-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Shinginotou - A hűség tornya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyPént. Márc. 16, 2012 12:31 am

Shinginotou - A hűség tornya Dthq_ss
A város nyüzsgő forgatagának közepén visszafogott épület emelkedik ki a körülötte álló jelentéktelen üzletek közül. A 4. osztag barakkjainak közelében található területet a Gotei Juusantai ajándékozta a Daitenshi számára, a főkapitánnyal való megegyezés alapján. Lévén csupán átmeneti szálláshelyül szolgál, ennek megfelelően méretei is ehhez igazodnak. Nem túl magas, körülbelül három méterre nyúló, fehérre meszelt kőfalak határolják a birtokot. Méretes, fából készült kétszárnyú kapun keresztül vezet az út a belső udvarra, ahol gondozott kert tárul a látogatók szeme elé. A zöld gyep és a járdát két oldalt szegélyező fasorok kellemes képet festenek, habár még minden fiatal, mivel rekordidő alatt építették fel az egészet. A házat megkerülve egy nagyobb sík terület foglalja el a hátsó részt, amely gyakorlótérként szolgál a testvériség tagjainak, amennyiben edzéshez támadna kedvük. A sekkisekiből készült falak szinte tökéletesen közömbösítik a lélekenergiát, ennek köszönhetően a kidouk sem képesek kárt tenni a környezetben.

Az előcsarnokból széles lépcső vezet az emeletre, ahol tíz kisebb hálószoba található. A Kohrihebi no Suhoz hasonlóan a lakószobákra itt is a puritánság jellemző, érzékelhető, miszerint az érkezők nem kívánnak túlzottan sokáig időzni ezen a helyen. A földszinten tovább haladva jobboldalon egy közös étkezőként, valamint fogadóteremként szolgáló helyiségbe jutunk, mely a legnagyobb szoba az egész épületben. Ugyanezen úton balra fordulva a dojoba vezető folyosóra lépünk, ami a zanjutsu, illetve a hakuda gyakorlására lett kialakítva. Egy apró szertárhelyiségben minden ehhez szükséges eszköz megtalálható.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te52100/65000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (52100/65000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyVas. Márc. 18, 2012 3:06 am

Visszatérés a mennyországba


Megtörtént az, amire már mióta várok. Sikerült! Megváltoztattuk a Lelkek Városának több ezer éves menetét. Yuu és én most akkora tettet hajtottunk végre, hogy szerintem nem is tudjuk feldolgozni. Én nem. Ez volt minden vágyam, hogy sikerüljön visszatérnem. Ráadásul ők hívtak! Már a küszöbén voltunk annak, hogy az, amire felesküdtünk, tárgytalanná vált. Semmi kedvem nem lett volna egy háborúban elpusztítani a hazámat. Én itt születtem, és ezt Yuu is nagyon tudja. A régi palotánk környékén van a ház, amit a hűség példájának emlegetnek. Az árulónak a hűséges az ellentéte. Mégsem mossa le semmi a bűnömet. Ha bárki kérdezi, akkor sem tagadhatom le. Gyilkos vagyok...

A Fészekből nyitott kapuval indultunk át Seireiteibe. Mikor az átjárón át lépdeltünk csupán az jutott eszembe, mily régen voltam én már itt. Rendszerint teleporttal közlekedek, és régen is így tettem. Az átjáró most talán csak prestige jelentőségű számunkra. Az, hogy legalitásban vagyunk, az, hogy egy olyan pillangó repül előttünk, ami eddig riadót fújt, ha látott minket. Na mindegy. Ráérősen voltunk, szóval mindegy volt melyik utat választjuk. Akkor már legyen a senkai. Amint kiléptünk a Lelkek Városába, melegítő napfény csapott meg. Dél tájékán voltunk, így ez nem is csoda. Körbenéztem, nem volt semmiféle fogadóbizottság. Szeretteim sem álltak itt. Mintha nem jöhetett volna el senki. Mindenki tudta, hogy most jövünk. Ez nekem nagyon furcsa volt. Ilyen nem szokott előfordulni. Körbekémleltem a területet, és megpillantottam egy darab második osztagba tartozó tisztet. Kemény! Ezek nyilván többen is vannak.
