-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Erősítést!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te15900/30000Erősítést! 29y5sib  (15900/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Erősítést!   Erősítést! EmptyKedd Aug. 07, 2012 6:22 am

Mesélő:
Sok minden ma sem történik Seireiteiben, legalábbis nem a felszínen. Üzenetek érkeznek be portyázó shinigamikról, vagy csapatokról, de minden rendben van. Vagy talán mégsem. Egy pokollepke lovagolja meg az elszabadult szelet, és sietve lebben egy adminisztrátori csapathoz. Az üzenet tartalma nem sok.
- Segítségre van szükségünk! A csapatunk több tagja is súlyosan megsérült, és nem tudunk elmenekülni! Elbújtunk, de ha előjövünk biztos a halál! Erősítésre van szükségünk! Roppant aggasztó dol...
Itt megszakad az üzenet, és a tisztek egymásra nézve, hitetlenkedve, állnak. Senki sem mozdul, majd egy tiszt fejébe hirtelen belehasít a felismerés. Ez az a csapat, ami nem rég két napja eltűnt, és nem adott magáról jelet. Ha minden igaz, az Alpok közelében lévő kis faluba mentek kivizsgálni egy eltűnéses esetet. Elborzadva gondol bele, hogy hatan indultak, és már nem többen megsebesültek, és nem tudnak elmenekülni. A felettese gyors döntést hoz, és pokollepkék erednek utukra pontosan négy darab. A címzettek: Keisuke Isami, Kazuho Kira, Aikawa Chiyo, Nishihara Shuko.
Mindenki határozott utasítást kap arra, hogy azonnal hagyja abba amit csinál, és jelentkezzen a Senkai kapunál egy. Egy shinigami tiszt fogja őket várni, aki részletes leírást ad a dolgokról. Kihangsúlyozzák azt is, hogy AZONNAL! A késlekedés a küldetés sikerét veszélyezteti. A legjobb felszerelésüket hozzák magukkal!
Mindenki időben megérkezik, bár nem volt időhöz kötve az érkezés. A shinigami tiszt egy 1. osztagos tiszt aki láthatóan feszeng, és kényelmetlenül érzi magát. Amint mindenki megérkezik bele is fog a mondandójába.
- Üdvözlök mindenkit, ha nem haragszik meg hadnagy, most hanyagolnám a formalitást. A helyzet a következő: Kiküldtünk egy csapatot hat shinigamival válogatott képességekkel, de két napja megszakadt velük a kapcsolat. Egy az Alpok közelében lévő kis település volt a küldetés helyszíne, ahol eltűnéses eseteket kellet kivizsgálniuk. Viszont ma érkezett egy üzenet. Azt üzenték hogy sürgősen segítségre van szükségük, és hogy többen is megsebesültek. Tehát magukat küldjük erősítésnek, és őszintén reméljük, hogy képesek megoldani a problémát. Semmilyen új információt nem kaptunk, szóval legyenek elővigyázatosak. Valószínűleg lidérc megszállás lehet a háttérben, de még nem mondhatunk semmi komolyat! Azonnal induljanak, és segítsenek a bajbajutottakon! A Senkai kapu nyitva van, és egyenesen a falu közelébe visz. Találják meg, és kutassák fel a túlélőket, és biztosítsák a helyszínt! Ha nem lehetséges jöjjenek vissza a sebesültekkel. A negyedik osztagosok készen állnak azonnal maguk után indulni, de amíg nem tudjuk mi vár ott, addig nem szívesen küldenénk oda sérülékeny orvosokat. Kapnak elsősegély dobozt, amit a tizenkettedik osztagosok kiegészítettek egy két érzéstelenítő szerrel, és a sokkos állapotok stabilizálására kifejlesztett orvossággal. Ennyi lenne, kérem induljanak!
A tiszt meghajol, és átnyújtja az elsősegély doboz, ami egy átlagos fekete négyszögletű tárgy. Keisuke Isami gondolkodás nélkül felveszi a vezetői pozíciót rangja végett. Nem ismeri még a csapat tagjait, de nem ez az ideális alkalom az ismerkedésre. A többiek szó nélkül beleegyeznek hogy Isami hadnagy legyen a vezér.

Nishihara Shuko:
Úgy délután egy óra körül járhatott az idő, és a nap meleg tüskékkel bombázta a tájat. Régóta nem volt ilyen nyugis napom. Az edzésen már túl vagyunk, és én mára nem terveztem önszadizós edzést. Így hát nyugodtan ülhetek semmit téve. Telik az idő, és én nem csinálok semmit. Na jó ez így nem jó. Keresni kéne valami szórakozást. Nem vagyok az a leülős jól érzem magam típus. A zanpulelkeimmel is nehezen találom meg a kapcsolatot manapság. Biztos azért van, mert nem vagyok megint tisztában azzal, hogy mit akarok. Elvégre hogyan lépjek velük kapcsolatban, amikor még azt sem tudom, hogy én mit akarok... Kezdek beleunni a gyors numerákba. Semmi kihívás, vagy ha meg is dolgoztat csaj, a végén kiderül, hogy annyit sem ér, hogy elköszönjek tőle, amikor kilépek az ajtón.
- Hjaj...
Sóhajtottam fel. Hiába az élet nehéz. Főleg a férfiak, és a nők kapcsolata. Az egyik túl büszke, a másik túl szemérmetlen. A tökéletes valahol elbújt út közben. Már ha egyáltalán van tökéletes. Épp a laktanyáról sétáltam ki, és gondoltam meglátogatom Kirát, elvégre vele múltkor is jót szórakoztunk, és hát... Mit beszélek, most jut eszembe, hogy ott van az egylet. Ó basszus, szedd már össze magad Shuko! Olyan szétszórt vagy, mintha most estél volna szét. Pedig csak unatkozol. Na jó, akkor irány az egylet, valaki biztos van benn, vagy nem akkor meg kiélem a művész érzékeim, és a tehetségem. A mostani edzések úgysem foglalnak le túlságosan...
Úti célomat ki is választottam, és elindultam a leggyorsabb úton. Igen a házak tetején ugrálva. Kinek kell ez az egész így út, meg úgy út dolog. Tök snassz. Össze vissza vezet minden, és sehol egy tábla. Tiszta labirintus. Valaki nagyon szórakozott volt, amikor ezt építette. Ugráltam egyik tetőről a másikra, és épp egy falrol vettem volna lendületet, amikor egy fekete lepke akadályozott meg a mozgásban. Ó ne... Ezt ismerem... Miért pont most? Semmi dolgom nincs ugyan, de nem akarok megint harcolni...
- Nishihara Shuko a 8.osztagból! Azonnal jelenjen meg a Senkai kapunál. A helyszínen egy 1. osztagos tiszt fogja várni, aki eligazítja. Vegyen magához mindent, ami szükséges egy nagyon veszélyes küldetésre, és induljon. Nincs vesztegetni való idő!
Ezzel már tovább is állt. Vajon beállhatnék ilyen hírvivőnek én is? Sokkal kényelmesebb meló lenne, mint küldetésenként kockára tenni az életed. És miért? Mert valaki azt mondta. Jó a nyolcadik osztagért megteszem, vagy a kapitányért, esetleg a hadnagyért, de ... Ah mindegy, nem most van itt az ideje az akadékoskodásnak. Jobb előbb túlesni a dolgokon, mint örökké félni tőle... Elvégre, reálisan kell szemlélni a dolgokat.
Nem igazán tudtam mit vigyek magammal, hiszen soha nem voltam nagyon komoly küldetésen, és igazából a zanpakutoummal mindent meg tudok oldani, meg egy shinigaminak nem kell kötél meg ilyesmi... Na mindegy. Majd meglássuk mi lesz, csöndben maradok, és akkor nem lesz gond. Legjobb tudásom szerint használom a shunpom, és nem telik bele tíz perc már ott is vagyok. Más shinigamikat is látok, ahogy közelednek, szinte velem egy vonalba. Egy számomra ismeretlen figurát látok, és nem messze tőlem valami kisebb embert. Ez biztos Kira lesz... Vagy valami kölyök... Bár azt nem hinném hogy ide kölyköket küldenének. Na mindegy, majd ott kiderül.
Körülbelül egyszerre meg is érkezünk, és gyanúm beigazolódik. Bár nem is tudtam volna másra következtetni, hiszen Kira az egyetlen, aki pici, és felnőtt. Már az egyetlen, akivel találkoztam eddig. Viszont itt van Chiyo is, és miatta roppant nehezemre esik a koncentrálás. Lehet hogy egyenruhában van, de akkor is. Egyszerűen a haja, az arca, és a megjelenése... Ahhhh... Na jó fogd vissza magad Shuko, mert küldetésen vagy. Uralkodj magadon. Mire izgulsz amúgy is... Ez csak egy nő, ráadásul fel van öltözve. Csak az arca látszik az meg... Na jó ne bámuld már mintha birka lennél... Egy másik shinigami viszont abszolút ismeretlen számomra, és az öltözetéből leszűröm, hogy hadnagy. Akkor nincs mitől tartanunk, a hadnagy majd lezúzza a keményebb ellenfeleket. Mondjuk azért az is probléma hogy végig nézi, és majd lejelenti a küldetést, szóval a legjobb formámat kell hoznom.
Épp a számat nyitnám, hogy üdvözöljek mindenkit, amikor a velünk szemben állok shinigami belém fojtotta a szót, és már mondta is a magáét. Elég hosszú monológ volt, de mindenképpen zavarba ejtőn, és rémisztő. Elég veszélyesnek hangzik. Lehet tényleg szükség lesz a hadnagyra, és nem csak véletlenül került ide, mint felügyelő.
A monológ végeztével azért még rámosolygok mindenkire, és egy lenge integetést megeresztek. Többre nincs is időnk, mert indulnunk kell, sürget az idő, és ez a shinigami is. Majd odaát ismerkedünk.

