtottam. Tökéletes akarok lenni a mai napon. Egy fiú az ötödik osztagból randira hívott, amit ő az első alkalom ilyen téren. A szőke fiú, aki, ha jól emlékszem, a hatodik osztaghoz tartozott, és Nami volt a neve, nem volt igazán komoly dolog, valami furcsa is volt benne, és nem is olyan, amilyen párt én elképzeltem magamnak. Túl gyerekes volt még, talán pár év múlva más lenne, de vannak dolgok, amikre nem szabad várni, mert egyszer azt veszem észre, hogy túlzottan sokáig vártam. A mai fiú viszont teljesen más volt.
Levettem a fehérneműt, és visszafeküdtem a fürdőkádban lévő, már kihűlőben lévő illatosított vízbe, ami viszont még mindig elég meleg volt ahhoz képest, amilyenben ősszel úszni szoktam. Nem tudom, hogy tényleg úgy működik-e, hogy ha benne ülök, tényleg átveszi a bőröm tartósan az illatát, de valahogy jobban éreztem magam ettől a tudattól. Több értelme volt, mint fel-le venni a ruhatáram darabjait.
Behunytam a szemem, és elképzeltem a shinigamit, akivel egy óra múlva randim lesz. Taama magas, barna hajú, zöld szemű, kifejezetten jóképű fiú volt, kicsit tűnt nálam idősebbnek. Igazából persze nem a külseje tetszett meg, hanem az, hogy olyan határozottan, magabiztosan szólított meg, amikor az akadémiai barátaimmal rendezett partin egyedül maradtam az asztalnál végül. Ráadásul olyan szép dolgokat is mondott rólam, amilyeneket még soha nem hallottam. Még úgy is, hogy kócos volt a hajam, kicsit meg voltam izzadva a tánctól, az egyenruhám volt rajtam, és ittam is kivételesen. Ma szerettem volna, ha tényleg jól nézek ki.
Kiszálltam a kádból, megtörölköztem, újra megigazítottam a hajam, azután határozottan nyúltam az apától ajándékba kapott, lila bőrruháért. Kisebb koromban imádtam, hogy mennyire hasonlít Soifon nagynéni harci egyenruhájához, aztán volt egy időszakom, amikor csak az egyenruhám alá mertem felvenni a kivágott háta miatt. Most úgy döntöttem, hogy mégis felveszem ma, a kedvenc ruhám, és még ha a shinigamikként is leszünk most egymás mellett, nem akarom, hogy csak az egyenruhám lássa. A zanpakutom azért felcsatolom a szokásos helyére, a hátamra, úgy, ahogy a nénikém is hordja a sajátját. Most, hogy végre döntöttem, már valahogy nem láttam semmi problémát a külsőmmel a tükörben sem.
Mivel még volt húsz percem, nem igazán siettem, nem akartam, hogy végül megint leizzadjak útközben. Szerencsére, ma nem volt olyan forró nap Seireiteiben, úgyhogy nem is volt probléma, amikor odaértem a senkaimonhoz, ahol Taama már várt rám. Egy kicsit felgyorsult a szívverésem, ahogy odasétált, és közelebb hajolt, hogy egy puszit nyomjon az arcomra, amit aztán viszonoztam, hogy kézen fogva induljunk el az egyenruháját viselő fiúval Tokióba.
