HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Male
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 32
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 3 Cl0te15600/30000Edzőterem - Page 3 29y5sib  (15600/30000)

Edzőterem - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 3 EmptyKedd Nov. 26, 2013 7:29 am

Alkeszosz odaverosz

Beszabehu! Lehet szó szerint!O-o Vazze! Annyira bepállottam a szeszes böffentésemtől, kajak behalluztam Narnia-t. Volt ottan gardrób, az a szőrgatyás csákó, szexi bögyös, hóesés, szexi bögyös, erdő, meg SZEXI BÖGYÖS! Hóhahó~h! Bingó! Kissé által mászott a gyepen, mer százlábú ikercsemetéjével terrorizált, de macimama! Csini pipi! Mostan vagy nagyon által másztam a tizedik dimenzióba és jönnek a gondok, vagy kajak itten pózol! Áve Marcsi! Szarni bele! Én mostan, de nagyon, hogy igen! Beza! Úgy odamegyek, hogy nagyon! Valamikor! Kancsókát nehézkesen akaródzom feltápászkodni. Nem tom mér van ez. Aszondom felállni, erre alsó nézetből csodálom a mennyezetet. Dicsak, buksi! Ez cinkes! Oszt röhögök rajta, min a fátlan öleb. Megy ez! Legalább élvezem! Ecsím! Ez am gáz! Gondolati síkon totál gány, amit művelődöm. Yup! Agyban! De ki nem tosszantja le?!  Party hard van, haláli sinterek!
Na-na-na-na, Ryuuman! Azé még araszkodtam. Faszintos görgéssel száguldottam a bebandzsultam szupermodellesen fantasztik bébihez. Jihá! Atom vagány! Úgy szeltem kettibe a sztrádát, akár a kancsal villám. Rojtosodott dögivel a ferde vonal. Odass neki. Szaggattam a betont, oszt kísz! Az se para, majd beköptem a vasmacskát. Mentos-t hajigált a kólával adagolt emésztési mechanizmusomba. Tod, mi lesz a duóból? Na? Ne csesszé fel! Há nem a két kicsi legó az fix. Bádá dúm! Úgy ám! Há ebből sicc-spricc mi lesz, de mán ottan ténferegtem az erényesen öves környezetében. Szipuztam az aromáját…jah, az aura! Mendegy! Aztat! Éppen, hogy komcsira, de azonnal, amikor paff a bűvös sárkány! Akkorát sípolt tehenész leány, betéptem. Nem kamu! Kajak bezizzent a sok színes spirál meg retardált Csőrikék repdestek mindenfelé. Baszki!O-O Le kő állnom az anyaggal! Háh?! Nem is lövöm magam. Mevan?!O_O
’Nyád…-Pumpáltam a fülesem. Nem ide Új-Mexikó! Combfixre nincsen betegsuska a melóvállaló blablában, szal ne decibelezzen itten.-Fullra le akar szedálni. Pam-pam!-Vigyorogtam telibe a szépséges és még triplában csodálható pipikét.-Mizu van? Ryuu...uhuuuh! Na, vazze! Nem, nem az a húhogós tolldúc! Am, koca vagy aktív alkesz? Bírod a cécót? Szented is minner az anyag?-
