-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 A Kardok és Rózsák egylete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te15900/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (15900/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyHétf. Május 28, 2012 4:58 am

Topik Helye: Seireitei és környéke/ Város/ Shinigami Egyletek
Neve: A Kardok és Rózsák egylete
Leírás:

A Kardok, és Rózsák egylete


Az egylet leírása:
Az egylet egyik fő témája, az egészséges test, és lélek. Éppen ezért az egylet tagjai a Tai Chi nevű harcművészetet gyakorolják, ami nem is igazán harcművészet. A Tai Chi inkább egyensúlyt teremt a test, és a lélek között. Segítségével kiegyensúlyozott élet érhető el. Vannak szabad Tai Chi edzések, de vannak rendezvények, amiken Tai Chi harcosok mérik össze tudásaikat. Ha részletesebben érdekel a Tai Chi, olvass utána >> ITT

Az egylet ezen harcművészet oktatásán kívül, még az egyéb művészetekre is nagy hangsúlyt fektet. Ilyen például a költészet, és a festészet. Ugyan akkor a fegyverőrültek Mekkájává is válhat ez az egylet, hiszen az egylet támogatja különleges fegyverek gyűjtését, és készítését. Előszeretettel ötvözi az említett három érdeklődési kört.
Az egylet közben a shinigami, és a zanpakutouja közötti kommunikációt, és egyensúlyt is fontosnak tartja. Éppen ezért foglalkozik lelki gyakorlatok elvégzésével is.

Az egylet célja:
A cél egyszerű. Képzettebbé tenni a shinigamikat, ápolni a lélek-lélek köteléket, barátságokat kialakítani különböző osztagok között, és a művészetekben tehetséges embereket támogatni. Természetesen nem kötelező minden iránt érdeklődni az egyletben, de legalább egy érdeklődési körben aktívan részt kell vennie a tagnak. Az érdeklődési széthúzásokat nem szereti az egylet, és bünteti is azt a saját maga rendszere által. Pl.: Ha te szereted a harcművészetet, de utálod a költészetet, és ennek nyíltan hangot adsz, azzal semmi probléma nincs. De ha mást ócsárolsz, és próbálsz megalázni, azért mert te nem érted azt a verset, és szerinted rossz, akkor várhatóan egy-két figyelmeztetés után kicsapnak az egyletből.

A klub hegység a városban található, egy kiállítási terem képében. Az állandó bérlés miatt nem kell folyton cipekedni.
Az egylet művész részlege:
A Kardok és Rózsák egylete Dojo6
Az egylet edzései a kertben a szabad ég alatt folynak:
A Kardok és Rózsák egylete Japanesegarden


Taglista:
- Shiranui Naomi ( Egylet vezető)
- Aikawa Chiyo
- Genki Takashi
- Chirouchiba Airisu
- Hakusaya Higen
- Kazuho Kira
- Hana Akamoto
- Fukuyama Hidekazu


A hozzászólást Shuko összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Jan. 28, 2013 7:52 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te15900/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (15900/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyKedd Május 29, 2012 9:11 pm

A megnyitó buli! Üdv az egyletben!


Már egy ideje fel alá rohangáltam a frissen kibérelt kéjlakban, és rendezgettem azt a kevés bútort, ami egyébként volt, illetve állványokat, tartó szegeket. Próbáltam pompás állapotba pofozni ezt a művésztermet. Elég nagy lett, és még egy asztal is simán elfért benne. Hoztam boltból szakét, és mindenféle sütit, kinek mihez van kedve. Legjobb tudásom szerint elrendeztem mindent. Valamilyen szinten értek a dekorációhoz, de azért nem kérkednék vele. Én inkább verseket írok, de azt aztán senkinek nem mutatom meg, maximum úgy, hogy anonymus írta, nem én. Az megnyitó ünnepélyre saját magamon kívül hét embert vártam. Erre az alkalomra, egy különös kimonómat vettem fel. Ezt direkt az elegánsabb partikra varrattam. Olyan, mint bármelyik kimonó, csupán ez mindenféle színben pompázik. Aranybarna alapon vöröses barna, és egyéb árnyalatú alakok díszítették. A kertel viszont problémák lesznek. Már csak azért is, mert a bokrokat, virágokat, fákat gondozni kell. Ez elfogja minden időmet venni. A Tai Chi edzések, viszont nagyon hangulatosak lesznek. Való igaz, jómagam, aki létrehozta az egyletet, még nem igazán foglalkozott sokat a Tai Chivel, de éppen ezért vannak a többiek. Ha jól tudom, már van is egy tagunk, aki ért ehhez a művészethez. Én maradok kritikus, és időként írok is. Illetve majd vezényelem a lélekgyakorlatokat. Lassan el tudom érni a saját belsővilágom is, és akkor aztán tökéletesen fog menni az is. Még egyszer körbejártam a hatalmas művész termet, és kicsit megirigyeltem, hiszen milyen poén lenne már itt lakni? Jó mondjuk egyáltalán nincsen berendezve, de hát még csak most indultunk. Az alap felszereléshez képest, még így is sokat hoztam ki belőle. Nyolc főre számoltam magammal együtt, így a poharak is ennyien voltak. Két üveg szaké díszelgett az asztal közepétől jobbra, és balra szimmetrikusan elhelyezve. Középen egy virágcsokor foglalt helyet a vázában. Miután leellenőriztem, hogy minden rendben van e, megfogtam a táblámat, és kisétáltam a kapuba. A táblán annyi állt, hogy " A Kardok és Rózsák egyletének megnyitó bulija az épületben van! Kerülj beljebb!". Kifüggesztettem a kapura, és elégedetten néztem az eredményt.
- No hát Shuko, nem is tudtam, hogy ilyenekre is képes vagy...
- Hát igen, így jár aki alábecsüli a kreativitásom. Elvégre én is művész vagyok, csupán vérrel.
- Akkor már mi is azok vagyunk!
- Ti vagytok az ecset, amit forgatok, nélkületek nem lennék művész.
- Ne hízelegj, az ecset titulus akkor sem tetszik...
- Ez csak egy hasonlat drágáim.
- Amúgy miért állunk idekint?
- Hát az első embert én fogadom tárt karokkal.
Vártam is, hogy megérkezzen az első tagunk, bárki lesz is az. Kicsit meleg volt, de nem igazán hatott meg. Délelőtt volt, és a nap még csak nem rég kúszott fel a horizontról. Kíváncsi vagyok a tagokra.

// Minden tagot várok megjelenésre, természetesen nem kötelező, de azért jöjjünk már el Very Happy. A posztolási sorrend a következő.- Nishihara Shuko, Aikawa Chiyo, Genki Takashi, Chirouchiba Airisu, Hakusaya Higen, Kazuho Kira, Hana Akamoto, Fukuyama Hidekazu. Ha valaki nem jönne, az értelem szerűen kimarad. Ha így történne kérem szóljon előre! Köszönöm! //
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te31700/45000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (31700/45000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptySzomb. Jún. 09, 2012 12:39 am

A pillantásom újra a kis papírra esett az asztalon.
- Hogy én hogy fogok oda eljutni! - sóhajtottam mintegy magamban. Kivételesen egy viszonylag kényelmes, almazöld yukatát kaptam föl, ami nem volt túl meleg, és belebújni is könnyű volt, majd visszabújtam a zórimba. Gingitsunét a derekamra kötöttem, majd a meghívót fogva elindultam. Igazából fogalmam sem volt arról, hogy merre menjek.
- Valami ötlet? - kérdeztem meg Gingitsunét, hátha ő tudja.
- Talán ahogy mindig szoktad... - válaszolta, vagyis gőze sem volt neki sem. Sóhajtva kerestem egy viszonylag egyenes faágat, a végére állítottam, majd elengedtem. Az ág eldőlt, én pedig heves vehemenciával indultam el az általa mutatott irányba.
- Chiyo... - szólalt meg a róka feltűnően gyengéden a fejemben - nem arról volt szó, hogy be kell menni a belvárosba?
- De oda tartunk! - bólintottam lelkesen.
- Most épp kifelé megyünk. - tényleg nagyon óvatos és aggódó volt a hangja - ha így folytatod, a várost körülvevő falhoz fogunk megérkezni...
Kissé elvörösödve hátraarcot vágtam le, és elindultam vissza. "Még jó, hogy időben elindultam!" - gondoltam magamban.
- Ezzel felettébb egyet tudok érteni! - helyeselt a kardom.
- Ne szemtelenkedj! - morrantottam rá.
- Ez még nem volt szemtelenkedés! - valahogy biztos voltam benne, hogy pimasz vigyor trónolna a képén, ha most látnám.
- Ugye nem szeretnél paradicsomlében fürödni, ha hazaérünk? - vigyorodtam el én is.
- Ki tudnám hagyni! - helyeselt a róka. Tudtam, hogy utálja a paradicsomot, épp ezért kiváló zsaroló eszköz lett belőle.
- Akkor viseld jól magad! - bólintottam.
Mikor úgy éreztem, hogy már beértünk a város sűrűjébe, elkezdtem elveszett jó kislány módjára tudakozódni. Majd minden szembe jövőt megállítottam, hogy tudnak-e valamit a Kardok és Rózsák egyletéről. Az áldozataim valamennyien nagy szemekkel és kissé csodálkozva rázták meg a fejüket. Persze hála a kitartásomnak (meg talán a rutinomnak, hisz nem ez volt az első eset, hogy eltévedtem) találkoztam egy idegennel, aki véletlen tudta, miről beszélek. Mint kiderült a környéken lakik, vagy valami hasonlót mondott, miközben magabiztosan megindult. Hálásan és lelkesen szegődtem a nyomába. Vagy lerítt rólam a teljes elveszettség, vagy csak jószívű volt a megmentőm nem tudom, de egészen az utcáig kísért és még meg is mutatta a házat ahova mennem kellett. Lelkesen meghajoltam, miközben elköszöntem és megköszöntem a segítségét, majd kissé kipirult arccal, és nem kicsit kíváncsian lépdeltem a megadott úti cél fele. Shunko-kun már kint várt az ajtóba, és amikor meglátott lelkes integetésbe kezdett.
- Már csak ez hiányzott! - hallottam a kardom nem túl lelkes morgását.
- Csitt legyen, vagy paradicsom fürdő- vágtam rá, miközben kibújtam a papucsomból, és beléptem a terembe. Jó mély levegőt vettem a kellemesen hűs levegőből, miközben kíváncsian körbe kémleltem.
Vissza az elejére Go down
Genki Takashi
2. Osztag
2. Osztag
Genki Takashi

Férfi
Scorpio Buffalo
Hozzászólások száma : 192
Age : 38
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: Nibantai, yonseki, A Névtelen Egység parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te25700/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (25700/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptySzomb. Jún. 09, 2012 7:51 am

A Kardok és Rózsák egylete érdekesen hangzott ahhoz, hogy csatlakozzak hozzájuk és részt vegyek a programjaikon. Szeretek meditálni, ebből pedig az következik, hogy kedvemre vannak az olyan foglalkozások, amelyek kapcsolatban van a meditációval. Az egylet megalakult és úgy hallottam, hogy az egylet alapítója úgy gondolta egy egylet nyitó bulit akar tartani. Nem telt sok időbe és meg is kaptam a meghívót. A rendezvényre egy üveg szakéval és alkalomhoz illő öltözékkel készültem. Öltözékem semmivel sem különbözött a gyakorló öltözékek szabásától, hacsak annyiban nem, hogy a bal oldalán díszített hímzés húzódott. A válltól, egészen a derékig nonfiguratív minták voltak hímezve. Konkrét jelzésük nm volt, de összeállításuk harmonikus elrendezésről árulkodott. Csak ezért vettem meg, semmi másért. A Tai Chi pedig igen közel van a harmóniához, hát gondoltam, miért ne vegyem fel ezt a ruhát. Övembe Heiwát tűztem. A másik hatalmas lehetőség, amit láttam ebben az egyletben. Mivel igen jól játszok fuvolán, senkinek nem lesz ellenvetése, ha időnként játszok. Korán elindultam, hogy időben oda érjek. Még volt egy kis dolgom mielőtt oda mentem volna az egylet épületébe, így arra gondoltam, hogy kiülök kicsit az osztag kertjébe. Kényelmesen elhelyezkedtem és lassan meditációs állapotba hoztam magam. Békés és csöndes volt a kert, így nem nagyon kellett attól tartanom, hogy megzavarnak. Különben sem zavart volna senki, időközönként szép számban jönnek ide ki a 2. osztagos shinigamik meditálni és edzeni. Ahogyan arra számítottam, senki sem zavart meg meditáció közben, ennek pedig az volt a következménye, hogy amikor elvégeztem minden gyakorlatot, amit szerettem volna elvégezni, azon kaptam magamat, hogy késésben vagyok. Első pillantásra legalábbis úgy tűnt, hogy mire oda érek az épülethez, rajtam kívül már mindenki ott lesz. Ennek ellenére nem estem pánikba, inkább arra koncentráltam, hogy találjak egy rövidebb utat. Szerencsém volt, alig indultam el, eszembe jutott, hogy a pontos címhez el lehet jutni egy szűkebb utcácskán keresztül is. Amennyiben nem tévedek el, úgy elég hamar oda találok és még időben érkezek. Összekaptam magam és a még eddigi ismeretlen úton indultam el, hogy oda találjak. Nem is kell mondanom kicsit megrémültem, amikor megpillantottam az Okashi épületet. Nem a cukrászdához akartam jönni, de mint kiderült nem tévedtem túl sokat. Sőt, az épületre néhány könnyed akrobatikus mozdulat után felmásztam. A tetőről a kilátás nem volt sokkal szebb, mintha egy raktár tetejéről lestem volna körül, de ez most egyáltalán nem volt zavaró. A kilátás szép volt, de azon kapom magam, hogy alig két sarokra ott az a bizonyos épület, ahová nekem mennem kell. Megjegyeztem az irányt és lemásztam a boltról. Útközben azonban megcsúsztam valami borzadályos folton, ami a falra kezdett el felkúszni, még évekkel ezelőtt. Borzalmas, hogy milyen egészségügyi követelményeknek nem tesz eleget a bolt tulajdonosa. Végül azonban arra a következtetésre jutottam, hogy egyszerű beázásról van szó. Aztán az orromat megcsapta a szaké jellegzetes szaga. A franc enné meg, hát nem eltört? Ezzel még nem is lett volna gond, ha nem a ruhámra ömlött volna az alkoholos folyadék. Megráztam a lábamat, hogy a még fel nem szívódott löttyi ne szívódjon föl. Most mindenki azt fogja hinni, hogy alkoholista vagyok. 2. osztagosként egyszerűen nem jelenhetek meg és nem keverhetem magamat kétes hírnévbe. Így kénytelen voltam haza shunpozni, rohamtempóban a kapitányságra. De legalább tudtam, hogy hová megyek és milyen irányba, milyen útvonalon, ez hatalmas előny volt. Szobámban azonban nem találtam még egy megfelelő öltözéket. Rövid morfondírozás után úgy döntöttem, hogy akkor egyenruhámat veszem föl. Így is tettem. Miután ismételten felöltöztem végig shunpoztam az immáron ismert útvonalon és meglepetésemre még csak most pillantottam meg az első vendéget. Egy 11. osztagos lány. Az aktája tiszta, semmi veszélyes megnyilvánulás. Shunpommal végül Shuko előtt állok meg. Első pillanatra kissé ijesztő lehet, hogy egy Éjféli bőrruhás alak érkezik, ilyen sebesség mellett. De nyugodt hangom és fejem búbját vakaró kezem látványa megértetheti vele, hogy nem letartóztatási parancsot hoztam ellene.
- Szép estét. Kicsit elnéztem az időt és azt hittem, hogy késésben vagyok. Egyébként gratulálok a az egylet megnyitásához.
Mondom és egy egyszerű mosollyal az arcomon, nyújtom Shuko felé kezemet, hogy kézfogásra invitáljam.
Vissza az elejére Go down
Chiruochiba Airisu
4. Osztag
4. Osztag
Chiruochiba Airisu

Férfi
Aries Horse
Hozzászólások száma : 202
Age : 118
Tartózkodási hely : Talpa és haja között.
Registration date : 2012. Feb. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te17600/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (17600/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyVas. Jún. 17, 2012 10:55 pm

A megnyitó buli!