- És milyen jó, hogy bíznak bennünk- említem meg Yuunak, majd egy széles mosollyal, tovább baktattunk a hely felé. Addig is mindenféle hétköznapi dolgokat említettünk fel, csak hogy elüssük az időt. Mikor megérkeztünk, én először is a régi palotánk felé pillantottam. Megálltam egy pillanatra, és elhallgattam. Kiskorom képe az, hogy itt elsétálok, és ott a palotánk, ahol laktam. Már megszokhattam volna, hogy az már nincs ott. Ezután a toronynak hívott kisebb épületre szögeztem figyelmem. Eléggé baráti. Csak azt nem értettem, hogy miért toronynak hívják. Vállat vontam, és beléptem a kapun, amit Yuu kinyitott. Most megláthattam a kertet is. Aranyos kis gondozott belső udvar. Nem ilyen épület volt itt még anno, ez tuti. Nem oly rég építhették, mert mindenen látszik hogy még új. Mikor átsétáltunk a kerten, beléptünk a házba. Gyakorlatilag semmi nem volt bent. Egy kép se a falon, semmi. A díszeket most hagyhatjuk. Első utam a fogadóterembe vezetett, ahol nem volt semmi. Na ez így nem lesz jó. Kell ide asztal, székek, fiókok, italok, teák. Ezt itt be kéne rendezni. Na nézzük csak. Hol lehetnek ilyen berendezési tárgyak. Otthon. Haza kéne mennem. Fémes hang kíséretében előcsúszott Paragon. Aktiváltam, és már el is tűntem. Az új palotában voltak a régi ház egy-egy ilyen bútora, lásd a tárgyaló asztal, és a kisszékek hozzá. Összegyűjtöttem őket egy kupacba, majd egy teleporttal vissza a terembe. Majd ezt megismételtem pár másik bútorzattal is. Teás kredenckével és italos pulttal tértem vissza. Több pohár, egy tea szett. Egytől-egyig mind a régi palotához tartozott. Egyelőre még szanaszét voltak szórva. Meredten álltam előttük. Visszahajlik a régi életem. Vagy hát. Mindig is ez volt az életem, és csak vissza jöttem. Ujjaimmal végig simítottam az asztalt. Poros volt. Lemorzsoltam az ujjaimról a port, majd megszólaltam.
- Ezek mind a mieink voltak. Nem egyhez személyesen is kötődöm. Ezen az asztalon már rengeteg ügylet lebonyolódott- mondtam, majd elkezdtem az ülőalkalmatosságokat mellé pakolászni.
- Furcsa, hogy sikerült egy olyan célunk is, ami nem a világ megváltásához kötődik. De azért felmerülne egy kérdés. Szerinted mennyire veszik el a függetlenségünket. Mi nem tartozunk ide. Nem vagyunk a 13 őrosztag tagjai. Ez az egész ház, amit ajándékoztak volna csak paraszt vakítás lenne? Szerintem nem véletlen történt az, hogy először elutasították visszatérésünk, aztán hirtelen ez lett a legfontosabb feladat. Történt valami, amiért szükségük van ránk. A halálba akarnak minket küldeni?- kezdtem el eléggé baljóslatúan. Persze aggódásom enyhén iróniát jelent, mert olyan nincs, hogy minket csak úgy meg lehessen ölni. Annál azért mi erősebbek vagyunk. Már lassan tenshijeink is akkora erőt fognak képviselni, amitől megremegnek. Szerintem lesz olyan, hogy csak a tenshik mennek el egy-egy küldetésre. Kezd tetszeni ez az egész rendszer. Attól tartok csak, hogy a Gotei 13 bele fog szólni, hogy hova mehetünk el, és hova nem. Ne merjék korlátolni a szabadságunkat, különben megmutathatjuk, hogy miért is érte meg nekik, hogy a barátaik között tarthatnak. A kérdés az, hogy valóban itthon vagyok akkor már? Karakura lett az új otthonom, de mégis, most hogy itt vagyok, és a bútorokat is látom, egyszerűen nem akarok visszamenni. Hagynám ott az egészet. Nincs szükségem az ottani életemre. Shizune, Rei. Lakhatnátok itt nálam. Nem kéne szegény Reinek az óvoda miatt aggódni. Jujj tényleg! Majd el kell mennem érte! Shizune most nem ér rá. Baah! Lassan kezdek megkattanni ebbe a dologban. Felfoghatnám úgy, hogy ott is élek, meg itt is. Viszont a Tamachi-ház intézkedéseit, és otthon a könyveléseket együtt megcsinálni nehéz lesz. Ezért van talán az, hogy a Kagami-háznak tartozok felelősséggel. Most még ráérek.