Csipogtam a mesterien kivésett természet gyönyörének. Az nem téma, háttérben tolta a másik ketyós tyúk, miket akrobatázzunk. Majdan, ha eljövén az idő és rászorulék tett mezejére, akkor rája érek aggódni. Hupacs! Pöppet gyorsba beintett. Vazze! Rá se nyomathattam a tested matricát csinikére. Ezt a szenyát. Cefre! Keh! Mostan nyomathattam a légbalettet. Mi picsa! Kacsa tava? Blőeh! nem vok én fuszeklis lúzer. Háh! Kommersz csuka nem poén? Hágjam meg azt a szálka gyepet?! Csesszed meg a pitét! Franya! Uccu nekije! Asse látom hun kezdődik. Mákoslaszti lesz fellibbenni rá. Mendegy! Alfaivadék vok! Betöröm! Hö~h! Gondolom. Előbb kitaperolom hun a colgate szemcsébe kéne feltápászkodni a tetőszerkezetre. Ide pacsi, oda pacsi, high five! Jeh! Szopacs eztet a vaksi fószerkedést csak én csipázom. E van! Meg a fara van! Hoho~h! Rábuktam! Innen mán csak szintet kellett váltani. Segáz! Megy ám buláj, csak darabosan!
Bedögönyöztem a tuskóját. Kifektettem. Mán mint, hogy én idomultam kifelé. Egész pöpecnek bizonyult. Szunnyantottam néhány pislantást. Nem kerget a hóhér. Aszondták csináljuk, nem azt milyen tempósan. Csuccsantottam és nyomattam a kövi epizódot. Mittom én, hogy akartam felkavarodni. Betámasztottam, meglestem vannak hangyák, aztán átfordultam, mert mán odafent koslattam. Guggolva gombásztam a Máriós krampuszokat. Köbö! Ottan cikázott csomó lom. Hát! Cuppantós! Innen a sehanyadik dimezióból osztott a látkép. Nem tom mennyi csóri ténfergett előttem, de fullosan légy paperos hálónak halluztam. Bruti! Lájkoltam a tájképet! Techno-diszkósan villódzott az egész. Bibircsók! Be kék másznom a susnyásba. Azannya tablettás borát! Ez impossibru lvl végtelen briós! Mennék ink zabbantani. Abba nem nyúvadok bele. Háh! Lópikkolót! Telibe szívtam bögyöst, aztán előre katona! Meneteltem ezerrel, míg gyütt az első-sokadig, huh, tom is mán lifegő. Befeszültem. Bedominállak, gecc! Aztán szökkenés, meg az átlag piruett, le ne zakózzak. Kivédtem! Híró vok! Eztet nyomassák utánam! Tolattam is a gyémánt betétes vigyort. Erre. Na? Kapirgálod? Pörsze! Telibe villantott a bajor buksza. Bütyökig fehéredtem a cucctól. Kövi fityula meg akkora maflást kevert le, telibe lefetyeltem a szivacsot. Partra hajított tintahalként hánykolódtam. Vazze! Böfin múlt kajakra. Bevédtem a hazát. Kihúztam a cécót, hogy lájk a góré csövezhessek valamek sarokba.
Azé gádosan nyomattam. Egy babrát lefájtoltam. Nem para! Ryuuminátor visszavág! Kövire nincs tötyimötyi, bedarálom! Jah! Billióra! Olyasmi. Áh! Szarok bele! Mek aztán szeva-meva! Görgettem a nyolcasokat szigóban, amikor beprózhattam a szekeret. Mostan boss-osan kapartam fel a valagam. Fellöktem a szartaposóm és rája curikkoltam. Ment ez min a szipuzás! Secpec fent ingáztam. Azzal mán nem strapáltam a ketyerét merre lifegnek. Belőttem a rakétákat. Spuriztam. Kávét vedelt mokkerként rongyoltam. Szántottam a terepet. Nem sokáig, de odass neki. Lecsappantottam valamek sunyi muki. Lefődeltem a Spongyit. Ucsónak! Feltuningoltam a kasznit. Kifingatom! Hajaj! Keresztül szelem a rönkös zuzmóját, min a hurrikán!
