-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Emlékek tengerén hajózva

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te21950/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (21950/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptyPént. Márc. 30, 2012 8:09 am

Résztvevők:

  • Eliziana Aberquero
  • Ángel Del Olmo (NJK)
  • Adora Luna
  • Mai Cabaniz


Mesélő: Eliziana Aberquero

A küldetés felügyeli: Szayel Aporro Granz

Mesélői rész:

Eli, Adora, Ángel:
Adora az espadád azonnali hatállyal magához kéret egy nagyon fontos ügyben. Szüksége van rád egy küldetés teljesítéséhez. Eliziana Aberqueroval és fracciontársával Ángel Del Olmoval az espada szobájában találkozol, ahol Eliziana és Ángel felfedik a küldetés célját és miértjét. Az espada szándékában áll kideríteni, hogy tulajdonképp mi is leledzik hollow múltjában és, hogy ezt kiderítse Ángel szerzett egy állítólagos forrást, akinek segítségével fényt tudnak deríteni minderre. A tanácskozást követve a háromfős csapatotok rögvest elhagyja Las Noches területét és Hueco Mundo végtelen sivatagba indultok, hogy megtaláljátok azt a személyt. Első célpontotok egy labirintus szerű építmény. Az építmény mellett két torony foglal helyet. Az egyik rögvest előttetek emelkedik messze az építmény fölé, míg a második torony, a labirintus másik felén foglal helyet. Ugyanakkor a távolban olybá tűnik nektek, mintha homokvihar készülődne.

Mai:
Mindennapi szokásos teendőidet végzed, mikor gyanús mozgolódásra leszel figyelmes. Ekkor fedezed fel, hogy az 5. espada és két fraccionja épp Las Noches területét készülnek elhagyni. Ez a viselkedés felkeltheti a gyanúdat, hisz az új vezető érkezése nem mindenkiből váltott ki épp melegszívű reakciót, így akár az is lehet, hogy a három arrancar titkos információkat szolgáltat ki, vagy dezertálni akar. Mint az Exequilas tagja, kötelességed kideríteni, hogy valóban így van-e és ha szükséges akkor közbe kell lépned. Őket titokban követve te is eljutsz a labirintushoz hasonló építményig. A döntés itt a tiéd. Felfedve itt létedet kifaggadhatod az espadát és a két fracciont terveikről, vagy meglapulva és rejtekhelyeden maradva tovább kémkedhetsz utánuk.


Karakter:

Már megint ugyan az az érzés zaklat. Érzés, persze, már ha lehet ilyesmit mondani egy arrancart illetően. Ez egyfajta frusztráció a fejemben, hisz folyton az az érzés fog el, hogy a múltam, legalábbis az, ami hollowá válásomat követi, nem lenne valóság. Csupán egy árnykép, egy rémálom. Ugyanakkor az sem fér sehogy sem a fejembe, hogy mégis milyen okból kifolyólag van az emlékeim között egy olyan alak, aminek semmilyen köze nincs a láncaimhoz. A láncok mégse idegenek számomra, sőt olyanok, mintha a testem részei lennének, a személyem részei. Az emlékeimben mégsem esik még csak említés sem róluk, sőt, az emlékeim olyanok, mintha folyton egy ismétlődő filmet látnék. Minden momentumára, minden arcra és hangra emlékszem. De ez nem normális. Tulajdonképp bizonyos részeit el kellene felejtenem, vagy nem? Esetleg halála után a lélek mindenre emlékszik, ami történt vele? Még akkor is, ha nincs szíve? Nincs benne érzelem, amivel kötődjön hozzá? Ha idegen számára? Nem értem. Egyszerűen nem vagyok képes felfogni, hogy hogy is lehet ez valóság.
- Már megint elbambultál, Lizi. - hallottam Ángel hangját, majd éreztem, amint a mellkasomat egy erős ütés éri. El is felejtettem. Megint elmerültem a gondolataimban egy edzés közepette. Ez így nem jó, nem helyes.
- Bocsáss meg. Csak van valami, ami nagyon zavar. Az emlékeim. - védtem ki az újabb támadást, majd blokkoltam az azt követő ütését. Tulajdonképp valahol egy szinten vagyunk, meg talán nem is adok bele mindent, hisz ez csak edzés, nem élet-halál harc.
- Van egy megoldás rá, ha érdekel. - válaszolta az arrancar szinte már flegmán és teljes nyugodtsággal, mintha nem lenne olyan eget rengető dolog. Lehet, hogy másnak nem, de NEKEM igenis az. És az, hogy az a személy, aki talán a legközelebb áll hozzám, vagy legalábbis a legjobban ismer, egyetlen szót sem mond el addig, míg már az ideg összeroppanás szélén állok, hát, ha más nem, akkor ez a dolog roppantul fel tud idegesíteni. >.>
- És erről... csak most szólsz?! - ordítom le a fejét, valamint hirtelen felindulásból még az öklömet is sikerül összetalálkoztatnom az arccsontjával. Még egy ilyen titkolózó balféket, mint ez az Ángel. Legalább akkor közölhetne valamit korábban, ha látja, hogy a probléma milyen hatással van rám.
- Te ott! - intem magamhoz az egyik arrancart, aki hozzánk hasonlóan az aréna edzőtermében tartózkodik. Sündörögve közeledett hozzám. Legalább ő nem kezd el visszapofázni. - Azonnal indulj el Adora Lunához és közöld vele, hogy az espadaja látni kívánja. Tűnés! - Adtam ki az egyértelmű parancsot az arrancarnak és ösztönzésképp, egy barát engedtem el a füle mellett, hogy meg ne forduljon a fejében az esetleges nemleges válasz. Ángelnek csak egy intéssel jeleztem, hogy kövessen.
- Adora. Szükségem van a szolgálataidra. - térek egyből a tárgyra, miután a lány belép a szobámba. Se időm, se kedvem nincs most mindenféle köntörfalazásra vagy bármi ilyesmire. Egyrészt Ángelnek sikerült felhúznia, másrészt pedig lehetőségem nyílt, hogy megtudjam mi igaz az eddigi életemből és mi csupán illúzió.
- Küldetésre megyünk. A küldetés célja roppant egyszerű. Ki kell derítenünk az igazságot a múltammal kapcsolatban. Egy ideje folyton az a gondolat zavar, hogy valami, vagy esetleg semmi sem igaz abból, amire hollowá válásom óta emlékszem. Túl... szürreális. És mint a fraccionom, úgy gondoltam, jogod van részt venni a kutatásban és a végén esetleg megtudni az igazságot. - fejtettem ki neki a szándékomat. Közben pedig idegesen fel-le járkáltam. Nem jellemző rám ez a viselkedés, de most az izgatottság is közbejátszik, így érthető mindez.
- Nem értem , hogy mit várakozunk még itt. Indulás. - kaptam a fejemhez, majd jelezve az ágyamon pihenő láncoknak, azok rögvest elfoglalták az őket megillető helyüket a ruhám alatt, majd Ángel és Adora társaságában elhagytam a szobámat, valamint ezt követve Las Noches területét is. Bár én nem szándékoztam az út folyamán beszélgetést kezdeményezni, de ha Adora esetleg kérdéseket rakna fel, abban biztos voltam, hogy valamiféle választ adni fogok rá. Nem tudom, hogy ezek a válaszok mennyire kielégítek számára, hisz vannak információk, amiket én is kevésnek érzek, de egyszerűen nem tudtam többet kihúzni Ángelből. Ha lenne valami, amire azt mondanám, hogy lehetetlen, hát az az információszerzés a fraccionomtól. Hollow legyen a talpán az, akinek sikerül akárcsak egy betűt is kihúznia belőle.
- Ez az a hely? - állapodok meg egy szokatlan épület előtt jelezve a fraccionjaimnak, hogy ők is álljanak meg.
- Igen. Ez az a hely. - válaszolta Ángel tömören és csupán a messzeségbe bámult, míg én az épületet kezdtem el vizsgálgatni a szememmel, hogy hátha rájövök valamire vele kapcsolatban.
- Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy egy valamiféle jelzőszerkezetet kell keresnünk. De én semmit sem látok, ami alkalmas lenne erre. Ez csak egy régi épület maradványa, semmi több. Biztos, hogy itt kell keresnünk? - kérdeztem idegesen. De a férfi csak bólintott. Te jó ég! Legalább valami támpontot, vagy egy annyit, hogy hogy lehetek olyan hülye, hogy a tény nem szúrja ki a szememet szöveget mondana, nem pedig bólogatna, mint egy palotapincsi. Viszont legalább a remény él bennem, hisz Adora itt van a körünkben, így kissebb az esélye annak, hogy élve megbolondulok.
- Adora. - szólítottam oda magamhoz fraccionomat egy kis magánbeszélgetésre. - Szerinted sincs itt semmi, ami arra szolgálna, hogy jelezni lehessen vele bárminek is? - kérdeztem tőle komolyan, miközben a szemeimmel tovább fürkésztem az épületet, hogy hátha találok benne valamit, ami kiindulópont, vagy megoldást jelenthet esetleg ebben az ügyben. Vagy legalább egy iránymutató valamit, egy nyilat belerajzolva a homokba, vagy valamit.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te15400/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (15400/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptyKedd Ápr. 17, 2012 6:41 am

Las Noches méreteit minden arrancar lenyűgözőnek találhatja. A palota olyan hatalmas, hogy az épület több napi járásról is látszik a végtelen sivatagban. Hiába tűnik úgy, hogy talán néhány órányi gyaloglással el lehet érni, hiába halad valaki az irányába, egyszerűen nem ér közelebb. Ilyen elképzelhetetlen méretekhez képest egy, a külső falak tetején tartózkodó arrancar talán még kisebbnek is tűnt, mint egy porszem. Csupán apró pontnak tűnhetett a homoktenger felszínéről, gyakorlatilag észrevehetetlen, ha valaki nem tudja, pontosan merre keresse. És még ha fel is fedezik, azt már nem lehetett megállapítani, hogy éppen mit csinál. Mozog-e vagy csak egy helyben üldögél, netán áll? Onnan lentről ennek megállapításához sasszemmel kéne rendelkeznie az egyszeri járókelőnek.
Nevezett arrancar hosszú, barna hajába bele-belekapott az erős szél, ahogy szoknyája is zászlóként lobogott a légmozgásban. Gömbölyű domborulatai és kihívó ruházata egyértelművé tették, hogy nőnemű lényről van szó, ilyen távolságból már azt is meg lehetett állapítani, hogy mit csinált. Mozgása tele volt energiával, ahogy az orkán erejű széllel szemben küzdött és rúgásokat, ütéseket mért a levegőbe. Egyensúlyát tökéletesen megtartotta annak ellenére is, hogy a természet minden erejével azon volt, hogy lesodorja a fiatal lányt a tetőről. Monoton módon váltogatott két-két rúgás- és ütéstípus között, hajlékonysága és ereje is csodálatra méltó lehetett az egyszeri arrancar számára. Kézitusában nem sokan vették fel vele a versenyt Hueco Mundóban, csupán néhány espada, illetve főnöke volt nála erősebb ebből a szempontból. Főnöke, Eras Vanthor. Merthogy ha valaki a tetőről bámulta volna a lányt, külső jegyei és az arcára tetovált X-ből rájöhetett, hogy Mai Cabanizt, az Exequias tagját látja éppen edzeni.
Bármennyire is könnyednek tűnt "tánca", valójában keményen harcolt a széllel, erőfeszítése pedig ábrázatán is jól látszott. Ez volt a kedvenc helye, hiszen itt senki sem zavarta, és a körülmények is megfelelőek voltak számára a mostoha időjárás miatt. Így tudott a legjobban fejlődni. Most azonban vétett egy apró hibát, ahogy a szél a szemébe fújt néhány homokszemcsét. Elveszítette egy pillanatra a koncentrációját, és ez elég volt ahhoz, hogy balansza is felboruljon. Néhány pillanattal később a tető szélébe kapaszkodva találta magát a szédítő magasságban, csupán egy kezével tartotta magát, és a lábaival kalimpálva igyekezett fellendíteni magát. Jól tudta, hogy nem nézhet le, mert ha megteszi, biztosan elszédül és leesik a tériszonya miatt. Fogait csikorgatva húzta fel magát, míg végre sikerült megragadnia a peremet másik kezével is, aztán lábát is felvetette a tetőre. Még egy utolsó adag erőfeszítés, és felkászálódott, majd hasra feküdve pillantott le óvatosan a mélységbe. Lihegett, és hevesen kalapált a szíve az ijedtségtől. Ám érdeklődését magára vonta három apró pont, mely éppen ekkor hagyta el Las Noches főbejáratát. Szemét erőltetve kísérelte meg kideríteni, ki lehet ez a rejtélyes trió, de ebből a távolságból reménytelen volt, így sonidóját használva indult meg lefelé a tetőről. Valami azt súgta neki, hogy le kell ellenőriznie kik azok, és néhány emelettel lejjebbről kinézve az ablakon már tisztábban látszott a három árnyalak kiléte.
- Eli-sama...? - jegyezte meg magának kérdőn, nem volt róla tudomása, hogy az espadának volna engedélye arra, hogy elhagyja a palotát. Bár nem kételkedett a nőben, de Exequias-tagként kötelessége volt utánajárni annak, hogy mi az oka a váratlan távozásának. Seth megosztotta a közösséget, és hiába nem kedvelte ő sem, ha valaki tenni akart volna ellene, azt meg kellett akadályoznia. Las Noches békéje érdekében.
Hamar leért a kijárathoz, és tisztes távolságból követni kezdte a triót. Eli-sama és két fracciónja... A férfitől kirázta a hideg, pillantásait valamiért félelmetesnek tartotta, ám a kislányról nem tudott szinte semmit. Ő nem legyeskedett annyit Eli-sama körül, mint Ángel. Mondjuk ebből a távolságból kizárt dolog, hogy felfigyeljenek rá, nem is akarta felfedni a jelenlétét, csak türelmesen lépegetett utánuk a homokban, amíg meg nem érkeztek egy romhoz, melynek két tornya magasodott az égbe. Bele akart hallgatni a beszélgetésükbe, így megpróbált közelebb húzódni a dűnék rejtekében, majd egy leomlott falmaradvány mögé osont be, immár elég közel ahhoz, hogy hallhassa, mit beszélget a három alak. A jelzőszerkezet említése megszólaltatta a riasztócsengőket a fejében. Kinek akarnak jelezni, és miről? Tényleg lehetséges volna, hogy arra készülnek, elárulják az arrancarok birodalmát, és más lényekkel szövetkeznek? Esetleg egy hatalomra törő lidérccel? Óvatosan lesett ki a fal mögül, ő is keresni kezdte a jelzőszerkezet nyomát. Ám a nagy nézelődésben nem vette észre a homokba ágyazódott sziklát, melybe egy újabb lépést követően belerúgott. Fájdalmas kiáltás kíséretében zúgott el és bukott orra, és egy halk káromkodás kíséretében ugrott vissza a rejtekhelyére. Ha mázlija van, nem vették észre, de mivel ő is hallotta őket, nem valószínű, hogy nem jelentette be jelenlétét a kiáltása és a porfelhő, amit kavart Emlékek tengerén hajózva 4079864673
Vissza az elejére Go down
Adora Luna
Arrancar
Arrancar
Adora Luna

nő
Libra Pig
Hozzászólások száma : 57
Age : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo, Eli nyomában *.*
Registration date : 2010. Nov. 29.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 22. arrancar, Rinaaya kaguja *.*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te8000/15000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (8000/15000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzomb. Ápr. 28, 2012 2:16 pm