- Szerinted milyen feladatot akarnak velünk elvégeztetni? És a megállapodásotok szerint mi dolgozhatunk a magunk problémáján is? Gondolom nem kell emlékeztetnelek afelől, hogy az életünkre törtek, és a testünkre olvadt ékszerek segítségével majdnem megöltek minket- na itt már tényleg volt némi aggodalom a szavaim mögött. Viszont az öltönykabátom belsejében volt egy lapos üveg ízletes whiskeyvel. Kínáltam Yuut is vele, majd egy cigit vettem elő, és rágyújtottam. Kéne ide még egy hamutál. De ha jól emlékszem, akkor régen még az egyik italos szekrényben volt elrakva egy. Oda is lépek a bútorhoz, kinyitom a díszes ébenfa szekrényajtókat. és azon belül is egy kis fiókot nyitottam ki. Hopp, ott volt az egyik hamutál. Egyre több és több emlék tér vissza belém. Itt a negyedik osztag környékén sokat járkáltam. Szerettem nézegetni az ápoló lányokat. Csinosak voltak mind. De most más téma megy. Van egy lányom Very Happy. Kihúztam két széket, és leültem az egyikre. A hamutálat kiraktam az asztalra. Nem tudom, hogy most mi fog történni, de régen beszélgettem már Yuuval.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyVas. Márc. 18, 2012 10:03 am

[Visszatérés a mennyországba]
Háromnapnyi várakozás jelentéktelennek tűnik két év függvényében, azonban nem járja át belsőmet az a felszabadító érzés, mint amire számítottam egykoron. Nem most teszem meg először ezt az utat ebben a hónapban, ám ezúttal azzal a tudattal nyitom meg a senkaimont, miszerint senki sem fog Rajtunk ütni a túloldalon. Számtalanszor lépkedtem már a dangai sötét folyosóján, tudatomba szinte beleégett a pokollepke szárnyának hullámzása, ahogy biztonságos ösvényt rajzolt talpunk alá. Ismerős a haori érintése is, mely vállamat takarja, habár egykoron hófehér köpeny dukált, míg most kéket viselek, akár az ég színe. S hátán nem egy osztag száma díszeleg, hanem a testvériség címere, ami összetartozásunkat hirdeti az egész világ felé. Váratlan nehézségeken mentünk keresztül, amik megviselték a Minket összefűző kapcsokat, nem vagyok már annyira tökéletesen biztos ezek épségében, mint ahogy korábban voltam. Úgy tűnik csupán magasztos eszmék védelmezésében vagyunk erősek, amennyiben önmagunkra terelődik a figyelem, máris másképp áll a helyzet. Elhessegettem a zavaró gondolatot az apró szárnyas hírvivővel együtt, lévén az alagút végén már látszódik a fény, nincs szükség további útikalauzra. A napfény szinte elvakít a korábbi sötétség után, ám némi hunyorítással mégis képes vagyok felmérni a környéket. Nem érkezett senki köszöntésünkre, habár kétségtelenül kijárna a véghezvitt tettekért. Igazából nem csodálkozom a fogadtatás hideg mivoltán, hiszen sokan megvetéssel gondolnak Ránk, holott amiket tettünk, mindannyiuk érdekében hajtottuk végre. A megvetés lepereg Rólam, szerencsére sosem kerített hatalmába őrült megfelelési kényszer, így egyszerűen hidegen hagy az ugató kutyák véleménye. Van, aki feltétel nélkül szeret és csak ez a fontos.