Masíroztam is felfeléje! Zsebesből előkotorásztam a tökfödőm. Heh! Ehhez mán passzintott a láki patkóm. Bekötöttem. Csukkantottam a szitura. Beztos, ami beztos. Kő az áldás. Még a szerkómat is győzelemre igazítottam. Sájnoltam, vazze! Fullra bekészültem a meccsre. Csigusz tötyivel körbefelé tapogattam a padlózatot. Besaccoltam milyen széles a tuskója. Ruggantottam párat, mennyit tűr a kicsike. Azt! Pörsze! Lecsekkoltam mekkora segges bombát tolok. Hátalhogy, még vitorláztam. Ezerrel turbóztam a függő pózért. Nem para. Kivédtem a témát. Elő is túrtam az iq-phone-omat. Nyomattam egy csízburgeres állapot pikcsőrt. Profosan vágeszolom, hogy kő beörökíteni a zsírmájer pillantokat. Erről se csusszanhattam le. Belövettem a menő szuperman reptét és kíszen van! Passziánsz mennyire lett genius. Majdan harmadnaposan lecsekkolom. Addig loading-olhatott felfelé a közönségesen elcseszett profilkámra. Én meg araszkálhatok tovább. Höhe~h! Tartármártás! Nem csipázom! Túl sűrű a bozótos. Mér nem banzájnolhatunk láncfűrészessel. Eh! Tempósabban által verekednénk a dzsindzsáson. Mendegy! Tisztelgést villantottam és neki feszültem a pályának.
Által pörgettem a két perecből, merrefelé lógtak a húsvéti sonkák, ahhoz képest, amit bebandzsítottam. Becoloztam a szitut és keresztül kasul bújdokoltam az első mittom én mennyi csüngőn. Pöpecül repesztettem! Ja! Csak gyütt a Janesz! Úgy belibbent, majd az űrbe löttyentett a szele. Aszittem lezakózom. Höh! Hittem! Hátrafeléje mátrixoltam. Neo behuggyozott volna a pikcsörön. Elegancsosan hátra vágódtam. Ottan fetrengtem a talpasomon. Vazze! Kényelmi faktor nuku. Ez se para. Behipnózott néhányszor, aztán levágtam, milyen ütemre tolja. Amikor elszelelt szandira lökettem magam. Szánkázhattam tova. Beza! Ho-ho-ho! Itten a jégszlalom. Még néhány kaszaboló alatt lendülettel egyezményes engedélyként bújtam át. Satuféknél a picsámat is a bordámba kellett tuszkolnom, de valami egyiptomi oldal sumákolásban kipöccintettem a vészt. Majd kifingtam az oximentes szitutól. Öcsím! Para! Azé akadt még nitró. Frászt. Untam a papaját. Ki akartam nyúvadni a túlparton. Nem spanolt fel, mennyi szeszt párologtatok el. Bekattantam. Húztam a sárga csíkot. Átkezeltem magam a kövi trafón, onnan vissza talpasra. Marokra fogattam az egyik ténfergő indát és annyit lógáztam vele előre az ucsó zsivány elé pottyanjak. Lájkoltam ezt a haladó csopot. Tolattam egy zsírgesztenyés vigyort, oszt hasra dobbantottam magam.  Kidugaszoltam a kobakom, le ne kaszabolják és felkönyökölve tolattam a gangnam style-t. Lóbáztam néhányat a lábammal, feltápászkodtam, míg távol volt a mumus és pörsze hogy az ucsó lépéssel taknyoltam befelé. Vazze…mendegy! A pályát lealáztam! OOOOOOH YEAAAAAH!

