HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Kuchiki Hana
6. Osztag
6. Osztag
Kuchiki Hana

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 458
Age : 31
Tartózkodási hely : Seiretei, Kuchiki birtok
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 38

Karakterinformáció
Rang: Főnemes, Kuchiki ház XXIX. feje, Kupida, Hadnagy, Alkesz
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 2 Cl0te33500/45000Edzőterem - Page 2 29y5sib  (33500/45000)

Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 EmptySzomb. Jún. 30, 2012 2:24 am

Globus-unpoMichael Flatley táncos lábú edzése

Milyen csodálatos látvány a fiatalság! Szívet melengető képet festenek előttem, melytől könnyeimmel küszködöm. Nem, sajnos nem a meghatódottságtól, sokkal jobban kísért a hisztérikus bömbölés, hiszen ebben a tizenéves társaságban kissé korosnak, öregnek, viseltesnek és nyugdíjas névjegykártyával felszerelt anyókának érzem sokadik x-et megélt éveimet. Kénytelen vagyok a sokkoló hírekre újabb alkohol kortyot gurítani, mielőtt szégyen szemre sarokba fordulva kezdeném számolgatni a szemem környékén gyülekező ráncos kutya redőket és terveket kieszelni, hogyan fogok plasztikai műtétre kunyerálni fagyállót vedelt bátyusomtól, vagyis inkább miféle szakavatott módszerekkel csenem el a megfelelő összeget, lehetőleg azután jöjjön rá már réges-régen tovatűntem az esthajnal csillag vezérletével, aztán valamelyik menő klinika, előkelően magánszállásos szobájában fetrenghetek nyöszörögve, hentes késsel megszállva és múmiaként bekötözve. Ez most annyira kiábrándítóan hangzott, azt hiszem maradok a ráncos kornál! Kelletlen kéretlenséggel beletörődöm a lehetetlenbe, megvénültem! Még mit nem! Én még mindig friss, üde, szépségesen fiatal nőci vagyok! Melleim se ereszkedtek le! Itt fűzném hozzá nem, nem biztonság kedvéért kukkantottam be a kimono-ba! Határozottan tagadok minden efféle gyanús sandítást, kizárólag azt ellenőriztem meg van e még a dugi édesség készletem, ami szerencsére továbbra is biztonságban lapult belső zsebeimben, így teljes nyugalommal konstatálva bombanő vagyok, pillantottam fel a kijelzőre, mégis hányadán áll a meccs, vagyis kik maradtak a főnyereményre.
Féltávhoz érve, azt kell mondanom vén csont, akkor se meszes csont! Kettőből kettő! Alap, büszkeségtől duzzadó mosollyal meghintett „jessz!” ökölrázással köszöntöttem fenomenális teljesítményem. Egyszerűen fantasztikusan mázlista vagyok idáig eljutottam. Tisztára büszke vagyok magamra, képes voltam kihúzás nélkül végigbotorkálni két szakaszon. Annyira meghatódtam saját teljesítményemen szépségkirálynőként integetve morzsoltam el könnycseppjeimet, míg Bummbumm szakavatott zseni palántám arra nem szólított vegyem tüzetesen szemügyre a vörös szalagot. Tiszta édes már előre iszik a medve bőrére, vagy inkább megadja győzelmünk halovány eséllyel járó öröm fokozatát, kapásból startnál átszakíthatjuk a bajnok szalagot. Nem maradhattam rest, ekkora ajándékot illendően kell köszönteni. Karjaimat magasba emelve, üvöltöttem levegőbe, tökéletesen hozva Rocky ferde szájra húzott tripla horogtól deformált képét és tartva fotógénnek semmi esetre se nevezhető, na meg férfiakat messzire űző ábrázatomat szaggattam le a vörös anyagot. Kingkong nagyon bennem kongot! Még arra is futotta a lelkesedésből mellkasomat döngetve höröghessek. Sikerült valami átkozott szöszt benyelnem, aztán a fulladásos gyors halál kerülgetett, de jó alaposan bokán lódítottam. Végcél előtt nincs az a gyorsfagyasztott mirelit Kaszás, aki túlvilágra hurcolhat pálya teljesítését megelőzően! Én végig, de úgy végig fogok rajta menni, mint a sicc meg az iszkiri és hoppláhopp! Na, de ennyi magyarázkodás után már nagyon érett a meggy, indulni kéne, szóval töltöttem fűtőanyagot tankba, felszívtam tüdőm lelkesedéssel, megcsapkodtam combjaimat, kétszer megkapartam a földet, fújtattam gőzerővel és egyenest előre a homokos tengerpartnak.
Nem sokon, vagyis átmeneti üzemzavaron múlt nyaralás áldásos világában érezzem magam. Egyedül az nem stimmelt a homok nem volt forró, már pedig, ha homok az homok lett volna a kiéhezett Kalahári sivatagból, akkor jajveszékelő törzsi tánccal kéne rajta pattognom, mert a hatvan fokra csavart grillcsirke programtól teljesen beizzott. Az alattam állomásozó homok, viszont nagyon nem forrongott, de még csak nem is láttam délibábos oázisokat, úgyhogy egyre gyanúsabban tekintgettem körbe, miféle csellel akarnak rászedni. Letevelegel egy arab, vagy arcon köp egy láma, esetleg újabb kavics jön meglapogatni, netán homokvihar van készülőben, csak elfelejtették közölni az időjárás jelentésben. Hát, egyik se nyert, mert akkorát robbant valami mögöttem „jönnek az oroszok!” csatakiáltással borultam előre. Művészi hattyúhalállal kiterülve szorongathassam fejem. Persze a vodka illat meg tankok csörömpölős hangja nem akaródzott közeledni, ezért feltekintve kémleltem a dínomdánom okát, csak a táptalajnak annyira megtetszett szépséges habtestem, rögtön ragaszkodni kívánt hozzá. Ráakasztotta húskampóját bokámra és kedvesen vonszolt lefelé. Hirtelen nem tudtam erre a kedvességre még is mit mondhatnék. Szívet melengetően édes volt tőle tökéletlen kedvességemre vágyik. A bibi abban ácsorgott küszöbön, jobb szeretem az oxigéndús földfelszínt, mint szuszt kipréselős sírgödröt! Emiatt fájdalmas búcsút vettem udvarlómtól, hogy az idáig remekül bevált kartempókkal megfűszerezve villámcsörtethessek arrébb. Exé fogadott cuncimókusom, azonban annyira berágott rám, elmarad a beépítős menyegző, képemre robbantott egy zöld bombát. Égnek álló hajjal, védekezően féllábra ereszkedett flamingóként pislogtam, mi történhetett, minden testrészem megvan e és mi az isten az a narancssárga trutymó a lábamon.
Épp elmélyülten vizsgáltam bigyót, amikor rájöttem szerelmes lovagom továbbra se tett le rólam. Újra megpróbált apróként elnyelni, de még szép szívósabb amazon vagyok, hagyjam mindenféle sarkon fellelhető homoknak kifogjon rajtam. Arrébb evickélve szenvedtem lábammal, ami hékás, nem gyengén elnehezedett! Szóval, piszkos trükkökkel játszadozunk! Értem már a leányzó fekvését, vagyis maradjunk a téma dörgésénél! Vannak azok a bombák, amikor rádköpnek mindenféle űrlény taknyot, ami nem elég gusztustalan, rafinériaként hátrányossá teszi a légiesen könnyed trappolásom. Nagyid fakanalát a mélyhűtő fogantyújába! Nem fognak ki rajtam! Két törpébb méretű vészmenekülő pattogás közben előhorgásztam tartaléknak szánt és nem pocsékolásra hurcolászott édesség készletemet. Agresszíven széttéptem a csokis keksz zacskóját, belemarkoltam, ráharaptam minél több példányra, fájdalmas pillantást vettem rájuk, majd levegőbe szökkenve lódultam előre shunpo-val. Földet érés előtt szétterítettem a kezemben szorongatott csokikat, cukorkákat, kekszeket, szent célként meggyőződve róla, minél nagyobb területet tisztítok meg a könnyes búcsúval kárba veszett barátaimtól.
Kicsiny társaim igen nagy hatékonysággal látták el az önfeláldozó bajtárs szerepkörét. Egymás után puffantották fel előttem a trutyis bombákat, bár néha megesett benéztem a távolságot és sikerült önkéntesen pukkannom. Ettől függetlenül azt kell mondanom nagyon királyságosan helyt álltam. Összvissz három szmötyi paca éktelenkedett lábamon, amit hakama-m heves tépázásával készültem leszaggatni. Kicsit későn jutott el detonációktól csengő fülembe ott a bekészített tisztító szer, ne nyúlj ecetes ollóhoz. Semmi tehervészfék! Legalább látszik micsoda megpróbáltatásokon küzdöttem végig magam, mekkora sikereket értem el, na meg micsoda áldozatokat hoztam a győzelem érdekében. Csapatszellemem mellett szóljon, hűséges pajtásaimról sem felejtkeztem el. Takarítás közben önkényesen elrendeltem egy perces néma csendet, mialatt könnyes szemekkel tisztelegtem a szakaszon elesett édességeim előtt.
-Fúhah! Nem iszok többet! Ez már így is tisztára instabilan meredek!- Tettem keresztbe karjaimat kapásból méghozzá azonnal, amint szemeim elé tévelyedett a függőhídnak se pont, ami épp eléggé masszív terep. - A kiskrapeknek pedig igaza van! Valld be, Bummbumm! Az az akadémiai kismiksás szöveg csak kamu volt, vagy menten megeszem a kalapom, ha adtok egyet, mert kizárt ennyire berozsdásodott nyanyóka vagyok és fejemre , frászt túlburjánzott rajtam a fiatalság!...Vagy mégse?- Gondolkozom el mélységesebbnél is alaposabban, biztosan nem e lehet igaz a hamisnak hitt tan, pedig nem vagyok annyira idős, hiszen kétszáz év mit se nyom a latba! Ugyan kérem szépen! Ide a tini mama csekkfüzettel! Ilyen kinézettel mehetnék az mtv-be botrányt gyártani. - És az én nyolc napon túl gyógyuló pszichiátriai kezelésemet ki fogja állni?!-
Dünnyögöm orrom alatt, némi barátságtalan baseball köppentéssel, hiszen az Akadémiáról csak egyetlen támogató jut eszembe. Azt a szőke Kleopátra langalétrát, sajátra szabott karszalagjából fabrikált csúzlival küldeném Föld körüli pályára, keringje körbe a Nasa műholdakat! Bevallottan kárörvendő boldogsággal foglalatoskodtam volna ezzel, mint a részeges kóválygással, de ha ezt követeli a haza, megteszem, mert én elkötelezett halálisten vagyok és ne süljek már fel, tizenévesnek kiadva sikongatok ingyen fuvar után. Nagyon erősen, nagyon ügyesen, nagyon elvetemült egylet vezérként teljesítem a küldetést. Példát mutatok az elkövetkezendő uralkodó női faj képviselőinek. Ehhez meg kellett szabadulnom icipici túlsúlyomtól, mint a becsben tartott sake-s flaskám, melyet gondosan lehelyezek egy kitüntetett pontra, hiszen visszatérek érte, aztán a maradék édesség készletem, sőt még lábbelimet is leráncigáltam, hogy messzire hajítva és mellékesen előre bocsánatot kérve az útjába kerülő áldozattól lendülhessek előre az első rönk helyett láncra, hiszen nekem mindig bonyolítani kell az életem.
Elsöprő lelkesedésemnek majd nem tova sikló pottyanás lett eredménye. Kissé jobban belengett a talaj, mint szépreményű álmaim királyfit szabadító történeteiben, ezért muszáj voltam vészhullámot érző daruként megemelni jobb lábamat. Megfeszített munkával, lassan kiegyenesedett háttal vitorláztam karjaimmal. Mire nem jó, ha az embert évtizedek óta fárasztják legyezős egyensúly gyakorlatokkal. Mit nekem kötél, cérna, farönk! Gyerekjáték ez a hawaii-i stílus, kivéve, ha három pályán vagy túl, amitől szét akar szakadni derekad, lábad, idegrendszered! Nem, kifejezetten nem a megfeszített munkától gördült le izzadtság csepp arcomon, mialatt azzal foglalatoskodtam ráérezve a kilengésre pakolhassam támaszkodó lábam elé talpamat. Azon munkálkodtam gyönyörű kötéltáncossá változva apróbb, de kellően szapora léptekkel ügessek végig a pályán. Ehhez nem kellett más, mint rátaláljak a ritmusra, kiszámoljak a rönkök függesztését, nehogy durván hasra esve pottyanjak le és teljesen egyenesbe hozzam egyensúlyomat. Igazán semmiség az egész. Tisztára, mint a reggeli kómával fűszerezett, csíkszemes terror, amikor kibotorkálsz mosdóba és rejtélyes módon ismeretlen terepnek minősül az a néhány méteres táv. Tele volt tisztességesen a liberóm, de ügyesen kanalazta összefelé minden létező nyelvnyújtásos buzdításom, amivel elérhettem teljes nyugalomban állhassak, majd tehessek néhány lépést előre, ezzel felmérve az esetleges siker kontra teljes kudarc lehetőségeit, mekkora lendületet kéne bevetnem és mekkora versenytempóval engedjem szabadon a lóerőket. Miután sok csalapálás, lábemelgetés, kevés haladás után, viszonylag betápláltam szükséges adataimat, vettem egy nagy levegőt, aztán feldobva az érmét imádkoztam, ne fej legyen, hanem írás, vagyis jussak végig a pályán ezzel a remekbe szabottan elvetemült villám kötélrohangászásommal.

