HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 A rejtélyek pengéje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 24
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyVas. Ápr. 22, 2012 12:50 am

előzmények:
 
A sötét átjárójú garganta hangos, cipzárszerű hangjával tárja fel előtettek a helyet, ahova Seth által letettek küldve. Egy kisebb város romjainál vagytok, mely a magasba szökő hegy lábánál pihen, körülöttetek zöldellő erdő terül el. Az összhatást egy csendes, idilli környékként könyvelhetnétek el, ahol szinte biztos, hogy nincs elrejtve egy árva kard sem. Egészen addig gondolkodhatok így, akár eszmecserét is végezve egymással, míg Eliziana kíváncsisága által vezérelve közelebb nem megy az egyik romhoz. A rávésett ősi minták nyomban felfénylenek az espada reiatsujának színében, mint valami gépezet, s úgy ragyog fel ennek hatására a többi, nagyjából egyben lévő romdarab is. A távolban kacagás hangját hallhatjátok felcsendülni.
- Jó szórakozást, kis barátaim! – nyálas hangján szólal fel, mely visszhangzik a környéken, de a hang tulajdonosát nem látjátok sehol. Viszont nincs is időtök túl sokat törődni vele, ugyanis a veletek szemben lévő hegy oldalán az ismeretlentől származó szövegével egy időben generálódik egy feketelyukra hasonlatos örvény, melyre reagálni sincs időtők, már magába is szippant benneteket.
A rejtélyek pengéje 6fab68a66c19351f
Egy gyönyörű szép helyen ébredtek madarak csicsergésére, s egy patak zúgására. A víz melletti dús füves partrészen fekszetek, amikor kezdtek magatokhoz térni. Nyári idő van, a fullasztó meleget kellemes szél nyomja el, ezzel egy elfogadható klímát teremtve. Azonban van itt még valami, mely figyelmeteket magára vonja a táj szépsége mellett. A levegőben keringő reiatsu, mely szinte kézzel fogható, s olyan tiszta akár a hó. Szokatlan, mégis szép. Ezen a helyen itt kering, körbevesz benneteket, mely elkergeti rossz előérzeteteket. A környék igazán gyönyörű, de a magasabb, távolabbi helyeket pára takarja, így nem igen láttok el messzire a tájszemle közepette.
Lassacskán mindegyikőtökben derengeni kezd a pár perccel ezelőtt történt események, s minden bizonnyal kérdéses, hogy jó helyen jártok e, avagy sem?

Résztvevők:
- Desmond Phellera
- Ronan J. Hustrebáz
- Sirenia de Rose
- Eliana del Barros
- Eliziana Aberquero
- Natalie Salazaar Granz

Határidő: 2012.05.13.

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
A rejtélyek pengéje 24xnpcj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirenia de Rose
Arrancar
Arrancar
Sirenia de Rose

Female
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Hueco Mundo/Las Noches
Registration date : 2012. Feb. 10.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Arrancar, Adala fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te11100/15000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (11100/15000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyPént. Május 11, 2012 5:53 am

Slarin mellett, erősen kétlem, hogy valaha is Seth parancsának engedelmeskednénk és elindulnánk egy expedícióra. Egy expedícióra, ami Sethet érdekli és őt juttatja közelebb a húsos fazékhoz. Ahelyett, hogy letaszítanánk azt a csigát arról a székről. Engem mondjuk nem érdekel Seth, felőlem aztán egy egyszerű hollow is lehet. Magasról teszek rá. Engem csak az bosszant, hogy csúnyán elbánt az espadámmal. Vagyis a korábbival, mert most Desmond alatt szolgálok. Elég sokan összegyűltünk. Itt van Desmond, egy másik másik, általam nem ismert espada, valamint a primera espada is tiszteletét tette az indulásnál. A kijelölt úton, egészen a célig meg sem szólaltam. Egyszerűen csöndben voltam. Miről beszéljek és egyáltalán minek? Semmi kedvem nem volt megszólalni. Ellenben, amikor megérkeztünk, egyszerűen képtelen voltam bármiféle értelmes megnyilvánulást kinyögni magamból, annyira elbűvölt a látvány.
- Waoooo!
Mondtam hangosan, ahogy csodáltam a tájat. Ez egyszerűen gyönyörű hely. Ezért Seth kap legalább egy puszit. Egy ilyen szép helyre küldött bennünket, komolyan mondom felér egy nyaralással. Hogyan is mondanák az emberek, akik mostanában élnek? Á tudom már. Úgy mondják, hogy: like! Hát én is adnék egy puszit Sethnek és közben mondanám neki, hogy: like! ha már ilyen istenverte neagy koponya Las Nochest is átalakíthatná. Komolyan mondom, mindenki sokkal jobban érezné magát, ha a városunk egy ilyen szép kilátással rendelkező dzsungelben rejlő romos-romantikus kastély lenne. Nézelődök és elvarázsol a táj, igazából még senki nem mond semmit, szóval... miért ne élhetném bele magam olyan álmokba, hogy hercegnő vagyok. Mit hercegnő? Egy ilyen hely, minden épeszű lánynak a vágyálma. Aztán persze felpörögnek az események. Az egyik espada megérint valami romot, aminek következtében megjelenik egy fekete lyuk. Még valami hangra is emlékszem, aki azt mondja, hogy jó szórakozást. Ki volt ez Seth? lehet, hogy tudtunkon kívül megnyertük a Las Noches Lottot? Úhh, tuti ez a főnyeremény! Seth komolyan mondom nagyot nőtt a szememben. Seth elintézett nekünk egy egzotikus nyaralást. Ezt a hapekot. nincs még egy ilyen ipse, aki elintéz nekünk egy ekkora nyaralást. A fekete lyuk persze egy egészen más helyre vet ki magából és őszintén csalódom, hogy nem az Amazonasban kötöttünk ki. Ott vannak szipákoló indiánok, állítólag, akik látják a szellemeket. Mekkora ötlet lenne kiadnám magam az erdő szellemének. Sok-sok imádóm lenne. De ez egyáltalán nem az Amazonas. Kezdjük azzal, hogy amikor magamhoz térek, a földön találom magam. Gyorsan feltápászkodom és első dolgom, hogy az espadám fölé hajolok. Egyszerűen megállok fölötte és lenézek rá. Még a kezemet is nyújtom, hogy felsegítsem, ha kell.
- Desmon-sama, ez nem az Amazonas, ugye? Érzi milyen sűrű itt a lélekenergia?
Kérdezem az espadámat és miután felkeltek a többiek is a földről körülnézek. A környezet egyszerűen lebilincselő. Minden olyan békésnek tűnik. Az arrancar szívesen maradna itt. De valami akkor is bűzlik. Az ilyen szépséges, kedves vidékek szoktak vérszomjas dolgokat rejtegetni. Az egész olyan csalóka. Ráadásul a távolabbra már nem is nagyon lehet ellátni. A sűrű pára nem engedi. Mivel elég sokan vagyunk és mindannyian egy helyen támadt egy ötletem. Letérdelek addig, amíg a többiek szedelődzködnek, helyre rakják végtagjaikat, ha kell. Tenyeremet a talajra teszem.
- Pesquisa.
Mondom ki a technika nevét és először a társaimat mérem be, hogy pontosan tudja melyiküket melyik jel azonosítsa. Miután ezzel készen vagyok, más jeleket keresek. Bármit is találok, jelentem Desmondnak. Igen felderítem a környéket, hogy felkészülhessünk egy esetleges rajtaütésre. Elég sűrű itt a lélekenergia, lehet semmit sem találok, de az is lehet, hogy más reiatsut érzékelő életformával is találkozhatunk, ha pedig úgy van, ahogy gondolom, minden bizonnyal dolgunk lesz még vele.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 58
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te45000/65000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (45000/65000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyPént. Május 11, 2012 8:31 am

Nem ugráltam az örömtől, amikor ki lett adva a parancs, jelenjek meg egy felderítőcsapatban két espada társammal, s nem azért, mert nem fűtene az izgalom utáni vágy (bár ami azt illeti, nekem valahogy bőven elég az az izgalom, amit akkor érzek, amikor megint eltűnik valamelyik verses füzetem), csupán ez probléma van: mit kezdjek Juniorral? Neutral Halogattam sokáig a döntést, hogy addig is kire bízzam a gyereket, aki ugyan nem az én gyerekem, de lassan annyiszor hallom őt, hogy apunak szólít, hogy bevallom, kezdem elhinni. Neutral Igazság szerint meg akartam rá kérni Flaviát vagy Ivelát, hogy addig is vigyázzanak rá, amíg én elhozok valami misztikus pengét Sethnek, de… nem volt rá bátorságom. Nem mintha nem beszélnénk és találkoznánk minden nap, de bevallom, sosem voltam jó abból, hogy másokkal kommunikáljak, és végül úgy elment az idő teázással, legozással, vagy Flavia gyűjteményének nézegetésével (még mindig giccsesnek tartom azokat a barokk festményeket, amiket Flavia hozott), hogy végül addig halogattam, míg végül teljesen elszalasztottam az utolsó lehetőséget. Agyalhattam rajta eleget, hogy most vajon mit kezdek a helyzettel, s végül fejvakargatva állítottam be a torony legfelső emeletére kialakított társalgóba Junior kezét atyaian megfogva, mintha valóban a fiam lenne, hogy feltegyem a kérdést a hallgatóság felé.
- Nos… izé… – szabad kezemmel a tarkómnál túrok bele fekete hajamba, szemeim pedig kissé lesütve vizsgálom a perzsaszőnyeget.
- Seth azt mondta… mármint… – pillantok rá az izgága gyerekre, nem akarom, hogy tudja, hogy véresen komoly feladatot kaptunk, nem pedig játszani megyünk.
- Kincskeresőzni megyünk Juniorral, ki jön velünk? Neutral – pókerarcot felvéve vizslatok végig a négy személyes tömegen, végigpillantva mindegyik fracciónomon. S lévén Ivela és Flavia mindketten úgy döntenek, maradnak, csupán Eliana és Sirenia felé ejtek meg egy kínos mosolyt jelezve ezzel számukra, segítség kéne Junior pátyolgatásában. Remélem, nem lesz túl veszélyes.
A pontos információkat a trónteremben tudjuk meg, igaz, még be se kell lépnem oda, hogy tudjam, Natalie is velünk kell tartani. Bevallom, a másik espadát nem ismerem, jobban mondva Natalien és Montero-samán kívül egyetlen espadát sem ismerek, legfeljebb a nevüket, ráadásul Aberquero-sama is nő. Neutral Néha kezdem úgy érezni, hogy megfojt a női többség, s nem, nem volnék hímsoviniszta, meg azt is pontosan tudom, milyen érzés nőnek lenni, kusza, anyai, vidám, keserű, önmarcangoló… S még sorolhatnám, ám bevallom, nem szeretnék ezzel foglalkozni. Megfáradtan csóválom meg fejem, miután megkapunk minden információt és fordítom le az egészet gyereknyelvre, lecsupaszítva tényleg csak annyi, hogy kincset megyünk keresni, legalábbis célom, hogy Ronny ezt higgye.
- Azt hiszem, már mindent tudunk, szerintem indulhatunk. Smile – kényszeresen babrálok az egyik fülbevalómmal és szorítom továbbra is Junior kezét, nem veszíthetem el. Már azon agyalok, hogy körbemagyarázkodjak Elianának, Sireniának és a másik két espadának, hogy nem az enyém, valóban nem, azt hiszem…
- Ronan a fraccióntársatok. Egyébként örülök, hogy velem tartotok. – villantok meg egy bizonytalan mosolyt a két nőre, mielőtt elindulnánk egy gargantán át. Csak magamban teszem hozzá, hogy szükségem is lenne rájuk, mert egyedül egyszerűen nem bírnám. Más dolog, ha időnként leülök vele játszani, és megint más, ha egy remélem, nem túl veszélyes küldetésre kell mennem. Célom hát fenn tartani a látszatot, csak játszani megyünk.
- A hajó kikötött, a terepszemle következik. – bizonytalanul pendezgetem nem létező apai ösztöneim, s sütök el egy poénosnak szánt, ám gyenge poént, hogy Ronan örüljön, én pedig annak örüljek, hogy ő örül, vagy valami ilyesmi. Persze azonnal körbe is nézek érkezésünk után a romvároson, bár a megváltozott fényviszonyok miatt beletelik néhány másodpercbe, míg sikerül felfognom, hol vagyunk, és mi is történik. Jobban mondva arról fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, az egzotikus környezetben viszont úgy érzem, határozottan jól fogom magam érezni.
Elengedem végre Junior kezét, remélem, nem csatangol majd el, elég nekünk, hogy azt a pengét kell keresnünk, s sietek Aberquero-sama mellé. Mert bemutatkozni illik… remélem, azt hiszem. Legalábbis bemutatkoznék, azonban annyira el van foglalva az egyik romdarab nézegetésével, hogy deja vu érzésemmel gyötrődve szalasztom el a lehetőséget. Ismét csak ez történik, nem merek a másikhoz szólni. Neutral Tekinthet talán faragatlannak is, amiért egy méterre tőle ácsorgok és pislogok rá, már amíg tudok pislogni, hisz hamarost elszabadul valamiféle reiatsu, amit nem tudok mihez vagy kihez kötni. Jobban mondva, kihez még talán, csupán a hang az, ami nekem teljesen ismeretlen, pedig annyi mindent ismerek, s nyel el végül minket egy fekete lyuk. Talán máris elbuktunk?
A környezet valóban ideális a magamfajta számára. Kellemes meleget érzek, a nedves, sűrű páratartalmú levegőt ahogyan belélegzem, úgy emelkedik, majd süpped le mellkasom. A magamfajta kígyóknak ez a hely egyszerűen tökéletes, azonban nem igazán vagyok tudatában ebben a pillanatnak, hogy mi történik és mi nem. Álmaimban épp egy műtőasztalon lélegzem az éltető oxigént, ott most nem én vagyok, s nem a rajtam fekvő meleg test okozza mellkasom hőségét. S ahogyan az egyik valóságban a szív leáll, a másikban úgy dobban egy nagyot, hogy riadtan emeljem törzsem a magasba. Hirtelen ülök fel a földön, kezeim az avarban tapogatózva, nem tudom, mennyi idő telhetett fel, néhány másodpercig még mindig az álombéli képet hiszem valóságnak. A hirtelen mozdulat miatt (ha Sirenia nem figyel vagy nem elég gyors) esélyes, hogy fejeink hangosan koccannak, s nem kevésbé fájdalmasan. Neutral
- Hátöööö… – dadogok fájós fejem tapogatva és emésztem a kérdést. – Fogalmam sincs, hol vagyunk… – válaszolok tétován, hisz tényleg nem mondták el nekem, hogy a Föld mely részére érkezünk. S végül kegyelemdöfésként még egyszer összezizzenek, hisz valaki mintha belém csípett volna. Halk „au” kiáltással keresem meg Natalie tekintetét, hogy megkérdezzem, ezt vajon miért kaptam. Azt hiszem, tettem valamit, amit nem tettem, nem tudom, lehet, nem tetszik neki, pedig én nem tettem semmit, esküszöm. Neutral

[Bocsánat, hogy ilyen sokáig tartott, nem nagyon megy a postolás egy ideje, de végre összekapartam magam, még ha nem is lett az igazi, úgy érzem. >< Nem sikerült full interaktot adnom mindenkinek, azért próbálkoztam, legalábbis annyit biztosan, amennyiből ki lehet indulni valamerre. >< Azért megint csak bocsánat, hogy a történéseket nem vittem sokkal előbbre, meg hogy teleraktam trollságokkal, nem bírtam ki az utóbbit. xD Nati, ha nem baj, egy nagyon kicsit bemozgattam a karidat azzal a csípéssel, de valahogy kinézem belőle, ha nem jó, szólj és javítom. ><]

______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól

A rejtélyek pengéje 2ewmyxcA rejtélyek pengéje 2laucm8
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
Eliana del Barros

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te25900/30000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (25900/30000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptySzomb. Május 12, 2012 10:51 am

Furcsa érzések kavarogtam bennem. Egyszerűen talán féltem is meg nem is. Az Espada torony legalsó lépcsőfoka előtt szinte megtorpantam. Annyira tartozni akartam volna már valakihez, valakikhez, és mégsem. A teljes szabadságomat elvesztettem, de mégis azt hiszem talán útmutatóra találtam. De mégis kétségek gyötörnek. Nem vagyok az a csapatszellem típus. Megyek a magam feje után. Nem hajtok senkinek se fejet, és ha belém köt valaki, akkor nem érdekel, hogy erősebbe, én neki megyek. Akár képes vagyok egy emberrel öt perc után összeveszni. Akkor mégis hogy alkalmazkodjak. Ráadásul vannak rajtam kívül mások is. Ő már valamennyire a testvéreim is. De még sem. Nem fognak nekem segíteni. Nem fognak engem támogatni. Legalábbis most ezt így gondolom. Kicsit félek is, hogy milyen benyomást fogok kelteni. De ugyebár nem vagyok az a teljesen csupa szív lélek.
Nagy nehezen a belső vita után elindulok, és fel is érek a torony tetejében kialakított társalgószerű szobába. Természetesen rajtam kívül már mindenki itt van. Fogalmam sincsen róla, hogy ismerik-e egymást, vagy rólam tudnak-e valamit. Egyszerűen szó nélkül leültem az egyik puffra. Nem sokra rá meg is érkezett Desmond egy gyerekkel. Egy tíz éves kisfiú kezét fogta, és kicsit zavartan elkezdte mondani, hogy mi is a harci helyzet.
- Nos… izé… Seth azt mondta… mármint… Kincskeresőzni megyünk Juniorral, ki jön velünk?
Pókerarccal nézett végig négyünkön, majd miután ketten egyből nemet mondtak, ezért csak kettőnkre nézett rimánkodóan, hogy neki kellünk, hogy segítsünk vigyázni a kis tíz éves srácra. Na, persze én már mikor éltem nem voltam az a gyerek csősz típus. Meg nincsennek is oda értem a gyerekek. Meg szerintem amint megérzi egy kicsit jobban a lélekenergiámat, akkor a másik nőnemű kiszemelt áldozathoz fog sírva rohanni. Szóval nem vagyok túl nyerő gyerekcsősznek. Viszont a kincskereső dolog már jobban felkeltette az érdeklődésemet. Hát végül is a gyereknek nem kell pelenkát cserélni, szóval bevállalható.
Se szó se beszéd felállok, és elindulok, hogy csatlakozzak. Végül négyen indulunk el a trónterem felé, ahol Seth újabb okosságokkal próbált ellátni bennünket. Lényegében egy pengéről van szó, mely infókat tárol Hueco Mundo-ról. Az irányzék megadva így el is indul a most már hát tagú csapat. Desmond, a kisfiú, a szerencsétlen Fracción társam, pillangó hercegnő személyesen, ettől biztonságba érzem magam, illetve Eliziana akire nem ismerek rá, és nem is fogom ezt soha megszokni. Menetközben Desmon lefordítja gyereknyelvre, hogy mit is fogunk csinálni, majd egy kis információt nyújt a kis potyautasról.
- Ronan a fraccióntársatok. Egyébként örülök, hogy velem tartotok.
Akkor nem a gyereke. De valahogy nem tartom magammal egyszintűnek, de lényegében az. Ezért egy kicsit elmaradottnak is érzem magam. Eliziana Espada én pedig még egy kis szerencsétlen Numeros. Valahogy nem is érzem, hogy sokkal erősebb lennék…. A küldetésre meg is nagyon mondhattam nemet. Legalább kicsit ismerkedem, meg nem égek le Desmond előtt. Az a minimum, hogy segítek neki. Bár szerintem csak egy plusz teher leszek a számára.
Egy kis város romjaihoz érkezünk meg, mely egy magas hegy lábánál terül el. A környék nagyon nyugodt. A közeli erdő sem nyújt semmiféle kísérteties hangulatot. Minden nyugodt. Talán túl nyugodt is. Körbenézek, de egyszerűen nem látok semmi különöset. Valahogy ide nem igazán rejtenék el semmit. Nagyon rejtekhely sincsen.
Eliziana közelebb megy az egyik romdarabhoz. Biztos valami érdekeset látott rajta… Viszont a következő percben már elkezd világítani. Ábrák voltak rajta, melyek most egyértelműen kivehetők, és világítanak. Majd egyre több darab kezdett el világítani. Mintha valamiféle szerkezet beindulna.
- Jó szórakozást, kis barátaim!
Egy nyájas hang sejtelmesen hangzik fel. A tulajdonos nem láttuk, de nagyon keresni sem volt időnk. A kardomhoz kaptam, de már előrántani nem volt időm. Ugyanis a hegy falánál egyszer csak megjelenik egy feketelyuk szerű valami, és szempillantás alatt beszippant mindenkit. Esély sincsen ellenállni neki.
Csukva van a szemem. Egyszer csak madarakat hallok, és a víz csobogását. Szép lassan elkezdem kinyitni a szemem. A fűbe fekszem baloldalamon. Szép lassan felülök, majd szétnézek. Egy nagyon szép helyen vagyok. Egy patak partján vagyok. De messzebb és magasabbra már nem igazán látok ugyanis a pára eltakarja. Meleg van, már-már fullasztó, de egy kis hűsítő szellő mégis fúj. Ahogy jobban koncentrálok a szellőre, egyszer csak egy Reitsu-ra leszek figyelmes. Olyan ismerős… nyugodt, tiszta, és biztonságot keltő. Felállok, és csukott szemmel próbálok majdhogynem azonosulni a lélekenergiával. Tényleg egybeolvadni lenne kedvem vele. Talán ez kívülre úgy is hathat, hogy körülöttem egyre hidegebb lesz, ami most nem feltétlen taszító. Viszont ebből az állapotból kizökkentenek.