______________

Edzőterem - Page 3 Dzld
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Aikawa Chiyo
11. Osztag
11. Osztag
Aikawa Chiyo

Female
Scorpio Goat
Hozzászólások száma : 398
Age : 27
Tartózkodási hely : Jobb esetekben ruhán kívül :P
Registration date : 2012. Feb. 21.
Hírnév : 12

Karakterinformáció
Rang: 11. osztag tisztje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 3 Cl0te31700/45000Edzőterem - Page 3 29y5sib  (31700/45000)

Edzőterem - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 3 EmptyVas. Dec. 08, 2013 2:46 am

Alkeszosz odaverosz
Mikor már tényleg közel jártam hozzá, hogy ordast dobok... mármint Gin~san... azt hiszem maradok a taccs kifejezésnél. Szóval közel álltam hozzá... vagyis még nem, mert nem volt kint, de erőst követelőzött volna kifele. Juszt se engedtem. Szerencsére még pont időben hasított végig mentorunk hangja az éteren.
-Tessék-lássék, édeskéim! Minden harci cincért kérlelnénk, próbálkozzon végig sétafikálni a háromból, kizárólag egyetlen létező vonalkán.
Egy krétával húzott vonal felé lettünk navigálva. Részegség nélkül is majd felbuktam a saját lábamban, miközben oda vonultam, nem épp királynői méltósággal. A vonal ha nem is három volt, de néha úgy éreztem, hogy nem pont a földön van, vagyis pontosabban nem épp merőlegesen a lábamra. Ennek ellenére büszke tartással, elhanyagolható csuklással visszatartott rókázási ingerenciával, igenis neki futottam a feladatnak. Hála a maratoni körözésnek, egymás elé sikerült pakolnom a lábaimat, nem egyszer majdnem felbukva saját magamban... Mondták már nem egyszer, hogy az igazán kifinomult, és elegáns nők, csak egy "nyomtávot" használnak, így lesz kecses és kívánatos a járásuk. Ha a nyomtávot nem is így fogalmazták meg, a többi azt hiszem így volt. Van egy olyan sejtésem, hogy nem pont az ilyen fajta ténfergésre gondoltak. Végül csak végig dülöngéltem az egyszemélyes kűrömet a vonal körül... Meglepő, egy csontomat, tagomat sem törtem el közben, pedig igazán leleményesen mindig megpróbáltam.  De nem tehetek róla, a profizmus úgy tűnik, nevelőapámról öröklődött rám, mondhatni a véremben van, ereimbe csörgedez. A legszörnyűbb az egészben az, hogy míg másokat ilyenkor elborított a tudatlan, és felettébb jótékonyan öntudatlan homály, én mindennel kristály élesen tisztában voltam. Épp csak a gyomrom kavargott, és az egyensúly érzékem vacakolt semmi több. Miután végig ténferegtem a rajz körül, néztem csak végig a többieken. Megnyugtató mód, ők sem voltak sokkal rózsásabb helyzetben.
~Ne aggódj Drága, lesz ez még rosszabb is ~ lelkesített Gingitsune.
~ Mit tudhatsz te erről... morrantottam vissza kissé morcosan. Persze tudtam, hogy ő pontosan ugyanazokat tudja, mint én, sőt... sokszor még többet is, de semmiképp sem ismertem volna ezt el neki! Persze, hogy ezt is tudta... Viszont tőle szokatlanul ilyenkor tapintatosan hallgatott.
Végül borzalmas, de igaza lett. Megkaptuk a következő feladatot. Vagy az első feladatot bemelegítés után. Lehet, hogy úgy voltak vele, hogy beizzítják a szeszkazánokat, hogy jobban teljesítsenek? Lehet nem is tévedtek ezzel kapcsolatban. Very Happy
Szóval az első feladatot meghallva, kissé galádul elvigyorodtam. Menthetetlenül kiütközött rajtam az osztagom mentalitása.
