Az Alfa Labor felszabadítása

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Kedd Okt. 02, 2012 9:04 pm

Shinichi eröltett visszavágása már már elszomorít. Miért nem tudja elismerni, hogy tapló, és nem kéne beleszólni a másik zanpakutoujának képességébe? Rohadtul nagyra lehet magával, de mindegy is. Tök fölösleges ezen rágódni, majd ha valami baj történik csak az utolsó pillanatban mentem meg a szerencsétlent. Nem szép dolog ilyenre gondolni, de igen is szívja meg a levét annak, amit kifőzött. Ellenségeket teremteni egy ilyen helyen, ahol körülvesznek minket az ellenségek, felelőtlenség, és gyerekes viselkedésre vall.
Elöl megyek, és végül kilyukadunk az ebédlőben. A kusza összevisszaságot nyálka foltok, és lidérc reiatsu fűszerezi. Vissza nézek Shinroura hátha tud valamit mondani, de mindenki csöndbe van. Haruki előrelép, céltudatosan, mintha ismerné a terepet, és mindenféle elővigyázat nélkül veszi az irányt a plafonról csüngő valami felé, amit én is csak most veszek észre. Kicsit undorító. Shirou figyelmeztet minket, és én is meg akarok szólalni, hátha ezúttal mondok valami okosat, de aztán valami meggátol.
- Shuko! A konyhában! Ott van valami! Érzem!
- Beléd meg mi ütött Chi no Umi?
- Menj már! Nem bírom vissza fogni magam!
- Jól van már, jól van... Megyek. Mi lesz a többiekkel?
- Nem láttad? Meg tudják magukat védeni, ez a Shinichi kölyök is csak panaszkodik, most legalább bebizonyíthatják!
- Nem szép dolog ám csak így itt hagyni a többieket...
Közben már elindultam, hogy mindenki mást kizárva a konyhába meneküljek.
- Ne foglalkozz azokkal az önző hülyékkel, itt van valami!
- Jó, jó de mi?
- Hát nem érzed?
De éreztem. Valami magához vonzott. Valami ismerős. Úgy éreztem, mintha nem kéne tartanom lidércek támadásaitól, ezért csak simán sétálva közelítettem meg a konyhában a hűtőt. Igen éhes vagyok... De miért akarok itt enni? Úgy értem egy bevetés kellős közepén vagyok, oké hogy nem ettem reggel, és most fáj a gyomrom, de ez azért túlzás. No mindegy, ha már itt vagyok, és még nem esett nekem semmi, akkor szolgáljuk ki magunkat. Kinyitom a hűtőt, és vizsgálom az elém táruló tartalmat.
- Na mi is volt az, amit enni akartam?
Kérdezem saját magamtól hangosan, majd egy kis kutakodás után érzek valami nedveset a lábamon. Lenézek és valami kisbaba szerűség markolja a lábam, és cuppog rajta.
- Mi a picsa?
De mire le reagálhatnám felnéz, és láthatóvá válik a maszkja. Egy lidérc! Hatalmasra nyitja a száját, és beleharap a bokámba. A fájdalom azonnal végig szalad a testemen, és kitép a figyelmetlenségemből. El is felejtem azt, hogy éhes vagyok. A hirtelen meglepetéstől reflex szerűen próbálom lerázni a lábamról a dögöt, de csak nem engedi, és mélyebbre fúrja a fogait a bokámba. A nagy erőlködésben elesek, és úgy próbálom a földhöz csapkodni a kis rohadékot. Az első csapásnál még tarja magát, aztán a második csapásnál le esik és odébb gurul pár lépést. Hátra lököm magam, és már összpontosítok is. Ekkor valami megint megtöri a koncentrálásom. Sír. Mint egy kisgyerek. Keservesen, és anyátlanul. Mi a fene? Annyira élethű. A pengéim közben kiestek a kezemből, és mellettem fekszenek. Aztán hirtelen abba hagyja. Felém fordul, és már ugrik is. Ösztönszerűen kapom magam elé a kezemet, aztán végül is valami hatalmas vérpaca csattan szét a karomon, és terít be vörös nektárral. Amilyen ösztönszerű volt a védelem a kezemmel olyan ösztönszerűen aktiváltam a képességemet, és szakítottam darabokra a kis fattyút az ajkára tapadt vérrel. Kinyitom a szemem, és a lény darabjai szétszórva körülöttem hevernek.
- Meg vagy Shuko?
- Azt hiszem... Ez mi volt?
- Nem tudom, de ne várjuk meg mi lesz, mire jön még egy. Nézd, ott a sarokban valami csüng a plafonról. Lehet hogy abból jött?
- Nem tudom, de semmiképp sem emberi kéz munkája az a valami. Jobb lesz, ha elpusztítom.
Felálltam a kezembe vettem a két pengét, és koncentráltam. A szét kenődött vért összegyűjtöm. A ruhámba ivódott vér kibugyog belőle, mintha izzadna a ruha, és összegyűjtöm a két pengém szélén. Egy kis vérrel a saját testemből is megtöltöm a bokámon éktelenkedő sebből. Kicsit bizonytalanul állok a sebesült lábamon, de nem fogok ugrándozni. A vért mint kötelet indítom meg hegyes véget formálva a végére, és ha csak nem történik semmi olyan ami meg gátolna a cselekvésemben, akkor át fűzöm ezen a valamin a két kötélszerű vér csíkot. Újra, meg újra, majd egy határozott rántással ki rántom belőle, miközben pengékké alakítom a vér kötél oldalát. A rántás ha minden jól megy darabokra szaggatja ezt a hús zsákot, ezek után vissza megyek a közös helyiségbe. Bicegve. Fáj ugyan, de azért annyira nem. Mélyen megharapott, de nem vérzek, hiszen a vér áramomat a legegyszerűbb kontrollálnom így hát ösztönszerűen csinálom.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Szer. Okt. 03, 2012 6:10 am

Nishihara válasz nélkül hagyta a szavaimat, feltehetőleg folytatta magában, de az már az ő dolga. Az idióták mindig idióták maradnak, nem lehet velük mit kezdeni. Őszintén, nem lennék meglepve, ha pár héten belül hallanám a halálhírét, ha ugyan nem hal meg még ma. Túl ostoba a túléléshez, főleg egy komplexebb küldetéshez, mint ez. Adminisztrációs hiba, hogy nem a hentesekhez került.
Az ebédlőben úgy tűnik, már jártak hollowok, a berendezés rendkívül rossz állapotban van, egy gyors körülnézés után pedig feltűnik a sarokban valami rendkívül gusztustalan dolog, ami azonban nagyon hasonlít valami kevésbé gusztustalanra: egy bebábozódott hernyóra. Persze ez egy hollow, úgyhogy nem kellene megvárni, amíg kikel, és az sem tűnik jó ötletnek, amit Haruki-san csinál. Annak ellenére, hogy fiatal, eddig úgy tűnt, hogy okosabb Shukonál, úgyhogy érthetetlen, hogy miért teszi most pont ugyanazt. Ráadásul, semmi racionális oka nincs rá, hogy odamenjen, sokkal egyszerűbb összezúzni azt a valamit távolról.
- Haruki-san, ne menjen oda! Veszélyes lehet- tennék egy lépést Haruki után, de két dolog is megakadályoz abban, hogy közelebb menjek hozzá, egyrészt úgy érzem, hogy nem lenne jó, ha közel mennék a lányhoz, másrészt pedig úgy érzem, hogy el kellene indulnom az ellenkező irányba, ahonnan vízcsobogást hallok. Belül érzem, hogy ostobaság elválni a csapattól, de nem tudok parancsolni, úgy érzem, valami sokkal belsőbb, mélyebb dolog hív, ami fontosabb az érzékszerveknél.
Érzem, hogy egyre közelebb jutok, minden lépéssel erősebben érzem a hívást, míg végül belököm az egyik fülke ajtaját, bent pedig megpillantok egy vízből álló, gyönyörű női alakot. Még mindig érzem, hogy ostobaságot csinálok, de nem tudok felülkerekedni, az a lény túl szép hozzá, hogy ne lépjek közel hozzá, ne érintsem meg. Még a zanpakutom, aki ilyen helyzetekben figyelmeztetne, is azt tanácsolja, hogy menjek közelebb, Kurosamét ugyanúgy elbűvölte a lény, mint engem.
Mielőtt hozzá érhetnék, megpillantok valamit, ami egyenesen felém veti magát, nekem pedig már csak arra van időm, hogy reflexszerűen magam elé kapjam a karomat. Védekezés szempontjából szerencsés, sérülés szempontjából viszont szerencsétlen, hogy a már eleve sérült jobb karomba mélyednek bele a kis, hollow-szerű szörnycsemete fogai. Egy hangos kiáltás kíséretében érek földet a csempén, miközben a kis szörnyeteg próbálja félrelökni a véresre rágott kezemet, hogy eljusson az arcomhoz. Ebben a szögben nem tudom előhúzni a kardomat, úgyhogy azonnal látom, hogy ha nem akarok megválni a karomtól, vagy valami még rosszabb le kell szednem magamról.
Néhányszor fejbe vágom ököllel a csecsemőt, de úgy tűnik, hogy a maszkja, de talán maga a bőre is túl kemény, semmiféle látható eredményt nem érek el azt leszámítva, hogy felhasad az öklöm, a kis sátánfajzat pedig még intenzívebben, még haragosabban próbálja átrágni magát a karomon az arcom irányába. Már így is legalább egy-két deciliter vért elvesztettem, ha sikerül átrágnia valami fontosabb eret, akkor bele is halok, úgyhogy gyorsan cselekednem kell. A fájdalom és a sokk ellenére azért gyorsan rájövök, hogy démonmágiát kell használnom.
- Hadou 33: Sokatsui!- a lövést egyenesen a fejére adom le, ami úgy tűnik, már megviselte, és ahhoz is elég erős volt, hogy letaszítsam magamról, és egy gyors mozdulattal felálljak, és előrántsam a zanpakutomat. A jobb karomra egy pillanatnyi időt vesztegetek csak, és bár csúnyán vérzik és fáj, azért gyorsan látom, hogy nem fogok elvérezni, csak kis cseppekben hullik alá, és gyűlik tócsába mellettem a vörös folyadék. Felemelem a zanpakutom, hogy lesújtsak a sérült szörnyetegre, ami azonban élethűen utánozza a gyermekek bőgését, megakasztva a kezemet. Bár még kicsi voltam, amikor utoljára csecsemőt láttam, nevezetesen Higent és az ikreket, nem vagyok képes elvonatkoztatni az emlékeimtől, és megölni egy gyereket. Ha a kis lény nem a hasán feküdne, és látható lenne a borzalmas hollowmaszk az arcán, talán a sírás ellenére is végezni tudnék vele, de így úgy érzem, hogy egy ártatlan életet készülök kettéhasítani.
A kis hollow kihasználja a pillanatnyi tétlenkedésemet, és újra rám veti magát, és az egyik lábam felé kap, de időben léptem hátra ahhoz, hogy csak egy szövetdarabot tudjon kitépni az egyenruhámból. Mielőtt még súlyosabb sérülést okozhatna, a kardom lefelé fordítom, és beleszúrom a kis szörny hátába. A zanpakutomat mélyebbre nyomom, míg úgy nem érzem, hogy teljesen mozgásképtelenné tettem a kis szörnyet. Az valószínű magától is kimúlna egy ilyen sérülés után, és ha ép lenne mindkét kezem, egyszerűen megfognám, és áthúznám a kard élén, de így végül, jobb híján elkántálom az idézést a sokatsuihoz, majd közvetlen közelről lövöm fejbe a szörnyet, darabokra törve a maszkját, amit a teste elporladása követ.
Kitépem a kardom a földből, de mielőtt visszarakom a tokjába, eszembe jut, hogy a többiek is bajban lehetnek, úgyhogy futva indulok ki, nem törődve a karommal. A maradék eggyel még tudok harcolni, egy ilyen kis szörnyet fél kézzel is könnyen el tudok vágni, úgyhogy ha valamelyik társam bajba kerülne, le tudom vakarni róla a szörnyeket. Legjobban talán Haruki-sanért aggódom, Higent már régebben hazazavartam, úgy tűnik, nem alkalmas még rá, hogy ilyen feladatokat végezzen. Haruki-sanért persze nem csak azért aggódom jobban, mert a másik kettővel ellentéteim merültek fel, az is az oka, hogy ő kisebb, lehet, hogy fizikailag nem elég erős hozzá, hogy jól reagáljon, különösen, ha megsérült.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Csüt. Okt. 04, 2012 9:02 am