// A sorrend a következő: Shuko, Kira, Isami, Chiyo //


A hozzászólást Nishihara Shuko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Aug. 17, 2012 2:31 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te19000/30000Erősítést! 29y5sib  (19000/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyCsüt. Aug. 16, 2012 11:04 pm

Futottam ahogy a lábam bírta. Mögöttem tucatnyi lidérc loholt, ám nem tudtak utolérni. Egy nyílást pillantottam meg a barlangfal alján, amin át halvány fény szűrődött be. Sprintelni kezdtem, majd egy laza mozdulattal, átcsusszantam a résen. Ugyan a fejem el kellett fordítanom hogy átférjek - és ég így is bevertem a fejem - de kijutottam. Feltérdeltem, s levegőért kapkodtam. A halántékom felszakadt a csúszás következtében, így a vér lassan kezdte elhomályosítani a látásom. Sípoló tüdővel, hörögve szedtem a levegőt, a fejemből ömlött a vér, mégsem ez volt a legnagyobb bajom. Hirtelen egy penge szaladt keresztül a vállamon. Fémes, hideg és éles fájdalom járta át a testem, ám ez csak tovább fokozódott, mikor a kard forgatója, lassan felfele kezdett emelni. Úgy vergődtem a kardon, mint a horogra szúrt kukac, s minden erőmmel szabadulni próbáltam. A tekintetem végigsiklott a markolat, vagy keresztvas nélküli pengén. Véres női kéz markolta, egyre szorosabban, mit sem törődve a húsába vágó fájdalommal. A nő a falhoz vágott, és mélyebbre szúrta a vérben úszó fegyvert. És ekkor, ha csak egy pillanatra is, de megláttam az ismerős, szőke tincseket. A formás testet, most vérmocskos ruha fedte, s a hold fényében csillogott. Az arcot, mely régen kedvesen mosolygott rám, most ijesztő lidércmaszk takarta.

Éji Róka. Próbáltam lemászni a falról. Menekülni akartam. Minél messzebb, minél gyorsabban, ám a pengétől nem szabadulhattam. Ahogy rámarkoltam, hogy kirántsam magamból, a kezemről elkezdett leválni a hús és a bőr. Ezzel egy időben pedig, egy véres mancs kezdett rámarkolni a kezemre. Mintha az én húsomból állt volna össze, lassan kialakult a kéz. Iszonyatos kínok között bomlott a húsom, s a bőröm, míg nem maradt más, csak a csont. Lassacskán a vállam, majd a nyakam is lebomlott, miközben az előttem képződő ocsmány figura kezdett életre kelni. Az arcom következett, de nem akartam látni mi történik, nem akartam érezni a fájdalmat. A rémkép, farkasszerű feje láttán felüvöltöttem, ő pedig eget rengető vonyításba kezdett...

Üvöltve ébredtem. A látásom homályos volt. Levegőért kapkodtam, ám alig használt. A szívem majd kiugrott a helyéről. Pár percig nem láttam, nem is hallottam semmit. Rettegés vett erőt rajtam, mely még fél órán keresztül körüllengett. Csak Éji Róka sikolya ébresztet fel, nagy sokára.
~ Kira! ~ Mintha a szívembe markoltak volna. Lelki szemeim előtt, még láttam is, ahogy a szőke szépség magához szorít, s próbál felébreszteni a rémületből. Még a kezét is éreztem egy pillanatra, de nyilván csak a képzeletem játszott velem. Lassan visszatért belém az élet. A Zanpakuto-m kezdett megnyugodni, hogy magamhoz tértem, és a szívverésem is visszaállt a normálisra. Nem mozdultam ki a házból. Nem tudtam kimenni az ajtón, képtelen voltam rá. Egész nap úgy éreztem, ha kiegyek meghalok. Yogitsune is pártolta az ötletet, ám próbált nyugtatni, vigasztalni, és bátorítani. Ez pedig rengeteget használt a lelki állapotomnak. Úgy egy óra körül járhatott, mikor sikerült tökéletesen megnyugodnom. Ismét önmagam voltam. Képes lettem volna akár az egész világot is a nyakamba venni. Pont jókor sikerült megnyugodnom, ugyanis az ablakon, egy pokollepke libbent be. Üzenetet hozott, mely a következőképp szólt.
- Kazuho Kira a 2.osztagból! Azonnal jelenjen meg a Senkai kapunál. A helyszínen egy 1. osztagos tiszt fogja várni, aki eligazítja. Vegyen magához mindent, ami szükséges egy nagyon veszélyes küldetésre, és induljon. Nincs vesztegetni való idő! -

Elég fontosnak hangzott, így nem is késlekedtem. Felöltöttem az osztagomnak készített, különleges ruhám. Felcsatoltam a jobb kezemre, és a lábaimra az anti-hierro páncélt, míg a bal kezemre Kidou Ampu került. Most meglátjuk mennyit érnek.

Rohanvást, indultam a kapuhoz, s mikor odaértem furcsa látvány tárult a szemem elé. Shuko, Chiyo-san, és egy hadnagy - Keisuke-sama, ha nem tévedek - sétált ugyanahhoz a tiszthez, akihez én is. Egy hadnagy is velük tartana? Talán veszélyesebb küldetés mint gondoltam. Talán...
Újra kezdett erőt venni rajtam a félelem, amit egész reggel éreztem, de nem hagytam, hogy elhatalmasodjon. Most ne tehetem. Nincs időm rettegni. Végighallgattam az eligazítást, s a tiszt hangjából ítélve, szükség lesz a hadnagyra. Sokkal veszélyesebb küldetésre egünk, mint azt gondolnák. Érzem. Persze egyértelműen Keisuke-sama lesz a vezetőnk, és ez jól van így. Egy hadnagy, egy 11. osztagos, Shuko és én. Sokrétű társaság. Ám nincs idő ezen elmélkedni. Ideje lesz elindulni a veszélybe. Talán a halál torkába készülünk...
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te23400/30000Erősítést! 29y5sib  (23400/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptySzomb. Aug. 25, 2012 9:52 am

A hőséget és a napsütést mindig minden körülmények közt ki kell használni, épp úgy, ahogyan a tinik teszik azt a fiatal lányokkal. Szokásos napi tevékenységem végzem hát az osztagban, az iroda padlóján lustán ropogó tűz még jó ideig kitart, addig is napozással töltöm időm. Lévén a 12. osztag legutóbbi hadművelete miatt már tető sincs, így az irodából sem kell kimozdulnom a kívánt hatás elérése érdekében, úgyhogy azt hiszem, őszinte köszönettel tartozom Elmebeteg feminista-channak, amiért kirobbantotta felőlem a tetőt. Persze ahogy közeleg az ősz, nem ártana megjavíttatni, meg hát kéne, kéne, de azért mégis... Egyszerűbb lesz eladatni Anao irodáját néhány kavicstetkónak álcázott filcmintáért cserébe, nem?
Olyan kis napernyős koktélom most nincsen, hiába nyúzom Kotomit, hogy egyszer mindenképp le kell ugranunk a trópusokra, mert csak, és mert az olyan jó lesz nekünk, meg persze nem ártana, néhanapján szabadidőnk is lenne, ami nem munkán belüli szabadnap. Tudnám, mivel foglalkozik az Omnitsukidou, folyton elkerüljük egymást, egyszerűen nincs annyi időnk egymásra, amennyit szeretnénk.
Várakozásom jövevény érkezése szakítja meg, kis híján a tűz markalékává változtatva szerencsétlen lepkét, mert annak dunszt, hogy az egyik halálra ítélt papíron kell téblábolnia ahelyett, hogy fülkagylómba csiripelné, mi a helyzet. Neutral Masa-jii tisztje, ki értem parancsolt, kicsit türelmetlennek hangzik üzenete alapján, s még napszemüvegem is felcsúsztatom fejemre, hogy meggyőződjek róla, nem egy álnok, iratokat ellenőrző kém vett célpontba, hogy elterelje figyelmem, s míg én elvagyok, ki tudja, mit kezd szeretett irodámmal. Rolling Eyes
Nem sokat szedelőzködök, elég, hogy egyszerűen vállalható megjelenést produkálok magamnak, lesz, ami lesz címszóval, s persze zanpakutomat sem hagyom otthon. Akárhogy is legyen, ha tényleg ilyen sürgős, akkor a legjobb embert hívták. Na meg, addig sem kell azzal a fárasztó papírmunkával terhelnem magam...
Nem törődök azzal, hogy próbáljam a legszimpatikusabb képet festeni magamról, nincs olyan, aki nem bírna, ha meg mégis van, akkor én se bírom őt, kivéve, amikor igen. Mostanság még Yukoval is egész barátian szivatjuk egymást, igaz, arra csak nehezen sikerült rávennem, hogy kóstolja meg a dodó burgert, pedig mondtam én, hogy ízleni fog. Kár, hogy nem tudtam előre, hogy szereti a csípőset, legközelebb valami mást kell neki kitalálnom.
Hogy én? Megharagszom-e? Pillantok kétkedően a tisztre napszemcsim takarása mögül, bizonyára nem hallott még rólam eleget. A küldetés viszont komolynak hangzik, jó lenne szócséplés helyett mihamaravbb elindulni. Nem vesztegethetjük az időt, ha tényleg bajban vannak, márpedig nem lehet túl fényes a helyzetük. Várom, hogy a tiszt a lényegre törjön, és elmondja azt, ami tényleg fontos.
- Nem kell őket annyira félteni. Nyugodtan küldhetnének velünk valakit. – a magam részéről nem tartom ostobaságnak, hogy gyógyításban jártas személy is tartson velünk, ki tudja, mikor lesz hasznunk belőle. De ha nem, akkor hát nem. Ennyi az egész, ilyen egyszerű.
A tarkómat vakargatva veszem fel az elsősegély dobozt, amiben már csak azért sem bízok, mert a 12. osztag keze munkája. Hát senki sem tud a szent háborúnkról? >.> Kicsit mereven tartom a dobozkát arra számítva, csillámbombát találok benne, és koponyás mütyürök ugrándoznak ki belőle jelezve Yukko újabb olcsó tréfáját, hiába magyaráztam el neki mindannyiszor, nem vicces. Na, amikor én kentem össze tejszínhabbal, az már vicces volt.
- Yo, mindenki, megvan minden? Király, akkor indulás. – sétálok a senkai kapu felé, felesleges tovább húzni az időt. Az átjáróhoz érve megfontolom, hogy lepasszolom a dobozt, de olyan rohadék még én se vagyok. Ha már fel fog robbanni, inkább az én kezemben robbanjon, vagy mi.
- Mindenki hívjon simán csak Keisukének. Jó a hajad, csináltál vele valamit? A múltkor mintha más lett volna. – bízom benne, a kendőbe bugyolált törpe és a másik shinigami is tudja, ki vagyok, Chiyoval pedig volt már alkalmam találkozni, amikor egyszer csak betoppant az irodámba, miközben Kavicskapitánnyal a szokásos hadnagy-kapitány gyűlést tartottuk. Persze megint én nyertem, de nem tehetek róla, Anao egyszerűen átlátszó, ha kártyajátékról van szó.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te31700/45000Erősítést! 29y5sib  (31700/45000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyVas. Aug. 26, 2012 11:50 am