Az első óra csodás volt. Nem csináltunk sok mindent, Taama elvitt a város legmagasabb épületéhez, aminek a tetejéről nagyon messzire láttunk, mégsem látszott a széle. Hihetetlen volt, annak pedig még jobban megörültem, amikor leültünk a peremre, és még mindig kézen fogva, elkezdett mesélni róla, milyen volt itt élni harminc éve. Nagyon szépen beszélt, gyönyörűen formálta a szavakat, és bár az emberek csak apró pontoknak tűntek, így is el tudtam képzelni magam, ahogy egy vagyok közülük, és rohangálok ebben az elképzelhetetlen méretű, nyüzsgő bolyban.
Eleinte nehezen akartam meglátni az apró jeleket, amiket szándékosan próbáltam nem észrevenni azzal kapcsolatban, hogy milyen lehet ez a fiú valójában. Először egy ártalmatlannak tűnő gesztussal indult, elengedte a kezem, és a combom kezdte helyette simogatni. Amikor a kezét finoman megfogtam, és levettem a lábamról, egy pillanatra láttam megvillanni valamit a szemében, valamit, ami nem tetszett, de próbáltam nem gondolni rá.
Ahogy az emberek földalatti létesítményeit csodáltuk meg, amit ők közlekedésre használtak börtön helyett, egyre többször éreztem, hogy ahogy mellettem sétált, a keze egy-egy pillanatra hozzámér, mintha csak véletlenül érintene meg pont rossz helyeken, és amikor rápillantottam, mindig azt láttam, hogy a szeme lefelé néz, és csak akkor kapta vissza a tekintetét az arcomra. Kezdtem magam egy kicsit kényelmetlenül érezni.
Már pár perce kijöttünk a metróból, és kézen fogva sétáltunk a város utcáin, láthatatlanul. Újra kezdtem kellemesebben érezni, gyakrabban pillantottam rá, ahogy kézen fogva jött mellettem, és egy szelíd, kedves mosollyal nézett rám, mindig az arcom nézte. Arról beszéltem neki, hogy milyen is Fon-nak lenni, és tényleg úgy tűnt, hogy érdekli a dolog, most tényleg a mondandómra figyel. Lassan elfelejtettem az eddigi kellemetlenségeket, amiket biztosan csak én reagáltam túl.
Ahogy Taama hirtelen megállt, és visszahúzott engem egy autó elől, aminek a jöttét elvileg jelezte a lámpa, hirtelen vele szemben állva találtam magam. Egy kicsit elpirultam, ahogy közelebb húzott magához, és átölelt, hogy aztán csókot nyomjon a homlokomra, ami nagyjából a szája magasságában volt. A szép, kedves pillanat azonban elmúlt, ahogy megéreztem az ujjait, amikkel végigsimított a hátamon, hogy aztán bedugja őket oldalt a ruhám alá, és elkezdje őket előrébb csúsztatni. Az egyik ujját éppen a melltartóm alá próbálta bedugni, amikor egy már kevésbé szelíd mozdulattal nyúltam hátra, és húztam ki a kezét. A mozdulatra egy dühös pillantás volt a válasz, miközben eltolt magától, és hátrébb is lépett.
- Elárulnád, hogy mégis mi bajod van?- a hangja most nem volt olyan szelíd, inkább sértett. Kicsit lesütöttem a szemem, mielőtt összeszedtem magam eléggé ahhoz, hogy a smaragdzöld íriszekbe pillantsak.