______________

Edzőterem - Page 2 2qjvna0
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Atarashi Miyoko
11. Osztag
11. Osztag
Atarashi Miyoko

Female
Virgo Tiger
Hozzászólások száma : 93
Age : 20
Registration date : 2010. Aug. 09.
Hírnév : 35

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 2 Cl0te51900/65000Edzőterem - Page 2 29y5sib  (51900/65000)

Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 EmptySzomb. Júl. 21, 2012 6:53 am

Shunpo edzés? Gyerekjáték *.*


Elmém sötét felhőkbe burkolózva festette meg hangulatomat a második feladat teljesítése után. Mindehhez elegendő volt az eredményjelzőre pillantanom, melyen a nevem mellé még nem kanyarodott pipa, ráadásul felettébb bosszantó volt az a tény is, hogy a piros ikszek és rózsaszín körök mindegyike a Gyerekegylet tagjai mellett sorakoztak! Mihelyst mindenki megérkezett a pihenőzónába, karjaimat összefontam a mellkasom előtt, és szúrós szemmel pillantottam a kudarcot valló kalóztársamra és az ősi ellenség britekre. Különösen Hajime-kunra voltam mérges az ostobasága miatt. Csalódott frusztráltságomban az első pályán még csak lesöpörtem a kezét a vállamról és szó nélkül ott hagytam, most azonban, hogy alkalmunk van rendezni a sorainkat, úgy éreztem fel kell szólalnom és bátorságot, lelkesedést kell öntsek az ifjú generáció szívébe. Hiszen én nem csupán Seireitei legerősebb és legnevesebb osztagának kapitánya vagyok, hanem egyben ennek a csoportosulásnak a vezetője is, és mint ilyen, felelősséggel tartozom azért, mert kudarcot vallottunk!
- Minden Gyerekegylet tag figyeljen ide! - emeltem fel a kezemet és a hangomat egyszerre - Nézzetek az eredményjelzőre! Látjátok, amit Miyoko is? Nem hagyhatjuk, hogy ezek az aljas szárazföldi patkányok kifogjanak rajtunk, vén tengeri medvéken! Nem hagyhatjuk, hogy folt essen az egylet hírnevén! Vegyetek példát Riko-tanról és Haru-tanról, és ne hagyjátok felülkerekedni a gyengeségeiteket! A feladat a villámtánc alkalmazása, zárjatok ki minden zavaró körülményt, és csakis erre összpontosítsatok! Csak annyira törődjetek másokkal, hogy a hibáikból tanuljatok! A feladatok sikeres teljesítése érdekében Miyoko ezennel megtiltja, hogy egymás segítségére siessetek! Ezt különösen Hajime-kun és Taki-chan vésse az eszébe! Egy hét tömlöc jár annak, aki nem hagyja sorsára a megérdemelt kudarcot valló társát! - szónokoltam széles és határozott mozdulatokkal mutogatva és gesztikulálva, tekintetemben pedig mindeközben acélkemény szigor tükröződött. A cél érdekében kegyetlennek és könyörtelennek kellett lennie mindegyikünknek, az aggodalom gyengeséget és vereséget szül. A feladatok különben sem voltak veszélyesek, az állatkák barátságosak, az arcátlan trükkökért pedig még számolok Yukko nee-sannal >.>
Továbbra is rossz kedvemben figyeltem árgus szemekkel a következő akadály kezdővonalát átlépő triót. Égett bennem a bizonyítani vágyás tüze, én is tudok pipát szerezni! Szemrebbenés nélkül vettem tudomásul mind a robbanó hangot adó zöld füst és a sárga ragacs megjelenését, mind a homokkal küzdő halálistenek alakját, és a látottakból tanulva rugaszkodtam neki végül a feladatnak jómagam is. Ahogy eddig sem nagyon, most sem tettem meg egyetlen közönséges lépést sem, és egyből shunpómra hagyatkoztam a haladásnál, hogy minél kevesebb időt töltsek a homokos talajon tartózkodva. A süppedős felszín valamelyest megnehezítette az elrugaszkodást, így több lélekenergiát kellett koncentrálnom a talpaimba, mint az eddigi feladatoknál, az erős koncentráció mellett pedig ez igencsak megterhelőnek bizonyult. Homlokomon lassan megjelentek az első gyöngycseppek, miközben villámgyorsan mozgó íriszeimmel kutattam a homok alatt megcsillanó fémdarabok után annak érdekében, hogy elkerülhessem őket. A stratégiám egyszerű volt, egy már kitaposott úton igyekeztem végigshunpózni, minél közelebb lépve a már füstjüket kiokádó valamikhez, melyeknek helyét a sárga ragacs maradványai jelezték. Biztos voltam benne, hogy az eszközök közvetlen közelében maradva sokkal kisebb esélyem van belefutni egy még ép csapdába, és úgy tűnt, egy-két cikkcakkos manővert leszámítva igazam is lett. Ámde a hirtelen irányváltásokkal együtt azt is kockáztattam, hogy belefutok valamibe, és ennek kis híján meg is ittam a levét. Legfeljebb centikre kerülhettem el egy robbanást, ami a mellettem haladó shinigami ügyetlensége nyomán következett be, de azt hiszem sikerült elkerülnöm a mellettem placcsanó folyadék minden cseppjét. Végül immár lihegve, összeszorított fogakkal értem át a szakasz túloldalára, azonban diadalittas gesztusom jelezte, hogy nem aktiváltam egyetlen egy bummogó szerkentyűt sem, így megfeleltem saját magamnak, és az egyletnek is példát mutattam *.* Előbb térdeimre támaszkodva, majd a földre ülve adtam pihenésre a fejem, szuszogva figyelve az utolsó csoport ténykedését. Amint ők is átértek, ismét felhangzott Yukko nee-san hangja, én pedig büszkén kihúztam magam, hogy nekem bizony nem kell megtisztítanom magam a ragacstól, legalábbis nem láttam magamon egy cseppet sem belőle Surprised
Ám azt hallva, hogy a következő feladat teljesítését a hadnagy megtiltotta, azon nyomban fel is pattantam, felháborodva pillantva... szét, lévén nem tudtam behatárolni, honnan jöttek pontosan a szavak. Mi az, hogy nem mehetek végig a következő pályán?! Rápillantva egyáltalán nem tűntek veszélyesnek a rönkök, és attól sem kellett félni, hogy ha leesünk, akkor bajunk lesz, hiszen nem voltak túl magasra kifeszítve. Az állatkák lent nem bántottak, ha meg valaki képtelen úgy ütemezni a haladását, hogy a lengő alabárdok mellett elsuhanjon, az nem való shinigaminak és pont!
- Bakabakashii! Miyo-pyon végig fog menni ezen a pályán is! - jelentettem ki határozottan toppantva. Nem állt szándékomban gyáván megfutamodni egy ilyen kihívás elől holmi jelentéktelen hadnagyok szavai miatt, akinél ráadásul biztosan ügyesebben és gyorsabban végre tudnám hajtani a pályát! Haragosan pillantottam arrafelé, amerre Yukko nee-sant sejtettem, majd egy hangos puffogás kíséretében sértődötten fordítottam el a fejemet, és lassan készülődni kezdtem hozzá, hogy a farönkökre lépjek én is. Szándékomban Hajime-kun balgatag gondolkodása állított meg, és csak ennek köszönhető, hogy a továbbhaladásra jogosult három halálisten megelőzött. Morcosan pillantottam az akadékoskodó fiúra, de aztán figyelmemet lassan magára vonta a felénk közeledő jármű, és bekúszott az elmémbe valamiféle kétségbeesésszerű érzés. Mindenképpen végig akartam menni a farönkökön, és ebben az a valami meg akart akadályozni. Idegesen néztem, hogy mikor érnek már át a többiek, miközben követtem az autó mozgását is. Végül látva, hogy utóbbi hamarabb fog ideérni, mintsem ezek a semmirekellő shinigamik átkecmeregjenek, elhatároztam, hogy minden előírást megszegek a feladattal kapcsolatban. Nem a 12. osztag fogja nekem megmondani, mit tehetek, és mit nem! Mihelyst azonban nekiindultam volna, hogy felugorjak az első rönkre, hirtelen a mellettem várakozó Riko-tan rám dőlt. Kérdő pillantással kaptam oda a fejem, és egy elszundító kislány arca fogadott, aki minden testsúlyával éppen rám nehezedett. Mindent megtettem azért, hogy leszedjem magamról a karjait, elvégre vele együtt nem tudtam volna átkelni a túloldalra, de mire sikerült mindezt elérnem és Tsuki-tan karjaiba löknöm őt, már megérkeztek azok, akiknek az volt a dolga, hogy elszállítsanak minket. Nagy szemekkel, fejemet ide-oda forgatva pislogtam a juunibantai tisztjeire, akik el merték állni az utamat, és ahogy rájöttem, hogy nem fogok tudni részt venni a negyedik feladatban, úgy kámpicsorodtam el egyre jobban. Csalódott testtartással és szinte sírásra görbülő szájjal szálltam be a többiekkel együtt a terepjáróba, láttam hogy nem vagyok vele egyedül. Haru-tan arcán is ott volt, hogy meg tudta volna csinálni, akárcsak én! Grrrr....
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yamakida Tsuki Leiko
12. Osztag
12. Osztag
Yamakida Tsuki Leiko