Az egész délelőttömet a vásárlás töltötte ki. Persze itt hozzá kell gondolni az eltévedést is, hisz ezt elég mesteri szinten űztem. Úgy sejtem elég tehetségesen jártam körbe és kasul, ugyanis elhaladtam a kilencedik osztag, a negyedik osztag és a tizenkettedik osztag előtt is, mire rengeted kérdezősködés után sikerült visszakeverednem a saját osztagomhoz. Néhány onigirivel csillapítottam éhségemet, majd gyorsan kipakoltam a szerzett kincseimet. Egy kisebb és egy nagyobb kerámia tálat raktam ki az asztalra, majd elvonultam megmosni a vándorlásom során összeszedett szép, formás kavicsaimat. Miután megtisztultak, ők is az asztalra kerültek. A virágokat már korábban bekészítettem. Még néhány kiegészítő dolog kellett, és készen is álltam. A kisebb tálat megtöltöttem termőfölddel, majd beleraktam a nagyobba. Körberaktam a kövekkel, majd egy elszáradt faágat szúrtam a földbe, pont középre. Az ágra egy hófehér futórózsát tekertem föl, azt a hatást érve el vele, mintha az ágon nyílt volna. Egy nektárvirág zöldet tekertem még föl az ágra, bár azt nem olyan magasra, mint a virágot. Néhány árvalányhajjal, és két kicsire vágott orchideával tűzdeltem körbe az ág tövét, és ezzel a kis edény el is készült. A nagyobbat ezután megtöltöttem vízzel, annyira, hogy éppencsak nem folyt bele a kicsibe. Két teljesen visszavágott tavirózsát helyeztem rá a vízre, és készen is voltam. Szerettem a virágokkal dolgozni, ugyanis mindig ellazítottak. Szabadjára engedhettem a fantáziámat, miközben velük dolgoztam, az illatokról nem is beszélve. A selyem puha tapintásuk, a szemet gyönyörködtető látványuk, és az illatuk... Egyszerűen csodás élményt nyújtottak, és teljesen ellazítottak. Miután végeztem velük, előkészültem, hogy a teaszertartást gyakoroljam. Kimonoba bújtam, vizet forraltam, teafüvet vettem elő, és neki is láttam. Kiváló lazítós nap... lett volna, ha be nem libbent volna egy apró pokollepke az ablakomon, egyenesen hozzám. Megkaptam az utasítást, szóval azon nyomban félbe hagytam mindent, és vedlettem is vissza síma egyenruhába. Gingitsunéval az oldalamon, még egy gyors búcsút vettem a könnyed napomtól, majd mosolyogva indultam el Senkai kapuhoz. Hogy véletlenül se tévedjek el, hisz probléma lenne, ha egy fontos küldetésről elkésnék, szóval mentem toronyiránt, kertben, udvaron, háztetőkön, bár néha azért utakat is átszeltem. Sikeresen, késés nélkül értem el a kijelölt helyet, sőt, még utánam is érkeztek! Az első osztagos tiszt kivételével ismertem a többieket. Kira-kunnal már voltam korábban is küldetésen, és noha nem beszélt sokat, mégis megkedveltem. Keisuke-sama pedig hát, vele is hozott már össze a sors az egyik Hime-chan látogatási kísérletem során. Shuko-san pedig az első számú a listámon, akiknél jelentkeztem segédnek, ha véletlen seppukura adná a fejét! Mint kiderült egy bajba jutott csapatnak leszünk a felmentő serege. Keisuke-samat bízzuk meg kimondatlanul a vezetéssel. Igazából én csak egytől tartottam, amíg az első osztagos alak magyarázott, az pedig az volt, hogy valaki térképet nyom a kezembe, és rám bízza a navigálást, de mivel semmi ilyen nem történt, megkönnyebbült szívvel mentem a többiekkel az Emberek Világa felé.


A hozzászólást Aikawa Chiyo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Dec. 30, 2012 3:20 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te15900/30000Erősítést! 29y5sib  (15900/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyKedd Aug. 28, 2012 6:08 am

Mesélő:
A négy shinigami elindult, és alig kétszáz méterre megérkeztek a kis falu határától délre. Amint kiléptek a levegőre, rögtön megcsapta őket a hadnagy számára már oly ismerős szag. Lidércek reiatsuja, és bűze csapta orrba a társaságot. Nem egy, de minimum rengetegről árulkodott. Még a legtapasztaltabb hadnagy sem tudná megbecsülni mennyi lidércről árulkodik ez a masszív reiatsu. Egyértelműen nem egytől jött ebben biztos lehetett mindenki. Ez óvva intett mindenkit attól, hogy meggondolatlanul cselekedjen. Egy zöldes erdő szélén találták magukat, éppen ott, ahol az erdőt felváltja a szikla komor kihaltsága, ahol egy-két csökevényes fán kívül semmi nem maradt meg. Foltokban még látható volt egy két elszáradt fűcsomó. A távolban egy félig rombadölt agyag, és tégla házakból épített falu látszott. Házak össze dőlve, hatalmas sebekből vérző tégla építmények. A távolból nem lehetett sokat kivenni. A terep teljesen nyílt. Két nagyobb fekete pontot láttak maguk előtt. Alkalmuk nyilhatott megbeszélni, azt amit meg kell, illetve a hadnagynak esélye nyílt parancsokat osztogatni. Miután mindenki megtette, amit meg kell, és a hadnagy indulót fújt tovább közeledtek a falu felé. Mindenki tisztában volt vele, hogy óvatosnak kell lenniük. Négyen vannak, és valami itt elbánt hat emberükkel. Nem biztos, hogy jól jönnének ki, még ha ezúttal velük is van egy hadnagy. Ahogy egyre közelebb értek a két fekete folt életre kellt, és lassan két páncélos bogár szerű lidérc rajzolódott ki előttük, amint egy lelket marcangolnak éppen darabokra. Egymást lökdösve a maradékért dulakodtak, és keserves sikolyok elhaló hangja visszhangzott. Sajnos nem csak ez a két lidérc rajzolódott ki a távolban, hanem az élőkből megmaradt szét szabdalt csonkok is. Hús darabok szórodtak szerte szét. Volt amelyik hasonlított egy emberi testrészre, de olyan is volt, ami leginkább arra nem hasonlított. Mindenfelé voltak. Mintha felapírtottak volna egy rakás embert, majd a levegőben elszórták volna, hogy félelmetes esőként zúduljanak alá, és megtörjenek minden harci kedvet. Az egész falu rothadástól bűzlött. A holtak már egy pár napja itt lehettek, és temetetlen megcsonkított testük szanaszét enyészett. Hatalmas túrások voltak a földben, mintha egy óriási vakond próbált volna feljönni a felszínre. A lidércek mit sem törődtek a helyzettel. Könnyen lehet, hogy ez a két lidérc még nem is olyan régen épp egyszerű lélek volt. Egy gyors parancs osztás jöhet csak szóba, hiszen másodperceken múlhat, hogy észre veszik őket vagy sem. Természetesen az előny náluk van, ha elsőnek támadnak. Nem tűnnek erősnek, viszont jobb lenne minél előbb kivégezni őket, mielőtt mégtöbb tűnik fel, vagy még többet vonzanak ide. A faluban tökéletes csend uralkodik, és sehol másútt nem látható, vagy hallható semmi, csak ez a két lidérc. Nyomasztóan hat mindenkire a két lidérc éhes csámcsogása. Egyesek még rosszul is lehetnek tőle, természetesen a rothadó hús erős gyomorforgató szaga is megteheti a hatását azon, aki még nem tapasztalt ilyesmit, bár a tapasztalat sem ment fel talán ez alól. Végül is így vagy úgy legyőzik a két lidércet. Az újszülött szörnyek nem jelentenek nagy problémát. Miután mindenki összekapja magát egy rövid megbeszélés után tovább is állhatnak. Aki jobban körülnéz láthat egy zanpakutout az egyik falu széli ház oldalába állva, és rászardt vért a markolatán. A még álló házakban sötétség honol, csak a nap fénye világít be rajtuk, de nem mutat sok mindent. Egy egyenes út indul a falu közepe felé nem messze tőlük jobbra. Illetve szűk mellék utcák sora balra, és előttük.