- Desmon-sama, ez nem az Amazonas, ugye? Érzi milyen sűrű itt a lélekenergia?
Más is felfigyelt az energiára. Akkor nem képzelet szüleménye. De vajon hol lehet a tulajdonosa? Engem nagyon kíváncsivá tett. Ahogy az is, hogy most hol vagyunk. De hogy biztos, hogy nem az Amazonas környékén arra mérget is vennék.
- Hátöööö… Fogalmam sincs, hol vagyunk…
Beszippantottak, majd itt ébredtünk. Még abba sem lehetünk biztosak, hogy jó helyen járunk. Bár hogy jó helyen kezdtünk az biztos, illetve a rejtélye hang valami olyasmit mondott, hogy kezdődik a játék, szóval biztos valahol jó felé vagyunk. De jó lenne tudni, hogy mégis merre.
- Én amondó vagyok, hogy egy helybe való álldogálással semmit nem tudunk meg. De jó lenne tudni, hogy merre is induljunk.
Mondandóm végén női Fraccion társamra nézek, akinek a tenyere a földön van ő pedig nagyon koncentrál. Feltehetően a Pesquisa technikával próbálja kideríteni, hogy hova is keveredtünk. Elismerésem, ugyanis gyorsan kapcsol. Megvárom, hogy milyen helyzetjelentést fog mondani. De valahogy rosszaló érzésem van, és biztos nem a lélekenergia miatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 107
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te21950/30000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (21950/30000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptySzomb. Május 12, 2012 11:57 am

Fogalmam sincs, hogy mi okból vállaltam el a "felkérést". Semmi kedvem nincs a primérával, a segundával és annak udvarnépével közösen részt venni valamiben. A primérát nem bírom, a segundát meg nem ismerem, igaz, hogy a fraccionjait sem, de ez csak részlet kérdés. Viszont valamiért mégis elfogadtam. Talán mert az esetleges ellenfelek, a kihívás, valamint az, hogy tudásomat és hatalmamat, valamint hírnevemet is bővíthetem. Persze tulajdonképp még én is hozhattam volna magammal valamelyik fraccionomat, de már megint nem tudom, hogy Adora merre flangál, Ángel meg valami fontos ügyből kifolyólag megint eltűnt. Remélem, hogy majd olyasvalamivel tér vissza, ami engem is érdekelni fog, különben rajta fogom kipróbálni azt, hogy mi történik akkor, ha valakit kihajítok a tornyomból.
Viszont ez még a jövő zenéje. Egyelőre a trónterembe üldögélve várom, hogy a "csapattársaim" is megjelenjenek. Csupán azért jöttem ide elsőként, mert nem volt jobb dolgom, így az egyik oszlop tetején üldögélve, mely nem kapcsolja össze a padlót a mennyezettel, várom, hogy ez a "beszélgetés" lezáruljon és közben elhatárolom magam a többiektől. Az az egy ismerős arc amit meglátok, a priméráén kívül természetesen, cseppet sem vonja magára a figyelmemet. Semmi közöm mások fraccionjaihoz és ha rajtam múlik nem is lesz.
- Sok a szöveg. Induljunk... - mondtam unott hangon, miközben leszökkentem az oszlop tetejéről, majd egyetlen csettintéssel megnyitva a gargantanát, már be is léptem rajta. Cseppet sem érdekelt, hogy milyen benyomást keltek majd a többi arrancarba, sőt az sem érdekelt, hogy utánam jönnek-e vagy inkább ott maradnak. ha kell egyedül is el tudom hozni amit kell, semmi szükségem ahhoz "segítőkre". Minél többen vannak, annál több a hátráltató dolog is és arra semmi szükségem.
A lehető leggyorsabban hidaltam át a két világ közti átjárót. Kiérve még csak meg sem rendített a táj ami fogadott. Rég levetkőztem minden olyan emberi vonásomat, ami miatt most elképedve és hüledezve kellene állnom, csak mert tele van fákkal minden és még élő madarak repkednek és zajonganak. Karba tett kézzel várom meg, hogy a többiek is legyenek szívesek átvánszorogni, majd egyszerűen faképnél hagyva őket indulok el a romok felé. Semmi mondanivalóm nincs a számukra. Nem az a rétege az arrancaroknak akikkel van ingerenciám beszélgetni. Kész kabaré az a csapat mondhatom.
- Mit akarsz, segunda? - sziszegem és csupán egy pillanatra tekintek rá a maszkomon keresztül, mikor mellém lép, hisz fontosabbnak vélem a rom tanulmányozását. Első ránézésre sikerül levonnom a következtetést, hogy egyetlen értelmes gondolatot nem tudok kiszedni abból, amit arra a nagyobb kavicsra faragtak, ami előtt álltam, így a lehető leghumánusabb eszközt választottam, hogy kiderítsem van-e valami különleges bennük, vagy csak valami ősrégi szemetelővel van dolgunk. Jobb lábamat kicsit felemelve hátul indítottam előre és rúgtam bele a kőbe. Összetörni nem sikerült, viszont elértem azt amit akartam. Feltehetőleg a visszafogott lélekenergiámnak köszönhetően nem aktiválódott korábban, de az, hogy magenta színben kezdett el pompázni határozottan azt jelentette, hogy bennem igenis van különlegesség és ezek a romok erre a különlegességre reagálnak.
- Deja vu... - mondtam fapofával, mikor meghallottam a semmiből a hangot. Volt már szerencsém semmiből beszélő hangokkal, bár az egy idegesítő őrült kölyök volt, aki úgysem volt méltó arra, hogy velem játszadozzon.
- Francba... Kényelmesebb utazási módot is választhattunk volna... - tápászkodtam fel és leporoltam a ruhámat. Persze megint meg kellett várnom, míg mindenki magához tér, de én legalább addig sem tébláboltam és vártam azt, hogy hátha a sült galamb a számba repül. A legközelebbi fát vettem célba és láncaim segítségével másztam fel a tetejére, hogy szétnézzek merre indulhatnánk. Kissé zavart a tény, hogy ilyen sűrű a reiatsu a levegőben. Igazából csak egyetlen helyet ismerek ahol ez szintén így van, az pedig maga Hueco Mundo, viszont ez a hely határozottan nem azon belül van. Ennyi növény egyszerűen nem tud megélni azon a helyen. Lehetetlenség.
- Primera. - szólítottam meg, majd hogy felfigyeljen rám még fütyültem is egyet neki. - Tedd hasznosabbá magad. Neutral És szólj annak a másiknak is. Nincs időnk itt piknikezni. Neutral - lógattam a lábaimat, a láncaimból generált ülőalkalmatosságon a fa tetején még mindig. Ugyanakkor cseppet sem érdekel, hogy az 1-es és a 2-es szám nagyobbak az én 5-ös számomnál. Nincs időm és kedvem sem arra várni, hogy ez a bagázs kicsodálkozza magát a tájban és barkóbát játszódjon a fákkal meg a madarakkal. Küldetésünk van és ha nem tetszik visszahúzhatnak Las Nochesbe. Jobb ha félreállnak az útból, ha már nem segítenek. Neutral

______________

A rejtélyek pengéje Eli_sign
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 26
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te40550/65000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (40550/65000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptySzomb. Május 12, 2012 7:43 pm

*Egy hely, ahol kaland vár; egy hely, egy kihívás. Érdeklődve ülve az asztalom mögött azon gondolkodom, hogy vajon ezúttal miféle küldetésre küld el Seth. Eddig, minden rálátásom szerint aligha volt olyan küldetés, amelyre nem küldött volna el. Noha, nem én vagyok az egyetlen arrancar; mégis egy ideje már megfogalmazódott bennem egy érzés: Seth tesztel engem. De mi van akkor, ha éppen én pontosan ezt akarom, hogy teszteljen? összeteszem két kezem az asztal fölött, s felpillantok az előttem lévő, ember magasságú lombikra. Nos, ha ennek így kell lennie, akkor nem fogok ellenkezni. Elvégre is ez egy kihívás. Felhúzom fekete kesztyűimet, majd megnyomva a holopanelt, felnyitom a jobbomon elhelyezkedő speciális széfet. Arcomon érdekes mosoly terül el, ahogyan oda lépve veszem le eme úthoz megfelelőnek gondoló öltözetet. Csak a szokásos felszerelések, valamint a kardom is, abban reménykedve, hogy ezúttal nem kell majd Hueco Mundo porlepte talajzatát koptatnom.*
~ Egy lépéssel közelebb? ~ - Egy lépéssel közelebb kis barátom. *Suttogom Mugoi Kennek, kivel lelkünk és testünk egyaránt összeolvadt. Egy pokollény él bennem, s néha egy-egy emlékfoszlánya tompítja az elmémet. Mindezeken felül tulajdonképpen nem zavar. Sőt, akár gondolhatok erre kísérletként is, hiszen rengeteg új információ birtokában már neki is láttam egy új eszköz elkészítéséhez. Mindezeken felül még mókás fazon is, akinek néhai beszólásai a fejemben néha kiváltképpen találóak. Egy szürke köpenyt húzok az öltözetem fölé, aztán már csak a szemüvegem hiányzik. Az én drága szemüvegem, amit sokféleképpen lehetne hasznosítani még. *.* Végül elindulok a gyülekező helyre. Egy sejtelmes mosoly húzódik el új groteszk külsőmön. Két egymásban létező elkülönülés a szememben negatív színben, de nem negatívan csillan vissza Quintanak.*
- Yare, yare.. *Lemondóan sóhajtok a kis magán akciójára a garganta megnyitását illetően. Primitív törpehangya, meglátszik, hogy nem ért a részecske stabilizáláshoz. Elnyújtózok egy kicsit, meg mosolyogva integetek Desmikusznak (közben konstatálva, hogy milyen aranyosak a fraccusával *_*). A köpenyem alól előhúzok egy noteszt és egy tollat. Néhány új, eszembe jutó képlettel indítom a kalandot addig, még csak lehet. Jobbjára tökéletesen meg vagyok győződve arról, hogy páran itt szeretnék elkapkodni, vagy éppen jobban sietni a kívánt tárgy megszerzéséért. Nem szokásom csapatban dolgozni; legalább is csak ritkán. A titkos kutatásaimról a saját fracciónjaim sem tudnak, miért kéne éppen megosztanom ama tevékenységemet, amibe éppen belekezdtem?* ~ Kac..kac, csak a tárolási analízist írod le? Dobjál már rá egy piros gombot, idióta! ~ *Oldalra billentem fejemet, s elképzelem a piros gomb megnyomása utáni történéseket. Széles mosoly kerül az arcomra. A quinta olyan kis aranyos, elférnek még a testében a nanorobotok. *_* Így hát megharapom a szám szélét, és igyekszem rácsodálkozni a tájra, a hangzó szövegre, és a rettenetes elnyelésre. Klasszikus történés arra az esetre, ha a dolgok kiszámíthatatlanná válik. Mi volna kiszámíthatatlan egy Granz számára? Leginkább azok a tényezők, amelyeket nem lehet leírni számokkal. Na meg jelen pillanatban Seth képletét sem tudom összerakni. Viszont ez a játék egy újabb fok lesz arra, hogy megdöntsem a trónon ülő polipot. Mintha csak egy super marioban lennék. Én vagyok a super mariska, és szinteket kell lépni. *_* * - De szép! *-* *Bökdösöm oldalba desmondot, miután felpattannak szemeim az új helyen. való igaz, hogy szépnek látszik a hely; azonban a szememben titkon egy gyanakvó fény kezd el keringeni. "Jó szórakozást, kis barátaim!" Majd ha lesznek pillangók, akkor szórakozok! >.> Egyébként is, tiszta reatsunak nem kéne léteznie. Tudományos szemmel kémlelve a világot, minden entitásnak van olyasmi jellemzője, ami szennyezi a kisugárzását. Ilyenképpen vagy egy sosem tapasztalt, kimondottan izgalmas helyen lehetek. Vagy esetlegesen egy felsőbbrendűvel lenne dolgunk? Megnyalom szám szélét éppen abban a pillanatban, amikor Eliziana füttyent egyet. Szüntelenül mosolyogni kezdek, tetszik ez a hely! El is teszem a noteszem, és megnyomom a kéz panelemen azt a gombot, ami a térkép felvételére szolgál. Egy újabb hely tervrajzának eltárolását intézem el, ehhez pedig nem kell semmi mást tennem, mint elindulni. Már éppen fel is venném a lelkesedésemet, mikor az Espuda Vex csontosának gondolna. Megtorpanásomban megpöccintem az ujjam hegyét oldalra billentett fejjel. E mozdulatra a kezemből egy röpke bara pattan bele abba a fába, melyen Eli-sansan csücsikél.*
- Hű de nagy zuhé! *_* *Csodálkozva, tátott szájjal pislogok, amikor összedől a fa.* ~ Tényleg hasznossá tetted magad! ~ *Kárörvendően vinnyog Mugoi a tettem felett, majd én a részemről belekarolok Nia-chanba. * - Ugye nem baj, ha csatolom magam? Tudod olyan rémisztő ez a hely egyedül. T.T *Bogárcica szemekkel, bánatos fénnyel pislogok a fraccusra, abban reménykedve, hogy nem bánja a lefoglalásomat. Itt se pillangó, se Kiyo, se..se..
Csak egy dolog van itt, - amiért lelkes lehetek - a helyszínen keringő maliciózus lappangás. Alig várom, hogy felfedezzem a legújabb miérteket, addig is szerintem jól fogok szórakozni..ugye Ken?*

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ronan J. Phellera
Arrancar
Arrancar
Ronan J. Phellera

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : Sokfelé :o
Registration date : 2012. Apr. 06.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 97.arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te11000/15000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (11000/15000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyVas. Május 13, 2012 12:10 am

Hurrá, megyünk játszaniii! És nem is az én ötletem volt, Desmond-apu önként ajánlotta fel, hogy magával visz kincset keresni. Sajnos csak hárman megyünk, nem is értem, hogy ezt hogyan lehet kihagyni, amikor biztosan olyan szórakoztató lesz. Lehet, hogy a kalózok kincsét fogjuk megtalálni, esetleg valami még szuperebbet, nem lehet tudni. Mindenesetre értékes lehet, ha Desmond-apu, aki a legeslegeslegeslegerősebb Espada, nem elég Seth bácsinak, és még két Espada tagot rendelt mellé. Vagy lehet, hogy ez verseny, hogy ki talál rá először a kincsre?
Tök jó, remélem mi fogunk nyerni, nem is figyelek semmire most az átkelésnél, elvégre Desmond-apu fogja a kezem, úgyhogy nem lehet bajom. -Heten a halott ládáján, yo-ho-ho, meg egy üveg rum! A többit elvitte a rum s a Sátán, yo-ho-ho, meg egy üveg rum!-az egyetlen általam elolvasott kötelező olvasmány egyik kalóz dalát énekelgetem, miközben a cél felé haladunk. Azt ugyan nem értem pontosan, hogy miről is szól, már csak a történetre emlékszem nagy vonalakban, meg a versikére, de azért kalózosan hangzik.
Nem egészen olyan helyre érkeztünk, mint amilyenre számítottam, elvégre nincs tenger a közelben, tehát nem lehet itt kalózok kincse elásva. Talán mégsem kalózos kincset keresünk, hanem másfajtát. Mindenesetre abból, hogy Desmond-apu elengedte a kezem, arra következtetek, hogy nem veszélyes, csak meg kell keresni a kincset. Vajon miért kell az Seth bácsinak? Remélem nem azért, mert csődbe akar menni, mert akkor apu munkanélküli lesz, én pedig nem fogok zsebpénzt kapni.
Gyorsan körbenézek, de nem látok sehol utalást rá, hogy hol lenne elásva a kincs. Mert nyilván vagy a kincs, vagy a térkép itt van hozzá, mindig így van, különben hogyan találnánk meg? Az egyik Espada-chan már el is kezdett kutatni egy falnál, Desmond-apu is vele beszél, úgyhogy nyilván az lehet a nyom. Lehet, hogy a kalózok itt hagyták a nyomokat, és mégiscsak a tengerhez fogunk menni?
Hirtelen egy hangot hallottam meg, ami elég hátborzongató volt, úgyhogy azonnal a legközelebb álló élőlénybe, történetesen Sirenia-chanba csimpaszkodtam, és elbújtam a háta mögé. Mi lehet ez, egy kísértet? Mondjuk akkor simán megenném, úgyhogy attól nem félek, ez valami gonosz dolog lehet. Talán a kincset őrző szörny? A következő pillanatban valami magába szippant minket, nem tudunk időben kiszabadulni, már el is nyelt minket, ami ugye nem lehetne lehetséges, mert Desmond-apu is itt van, őt senki nem tudja megenni.
Ahogy felkelek, egy erdőben találom magam, ahogy látom, mindenki egy darabban van, tehát mégsem ettek meg minket, ez pedig mindenképp jó dolog. De vajon miért vagyunk egy erdőben? Mindenesetre nagyon kellemes hely, persze nem tudom, hogy miért érzem így. Valahogy olyan megnyugtató, mintha otthon lennék, nem érzem azt az ürességet, amit arrancar alakban az Emberek világában szoktam. Valamiben tehát hasonlít Hueco Mundora.
Többen is felmennek a fákra, úgyhogy ha van valami a közelben, akkor azt észre fogják venni. Desmond-apu azonban a földön marad, úgyhogy én sem megyek sehová, biztosan nem örülne, ha nagyon eltávolodnék tőle. Sirenia-chan és Eliana-chan is a közelben van, úgyhogy a felderítősdit ráhagyhatjuk a másik két Espada-chanra. Lehet, hogy addig építenem kéne valami közlekedési eszközt, de valószínű erre a terepre nincsen alkalmas, talán a pedálos repülő működne Smile. Majd ha letáborozunk, akkor egy házikót tudok építeni, sw most még menni kellene valamerre.
-Apuuu, merre van a kincs? Mikor találjuk meg? Szeretnéd, hogy építsek valamit, ami segítene körülnézni? bounce
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 24
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptySzer. Május 16, 2012 5:21 am

Eliziana a fán való körülnézése során az égig nyúló hegyek irányában egy hatalmas kastélyt is láthat kimagasodni, igaz csak foszlányokat lát belőle a sűrű fehérszín párától, azonban némi kiindulásképpen szolgálhat nektek ezzel. Amikor éppen elindulnátok az általatok választott útirányba egy hosszú fehérhajú, vörös szemű, elegáns öltözetű nő sétál szembe veletek a zöldellő növények sűrűjéből. Meglephet bennetek felbukkanása, amiért Sirenia Pesquisa technikájával sem érezte az idegen közeledtét. A hölgy tartása kimért, akár egy nemesé, azonban pillantása hűvös, távolságtartó. Végignéz mindannyitokon, jól szemügyre véve benneteket, mielőtt kedves, bizalommal teli csilingelő, visszhangzó hangján megszólalna.

A rejtélyek pengéje Nogiyv
- Üdvözöllek benneteket. Örülök, hogy épségben megérkeztetek. Az uralkodó már látni kíván benneteket. – illedelmesen hajol meg előttetek, majd sarkon fordul, s elindul arra, amerről jött. - Kövessetek. – pillant vissza szeme sarkából rátok, szavai ellentmondást nem tűrően hangoznak. - Az éjszaka nagyon veszélyes, csak halál vár arra, ki nem húzódik menedékbe. – hangja szomorúvá vált, amikor eme információfoszlányt tudtotokra adta. Ezt követően útját további szó nélkül folytatta, s a bizalmatlan, kétségekkel teli, bármennyire is ellenkezik a dolog ellen, valami furcsa, belső késztetés folytán mégis követi.
Az út során vezetőtök csendben halad előttetek, legalább öt lépéssel mindig előrébb járva. Igazán szembetűnő, hogy rendes járás helyett, olyan mintha pár centire a talaj felett lebegne, és csak úgy suhanna keresztül a tájon. Másik rendkívüli dolog, melyet az éles szeműek kiszúrhatnak azaz, hogy a táj a napszakok változásával, mintha csak az évszakoknak lenne kitéve, úgy alakul folyamatosan. A nyárias idő lassacskán kezd átmenni hűvös őszbe. A fák, melyek mellett elsétáltok, hullatják meleg színekben pompázó, száraz leveleiket. S gondtalan utatokat végül a hegyláncon zavarja meg a furcsán viselkedő természet. Viharfelhők kezdenek tornyosulni felettetek és hangos dörgés kíséretében egy villám a hegyoldalba csap, mely sziklaomlást indít meg az ösvény felé, melyen haladtok. Két út van: előre vagy hátra; azonban gyorsan kell döntenetek, hogyha egyikőtök sem szeretné a sziklák alatt végezni, avagy a balotokon tátongó mély szakadékban.
Hárman (Natalie Salazaar Granz, Desmond Phellera, Eliana del Barros) kísérőtökkel elől tudtatok maradni a hirtelen jött sziklaomlás során, míg a többiek hátra maradtak. Eme helyzetet a lezuhant sziklák által elült porfelhő után mérhetitek fel. S mikor a hátul rekedt társaitok már a másik út keresésén tanakodnának, idegenvezetőtök szólal meg éles hangon.
- Nem! Nincs annyi időtök, hogy új ösvényt keressetek. Az éjszaka hamarosan eljön, menjetek fedezékbe, míg tehetitek! Semmiképpen se várjátok meg a vihart! Amint ismét fent ragyog az égen a Nap értetek jövök. – figyelmeztet titeket, s mintha csak az ő szavain múlott volna, egyikőtök észre is vesz egy barlangot. Ha jobban belegondoltok nem is volt ott az imént, mikor elmentetek arra, azonban ha kedves az életetek, bölcsebb lenne hallgatnotok a nő szavaira. Esetleg ha akadna köztetek olyan bátor, ki nem vonul fedezékbe, a vihar miatt akkor is rákényszerül a fedezékbe húzódásra, ugyanis itt az eső nem a már ismert módon hullik alá. A villámok sűrűbben csapnak le, s jéggé fagyasztanak minden élőt maguk körül. Mintha csak elpusztítanának mindent, ami az útjukba áll.
A barlang sötét, kietlen és rendkívül ijesztő, még számotokra arrancaroknak is. S rá vagytok arra kényszerülve, hogy itt töltsetek egy egész estét. Az eddig érzett kellemes reiatsu is inkább fojtogató és nyomasztó ezen a helyen, egyáltalán nem olyan békés, mint amit érkezésetekkor volt lehetőségetek érezni. Hosszú éjszaka vár rátok…

- Jöjjetek, gyorsan. A kastély már nincs messze. Ne aggódjatok társaitokért, hogyha megfogadták tanácsomat, túlélik a sötét éjt. – pillant a fehérhajú nő rátok. Nyugodtan szól hozzátok, bizalommal teli hangján, mely miatt akarva akaratlanul is hisztek neki. Szövege után nyomban folytatja is az utat az ösvényen. Ahogy haladtok le a hegyoldalról, láthatjátok is a már nem is oly’ távol lévő uralkodói épületet. Bár sokáig tűnik a séta, míg oda nem értek, de még az eső előtt sikerül fedél alá kerülnötök.
Egy hatalmas aranyajtón léphettek be az óriási, díszes csarnokba, melynek falain különböző, számotokra idegen motívumok húzódnak, amik kísértetiesen hasonlítanak a sziklákon látott jelekre, melyet a missziótok elején is láthattatok. A terem végén egy trón magaslik ki, mellette két oldalt egy – egy kisebb székkel. Az uralkodói széken egy hosszú szakállú, ősz hajú öregember ül. Rangját a kopaszodó fején lévő korona mutatja meg, díszesebbnél, díszesebb öltözéke mellett. Amint elé értetek, kedvesen szól hozzátok.
- Öröm látni, hogy még a vihar előtt, épségben megérkeztetek ide, vendégeim. Biztosan elfáradtatok mára, pedig szükségetek van minden csepp erőtökre. Holnap minden kérdéseteket megválaszolom, de öreg vagyok, nekem pihennem kell. Biztosítok nektek szállást, ahol ti is nyugovóra térhettek. – miközben pihenésre invitál benneteket, leír róla, hogy valóban mennyire is fáradt. Korát tekintve szinte egyértelmű, hogy nem szolgálhat érthető válasszal, míg nem pihenhette ki magát. Szobátokat az uralkodó parancsára a nő mutatja meg, ki idekísért benneteket. A szobában, melyet kaptatok, mindhárman kényelmesen elfértek. Hogy mire használjátok fel ezt az időt, már a ti döntésetek. Azonban hatalmas fáradtság kezd úrrá lenni rajtatok, ahogy egyre több időt töltötök a szobában.