Yukezo megjegyzésére harsogó nevetés tör fel mellkasomból, a színjáték abszurditásába majdhogynem belefájdul az oldalam. Botor dolog lett volna a Gotei Juusantai részéről, ha nem tartja Rajtunk a szemét még egy ideig, hisz’ bolond tömeggyilkosoknak állítottak be kettőnket, kitudja mikor üt be valami és kezdünk értelmetlen mészárlásba. Már-már éppen kibukna belőlem, hogy pár gyenge tisztnél azért több kellene a megfékezésünkhöz, de inkább visszanyelem a gondolatot, mielőtt valami szívbajos gyászhuszár meghallja, komolyan veszi és riadót fúj. Továbbra is mosolyogva társam szavain baktatok tovább a napsütötte, kanyargós utcákon, lépteimet ráérősen kormányzom a Yonbantai barakkjai felé. Nem véletlenül választottam ezt a területet a bázis felépítésének helyszínéül, a lehető legközelebb akartam tartózkodni Chiyokohoz, amennyire az megoldható volt. Valamilyen szinten így is szerencsés a tény, mely szerint nem Rukongaiban kaptunk valami olcsó kalyibát, hanem a Seireiteien belül biztosítottak egy igencsak lakályos kis épületet. Építése a lehető leggyorsabb iramban zajlott le, egyik pillanatról a másikra emelkedett ki a poros földből. Shinginotou, a hűség tornya. Ahogy a névadás pillanatában, most is gúnyos vigyor suhan keresztül a képemen, majdhogynem látom magam előtt a megrökönyödött grimaszokat, amikor a nagyérdemű megtudja. Két szintjével és inkább széles, semmint magas valójával igencsak nehezen lehetne toronynak nevezni, ráadásul árulás címén akartak kétszer is kivégezni, szóval az első részét is igen találónak tartom. Jártam a helyszínen korábban, de így elkészülvén teljesen más képet mutat. Nem túl hivalkodó, nincs itt semmiféle giccs, alig több egy katonai szállásnál.
A berendezések hiánya nem lep meg, ám azért remélem néhány futont csak bepakoltak a fenti hálószobákba, mivel semmi kedvem ilyesmik után rohangálni, nem vagyok lakberendező alkat. Félreértés ne essék, eszemben sincs itt töltetni a mai éjszakát, van olyan ágy, amiben szívesebben hajtanám álomra fejem. A felfedezőkörút a fogadóteremben ér véget, ahol valamilyen érthetetlen okból kifolyólag a Villámvándort teljesen elkapja a hév. Sosem bír megállni, mindig ez a nagy rohanás! Teleportálgatása közepette jómagam az oldalsó ajtókhoz lépdelek, majd határozott mozdulattal széttárom az egyiket. A hátsó gyakorlótér sokkalta jobban kedvemre való az elülső parkos résznél, ám kétségtelenül annak is megvan a maga szépsége. Lágy széllökés vág végig a termen, felkavarja a régi bútorokon tespedő pormennyiséget. Jobbom zsebemben nyugszik, míg balomat fegyvereimen pihentettem, amikor meghallom a kétséget sejtető szavakat.