Nishihara Shuko:
Elindultunk, és nem sokára meg is érkeztünk az Emberek Világába. A zöld táj üdítőleg hatott, aztán úgy orrbavágott az az ismerős szag, és érzés, amit akkor szoktam érezni, ha egy lidércel harcolok. A külnbség csak annyi volt, hogy ez most sokkal, de sokkal erősebb volt. Mintha tíz, esetleg húsz, vagy még több lidérc állt volna körbe. Körbe is forgattam a tekinettemet fejemet jobbra, és balra kapkodva. Nem láttam semmit, de ez nem azt jelenti, hogy megnyugodtam volna. Idegesen, és zalkatottan kezdtem bele a mondandómba.
- Nos, azt hiszem bepótolnám az elmulasztott bemutatkozást! A nevem Nishihara Shuko a 8. osztagból. Gondolom a hadnaggyal nem közöltek információkat a csapattagok képességeit illetően, szóval akkor magam mondom el a szükséges információkat ha megengedi hadnagy. - Egy bokor rezdült meg nem messze mellettem, amire oda kaptam a fejem, de láthatólag csak én vagyok paranojás, majd vettem egy mély levegőt, és folytattam. - A zanpakutoum vér típusú. Képes vagyok megszilárdítani a saját véremet, és pajzsként használni, illetve a vér bármi nemű manipulálása is jól megy. Képes vagyok a vért pajzsként használni, vagy támadni vele. Nem csak a sajátomat. Aki megsebesül, annak a vérét akármikor fel tudom használni, hogy megvédjem, vagy ellentámadjak vele, ahogy az nekem tetszik. Ugyan akkor az artériás vérzéseket is el tudom így állítani, vagy úgy magában a vérzéseket is. Tehát a képességem eléggé sokoldalú. Shikaiban két pengém van, két csatapallos hogy egészen pontos legyek. Leginkább védekezésre jók félköríves alakjuk miatt, ami a használó felé ível. Ugyan akkor zanjutsuban elég jó vagyok, és a shunpom sem utolsó. De legjobb még is a zanpakutoummal vagyok. Nyílt harcban vagyok jó, ahol használhatom a vér nyújtotta trükkjeimet.
Csak úgy árad belőlem a szó. Habár hangomban végig érezhető volt valami remegés, talán a bizonytalanság, és a fenyegetettség aggasztó keveréke lehetett. Több mondani valóm nem volt, szóval nem is beszéltem tovább, inkább idegesen vártam mikor indulunk el. Miután mindenki végzett a beszédével meg is indulunk. A sziklás sivatag, ami elénk tárult nem igazán bíztató. Sokkal inkább aggasztó. Ahogy egyre közelebb érünk érzek valami furcsa bűzt, amilyet még nem éreztem életemben. Egyre erősebb, és erősebb lett. A messzeségben két fekte valami tűnt fel, amik később lidércekké rajzolódtak ki.
- Te jó ég...
Nyögtem remegő hanggal. A látvány, és a szag kezdett a gyomromba kúszni összeszorultak az izmok, és az epe idegen íze kezdett terjedni a számban. Legszívesebben elhánytam volna magam, de nem tehettem meg. Nem most. Uralkodni próbáltam a gyomromon, és csak épphogy sikerült. Nem néztem körbe csak a lidérceket néztem, szinte csőlátással, hogy kizárjam az előbb megpillantott rengeteg rothadó húscafatot. A látkép ígyis beleégett a szemembe. Ha a hadnagy elrendel valamiféle stratégiát akkor természetesen a legjobb tudásom szerint teljesítem, ha viszont nem, akkor csak akkor indulok meg, ha valaki más is rohamra indul. Ezesetben egy szó nélkül shunpozok, és minden erőmmel szemből támadok. Testsúlyomat a kardra helyezve levegőből csapódok bele az egyik lidércbe, hogy esélye se legyen védekezni. A penge átviszi a lidérc maszkját, és pillanatok alatt el is tűnik. A többiek közben biztosan végeztek a másikkal, vagy esetleg valaki segített. A végeredmény ugyan az. Csak ezután nézek körbe. Nem tudom tovább tűrtösztetni magam. Egyszerűen a földbe döföm a pengém, és kétrét görnyedve a lábamra támaszkodok, majd okádni kezdek. Nem jutnak el a fejembe olyan gondolatok, hogy ez szánalmas, vagy méltóságon aluli... Az ilyen most nem kelti fel az érdeklődésemet. Egy ilyen helyzetben ez az utolsó amivel foglalkozok. Miután végeztem, csatalakozok a beszélgetéshez, ha esetleg van. Nem szólok inkább semmit. Próbálom megőrizni az épp eszemet, és a fejem is erősen kóvájog. Eléggé erősen hat rám ez a látvány. Csak most kezdek odafigyelni a többiekre, és ha valaki szólt nekem valamit, akkor csak lassan bólogatok.
Vissza az elejére Go down
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te19000/30000Erősítést! 29y5sib  (19000/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptySzer. Szept. 12, 2012 4:21 am

Megérkezett mindenki, így sietve megindultunk a helyszínre. Egy hadnagy is velünk tart, tehát nem ígérkezik egyszerű küldetésnek. Alig értünk át, borzasztó mennyiségű lidérc reiatsu csapott meg minket,valamint Shuko ontani kezdte az információkat a kardjáról, amitől érdekes terveket kezdtem el szövögetni a fejemben. Elvégre ezt a képességet, gyakorlatilag bármilyen csapda felállítására alkalmas lehet. Még olyanokra is, amelyek mindenféle tervezés nélkül, a pillanat hevében megmenthetik az életünket. Mire Nishihara végzett a kiselőadással, pont megérkeztünk a romos falucskához, s bár eddig sem volt gyönyörű a táj, ezzel a kilátás, minden szépségét elvesztette. Emberi testrészek, amerre a szem ellát, és bár harcedzett gyomrom van a gyilkolás terén, ez azért engem is megvisel. Ilyen mértékű brutalitás, és az a borzalmas szag egyszerűen felkavarja a gyomrom. A kardomra fonódik a kezem, s akaratlanul is felhelyezem a maszkom. Két okból is jó ötletnek találtam ezt. Az első, hogy így a maszk némileg felfogja a szagokat, míg a másik, hogy így nem látszik rajtam, hogy küzdök a hányinger ellen. Egyetlen dolog nyugtat csupán, hogy nem csak én érzem így magam. Shuko is hasonlóan rosszul érezi magát, s ahogy elnézem, mintha az arca is kezdene zöldesebb színt felvenni. Ekkor csapja meg a fülem a két lidérc eszméletlen csámcsogása. A lelkem lassan kezdte emészteni a félelem. A rémálmom emlékei újra felszínre törtek belőlem. Az a látvány ahogy Éji Róka keresztülszúr, a farkas szívszaggató üvöltése.

Akaratlanul is előrántottam a tőröm, s támadóállást vettem fel. Csak egy pillantást vetettem a hadnagyra, majd úgy láttam ideje lesz rövid tájékoztatót adni.
- Kazuho Kira. Második osztag. A kardom erő típusú. A többit a harc után. - Ezzel visszafordultam a célpontok felé. Fél szemmel látom csak, hogy Shuko is küzdőállást vesz föl, ez pedig bátorságot önt belém némiképp.

