Társalgó

Tárgy: Társalgó Szer. Szept. 05, 2012 9:23 pm

Itt lazíthatnak és beszélgethetnek az első osztag tagjai, vagy akár vendégeket is fogadhatnak. A helyiség minden bútora a kényelmet szolgálja.
Az egyik oldalt kényelmes kanapé és karosszékek, valamint egy magasabb asztal, és egy hamutál helyezkedik el. Itt kártyázni, beszélgetni szoktak általában. Ezzel szemben egy kotatsu áll, alatta szép párnákkal, ha valaki teáját kívánná a társalgóban elfogyasztani. Az ablak a kertre néz, és általában nyitva van, mivel a Soutaichou pipázási szenvedélye miatt, itt nincs tiltva a dohányzás. A belépőt egy érdekes, és vicces tábla fogadja, amit Naomi hiába szerel le, nap mint nap, mégis folyton visszakerül. A táblán egy papírköteg van nagy, piros X-el áthúzva. Ez hivatott jelezni, hogy itt a szabadidejüket tölthetik a tisztek.

Tárgy: Re: Társalgó Csüt. Szept. 06, 2012 12:00 am

Bemutatkozás az új osztagnál

Eléggé meglepett, amikor megkaptam a parancsot, miszerint áthelyeztek, méghozzá az Ichibantaiba. Nem írtam kérvényt, és valószínű Kamioka-san sem kérte, hogy tegyenek el az osztagából, úgyhogy fogalmam sincs, mi volt a valódi ok, mindenesetre örültem neki, hogy ugyanabban az osztagban szolgálhatok, mint a szüleim annak idején. A parancsot amúgy sem lehet kétségbe vonni, úgyhogy a következő napon megjelentem az első osztag területén.
Némi útbaigazítás után meg is találtam a hadnagyi irodát, de egy kicsit vártam, mielőtt bekopogtam volna. Gyorsan végiggondoltam azokat a jó tanácsokat, amiket anyám és apám mondott, de mivel már egyszer mutatkoztam be, talán nem lesz gond. Hasonlóan Kamioka-sanhoz, az Ichibantai hadnagya is nemesi származású volt, és nemrég lett kinevezve. A neve alapján ugyanahhoz a családhoz tartozott, mint Haruki-san, de lehet, nem kellene elmondanom, hogy ismerjük egymást, elvégre nem beszélhetek arról, ami a Juuniibantaiban történt, hivatalosan tehát nem ismerem.
Bekopogok, és várok pár másodpercet, majd, mivel talán túl halk volt, bekopogok még egyszer, majd harmadszor. Ezután viszont egy kissé tanácstalanná válok, elvégre nem szeretnék türelmetlennek lenni, azt meg főleg nem akarom, hogy a hangosabb kopogást esetleg dörömbölésnek vegye, úgyhogy a legjobb, ha várok.
Nagyjából öt perc várakozás után egy arra járó tiszt tájékoztatott arról, hogy ha a hadnagyot keresem, akkor a társalgóban találom, és ott keressem meg, és megmutatta, hogy az merre van. Nagyjából egy perc alatt oda is értem a társalgóhoz, ami talán jobb helyszín a bemutatkozáshoz, mint egy iroda, kevésbé hivatalos.
Lehet, még sincs itt akkora szigor, ha a hadnagy munkaidőben a társalgóban tartózkodik, vagy megváltoztak az idők. Apám sokat mesélt róla, micsoda precizitást követelt meg Yamamoto soutaichou és Sasakisabe fukutaichou tőle, de talán az új vezetőkkel ez megváltozik. Yamamoto főkapitány maga volt a történelem, az utódja talán kevésbé veszi szigorúan a rendszert, ami sajnos több sebből is vérzik. A jelenleg uralkodó állapot nem nevezhető megfelelőnek.
Nem tudom, hogy a hadnagy egyedül van-e, és hogy zavarom-e, úgyhogy úgy döntök, bekopogok a társalgóba, és csak azután lépek be, hogy engedélyt kaptam rá. Elvégre lehetséges, hogy csak átjött ide dolgozni, úgyhogy nem törhetem rá az ajtót. Mivel még nem vagyok hivatalosan az osztag tisztje, engedély nélkül amúgy sem igazán jöhetnék be ide.
- Elnézést a zavarásért, Shiranui-san, mondták, hogy itt találom. A nevem Hakusaya Shinichi, a Gobantaiból helyeztek át ide- a mondandóm végén meghajoltam Shiranui hadnagy felé, elvégre így illik egy magasabb rangúval szemben, már csak azért is, mert nemes, nem csak a Goteiben elfoglalt rangja miatt. Bármi mást csak akkor fogok tenni, ha engedélyt adott rá.
Bár nem fogok rákérdezni, amíg nem ad rá engedélyt, kíváncsi vagyok, hogy miért helyeztek át, mert ha az eredeti osztagomnak nem volt velem baja, és én magam sem igényeltem, az egyetlen lehetőség az, hogy valamilyen okból az Ichibantai tarthat igényt rám. Hogy miért, arról fogalmam sincs.