- Sajnálom, Taama, de ez nekem így túl gyors. Te vagy az első, akivel randizok, és szeretném, ha egy kicsit lassabbak lennénk. Még szeretnélek megismerni egy kicsit előbb- dühös, egyben gúnyos nevetés volt a válasz.
- Basszus, hát a pofám leszakad. Itt teperek már ki tudja, mióta, tépem a szám, elviszlek a legunalmasabb helyekre ebben a tetves városban, elmondok magamról meg a szemét, bunkó családomról mindent, amik a legnagyobb titkaim, te meg jobban meg akarsz még ismerni. Hah. A nemes kisasszony itt kéreti magát, mert még nem tudja, hogy jó vagyok-e neki ahhoz, hogy lefeküdjön vele, csak hülyít ezzel a ribancos gönccel.- éreztem, hogy remegek, ahogy a fiú egyre hangosabban beszélt, és már csak egy pillanat választott el attól, hogy kitörjön valami. Azt nem tudom, hogy belőlem a sírás, vagy a vállízületéből a karja. Soha nem éreztem magam még ennyire rosszul.
A fiú megnyalta a szája szélét, és kicsit körülnézett. Valami furcsa volt a tekintetében, mintha feszült lenne. Egy pillanatig reménykedtem még benne, hogy bocsánatot kér, hogy elkezd sírni, és előad valami történetet arról, hogy miért lett ilyen ellenséges hirtelen, valami szomorút, a régi múltjából, amikor még a drogfüggő szüleivel élt. De nem így tett, csak egy gúnyos pillantással rám nézett.
- Szóval, mi legyen, csillagom? Hazamész, vagy végre egy kicsit úgy viselkedsz, mintha nem lennél tíz éves, ellazulsz, és jól érzed magad?- nem volt már lehetőségem válaszolni, a fiú hirtelen fordult oldalra, és ragadta meg egy arra sétáló, furcsa lány vállát. A szemén láttam, hogy valamit megérzett rajta, és ahogy koncentráltam, nekem is feltűnt, hogy ismeretlen reiatsuja van, de határozottan sokkal több, mint egy átlagos embernek. És valami ijesztő volt a lélekenergiájában.
Egy könnyed mozdulattal dobta át Taama-t maga felett, akinek egy hangos reccsenéssel tört el a karja. Nem tudom, hogy azért nem rántottam rögtön elő a zanpakutom, mert megdöbbentem ezen a lányon, vagy azért, mert nem éreztem úgy, hogy segítenem kellene rajta. Ennél rosszabb párt talán nem is választhattam volna. Csak azután tettem a kezem a kardom markolatára, hogy a fiú a földnek puffant, elvégre, valószínű rám is veszélyt jelent.
Végül, amikor megszólalt, és közben belerúgott a fiú barna hajjal borított fejébe, mégsem húztam elő a kardom. Továbbra sem bíztam a lányban, de egyelőre úgy tűnt, nem akar rám támadni, és bíztam benne, hogy jól tudnék reagálni. Taama, ahogy pár órája mondta, inkább a kidouk terén volt tehetséges, én viszont kiváló pusztakezes harcosnak számítok, nem lenne velem ennyire könnyű dolga.
- Ki vagy te?- a megjegyzését arról, kivel kellene randiznom, inkább megválaszolatlanul hagytam. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy nem, semmit nem tud rólam, én a magam részéről csak annyit tudok, hogy ezentúl nem szabad bunkókkal randevúznom. Az első jelre reagálnom kell legközelebb.