Hozzászólások száma : 28
Registration date : 2011. Aug. 15.
Hírnév : 13

Karakterinformáció
Rang: 6. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 2 Cl0te6000/15000Edzőterem - Page 2 29y5sib  (6000/15000)

Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 EmptyCsüt. Júl. 26, 2012 1:12 am

Shunpo edzés, amiért megmondalak apunak, Yukko

Teljes hisztériában török ki, mert kijár nekem a hiszti! Utálom, utálom, utálom! Utállak, Yukko, ezt sosem felejtem el neked! TT_TT Nem akarom, hogy a gonosz piranják megegyenek, pedig vészesen közelednek felém az aligátor mellett, ebből pedig még a visszaforduló Taki-chan sem fog tudni kihúzni. Hüppögök előre is, meg hátra, szóval nagyon, mert én ezt nem bírom, s hangosan meg lányosan felsikkantok, amikor az aligátor az orrával hozzám ér. A félelemtől bénultság lesz úrrá rajtam, és még akkor is úgy remegek, mint a nyárfalevél, amikor Taki-chan is a sietségemre segít. Vagyis fordítva van, azt hiszem. Vacogva, dideregve meredek előre bénultan, pedig nem is estem olyan mélyen a vízbe, de azért hideg volt, na. Miyoko is gonosz velem, meg Yuko is gonosz volt velem, s az se nagyon foglalkoztat, hogy az aligátor csak robot volt, attól még a frászt hozta rám!
Vacogva és dideregve pillantok fel az eredményeket jelző táblára, amiben az egyetlen jó dolog az a rózsaszín kis karikácska, ami az én nevem mellett is ott van. ^^ Bár tudom, hogy azt jelenti, nem sikerült, de attól még nem baj, ha legalább ennyivel ki akarnak vigasztalni. T.T Hüppögök még egy darabig Taki-channak, és még akkor is zaklatott vagyok, amikor Yuko-chan már az új feladatot magyarázza. Mindarra nem igen figyeltem, hogy a többieknek hogyan sikerült, csak Yoriko-chanra mosolygok rá gyorsan, amikor tekintetünk találkozik, hiszen ő sokkal ügyesebb volt nálam. Nem értem, ő miért nem tudott félni, amikor olyan ijesztő volt az egész. Hiába, mi mindketten másban vagyunk jók, én még egy mesterséges lidérccel is alig boldogulok, pedig ügyesen célzok már mozgó célpontra is, csak a fele megy mellé. Pedig edzések itt is vannak és mint minden osztagban, itt is kötelezőek, mert shinigamik vagyunk, nem csak tudósok. Nincs olyan osztag, ahol ne lenne kötelező a mozgás és a rendszeres erőnléti felkészülés, az pedig más dolog, hogy mindenki mást tart fontosnak a shinigamik harcelemei közül. Miyoko lehet, hogy erős, de még a leggyengébb hadout sem tudja megidézni, pedig az aztán nem egy nagy művészet.
Miyoko lelkesítő beszéde még azt is elfeledteti velem, hogy amúgy utálom őt, meg minden. Ostoba kalóz, ahogyan a többiek is! Persze Yoriko-chant és Taki-chant kivéve. ^.^ Meg az is igaz, hogy nekem tulajdonképpen Hajime-kunnal és Haru-channal semmi bajom, Haruki pedig olyan lánynak tűnik, akivel jóban lennék, igaz, buta haja van, nem ártana neki egy hajvasaló, meg egy sampon, amitől megerősödne a haja. Neutral Már-már én is belelkesülök attól, amit Miyoko mond, pedig tudom, hogy én voltam a legügyetlenebb, ahogyan mindig, ha ilyeneket kell csinálni. Duzzogó morci fejjel nézek végig azon a néhány öreg nénin meg bácsin, többek között a 6. osztag hadnagyán és a 9. osztag kapitányán. Egy kört ők nyertek, ő bennük azonban nem ég már a fiatalság tüze, nem perzseli őket a teljesíteni akarás lángja, s nem tudják, miféle megpróbáltatások várnak ránk tengereken és óceánokon át.
- Jól szólt Miyoko kalózkapitány. Én, a brit flotta vezére ezúttal hallgatok tanácsára, és mindent megteszek erőm teljéből. Ne engedjük győzedelmeskedni az öregeket! - húzom ki magam, kijelentésem pedig egy halk tüsszentéssel zárom. Azt hiszem, meg fogok fázni. mattaku
Kicsit lelkesebben készülök fel a rajtra, s lévén az utolsók közt kell elindulnom, összpontosíthatok a feladatra. Könnyebb dolgom lesz, ha már láthatom, mit kell csinálnom a homokos pályán, sajnos Yukko-chan nem adott instrukciót ezúttal azon kívül, hogy futni kell. Az első robajra azonban azonnal visszatér páni félelmem, ahogyan színes, látványos robbantások közepette látni, az elsőként indulók merrefele futottak el. Én ezt... nem bírom megcsinálni. O.O Lábaim azonnal a földbe gyökereznek, ahogyan emésztgetem magamban, miféle galád akadálypályán kell végigvonulnom, és hogyan kell elhaláloznom. Méltatlan halál egy ilyen gyönyörű és zseni kislánynak, amilyen én vagyok! Hát hogy nyerek én szépségkirálynő választást, ha tönkreteszik a lábam?
Nincs mese viszont, indulni kell, képemről pedig szerencsére nem lehet megállapítani, hogy az eltökéltségem, vagy éppen a riadt félelmem az, ami ott tükröződik. Tétován teszem meg az első lépést, majd egyik pontról a másikra shunpozva indulok meg a pályán. Ha elég gyors vagyok, túlélhetem. Ha elég gyors vagyok, már azelőtt elhagyhatom az aknákat, mielőtt azok felrobbannának. Valamint azt a sávot kell követnem, ahol előttem már elhaladtak, hiszen ott már nagyjából felrobbanthatták a legtöbb aknát.
Villámtáncommal métereket ugrándozok egyről a kettőre, A-ból a B-be jutni azonban ennek ellenére sem olyan könnyű feladat. Egy darabig úgy tűnik, beválik, hogy a már kitaposott ösvényt követem, s némiképpen lelkesebben próbálok azzal trükközni, hogy a lehető legtávolabbi pontot választom ki arra, hogy ismételten felbukkanjak arra a pillanatra, míg erőt gyűjtök a következő távra. A pálya feléig gyakorlatilag megúszom, egy elvétett lépés s gyors ellépés azonban elég ahhoz, hogy hangos durranást halljak. Mintha valaki kilyukasztaná a dobhártyám! Pánikolva kapkodok levegőért, a könnyeim is kicsordulnak, én ezt nem akarom, nem érdekel ez az egész, nem csinálom tovább! Megszeppenten, könnyekkel nem törődve, felsikkantva gurulok tovább a robbanástól ügyetlenül, mindennek tetejébe gusztustalan, csúnya ragacs kúszik rajtam felfelé, ami még csak nem is rózsaszín!
Katt!
Hallom lábam alatt, hogy milyen rossz helyre gurultam. Nem akartam oda lépni, ám letértem a kitaposott ösvényről, most pedig az akna ott van alattam. Nem merek ellépni, nem bírok ellépni. Félelemtől reszketve szipogok hangosan, hogy valaki mentsen ki. Mert valaki kiment, ugye? Az akna pedig akkor robban, amikor ellépnek róla, nem akkor, amikor rálépnek, ezt mindenki tudja. Nem akarok még több ragacsot. Yukko néni, utállak nagyon! TT_TT
Ha valaki kimentett, csupán megszeppenten kuksolok a fal végében, míg az edzésnek vége. Hiába vagyok negyvenkilenc (nemsokára ötven) éves, és indulhatnék koromból adódóan a feladaton, ha meg tudnám csinálni, se akarnám. Pillantásom találkozik Haru-channal, aki szintén nem tudta elvégezni ezt a feladatot, pedig amúgy ügyesebb volt nálam. Tüntetőleg nem vagyok hajlandó odafigyelni az utolsó feladatra, és meg se fordul a fejemben visszatartani a kalózok galád kapitányát. Csupán Yorikot pátyolgatom, amikor készhez kapom, hogy majd hazaérvén ő pátyolgasson engem. Egészen biztos, hogy én úgy, de úúúúgy megmondom Yukko-nénit az apunak, hogy nagyon. Ezt sosem fogom elfelejteni neki. Sosem bocsájtok meg neki.