Tárgy: Re: Társalgó Csüt. Szept. 06, 2012 9:30 pm

Az új tiszt Társalgó 69

Szokásos körömet írtam le az első osztagnál, és a faliújságról leszedtem az érvényüket vesztett hirdetményeket, az újakat pedig kitettem. Persze közben végig néztem az irodákat, de a sekushon vezetők kiválóan ellátták a dolgukat, így nem kívántam megzavarni őket, ezért csak egy bólintással jeleztem feléjük. Úgy tűnt az osztag végre jó irányba halad, és talán a lemaradásunkat is behozzuk végre, hogy a rendszer kifogástalanul működjön, elvégre ehhez immár minden szükséges elem megvan. Az uralkodó rend és fegyelem elégedettséggel töltött el, de még korántsem voltunk teljesen készen, hiszen ezt a többi osztagnál is el kell érnünk, hogy minden zökkenőmentesen, és gördülékenyen haladjon! Természetesen ezt nem egyedül kívántam véghezvinni, hanem a többi tiszttel együtt, legalábbis reméltem, hogy ők is azt szeretnék, hogy a Gotei 13 egy egységes, és jól működő szerkezet legyen.
Visszafelé, az irodám irányába haladva szemem megakad a társalgó nyitott ajtaján, azon belül is a szemben lévő táblán. Mély lélegzetet vettem, és beléptem. A táblácska tulajdonképpen azután került ki, hogy az egyik alkalommal itt írtam meg a szükséges beszámolóimat, a szolgálatom lejárta után. Nem értettem, hogy ki viccelődhet ezzel, hiszen a tisztjeim ugyanolyan szorgalommal végezték a munkájukat, akárcsak én, és még senkinek sem ártott meg az, hogy egy tea és olajlámpa mellett kitöltött néhány dokumentumot. Nagy tapasztalatom volt ebben, hiszen a birtok ügyeit sem igen intézhette más, bár mióta átvettem a vezetését Haruki~chan is érdeklődést mutat irántuk, így amíg tanítgatom, nem is tűnik igazán munkának. Kazuo~san is bizonyára örül, hogy azért ne távolodott el a birtoktól, hanem mellettünk maradt, hiszen évekig nem láthatta az unokáját.
Aztán fejemet megrázva elüldöztem a gondolatokat, elvégre most sokkal fontosabb dolog, hogy a táblát eltávolítsam. A társalgóban nem tartózkodott senki, mondjuk a korai időpontra való tekintettel ezen nem is csodálkoztam. A falhoz sétáltam és szemügyre vettem a képet, nem szögre volt akasztva, valószínűleg a falhoz ragasztották. Nos, akkor az egyetlen megoldás, ha leszedem, és utána, ha szükséges legfeljebb újra festetjük a szobát. Ujjaim a kép felső sarkaira fonódtak, és nekifeszültem, de a kép meg sem moccant. Persze Takeo~san egy mozdulattal letépné, hogy