Ha a hadnagy parancsot ad, akkor azt teljesítem legjobb tudásom szerint, ellenkező esetben shunpo-val indulok meg a hozzám közelebbi lidérc háta mögé, hogy egyetlen szúrással leterítsem azt. A tervem, hogy a vállára állok, és egyetlen jól irányzott döféssel megölöm. Az akció végén azonban mindenképp féltérdre borulok. A látvány és a szag kombinációja ugyanis rendesen megszédít. Már már hányni kezdek, de aztán megpillantom Shuko-t és erőt veszek magamon. Most nem eshetek össze, elvégre valaki másnak segítségre van szüksége. Lassan feltápászkodok, majd a rókát kergető halálistenhez lépek, s a kezem nyújtom, hogy felsegítsem. Persze szigorúan csak akkor,mikor befejezte az okádást.
- Gyere! Kelj fel! - Intek neki, majd ha elfogadja a segítségem, talpra rántom. A helyzetünk egyelőre nem túl rózsás, de változtathatunk rajta. És változtatni is fogunk.
- Hadnagy. A célpontok likvidálva. Óhajt részletes leírást a zanpakutomról? - Kérdezem teljes tisztelettel a hangomban. Ekkor azonban, újra beteríti az agyam, az a szörnyűséges farkaspofa.
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te23400/30000Erősítést! 29y5sib  (23400/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyPént. Okt. 26, 2012 2:42 am

Nem érzem úgy, hogy sok időnk lenne vesztegetésre. Minden bizonnyal így lenne, ha éppen papírok kitöltéséről lenne szó, vagy mittomén, de mindegy is, lényeg, hogy most végre hála az égnek dicsértessék az első osztag parancsnokságát, szóval tehát, olyan feladatot adtak, amiben nem kell semmit, ismétlem, semmit sem aláírni. Végre valami hasznosat is csinálhatok... Már kezdtem megijedni, örökre az iroda fogságában maradok Hime~chan gyerekterrorával együtt. Hogy annak hogy lett ennyi gyereke... O.O Még mindig nem értem, hogy lettem ilyen hamar keresztapa. Persze, akkor már kiélvezem a jó oldalait, megmutattam a PlayShiniGamit is Naoki-channak, hiszen valamikor ezt is el kell kezdeni, és jobb, ha tőlem tudja meg, mint mástól, hogy nem a gólya hozza a kisbabát. Bár azok után, hogy a semmiből tűnt elő nem egy, de csettintésre ikrek, meg még egy, már kezdek a biológiában is kételkedni. Lehet, hogy engem átvertek, az óvszer meg csak azért van, hogy lehúzzák rólam a zsét? O_O Nem beszélve arról, mennyire kényelmetlen... -.-
Nem tetszik a hely, ahova jutunk. Azonnal kiérzem azt a jellegzetes, vészjósló reiatsut, ami arra késztet, hogy szorítsam ökölbe a kezem, holott a legkevésbé sem akarok feszültnek tűnni. Az általában morálisan rosszul hat ki a csapatra, vagy mi a fene, valami ilyesmit mondtak nekem egyszer, nem mintha én bármikor is feszültnek tűnhetek. A lazaság azonban sosem lehet egyenlő az ostobasággal, a gyanakvásom pedig úgy érzem, cseppet sem alaptalan. Ezt a bűzt semmivel sem lehet összetéveszteni.
Ezek után kurvára nem kell nekem, hogy Nishihara a vérről szövegeljen nekem. Furcsák ezek a szokások a többi osztagban, nekem amúgy eszembe nem jutott volna megkérdezni, mi az, amihez egyáltalán ért. O_O Feltételezem, nem küldenek egy ilyen misszióra amatőröket, bár nem tartom jó döntésnek, hogy ahelyett, hogy egyetlen osztag összeszokott csapatát küldenék el, inkább vegyesen válogatnak az osztagokból. De lehet, jobb is, ha megkímélem NaoNaot és a többieket az efféle küldetésektől. Kétlem, hogy kibírnák, nem nekik való.
Láttam már vér típusú zanpakutot, alkalmam volt ugyanis megküzdeni Mei-channal, a harmadik osztag egyik hadnagyával. Bár küzdelemnek nem nevezem, elvégre alap, hogy nem bántunk nőt. Még akkor sem, ha egy ügyes mozdulattal képes lenne eltörni a gerincem, mint például Kotomi-chan. Hiába, mindig is rajongtam a veszélyes nőkért. Bevallom azonban, most nem esik jól, hogy a vérről kell pofázni. Nem vagyok szívbajos, félreértés ne essék, de hát azért na, értitek. Nem mintha igazán felfognám az elmondottakat, a biosz sosem volt az erősségem, amúgy sem azért fizettek nekem, hogy békákat boncoljak az iskolapadban elevenen.
Törp... bocsánat, Kazuho-san rövid bemutatkozása már inkább tetszetős, lényegretörő, kár, hogy ilyen feszült, vagy mittomén. Mellékes dolog, hogy a nyakamat kábé derékszögbe kell állítanom lefelé, hogy a szemébe nézhessek. Körülbelül ez az egyetlen, ami kilátszik csórinak az arcából. Lesz ám mivel piszkálnom Kotomit, hogy az én tisztjeim sokkal jobb fejek, mint az övék. Razz
Döbbenten veszem le búrámról napszemüvegem, amikor meglátom, mi a fene történt, s honnan is eredhet ez a bizonyos bűz. Tulajdonképpen sejthető volt, de úgy tűnik, még sem készültem fel minderre eléggé. Felismerhető, s felismerhetetlen darabok, csonkok, s minden, ami egy gusztustalan, de tényleg gusztustalan horrorfilm kelléke lehetne. Azzal a különbséggel, hogy itt a vér sem művér, minden igazi. Amikor a reiatsu forrását is meglelem, még kezemből is kiejtem védjegyem, az indulattól azonban észre sem veszem, hogy tönkretettem kincsem. Pedig sejthető, egyenesen tudható, mennyire bánni fogom én azt, hogy elvesztettem napszemüvegem. Nem gondolkozom azonban soká, azonnal kiadom az utasítást támadásra. Csupán egyszerű lidérceknek tűnnek, én pedig bízok benne, hogy a csapat jól képzett. Meg tudunk birkózni ezekkel.
Az omnitsukidous tisztnek segítek be azzal, hogy a lidércet, amit megtámadott, lekötöm egy egyszerű hatrudas fénybörtönnel. Nem rossz dolog ám a hátbatámadás, de a lidércek sem olyan ostobák. Vagyis, tulajdonképpen azok, a reflexeik viszont változóak, ki tudja, mennyire kiszámíthatatlanok. Gyorsan elhadarom a kellő idézést, hogy leköthessem a hollowt, a többit pedig a kicsi shinigamira bízom. Valamivel biztosan ellensúlyoznia kell, hogy ennyire megverte őt a sors. A helyében nekem biztosan komplexusom lenne. Még szerencse, hogy tökéletesnek faragott meg az Isten.
Ezek a lidércek nem jelentettek kihívást, a reiatsut viszont még mindig érzem, ami azt sugallja, hogy még mindig nem vagyunk biztonságban. A vakondtúrás-szerű valamik különösen nem tetszenek. Két társam a háromból pedig azonnal rosszul lesz, amiért tényleg nem hibáztathatom őket. Valóban eléggé gyomorforgató a környezet, ahol vagyunk. Bár átéltem már hasonlót, s én megtanultam kezelni az efféle rosszulléteket. Nem csodálkoznék rajta, ha Chiyon is eluralkodna a rosszullét. Hiába tartozik a tizenegyedik osztagba, attól még csak egy nő marad.
- Írni? Minek akarsz te írni? – kutatok fejem búbján napszemüvegemért, hiszen biztosan ott kell lennie. Biztosan... vagy még sem? Elfeledve, hogy az imént esett ki kezemből, s elhagytam valahol, vakarom fejem búbját, de no para, kell lennie másiknak. Egyenruhám belső zsebébe nyúlva matatok, hiszen ott kell lennie a pótnapszemcsinek. Vagy a pót-pót-napszemcsinek. Vagy a pót-pót-pót-napszemcsinek... Vagy talán tévedtem? O_O Francba már, ezt nem hiszem el. -.- Kellett nekem engedni, hogy az asszony kimossa a gönceim...
- Nézzetek körbe, valami nyomot biztos találtok. - kezdem meg a kutakodást, ergo köröket készülök sétálni a településen. Nem bízom benne, hogy sok okosat találok így, de talán valamit mégis meglelek. Valamit, ami segíthet.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te31700/45000Erősítést! 29y5sib  (31700/45000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyPént. Okt. 26, 2012 5:45 am