Határidő: 2012.06.06.

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
A rejtélyek pengéje 24xnpcj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirenia de Rose
Arrancar
Arrancar
Sirenia de Rose

Female
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Hueco Mundo/Las Noches
Registration date : 2012. Feb. 10.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Arrancar, Adala fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te11100/15000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (11100/15000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyCsüt. Május 17, 2012 10:41 am

Nem vagyok elég gyors, így Desmonndal alaposan összefejelek. Egy pillanatra oly közel kerül egymáshoz arcunk, hogy Desmond-sama láthatja is, ahogyan elpirulok. Igen zavarba jövök attól, hogy ily közel kerültünk és nem csattanhatott közöttünk egy ártalmatlan csók. De nem ez az eső ilyen eset. A premiera espada megmozdulására is zavarba jövök. Olyan szép ez a nő és most csatlakozik hozzám. Belém is karol. Gyengéd, szinte bűbájos mosollyal felek kérdésére, de szóval is felelek.
- Igen .. vagyis nem. Azaz, csatlakozzon nyugodtan, espada-sama.
Olyan bájos a primera espada és ... álljunk csak meg, jelenleg Desmond az espadám. Kicsit vissza veszek a dologból. Elvégre nem örülne neki sem a primera, se Desmond annak, ha rámozdulok egyikükre. Így marad a mosolygás. De egy csábos tekintetet nem hagyhatok ki. Elvégre nekem ez a specialitásom. Persze nem csak ennyi történik, velem ám. Még betalál Desmond-sama zabigyereke is. Na jó, örüljön mindenki, most megjátszottam az anyatípust, de most az egyszer. A végén még kárba vész a hírnevembe fektetett idő. Szóval a kis Roncsit egy buksi simogatással nyugtatom meg, már amennyire lehet. A ötödik espada gyors iramban jön le a fáról, köszönhetően a primera favágói ambícióinak. Desmond mellé lépek és csöndben szólalok meg. Nem akarom a primerát megsérteni, a hatos espadát pedig végképp nem akarom magamra uszítani, ezért a halk beszéd.
- Desmond-sama, ebből még gond lehet, ha széthúzunk. Tudom, minden espadának vannak ambíciói, de csapatban vagyunk, nem egymás ellen játszunk.
Inkább Eliana del Barros társaságát választanám, hogy kerüljem a hatost. A pesquisa nem hoz eredményt, de szerencsére, ezt azután tudom közölni az espadámmal, hogy a fehér hajú lány már felbukkant és szavakat intézett hozzánk. Nekem ez az egész erősen bűzlik, de mit lehet tennie ez ellen? Ha Desmond úgy dönt, hogy megyünk a nő után, akkor megyünk. Én egy kisebb fenntartással kezelem a dolgot. Felmerül bennem néhány kérdés. Miféle uralkodó és mégis honnan tudta, hogy érkezünk? Meg jön itt nekünk a veszélyes éjszakával. Ha veszélyesebb, mint Hueco Mundo, akkor bizony, bizony, itt problémák lesznek. Igen hamar problémába is ütközünk, ugyanis ahogy tartunk a király lakhelye felé, sziklaomlás történik. Hogy a halálistenek feküdnék meg a gyomrát annak, aki ezt kitalálta. nem elég, hogy egy szutyok helyen vagyunk, ahol olyan személyek rohangálnak, akiket reiatsu alapján nem lehet nyomon követni, de most még a többiektől is távol maradtunk.
- Mi az, hogy túl késő másik ösvényt keresni?!
Jobbomat kinyújtom a sziklarakás felé, miután kissé fedezékbe húzódtam.
- Cero!
Próbálom a sziklaomlást átrobbantani. Történhetnek itten olyan csodák, amikre nem gondol ez a hóhajú csajszi. Persze az is lehet, hogy én csodálkozom, ha nem sikerül utat robbantani. Akkor kénytelen leszek az espadával és Roncsival maradni.
- Espada-sama... mi a terv éjszakára?
Kérdezem az espadát, hátha kiötlött valamit. Sose lehet tudni, igaz forrófejű és gonosznak tűnik, de na... hátha van valami jó ötlete. A barlang nem éppen bizalomgerjesztő. Kimondottan nyomasztó és kellemetlen érzetet nyújt.
- Espada-sama, letáborozunk? Vagy mihez kezdjünk?
Kérdezem ismételten és ha Roncsi esetleg túl nyugtalan vagy nagyon aggódna Desmondért ... mert én igenis aggódom érte, akkor rápillantok és megsimogatom a buksiját.
- Énekeljek valami nyugtató dalt?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 58
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te45000/65000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (45000/65000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyCsüt. Május 17, 2012 11:23 pm

Még másodpercek múltán is zeng egy kicsit a fejem a Sireniával való összekoccanástól, s tapogatom homlokom azon pontját, amely még mindig sajog. Nem vagyok vezetőnek való, ha még ilyen ügyetlen is vagyok, igaz, a koccanás nem ügyetlenségemnek köszönhető, sokkal inkább a hirtelenségnek, ahogyan kiszakadtam az álomból ebbe a valóságba. Bár bizonyára Sireniának jobban fájt, mint nekem, legalábbis ettől tartok, majd mindenképpen többször is bocsánatot kell kérnem tőle, bár még nem igazán tudom, hogyan fogok erre sort keríteni a jövőben. Szenvtelenül nézek a szemébe, egészen olyan, mintha elvörösödött volna, ezt pedig nem igazán értem. Biztosan melege van… Egészen bájos így, fogan meg a gondolat még mindig kicsit sajgó fejemben, s tápászkodok fel útra készen. Igaz, nem tudom, merre kéne indulnunk, feltehetőleg nem azt az irányt kéne követnünk, amit Natalie megszabott Aberquero-samának. Elfojtok egy mosolyt, mely nem igazán tőlem ered, s a kidöntött fához lépek kényelmesen, hogy kezem nyújtsam az Espadának. Nem lehet kényelmes neki ez a megaláztatás, én pedig nem kívánok neki rosszat, elvégre nem ismerem. Ha elfogadja a kezem, akkor szó nélkül felsegítem, ha nem, akkor csak fejet csóválva fordulok vissza fracciónjaim felé.
Talán utolsóként eszmélek fel, hogy egy idegen lép köreinkbe, s hajolok le kissé Sirenia felé, hogy megérthessem, mit szeretne megsúgni nekem. Rafináltabb nőszemély, mint elsőnek tűnik, van benne valami, ami arra utal, sokkal okosabb annál, mint aminek mutatja magát. Ez pedig tetszik, jó tulajdonság. Biccentek is neki okosan, legalábbis remélem, hogy elég okosnak tűnök ezzel, vagy legalábbis nem ostobának, tehát konstatálom a tényt, amit elmondott. Pedig ez a hely dúslakodik reiatsuban, őt valahogyan még sem érezni úgy, ahogyan kéne.
- Á, tehát számított ránk. Remélem, mihamarabb találkozhatunk vele. – vesztem el a fonalat jövetelünk eredeti céljával kapcsolatban, s reagálok az idegenre úgy, mintha teljesen természetes lenne az, hogy kiérkezett volna értünk. Valamiért nem tartom természetellenesnek, hogy így viselkedik, s hogy gyakorlatilag már vártak érkezésünkre, s magam sem értem viselkedésem indíttatását. Bár gyakorlatilag sosem ismerem saját indítékaimat, nem ismerem önmagam, mélyüljek el haragban, szépségben, keserűségben annyiszor és olyan mélyre, ahányszor és amennyire csak akarok.
Nem sokat beszélek, egyébként is hallgatag alkat vagyok, s követem a nőt csapatom élén az egyelőre még kellemes környezetet szemlélve. Ahogyan egyre mélyebbre jutunk, úgy változik az viszont, a leginkább viszont nem is a meleg zavar meg – a túl meleg időjárást sem bírom igazán - , hanem az, amikor a levegő vészesen hűlni kezd. Igaz, egy pillanatra még érkezésünkkör is tapasztaltam effélét Eliana felé; néha egészen olyan, mintha fagyos télként csapna ki reiatsuja, én pedig nem bírom a hideget. Talán nem vette észre gyengémet, amikor egy pillanatra ledermedtem a hideget megérezve.
Ahogyan egyre hidegebb lesz, úgy lassulnak le lépéseim. Kényelmesen sietős menetelésemből gyakorlatilag kínzó vonaglás lesz, s kezdek el rendszeresen ásítozni úgy, mint aki már napok óta nem aludt volna.
Talán éppen ennek köszönhető, hogy sikerül a sziklaomlásnál is Natalie, Eliana és a vezetőnk mellett maradnom. Az ezzel járó zaj ugyan felráz kicsit, s sietnék vissza, azonban észlelnem kell – igaz, kicsit késve - , hogy mi is történt igazán. Két fracciónom maradt hátra, közülük az egyik az, akiért a lehető legnagyobb felelősséggel tartozom.
- Vissza kell jutnunk értük. – fordulok az idegen nőhöz, azonban kérésem nem talál értő elmére, s követeli tőlünk újfent, kövessük őt tovább. Tehetetlenül döntöm kissé oldalra fejem, s kezdem el idegesen piszkálni az egyik fülbevalómat. Aggódom azért, hogy nem mostanság érkezik el az újralátás, azonban felelősséggel rendelkezem Sirenia és Ronnie iránt. Legalábbis, azt hiszem, mintha nekem ezt mondták volna…
Hosszú távú önmarcangolásra azonban nem kerül sor, nem hagynak időt rá egyszerűen. Út közben újra és újra szótlanul hátratekintek, egyáltalán nem értem, miért nem lehetne már most összeszedni őket. Talán az egész szándékos, talán szánt szándékkal akarják elérni, hogy különválasszanak minket. Hisz bárkik is ők, számítottak arra, hogy jelen leszünk, s terveznek ellenünk, hogy elpusztítsanak. Kezd zavaros lenni az egész, nem igazán értem.
Trónon terpeszkedő uralkodó nem sugall teljes magabiztosságot. Minden, amit látok, csak körítés, semmi más, csupán megtévesztés, én azonban kíváncsi vagyok. Mi lehet élete legszebb és legszörnyűbb emléke? Ekkor már az egyik gyűrűm csavargatom ujjamon, s szuggerálom annak mintázatát, mintha bármi érdekeset tartalmazna.
- Egyáltalán nem vagyunk… – következik egy nagy ásítás félbeszakítva mondandóm – álmosak. Igaz? – várnék megerősítésre Elianától és Natalietól, holott ha valaki, én bizonyára úgy nézhetek ki, mint aki már egy hete nem tért nyugovóra. Magamban kérdéseim halmazát sorolom, melyeket már nem tehetek fel, hiszen szobánkhoz hurcolnak minket. S nem lévén mit tenni engedek annak, hogy a szobába térve elnyomjon az álom.

//Elnéztem a mesélést, abban a hitben voltam, hogy a barlangot kaptuk, javítottam... Szegényes reag lett interakt terén, legközelebb összeszedem magam.//

______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól

A rejtélyek pengéje 2ewmyxcA rejtélyek pengéje 2laucm8
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
Eliana del Barros

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te25900/30000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (25900/30000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyPént. Május 18, 2012 3:33 am

Kis virgonckára lehet számítani, és jött az azonnali kérdés, és buzgósági ciklus.
- Apuuu, merre van a kincs? Mikor találjuk meg? Szeretnéd, hogy építsek valamit, ami segítene körülnézni?
Persze ezek a kérdések mindenkibe megfogalmazódnak, még se zúdítjuk rá a másikra, mert tudjuk, hogy ő is annyit tud, mint mi. Viszont ez gyereknél máshogy működik…
Miközben Fraccion társam a Lélekenergia alapján próbálja kideríteni, hogy vannak-e a közelben, addig Eliziana láncai segítségével felmászott a legközelebbi fára.
- Primera. – kiáltott le, majd hogy felfigyeljen, még fütyült is egyet - Tedd hasznosabbá magad. És szólj annak a másiknak is. Nincs időnk itt piknikezni.
Láncból készített ülő alkalmatosságon, ami inkább hinta volt kényelmesen elhelyezkedett.
- Akkor legalább mondj egy útirányt! Gondolom nem csak hintázni másztál fel.
Kiáltottam neki fel kis iróniával. Gondolom azért ment fel, hogy jobban körbe tudjon nézni, viszont ahelyett, hogy bármit mondott volna, inkább lekiált, hogy ne szerencsétlenkedjünk. Egyáltalán nem nagy teljesítmény felmászni egy fára.
Fraccion társam befejezte a vizsgálatot, viszont egyáltalán nem mondott semmit, feltehetően semmi érdekeset nem talált. Akkor csak mi vagyunk, de jó lenne tudni, hogy merre is induljunk.
- Hű de nagy zuhé!
Pillangó hercegnő hasznossá tette magát, és csak úgy kivágta azt a fát, amin Eliziana csücsült. Hogy ennek mi értelme volt? Sok isten igazából nem. Talán egy kis feszültség levezetés. Bár én ilyen drasztikusan nem intéztem volna el a dolgokat.
- Ugye nem baj, ha csatolom magam? Tudod olyan rémisztő ez a hely egyedül.
Csimpaszkodott rá társamra. Szegényt most nem irigylem. Két gyerek is a nyakán van.
Mikor végre elindulnánk egy nőt látok meg. Fehér haj, vörös szemek, elegáns ruha, finom mozgás. Mint egy angyal tűnik elő a zöldellő növények sűrűjéből. Mint valami nemes lenne, de a tekintete olyan hűvös, hogy még talán én is bele borzongok. Szépen végigmér mindenkit.
- Üdvözöllek benneteket. Örülök, hogy épségben megérkeztetek. Az uralkodó már látni kíván benneteket.
Kedves, bizalommal teli csilingelő, visszhangzó hangján megszólal. Teljesen olyan érzetet kelt, mintha csak egy messziről érkezett angyal lenne. Megfordul, és elindul arra, amerre jött.
- Kövessetek. – pillant vissza, hangja nem tűr ellentmondás - Az éjszaka nagyon veszélyes, csak halál vár arra, ki nem húzódik menedékbe.
Olyan furcsa érzelmek keringenek bennem. Egyfelől úgy érzem, vakon megbíznék ebbe a vadidegen valakibe, másrészről pedig még egy káposztát se bíznék rá. Ez a két érzés nagyon ellenkező, és mint a nagy hullámok csapnak össze bennem. De mégis szinte a lábam magától mozdul, és elindulok. Mert valahol úgy érzem mennem kell. De nem azért amit mondott. Már számították ránk, ami furcsa. Illetve nem hiszem, hogy az éjszaka veszélyesebb lenne Hueco Mundo-nál. Vagy nem tudja kikkel beszél, vagy itt lehet még brutálisabb a helyzet. Bár a lényeg ugyan az. Meghalsz, ha nem vigyázol. De a halál említésekor az angyal mintha elszomorodott volna. Lehet van benne valami? Lehet, hogy ő egy kísértet, és itt egy éjszakán halt meg? Bár lényegében én már kétszer meghaltam szóval nem dramatizálgatok. De maga az a tény is a szellem elmélet felé viszi a gondolataimat, hogy olyan mintha néhány centire a föld felett lebegne, és szinte átsiklik a tájon. Meg az is furcsa, hogy a Pesquisa nem érzékelte. Nem tetszik ez nekem. De mivel többiek se nagyon ellenkeznek, ezért én is követem, bár résen vagyok, hogy amikor csak kell, akkor kardot rántok.
Miközben haladunk előre érzem, hogy kezd lehűlni a levegő. Ez számomra nem probléma, hisz alapból hideg van körülöttem. A fák lombjai vörösek, mintha hirtelen őszbe csöppentünk volna. Rossz érzés kavarog bennem. De mégis a nő, meg a magas Reitsu valahogy megnyugtat. Mindig is úttörő típus voltam, ezért elől megyek ötlépésnyire a vezetőtől. Elérünk egy szikla ösvényre. A fekete sötét felhők elkezdenek gyülekezni, mintha csak arra vártak volna, hogy mi erre a szakaszra érkezzünk. Egyszer csak nagy villámcsapás, és dörgés, és nagy robaj. A villám belecsapott a hegybe, és ezzel sziklaomlást okozott. Mivel elől voltam, ezért persze előre rohantam, majd próbáltam fedezékbe vonulni, hogy ne találjanak el a hatalmas kőzet darabok. Mikor lecsendesültek a dolgok, akkor szembesültem azzal, hogy a kőzetomlás elzárta az utat, és három társunk ott maradt. Gyorsan odaszaladtam, és megpróbáltam elhányni a köveket, de az egész reménytelennek tűnik a Cero-m meg nem elég erős, hogy átlukassza az egészet. Egyértelmű volt, hogy nincs vissza út, és ott ragadtak.
- Vissza kell jutnunk értük.
Kiabált Desmond a nőnek. Nem is csoda, hisz a kis Ronan is a másik oldalon maradt.
- Nem! Nincs annyi időtök, hogy új ösvényt keressetek. Az éjszaka hamarosan eljön, menjetek fedezékbe, míg tehetitek! Semmiképpen se várjátok meg a vihart! Amint ismét fent ragyog az égen a Nap értetek jövök.
Nem talált a nőnél megértő szavakra. Csak azt hangoztatta, hogy minél előbb fedezékbe kell vonulnunk, mert jön az éjszaka, és ha kinn talál, akkor végünk. De ha ennyire törődik azzal, hogy ne haljunk meg, akkor miért nem engedi, hogy segítsünk a többieknek.
- Reggelre mennyivel lesz jobb a helyzet? Hírtelem eltűnnek a kövek vagy mi? Mégis hogy bújjanak fedezékbe?... Meg mi annyira különleges ebbe az éjszakában?
Ekkor megint villámcsapás zavarta meg a csendet.
- Jöjjetek, gyorsan. A kastély már nincs messze. Ne aggódjatok társaitokért, hogyha megfogadták tanácsomat, túlélik a sötét éjt.
Ebbe egy kicsit megnyugszom, majd ismét szótlanul követem a nőt. Mintha akarva-akaratlanul hinnék ennek a nőnek. Mintha egy kicsit meg is bűvölne, már magával a jelenlétével. Nem hiszek az angyalokban, de mintha egy olyan teremtmény lenne, csak szárnyak nélkül. Miután letérünk a hegyi ösvényről meglátjuk a kastélyt. Olyan mintha órák óta csak sétálnánk, de mintha egyáltalán nem értünk volna közelebb. De szerencsére még időben, az eső előtt elérjük a hatalmas aranyajtót. Amint belépünk egy hatalmas teremben találjuk magunkat. A díszes csarnok falain különböző jelek vannak. Értelmezni nem tudom, de kísértetiesen hasonlítanak azokra, amiket Eliziana is nézett még az érkezésünkkor.
A terem végén egy trón magaslik ki, mellette két oldalt egy – egy kisebb székkel. Az uralkodói széken egy hosszú szakállú, ősz hajú öregember ül. A kopaszodó fején egy korona , és díszesebbnél, díszesebb öltözéket visel. Egyértelmű, hogy nem akárkivel van dolgunk. Amint elé érünk udvariasan köszönt bennünket.
- Öröm látni, hogy még a vihar előtt, épségben megérkeztetek ide, vendégeim. Biztosan elfáradtatok mára, pedig szükségetek van minden csepp erőtökre. Holnap minden kérdéseteket megválaszolom, de öreg vagyok, nekem pihennem kell. Biztosítok nektek szállást, ahol ti is nyugovóra térhettek.
Látszott rajta, hogy öreg és fáradt, és ha bármit kérdeznénk, arra képtelen lenne válaszolni. Pedig bennem rengeteg kérdés fogalmazódott meg. De Desmondra pillantva is azt érzetem, hogy most inkább jobb lesz nyugovóra térni. Nem tudom egész úton ásítgatott, és fehérebb, mint általában szokott. Nem ellenkezek követem a nőt, aki meg mutatja nekünk a szobánkat.
A szobába bemegyek körbenézek, de közben agyalok is. Valahogy motoszkálnak bennem a dolgok. Három trónszék volt. A legnagyobb a királynak az egyik kicsi a királynénak a másik pedig gondolom a fiú utódnak, aki majd elfoglalja apja helyét a trónon. De akkor mégis miért csak az öreg király volt ott? Meg mi lehet az a nagy feladat, ami miatt minden erőnkre szükség van? Meg mik azok a jelek? Kérdéseim voltak, de nem voltak rá válaszok. Szinte azonnal kimentem a szobámból azzal a felindulással, hogy ha a király nem is beszél, de hátha a lakhelye igen. „Megnézem a házadat, megmondom milyen ember vagy” A folyosók sötétek voltak, és nagyon hideg volt. Számomra ez átlagos, de maga a hideg mindig rossz emlékeket idéz bennem. Egyedül a hóban, sebesülten, fázok, kétségbe esett vagyok… Én a hidegben már nem fázok. A rémálmom lett az erőm. A folyosó végén a fordulóban megint kivehetőek voltak azok a furcsa jelek. A falhoz hozzáértem, de ezek nem reagálnak a Lélek energiára. Vagy lehet, hogy csak az enyémre nem.
- Talán valami baj van? – rezzenek össze, mikor megszólal mögöttem az ismerős hang – Jobb lenne, ha a kisasszony is visszatérne a szobájába. Hűvös van idekinn.
- Nekem az elemem a hideg.
Nyugodtan válaszolok. Nézek rá a nőre, majd a falra, és elindulok a szobám felé, de a szememet az íráson felejtem. Azt hiszem hiába faggatnám akkor se mondana nekem semmit sem. Vissza érkezem a szobámhoz, de nem akarok a kilincshez hozzáérni. Félelmeimet el akarom mondani valakinek. Túl bizonytalan vagyok. Rossz érzésem van ebben a teljes nyugodt hangulatban. Ezért bekopogok Desmond-hoz, de miután benyitok akkor látom, hogy ő már mélyen alszik. Ezért vissza is zárom, majd visszamegyek a szobámba. Lefekszem az ágyra, de valahogy nem akar álom a szememre jönni. Annyi kérdésem van. Túl sok fura dolog történik. Egyszerűen úgy érzem, hogy akaratlanul leragad a szemem. Próbálok ellene küzdeni, de csak csukva marad. Már gondolatban félek, hogy már megint milyen rémálomból fogok felkelni reggel, és milyen rémálomba fogok csöppenni, ha már ébren leszek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ronan J. Phellera
Arrancar
Arrancar
Ronan J. Phellera