Spoiler:
 

______________

Edzőterem - Page 2 Pink-heart
pretty in pink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yoriko
12. Osztag
12. Osztag
Yoshida Yoriko

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 71
Age : 16
Tartózkodási hely : Seireitei - 12. osztag, családi otthon, látogatóban Kobaa-channál vagy Tsuki-nee-channál *.*
Registration date : 2012. Jan. 27.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag kapitánya *.*, ügyeletes hologramfelelős *.*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 2 Cl0te13500/15000Edzőterem - Page 2 29y5sib  (13500/15000)

Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 EmptyVas. Aug. 05, 2012 11:38 pm

Kergetőzzünk a gyakorlótéren!
Avagy Yuko-nee-chan edzést tart *-*

Nem tetszik ám nekem, hogy ilyen hamar vége az első két feladatocskának, mikor még nem is tudtam kijátszani magam, pedig mennyire akartam, és ez annyira risszi-rosszacska, hogy teljes letargiában kell várnom a következő játék felkonferálását, ami biztosan csudiklasszocska lesz, de attól még én örültem volna, ha picit tovább játszhatok az első kettővel is… T-T No nem baj, mert Yuko-nee-chan igen-igen kreatív, szóval egészen biztosan lesz valami, ami a következő játékban is nagyszerű lesz, még ha Myo-chan előbb szónokolni is szeretne valamit a Gyerekegyletnek. Igazából nem értem, mi a problémája, mert ez csak játék, nem kell olyan véresen komolyan venni, mint a felnőttek, és egészen biztos, hogy már így is rengeteget fejlődött, aki fejlődött, és természetesen mindenki fejlődött valamennyit, ebben tutira bizti-mizti vagyok ám! Szóval kicsit érthetetlen, miért akarja ennyire véresen felnőttesen komolyra venni ezt az egész mókázgatást Myo-chan, főleg, hogy a szavait követően Tsuki-nee-chan is egytért O.O, de biztos megvan rá az okuk, és mivel én csak pozitív példaként voltam emlegetve, nincs is okom arra, hogy komolyabban odafigyeljek Myo-chan intésére, mert tulajdonképpen minek, amikor a feladathoz való eligazítás sokkal-sokkal finti-fontosabb, és nekem bizony most úgy kell szerepelnem, hogy Yuko-nee-chan, anyuci, apuci, nagypapiék,, de még Tsuki-nee-chan is nagyon-nagyon büszkék lehessenek rám, mert természetesen ennek úgy kell lennie, hogy rám büszke lehessen a családból mindenki, még azok is, akiket nem soroltam fel, mert nem jutottak eszembe, vagy még nem ismerem őket! ˘ ^ ˘ No mindegy, elég annyit hozzá, hogy én tuti fix, hogy nagyon ügyesen fogok szerepelni a következő játékos feladatban is, még akkor is, ha Yuko-nee-chan nem tudott neki nevet adni, mert biztosan ez is nagyszerűen remek játék lesz! *.* Ennek ellenére el kell nyomnom magamban egy kisebb ásítást. Lehet, az este többet kellett volna foglalkoznom az egészséges szundikálási és energiafeltöltési mennyiséggel, mint a fejlesztéseimmel, de egyszerűen nem tehetek róla, mikor annyira szuper dolgokon dolgozom jelenleg, hogy teljesen megfeledkezem az egészséges alvásmennyiségről, mikor tudom, hogy nem kellene, csak mégis van sokkal izgalmasabb dolog az alvásnál, szóval azt hiszem, kicsit kezdek fáradni, de tudom, hogy még buzog bennem a nagy mennyiségű energia, mert bizony én ennyitől még nem fogok kidőlni, és a lehető legügyesebb leszek, amikor tovább megyek! ˘ ^ ˘
Haru-channal együtt, vagyis az ő közelében lépem át a biztonsági zónát leválasztó szalagot, hogy körülnézzek a pályán, mert biztos-miztos van itt valami trükköcske, pont ahogyan az eddigiekben is mind volt, és a robotok tuti fix, hogy nem az én részlegemből kerültek ki például, szóval itt is kell lennie valami olyan trükknek, ami az egyik részlegünkre vallana… Milyen jó, hogy ennyire együtt tudunk dolgozni egy feladatért, de az is, ha nem, és csak Yuko-nee-chan ennyire univerzálisan nagy elme! *w* Mindegy, nekem itt fontosabb dolgom van, méghozzá a feladatra koncentrálni, és a lehető legjobban teljesíteni, hogy ezzel feldobjam a leckét a kalózoknak, na meg ha már itt tartunk, ügyesebbnek kell lennem Haru-channál, mert be kell bizonyítani már az elején, hogy mi, britek, sokkal de sokkal jobbak vagyunk kalózkapitány renegát csapatánál, és erre nincs is jobb módszer, mint a játékos pályán megmutatni felsőbbrendűségünket velük szemben! ˘ ^ ˘ Ezzel a megfontolással veszek egy mély levegőt, és elrajtolok a futkározós pályán, hogy mihamarabb a végére érhessek, és ezzel egy újabb szusszanáshoz jussak a következő csudiklassz feladat előtt! Sajnos nem jutok sokáig, mikor egy robbanásra leszek figyelmes, majd nem sokkal távolabb még egyre, mire én is megtorpanok és a szandálom alá nézek. Fémes fedőlap, és ez nem sok jót sejtet, ráadásul tuti-bizti-mizti, hogy semmi köze az én részlegemhez, mert arról tudnom kellene, vagy nem? O.o Minden esetre nyelek egyet és ahogy tudok, odébb shunpozok erről a valamiről, mert ugye a tapaosóakna azt érzékeli, ha lelépnek róla, de még ezzel a zseniálisan nagy tudással sem tudom megúszni, hogy be ne terítsen a felhő, meg valami ragacs, de igyekszem nem megállni shunpozás közben, mialatt megpróbálom ruhám tiszta ujjával azt a valamit ledörzsölni a másikról, de nem megy, ráadásul belesétálok még néhány újabb ilyen aknába, és ez kezd nagyon-nagyon nem tetszikélni ám! T-T Ráadásul a sokadik ilyen bombesz-mombesz már olyan anyagot bocsát rám, aminek súlya is van, vagy csak a többivel együtt tűnik ilyen nehéznek és most észleltem, de igazából mindegy is, mert nem könnyű, és én szeretnék tőle mielőbb megszabadulni. Ugye ez nem valami büntetés, Yuko-nee-chan? T-T Mert ha az, esküszöm, nem szolgáltam rá, és inkább megbeszélném veled, mit rontottam el, mint hogy ilyen aljas és galád módon kapjam meg a szidást, mert ez így biza-miza nem tetszik, de nem ám, és egyszer biztosan megtiltatom az ilyesfajta fegyelmezést, mert ahogy elnézem, nem csak az én egészséges lelki állapotomra káros, hanem a többiekére is, még ha Haru-chant Shira-chan bácsi ki is segíti, ez akkor sem olyan hiper-szuper jó buli! T ^ T
Mikor végre beérek a pihenőzónába, már csak vonszolni tudom magam, és biztosra veszem, hogy minden tagomnak ólomsúlya van, de Onee-chan azt mondja, van mivel leszedni ezt a valamit, szóval neki is állok, hogy lemossam magamról a narancsos ragacsot, mert nem tetszik, hogy ennyire rátapadt a ruhámra, ráadásul ideje tesztelnem a legújabb fejlesztésemet is, ennek kapcsán pedig remélem, hogy Yuko-nee-chan nem fog megijedni az íróeszközéből kiröppenő hologram miatt, ami engem mutat, az asztalra tett hajcsatomba rejtett kamera segítségével. Most akkor teszteljük, mennyire jó alany Taki-chan, mert ehhez a fejlesztéshez sokat segített nekem, mint kísérleti nyuszka, de nem tudós, tehát nem tudom, mennyi mindent sikerült rendesen leírnia nekem.
– Sziamia, Yuko-nee-chan! Ez az aknázósdi gonosz volt, de már nagyon várom a következő játékot, és neked is biztosan sok munkád van a többiekkel, szóval mindent bele! Ja, és a felvételeket majd ugye elkérhetem? *w* Légyszi-légyszi~! *w* – adom át neki a hologramos kivetítős üzenetem, remélem működött és akkor megjelent a hologramom Yuko-nee-chan mellett, de ha nem, akkor csak a hangomat hallhatta, bár most már mindegy is, ideje visszatenni a csatom a helyére, és odamenni a többiekhez a következő feladat eligazításához. Megint el kell nyomnom egy ásítást, mert bármennyire is nem akartam, ez a feladatocska kicsit leszívta az energiatartalékaimat, és kellene egy pár perces újratöltés… Nini, Myo-chan! Bár nem párna, vagy a kedvenc, Yuko-nee-chantól kapott laborköpenyem, azért én megölelgetem, mert fáradt vagyok, és ilyenkor ez a legjobb módja az álom elűzésének! ^ v ^