De hogy érthető legyek, a feladat az volt, hogy ismeretlen mozgó tárgyakkal kellett egy gerendán megküzdenünk. Mint kiderült, ruhát is adtak a feladathoz. No fene :O.O:Zaklatottan vettem tudomásul, hogy meg akarnak fosztani a személyes szabadságomtól, lévén extra mód rühelltem minden öltözködést, meg úgy általában a ruhákat. Végül csak magamra keseregtem noha közben megannyi kínvallatással felérő szenvedést éltem meg. Hiába, ezt a részét az életnek nagyon nem nekem találták ki. De mikor ezzel is meg voltam, neki is kezdhettem a feladatnak. Akartam én keresni egy olyan eszközt, amivel helyettesíthetem Gingitsunét, hisz szegénynek mégis csak méltatlan lett volna fakanalak, meg poharak, meg nem is tudom milyen dolgokon csorbítani a pengéjét. Persze, nem csorbult volna a büszkeségén kívül nagyon más, de azért mégis. Kerestem egy szép botot. Miután szemmel belőttem a drágát, oda is vánszorogtam, majd kirángattam a rakás alól, ami alá be volt szegény szorítva, végül a sikeremet egy fenékre tottyanással koronáztam. Cool
Ilyenténképp felszerelkezve, neki is láthattam a feladatnak, ami teljesen nyilvánvalóan az volt, hogy le kellett kaszabolni az elém perdülő ellent. Szóval, a még nem épp regenerálódott egyensúly érzetemtől kísértve felcihelődtem a feladat gerendájára, és neki is láttam a nem épp egyszerű mutatványnak. Kezdve azzal, hogy amint felértem, a járásban a kissé kilengő felsőtestem igencsak nem könnyítette meg. Szóval első mozdulatommal átöleltem, megszeretgettem a fát, mind a két kezemmel-lábammal. Vártam, hogy csillapodjon a fejemben egyre inkább erőre kapó dobolás, de úgy tűnt, hogy annak esze ágában sincs. Szóval a már-már intim ölelgetés után, megpróbáltam újfent felegyenesedni a gerendán. Lehet, hogy valaki levizezte volna, hogy csúszósabb legyen? vagy ami még rosszabb, egy előttem próbálkozó alak levizelte volna? Végül is abban a tömény szaké illatban, ami a szabad levegő ellenére oda rekedt, ráadásul a szaké keveredett egyéb szagokkal is, nem lett volna meglepő, ha különböző malőrök végtermékének a szaga már fel se tűnt volna. Mikor idáig jutottam, inkább nem gondoltam tovább, de Róka nem volt olyan tapintatos, mint amit a jelen helyzet megkívánt volna.
~ Végül is mibe feküdtél te az előbb?~ kérdezte kárörvendő hangon.
~ Nem is akarom tudni, köszönöm!~ morrantottam neki válaszul, miközben csak egy véletlen, ám igen szerencsés csusszanás menekítette meg a fejemet egy kés pengéje elől. Újfent ott csücsültem a gerenda ki tudja milyen, de mindenesetre csúszós tetején, és igyekeztem nem gondolkodni. Újfent először négykézláb tápászkodtam, majd onnan megpróbáltam felegyenesedni. Pár kilengés után végül csak sikerült egész szépen, már már emberi tartásba küzdenem magam. És innen mehetett a menet. A szépsége az egésznek az volt, hogy nem csak elölről voltam rohamozva. Megpróbáltam a kardtávomat felépíteni, minek következtében majdnem lepottyantam. Újfent kezes-lábas átnyalábolással sikerült csak fenn maradni. Szerelmetes szorításomon még az se enyhíthetett, hogy nem tudtam, milyen szegény léc. Elvégre, ha meg is becstelenítette valaki, nem ő tehetett róla, vagy mi a szösz...
Újfent lábra tornáztam magam, majd egy csodás kanalat lefejelve, végre el is indulhattam. Nem igazán nagylegényeskedhettem, vagyis inkább nem nagylányoskodhattam, ugyanis lássuk be lovagiasan, lüktető fejjel, szédelgő buksival komoly meló volt, hogy egyáltalán fenn maradjak. A lécet, amit nagy naivan fel hoztam fegyver gyanánt magamnak, már rég elröptettem, hátha neki legalább jobb lesz ezáltal, és innentől kezdve vagy fejjel, vagy tenyérrel, esetleg térdel, de néha gyomorszájjal hárítgattam az utamba került akadályokat. De akkor sem voltam hajlandó leesni! Nem és nem!