És tényleg nem nekem kellett navigálnom Cool Talán jobban is jártak így! Rekord idő alatt a kijelölt helyre értünk. Nem volt szükség külön megerősítésre, a szagok mindent elárultak. Mint egy valamire való csatatéren. Különböző korú és szagú hullák szaga terjengett a levegőben, komolyan besűrűsítve azt. A bogarak és a hullazabálók már aktívan tevékenykedtek. Shuko-san belekezdett a mondandójába, amiről néhány másodperc alatt elterelődött a figyelmem. Pár métert kellett csak haladnunk, hogy meg is lássuk a mészárlás nyomait. Körül néztem, élőket kerestem, de egy csontipofa épp most zabálta föl őket. Meg persze a lélekenergia forrását. Amit eddig éreztem, jó erősnek kell lennie! Miután pár pillanat alatt fölmértem a terepet, visszanéztem a társaimra, elsősorban, a vezetőnkre, hogy van-e valami parancsa. Ekkor láttam meg a srácokat. Valami borzasztóan néztek ki. Halott sápadtak voltak, mint akik mindjárt oda ájulnak.
~ Mi lehet a bajuk? ~ érdeklődtem inkább csak Gingitsunétól, hisz attól tartottam, hogy ha megszólal valamelyikük, az kidobja a rókát... taccsot!
~ Talán nem bírják a látványt! ~ találgatott Ezüstke ~ Vagy a szagokat, ki tudja...
~ Vagy úgy ~
bólintottam egyet.
Nishihara-san ugrott, hogy legyilkolja a lidércet (talán valami bosszú hajthatta, vagy nem is tudom) szóval mentem utána. Mit mondhatnék, nem volt túl jó bőrben. Aggódtam érte. Ha valami baja esne, akkor esélyem sem lesz soha többet egy seppukunál segítkezni! Amíg ő fölugrott a levegőbe, én lekaptam a lidérc lábait, és épp a szárnyaprításba kezdtem bele, amikor a maszkja megsemmisült, és ő maga is harcképtelen lett. Pontosabban fölszívódott. Átlestem a másik csonti fele, de az se volt már ott. Ellenben a reiatsuval.
- Jól vagy? - paskoltam meg Shuko-san vállát, bár szemmel láthatóan nem volt jól, de hátha. Válaszul tényleg kiszaladt az ordas... akarom mondani, szóval mindegy. (A levegőn semmi nem tudott volna rontani, talán csak még egy halom hulla.) Azért miután befejezte, jól nevelten bólintott, persze csak nagyon óvatosan. Kíváncsian, és egyre növekvő veszélyérzettel szimatoltam bele az áporodott levegőbe. A fenyegető lélekenergia kezdett fölpörgetni. Adrenalin, miegymás.
- Nézzetek körbe, valami nyomot biztos találtok. - hallottam meg a vezetőnk hangját. Szó nélkül követtem a parancsot. A felsőmbe megtöröltem a kardom élét, majd kivont katanával elindultam. Biztos ami biztos. Nem mintha féltem volna, de Shion mindig azt mondta, hogy bolond az, aki óvatlanul elrakja a kardját a harctéren. Márpedig milyen a harctér, ha nem ilyen. Jó néhány méter gyalogoltam, amikor megláttam. Egy nagyon szép, bár kissé véres kard volt a ház oldalába állítva! Ha letöröljük a vért róla, csodás fegyver is válhat akár belőle! Hangosan szólítottam a többieket, mielőtt kihúztam volna a falból, hisz hátha ők ebből is meg tudnak állapítani, valamit, ahogy az a falba van. Mellesleg akár csapda is lehet, kitudja. Mint régen, amikor nyúlra vadásztunk répával. Lehet, hogy ez a kard lenne a répa? Vöröses, bár inkább barnás volt a rászáradt vértől. Talán hazavihetem, ha ezzel végeztünk... Embarassed Most azonban parancsoltam magamnak, és szóltam a többieknek. Amikor odaértek, elkottyantottam, hogy csapda is lehet, majd a kard fele mutattam. A végén már csak egy kérdésem maradt "Csak Simán Keisuke-samahoz".
- Ha ennek vége, akkor haza vihetem? - mutattam a pengére ártatlan szemekkel. Igazán próbáltam meggyőzően könyörgő fejet vágni, hisz mi lenne szegény karddal, ha itt hagynánk egyedül egy ilyen förtelmes helyen? szomorú Mindenkinek vannak gyengéi. Nekem a kardok azok! Vannak, akik háziállatot tartanak, mások esznek, megint mások főznek szenvedélyesen, vagy bélyeget gyűjtenek. (Találkoztam olyannal, aki még mutogatni is akarta őket, csak nem voltam kíváncsi se a bélyegeire, sem a palira) Én ugyanilyen szenvedéllyel gyűjtöm és szeretem a pengéket. És ez az síma katana a maga egyszerűségében megtetszett, nem tehetek róla.
Vissza az elejére Go down
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te15900/30000Erősítést! 29y5sib  (15900/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyHétf. Nov. 05, 2012 11:50 pm

Mesélő:
Shuko miután kicsit rendbe szedi magát feláll és követi a társait, akiknek figyelmét Chiyo keltette fel kardimádatával, és tökéletes immunitásával a gyomorforgató szagokra, és látványra.
Rövid beszélgetés után elindulnak felkutatni az esetleges túlélőket. Ugyan a falba állított élettelen zanpakutou is lehet nyom, jelenleg semmit nem tudnak vele kezdeni, esetleg magukkal vihetik, bár semmi értelme nem lenne. Rövidesen a hadnagy vezetésével rátalálnak egy házra, ahol a kelleténél jóval több halott fekszik. A furcsa az, hogy ezek a halottak nincsenek szétszaggatva, teljesen egyben vannak. Az egyik még mozog is. Kúszik befelé egy tágas bejáratú épület felé, aminek hiányzik az ajtaja. Valamikor még a harcok előtt valószínűleg egy kultúr ház lehetett, az az kocsma, vagy valamilyen szórakozó hely. A haldokló emberen shinigami öltözék van, de zanpakutou nincs nála. Mire közelebb érnének valami kiugrik a mögötte lévő emeletes házból. Egy hatalmas orrszarvú bogárnak néz ki hátulról, de a lidérc maszkja tökéletesen látható a szarv szerű kinövés alatt. Mielőtt még felnyársalhatná a szenvedő szerencsétlent, valamilyen energia nyaláb szerű támadás száguld ki a szórakozó helyről. Tapasztaltabbak felismerhetik a technikát, ez egy Kensei volt. A támadás ketté hasítja a lidércet, és kettő shinigami rohan elő a házból, hogy bevonszolják a haldoklót. Észre sem veszik az érkezőket. A csapat követi őket befelé. Ekkor tűnik fel a shinigamiknak, hogy követik őket, és riadtan fordulnak vissza. Arcuk elgyötört, és kétségbe esett. Az egyik egy középmagas látszólag negyven éves shinigami. Csurom véres az egyenruhája, és nincs nála zanpakutou. A másik egy harminc év körüli nő, akinél van zanpakutou. Neki is nyúzott arca van, bár látszólag nem sérült tekintete elárulja, hogy fél. Amint észre veszik, hogy nem ellenség akarja őket hátba támadni rögtön reménnyel telik meg az arcuk, de inkább csöndben intenek, hogy kövessék őket. Ez így is történik. Végül a földalatti pincében ültetik le őket egy asztalhoz. Itt nem érezhető a gyomorforgató bűz. A nő szólal meg elsőnek.
- Végre! Azt hittük, már soha nem jön meg az erősítés! Bár félek már elkéstek. A nevem Keiko. Gyorsan elmondom mi történt. Szóval hatan jöttünk ide, hogy megelőzzünk egy esetleges lidérc támadást... Nem sikerült. A Goteinek fogalma sincsen mi folyik itt. Valószínűleg miután maguk sem jelentkeznek újra kiküldenek egy csapatot, de az már nem fog túlélők után kutatni. Nem működik itt a kommunikáció Seireiteiel, és ami még rosszabb, nem tudjuk elhagyni ezt a helyet. Azok a hatalmas túrások a földben valamiféle homokférgek vájatai. Rengetegen vannak. Lehetetlen feltűnés nélkül kijutni innen. Bogárszerű lidércek százai özönlötték el a helyet, és a létszámfölényük miatt fölénk kerekedtek. Tartottuk magunkat jó pár óráig, aztán jött egy arrancar. Valamit csinált, és onnantól fogva nem tudtuk használ a zanpakutounk képességeit. Mintha elzárta volna őket. Onnantól kezdtünk vissza szorulni, és egy társunkat hátra kellett hagynunk, hogy el tudjunk rejtőzni. Egy másik el akart menekülni, de elkapták a homoférgek, és ez a mostani elszakadt tőlünk a legutóbbi felderítés után. Ennyien maradtunk. Felfedeztünk egy hatalmas lyukat földben az egyik épületben. Valamikor népművészeti múzeum lehetett, vagy valami ilyesmi, de most fészekként szolgál. Nyüzsögnek körülötte a lidércek. Ugye azért jöttetek, hogy segítsetek nekünk? Le kell oda mennünk és megtalálni azt, aki ezt csinálja! Le kell számolnunk a lidércekkel...
- Ugyan felejtsd már el! Azonnal haza kell mennünk!
Tört ki a férfiből, akin látszott, hogy a kétségbeesés beszél belőle.
- Nem mehetünk haza! Talán csak azért nem özönlötték még el a környező területeket a lidércek, mert mi itt vagyunk!
- Sokkal inkább azért, mert még nem sikerült felébreszteniük a lidérceket!
A hadnagy azonnal rá is kérdez, hogy milyen lidércekről van szó.
- A föld alatt lidércek ezrei alszanak. Nem tudjuk miért, vagy hogy hogyan lehetséges ez, de ott vannak. Láttam, amikor az egyik homokféreg lyuka beomlott. Ott vannak, és várnak, vagy alszanak! Azonnal el kell innen mennünk!
A csapat eldöntheti, hogy magukkal viszik ezt a két shinigamit, vagy inkább nekivágnak egyedül a feladatnak. Nincs más választásuk, mint kinyomozni mi folyik itt, és legyűrni a lidérceket. Ha magukkal viszik a shinigamikat, akkor könnyebben tájékozódhatnak, de vigyázni is kell rájuk, hiszen nekik már nem funkcionál a zanpakutoujuk illetve az egyiknek nincs is. Tehát csak Keikot vihetik magukkal, akiben most él a remény lángja, de ki tudja meddig.