A Kardok, és Rózsák egylete egy olyan egylet, amiben van helye a művészeteknek, a fegyvergyűjtésnek is a Tai Chi gyakorlatok mellett. Kettő okból jelentkeztem ebbe az egyletbe, az egyik, hogy itt lehetőségem lehet arra, hogy más, hozzám hasonlóan művész lelkekkel való találkozásra, illetve a másik ok a Tai Chi, bár úgy érzem, hogy a zanpakutoummal jól kijövünk, de ahogy tudom ezek a gyakorlatok egészségügyileg is hasznosak, valamint így talán már nem leszek annyira kétbalkezes hakudás, remélhetőleg. ^^”
Már én is elterveztem, hogy a Vanília Fanegyletnek rendezek egy nyitó bulit, s ebben Rosui-neesan segítségét is kértem, hogy a meghívókra rajzoljon valami szépeket, de valahogy még nem készült el, pedig a meghívókat már átadtam neki, amikre rajzolnia kell. Érdekes… Szóval Nishihara Shuko-san küldött egy egyszerű meghívót – így utólag bennem is megfordult a gondolat, hogy nekem is inkább ilyen egyszerűnek kellett volna lennem, >.> de akkor is, pár aranyos rajzzal feldobható egy meghívó, főleg, mert kettő gyerek is van az egyletben. ^^ Hol is tartottam? Ja, igen, Nishihara-san küldött egy meghívót, hogy az egyletének, A Kardok, és Rózsák egyletének a nyitó bulijára elhív.
Mivel nincs semmi más ruhám a pizsamaként használt régi akadémista ruhámon és a 2-3 váltás egyenruhámon kívül, ezért csak annyit tettem, hogy levadásztam a fésűmet már a buli előtti éjjel, így szépen megfésült hajjal indulhattam el, hogy megkeressem az egylet épületét egy tálca apró sajtos, vaníliás pogácsával a kezemben. ^^ Mivel ahogy megkaptam a meghívót készítettem ilyen sütit, bár nem a legjobb, hisz mások biztos finomabbat csinálnak, de én azért büszke vagyok rá. ^^ Bár az egylet neve „A Kardok, és Rózsák egylete” Ginyuushijint közös megegyezésre otthon hagytam, vagyis csak a kard részét. Mivel nem tudtam, hogy pontosan hol van az egylet, ezért a szerintem legvalószínűbb helyeket kerestem fel, mire a nyolcadik próbálkozásra sikerült is megtalálnom. Viszont Ginyuu-chan minden egyes tévedésnél diszkréten kinevetett, aztán megjegyezte, hogy még szerencse, hogy nem egy beteghez kell mennem. >.> ~Gonosz.~
- Csak őszinte vagyok, Aici.

Gyanúsan nagy volt a csend, bár a kapun ott volt a felirat, ami jelezte, hogy jó helyen járok. ~Csak nem túl korán érkeztem… Vagy későn, s már vége? Nem ezt nem hiszem, lehet, hogy csak a napot néztem el.~ Ezekkel a gondolatokkal lépkedtem beljebb, s már közel voltam az épület bejáratához, mikor halk hangokat hallottam bentről, így megnyugodtam, hogy nincs semmi baj. Ahogy benyitottam, beléptem meghajoltam a bent lévők felé, akik között ott volt Chyo-chan is :$ meg Genki-san, s rajtuk kívül még egy személy, Nishihara-san:
- Jó napot mindenkinek! Hoztam egy kevés kis házi sajtos-vaníliás pogácsát. ^^ - Emeltem feljebb a tálcámat, s néztem körbe rajtuk, bár Chiyo-chanra csak egy negyed pillanatig mertem nézni.
Vissza az elejére Go down
Hakusaya Higen
13. Osztag
13. Osztag
Hakusaya Higen

Hozzászólások száma : 25
Registration date : 2012. May. 16.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: -
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te7500/15000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (7500/15000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptySzer. Jún. 20, 2012 7:12 am

egy újabb napra ébredtem. Még mielőtt bele kezdtem volna a reggeli felkészülésbe, gyorsan egy üzenetre szegeztem tekintetem. Végre! Megjött az üzenetem és sikeresen csatlakozhatok a kardok és rózsák egyletéhez. Ez a tudat igazán jó érzésekkel töltött el engem és már sokkal buzgóbb és jobb kedvben kezdtem neki a készülődésnek. Gyorsan mindent bedobáltam a hátizsákomba, magamhoz kaptam zanpakutomat és már szinte futottam ki a házból. Kimenetel előtt még elköszöntem az ébren lévő családtagoktól és már szinte szökdécselve indultam a bizonyos hely felé. A nap még élénken sütött orcámra, úgy reggeltájt járhatott az idő. Odafele menet végig azon gondolkoztam, hogy vajon mit fogok én ott magammal kezdeni, hiszen a családomon kívül alig ismertem shinigamikat és biztos, hogy nem ismertem az egylet tagjait. Gondoltam arra is, hogy viszek valami ajándékot, de már kissé égő lenne visszafordulni, főleg azután, hogy elköszöntem a családtól. Na meg a visszafordulás amúgy sem szokott szerencsét hozni. Igazán reméltem, hogy elfogadnak így, ahogy vagyok és nem leszek egyedül ismét, mint az akadémiai éveimben. Jobb azokra nem visszaemlékezni.
Lépéseim mellett talán néhány halk hangot lehetett hallani Soul Society ezen részén, reggel. Általában ilyenkor még sokan alszanak, de én imádok korán kelni. A koránkelés azt az érzetet adja mindig, mintha sokkal hosszabbak lennének a napok, és ez jó, mert sokkal több dolgot tehetek meg, akár olyat is, amit későnkelés miatt talán másnapra halasztanék.
És íme, már ott is álltam az egylet bejárata előtt. Reméltem, hogy az a fél palack víz elég lesz a mai napra, na meg azt is reméltem, hogy lesz cukorka. Ó, de imádom a cukorkákat! Szinte, mint egy fanatikus. Ha pedig csak csoki lesz, azt nem eszem meg, mert nem szeretem. Lassan, szégyenlősen nyitottam ki a bejárati ajtót, egy enyhe reménnyel, hogy lesz bent valaki. Nos, nem tévedtem, már néhányan az egylet épületében tartózkodtak. Három fiú és egy lány. Igazán sajnáltam, hogy a lány egyedül volt, nem jó érzés lehet különcnek lenni, legyen az akár egy ilyen kis dolog is. Körülnéztem, majd mosollyal a számon, halkan, de nem túl halkan, hogy mindenki rendesen értse, megszólaltam.
- Sziasztok! Hakusaya Higen vagyok és örülök a találkozásnak.
Miután köszöntem nem mentem nagyon messze az ajtótól, helyette inkább a legközelebbi sarok falának dőltem, de nem úgy, ahogy a nagy könyvben szokás, inkább olyan... furán.
Vissza az elejére Go down
Kazuho Kira
Daitenshi
Daitenshi
Kazuho Kira

Férfi
Capricorn Monkey
Hozzászólások száma : 115
Age : 31
Tartózkodási hely : A jégkígyó fészke (Daitenshi főhadiszállás)
Registration date : 2012. Feb. 23.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te19000/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (19000/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyKedd Jún. 26, 2012 9:34 am

Már délután nekifogtam a készülődésnek, hiszen nem akartam elkésni. A Kardok és Rózsák egylet megnyitójára invitált az egylet alapítója, Nishihara Shuko. Mókás figurának tűnt, habár nem volt az én stílusom. Azért a találkozónk a folyóparton, nem volt egyszerű eset, így kellemes emlékként maradt meg. Éji Róka is mindig nevetett, amikor csak felidéztük a dolgot, még ha ritkán is volt ilyen. Azért élénken élt bennünk az élmény, mikor kijátszottuk a betegséget. Az első alkalom, s gyanítottam, nem az utolsó, bár messze volt ez még a gyógyulástól. Ezért is tartottam jónak ezt az egyletet. Ezért is csatlakoztam. Hátha a belső harmónia elérésével, a betegségemből is kigyógyulhatok. Éppen ezért, már korán kezdtem a készülődést, s mindent tökéletesen igyekeztem intézni. Magamra öltöttem egy elegánsabb, mégis hétköznapinak mondható inget, és nadrágot, majd nekivágtam az útnak. Konkrét tervem volt, hogy hova megyek, és mit fogok venni, de azért meglepetések esetére plusz pénzzel a zsebemben indultam el. Éji Róka már most jól érezte magát, és egész nap vigyorgott. Nem is bántam, sőt nekem is jó kedvem lett tőle. Éppen ezért kifejezetten gyorsan tettem meg az utat, a város egyik legjobb italboltjáig.

Noha nem akartam lerészegedni, azért kóstolónak érdemes vinni egy üveg jófajta bort, meg némi szakét. Ugyan nem volt szokásom a vedelés, plusz az alkohol sem hatott rám túlzottan, de nem is ezért volt jó. Az íze miatt szerettem belekóstolni az ilyenekbe. Egy-egy pohár jóféle bort elkortyolgatni, jó társaság mellett, mindig jó élménynek számított. Vettem hát valami italt, amiről úgy gondoltam tetszetős lehet a többiek számára is. Egy üveg szaké, és egy üveg édes-vörösbor társaságában indultam meg a helyszínre. Éji róka dúdolni kezdett egy dalt, amit régen hallottam már tőle, de mindig megmosolyogtatott. Szép volt a hangja, és néha azt kívántam, bár többet hallanám az énekét. De sajnos az időnk nem nagyon engedte meg a lazítást.
Most is próbáltam észrevétlenül osonni a tömegben. Ez már-már a mindennapjaim részét képezte, így aztán nem esett nehezemre az efféle gyakorlás. Hamar átszeltem a várost, és megérkeztem a célhoz.
~ Ön megérkezett. ~ Mosolyodott el Éji Róka, majd lassan én is. Benyitottam, és Shuko-felé vettem az irányt.
- Üdvözlet Nishihara-senpai. Kazuho Kira vagyok, de nyilván ismered a saját öcséd. Igaz Shuko? - Vigyorodtam el, és kezet nyújtottam neki, utalva az első találkozásunkra. Éji Róka is felsikoltott.
~Sziasztok csajok! ~ Kiáltotta Shuko kardjainak, bár tudta, hogy nem hallják. Kézfogás után hátraléptem, majd körbejártam a többiek között, s mindenkinek köszöntem, valamint kézfogással köszöntem. Chiyo volt az egyetlen aki felé csupán meghajoltam, mivel nem akartam túlzottan közel kerülni hozzá, mert akkor isten tudja mi lesz. Nem kockáztattam meg, ezt az amúgy is nehéz technikát egy olyan gyönyörű nő társaságában, mint ő. Végül visszaléptem Shuko-hoz, és átnyújtottam a két üveget.
- Ezeket kóstolónak hoztam. Remélem mindenkinek ízleni fog. - Mondtam miközben átnyújtottam. Majd mindezek után Higen mellé léptem, és én is a falnak támaszkodtam. Elkönyveltem, hogy a szociális, barátságos Kira álcám tökéletesen működik.
Vissza az elejére Go down
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

nő
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 35
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te33500/45000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (33500/45000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyCsüt. Jún. 28, 2012 1:55 am

Üdvözlégy Maris! Tájolódjunk a chi egylethez!