Bár a két fiú közötti összetűzés úgy tűnik véget ért, én nem vagyok benne biztos, hogy ennek nem lesz semmilyen folytatása vagy következménye. Semmi esetben sem jó, ha a csapat tagjai széthúznak, nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk és mikor kell éppen együtt dolgoznunk, hogy valamit elérjünk. Ilyenek ezek a fiúk, nem bírják ki, hogy nem nekik van igazuk. De szerencséjükre én itt vagyok, és ha egy kritikus helyzetben jön rájuk a roham, majd én rendet teszek közöttük.
Tovább haladtunk az ebédlő felé, ahol minden össze-vissza volt, mintha egy vihar söpört volna végig a termen. Viszont nem csak összeborogatott berendezési tárgyak voltak mindenfelé, hanem valami undorító trutyi is több felé, aminek még a közelébe se mentem, mert olyan gusztustalan volt. Mivel nagyon figyeltem, hogy elkerüljem az összes trutyi darabkát, ami a földön volt, ezért csak később figyeltem fel az egyik sarokban lógó még undorítóbb, lüktető, bebábozódott valamire. Nem akartam közelebb menni hozzá, de éreztem belőle a lídérc lélekenergiát, így tudtam, hogy valakinek el kell pusztítania, még mielőtt valami még gusztustalanabb undorítóbb, vagyis gusztustalanítóbb, jön elő belőle. Mivel minél előbb azt akartam, hogy eltűnjön a szemem elől, ezért magam akartam elintézni, de Kamioka-san figyelmeztetett minket, hogy ne menjünk közel.
Ez volt az utolsó dolog, amit a külvilágból meghallottam. Ezután mintha a fejemből minden más apróság eltűnt volna, vagyis inkább azokat kizártam onnan és csak egy dologra tudtam gondolni. Meg akartam fogni azt a lógó micsodát, amiről nem tudtam, hogy konkrétan mi, ezért is keltette fel az érdeklődésemet. Egyik lábamat tettem a másik után, hogy közelebb kerüljek érdeklődésem forrásához. Ha valaki hozzám is szólt, nem fogtam fel, mit akartak nekem mondani, mivel egyik fülemen bement a hang a másikon pedig ki. A figyelmeztetés sem számított, amit nem is fontos ki mondta, meg mit, most ez nem érdekelt, csak közelebb akartam menni és megérinteni. Mi baj lehet belőle?
Lágyan simogatom meg a lógó élőlényt, amikor közelebb értem hozzá. Kíváncsian vártam, hogy vajon mi lehet ebben a gubóban, ezért tovább simogattam, hátha így előbb előjön. Ahogy vártam egyre izgatottabb lettem és egyre jobban forogtak a kerekek az agyamban, mivel ki akartam találni, milyen lény is lehet a gubóban.
Egyszer csak a báb máshogy kezd mozogni, mint eddig, sokkal jobban ficánkolt és nem csak egy-egy része, hanem az egész egyszerre. A simogatást abbahagytam, mivel nem akartam, hogy nekem jöjjön a nagy ugrálásban és egy-két lépést hátráltam. Onnan néztem végig, ahogy egy édes kisbaba hullik ki a bából. A születés a világ legcsodálatosabb pillanata, ezért egy hatalmas mosollyal az arcomon mentem közelebb a csecsemőhöz, hogy fölvegyem a kezembe. Közelebbről is meg akartam nézni az ennivaló pofikáját.
De végre észhez tértem, amikor megláttam, hogy a baba arcán egy lidércmaszk volt. El sem tudom hinni, így visszagondolva, hogy hozzáértem ahhoz az izéhez és nem is egyszer. Csak rágondolva kiráz a hideg. Gyorsan meg akartam szabadulni a csecsemőtől és visszadobni a földre, de ő ekkor rám ugrott és beleharapott az oldalamba. Fájdalmamnak halk sziszegéssel adtam hangot és egyből megpróbáltam lerángatni magamról, de nem hagyta magát. Ráadásul csak fokoztam a saját fájdalmamat a ráncigálással. Nem volt más választásom a kardomat kellett használnom.
- Haero, Haru no Nanakusa! - kihúzva a hüvelyéből egyből aktiváltam a kardomat és a baba fogai között megpróbáltam átdugni a kardom hegyét, hogy a harapásnyomon belül valahol megszúrjam magamat. Csak egy egyszerű tűszúrásnyi fájdalmat éreztem ebből, de ez is bőven elég az eddigi fájdalmak után. Tervem következő részében egy inda kezdett el kacskaringózni az újszülött szájában, amíg az meg nem telik és el nem kezd fulladozni és végre elenged engemet. Bár ez a módszer számomra sem volt fájdalommentes, hiszen a bőrömből jött ki az inda, még ha csak a legtetejéből is.
Amikor elkezdett öklendezni az indával ellöktem magamtól és készen is álltam, hogy a kardommal átdöfjem, de ekkor a lídérc elkezdett sírni és valamilyen megmagyarázhatatlan erő megállásra késztetett. Az eddigi magasba emelt kardomat leengedtem és szüneteltettem a lídérc megölését. Vagyis, hogy én úgy terveztem, de a hollow mást akart.
- Amaizo komusume! - a kisbaba, akiről nem tudom, hogy fiú vagy lány, de én lánynak hiszem, azt hitte, hogy a sírásával egy kis időt nyer magának, akkor simán rám tud támadni ismételten, de nagyot csalódott. Ha nem én lennék az ellenfele, akkor talán be is vált volna, de rajtam az ilyen trükkök nem válnak be. A kardomról levettem az egyik kezemet és egyszerűen elpöcköltem magamtól, majd utána dobtam a kardomat, hogy az egyik falhoz tűzzem.
Ezután az indát kihúztam magamból, ami nagy fájdalommal járt és reménykedtem benne, hogy nem kell már ilyen eszközökhöz folyamodnom. Ránézve a gumóra, arra a következtetésre jutottam, hogy az lesz a legjobb, ha minél előbb megsemmisítem, mielőtt még egy ilyen kis dög jön elő belőle. Ekkor feltűnt, hogy nincsenek itt a többiek, ezért jobbnak láttam a megkeresem őket. Amint erre gondoltam, éppen befutott Shinichi-san a másik helységből, ezért egy kisebb mosolyt öltöttem magamra, hogy jelezzem, megvagyok.