//Keisuke ír elsőnek, aztán írok Én, majd Kira, végül Chiyo.//
Vissza az elejére Go down
Keisuke Isami
10. Osztag
10. Osztag
Keisuke Isami

Férfi
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 143
Age : 77
Tartózkodási hely : A füstforrásnál keress
Registration date : 2010. Jul. 17.
Hírnév : 57

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te23400/30000Erősítést! 29y5sib  (23400/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptySzer. Jan. 02, 2013 3:39 am

Beteg állat. o.O Első gondolatom, ahogyan Chiyo nagy szemekkel rám bambizik a kardot mutogatva. Egyáltalán azt nem értem, hogy van ehhez mersze. Félreértés ne tessék, nekem nagyon is bejön, ha egy csaj tökös, már amíg nem kell szó szerint érteni, mert azért mégis, de a halott társad zanpakutoja egyáltalán nem egy olyan relikvia, amit büszkén viszel haza felaggatni a szobádba. Ennyi erővel elhullott shinigamik skalpjaival is kidíszíthetném a kertet, egyenként karóba húzva mindet... o.O
- Hátööö... Neutral - fagy le minden jóindulat arcomról. Általában azt mondják rólam, hogy egy link alak vagyok, lehet az is, hogy még csak nem is tévednek, de vannak dolgok, melyek teljes komolyságot igényelnek. Legnagyobb taplóság még nekem is, ha valaki elröhögi magát temetés közben, mert hát van ám különbség a fekete humor és a valódi gyász között.
- Halott társaink iránt meg kell adnunk a tiszteletet, Chiyo-chan. Ezt remélem, nem pont a tizenegyedik osztag egy tagjának kell elmagyaráznom. - közlöm vele ítéletem. Vannak dolgok, amikből nem lehet viccet csinálni, és vannak dolgok, melyek elegendő komolyságot igényelnek. Felrémlik bennem, amikor még Ai-channak magyaráztam, hogy nem szórhat minden jöttmentre kidoukat pusztán azért, mert nem tetszik neki a képe. Még egy főnemesnek is tudtam újat tanítani az alap modorról. Én igazán nem értem ezek után, miért van ilyen sokaknak baja velem.
Nem tehetek róla, még itt is kiszagolom a legközelebbi kocsmát, de csak sikerül bejutni ide. Ez az egész tömeges, jól megszervezett irtásnak tűnik, a lidércek pedig láthatóan annyi embert mészároltak le, amennyit nem szégyellnek. Furcsa módon a lelküket nem látom, valamint nem érzékelem. Talán már felfalták azokat is, és ők is lidérccé váltak. Az egyetlen haldokló még röpke fél percet vonaglig, mielőtt végleg feladná, haláltusája következtében pedig lelke kiszabadul testéből, s elszakad az a lánc, mely összeköti őket. Jó lenne információkat szerezni tőle, hogy ő vajon mit látott, és hogyan látott, azonban nem hiszem, hogy értené nyelvünk. Inkább gondolkodás nélkül eltemetem lelkét, hiszen Soul Societyben már békésebb, boldogabb élete lehet, mint itt.
Rátalálunk a túlélő shinigamikra, kik talán megkönnyebbülten fogadják csapatunk. Látszik rajtuk, nincsenek túl jó napjaik, és az is biztos, hogy a nőnek sehogy be nem áll a pofája, mert csak mondja, csak mondja, csak mondja... @_@ És sehogy sem tudja, mondandóját rövidre hogy fogja. Értem én, hogy ennyire ráérünk, hisz mindenkit lemészároltak, de azért mégis, jó lenne, ha néha szóhoz, na meg levegőhöz jutna.
- Keisuke Isami, a 10. osztag hadnagya. - mutatkozom be a túlélőknek. - Hogy érted, nem tudtok kijutni innen? Nem tudtok senkai kaput nyitni? - kérdezek rá, hiszen alap információ, a magyarázatra pedig még nekem is szükségem van, mielőtt megpróbálkozom valamivel, ami lehetetlen. Ezt az ügyet teljes komolysággal kell kezelnem. Ami a leginkább aggaszt, hogy azt állítja, zapakutonk képessége elképzelhető, hogy nem működik. Ha a beszédnek vége, majd megpróbálom felvenni a kapcsolatot Amejishutoval. Ha valami gebasz van, ő úgyis elmondja. Egy röpke pihenő pedig talán nem fog ártani senkinek. Fél óránál többet ennek nem szentelek, és a legjobb lenne, ha mindenki más is így cselekedne majd.
- Valóban, mi vagyunk az erősítés. Ha te nem akarsz velünk jönni, hát ne gyere, inkább ápold a társadat... - megvető pillantással méltatom a férfit. Láthatóan nem tanult eleget a shinigamik becsületéről.
- Rád azonban szükség lesz. - fordulok a nőhöz.[/b] - El tudod mondani, hogyan vette el az arrancar a képességedet? Megpróbáltad felvenni zanpakutod lelkével a kapcsolatot?[/b] - teszem fel kérdéseim. Ha a többiek is kérdeznének, annak most jött el az ideje. Minden esetre legfeljebb fél órát áldoznék erre az egészre, ennyi idő alatt pedig a nő is el tudja dönteni, tényleg akar-e, valamint képes-e velünk jönni. Nekünk még szükségünk lehet rá, hiszen tudja, merre keressük a lidérceket. Nyilvánvaló, hogy az arrancart kéne megölni a leginkább, vagy egyszerűen kirobbantani az összes hollowt, mielőtt még kiözönlenek. Mivel emberek itt nincsenek, így nem kell finomkodnunk sem.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te15900/30000Erősítést! 29y5sib  (15900/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyPént. Jan. 04, 2013 10:44 pm

Bevettük magunkat a halott városba. A gyomorforgató bűz még mindig tűrhetetlen volt, de azért megtettem minden tőlem telhetőt, hogy ne rendezzek újból niagarát.
Chiyo akciója a kardal, hogy is mondjam... Eléggé elképesztő volt. Ez a lány, nem hogy nincs baja ezzel a szaggal, bár való igaz hogy hozzá lehet szokni, de még e mellé neki áll egy tök ismeretlen zanpakutout fogdosni. Biztos hogy nem százas a lány. Mindegy, végül is ezt is lehet úgy nézni, hogy jó. Elvégre, ha harcra kerül a sor, valószínűleg ő lesz az első, aki előre megy gyepálni, és így megadja nekem azt a lehetőséget, hogy távolról operáljak.
Végül is a betondzsungelben meglátunk egy megsebzett shinigamit. Éppen magát vonszolta egy ház felé, amikor előugrott mögüle egy lidérc, aki egy pillanat alatt meg is halt. A technika ismerős volt, én is használtam már ilyet, de az istenért nem jutott eszembe, hogy mi is a neve...
Végül is utána eredtünk be a házba, és rábukkantunk a túlélőkre. Láthatóan le voltak strapálva, de valahogy boldogabb lettem. Ez azt jelentette, hogy meg van, amiért ide jöttünk, és mehetünk a sunyiba haza. Semmi kedvem itt maradni.
Egy hosszú tájékoztatás után, bizonyossá válok ez ügyben. A zanpaktoum még biztosan működik. Érzem. Viszont ha nem működik a kommunikáció, hogyan szólunk haza, hogy meg van amiért jöttünk? Az a másik, hogy miért nem támadtak meg azok a homokférgek ott kint, mielőtt beljebb jöttünk? Talán csapdába csaltak minket, és most az vár ránk, ami rájuk is? És a fantáziámat leginkább zavaró kérdés amit inkább nem tettem fel, hogy ha ez a kis dög idáig eljött, akkor biztosan a többiek is elfognak idáig jönni, és ha nem sietünk, még a végén beözönlenek ide, és nekünk is végünk.
A férfi láthatóan rettegett. Meg tudtam érteni. Nem egy kellemes dolog a csatamező közepén helyt állni. Egyelőre nem osztozom a kétségbe esésén, de lehet, hogy még sor kerül rá.
Miután a hadnagy feltette a kérdéseit, én inkább hallgatok. Nem vagyok jó a kérdések feltételében. Az a másik, hogy én inkább segítek ellátni a sérült shinigamit, amíg a beszélgetés tart, hiszen kaptunk elsősegély dobozokat, meg miegymást.
Végül is a hadnagy fogja eldönteni merre megyünk, ő a rangidős. Csak abban reménykedek, hogy nem akar lemenni a föld alá több száz lidérc közé, ráadásul úgy, hogy köztük olyanok is vannak, akik a földben még mozognak is. Nem tetszik ez az egész, és ha rajtam múlna, tuti száz százalék, hogy fognám ezeket a szerencsétlen párákat, és hazáig meg sem állnék. Bízzák valami kemény legényre a munkát, ne kezdő shinigamikra, akik talán még soha életükben nem láttak ilyen mészárlást. Leszámítva Chiyot. Ő bizonyára már hozzá is szokott az ilyesmihez. Elég morbid.
Vissza az elejére Go down
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te19000/30000Erősítést! 29y5sib  (19000/30000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptySzer. Jan. 30, 2013 8:42 am