A zöldfűszeres kakukktojás se tudja, miféle csodával határos módon fogok odakeveredni, mert, hogy garantáltan e fogok tévelyedni az tutifix! Nem, nem azért, mert ne tudnék tájékozódni és rossz irányba fordulnék, csak szeretem a zsákos utcákat, ahol nincsenek hobbitok, se Megye, kizárólag kocsma, némi sake-val felvértezve. Pedig, ma nagyon elhatároztam nem csábulok el semmilyen sötét alkohol párlat bódító illatnak! Bemegyek, felmarkolom a cuccot, aztán sietősen távozok! Mire való a port garantáltan felkavaró shunpo, ha nem látványos menekülésre? Szerintem se másra! Na,de ne szaladgáljak felesen ennyire előre, mert még ott se tartok elindultam volna kellék beszerző körútra! Kicsit, mint általában, hiszen sok a munkán, mivel jó hadnagy vagyok és véletlen se azzal ment el az egész napom első osztag hálókörleténél vertem a cserepet kicsattanó jókedvemben. Minden erre irányuló bizonyíték szemfényvesztés, fotómanipuláció, melyért kegyetlen bosszút fog állni a legnagyobb egyletek csapatának méltán támogatott, meg elismert tagjai, hiszen harcos amazonjaink mindennél és mindenkinél erősebbek! Leverjük alattomosan lázadó ellenségeink és most kezdem kicsikét valamiféle power rangers narrátornak érezni magam. Hékás! Ez nem is olyan rossz ötlet! Nő egylet rangers-t is tarthatnánk fent, csak azok a kukabúvár, színes rucik kicsikét gázosak, de minden fel és átalakítható. Egész biztos lennének rá jelentkezők. Meg is van a következő ülésen mit dobbantok, vagy inkább robbantok, ha Tomika szívem szottya meghallja.
Ott tartottam, irány-surány az összeröffenésre, méghozzá teljes harci díszben, mely egy csudálatosan szép lila furisode-t jelentett, ugyanis a kék ünnepi hacukáimat valamerre nagyon elkavarta szeretett leányom garantáltan nem feng shui alapján átrendező szellemisége és így maradt a maradék még zsenge zeller korszakomból, ami kicsit ciki, ahogy bevág a bugyi, de talán senkinek se fog feltűnni az icikécske picikécske baki. Majd a sake jótékonyan melengető hőfoka kezeskedik a figyelem kellő terelődéséről, én pedig sprintelek már, de nagyon komolyan, mert tisztára kezdem kínosnak érezni mindenhonnan elkések, aztán a kellően hatásos beesésem ellenére se mentem a menthetetlent. Ahogy most se túlságosan, mert hirtelen nem találtam a bejáratot, csak körbe-körbe mászkáltam az épület körül, ami elég érdekes folyamat, mert tök egyértelmű hol kell bejutni. Semmi pác, hiszen, azért vagyok mindent fel, vagy kitaláló balek megoldjam. Lazán meguntam a bolyongást, úgyhogy fogtam a csinos hátsómat és bemásztam a kertbe. Tiszta tutin nézett ki! Nagyon hangulatos, harmonikus, megnyugtató és minden elismerésem a kertésznek, aki utálni fog, hogy összetapicskolom a munkáját, de valahogy be kell jutnom. Elvégre senkinek se fog feltűnni a kert felől lépek terembe. Dehogy! Ki van zárva…
-Héhéjlóóóó~h!- Dugom be a háromezer wattos, egész SS-t ellátó vigyoromat az időközben széttolt ajtón, mert az kicsikét húzós lett volna, ha beorrolom szerencsétlen ajtót, meg még rá is kenődött, aztán rögtön megállapítják ez is egy kerge légy, bár azon már lehet túl vagyunk. Nem számít, csápolok ezerrel a kicsike sake-s üveges szatyrocskáimmal és nagyon lelkesen beveretek a társaságba, ahol hej,de kevés a nő. Kezd pindurpandúrnyit kisebbségi érzetem kerekedni, na, de tüdőt felszívni, mert a nők uradalmának, azaz úriasan előkelő világának képviselőjeként nem hátrálhattam meg. Becaplattam csipet csapathoz, szigorúan elragadó nőiességgel, amit nem árnyékolhatott be a mászás közben összeszedett falevél és ágacska hadtest.
-Szépségesen gyönyörű napot mindenkinek! Hoztam utánpótlást, mert száraz torokkal nem lehet fecserészni. Többi mellé tegyem? – Vigyorgok, mint a tejbetök és ezerrel fohászkodom, ne képzeljék azt fél órája lőttem be magam bolond hernyó páncéllal. Azzal egyáltalán lehetséges lenne, mármint elég bizarrul hangzik…
- És akkor ugorjunk arra, ki a fene vagyok és honnan a leltári kövületből csöppentem ide a mi a nünükéért! Óriási helló, világbéke és szeretkezz, ne háborúzz mindenkinek! Hana Akamoto vagyok a hatosoktól! Kicsit sokat beszélek, de majd megszokjátok aztán secpec összehaverkodunk!- Hajoltam meg a társaság minden tagja előtt. Szegény derekam nem örült az őrületes ötletemnek, de nem vagyok annyira neveletlen hercegnő, ne köszöntsem őket illendő módon. Mellékesen ez jól jött makulátlanul propaganda tervem lebonyolítására is, hiszen mindenkire rásózhattam egy nyuszkó formájú szórólapot. Ismerjék, rettegjék, bátran keressék a Michiwonka gyárat! Lehet manapság kissé megtépázott külseje, de a benne dolgozó szakemberek és Főnök még mindig teljes gőzzel munkálkodik a világ lakosainak boldog párkapcsolati életéről.
-Szerelem a köbön! Várunk, ha randira lenne szükség!-
Biztos, ami biztos hozzáfűzzük a lapocskához. Esetleg valaki nem olvasná el, vagy nem értené rendesen mi bajom és tutira drogosnak nézne. Bár ezek után, lehet a hippi vonalat jobban megerősítettem. Tudtam én, hogy kötni kellett volna színes fejpántot a homlokomra, meg nyakamba akasztani egy Mercedes emblémát! Legközelebb eskü meghúzom, bár úgy nem lesz olyan hatásos.
-Ah! SÜTI~H! De jól néz ki! Saját gyártmány? Szabad venni?-
Támadt le a tálcával manőverező egyedecskét, de védelmemben szóljak, nagyon csábosan pislogtam rá engedély kérően, mielőtt lecsaphattam volna rá. Így is Niagarát eresztett a nyálam és lassan tócsát formált a bokámnál. Elég volt ránéznem, teljesen szétcsöppenve úszkáljak padlón, mert hát édesség és Hana szeretni édesség, aztán szerelem első látásra meg hasonló őrültséget, szóval mindenki érti mire akarok kilyukadni.
Vissza az elejére Go down
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Férfi
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 92
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te10400/15000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (10400/15000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyCsüt. Jún. 28, 2012 4:06 am

A szobámban ültem és néztem ki a fejemből. Nem tudtam aludni már órák óta. Nem tudom, hogy mi lehet az oka... talán az, hogy túl sok kávét ittam az olvasás mellé. Nem örültem ennek a dolognak ugyanis ma volt a Rózsák és Kardok Egyletének nyitó találkozója és azt terveztem, hogy kipihenem magam és tökéletes állapotban jelenek meg, de így, hogy nem jött össze sajnos az is lehet, hogy nem tudok elmenni pedig jó lenne.
Azért jelentkeztem az egyletbe mert szeretem a művészetet és érdekel a Tai Chi, illetve minél közelebb akarok lenni lélekölőmhöz. Na, meg persze más osztagok tagjaival is meg szeretnék ismerkedni mert meg kell hagyni nagyon kevés embert ismerek. Lehetséges, hogy ezért vagyok folyamatosan a szobámban. Ugyanis akiket ismerek azok is inkább aktakukacok vagy a 12. osztagnál kockafejek. Már nem tudtam elképzelni az életemet 12. osztagosként pedig eleinte azt hittem, hogy én csak oda illek be, de a jelek szerint mégsem. Sőt nagyon távol áll tőlem az a bizonyos életmód. Én nem vagyok képes a nap huszonnégy órájából huszonnégyet bütykölésre, kockulásra fordítani. Sokkal jobban szeretek olvasni, illetve fejleszteni képességeimet. Nem szabad eltunyulnom... mindenféle képen el akarom érni a célomat ahhoz pedig sokat kell tanulnom, edzenem és sok barátot kell szereznem. Sokan azt mondják, hogy nem vagyok normális mikor elmondom a célomat... nem értem őket. Mi olyan furcsa abban, hogy valaki kapitány akar lenni? Azt mondjuk nem tudom, hogy melyik osztagban, de kapitány szeretnék lenni!
Felálltam és az órára néztem. Fél órám volt odaérni az egyletbe. ~Kicsit szűkös, de meg lehet oldani...~ gondoltam majd a ruhásszekrényemhez léptem. Mivel nem a shinigami teendőimre készülődtem hanem egy szabad programra úgy döntöttem, hogy nem a shinigami egyenruhámat veszem fel hanem valami egyszerűbbet. Így sikerült kiválasztanom egy barna, fehér csíkos inget és egy barna kockás halásznadrág féleséget. Papucsot vettem fel mert nem volt kedvem zoknit keresni magamnak. Kardomat a hátamra kötöttem és útnak indultam.
A meghívót és a térképet tartalmazó levelet a bal farzsebembe dugtam. Nem akartam otthon hagyni na meg persze azért bizonyítanom kell, hogy tényleg az egylethez tartozom. Nem volt olyan messze... megérkeztem és hangokat hallottam. Megigazítottam az ingemet és benyitottam. A meghívóban felsorolt személyek már mind ott voltak vagy legalábbis a jelenlévők számáról tudtam... Igen megint sikerült késnem és velük ellentétbe nem hoztam semmiféle ajándékot. Kicsit égett is a pofám ezért az egészért, de nem volt időm erre az egészre...
- Szervusztok.... Fukuyama Hidekazu, Sanbantai, Juuseki...

/Bocs a rövidségért... gyorsan összedobtam mert nem tudom, hogy mikor leszek megint gépközelben. Smile/
Vissza az elejére Go down
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te15900/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (15900/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptySzomb. Júl. 07, 2012 9:27 pm

Roppant érdekes társaság gyűlt össze. Chiyot már ismerem, de ez a Takashi. Kicsit néztem, amikor ebbe a tapadós ruhába jött. Nem igazán tudtam mire vélni. Számára ez lenne az ünneplő fogalma? Vagy csak szimplán nem adja meg a tiszteletet az eseménynek? No mindegy, nem akarok az első összejövetelnél balhézni. Kinyújtom felé karom, és kezet rázok vele. A kis ismerkedés után rögtön be is mentünk. Chiyotól valahogy hiányoltam egy köszönést, de hát biztos lenyűgözte a hely, és magával ragadta. Majd eszébe jut.
- No üdvözöllek benneteket az egylet székhelyén. Remélem tetszik, és a ház bentebb is tetszeni fog! Addig is nyugodtan vegyetek az ételből, és az innivalóból.
Ezzel kicsit takarékra is tettem magam, hiszen mi a fenét ugráljak? Chiyo elvan a nézelődéssel, Takashit meg nem ismerem. Rá érek az udvariaskodással, meg egyebekkel, amíg mindenki megjön. Nem kellett sokat várni Airisu jött meg hirtelen. A negyedik osztagos igen csak formális volt. Valahogy zavarba is jöttem, hogy ilyen figyelmes. Még anno otthon volt ez a divat egy két öregebb, vagy idősebb embernél, de mostanság teljesen megfeledkeztem róla. Lehet vissza kéne térnem egy kis illemszabály frissítésre. Nosza én is meghajoltam, hogy viszonozzam.
- Üdvözletem Chiruochiba-san! Nagyon figyelmes, jöjjön csak be kérem! Az asztalon talál neki helyet. Nézzen körbe bátran!
Barátságos mosolyogtam rá, majd kicsit személyesebben odamentem, és beljebb tessékeltem.
- Milyen érdekes, hogy egy negyedik osztagos az egyletbe téved. Nem akarok modortalan lenni, csak kíváncsi vagyok, hogy mi vonzotta ide?
Próbáltam szóval tartani, míg az asztalhoz érünk, majd körülnéz.
Kisvártatva egy újabb tag lépett be. Egy gyerek. Kicsit meglepődtem, mert nem vártam, hogy egy ilyen néz egy ilyen gyereket takar. Na már nem tiszteletlenségből, sokkal inkább meglepettségből.
- Üdvözletem Hakusaya-san! Nézzen körbe nyugodtan! Az asztalon hemzsegő rágcsálnivalóból is nyugodtan fogyaszthat mindenki! Azért van! ^^
Lehet túl sokat beszélek? Higen fogta magát, és egy sarkot kiválasztva magát ott is maradt. Érdekes. Antiszociális típus. Meg tudom érteni. Végül is minden művész őrület a maga módján. Épp elméjű emberből nem lehet nagy művész.
Nemsokkal ezután megérkezett drága öcsém. Hogyan is felejthettem volna el? Azt a nőt jól lecsaptad a kezemről... No mindegy, most elnézem neked.
- Szevasz Kira-kun! Rég láttalak, semmit se nőttél azóta. - Mosolyogtam rá tréfásan, nehogy sértésnek vegye, majd kezet fogtam vele. - Köszönöm, el fog fogyni, ebben biztos lehetsz. Nézz körbe szocializálódj, mindjárt elkezdem a nyitóbeszédet, csak érkezzen meg mindenki.
A két üveget az asztalra tettem, majd újból megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni valakivel, de a következő érkező félbeszakított.
Hana Akamoto. Az egylet tag, akitől tartottam. Úgy értem, ő egy hadnagy, és hát a hadnagyokkal tisztelettel és engedelmességgel kell bánni. És hát hogy szabjak szabályokat egy hadnagynak, aki rangban jóval felettem áll? O.o
Sajátos belépője után kicsit nagyokat pislogva vettem észre magam, hogy nem bírok megszólalni. Ebből a nőből csak úgy ömlött a jókedv, vagy minek nevezzem ezt a túláradó rózsaszín hullámot? A lényeg az, hogy egy pillanatra teljesen kiestem a praxisomból. Természetesen meghajoltam előtte, hiszen ő egy hadnagy O.o!
- Üdvözlöm az egyletben hadnagy! Megtiszteltetés, hogy eljött, és részt vállal az egylet tevékenységeiben! Kérem adja csak ide a csomagokat, majd én lerakom őket.
Zavartan hangos hangnemben beszéltem. Valahogy mindig zavarba jövök, és nem tudom hogy kéne viselkedni egy rangban felettem álló emberrel. Végül is eddig jól megy.
Az utolsó érkező valami nagyon hétköznapiasan öltözött. Talán nem olvasta a meghívót. Eléggé tiszteletlen, de hát nem várhatom el tőle, hogy olyan komolyan vegye ezt az egészet, mint ahogy azt páran tesszük itt a teremben. A köszönése is elég szegényes lett, de biztos feszeng. Majd feloldódik.
- Üdv!
Most, hogy mindenki összegyűlt, kicsit arrébb sétáltam, és felálltam arra a kis dobogó szerű emelvényre, amit eddig sikerült jól elrejtenem az asztal mögött. Nagyot köhintettem, hogy mindenki vegye a lapot. Igen most jön a köszöntő beszéd! Amint elviselhető szintre zsugorodott a hangzavar bele is kezdek.
- Üdvözlöm mindannyitokat az egylet megnyitó partiján! A nevem Nishihara Shuko a nyolcadik osztagból. Örülök, hogy mindenki eljött, aki meg volt hívva. Nyilván tudjátok, hogy miféle egylet ez, de azért tartok egy gyors szónoklatot erről is. Az egylet elsősorban azért jött létre, hogy a test egészséges létével foglalkozzon, és ezt a Tai Chivel vitelezzük ki. Igen ez egy harcművészet is lehet! Hangsúlyozom IS. A Tai Chi elsősorban egy mozgás technika, ami az egészséges testet hivatott karban tartani, másodsorban pedig egy élet érzés. A Tai Chi gyakorlatokat majd én tartom, egybekötve bizonyos lelki gyakorlatokkal. De mielőtt tovább szárnyalnánk a következő gondolat felé. Ki az aki ismeri a Tai Chi-t? Vagy esetleg űzi is azt?
A válaszokra ha van egy mosollyal válaszolok, majd haladok tovább.
- Nos, mint azt említettem a lélekkel is foglalkozunk. A lélekkel való foglalkozásnak rengeteg féle módja van. Gondoljunk bele. Van akit a festészet nyugtat meg, de van akit a kertészkedés. Mindnyájunknak meg van a saját bevett taktikája arra, hogy megnyugtassa a lelkét, és az egylet ezeknek a technikáknak az ápolásával is foglalkozik. Én például szeretem kiadni lelkem bántó gondolatait versekben, vagy írásokban. Ez a legegyszerűbb része a lélekkel való foglalkozásnak. Sajnos ennyi nem elég. A számunkra kedves hobbik ugyan is nem mindig sőt a legtöbbször nem segítenek hosszútávon túltenni magunkat dolgokon. Éppen ezért lelkigyakorlatokat fogunk tartani, amin természetesen nem kötelező részt venni. Egy ilyen gyakorlatnak a célja önmagunk megismerése, és a hibák feldolgozása. És végül egy másik fő témánk a zanpakutounk! Fontos, hogy minél jobb összhangban legyünk a lelkünk másik felével, feleivel. Fontos, hogy kiegyensúlyozottan tudjunk harcolni, vagy akadályokat venni az életben, és ehhez elengedhetetlen a lelkünk másik felével való harmónia, a kölcsönös tisztelet, és odaadás. Remélem nem untattam halálra senkit! Aki akar, nyugodtan vállalhat szerepet az egylet tevékenységeiben! Jaj igen, és valami amit még nem említettem! Az egylet egyik másik témája a különleges fegyverek gyűjtése. Legyen az egy gyérül kinéző de halálos fegyver, vagy egy csilli villi gyilkos fegyver. A szempont csak ennyi: Ne legyen hétköznapi. Külön erre a célra tartom fent a pincét. Jelenleg nincsen sok minden odalent a poron kívül, de bízok benne, hogy idővel lesz. Nos akkor kezdjünk neki az ünneplésnek! Repüljenek a szakés kupakok! Fogyjanak a sütik! Érezzétek jól magatokat!
Ezzel befejeztem, és leléptem a padlóra, és egy közeli szekrényből elővettem poharakat. Felsorakoztattam őket az asztalon, és kinyitottam egy szakés üveget, majd töltöttem annak, aki kér. Nem tudom a gyerek shinigami ihat e, de majd meglátjuk. Ma ünneplünk! Holnap pedig keményen dolgozunk!
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te18700/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (18700/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: A buli után   A Kardok és Rózsák egylete EmptyHétf. Júl. 09, 2012 3:58 am