Miért van félelem? Miért van hűség? Miért van szeretet? Mire jók egyáltalán az érzelmek? Haszontalan, semmirekellő dolgok, amik csak legyengítenek, sebezhetővé tesznek. A dühtől nem látok tisztán, mégis, sokszor lepi el gondolataimat a vörös köd. Gyűlölöm. Gyűlölöm a gyengeséget, a befolyásolhatóságot és a rettegést, pedig ezek között élek évek óta. Ebből táplálkozom, így maradok életben, ez az én erőm és minden arrancaré. Kíméletlenül eltaposunk bárkit, aki gyengébb nálunk. Átlagos lélekenergia szintem van, ehhez képest sokkal többre lennék képes. Mögöttem áll egy erős espada, most inkább az idegesítő fracciontársamról ne beszéljünk. Eli-sama tanítóm és főnököm, én tisztelem és talán kicsit kedvelem is, annak ellenére, hogy az elején még féltem tőle. Persze akkoriban ez egyáltalán nem volt alaptalan, mégiscsak új voltam ezen a helyen, ráadásul az espada nem éppen mindennapi körülmények között fogadott annak idején. Sokat időt töltöttem a társaságában és már inkább tanulnám el tőle ezt a gyönyörű kegyetlenséget, mint hogy meneküljek előle.
- Takarodj, ha kedves az életed – morogtam a hozzám bekopogtató arrancarnak, felülve a kanapén.
Jeges pillantásaim és fenyegető hangom ellenére mégis be merészelt nyitni, ráadásul engedély nélkül! Éppen valami kellően kegyetlen halálnemen agyaltam, mikor eldadogta nekem, miért jött. Egyetlen név azonnal kiragadott gondolataim tengeréből az pedig nem más volt, mint Eli-sama. Az espada régen tartott igényt a szolgálataimra önként, általában én mentem hozzá valamiféle feladatért, hogy lássa, még élek és hasznára vagyok. Sőt, sokkal több dolgot megcsinálok, mint az a léhűtő Ángel, nem értem, ő ezt miért nem látja >.> Én egy jóval sokoldalúbb személyiség vagyok és ugyanúgy tudnék a nagy huszonnégy órájában körülötte legyeskedni, ha azt kívánná tőlem. Csak tűnne el a képből ez az idegesítő, talpnyaló féreg és teljes lenne az életem >.>
- Eli-sama! Itt vagyok, siettem, amint meghallottam, hogy szükséged van rám. Bármiben állok szolgálatodra! Ángel – biccentettem kimérten társamnak, aki lassan már úgy akaszkodott az ÉN espadámra, mintha csak valami levakarhatatlan bőrbetegség lenne.
Szinte már meghatottan hallgattam végig a küldetés lényegét és valóban, ha nem lett volna az túlságosan leereszkedő dolog az én szintemhez képest (na meg ha az az idegesítő hímnemű nem lett volna itt), talán még nagy örömömben szipogtam is volna kicsit. Mondjuk Eli-samát ismerve biztosan nem értette volna a helyzetet és falhoz vágott volna, hogy helyrerázódjanak a fejemben a dolgok, de bármit is gondolt ő, én azért örültem. Erősen igyekeztem azon, hogy kitörő örömömet visszatartsam, mert talán ha csak ketten lettünk a volna a szobában, ujjongani is nekikezdtem volna, de Ángel mindenbe bekavart, meg amúgy is, csak úgy a főnököm nyakába ugrani közel sem illendő.
- Nagyon… öhm… örülök, hogy így megbízol bennem, Eli-sama. Köszönöm, hogy hajlandó vagy velem ilyen nagy titkot megosztani *.* – hajlongtam, hálámat kifejezve, de gyorsan észrevettem magam és kiegyenesedtem.
Az ilyen szintű megalázkodás nem való a magamfajtának, még ha olyanról is van szó, aki fölöttünk áll. Szánalmas vagyok, mennyire ragaszkodom ehhez a nőhöz… de egyszer majd elszakadok tőle. Ha elég erős leszek, képes leszek rá egyenlő félként gondolni és első dolgom lesz a sárba tiporni ennek az Ángelnek az arcát. Sokszor elképzeltem már, hogy győzedelmesen ugrálok a homokban elterülő bálnatestén, Eli-sama pedig megdicsér és bevallja, hogy ez az egész csak azért volt, hogy kihozza belőlem a legjobbat, valójában és vagyok a kedvenc fraccionja, Ángel pedig határozottan idegesíti, és ha kedvem tartja, meg is ölhetem.
Gyerekes álom csak az egész, jobb lenne, ha az előtt elfelejtem, mielőtt beleélem magam. Megráztam a fejem és inkább az útra koncentráltam, így időben le is cövekeltem a torony előtt. Érdeklődve járattam körbe a szemem a két tornyon és a köztük lévő helyen, de én sem nagyon láttam, merre tovább.
- Hallottad? Engem kérdezett Cool El is mehetsz, te csak iránytű voltál, izomagy. Rám van szüksége az espadámnak, senki másra – mormogtam oda Ángelnek elégedetten elmosolyodva, hogy lehetőleg Eli-sama ne hallja.
Alaposabban szemügyrevettem a környéket, egy pár lépést el is távolodtam tőlük, aztán visszasétáltam, néha megböködtem a torony falát a bot végével, de semmit nem találtam, ami hasznunkra lehetne. Egészen belelkesültem valami ezüstösen csillanó dolog láttán, de amikor közelebb nyargaltam kiderült, hogy csak a fém boton csillant meg a fény, úgyhogy tévedtem. Alig, hogy megtörten visszasétáltam, hogy bejelentsem bukásom, valami hangos kiáltás után, hatalmas porfelhővel lezúgott a dombról, tőlünk nem is olyan messze. Gyanakvóan csúsztattam fegyverem a biztonság kedvéért újra tenyerembe és léptem Eli-sama elé védelmezőn, bár nem éppen takartam ki két társamat „hihetetlen” méreteimmel.
- Ki van ott? Leselkedsz utánunk? Bújj elő, gyáva féreg! – mutattam a bot végével fenyegetően a porfelhőre.
Bár lehet, az egész alaptalan volt, mert lehetett valami állat is vagy a hollow faj egy ostobább képviselője, más néven ebéd, de bíztam benne, hogy viszonylag értelmes lény, amin bizonyíthatom Eli-samának hűségemet, hogy képes vagyok bárkivel megküzdeni azért, hogy megvédjem őt. Jó, nem bárkivel, de azért a nálam gyengébben nagy részével, meg egy-két olyannal is, aki kicsit erősebb nálam. Pláne, hogy kéznél van valamelyik bábom, aki készségesen meghal helyettem, de most sajnos egy sincs itt…


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te21950/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (21950/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptyVas. Május 13, 2012 5:17 am

Mesélés:

Mivel Mai "felfedte" kilétét, így immáron elméletben egyben van a "csapat". Eliziana rajtad áll, hogy figyelmen kívül hagyod-e az arrancart, vagy pedig kivallatod, hisz te vagy vezető pozícióban. Viszont bárhogyan is teszel végül folytatnotok kell az akciót, hisz Ángel határozottan kijelenti, hogy sietnetek kell.
Az előttetek álló feladat csak ránézésre tűnik nehéznek. A romok valójában egy labirintust rejtenek magukban, melynek a közepén található az a szerkezet amelynek beüzemelésével aktiválható a jelzőszerkezet. Viszont ahhoz három személy kell, akik egyszerre üzemelik az be. Ugyanakkor a labirintusnak is megvannak a maga szabályai. Egyszerre csak egy személy tartózkodhat a kijárat és a középpont között, és amíg el nem jut a középen levő szerkezetig, vagy ki nem lép a bejáraton, addig a bejáratot egy pajzs védi meg attól, hogy bárki más is használhassa. Aki átlép a bejáraton rögvest úgy érezheti, mintha máshol járna, hisz a labirintus falain belül erős szélfújás és szélörvények vannak. Az első nehézség is ehhez a szélhez kapcsolódik amivel a benntartózkodónak szembe kell néznie, ugyanis az erős széllökésekhez borotvaéles pengék is csatlakoznak véletlenszerű időpontba, melyek a hierrot is könnyedén át tudják szelni. A labirintus másik csapdája pedig az, hogy aki elemelkedik a padlózatot képző kőlapokról, azt büntetésként egy, az eddigieknél sokkal erősebb széllökés egészen addig visszalöki, amíg a bejáraton keresztül ki nem esik a labirintusból.

Emlékek tengerén hajózva 610px-All_trial_1.0
//A labirintus, a két torony és középen a jelzőszerkezet.//

Karakter:


Fogalmam sincs, hogy miért nem lepődök meg azon, hogy valaki követett. Amilyen idők most járnak mindenkiből kinézik, hogy áruló, vagy, hogy valami sötét ügyön dolgozik. Persze nem azt mondom, hogy most mindenki bízzon meg száz százalékig mindenkiben, hisz az egyenlő lenne azzal, hogy értelmét vesztené hollow létünk, viszont ezt még én is túlzásnak érzem. A saját hazámban űzött vadként élni, azért azt még én is túlzásnak érzem.
- Adora... - állítom félre kezemmel a fraccionomat és egy eléggé vádló tekintetet is megengedek felé. Semmi szükségem arra, hogy "megvédjenek". Ha arra szorulnék, akkor hamarabb vágnám el a saját torkomat, mint, hogy megengedjem azt. Ugyanakkor persze a láncaimat a homok alatt küldtem el a hang irányába. Remélhetőleg a meglepetés, mely a láncaim megjelenéséből adódik, majd segít nekem elkapni a követőnket, vagy minimum egy annyit elérek, hogy megmutassa magát.
- Ki vagy? Neutral - faggatózok végül. Az arca valahonnan ismerős számomra, viszont nem igazán szoktam megjegyezni azok nevét akiét nem akarom. Tenyerem kinyitásával jelzem a láncaimnak, hogy visszatérhetnek énhozzám.
- Miért követtél? Egy espadanak már magánélete sem lehet? - vágtam a fejéhez a kérdéseket, miközben a romhalmaz bejáratát tanulmányoztam. Azután, hogy megmutatta magát, már nem is érdekelt annyira, csupán kíváncsi voltam arra, hogy mit feltételez a távozásomból.
- Sietnünk kéne. - jegyezte meg Ángel és ezzel sikeresen megtörte azt a gondolatmenetemet, amire ár magam sem emlékszem. :/
- Nem mondod! És mégis merre. Te voltál aki idevezetett, legalább valami támpontot adhatnál, señor misterio. Neutral - böködtem a mellkasát a férfinek. Mégis hogy képzeli, hogy siettet? Neutral Idevezet, hogy itt kell lennie annak a jelzőszerkezetnek, aztán meg még ő siettet. Ha ennyire tudja, hogy itt mi hogy működik akkor mondja el és máris nem kell időt pocsékolni arra, hogy megkeressük a megoldást.
- Onnan segítek. - Intett közelben levő toronyféleség irányába és sonidot használva annak a tetején állapodott meg. Még tiszta szerencse, hogy a maszk az arcomon volt, hisz legalább az el lett takarva, hogy leesett az állam. Egyszerűen faképnél hagyott.. ez... ez... ez... jellemző. >.>
- Hmpf... - tettem karba a kezeimet, majd szembeálltam a romhalmaz bejáratával. Fogalmam sincs arról, hogy mi várhat ránk odabenn. - Előre megyek. Ne merészeljétek szétszedni egymást és majd gyertek utánam. Ez parancs. - szűkültek össze a szemeim az utolsó mondat alatt, majd mély levegőt véve léptem át a kapuféleséget.
- Mi a...? - lepődtem meg, hisz kellett egy kis erőfeszítés ahhoz, hogy az erős szél ne lökjön vissza. Gyűlölöm a szeles helyeket. Neutral Persze ez cseppet sem jelentette azt, hogy meghátrálok. Megküzdve a széllel masíroztam előre, viszont útközben sikeresen találkoztam a következő "akadállyal". A felém tartó pengét a karommal próbáltam védeni, de az, hogy éreztem amint a penge belevág a karomba azt jelezte, hogy ez nem túlságosan jó ötlet. így nem maradt hát esélyem, mint a bé tervet használni. A láncaim előbújva a ruhám ujjából szolgálták a védelmet. Csupán annyit kellett tenniük, hogy kivédik, vagy elhárítják a pengéket. Természetesen végül sikerült elérnem a labirintus közepét ahol ismét szélcsend uralkodott. Igazán furcsa ez az építmény. :/
- Elkélne egy kis segítség! - kiáltottam ki, hisz megvizsgálva a szerkezetet konstaláltam, hogy ahhoz, hogy üzembe helyezhessük legalább hárman kellünk. Így jobb ötlet híján leültem az egyik fal tövébe, míg azt vártam, hogy a "csapattársaim" megérkezzenek.

//Bocsánat hogy idáig tartott megírni a következő kört >< Remélhetőleg ezután már nem lesz hasonló, igyekszem elkerülni ._.//
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te15400/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (15400/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptyCsüt. Május 17, 2012 10:02 am

Figyelmetlensége miatt halkan átkozta magát, miközben a falhoz lapulva bújt meg a romos faldarab mögött. Olyan hibát vétett, amit az Exequias tagjaként nem nagyon engedhetett volna meg magának, bár a halk lopakodás sosem volt az erőssége, sőt, kifejezetten utálta, hogy sunyi módon kell lapulnia és figyelnie. Ez egyszerűen nem neki való volt, ő sokkal inkább volt harcos és az alakulat ütőereje, aki az árulókra lecsap és végez velük, majd felfalja őket. Ettől az alattomos résztől szimplán viszolygott, kész gyávaságnak tartotta a rejtőzködést. Most viszont nem volt más választása, ha ki akarta deríteni, hogy Eli-sama miért jött ide és kinek akar jelezni, ám figyelmetlensége vagy pusztán a tudatalattija ellenkezése okán közel került hozzá, hogy lebukjon. Végül eszébe jutott, hogy a legokosabb az lenne, ha minél gyorsabban rejtekhelyet váltana, de mire megmoccant volna, váratlanul láncok törtek elő a homokból és fonódtak a teste köré, nem kis ijedtséget okozva nála. Sikítozva-kapálózva próbált kiszabadulni a fogságból, a meglepetéstől és a láncok érintésétől pánikrohamot kapva, ami csak azután múlt el, miután a béklyó visszahúzódott. Lihegve rogyott le a homokba, és csak azután nézett fel, hogy heves szívverése lenyugodott, noha szemében még mindig ijedtség tükröződött. Félt az érintéstől is, ahogy annyi mindentől, bár ez a fóbiája nem volt olyan heves, mint néhány másik, csupán a meglepetés ereje okozta pánikolását.
- Mai Cabaniz - szólalt meg szűkszavúan a kérdésre. Hovatartozását feleslegesnek ítélte hozzátenni, hiszen az X az arcán jól látható és feltűnő helyen volt, és egyébként is ismerte már őt az espada innen-onnan, legfeljebb a nevét nem jegyezte meg. Végül fújt egy nagyot, és felegyenesedett, hogy ne úgy nézzen szembe Eli-samával, mint valami megalázott utolsó féreg. Tekintete határozottá vált, ahogy kihúzta magát.
- Nem tudok róla, hogy engedélyt kaptál volna a palota elhagyására, Eliziana-sama. Az Exequias tagjaként magyarázatot kell kérnem a hirtelen távozásod okára - felelte a kérdőre vonásra rideg tekintettel és magabiztos kiállással. Espada és tisztelet ide vagy oda, még a nő sem tehetett meg akármit, főleg ezekben a vészterhes időkben, mikor Sethnek köszönhetően szétszakadni látszott a társadalmuk, legalábbis részben. A férfi azonban félbeszakította a társalgásukat, amit nem különösebben szívlelt, ám csak pillantásával fejezte ki, hogy nem tetszik neki a sietség. A fracción nézésétől egyébként is kirázta a hideg, így észrevétlenül igyekezett a vörös hajú lányka mögé helyezkedni.
- Értettem, Eliziana-sama - vette tudomásul a parancsot. Egyelőre nem volt bizonyítéka arra, hogy valami rosszban sántikálna az arrancar, így engedelmeskednie kellett neki. Viszont ettől függetlenül várta a magyarázatot is, remélhetőleg majd bent megkapja. Összefont karokkal sétált a bejárathoz, amit egy erőtér fedett le, miután Eli-sama belépett rajta, és végigsimított rajta. Masszív erőt sugárzott, biztos volt benne, hogy nem lenne képes áttörni. Szúrós szemmel fordult a libához, aki vele maradt és meredt rá, hosszasan méregetve őt, mielőtt megszólalt.
- Te, ha tudsz valamit, mi ez az egész, ne rejtegesd előlem, kusomushi Neutral - illette cseppet sem kedves hangnemben az ismeretlen lányt, akitől legalább annyit elvárt, hogy bemutatkozzon, elvégre ő is megtette. Gyengének tűnt, és ez éppen elég volt számára, hogy lenézően bánjon vele, pláne miután olyan kedvesen fogadta a jelenlétét az előbb. Cseppet sem érdekelte, hogy ez a pöttöm bolha Eli-sama fracciónja. Rövidesen viszont meghallotta az espada hangját bentről, és az erőtér is megszűnt az ajtó előtt, így ellentmondást nem tűrően indult meg a bejárat felé.
- Én megyek előbb, nehogy valamivel megpróbálkozzatok, amíg nem vagyok ott, nyomorékok Neutral - lökte odébb a kiscsajt és be is lépett, hogy aztán neki is lökődjön az újra feltűnő pajzsnak maga mögött. A szelet érezve elvigyorodott, nem sokkal ezelőtt sokkal komplikáltabb dolgokat csinált ekkora légmozgásban, mint a járás, így nekifeszült és elindult előre. Egészen addig, amíg fájdalmat nem érzett a lábszárán. Lepillantva egy sebet vélt felfedezni, és röviddel később megoldódott a rejtély, hogy mégis mitől sérült meg, amikor csak a reflexeinek köszönhette, hogy egy szembejövő kés elől elhajolt. A kihívás persze nem zavarta, inkább csak szélesebbé vált a vigyora, és nem a pengék szopogatásától. Élvezte, hogy nem csak egy sima séta várt rá, ám mikor a következő kést egy tökéletesen kivitelezett rúgással ártalmatlanná tette, felerősödött a szél váratlanul és tágra nyílt szemekkel tapasztalta, hogy úgy fújta el, mintha papírból lenne. Nem haladt túl sokat, így annyira nem bosszankodott miatta, hogy kirepült a folyosóról a homokba, még koordinálni is tudta a mozgását, hogy talpra érkezzen.
- Pfff... neked kuss >.> - szólt rá arrancar társára, mielőtt esetleg ki akarta volna röhögni, aztán már rohant is vissza vigyorogva. Előkapta tőreit is, és immár azokkal hárította a felé tartó pengéket, miközben előretört. Csak az bosszantotta, hogy olyan sok volt a kanyar, egy idő után már nem tudta volna megmondani, merre is van a kijárat :/ A kitartó küzdelemnek azonban megvolt a jutalma, és néhány hosszú perc és kihívást jelentő fémcsattogtatás után beesett a középen lévő terembe néhány csúnya, vérző seb árán.
- Vííííí~ *.* - nyilvánult meg élvezetéről tanúskodva, majd leült és a sebeit kezdte nyalogatni, szó szerint - Eliziana-sama, mi a franc ez az egész? - pillantott fel egy pillanatra, hogy ezt megkérdezze, aztán folytatta a tevékenységét, hogy megtisztítsa a sérüléseit.
Vissza az elejére Go down
Adora Luna
Arrancar
Arrancar
Adora Luna

nő
Libra Pig
Hozzászólások száma : 57
Age : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo, Eli nyomában *.*
Registration date : 2010. Nov. 29.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 22. arrancar, Rinaaya kaguja *.*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te8000/15000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (8000/15000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptyCsüt. Jún. 28, 2012 4:43 pm

Engedelmesen léptem hátra, fejem kínos pírral arcomon hajtottam le. Nem akartam megbántani Eli-samát! Én nem! Minden a porfelhő és a használhatatlan férfiegyed hibája, főleg a semmire sem jó égimeszelőé! >-> Nem is értem, az ÉN espadám hogy tűr meg maga mellé egy ilyen semmirekellő alakot, amikor jól látszik, hogy egyáltalán nem segít neki, csak pimaszkodik. Merészel így viselkedni a saját felettesével! Arcátlan! Egyszer, ha nem fog végre Eli-sama közelében ólálkodni, mint valami türelmes emberrabló vagy cukros bácsi, majd akkor, ha nem lesznek következményei, megtanítom én arra, mi a tisztelet, meg én! Egyszer kerüljön csak a bo-m ügyébe és nem fogja ám megköszönni. Ha majd megy árulkodni Eli-samához, mint az jó kislányhoz illik, én aztán nem fogom letagadni. Amúgy sértené Ángel büszkeségét, hogy megverte egy kislány, tudom jól, de örüljön, hogy nem falom majd ott helyben fel! Csak azért nem fogom megtenni, mert tudom, valamilyen teljesen érthetetlen okból az espadám ragaszkodik hozzá, gondolom akar tőle valamit, különben nem tűrne meg maga mellett egy ilyen férget, mint amilyen ez is.
- Ha Eli-sama nem akarja elmondani az okaid, ne kérd számon őt! Hogy van bőr a képeden így beszélni vele? – rontottam neki a lánynak, azonban csak szavakkal.
Tudom, felettesem nem díjazná, ha helyben széttépném, pedig szívességet tennék neki. Nem érdekel az X az arcán, ami hovatartozását jelzi, akkor sem vagyok hajlandó elfogadni, hogy csak úgy megkérdezi, mi dolgunk van erre, mikor semmi köze hozzá. Én nem félek tőle, még ha Exequias tagja is, olyan könnyedén lebuktatta magát az előbb, ahogy én még ha akarnám sem tudnám, nem voltam hát hajlandó elismerni az erejét. Amíg nem láttam, hogy a száján kívül mást is képes használni, esetleg azt a borsónyi, összeaszott agyát, addig levegőnek fogom nézni. Egyébként is lekezelően bánnék vele, bár ha nem ilyen körülmények között találkoztunk volna és nem bánt volna ilyen arcátlanul az espadammal, még kedvelném is, mert tetszik a féktelensége és hogy nagyjából egy magas velem. Mg Eli-sama is beelőzött ezzel a furcsa kinézetváltozással! T^T
- Biztosan jó ötlet… – nyúltam az espada után kissé félénken, de inkább nem mondtam végig.
Úgyis tudtam, mi lenne a válasza, így csak egy lemondó sóhajjal támaszkodtam a bo-ra, mely hűséges társam volt eddig a harcok során. Ellenséges, szúrós pillantásaimmal hol a fent gubbasztó arrancart illettem, hol a tőlem nem is olyan messze ácsorgót, aki éppen szemügyre vette a bejárást eltakaró védelmet.
- A nevem Adora Luna, a 22. arrancar vagyok! Szerencséd, hogy Eli-sama megtiltotta, hogy egy ujjal is hozzád érjek, különben helyben széttépnélek – morgolódtam dühösen. – Miért árulnám el? Nem bízom benned, nincs rá semmi okom, hogy tovább adjam, amit az espadám mondott nekem. Vagy tán fenyegetsz? Szembeszállsz a paranccsal? – mosolyodtam el gúnyosan, felegyenesedve a botnak támaszkodásból.
Valamennyire tisztában voltam én is az erőviszonyokkal és számítottam rá, hogy ha esetleg rám támadna, nem valószínű, hogy én győznék, hacsak nem taktikázok nagyon ügyesen. Ha viszont nem lenne időm gondolkodni vagy tervet kieszelni a legyőzésére, bajban lennék, mert a nyers erőmre támaszkodni nemigen tudok – lévén nekem olyan nincs.
- Merészelsz? Megállj csak! Ha csak csúnyán nézel Eli-samára, míg nem vagyok bent én is, nagyon megbánod! – fenyegetőztem, utána kiáltva, bár nem tudtam, ez a valami kizárja-e a hangokat is vagy csak olyan, mint egy ajtó, nem enged átmenni.
Magamban morgolódva vártam, a homokot piszkálva cipőmmel, hogy kicsit elűzzem unalmam. Valójában én sem voltam benne teljesen biztos, Eli-sama miért is jött pont ide, én csak követtem őt, akit viszont ez az Ángel rángatott az orránál fogva. Nem értem, hogy nem veszi észre, hogy másik fraccionja teljességgel használhatatlan és csak a gond van vele, főleg hogy állandóan a nyakán lóg, mint valami levakarhatatlan pióca. Ha egyszer rám ragadna egy ilyen „élősködő” én úgy szabadítanám meg a fejétől, amilyen gyorsan csak lehetséges. Miért bízik meg benne? Csak egy nagy, senkiházi melák >->
Meglepetten kaptam fel a fejem és ugrottam pár lépést hátrébb, ahogy a védőfal hirtelen megszűnt és már léptem volna be, mikor Mai úgy reppent ki onnan, mintha valaki fogta és kihajította volna, akárcsak egy játék babát a szemetesbe szokás. Tenyerem a szám elé emelve próbáltam elfojtani a belőlem feltörő gúnyos kacajt, hiszen jól nevelt vagyok, ami róla közel sem mondható el.
- Annyira borzalmas ízed lenne, hogy még a labirintus szörnye is kiköpött? – fintorodtam el gúnyolódva, jót derülve ügyetlenségén.
Ennek ellenére nem hagyta, hogy előremenjek, így hát az „ajtó” mellett a falnak dőlve vártam, hogy újfent visszaessen és beelőzhessem vagy túlérjen végre az építményen és minél előbb én is ott lehessek velük. Nem akartam lemaradni semmi fontosról és ezért sem volt ínyemre, hogy hátrahagynak, mintha nem is lennék fontos, csak egy kolonc, pedig Engem Eli-sama kért meg, hogy tartsak vele ebben a küldetésben és Mai a betolakodó, aki csak úgy közénk toppant!
Többször nem kaptam vissza a lányt, nem is kértem volna, ami azt illeti, de hamarosan eltűnt a védőmező és én is beléphettem az építménybe. Alig, hogy bekerültem a falak közé, mintha pont hogy egy ház csupasz tetejére másztam volna fel éppen, teljes káosz uralkodott odabent. Hosszú ujjú egyenruhám cibált a szél, szoknyámat rendszeresen felfújta, ahogy nekiveselkedve, igyekeztem előrébb jutni. Amint az első fordulóig sikerült elküzdenem magam, a széllel harcolva már ekkor kezdtem fáradni, pedig még láttam a pajzsot, ha hátrapillantottam. Erőt véve magamon, egy nagy levegő után gyorsabban lépdelve veselkedtem neki az örvénynek, azonban ahogy csukott szemmel igyekeztem egyre előbb jutni, egyetlen villanásnyi fájdalmat éreztem, nem mást. Arcom meglepetten torzult el, ahogy ujjaimmal odanyúltam és szemeim elé emeltem őket, egy kis időre megállva, azt találtam, ami számítottam – vért. Valami megvágott, a szél süvítésébe pedig most alig hallható hang vegyült, fémes villanással figyelmeztetve a közelgő veszélyre, de nem volt már időm elugrani, oldalam felhasította a következő penge. Azonnal megindultam előre, folyamatosan figyelve a következő támadást, jobb kezem ujjait felsértett oldalamra tapasztottam haladás közben, azonban nem volt mély a seb, azt éreztem. A következő, felém repülő pengét immár sebtében kihúzott botommal térítettem el, fém csilingelt fémen, rég hallott, szép dallam.
Lendületesen tovább haladva, a cikk-cakk végére érve, azt kezdtem hinni, innen már az egész gyerekjáték, ha egyszer idáig eljutottam. Bár mindenhol ugyanúgy tépett a szél, igyekeztem a fal mellé húzódni, ahogy csak tudtam és az mentén haladni tovább. Újabb kés repült ezúttal sérült oldalam felé, túl lomhán fordultam oda és fel is szisszentem az érzésre, túl közel volt, ha nem ugrom el előle levágta volna a csuklóim. Elrugaszkodva a földtől, ellendültem a penge útjából, de a következő pillanatban döbbenten vettem észre, hogy szinte repülök, amilyen sebességgel felkapott a szél, akár egy falevelet és kihajított. Diszkréten szentségelve áldottam meg mindenfélével a labirintust és annak megalkotóját, miközben a bo-ra támaszkodva felálltam és kicsit megszemléltem homokos sebeim, egy dühösebb mordulás után újfent nekivágtam az útvesztőnek, immár sokkal élesebben figyelve a közelgő veszélyekre. Akárhogy igyekeztem, nem sikerült rendszerességet felfedeznem bennük, ellenben Rinaaya amatőr csapdájával, így csak érzékeimre tudtam támaszkodni és az erőlködéstől kissé lassult reflexeimre, amik egyébként sem voltak kiemelkedőek, mert igaz, vadászat során szükségem van rájuk, de egy harcban inkább használom az eszem, mint a testem, sokkal jobban szeretem, ha valaki más intézi el nekem a piszkos munkát vagy esetleg valami csapda, amibe a borsónyi agyú, gyanútlan aljaféreg egyenesen belesétál.
Végül kezdeti sebeimet minimum megtriplázva, egy utolsó támadás eltérítése után én is betaláltam végre a labirintus végére, ahogy nem tombolt ez az orkán, ami odakint. Igyekeztem felmérni a terepet és megnyugodva konstatáltam, hogy az engem arcátlanul beelőző arrancar lánykának sincs kimondottan kevesebb sebe nálam, róla pedig szemöldököm értetlenül felhúzva pillantottam át a furcsa szerkezetre. Az leesett, hogy valószínűleg ez az, amit kerestünk, jelzőszerkezet, sőt azt még egy ostoba is láthatta, hogy gombok vannak rajta, ezért kellettünk hárman. Kíváncsi lettem volna, van-e hozzá valami feladvány vagy ilyesmi, ami alapján be kell indítani, mert gondolom nem teljesen véletlenszerűen működik, az túl egyszerű lenne.
- Eli-sama te tudod, hogy kell működésbe hozni? Gondolom Ángel ebben is rendkívül segítőkésznek bizonyult – morogtam csak magamnak rosszmájúan. Nem bírtam elviselni, hogy mindig körülötte legyeskedik, de van arca így félrevonulni, de a segítsége kéne.


Spoiler:
Vissza az elejére Go down
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te21950/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (21950/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzer. Júl. 04, 2012 4:14 am

Mesélés:

Mindhármótoknak sikerült bejutni a labirintus közepébe, viszont ott egy újabb kihívás következik a számotokra.
- Egyszerre kell mindegyikőtöknek a megfelelő irányba állítani a három kapcsolót a szerkezet tetején. - válaszolta meg a toronyról Eliziana fracciónja Adora kérdését. Ha megnézitek a szerkezetet valóban található a tetején három lyuk, ahova egy kéz fér be. A lyukat körbe üvegbúra borítja, hogy láthassátok a szerkezetben levő kapcsolót. Mind a három kapcsoló ugyan úgy néz ki. Egy nagy fogaskerék közepén található egy fogantyú, ezzel lehet irányítani a kapcsolót. A fogaskeréken még ugyanakkor található négy festett nyíl a négy égtáj irányában. Minden nyíl alatt található egy római szám 1-től 4-ig, viszont mindegyik fogaskeréken más-más sorrendben. A fogaskeréken kívül az üvegen keresztül még lehet látni egy másik fogaskereket, amihez tökéletesen illeszkedik a kapcsolóval ellátott.
- A lényeg, hogy gyorsan csináljátok. Veszélyes szerkezet. - adja meg a következő támpontot Ángel, majd végérvényesen hallgatásba burkolózik. De a figyelmeztetése valós ha az aktiválás után nem vagytok elég gyorsak ahhoz, hogy időben kihúzzátok a kezeteket a szerkezetből, akkor súlyos sérülést szenvedhettek el általa, hisz ha a fogaskerék mind a négy oldala eléri a másikat akkor két borotvaéles penge zárja le a lyuk tetejét.

Ha sikerül aktiválnotok a szerkezetet akkor az hangos zúgással lép működésbe, ezt követően pedig a labirintus másik felén lévő toronyból egy hatalmas vörös kristály emelkedik ki, ami ezután, világító toronyhoz hasonlóan, vörös színű fénycsóvát enged ki magából és kezd el forogni körbe-körbe. Ekkor már könnyedén ki tudtok jutni a labirintusból, akár arra amerre beléptetek, vagy felfelé, a falakon felmászva is.
Kiérve egy hatalmas homokvihart láttok meg közeledni, viszont lehetőségetek sincs elmenekülni előle, mert valami ismeretlen technika hatására mindnyájan elvesztitek az eszméleteteket. Ezt követően, pedig egy hatalmas hajó bontakozik ki a közben odáig elért homokviharból, ami ezután el is csillapodik és a jelzőszerkezet is leáll.
Emlékek tengerén hajózva Sailing_The_Desert_by_Gate_To_Nowhere
- Tömlöcbe velük! Az espadát pedig kötözzétek a főárbochoz. - adja ki a parancsot egy fekete hajú arrancar férfi, miután megvizsgálta, hogy mindnyájan elvesztettétek-e az eszméleteteket. Hamarosan két másik arrancar is megjelenik és teljesítik a parancsot, majd mikor a parancsot kiadó arrancar is visszatér a hajóra, a homokvihar ismét életre kel és a hajóval együtt eltűnik.

Adora és Mai:

A hajó belsejében tértek magatokhoz. Külön-külön egy-egy kisebb farácsokkal körbevett cellában. A kitöréseteket nem gátolja meg semmi, hisz a farácsok egy erősebb ütés hatására könnyedén összetörnek. A nehézség viszont csak ezután következik, hisz valahogy fel kell jutnotok a fedélzetre, ehhez pedig egyedül egy ajtón keresztül vezet az út, ami felől furcsa és erős reiatsut érzékelhettek csak. Ha a közelébe mentek, akkor egy mély, recsegő hang szólít meg titeket.
- Arrancarok, ha kiálljátok a próbát továbbmehettek. Vállaljátok? - teszi fel nektek a kérdést. Ha igenlő választ adtok, akkor kinyílik az ajtó és erős fény borít be mindent ezzel elvakítva titeket.

Eliziana:

A főárbochoz kötözve térsz magadhoz. Melletted áll az az arrancar, aki kiadta az elfogásotokra való parancsot. A másik két arrancar egy hordó mellett állva kártyázik, nem is törődve veletek.
- Felébredtél, hercegnő? - érdeklődi meg a férfi, miután észreveszi, hogy magadhoz tértél és eléd sétál.
- Nincs miért dühöngened, úgysem menekülhetsz a sorsod elől. - ragadja meg az arcodat, majd az ajkait a tiédhez érinti. Ahogy a fraccionodnak és a másik arrancarnak, úgy neked is esélyed van a szabadulásra, hisz az árboc is fából van és csak egy egyszerű kötéllel kötöztek hozzá, valamint a láncaid is használható távolságban vannak tőled.

Poszt:


Igazán unalmasan telt el az az idő, míg egyikük végre beért a labirintus közepébe. Meglepetten vettem észre, hogy az exés csajnak nehezére esett megküzdeni a labirintus pengéivel. Az ember valahogy többet vár Las Noches kutyáitól.
- Tudomásomra jutott, hogy van egy hely Hueco Mundoba, ahol tartózkodik egy valaki, aki képes felszínre hozni a hollow létem valódi emlékeit. Hogy is mondjam, mostani emlékeim inkább illúziók, mintsem valóságos megtörtént események. Gondolom ez a szándék nem tartozik bele, a Las Noches elárulása dologba a szótáradban. - válaszoltam egyhangúan. Egyelőre feltehetőleg szükségem volt erre a lányra az elkövetkezendőkben, úgyhogy semmi értelme nem lett volna megölni, vagy elüldözni. Persze közben fraccionom is megérkezett, azon, hogy ő sincs túl jó állapotban, már nem lepődtem meg. nem épp a nagy fizikai harcosok közé tartozik.
- Hallottad. Munkára. - az első szó Adorának szólt a kérdésére válaszolva, a második már a Mai nevű arrancarnak is. Egyetlen ugrással értem el a szerkezet tetejét és különösebb meghátrálás nélkül nyúltam le a középen lévő lyukba és ragadtam meg a fogantyút.
- Nem ajánlom, hogy hibázzatok. Egyszerre kell ezt megcsinálni és kétlem, hogy lenne még egy esélyünk. Gyerünk! - alig, hogy befejeztem a mondókámat rögvest fordítottam is egyet a karon, hogy az egyes számmal rendelkező oldala találkozhasson a másik fogaskerékkel, majd így folytatva a másik három számmal is összeismertettem. Ugyanakkor még időben húzom ki a kezemet, hisz épp, hogy még megmaradtak rajta az ujjaim. Ha hosszú körmeim lettek volna, akkor használhattam volna ezt a szerkezetet akár körömvágásra is.
- Na, kifelé innen, kíváncsi vagyok, hogy minek jelez ez a gép. - adtam ki az újabb utasítást, majd felugorva a legközelebbi fal tetejére haladtam végig rajta s ugrottam le a homokba. Viszont mindenféle elvárásommal ellentétben a távolban jármű vagy személyek helyett egy felénk közeledő homokvihart látok meg.
- Fedezékbe! - adom ki a parancsot és indulnék is el, de ehelyett krumplis zsákként dőlök el. Még csak átkozódni sincs idom, hisz rövid időn belül a teljes sötétség martalékává válok.
A magamhoz térés viszont nem volt kellemes, hisz nem tartozik a kedvenc szabadidős tevékenységeimhez a fogságba esés. Vadmacskaként próbálok szabadulni a kötelek fogságából, viszont magamtól erre nem sok esélyt látok.
- Fulladj meg, nem vagyok a hercegnőd. Engedj el! - fokozatosan emelem meg a hangomat egészen odáig, míg már nem ordításba torkollik. De rögvest belém folytja a szót a férfi a tettével. Megcsókolt? Egy jöttment arrancar megcsókolt... engem?!
- Rohadj meg! Mégis kinek képzeled magad?! - fejelem le a férfit, miután eltávolodik kicsit, majd láncaimból egy-egy tőrt formázva mindkét kezembe szakítom szét az engem fogva tartó kötelet.
- Imádkozz az életedért, arrancar. - dühöngök és fújtatok, mint egy megvadult bika. Egyszerűen fel sem tudom fogni, hogy hogy veszi a jogot ahhoz, hogy ilyen testi kontaktust létesítsen velem ez az alak. Elképzelhetetlenül súlyos sérelem ez irányomban, amit biztosra vehet, hogy nem fogom kedvesen megtorolni. És erre a szavamat adom!
Persze eszem ágában sem volt megvárni, míg az alak összeszedi magát és elrugaszkodva a földtől szándékoztam mindkét tőrt a testébe mélyeszteni. Persze az első találat után úgysem tartanék pihenőt, de legalább kellően megszenved azért amit tett.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te15400/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (15400/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptyCsüt. Júl. 19, 2012 4:31 am