- Ez egy nyakörv… - felesleges megfordulnom, Yuke valószínűleg érezni fogja arcom elkomorodását a hangomból. – Takaros és szép, viszont máskülönben nemigen tér el attól. Feltehetőleg a félelem volt a döntés mozgatórúgója. A város ostroma, a szökésem ténye rádöbbentette őket, hogy Soul Society nem olyan sebezhetetlen, mint amilyennek eddig tűnt. Magunkban is számottevő pusztítást lettünk volna képesek okozni ezen a helyen, de előbb-utóbb levertek volna mindünket. Ellenben bennünk volt a potenciál további szövetségesek gyűjtésére, s ahogy Aizen példája is mutatta, egy nagy összefogás megrengethet egy ezeréves rendszert! Ellenőriznek, megfigyelnek, nem bíznak egyikünkben sem… Igen, barátom, tartok tőle, feláldozhatóak vagyunk…
Hátat fordítok a kinti csodás időjárásnak, borús gondolataimhoz inkább illik a helyiség árnyékos félhomálya. Gondolom az apja megölése előtt voltak utoljára használva ezek a bútorok, nem sok kedvem van porfogóként funkcionálni jelenleg. Szerezni kell majd valahonnan egy takarítóbrigádot, mert magamat ismerve itt hamar el fog uralkodni a káosz különben. Egy biccentés kíséretében veszem át a laposüveget, s nagyot húzok az édes italból, habár valójában egyáltalán nem kívánom az alkoholt. Miután számat megtörlöm kézfejemmel, ismét átpörgetem a férfitól hallottakat, valamint a közelmúlt eseményeit. Nem, egy pillanatra sem vagyok képes megfeledkezni a támadásról, most is teljesen meztelennek érzem személyem a Fészek tökéletes védelme nélkül. A vízköpők egyelőre senkit nem engednek be a daitenshiken kívül, habár minden bizonnyal könnyedén betörhetnének ismét, ahogy korábban is tették. Érthetetlen, ostoba hibát vétettem, gondolnom kellett volna a vérségi kötelékben található kiskapura, ám valahogy nem számítottam rá, miszerint a semmiből újabb rokon tűnik fel, aki ráadásul az életemre akar törni. A helyzet abszurditásán röhögni támad kedvem, de ehelyett keserű epét érzek. Túl sok mindent tettem fel a háború megnyerésére, s minimális feltételezésem jött be a vártaknak megfelelően. Ezután nem fogok ilyesfajta naiv álmokat szőni, legfontosabb feladatunk jelenleg rájönni a függők titkára. Önkénytelenül is megdörzsölöm a mellkasom közepébe olvadt ékkövet, minek forróságát ruhán keresztül is érezni lehet. Ilyen rossz szituációba régen kerültünk és ezúttal semmi alapvető nyom sincs, amin képesek lennénk elindulni. Az öreg kovács elárult, azok a gyűrűk eltéveszthetetlenül ugyanazon az elven működtek, mint a medáljaink. Csak tudnám milyen célok vezérelhetik!
- Nem tudom mennyire vagy járatos a rémtörténetekben. Halál, szenvedés, helyek, ahonnan még senki nem tért vissza! – pont otthon hagytam a zseblámpámat, így fele annyira sem lett rémisztő az előadás, de azért hét pontot adnék rá. – Minden bizonnyal olyan küldetéseket fogunk kapni, amiket épeszű ember nem vállalna be, szóval a szokásos dal. Szabadon mozoghatunk mindkét dimenzióban elméletileg, ám jelentéseket kell tennünk a Negyvenhatok Tanácsának és kötelességünk elvégezni a kirótt feladatokat. Másrészt próbáljanak megtalálni, ha elteleportálunk a másvilágra. Wink
Monológomat egy kacsintással zárom, miközben kimonóm belső zsebéből Én is előhalászok egy szál Black Devilt. Kedvelt márkám már évek óta, fekete színe miatt pedig duplán illik rá a koporsószög jelző, ami csak tovább növeli élvezeti értékét. A komolytalan zárlattal ellentétben igencsak foglalkoztat Engem is a szabadságunk kiterjedésének hatóköre. Nem csodálkoznék, ha kémkednének utánunk ismételten, habár figyelmeztettem Masayoshit, hogy milyen sorsra juthatnak a kíváncsi, azonban hívatlan szemek.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te52100/65000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (52100/65000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyHétf. Márc. 19, 2012 9:33 am