Spoiler:

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Csüt. Okt. 04, 2012 10:07 am

Minden shinigaminak sikerül legyőznie az ellenfelét. Shukonak igen súlyos a bokasérülése, így a továbbiakban a futást kerülnie kell, hacsak nem akar komolyan pofára esni. Haruki oldala komolyan sajog és a fogak nyomán a vér is szivárog, de ennél komolyabb sérülést nem szerzett. A legrosszabb állapotban, talán Shinichi van, akinek a kezét igen komolyan megcsócsálta ellenfele. Shinrounak is sikerült lelőni a lidércfattyút. A shinigamik ismételten egy csoportba gyűltek és van annyi idejük, hogy ki-ki a maga módján segítsen a társán, hogy a sérülést némileg csökkentse. Haruki tudja talán a legjobban lekezelni a srácokat, a ruhájukból készült kötéssel. A rájuk telepedett csendet végül Shinrou töri meg.

A kis nyavalyás dögöt végül sikerült megölnöm, de úgy tűnik, hogy a többiek is találkoztak valamivel, ugyanis némelyik társam borzalmasabban néz ki, mint a másik. Eddig Haruki úszta meg a legkönnyebben, hála istennek, legalább van rajtam kívül valaki, akivel van esélyünk végig csinálni a tisztogatást. Miközben segítek valamelyik társamnak ellátni a sebét, aggodalmamat kifejtem.
- Attól tartok, hogy Anya tovább fejlődött. Valahogy sikerült arrancarrá változnia. Ezek az undorító húszsákok Anyára vallanak. Neki vannak ilyen képességei. Az egészben a legrosszabb, hogy nincs időnk megvárni, amíg segítséget küldenek. Muszáj vagyunk, valahogyan legyőzni a lidérceket. Ha várunk, előfordul, hogy a másik kettő is átváltozik, annak pedig igen súlyos következményei lennének.
Mondom, miközben elgondolkodok és azon jár az eszem, hogy hogyan juthatnánk tovább. Mit kellene csinálni, hogy a küldetés hátralévő részében kevesebb sérülést szenvedjünk. Már Tank is igen komoly ellenfél volt, ha beleszámítjuk, hogy nem is ő volt a leggyengébb, akkor a többivel még több gondunk is adódhat.
- Shiranui-san ...
Éppen mondtam volna, hogy kitaláltam egy új ötletet, amivel talán sikerül kihúznunk a küldetés végéig fővesztés nélkül, amikor valami éktelen ricsaj zavarja meg a beszédemet.

A Shinrou által észlelt ricsajt a többiek is hallhatják, a szellőző rendszerből jön. Mintha a ventilátor lapátjai meghajlottak volna és kiszakadtak volna a helyükről. Ha ez azonban nem lenne elég a lidércek reiatsuja egyre sűrűsödik, mindannyian meg tudják állapítani, hogy közeledik valamelyik. Vagy mindegyik. Igazából nem is kell sokat várniuk ... várni .. nincs is idejük várni. ugyanis az ebédlő másik ajtaján egy nagyjából két és félméteres, első ránézésre két lábon járó hatalmas sáska nyomakodik be. Kezei hatalmas, kaszaszerűen görbülő és megnyúlt karommá módosultak. Ő lehet Arató.
- A vendégek. Akikre Anya számított. Mi van veled Örvény, dugd már elő a potrohodat?!
Mondja a meglepően intelligensnek bizonyuló lidérc, amire hamarosan válasz is érkezik. A szellőzőnyílásból egy hatalmas féregszerű lidérc bújik elő. Pofájában nem is fogak vannak, inkább egyfajta szívókorong az egész szájszerv. Szörcsögő hangon válaszol társának.
- Itt vagyok... eszem ágában sem lenne kihagyni a lakomát.
A két Adjuchas igen morcosan lesi a shinigamikat, majd ismételten Arató töri meg a csendet.
- Anya terve bevált. Gyermekei legyengítették őket. Shinigamik, adjátok meg magatokat!! Fogadjátok el Anyát Úrnőtöknek és vessétek alá magatokat ajándékainak. Akkor megkíméljük az életetek.
Miközben Arató beszél, örvény kinyújtóztatja szelvényeit és láthatóvá válik, hogy majdnem az egész ebédlőt feltehetően ő nyálkázta össze. Szörcsögve megszólal.
- Én a nősténnyel kezdeném. Segíthet Anyának szülni. Tankot kinyírták, az a minimum, hogy Anya megjutalmazza ajándékával.
- Kussolj már idióta! Összenyálazod az egész ebédlőt.
Örvény hihetetlen sebességgel Arató felé veti magát, miközben panaszosan felnyög.
- Anya azt mondta, nem nevezhetsz idiótának! Beléd neveljem a jó modort?

A két, mégsem túl intelligens Adjuchas, a shinigamik szeme láttára kezdenek marakodni. Dönthetnek, vagy neki esnek a lidérceknek és megkockáztatják, hogy a perpatvar zűrzavarában komolyabb sérülést is szenvedhetnek, vagy megpróbálják előbb Anyát hatástalanítani és utána jönnek vissza a már legyengült ellenfelekhez. Bár hogyan is döntenek sietniük kell. Anya feltehetően készül valamire és nem hiába küldte előre két fogdmegjét. Anya tervét azonban még nem tudják, így talán jobb lenne, ha először Anyát tennék el az útból. Amíg van rá erejük.

A shinigamik előtt fel is tárul az út Anya felé, amikor Arató kénytelen kitérni egy ocsmány, zöldes nyálka lövedék elől és szabaddá teszi a shinigamik számára az utat. Most kell dönteniük.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Vas. Okt. 07, 2012 8:27 am

Nagy nehezen elbicegek a közös helységbe, ahol hasonló dögöket látok, és két társamat illetve ott van Shinichi is, aki előttem érkezett alig pár másodperccel. Elég csúnyán megsérült a karja. Feltűnhet a többieknek, hogy az ereim helyén ugyan úgy csordogál fel alá a vér, és egy kicsit se vagyok véres. Egy kicsit még a hús is látszódik, ahol kiharapott belőlem egy darabot ez a dög.
Azonnal rá fókuszálok Shinichi karjára, és megszilárdítom a vért ott, ahol vérzik, majd a kifolyt vért is a seb köré vonom, és heget képzek a sérült felületen. Most mondja, hogy nem hasznos a képességem... Azért az én erőm sem örök, bőven elég az, hogy a saját testem vérkeringését fent tartom a lábamban, így csak a fájdalmat kell ignorálnom, és legalább onnan támadhatok is ha gond van. Végül is közelebb ballagok a többiekhez. Ha Haruki gyógyítani kezd akkor nem foltozom be a többiek sebét, ha nem, akkor ugyan ezt teszem a többiek sebével is. Így legalább nem véreznek el. Ahogy közelebb érek hátam mögött kirajzolódik egy vér gömb, ami látszólag kemény. Mintha megalvadt volna a vér a felszínén. Ez lesz az én fegyverem. A vér amit veszítettem, és kinyertem az ellenfelemből ebben a tekegolyó méretű gömbben van, így nem oxidálódik, és csak melegen kell tartani. Még viszonylag friss, szóval egész jól tud jönni.
Meg se szólalok inkább csöndben maradok. Jobb ha nem mondok semmit. Akinek egy kis esze van, az tudja, hogy mit tettem. A gyógyításban meg nem gátol senkit a heg. A két pengémet a két oldalamra akasztottam, hogy szabadok legyenek a kezeim.
Shinrou fejtágítása közben valami hatalmas ricsaj támad. Fém csikordulása, vagy törése. Az ebédlő felől valami nagy sáska szerű vad jön elő. Amint megláttam a lidércet azonnal koncentrálni kezdtem. Észrevétlenül gyűjtöttem magam köré a kifolyt vért, a halottak vérét, és a sebesülésekből származó vért. Egész szép kis vérpacát adtak ki magukból. Ezeket a vér pacákat úgy rendeztem el, mint védvonalakat. Itt ott elszórva előttem, mellettem, és mögöttem. Berendeztem a védelmem, és elkezdtem figyelni. A pengéket még mindig nem vettem készenlétbe.
A két lidérc párbeszéde igazából nem lepett meg. Nem nézek ki sokat a lidércekből. Az, hogy gyerekes vadállatokként viselkednek az nem lep meg. Várható volt. Az viszont feltűnt, hogy a nagy kasza kezű dög valószínűleg közelharcra van kitalálva, míg a köpdösős féreg szerű valami, inkább köpköd, meg aztán nincs is neki sok mindene, amivel közelharcot vívhatna. Tehát ezeket a gondolatokat elemezve lassan nyúltam a pengéimért, és közben Shinicihre néztem.
Ha tudna olvasni a szememből azt olvasná " na most mutasd meg milyen fasza gyerek vagy ", tehát ráhunyorítottam, és megvetettem a lábaim. Futni, ugrálni nem fogok, nem is tudok. Majd a vér segít nekem harcolni.
Bólintok Shinichi felé egyet, aztán a többiek felé, aztán megint bólintok egyet a következő helyiség felé vezető út felé, hogy menjenek, mindezt Shinrounak, és Harukinak.
Ha minden kész van, akkor le akasztom a vért tároló alvadt golyót a hátamról, és közéjük vágom, ami a kettő szerencsétlen között placcsan szét padlón vérpöttyöket szórva feléjük, és lábuk elé egy vér pacát fest. Ezzel biztos felkeltem a figyelmüket, és még talán ha jól löttyen szét a vörös nektár, akkor még meg is tudom őket sebezni. Talán. De ezt majd később, most figyelek, és csapdába csalok.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Pént. Okt. 12, 2012 4:54 am