Kicsit megdörzsölöm szemecskéimet, és körülnézek, miért is ringatózunk itt, mert mit is keresek én Tsuki-nee-chan karjaiban, na nem mintha ez rossz lenne, mert szívesebben vagyok nála, mint Myo-channál, de azért mégsem ártana tudni, hogy kerültem a járműbe a nővérkémhez… Lehet, hogy elaludtam és megvolt a pár perces újratöltésem? Ha igen, az nagyon szipcsi-szupcsi, mert akkor már bármikor tudom folytatni azt a feladatot, ami még visszavan, már ha még visszavan valami, de miért ne lenne, ugyebár? Mikor felnézek és látom Tsuki-nee-chan arcát, azonnal magamhoz ölelgetem, megfeleldkezve a jó kis nyújtózkodásról, ami ilyenkor szokásom szokott lenni, mert azért Onee-chan mégis fontosabb, és szeretném, ha mihamarabb rendbe jönne.
– Minden rendben, Tsuki-nee-chan, nem lesz semmi baj és nem történt semmi komoly, mert ez csak játék, még ha durvább is, mint kellene, de majd megnézzük a kedvenc mesénket este, és akkor sokkal-sokkal jobb színben leszel, ne aggódj! ^ v ^ – mosolygok rá, a Yuko-nee-chantól ellesett mosolyommal, mert engem ez mindig megnyugtat, ha valami baj van, és remélem, Tsuki-nee-channál is eléri majd ezt a hatást, mert szeretném, ha mihamarabb rendben lenne, hiszen mégiscsak ő az én fiatalabbik nővérkém. ^ v ^

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 24
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 2 Cl0te20700/30000Edzőterem - Page 2 29y5sib  (20700/30000)

Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 EmptyHétf. Aug. 06, 2012 2:47 am

Globális shunpo edzés
Shiranui-san által hallott becsmérlő szavakat a sebességemre és esélyemre, hogy Otou-sant legyőzzem, igen rosszul érintettek. Persze szentül állítottam, hogy le tudnám győzni, hiába sérteget engem Shiranui-san, de jelenlegi pillanatban úgy érzem, valóban képtelen vagyok felvenni Otou-sannal a versenyt. S bár próbáltam meg nem történtnek venni az első bukásomat, a tábláról mégsem törölhettem le az erre utaló negatív jeleket, amik alátámasztják sikertelen végrehajtásomat a feladatnál. Ám’ még a második missziónál sem értem el olyan eredményeket, ami azt mutatná, hogy képes lennék legyőzni Otou-sant ezen az edzésen.
Lehet, hogy Shiranui-sannak volt igaza? Hogy fölösleges volt kihívnom Otou-sant, mert úgy is alulmaradok? Még a hajborzolásra sem tudtam mit reagálni, pedig egyáltalán nem szeretem Otou-san ilyesfajta közeledését. Jelen helyzetben igaz jól esett, hogy vigasztalni próbál, de akkor is! Jelenleg vetélytársak vagyunk, és úgy érzem… én fogok veszíteni… >///>”
Figyelmemet Miyoko-san beszédének hallgatására összpontosítom, elhessegetve keserű gondolataimat arról, hogy talán semmi esélyem ezen az edzésen győzedelmeskedni Otou-san fölött. Miyoko-san szónoklata nekünk, fiatalabbaknak, sokkal elszántabbá tett. Azonban mégis volt kivetnivalóm a terv ellen. Miért ne segíthetnénk társainknak, akik bajba kerülnek? >///> Még az egy hét tömlöcöt is hajlandó vagyok vállalni, hogyha megmenthetem ezzel Miyoko-san értékes életét! >///>”
- Anou… de hát… Miyoko-san – zavartan pillantok rá, azonban szigorú ábrázata csendre intett. Tekintetében látni lehetett, hogy mennyire is eltökéltek a szándékai. Különben is, igaza van! Nem hagyhatjuk, hogy a felnőttek nyerjenek! Nem hagyhatom, hogy Otou-san győzedelmeskedjen!
- Akkor is legyőzlek, Otou-san – lapos pillantást vetettem irányába. Sokkal elszántabbnak éreztem most magam, mint pár perccel ezelőtt. Nem is gondoltam volna, hogy Miyoko-san bölcs szavai ilyen erővel bírnak! Vagyis, nagyon aranyos, amikor kedvesen, mosolyogva beszél meg… szóval… anou… hol jár megint a fejem?! >///>”
Rázom meg kobakomat, hogy helyre rakhassam gondolataimat, amik ismét össze – visszacikáztak és nem arrafelé, amerre nekem kellett volna. Bátran álltam a vörös szalaghoz, készen arra, hogy átlépjem a következő feladat határát. Némán hallgattam végig Yoshida fukutaichou instrukcióit, bár nem igazán mondtak szavai nekem semmit, bár valami azt súgta a megoldás ott rejtőzik benne, csupán annyira kacifántos, hogy nem tudok rájönni, mi lehet az a bölcs intelem, amit hangoztatott a feladattal kapcsolatban.
Megvártam, míg az első három illető, ki zöld pipát szerzett az előző feladatnál, átlépje a szalagot és én is utánuk mehessek. Még egyszer utoljára végignéztem a többieken, tekintetemmel keresve Otou-sant, majd az ő irányába orientálódva kezdtem bele jómagam is a feladatba. Óvatos léptekkel haladtam előre a homokos talajon, semmi különleges nem történt, mígnem balomról egy robbanás kíséretében zöld füstréteg be nem lepte az egyik résztvevőt. Döbbenten néztem az eseményeket, s most már jómagam is szemügyre vettem rendesen az eleinte veszélytelennek látszódó homokréteget, amin éppen sétáltunk. Lábamtól pár centire fém fényes felülete villant meg a napfényben, mely arra sarkalt, hogy átlépjem, és ezúttal ügyeljek hova is lépek. De ez sem volt egyszerű feladat. Ha kicsit többet időztem egy – egy homokbuckánál, azon merengve, hogy vajon alatta egy ilyen bomba pihen, mint az előző, melynél már volt, aki áldozatául esett, akkor a homok elkezdet süppedni lábam alatt. Ugyan még nem volt részem ilyen szituációban, azonban a jelenségről már volt szerencsém hallani. Futóhomok, s ha tanítatásaim nem csalnak, akkor azokat bölcsebb dolog lenne, minél inkább elkerülni. Nyomban shunpora váltottam és nem törtem a fejemet ezúttal huzamosabb ideig a gyanús homokrétegeknél, hogy vajon robbanóeszköz lapul e meg alatta, avagy sem?
Figyelmemet arra összpontosítottam pár pillanatig, hogy körbetekintsek, ha járt úton járok, akkor kevesebb az esély arra, hogy taposóaknába lépjek. Persze ennek a pár másodpercnyi elkalandozásnak is meg lett az eredménye, jómagam is majdnem beletapostam egy ilyen robbanófegyverbe, de még időben reagáltam és nem kerültem a detonációja alá. Mivel már amúgy is Otou-san sarkába indultam meg, így átértem az ő útvonalára, melyen haladt. Kihasználva ezáltal, hogy van valaki előttem és így kevesebb az esélye annak, hogy jómagam lelem meg a homok alá rejtett veszélyes fegyvert.
Szörnyű belegondolni is, hogy ezt Akadémiai tanulók számára fejleszti ki ezt az egész pályát a 12. osztag. Ezen az edzésen kapitányok, hadnagyok is megjelentek és őket is jócskán megizzasztja a feladat, rólunk nem is beszélve, akik csupán tiszti vagy még tiszti rangon sincsenek az osztagon belül. Ijesztő!
Újabb elkalandozásomat immáron egy homok alá rejtett akna büntette meg. Fél pillanatig nem koncentráltam a terepre, abban bízva, hogy a járt út biztonságos. Nos, az eredménye a zöld füst, melyet belélegeztem légútjaimat zavarta és sűrű köhögés közepette tudtam csupán kitámolyogni a látást zavaró füstfüggönyből. Emellett valami ronda, ragacs is ruhámra tapadt. Ennek nem fog örülni Okaa-san… de nem volt elég eme gondom, de még bal lábam is, mellyel beletapostam a bombába és térdemig belepte a cseppet sem bizalomgerjesztő anyag, mintha nehezebbé vált volna. Mozgásomat ezzel hátráltatva, sokkal nehezebben tudtam emiatt villámtáncomat alkalmazni és jobban oda kellett figyelnem immáron a terepre is, nehogy megismétlődjön az előbbi eset. A 12. osztag valóban aljas, ahogy Miyoko-san mondani szokta. Ilyen trükköket bevetni egy edzésen! >.>
A pálya vége felé haladva valaki, közel mellettem ismét bombába lépett, a füst felém is elért és győztem kitámolyogni annak térségéből. Kérdő pillantást vetettem abba az irányba, ahonnan a robbanás jött, s meglepetésemre Shiranui-sant láttam ott, ki éppen győzött a többszőrös súlynehezék alatt lépéseket tenni. Rossz volt ránézni is, de Miyoko-san szavai ott csengtek fejemben, miszerint ne segítsünk egymáson, hanem tanuljunk az ő ballépéseiből. De mégis, milyen férfi lennék, hogyha nem segítenék egy bajba esett nőn? >///>” Azonban mire elhatározásra jutottam, hogy segítek neki, addigra már Otou-san is megjelent és… és… nem törődik a versennyel, amire kihívtam?! Mad
Felfújt arccal nézem, ahogy igyekszik kisegíteni Shiranui-sant a pályáról. Haragudtam rá, mert nem foglalkozott a kihívásommal és haragudtam rá azért is, mert ő előbb tudott dönteni a felől, hogy segít a bajba jutottnak. >///> Gondolataimba mélyedve észre se vettem, hogy követem, majd még inkább meglepődtem azon, amit tenni szándékozom. Miyoko-san biztosan haragudni fog rám ezért… >///>”
- Hagyd Otou-san, majd én itt maradok Shiranui-san mellett. Nekünk, a kalózoknak amúgy sem kell a felnőttek segítsége, akkor is nyerni fogunk! Anou… szóval… ízé… – zavartan néztem a földet pár pillanatig, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy most én beszélek. Végül inkább zavaromat legyűrtem a cselekvésben, Otou-san kezébe nyomtam egy olyan tisztító eszközt, ami a ragacs leszedésére volt kihelyezve, majd a saját ruhámról és Shiranui-san öltözékéről is leszedtem az undorító ragacsot. Ez után tekintetemmel a többieket kerestem, hogy lássam nekik miképpen sikerült a feladattal megbirkózni. Amint megláttam Miyoko-sant ösztönösen távolodtam el Shianui-santól, nehogy észrevegye, hogy próbáltam neki segíteni, vagyis ellenszegültem szavainak, de biztosan megérti, hogy mit tettem. Ezért hajlandó lennék vállalni a börtönbüntetést is! >///>”
Némán hallgatom végig a következő feladatokhoz való tudnivalókat és kissé lelkembe gázolva ér a dolog, miszerint a 14 évnél fiatalabbak nem vehetnek részt a pályán. Kissé haragosan tekintettem körül, pillantásommal a hadnagy beszédének forrását keresve, amiért így letekint minket, fiatalokat és nem hagyja, hogy szerencsét próbáljunk. Amúgy is, mi az, hogy ellehetetleníti az Otou-sannal folytatott versengésemet?! >///>;;;
Látva, hogy nem csak engem ért ilyen negatívan a dolog kicsit fellélegzek ugyan, de amint a pályára szegezem a tekintetemet, aztán pedig Miyoko-sanra ki vakmerően bele kíván rohanni a veszélyes feladatba, nyomban odasietek, hogy megakadályozzam balgatag lépését. Inkább felvállalok két hét börtönt, minthogy Miyoko-sannak baja essen! >///>
- Anou… várj, Miyoko-san! Yoshida fukutaichou-san azt mondta, hogy mi, fiatalok nem mehetünk. Már kapitány vagy, ráadásul a kalózoké is, neked kell példát mutatnod Taki-sannak és Shiranui-sannak meg a többieknek! – állom el útját Miyoko-sannak, ha esetleg kikerülne, megfogom kezét, hogy ne rohanjon a vesztébe. Bár kizártnak találom, hogy Miyoko-sannak ne sikerülne a feladat, de… anou… jobb félni, mint megijedni, nem? >///>
Kicsit megnyugodtam, hogy Yoriko-sananou Yoriko-chan is segített visszatartani Miyoko-sant, még ha elég érdekes módon is tette, amit tett. Lassacskán jött értünk a furcsa szerkezet, amiről Yoshida fukutaichou beszélt, ami visszavisz minket a pálya elejére. Taki-sant megkérem, hogy segítsen Yoriko-sant, khmchant… felrakni a járműre, mielőtt magunk is felülnénk rá, majd csak ez után lélegzek fel annak kapcsán, hogy sikerült Miyoko-sant megállítani. Bár – bár egy kósza vágyakozó pillantást vetek a pálya irányába, aminek végrehajtásától el lettünk tiltva. Látva, hogy Otou-san milyen remekül boldogul vele, némi irigység kezd felkerekedni bennem. Én is meg tudtam volna csinálni, akárcsak Otou-san! >///>