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : Sokfelé :o
Registration date : 2012. Apr. 06.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 97.arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te11000/15000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (11000/15000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyPént. Május 18, 2012 6:54 am

Desmond-apu nem figyel rám, persze nem csoda, elvégre mindenki tőle akar tanácsot kérni, mivel ő most a főnök. Mert ugye most neki van a legnagyobb tekintélye az egész csapatból, hiszen ő a legeslegeslegerősebb, még Natalie-chan, aki a legokosabb a csapatban, is tőle vár utasítást. A másik Espada-chan még kevésbé tűnik alkalmas vezetőnek, úgyhogy egyértelműen az én apum a főnök. Razz
A semmiből előkerülő néni meglep egy kicsit, amit pedig mond, meg is ijesztene, ha nem lenne itt Desmond-apu, elvégre ő megvéd minket mindentől, mindegy, mi lesz éjszaka. Viszont még nem láttam igazi királyt, úgyhogy szívesen megnézem. Lehet, hogy Desmond-apunak kell legyőznie a hétfejű sárkányt, vagy nem tudom. Azt, hogy miért nem a katonáit küldte ki értünk, és miért ezt a nénit, ha annyira veszélyes az éjszaka, nem tudom. Azért egy tippet megkockáztatok.
-A néni boszorkány tetszik lenni?-lehet, hogy Desmond-apu dühös lesz rám, mert esetleg megsértem a nénit, de a néninek be kellett volna mutatkoznia, mert még a végén békává változtat valakit. Persze lehet, hogy azért nem mutatkozott be, mert akkor nem mennénk vele, mert senki nem szeretne legyeket enni élete végéig. A békák aranyosak ugyan, de sokan félnek tőlük, nem tudom miért. Éppen készülök építeni egyet, amikor végül elindulunk, úgyhogy nincs rá időm. Menet közben nem lenne megfelelő a munkám, úgyhogy megvárom, amíg megérkezünk.
Ahogy elindulunk, egyre hűvösebbé válik az idő, kezdek fázni, főleg úgy, hogy az egyenruhám nem túl jó hidegben. Nem gondoltam, hogy ma esni fog, talán most nem is ott vagyunk, ahová mentünk, hanem valami alternatív világban, például Narniában. Smile Akkor viszont tényleg boszorkány a néni, és meg fog minket fagyasztani, persze Desmond-aput nem, ő simán lecsapja, ha gáz lenne vele.
A hirtelen sziklaomlás elől időben sikerül hátra tudok ugrani, a többiek pedig előre, de így külön válok Desmond-aputól, Natalie-chantól és Elianatól. Legalább Sirenia velem maradt, a másik néni nagyon ijesztőnek tűnik. Berohanok a többiekkel együtt a barlangba, ami sokkalta hátborzongatóbb, mint korábban volt a környék. Remélem, hogy Desmond-apu jól van, valószínű az ő hiánya miatt tűnt el a biztonságérzet a levegőből.
-Aha-egy kicsit megnyugszom, ahogy Sirenia énekel nekem, úgyhogy egy kicsit csökken az ijedtségem. Elvégre velünk van egy Espada, és mi mindketten Desmond-apu fracciónjai vagyunk, szóval olyan nagy baj nem történhet, persze kivéve, ha megtámad minket egy mumus vagy egy vucli.
Behunyom a szemem, és legóból elkezdek építeni egy három fő számára kényelmes kuckót a barlangban, egyetlen, a kijárat felé néző ajtóval, a belsejében pedig ágyakkal. Sajnos a képességem nem teszi lehetővé, hogy párnákat vagy paplanokat is létre tudjak hozni, úgyhogy nem lesz túl kényelmes, de egy kicsit otthonosabb, mint kívül aludni. Egy ablakot is teszek rá, amikor rájövök, hogy sötét van bent.
-Ügyes voltam? Smile-választ nem várva (mert tudom, hogy igen Razz) bemegyek az ajtón, és lepihenek egy ágyra. Egy picit kényelmetlen, de tényleg sokkal jobb, mint kint aludni, legalábbis szerintem. Reggelig úgysem mehetünk a többiek után, úgyhogy az lenne a legjobb, ha szundiznánk reggelig. Nagyon rossz ez a hely, olyan kényelmetlen itt a levegő, remélem, hogy gyorsan elmegyünk majd innen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 107
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te21950/30000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (21950/30000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyCsüt. Jún. 28, 2012 10:53 am

Széles vigyorral az arcomon lököm el magam az eldőlni készülő fától, hogy egy könnyed szaltót követően érjek földet. Hogy is mondjam, cseppet sem lepett meg a priméra "válasza". Valahol legbelül úgy érzem, hogy direkt arra játszottam, hogy ezt kihozzam belőle.
- Van egy kastély a közelben, már ha érdekel. - mondtam megvonva a vállam, miután leporoltam a ruhámat. Közben az is eszembe jutott, hogy a segunda egyik fraccionja volt kedves ironikusan közölni velem valamit, viszont ezt csak egy egyszerű lenéző pillantással illetem meg.
Mélységesen örülök annak, hogy egyikük sem próbál meg rám csimpaszkodni, mint ahogy a primera teszi. Még az hiányozna nekem, plusz púp a hátamra. Nem elég, hogy el kell viseljem a jelenlétüket még rám is csimpaszkodjanak. Háh! Még mit nem.
- Hmpf... - mindössze ennyi hozzáfűznivalóm volt miután felzárkóztam a csapat többi tagjához és tőlem szokatlan módon csendben végighallgattam a hófehérke szövegét. Bárki bármit is mondjon, én cseppet sem bírom a fejét és csak azért viselkedem most szépen, mert ő az egyetlen nyom ami után elindulhatunk.
A kísérést és a sétát mondhatni sikerült remekül végigunatkoznom. Ha egymagam lettem volna akkor sok mindennel "érdekesebbé" tehettem volna de így, hogy egy csapatban kellett mozogni, hát, unalmas volt az egész. Egyszerűen túl akciószegény volt az út. Kitaposott ösvényen mentünk, sehol egy vadállat vagy útakadály, csupán gyalogolni kellett. Egy darabig még lekötött az, hogy azt néztem ahogy a táj változik, de számomra ez az egész túl... könnyű és egyszerű.
- Mi a...? - bukott ki a számon a sziklaomlást követően, de mivel én voltam a leghátul, így egy annyival letudtam a "védekezést" a "támadással" szemben, hogy védően a szemem elé emeltem a kezem. Az arcomat védi a maszk, amiatt nem kell aggódnom, de a szemem már más tál tészta és én nem vagyok hozzászokva a vak harchoz és nem is szeretnék hozzászokni lehetőleg.
- Fulladj meg! - válaszolom a nem túl kedves hangnememben a kísérőnknek arra a megnyilvánulására, hogy mikor felkel a nap, akkor értünk jön. Mondhatni örülök annak, hogy egy taknyos kölyökkel, meg egy libával maradtam, nem mintha a másik csapat jobban tetszene. Sokkal jobb lett volna ha magamra maradok, legalább nem zaklatna senki sem és azt csinálhatnék amihez kedvem szottyan.
- Csináljatok amit akartok. - közlöm finoman a kérdezősködő nőszeméllyel, hogy semmi kedvem társalgásba bonyolódni senkivel és egyúttal egy kicsivel a barlang bejáratától le is táborozom, kialakítva sajátos őrhelyemet. Legszívesebben kimentem volna és a magam módján megkerestem volna az utat a kastélyhoz, viszont amit a viharból eddig láttam, nem épp azt jelezte, hogy ez nagyon is életben tartó foglalkozás lenne. Egyetlen jelzésemre a láncaim egy kellemes kanapészerű ülőalkalmatosságot kreáltak magukból, amin kényelmesen végigfeküdtem, majd egy kevés reiatsut koncentrálva egyik kezembe varázsoltam valami fényt is a helyiségbe. Az, hogy a két fraccion mivel fog magának világítani azt majd ők maguk találják ki. Különben is, az én kezem, az én reiatsum és az én ötletem. Ha nagyon nyomulni akarnak akkor maximum kihajítom őket a barlangból. Senki nem mondta, hogy életben kell tartsam őket vagy valami.

//bocsánat a késésért >< és a pocsék posztért is T-T//

______________

A rejtélyek pengéje Eli_sign
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 26
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te40550/65000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (40550/65000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyHétf. Júl. 02, 2012 1:45 am

*Csak egy átható mosollyal konstatálom a helyzetet, ami a másik espadat illeti. Nézem őt, s csak nézem. Oldalra billentem fejemet értetlenül, hogy mennyire ügyesen kerüli ki a faomlást. Pedig olyan szépen dőlt össze az a fa. T.T Szegény pici pára, ezért nem érdemelte meg a halálát. Sóhajtok egyet, s bármennyire is csatlakoztam Desmikuszékhoz, inkább kicsit lemaradok. Mindenki annyira jól érzi magát, és annyira elvannak a maguk világában, hogy kár lenne őket megzavarni. Kezdek hozzászokni, hogy ritkán leszek abban részes, hogy az egyik fracciónomat hozhatom el egy ilyen küldetésre. Noha, nem hiányolom annyira őket, mint ahogy tűnik; viszont unalmas így, hogy nem tudok kedvemre kivel szórakozni. Még csak pillangót sem foghatok, vagy egyebek. >.> Ráadásul, ha úgy beszélek, azt ők nem értik meg. Akkor most hogyan is legyek egy csapat arcsimarcsi részese? Valahogy a sehogy közepén kb. S nagyjából ez a hely sem különbözik a többitől. Legalább is az eddigi észrevételeim szerint, talán valamiféle történelmi múlttal ugyan rendelkezhet, de sok lakóval nem valószínű. Ha csak nem a föld alatt húzzák meg magukat, ami még ésszerű is volna egy ilyen helyen. Furcsa és rejtélyes hely; ez az egyetlen tény, amitől a kíváncsiságom felébred. Imádom a furcsa, ismeretlen helyeket. Némi szerencsével a további kutatásaimhoz is találok jó kis dolgokat, vagy ha más nem, Elizust viszem a boncasztalra. *.* Kicsit felélénkült fantáziával folytatom a nézelődést, míg aztán a csapat elé egy feltűnően jól öltözött nőszemély lép. Romlásnak, tán ég pusztulásnak is indult környezetbe sehogy sem illik bele egy ilyen "nőnek" a jelenléte. Hatalmas mosollyal kezdek el integetni neki, olyan aranyosan mutat a kis topogójában a maga stílusával. Biztosan nehéz napja lehetett szegénynek, hogy így viselkedik velünk. T.T Mindenesetre követem én is őt, egy kicsiny buja pillantással. Kíváncsi vagyok, hogy mit is szeretne nekünk mutatni; meg természetesen arra is, hogy merre vezet majd.
Már előre tudom, hogy valójában nincs is választásunk a követését illetően, hogy bele kell mennünk a játékába; ez pedig még jobban feltüzel. Van egy olyan érzésem a nővel kapcsolatban, hogy ő fog elvezetni valaki olyas valakihez, aki majd még jobban érdekel majd engem. Míg a többiek bizalmatlankodva próbálnak bele vagy nem bele menni a játékba, addig én a részletekre figyelek oda inkább. A természet lágy ölén sétálva, ahogyan a percek csak múlnak, úgy a minket körül ölelő évszak is zordabbá lesz. Miféle helyen is vagyunk mi? A természet egyensúlya valahol felbomlott. Tán a talajjal volna valami? Némelyest felcsillannak szemeim eme felvetésre. Kezeimet kicsit kiropogtatom, majd a kesztyűmet a talajhoz érintem, hogy mintát vehessek. Az analizálás időt vehet igénybe, ezért a pityegésre majd várhatok. S hogy biztossá tegyem a legújabb leleteimet, némi növényzetet is elteszek egy tasakba, - amit utólagosan a zsebembe mélyesztek - . Alig várom, hogy valami roppant érdekes információkhoz juthassak, addig is követem tovább őket az egyre zordabb környezetbe. Maga a hegyoldal már nem is annyira tetszik nekem. Undokul nézelődök felfelé, kemény előérzettel egy "kisebb" katasztrófa felé. Mégis kinek jut eszébe ilyen bután butuló butus buta gondolat, hogy ilyen időbe felfelé röppenjünk? *.* Mindenesetre bemászok valaki mögé, hogyha jönnének a gonosz sziklák, akkor ne engem találjanak el. >.> Éppen csak sikerül egy sonido mozdulattal átlibbennem a másik oldalra. Nyitott szájjal döntöm oldalra a fejemet.*
- Viszlát otthon! *Vigyorogva integetek a sziklák mögül, míg aztán picit várva mi ismét elindulhatunk az ódon kastély irányába. Igazából csak egyet nem értek ebben a történetben; miért mindig ilyen csúnyácskák ezek a kastélyok? Olyan nyomasztóan hat. T.T Mintha csak egy kalitkába zártak volna, amit már agyon használtak. Nem szeretem a piszkot, ám a vak is látja, hogy minden tiszta pókhálós. Legalább úgy néz ki, mint amiben Drakula gróf élt az emberek históriája szerint. Sóhajtok egyet, és billegetem a fejemet, néha pedig erősen bólogatok az öregúr feltevésére. Lehet, hogy igaza van, lehet, hogy fáradtak vagyunk. Ilyen időben viszont én ugyan nem alszok. >.> Mivel még mindig nem pittyegett a kesztyűm, így halkan belopózom Desmikusz barlangocskájába, és kiülök az ablakpárkányra. Sokáig olyan más az idő. Én ismerem már a világot, ismerem már, hogy a természet miként is viselkedik. Itt minden olyan racionalitástól elvonatkoztatott. Túlságosan dühös és kaotikus. Kiszámíthatatlanul rejtélyes, ami felettébb üdítő egy olyan személy számára, mint én vagyok.
Ámbár e gondolatok addig foglalkoztathatnak, amíg aztán egy villámlástól "meg nem ijedek". Nyaú, hol van a laborocskám és az én kicsi pillangócskáim? T.T Különös indulatok, és fejben levő sugallatok hatására elindulok egy ágy felé. Megállva mellette lefagy arcomról a mosoly, áthatóan figyelem Őt alvása szakaszában. Megvárom, míg a REM szakaszában elmerül, s csak akkor eresztem el magam kicsit. Komor arcom kerül napvilágra, s lassan; édesen fúrom be magam mellé a takaró alá. Egy nagyobb dörrenés után pedig teljesen elmerülök a takaróban közel a mellkasához.* ~ Jó éjt, Desmond! ~ *Még kiengedek egy robot pillangót őrjáratozni a szobában, mielőtt a pillangók édes mezejére érnék. Buta villámok, utálom őket. T.T*


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 24
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyKedd Júl. 03, 2012 7:18 am

Natalie, Desmond, Eliana:
Társaitokat hátra hagyva bátran követitek a fehér hajú hölgyet, ki elvezet titeket a kastélyba, ahol a trónon ülő király szálással ajándékozz meg titeket. S bármekkora érdeklődés lappang bennetek a hellyel és az itt lévőkkel kapcsolatban, kérdéseiteket magatokkal kell vinnetek az álmok mezejére, amiért az uralkodó leplezés nélkül tudtotokra adta öreg korával járó hátrányait.
Persze túlontúl szép lett volna nyomban a gondtalan álmok mezejére lépnetek, amint mindannyian nyugovóra hajtottátok fejeteket. Bár ki – ki maga szebbnél szebb álmát láthatta megkezdődni lelki szemei előtt, amikor ködszerű, fagyos sötétség kezdte körülvenni álombéli önmagát, majd egy, általa kedvelt személy képe bontakozott ki a füsttenger között. Kedveskedve szólít meg titeket az általatok látott személy, tapogatózva gyöngétek után, győzködve, hogy áruljátok el neki a legféltettebb félelmeiteket. S minél inkább vonakodtok a dologtól, csak akkor láthatok kibontakozni az illető nem természetes viselkedését, mely torzzá teszi a valós arcot, mely felidézhetett akár egy túlvilági, avagy egy rég elfelejtett személy arcát is. Eddig a momentumig hihetetlenül valóságosnak tűnik számotokra az egész álom, melyre a nyomasztó hangulat telepedig, s ingerültté tesz titeket, miközben faggat benneteket a számotokra fontos személy…
Mindenki saját rémálma rabjává válik, vajon mindhárman elég erősek lesztek ahhoz, hogy legyűrjétek, és irányításotok alá vonjátok az álombéli képet, s fölkelhessetek a zord álombéli világból?

Eliziana, Sirenia, Ronan:
Amint a hegyomlás elszakít titeket társaitoktól, döntés elé állít benneteket az akadály: egy másik út keresése, mellyen eljuthattok a kastélyba vagy megfogadjátok kísérőtök tanácsát és meghúzódtok az említett barlang mélyén? Bár eleinte feltűnik egy másik lehetőség Sirenia furfangos ötletének köszönhetően, azonban a terve, hogy Ceroval dönti romba az utatokat keresztező sziklákat visszafelé sül el. A köveket, mintha valami védőbűbáj alá lenne vonva, úgy pattan le róla a nagy horderejű támadás és csapódik a kőfalba újabb kőesőt előidézve ez által, utatok társaitokkal való folytatását végképpen meghiúsítva. Tiszteletre méltó ötletedet valaki vagy valami nem díjazta, mely azt akarja, hogy itt maradjatok, és a szabadban töltsétek a viharos éjszakát.
A barlang, melybe végül döntésetek szerint betértek cseppet se kecsegtető reiatsuval fogad titeket. Hasonló, mint érkezésetekkor, csupán annak gonoszabb, ijesztőbb mása. Bármennyire sincs ínyetekre a dolog, a barlangon kívül tomboló vihar szokatlan viselkedése miatt nem okos ötlet visszafordulni és elhagyni a barlang mélyét, ahol legalább attól védve vagytok.
Jobb dolog híján, illetve szervezetetek igénye miatt rákényszerültök a pihenésre. S ki szándékosan hajtja álomra fejét, ki pedig pár pillanatra szenderedik csak el, végül mindnyájan ugyan úgy jártok, furcsa meglepetésben részesültök. Egy hozzátok hasonló személy bontakozik ki előttetek és szólít meg titeket. Vonásai egytől – egyig elárulják, hogy ti magatok vagytok azok, csupán tapasztaltabb és viselkedésileg aprón eltér: magabiztosabb és felsőbbrendűnek mutatja magát, mintha sokkal többet ért volna el az életben, mint ti magatok. Ki – ki saját mása kérdéseteket tesznek fel nektek az álom érzetét keltő valóságban, hogy miképpen érzitek magatokat a helyzetetekben? Hogy mire jutottatok arrancar létetek óta? Akárcsak a mélyen elzárt gondolataitok kelnének életre a másotok által, melynek egészen eddig nem fordítottatok különösebb figyelmet. Amint megkapták a választ, orrotokra kötik, hogy sokkal többre vinnétek, amennyiben elhagynátok a többieket és visszatérnétek Las Nochesbe; azokká válhatnak, amikké ők – s evvel győzködve titeket próbálnak rávenni bennetek a távozásra.
Kérdés, vajon engedtek e ennek, s rábólintotok erre, avagy kiálltok társaitokért? Vajon valóban álom ez, amit láttok vagy a valóság? Tényleg lehet belőletek ilyen fontos személy Las Nochesban, ha visszafordultok? A döntés rajtatok áll…

mesélői hozzáfűzés:
 
Határidő: 2012.07.20.