Megindultunk, hogy felderítsük a városkát, s túlélőket keressünk a romok közt. Na persze, ez a halottak láttán lehetetlen feladatnak tűnt. Ahogy kutatni kezdtem, megint rám tört a rémkép. A hideg futkosott a hátamon a rémálom miatt, de már kezdtem megelégelni. Az istenit Kira, egy ninja vagy, ráadásul második osztagos. Szedd össze magad! A félelmem lassan kezdett új arcot ölteni a haragban. Mindenfele hullák fogadtak, a hadnagy jelenleg nem tudja hova tenni az ügyet, ez látszik rajta. Nem hibáztatom ezért, hiszen a helyében én sem nagyon tudnék mit tenni. Borzalmas látvány, és elkeserítő is egyben. Elvégre ennyi shinigami-t ideküldtek, hogy lemészároltassák magukat, és még minket is kirendelnek, hátha meghalunk. Nem értettem néha a Gotei parancsait, de hát azokat nem érteni kell, hanem végrehajtani. Most viszont dühített a dolog. Shuko-san egyszerűen beparázott, én pedig majdnem vele mentem a pánikba. Mindezt egy hülye álom miatt. Szégyent hozok a nevemre, ha nem emberelem meg magam.
Bár eleve nem értettem, hogy mi keresnivalóm van nekem itt. Minek kell ide egy második osztagos? Információ szerzés kilőve, hiszen azt bármelyik shinigami meg tudná tenni. Célpontok nincsenek, illetve ami van, az a semminek is kevés. Támogatást sem tudok nyújtani az osztagnak, ha nincs ami ellen harcolhatnánk, tehát tényleg nincs értelme a dolognak. Ráadásul velünk van egy hadnagy is, ami miatt már alapjában véve jobb esélyekkel indulna bármilyen osztag.

A gondolataimból Chiyo kérdése ébreszt fel, ami miatt akaratlanul is eloszlik minden félelmem. Tizenegyedik osztagos a lány, de ezt nem tudom hova tenni. Vagy nagyon műkedvelő a lány, vagy egyszerűen bolond. Egyik sem olyan tulajdonság amit kifejezetten értékelnék, de ebben a helyzetben, ez a kérdés... egyszerűen kiborító. Keisuke-sama is hasonlókép gondolkodik, s ez örömmel tölt el, mégsem erre koncentrálok leginkább. A környezetet vizsgálom, hátha akad valami amivel információt szerezhetek erről az egész szituációról, de nem lelek semmi érdekeset.
Egészen addig, míg be nem megyünk a kocsmába. Két félhalott shinigami, egy súlyosan sérült harmadik, és mi. Nem jó esélyek. A sokkolt nő és a másik szavaiból nem sokat tudok meg, és nem is nagyon akarok. Keisuke-samára bízom a dolgot, elvégre tapasztaltabb mint én, és nem akarom hátráltatni. Látszik rajta, hogy minél előbb le akarja zárni az ügyet, ahogy én is. Nem ránk van itt szükség, hanem egy tizenegyedik osztagosokból álló hordára. Mészároljanak csak azok akik erre specializálódtak.
Persze végül úgyis a hadnagy döntésén múlik minden, én pedig megbízok benne. Ez a dolgom. Amíg ő információk után kutat, én egy pillanatra sem veszem le a kezem Éji Rókáról. Hátrébb húzódok a többiektől a biztonság kedvéért. Nem én vagyok a csapatunk mészárosa, így jobb ha tisztes távolságot tartok az esetlegesen ide özönlő lidércektől.


// Bocs a gyenge postért//
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Erősítést! Cl0te31700/45000Erősítést! 29y5sib  (31700/45000)

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyHétf. Feb. 04, 2013 10:06 am

Valamiért nem értékelték a gondoskodásomat, gondolkodásomat.
~ Komolyan. Az a kard egy harcos lelkének megmaradt darabja! És van szívük itt hagyni? Az ismeretlenben?
~ Hát Szívem látod! ~ helyeselt Ezüstke lelkesen. Hiába, ő mindig megértett engem. Nem is tudom, hogy értett-e meg valaha is valaki olyan jól, mint ő.
~ Tiszteletlenség lenne, ha azt a kis darabot, ami még megmaradt a lelkéből, hazavinnénk arra a földre, ami a hazája volt? ~ Tényleg sajnáltam a kardomat, de nem hagytam, hogy bármi is meglátsszon az arcomon. Shion mindig arra tanított, amivel mellesleg Gingitsune is egyetértett, hogy ami belül zajlik, az nem tartozik a külvilágra. Nem csak a szamurájoknak az egyik alapszabálya ez, de a gésáknak is. Meg kellett tanulunk, hogy bármi is volt a fejünkben, sose mutathattuk ki. Azért mondjon ki mit akar, nem semmi lányok a gésa nővérek. Bármi bajuk is volt, nem vehetett észre abból a vendég semmit. Ha haldoklott a lány akkor sem! Szóval rezzenéstelen arccal követtem a többieket. Egy viszonylag tiszta terepre értük. Itt már láthatóan nem egy amatőr vandál kezdett randalírozásba, széttrancsírozva minden elé kerülő shinigamit. Módszeresen, szinte külsérelmi nyom nélkül végzett valami az áldozatokkal. Majd megláttuk a lidércet. Nem lehetett az a tettes, mert már a mozgásából látszott, hogy nem elég kifinomult hozzá. Mellesleg fel akarta nyársalni, hol van ez a "szinte külsérelmi nyom nélküli öléshez"? Közvetlen közelről végig nézhettük, ahogy kivonják a forgalomból a szegény balek hentesnek állt lidércet, majd ismeretlen shinigamik rohantak ki a valamikori kocsmaszerű épületből, megmentve a vacsijelölt társukat. Mentünk utánuk, egészen a pincéig. Bent aztán kitört a szóáradat. A bentiek a saját helyzetüket magyarázták, a mieink meg kérdezősködtek. Nem tudták a lélekölő kardjuk képességét használni, és emiatt teljesen elvesztek. Valamiért hirtelen nem tartottam magamban valami túl sokra az előttem álló, izgatott ismeretleneket. Nem is értem, hogy lehet valaki úgy shinigami, hogy nem tud egy sima katanával ölni... Pedig a lélekölők képesek shikai előhívása nélkül is a lidércek elpusztítására... Hogy lehet, hogy egy olyan csapatot küldtek ide, akik csak mert egy egyszerű katanát kellett használniuk, és nem tudtak a kis trükkjeikhez folyamodni félig, vagy majd háromnegyedik kihaltak. És az elég tisztán látszott, hogy mágiát tudtak használni, vagyis nem a lélekenergia lett blokkolva! Emellett megfordult a fejemben, hogy talán nem jártunk volna olyan rosszul mégsem, ha nem hagyjuk ott azt a katanát... De nem én voltam a főnök így ez már nem az én bajom volt. Akkor kaptam csak fel a fejemet, amikor valami homokférgek is szóba kerültek. Arrancar, homokférgek, és lélekölő blokkoló, és lidércek. Kezdett izgalmas lenni ez a küldetés! Ráadásképp a kinti elég brutális lélekenergia, ami még mindig az idegeimet borzolgatta, örömtáncot járva rajtuk...
A kérdéseimet Keisuke~san feltette, így feleslegesen nem kezdtem el magyarázni. Viszont amikor a hapsika elkezdett magyarázni, erős ingerencia fogott el, hogy leüssem. Egy ilyen helyzetben menjünk haza? Ezt komolyan gondolta? Férfi létére ennyire beijedt volna? Szerencsére a vezetőnket már nem ilyen kis nyámnyila anyagból faragták, mint ezt a hímnemű nyuszi egyedet. Csendben, az egyik sötét sarokból figyeltem a beszélgetést. Az arcomon a bennem fortyogó érzelmeknek halvány nyoma sem volt. A kezemet a lélekölőm markolatán pihentetve figyeltem az eseményeket. Itt még igazából nem nagyon volt szerepem. Lássuk be, navigátornak, nos csapnivaló lennék, bár lehet kitévednénk a csatatérről, de akkor vissza kéne jönnünk. A gondolkodós résznél pedig a hadnagy kérdezgetett helyettem is, pontosan leinformálva minden kérdésemet. A maradékot a második osztagos társunkra hagytam, hisz valószínűleg neki nap, mint nap ilyen feladványokat kell megoldania. A sérültek ellátásához pedig annyit tudtam volna hozzá tenni, hogy valamennyiüket meg tudtam volna szabadítani a szenvedésüktől... végleg. De valószínűleg, ha már a kardkérésem ennyire kiakasztotta a társaságot, nem hiszem, hogy megértették volna jóhiszemű szándékaimat. Szóval csendben, és feszülten figyeltem a történteket, ugrásra készen, hogyha esetleg valahol harcolni kell, ne kelljen a szedelőzködéssel, motyózással is az időt töltenem...


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! EmptyHétf. Feb. 25, 2013 1:22 am

Mivel a mesélő nem kívánja folytatni a játékot az oldalon - legalábbis nincs rá biztosíték, hogy valaha is visszajön - , a résztvevők közös megegyezése alapján a küldetést LEZÁROM. Emellett Shukot eltiltom a meséléstől, amennyiben valaha is visszajön az oldalra, megbízhatatlansága okán.

Aikawa Chiyo, Kazuho Kira, Keisuke Isami: 500 LP és 1000 ryou

Shuko: 500 LP és 500 ryou
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Erősítést! _
TémanyitásTárgy: Re: Erősítést!   Erősítést! Empty

Vissza az elejére Go down
 

Erősítést!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-