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont Edzőterem - Page 2 Hajime_al%C3%A1%C3%ADr%C3%A1s
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
Yoshida Yuko

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 23
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 2 Cl0te12900/15000Edzőterem - Page 2 29y5sib  (12900/15000)

Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 EmptyHétf. Aug. 06, 2012 4:07 am

Globális shunpo edzés

Mosolyogva konstatálom, hogy a jövő nemzedékei milyen felháborodva állnak hozzá a következő pályaszakasz végrehajtásához. Fiatalság, bolondság! Pedig, ha tudnák, hogy ezzel a teljesítménnyel is már remek eredményt értek el, akkor nem lennének ily’ módon felpaprikázva az eltiltás hallatára. Külön megkönnyebbülés volt számomra, hogy nem kellett a helyszínre mennem, hanem meg tudták beszélni maguk között a dolgokat. Örül a szívem, ahogy látom, milyen tehetségek kezébe fogjuk adni majd a Gotei 13 osztagait a jövőben! ^ v ^
Szorgoskodásom során az adatok feljegyzésével kapcsolatban, igencsak meglepett unokahúgom felbukkanása hologram változatban. Önkéntelenül is elnevettem magam, mert nem számítottam arra, hogy az íróalkalmatosságomból fog kivillanni kicsi Yoriko-chan másolata.
- Természetesen kaphatsz másolatot a felvételekről, kedves Yoriko-chan. ^ v ^ – felelem neki mosolyogva, hiszen miért ne engedném meg szeretett unokahúgomnak, hogy felhasználja a felvételeket saját kutatásaihoz? A fiatalok kreativitásánál nincs is jobb!
Persze ideutazásuk során figyelmem cseppet sem lankad, szemmel tartom a felnőttek ügyeskedését a negyedik pályaszakaszon, s erősen úgy néz ki, hogy az utolsón is. A szabályok szerint, amennyiben betartom őket – s mivel be is fogom – alig lennének csupán ketten, kik nekiugorhatnának az ötödik megmérettetésnek. De már eme statisztika alapján is látom, hogy könnyítenem kell az edzést segítő szerkezeteken, amennyiben bevezetetni kívánom eme eszközök használatát az Akadémián.
Ahogy a fiatalok megérkeztek a járművön törülközővel – Tsuki-san igényeit szem előtt tartva, kollégámmal beszereztettem egy pink színű, névre szóló változatot is – vártam azon apróságokat, kik a vizes partszakaszoknál megmártóztak a mesterségesen kialakított vízfolyásban. Illetve apró ajándékokkal vártam mindnyájukat, nehogy üres kézzel keljen távozniuk, ha már részt vettek egy ilyen becses feladaton, amiért a Lélektovábbképző Akadémia fejlesztését szolgálja.
- Remélem, a hölgyek és az urak nem neheztelnek rám nagyon, hogy nem engedélyeztem részvételüket a negyedik pályaszakaszon. Őszintén remélem, hogy megértik ezt és megelégszenek ama apró információval, mint elégtétel, hogy a felnőttek sem mehetnek tovább az ötödik megmérettetésre, mivel csupán összesen ketten lenének rá alkalmasak. Úgy vélem önök is egyetértenek, hogy megtiltjuk nekik, hogy egyáltalán próbát tehessenek, nem? ^ v ^ – mosolyogva nézek végig a kis társaságon, majd piszkosfehér kabátom belső zsebeiben keresgélve hipp – hopp meg is találom, amit kerestem. Mindnyájuk kezébe adok egy – egy zacskó koponyafejes szőlőcukrot, melyet még jómagam fejlesztettem ki hónapokkal ezelőtt, mellé pedig egy – egy fehér színű gumiszerű karpántot, melyen ama köszönetmondó szöveg van, illetve az, hogy részt vettek eme edzésen.
- Ez a karpánt kedvük szerint váltogatja a színét. Alapjáraton ama színt ölti magára, ami a kedvencük, apró csillogással fűszerezve. Azonban ha dühösek lesznek, akkor piros lesz, ha szomorúak, akkor kék… ^ v ^ Remélem, elnyeri ez az apróság a tetszésüket. Ez még régi projekt volt a Mechanikai részlegen. Sajnos nem került tömeggyártásra, így nyugodtan elmondhatják társaiknak, hogy csak önök rendelkeznek ilyen karpánttal. ^v^ – mesémet befejezve a kis ajándékról, vezetem vissza figyelmemet a felnőttek ügyeskedésére. Előre küldtem számukra is egy járműt, a Mechanikai részleg egyik tagjával, hogy vezesse ide őket. Amint ez megtörtént, a gyerekektől ugyan kicsit távolabb, de velük is váltok néhány szót.
- Hálásan köszönöm, hogy részt vettek a Lélektovábbképző Akadémia fejlesztésének eme projektjén. Úgy látom a nehézségi szinteket kissé eltúloztam. ^v^” Bölcsebbnek láttam – no, mega fiatalok is megszavazták –, hogy az ötödik pályára már ne adjak engedélyt a végrehajtásához önöknek. Mindenesetre fogadják el eme karpántot a Juunibantai ajándékaként és az Akadémia köszönete jeléül. – nyújtottam át számukra is egy – egy hasonló karpántot, mint a fiatalabbaknak. Számukra is elárulva, hogyan is funkciónál eme kardísz.
- Remélem, a legközelebbi hasonló projekt kipróbálásán is számíthatok részvételükre. S ne feledjék: cselekedetükkel a Lélektovábbképző Akadémia fejlesztésében segítenek. ^ v ^ – hajtok fejet a társaság előtt, immáron minden jelenlévőnek szólva. Ezt követően tisztelettudóan elbúcsúzom minden egyes halálistentől, ki megjelent az edzésen. A 11. osztag kapitányát vontam félre csupán egy pár pillanatra.
- Kedves Matetsaku-taichou. ^ v ^ Feltalálónk – ki szigorúan inkognitóban kíván maradni ön előtt –, de lelkes üdvözletét küldi, illetve ajándékba kívánja adni robot piranhájának egyik darabját önnek, amiért látta, hogy elnyerte a kapitány kisasszonynak a tetszését. Őszintén reméli kollegám, hogy örülni fog ennek a csekélységnek. ^ v ^ – nyújtottam át egy robot piranhát, mely szóba került, s a Mechanikai részlegben munkálkodó tiszt hozott oda nekem, ki mindvégig segített a munkálataimban. Ezután a taichoutól is elköszöntem, majd áttértem a nagytakarításra és a statisztikám elemzésére, amit eme edzés hozott magával.

táblázat & köszönet:
 

______________

Edzőterem - Page 2 Yukoalairas
PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 24
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 EmptyHétf. Aug. 06, 2012 6:08 am

Mivel külön engedélyt kaptam az edzés lezárásához, így nem is húzom tovább az időt, nyomban bele is vágok. Remélem, senkit nem zavar, hogy kisebb litániát írtam az értékeléshez. ^v^

Fukuyama Hidekazu: Meglepő, hogy itt látom önt viszont, kedves Fukuyama-san. Remélem, jól esett önnek ez az apró nosztalgia a 12. osztagban. Szép teljesítményt nyújtott, de tudom, hogy ön volt Juunibantaiosként többre is képes lett volna. ^ v ^ Jutalma: 500 lp.