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
A rejtélyek pengéje 24xnpcj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 58
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te45000/65000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (45000/65000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyPént. Júl. 13, 2012 1:56 am

Ha tudatának tudatában lenne, minden bizonnyal a hideg kirázná, amiért Natalie mellé fekszik. Már ha hüllőkéhez hasonló testfelépítése képes lenne megborzongásra... Nem arról van szó, fából van, s tökéletesen tudja önmagáról, hogy Natalie nem semleges számára. Nem táplál iránta gyengéd érzelmeket, pusztán vágyakat, ám nem reményeket. Az ő számára azonban mit sem érnek a vágyak... Túl sok más vágy él benne, túl sok emlék, melyek bőven pótolnak bármiféle sóvárgást. S ő nem ember. Hiába igyekszik megtalálni emberi mivoltát, ő már sosem lesz az. Nem lesz képes újra azzá lényegülni át, ami valaha is volt, s valahol ő ezt már képes volt megtanulni elfogadni. Hisz hogyan másképp tudott volna ennyi ideig túlélni? Hisz számukra, lidérceknek a túlélés a fontos. S míg mások kakaskodnak, nyíltan harciaskodnak... ő inkább ravaszul megbújik. Meghúzza magát, mint földön csúszó rokonai, s csak akkor támad, ha rálépnek farkára.
Nem észlel tehát semmit a villámokból, a kihűlt test hozzásimulásából, s abból sem, ahogyan a vékony ujjak rátapadnak mellkasára, magukhoz szorítva őt. Pedig gyűlöli a villámokat. Gyűlöli az esőt, gyűlöli a hideget, ám még ezeknél is jobban gyűlöli az álmokat. Évtizedeken át sosem volt semmilyen álma, vagy ha volt is, egyszerűen nem emlékezett rá. Legfeljebb viselkedésének megváltozott nyomai utaltak arra, ha valamiféle nem hozzá tartozó emlékkép rémlett fel az éjszakai látomásban. Egészen néhány héttel ezelőttig, hisz mostanra már mondhatni, rendszeressé vált a csontjaiba nyilalló fájdalom, s minden ismerősnek tűnő, ám ismeretlen szöveg, melyeket újra és újra végighallgat. Azzal a tudattal hajtotta álomra fejét, hogy ismét túl kell élnie azt a kínt. Nem fél tőle azonban. Ennyi nem elég számára, hogy ne merje lehunyni szemét.
A kép ismét ugyanaz, ami az utóbbi időben mindig. A monotonnak hangzó mantra szövegét úgy hallja, mintha valóságos volna. Mintha egy valódi szerzetes mormolná újra és újra fülébe a tanítást. Ajkai a valóságban is megrebegnek, s önkéntelenül ő maga is suttogni kezdi a szöveget. Ez gyakorlatilag mindennapos, ahogyan az is, ahogyan érzi a csontjaiban a fájdalmat. Mintha valaki valósággal belékarcolná a tanítást. Mindemellé ama ismétlődő kép tárul álombéli szeme elé, egy lehunyt szemhéjról, melynek így is tisztán látja szapora mozgását. Éppen csak felnyílni nem képes. Ő pedig ott ál, egyvelege ama milliónyi léleknek, akit akarattal vagy akaratán kívül önmagába szippantott, bekebelezett, magáévá tett, de nem pusztított el. Hallgatja a szüntelen mormogást, tűri csontjai sajgását, figyeli az állandóan mozgó szemet, mintha minden éjszaka arra várna, nyíljon fel végre, s mit sem törődik a sajgással, mit sem foglalkozik csontjainak fájdalmával, mintha sziklából lenne, mintha nem is számítana. Hiszen ez a fájdalom az egyetlen, mely a földi léthez köti, s ha valaki, hát ő szívesen elrugaszkodik attól, ami másokat közönséges, hitvány férgekké tesz. Nem képesek megszabadulni a testüktől. Túl sokat foglalkoznak azzal, mi egyáltalán nem lényeges.
Mindeme kép azonban különös módon változni látszik. Bízva bízna abban, végre megláthatja a szemet, azonban köddé válik, eltűnik ama füstfüggöny mögött, mely mintha még fájdalmát is csillapítaná. Elfátyolozza a hangot, mely mindeddig kitartóan duruzsolta fülébe a mantrát, s nem marad más, csak maga a homály, s az, aki a homályból kilép. De vajon valóban egyedül van? Vajon valóban egy személy? Teljes egésze néha megremegni látszik, zavara azonban nem ütközik ki arcára. Egyelőre.
S hogy mégis ki ez a férfi? Nem, Desmond nem ismeri. Desmond számára ismeretlen. Van helyette más lélek, ki számára kedves, van más is, aki megremeg láttára, s különös zaklatottsággal reagál jelenlétére. Eme lélek pedig, ki hosszú évtizedeken át többnyire csendben lapult, most kétségbeesetten próbál a felszínre törni. Ám ezt Desmond nem engedi.
A férfi, ki a homállyal palástolja magát s szándékát, mint aki megérzi, hogy ez így nem fog működni, vált arcot egy teljesen más lélekké. Ezúttal fiatal nőként jelenik meg, szemrevaló, ám kicsit ostoba teremtés. Az espada azonban érzi magában, hogy ezúttal valaki mást zaklatott fel az idegen jelenléte. Érzi minden sejtjében, hogy valaki más kapálózik kétségbeesésében, mint akinek legfőbb vágya végre újra találkozni ezzel a nővel. Ki lehet ő? Villan fel benne néhány emlék ármányról és csalódásról. Nem az ő emléke ugyan, ám pontosan érti. Pontosan megérti.
Kéri tőle a félelmét... Duruzsol számára, s illegeti magát, hátha sikerül elérnie, amit szeretne. Torz módon a füstfüggöny azonban újabb alakot vált fel benne. Egy másik nőt... majd egy idős embert. Folytatódik a furcsa entitás játéka, azonban már rajta is látszódik, hogy fogalma sincs tulajdonképpen, mégis mit kezd a helyzettel. Egy olyasvalaki, mint Desmond, túl sok neki. Semmit se kell tennie ahhoz, hogy összezavarja. S hiába vált ki ama milliónyi lélekből kétségbeesést, sóhajt, óhajt és reményt, hiába próbálnak közelebb férkőzni hozzá, s hiába érik el, a fő gazdatest eme álomban lázadásuktól féltérdre ereszkedjen – ez eme entitás helyzetén nem segít.
- Megmondhatom, mitől félnek mind. – felel az ikerlányoknak, kik egymás kezét fogván próbálkoznak. Kíváncsian lépnek előre, az egyik ikerpár pedig valaki egészen mássá változik. Az egész kezd valamiféle morbid, kusza játékká összeolvadni. Valamivé, amit az álomfaló entitás képtelen irányítani.
- Pedig olyan egyértelmű... – csóválná a fejét Desmond, ám éppen csak felemelni tudja azt. Érzi a lelkek lázongását, ám azt is tudja, ha megadja nekik, amit akarnak, majd ismét elcsendesednek. Egyúttal megválaszolhatja a lelkek szeretteinek kérdését. Éppen csak a saját szeretteit nem sikerül megtestesítenie, éppen csak ezt az egyet nem.
- A legnagyobb félelmük a ti halálotok. – mosolyogva válaszol rá, mintha egyértelmű lenne, az entitás pedig, ki most torz módon mintha egyszerre két lélekhez hozzátartozó személyt, egy férfit és egy nőt akart egyszerre megtestesíteni, kéjes vigyorra húzza ajkát. Folytatja tovább elkeseredett harcát, s ezúttal – tán ostobaságból – saját magát mutatja meg holtan. Vajon valóban káprázat volt csupán? Vagy tényleg elpuszította önmagát?
Úgy ébred, hogy már nem érzi a csontjaiban a fájdalmat. Eme része egészen kellemes ugyan, ám egyúttal nem hagyja őt nyugodni az álom. Valami éleset érez a mellkasában, s fedezi fel az idegen, nem hozzá tartozó kezet. Ijedtében ugrik egyet, mindezt fektében, ám ezután jobban leköti az, ahogyan a belé markoló kart látja. Úgy szorítja őt, mintha az élete múlna rajta. Remeg, látszik rajta, mennyit szenved, s ő maga pontosan tudja is, mitől. Szembefordul vele, s finoman pofozgatni kezdi arcát, ébredjen, holott pontosan tudja, ez kevés lesz. Csapdába csalták őket! Ennyire még ő sem ostoba, hogy ne vegye észre.
- Natalie... nem érünk rá. Ébredned kell. – próbálkozik további, finom pofozgatásokkal, végül sóhajt egyet. Harcában talán ő tud segíteni. Talán ott tud lenni vele, ha engedi.
Ha sikerül, s az Espada felébred, mosolyogva kíván neki jó reggelt, s első dolga megértetni vele a helyzetet: menniük kell. Jelenleg nem érnek rá azzal a kérdéssel foglalkozni, a nő mit keresett a szobájában. Mindent latba téve most legfontosabb dolga Eliana épségét ellenőrizni. Talán még emlékszik rá, melyik szoba volt az övé, s őszintén reméli, nem csinál ostobaságot azzal, ha beront, ráadásul kopogás nélkül. Haja most ápolatlanul lóg bele arcába, a nagy kapkodásban még azzal se törődött, hogy legalább megfésülködjön. Van ennél fontosabb dolga is. Nincs rá biztosítéka, hogy Eliana is átélte azt az álmot, amit ő és Natalie is, azonban – ha még alszik - , az ágyához érve kezdi el ugyanúgy pofozgatni arcát, hogy ébredjen, ahogyan azt Natalieval is tette. Az ő esetében azonban nem tud segíteni... Elianának önmagának kell megvívnia harcát.
- Egyébként... mit is kerestél a szobámban? Smile – csak-csak felteszi a kérdést a Primerának, hisz furdalja őt a kíváncsiság, s túl egyszerű lenne kiolvasni gondolataiból. Nem lenne etikus önmaga szerint. Hangjából azonban nem érződik szemrehányás. Csupán nem érti, ennyi az egész.

______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól

A rejtélyek pengéje 2ewmyxcA rejtélyek pengéje 2laucm8
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
Eliana del Barros

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te25900/30000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (25900/30000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyVas. Júl. 15, 2012 12:55 am

Már tudtam, hogy bárhogy is kezdődik az álom, valamilyen rémálom fog belőle kikerekedni. Hiszen mióta ilyen vagyok, mindig valamilyen rémálomból felriadva ébredek fel. De míg az ember álmodik, addig azt hiszi az a valóság.
Gyönyörűen süt a nap. A parkban levő fák nyújtanak némi árnyékot. A virágok illata szinte mámorítóan hat. Öregek beszélgetne a padon, fiatal párok üldögélnek a szökőkútnál, és gyerekek szaladgálnak és játszanak. Ebbe az idilli környezetbe jól érzem magam. Már-már el is mosolyodnék.
Előttem egy csapat gyerek rohan el, és az utolsó egy kislány megbukik a saját lábába és elesik. Rögtön sírva is fakad. Sikerült a térdét és a kezét is felsértenie. Közelebb mentem hozzá, hogy kicsit megvigasztaljam.
- Nincs semmi baj. Csak egy kis horzsolás.
A kislány abbahagyta a sírást, és egy kicsit elpirosodott. A táskámba volt sebtapasz, és leragasztottam vele a sebeit. Így hirtelenjében csak ennyit tudtam rajta segíteni. Ezután felsegítettem.
- Köszönöm… Nagyon szépnek tetszik lenni.
- Köszönöm. De most már szaladj. Várnak a többiek. – mosolyogtam a lánykára.
A kislány bólintott, majd szaladt a többiek után. Én végig követtem a szememmel. Felálltam, és csak akkor vettem észre magamon, hogy az egyik kedvenc ruhám van rajtam. A szökőkúthoz mentem, és belenéztem a vízbe. Emberi mivoltomat láttam, szépen kifestve, ez akkor nem volt sem furcsa sem szokatlan. A parkban lévő emberek kezdtek megfogyatkozni, és a szökőkútnál már csak egyedül ültem. Teljesen magányosnak éreztem magam. Kicsit mintha várnék valamire vagy valakire.
Egyszercsak az ég beborult. Sötét rémisztő felhők kezdtek gyülekezni. Felálltam, és vártam, hogy mi fog történni. A sötétség csak egyre nőtt, ahogy a sejtelmes köd is. Ideges lettem. Reflexszerűen nyúltam volna a kardomhoz, de észre kellett vennem, hogy az sehol sincsen. A ruhán még nagyon zseb sincsen, és már a mögöttem levő szökőkútnak is hűlt helye. A táskával együtt, amibe reméltem egy használható eszközt. A parkban lévő összes ember eltűnt, ahogy az idilli park képe is lassan eltűnik a sűrű ködben.
Egy alak formája kezd kirajzolódni benne. Felé fordulok, és csak remélni tudom, hogy nem ellenség, mert akkor nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni. A gyomrom teljesen görcsbe rándul. Vajon kit leplezhet ez a rejtelmes környezet. Az hideg levegő, ami engem nem zavar, a növekvő sötétség, és az egyre sűrűbb köd. A hatodik érzékem erősen sugallja, hogy ne törődj semmivel, csak szaladj. Ezért meg is fordulok, és a kirajzolódó alakkal ellenkező irányba elkezdek szaladni.
- VÁRJ! ELIANA!
Az ismerős hang hallatára megtorpanok. Majd lassan megfordulok. Ekkor már az alak arca is végre kirajzolódik előttem. Ettől egy kicsit megnyugodok.
- Tudod, hogy a frászt hoztad rám?
Közelebb megyek hozzá, és jó szorosan átölelem. Az illata ugyan úgy megbabonáz, mint régen. Mivel ez egy álom, ezért nem is foglalkoztat az a már meglévő gondolat, hogy őt a szemem előtt ölték meg. Csak örülök, hogy ismét átölelhetem. Majd lassan elengedem, és jól hasba térdelem.
- EZT MEG MIÉRT KAPTAM?! – kiabál rám értetlenül.
- Tudod te nagyon jó! –kiabálok vissza – Állandóan beleviszel a rosszba… felelőtlen vagy és egy nagy barom. Azt se tudom miért vagyok veled. Nem vagyok már kislány, hogy azt tehess velem, amit csak akarsz. Nem fogok egy kedves szóval, vagy mosolytól elolvadni.
- Na de miért nem? Még nem is mondtam semmit sem. … De tudod egy ilyen szép nőhöz nem is illik az ilyesmi.
- Ne mond meg nekem, hogy mit csináljak, vagy mit ne, és mi illik hozzám, és mi nem.
- Ne mond ezt édesem… Sokat változtál. … Mond csak… Van olyan dolog amitől félsz? Vagy el gyengülsz… Valamilyen gyengeséged?
- Na ez meg mégis hogy jön ide? … Meg miért kérdezel ilyesmit?
- Érdekel… Kíváncsi vagyok. Már meg sem kérdezhetlek?
Tudtam, hogy valahol érdeklem, de arra soha nem számítottam, hogy ilyesmit fog tőlem kérdezni. Valahogy nem illik hozzá. Ez pedig egyre nyugtalanítóbb. Holott ez egy nyugodt beszélgetés.
Magamban elkezdtem gondolkodni, hogy mégis mitől félek, vagy mi is a gyengepontom. Végig szaladtam az emberi életemen. Mikor a halálom estélyén agyaltam, akkor a félelem teljesen kirázott. Aztán eszembe jutott, hogy mi is vagyok valójában. Ekkor magamra néztem, és láttam, hogy a szokásos Arrancar ruhámban vagyok, és arcomhoz kapva a maszkdarabot is éreztem.
- Áruld el édes… Hol vagy a legsebezhetőbb?
- Én…
Mindenkinek van gyengesége. Lehet ott is, ahol nem is gondolná. De olyan dolog isten igazán nem jutott eszembe, ahol tényleg bármilyen körülmények között meg lehet engem szorongatni. Nem vagyok túl erős. Csak egy egyszerű lélek vagyok, aki ragaszkodik ehhez az életéhez. De mégis, talán titkon azt szeretném, ha nem haltam volna meg akkor, és ott. A körülményekről meg nem is beszélek. Normálisabb életet akarnék, mint ami volt. Egy lehetőséget, hogy változtassak. De Genni-ért is már jobban aggódom. Magam sem tudom miért, de így van. Meg mivel nem vagyok túl erős, így a gyengék tárházát lehetne sorolni.
- Én… Miért is mondanék neked bármit is…?
Kapok észhez megint. A kérdés ugyan elgondolkodtató, de mégis. Mintha a hatodik érzékem eszeveszettül kiáltana, hogy ne mondj semmit. Ne kezd azt a sok mindent sorolni, ami a pár percben eszedbe jutott.
- De miért nem mondasz semmit. Én tudni akarom. Tudod, hogy bennem megbízhatsz.
- Nem – szorítom össze a kezemet – Tudom, hogy nem is érdekel, illetve hiába kötődtem hozzád nem fogok veled ilyesmiről beszélni. … Egyébként is nagyon jól tudtad hol tudsz megszorongatni. Most azt hiszed újból kiadnám magam?
- De én… Ha nem érdekelne, akkor nem kérdezném, egyébként is.... ÉN… TUDNI AKAROM! – kezdett el kiabálni velem, és mintha torzult is volna az arca.
- NEM!! – kiáltottam vissza
- Akkor is EL FOGOD ÁRÚLNI NEKEM, HOGY, HOL VAN A GYENGEPONTOD!!!
Ekkor az arca teljesen megváltozott. Egyre inkább olyan volt, mint annak a szörnyetegnek, aki meghúzta a ravaszt, és hidegvérrel, szemrebbenés nélkül megölte.
- HA TETSZIK HA NEM, ÉN KIHÚZOM BELŐLED!
Ekkor a zsebéből előhúzott egy pisztolyt és felém tartotta. Én megfordultam, és elkezdtem szaladni. Igyekeztem eltűnni előle a sűrű ködben. Elbújni.
- ÚGY IS MEGTALÁLLAK! ELŐLEM NINCS MENEKVÉS!
Kiabált. Nem olyan volt, mint ahogy én emlékeztem rá. De így is egyre félelmetesebb volt. Bár egyre inkább úgy érzetem, hogy ez egy rossz rémálom. Vagy legalábbis nagyon ebben reménykedtem. Ha meg is talál, akkor ha fejbe lő, akkor felébredek, és majd megnyugszom. De hogy megint lelőjenek? Már maga a gondolat is halálfélelmet keltett bennem. Nem túl jó dolog, ha az ember meghal.
~ Mégis mit csináljak? Tényleg nem bújhatok el előle. Tudom, hogy rám fog találni.
Ekkor hirtelen észbe kapok, hogy Arrancar vagyok. Viszont a kardom nem volt a derekamon. Így is van olyan fegyver, amit tudok használni, de mégis a Kardommal vagyok igazán erős. Meg kell találnom, és végeznem kell vele… Ismételten végig gondolva már másodjára kell végeznem ezzel a személlyel. Egyszer már elégtétel gyanánt végeztem vele. Sőt meg is ettem. Akkor? Lehet hirtelen életre kelt, és meg akarta tudni, hogy hol vagyok a legsebezhetőbb, hogy most ő végezzen velem? A furcsa gondolat mód egyre bizarrabb lett, hogy tényleg azt higgyem, hogy ez a szín tiszta valóság. Bár az álmai és a valóság is kész rémálom nem lepné meg egyiknek sem a ténye.
- Meddig akarsz még bujkálni? Nem kellene harcolnod ellen? A betolakodót ki kell űzni az álmodból.
Összerezzenek az ismerős hang hallatán. Azonnal hátranézek, és meglátom a lányt. Semmi kétség ő az. Kezében pedig a kardom.
- Te meg…? - Mintha kísértetet látnék…
- Vedd el és harcolj.
Nem is kell neki kétszer mondania. Kikaptam a kezéből.
- Congelar en mi corazón Nieve Cristale
Oldom fel a Ressurrection alakomat. Persze ez újabb lehűlést, szelet, és fényt eredményez. De így esélyt sem adok neki, hogy lőhessen. Látom az ellenfelemet. Azonnal elkezdem pörgetni a kaszát, majd amilyen gyorsan csak tudok odaugrok, és belevágom a kaszát a mellkasába. Esélyt sem adtam neki, hogy felfoghassa, hogy mi is történik vele.
- Te ribanc. – esik össze.
- Szép munka volt.
- Most pedig te jössz.
Fordulnék felé, de egy dördülést hallok. Ismerős fájdalmat érzek a szívemnél. Lenézek. Utolsó erejéből még sikerült szíven találnia a golyóval.
- ELIANA!…. ELIANA! …… ELIANA!
- ÁÁÁÁ!!!
Hirtelen felriadok. A felriadással sikerült Desmond-ot lefejelnem. Biztos neki is nagyon fájhatott.
- Bocsánat.
Aztán kezdem felfogni körülöttem a dolgokat. Hirtelen a szívemhez kapok, de szerencsére érzem, hogy nem lyukasztottak ki. Ettől egy kicsit megnyugszom. Betudom szokásos rémálomnak. Nem is tartom furcsának azt, hogy már megint egy rémálomból ébredek fel. Hozzászoktam. Viszont az furcsa, hogy Desmond a szobában van.
- Desmond?! … Miért vagy a szobámban? Valami baj van?
Kíváncsi vagyok, hogy mi történt. Most tudatosul bennem, hogy mégis mit álmodtam. A régebbi részletek már homályba vesznek. Viszont amit az a lány mondott az érdekes. Űzd ki az álmodból a betolakodót... Lehet, hogy nem is szokványos rémálomról van szó?... De az már biztossá vált, hogy én voltam az utolsó aki magához tért.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ronan J. Phellera
Arrancar
Arrancar
Ronan J. Phellera