a fél fal is kiszakadna, morgolódtam magamban, miközben húztam. Semmi értelme nem volt, hiszen nem engedett, de kicsit megnyugtatott, hogy én legalább próbálkozom. Lábam kicsúsztattam a zóriból, és talppal a falnak feszülve próbálkoztam tovább, de úgy látszott, korántsem nyertem még vissza teljes erőmet, hiszen még csak elfordítani sem sikerült a képet. Pihegve szedtem a levegőt, és haragos tekintettel mértem végig az alávaló firkálmányt, ami annyira zavart. Aztán kopogást hallottam. Nem igen értettem, hogy mért kopogtatnak, elvégre ez a társalgó, nem pedig iroda, a bejárás teljesen szabad, akkor is, ha itt tartózkodom éppen.
- Tessék!
Szóltam azért ki, nehogy kint maradjon, mert nem engedtem be! Milyen pletykák kapnának szárnyra akkor, pedig csak egy képet próbáltam eltávolítani, egy illegális képet! Lábamat visszacsúsztattam a zóriba, és megigazgattam, hogy kényelmesen tudjak benne közlekedni, közben a betévedő és hajlongó tisztre figyeltem.
- Óh, igen! – Kaptam a fejemhez, hiszen mára vártuk az új tisztet, én pedig majdnem elfelejtettem! – Üdvözlöm az Ichibantaiban, Hakusaya~san! Shiranui Naomi vagyok, mint azt bizonyára ön is tudja, az első osztag hadnagya – Viszonoztam bemutatkozását, és a meghajlást is – Elnézését kérem, hogy nem tudtam az irodában megvárni, de fontos tennivalóm akadt időközben! – Mosolyogtam rá szokásos arckifejezésemmel – Foglaljon helyet!
Intettem neki, hogy a társalgó bármely részére leülhet, majd vele szemben én is elhelyezkedtem.
- Bizonyára rengeteg kérdés merült fel önben, amire szívesen válaszolok, illetve az osztagot is bemutatom önnek. Nem kell megijednie, semmi probléma nem merült fel önnel kapcsolatban a Gobantaiban, csupán szülei múltjára való tekintettel helyezték át az Ichibantaiba. Úgy gondoltuk, itt tudná még inkább kamatoztatni tudását.
Megvártam, amíg megemésztette a hallottakat, aztán válaszoltam a kérdéseire, amennyiben voltak. Úgy véltem, hogy az osztag új arculatában könnyen megtalálja majd a helyét, elvégre illemtudó volt, és ha értesüléseim sem csaltak, akkor egy nagy múltú család sarja. Ez persze nem jelenti, hogy automatikusan alkalmas, hiszen rengeteg nemes van, aki fele annyira sem képes rendet és fegyelmet gyakorolni, mint egy rukongaiból származó. Nem voltak előítéleteim, csupán úgy gondoltam, neveltetése elősegíti majd az itteni feladatainak elvégzésére. Legalábbis bíztam benne.