Akamoto fukutaichou: Igazán megtisztelt, hogy a Nőegylet nevében képviselte a projektet, kedves Sasha! Legközelebb szeretet egyletünkre is gondolok és külön hölgyeknek tartok egy edzést, mely az igényeinknek is megfelelő. ^ v ^ Remélem jól érezte magát az edzésen. Mindenesetre remek teljesítményt nyújtott, ahogy azt nőegyletünk vezetőjétől elvárhattuk. Jutalma: 1000 lp.

Nara taichou: Nem, hogy csak a jelenlétével, de ügyességével is megtisztelt, kedves Nara taichou! Remekül teljesítette a feladatokat, ahogy az egy kapitánytól elvárt! Mindegyik pályánál külön – külön, pont megfelelő megoldást választott, igazán lenyűgözött. Nem is ecsetelem tovább, a tiszteletemet már elnyerte, kedves kapitány! ^ v ^Jutalma: 1000 lp.

Kaminari-san: Remek hőstetteket vitt véghez, kedves Kaminari-san. Már volt szerencsém hallani önről és igazán örülök, hogy megtisztelt jelenlétével az edzésemen. Remélem, hogy jól érezte magát. Igazán bátor cselekedet volt öntől, hogy több ízben is segített Tsuki-sannak. Értesítem a hadnagyait, hogy külön jutalomban részesítsék. S ne feledje, szívesen látjuk önt a 12. osztagban, bármikor ellátogathat hozzánk! ^ v ^ Jutalma: 500 lp. (Mivel sajnos nem írtál a 2. körben, így csak ennyit tudtam adni. >.<)

Tsuki-san: Igazán örülök, hogy te is eljöttél az edzésre, kedves Tsuki-san. Láttam, hogy nem igazán viseled jól a stresszt, ha szeretnéd, szívesen segítek abban, hogy egy jövőbeli veszélyes helyzetkor ne viseld ilyen rosszul a dolgokat. Esetleg egy egyéni pályának örülnél? ^ v ^ Mindenesetre ennek ellenére igazán ügyesen helyt áltál, Kawashima taichou büszke lenne rád! Jutalmad: 500 lp.

Shiranui-san: Igen szép teljesítményt láthattam öntől, kedves Shiranui-san! Viszont úgy láttam a harmadik pályánál némi gondba ütközött. Mindenesetre önnek sem árt megosztanom, hogyha nem köteleznének a szabályok, minden bizonnyal tovább engedtem volna önt a negyedik feladatra is. De sajnos azt kell tennem, amit előjáróim megírnak nekem. Remélem, vigaszdíjnak megteszi jutalma, ami: 1000 lp. ^ v ^

Matetsaku taichou: Lenyűgöző a kitartása, kedves Matetsaku taichou. Öröm látni, mily’ jó kezekbe került a 11. osztag! Ha a szabályok nem kötnének minden bizonnyal tovább engedtem volna a negyedik feladatnál, hiszen igazán remek volt a teljesítménye a harmadik próbán. Mindenesetre, azért remélem, hogy nem neheztel emiatt, hogy ez nem történhetett meg, tisztelt kapitány! ^ v ^ Jutalma: 1000 lp.

Yoriko-chan: Látom igazán élvezted az edzést, kedves Yoriko-chan. Legközelebb nézz a lábad elé, nehogy úgy járj, mint a harmadik megméretetésen. De nyugodtan fel is kereshetsz az irodámban. Ha szeretnéd, akkor megtanítom, hogyan kell megépíteni eme technológiát, illetve hatástalanítani, hogy ne kelljen óvakodnod tőle a jövőben. ^ v ^Jutalmad: 1000 lp.

Hayakawa-san: Remélem nem gond, hogy a saját karakteremet nem véleményezem. ^ v ^ (x"D) Jutalom: 1000 lp. (By: Soifon)

Az edzést Soifon sikeresnek ítélte meg.

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
Edzőterem - Page 2 24xnpcj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
Kaminari Taka

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 27
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 2 Cl0te18000/30000Edzőterem - Page 2 29y5sib  (18000/30000)

Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 EmptyPént. Aug. 10, 2012 1:02 pm