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : Sokfelé :o
Registration date : 2012. Apr. 06.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 97.arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te11000/15000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (11000/15000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyCsüt. Júl. 19, 2012 11:37 am

Sirenia-anyu dalának hatására egy kicsit megnyugszom, és bár soha nem éreztem magam ennyire elveszettnek, mióta Neliel-néni és Nnoitra-bácsi megtalált, Aizen-bácsi pedig visszaváltoztatott emberi alakba, mégis sikerül álomra hajtanom a fejem. Az utolsó gondolatom elalvás előtt, hogy remélem, Desmond-apunak nem esett baja… de ő a legerősebb, neki nem lehetett baja.
Álmomban sötétség vesz körül, magához ölel, nem engedi, hogy egy lépésnyire is eltávolodjak tőle. Soha nem álmodtam még sötétségről, álmaimban mindig valami szupi helyen járok, ahol süt a Nap, világít a Hold vagy megannyi ragyogó kő szolgáltatja a fényt. A sötétség félelmetes, eszembe juttatja a magányt, amikor még egy voltam a magányos óriások közül, és senki nem akart játszani velem. Amikor kitörtem a Hold ezüstös fényére, minden sokkal szebb lett…
-Szánalmas vagy- egy vékony, de az enyémnél valamivel mélyebb hang szólt valahonnan a sötétből. Megijedtem, de apu azt mondta, hogy ha ilyen helyzetbe kerülök, azonnal nyúljak a kardomért, és ha figyelek, akkor nem lehet baj, mert én is arrancar vagyok… Desmond az apum… arrancar vagyok… O.O -Nem tudsz nekem ártani, feleslegesen nyúlkálsz a piszkavasadért- egy vörös szempár nyílt ki pont előttem, alig néhány méternyire, én pedig hanyatt estem. Olyan ijesztő! sírás De ismerős valahonnan… Az árnyak közül előlépett egy fehér ruhát viselő alak, ugyanazt a ruhát viselte, mint mindenki otthon. Nem volt magas, de magasabb volt nálam, fehér bőre volt, fekete haja, a fejét pedig egy csontból készült, háromszög alakú tengerészsapka takarta, hasonló ahhoz, amit Jack Sparrow kapitány hordott abban a menő kalózos filmben.
A fiú nagyjából tizenhárom évesnek tűnt, de a vonásai mégis hasonlítottak az enyémekre. Az oldalán lógó zanpakuto is pontosan olyan volt, mint az enyém, a nyakán pedig szintén volt egy lyuk. Egyetlen dolog volt csak, amiről azonnal tudtam, hogy mégsem lehetek én: túlzottan hideg volt a tekintete, olyan volt, mintha megfagytak volna a szemei, az arca többi részéről pedig fölényes lenézés sütött.
-Rájöttél már, ki vagyok? Segítek egy kicsit, várj!- a fiú megfogta a ruhája cipzárját, és lehúzta, szabaddá téve a felsőtestét. Ránézésre sokkal izmosabb volt nálam, azonban ami magára vonta a figyelmemet, a köldökétől balra elhelyezkedő tetoválás volt: 2. –Segunda Espada, Ronan Julio Hustrebáz. Azzá lehetsz, aki én vagyok, csak fel kell nőnöd hozzá, hogy elfoglalhasd a minket megillető helyet- még mindig mereven bámultam a tetoválást az utolsó szavaknál is, amit most Desmond-apu visel, és amit mégis magamon látok. Ha én lennék a kettes, az azt jelentené…
-Úgy bizony, látom, már taknyosként sem voltam teljesen együgyű. Felejtsd el Phellerát, menj haza, és vedd át a helyét!
-De Desmond-apu fontos nekem, ő vigyáz rám, gondoskodik rólam, szeret engem…
-Szeretet! Ostobaság! Egy arrancarnak fogalma sincs róla, hogy mi a szeretet! Csak kihasznál téged, felejtsd el, menj haza, és vedd át a helyét, hogy soha többé ne szorulj rá senki segítségére!- egy könnycseppet vettem észre a hasonmásom egyik szemében, ugyanabban a pillanatban pedig megéreztem, hogy az én szememet is elhagyja egy. –Minket illet az a szám, minket illet a hatalom! Mit tudhat ő arról a magányról, arról az érzésről, hogy senki nem lát? Mit!? Hogy senki nem képes gondolkozni rajtunk kívül, hogy csak ösztönlények vesznek körül, nincsenek barátaid, nincsenek társaid, nincsen senkid, csak a sötétség és az álmaid?-az álomkép már üvöltötte az utolsó pár mondatot, én pedig próbáltam hátrébb mászni, de úgy tűnt, hogy nem tudok távolabb kerülni tőle. A fagyott szemek pár másodpercig villámokat szórtak, de aztán egy már-már barátságos mosoly terült szét az arcon. –Tudod nagyon jól, hogy miről beszélek. Ugyanazok vagyunk, de nekem már sikerült megszabadulnom az ostobaságtól, felnőttem, elfelejtettem azokat, akik megkötöttek, most már a saját utamat járhatom. Gyere velem!- egy bizalomkeltő mosoly kíséretében nyújtotta felém a kezét, én azonban gyorsan félrelöktem a rémalak végtagját.
-Egyedül vagy, eldobtál mindent és mindenkit egy számért-a lény arcán újra harag suhant át, de nem hagytam, hogy megszólaljon. Most én beszélek. Neutral –Nem találtam a helyem hosszú ideig, aztán Desmond-apu mellett újra családra találtam, újra lettek barátaim. Lehet, hogy te már nagy vagy és okos, de buta lennék, ha elhinném, hogy boldog vagy. Egyedül maradtál a hatalmaddal, nincsenek céljaid, nincsenek álmaid, nincsenek barátaid, csak a bánat és a magány maradt.
-Mindenhatóvá váltam, megváltoztatom a világot! Ilyen bárgyú ostobaságokkal jössz, mint a család, Desmond és Sirenia nem a szüleink, a szüleink már régen meghaltak. Nem is emlékszem már rájuk! Nincs szükségem szülőkre! Egy egész világot építhetek, ha akarok! Ha kell, alkotok magamnak új szülőket is.- a szavai végén a jövőbeli énem felemelte a kezét, és több millió legókockát hozott létre maga körül, melyek villámgyorsan keringtek körülöttünk, majd a feje fölött összeálltak egy hatalmas, Holdra emlékeztető gömbbé. Úgy tűnt, el sem fáradt közben, és tényleg nagyon szuper volt, amit csinált, de nem láttam semmit az arcán- nem volt boldog.
-Hiába építesz bármit, ha nincs senki, akinek megmutathatnád- a hasonmás arcáról eltűnt a harag és a gőg, nem maradt rajta más, csak a leplezetlen bánat. –Más utat fogok választani, nem maradsz egyedül, és sokat fogunk még játszani-a képmás egy halk „köszönöm” közben, lassan porrá vált, az általa létrehozott gömbbel egyetemben, amit sajnálok, mert megmutattam volna, hogy milyen ügyes leszek egyszer, szétoszlott a sötétség, én pedig kinyitottam a szemem, és újra a barlangban ébredtem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sirenia de Rose
Arrancar
Arrancar
Sirenia de Rose

Female
Hozzászólások száma : 54
Tartózkodási hely : Hueco Mundo/Las Noches
Registration date : 2012. Feb. 10.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: Arrancar, Adala fraccionja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te11100/15000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (11100/15000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyPént. Júl. 20, 2012 12:26 pm

A kőomlás semmi jóval nem kecsegtet, pláne a Ceróm után. Roppant különös, hogy szinte lepattan a véletlen képződött sziklatörmelékről. Így marad a sötét és csúnya barlang. Ronan egy takaros kis legó házat épít, de a barlang sötétjét és baljós hangulatát, még így sem tudja elvenni. A nyakunkon maradt espada bevállalja az őrséget. Így mi pihenhetünk. Bár erősen kétlem, hogy nyugodtan fogunk aludni. Hideg van. Nagyon hideg van és nem csak azért, mert odakint esik az eső. Az egész barlang árasztja magából a hűvös, visszataszító energiát. Ez rossz, nagyon rossz. Ronan után megyek a legó házikóba és a falnak vetem a hátamat, miközben az ajtó felé figyelek. Ha az az őrült tyúk valami rosszban sántikálna ... legalább megpróbáljam megvédeni fracción társamat. Gondolok itt, a korábban látott, fehér hajú nőcire. Nagyon gyanús nekem ez az egész. Hideg van. Kezdjük ott, hogy csak úgy felbukkant. Felbukkanásával egy időben érkezett a vihar. Majd ketté választották a csapatot. És egy másik veszélyforrás is van. Az 5-ös Espada se túl bizalomgerjesztő. Legalábbis számomra nem az. Aki ilyen félvállról beleköt a Primerába, az valljuk be... közel hibbant. Ilyen dolgokon gondolkodok, miközben szemeim lassan lecsukódnak és elnyom az álom. Hideg van....

Hosszú ideje nem álmodtam. Annak idején, amikor ember voltam álmodoztam. Ez számomra bizonyos. Menosként nem volt rá értelmi kapacitásom, ráadásul a Menosok Erdeje elég veszélyes ahhoz, hogy a lidérc lánya ne feküdjön le aludni. Adjuchas koromból, nem emlékszem, hogy álmodtam volna. Amikor pedig arrancar lettem... végképpen letettem az álmokról. Most mégis álmodom. Sűrű sötétség járja át a körülöttem lévő helyet. Már majdnem tapintani lehetne. Amikor pedig kinyúlok, hogy megbizonyosodjam, hogy tényleg tapintható-e, nagyot ugrok hátra. Puha, kellemes tapintású bőrhöz értem. Ez meg mi lehet?
- Meglepődtél?
Jött a kérdés és a sötétség egy kis körben elhúzódott, hogy a félhomálynak és egy vendégnek adjon helyet. Nem, erősen tévedek, úgy érzem a vendég én vagyok. Egy ismeretlen helyen vagyok, ahol még nem jártam. A kérdés gazdája, kinek szemei tiszteletet parancsolnak, fehér arrancar egyenruhát hord. Haja olyan, mint az enyém és most látom, hogy az arca is az enyém.
~ Eszem a csöpp szádat kis csillag, de jó plasztikai sebészed van. Olyan vagy mint én.
- Sirenia de Rose, micsoda szánalmasan gyenge figura voltam én. Ahogy végig nézek rajtad, egy elborult ringyót látok, semmi többet. Te tudod-e, hogy én kivagyok?
~ Hulla leszel csibém. Semmi több.
Az álombeli én rám üvöltött. De olyan hanghordozással, hogy egyből elhallgattam.
- Kushadj szuka! A nevem: Sirenia de Rose, Primera Espada!
Ez az új információ komolyan belém fagyasztotta a szót. Az oké, hogy ellopja az arcomat. A jelenlegi Primera is akarna olyan szexi lenni, mint én. Csodálkozom, hogy nem öltek még meg az irigységtől a csajok. Az ötödiknél is sokkalta szexibb vagyok, bár ... egyiket se láttam ruha nélkül. Öhm... kicsit elkalandoztam, szóval térjünk vissza arra, hogy kicsoda. Szóval az elmegy, hogy az arcommal fut. Elvégre biztos ő is akart olyan dögös lenni, mint én. Bármelyik zúg sebészeti klinikán megcsinálják. De, hogy az én nevemet is felvegye. Erről azért egyeztethetett volna velem. Hát micsoda dolog. A végén, még a nevemben kezd el randalírozni.
~ Buktad aranyom. Sirenia de Rose vagyok, de nem espada. Sőt, a primera még csak nem is lehetsz. Gyorsan bökd ki az igazat, mielőtt bajok lesznek.
Úgy tűnik valami olyasmit mondhattam, ami nem tetszik számára, de arcára végül lágy mosoly ült ki és negédesen búgni kezdett.
- Még ostoba vagy. De a segítségemmel elérheted, hogy olyan hatalmas legyél, mint most én. Csak vissza kell menned oda, ahonnan jöttél.
Elég különös dolgot állít ... de várjál csak...
~ Hoppá, most esik le. Te Én vagyok. Vagyis a jövőbeli énem vagy. Mégis hogyan lettem primera espada?
Arca felragyogott, ahogyan hangomban a kíváncsiságot vélte felfedezni. Naná, hogy kíváncsi vagyok, melyik hülye arrancar ne akarna a primera lenni? Mindenki arra pályázik valahol, hogy ő legyen a legnagyobb májer.
- Kezdetben, annyi dolgod lenne, hogy itt kellene hagynod az egész pereputtyot. Vissza kell menned Hueco Mundoba. Itt nem maradhatsz.
~ Azt nem tehetem. Az espadám jelenleg itt tartózkodik és lehet bajban van.
- Nem figyelsz rám? Itt akarsz rostokolni a második espada miatt? Miközben én a prmera espadaságot kínálom? Pedig, te szeretsz játszani. Hogy is szoktad mondani?
Nem kell sokat gondolkodnom. Valamikor régebben sokkal agresszívabb intrikus voltam, mint mostanában. A válasz pedig ... szinte egyszerre mondjuk ki, én és a jövőbeli énem.
- Az árulás mindig járható út. Mire vársz szépségem? Mennyivel egyszerűbb itt hagyni őket és visszamenni Hueco Mundoba? Mennyivel egyszerűbb a halálba lökni őket és átverni mindenkit odahaza? Én segíteni akarok neked.
~ Igazad van. Sokkalta egyszerűbb.
- De?
~ Nincs de.
Felvillant az arca, úgy tűnik, hogy boldog a választ hallva. Pedig nekem még nagyon is volt hozzáfűzni valóm. De még mennyire, hogy volt.
~ Hülye leszek rád hallgatni!
Jelentettem ki végül határozottan. Ez egyáltalán nem tetszett neki, sőt!
- Meghibbantál? A Primera espada címről beszélünk! Mindig is espada akartál lenni és most itt az esély, hogy a legnagyobb legyél mind közül, csak el kell húznod innét. Te is egyetértettél velem.
Fejemet játékosan oldalra billentettem és mosolyogva néztem képmásom.
~ Igen. Egyetértek veled. Az árulás mindig járható út. A tervedben két hiba van.
Kérdőn bámult felém. Nem értette, hogy amennyiben én elfogadom az árulást mint lehetőséget, úgy tartanom kell attól, hogy az álomkép is egy árulást rejthet magában. Méghozzá saját magam ellen. Elvégre önmagammal beszélgetek, arról, hogy áruljam el társaim. Erre csak azt tudom mondani, hogy mindent a maga idejében. Halhatatlan vagyok ... bocsánat, javítok. A Legszexibb halhatatlan vagyok, aki létezik. Annyi időm, van mint por Hueco Mundoban. Sokkalta menőbb tervet tudok kieszelni, ennél az idiótánál. Menjek haza?! Ez a nő hibbantabb, mint én valaha is leszek. Akkor a hátamban hagynék három espadát, és két fracciont. Ha csak az egyik is túléli, akkor nekem reszeltek. Ez egy rossz terv, ide jobb terv kell.
- Mit válaszolsz? Bökd már ki mit agyalsz!
Türelmetlenkedett képmásom, látszott rajta, hogy elbizonytalanodott. Elvesztette a fonalat, képtelen rájönni, hogy most mit is akarok. Én persze tudom. Espada akarok lenni!
~ Fordulj föl! Akkor döföm hátba a társaimat, amikor én akarom. Nem te fogod megmondani nekem, hogy hová takarodjak. Pláne nem azt, hogy mikor.
Képmásom minden türelmét elvesztette és két kezét előrenyújtva a torkomnak ugrott. Én próbáltam védekezni és ... hideg van.

Ekkor ébredtem fel. A barlang nyomasztó, hideg levegője, még mindig rajtunk ült. Ronant is ébren találtam. Felé fordultam és kedvesen elmosolyodtam.
- Te sem tudsz aludni?
Ugyan ki gondolná, hogy kígyót melengetnek keblükön? Válasza után mellé ültem és buksiját simogatva próbáltam elaltatni.
- Aludj, majd én vigyázok az álmodra.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Natalie Salazaar Granz
Espada
Espada
Natalie Salazaar Granz

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 160
Age : 26
Registration date : 2011. Mar. 24.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: Tudós
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te40550/65000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (40550/65000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyPént. Aug. 03, 2012 7:36 pm

*A villámlás okozta vihar érzet egy kicsit megborzongatott ebben a felettébb megbízhatatlan helyen. Egyszerűen nem szeretek már ismeretlen helyeken aludni, noha nem azért, mert félnék. Egyszerűen csak vannak olyan igényeim, mint a laborom adta komfortos érzet. Mindenesetre az álom valahogyan megcsap engem is. Talán ez abból fakadhat igazán, hogy Desmondhoz bújtam kicsit. Sosem értettem miért tudok kicsit megbékélni, amikor közel van hozzám, de így van. Talán a kettőnket örökké összekötő dolog teheti ezt? Ki tudja! Mindenesetre lassacskán szemeim leragadnak, s eleinte egy merő nagy sötétségbe kerülök. Mintha csak maga a fekete lyuk nyelt volna el, hogy egy másik síkon, vagy helyen kilökjön. De míg ez megtörténne, addig a szemem lecsukódik a fülem viszont hal még egy kicsit. Lassú csepegést hallok meg távolról. Mintha csak valaki elfelejtette volna elzárni a csapot. Vagy esetlegesen a kinti esőből hozna befelé valamennyikét? A padló halkan, ritkán meg- megnyikkan. Kényszeresen zárom szemeimet. Félnék valamitől? Azt kötve hiszem, inkább csak egy természetes képzet, ami fel-fel bukkan, ha valaki nem szeret idegen helyen aludni. Kell valami, amibe kapaszkodhatunk, ami elnyelhet. Amitől természetes úton tartunk, ha egyáltalán van mitől tartani. Reccsen, csepeg, dörög, villámlik. Egy hatalmas pukkanásban pedig minden szépen elfeketedik.*

Az álom

Minden úgy kezdődik, hogy egy folyosón találom magam. Ez a folyosó legalább olyan hosszú lehet, hogy a vége bizonyára messze lehet. Számomra is elgondolkodtató volt, hogy ezen a folyosón előre vagy hátra kéne haladni, mert hátra is legalább olyan hosszú, mint előre. Minél tovább gondolkodok ezen, annál nyomasztóbb érzés lesz rajtam úrrá. Ahogyan lépek előre egyet, úgy a cipőm talpa körül egy kékes energia kezd el körkörösen pulzálni. Tán vízben volnék most? Minden olyan sötét, s minden olyan kiszámíthatatlannak tűnik. Néhány lépést teszek mindössze előre, ám ezekből a lépésekből érzek valami lappangó gonoszt. Gonosz, létezhet egyáltalán ilyesmi a mi szótárunkban? Látom, amint sötét lepkék kúsznak a mellettem levő falakon, viszont ahogyan hozzájuk érnék, máris szerte foszlanak. Ebből a látványból érzem, hogy ezek pontosan olyan állatok, akik nem szeretik, ha hozzájuk érnek. Így hát összehúzom karjaimat, s csak lassan lépek előre, csakis lassan. Egy idő után a csendes közlekedés nem bizonyul szórakoztatónak, így hát egy röpke dalba fogok. Ez a dalt halkan, szinte suttogva éneklem oda kint is, ahol a valóság van. Ettől a daltól némelyest melegség költözik belém. Olyan melegség, amelyet csak az otthonom adta érzet tud igazából nyújtani. Habár az otthon szó nálam kissé relatív, hiszen rengeteget utazok világok között a kutatásaim végett. Mindenesetre így már sokkal kellemesebb az előre való út, ami még talán órákig is eltarthat mire a végére érek. Ezt várva tudatalattimat kezdi valami aggasztani ebben a képben. Ez az aggodalom pedig hatással lesz az álmomra is. A sötét falak vesztenek tónusukból, kissé mintha kifakulnának. Ennek következményeképpen pedig a hosszú út torlaszaként megjelenik előttem egy személy. Arca talán első látásra kissé homályos, s ha közelebb lépek hozzá, akkor egy számomra ismeretlennek tűnő férfi arca mutatkozik meg. Magasabb nálam, tán vagy két fejjel. Fekete haja és sugárzó szemei vannak. Teste szinte groteszk módon izmos, végtagjai pedig láncra vannak verve. Mégis ki lehet ő? Ismeretlennek látszik, mégis oly' ismerős, ahogyan reá nézek. Valaki más, akit ismernem kellene talán? Ismerős mosolya szinte sugárzik. Alattomosság lakozik benne, egy olyan alattomosság, amit senki sem érezhet, rajtam kívül. Tudnom kéne ki ő, de nem tudom. Érdeklődve pillantok fel rá, ő pedig le rám. Lassan közelebb sétál hozzám, és lehajol. Hosszas, mutatóujjának hegyével az államat kezdi el simogatni. Szemei olyanok, mintha csak az enyémbe olvadnának.*
A rejtélyek pengéje 144bbq1
- Félsz, Natalie? Félsz tőlem? - Lassú, kimért hangján szólal meg. Ebben a formájában teljességgel normálisnak tűnik. Mégis annyira más, amitől még nem ismerem fel. Ez az állapot is egészen addig tarthat, míg Mugoi Ken hangja úgy cseng, ahogyan már egészen felismerhető lesz. Ettől teszek néhány lépést hátra. Egyáltalán nem tűnik természetesnek ez a találkozás, ám én most egy álom rabja vagyok. Egy olyan álom rabja, ami sokkal, de sokkal veszélyesebb rám nézve. Kívül erősen megszorítom Desmond ruháját. - Nincs mitől félnem, Ken. - Szürke hangon felelem neki. Jelen pillanatban nem ismerem félelem szót. Vagyis tehát az eddigi esetek úgy zajlottak, hogy már nincs mitől félnem. Hiszen a magány, ami eddig sújtott, most már kezd szertefoszlani. Ken alakja pedig egészen szokatlan ebben a környezetben. Ha a magány iránti félelmemet kellene a felszínre hozni, akkor leginkább Desmond arca lenne tökéletesebb. Most viszont mintha a lelkem másik felét érné igazán a külvilág adta furcsa esemény. Két domináns lélek félelmét pedig a felszínre hozni szinte lehetetlen. Pláne, hogy Ken és az én lelkem összeegyezhetetlen. Más ösztönök, más dolgok motiválnak bennünket; kezdve ott, hogy én arrancar vagyok, míg ő...valami más. Így hát Ken nem tágít, s csak közel lép hozzám, majdnem egy lépésnyire. Teste kicsit meg-megremeg, és értem nyúl.
A rejtélyek pengéje 28vesu9
- Ne hagyd, ne hagyd, hogy elnyeljen. Natalie, nem akarok visszamenni! Nem akarok többé azon a helyen lenni! - Ekkor a háttérből egy hatalmas kapu olvad ki. Vöröslő fénye szinte megtölti ezt a helyet, un természetes borzongásba taszít. Undorító lélekenergiák százait, tn ezreit is megérzem. S ahogyan a kapu kinyílik, az itt lévő tiszta levegő beszivárog. Egy hatalmas, félelmet keltő fehér kéz nyúl ki ebből a kapuból. Ken pedig kapálózik, Kenre újabb láncok kerülnek. A régi, elszakadt láncok visszaregenerálnak, az utolsó pillanatában pedig elkapva engem; mindkettőnket beránt a pokol. E pokol arca még csak Hueco Mundora sem hasonlítható. Oly' hatalmas és romlásban terjengő, hogy a racionalitást alapjába véve képes megdönteni. Doboznak tűnő építmények százai lebegnek alattunk; s ahogyan zuhanunk lefelé, úgy nem csak gőz, víz, pára ér minket, hanem a végén szilárd talajon találhatjuk magunkat egy lávakanyonon.
A rejtélyek pengéje 2luw2md
A forróság kézzel tapinthatóvá válik, a lélek pedig megtörni készül. Ken arca meggyötörtnek tűnik, néha- néha pedig ha egy számára ismerős lélek halad el előttünk, felvidultnak látszik. Arca végül eltorzul, az ég pedig újra dörög. Az ég villámlik, a lávapatakok pedig sírnak. Miféle hely lehet ez valójában? Miféle félelemben lakozhat a lelkem másik fele? Egy villámcsapás készül belém törni. A fény hatalmas lesz, az ég pedig éppen akkor dörren meg egy hatalmasat, amikor szemeimet kinyitva végül felkelek.