Tárgy: Re: Társalgó Pént. Szept. 07, 2012 10:18 am

Bemutatkozás az új osztagnál

- Semmi baj, Shiranui-san, itt úgyis kényelmesebbnek tűnik- nem tudom, milyen dolga lehetett a hadnagynak a társalgóban, és nem látok senkit, akivel esetleg találkozhatott volna, de nem az én dolgom ezt eldönteni, valaki, aki a soutaichou jobb kezévé vált, nyilván el tudja dönteni, mikor vehet ki szünetet. Elfoglaltam a kínált helyet, és figyelmesen végighallgattam a hadnagy mondandóját.
Megnyugtató volt hallani, hogy nem a Gobantaiban nyújtott teljesítményemmel volt probléma, bár kétlem, hogy az első osztagba kerültem volna, ha panasz miatt helyeznek át, hanem például a tizenegyesbe. Tudtommal más probléma nem is volt velem, csak elképesztő mértékben mentek tönkre az egyenruháim, de abból csak egy esetben voltam én a hibás, a többi baleset vagy bevetés eredménye. Ami meglep, hogy most helyeztek át, és hogy feltételezik a megfelelő szakértelmet ahhoz, hogy tagja legyen Soul Society legfontosabb osztagának, ráadásul nem tettem semmi kiemelkedőt az Akadémia óta. Talán az lehet az oka, amit a Laborban véghezvittem? Elvégre hiába titkosított egy bevetés, az első osztag vezetői nyilván kapnak jelentéseket.
- Köszönöm a bizalmat, Shiranui-san, a lehető legtöbbet fogom kihozni magamból, hogy ne okozzak csalódást- ez annyira természetes, hogy talán nem is kellett volna mondanom, de ha ígéretet is teszek, akkor még biztosabb lehet benne, hogy beváltom a hozzám fűzött reményeket. A kérdéseimet végiggondolva, a fontosabbak mind az osztaggal kapcsolatosak voltak, elvégre nem vagyok már újonc, az osztagváltás már nem olyan új, mint amikor egy shinigami először áll szolgálatba. - Minden kérdésem az osztaghoz kapcsolódik, Shiranui-san, azt hiszem, más fontos dolog nincs, amit szeretnék megkérdezni- remélem, hogy a hadnagy nem fogja az érdeklődés hiányának venni azt, hogy nem teszek fel magamtól kérdéseket, egyszerű oka van, ő valószínűleg magától jobban el tudja mondani a fontosabb dolgokat.
Most először nézem csak meg jobban Shiranui fukutaichout, természetesen végig tartva vele a szemkontaktust. Fiatal, szőke nő, aki nagyon szép is. Emellett érezhető rajta az a természetes, belülről fakadó elegancia és büszkeség, amit Rosa-san, és Kagami-san felől is éreztem, és az eddigi szavai alapján szerencsére nem olyan, mint a harmadik nemesi származású ismerősöm. Shinroun mindig érezni lehet, hogy mennyire jelentéktelennek tartja a többi embert, bár ez lehet a kiemelkedő intelligenciája miatt is, nem biztos, hogy a származása tette gőgössé. Harukiról csak utólag jut eszembe, hogy szintén nemesi származású, méghozzá Naomi-san rokona, de őt ebből a szempontból nem biztos, hogy ide kellene sorolnom, elvégre a gyerekek teljesen más kategória.
Ő az első nemes, aki a szemembe nézett, úgyhogy bizonyos szempontból talán jobban ismerem, mint Rosa-sant, aki érthető okokból soha nem nézett a szemembe. Kagami taicho kerülte a pillantásomat arra a rövid időre, amíg szemben álltunk egymással, pontosabban fogalmazva egyáltalán nem volt jelentősége a létezésemnek számára, ami nem is csoda, elvégre hatalmas változáson ment keresztül az élete, amikor el kellett hagynia Seireiteit. Shinrounak valószínű én kerülöm a tekintetét.
Shiranui-san tekintete egy kicsit mintha fáradtnak tűnne, és ez alatt nem a sima kimerültség értendő, olyan, mintha idősebb lenne a pillantása. A nemesekre sokkal több teher nehezedik, mint például ránk, egy egyszerű shinigami klánra, míg mi összetartunk, és nem vitatkozunk egy olyan vezetői posztért, ami nem jár igazán komoly hatalommal, addig az a vagyon és befolyás, amit egy nemesi ház adhat, már egymásnak ugraszthatja a rokonokat is. El sem tudok képzelni egy olyan világot, ahol egy rokonomban, közöttük a kis öcsémben sem bízhatnék meg, és ha nem is ennyire rossz a helyzet, Naomi-sannak nyilván nehéz dolga lehet, főleg így, hogy a Gotei 13 parancsnokának közvetlen helyettese lett.