Visszatérés a mennyországba


Egyvalamit viszont még mindig nem értettem. Miért létezik még mindig a 46-ok tanácsa? Aizen a királyt akarta megölni, és ezért kivégezte a tanácsot, hogy feltűnés nélkül dolgozzon. Minek van királk? Épp jó volt az alkalom, hogy ne kelljen új tanácsot kiépíteni, és a Gotei irányíthatta volna a Lelkek Társadalmát. Kár, hogy erre nem volt eszük. A törvények azok, amiket mindenki be akar tartani, és a törvények állítólag a nép jólétét szándékozzák betartani, de miről is szól ez a törvény? Szerintem már messze nem a békét szolgálja. A 46-ok tanácsa csak a shinigamik bosszantására vannak. A fenntartási küldetéseket amúgy is az őrosztagok csinálják. A tanács pusztán akkor avatkozik be, mikor jónak látják, és a lehető leglogikátlanabb döntést hozzák meg. Nem unatkoznak? Sebezhetőek. Ha egy pont sebezhető Soul Societyn, akkor az egész, mint ahogyan ezt Aizen bebizonyította. Hihetetlen, hogy megint szükségük volt egy ilyen sebezhető pontra. Ez olyan, mintha egy szerkezetre önmegsemmisítő gombot raknánk, csak azért, hogy ha úgy tartja kedvünk, megsemmisítsük azt. Az áhított 0. osztag meg hol van? Komolyan megállíthatták volna egymaguk Aizent, ezért nem avatkoztak közbe? Akkor viszont elfogadhatatlannak tartom, hogy hagyták az egészet. A törvények, amiket felépítettek több ezer év alatt, eleve rossz alapkőből indul. Ha megindulna egy mozgalom, akkor Seireitei két részre szakadna, de kettő teljesen egyenlő félre. Rémisztő belegondolni, hogy vért ontsanak azért, hogy megvitassák kinek van igaza. Bár még én se ódzkodtam eddig ettől a megállapítástól. De én egymagam felvállaltam volna a fekete bárány szerepét, nem volt célom fél Seireiteit elpusztítani. Én Sierashi Yuusukének tartozok felelősséggel nem a 46-ok tanácsának. Ezt fogom hangoztatni, bárki kérdezi, mégis a hierarchiában vezető pozíciót töltök be. Meddig leszünk sakkbábu figurák?
- Bár a főkapitány döntése volt, hogy szövetkezzünk, mégsem bíznak meg bennünk. Valamiért nem érzem otthon magam. Akármerre nézek, frusztrál a tény, hogy nem merek csak úgy arra sétálni. Be kell vallanunk, hogy óriási kelepcébe is sétálhattunk most. Elkapni nem tudnak minket. Képtelenek rá. Pláne ha én szervezem a hazautat. És Aizen óta is fejlődtünk. Szerintem csak mi hárman megölhettük volna Aizent. Számítanunk kell egy orvtámadásra. A feleséged is belevonhatják- ahogy kiejtettem a feleség szót, elkapott a szomorúság. Elnyomtam a cigit, majd az ablakhoz sétáltam. Láthatta rajtam, hogy nyomaszt a tény, miszerint ha ez az egész macera nem történt volna meg, akkor most én lettem volna az ő fogadóbizottsága, akár a kis családommal. Neki is van családja. Szerintem ez az egész sokat számított neki. Nem érzek már semmit Maya iránt. Az Atlantisz óta csupán Shizunénél éreztem egy fellángolást a neve említése miatt, de az is teljesen más miatt volt. Nem mintha lenne a hajdani harmadik osztag kapitányához bármilyen érzelmem. Hova lett vajon? Meghalt? Én miért nem tudok róla. Talán majd utána kérdezek, de ha bármi komolyabb történt vele... márpedig Rei nem véletlenül van most Karakurában... Bele se merek gondolni. Furdalna valami, ha megtudom, hogy meghalt. Talán nem is lenne érdemes keresnem utána. Ha felemlegetem a nevét, lehet buktuk a szövetséget, és megölnek minket. Tényleg. Yuu még nem is tud róla.
- Képzeld, hasonló dolog történt velem, mint veled. Van egy kislányom. Shizune védence, és még nem tud róla, hogy az apja vagyok, de hamarosan megtudja. Viszont Shizune el akarja feledtetni vele az anyját. Én is ezt szeretném. Így zárult a Mayával való szerelmem végül. Egy gyerekkel. Feleségem nincs. Otthonom... hát ezaz. Nem tudom hol is élek igazából. Ide köt a törvény. A Kagami házhoz tartozik a mai naptól fogva a Tamachi ház. Rei... ő Tachibana néven emlegeti magát, pedig jogerősen Tamachi. Ki fog tudódni, hogy van egy lányom, és az igazi neve Tamachi Rei. Aggódom miatta. Szerinted mit kéne tennem? Reit már nem hagyhatom el- tudom, hogy jól ismeri Reit. Vele élt eddig. A fene sem gondolta volna, hogy az én lányom. Talán még Yuu sem tudott róla. De én tudom, hogy Rei ismeri őt. Judit bássi néven emlegeti. De Yuu a barátom, a legjobb... tud majd segíteni, bár a következő dolog forog kockán. Meghalhatunk. A mellkasomon éktelenkedő kő az, ami erre bizonyíték. Yuu egészsége sem teljes, mióta az az izé benne van. Látszik rajta. Kihat ránk ez a cucc, és még nem is tudjuk, hogy allergiás reakciót kivált-e belőlem, vagy Hitomiból. Fenn áll a veszélye, hogy amint belénk ékelődik, azonnal meghalunk. Most legalább több orvos is megfigyelhet. Ha jól gondolom tudnak már mindent rólunk, azt is hogy megtámadtak minket, és hogy a kő gyengít minket. Egyébként nem lett volna a részünkről alku tárgya a dolog. Maximum Yuu a családja miatt döntött volna így, de szerintem még ő sem fogadta volna el az alkut. Ismerem már őt eléggé. Tuti, hogy benne van a dologban az, hogy veszélyben vagyunk mi is. Ha megtámadnának mégegyszer, azonnal ide menekülhetünk. Ebbe nincs semmi kérdés több. Mindenki annyit ad, mint amennyit kap. Mindkettő fél sokat kapott, így most egymásnak adunk. Csak Seireitei már lenyalogatta a sebeit, mi még csak most kezdünk neki. Köpnöm kell, ha megtudom, hogy csak ezért vagyunk itt. Mi az emberiség pajzsa vagyunk, nem a lelkeké. Kettőt egyszerre meg persze nem lehet védeni, de megoldották, hogy a lelkeket kelljen. Eskünket akarják megdönteni. A szóbeli alkotmányunk legelső mondatát. Árulóként kezelnek minket továbbra is, és aki ugye egyszer elárul valamit, akkor többször is el fog. Biztosítékként meg kiröhögnek, hogy barátok vagyunk ugyebár. Valóban haza érkeztem? Nem tűnt fel. Hűlt helyét látom csupán a hazának.