*Az ébredésem után az első dolog, ami megfog, hogy kicsit mintha leizzadtam volna. A második dolog pedig az, hogy éppen Desmond az, aki felkeltett ebből a különleges esetből. Látszódik tekintetemen, hogy kissé zavartnak tűnök; egészen nagy okkal. Amit láttam egyáltalán nem tűnik természetesnek. Mondhatni egy számomra is elzárt dolognak tűnik. S mivel ebben a világban, tehát a mi világunkban nem léteznek hamis képzetek, ezért különlegesnek vélem azt, amit láttam. Talán, ha haza érünk utána kéne néznem annak, hogy mit is láttam pontosan? Vélhetőleg így lesz, addig is összeszedem hamar ám magam. Szendén elmosolyodom, s kicsit összehúzom magamon a takarót.*
- Féltem a vihartól. T.T *Hah, micsoda hazugság! Mindenesetre bólintok egyet az elképzelésre, hogy talán mennünk kellene. Igazából nem is zavarna, ha haladnánk ebben a kastélyban. Igazán kíváncsi lennék ennek a kastélynak a titkára. Annyi felfedezni való van, hogy muszáj megtudnom. Egyelőre az érdekelne engem, hogy a kinti időjárási körülményeknek a kastély miért ilyen ellenálló? Kell valami tudományos elmélet erre, amit meg kell fejtenem. A falak tejesen épnek tűnnek, ahogyan a legtöbb berendezés is. S hiába vallja magát öregnek az a személy, valami itt nekem nem stimmel. Hiszen rég le kellett volna már omlania a kastélynak a folytonos viszontagságok nyomán. Ezért nekem nem is kell elmondani, hogy mi lesz az, amit feltétlen figyelni fogok. Lehuppanok az ágyról, majd egy nyújtózkodás után megindulok a szoba kijárata felé. Körültekintően kinyitom, aztán várom, hogy a többiek is velem tartsanak. De lenne itt valami, amit azért megosztanék valakivel még mielőtt nagyon belemerülnék a kutatásomba.* ~ Tudod, furcsának találom, hogy csak így befogadtak. Nem beszélve az időjárás groteszk, és tudományt meghaladó változásáról. Mondanom sem kell, hogy az a nő egyik, általunk ismert fajt sem képviselheti. ~ *Figyelmeztetem Desmondot most minden kertelés nélkül. Általában egyedül dolgozom, de nem volna kellemes, ha a tanulmányozásom alatt megzavarnának. Majd Desmond megvéd, ugye? *.* *

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

Female
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 107
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te21950/30000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (21950/30000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyVas. Szept. 02, 2012 8:38 am

Nem értem, hogy miért zavar engem annyira az, hogy az éjszaka eseménytelen. Valahol örülnöm kellene, hogy a semmiből nem jelenik meg kismillió fenevad akik az én bőrömre pályáznak és a támadást legalább fél millió évvel ezelőtt óta tervezgetik ellenem. Még akkor is, hogyha csupán pár száz éve létezem mindössze.
Improvizált ülőhelyemen forgolódva játszadozom a kezemben levő kis fénygömbbel. Egyszerűen gyűlölöm azt, hogyha küldetés vagy feladat alatt tétlenségre vagyok kárhoztatva. Nem tartozom azon személyek közé, akik ha tudják, hogy mi a cél, akkor egyszerűen várakoznak. Ha elég őrült lennék akkor már rég kinn bóklásznék az éjszakában és keresnék akárcsak egy őzet is, hogy levezessem rajta a feszültségemet.
- Az ördögbe is már ezzel a hellyel. - hajítom neki az egyik falnak a fénygömböt ami ennek hatására egy villanás kíséretében kialszik örökre. Ez egy kicsit megnyugtatott, de nem volt elegendő ahhoz, hogy egész lényemet megnyugtassa.
- Akkor miért vagy még mindig itt? - találom szembe saját magam tükörképével? Való igaz, hogy hasonlít rám, szinte megszólalásig és ez nagyon furcsa.
- Ezt én is kérdezhetném. - válaszolom félvárról, közben pedig az jár a fejemben, hogy most az agyamra mehetett-e a semmittevés és tétlenség annyira, hogy beképzeljem magamnak azt, hogy magammal beszélgetek. Őszintén szólva kétlem, hogy ennyire elborult volna az elmém ilyen rövid idő alatt. Annyira még én sem vagyok őrült, hogy ez ilyen gyorsan és ilyen zökkenőmentesen végbemenjen.
- Ugyan azért vagyok itt, amiért te is. Miattad. - a válasza cseppet sem lepett meg, lévén saját magam miatt biztosan eljöttem volna ide, már csak az a kérdés, hogy hogy van belőlem kettő, mikor tudtommal nincsenek ikertestvéreim, sem hasonmásaim. Meg nem is lesznek, ha rajtam múlik, engem csak ne utánozzon senki.
- Áhám. És mond csak, miért kerested fel szerény személyemet, ha szabad érdeklődnöm. - támasztottam fel a fejemet és töröltem le minden érzelmet az arcomról.
- Mert túl gyenge vagy. Sokkal erősebb lehetnél, ha itt hagynád ezt a sok szemetet és visszatérnél Hueco Mundoba. Jelenlegi erőd több százszorosát érhetnéd el pillanatok alatt. - röhögőgörcsömet visszatartva hallgattam végig másolatom érvelését. Mindössze talán csak egyetlen dolog volt az egész mondandójában amivel egyet értettem, de azt már azóta éreztem, hogy csapatostul küldtek ide.
- Ha a helyemben lennél, elhinnéd azt amit mondtál? - szólaltam meg miután sikerült lenyelnem a röhögési ingeremet. Persze azt még mindig titkoltam, hogy a válaszából ítélve rengeteg dolgot ki tudok következtetni. Ha rögvest igennel válaszol, akkor egyértelmű, hogy csupán külsőben a másolatom és értéktelen számomra, ha rögvest nemmel válaszol, akkor csupán agymosáson esett át, tehát potenciális szolga lehet belőled. Hogyha mindkét választ megadja, akkor pedig könnyedén kijátszható és hasztalan.
- Nem, vagyis... de! - A válaszának első felét követően már széles vigyor jelent meg az arcomon. hihetetlen, hogy mennyire össze tudom zavarni saját magamat. Egyszerűen zseniális vagyok. Viszont ezt még folytatni kell. Legalább addig is nem unatkozom, meg ha mégis elkezdenék, akkor egyszerűen megölöm vagy valami. Értéktelen számomra egy ilyen személy, mint ez a másolat.
- Második kérdés. Van lehetőség Las Nochesbe arra, hogy elérjem azt, amit ajánlottál? - szememet egy pillanatig sem vettem le magamról. Élveztem látni az arcán azt, ahogy a két fél veszekszik. A józan ész és még valami, ami irányítani próbálja. Balgaság. Eliziana Aberquerot nem lehet olyan könnyedén irányítani.
- Nincs... de van... - mint korábban a negatív válasz most is határozott volt és ezúttal már a pozitív elvesztette korábbi határozottságát. Milyen aranyos, kár, hogy vesznie kell.
- Ügyes. Még egy kicsi és sikerült teljesen meggyőznöd. Az utolsó kérdés következik. Van akárcsak egy cseppnyi lehetőség is arra, hogy ha én innen azon nyomban visszamegyek Hueco Mundoba, akkor csak úgy, a semmiből, minden ok és kemény munka nélkül az ölembe hull a tömérdek erő amiről beszéltél? - a kérdés feltevése alatt már nem is azon gondolkodtam, hogy mit fog válaszolni, csupán azt, hogy hogy a fenébe fogok megszabadulni tőle.
- Nincs... vagyis de van... - a válaszán, mint ahogy eddig sem, úgy most sem sikerült meglepődnöm, pedig próbálkoztam, ezt el lehet hinni nyugodtan. Viszont valahogy valóban meg kellene szabadulnom ettől a másolattól. Az értéktelensége már a porszemét is elhagyta mínuszban és ez súlyos bűn. Főleg úgy, hogy engem imitál. Szánalmas.
- Helyes válasz. Sikerült meggyőznöd arról, hogy haszontalan és értéktelen vagy, gratulálok. Most pedig mond el szépen, hogy én a helyedben most mit tennék, légyszíves. - vettem fel enyhén gonoszkás kedves arcocskámat, hogy a lehető legpontosabb képet nyújthassam neki arról, hogy milyen választ szeretnék tőle hallani az elkövetkezendő öt-tíz másodpercben.
- Elmennél... - válaszolta letörten. Szegény, vesztett ellenem. hozzá kellene szokni, hisz nem ő az egyetlen ebben az igen szokványos helyzetben.
- Akkor ha megkérhetlek csináld azt. Az ajtó nyitva van, nem kell becsuknod magad mögött. - legyintettem immáron úgy, hogy a szavaimból teljesen érzékelhető volt az, hogy egyértelmű és ellenkezést nem tűrő parancsot adtam.
A következő pillanatban már a lánckanapémon fekve ébredtem fel. Semmi heves mozdulatot nem tettem, csupán lassan és kimérten nyitottam ki a szemeimet. Előttem csupán a sötétség és a fraccion által épített szálláshely volt. Lábaimat a földre letéve és felülve a kanapén nyújtózódtam egyet, majd a barlang bejáratához sétáltam és nekidőltem a falnak, miközben a kinti sötétséget fürkésztem.
- Egyet értek veled abba, hogy ezek itt mind hasztalanok, viszont az én dolgom az, hogy ha ezek itt meg is halnak, akkor befejezzem a küldetést. nem érdekel, hogy hányt kell feláldoznom ehhez. - beszéltem csak úgy magamnak, illetve nem is egészen magamnak, hanem annak a másolatnak akit láttam. Kár, hogy olyan gyenge és értéktelen volt, ha velem egy kaliberű lett volna akkor jó beszélgetőpartner válhatott volna belőle.

______________

A rejtélyek pengéje Eli_sign
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Male
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 24
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyHétf. Szept. 03, 2012 5:04 am

Natalie, Desmond, Eliana:
Vajon mennyi idő telt el álmotok földjén töltött idő alatt? Talán nem is sejtitek, hogy már reggeledik. Egyszer csak azt vehetitek észre, hogy az eddig tapasztalt furcsa időjárás mellett az időérzéketek is rémesen a fejetetejére borul, amiért Eliana szobájának ablakán reggeli napfényt láthatok beszűrődni. Apró tanakodásotokat pedig egy ismerős arc rekeszti be. A fehér hajú nő az, ki fogadott titeket az erdőben.
- Mi a probléma, vendégek? Miért nem alszanak? – kérdezi, végignézve rajtatok, mire arcvonásai szomorúvá válnak. Pillantását lassan a mennyezetre vezeti. - Itt volt… - suttogja, melyet csak az hallhatott, ki elég közel állt hozzá, vagy hallása kimagasló a többiekéhez képest. Ha az illető megkérdezné tőle, miről beszél, válasz nélkül hagyja, titokzatoskodva, mintha ez lenne a fő tulajdonsága… mióta megismertétek, csupa rejtély veszi körül őt.
- Kövessetek. – szól, majd elindul, elvárva, hogy utána menjetek. Ő maga az uralkodóhoz vezet titeket, ki az estéhez képest sokkal frissebbnek tűnik a kora ellenére is. Végig hordozva rajtatok tekintetét békés arcvonásai elkomorulnak, szomorúan csüggeszti le fejét.
- Inkább meg sem kérdezem tőletek, szeretett vendégeim, hogy milyen álmot látattok az éjjel. – kezd bele beszédébe fejét csóválva. - A „jó reggelt” – köszöntés nem lenne túl ildomos jelenleg számotokra. Azonban egy bocsánatkéréssel és egy magyarázattal mindenképpen tartozom nektek. – rátok emeli két színben pompázó szemét (kék és piros), s csak ezután folytatja. - Fiam szolgáit láthattátok megelevenedni álmotokban. Sajnos kellemetlen szokása rosszat rosszra halmozni. Megveti, ami szép, és ha teheti, elpusztítja azt. Nálatok, mint látom arcotokon, megpróbált álmaitokon keresztül kiismerni titeket. A legrosszabb tetteinek egyike… a nevében is elnézést kérek tőletek. Nem tehet arról, hogy ő ilyen. – őszinte bocsánat ez, amit tőle hallhattok. Lassan felemelkedik trónjáról, s elétek sétál. A tiszta reiatsu szinte sugárzik belőle, de nem vagytok képesek behatárolni, hogy mely’ faj szülöttje lehet pontosan. Mintha egyszerre lenne sinigami, ember és arrancar egyaránt. Eléggé kísértetiesnek találhatjátok, egyeseket érdeklődését talán tudomány szempontjából is felkeltheti.
- A legjobb lesz, ha minél előbb távoztok e világból, mielőtt a fiam bekebelezne titeket. Azonban előtte… lenne egy kérésem hozzátok. – ahogy ezt kimondta szárnycsapásokat hallhattok. A hatalmas ajtó mögöttetek kitárul, bántóan vakító fényt bocsájtva be ezzel. S amint szemeitek hozzászoknak a hirtelen fényáradthoz, két foltot láthattok közeledni a távolból…

Eliziana, Sirenia, Ronan:
Elég kellemetlenül élitek át első éjszakátokat eme ismeretlen helyen, azonban a reggeli napfény mindennél üdítőbbnek számíthat furcsa „látomásotok” / „álmotok” után. A barlang nyílásán kipillantva láthatjátok, hogy az esti viharnak semmi nyoma sincs a tájon, amely ismét zöldbe borulva illatozik, mintha felütötte volna a fejét eme helyen a tavasz.
Már – már nyugtalankodni kezdhetnétek, hiszen a nő, ki kalauzként bukkant fel tegnap előttetek megígérte, hogy eljön értetek, amint fölkel a Nap, azonban egyelőre sehol sem látjátok. Lehetőségetek van akár elindulni is önállóan a hegyen lévő kastély irányába, hiszen az előző este lezárt úttorlasznak már nyoma sincsen, ezt magatok is észrevehetitek, ráadásul veszélytelen ösvényt is kiszúrhattok, miközben a tájat mustráljátok, amelyben ott kering ismét a tiszta energia, amely fogadott benneteket érkezésetekkor is.
De akárhogy is döntötök, két hatalmas lény láthattok felbukkanni a távolból, melyek felétek közelednek, majd végül, mint valami vadállatok a prédájuk körül, úgy kezdenek körözni feletettek a levegőben, ahogy hozzátok érnek. Így lehetőségetek adatik jobban megnézni őket: az egyik hófehér oroszlántesttel, sas lábakkal, s szfinxszerű fejjel rendelkezik, hátán hatalmas angyalszárnyakkal, míg a másik hasonlóan hozzá oroszlántestű és sas lábú, azonban arca jobban hasonlít egy sakáléra, s szárnyai inkább a történetekbe beleillő sárkányokéhoz hasonlatos, mindez csupán feketében társához képest. De nem csak eme testi különbség üti fel magát közöttük, hanem a belőlük áradó energia is megkülönbözteti őket: a fehérből pozitív, kellemes energiát érzékelhettek, míg a másik pont az ellentétje. Mintha csak egy négylábú mágnes különvált pórusai keringenének felettetek. Egyszerre érzitek azt, hogy el kellene futnotok, mert veszélyes, de maradhatok, mert barát.
Átmeneti tétovázásokat kihasználva a fehér Ronant és Sireniát ragadja meg, míg a fekete Elizianát veszi magához. A két fracción a békés reiatsu közvetlen érzésétől eszébe se jut ellenkezni, de más a helyzet az espada esetében. Téged kínzóan fojtogat a láb, mintha a sötét reiatsu, mely körülötte leng, össze akarna törni. De bárhogy erőlködsz, képtelen vagy szabadulni, mintha megbénítaná mozgásodat.
Nem tudhatjátok, mik lehetnek ezek és mit akarnak, csupán annyit láthattok, hogy a hegyen lévő kastélyba visznek benneteket…

A két távoli folt hamarosan teljes vonalakban kirajzolódnak előtettek, társaitokat láthatjátok két furcsa, óriási méretekkel rendelkező lény rabjaiként. Ahogy közelednek, az épület is úgy változik, a tető eltűnik, mint a kámfor, s a trón előtti csarnok besüpped, lépcsőzet veszi körül. A falon lévő furcsa minták fényleni kezdenek. Nem kell sok, hogy ráeszméljetek, az uralkodó műve ez a furcsa változás. A trónterem lassacskán egy aréna képét veszi fel. Talaján egy yin-yang szerű minta van a csempébe belevésődve. A jelek, amelyek a falat is díszítették, a nagyméretű mintázat körül ugyan csak fellelhetőek. A fénylés azonban abbamarad a helyen végbement elváltozások követően.
- Megkérnélek titeket arra, hogy mutassátok meg erőtöket. – fűzi hozzá az úr, előbb mondottaihoz, majd int a két lény felé, melyek őrjöngő állathangon visítva fölétek ereszkednek, hogy megmutassák nektek a számotokra ismerős „zsákmányaikat”. Karddal, avagy pusztakézzel itt nem mentek semmire, a fizikai csapásaitok szinte meg sem érzik, vagy csak lezseren elröppennek támadásaitoktól. Ha a királyt próbáljátok támadni, akkor nyomban védelmére kell a két hatalmas lény egyike, ezzel veszélyeztetve testi épségedet visszacsapásával, ha csak nem a rabul ejtett társadat használja élőpajzs gyanánt.
Az uralkodó az erőtökre kíváncsi, de vajon miféle módon?
- Mentsétek meg barátaitokat! – kiált felétek, immáron az „aréna” formáját felvett hely széléről vendéglátótok. - Védjétek meg őket, különben meghalnak! – társaitokat szorongatni kezdi a két lény madárszerű lábaikkal.
A fracciónok az életveszélyes helyzetben lévő kábulatban békés dolgot láthatnak maguk előtt kirajzolódni, lehet nem is a fájdalom az, amitől üvöltenek, hanem csak azért, amiért legnagyobb álmukat kívánja valami ismeretlen erő elvenni tőlük az eléjük idézett képekben.
Az espada azonban szörnyű képek sorozatát láthatja maga előtt, tán' rég elfeledett, múltbéli események. Megeshet, hogy életéből származnak eme jelenetek... ki tudja? Egy bizonyos: zordak, s fojtogatóak, bármit megtennél azért, hogy szabadulhass a látottaktól, de ezúttal társaidra vagy bízva. Tőlük kell segítséget várnod.