______________

Tokió Miho
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 27
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tokió Cl0te31700/45000Tokió 29y5sib  (31700/45000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptyCsüt. Júl. 17, 2014 11:04 am


Rókalesen
Kérdése magamhoz térített egy pillanatra. Igaz is, most inkább néztem ki úgy, mint Keiko. Nem ismerhetett fel. Egy halk nevetést eresztettem el, miközben megigazítottam a sapkám, majd ugyanő mozdulattal le is emeltem a fejemről, miközben meghajoltam csöppet.
- Én kérek elnézést a neveletlenségemért. Lássuk csak, - mozgattam meg picit a fülecskéim gondolkodás közben - szólíts nyugodtan Keiko~nak. -lévén úgy is néztem ki, mint ő, gondoltam miért ne. A lány se tiltakozott különösebben érte, hogy a nevét felvettem. Meg ezt legalább nem felejtem el olyan könnyen. Persze a sapkával már feledékenyebb voltam. Sokkal kényelmesebb volt nélküle, szóval úgy döntöttem, nem kell az. Arról nem is beszélve, hogy nem akadályozott a hallásomban. Szabadon forgathattam a füleimet, amerre csak érdekes neszeket nem hallottam. Egy mélyet kortyoltam a város éjszakai levegőjéből. Megannyi illat rohamozta meg az orrom egyszerre. A tekintetem a kezére tévedt, ami a kardja markolatán pihent, készen rá, hogy bármikor előrántsa azt. Felettébb helyesnek ítéltem meg ezt a hozzá állást, még ha személy szerint nem bántottam volna a lányt kicsit se. Arról nem is beszélve, hogy élvezettel birizgálta az érzékeimet a gyanakvása. Ám ami miatt mégse élveztem annyira a helyzetet, az az arckifejezése volt. Ismertem ezt a nézést, és hirtelen kedvem lett volna újfent a srác kobakjába mártani a getám sarkát. De valamiért úgy éreztem, hogy az most csak engem töltene el jó érzéssel, a lány nem osztaná a lelkesedésemet. Így inkább egy zavaros fülpiszkálás után kicsit sandán alulról próbáltam meg rá nézni, ám lévén én voltam magasabb, ez se ment egy könnyen.
-Igazából - sóhajtottam egyet, miközben az eszméletlen srác hátára csüccsentem - Téged nem foglak bántani. - néztem immár fel rá - Ha szeretnéd, őt se bántom tovább. Az már más tészta, hogy ha valakin látható, hogy harcos, azt nem túl bölcs dolog hátulról megragadni, hisz reflexből lesz az illető reptetve, hajigálva, félholtra verve... - magyaráztam, szokatlan kedvesen. De Miho~chant shinigami állapotomban is kedveltem, így nem akartam túl szadizni szegényt. Egy könnyed mozdulattal libbentem fel a fiúról, majd leporolgatva a ruhám, főleg a fenekemen, ahol hozzá kellett érnem a shinigamihoz, a lányra néztem. - Van valami terved? - tudtam, hogy megdöbbentően hamar kérdezek ilyesmit, de vártam hogy megdöbben miatta, és talán ezzel kicsit elfeledtetem vele a korábbi okot a sírásra. - Ha van egy kis időd, kárpótlásul, amiért ezt a hímnemű képződményt megszabadítottam a tudatától, meg mutathatok egy-két jó helyet. Az egyikben izgalmas elektromos játékok vannak, a másikban hihetetlen finom jégkrémet lehet még éjszaka is kapni, a harmadikban pedig lehet énekelni. - túrtam bele a hajamba - Persze nem kötelező... de hálás lennék érte, ha megtisztelnél. - hajoltam meg újfent, ámbár most nem volt semmi csúfondáros a mozdulataimba, se a hangomban. Suza~chan a yukatámból leskelődött kifelé, míg Kasai~chan is a hajamba bujkált.

______________

Tokió B4axqh

spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fon Miho
2. Osztag
2. Osztag
Fon Miho

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 60
Tartózkodási hely : Fon birtok, Seireitei
Registration date : 2013. Jun. 14.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Hachiseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tokió Cl0te7600/15000Tokió 29y5sib  (7600/15000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptyVas. Júl. 20, 2014 4:17 am

Hip-hop, jön Vuk!