Globális shunpo edzés
Az első pálya két szóval tökéletesen kifejthető, totális felsülés. Nem tudtam, hogy min morogjak. A saját ostobaságomon, hogy a figyelmeztetéseket nem tartottam be, és ostobán megfordultam egy feladat teljesítése közepette, valamint el ne felejtsük, hogy megfordult a fejemben, hogy valóban komoly sérüléssel járó feladatot adnak nekünk, mikor vannak közöttünk nem épp arra a feladatra termettek. Egek, annyira lehangolt a dolog, hogy elbuktam, ráadásul még Tsukinál is beégtem, szóval a sok ostoba gondolat kiszorította a reakciókészségem, és már hiába nyúltam Tsuki keze után már nem tudtam elkapni. Nemigazán érdekeltek a részletek, hogy hogyan is került be a vízben, de kaminari gyorsan abba a módba váltok, melyet előbb facepalm-oltam le, s már vetülök is egyenesen a vízbe, pontosabban az aligátor két szeme közé komoly gyilkolási szándékkal. Az ugrás egy sima fejesnek mondható, ám az öklöm találkozása a robottal már más kérdés, csupán reménykedni merek abban, hogy senki sem vette észre azt a baklövést, hogy valódinak néztem. A kezemet ugyan fájlalom, de jelenleg fontosabb dolog jár a fejemben, mégpedig Tsuki kimentése! Az első terv térdénél és hátánál megtartom, majd kiviszem a csöppet hűvös vízből. Nem, ez lehetetlen több okból kifolyólag,, mi van, ha megharagszik, mert ilyen közvetlen cselekedetet merek tenni, vagy még rosszabb, ha ezek után elkönyvel egy laza erkölcsű senkinek, aki csak úgy ölbe kapja a lányokat T.T. A másodlagos akadálya, hogy nem vagyok egy szupermen, és nem tudok kirepülni vele. Marad a B terv! Már ha van, a felénk igyekvő Yorikora pillantok és azonnal beugrik.
- Yoriko-chan! Segíts kérlek, én majd bakot tartok.
Mondom majd Tsuki egyik talpa alá bakot tartok összekulcsolt kezemmel, Yoriko pedig egész egyedi módon reagálja le a kérésem. Melynek folyamán az én fejemet használja gyakorlatilag oszlopnak, amire csak úgy rálép, hogy így húzza ki Tsukit. Ezt az akciót halk bugyborékolással nyugtázom, s fejben feljegyzem, hogy Yoriko-channál óvatosan a kifejezésekkel. Ám összegezve a dolgot jól sült el, mivel könnyedén partra került. Jómagam pedig nemes egyszerűséggel kitornászom magam. Mielőtt azonban kicsavartam volna magamból a vizet odaguggoltam Tsukihoz, és minden bátorságomat összeszedve próbáltam megvigasztalni.
- Tsuki-chan nyugodj meg kérlek, nincs semmi baj! Azaz van, de minden rendben, vagy nincs de izé szóval nem kell félni, az is csak robot volt, és én is itt vagy..ok.- Az eddig is zavaros szövegembe ennél az utolsónál már totál be is vörösödtem. Ám nem hagyhattam magam legyőzni holmi zavar miatt, hisz most Tsukinak arra van szüksége, hogy megnyugodhasson, és folytatni tudja. - Tsuki admirális! Még nem adhatja fel, mutassa meg, hogy igenis ennyivel nem képesek elintézni a brit flotta kapitányát! Én hiszek ben.n..ed..- Totális K.O. Az idegrendszeremnek, s zavarom annyira elhatalmasodik, hogy a hirtelen cselekedetből nyújtott kezemet is elfelejtettem visszahúzni, így ott maradt, hogy felsegítse Tsukit. Bár az tény, hogy nagyon is örülnék neki, ha elfogadná, melyet meg is tesz. >////> - Öhm, szóval izé, akarom mondani... ELŐRE MEGYEK!
Az utóbbit már vörös fejjel mondom, s már menekülök is, mielőtt még jobban belehabarodok, akarom mondani belezavarodok. Nekiesem a második feladatrésznek, melynél vétek is egy hibát a csúszós résznél hála mindennel teli zavarodott fejemnek, bár egy ott úszkáló krokodilt ugródeszkaként használva visszajutok és valahogy csak-csak átvészelem a pályát, bár a mozdulataim elég szétszórtak voltak, melyek többször is a víz közelébe vittek. Kicsit sajnálom, hogy már a második feladatom nem sikeres, de hát mit lehet tenni, nem hagyhattam csak úgy Tsukit, akkor inkább legyek nevetség tárgya. Miyoko beszéde azonban elég erőteljes volt, és úgy tűnik Tsukit is feltöltötte, ezt jó látni. Viszont ez esetben nekem sem lehet ellene szavam, ráadásul kapitány, ezt valahogy picit csalásnak érzem. A lényeg a lényeg, hogy igazat szólt, és úgy tűnik mindenki egyetért vele, pompás. Azonban remélem, nem kerül Tsuki olyan helyzetbe, hogy segítségre szorulna, mert akkor az az egy hét fogda ide vagy oda én aztán nem fogom ott hagyni. Neutral Nos a harmadik feladat, jobb lesz, ha alaposan szemügyre veszem, mert a második feladatot kapásból elbuktam volna, ha fél szemmel nem láttam volna egyeseket teljesítés közben. Most hála égnek semmi probléma nincs, legalábbis egyelőre, s így nyugodtan tanulmányozhatom a terepet. Az első aknánál még én is majdnem hátrébb ugrottam, alaposan meglepett, de szerencsémre tudtam magam moderálni. Azt is próbáltam figyelni, hogy a használt útvonal mennyire bizonyosul hasznos megoldásnak, és a rálépés, illetve lelépéstől mennyire függenek. Majdnem teljesen a végére maradtam eddigi katasztrofális eredményeimnek köszönhetően, s így már kicsit biztosabban indultam neki a pályának, szinte már kezdtem hozzászokni a robbanásokhoz. Mivel nem sok erőt vesztegettem el eddig és a buzdító beszédnek köszönhetően szinte égtem a teljesíteni akarástól a rajt jelzésre, azonnal nekiindultam, azonban nem rögtön shunpóval. Egy a látottak alapján fejben tervezett útvonalat próbáltam követni, még akkor is, mikor először éreztem, hogy ráléptem valamire. Majdnem tovább is léptem, ám inkább ráhelyeztem a súlyomat, és erőt gyűjtöttem a lábam alá, ezt a pályát kevesebb ám a lehető leggyorsabb shunpóhasználattal kell végigvinni, bár túlságosan nem akartam megerőltetni magamat, csak éppen amennyire kell, hisz még volt feladat ezen kívül. Az első aknát sikeresen hárítottam. A hangos robbanástól azonnal megugrott az adrenalinszintem, s egyre jobban élveztem az egészet. Egész hamar sikerült átjutnom, ám ekkor jutott eszembe, hogy ha az utolsók között voltam, akkor Tsukinak sem tudok drukkolni, mivel velem együtt kellett indulnia. Rémülten pillantok hátra, hogy vajon még bírja e idegekkel. Ekkor látom, hogy rémülten a pánik szélén van és egy helyben áll. Félhangosan mondom. - Bocsánat, hogy ellenszegülök, de ezt akkor sem hagyhatom.- Majd megindulok vissza immáron már teljes sebességű shunpóval, bár alig gyorsabb, mint amivel az aknák elől menekültem. Odaúton beleakadok sajnos egybe, s mivel shunpóbol érkezve nem tudok elég gyorsan újraindulni elkapja egy robbanás a lábamat. Ahogy odaérek meglátom, miért is nem mer mozdulni, egy akna. Nah szép, picit elrózsaszíneződöm, majd átváltok vörösre utána pedig mélybordóra. - Izé, szóval bocsánat, de azt hiszem, hogy nos, esetleg talán ez a legc-c-célsz-szerúbb meg-megoldás. - Makogom, majd megpróbálom azzal egy időben rálépni az aknára, mikor a térde mögött kibillentem az egyensúlyából, és a hátánál is elkapom, így ölbe veszem, ám ehhez a manőverhez korántsem vagyok elegendő, s az akna könyörtelenül robban, ezúttal a másik lábamat elkapva. A bajos nem Tsuki pille teste volt, sokkal inkább a lábamat akadályozó robbanás, ami valamilyen módon csökkenti teljesítményem, csak azt remélem, hogy nem sérüléssel, mert akkor már kezdhetném is a harakirit, hogy magára hagytam Tsukit. Ám a várakozásomnak is megvan az eredménye, a lábaim megsüllyedtek, s nem tudok újabb erőveszteség nélkül elindulni, a nehezítő körülmények miatt még további három robbanást sikerült előidéznem, melyek elől nem voltam képes elmenekülni. Lihegve értem ki a pályáról, bár csak alig fél pályát kellett megtennem akkor sem volt túl egyszerű. Nem erőre fókuszált vagyok, hanem gyorsaságra, és egy kevéske ügyességre. Azonban az első dolgom, hogy Tsukiról távolítsam el az álnok ragacsot a megadott módszerrel. Természetesen mindaddig, amíg zavarba ejtő területre nem érek, mert akkor kicsit remegő kézzel átnyújtom neki a törülközőt. Aztán miközben magamról is elkezdem leszedni a ragacsot egy másik törülközővel még mindig ámbár már kevésbé vörös arccal megjegyzem Tsukinak
-Igazán ügyes voltál, szóval izé nos gratulálok, meg izé szóval, már itt a vége, úgyhogy nos fel a fejjel, vár az ajándékod, remélem tetszik majd.- Aztán leesik a tantusz, hogy most elárultam magam, bakker .__. Gyors megpróbálok javítani amiből egy igen átlátszó füllentés jön ki, a szemeim körtáncot járnak, meg minden.- Áh izé, szóval én csak láttam, hogy azt a rózsaszín dobozra rá volt írva a neved, vagyis nem szóval csak láttam, hogy nálad van és szülinapi ajándéknak tűnt, űh nem nem izé csak sima ajándékdoboznak.- A kezeimmel már nem tudom miféle tagadást próbáltam mutatni így egy megadom magam leguggolással együtt lesütöm a fejemet, mely már szinte füstöl. Ebből már nem vágom ki magamat gondoltam, mikor meghallottam a gépjármű vagy minek a hangját. EZAZ! Figyelemelterelés, ez talán működni fog. - Jéé megjött a jármű, ehehe.
Kis félresikerült nevetést nyomok el a végén, a fene tudja, hogy sikerült e elterelni az előbbi zavarodott beszédemről a figyelmet. Kicsit fészkelődve, de ismét a kezemet nyújtom, segítségül. Aztán a járműre szállásnál, is felsegítem, majd az alvó Yorikot is felrakom Tsuki mellé. Aztán mielőtt elindulna a kocsi lepattanok, majd Tsuki felé fordulva hatalmas vigyorral haptákba vágom magamat.
- Tsuki admirális, én a fronton maradok és minden tudásommal igyekszem dicsőségünket és hírnevünket gyarapítani! Vigyázzon magára!
Majd megfordulok, mikor elment a kocsi, és így ránézve a pályára elég gyorsan rájövök, hogy ez őrültség volt, és nekem a maradék eszem is elment. Egy nagyot nyelek a rajthoz állásnál, majd egy kicsit előreengedem a többieket, míg próbálok fókuszálni. Nem várattatom magamat sokáig, nekilendülök, s már rögtön az első rönknél feltűnik a szintbeli különbség, ahogy az érkezésemnél megindul előre, és majdnem háttal zúgok le róla, azonban még időben kapcsolok, és másik lábamat előröl vágom rá, testemet pedig lehajolás szerűen előre döntöm, ezzel hirtelen áthelyezve a súlypontomat. A felfüggesztett fadarab azonnal elindul a másik irányba, én viszont még nem indulhatok, mert kettécsapna a bárd, vagy legalábbis nagyon közel lenne, amit inkább köszönöm kihagyok. Érzem elérte a kilengésének maximumát, még egy pillanat és elzúg előttem a fegyver, aztán rögtön shunpóval el is rugaszkodom. Ezzel már könnyebben boldogulok, ami majdnem a végemet okozza. Ha azonnal indultam volna a másik fegyverrel ismerkedhettem volna meg közelről, ám ennek a habozásnak köszönhetően kis híján elvesztettem az egyensúlyomat. Na ne vicceljünk kérem! Ez már régen nem a teljesíthető kategória, ráadásul halál komoly! Az a vizes, vagy az aknás ez mellett gyerekjátszótérnek tűnik. Karjaim mozgatásával nyertem vissza még így sem stabilnak mondható egyensúlyomat, és ennek köszönhetően lecsúsztam a második lengésről is, így kis időveszteséggel indulhattam tovább. A következőre már sikerült időben és jól is érkeznem ez nem is olyan nehéz, vagyis de, ám mázlimra van egy rendszer benne, így talán még teljesíthetem. Azonnal tovább is shunpoztam, viszont egyetlen dologgal nem számoltam. Ez a farönkben az előttem által hagyott lengés volt, melytől hirtelen elvesztettem a bátorságomat, de már késő volt. Elbuktam, mert elbíztam magamat. Nem nem veszíthetek egy feladattal szemben, most az egész gyerekegyletet képviselem! Sőt leginkább Tsukiért küzdök, hogy legyőzzem ezt a kihívást, ezt az edzést, ami Tsukit annyira megviselte! Vakmerő terv jutott az eszembe, de vagy ez, vagy a víz és a vereség. Soha! Csattantam fel magamban, változtattam a testtartásomon, mellyel érkezek, s nem lábbal landoltam, hanem helyette egy rúdként tekintek rá, s két kezemmel kaptam el. Gyanítom ilyet még nem láttak, vagy gondoltak a feladatban, nem felülről, hanem alulról vettem az akadályrészt. Továbblendítve magam örömmel vettem, hogy elég nagy lendületem maradt, és lazán el fogom érni a következőt, ráadás, ha jól megy lábbal érkezem majd rá. Hm? Mintha megfeledkeztem volna valamiről. Futott át az agyamon, s már rögtön kaptam is a kezeimet a testem mellé, még pont időben, különben lehet már egy másik utat járnának a bárnak köszönhetően. Ez a közeli helyzet végképp betette nálam a pontot az i-re. Az utolsó fáról már már menekülő célzattal rúgtam el magamat, és a pálya után közvetlen hasalással érkeztem meg. A fél életem lepörgött a szemem előtt. Azonnal előkaptam a kis jegyzetfüzetem, s egy üres lapra remegő kézzel leírtam gyorsan. „ Soha, de soha többet ne jusson az eszedbe ilyen.” majd összecsaptam, és fújtam egy nagyot. Aztán felpattantam és leporoltam magamat, zavart mosollyal és Niagaraként folyó izzadsággal jegyeztem meg kicsit remegő hangon.
-N..nem i.is volt ez olyan n.nagy szám!
Húzom ki magamat, és a csípőmre vágom a karjaimat, főképp azért, hogy végre ne remegjenek. Hálát adok az égnek, hogy az utolsó feladat el lett halasztva, nagyon nem volt kedvem hozzá, és szégyennek éreztem volna ez a felbuzdulásom után megfutamodni, ám így hivatalos indokkal tisztázhattam magamat. Mire a kezdőpontra érünk már úgy ahogy megnyugodtam, és nagy örömteli mosollyal köszöntem meg a karkötőt. Majd vidáman mentem oda Tsukihoz, hogy folytassak vele egy kis beszélgetést, és esetleg a nap további részét vele tölthessem.

Köszönöm a lehetőséget, hogy így utólag még megírhattam a posztot. User és Taki egyaránt mély meghajlással zárja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




Edzőterem - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 12. Osztag-