Tárgy: Re: Társalgó Vas. Szept. 09, 2012 10:03 pm

Az új tiszt Társalgó 69

Igen, valóban kényelmesebb volt, de nem olyan hivatalos, mint amilyen az irodában lett volna. Nem tett volna jót, ha azt gondolta volna, hogy ez egy ilyen fegyelmezetlen osztag, ahogy bármi megteszi, elvégre nem így volt. A fegyelem és rend kellett, hogy jellemezzen minket, hiszen ezzel támasztottuk alá, hogy érdemesek vagyunk ellátni a Gotei 13 vezetését, még ha ebben egyesek kételkedtek is. Sokakat meglepett kinevezésem, többek között engem is, azonban nem hagyhatom, hogy bárki azt feltételezze, nem vagyok elég felkészült, hogy ellássam a feladatom. Az ilyesfajta feltételezések csak káoszt szülnek, az pedig problémát, amit nem engedhetünk meg magunknak.
Kihúztam magam ültemben, mindig egyenes háttal ültem, de úgy éreztem, mintha a gondok mind rám szakadtak volna, s meg kellene azokat tartanom. Amikor a család vezetését vettem át, fele ennyire sem tartottam a szóbeszédektől, pedig a nemesi körökben sokkal inkább jellemző az, hogy a pletykák alapján ítélkeznek, mint a Gotei 13 körében. Azonban Hakusaya~san nem olyannak tűnt, mint aki kivetni valót találna a dolgokban, ami nem is meglepő, származása miatt, elvégre nem véletlen az áthelyezése, még ha a Gobantaiban nyújtott teljesítményével elégedettek is voltak.
- Ez igazán dicséretes, Hakusaya~san! Bizonyára nm fog csalódást okozni, hiszen a családjának igen jó híre van az osztagnál – nyugtáztam ígéretét egy bólintással is.
Valóban úgy tűnik, hogy jó nevelést kapott, így nem volt véletlen, hogy hozzánk került. Természetesen nem származása volt ennek legfőbb oka, de közrejátszott, hiszen szülei kiváló szolgálatot teljesítettek az osztagnál, itt létük alatt, ez pedig jó fényt vet, és ígéretes jövőt a fiúk számára is.
- Rendben, akkor ismertetek mindent, és amennyiben mégis kérdése lenne, úgy azt közvetlenül utána fel is teheti – Mosolyogtam továbbra is, valahogy ez mindig ment. – Miután mindent megbeszéltünk, a Gosekushon irodájában kell majd jelentkeznie, ők foglalkoznak az Ichibantai ügyeivel, így ők fogják a szállásának kulcsát átadni. S ha már szóba került, akkor kezdjük az első osztaggal. Mint bizonyára ön is tudja, a Gotei 13 vezetője a Soutaichou, aki az első osztag kapitánya is egyben, így az első osztag látja el az irányítási feladatokat. Jelképünk a krizantém, ami az "Igazság és ártatlanság" jelentést hordozza magában. Ez jellemzi minden tisztünket, és a munkánkat is – Miközben beszéltem, felálltam, és járkáltam, sokkal könnyebben ment így az összefoglalása annak, hogy mit is csinálunk az osztagban. – Az Ichibantai öt szekcióra oszlik, akiknek mind más-más feladatot kell ellátniuk, s mindegyiknek más tiszt a vezetője – aztán ismertettem vele a sekushonok feladatait, hiszen ők alkották az első osztagot, majd rátértem jövetelének igazi okára. – Mint már említettem, családja igen komoly múltra tekinthet vissza az első osztag kötelékeiben, így szeretném kinevezni negyedik tisztnek, és önre bízni a Nisekushon vezetését. Biztos vagyok benne, hogy lelkiismeretesen és eredményesen fogja elvégezni a feladatait. Természetesen, amennyiben bármi gondja merül fel, az osztag tagjai segíteni fognak önnek. Hétfőn reggel kilenc órakor tartjuk a gyűléseket a többi vezetővel, önt akkor fogom számukra is bemutatni, addig van ideje felkészülni a szekciója feladat köreiből, és hogyha eszközölne valamilyen változtatást, azt is megoszthatja velünk! – Talán sok információt közöltem vele egyszerre, de sajnos másként ezt nem lehet, bele kell jönnie ebbe a hajtásba, hiszen az Ichibantai egyik fogaskereke lesz, aminek a többiekkel kell forognia! – Biztosan körbe fogják vezetni az osztag területén, mikor megmutatják a szállását, de a legfontosabb épületeket most is elmondom, hogy hol találhatja meg – Így a társalgóhoz képest elmagyaráztam, hogy az irodák, az edzőterem, és a hálókörlet hol is található, elvégre ezek voltak a legfontosabb dolgok. – Nos, akkor van bármivel kapcsolatban kérdése?
Talán kicsit úgy érezhette, hogy hirtelen sok felelősséget helyeztünk rá, de ez így van jól. Az osztag minden tisztje kivette a részét a munkából, és szépen lassan ismét egy jól működő egység lettünk, vagyis én úgy gondoltam, hogy ismét jól működünk. Reméltem ezt mások is így látják, és visszahozzuk ismét a Gotei 13 fénykorát, az egységet és a tiszteletet, mert ezek nélkül nem lehetünk hatékonyak. Az pedig, hogy az osztag szervezettsége a többi osztagra is hatással lesz-e, még nem lehetett előre látni, azonban a jelek biztatóak voltak.