Először nem jövök rá, hogy mitől állt el a vérzés a sérült karomon, el kell telnie néhány másodpercnek, amíg rájövök, hogy Shuko akadályozta meg a további vérveszteséget. A kidouimmal ugyan meg tudtam volna akadályozni, hogy elvérezzek, de ez a módszer sokkal gyorsabb és energiatakarékosabb volt, úgyhogy mégis hasznos csapattag. Kár, hogy gondolkozás nélkül akar előre rohanni.
- Köszönöm, Nishihara-san!- ennél többet nem akarok mondani, nem érzem úgy, hogy bocsánatot kellene kérnem, elvégre megmentettük az életét, amit a saját meggondolatlansága miatt készült eldobni. Az, hogy emiatt dühös lettem rá, szerintem érthető, elvégre nekem több vesztenivalóm volt mindenkinél, a saját épségem mellett az öcsémre is vigyáznom kellett, most, hogy visszaküldtem, már nekem is olyan könnyű dolgom van, mint a többieknek. Már nem jelentik azt számomra az öngyilkos akciók, hogy veszélybe sodorják velük Higen életét is. Miközben nekiállok a maradék reiatsum egy részéből gyógyítani, elgondolkozom rajta, hogy mit kezdjek Higennel, sajnos csalódást keltően rosszul harcolt.
A két hollow felbukkanása igen aggasztó, ha külön-külön jöttek volna, sokkal biztonságosabban végezhettünk volna velük, igaz, legalább a legerősebb nincs velük. Amikor elkezdenek harcolni egymással, egy pillanatra meglepődök, de nem vagyok annyira ostoba, hogy elhiggyem, hogy tényleg komolyan harcoltak, főleg akkor válik egyértelművé, mi a tervük, amikor szabad utat nyitnak a vezetőjük felé. Hátba fognak támadni minket, amikor az arrancarra támadunk, és bekerítve, négy sérült shinigaminak semmi esélye nem lehet három ilyen magas szintű hollow ellen, a negyedik társuk egyedül is komoly kihívást jelentett. Az arrancart sem nagyon kellene egyedül hagyni, lehet, hogy időt húz, és még erősebbé fog válni, ha mind itt maradunk harcolni, úgyhogy Shuko ötletével kivételesen nem ellenkezek, előhúzom a kardomat, és felkészülök a harcra. Mi ketten sérültünk meg súlyosabban, úgyhogy Shinrou és Haruki küzdhet meg nagyobb eséllyel az erősebb ellenféllel. Amikor Shuko támad, megosztom vele azt, amit jelenleg a legjobbnak látok.
- Ha tudsz járni, akkor vonuljunk vissza a mosdó irányába, erősebb vagyok a víz közelében, és ott van egy ilyen szörny holtteste is- ha kell, támogatom, Shukot a visszavonulásban, ha nem, akkor létrehozok egy Kuronamihoz szükséges vízhullámot, és megcélozom a plafont felettük, egyelőre nem megsebezni, csak lassítani akarom őket, hogy biztonságban eljussunk a mosdóba. A szűk helyen nehezebben tudnak ránk támadni, igaz, ha tényleg terv szerint cselekszenek, akkor nem minket fognak támadni. Persze ezek ösztönlények, és ha gondolkoznak, akkor is megpróbálhatnak megenni minket, hogy fejlődjenek, és ne csak szolgák legyenek egy arrancar alatt, hanem maguk is azzá válhassanak a megnövekedett reiatsunak köszönhetően.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Szomb. Okt. 20, 2012 2:48 am

Bár sikerült legyőznöm ezt a lídérc fenevadat, ezzel még nem elégszem meg. Nem szeretem, ha irányítanak, korábban pedig pont ez történt és ezért valamelyik lídércnek, amelyik ezt tette velem, fizetnie kell. Nem adom én magam olyan könnyen, biztos be fog teljesülni bosszúm. Szerencsémre egy kicsit mélyebb harapás nyommal megúsztam ezt a harcot, a többiek sokkal rosszabbul jártak. Mindannyian ismét egy helységben voltunk, ahol megint el kellett látnunk a sérüléseinket.
Bár tudtam segíteni a csapat többi tagjának a sérüléseik ellátásában, én mégis többet akartam. Shinichi-san sokkal ügyesebb nálam, hiszen ő tud gyógyító kidout használni, pedig nem is 4. osztagos. Azt hittem, hogy most nem lesz annyira fontos a gyógyítás, mivel gyorsan elintézzük a lídérceket, de ha így folytatjuk tovább, ők előbb végeznek velünk, mint mi velük. A 12. osztag felhagyhatna már az ilyen veszélyes kísérletezgetéssel vagy megerősíthetnék a védelmi rendszerüket.
- Shinichi-san, elmondaná Harukinak, hogyan kell használni gyógyító kidout. - miközben Shinichi-san kezét segítettem bekötni, rászántam magam, hogy egy kis segítséget kérek. Bár nem szeretek másoktól segítséget kérni, kivéve Shiratori-samát, ez hallatszott is a hangomban, hogy nem voltam annyira határozott, de most kivételt teszek a küldetés sikeréért. Nem tűnt olyan nehéznek a használata már többször láttam Shiratori-samát is, meg most Shinichi-sant is, egy kevés instrukcióval talán én is képes leszek használni.
Miután Shinichi-san röviden elmagyarázta és meg is mutatta még egyszer, megpróbáltam utána csinálni, amihez nagy koncentrációra volt szükségem. Becsuktam a szememet, majd felhasználva minden tudásomat kezdtem el koncentrálni a lélekenergiát a kezembe, amivel nem lehet sok problémám, hiszen jó vagyok kidouban, hála Shiratori-samának.
Amikor kinyitottam már láthattam a zölden izzó kezemet, ami még nem volt tökéletes, de kezdetnek megteszi. Ez is több mint a semmi. Ennek is nagyon örültem, hogy ilyen szintre elértem, így máris sokkal jobban érzem magamat.
- Arigatou. - köszöntem meg halkan Shinichi-sannak a segítségét, majd indultam is, hogy megnézzem a többiek hogy állnak. Ha még kell valakinek segítség, akkor természetesen segítek, közben végighallgathattam Kamioka-san elméletét az egyik lídércről.
Már éppen befejeztem Nishihara-san lábának bekötését, amikor Kamioka-san hozzám szólt, de nem tudta befejezni mondanivalóját valami fülsiketítő lárma miatt. Lehet érezni, hogy hollow lélekenergia forrása közeledik, majd meg is jelenik egyből kettő előttünk.
- Warawaseruna! Haruki nem fog nektek segíteni és legfőképpen nem behódolni. - mondtam el a véleményemet a tervükről, amit esztelenül elmondtak nekünk. Nem csak ebből láttam, hogy nem valami észlények, hanem abból is, hogy egymásnak estek az ellenfeleik előtt.
Ezután elhatároztuk, hogy Kamioka-sannal mi tovább megyünk, amerről a sáskaszerű hollow jött, mert valószínű arra lesz az utolsó lídérc. Bár nem szívesen hagytam hátra két sebesült társamat, de majd sietünk vissza, nekik csak egy kis időt kell nyerniük nekünk
- Haruki egy darabban szeretne titeket látni, ha visszaér. - mielőtt elindultunk volna Kamioka-sannal, elköszöntem a saját módom szerint a két fiútól. - Hadou 54, Haien! - ha megpróbálnának megállítani a lídércek, vagy csak egyszerűen a bosszantásukra egy kidout lőttem rájuk búcsúzóul, majd eltűntem a szemük elől az ajtóban.
- Kamioka-san, mit akart korábban mondani Harukinak? - kérdeztem meg Kamioka-sant, amikor már csak ketten voltunk. Még ha sietünk is, hogy minél előbb legyőzzük a lídércet, erre ezért még van időnk, hogy egy pár szót váltsunk egymással.

Spoiler:

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Hétf. Okt. 29, 2012 6:46 am

A Shuko sikeresen megállítja a saját sebeinek vérzését. A többieknek is tud segíteni, de azt észre kell, hogy vegye, hogy ebben az esetben már kisebb problémákba ütközik. A shikai parancs kiejtése nélkül képtelen maradéktalan eredménnyel használni a zanpakutouját. A saját lábán veszi észre, hogy bizony-bizony szivárog a vér, még ha nem is olyan mértékben, mintha az a képessége nélkül történne. Shinichi karja ugyan nem használhatatlan, de komoly fájdalmakat kell átélnie mozgatása közben. Lesznek vele gondok, még így is, hogy Shuko képessége aktív rajta. Amennyiben Shinichi hajlandó elmondani ilyen körülmények között Harukinak, hogy miként is kell használnia ezt a kidout, úgy a lány képes megtanulni, bár jelenlegi helyzetben nem fogja tudni tökéletesen használni. Shinrou ismét megszédül a korábbi ütés miatt, ami a fejét érte. Lehet, hogy az arrancar ellen vívott harcban jobban kell majd koncentrálnia. Egy dolog azonban biztos. Igen magasra helyezték azt a bizonyos mércét, saját maguknak, amikor a csoport úgy dönt, hogy ketté válik. Harukinak és Shinrounak sikerül majdnem észrevétlenül elslisszolniuk Örvény és Arató mellett. A lány kidouja azonban úgy tűnik aktivált valamit Örvénynél. A hatalmas féregszerű hollow úgy tűnik koránt sem védtelen a kidoukkal szemben. Az egész ebédlőben megindulnak az asztalok és székek, valamint kisebb tárgyak Örvény torz, gyűrű formájú pofája felé és a Haien-t egyszerűen elnyeli. De a kisebb székeket és törmeléket is. Arató a látványon hangosan felröhög, majd a shinigamik felé fordul.
- Ezek a Shinikukacok, azt hiszik, hogy felvehetik velünk a versenyt. Most én jövök!!
Azzal Arató, Shuko és Shinichi felé fordul, hatalmas csontkaszáit lengetve, hogy megpróbálja ellenfeleit kettészelni. Nem tűnik túlzottan bizalomgerjesztőnek a látvány. Ugyanakkor a shinigamik most még dönthetnek. Vagy visszavonulnak a fürdőbe vagy itt és most veszik fel a küzdelem selyemfonalát ellenfeleikkel.