/új társaság, új kalandok!/

Átlagos reggel.. azaz nem teljesen. Ez volt az első éjjelem saját szobámban. Aztán eszembe jutott Shuko-san körlevele. A Kardok és Rózsák egylete érdekesen hangzott, és a leírások is csábítóan hangzottak, különösen a Tai-Chi, a különleges fegyverek és a lélek-lélek kapcsolat. Különlegesen a Zanpakutou-barátság, mert kicsit modortalan és túlontúl laza volt velem, ezt a továbbiakban ki szeretném küszöbölni. Különben is, jobban meg akartam ismerni, mert össz-vissz egyszer láttam. Megmosakodtam, átöltöztem. A hétköznapi,szürke köntösömet vettem fel, mert semmi dolgom nem volt mint Shinigami. Majd felkötöttem a kardomat(ha nincs nálam, olyan nekem, mintha a karom szakadt volta le), és elindultam a belváros felé. Ekkor vettem észre, hogy a kesztyűm hiányzik, és olyan történt, ami még alig néhányszor: megijedtem. Az a kestyű már nem volt új, jó állapotúnak se lehetett volna már nevezni( na jó, néha azért javítom), de nagyon hozzám nőtt, nem is tudtam volna elképzelni, hogy elmegyek valahova nélküle. Az utca már zsúfolt volt, így igencsak meglepőnek tűnhetett, hogy egyszer csak megfordulok, és eltűnök mindenki szeme elől. Viszont hamar rájöttek, hogy csak Shunpo-t alkalmaztam, ezért az emberáradat hömpölygött tovább. Mikor hazaértem, kivágtam az ajtót, de úgy, hogy majd' kiszakadt, és berontottam. A kesztyűmet nem láttam, de nem olyan típus vagyok, akit a látszat kielégít, így hát kerestem tovább. kerestem a fiókokban, szekrényemben, ágyam alatt- fölött- mellett, kétségbeesésemben már az éléskamrába is benéztem, de sehol nem találtam. Aztán eszembe villant a habbal teli vödör, amiben mosni szoktam a ruháimat, és belenyúltam. Hatalmas kő esett le a szívemről. ugyanis megtapintottam egy puha, lapos csomagot. Ez még csak a fele kő volt, mert lehetett akármelyik zoknim vagy akárnelyik alsóneműm, de én reménykedtem. És az igazi szikla csak most következett. Ugyanis amit kiemeltem, az nem volt más, mint egy vörös textilköteg. gyorsan kiszárítottam a Hadou 33: Soukatsui-val, felhúztam, és villámléptekkel próbáltam behozni időhátrányomat.Útban odafele azon töprengtem, milyen lesz a terem, milyen lesz a társaság, milyen lesz a vezető. Mikor odaértem, kitártam az ajtót, ami fölött még ott lógott a "megnyitó buli" tábla. Amikor benyitottam, nagyobb rend volt, mint vártam. A termet ellepő maradéktengerről, törött lábú asztalról, törött poharakról és tányérokról, a sarokban lévő rókakupacokról, kómás fejekről szó sem volt. Csak egy kis süti maradék, pár tányér és két szakés üveg volt, egy cigiző ember pedig a nyitott ablaknál takarítgatott. Nekem szimpatikus volt, laza mozdulatok, laza tartás, hátravitt fekete haj. Ez az apámra emlékeztetett, a takarítást kivéve, ezt az apám sose tette volna. Ő csak ülne, és cigizne, miközben engem vagy az anyámat veri azzal ami éppen nála van. Miközben egyre csak őt figyeltem, eszembe jutott, hogy kicsit hasonlít Uindosa Fua-ra: laza bőrkabát, fekete bőrnadrág. Fekete haja volt, ami méginkább a kardomra emlékeztetett. Volt egy olyan érzésem, hogy ő Nishihara Shuko- san, az egylet alapítója. Megszólítottam:
- Helló, ez itt a Kardok és a Rózsák egylete? Ha igen, szépen itt hagytak téged a takarítással.
Vissza az elejére Go down
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te15900/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (15900/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptySzomb. Aug. 11, 2012 9:39 am

Nimá egy megkésett tag.


Nos, mint azt a legtöbbször sejthetjük ha meghívunk egy társaságot az otthonunkban, hogy a takarítás bizony a házigazdára marad. Ugyan volt egy két figyelmes tag, aki segített, de gyorsan elhessegettem őket, hiszen a házigazdának a dolga rendet tenni, és ez így van rendjén. Miután mindenki lelépett, és megvoltunk a mi kis partinkkal határozottan elégedett voltam a végeredménnyel. Természetesen a megbeszélt dolgokat mindenki elfelejtette, vagy most nincs az eszében, ezért majd mindenkivel külön megbeszélem a dolgokat. Nem csaptunk túl nagy bulit, szóval nem sikerült hatalmas kupit teremteni, főleg hogy egész végig figyeltem, hogy ne folyjon ki semmi, és ne legyen irdatlan mennyiségű kosz, és szeméthalom a padlón. Macerás volt, de megoldottam. Így hát a padlóba taposott sütimorzsákat söprögettem. Mint semmit az életben ezt se siettem el. Hova is siessek? Az élet halad, és én is haladok benne, de ez nem azt jelenti, hogy mindenképpen tartanom kell vele a lépést. Elvégre ki a fene lenne erre képes? Kimerítő, és unalmas folyton az élettel versengeni, minden kis lehetőséget megragadni, és kihasználni. Minek? Hogy magasabbra törj, hogy fejlődj? Itt vagyunk az örökkévalóságban, és mégis mindenki siet. Vagy legalábbis a legtöbben. De én nem! Bizony én aztán nem, szépen lassan nyugodtan. Az élet megvár. Biztos emberi reflexként maradt meg mindenkiben ez a rohangászás, és a dolgoknak a kihasználása. Az élet túl rövid volt, hogy bármit is tehessek, most meg annyi időm lett hirtelen, hogy nem győzöm beosztani. A kimaradt részeket így is lazulással töltöm és meg kell hogy mondjam, elég sok idő maradt ki. Kényelmesen előbogarászom a cigis dobozt, és egy szálat előhalászva már az öngyújtómmal a kezemben rá is gyújtok. Szívok egy mély slukkot, majd szépen lassan kifújom. Az élet túl rövid, és az ami az élet után van, az túl hosszú. Micsoda irónia. Az ablak már régóta nyitva volt, és tovább sepregettem.
Léptek zaja ütötte meg a fülem. Valaki biztos itt hagyott valamit. Nem is foglalkoztam vele, majd ha feltűnik. Nem is kellett sokat várni, már az ajtóban toporgott, de nem rémlett, hogy láttam volna valaha. Tekintetem az övében állapodott meg, és ő már mondta is a magáét.
Hah! Elég nehéz eltéveszteni, amikor a kapura van írva, hogy ez bizony a Kardok és Rózsák egylete. Biztosra akart menni. Kicsit bizonytalannak tűnik, de hát mind azok vagyunk egy idegen helyen. No, elég az elemzésből, nem is rám vall az ilyen. Biztos a fáradtság műveli ezt velem.
- Üdvözletem! Igen eltaláltad ez itt a Kardok és Rózsák egylete, a büszke ház, ami amúgy tök tiszta, csak a megnyitó buli eredményeit láthatod. A nevem Nishihara Shuko, és én vagyok az egylet feje, aki koordinálja ezt az igen színes társulatot. Kit tisztelhetek benned? Gondolom a jelentkezés miatt vagy itt, ha helyet foglalnál azon a széken - mutatok egy székre az ajtó mellett, amivel az ajtó van kitámasztva.- és megvárnád amíg gyorsan végzek, akkor beszélhetünk is.
Rögtön fénysebességbe kapcsolok, és shunpomat használva gyorsítom a lépéseimet minimálisan, és amilyen gyorsan csak tudok össze is pakolok. Egy öt perc után meg is vagyok, és érdeklődve fordulok a jövevény felé.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te31700/45000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (31700/45000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyKedd Aug. 14, 2012 8:08 am

A megnyitó buli!


Szép lassan gyülekeztek a többiek is. Volt néhány ismerős arc, de láttam ismeretleneket is, nem egyet. Amikor megérkeztek, valamennyiüket meghajlással üdvözöltem, hisz nagyobb társaságban mindig is elfogott egy kis lámpaláz, ami tudvalevőleg egy sor ügyetlenkedést tud nálam eredményezni. Gingitsunéval versenyt szurkoltunk magamnak, hogy ne öntsek rá senkire semmit, szintúgy ne szakítsak vagy törjek el bármit is és hasonló balesetektől mentes legyen ez a kis találkozó. Shuko-kunon kívül még két fiút ismertem jobban, így aztán mikor ők megérkeztek, és viszonylag balesetmentesnek ítéltem meg őket ( vagyis lekerült minden törékeny vagy ehető a kezekből) orvul támadtam rájuk, és Kira-kunt, ha már mindenkivel kezet rázott, hát én is elkaptam a kezét és kedvesen megszorítottam, majd lelkesen megölelgettem Airisu-sant. Lelkesedésemet kissé talán túl erősen is kifejeztem, ugyanis a srác vörösödő fejjel távozott a karjaimból. Amint észleltem a kóros színelváltozást az arcán, gyorsan elengedtem, hogy kapjon újra levegőt a szegény. Miközben a kis társaság egyetlen általam ismert orvos tagjáért aggódtam, érkezett meg még egy nő. Vele együtt is elég kisebbségben képviseltük nemünket, nem mintha ez különösen zavart volna. Míg jöttek a többiek, kereken egy fő, én valahogy oda keveredtem nőtársam mellé.
- Örvendek! Kissé megkönnyebbültem, hogy itt van! - hajoltam meg egy kissé felé - Aikawa Chiyo vagyok. - Folytattam volna tovább is, de félbe hagytam, hisz házigazdánk egy kis beszédet tartott. Amúgy is kissé esetlen voltam, mint mindig, ha nők közelébe kerültem. Apám egyedül nevelt föl, és hamarabb vertem tarkón a srácokat a folyóparton, minthogy találkoztam volna egy lánnyal is. Az összes amit életembe hölgyek társaságában töltöttem, az annyi volt, amit a gésáknál voltam, és már az is jó meglett koromban, így menekültem is onnan hanyatt homlok. Nishihara a Tai Chit ecsetelte, illetve az önkifejezés fontosságát és szépségét, és persze a lényeg, ami talán a legjobban fölcsigázta az érdeklődésemet, az a különleges fegyverek gyűjteménye volt. Rajongok a fegyverekért. Természetesen elsősorban a pengékért, de azokat minden mennyiségben és formában szeretem.
Fogalmam sem volt róla, hogy a tai chi nevezetű dolog mi pontosan, de ha a Ezüstke érintett benne, akkor olyan rossz már nem lehet. Az önkifejezés egyéb formáit pedig, ahogy Nishihara-san fogalmazott, már néhány száz éve magam is gyakorlom kisebb nagyobb megszakításokkal. Kissé talán megnyugodva könyveltem el, hogy akkor annyira talán mégse számoltam el magam azzal, hogy ide tévedtem. Amikor kedves házigazdánk szakét töltött mindenkinek, vagy legalábbis majdnem mindenkinek, már kezdtem magam otthon érezni. A viszonylag halk, kezdődő beszélgetések moraja, a rizsbor utánozhatatlanul édes illata néhány másodpercre kirepített a valóságból, majd mikor visszapottyantam újra a néhány ismerős, és ismeretlen közé, valami majdnem elfeledett, nosztalgikus érzés lengett körbe. A mellettem álló hölgyet kedvesen az asztalhoz invitáltam (utólag visszagondolva ez csakis a szaké jótékony varázsa lehetett, ami ilyen kezdeményező készséggel ruházott fel) majd egy szakés üveggel fölvértezve szakavatottan töltögettem a környezetem kiürülni látszó poharát. Egy kyotoi gésa se csinálhatta volna ezt jobban. (Ebben biztos vagyok, hisz tőlük tanultam még régen) Mosolyogva merengtem el egy pillanatig a társaságon. Majd 300 év telt el, de egy kis jó rizsbor és néhány ember még mindig ugyanazt a végeredményt műveli. Minél több szakét ittam, annál melegebb lett, és magamban annál jobban kezdtem szidni szerény és mindenképp meggondolatlanul idióta személyemet, hogy pont egy ilyen nagyon meleg yukatát vettem föl. Újabb kört töltöttem hát a társaságnak.
Vissza az elejére Go down
Raimaru Minashaku
6. Osztag
6. Osztag
Raimaru Minashaku

Férfi
Virgo Cat
Hozzászólások száma : 201
Age : 24
Tartózkodási hely : Pont itt
Registration date : 2012. May. 30.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt (érdemen alul)
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te18700/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (18700/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyVas. Aug. 19, 2012 12:59 am

Shuko-san, miután észrevett, megkínált hellyel, majd össze-vissza villogva elkezdett takarítani. Vicces volt látni, ahogy a morzsák és a kisebb-nagyobb szemetek csak úgy eltűntek a földről, és bekerültek a szemetesbe. És mondjuk egész biztosan látta rajtam, hogy bizonytalan voltam, hisz új hely. Ő is öt percen belül készen volt, és érdeklődve fordult felém. Megértem, hiszen ezelőtt még soha nem látott, és nem vagyok az az átlagos kinézetű shinigami. A kettős köntössel és a kesztyűkkel nem mutatok valami összetéveszthetően. De ez az én szerény véleményem.
És ami a belépő kérdésemet illeti, kissé fölösleges volt, hiszen az ajtó fölött egy 2x2 méteres (vagy nagyobb) tábla hirdeti, hogy:
„A Kardok és Rózsák egyletének megnyitó bulija az épületben van! Kerülj beljebb!” Így tehát megértettem, hogy némi gúny volt a tekintetében, ez a tipikus „hah! Milyen kérdés ez?” Nézés volt. A helykínálást elfogadtam, majd mikor idefordult, volt időm komolyabban szemügyre venni az arcát. Az arca kicsit elnyújtott, a szemei mélykékek. A haja fekete, feltüskézett, hogy valami zselével vagy más hajszilárdító cuccal állította-e be, vagy csak vízzel beszárította, meg nem mondhatom. De azt viszont igen, hogy ez nem nagyon érdekelt. Csupán csak érdekességképpen jegyeztem meg. Bár, ha jobban belegondolok, ez talán rá fog vezetni, hogy soha ne kokizzam meg, nem szerettem, ha ragad a kezem. Igazából nem nagyon tudtam, mit válaszoljak. De ez is egy buta gondolat volt: természetesen azt mondtam amit akartam, amiért ide jöttem:
- Megkaptam a meghívását, illetőleg a körlevelét, és érdekelt, hogy miből áll ez az egylet, mi a lényege, de a dátumot, úgy tűnik, egy nappal elnéztem. Arról szeretnék tudakozódni, hogy, hogy mikor lesz az első edzés. mert azon már szívesen részt vennék. Ami a különleges fegyvereket illeti, megismerkedtem a tengerparton a Hakusaya klán egyik tagjával, vélhetőleg a fejével, ezért lehet, hogy néhányat tudnék szerezni.
Kíváncsi voltam, hogy ezt hogy fogja lereagálni, mivel hát a Hakusaya klán fegyverei nagyon drágák voltak, és ritkák is. Tehát mindenki megköszönte volna, ha egy ilyen különleges, reiatsuval átitatott fegyver kerül az egylet raktárába. És nem is díszfegyver lenne, úgyhogy akármikor használhatjuk őket, ha valamikor (remélem soha) szükség lenne rájuk, csak felkapjuk és forgatjuk őket.
Vissza az elejére Go down
Shuko
Hollow
Hollow
Shuko