Tárgy: Re: Társalgó Pént. Szept. 14, 2012 9:05 am

Naomi-san rendkívül kedvesen válaszolt az ígéretemre, ami még egy ok, hogy miért is kell megtartanom, úgy tűnik, tényleg bízik bennem. Egyelőre csak a papírjaim, és a szüleim miatt, de ezen változtatni fogok, és bebizonyítom, hogy én magam is megérdemlem a bizalmat. Sajnos a képességeim nem túl kiemelkedőek, úgyhogy ezt a hagyományos módon kell megtennem, és szorgalmasan, lelkiismeretesen végezni a rám bízott munkát.
Figyelmesen hallgattam végig minden információt, amit Naomi-san elmondott, bár meg kell hagyni, elég tömény volt. Meglepő, hogy egy osztag ennyire bonyolult az osztagon belül, a Gobantai ennél sokkal egyszerűbben működött, nem kaptak a tisztek különböző csapatokat, amiket vezetniük kellett. A főkapitány alárendeltjei persze hasonlóképpen fontos vezetők, mint egy másik osztag hadnagya, elvégre az első osztagot magát is vezetni kell, a főkapitány pedig nem ér erre rá, mert ő egész Seireiteit irányítja.
Sejtettem, hogy tiszti kinevezést fogok kapni, de nagyon meglep, hogy rám bíztak egy ennyire fontos feladatkört. Azt vártam, hogy hetedik tiszt leszek, és nem kapok közvetlen vezető pozíciót, most pedig ráadásul nem is akármilyen munkakört kapok, ha jól emlékszem, az Akadémistákat kell beosztanom, és az áthelyezéseket intéznem. Ez talán az egyik legfontosabb feladat a Gotei 13-ban. Nagyjából megjegyeztem azt is, mi hol van, ha a saját szememmel is láttam biztosan könnyen fog menni a tájékozódás. Hogy edzeni mennyi időm lesz ilyen munkabeosztás mellett, jó kérdés, az otthon töltött időm viszont biztos, hogy le fog redukálódni, és szükségem lesz arra a kulcsra. Anyám is ezt a munkát végezte, neki sem volt túl sok szabadideje.
- Remélem, hogy hamar belejövök, és sikerül beváltani a hozzám fűzött reményeit, Shiranui-san. Mikor kell munkába állnom? Szeretnék kérdezni arról is, hogy a Nisekushonnál hogy állnak jelenleg a dolgok, és mióta nincsen vezetője?- nagyon részletes beszámolót kaptam az osztagról, talán csak ez a számomra fontosnak tűnő dolog maradt ki. Talán azért, mert egyértelmű, hogy azonnal, de azért jobb megkérdezni, egyrészt mert még szeretnék felkészülni, másfelől hátha akar még mondani valamit ezzel kapcsolatban. Nem tudom, ki volt az előző negyedik tiszt, és mit hagyott hátra, lehetséges, hogy még sok dolgom lesz, de lehet, hogy egy olajozottan működő gépezetet veszek át a korábbi yonsekitől. Az áthelyezési parancsomat valószínű maga a hadnagy kérvényezte, úgyhogy ma este megnézem a vizsgalapomat, az aláírásból talán megtudom, ki volt a yonseki egy éve. Lehet, hogy elkérem Higenét is, kíváncsi vagyok, az övét ki írta alá.
Bár igyekszem nem kimutatni, nagyon büszke vagyok magamra, elvégre teljesült az életcélom, és sikerült a szüleim nyomdokaiba lépnem. Talán már az sem baj, ha életem végéig, évszázadokig ebben a beosztásban maradok, soha nem vágytam többre, csak arra, hogy a szüleim büszkék legyenek rám, és méltó tagja legyek a Hakusaya klánnak. Még az sem fontos nekem, hogy én vigyem tovább a főházat, ha Higen tényleg kapitány lesz, büszkén fogok lemondani a családfői posztról a javára, és élek tovább a mellékház tagjaként.