Határidő: 2012.09.10. (a küldetés gyorsabb haladása érdekében rövidítek a határidőn, ha valaki nem tud írni ez idő alatt az értesítsen)

______________

♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ キツネ 歌 の 市丸 ギン ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫ ♪ ♫
A rejtélyek pengéje 24xnpcj
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 58
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te45000/65000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (45000/65000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyKedd Szept. 04, 2012 5:33 am

Nem hagyta őt kétségben az álom, ám kétsége sincs affelől, valamiért kételyt akartak szítani benne. De hogy ki, vagy kik lehettek azok, és hogyan tehettek szert efféle hatalomra? Tán valóban az álmában jártak? Vagy éppen csak a helynek van olyan kisugárzása, hogy nyugtalanságra kárhoztassa azokat, kik párnán pihentetnék fejük megnyugvást remélvén? Talán csak egyszerűen ez a megmagyarázhatatlan, nyomasztó kisugárzás az, mely ezt okozza. Bár nekik, lidérceknek kérdés, melyik hely nem nyomasztó. Ha még nem is az, ők maguk azzá generálják önnön maguknak.
- Úgy hiszem, megtámadtak minket az éjjel. – kezd bele magyarázatába Eliana számára, miután letérdel ágya elé. - Jómagam és Nataliet minden bizonnyal. Legalábbis nem tudom mi másnak nevezhetném, ha valaki megpróbál befurakodni álmaidba. – ecsetelhetné hosszasan téziseit, de legjobbnak találja rövidre fogni. Nem tartja furcsának, amit mond, hiszen ha valaki, ő a legkevésbé földhöz ragadtabb az arrancarok sorai közül. Valamiért teljes természetességgel kezeli a dolgot, és egyáltalán nem akad fenn azon, hogy ez a vélt támadás egy álomként történt meg. Neki fontosak az álmok.
~ A világ túl sok olyan elemet tartalmaz, melyet nem ismerünk, Natalie. ~ válaszol gondolati úton a nőnek. Valamiért nem közvetlenül vendéglátóiktól féli a veszélyt, s különösebben nem találja furcsának, hogy ilyen könnyen befogadták. Nem szokott logikusan gondolkozni, az ő elméje más szinten mozog. Különösebben az időjárás változása sem zavarja, felőle perzselhet a nap is, s eshet az eső, csupán a hideget nem bírja. Attól egyfolytában elálmosodik. Nem tehet róla, hidegvérű, nagy hatással van rá egyszerűen.
Több ideje nincs efféléken tanakodni, hisz kísérőjük érkezik elébük. Az elfojtott suttogásból nem hall semmit, szájról olvasni pedig nem tud, így csupán kissé borzas haját igazítja meg, mielőtt útnak indulnak. Nem igazán volt ideje affélékkel foglalkozni, mintsem rendben tartsa külsejét, így egyenes szálú haja most kissé kócosan lapul fején.
Tiszteletlenségnek tartja uralkodótól, amit mond. Azzal, hogy azt mondja, inkább meg sem kérdezi, miféle álmot láttak, nagyobb sértést követ el, mintha valóban meg sem kérdezné őket. Az említése hallgatás nélkül nem vall az etikett teljes ismeretére, pedig egy uralkodótól elvárná, hogy ismerné a társadalmi előírások írott és íratlan szabályait. Persze, mindig van egy szint, amikor az ember eme elvárások és társadalmi gátak felett áll, de Desmond nem érzi úgy, mondandója ebbe a kategóriába született volna.
Már inkább kíváncsivá teszi, hogy honnan tudhat az uralkodó, hogy vélhetően mindannyian álmokat láttak. Két kezét így háta mögött összekulcsolva hallgatja végig halvány mosollyal ajkán, valóban ott lapuló gondolatait viszont csak azok tudják kiolvasni belőle, akik tényleg tudnak a fejében járni. Úgy érzi, az uralkodó újra és újra ellent mond önmagának. Előbb azt kéri, mihamarabb távozzanak, aztán pedig mégis akad egy kérése hozzájuk... s az a bocsánatkérés, mikor levetette megannyi maszkját, s nem láthattak rajta mást, csak egy megtört, ostoba, vén öregembert... Vajon milyen lehet az emlékeinek az íze? Mit rejthet burka, mit takar a palást, mit fed a korona? Hová tűnt a gőg? Milyen lehet élete legszebb és legboldogtalanabb pillanata?
Egy gondolat fogan meg benne, s nem is inkább tiszta, áramló reiatsuja miatt. Őt maga a lelke foglalkoztatja. Meg kell szereznie magának... majd, ha elérkezik ez az idő. Bazsalyog továbbra is addig, mígnem fel nem fedezi az arénát. A kopott festék felhívja magára figyelmét, s abból a szögből, amerről áll, jól kiveheti a yin és yang jelét. Ez a hely maga tehát körülbelül háromezer éves lehet, ha nem téved. A színek mindenképpen erre utalnak. Mára már sokan elfeledik, mit is jelent a jelkép, s ostoba módon, egyszerűen jóként és rosszként írják le, holott ez egyáltalán nem igaz. Nincs jó, és nem létezik rossz. Hacsak nem az egyensúly meglétét nevezzük jónak, hiányát pedig rossznak. Tűz és víz, mint két ellentétpár, foghatnák fel, ám valójában ezek váltakozásáról, az állandó változásról van szó. Mint a fény és a sötétség, nőiesség és férfiasság, vagy éppen egy hegy napos és árnyékos oldala. Egyik sem létezhet a másik nélkül. Ha az emberi lélek nem tartalmaz férfias jellemvonásokat, akkor nőiesekkel sem rendelkezhet. Mindkettőnek léteznie kell, és ha mindezek egyensúlyban vannak, akkor érik el a tökéletességet. Mindezt annak kárán, hogy ott a tökéletlenség is. Ahogyan a gazdagság sem létezhet, ha nincs, aki szegény.
Két közelítő, sötét foltot látnak az égen, melyek egyre közelebb érvén állapodnak meg az arénában. Egy pillanatra minden gondját feledi, mikor meglátja, hogy az egyik lény markában tartja Ronniet és Sireniát. Látszólag semmi bajuk ugyan, de ki tudja! Az uralkodó szavai pedig nem arra biztatják, hogy elengedik őt. Felszólításra sincs szüksége hozzá, hogy elsőként ugrorjon be az Arénába; Elizianát Natalie oltalmára bízza, neki viszont kötelessége két fracciónját megmentenie. Ebben pedig bizonyára Eliana is segítségére lesz.
- Nagyon fontos, hogy úgy támadjunk, hogy Ronan és Sirenia ne sérüljenek. – osztja meg első gondolatát Elianával, bár minden bizonnyal erre már ő maga is rájött. - Össze kell dolgoznunk. Én elterelem a figyelmét, te pedig hátból támadd. Bízhatok benned? Smile – teszi fel kérdését a fekete hajú lány felé. Ha esetleg komolyabbra fordulna a harc, ő több sérülést kibír, mint Eliana, így jobb úgy, ha Desmond marad meg a csalétek.
Reiatsut koncentrálva lába alá sonidozik a levegőbe úgy, hogy körülbelül egy magasságban legyen a madarak fejével. Első sorban saját madarára koncentrál, bízik benne ugyanis, hogy Natalie elég rafinált nélküle is. Mint egy pimasz légy, kezd el körözni körülötte, néha-néha megpróbálván puszta kezével ártani neki, túl nagynak bizonyul ahhoz, hogy kitörhesse nyakát, ha pedig lábát kapná el, egyszerűen félrerepül tőle. Küzd tehát azért, hogy a lény rá, és csakis rá koncentráljon. Ha éppen irányt változtatna, s Elianát akarná megtámadni, újra képébe sonidozik, hogy mindenképpen ráfigyeljen.
Úgy érzi azonban, hogy még mindig szüksége lenne valamire, ami teljesen megragadja a lény figyelmét – ha pedig terve sikerül, akár Natalienak is segíthet kicsit. Ajka szegletében sejtelmes mosoly villan, ahogyan elsuttogja az Admiráción szavakat. Egyetlen aprócska hátránya, hogy nem csak a madarakra hathat, ám célirányosan feléjük fordul a technika alkalmazásakor. Ha pedig az ő bámulásával vannak elfoglalva, két társának nem okozhat gondot likvidálni a madarakat. A legjobb lenne persze, ha az uralkodóra is hatna a technika. Végtére is, ma még nem reggelizett...


______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól

A rejtélyek pengéje 2ewmyxcA rejtélyek pengéje 2laucm8
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
Eliana del Barros

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te25900/30000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (25900/30000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptyKedd Szept. 04, 2012 10:21 am

Kicsit megnyugszom az előző rémálomhoz, és egy kicsit megdörzsölöm a homlokomat. Desmond ágyamhoz térdelve felveti az elméletét. Kicsit el is pirulok, mert kicsit olyan, mintha a herceg éppen most ébresztette volna fel csipke Rózsikát. Nem vagyok én ilyesmihez hozzászokva.
- Úgy hiszem, megtámadtak minket az éjjel. Jómagam és Nataliet minden bizonnyal. Legalábbis nem tudom mi másnak nevezhetném, ha valaki megpróbál befurakodni álmaidba.
Meg is lepődök meg nem is. Ugyanis az álom utolsó része egyértelműen arra utalt, hogy nem éppen egy szokványos rémálomról van szó. A másik, hogy nem csak én riadtam fel. De lehetséges, hogy az ellenségnek lenne olyan képessége, mely befolyásolja az álmunkat? De akkor meg nem értem, hogy akkor miért engedett el olyan könnyen? Ha képes rémálmot generálni, akkor gondolom azt is képes elérni, hogy az áldozat ne szabaduljon belőle. Vagy csak mi voltunk elég ügyesek, hogy kiszabadultunk?
Kinyílik az ajtó, és a háromfős társasághoz még belép rejtelmes idegenvezetőnk.
- Mi a probléma, vendégek? Miért nem alszanak?
Ez most vagy arra akar utalni, hogy még az igazak álmát kellene aludnunk, és lehetőleg soha ne szabaduljunk ki. Vagy csak arról van szó, hogy túl korán keltünk fel.
- Itt volt…
Suttogja, de olyan halkan, hogy én is csak alig hallom. Ami csak újabb kérdéseket eredményez.
- Kövessetek.
Ellentmondást nem tűrően mondja, és már el is indul. Gyorsan kipattanok az ágyból, és összeszedem magam. Majd hárman elindulunk a királyhoz, aki feltehetően időközben kipihente magát. Nem úgy, mint mi.
Hozzáérve tényleg fittebbnek néz ki. Gyorsan végigmér bennünket, majd elkomolyodik, és lecsüggeszti a fejét.
- Inkább meg sem kérdezem tőletek, szeretett vendégeim, hogy milyen álmot látattok az éjjel. – kezd bele beszédébe fejét csóválva. - A „jó reggelt” köszöntés nem lenne túl ildomos jelenleg számotokra. Azonban egy bocsánatkéréssel és egy magyarázattal mindenképpen tartozom nektek. Fiam szolgáit láthattátok megelevenedni álmotokban. Sajnos kellemetlen szokása rosszat rosszra halmozni. Megveti, ami szép, és ha teheti, elpusztítja azt. Nálatok, mint látom arcotokon, megpróbált álmaitokon keresztül kiismerni titeket. A legrosszabb tetteinek egyike… a nevében is elnézést kérek tőletek. Nem tehet arról, hogy ő ilyen.
~ Akkor sejtette, hogy mi rémálmot fogunk látni? De bocsánatot is kér? Szóval akkor a fia uszította ránk azokat a rémálmokat? Bár nekem mindegy, hisz így is úgy is hasonló képen ébredtem volna. Bár akkor lehet csak én lettem volna a szobába.
Lassan feláll, és elénk sétál. A tiszta energia csak úgy árad belőle. A szavai őszinték voltak, és ez az energia is nagyon erős, és egyben megnyugtató. Az energia alapján egyesekben semmien kétely nem ébredhet. Viszont én nem bízok meg túlságosan senkiben sem. Kicsit aggaszt is, hogy nem tudom, hogy pontosan mi lehet. Egyik általam ismert csoportba sem sorolhatom.
- A legjobb lesz, ha minél előbb távoztok e világból, mielőtt a fiam bekebelezne titeket. Azonban előtte… lenne egy kérésem hozzátok.
~ Mi???? A fia bekebelez? Most ugye csak viccel. Engem nem fog megenni semmi és senki. Egyébként is feladatunk van. El kell végeznünk. … A másik, hogy először elküldene, aztán meg kérései vannak…
Hátunk mögül hallatszik az ajtónyikorgás. A nagy ajtó ismét kinyílik, és a fény csak beáramlik a terembe. Két árnyat lehet látni az ajtóban, amik lassan tisztulnak, amint a szemem hozzászokik a fényhez.
Két hatalmas furcsalény, akik markukban tartják korábban leválasztott társainkat. Eliziana a sötétebb lény fogságában van. Nem is tudom, hogy ennek örüljek, vagy szörnyülködjek el, hogy ilyen könnyen ő is fogságba esett. Már látom, hogy nem éppen jó szándékú ez a lény. Ahogy közelednek úgy változik a terem is. A trón előtti terület besüpped. A falon levő minták csak úgy izzanak. Furcsa érzés fog el. Vagy a király vagy a fia de köze van ehhez. Az egész egy hatalmas arénává változik.
- Megkérnélek titeket arra, hogy mutassátok meg erőtöket.
~ Mi? Mit akar ezzel? Valami terve van… De ha erő demonstrációt akar, akkor miért nem engedi el őket is? Vagy azt akarja, hogy éles küzdelembe mutassuk meg, hogy mit tudunk?
Az uralkodó int a két bestiának, melyek fölénk szállnak és felkészülnek, a harcra.
- Várj!... Mégis mit jelentsen ez? ... Még van egy csomó kérdésünk… Túszejtés?... - gondolom nem csak engem érdekelnek a furcsa dolgok.
- Mentsétek meg barátaitokat! Védjétek meg őket, különben meghalnak!
Nem szórakozik. Kiadja a feladatot, mely szinte már egyértelmű volt, mikor a két lény megérkezett. Az biztos, hogy ha eszetlenül támadunk, akkor a foglyok is megsérülhetnek. Bár úgy sem biztos, hogy teljesen meg tudják úszni karcolás nélkül.
Desmond Eliziana-t rábízza pillangóhercegnőre, ő meg gondolom a másik lény karmai közül akarja kiszabadítani Sirenia-t és Ronan-t.
- Nagyon fontos, hogy úgy támadjunk, hogy Ronan és Sirenia ne sérüljenek. – fordul felém - Össze kell dolgoznunk. Én elterelem a figyelmét, te pedig hátból támadd. Bízhatok benned?
Másnak azt mondanám, hogy eszébe ne jusson bízni bennem, de teljesen igaza van. Bár kicsit izgulok, hogy a pillangóhercegnő vajon elbír-e egyedül a másik lénnyel.
- Értettem.
Győzzük ezt le gyorsan és akkor segíthetünk neki. Végül is az a lényeg, hogy eleressze őket, és utána beleadható apai anyai.
Gyorsan elő is rántom a kardomat, és felkészülök. Desmond magára vállalja a csali szerepét én pedig szinte észrevétlenül tudom támadni. Sonido segítségével megpróbálok gyorsítani a helyváltoztatásomon, hogy még kevésbé tudja, hogy éppen hol vagyok. A szárnyát vágom meg először, de olyan mintha meg sem érezte volna. Gyorsan el is ugrok. Újabb kísérletben a hátára ugrok és úgy próbálok több vágást okozni neki, de olyan mintha csak karcolgatnám. Semmi értelme. Szerencsémre Desmond mindig elém ugrik, ha a szörny rám akarna támadni. Oldalról az arcát próbálom eltalálni egy Barra-val, de ez sem különösebben hatja meg. Mikor ismét szabad a szörny háta, akkor a Ardiente Garra technikával támadok rá. Minél nagyobb erőt belefektetve, hogy végre megérezze ez a dög is, és legalább annyi előnyünk legyen, hogy elengedje a foglyokat, és akkor Desmond Cero-val elintézi ezt a szörnyet.
Az lenne a legjobb megoldás, ha feloldanám a kardomat. Akkor pár vágással hűvösre tudnám tenni. Ha sikerül a fogva tartó karmait teljesen lefagyasztani, akkor egy erős rúgással letörhető, és akkor már nem tudná ismételten túszul ejteni őket, és akkor könnyebb elintézni. Nem úgy, mint most, hogy nem elég vigyázni a támadásokkal, de még támadnak is minket. Hogy tudnánk igazán rávenni, hogy elengedje foglyait. Rákényszerít, hogy felfedjem képességemet? Kíváncsi vagyok pillangó hercegnő hogy halad. Lehet ő egy jobb technikával alkalmazva már előrébb jár. De arra is kíváncsi vagyok, hogy Desmond milyen technikát alkalmaz. Lehet neki jobb ötlete támadt. Az biztos, hogy én lesem az alkalmat, hogy mikor tudok úgy csapást mérni a lényre, hogy ne essen senkinek sem baja. De ez nem egyszerű feladat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ronan J. Phellera
Arrancar
Arrancar
Ronan J. Phellera

Male
Capricorn Buffalo
Hozzászólások száma : 77
Age : 21
Tartózkodási hely : Sokfelé :o
Registration date : 2012. Apr. 06.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: 97.arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
A rejtélyek pengéje Cl0te11000/15000A rejtélyek pengéje 29y5sib  (11000/15000)

A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje EmptySzomb. Szept. 08, 2012 7:38 am

Végre felkelt a Nap, és bár furcsát álmodtam, azért kialudtam magam, megint nekiállhatok majd játszani. Csak előbb meg kell keresni Desmond-aput, Eliana-neet és Natalie nénit, és meg kell csinálni… mit is? Elfelejtettem. Crying or Very sad De ezért van itt apu, anyu, és mindenki más, én csak kirándulok, meg segítek Desmond-apunak, ha kéri. Ma is, hol aludtunk volna anyuval, ha nem vagyok ilyen ügyes? Hát a kövön, és anyu megfázott volna! Nagyon fontos tagja vagyok a csapatnak, a gondolkodást meghagyom másnak, az annyira fárasztó. Megköti a fantomiát… fantát… szóval a képzelőerőt.
A távolban feltűnik két pont, majd ahogy közelebb érnek, láthatóvá válik egy fekete és egy fehér lény. A fehér egyáltalán nem tűnik ijesztőnek, de a másik igen, úgyhogy nem tudom, mit kellene csinálni, így hát anyuhoz bújok, és figyelem őket. Lehet, hogy Narniaiak? Vagy esetleg ez a hely maga Narnia? Ilyen állatok Narniában vannak, de ha az egyik rossz, és a másik jó, akkor hogyan lehetnek jóban? Nem értem. O.O
Mielőtt csinálnánk valamit, a fehér állat elkap engem anyuval együtt. Kellemes érzés az érintése, olyan, mint amikor valaki betakar. Milyen régen nem takart be senki, a tegnap estét leszámítva senki nem kíván jó éjszakát. Desmond-apunak, Sirenia-anyunak, a nővérkéimnek, mindenkinek olyan sok dolga van. Most viszont végre úgy érzem, mintha egyszerre mindenki körülöttem lenne, és foglalkozna velem. Eliziana néni viszont korántsem tűnik olyan nyugodtnak, lehet, hogy ő mást érez a fekete madárnál. Lehet, hogy úgy érzi, mintha csikiznék? O.O Úgy tűnik, hogy a várba visznek, oda mentek apuék is.
Útközben le-lecsukom a szemem, de nem akarok elaludni ilyen körülmények között. Apu azt mondta, hogy ébernek kell lenni vészhelyzetben, hogy biztonságban túl legyünk rajta. De fáradt vagyok! Sleep Nem tudom, mikor aludtam el, de végül eltűnik előlem a kastély, és egészen máshol jelenek meg, otthon, a Toronyban.
Nagyon groteszk az összkép, annyira idegen. A társalgóban vagyunk, az ablakon nem a Hold, hanem a Nap süt be, aranyszínű fénybe borítva a fehér falakat. Az egyik falba épített tűzhelynél Sirenia-anyu süti a rántottát, az asztalnál Desmond-apu kávézik, és olvassa közben az újságot. A nővérkéim is itt vannak, Ivela és Flavia beszélgetnek, de nem hallom, hogy miről, Eliana csendesen hallgatja, mit mondanak. És ott vagyok én is, egy legóból épített kisautót tologatok az asztalon, amit időnként odalökök apunak, aki egy mosollyal az arcán visszalöki, miközben egy-egy pillanatra leemeli a szemeit az újságról. Anyu is odalép, és megsimogatja a hajamat, majd leül közénk az asztalra.
A kép azonban elkezd távolodni, egyre halványabbá válik, és egyenként eltűnik mindenki. Eliana képe elhalványodik, utána eltűnik Flavia és Ivela is. Őt követi anyu, majd apu is eltűnik, nem marad ott más, csak a megterített asztal, apu még gőzölgő kávéja, az újság, ami a földre hullott. A kisautó legurul az asztalról, és darabokra törik. Senki nem reagál rá. Senki nem vigasztal meg. Senki nem segít összerakni. Eltűnik az aranyszínű fény, újra elsápad minden.
Felébredek. A sivatagban vagyok. Távol, nagyon távol látszik a kis, fehér vár, amiről azt mondták, hogy nem tér vissza, aki odamegy. A hold fénye lesüt rám, alattam azonban árnyékba borul a homok, ahogyan a szárnyaim eltakarják a fényt. Lepillantok, ugyanazokat a karmos lábakat látom csak, amit évtizedeken át láttam. A távolban hallok másokat, de felesleges odamennem. Senki nem akar játszani velem, csak úgy járnának, mint mindenki, akiket megkerestem. Megenném őket, folyamatosan fogyasztanám őket, míg végül teljesen egyedül nem maradok. Csak álmodtam az egészet. Egyedül vagyok. Egyedül leszek örökre.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




A rejtélyek pengéje _
TémanyitásTárgy: Re: A rejtélyek pengéje   A rejtélyek pengéje Empty

Vissza az elejére Go down
 

A rejtélyek pengéje

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Karakurán kívüli világ :: Küldetések :: Lezárt küldetések-