Férfi
Hozzászólások száma : 92
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2012. May. 02.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Karasu Vex fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te15900/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (15900/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyVas. Szept. 09, 2012 6:47 am

- Nos, ez nagyszerű hír! Mindig jól jön a támogatás, és ha egy nemesi család feje is támogatna minket, nos hát az bizonyosan jó lenne. Természetesen a fegyvereket nem elég kiállítani, néha meg is kell forgatni őket. Minden évben tervezek egy fesztivált rendezni, amin bemutatókkal demonstrálnánk a gyönyörű, és értékes fegyvereket, illetve hát egyéb művészetek is előtérbe kerülnének.
El is gondolkodok egy pillanatra a dolgon, elvégre, tök jó lenne ha hirtelen rengeteg csodás fegyverünk lenne, de beletelne egy pár hétbe, mire megtanulnám nem meg vágni magam velük, vagy helyesen forgatni, mondjuk az inkább hónapok, talán évek kérdése. Az ilyen fegyvereket csak az forgassa, aki rátermett, és hozzá értő. Ugyan akkor a bemutatókon hatalmas közönséget vonzhatna az ilyen fegyverek bemutatása. Természetesen harci bemutatókkal.
- Nos az edzéseket lassan elkezdjük, de csoportokra lesznek osztva, az ököl harc, és harcművészetekben való jártasságuk szerint az egylet tagjai. Bizonyosan jó lesz, és rengeteget tanulhatunk egymástól. Én fogom valószínűleg az elméleti részét, és az egészség megőrző részét oktatni, vagy éppen vezetni. Elképesztően jó érzés tud lenni, amikor az ember nem úgy kel fel az ágyból, mint akit háromszor megrágtak, aztán kiköptek, hanem tettre készen, kipihenten, kiegyensúlyozottan, és mindezt egy pár helyes mozdulatnak, meditációnak, és akaratnak köszönheti. Hát igen. Remélem össze hozza azért a művészeket is ez a kis egylet, elvégre a művészet több ágát is képviseljük, így a festészetet, vagy a költészetet. Szóval remélem, nem csak harcbolondok találnak ide, kardokat, és egyéb fegyvereket csodálni, vagy éppen azért, hogy agyon verjék egymást a Tai Chi nevében. Éppen ezért szabályokat fogok bevezetni ezen események megelőzésére. De most beszéljünk rólad. Szóval... Miben vagy jártas? Ismered a Tai Chi-t? Esetleg van e valamilyen szépművészet, vagy művészeti ág amiben jeleskedsz?
Kezd kikopni a nyelvem a számból, annyit beszélek. Kicsit kapar is a torkom, de most inkább nem megyek el vízért, elvégre az úgy hatna, mintha nem érdekelne mit mond, pedig érdekel. A tehetséges tagokat mindig nagy öröm fogadni, de azok akik kevésbé tehetségesek, vagy csak egészség ügyi okokból járnak ide, azokat is szívesen látom.
- Jaj! El is felejtettem megemlíteni a zanpakutou, és shinigami kapcsolatát ápoló foglalkozásunkat. Ezt én vezetem. Tanácsokat, adok azoknak akik bajban vannak a zanpu lelkeikkel, és megpróbáljuk együtt megoldani a problémát. Olyan vagyok, mint egy zanpakutou pszichológus. Azért szeretem csinálni. Úgy érzem minden megoldott esettel közelebb kerülök a saját békémhez is!
Na most már tényleg elég lesz a fecsegésből! Hagyjuk az új tagot beszélni. Kíváncsi tekintettel nézek rá, vajon mit mond?
Vissza az elejére Go down
Shiranui Naomi
1. Osztag
1. Osztag
Shiranui Naomi

nő
Pisces Dragon
Hozzászólások száma : 119
Age : 108
Tartózkodási hely : Haruki~chan nyomában *.* || Shiranui birtok
Registration date : 2012. Feb. 15.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te21000/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (21000/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptySzer. Jún. 05, 2013 10:05 pm

Éles szirmok


Tisztelet teljes mozdulattal gyújtottam meg a kis teremben állított szentély füstölőjét, majd rövid imát mondtam magamban. A képen látható shinigamit ugyan nem ismertem személyesen, ettől függetlenül minden egyes emberünk elvesztése komoly tragédia, amiben egyaránt osztozunk. Ettől függetlenül nem szerettem volna sok időt szentelni a múltnak, az emlékekben elmerülésnek, ennek nem volt most itt az ideje. Felálltam, és kimentem a helyiségből, ami eddig raktárként volt hasznosítva, de ezután Nishihara Shuko emlékének ad majd helyet. A kertbe tartottam, ahol néhány egylet tag gyűlt össze hívásomra, egyrészt, hogy leróják kegyeletüket, másrészt pedig hogy megtudják az egylet sorsát.
Mikor az Ichibantaiban értesültem arról, hogy felbontásra ítélnék az egyletet, mert a vezető „elhalálozott”, arra gondoltam, hogy egy ilyen fontos, és sokaknak jelentős helyet nem szabad veszni hagyni. Mivel azonban a tagok közül senki sem vállalta volna át a vezetést, úgy döntöttem, hogy kevéske szabadidőmben én magam segítek nekik. Tudtam, hogy min mehetnek jelen pillanatban át, hiszen elveszíteni valakit, aki fontos számunkra, sőt barátságban állunk vele, sosem könnyű. Ennek ellenére nem szerettem volna, hogyha csupán erre emlékeznek ebből a napról, épp ezért készültem egy különleges programmal, ami reményeim szerint elnyeri majd a tetszésüket. Kifelé tartva a folyósón egy hatalmas vázát vettem magamhoz, ami tele volt hosszúra vágott kardvirágokkal, bár ezek közel sem a férfi búcsúztatójára szántak. Nem kis erőlködéssel, de végül sikerült kicipelnem a kert nagyobb, füves részére, ahol többen is várakoztak.
-
Üdvözlöm önöket, Shiranui Naomi vagyok, az Ichibantai fukutaichouja. ahogy azt valószínűleg többen is tudják. Kérem, fogadják őszinte részvétem Nishihara~san miatt. – Hordoztam végig rajtuk tekintetem. – Azonban azért vagyok most itt, hogy mindannyijukat biztosítsam, a Kardok és Rózsák egylete nem lesz feloszlatva, én magam veszem majd át a vezetését, hogy ezután is különleges programokkal segítse fejlődésüket.
Bár néhányukat már ismertem, legalább látásból, mégis furcsa volt úgy gondolnom rájuk, mintha csak az osztagom tagjai lettek volna. Arcomon könnyed mosoly terült el, hiszen ez most nem a sírás ideje, bizonyára Nishihara~san is így gondolná, mert az általa létrehozott dolgot életben tartjuk, nem hagyjuk, hogy a semmibe vesszen.
-
Ennek keretében ma egy rövid, de annál rendhagyóbb edzést tartanék a megjelentek számára, hogy kicsit így tisztelegjünk bajtársunk emlékének.
Azzal arrébb húztam a hatalmas vázát, hogy jól láthassák a felfelé ágaskodó virágokat, amik piros és narancssárga színekben pompáztak. Mélyet szívtam az illatukból, kicsit sajnáltam is, hogy valószínűleg nagyrészük csúnya véget fog érni. Nem szerettem pazarolni, sőt virágot vágni sem, de most kifejezetten szükséges volt, hogy teljes értékű legyen ez az edzés, és minden bizonnyal a szórakozásuk és fejlődésük megéri majd a fáradozást.
-
Kérem, mindenki válasszon egy virágot és egy párt magának! ^.^ - Szólítottam fel őket, és vártam, hogy valóban így tegyenek. Amint sikerült elrendeződniük, folytattam a feladat bemutatásával. – A mai nap a zanjutsu alapjaival fogunk ismételten megismerkedni. Sokan úgy vélik, hogy a győzelemhez elég az erő, amivel kardjuk lecsap, azonban ez közel sem reális, és valós megközelítés, hiszen egy technikailag fejlettebb ellenféllel szemben az erő nem lehet minden. Éppen ezért most megtanuljuk, hogy miként is kell óvatosan, és vigyázva bánnunk zanpakutonkkal, mert ők nem csupán katanák, egyszerű eszközök, hanem lelkünk részei, amit képesek vagyunk forgatni, azonban ha valaki ezt felelőtlenül teszi, az megsérülhet.
Valóban túl sokszor láttam értelmetlen vagdalkozást tényleges harc helyett, pedig nem kellene ilyesmibe bocsátkozni, ha valóban megbecsülnék az erőt, amit lélekölőjük kölcsönöz nekik. Biztos voltam benne, hogy ők sem örülnének, ha egyszerűen valaki felkapná őket, és valaki mást kezdene csapkodni a testükkel. Neutral Persze védekezhetünk azzal, hogy ezt a zanpakutok nem érzik, vagy ez a dolguk, de ugyan mit is tudhatnánk erről, mikor is kérdeztük meg valaha ilyesmiről őket?
-
A fegyverük most a kezükben tartott virág, ennyi és nem több. Jól figyeljenek oda, hiszen elég egy erősebb suhintás, és eltörik, akkor pedig védtelenek lesznek, nyitottak a halálos döfésre. Az edzés ideje alatt kérem, mellőzzék a kidouk használatát, csupán kardforgatási tudásukat használják, és a virágokat. – Azzal intettem, hogy a párok megkezdhetik a vívást. – Figyeljenek a tartásra, a sebességre, és a helyzet adta lehetőségekre. Egy küzdelemben mindig az éles szem, ész, és jó taktikai érzék adhat előnyt az ellenféllel szemben. Ne lankadjon a figyelmük, hiszen azzal csak az ellenfélnek nyújtanak helyzeti előnyt.
Közben körbe jártam a párokat, és aki segítségre szorult, annak tanácsokat adtam a tartáshoz, megmutattam az egyszerűbb, Akadémián is tanult mozdulatsorokat, amik könnyedén kivitelezhetőek voltak a virágok segítségével. Azt reméltem elérni az edzéssel, hogy ezután már nem csupán vagdalkozni, csapkodni, és szeletelni próbálnak fegyverükkel, hanem valóban művészetnek tekintik majd a vívást. Amennyiben valakinek eltört a virága, a vázában talált magának újabbat, hiszen úgy készültem, hogy ez többekkel is előfordulhat majd. Hosszú percekig tartottak a küzdelmek, és elég keményen gyakoroltak, annak ellenére is megizzadtak, hogy nem kellett különösebben erőt kifejteni.
Csak figyeltem a földre hulló szirmokat, amik akként terültek el lassan, mint a vércseppek szoktak egy éles küzdelem alatt. Arra tudtam gondolni, hogy még ha most játéknak is tekintik ezt az egészet, egy nap talán éppen ez a játszadozás menti majd meg az életük. Halványan elmosolyodtam, nem is lenne rossz teljesítmény egy virágokkal vívott harctól. Ahogy láttam, hogy többen is képesek voltak arra, hogy immár anélkül küzdjenek, hogy eltörjék virágaikat, intettem, hogy befejezhetik a gyakorlatot.
-
Köszönöm szépen a kemény és eredményes munkájukat, remélem, ezután is képesek leszünk ilyen jól együtt dolgozni! Várom önöket a következő egyletgyűlésen! – Hajoltam meg feléjük, majd neki álltam a megmaradt virágok rendezésének, és a takarításnak.
Talán nem ez volt a legkimerítőbb edzésük, és nem is életük legszórakoztatóbb napja, tekintettel egykori vezetőjük megemlékezésére, azonban mégis reméltem, hogy valami plusszal távoztak, mert én bizonyosan…


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Urufu Mae
13. Osztag
13. Osztag
Urufu Mae

nő
Capricorn Hozzászólások száma : 24
Age : 288
Tartózkodási hely : 13. osztag területén
Registration date : 2013. Jan. 19.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te9000/15000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (9000/15000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyKedd Jún. 25, 2013 10:35 pm

Éles szirmok
Azon fák árnya
Alatt beteljesül a
Vízisten átka.

Nem mondhatnám, hogy komolyabban ismertem Nishihara-kunt, annak ellenére, hogy a Kardok és Rózsák egylet tagja vagyok. Kicsit aggódtam is, hogy mi lesz az egylet sorsa, miután Pokollepke által kézbesített üzeneten keresztül hallottam a hírt, mely érte eme halálistent. Igen borzalmas baleset részese lett, melyről nem árultak el sokat a kíváncsi füleknek, talán csak néhányan tudnak a pontos szituációról, nem tudom. Mivel nem kötött hozzá komoly érzelmi szál, csupán részvétemet tudtam kifejezni egy szál virággal megemlékezése napján. Azon a napon több shinigami arcáról leolvashattam a szomorúságot, kik közvetetten is ismerték Nishihara-kunt, melytől még az én szívem is meg-megremegett. Ilyet már évtizedekkel ezelőtt éreztem utoljára, hogy elnehezült a mellkasom és alig tudtam szóhoz jutni.
A megemlékezést követően a megjelent egylettagokat mind az udvarra kérették, ahol megtudhattuk, hogy Shiranui-san veszi át az egylet vezetését. Miközben a hadnagy beszélt tekintetem többször is elidőzött a csodás virágokon, melyek a vázában pihentek. Eme virágok magukba foglalják az erőt és a gyönyörűséget, és gyakran párosították mellé az őszinteség fogalmát. Mikor megtudtuk, hogy mi célt szolgálnak, tekintetem némi meglepettséget sugárzott, de nem haboztam a virágzó növény egyikét a kezembe venni. Szinte önkéntelenül is egy pirosan nyíló kardvirágot fogtam magamhoz. Szárán gyöngéden végigsimítottam, ahogy a karomra fektettem a bimbózó virágot.
A páromra pillantok, ki önkényesen úgy döntött, hogy velem kívánja összemérni harci tudását. S amint elhangzottak az instrukciók, felvettem a szabályos alapállást, amit még az akadémián sajátítottam el a zanjutsu órákon. Terepszállásban a jobb lábam előrébb, míg a bal hátrább van, a virág szárát mindkét kezemmel megfogom, mintha csak a kard markolata lenne, a jobb tenyeremmel felül az odaképzelt keresztvas mögött, míg a ballal majdnem a legalján. Cseppet sem olyan erővel szorítottam meg, mint ahogy sokan teszik, lévén nem zuhanok, hogy korlátokba kelljen kapaszkodnom. Kazagurumarut is mindig óvatosan, gyöngéden tartottam kezemben, akár egy féltve őrzött kincset, így a virágot is hasonló megtiszteltetésben részesítem. Hisz most ez a növény szolgál védelmemül.
A kardvirág szabályosan egy vonalban van a testemmel, ebből az alapállásból könnyedén léphetek ki oldalra és adhatok le egyszerű, cseppet se bonyolult csapásokat. Nem hiába ezt sajátítatták el velünk a Lélektovábbképző Akadémián. De mielőtt bármilyen bravúros mozdulattal előállhattam volna a partneremnek, az őrült módjára rohamozott meg. Ha nem reagálok idejében és lépek hátrább egyet, ezzel együtt vízszintes tartásba fordítva a virágot, mely most védelmemül szolgál, erőteljes ütés érhette volna fejemet. Így viszont a két virág megadó reccsenését hallhattuk, majd szemtanúja lehettünk, ahogy a növény szirmai esőként aláhullnak és követi azokat a növény megadott része is. Lehunyt szemmel mutattam ki részvétemet a virágnak, mely életének ilyen gyors és csúf véget kellett érnie.
Szirmok a tóban,
széttépett szél-virágok,
kék gyönggyé válnak.