Haruki és Shinrou, viszonylag gyorsan tudnak haladni Anya felé, hogy megtörjék az arrancar gonosz ármánykodását és utána két társuk segítségére siethessenek. A folyosó rendszeren nyugodtan haladhatnak és röviddel az indulásuk után, alig öt perccel, hogy maguk mögött hagyták két társukat és átverekedték magukat a mérhetetlen rendetlenségen, amit az elszabadult lidércek okoztak, meg is érkeznek az egyik vizsgálószobához. Különös cuppogó hangok hallatszanak a termek felől. De a legrosszabb az egészben az, hogy a világítás is megsérült, így ingadozik a fény. Amikor végül behatolnak az első vizsgálószobába elborzasztó látványban lesz részük. A szobában több, a korábban látott zsákocskák lógnak a plafonról és lüktetnek, ami azt jelenti, hogy előbb utóbb aprócska szörnyek fognak kimászni belőlük. Mielőtt azonban kihátrálhatnának, az ajtó becsukódik mögöttük és a húszsákok remegni és összehúzódni kezdenek. Elkezdődött a szülés. Megpróbálhatnak kijutni, de az ajtót valami kívülről kitámasztotta, az arrancar reiatsujának erősségéből ítélve Anya van a túloldalon és így akar ételt biztosítani a csemetéinek. Nincs más lehetőségük, mint a harc.

- Sok szerencsét!
Búcsúzom el egy jókívánsággal Shukotól és Shinichitől. Haruki még egy Haient küld az ellenfél párosa felé, aminek hatására az ebédlőben elszabadulni látszódik a pokol. Nem kommentálom az eseményeket, elvégre azok ketten tudják, hogy mire vállalkoznak. Nekünk Harukival teljesen más dolgunk akad. El kell, hogy pusztítsuk az arrancar nőszemélyt. Haruki kérdésére válaszolok, miközben megyünk a szebb napokat is látott folyosókon.
- Csak a felállást akartam megváltoztatni. De most, hogy kettévált a csapatunk, már lényegtelen. Azért vigyázzon magára Shiranui-san, van egy érzésem, hogy szükségünk lesz minden erőnkre.
Mondom és magabiztosan haladok előre, hiszen én tudom, hogy merre kell menni. Ráadásul nekem kevesebb sérülésem van, mint Harukinak nagyobb esélyem is van egy frontális támadással szemben. Amikor eljutunk a vizsgálószobákhoz felemelem a kezemet és halkan szólok Harukinak.
- Jöjjön mögöttem.
Mondom és belépek a szobába. A rossz megvilágítás miatt először fel sem tűnnek a húszsákok, de mikor bejött utánam Haruki és becsapódik mögöttünk az ajtó, feltűnik a dolog.
- Hopsz! Ez csapda. Mielőtt azonban megszületnének ezek a vakarcsok, intézzük el őket. Utána megpróbálhatunk kijutni.
Mondom azzal az egyik zsák felé tartom a kezem, majd egy kidouval próbálom szétlőni.
- Kongoubaku!

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Hétf. Nov. 05, 2012 11:08 pm

A féreg szerű lidérc valami tér idő örvényt hozott létre, amivel elnyelte Haruki támadását. Őszinte meglepetésemre még a tárgyakra is hatással volt. Végül is eltűntek a következő terembe vezető úton, és nekünk maradt a két jómadár. Szerencsére észre se vették, ahogy a vér labdát oda dobtam közéjük és halk placcsanással terítette be a lábfejeiket. Illetve hát a féreg szerű lidércnek, aki előző képességéből ítélve maga volt örvény, mivel neki nem igazán voltak lábai, inkább a hasát kente össze. Láthatóan jobban lekötötte őket a civakodás, aztán Haruki kidouja, mintsem hogy velem foglalkozzanak és a felállított csapdákkal.
Arató rövidesen ki is jelenti monológjában, hogy most ő akar érvényesülni. Eszméletlen hülyék ezek a lidércek. Kiveszett belőlük minden óvatosság, pedig egész életükben basztatva voltak a shinigamik által. Nem lehetnek ilyen naiv idióták, hogy azt higgyék egy shinigami nem trükközik. Úgy látszik még is, mert látszólag egyáltalán nem figyel a lába elé, vagy bármire, csak arra, hogy beaprítson minket a kaszájával. El kell ismernem méretes darab, de hamar kiderül mennyire is hasznos. Lassan vágás távba ért, amikor szét tártam kezeim, és a pengéket, majd elkiáltottam magam jó kora lélekenergia felszabadítással.
- Chikage!
A vértócsákból lövés szerűen áramolt elő a vörös nedv és terítette be a közelgő lidércet. A halott lidérc babák friss vére megtette muníciónak, és a többiekből kifolyt vér is tökéletes eszköz volt. Egy pillanat alatt a lidérc felső testét beterítette a vér és ha csak nincs valami nagyon durva Hierroja, már pedig még csak adjuchas, úgyhogy erre nem számolok, akkor nem képes életben maradni.
A vértömeg ami közvetlen a bőrén húzódik, és beteríti karja felső részét, amin a kaszákat hordja és a felső testét egyszerre változik meg. Lágy folyékony nedűből hirtelen borotva éles kemény pengékké változik minden apró részecske. Egyetlen pillanat alatt válik le mind a két karja a testéről és ezzel együtt a teste is darabokra szakad, ha csak nincs a képességeimnél erősebb Hierroja, de még ha valamilyen csoda folytán lenne is, az se tartana ki sokáig.
Miután felszeleteltem az óvatlan lidércet a következőre összpontosítok. Ha esetleg megtámadna akkor rögtön Chizout használok. Ez megvéd ha rám támad ugyan akkor nem tudok mozogni magam sem.
Ha nem támad rám, akkor csak fenyegetően nézek rá, és reménykedek benne hogy pár másodpercig, amíg össze szedem magam nem is tervezi.
Ugyan akkor Shinichire is számítok, hogy amíg én Aratóval szórakozok, addig ő feltartja, vagy esetleg még meg is öli Örvényt. Ha bár kétségtelenül Örvény a veszélyesebb, hiszen még képes az én támadásaimat is elnyelni, bár most véres az ő teste is, félek majdnem minden energiámat elemésztettem ezzel a mozdulattal.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Szomb. Nov. 10, 2012 2:27 am

Elég meglepő, hogy valaki tőlem akar kidoukat tanulni, legalábbis számomra annak tűnik, de természetesen segítek, és elmagyarázom Haruki-sannak azt a kevés információt, amit a Keikatsu kidouról tudok. Én is csak könyvből tanultam meg ezt a kidout, nem is használtam túl sokat, úgyhogy sajnos semmiképpen nem tudok túlzottan hasznos tudást átadni, legfeljebb alapoknak megy el a könyvben olvasott rész. Elég nagy felelőtlenség mindenesetre, hogy nem jött velünk yonbantais.
Végül, úgy tűnik, mindenki elfogadta a kettéválás ötletét, ami a hollowok civódásának köszönhetően könnyedén megy, amíg Haruki-san meg nem zavarja őket egy feléjük lőtt kidouval, és a féreg-szerű hollow megmutatja, miért hívják Örvénynek. A másik adjuchas eddig nem mutatta, hogy bármit tudna a közelharci támadásait leszámítva, de a páros még így is meghaladja a képességeink, talán még akkor is erősebb lenne nálunk, ha sértetlenül állnánk szemben velük. Sokkal nagyobb csapatra lett volna szükségünk, hogy ne táncoljunk pengeélen, egyre megvalósíthatatlanabbnak tűnik ez a feladat.
Miközben Shuko a ránk támadó, gyengébb hollowval foglalkozott, a zanpakutom segítségével néhány Kuronamit indítottam Örvény felé, de gyorsan felhagytam a támadásokkal, amiket valószínű ugyanúgy könnyedén elnyelt, mint Haruki kidouit. Ellene nincs értelme a frontális támadásnak, különösen nem kidoukkal vagy az enyémhez hasonló zanpakuto támadásoknak, de közel menni sem lehet túl jó ötlet, lehetséges, hogy elnyeli az ellenfeleit is. Fogytán van a reiatsum, úgyhogy gyorsan ki kell találni, hogyan győzöm le az a természetellenesen létrejött adjuchast.
- Hadou 50: Rei no Kuron!- a létrejövő klónomat beküldöm a mosdóba, hogy gyűjtsön össze minél több vizet, ha elegendő van, legalább egy meglepetés támadásra, vagy elterelésre jó lesz, amíg Shuko támadást visz be az ellenfélnek. Én a kardommal egy gyors támadást viszek be Aratónak, a hollow szemét célzom meg, bár a hachibantai tisztje látszólag jól boldogul ellene, minél előbb egy ellenfélre kell koncentrálnunk, ha veszélyes is közel menni, ha Örvény még Arató halála előtt támad, nincs semmi esélyünk ellene. Természetesen azért figyelek a kaszáira, és szükség esetén kivédem a támadásait a kardommal vagy elhajolok előlük, bár kétlem, hogy lenne ereje egyszerre foglalkozni kettőnkkel. Tényleg nem túl okosak, hogy egyszerre támadtak.
- Megpróbálom lefoglalni az elnyelő képességét, addig kellene csinálnod vele valamit- időközben visszatért a klónom egy nagy vízgömbbel maga felett, bár már nincs reiatsum, a mellékhelyiségből szerzett vizet csak irányítanom kell, ami lényegesen kisebb erőfeszítéssel jár, mint teremteni. A vízbe került annak a lénynek a teste is, aki ott megtámadott, úgyhogy talán Shuko ki tud találni valamit a vízbe kevert vér felhasználására. - Desumari!- a vizet Örvény felé indítom, hogy egy gömbben koncentráljam körülötte, és bár a vízgömb elég nagyra sikerült, valószínű ezt is el fogja nyelni. Ha lenne még reiatsum, a Tsuzuri Raidennel rásegítenék, de elhasználtam minden lélekenergiám, a vizet a hollow pedig valószínű elnyeli, a támadásom csak elterelésnek volt jó. Örvény valószínű védtelen, miközben az elnyelését használja, talán ez a néhány másodperc elég Nishiharának, hogy legyőzze.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Vas. Nov. 18, 2012 8:28 am