Tárgy: Re: Társalgó Hétf. Szept. 17, 2012 11:26 pm

Az új tiszt Társalgó 69

Tudtam, hogy az elhangzó információk egyszerre talán kicsit soknak tűnhetnek, ennek ellenére úgy éreztem, hogy Hakusaya~san megbirkózik minden nehézséggel. Talán meglepte a kinevezés, mégis tudtam, hogy a feladatait a legjobb tudása szerint el fogja végezni, ahogy mindannyian tettük az Ichibantaiban. Ráadásul az osztag többi tagja is segítség lesz számára, a sekushonok minden tagja ért a munkájához, és legjobb tudása szerint el is végzi azt, a vezetés a könnyebb koordináció miatt szükséges, nem pedig mert mindent szájba kell számukra rágni, de erre nyilván legújabb tagunk is hamar rájön majd. Láttam rajta, hogy meglepett, bizonyára azon gondolkozott, hogy mivel érdemelte ki, és hogy biztosan csak a szülei neve miatt, de nem csupán azért. Alaposan átolvastam a Gobantai jelentését róla, és a Nisekushonnal együtt úgy döntöttünk, hogy megfelelő lesz erre a pozícióra, hiszen a Mizushima háztól rengeteg segédanyagot kapnak, így a dolguk nem olyan nehéz, ráadásul az itteni tisztek már nagy gyakorlattal rendelkeznek, könnyedén segítenek majd neki a beilleszkedésben.
- Biztos vagyok benne, hogy így lesz! – Mosolyogtam rá, megerősítve benne az elhatározást.
Valóban így gondoltam, elvégre a hozzáállása kiváló, neveltetése, és eredményei is, nem volt okom kételkedni benne, hogy a lehető legtöbbet hozza majd ki magából. Reméltem, hogy a többi tiszt is látja majd, az elszántság mennyi mindenben segít, hogy elérjék céljaikat. Hakusaya~sanból kiváló első osztagos lesz, aki segítheti a Soutaichout és az Ichinbantai munkásságát. Egy pillanatig sem aggódtam amiatt, hogy esetleg valami balul üthet ki, de lehet, hogy kellett volna. Ennek ellenére bíztam a saját, és a tisztjeim ítélőképességében, valamin Hakusaya~sanban, aki majd megtartja az ígéretét, ehhez kétségem sem fért.
- A szolgálatot a holnapi napon kell felvennie, a beosztását már a mai nap folyamán meg fogja kapni - feleltem.
Persze lehet, hogy szerinte ez gyors, ennek ellenére minél hamarabb munkába áll, annál hamarabb illeszkedik be a mindennapi ritmusba, az osztag életébe. Biztosan talál számára szimpatikus tiszteket, akikkel majd a szabadidejét is eltöltheti. Ráadásul a Nisekushon sem állhat le a vezető váltás miatt, így mindenképpen a lehető leghamarabb át kell venni a feladatköreit, hogy minden zökkenőmentesen haladjon, mint egy olajozott gépezet.
- A Nisekushon vezetője gyengélkedés miatt mondott le a rangjáról, jelenleg is ápolják a negyedik osztagnál. Fujiwaro Akio körülbelül három évig vezette a szekciót, és egy hete mondott le. Persze ez alatt a tisztek tovább dolgoztak, így nem gyülemlett fel a munka, és ön is remélhetőleg könnyedén be fog illeszkedni, így ezután sem lesz ott probléma.
Abbahagytam a járkálást, hiszen minden mondandómmal végeztem, s szívem szerint ismét a tábla eltávolításának szenteltem volna minden figyelmem, de ezt persze Hakusaya~san jelenlétében nem tehettem. Meghajoltam felé.
- Üdvözlöm az Ichibantaiban, legyen eredményes munkája közöttünk! – Mosolyogtam rá, majd az ajtó felé kísértem – Keresse fel akkor a Gosekushon, ott minden további dolgot ismertetni fognak önnel. Ha bármilyen problémája lenne, nyugodtan keressen fel az irodámban!
Ezzel intettem neki, s távozása után becsukva az ajtót ismét a tábla sarkának estem, mi persze továbbra sem mozdult. Már-már ott tartottam, hogy a katanámmal feszegetem le, amikor hangos beszéd, és nevetgélés ütötte meg a fülem. A társalgóba érkezett tisztek hangosan köszöntek nekem, én pedig bólintva feléjük kiléptem a folyosóra, és dolgom végezetlenül az irodámba mentem. Nem baj, holnap mindenképpen leszerelem!

Spoiler: