Ki nevet a végén?

Tárgy: Re: Ki nevet a végén? Pént. Okt. 26, 2012 5:12 am

Egyre biztosabbnak látszik számomra, hogy korábban összetűzésbe keveredett shinigamikkal a fiú, az ellenszenvét nehéz lesz legyűrni, így pedig információt szerezni sem lesz könnyű dolog. Még akkor sem, ha megkönnyebbült, hogy hagytam elmenni a barátnőjét, és látom is rajta, hogy tud valamit, a fiút talán csak akkor fogom szóra bírni, ha elmagyarázom neki, tényleg fontos lenne, ha beszélne, az ő érdekében is.
- Bármi szokatlan, ami az elmúlt hetekben, hónapokban megváltozott, akármilyen kis apróság hasznos lehet. Ha nem sikerül megoldani a problémát, annak súlyos következményei lehetnek a városotokra nézve, úgyhogy kérlek, ne hallgass el semmit!- remélem, bármi is a problémája, félre fogja tenni, ha másért nem, a családja és a barátai biztonságáért, és elárulja, hogy mit vett észre. Valójában, az egész világra hatása lehet az itteni jelenségnek, elvégre a hollowok megtisztított lelkeire is szükség van, hogy fennmaradjon az egyensúly Soul Society és az Emberek világa között, és ha kis jelentősége is van annak a néhány tucatnyi léleknek a körforgás szempontjából, akkor is megzavarhatja a világ rendjét.
Meglep, amit a fiú motyog, elvégre több százból, vagy inkább több ezerből szokott előfordulni egy-egy olyan ember, akinek elegendő hozzá a reiatsuja, hogy halványan érzékeljen minket, az olyan pedig még kevesebb lehet, aki nem csak lát minket, de beszélni is képes velünk. Ettől függetlenül, nem reagálok semmit, ha akart volna mesélni, azt megtette volna magától, nem fogom tovább erőltetni, de olyan, mintha számára ez szokványos lenne. Furcsa, hogy nem tűnt fel neki, hogy soha nem találkozik velünk sem hírekben, sem filmben, sem máshol, szóval itt is sántít valami, biztos tudja, hogy azért mégsem tud a létezésünkről a legtöbb ember.
- Igen, Shinichinek hívnak, örülök, hogy megismerhetlek, Akira-kun- egy pár másodpercig gondolkozom az ajánlatán, melyek közül az lenne talán a jobb döntés, ha megnézném a társait, akik között valószínű legalább egy, de a többes szám alapján inkább kettő vagy több azok közül való, akik látják a szellemeket, talán a korábbi lány is ott van. Talán zavarom is abban, amit csinálni akar, de akkor valószínű nem ajánlja fel, hogy tartsak vele, úgyhogy végül úgy döntök, hogy annyi a minimum, hogy egyenlő félként kezelem, nem csak információ forrásként, és elkísérem. - Ha nem zavarok, veled tartok. Ha szeretnél, kérdezz nyugodtan, biztos érdekel, hogy milyen a túlvilág- abból, hogy információkat osztok meg vele általánosságban Soul Societyról, talán még inkább sikerül megnyernem a bizalmát, elvégre minden embert foglalkoztat, mi történik vele a halál után, az emberek pedig viszonylag keveset látnak, ő most kivételes helyzetbe kerülhet.
- Mennem kell, beszélek a társammal. Köszönöm a segítségedet!- amikor megérzem Tsugara reiatsuját, elköszönök az embertől, és felé indulok. Úgy tűnik, ő is egy embert követ, de a másik két társamat nem látom sehol, valószínű a megmaradt csapat is szétvált. - Nakamura-san, sikerült rájönnie valamire?- miután információt cseréltünk, hagytam, hogy a Kyuubantai tisztje odamenjen kérdezősködni az általa követett emberhez, miközben Akira vásárol, én nem mentem közelebb, talán az ő kérdezősködési módszere a hatékonyabb, és csak zavarnám.
Mivel két ilyen magas reiatsujú ember és két shinigami törvényszerűen vonzza a hollowokat, nyitva tartottam a szemem, nehogy meglepetés támadás érje őket. Azért hallótávolságon belül maradok, ha szükség van rám, bármikor odahívhatnak, és így legalább a kilencedik osztag tisztjének nem kell majd elismételnie, hogy mit tudott meg a fiútól.

Tárgy: Re: Ki nevet a végén? Szomb. Dec. 29, 2012 4:58 am

Phew… Szerencsére sikerült visszafognom Geminit. El sem tudom képzelni, milyen rémisztővé válhatott volna a helyzet, ha nem állítom meg. Kivéreztette volna, mint egy állatot. Vér, vér folyna minden fele. A puszta gondolattól összeugrik a gyomrom, letérdelek a földre és a két kezemet a szemem elé teszem, hogy ne lássam a képeket, de nem a szemem, az elmém mutatja nekem. Érzem, ahogy valami elindul a gyomromból és elő akar törni, borzalmas érzés. A nyelvem mintha megdagadt volna, nem kapok levegőt.
Feleszmélek, mikor hangokat hallok. Mintha víz alól beszélne, nem értem mit mond, csak a hangszíne miatt zökkenek vissza a valóságba. Nagy kéklő szemeimmel nézek rá, még mindig a földön guggolva. Mivel nem tudom mit mondott, nem tudok rá reagálni, olyan, mintha átnéznék rajta. Mikor egy vékonyka, csilingelő hang üti meg a fülem, azonnal odakapom a fejem. Egy kislány hangja, olyasmi, mint a sajátom. Szóra nyitom a számat, egy hangot sikerül is kiadnom, ám azonnal el is hallgatok, mikor a nagyobb lány szólal meg. Megszeppenten nyelek egyet, s kicsit még jobban összehúzom magam.
- Én… én… - Idegesen piszkálom a fonatomat. A nagyobbik lány, aki Manaminak hívja magát zavartan néz z órájára, ettől megint elnémulok. Lehajtom a fejemet a térdemre és magzatpózt veszek fel. Mintha arra várnék, hogy Gemini megjelenjen és a maga keménységével kezelje a dolgokat, de most még csak a közelben sincs. Megijedtem.
Benio szavaira felemelem a fejemet, mikor ránézek, a lány mögé bújik. Épp ahogy én szoktam Gemini mögé. Halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Ezzel egy időben láthatóvá válok mindkettejük előtt. Mikor a kislány ismét elődugja az orrocskáját, már láthat.
- Vá… várjatok! – Pattanok fel, mikor hátat fordítanak és elindulnak céljuk felé. – Ne hagyjatok itt!! – Pár gyorsabb lépés után utol is érem őket. – A nevem Lluvia! A húgomat pedig Gemininek hívják. – Mondom kicsit remegő hangon.
- Hé! Ebbe engem ne rángass bele ostoba! – Remek! Ki akartam ebből maradni, de csak rákényszeríttet, hogy megjelenjek. Ha nem tudnám milyen gyermeteg ostoba is lény, azt hinném így tervezte…
Zavartan nézek a két lány közé. Látom, ahogy fogják egymás kezét. Talán… én is? Nekem is szabad? Most már barátok vagyunk? Remegő kézzel nyúlok Benio után, és kezemet hozzáérintem az övéhez, majd a hüvelyk és mutatóujjammal megfogom a mutatóujját.
Mit csinálsz? Meghülyültél! Erről nem volt szó! Nem foghatod még más kezét!! Csak az enyémet! Hallod! Rendben! Nem érdekes! Csak nyugodtan fogdosd össze minden koszos ember kezét! Rajta!
Benio rám mosolyog és megfogja a kezem. Kissé bátrabban mosolyodok el. Gemini látod ez, találtam barátokat! Olyan boldog vagyok! Te nem örülsz ennek? Ha kicsit kedvesebb lennél, talán veled is barátkoznának… Örömtelien lengeti meg a kezét, az enyémet is magával húzva.
~Rendben! Ne is törődj velem! Már nem is hallasz?! Meglátjuk mire mész nélkülem! Nélkülem csak egy fél vagy! Nem érsz semmit! Egyedül vagy…. Egyedül… magányosan és elhagyatva. Nem érzed?~ A dühödt becsmérlésem egyre inkább jajveszékelésbe csap át. Egyedül vagyok a sötétben, csak saját visszhangom van velem. Dühösen rohangálok fel-alá. ~ Ezt még megbánod! Hallod?! ~ Letérdelek a sötétbe és a hangom egyre halkabbá válik… Eltűntem. Megszűntem létezni… el…

Spoiler:

Tárgy: Re: Ki nevet a végén? Vas. Júl. 21, 2013 6:44 am

Üdvözlet ^ v ^
A mesélő jelezte, hogy le szeretné záratni a kalandot, mert a vontatott haladás miatt már erőltetettnek tűnne levinni a visszalévő köröket, így nem is látja értelmét folytatni.

Lluvia Blizniat, Masachika Ryuutarou: 2500 LP és 3000 ryou
Hakusaya Shinichi, Dei Laez: 2000 LP és 2500 ryou
Tsugahara Nakamura: 1500 LP és 2000 ryou
Ivela nella Sinestesia, Tsuchiya Ayameko*: 500 LP és 1000 ryou
Yamanaka Sozen: 1000 ryou

*értékelés Shihouin Yoruichi által