Sok dolgot láttam már, de azt hiszem, ilyet még nem, még soha nem láttam senkit állatfülekkel, és abból, hogy a két hegyes kis fül mozog, úgy tűnik, hogy igaziak. Hallottam, hogy néhány éve még szolgált egy kapitány a Gotei 13-ban, aki egy hatalmas, két lábon járó kutyára hasonlított. Talán ez a lány az ő rokona lehet, félig ember, félig kutya, bár amennyire tudom érzékelni a reiatsuját, nincs shinigami kisugárzása. Azt nem tudom, hogy a kard az oldalán zanpakuto, vagy nem.
- Fon Miho vagyok- egyelőre nem ártott nekem, igazából megkímélt tőle, hogy én tegyem azt, amit ő tett, úgyhogy úgy döntöttem, elárulom a nevem. Ettől persze még mindig a kardomon tartottam a kezem, hogy ha mégis ellenségessé válik, időben reagálni tudjak. Én azonban semmit nem tettem elsőként, csak figyeltem, hogy mit csinál, és próbáltam rájönni, hogy mit akarhat tőlem.
Valószínű akkor is gyanús lett volna nekem, ha nem nevelik belém, hogy nem szabad bízni senkiben. Nem igazán értettem, miért támad meg valaki egy shinigamit, és aztán áll le beszélgetni a társával, aki valószínűleg ugyanúgy az ellensége. Talán az lehet az oka, hogy nemes vagyok, de ettől még nem igazán képviselne komoly értéket a személyem. Ha valami nagy dolgot akar kizsarolni valaki Kaito samából, talán még a testvéreivel sem menne semmire, én pedig csak egy távoli unokahúga vagyok. Pénzt sem nagyon kapna értem, nem tudná úgy megszervezni a váltságdíj átadást, hogy ne üssenek rajta, talán még nekem sem menne. Elképzelhető, hogy egyszerűen csak élvezi, hogy játszadozik, mielőtt támad.
A mondandója elég meglepő. Talán el akar csalni valahová, de akkor nagyon rosszul csinálja, egyértelmű, hogy ez lesz így az első gondolatom. Lehet, hogy mégsem ez a szándéka, bár akkor sem értem, mégis mit akarhat tőlem. Vissza kellene utasítanom.
Ahogy megérzem az arcom egyik felén végigfutó nedvességet, egy gyors, szinte már dühös mozdulattal törlöm le a könnyet az arcomból. Úgy érzem, most semmit nem szeretnék jobban, mint hazamenni, visszaülni a mostanra már jéghideg fürdővízbe, és sírni egy kicsit egyedül, de nem akarom, hogy otthon lássák, hogy mennyire rosszul ment az első randim. Azt akarom mondani nekik, hogy nem alakult jól, de ennyi, nem akarom, hogy anyáék lássák, mennyire letört ez az egész. És miután kibánkódtam magam otthon, biztos nem lesz kedvem már menni sehová, csak otthon fogom végigüldögélni a szabadnapom maradékát, emiatt az aljas fiú miatt. Nem, jól fogom érezni magam. Sóhajtok egyet, ahogy rászánom magam, és bár kicsit mereven, de elengedem a kardomat.
- Nem bánom, menjünk ahová szeretnél- látszólag könnyedén, de azért mégis ugrásra készen sétálok kicsit közelebb hozzá, nagyjából egy méteres távolságot tartva, ami pont jó, ha távolodni akarok, de elég közeli, hogy megállíthassam puszta kézzel, ha kardot akar rántani. Legalábbis, ha nem gyorsabb nálam. Egy pillantást még vetek a földön heverő fiúra, aki most ájultan hever a földön. Egy kicsit úgy érzem, szívesen folytatnám, amit Keiko elkezdett, de mégsem akarok ilyet csinálni valamiért. Talán mégis az én hibám volt részben, mégsem szabadott volna ilyen ruhát felvenni. Inkább elszakítom a tekintetem az eszméletlentől.


______________

Tokió Miho
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 27
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tokió Cl0te31700/45000Tokió 29y5sib  (31700/45000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptySzomb. Júl. 26, 2014 8:35 am