Az erős széllel szembeszállni alapból nem volt egyszerű, miközben kések repkedtek az arrancar felé, de ha még egy jelenleg kint pattogó kis csitri is idegesíti, akkor meg pláne. Fortyogva haladt végig, legszívesebben ő is széttépte volna a másikat, de az espadának engedelmeskednie kellett. Különösen Eli-samának. Ám egy percig sem volt kétséges számára, hogy amint lehetővé válik számára, alaposan móresre tanítja a nagyszájú libát, hogy megtanulja, hol a helye. És itt nem egészen arra gondolt, hogy ő az Exequias tagja, hanem inkább arra, hogy az erősebbnek nem ugatunk be csak úgy, mert annak bizony következményei lesznek, ha azt az illetőt Mai Cabaniznak hívják. Nem az a típus volt, aki tett nélkül hagyná, ha gúnyolódnak vele vagy fenyegetik, simán nekiment az erősebbnek is, ha kellett. Egyébként is szeretett harcolni, és a kihívások sem ijesztették el sosem. Mostanra pedig már az espadákat leszámítva az egyik legerősebb arrancarrá vált, így félnivalója sem volt. Nagyon kevés numerósnak volt annyival több ereje nála, hogy esélytelenül szálljon szembe vele, már az Exequias fő ütőerejét is ő és az az idegbeteg mocskos szájú nyomoronc jelentette.
Bár megszenvedett érte, de csak sikerült végigtörnie magát a folyosón, és még élvezte is a kis edzést. Elfáradni nem különösebben fáradt el, a sebek miatt pedig nem zavartatta magát, némi tisztogatást követően a vérzés is elállt. Morcos tekintete árulkodó volt, ami a hangulatát illette, Adora kellően felbosszantotta ahhoz, hogy visszakerüljön dulifuli állapotába, mihelyst az adrenalin távozott a szervezetéből.
- Pfff, ez mekkora hülyeség! Ki a francot érdekelnek az emlékek? >.> - morogta a válasz hallatán a fülét érdektelenséget tükrözve vakargatva. Neki aztán nem kellenének az emlékei arról, milyen szánalmasan gyenge volt adjuchasként a mostani énjéhez képest, ami előtte volt, arra pedig egyébként sem emlékezett, és nem is akart. Inkább egy egyszerű mozdulattal felállt és sétálgatni kezdett a teremben, amíg az a hülye liba meg nem érkezett, bár eleinte még abban is kételkedett, hogy egyáltalán képes lesz-e végigmenni a folyosón, vagy ha arra képes is, akkor nem félholt állapotban kerül-e elő.
- Na végre, azt hittem itt fogunk megöregedni mire végigérsz ezen a kurva folyosón, nyomorék >.> - kommentálta a harmadik fél megérkezését, fejét aztán pedig felkapta a férfihang hallatán. Eddig fel se tűnt neki, hogy valaki eltűnt a csoportból, a torony tetején álló alak pedig cseppet sem hozott rá nyugalmat. Sokkal inkább a frászt, és hiába a távolság, azért igyekezett úgy helyezkedni, hogy Eliziana-sama közte és a férfi között legyen.
- Miért nem jössz le te és segítesz nekik, kusottare? Nekem ehhez az egészhez semmi közöm, hogy a fene essen belé! >.> - kiáltott fel, bár kijelentését gyorsan meg is bánta, amint rájött, hogy mit mondott. Kirázta a hideg a gondolatra, hogy a hapsi leugrik onnan és tőle egy-két méterre megáll. Igyekezett is kicsire összehúzni magát, de hál' istennek az elképzelt jelenet nem történt meg. Morogva vette tudomásul, hogy ha már belekeveredett ebbe az egészbe, akkor végig is kell játszania és kelletlenül sétált oda az egyik kapcsolóhoz. Ugyan meg se fordult a fejében, hogy az espada nem mondott igazat, valahol belül azért azt érezte, hogy jobb is, ha itt marad és felügyeli, hogy mit csinálnak, hogy szükség esetén közbe tudjon lépni. A szerkezetre rápillantva viszont tanácstalanul kezdte vakarászni a fejét, a sok vonalka meg nyíl között nem látott semmi összefüggést. Végül megvonta a vállát és a jelre ő is forgatni kezdte a kapcsolóját. Minden bizonnyal csak a szerencsének köszönhető, hogy jó sorrendben tárcsázott, az viszont már egészen biztosan csak a jó reflexeinek, hogy időben ki tudta húzni a kezét, mielőtt csuklóból levágta volna a kézfejét a gépezet.
- A kurva életbe! Erről rohadtul nem volt szó! >.> - szitkozódott meglepetésében, vészesen villantva a tekintetét először a fent álldogló férfire, aztán az espadára. Újabb morgások közepette gyűjtötte a lábába az erejét, hogy felszökkenhessen a falra ő is Eli-samát követve, majd gúnyosan lepillantott Adora irányába, arra gondolván, hogy ő erre nem lesz képes, és kerülővel kell kijutnia. Mindenesetre a történésekre érdeklődve pillantott, még ha fel nem is fogta, hogy a világító fény és a homokvihar között van kapcsolat. Ahogy arra se jött rá, hogy miért sötétült el előtte a világ néhány pillanaton belül.
Meglehetősen kitekeredett pózban tért magához, kissé elgémberedtek a tagjai is, így ébredést követően hosszas nyöszörgés és nyújtózkodás következett, amíg helyre nem állt a vérkeringése. Addig nem is vette észre, hogy fogságban van, amíg neki nem ütközött a lába a farácsnak, és csak ezután pillantott körbe. Rengeteg fa egy imbolygó szobában - ennyit sikerült megfejtenie a környezetéből. A háttérzajként szolgáló nyikorgást viszont pillanatokon belül egy eltörő faszerkezet hangja nyomta el néhány pillanatra, ahogy a lány lábát felemelte, és egy erőteljes mozdulattal ripityára törte a ketrecet.
- Hova a picsába kerültünk? >.> - tette fel a kérdést inkább magának, mintsem a másik arrancarnak, majd őt is kiszabadította a rácsok mögül, beterítve őt faforgáccsal és remélhetőleg néhány szálka is a bőre alá ment a vörös fruskának. No nem puszta jó szándékból kaparta ki onnan a fracciónt, pusztán nem volt kedve megvárni, amíg az kitör és végig nézni a szerencsétlenkedését. Helyette inkább megragadta a nyakánál fogva, felemelte és vicsorogva a falhoz vágta.
- Gyűlölöm az olyan szánalmas kis pattogó nyomoroncokat, mint te vagy! Most legyen nagy a szád! Vagy csak az espadád szoknyája mögé bújva mersz fenyegetőzni, kusomushi? - sziszegte gyilkos tekintettel, mielőtt nemes egyszerűséggel elhajította volna a szemközti fal felé olyan röppályára állítva, ami keresztül vezet az egyik ketrec maradványain. Eli-sama parancsa csak addig volt érvényes, amíg be nem értek az épület közepére, így egészen nyugodtan meg merte mutatni a kis csitrinek, hogy nem érdemes vele packázni, mert nagyon megütheti a bokáját. Innentől kezdve csak akkor érdekelte Adora, ha tovább pattog, tekintete inkább a szobából kivezető ajtóra összpontosult, és meg is közelítette azt.
- Faszt sem érdekelnek a hülye próbáid! - válaszolt ingerülten a hangra, és egyik lábát felemelte, miközben a másik körül megpördülve szerzett lendületet ahhoz, hogy a felemelt alsó végtagját ostorszerű mozdulattal kinyújtva kirúgja az ajtót a helyéről. Cseppet sem foglalkoztatta az erős reiatsu, amit a túloldalról érzett, neki is van olyan
Neutral
Vissza az elejére Go down
Adora Luna
Arrancar
Arrancar
Adora Luna

nő
Libra Pig
Hozzászólások száma : 57
Age : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo, Eli nyomában *.*
Registration date : 2010. Nov. 29.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 22. arrancar, Rinaaya kaguja *.*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te8000/15000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (8000/15000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzer. Szept. 19, 2012 10:17 am

Igyekeztem ignorálni a fruska ostoba károgását, nem érhet fel az agyatlan aljanép Eli-samával és fraccionjával, azaz Velem, nem azzal a kinövéssel fent a tornyon >.> Morogva vettem tudomásul, Ángel valóban tudja a megoldást a problémára, de valahogy nem lepett meg a dolog. Fogalmam sem volt róla, hogy került egyáltalán Eli-sama mellé, mert én kérdeztem, de ő egyébként sem volt soha olyan típus, aki szívesen mesélt volna magáról, szóval egy idő után annyiban hagytam a dolgot, nem vagyok hajlandó espadám háta mögött megkérdezni Ángelt a dologról, egyébként sem vagyok kíváncsi az ő verziójára, én Elitől akarom hallani és kész >.>
- Ch… Nincs szükségem a figyelmeztetéseidre, pióca – morogtam, féloldalasan felpillantva a férfira.
Hátradobtam vállam mögé kissé zilált vörös tincseim és fel is szisszentem az óvatlan, hirtelen mozdulatra. Nem szabadna elfelejtenem, hogy nem vagyok a legjobb formámban, bár büszkeségemet nem éppen fényezi, hogy küldetésünk legelején már ennyi sebbel gazdagodtam, még ha harcolni tudok is, szánalmas így belebocsátkozni bármiféle küzdelembe. Azonban tudom, míg Eli-sama mellettem van nem kell félnem, védett már meg korábban is, a kis fruskának sem hagyta, hogy rám támadjon, pedig nem félek tőle, ha tovább merészeli nálam húzni a gyufát, én fogom földbe taposni az első adandó alkalommal, mikor espadám nem lesz mellettünk és nem látja, mit csinálunk. Ő nem bánthat, de én sem érhetek hozzá, nem jó alku, nem tetszik.
Gyorsan dugtam kezem a lyukba előttem, szemeim sarkából figyeltem, ahogy espadám majd az Exequias-os, agyatlan aljasenki keze is mozdul, mozdulataimat az övékhez igazítottam, a szerkezeten lévő utasítások alapján végeztem el a rám háruló feladatot, amint mind megvoltunk, kattanás hangja hallatszott, mire megugrottam és kirántottam a kezem a lyukból, de kissé későn, mutatóujjam vége is megsínylette kissé, a körmömnek pedig búcsút mondhattam. Fájdalmas könnyekkel a szememben kaptam be reflexszerűen ujjamat, éreztem hogy számat megtölti a meleg vér íze, amit azon nyomban le is nyeltem. Még mindig ujjal a számban pislogtam fel a vörös, villogó kőre és rosszallóan vontam össze szemöldökeim, nem tetszett ez az egész.
- Roff előérfetem fan – mormogtam csak magamnak, észre sem véve, hogy sérült ujjam még mindig a számban van, csak mikor elgondolkodtam rajta, miért volt ennyire furcsa a kiejtésem.
Körmöm helye még mindig lüktetett, én nem vágtam fel olyasmivel, hogy végigtáncikáljak a labirintus tetején, inkább csak kisiettem arra, amerről jöttem. A lehető leggyorsabb sonidoval igyekeztem beérni társaimat, azonban tudtam, így is később érek csak ki, mint ők, de nem zavartattam magam. Kiérve szemem elé kaptam ép kezeim, hogy elernyőzzem az érkező homokvihar elől, de a következőben az erőtlenül hullott le, ahogy én is összecsuklottam.
Hunyorogva nyitogattam szemeim, az első, amit érzékeltem, hogy nem biztos a talaj és még mindig fáj az ujjam, meg a vállam, még ha már nem is vérzett egyik kisebb-nagyobb sebem sem. Nyöszörögve ültem fel és néztem körül alaposabban, összeráncolt homlokkal vettem észre, hogy be vagyok börtönözve, ráadásul Ángel és Eli-sama sehol, csak az Exequias-os csitri. Pont vele kellett egy szobába zárni? Betölti a szobát a züllöttsége, még én is visszafejlődöm tőle… Fájt a fejem egy kicsit, de arra még jobban lüktetni kezdett, főként a belétoluló aggodalmas gondolatoktól, ahogy eszembe jutottak a történtek. Az egyértelmű volt, hogy a labirintus, a szerkezet, a vörös fény, a homokvihar és e között a hely között egyenes összefüggés van, legalábbis elég evidensnek tűnt a történések alapján, csak arra nem tudtam rájönni, igazából miért is fogtak el minket, ha ne tettünk semmit, meg egyébként is… Hol van Eli-sama?
- Hé, óvatosabban, ha lehet! – mordultam rá a fruskára, ahogy beletenyereltem pár szálkába, miután leengedtem a kezem, hogy a szétrepülő fa nehogy belemenjen a szemembe.
Térdeimre támaszkodva igyekeztem felállni, de mikor felemeltem a fejem, reagálni sem volt időm, olyan hirtelen ragadta meg a nyakam és nyomott a szoba falának. Hörögve próbáltam megkarmolni, bármennyire is sajogtak a karjaim, az arca felé kaptam, mikor eldobott a másik oldal felé. Tehetetlenül repültem, igyekeztem megfordulni a levegőben, hogy jobb helyzetben essek. Prüszkölve köpködtem ki a faforgácsokat a számból és az orromból, felpattanva kihúztam szoknyám övéből a bo-t és Mai felé indultam. Ne merészeljen engem csak úgy hajigálni holmi senki kisribanc egy X-vel kitetoválva, attól nem lesz több a szememben.
- Na gyere akkor, nem félek tőled, már vártam, mikor mutathatom meg, nem vagy más, csak agyatlan cséplőgép, apró hangya vagy hozzám képest! – Dühösen emeltem fel a hangom és megindultam felé, a hosszú bot meglendült a kezemben, egyenesen a csitri gyomra felé, hogy hátrataszítsam. Nem fogja elrontani a küldetésemet, ne merészeljen belerondítani a terveimbe, ki kell jutnom innen és megtalálni Eli-samát, ha pedig nem hagyja, hát gázoljon át rajtam, vállalom!
- Vállalom a próbát, csak jussak ki innen – jelentettem ki az ajtó előtt megállva, fél szemmel Mait figyelve. Nem fog… nem ő lesz az, aki elrontja a terveimet, nem hagyom, bármit is kell tennem érte. Amíg csak ketten vagyunk és nincsenek szemtanúk, azt is mondhatom, baleset volt… Eli-sama biztosan nem árulna el.
Vissza az elejére Go down
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te21950/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (21950/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptyCsüt. Szept. 20, 2012 2:21 am

Mesélés:

Eliziana:

Habár az első támadásod és a szabadulásod sem ütközik akadályokba, ugyanez nem mondható el a láncaidból alkotott tőrökkel való támadásra. Mielőtt elérnéd a férfit egy kinézetre már jóval időseb arrancar jelenik meg előtted a semmiből. Egy pillanatra íriszei zöld fényben felizzanak, mialatt botját végighúzza előtted. Ennek hatására ugyan azon émelyítő érzés kerít hatalmába, mint korábban mielőtt a hajóra kerültél. Először ez most egy kis émelygésben nyilvánul meg, majd rögvest ezt követve ismételten elveszíted az eszméleted.
- Micsoda vadmacska. - simított végig hüvelykujjával a kapitányként számon tartott arrancar. - Bilincseljétek meg. Azt akarom, hogy ő legyen a fő műsorszám a mai napon. - adta ki az újabb parancsot, majd kiszedve az eszméletlen tested kezéből a tőröket egyszerűen ledobja őket a végtelen homoktengerbe.
Hamarosan a hajó elérte végállomását. Egy hatalmas a Kolosszeumhoz hasonlatos építmény előtt kötött ki a hajó. Téged két arrancar ragadott meg és a hajó kapitányát követve vittek be az építménybe.
Továbbra is megbilincselve térsz magadhoz egy igazán igényesen berendezett szobában, ami leginkább egy cár lakosztályához hasonló, viszont ablakot sehol sem látsz és a szobát egy hatalmas vasajtó zárja le, mely jelenleg zárva található.

Mai és Adora:

A fedélzeten végbemenő dolgok a hajótestbe nem hallatszanak le, így fogalmatok sem lehet arról, hogy mi játszódhat le az espada és fogva tartótok között. Viszont ez annyira nem is baj, hisz jelenleg megvan a saját problémátok, mégpedig az, hogy kiszabaduljatok a hajó által nyújtott fogságból.
Habár a rácsok fogságából kijutottatok, az igazi próbatétel még most vár rátok. A különös ajtó iránti támadás úgy tűnik, hogy bármi nemű nehezítés hatására is sikeresnek bizonyul, hisz különös módon az ajtó magától nyílik ki, erős fehér fényt bocsájtva ki. Majd mielőtt még egymásnak eshetnétek, vagy egyáltalán meggondolnátok a dolgot, az ajtó túloldalán lévő fehér fény egyszerűen magába szív benneteket és az ajtó mély nevetést követően bezárul mögöttetek.
- Üdvözöllek titeket, arrancarok. A nevem Charon (ejtsd Kharón). Tudom, hogy a kijutás a célotok, ehhez viszont ki kell állnotok fejenként egy-egy próbát. Viszont addig, amíg mind a ketten ki nem álltátok a próbát, nem mehettek tovább. Sok szerencsét, arrancarok. - hallatszott a korábban levő hang. Mindketten ugyan abban a hófehér helyiségben találhatjátok magatokat, viszont egy láthatatlan fal elválaszt titeket egymástól, aminek köszönhetően nem hogy érintkezni nem tudtok egymással, de beszélni sem, hisz a fal minden a másik fél felé irányuló hangot elnyel.
A hang elnémulását követően megjelenik előttetek a feladatotok.
Emlékek tengerén hajózva Mai_trial_2
Mai előtt kőtáblák emelkednek ki a földből amelyeken öt különböző mintázat található, ugyanakkor egy kisebb kőoszlop is kiemelkedik, amelyen az útmutatást találhatja meg a feladat megoldásához, valamint egy kevés szöveget is:
"Kőről-kőre ugrálva haladj, de vigyázz, ha nem a megadott úton haladsz kalandodat előlröl kell kezdened."
A feladatod roppant egyszerű. A háromszög alakú kőről, mely a legelső kőlap előtted, a kör alakú kőlapra kell eljutnod úgy, hogy a felvésett jeleket kell követned. ha egy olyan kőlapra lépsz, mely nem tesz eleget a "szabálynak", akkor, hogy a labirintusban is, egy erős széllökés hajít vissza a kiinduló pontra.
Emlékek tengerén hajózva Adora_trial_2_MC
Emlékek tengerén hajózva Adora_trial_2
Adora előtt kis színes fémlapocskák jelennek meg a földön, rajtuk különböző kivágásokkal. Ugyanakkor egy széles kőtábla is kiemelkedik amin négy darab téglalap alakú hely található valamint egy pár számjegyből álló véset: "906".
A feladatod az, hogy összeilleszd a félbe vágott fémdarabokat és azt a megfelelő helyükre helyezd. Azt, hogyha valamelyik fémdarab nem az őt megillető helyén van, csupán azután tudhatod meg, hogy mind a négy fémlapot valamelyik mélyedésbe helyezted, hisz hibás találat esetén, a fémlapocskák egyszerűen eltűnnek a mélyedésekből és ismét a földön jelennek meg.

Miután mind a ketten megfelelően és sikeresen elvégeztétek a próbáitokat egy pillanatra úgy tűnhet, mintha nem történne semmi.
- Gratulálok. A próbát kiálltátok. Szabadon távozhattok. - hallatszik Charon hangja, majd egy pillanat alatt korom sötétség lesz a teremben ahol tartózkodtok, mintha valaki lekapcsolta volna a villanyt, majd a következő pillanatban, mikor szemetek újra hozzászokik a fényhez, immáron a hajó mellett találjátok magatokat. Sokat nincs időtök csodálkozni azon, hogy hogy kerültetek ide, mit akar jelenteni a mellettetek pihenő hajó, valamint mit kerestek egy kolosszeum közelében, hisz hamarosan egy hatalmas arrancar vesz észre titeket és indul el felétek.
Emlékek tengerén hajózva Arrancar_or
- Már vártalak titeket. Ti lesztek a mai esemény díszvendégei. - emeli rátok hatalmas mutatóujját, míg a csuklójára bilincselt hatalmas vasgolyó játszi könnyedséggel emelkedik el a földtől. - Na gyertek, tudok egy helyet számotokra a kezdésig. - ragad meg mindkettőtöket egy-egy kezével. Akkorák a kezei, hogy mind a ketten bőven elfértek egy-egy tenyerében. majd miután újra fogságba estetek az arrancar által, arcáról letörölhetetlen mosollyal indul el a kolosszeum bejáratához.

Spoiler:

Poszt:


Meglepődve tapasztalom, hogy még vannak olyanok, akik nem tisztelik az espada által képviselt erőt. Arról nem is beszélve, hogy jó úton haladnak ahhoz, hogy lassan a puszta létezésük is sértőek bizonyuljon rám vagy az egész espadara nézve.
- Félre az útból, vénember! - rivalltam az elém kerülő arrancarra, ám miután botját elhúzta szemem előtt, megtántorodtam. A világ körülöttem táncolni kezdett, majd ahogy a mai napon már egyszer. úgy most is eszméletemet elveszítve dőltem el.

- Ki vagy te? - láttam magam előtt egy hófehér maszkos hollowot akinek testét is mész fehér bőrréteg borította be. Válaszolni viszont nem válaszolt, helyette csupán megvillantak a szemei kék színben, majd elindult a végtelen homoksivatagban.
- Követelem, hogy azonnal állj meg! Magyarázd meg ezt az egészet! - próbáltam megragadni az alak karját, de egyszerűen túl távol volt tőlem ahhoz, hogy egyáltalán hozzáérhettem volna.
- Nincs ezen mit magyarázni. Fogadd el - fordult meg a hollow és a következő pllanatban már egy lovag dárdával néztem farkasszemet.
Mielőtt bármi más történhetett volna egyszerűen elsötétült a szemem előtt minden, majd egy hatalmas állkapocs jelent meg, ami felfalni készült.


Ziláltan riadtam fel. Mellkasom gyors egymásutánban emelkedett fel és süllyedt vissza. Viszont már nem a hajón voltam. Egy méretes szobában találtam magam, egy kanapén feküdve. Aminél zavaróbb tény csupán az volt, hogy észrevettem, hogy valaki, míg eszméletlen voltam, átöltöztetett egy leginkább esküvői ruhára hasonító fehér öltözékbe.
Magamat átölelve futott végig a hideg a gerincem mentén. Egyszerűen a gyomrom is felfordult attól, hogy arra gondoltam, hogy az az alak hozzám ért, vagy, hogy miket művelhetett vele, míg nem voltam magamnál...
- Ki kell jutnom innen. - szedtem össze magam és indultam volna is, de ekkor találkoztam egy újabb meglepetéssel.
- Na ne... ezt a perverz alakot. -.-" - emeltem fel a karjaimat, amik egy lánccal összekötött bilinccsel voltak gazdagabbak, akárcsak a lábaim. Szerencsémre nem nehéz láncok voltak, de elszakítani nem tudtam őket, arról nem is beszélve, hogy zavaró volt számomra a létezésük.
Legelőször az ajtón próbáltam meg kijutni, de bármiféle dologgal is próbálkoztam, a zárt ajtó egyik számára sem döntött úgy, hogy kinyílik. Persze szép álomkép lett volna az, ha az ajtót nyitva hagyják vagy magától kinyílik. Ablak, mint más alternatíva, egyetlen egy sem volt, ráadásul a helyiség falai is túl ellenállóak voltak ahhoz, hogy egy másik kijárat teremhessek.
- Francba... - ültem le a kanapéra. Tulajdonképp, most már csak egyetlen esélyem volt a kijutásra, ez pedig nem volt más, mint, hogy az első adandó alkalmat kihasználjam, mikor valaki kinyitja azt az átkozott ajtót.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te15400/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (15400/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzer. Okt. 03, 2012 2:15 am

Az idegesítő kis liba egyre jobban az agyára ment. Most éppen egy bottal hadonászott előtte, heves mozdulata elől pedig könnyedén lépett félre. Ha már nem engedte, hogy rárúgja az ajtót a sejtése szerint túloldalon álló alakra, akkor más megoldást választott, és ezúttal a fegyverénél fogva reptette meg a kis vöröskét, őt használva fal- azaz ajtótörő kosnak. Más kérdés, hogy a számításait keresztülhúzta a magától kinyíló ajtó, az erős fény pedig igen érzékenyen érintette retináit. Hangosan szitkozódva takarta el a szemeit, ám ezután arra sem volt ideje, hogy kilessen karjai takarása mögül. Érezte, hogy a lábai elválnak a talajtól és valamilyen erő húzza az ajtó felé. Tenni semmit sem tudott ellene.
Mikor újra kinyitotta szemét, látni még mindig nem látott rendesen, amire csak rásegítettek a hófehér falak. Rázogatta a fejét, hátha kitisztul a látása tőle, de ez csak percek múltán következett be. Érzékeny szemeit megviselte ez a megpróbáltatás.
- Ha megtalállak, feldugom a seggedbe a próbáidat, konyoyaro! >.> Kurva anyád! - mérgelődött tovább immár inkább csak magának. Nem látott senkit a nyomi arrancaron kívül, a falnak meg nem fog üvöltözni, hogy bolondnak nézhesse az a kis csitri. Bambán bámulta az előtte elterülő kőlapokat meg az oszlopot egy darabig, aztán rálépve az első kőre simán átsonidózott az utolsóra... vagyis ezt tette volna, ha nem támadt volna fel az ismerős szélroham, ami azon a folyosón is visszafújta. Nagyot nyekkent a falnak csapódva, tüdejéből pedig köhögés szakadt fel, miközben lecsúszott a padlóra. Mérgében összeszorult az ökle, és egy isteneset csapott a falba, mely immár nem csak a becsapódás nyomától volt repedezett. Mihelyst a szédüléstől is megszabadult, már ugrott is neki újra ennek az ostoba próbának, ezúttal simán átsétálva, kőről-kőre lépve. Az egyenes út azonban nem volt nyerő, a szél ismét visszafújta. Ezúttal volt annyi lélekjelenléte, lévén nem lepte meg az esemény, hogy átforduljon a levegőben, és talppal érkezzen a falnak, így tompítva és elnyelve a becsapódás erejét lábaival. Elrugaszkodott és egy szaltóval ért földet ezúttal, majd leült törökülésbe és szemezni kezdett a kőlapos mezővel. Szigorú tekintete a kövek és az oszlop között cikázott, rájött ugyanis, hogy nem fog átjutni nyers erővel. Felkelt hát és óvatosan, bizonytalanul közelítette meg újra a képződményt. Látszott rajta, hogy forognak a kerekek az agyában, talán évek óta először csikorogtak úgy igazán, és végül a jelzéseket követve lépkedni kezdett a kőlapokon. Belül persze forrongott, és alig várta, hogy kitekerje ennek a Kárnyónak a nyakát, amiért megfájdította a fejét. Ami különösen nehéz volt, hogy egyes pontokon előre is kellett gondolkodnia, nem volt elég a következő követ kiválasztania. Olyan volt, mint egy labirintus láthatatlan zsákutcákkal. Harmadik komoly próbálkozásra azonban csak-csak összejött helyes sorrendben végignyomulnia a köveken.
Megvolt benne a kísértés, hogy lecerózza az egész hóbelevancot, ám mire eljutott volna a cselekvésig, újabb megmagyarázhatatlan teleportálás vetette ki őt, és a nála sokkal gyorsabban végző Adorát, ezúttal a sivatag homokjára. Végre nem kellett semmilen bántó fénnyel szembesülnie és ismét a megszokott éjszakát láthatta, mikor felnézett az égre, ám a hajó és az épület megváltozásának láttán felszaladt a szemöldöke. Nem mintha különösebben érdekelte volna, figyelmét hamar meg is ragadta a feléjük tartó behemót.
- Ne közelíts, kusottare! És vigyél Kárnyóhoz! - állt neki utasítgatni az arrancart, miközben hátrálni kezdett előle, ám az hatalmas lépteivel mégis csak elkapta. Úrrá lett rajta a pánik, hiszen testét férfikéz érintette. Amíg tudott, rúgkapálva próbált szabadulni, ám a marok hamarosan lebénította törzsét és lábait. Nem maradt más választása, szájában egy cero formálódott meg, és azt küldte a nagydarab taxijuk arcába, majd megkísérelt kiharapni egy darabot a méretes ujjából, állkapcsának teljes erejét felhasználva. Félő volt, hogy ha a pánikhelyzettől nem szabadul meg gyorsan, akkor a sikítozásnál és a szabadulási kísérleteinél drasztikusabb módszerekre is rá kell fanyalodnia.
Vissza az elejére Go down
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te21950/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (21950/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptyPént. Aug. 30, 2013 9:40 am

Mindössze másodpercek kérdése volt. Minden izmom megfeszült belé, hogy a megfelelő időben rugaszkodjam el. Nyílt is az ajtó én pedig már ugrottam, de úgy tűnik, hogy számítottak erre. Éreztem a gyomromban annak a féregnek a térdét. A földre estem.
- Ennyire sietsz, hercegnő? - ragadott meg a hajamnál fogva és emelt fel magával egy szintre. megpróbáltam megharapni, de újból éreztem a térdét a hasamban.
- Látom türelmetlen vagy. Nem baj, úgyis elérkezett a te időd. - ragadott meg erősebben és húzott ki magával a teremből. Egy arénában találtam magam, az ami eddig a szobának tűnt, tulajdonképp egy átlátszó falú kalitkaszerűség volt, bizonyára úgy volt megoldva, hogy én belülről ne lássak ki, de engem lássanak. Még egy ok, hogy vérfürdőt rendezzek.
- Na, mutasd mit tudsz. - lökött odébb és azzal az engem fogva tartó bilincsek eltűntek és valaki a láncaimat is bedobta a harctérre.
Lassan álltam fel, leporolva a ruhámat miközben gondolatban adtam utasítást a láncoknak, hogy visszatérjenek hozzám. Lassan néztem végig a helyet. Egy trónuson ülve láttam egy másik arrancart aki csak némán nézte a dolgot. Ha jól emlékszem akkor is láttam, mikor Ángellel találkoztam. Ami azt illeti ő is és az az Exés nő is itt volt, csupán hozzá voltak kötve egy-egy oszlophoz. Az én itt létem pedig azt sugallta, hogy én vagyok terítéken.
- Meg fogsz dögleni. - ropogtattam meg az ujjaimat és támadtam. Az elején túlságosan könnyűnek tűnt, hisz több ütésem és rúgásom is betalált, valamint a barák és cerók is nagy mértékben találtak. Főleg az utóbbiak.
Viszont azt hiszem, hogy sikerült elbízni magam. Valóban van igazság abban, hogy a hübrisz komoly következményeket vonz maga után. Minden pillanatok alatt történhetett, csak azt láttam, hogy az egyik pillanatban egy vigyor kerül az arcára, a következőben már itt vagyok és a nyakamat szorongatja a jobb karján pedig egy különös, lófegyver szerű valami van.
- Gyenge vagy. - nyomott a földre teljes erejéből. A koponyámban éreztem ahogy a föld berepedezik alattam. És mire felkaptam a fejem a fegyver csöve nézett szembe velem.
Azt hiszem... megijedtem. Szemeim előtt egy katona képe villant fel ahogy ehhez a féreghez hasonlóan az arcomba nyomja a fegyverét. Leblokkoltam. Egyszerűen képtelen voltam megmozdulni.
- Meghalsz, démon. - hallottam az arrancar hangját. Ha meg tudtam volna mozdulni, most biztos magzatpózba húztam volna össze magam, de csak ültem ott és néztem a fegyvert és vártam, hogy elsüsse. Viszont a jelenet nem úgy zajlott le ahogy elképzeltem. Pillanatok alatt váltott célpontot és a trónuson ülő nőt vette célba és lőtt. Fehér energiagömb hagyta el a fegyvert és égetett lyukat a nő mellkasába, aki ennek hatására Ángel-lé változott, nem kis meglepetést okozva mindenkinek.
Egy pillanat alatt vált a szemem előtt minden semmivé. Újra lejátszódott bennem a mai nap minden eseménye, minden szégyene és hibája. Úgy éreztem magam, mintha vulkánok egész hada készülne arra, hogy egy szempillantás alatt szétrobbantsa a testemet. Dühített, hogy egy semmirekellő arrancar megalázott, többször is és, hogy a fraccionomat támadta meg. Azt, amelyiket csak nekem van jogom kényem és kedvem szerint bántalmazni.
Aztán semmi. Üres volt minden. Láttam az előttem dühöngő arrancart. láttam ahogy a korábban még kikötözött Exés csaj és az eddig magát Ángelnek álcázó nő harcolnak az őrök ellen. Egy pillanatra azt éreztem, hogy mindennek és semminek sincs értelme.
A következő pillanatban pedig azt éreztem, hogy valami a tenyeremhez ér. Szemeim pillanatok alatt tekintettek oda és a láncaim, immáron valóságos kígyónak összeállva dörgölőztek a tenyeremhez. A szemeimben egy pillanat alatt éledt fel a futótűz, amit lélekenergiám elszabadulása is jelzett.
- Most már tényleg megöllek, féreg. - emelkedtem fel és szorítottam vissza a testembe a korábban szabadon kitört lélekenergiát, majd egyetlen jelzésemre hatolt át a láncom a férfi hátán, majd a mellkasán vissza és úgy húztam magamhoz. mikor pedig felém tartotta azt az átkozott fegyvert, mindössze egyetlen mozdulattal szakítottam ketté a testét és lakomáztam belőle. Ezt az étkezést megérdemeltem.
- Espada! - tértem magamhoz a titulusomat hallva. Csak akkor vettem észre, hogy a ruhámat és magamat teljesen összevéreztem. De most nem zavartam. Bemérve a hang forrását jelentem meg az eszméletlen fraccionom és a mellette térdelő nő mellett.
- Mi van vele? - kérdeztem úgy, hogy csak egy pillantást vetettem Ángel mellkasán lassan növekvő lyukra.
- El fog pusztulni. - közölte a nő miután a kezét ráhelyezte.
- Tudsz tenni ellene? Még szükségem van a szolgálataira a jövőben. - csavartam ki a ruhámból a fölöslegesen összegyűlt vért.
- Csak ha feláldozod magad, lévén Gabrielt elfogyasztottad, így őt nem használhatom fel. - közölte az arrancar. őszintén egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy a karomat odaadom a fraccionomért. Már épp elhatározásra jutottam, mikor egy másik szeméylt vettem észre nem is olyan messze tőlünk.
- Jobb ötletem van. - közöltem egyszerűen, majd lassan a hozzánk közeledő arrancar irányába indultam el. - Te leszel az áldozat... - közöltem vele, hogy valamennyire felkészülhessen arra ami rá vár. nem másért, csupán a másik arrancar nem nyújtott elég szórakozást nekem, amit viszont kifejezetten megérdemlek most.

Mai:

Miután az őr elfogott egyenesen az arénába vitt és átlépve az egyik mellékajtón egy nagyobb terembe hajított be. Csak annyi időd van, hogy körülnézz egy kicsit, az egyszerű, talán gyakorlótérnek használt helyiségben, hisz mikor már elhatároznád, hogy felállnál a hátadon való fekvésből, egy arrancar lép melléd és játszi könnyedséggel tapos az arcodba annak érdekében, hogy elveszítsd az eszméletedet.
Mikor magadhoz térsz egy aréna szélén vagy, egy oszlophoz kikötözve Ángel-al együtt, körülöttetek mindenfelé őrök. A harctéren láthatod amint Elizianát egy arrancar rángatja ki egy üvegfalú teremből.
- Várj a jelzésemre. - hallod magad mellől Ángel hangját, aki hol a harcot, hol pedig a trónuson ülő nőt figyeli.
- Most! - a jelzés akkor jön, mikor az Elizianával harcoló arrancar leadja a lövést és Ángel esik le a trónusról. A melletted levő, korábban még Ángel, most a nő alakjában van és érzed ahogy a kötést valami elvágja, ezzel szabaddá téve a végtagjaidat, viszont sok időd nincs, hisz máris több őr szándékozik maga alá temetni téged annak érdekében, hogy ne menekülhess. nem erős ellenfelek, viszont lévén tíz-tizenöt darab van belőlük, ha nem vigyázol, megizzaszthatnak kicsit.
A maradék, tehetetlen őröket is te végezheted ki, miután a nő a trónszéknél fekvő fraccionhoz siet. ha szeretnéd nyugodtan kiélvezheted a meggyilkolásukat.
- Te leszel az áldozat... - hallod a hátad mögül Eliziana hangját. A választás rajtad áll. önként feláldozod magad az espada érdekeinek, vagy harcolsz az életedért.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te15400/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (15400/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzomb. Aug. 31, 2013 2:52 am

Próbálkozásai hasztalanok voltak, a gigantikus arrancar nem engedett az erőszaknak. Mai hiába vergődött, ficánkolt, sikítozott, képtelen volt szabadulni a vasmarok szorításából, de még hisztérikus állapota sem hatotta meg fogva tartóját, aki kérlelhetetlenül cipelte át a létesítményen. Végül egy szobába hajította be nem túl finoman. A lány nyekkent a földön és csúszott egy-két métert mielőtt oldalán fekve megállapodott volna. Szemei üressé váltak most, hogy megszabadult a pánikrohamot kiváltó októl, az erőkifejtéstől pedig még lihegett és végül hátára dőlt. Elméjében végtelen harag vetett magot, és lassan kicsírázott, ám mire virágot bontott volna, addigra szemei megpillantottak egy talpat, mely a jótékony ájulás állapotába taszították őt.
Mikor magához tért, már talpon volt. Kezei láncokkal kifeszítve, és lába is rabja volt a béklyóknak, ám ezt ő csak azután vette észre, hogy kábasága elmúlt és kitisztultak érzékei. A fogság jóval kevésbé viselte meg így, de persze szabadulni akart, így hangos csörgés kíséretében teljes erejéből rángatni, szaggatni kezdte a láncokat. Eredménytelenül. Fújtatott néhányat, mire ismerős hangot hallott maga mellől. A fejét arra fordítva végre megpillantotta Eliziana-sama nyüves fracciónját, akinek még a szeme sem állt jól. Mérlegelt egy keveset és megadta magát, befejezte a szabadulási kísérleteit. Nem bízott meg a fickóban, hiszen melyik férfiban lehet megbízni? Azonban belátta, hogy mást nem tehet egyelőre, hiszen a láncok túl erősek voltak ahhoz, hogy eltépje őket. Villámokat szóró tekintete körülvándorolt az arénán, melynek közepén megpillantotta az espadát, aki éppen felmosta a padlót egy mocskos férfival. Nem a nő tűnt erősnek, inkább az ellenfele volt végtelenül gyenge. Azonban váratlanul fordult a kocka, Eliziana-samát pedig szinte belepréselte a talajba a férfi. Mai újból megrántotta a láncot, pedig esze ágában sem volt segíteni, mégis úgy érezte, hogy szabadulnia kell, és abból az alakból ki kell préselnie minden szuszt. Fogait csikorgatva bámulta a párost, mint egy ugrásra készen álló vadállat.
A béklyója pedig végül le is hullott. Nem ő szabadult ki, magától estek le a láncok, és a szabadság zabolátlan érzése jólesően terjedt szét a tagjaiban. Le akarta vezetni a benne felgyülemlett feszültséget, azzal sem törődött, hogy az imént még Ángelnek tűnő férfiből nő lett. Csupán az érdekelte, hogy jelentéktelen arrancarok vették körbe. Megnyalta ajkait, eluralkodott benne az ösztön: az éhség ösztöne. A tucatnyi ellenfél cseppet sem zavarta, még majdnem ő kezdeményezett. Odaszökkent az egyikhez, és torkát megragadva vágta a földhöz, szabad kezét pedig belemélyesztette a másik testébe. Hierrója elég kemény volt ahhoz, hogy a lány bőrfelületen áthatoljon vele. A hajánál fogva rántotta valaki odébb végül, és egyszerre ketten, két oldalról támadták, hogy lefoghassák. Felszisszent, de igazából nem érezte a fájdalmat. Önkívületi állapotba került a haragtól, ereje és reflexei fokozódtak. Egyik támadóját a másiknak hajította, de nem engedte el. Addig rángatta, ameddig csupán a lidérc karja maradt a kezében. Vad bikaként fújtatott, és félrehajította a végtagot, majd egy macska ügyességével ugrott rá az egyik őrre, nyakát körbefonta a lábaival és úgy rántotta le a földre. Éktelen reccsenés hallatszott, mire elzuhantak, addigra egy törött nyak is keletkezett. Talpra szökkent és groteszk vigyor ült ki az arcára. Élvezte, hogy szabadon randalírozhat, hogy féktelenül pusztíthat. A megmaradt négy-öt őr habozott, nem számítottak rá, hogy a lányban ilyen vad, nyers erő lakozik. Ám a habozás egyben a végzetüket is jelentette. Mire felocsúdhattak volna, egyiküknek összezúzta egy rúgással a belső szerveit, egy másik az oszlop tövében feküdt betört koponyával, a harmadiknak pedig a maszkját tépték le, és harcképtelenül vinnyogott fájdalmában. Az utolsót egy alig pár centiről leadott cero porlasztotta el. Nem maradt több ellenfél, Mai pedig csapzottan vigyorgott tovább. Voltak sérülései, nem úszta meg. Törött bordától sípolt a légzése, számos zúzódás tarkította, feje is vérzett. Azonban ahogy lakmározni kezdett, sérülései lassan begyógyultak, erejét pedig teljes egészében visszanyerte. Mire felfalta az összes testet, szinte duzzadt az energiától. Sosem érezte talán magát ennyire erősnek, étvágya azonban csillapíthatatlanul dolgozott benne és további étkezésre ösztökélte. Boldoggá vált, ahogy a háta mögül meghallotta azt a néhány szót. Fülelt, az espada volt az. A legerősebb arrancarok egyike, az espadák közül is az egyik legerősebb. Elméjébe bekúszott a gondolat: ha őt is felfalja, végre a legerősebbek között lesz.
- Ínyencfalat a terítéken, nyaa~ - szólalt meg, ahogy szembefordult a nővel, szájából szinte csorgott a nyála. El sem tudta képzelni, hogy ekkora erővel milyen ízletes lehet. Egyértelműen a legtáplálóbb étkezése várt rá. Vagy maga a halál. Ám ha egy nála erősebb ölte volna meg, és vált volna a részesévé, azt nem bánta volna. Jelenleg az exequias volt a legjelentéktelenebb dolog a fejében, eszébe sem jutott, hogy Eliziana-sama árulást követhet el azzal, amit tervez. Sötét elméjében csak az ösztönök uralkodtak. Szoknyája alól előkapta késeit és türelmetlenül vágta bele őket a fülébe.
- Odokase, Gato Monstruoso! - nyávogta kéjesen, körülötte pedig reiatsufergeteg keletkezett. Mire a türkizkék lélekenergia eloszlott, resurrecciónjában állt az espada előtt. Arca kíméletlenséget tükrözött, tekintete pedig végtelenül magas koncentrációról árulkodtak. Előreszökkent, és és megkínálta egy teli erőből induló rúgással életének fenyegetőjét, amit egy akrobatikus fordulás után egy újabb követett, ezúttal a másik lábával. Végül a magasba szökkent, és kitátotta a száját, melyben türkiz és vörös energia keveredett össze.
- Cero abrasador - sziszegte, mire kicsapódott torkából a lángoló energiasugár. Mindent felgyújtott az útjában, a levegőt, az arrancar őrök maradványait, a homokot. Mai nem fogta vissza magát, tisztában volt vele, hogy ezúttal nem spórolhat az erejével. Erre a napra készült évek óta. Mindent beleadott, hogy lenyűgözze az espadát és az elismerje erejét. Még ha az életébe is kerül ez.
Vissza az elejére Go down
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te21950/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (21950/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzomb. Aug. 31, 2013 5:39 am

Ahogy a felém forduló, józan ítélőképességét határozottan elveszített arrancarra néztem, egyfajta kíváncsiság ébredt fel bennem. Ki akartam próbálni, hogy milyen erősek a támadásai, valamint, hogy az én védelmem mennyire hatásos. Talán ez az oka annak, hogy mikor ressurectionba váltott én nem tettem semmit. A körülöttem kígyózó láncok is úgy viselkedtek, mintha a levegő érdekesebb lenne nála. Én se mutattam semmit, csupán egy vigyor volt az arcomon.
- Gyere. - közöltem vele egyszerűen, de egy kezdőállást, vagy védelmi pozíciót se vettem fel.
A rúgásai természetesen nem vesztettek célt, hisz a cél meg se mozdult. Erősek voltak, tulajdonképp az amit elvártam egy Exequias tagtól. A második rúgás után még hátra is estem. Ez az esés mondjuk inkább hasonlított arra, mintha télen hóangyalt akarnék csinálni, mintsem sérülésből származó esésre, de most nem ez volt a lényeg. megengedhettem magamnak.
Mikor meghallottam a következő technika nevét amit használ ellenem, szinte önkénytelenül tártam szét a karjaimat, hogy így fogadjam a felém érkező gömböt. Robbanás, lángok és körülöttem, valamint rajtam minden lángba borul és ég. Pár pillanatig még némán, mozdulatlanul fekszem az égő homokban, majd lévén újabb támadás nem érkezik egy másik érzés lesz úrrá rajtam. igen, szomorú leszek, hogy ennek ilyen hamar vége és magam is be kell szálljak a dologba, hogy élvezhető legyen.
- Ez nagyon kevés volt. - álltam fel a lángoló homokból. A hajam és a ruháim még lángoltak, valamint a körülöttem csörgő láncok is, de tisztában voltam, hogy ez csak pillanatnyi állapot, ahogy a sérüléseim is.
- Többre számítottam tőled. - paltam le a ruháim, persze a lángocskák nem aludtak ki ettől, de nem is azokat akartam eltüntetni, hanem a rá rakódott homokszemeket.
- Conviértete en una piedra, Aguarrás! - ejtettem ki a parancsszavakat és nevetés közepette vonta be testemet a magenta színű lélekenergia és azt, hogy a testemet fehér színű kemény bőr borította meg, a lángocskák kialudtak és a sérüléseim elmúltak.
- Gran Ray Cero! - gyűjtöttem össze az energiát a jobb tenyeremben, majd a cero nevét kiejtve és célba véve az arrancart mutattam meg neki, hogy mire is képes egy espada ceroja. Persze ez még csak a kezdet volt, hisz a mai nap végjátékába pár új képesség is napvilágra kerül. mégis csak volt haszna elfogyasztani azt a nyomorult férget.
- En primer enlace: tormenta de cuchillos! (Első láncszem: Kések vihara!) - ejtettem ki az első, újfent feltalált technikámat, aminek következtében a láncaim lemásolták magukat, majd ezek a másolatok apró szemekre felbomolva többszöröződtek meg és vonták körbe a kis harcterünket, legalábbis engem és az arrancar lányt biztosan. Bár korábban még nem volt alkalmam ezt a technikát alkalmazni, biztosra tudtam, hogy mire képes. Pusztán attól is meghalhat ez az arrancar, ha megpróbál kitörni a láncok által készített ketrecből. Eddig volt ideje felállítani a saját szabályait, de ettől a pillanattól kezdve az enyémek szerint játszunk.
- Medio enlace: Daga asesina! (Középső láncszem: Gyilkos tőr!) - hagyták el újabb parancsszavak az ajkaimat és a ressurectionom engedelmeskedett is. A láncok, melyek korábban a másolatokat létrehozták, most fémmé olvadtak és a testemen pengéket hoztak létre a kézfejeimen, mindkét könyökömön, a lábfejeimen és három darabot a hátamon. De most nem is tétlenkedtem. Elrugaszkodva a földtől igyekeztem a lány felett megjelenve egy normális cerot küldeni felé. Biztos vagyok benne, hogy közel sem tudja, hogy kivel húzott ujjat. Majd ezt követve közelharcba bonyolódok vele és kézfejjel, valamint könyökkel mérek ütéseket rá, valamint több rúgást is megpróbálok bevinni neki. A játékidő véget ért, most a mészárlásnak van ideje.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Mai Cabaniz
Exequias
Exequias
Mai Cabaniz

nő
Taurus Dog
Hozzászólások száma : 51
Age : 29
Registration date : 2011. Apr. 13.
Hírnév : 2

Karakterinformáció
Rang: 61. arrancar
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te15400/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (15400/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzomb. Aug. 31, 2013 7:46 am

Az espada nem mozdult. Védekezés nélkül engedte betalálni mindkét rúgást, és a pár pillanattal később indított cero elől sem tért ki. Mai pedig nem hibázott, telibe kapta a nőt minden. Természetesen észrevette, hogy ellenfele egyáltalán nem tett az ellen, hogy az őt érő támadások ellen tegyen valamit. Bosszantotta, nagyon bosszantotta. A lángok között ért földet, féltérdre ereszkedve támasztott ki, majd felegyenesedett. Egyik lábát előretolta és féloldalasan állt be Eliziana-sama felé nézve. Farkát lassan csóválta, fülei pedig a ropogó tűz ritmusával együtt mozogtak.
- Nye merj lebecsülni, kusottare! - üvöltött rá az espadára dühödten. Megalázónak érezte azt, amit a másik arrancar tett. Voltaképpen az is volt. Állta a támadásokat, és bár földre került, sem a rúgások, sem a lángok nem tettek benne komolyabb kárt, talán csak a hierroként szolgáló sűrű lélekenergiát élte fel a tűz. Mai úszott a méregben, egy élet-halál harcban nem tartotta megengedhetőnek a játékot. A másik harcos becsületét is szem előtt tartotta, ez íratlan szabály volt. A szabályt most megsértették, őt magát sértették meg.
- Ez csak a kezdet volt - közölte hűvösen a becsmérlő szavakat hallva, izmait pedig megfeszítette, mintha felkészülne a harcra. Végignézte, ahogy Eliziana is aktiválta resurrecciónját, teste pedig hasonlóan az övéhez, fehér burkot kapott. Hollow-létük emlékét. Mikor azonban a különösen erős cero elhagyta ellenfele kezét, ellazította magát és karjait széttárva, tétlenül állt bele a halálsugárba. Felüvöltött a fájdalomtól, égette a bőrét, de tűrte. Kibírta, ellenállt a támadásnak. Hagyta magát, hogy kvittek legyenek, még akkor is, ha ő jött ki ebből rosszabbul. Zihálva esett térdre, de vigyorgott.
- Ez nyaa~gyon kevés volt, többre számítottam tőled - nyögte ki félig leeresztett szemhéjakkal, majd imbolyogva bár, de talpra állt. Túlélte a támadást, kezdődhetett az igazi küzdelem. Minden porcikája sajgott, de erőt vett magán és megmozdult. Megfordult, hogy a saját cerojával tompíthassa azt, amit az espada küldött feléje, és így legyen ideje kitérni a támadás elől. Nem foglalkozott az őket körbevevő burokkal, sem azzal, hogy milyen technikákat használt Eliziana. Csupán ki akart térni előlük és kereste az alkalmat, hogy ellentámadást indíthasson. A harc kimerítő volt a sebesüléseivel, de pusztakezes harcban állta a sarat még az espada ellen is. Megküzdött fájdalmával, és fogcsikorgatva pattogott az ütések és rúgások elől, hol kezére támaszkodva vetett szaltót, hol centikkel került el egy karpengét, mely kis híján súrolta arcát. Azonban így is többet kapott, mint adott. Kitátotta száját, és reiatsut gyűjtve torkába kiáltott fel, hogy a Voceo nevű technikával nyerjen egy kis időt, majd hátraszökkenve elválasztotta karmait a kezétől és kilőtte őket. Hármat az arrancar egyik karja, kettőt a másik felé abban bízva, hogy a benne található méreg zsibbasztó hatása lelassítja a mozgását annyira, hogy képes legyen megfordítani a küzdelmet. Míg volt rá ideje, égbe emelte egyik karját, és megidézte Lluvia technikáját is, mely cirka ötven bara méretű lövedékkel sorozta meg Elizianát. Elég volt vajon? Kétséges.
Azonban egyvalami biztos volt: Mai rettentően élvezte a harcot. Komoly küzdelmet vívhatott egy espadával, egy méltó ellenféllel, és bár már érezte, mi lesz a kimenetele, kitartott és küzdött. Igyekezett átvenni a kezdeményezést, és rúgások-ütések sorozatával hátrálásra késztetni ellenfelét, fölénybe kerülni. Ám az ereje fogytán volt, a fájdalom lassan hatalmába kerítette az elméjét és elfojtotta az adrenalin tompító hatását. Hibázott. Kiengedte a kezéből az irányítást és tisztában volt vele, hogy fatális hibát követett el. Utolsó megmaradt erejét egy ceroba gyűjtötte, a kétségbeesett támadás után azonban nem maradt semmije. Bár mozgott, védekezni képtelen volt már, kiszolgáltatottá vált. Mai azonban mosolygott így is. Boldog volt és elégedett, úgy érezte, teljesítette azt, amiért élt. Elvégre egy vérbeli harcos számára az a legnagyobb megtiszteltetés, ha méltó ellenfél keze által esik el. Eliziana-sama pedig méltó ellenfél volt. A legerősebb espada.
Vissza az elejére Go down
Eliziana Aberquero
Espada
Espada
Eliziana Aberquero

nő
Cancer Pig
Hozzászólások száma : 167
Age : 112
Tartózkodási hely : Hueco Mundo
Registration date : 2010. Jun. 22.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Quinta Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Emlékek tengerén hajózva Cl0te21950/30000Emlékek tengerén hajózva 29y5sib  (21950/30000)

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzomb. Aug. 31, 2013 8:40 am

Szánalmas bolond. Nem is lehet ennél szebb jellemzőt mondani rá azután a hülyeség után. Ennyivel gyengébb és még csak meg se próbálja elkerülni egy espada egyik legerősebb halálsugarát. Meg is fizetett érte, sokkal nagyobb sérülést szenvedett el, mint én a harc eddigi része alatt. És még jár a szája.
- A helyedben csendben maradnék. Ez csupán a bemelegítés volt. - feleltem, majd kezdődött a harc érdemi része. hatásos módszer volt az enyém ellen a saját ceroját alkalmazni. Ezt én is megtehettem volna korábban, de abban hol lett volna az izgalom és az élvezet?
A közelharci párbajba, bár jól állta a sarat, a ressurectionom mégis erősebbnek bizonyult az övénél. mindazonáltal, hogy ez természetes, ennek így is kellett lennie. A lány gyengébb és én amúgy is espada vagyok. Az erő az én oldalamon áll.
A kiáltásos technikája viszont megzavart. Egy pillanatra mintha kiragadott volna a harcból és mikor sikerült visszatérnem és helyreszedni magam az pont az utolsó előtti pillanatok egyike volt. Láttam a felém tartó karmokat és az egyetlen menekülési utat. Ellökve magam a talajtól pördültem meg vízszintesen és még épp láttam ahogy az arcom előtt halad el, majd ezután rögvest visszatértem a talajra. még épp időben. A következő lépésem kitalálására mindössze másodperc töredékeim voltak.
Csak egy hang hallatszott. Minden lépésem, mintegy statikus zörgésnek hatott, ahogy annak lennie kell. Az égből aláhulló gömböket játszi könnyedséggel kerültem ki, vagy ha esetleg egy mégis fenyegető lett volna, csak összeérintettem két pengét és az így keletkezőt engedtem el felé, hogy hatástalanítva legyen.
Az arrancar végső halálsugarát pedig már könnyű volt kikerülni. Már akkor ott tartózkodtam szinte mellette, mikor ellőtte. A harcnak itt vége volt, de nem teljesen.
Az ujjaim a nyakára fonódtak szorosan, míg másik kezemmel a ruháját fogtam meg, majd ismét sonidot alkalmazva a hátát a minket körbevevő buroknak nyomva futottam vele egy-két kőrt. A vér már csöpögött a hátáról, miután elzárva a ressurectionomat a láncaimból egy tőrt formáztam.
- Itt a vége, Mai Cabaniz. - most először és utoljára neveztem nevén az arrancart, majd egy egyszerű mozdulattal elválasztottam a fejét a testétől. A láncok ezután egy farkas alakját felvéve a levágott fejet a másik női arrancarnak vitték el, miközben az ellenfelem többi maradványát magam fogyasztottam el, így adva meg neki a dicsőséget. Az én részemmé válhat.

- Kelj fel! - rúgtam bele a még mindig a földön fekvő fraccionomba, immáron miután visszaérve már be volt kötözve a mellkasa. Hangos nyikkanással tért magához. legalább meg kaptam azt a pillanatot, mikor hangot ad a fájdalmának.
- Ezek szerint bevált a terv. - hallottam, hogy cseppet se nekem szólnak a szavak. Ennyit arról, hogy olyan kegyesen felajánlotta a segítségét.
- Igen. Kiderült az áruló kiléte. - felelte a másik arrancar, én pedig csak álltam ott az egyetlen olyan személyként aki nem érti, hogy most mi a nyavalyára használták fel. Ez dühített. A dühöt pedig le kell vezetni. Neutral
- Rohadj meg. Kellett volna hagyjam, hogy megdögölj. - tapostam bele párszor a gyomrába, csak hogy érezze, hogy mennyire "hiányzott". Igen, tényleg megfordult a fejemben, hogy jobb lett volna ha meghal.

Nem sokkal később útra indultunk. A hajóra, mely idehozott minket fel volt pakolva az ájult Adora és a sérült Ángel. Sajnos a valódi célomat nem értem el. Semmivel se lettem okosabb, viszont a nő azt mondta, hogy értelmetlen a múltam után kutatni. beismerem, hogy igaza van. A múltam túlságosan összefüggéstelen és üres. A jövőt viszont nyugodtan olyanra formálhatom amilyenre a kedvem tartja...

//Nagyon szépen köszönöm a játékot! És köszönöm, hogy én lehettem aki felfalta Mai-t, finom volt. Rolling Eyes és sajnálom, hogy Adora nem tudott a végéig részt venni. >.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Eliziana_Aberquero
Ichimaru Gin
Globális moderátor
Globális moderátor
Ichimaru Gin

Férfi
Libra Dog
Hozzászólások száma : 156
Age : 29
Tartózkodási hely : .^v^.=.~
Registration date : 2011. Jul. 11.
Hírnév : 13

Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva EmptySzomb. Aug. 31, 2013 11:09 pm

Üdvözlet! ^ v ^

Értesítettetek, hogy a küldetésetek a végéhez ért, s lezárható állapotba került, így jöttem is értékelni:

Luna-chan: 500 LP és 1500 ryou - Nagyon sajnáltam, hogy nem vettél részt végig a küldetésben, azonban abban a három körben remekül hoztad a karaktered jellemét, nagyon tetszett az élethű kijátszása.

Cabaniz-chan & Aberquero-chan: 2000 LP és 3000 ryou - Nagyon elnyerte tetszésemet mindkét karakter alakítása, illetve a mesélésben lévő feladványok, amiket Adora és Mai kapott, hát fú *.* még én is megálltam a küldetés olvasásában törni rajta a kobakomat! De nagyon sajnálom, hogy Cabaniz-channak így végződött a küldetés, de legalább dicső halála volt, amilyet szeretett volna! (T~T)

Nos, nem is húzom az időt, további jó játékot! ^v^
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Emlékek tengerén hajózva _
TémanyitásTárgy: Re: Emlékek tengerén hajózva   Emlékek tengerén hajózva Empty

Vissza az elejére Go down
 

Emlékek tengerén hajózva

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Hueco Mundo :: Küldetések Hueco Mundoban :: Lezárt küldetések-