Partnerem szabadkozva kért elnézést és már úton volt, hogy két újabb kardvirágot hozzon, amivel gyakorolhatunk, miután az előbbiek használhatatlanná váltak. Némán vettem át tőle az újabb fürtös virágot és vettem fel alapállást. Terpeszállással, bár ezúttal oldalra néző törzzsel, magam előtt könyöknél kicsit meghajlított bal karral, nyitott tenyérrel. Jobb kezemben tartottam a virágot, akár zanpakutomat, az odaképzelt keresztvas alatt fogva. A növény virágzata vízszintesen állt, arcommal egyvonalban, mellyel partnerem felé néztem. Ebből az állásból könnyedén mérhetnék egy íves sugarú csapást hátulról indítva előre. Persze sokkal óvatosabban és kevesebb erővel, mint amit Kazagurumaruval mérnék, lévén egy növény nem bírna egy olyan erőkifejtést, mint ahogy az imént is láthattam. Nem. Mégsem. Shiranui-san pontosan erre kívánta felhívni a figyelmünket, hogy ne egyszerű eszközként kezeljük zanpakutonkat. Ennek ellenére nagyon is nehezen vonatkoztattam el arról, hogy amit most a kezemben tartok egy virág. Fantáziám korlátozott, a realitás mérgét csak ilyenkor érzem igazán, hogy mennyire megerőltető számomra, hogy Lélekölőkardomat képzeljem a kezemben pihenő virág helyébe, hogy mit érezne a barnabundájú farkas ilyenkor. S milyen fájó szembesülni azzal, hogy voltak alkalmak, ahol valóban nem volt több kezemben egy fegyvernél. Persze igyekszem társamként kezelni, hű barátomként, hisz Kazagurumaru áll hozzám a legközelebb, mégis fájó.
Partnerem ismét gyorsan sújtott le, már – már lenyűgözött sebessége, azonban csak egy megszánt pillantással tudtam illetni, amiért láttam mennyire konzervatív. Nem érti Shiranui-san tanítását, amit át kíván mindezzel adni nekünk, pedig elmélete igazán bölcs, melyet meg kíván láttatni velünk. Csapásától oldalirányban táncolok ki, majd íves fordulattal mögé kerülve, virágot tartó kézzel, mintha csak éles pengéjű kard lenne, a torkának szegezem, ahogy visszafordulásból próbált ismét lesújtani, hogy érezze hibájának súlyát. Túlságosan nyitott volt a csapása, egyszerűen nevetséges, hogy mennyi szabad pontot hagyott magán. Ha ez egy éles küzdelem lenne egy arrancarral szemben félő, már nem is élne.
Szirmod nyílik bár,
de csak csorba tövistől
sebes vázámban.

- A sebesség semmit sem ér, ha nincs stílusod – jegyzem meg, ezzel utalván arra, hogy a gyorsaságát, amivel rendelkezik, jobban ki tudná használni, ha odafigyelne a kenjutsu lépéseinek megfelelő kivitelezésére. Mivel a hadnagy is látta ügyetlenkedését odalépett hozzánk, hogy tanácsokkal lássa el. - Engedelmével Shiranui-san, partnert váltanék. – a fukutaichounak nem volt ez ellen kifogása, így tekintetemmel egy már végzett páros egyik tagját szemeltem ki. Mivel nem volt ellenére, hogy a gyakorlatot még egyszer megejtse, így most személyével szemben vettem fel a másik partneremnél is használt első alapállást. Hagytam, hogy kezdeményezzen, s már itt láthattam, hogy ég és föld közte, s előző partnerem között a különbség.
A virágot visszahúztam, törzsömmel jobb irányba fordultam. Most hátrafele néző kezem felkarja felett ívelt át a virág, melynek végével hárítottam a csapást, anélkül, hogy a növény darabjaira hullott volna. Ebből a tartásból egy körívet írtam le a karddal, ezzel eltaszítva edzőpartnerem által fogott kardvirágot, s ezzel egy időben fordultam én is a kardként használt növénnyel, majd léptem ki előre jobb lábammal és sújtottam előre a kardvirággal, melyet most az ellenfelem hárított gyors és bravúros mozdulattal. Narancsszín szirmok hullottak alá a növényekből, ahogy a két növény újra és újra találkoztak egymással.
Zöld falevelek
erősen kapaszkodnak.
Élni akarnak.

Edzőpartneremmel csak egyszer kellett pótolnunk a virágot, melyet kezünkben fogtunk. S a gyakorlás során, azt hiszem ráéreztem az ízére annak, melyet Shiranui-san megláttatni kívánt velünk. A kardvirággal képtelen voltam akkora erővel lesújtani, mint ahogy Kazagurumaruval tettem mindig. A gyöngédség vezérelte kezeimet, a virág nem hiába foglalja magába ezen fogalmat. Mikor előző partnerem törtető vadként esett nekem kegyetlen végét láttam a növényeknek, s belegondolni, ha azok éppen a Lélekölőkardjaink lettek volna, szívfájdító. Semmit sem tehettem se túl gyorsan, se túl lassan; ha gyors lettem volna, azzal csak a kardvirág épségét veszélyeztettem volna, ha túl lassú, akkor pedig a sajátomét. Logika, minden azon múlott, ráeszmélni mi a jó, mely szögből és hogyan, semmit sem lehetett elhamarkodni a gyakorlásra szánt időben.
A kardvirág másik, magában hordozott szimbolikus jelentés, az erő is felszínre került, hisz azt is használtuk, csupán egy másik irányú megközelítésben. S be kell látnom, hogy azok szerint, kik az őszinteséget is eme növényhez párosítják, igazuk van, Kazagurumaru több egy fegyvernél, nem elég, ha gyöngéden bánok vele, és kedves vagyok hozzá, mert ő sokkal több, a lelkem másik fele.
Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te31700/45000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (31700/45000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyPént. Jún. 28, 2013 5:49 am

Éles szirmok
Csendben indultam el az egylet fele. Kissé ugyan aggódtam, de Hikaru~chanra bíztam a lakást. Igazából csak reménykedtem, hogy jó kis zashiki warashi lesz, és nem gyújtja, nem robbantja fel a lakást. Nem dönti romjaiba és még sorolhatnám. Bár biztos igencsak nem voltam a dologban. De azt mondják, a remény hal meg utoljára. Embarassed 
Megemlékezésre mentem. Shuko~san, az egylet alapítójának a megemlékezésére. 
Egyszerű, fekete hakamámban indultam neki az útnak, kétfogas getákba bújva, Gingitsunéval az oldalamon. Ismertem Shuko~sant, sőt azt is tudtam elég jól, hogy mi történt vele. Az egyik küldetés során meghalt. Egy ocsmány lidérc, a bensejéből megölte. Vagy valami ilyesmi... 
Csak a legszükségesebbeket mondtam el erről a feletteseimnek, de fontos volt, hogy azért elmondjam, hisz ha a lidérc még emlékszik Shuko emlékeire, akkor az komoly hátrányt jelentene a shinigamiknak, ha nem tudnák. 
Hirtelen eszembe jutottam a szinte már kihallgatás szerű találkozók, ahol újra és újra el akarták velem mondatni, hogy mi is történt. A végén úgy éreztem, hogy valamilyen bűnös alak vagyok, akit elfogtak, és épp a bűnei beismerésére próbálnak kényszeríteni. Pedig semmi bűnt nem követtem el. Viszont ennek a viselkedésnek az lett a következménye, hogy a kapitányomon kívül mással nem voltam hajlandó beszélni, a többieknek pedig be kellett érni az írásos jelentésemmel. Neutral Séta közben hirtelen újra eszembe jutottak a történések. Ahogy megpróbáltam Shukot megölni. Ahogy az az ocsmány tsuchigumo lett belőle. A bensőmben tanyázó tsuchigumo is sokkal szebb nála. Bár az is igaz, hogy ő youkai és nem lidérc. Neutral Szinte ösztönösen lépkedtem Suza~chan utasítása szerint. Persze azt nem árultam volna el neki, de teljesen rábíztam magam. Arra riadtam, hogy morzsolgatta a fülemet, jelezve, hogy megérkeztünk. Mivel nem egyedül voltunk, így már nem szólalt meg többet. A kezemben a lampionnal, amivel alig pislákolt az alvó Kasai~chan, végül besétáltam az épület ajtaján. Naomi~san már ott volt, meg páran mások is. Meghajoltam feléjük, majd Shuko~san képe elé sétáltam. Hangtalanul kivettem két füstölőt, egy apró kidou~val majdnem felrobbantottam, de a végén csak elkezdett füstölni a vége. Az egymásra fektetett tenyereim közé fogtam, a homlokomhoz emeltem, meghajoltam a kép irányába, majd az erre kikészített tálba szúrtam a füstölőket. Shionnal sosem így gyászoltunk. az egyedüli ok, hogy tudtam nagyjából, mit is kell tennem, az az volt, hogy maiko koromba ezt is tanítani próbálták. Bár lássuk be, nem épp egy buddhista templom volt az a hely, ahol a maiko koromat töltöttem, Kyoto piros lámpás negyedében. Embarassed Pont ezért nem is volt olyan könnyű megszöknöm. Viszont most itt volt az idő, hogy az általunk megszokott módon is elbúcsúzzak-megemlékezzek Shuko~chanról. A hakamám ujjából egy apró szakés korsót vettem elő. Pont két csészényi szaké fért bele. A felét a füstölő tartóba öntöttem, majd újra meghajoltam, és kimentem az udvarra. Már voltak kint mások is. Köztük Naomi~san. Nem kellett sokat várnunk, és valamennyien össze is gyűltünk a kertben. Apró biccentésekkel üdvözöltem az ismerősöket, vagy épp kis meghajlással, de egyelőre nem igazán társalogtam velük. Eléggé lekötöttek a saját gondolataim. Ráadásul, mire végeztem volna a belső dolgaim helyre rakásával, Naomi~san is megszólalt. Ekkor eszméltem csak rá, hogy egy szép méretes vázát is oda celebrált az udvarra, tele szebbnél szebb kardvirágokkal. Bár lássuk be, a kardvirágok nem kifejezetten temetési virágok. Viszont gyönyörűek. De ezek a virágok nem a megemlékezés részei lettek. Vagyis nem pont az átlagos formában. Egy rendkívüli edzés lett ugyanis ott helyben kihirdetve. Edzőpartnert kellett magunknak választani, majd a virágokkal megküzdeni! :oSajnáltam előre szegény virágokat, de nem volt mit tenni. Naomi~san azt mondta, hogy válasszunk párt magunknak. Óvatosan Risu~chanhoz léptem. Igazából már jó ideje, pontosan az alapítás óta tagja voltam az egyletnek, mégis...  alig ismertem valakit innen. Erre szokta Suza~chan mindig rámondani, hogy antiszociális vagyok.   Pedig nem is, vele is tökéletesen jól kijövök! Felakasztottam hát a lampionomat az egyik udvart szegélyező kisebb fa ágára, Suzaku pedig mellé telepedett tollászkodni.
Mindenesetre Risu~chan az egyike volt azoknak, akiket az Akadémiáról kikerülve megismertem ráadásképp a nővérének nézett, szóval vele már-már nem is tudom. Mintha tényleg a nővérem öccse lett volna. Szóval ő volt az első, aki az eszembe jutott, hogy vele gyakorolhatnék. 
Naomi~san felszólítására egy sötét vörös virágot választottam ki a vázából. Fájt a szívem a virágokért. Hiába na, borzasztóan szerettem a növényeket, és az, hogy szegényeket gyakorlásra használjuk majd fel... nem dobott fel lelkesen. El is határoztam, hogy vigyázni fogok az enyémre, és ha épségben megússza a dolgot, ikebanához fogom felhasználni.  És mivel szeretem az ikebanát, ezért már ki is tűztem a célt. Ez a virág mindenképp kell hozzá.  
Meghajoltam az edzőpartnerem, Risu~chan felé, majd féloldalasan fordultam felé, hogy ezzel minél kisebb támadási területet adjak a társamnak. Ez volt az előnye és a könnyedsége annak, ha egyszerre csak egy emberrel kellett vívnunk. Az ellenfelemtől távolabb lévő, súlyomat tartó lábamat kissé talán begörnyesztettem  hogy a támadásom majd nagyobb lendülettel induljon, és vártam egy kicsit, hátha Risu támad. Persze, ahogy azt sejtettem is előre, arra várhattam volna ítéletnapig is.  Így aztán a virág szirmait a csuklóm fele fordítottam, ráfektetve azt az alkaromra, és a szárának a végét fordítottam ellenfelem felé. Elvégre nem hagyhattam, hogy a virágnak baja essen. Így rövidebb lett, ami hátrány is lehetett volna, de vigyázni akartam a szépségre. Risu~chan is piros virágot vett magához, szóval semmi akadálya nem volt az összecsapásnak. Nyugodtan elé sétáltam, majd amikor megfelelő közelségbe értem, kinyújtottam a kezem. Igyekeztem olyan finomsággal, mintha a szár nem is lett volna benne, és megcéloztam Risu~chan nyakát. Tudtam, hogy nem ártok vele neki, de a szárat még eltörhettem, ami óvatosságra intett. Ez azonban úgy tűnt, hogy Risu~channak csak kicsit később jutott az eszébe. Elég nagy és hirtelen lendülettel fordult felém, és eltörte a virág szárát. Ez egy sima kardnál teljesen gyönyörű mozdulat lett volna, ám most a virág nem bírta a kiképzést. Amint a kemény szár megpattant, Risu~chan mindenről elfelejtkezve elkezdte gyógyítani, igazi negyedik osztagoshoz híven. Viszont rólam is elfeledkezett, mire simán mellé léptem, és a nyakához tartottam a virágom szárát. 
- Meg vagy! - mosolyogtam rá - Újabb próba?
- Igen, próbáljuk újra. ^^ - mosolyodott el. Újfent megvárt, hogy támadjak, majd egy perdüléssel kitért előlem. Úgy tűnt, befejezettnek is tekintette a küzdelmünket, ugyanis meghajolt felém is, és Naomi~sannak is. 
Kénytelen voltam újabb partnert keresni, hisz nem zaklathattam szegényt folyton. Egy alak szabadnak tűnt, bár a virága nem volt épp sértetlen. Viszont erősnek tűnt. Meghajoltam Chiru~chan felé, majd a látásból ismert alak fele vettem az irányt. Immáron szavak nélkül felé is meghajoltam, felvettem a korábbi tartásomat, és vártam, hogy viszonozza a figyelmességemet. Ő koránt sem volt olyan óvatos, mint Risu~chan, ami mondjuk várható is volt, a virágának az állapotát elnézve. Viszont nem volt mese, én eldöntöttem, hogy megvédem a virágomat, miközben legyőzőm. Felém rúgta magát, miközben a virágjával sebesen felém lendített. Ha blokkoltam volna, akkor az én virágom is szirmaira hullott volna szét. Így inkább leguggoltam, kivédve ezzel a támadását. Viszont én sem menekülhettem folyton, ezt is tudtam. A pillanat töredéke alatt az eszembe sejlett az egyik reggeli emlékem. szokás szerint Gingitsunénál jártam. És újfent szokás szerint kiporolta a nadrágomat. A kezemben egy nagamaki csillogott, Ezüstke kezében viszont csak egy legyező volt. És hiába próbálkoztam, nem tudtam megsebesíteni. Pedig minden mellettem szólt! Hosszabb volt a fegyverem, helyesebben fegyverem volt, neki meg csak egy kis legyezője. Mégis képes volt nem csak simán túlélni a támadásaimat, hanem még ellen is támadott, és felborított. Nem túl nőiesen nyekkenve landoltam a hátamon. Pár pillanatig levegő után kapkodtam, majd mikor már végre normalizáltam a légzésemet, megkérdeztem.
- Ezt hogy csináltad? - krahácsoltam.
- Tudsz táncolni Édes? -kérdezte, miközben a kezét nyújtotta felém. Ahogy megfogtam, felrántott, egész közel magához, és valamiért önelégülten vigyorgott.
- Tanítottak valamit a maiko iskolába, de nem mutathattam be sosem élesbe - válaszoltam 
- Csodálatos! - szélesedett ki a vigyora, bár azt nem tudtam eldönteni, hogy vajon azért-e, mert hogy tanultam táncolni, vagy azért, mert sosem tudtam bemutatni senkinek. De nem is akartam megtudni. Valahonnan egy legyezőt nyomott az én kezembe is, miután a nagamakit úgy kicsórta onnan, hogy alig lehetett észre venni. - Akkor talán kezdhetjük is - mondta. Ahogy egy lágy szellő végig szaladt a környéken, leírhatatlan kecsességgel mozdította a karját, és vele együtt az enyémet is, ugyanis arról elfeledkezett a Drága, hogy még mindig elég közel állt hozzám. Embarassed Szép óvatosan a többiek is előmerészkedtek. Először csak a fák, vagy valami rejtekéből leselkedtek ránk, majd egyszer csak egy szép nagy körbe ott ültek valamennyien körülöttünk. Eddigre azonban már kissé megfeledkeztem a külvilágról. A szél ritmusát és Gin~chan vezetését követve, kimondhatatlan könnyedséggel mozogtam. Eddigre már a Róka is elengedte a kezem, és egymás "ellen" táncoltunk. Olyan volt az egész, mint a tavasz mámora. A mozgás majd elfeledett öröme, hihetetlen erővel tombolt valamennyi tagomba. Szinte el is feledtem, hogy épp "harcolunk", ha Gin~chan egyik újabb gyors mozdulatára le nem csüccsentem volna. Így viszont folytatódhatott a lecke. 
- Azt látom, hogy már kezdesz ráérezni a lényegre Drága, de azért ne felejtsd el, hogy nem a nyári fesztiválon vagy. - vigyorgott. Ettől kezdve azon a reggelen ezt gyakoroltuk tovább. 
Most, ahogy lehajoltam a virága elől, hirtelen újra elfogott az az érzés. Szinte érezni véltem a virágzó cseresznyék illatát, a lágy szellő simogatását. Rájöttem, mit kell tennem. Vagy inkább, most értettem meg igazán Gingitsune tanítását. Egy sarokperdüléssel eltáncoltam ellenfelem elől. Hirtelen olyan volt, mintha nem is egy virág lett volna a kezemben. 
" A tested része a fegyver. Legyen az katana, vagy egy egyszerű bot. Ha nem így kezeled, akkor csak egy kolonc, de ha képes vagy a részeddé tenni, akkor bármi fegyverré válhat " - jutott eszembe Shion szavai, régmúlt gyermekkoromból. Ez a gyakorlat valamiért ilyen nosztalgiázósra sikeredett nekem. Viszont nem kalandozhattam el, ugyanis úgy tűnt, ellenfelemet bosszantotta, hogy nekem még mindig egybe volt a virágom, és mindenáron szirmát akarta hullatni a kardvirágomnak is. Felém döfött a saját virágjával, de nem csak kifordultam előle, hanem mögé libbenve, hátamat a hátának támasztottam. Így a vékony hakamán keresztül pontosan éreztem, amikor valamelyik hátizma rezdült, és reagálhattam rá. Egy darabig így táncoltunk, majd megunva az igencsak egyoldalú szórakozásomat, elrúgtam magamat tőle, és viszont. Amint kellő távolságba értem, visszafordultam, és felé indultam. Mint a szél, könnyed, és fordulásra kész léptekkel haladtam felé, majd mikor támadott, ami olyan volt, mintha felém ütne, csak virággal tette, kifordultam előle, majd a lába mögé rakva a lábamat, a saját lendületével feldöntöttem, és végül az érintetlen virágot a verőere mellé raktam. Olyannyira közel, hogy a bársonyos szirmok simogathassák a nyakát. 
- Igazán köszönöm - tartottam neki a kezem, hogy felsegítsem. 
Vissza az elejére Go down
Chiruochiba Airisu
4. Osztag
4. Osztag
Chiruochiba Airisu