Bár Shinichi-san nem olyan jó tanár, mint Shiratori-sama, de ettől még nagyjából megértettem, hogy mit is kéne csinálnom, ha az amúgy is zöld lélekenergiámat gyógyításra akarom használni. Egy-két próbálkozásra, így is szükségem volt, hogy ráérezzek az ízére, de még mindig éreztem, hogy nem volt tökéletes. Nagyon oda kellett még figyelnem, hogy használni tudjam rendesen és így is éreztem, hogy több lélekenergiát elemészt, mint kellene. Viszont ez is több mint a semmi. Meglehet, hogy pont ez a kicsi kis plusz kell a küldetés sikeréhez.
Meglepődve tapasztalom, hogy a kidoumat a lídérc egyszerűen elnyeli, mintha csak levegőt venne. Először a meglepődöttség ül ki az arcomra, majd az lassan dühbe megy át, hiszen én nem ezt akartam csinálni. Nem sokat bámészkodok tovább inkább Kamioka-san után sietek. Ha úgy vesszük, akkor ezzel is segítettem a többieknek, hiszen így láthatták mire is képes az egyik hollow. Szóval nem volt felesleges az akcióm, bár nem pont így terveztem.
Egy kis kétellyel hagyom hátra két társamat, de megbízok a képességeikben és ellenfeleik sem olyan erősek, mint az ők gondolják magukról. Még ha adjuchas szintűek is, nem tűntek valami okosnak, Shinichi-san biztos kitalál valami tervet ellenük és ketten legyőzik őket. Nishihara-san is el tudja végezni a maga feladatát, még ha egy 11. osztagos gondolkodásmódjával is van megáldva.
- Harukit nem kell félteni, meg tudja védeni magát. - reagáltam Kamioka-sannak miután válaszolt a kérdésemre menet közben. Végighaladva a folyosókon meglátszottak a lídércek munkássága a berendezés megrongálásban, így biztos voltam benne, hogy eltart majd egy ideig, mire a 12. osztag ismét használhatja ezt a labort. Egy idő után azonban feltűnt, hogy kevesebb lett a törmelék és helyette a villany kezdett el pislákolni.
Végül elérkeztünk valahova, ahol Kamioka-san megállt és rámutatott az egyik ajtóra, hogy oda fogunk bemenni. Nem tudom pontosan hova érkeztünk meg, de Kamioka-san biztos tudja a dolgát, így nem sokkal lemaradva tőle követem az ajtón belépve. Meg akartam volna kérdezni Kamioka-san, hogy hol is vagyunk pontosan, mert szeretem tudni, hol tartózkodok, de hirtelen becsukódott mögöttem az ajtó, így elmaradt. Az ajtóval nem sokat foglalkozok, mert cuppogós hangokra leszek figyelmes a hátam mögött, ezért megfordultam és láttam, hogy a korábbihoz hasonló bebábozódott csecsemők lógnak a plafonról.
- Haruki ni makasete. - mondom Kamioka-san tervére, hogy intézzük el a kis vakarcsokat. Tényleg nem lenne jó, ha megszületnének, mert akkor sok gond lenne velük. Az lesz a legjobb, ha minél előbb megöljük őket, mert akkor kevesebbet kell szenvedniük, ami nem mintha nagyon érdekelne, de mindegy.
- Hadou 29, Aka Fenikkusu! - első kidoummal leszedem a bábokat a plafonról, hogy a földre kerüljenek és könnyebb legyen egyszerre elintézni őket. - Hadou 54, Haien! - ez a kidou pedig tökéletes arra, hogy elégessem a kis fattyakat, hiszen pont erre van kitalálva, így ez az egyik legjobb égetésre alkalmas kidou.

Spoiler:

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Vas. Nov. 25, 2012 2:26 am

Shuko terve tökéletesen bevált. A vércseppek, amiket sikeresen "rácsempészett" Aratóra, hatalmas vágásokat produkáltak az Adjuchas testén. Sőt mi több, Aratót szinte háromfelé vágták a vérből készült pengék. A hatalmas Adjuchas lendülete azonban viszi tovább a lidércet és Shuko fenyegető pillantása nem akadályozza meg Aratót abban, hogy elsodorja, majd több mint 300 kilójával rádőljön és élettelenül maga alá temesse. Shuko most igazán nagy bajban van, hiszen egy 300 kilós tetem tehénkedik rajta és előbb utóbb muszáj kifújnia a levegőt, különben komoly problémákkal találhatja szemben magát, amit úgy hívnak, hogy fulladás. Shinichi sokkal nagyobb meglepetésben részesedik, ezzel együtt nagyobb bajba is kerülnek mind a ketten. A megidézett klónt, Örvény ugyanis egyszerűen elnyeli. Ugyanazzal a technikával, amellyel Haruki Haienjét. Ráadásul, hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog hirtelen kettő darab Örvény jelenik meg az egy helyett és a Haienre jellemző lángnyelvek forognak körülöttük. Ez exponenciálisan megnöveli annak az esélyét, hogy a két shinigami itt hagyja a fogát, ha ki nem találnak valami okosat. Shinichinek van esélye gyorsan segíteni Shukonak, ugyanis a két Örvény látszólag bekerítési hadműveletbe kezd, hogy két irányból vethessék magukat a shinigamikra. Hosszú undorító nyálkás csíkot húznak maguk után, ami undorító szagú, kipárolgással sistereg a padlón. A két shinigaminak hamar ki kell találnia valamit, különben fűbe harapnak.

Eközben Shinrou és Haruki, hogy megakadályozzák az ellenfél túlerőbe kerülését elkezdik az Anya által létrehozott Húszsákokat elégetni és szétrobbantani. Mivel a kis vakarcsok még nem születtek meg, így igen jó esélyük van arra, hogy elpusztítsák az összeset, még a megszületésük előtt. Tervük be is válik, ugyanis a szobában található összes csüngő valamit, sikeresen elpusztítják. lenne egy kis idejük, hogy kifújják magukat, ugyanakkor a következő pillanatban az ajtó kiszakad a helyéről. S alig pár centire repül el Haruki mellett. Szerencséje volt a lánynak, talán éppen alacsony termete miatt, hogy a hatalmas ajtó nem vágta ketté. Az ajtónyílásban pedig Shinrou és Haruki számára is feltűnik a főellenség, aki az egész problémáért felelős. Anya. Azt azonban ügyesen érzékelték és sajnos igazuk volt, egy arrancar áll előttük. Szemkápráztatóan gyönyörű nő áll előttük, arcáén a harag helyett, olyan kedves mosoly, mintha a gyermekeire tekintene. hangja lágy és kedves, mintha rosszcsont gyermekeit szeretné kedvesen megdorgálni.
- Ejnye gyerekek, hát szabad ilyen felfordulást csinálni? Elmegy egy kicsit anyu és rögtön rosszalkodni kezdtek? Meg kell ,hogy dorgáljalak benneteket!
Rikoltja az utolsó mondatát, megcáfolva azon tényt, hogy gondoskodó anyuka. Széttárja a kezeit és ...

Mindenkinek:
Shinichi, Shuko, Haruki és Shinrou különös dolgot érzékelhet az egyik pillanatban. Mintha az egész világ egy rövidke másodpercre hullámzani kezdene... ami még furcsább, hogy orvosi köpenybe öltözött shinigamikat vélnek látni. Lehet, hogy a sok felszabaduló reiatsutól hallucinálnak vagy korábbi események játszódnak újra? Létezik, hogy egyfajta emlék visszacsatolás tanúi lehetnek? Ki tudja, az viszont biztos, hogy pár pillanat múlva az egész esemény visszatér oda, ahol eddig abba maradt. Folytatódik a harc.

... Anya aprócska energia gömböket lő a két shinigamira. Az lövedékek becsapódáskor robbannak, ezt az eltévedt lövedékek becsapódásakor tudják meg, így nincs más hátra, mint kitérni a lövedékek elől és valahogy legyőzni az arrancar hölgyet, nehogy egy húszsákban végezzék bébitápként. A lövedékek nem kimondottan gyorsak, így eltudják kerülni, azonban koránt sem lenne túlzottan kellemes, ha bármelyik is eltalálná őket. Hiszen a falakból igen komoly darabokat szagattak ki.