______________

Edzőterem - Page 3 B4axqh

spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Edzőterem - Page 3 Cl0te13400/15000Edzőterem - Page 3 29y5sib  (13400/15000)

Edzőterem - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 3 EmptyCsüt. Márc. 06, 2014 7:28 am

Alkeszosz Odaverosz  


Inni, mozogni, inni, futni, ugrálni, inni, meg az anyám picsáját! Beletörődve, hogy nekem nem való ez az akrobatizálás, meg sürgetett menetelés, úgy határoztam, hogy jelentősen lejjebb veszem a kollegák által diktált ütemet. Így hát, az elvárható kocogás helyett is, már-már a földön csúszva haladtam a következő, s következő italhoz. Szemtelenül kevés volt az ital, amit a nehezen megtett ténfergésemért kaptam, ám mintha csak hallotta volna a pia, amit gondolok, mintha egy-két cseppel mindig több lett volna benne. Nagyszerű, az istenek is szeretnek, s nem csak a mesterem óhajt kedvemben járni, efféle nagyszerű gyakorlattal!
A csatazajba betörő, égbekiáltó rikácsolás oly mértékben zavart meg, hogy egyből hasra is estem tőle. Több se kellett tőle, gyomromban kavargó különféle alkoholtartalmú, szénsavas, s nem szénsavas, meg egyéb módon kavarodó löttyök, amelyek, már egyébként is mihamarabb távozni szerettek volna a bulájból, most alkalmat érezték visszaszökni a bejárathoz, s tiltakozásommal nem foglalkozva indultak meg a szabadság felé!
Nekem se kellett több, gyakorolt és illedelmes alkoholista lévén, nem tétováztam azonnal az e-célból idehurcolt kukák felé szlalomoztam, hogy jó baráthoz méltóan ismét megajándékozzam az egyiküket a számomra már kellemetlenné váló italokkal! Hüvelykujjamat feltartva jeleztem a Mesterasszonynak, hogy várjon az eligazítással, amíg végzek ezzel a nélkülözhetetlen folyamattal.
Miután megszabadultam a feleslegtől rendkívül könnyűnek éreztem, s úgy tűnik nem csak jómagam véltem, így de még maga a gravitáció is. Ahogy gyalogoltam a csoporthoz, egyszer csak a levegőbe emelt s messze elhajított az átkozott erő! Ám nem csak egyedül ő volt a ludas balesetemben, ahogy ugyanis felkeltem, észrevettem a lábujjam elé rohanó mélyedést a padlózatban!
Miután harmadszori próbálkozásra sikerült felténferegnem, az észveszejtően ragaszkodó talajról, lépteimet kicsit megsietettve galoppoltam a többiekhez, hogy ott első osztályúan teljesítsem a kitűzött feladatot! Hamar gyorsan négykézlábra süllyedtem, s a vonal mentén végigmeneteltem! Elvégre az efféle rutinfeladatokból, nekem még józanul is felmentésem van, nemhogy bepállva!
Miután több-kevesebb sikerrel mindenki végigügyetlenkedett a feladaton, valamit hadoválni kezdett a Főnökasszony, amire mindenképpen oda akartam volna figyelni! Azonban a koncentrációval mindig is problémáim akadtak! Na mindegy, beletörődve, hogy egy-két dologról lemaradok, inkább ruhám rejtekéből elővéve gyorsban lehúztam egy doboz sört, amit aztán vissza is dugtam a helyére, elvégre mégsem akarom összeszemetelni, eme rendben tartott termet.
A feladat viszonylag egyszerűnek tűnt, s ki tudja, talán az is lenne, ha nem lenne már bennem annyi pia, mint egy kisebb kocsmában! Ahogy pedig egyre többet éreztem az elfogyasztottakból a testem elkezdett magától mozgolódni. Ami nem is lenne oly’ nagy probléma, ha közben nem kellene edzenem is! No, de nem azért jöttem, hogy problémázzak néhány feles émelygő következményein, hanem, hogy főnökömnek jó mélyen benyalva ötösre vizsgázzak ezen a felmérésen.
Nehezen, de törve nem fel kétballábaskodtam a pallóra, hogy onnét, már annál kevésbé szenvedve egy konyhai vajling unszolására leszerencsétlenkedjek róla. A földet érés, nem volt olyan szörnyű, mint amilyenre előzetesen számítottam, hiszen volt szerencsém puha talajt fogni az érkezés folyamán. Levontam a kellő következtetéseket az esetből, s rájöttem, megint be vagyok rúgva, mint a mikulás húsvétkor! Ami persze nem rossz, csak nem hasznos, sőt egyenesen nehezítő körülmény!