Férfi
Aries Horse
Hozzászólások száma : 202
Age : 118
Tartózkodási hely : Talpa és haja között.
Registration date : 2012. Feb. 01.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te17600/30000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (17600/30000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyVas. Júl. 14, 2013 7:32 am

Éles szirmok

Spoiler:
Nishihara Shuko.
Hozzám is elérkezett a híre, hogy egy küldetés alkalmával elvesztettük. A Kardok és Rózsák egylet vezetője volt, s onnan ismertem.  Nagyon kellemetlen olyan hírt hallani, hogy egy társunkat elveszítjük, főleg, hogyha még ismertük is.
Az egyletben tartott megemlékezésre vittem egy rózsa és egy kard alakú süteményt ajándéknak Nishihara-sannak. Bár tudtam, hogy temetéskor kellet volna, de csak így volt alkalmam megemlékezni, s elbúcsúzni tőle. Ahogy mások, úgy én is az udvarra mentem ki, miután leróttam a tiszteletemet. Fejemben kuszán kavarogtak a gondolatok, amiket most nem próbálnék meg sem kibogozni, sem elmondani, de azért annyit elárulhatok, hogy azon kevés emlék is ott örvénylett a gondolataim tengerén a megannyi osztag, Gotei-es, szomorú emlék, és gondolat áramlatai között, amik az egylet alapítójához voltak köthetőek. Arcomon hamiskásnak tűnő mosoly ült, viszont szemem elől mindenki rejtve maradt, vagyis csak annyira, hogy különbséget nem tudtam tenni a jelenlévők között.
A révületemből, kábulatomból, amit a nem sok szép, és vidám gondolatmenet okozott, Shiranui-fukutaichou hangja zökkentett ki. Öröm volt hallani, hogy bár az egylet megálmodója sajnos eltávozott, nem zárja be a kapuit. Sőt, a hadnagy átvállalja az egylet vezetését a továbbiakban. A feladat, amit az edzésre kiadott érthető és világos volt.
Már indultam volna, hogy Chiyo-chant kérjem fel gyakorló partnernek, mikor, minthogyha valami hatodik érzékszerű ismeret, gondolatáradat közbelépett volna, s a kedvenc 11. osztagos jött oda hozzám. Nem volt okom elutasítani, Misa-chan húgát, Chiyo-chant, főleg mivel én is ő rá gondoltam. Így már meg is volt a párom, már csak a virág kellett. Egy szép piros szirmú kardvirágot választottam kezem ékének.
~A virágok lesznek a kardjaink? :O.O:Szegény virágok! Nem ilyen sorsot érdemelnek. T.T Megmentem ezt a kettőt. *>*~  Ezzel az elhatározással viszonoztam a meghajlást, Chiyo felé, és az akadémiai ismereteimet újra elmémbe idézve felvettem egy védekező állást, ami esélyt kínált a gyors kitérésre. Biztosan nem volt tökéletes, de azért szépnek már mondható volt. A partneremé, viszont nem csak szép, hanem tökéletes, legalábbis az én szememben.
Egyértelműen nem akartam a kezdeményező fél lenni, ahogy első elhatározásában Chiyo-chan sem, így mintha méregetnénk egymást, csak álltunk, vártunk, hogy a másik kezdjen. Bár kedveltem, és ő maga is kedves volt, mégis a tizenegyedik osztagot fényesítette, ezért egyáltalán nem lehetett senki számára sem meglepő, hogy kettőnk közül ő unta meg hamarabb a várakozást, s indult is ellenem a támadása. Ahogy ő közeledett felém, annak töredék sebességével hátráltam előle. Azért csak ilyen lassan, mert nem akartam senkinek sem neki menni a többi egylettársunk közül. :oops:Láthatóan ő is vigyázott a virágára, ami nem volt meglepő számomra, mivel az tudható róla, hogy szereti a virágokat, meg a virágcsónakokat… házakat… vázákat… csendéleteket. A támadása elől egy forgó kitéréssel tértem ki, elméletileg sikeresen, mert nem éreztem, hogy hozzám ért volna. Viszont a forgáshoz túl nagy lendületet vettem, így a kelleténél többet forogtam, amitől elszédültem. Mikor már nem forogtam nem csak a szédülés talált rám, hanem egy csúnya törés is a virágon.
~Kudarcot vallottam! T.T Eltőrt!~ A hirtelen szomorkodás végett rövid időre Chiyo-chanról is megfeledkeztem, s minden démonmágiai tudásomat belevetve igyekeztem meggyógyítani a szép piros virágomat.
A virágot sikerült meggyógyítanom, de ezt az örömömet hamar letörte az, hogy Chiyo-chan a vesztemet mondta ki. Elveszítettem a gyakorlat harcát.
- Igen, próbáljuk újra. ^^ - Mosolyogtam a nővérem húgára.
Újra megvártam, míg ő támad, s most igyekeztem nem elszédülni, viszont az előbbi törésből kiindulva most már ügyeltem arra, hogy a virág szára ép maradjon.
Az edzés végével, vagyis részemről a végével, mivel a manőverem után megláttam, hogy az egyik adminisztrációs osztagtársam megjelent, meghajoltam Chiyo felé, s megköszöntem neki, hogy a partnerem volt, azután Shiranui-sannak az érdekes edzést köszöntem meg, valamint mindkettejüktől elnézést kértem, amiért el kell mennem.

A virágot, amit az edzéshez választottam magammal vittem véletlenül, s ezt csupán az osztag főépületében vettem csak észre. Gondatlanabb társaink, lehet, hogy a helyemben kukába, vagy csak úgy el hajították volna, én viszont vízbe helyeztem.
Szerencsére csupán a papír munkával volt sürgős dolgom, s nem egy nagyon súlyos problémához, betegséghez, sérüléshez hívtak vissza az osztagunk területére. Miközben az iratokat töltöttem, s aláírtam, valamint iktattam elhatároztam, hogy az elkövetkező napokban ellátogatok Chiyo-hoz, hogy megkérjem arra, hogy az egyletes edzés kimaradt részét bepótoljam vele.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Ayasegawa Yumichika
Globális moderátor
Globális moderátor
Ayasegawa Yumichika

Férfi
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 122
Age : 31
Registration date : 2012. Jan. 06.
Hírnév : 6

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyKedd Dec. 03, 2013 7:53 am

Urufu Mae: Szép, választékosan megfogalmazott edzés post, igazából nem tudok benne semmibe belekötni. Jutalmad 1000 LP.

Aikawa Chiyo: Nem lett rossz a postod, de szinte ugyanannyi az edzéshez nem tartozó dolgok leírása, mint maga az edzés lényegi része. A postnak meg inkább az edzésre kellene koncentrálni. Jutalmat viszont még így is kapsz 500 LP képében.

Shiranui Naomi: Ez az edzésed is kreatívra sikeredett és mivel ez a második, így jutalmat is kapsz ezúttal, ami 1000 LP.

Az edzésből származó pontokat zanjutsura kell raknotok, Naominak csak az egyiket, a másikat pedig zanpakutoura. Az edzést ezzel LEZÁROM.
Vissza az elejére Go down
Fon Miho
2. Osztag
2. Osztag
Fon Miho

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 64
Tartózkodási hely : Fon birtok, Seireitei
Registration date : 2013. Jun. 14.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Hachiseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te7600/15000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (7600/15000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyHétf. Feb. 17, 2014 9:05 am

Chiyo

Hosszú gondolkozás után úgy döntöttem, hogy belépek egy egyletbe. Anya már régóta nyaggatott azzal, hogy keressek barátokat, akikkel eltölthetem azt a kevés szabadidőm, de csak akkor foglalkoztam ezzel igazán, amikor már apa is ezt mondta. Ha már ő is úgy látja, hogy keveset szórakozok, akkor az tényleg úgy van, úgyhogy úgy döntöttem, nézek valamit az egyletek között.
Anya nőegyletes volt, de engem az nem érdekel különösebben, az alapján, amit meséltek róla. A többi egylet közül csak néhányat találtam, amibe egyáltalán engedtek volna belépni, úgyhogy viszonylag gyorsan megtaláltam a Kardok és rózsák egyletet, ahová beadtam a jelentkezésem. Oda olyanok járnak, akiket érdekelnek a harcművészetek, úgyhogy nem lesz nehéz olyanokkal találkozni, akikkel azonos az érdeklődési köröm.
A szokásos, lila bőrruhámra felvettem a shinigami egyenruhám, és most kivételesen parfümöt is használtam, és egy kicsit nézegettem magam a tükörben is, bár konkrétan nem szépítkeztem. A sminkért nem vagyok oda, szerintem csak az tudna rávenni, hogy sminkeljek, ha lenne valaki, akinek nagyon akarok tetszeni, ilyen személy pedig egyelőre nincs az életemben. A zanpakutom szokás szerint a hátamra kötöttem, és eltettem a tőrömet is, bár én nem vagyok annyira oda a fegyverekért, lehet, hogy még megmutatom valakinek.
Ezúttal mosolyogva megyek végig Seireitei utcáin a célom felé. Próbálok ma úgy viselkedni, mint egy hétköznapi lány, hogy minél kevésbé tűnjek majd a többiek előtt egy elefántcsonttoronyból jött nemes lánynak, vagy éppen egy vérszomjas, lelketlen gyilkosnak. Akármennyire nem vagyok ilyen, a Fon névről ez jut eszébe minden nem nemesnek, aki már hallotta.
Nagyjából negyed óra kényelmes séta után eljutok arra a helyre, amit megjelöltek az egylet székhelyéül. Semmi különleges külsőre, de persze, ez nem baj, sosem szerettem a túlzottan felesleges, giccses dolgokat, ha sok pénzem lenne, akkor is visszafogottan díszítenék, nagyjából úgy, ahogy most a szobám, esetleg a mértékét növelném meg egy kicsit.
Mielőtt belépek, megakad a szemem egy lányon, akinek hosszú, vörös haja van, és úgy tűnik, hogy ide tart. Nagy szerencse, nem szeretek benyitni idegenek közé, új helyre, mindig olyan kínosan érzem magam, kicsit olyan, mintha késve érkeznék meg valahová, és tudnám, hogy mindenki rám vár. Furcsa, hogy ez a zavartság teljesen eltűnik, és nem zavar, ha titokban megfigyelek valakit a napja minden percében.
- Bocsi, te is ide jöttél?- a kezemmel teszek egy mozdulatot az ajtó felé, miközben szembefordulok a lánnyal, és megpróbálok mosolyogni, illetve elrejteni, hogy kicsit zavarban vagyok.

Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te31700/45000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (31700/45000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyCsüt. Feb. 20, 2014 10:02 am

Miho~san és a taiko

Naomi~san szólt, hogy új ember lépett be az egyletbe, és egyúttal azt is megüzente, hogy ő sajnos nem tud pont akkor itt lenni, mikor az újonc érkezik. Szóval rám testálta a feladatot. Így most itt sétáltam az egylet előtt. Nem mertem nagyon messze elmenni, nehogy eltévedjek. Igaz Suza~chan a vállamon tanyázott, mint mindig, de ő most épp nem volt beszédes hangulatában, Gin~channak pedig legalább olyan érzéke volt az eltévedéshez, mint nekem. Pár oda~vissza kört megtettem, minek eredményeképp végképp fogalmam sem volt, hogy merre is vagyok, mikor egy lány megszólított. Mint kiderült őt kerestem.
- Remélem! - bólogattam egy széles vigyorral arra a kérdésére, hogy én is az egyletbe tartok~e, miközben benyitottam azon az ajtón, amiről azt hittem, reméltem, és fohászkodtam érte, hogy az egylet egyetlen ajtaja legyen. Az volt! 8)Egyes egyedül megtaláltam félméterről a jó házat. Extra büszke voltam szép csöndben magamra. De nem ezért érkeztünk. Gyorsan folytattam is a beszédet - A nevem Aikawa Chiyo. Ne ijedj meg, nem én vezetem az egyletet, de most Naomi~san nem tud itt lenni, szóval én leszek veled, ha nem nagy baj. Pontosítok, most elég kevesen vannak itt... - vigyorodtam el. Hiába, ilyenkor szerettem a legjobban itt lenni. Mikor nem volt nagy a nyüzsi. - Vannak meghirdetett edzések, de bármikor jöhetünk. Az egyletről nem tudom mennyit mondtak el, vagy mennyit hirdettek meg. A lényege egyszerű, valamennyien egyszerre szeretjük a harcművészeteket és az egyéb művészeteket. Pont ezért megpróbáljuk ötvözni azokat. Itt lehet zenélni, virágkötészet szokott lenni, thai~chi edzések, meg hasonlók. A mozgáskultúra különösen kiemelt. - pár pillanatra beletúrtam a hajamba, miközben zavartan kipislogtam az ablakon - Bocsi, nem vagyok túl jó a magyarázásokban. Ezt is ezerszer végig gondoltam, mégis tuti, elfelejtettem valamit. Mindegy is. Ha már itt vagy, szerintem csináljunk valamit. - gyorsan végig pillantottam rajta. Már majdnem abba beleszédültem, hogy csak láttam, mennyi ruhát is pakolt magára. Egy fél mosollyal folytattam. - Van egy játékom, de ahhoz lehet kissé túl öltöztél... Félre ne érts, nem akarok beleszólni. Én se viselem jól, ha az én öltözködési, vagy nem öltözködési dolgaimat ócsárolják. - rámutattam egy nagy szekrényre - A taikozásra gondoltam. Szóval majd eldöntöd, mennyire bírod a nagy meleget, és a sok mozgást. Ha úgy érzed, nem az igazi, a szekrénybe van direkt olyan ruha, amit speciál erre terveztek. Majd érzed. - elővettem pár shimei daiko~t. Vagyis pontosan kettőt. Az elsőt azért, hogy megmutathassam neki, miként is kell használni, ha esetleg nem ismerné. A másodikat pedig neki. Ütőket vettem elő, de még mielőtt elkezdtünk volna bármit is, újfent megpróbáltam magyarázni, még úgy is, hogy tudtam nem megy az nekem igazán.
- Arra gondoltam, hogy most egy kis meditációt próbálhatnánk ki. Mint mondtam, ötvözzük a művészeteket, és elmerülünk bennük. Ehhez az egyik alap dolog, hogy magunkba tudjunk nézni, figyelni, elmerülni. Valami ilyesmiként mondják azt hiszem. A lényeg, hogy minél biztosabbak vagyunk magunkban, minél jobban jóban vagyunk magunkkal, annál jobban leszünk a művészetekben is. És ide nagy mértékbe tartoznak a harcművészetek! És a meditáláshoz pedig kifejezetten szeretem a dobot társítani. A ritmikus, egyenletes hang segít az ellazulásban, és a belső tudat elérésében. Viszonylag kicsi dobot vettünk elő, így elé lehet ülni, de vannak akiknek már állva, netalán mozogva is sikerül. És azt az előnyét sem szabad elhanyagolni, hogy kifejezetten fejleszti a has, comb és karizmokat...  Szóval ha nem is sikerülne ez elsőre, még így is van haszna. Cool- Megmutattam neki a helyes tartást, hogy miként kell az ütőket megfogni, mekkora erővel kell a dobra sújtani, mindezekkel az egyik kedvenc ritmusomat el is doboltam neki. - Később, ha van kedved, ezzel, meg úgy alapból a hangszerekkel az összjátékot, csapatjátékot is kiválóan lehet gyakorolni. Az önfegyelem pedig majdhogy nem magától is megérkezik mellé... - be is fejeztem a kedvenc dobom népszerűsítését, inkább, amint elkezdte, halkan megszólaltam - Hagyd, hogy a ritmus átjárja az egész tested, lényed. Engedd el magad! - suttogtam a taiko ütemét követve, majd halkan elővettem egy koto~t és játszani kezdtem rajta. Figyeltem a lány arcát, és reméltem, hogy sikerül a belső világába kerülnie.
Vissza az elejére Go down
Fon Miho
2. Osztag
2. Osztag
Fon Miho

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 64
Tartózkodási hely : Fon birtok, Seireitei
Registration date : 2013. Jun. 14.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Hachiseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te7600/15000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (7600/15000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyKedd Feb. 25, 2014 9:05 am

Chiyo

A lány, akivel összefutottam, meglehetősen jókedvűnek, magabiztosnak tűnt első ránézésre, és nagyon kedves is volt, ami elsőre megerősített benne, hogy jó ötlet volt idejönni. Ha mindenki ilyen, biztosan sok barátom lesz.
- Fon Mihonak hívnak.- viszonoztam a lány mosolyát, ahogy követtem az egyletbe, és körülnéztem. Örülök neki, hogy nem kötött programok lesznek, a munkarendem túl szoros, ha szigorúan vesszük, három helyen dolgozom, és nem egyértelmű, mikor van szabadnapom. Ahhoz az kell, hogy például Yuuken-dononál ne legyek beosztva, az osztagban szabadnapos legyek, és a gyerekek jelentős része kanyarós legyen, ez pedig így elég valószínűtlen.
- Szerintem nagyon jól elmagyaráztál mindent.- szabályos harcművészetet igazság szerint még soha nem tanultam, legalábbis olyat, aminek neve van, és komolyan elterjedt, hanem mindent beemeltünk, ami hasznos lehet, nincs szabályos harcstílusom. Valószínű a tai-chiinek nem fogom sok hasznát venni, legfeljebb néhány mozdulatot fogom ebből is hasznosítani, de lehet, hogy nem hátrányos, ha megismerek egy gyengepontokat is tartalmazó, de mégis egységes harcművészeti ágat.
- Hú… hát, ha melegem lesz, akkor lehet, hogy átöltözöm.- remélhetőleg nem izzadok le nagyon egy kis dobolástól, de ha mégis megerőltetőnek érzem, akkor jobb lesz felvenni a gyakorlóruhát. Chiyo biztosan csinált már ilyet, úgyhogy lehet jobb lenne megfogadni a tanácsát. Persze, azért az én ruhám is arra van kitalálva, hogy mozogjanak benne, úgyhogy lehet, hogy annyira mégsem lesz vészes.
Szerencsére, a ritmusfelvétellel nem lesz probléma, azt anya és apa is megkövetelte tőlem, hogy legyen ritmusom, ez éppen olyan fontos egy harc közben, mint a színházban. Csak arra kellett figyelni, hogy helyesen tartsam a dobot és az ütőket, és kövessem Chiyo dallamát. Úgy tűnik, igaza volt azzal kapcsolatban, hogy segít bejutni a belső világunkba, mert ahogy lehunytam a szemem, homályosan már láttam magam előtt a tücsköt és az üvegvárat. Csak az zavart meg, hogy hirtelen úgy éreztem, hogy elkezdtem megizzadni, meglepően gyorsan, és már egy kis izomlázat is éreztem, úgyhogy ez tényleg elment volna akár edzésnek is.
- Azt hiszem, mégis átöltöznék, egy pillanat.- ahogy keresek egy nagyjából megfelelőnek tűnő ruhát, és gyorsan átveszem, azon gondolkozom, hogy én miért nem próbáltam még zenélni a zanpakutomnak. Végül is, a tücskök ciripelése is olyasmi, mint a zene, és a zanpakutom egy tücsök. Lehet, hogy ezt ő maga mondta volna, ha odáig eljutunk? Mindenesetre, nem baj, hogy kicsit felgyorsulunk, ki tudja, meddig érek rá ilyen nyugodt körülmények között fejlődni. - Egy pillanatra bent voltam a belső világomban, de megzavart pár apróság. Tudsz valami ötletet adni, hogy lehet eredményesen figyelmen kívül hagyni őket?

Vissza az elejére Go down
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

nő
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 32
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te31700/45000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (31700/45000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptyCsüt. Márc. 06, 2014 8:25 am

Miho~san és a taiko
Úgy döntött, hogy nem veti le a ruháját, amire egy sokat mondó mosollyal reagáltam csak. Annak idején én alapból levettem, mert végre legálisan is megtehettem, és persze nem vettem át másik ruhát... de ez már nem most volt.  Rolling Eyes   Inkább a bemutató után halk csodálattal figyeltem, hogy milyen rutinosan tudott a lány annyi ruha alatt is mozogni. Nekem még a megmozdulás is szörnyű lett volna, és ő nem csak megmozdult. Kiváló ritmusérzékről téve tanúbizonyságot, dobolt. Először velem, majd egyedül is. Figyeltem az arcát, miközben akaratlanul is mosolyogtam. Szerettem zenélni és edzeni egyaránt, és ugyanő szerettem, ha ezt megoszthatta, másokkal is. Talán Naomi~san ezt tudva kért meg pont engem?
~ Ez most azt jelenti, hogy te is tiszteletedet teszed nálam Édes? ~ érdeklődte le a Róka, pimaszul vigyorogva.
~Ennél jobban? ~ mímeltem a rácsodálkozást. Kezdtem már kiismerni Ezüstkét, és tudtam, hogy nem lennék biztonságban, ha most rendeznék vele szemtől-szembe találkát.... Amikor így vigyorog, mindig vannak hátsószándékai... Neutral
~Mondjuk te is ide jöhetnél. Van pár dolog, ami szerintem téged is érdekelne...
Elsőre még bedőltem az ilyes fajta invitálásnak. Még másodszorra is elmentem hozzá. Aztán harmadjára már tanultam a hibámból. Azóta a pimaszkodás-jelzőmet sem felejtem el bekapcsolni vele kapcsolatban. És most is elég lelkesen érzékeltem, itt bizony nem tanulást forgatott Gin~chan a fejében... Rolling Eyes
Mozgolódás zökkentett ki a társalgásomból Gingitsunéval. Eladdig csukott szemekkel játszottam a koto~n. Az első furcsa neszre azonban pattantak ki a szemeim.
Miho~chan döntött épp úgy, hogy mégis csak meleg az a ruha! 8)Hiába tehetségem van rá, hogy az emberekkel megértessem, a túl sok ruha hátrányait. Amíg cserélt, közelebbről megvizsgáltam mind a koto~t, mind pedig a lélekölőm, és csak a hangjára pillantottam fel. (Shion által belém vert tapintat, még pár száz év múlva is reflexszerűen működött... jól belém verte, az tuti O.O)
A kérdésére pillantás erejére homlokomra szaladtak az magukat önállósító szemöldökeim. Kissé tanácstalan voltam, hogy mégis miként vár tőlem úgy segítséget, hogy nem árulja el a probléma forrását.
- Pontosan mik is voltak ezek az "apróságok" ? - pislogtam rá, hisz a válasz eléggé ennek a függvénye, úgy hiszem! Smile
Vissza az elejére Go down
Fon Miho
2. Osztag
2. Osztag
Fon Miho

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 73
Age : 64
Tartózkodási hely : Fon birtok, Seireitei
Registration date : 2013. Jun. 14.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Hachiseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
A Kardok és Rózsák egylete Cl0te7600/15000A Kardok és Rózsák egylete 29y5sib  (7600/15000)

A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete EmptySzer. Márc. 19, 2014 5:39 am

Chiyo

Természetesen Chiyo pontosítást kér, belegondolva, tényleg nem túl hasznos annyit mondani, hogy apróságok zavartak meg, nem árt specifikusabban fogalmazni. Nyilván mindenkit más dolgok zavarnak, például valakinél jelentkezik viszketés, másnál nem.
- Hát, legjobban talán az izzadás, és az izomláz zavart meg, visszarántottak ebbe a világba. Ezekre hogy lehet nem odafigyelni?- sajnos, most visszaüt az, hogy egész életemben azt tanultam, figyeljek minden érzékszervem minden apró jelzésére, mert az életem múlhat rajta, most pont ez gátol meg abban, hogy koncentrálni tudjak a meditációra, ami amúgy is csak teljesen nyugodt körülmények között megy. Nem is biztos, hogy megfelelő időt töltök a zanpakutommal.
Haribatta természetesen megérti, hogy a kötelességeim miatt csak ritkán tudok időt szakítani rá, de ha egyszer szeretnék olyan jó lenni, mint Soifon néni, muszáj fejlődnöm, és elsajátítani a Bankait. Hiába nem használja, ha nem muszáj, sőt, szinte titkolja a létezését, szégyennek érzi, azért bizonyára óriási szerepe volt a fejlődésében a Bankai edzésnek, a shikaiának is nagyot kellett fejlődnie, és mivel elég nagy, nőtt a fizikai ereje tőle. Ezen felül, ha egyszer kapitány akarok lenni, akkor a Bankai egy kikerülhetetlen feltétel.
Talán az segítene, ha gyakrabban próbálnék meg így belépni a belső világomba, eddig a hagyományos meditáció és az önkéntelen, álombéli belépés volt a leggyakoribb, ez a módszer pedig nyilván szokatlan. Sokkal gyorsabbnak tűnik, ha sikerül rendesen megtanulni, ez pedig óriási lépés lenne köztem és a zanpakutom között kialakuló kapcsolat szempontjából, mert akár öt perc alatt is be tudnék lépni hozzá, és többet edzhetnénk. Lehet, hogy beszerzek otthonra is egy ilyen dobot, de előbb szeretném tudni, hogy ezt hogy zárhatom ki a zavaró testi érzéseket.
- Téged nem szokott megzavarni az izomláz a koncentrációban?- lehet, hogy neki még nincs is izomláza, ránézésre fizikailag erősebbnek tűnik nálam, vagy egyszerűen csak gyorsabban be tud lépni a belső világába. Nem tudom, mit csinál, melyik osztag tagja, de nagyon valószínű, hogy jóval több ideje van a zanpakutojával foglalkozni, és talán könnyebben be tud jutni a belső világába. Igaz, hogy még hat éve sincs, hogy először láttam a zanpakutom, de így is nagyon lazának, gyengének érzem a kötelékünket. Igaz, a bátyáim sem nagyon szoktam beszélni a zanpakutoikról, lehet, hogy nekik is problémájuk van velük, és ez valami családi vonás.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




A Kardok és Rózsák egylete _
TémanyitásTárgy: Re: A Kardok és Rózsák egylete   A Kardok és Rózsák egylete Empty

Vissza az elejére Go down
 

A Kardok és Rózsák egylete

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Shinigami egyletek-