Rókales
Egy pillanatra lelapultak a füleim, miközben figyeltem a lányt. Csak hirtelen összekapart önuralmam miatt nem látszott semmi egyéb az arcomon. Hangulatom lett volna az ismeretlen Shinigamit még egy kicsit körbe rugdalni, ám nem tettem. Nem bántam meg a dolgot, a lány bele ment, hogy velem jöjjön. Igaz, előre kétkedtem sikerembe, de mit mondhatnék? Ellenállhatatlanok azok az izgága rókafülek, Gin~chan a megmondója a dolognak!
Széles mosolyt eleresztve felé, kissé szertartásosan meghajoltam. Láttam ugyan, hogy bizalmatlan, de nem tehettem róla, izgága a róka vér, felkínáltam néki a karom, hogy amennyiben óhajtja, kapaszkodhat belém. Persze, amennyiben nem óhajtotta, úgy sem voltam sértődős, a barátaimra legalább is nem. Minden esetre galád vigyorral indultam meg Suza~chan szerinti legközelebbi játékterem felé. Út közben nem állítom, hogy egy fura alakba se botlottunk. Vagyis csak én botlottam néha, és még elnézést is kértem. Persze csak utólag jöttek rá, hogy közben kizsebeltem őket. Hiába na, profi vagyok, vér profi. Szerintem még egy másik zsebtolvaj se vette volna észre, sőt egész tuti nem! És eleddig azt hittem, hogy a hamiskártyához van csak tehetségem. Figyeltem, hogy csupa tündéri yakuza-maffiózó nagykutyusba botoljak csak bele. Egyfelől náluk volt rendesen az apró, másrészről tudtam milyen véresre melózni magát valakinek a napi betevőért. Ezt kitsuneként se feledtem. Így aztán lenyúlva a csúnya bácsik aprópénzét, teljesen feltankolva érkeztünk meg az első játékterembe. Még életemben nem voltam ilyen helyen, ám Keiko~chan úgy tűnt, ismerte, mert emlékek villantak be arról, mi hogyan is működnek a gépek. Miket szeretett a lány játszani, és hogy azokat miként is kell. Így aztán magabiztosan kezdhettem bele a játékgépek bemutatásába.
- Vannak félkarú rablók, de abban semmi muri nincs - mutogattam az irányukba. - Viszont, ezek a gépek itt ügyességet igényelnek - vettem elő a yukatám ujjából az egyik lenyúlt pénztárcát. - Párosával kell játszani, és ha itt bedobjuk a pénzt, karaktert csinálunk, és a karaktereink megküzdhetnek. Mi irányítjuk őket, ezekkel a gombokkal! - magyaráztam a játéktermi gyorstalpalón, melyik gombbal szalad, rúg, üt, kombózik, meg ilyeneket. Holott még nekem se volt igazából ilyen a kezembe. De nem kellett egyedül játszanom. Kezdődhetett a játék-csata. Arra gondoltam, hogy majd hagyom néha nyerni, de nem volt rá szükség. Ritka gyorsan beletanult, szóval szép lelkesen elengedhettem magam, nem igényelte, hogy visszafogjam Keiko~chan tudását. A mosolyom szép lassan őszintévé vállt, már nem csak a fiú felé érzett dühömet volt hívatott leplezni. Őszintén élvezni kezdtem a játékot! Egy fél pillantással lestem át a gép másik oldalára, hisz reméltem, ő is hasonló mód szép lassan elfeledkezik magáról, meg a korábbi történésekről.

______________

Tokió B4axqh

spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fon Miho
2. Osztag
2. Osztag
Fon Miho

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 60
Tartózkodási hely : Fon birtok, Seireitei
Registration date : 2013. Jun. 14.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Hachiseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Tokió Cl0te7600/15000Tokió 29y5sib  (7600/15000)

Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió EmptySzomb. Aug. 02, 2014 7:53 am