A hosszas várakozás után újabb és újabb sikertelen próbálkozás kísérte utamat, mígnem rá nem jöttem, hogy mi akadályoz a feladat teljesítésében! Az út során különböző használati tárgyak lengedeznek körülöttem, amik állandó jelleggel lelőknek az egyébként is nehezen haladó menetelésem során. Nehezemre esett megbarátkozni a gondolattal, hogy olybá kedvelt hadnagyom további akadályokat gördít elém, illetve elénk. De hát, épp ez lett volna a célja a hölgynek, hogy efféle helyzetben megtanítson minket megfelelően reagálni!
Újból felküszködtem a testem a magaslatra, s most már figyeltem a körülöttem ingadozó dolgokra. Ugyanakkor hiába tettem eképpen a testem valahogy egészen másfelé mozgott, mint ahogy azt én szerettem volna. Így pedig már megint, rögtön az első akadálynál lezúgtam a jól ismert párnák közé. Ahogy pedig ott feküdtem, enyhén élettelenül elmélkedni kezdtem jelen helyzeten. Egyértelmű, hogy a kiosztott misszió egy megfelelő terv és elemzés nélkül meghaladja képességeimet.
Először is külön vonultam a többiektől, hogy a zajaiktól elzárva nyugodtan tudjak agyalni, már amennyire az ment. Elsőként rágyújtottam egy cigarettára, hogy mégis kezdjek magammal valamit. A tüdőmbe beszökő nikotin pedig segített a gondolkodásban.
Először is, miképpen is kezdődött ez az egész, a mesterasszony összehívott bennünket hakuda-edzésre, s lerészegítve megpróbált minket arra a szintre juttatni, amikor a testünk külön él tőlünk. Talán az lenne a célja, hogy bírjuk a piát!? Vagy hogy rendkívüli gyorsasággal tudjunk kijózanodni, amennyiben szükséges!?
Ez is butaság, na mindegy, nézzük, ezután mi történt, egy egyszerű teszttel győződött meg arról, hogy valóban elég részegek vagyunk-e. Tehát, mindenképpen arról akart meggyőződni, hogy visszafordíthatatlanul részegek vagyunk, s ezután azonnal egy újabb feladattal bízott meg bennünket, ami kizárja azt a lehetőséget, hogy italbírásunkon kívánna javítani! Néha meglep, hogy milyen okos tudok lenni, de hát ez ezzel jár!
Belegondolva, hogy a hakuda a fizikai harcra összpontosít, aminek legmegfelelőbb az emberi test, s most ilyen állapotban egyértelmű jeleket ad, talán az lenne számára ez a kitűzött cél, hogy figyeljünk a szervezetünk által küldött apró jelekre, amelyek most sokkal erősebbé váltak.
Mire elnyomtam a cigarettámat a megfelelő tervezet meg is elevenedett lelki szemeim előtt. Először csak lassan indultam meg a deszkán, s hagytam, hogy a testem magától mozogjon. Csak enyhe belenyúlásokkal dolgoztam, s ez kezdetben eredményesnek is tűnt. Aztán hirtelen olyannyira figyeltem a különböző jelzéseket, hogy a felém közeledő húsvágó deszka leküldött a földszintre.
Onnét viszont már sokkal izgatotabban kecmeregtem ki, a rejtély helyes megfejtésének tudatában már az egész csak mókának tűnt. Megosztottan figyeltem az ingerekre, s az út közbeni akadályokra, így pedig nem is volt olyan küzdelmes az egész.
Végül többször is megcsináltam a pályát, hátha sikerül elsőként végeznem, s így elmenni a jutalomivászatra a hölggyel. S bár én nem láttam el az eredményt hirdető tábláig a Hana-sam mindenképpen feljegyezte a legjobb időmet.

______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 29
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Edzőterem - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 3 EmptyKedd Márc. 11, 2014 5:40 am

Nishi, Ryuutarou, Chiyo: 1000 LP
Mina, Shinrou: 500 LP
Hana: Tudomásom szerint első edzetésed, így erre még nem kapsz jutalmat, a következőre azonban igen.
A pontokat hakudára kell raknia mindenkinek.

______________

Edzőterem - Page 3 Amfhqb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




Edzőterem - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Edzőterem   Edzőterem - Page 3 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Edzőterem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke ::   :: 6. Osztag-