Haruki és én úgy tűnik, hogy sikeresen megszabadultunk a szobában lévő zsákoktól. Örülök, hogy sikerült a Kongoubakuval besegítenem Haruki-sannak, hogy elpusztítsuk ezeket a szörnyű porontyokat. Semmi kedvem nem volt, ismét hallgatni a sírásukat és a táplálékukká sem kívántam volna válni, ami pedig roppant esélyes lett volna, ha sikerül megszületniük. Ketten azonban rövid úton megpecsételjük a kis bestiák sorsát és sikeresen kitakarítottuk a szobát. Már éppen kezdenék komoly köszönet nyilvánításba Haruki-sannak, amikor az ajtó, amit korábban ránk zártak, hatalmas sebességgel száguld el Harukitól alig pár centire. Amennyiben picit máshol áll, úgy a fejét akár le is vihette volna ez a súlyos vasajtó. Amikor az ajtóban álló arrancar nőre pillantok, komolyan felvonom a szemöldököm.
- Te vagy ennek az egésznek a kieszelője? Szabadszülött patkány.
Választ nem kapok, helyette viszont valami furcsa vízióban lesz részem. A fene egye meg, hogy micsoda problémák jönnek elő, ha az ember csinálja a dolgát. Elég furán nézek a köpenyes shinigamikra. Majd a pár pillanatig tartó látomás után visszazökken minden a kerékvágásba. Nincs is időm a látomással törődni, így muszáj vagyok azzal foglalkozni, hogy kitérjek a lövedékek elől. Úgy tűnik, hogy nem kimondottan nehéz a dolgom és shunpot használva elkerülöm a falból hatalmas darabokat kiszaggató lövedékekkel való találkozást. Amikor végre sikerül elkerülnöm a támadásokat és jutok egy szusszanásnyi időhöz, az arrancarra mutatok.
- Bakudou 61: Rikujoukourou!
Idézem meg a hatrudas fénybörtönt, hogy segítsem Harukit a harcban, hátha kitalál valami okosat az arrancarral szemben és sikerül gyorsan pontot tennünk az események végére. Amennyiben sikerül elfognom, úgy Kenshikot kétkézre fogom és kivárom Haruki-san támadását, majd csak utána támadom meg az Arrancart. Megpróbálom a jobb karját megvágni.

Spoiler:

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Szer. Nov. 28, 2012 4:02 am

A támadás gyönyörűen kivitelezett, és hatalmas teljesítményű volt, olyannyira hogy a darabokra szakadt ellenfél megállíthatatlanul hullik felém...
Mi a ...
Talán csak ennyire lett volna időm, ha szóhoz tudok jutni, de nem tudtam. A véres húsdarabok, és egyéb részei a lidércnek maguk alá temetnek. Talán akkor éreztem utoljára ekkora súlyt a testemen, amikor életem utolsó másodpercében felrobban a bomba. Nem az határozottan nagyobb volt. Habár fele ennyire sem éreztem.
Egyre kevesebb levegő tartalékom arra ösztökél, hogy kijussak a börtönből, amit a lidérc talán utolsó cselekedete képen szívatásból talált ki nekem. Lényegtelen az ok. Nem maradt olyan nagyon sok energiám, de azért nem is merültem még csontra, egy pillanat alatt összegyűjtöm erőm egy részét, hogy véresőt előidézve szökőkút szerű robbanással vájjak utat magamnak a felszín felé.
Csurom véresen, és igen csak morcosan lépek elő a tetemből, ami fogva tartott. Más helyzetekben gondolkodnék, és tervezném, hogyan fogom az előnyömre fordítani ezt a sok vért, de jelenleg az ami a legjobban lefoglal, az az elém táruló látvány.
Kettő darab örvény lett különböző irányokba csúszkálva. Az isten se tudja hogyan lettek ketten, nem is figyeltem, de most már lángnyelvek is forognak körülöttük. Az a gyanúm, hogy elraktározza a rá kilőtt kidoukat, és amikor ő jónak látja hasznosítja őket az ellenfél ellen. Hát legyen. Úgy sem vagyok nagy kidou specialista... tulajdon képen semmit semmit nem tudok róluk... de most megmutatom mi mindenben vagyok még jó!
Ahogy realizálom a helyzetet a két örvény már messze jár egymástól, hát nem egy támadást használok. Shinichire nézek.
- Shinichi! Fedezz!
Mondom neki magabiztos hangon, és éppen maradt lábamról elrugaszkodva kiugrok a hullából, fittyet hányva fájdalmaimra, meg arra a tényre, hogy valószínűleg olyan fájdalmakban lesz részem földre érkezéskor, amit még örvénynek sem kívánnék, egy technika alkalmazásába kezdek.
Az ugrásból lendületet nyerve perdülök, és iker fegyvereimmel két irányba kettő-kettő Kenseit használok. Feltételezem hogy mindketten kevesebb, mint 5 méter távolságra vannak, ellenben ha ez nem kivitelezhető, akkor csak az egyiknek (amelyik közelebb van) ugrok neki. A támadásnak tudtommal köze nincs a kidouhoz, így csak nem nyeli el, és ami a legjobb, hogy közvetlen támadás, egy pillanat alatt betalál. Ha betalál nagyon sanszos, hogy keresztbe szántja a lidérc pofa fejét. Ha nem... Nos az elég furcsa lenne, de megtörténhet.
Miután nyugtázom az eredményt, kecsesen földre érkezek, és abszolút otrombán elterülök a földön, és zihálva próbálom visszafogni a fájdalom kiáltást, amit a lábamból származtatható fájdalom vált ki.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Csüt. Dec. 06, 2012 12:13 pm

Az adjuchas úgy nyeli el a technikámat, hogy a közelébe sem megyek, és úgy tűnik, reiatsuhoz is jutott belőle, mert rögtön lemásolja magát, talán pont a kidoum elvén. Úgy tűnik, nem szabad kidouval támadni, talán a fizikai támadásokat kevésbé bírja, de veszélyes kipróbálni. Nem egyértelmű, hogy képes-e elnyelni egy élőlényt, de az előbb elnyelt néhány tárgyat, úgyhogy nem kizárható, hogy nem csak a kidout, de mást is el tud nyelni. Ha most sértetlen lennék, és lenne még lélekenergiám, megpróbálkoznék fizikai támadásokat végrehajtani ellene, de nincs már hozzá elég erőm, megsérültem, és ha elnyelne, nem valószínű, hogy esélyem lenne kiszabadulni, már ha egyáltalán túlélném a belsejében pár másodpercnél tovább.
Shuko meglepően könnyedén, gyorsan szétvágta a lidércet, talán alábecsültem. A szellemi képességei valóban nem múlják felül a Juuichibantai tisztjeinek sugárzó géniuszát, úgy tűnik, nagyon jó harcos. Egy pillanatra ugyan visszafojtom a lélegzetem, amikor a halott hollow teteme rázuhan, de mielőtt megpróbálnám kiszabadítani, kiszabadítja magát. Nekem nem valószínű, hogy sikerült volna, úgyhogy mindenképp figyelemre méltóak a képességei. Ha kicsit gondolkodna is, talán egyszer hadnagy is lehetne belőle.
Nem maradt sok reiatsum, úgyhogy bár bólintok, nem tudom, hogyan fogom fedezni a Hachibantai tisztjét, és bár normális körülmények között könnyedén megoldom ezt a problémát, tekintve, hogy viszonylag jól bánok a karddal, most, fél kézzel aligha tudok olyan mélyen a hollowba hasítani, hogy az komolyan megérezze, főleg, ha neki is hasonlóan masszív a bőre. További kidoukkal bombázni értelmetlen lenne, úgyhogy jobb híján, a zanpakutomat kell bevetnem ellene.
Behunyom a szemem, és a megmaradt reiatsum egyetlen támadásba készülök összesűríteni, éppen csak annyit tartok meg, hogy képes legyek mozogni a továbbiakban magamtól is, bár soha nem voltam jó shunpo használó, aligha menekülhetnék el, ha vissza kéne vonulni. Támadnom kell, és bár harc közben felelőtlenségnek tartom leengedni a figyelmet, ezúttal nem tehetek mást, szükségem van Kurosame segítségére.
Bár nem beszélgetek vele, ahogy mindig szoktam, amikor meditálok, megértjük egymást, tudja, hogy most tényleg szükségem van rá, az életünk múlik rajta. Ezúttal nem mondja, hogy magamnak kell rájönnöm, hogy használjak egy technikát, nem sugallja, hogy már tudom a választ, hanem segít létrehozni a vizet a kard körül.
Érzem, ezúttal sokkal könnyebben megy a reiatsum összesűrítése, és bár nem lett olyan nagy ez a fekete vízből álló technika a kardom körül, mint amikor tényleg mindent beleadok, erős, bizonyos szempontból talán még erősebb, sokkal sűrűbb. Nem úgy vág, mint egy hatalmas súlyú naginata, sokkalta inkább úgy, ahogyan arra a zanpakutom formájából következtetni lehet: mint egy éles katana. Még most, hogy nincs reiatsum, sem olyan megerőltető így a Kuronami technika, ha rendesen megtanulom, talán erőlködés nélkül, kis reiatsu használattal is létre tudom hozni a támadáshoz szükséges vizet a későbbiekben.
Egy pillanatra elhomályosul a tekintetem, mintha hullámozna körülöttem a tér, és fehér köpenyes alakok sürögnek-forognak körülöttem. Először illúziónak hiszem, de gyorsan tovaszáll, én pedig, jobb híján, betudom a fáradtságnak. Lehet, hogy tényleg illúzió, de nincs időm, Örvény közel van, támadnom kell. Felemelem a bal kezem, Kurosame pengéje körül összegyűlt a reiatsum maradékából létrehozott magas nyomású víz.
- Kuronami- egy függőleges vágással küldöm a gyűrűsféreg felé a támadást, ami ezúttal mintha gyorsabb is lenne a szokásosnál, úgyhogy remélhetőleg nem lesz ideje kitérni. Attól nem félek, hogy elnyeli, a vízsarló majdnem két méter hosszú, és bár nagy a pofája, ha kitátja, és pont el is kapja a közepét, a széle akkor is darabokra hasítja a száját. Viszont ez csak egy shikiai támadás volt, ez pedig egy adjuchas, vagy legalábbis egy klónja, nem biztos, hogy azonnal belehal a támadásba.
Egy pillanatra megszédülök a reiatsu-veszteségtől, a kardom a földbe szúrom, és veszek néhány gyors levegőt, mire újra tudok mozdulni, és felmérem a terepet. A shikaiom megszűnt, már csak fizikai fegyverként forgatom Kurosamét, és érzem, hogy ha akár egy sokatsuit használnék, elájulnék. Homályos a látásom, megsérültem, gyakorlatilag harcképtelenné váltam, ha az adjuchas túlélte, bajban vagyunk.