Hip-hop, jön Vuk

Még mindig egy kicsit bánatosan, de már inkább kíváncsian fogom meg a lány kezét, ami előnyös helyzetet teremtene nekem, ha mégis agresszív lenne. Én nem vagyok Taama, úgyhogy hiába képzett a hakudában, jó esélyeim vannak, ha megpróbál csinálni valamit mégis. Nem tudom, mennyire bánik jól a karddal, de jobb így, szeretem fegyverek nélkül elintézni az ellenfeleimet. Bár egyre kevésbé hiszem, hogy ez a lány ártani akarna nekem, lehet, hogy tényleg csak helyre tette a fiút, akivel randizni jöttem. Azt hiszem, nagy szerencse, hogy itt van.
Egy kicsit rosszallóan nézem, amit a lány csinál, amikor észreveszem, miért megy néha neki másoknak. Igaz, ezek az emberek elég gazdagnak tűntek, de nem támogatom a lopást. Seireiteiben tennék is ellene, de itt nem tartozik a hatáskörömbe, a shinigamik feladata a lelkek egyensúlyának fenntartása, és pártízezer yennek nincsen semmi jelentősége. Amúgy sem igazán ismerem a lányt, ez pedig az ő otthona. Nem tartozik rám, hogy helyes viselkedésre utasítsam.
Csendben, udvarias mosollyal, de mégis érdeklődve figyeltem, mit mutogat Chiyo, és minden szavát elraktároztam a fejemben. Azt mondjuk nem értettem, hogy miért hívnak egy fémdobozt félkarú rablónak, akárhogyan néztem, nem tűnt úgy, mintha tényleg esélye lenne rá, hogy bárkit kiraboljon. Hallottam egy félkarú rablóról, aki terrorizálta Rukongai lakosságát több, mint száz évig, és már nem voltam gyerek, amikor eltűnt. Amiket róla meséltek, ijesztőek voltak, de most valahogy mégis viccesek ezek a mesék, ha úgy képzelem el azt az embert, mint ezt a fémdobozt.
A másik fémdoboz mozgó képére szegezem a szemem, és figyelmesen hallgatom, hogy mit kell csinálni. Lapozgatok a választható figurák között, és megnyomogatom azt a gombot, ami mutat egy keveset abból, hogy mit tudnak. Sokuknak vannak hasonló mozdulatai, mint nekem, de végül mégis egy két méter magas, félmeztelen, izmos férfit választok. Hogy miért, azt nem tudnám megmondani, hiába kérdeznék.
Ahogy azt vártam, az első játékok nem igazán mentek, a lány figurája könnyedén megverte az enyémet, és csak néhány találatot tudtam bevinni, de nem igazán bántam. Különösen úgy nem, hogy hasonlóságot fedeztem fel a rajz és közte. Éppen ezért, amikor először közel jártam a győzelemhez, rögtön lecseréltem. Nagyjából tízedik vagy tizenegyedik alkalommal sikerült először legyőzni, utána majdnem ugyanannyiszor tudtam győzni, mint ő, bár azért látszott, hogy jobb.
Teljesen belefeledkeztem a játékba, még azt sem vettem észre, hogy a lábam lassan megfájdul a hosszú egy helyben állástól. Régen éreztem magam ennyire gyereknek, ahogy a két ugrabugráló figurát néztem, és próbáltam rávenni a sajátom, hogy megrúgja vagy megüsse az övét. Lassan kezdtek megfájdulni az ujjaim is, de nem igazán zavart. Nagyon jól éreztem magam, ezt nem ronthatták el sem az ilyen dolgok, sem Taama. Megint úgy éreztem magam, mintha egy valamiért nagyon boldog gyerek lennék.
- Ez nagyon jó, Keiko. Tudsz még mutatni mást is?- én természetesen nem untam a játékot, de biztos voltam benne, hogy a másik lány már sokat játszott ezzel, és szívesen csinálni mást is. Szívesen játszok vele más játékot is, de akár egy ilyen beszélő, mozgó képet is szívesen megnéznék, amit az emberek kitaláltak arra, hogy elmondjon egy történetet. De állítólag néha úgy zenélnek, hogy Seireitei teljes lakosságának megfelelő ember jön őket megnézni. Rengeteg olyan dolog van, amit szívesen látnék, és örülnék, ha megmutatnák nekem. Reménykedtem benne, hogy Taama lesz az a valaki, de igazság szerint sokkal kényelmesebben éreztem magam emellett a furcsa, de mégis kedves lány mellett.


______________

Tokió Miho
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




Tokió _
TémanyitásTárgy: Re: Tokió   Tokió Empty

Vissza az elejére Go down
 

Tokió

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Karakurán kívüli világ-