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Pént. Dec. 07, 2012 6:32 am

A több zsáknyi lídérc csecsemőt Kamioka-sannal közös erővel megsemmisítjük kidouinkat felhasználva. Talán szerencsénk volt és időben érkeztünk, hogy még nem jött el az ideje, hogy ki keljenek a gubóikból a kis fattyak. Vagy éppen Anya úgy próbálta időzíteni a kikelésüket, hogy akkor történjen meg, amikor ideérünk. Biztos nem számított rá, hogy kettéválunk, és korábban érünk ide. Pedig gondolhatta volna, hogy arra két semmirekellőre nem bízhat semmi feladatot, mert úgy is sem végzik el teljes sikerrel. Ebből lehet következtetni, hogy ő sem olyan okos, még ha arrancarrá is változott, hiszen vannak selejtek is.
Nem volt időnk a következő lépésünkön gondolkoznunk, mert nem sokkal azután, hogy az összes gubót kivégeztük, az ajtó hirtelen elrepül előttem, amitől egy kicsit megijedtem. Az ajtóban pedig ott áll Anya, aki emberi formában volt, tehát tényleg arrancar lett belőle. Az elején mézes-mázos hangon kezd el beszélne, de nem dőltem be neki, egyből tudtam, hogy ránk akar támadni és az később be is bizonyosodott, amikor változtatott a hangerősségén és széttárta a karjait.
Ekkor mintha a környezet meginogna körülöttünk pár pillanatig, majd 12. osztagos tudósok jelenek meg. Nem tudom, mire készülhet ezzel az arrancar, de nem hagyom, hogy ezzel elterelje a figyelmemet és meglepetésszerűen támadjon rám. A mászkáló tudósok között folyamatosan az arrancar nőt figyeltem, de egyszer csak eltűnnek a köpenyesek és csak akkor kezd el támadni Anya. Ezt nagyon furcsálltam, hiszen minek csinált volna elterelést, ha nem is használja. Vagy nem is ő idézte elő?
Ezen egy ideig agyalok, miközben kis energia gömböket kerülök ki, amik nem voltak valami gyorsak, így a legtöbbet shunpo nélkül is könnyedén el tudtam kerülni. Ereje viszont egy közepes erősségű kidouval vetekszik, ezt a falba és a földbe csapódásukkor állapíthattam meg. Ez viszont kevés lesz ahhoz, hogy minket legyőzzön. Még arra is volt időm, hogy kecses mozdulatokkal kerüljem ki a gömböket, mert megtehettem. Persze, így már néha shunpot is kellett alkalmaznom, de ez belefért.
Közben már levonhattam a következtetést, hogy Anya képességeit éles harcban csak előkészületekkel tudja használni. Fő technikái a csecsemők gyártása, az energia gömbök pedig azért vannak, hogy ne legyen védtelen. Lehet, hogy ha már elkészültek volna a gyerekei, akkor valami speciális támadást is tudnának használni, de nélkülük mondhatni nem ér semmit. Lehet, hogy valamennyire okos is, legalábbis a többi itteni lídércnél biztos okosabb, de a mi tudásunk közelébe sem ér.
A játéknak azonban vége. Ahogy meghallom Kamioka-san hangját, hogy egy bakudouval bénítja le ellenfelünket, egyből Anya fölé shunpozok. Összekulcsolom a két kezemet és a lélekenergiával átitatott öklömmel csapok le Anya fejére. Ha a földre zuhant sem hagyom annyiban, hiszen ettől még biztosan nem lett vége. Nem hagyok egy szusszanásnyi időt sem neki, máris folytatom a támadásomat. Ezúttal a hátát célzom be és villámgyors ütések sorozatával próbálom a földbe tiporni, esélyt sem adva neki, hogy ebből fel tudjon állni.
Ha ez mégis megtörténne, akkor meglepődnék, hiszen jó sok erőt beleadtam a technikába. Bár nem lenne meglepő, ha erős lenne a hierroja, ha már ilyen gyenge támadásai vannak. Mégis bízok benne, hogy nagyon kifejletlen ahhoz, hogy erős védelemmel rendelkezzen. Már támadás közben is éreztem, hogy elkezdtem vérezni a korábbi bébi harapásnál, így próbáltam visszafogni a hirtelen mozdulatokat.

Spoiler:

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Pént. Dec. 07, 2012 1:08 pm

Az Alfa Labor megtisztítása, a terveknek megfelelően halad. Shinichi és Shuko, nagy meglepetésére, a két Örvény mint valami színes gáz, miriádnyi részekre szakad, majd olyan nyugalommal füstöl el, ahogyan azt elképzelni is nehéz. Egyszóval a két klón eltűnik. Haruki és Shinrou ellenfele, Anya se végzi szebben. Lassan aprócska üvegszilánkokra hullik, ahogyan Haruki beviszi a végzetes támadást. Egy dologra képtelenek a shinigamik. Megkeresni a társaikat. A négy shinigami előtt ugyanis a kép, az előbbihez hasonló módon hullámzani kezd, majd lassan darabokra hullik, mintha egy tükröt törtek volna szét, az eddigi titkos Alfa Labor egyszerűen megsemmisül. A shinigamik pedig ahelyett, hogy a semmi kellős közepén találnák magukat, mindannyian egy ülésre állított támlával rendelkező vizsgáló asztalon ülnek. Fejükre EEG kötve, mellettük pedig hatalmas kocka alakú gépek pittyegnek. Kicsit még kótyagosok, még nem tisztult ki számukra a világ azonnal. De efféle dolgokat hallanak.
- Pszichikai ébrenlét szint... 40% és növekszik...
A világ még meg-megremeg a shinigamik előtt s a szoba a másik oldalán egy másik shinigamit is megpillanthatnak, aki meditációs pózban ül és felfelé tartott tenyerei fölött egy szivárvány színeiben vonagló zanpakutou lebeg.
- Pszichikai ébrenlét szint, 55% és növekszik. Éberségi szakaszhoz közelednek. Agyműködés rendben, vérnyomás rendben, ingerküszöb normális.
A "felébredő" shinigamik mindegyikéhez oda lép egy fehér köpenyes tudós és egy lámpával belevilágít a szemükbe. Majd a reflexvizsgálat következik, egy aprócska kalapáccsal ráütnek mindenkinek a térdére.
- Szorítsa meg az ujjam.
Adják feladatba, utoljára Harukinak, ugyan azt a feladatot, mint a többieknek. Shinrou is egy ilyen asztalon ül. Úgy tűnik, hogy ő tapasztaltabb már ezen kísérletben. Egy papírlapra ír, majd a kis csoport felé fordul.
- Köszönjük a részvételüket a kísérletben. Amit tapasztaltak, az Hiozuki-san shikai képessége volt. Amit felturbóztunk egy kísérleti gyógyszerrel. Alig három óra múlva ki fog ürülni a szervezetükből, fogyasszanak sok folyadékot... A kísérlet célja az volt, hogy mennyire tudunk valóságos környezetet, valóságos eseményekkel generálni a gyógyszer segítségével. Tehát, egyfajta hallucináció áldozatai voltak. A későbbiekben orvosi célokra, rehabilitációs programjaink bővítésére kívánjuk használni, eme lehetőséget. A vizsgálatok alapján, abszolúte mellékhatásoktól mentesen vészelték át. A sérülések helyein érzett, enyhe fájdalom semmiség. Az agyunk még az események hatása alatt áll.
Miután a magyarázattal szolgált, a társaságot átkíséri egy fogadószoba vagy előcsarnoknak tűnő helyiségbe, ahol egy közeli asztalkára mutat, amin különböző édességek és ételek sorakoznak.
- A sikeres kísérlet örömére, csapunk egy kisebb partyt. A placebo hatás elkerülése végett szolgált az elszabadult lidércekről szóló kis történet. Elnézésüket kérem, ha esetleg megbántódtak volna. Kérem érezzék jól magukat a fogadáson.

// Ez az utolsó és záró poszt. Amennyiben valaki szeretne még írni egy posztot, az megteheti, bár egyáltalán nem kötelező. //

Tárgy: Re: Az Alfa Labor felszabadítása Szomb. Dec. 08, 2012 11:10 pm

Mivel a kísérlet sikeresen befejeződött, ezért LEZÁROM a küldetést!

Kamioka Shinrou, Shiranui Haruki, Hakusaya Shinichi, Nishihara Shuko: 2500 LP és 3000 ryou.

Hakusaya Higen: Mivel csak a küldetés feléig vett részt az eseményekben, ezért ennek megfelelően levonásban részesül. 1000 LP és 1500 ryou.