- Talán most tényleg megéri egy kicsit félni. Nem az életemet féltem, hanem testvériségünket. Talán egy kicsit adhatnál Hitomi szavára. Tudom, hogy már unod ezt a témát, de nagyobb gondok is előkerülhetnek, ha most nem tartunk össze. Nőből van, tuti kicsapja a durcit, és ez a hiszti felül kerekedik a veszélyérzeten. Persze te is jó nagy idióta vagy, hogy kicsaptuk a balhét. Most miért nincs itt Hitomi? Itt lenne a helye neki is. Shizunét még megértem. A te tenshid is itt lehetne. Miért csak ketten jöttünk el? Úgy érzem, hogy mióta velünk vannak pártfogoltjaink kezdünk szétcsúszni, és három külön részre oszlani. Szerintem egyszer el kéne küldeni csak a három tenshit egy küldetésre. Érezzék milyen az, amikor testvérként kell harcolni. Talán egyszer valami vizsga gyanánt megküzdhetnének ellenünk. Csak, hogy felmérjük mit tudnak nélkülünk, vagy pont ellenünk. Érdekes ötlet nem?- dumálok tovább, és visszamentem hozzá az asztalhoz. a por a levegőben hamar meghozza azt a hangulatot, amit a Fészekben is jól ismerek már a könyvtárban. Viszont hihetetlen, hogy ott a por fogalmát egy több száz vagy ezer éves tekercs foszlata alkotja. Itt meg csak simán por. Mondjuk olyan por, ami fölött elrobogott a háború szele.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyKedd Márc. 20, 2012 9:24 am

[Visszatérés a mennyországba]
Nem tudnám megmondani mennyivel váltam erősebbé Aizen legyőzése óta, egyszerűen már képtelen vagyok érzékelni, hogy hol is van a határ pontosan. Feltehetőleg magam is eljutottam arra a szintre, ahol az 5. osztag egykori kapitánya állt, mielőtt még magába olvasztotta volna a Hōgyokut. Töménytelen mennyiségű tudásra és tapasztalatra tettem szert, ám kétlem, miszerint képesek lettünk volna elpusztítani Las Noches urát. Valószínűleg eljutottunk volna mindössze hárman is a lepecsételéséig, ám azon a bizonyos napon olyan kapitányok mellett harcoltam, kik mellett eltörpül a Daitenshi tagjainak ereje. Akiyama Akane és Kawazoe Hanae a legveszélyesebb vezetők az egész Gotei Juusantaiban, ellenük csupán a főkapitánynak és jómagamnak lenne valamennyi esélye a túlélésre. Ettől függetlenül a szervezet legyengült, nem hordozza már azt a fenyegető kisugárzást, ami régen, még árulásom előtt uralkodott. Körülnézek, s nem látom azokat az értékeket, melyek védelmére egykoron felesküdtem. Mikor kiestünk a ciklusból, úgy gondoltuk semmi sem változhat, hisz’ erős volt a rendszer és nem láttuk a repedéseket, amik a széteséshez vezetnek. Állni és várni, nincs ennél idegőrlőbb elfoglaltság a világon. Nem emlegetjük a Seireiteiben elhangzott szavaimat, viszont mindannyian tökéletesen emlékszünk rá, ehhez nem fér kétség. Valószínűleg azt gondolhatják, egyszerű ostoba fellángolás volt, amit a csalódottság keserűsége szült, ám amennyiben csak erről lenne szó, visszavontam volna őket. Az érdemek ugyan elévülhetnek, azonban Én nem felejtek. A Negyvenhatok Tanácsa kedvtelve alkalmazza a szemet szemért elvet, de egyszer már sor került az egész testület cseréjére, ha eljön az ideje, ez talán még meg is ismétlődhet.
- Ha ez megtörténik, nem lesz, amit nézz a tájon! – fenyegető megnyilvánulásom keményen csattan feleségem emlegetését hallva, viszont haragos vonásaim hamar kisimulnak. – Be kell látnunk, életünk már sohasem lesz olyan, mint egykoron volt. Minden változott, csupán Mi szakadtunk ki a társadalom körforgásából, amikor önkéntesen száműzetésbe vonultunk. Masa-jii nem bolond, tudja jól, pár bérgyilkos – legyenek akármilyen képzettek is – kevés ide. Az őrosztagok most nem engedhetik meg maguknak egy vagy több taichoujuk elvesztését, túlzottan labilis a helyzet, fogalmunk sincs róla, miszerint mihez kezd most az ellenség. Szét kellett volna zúzni Hueco Mundo seregeit teljesen, amíg volt rá lehetőségünk!
A pillanatnyi béke szele elfújta fejünk fölül a háború fellegeit egyelőre, de aki hiú ábrándokban bízik, az bolond. Ez is csak egy átmeneti időszak, amilyenre volt már példa nem egyszer a történelem során. Évekkel ezelőtt jártam utoljára a fehér palotában, ráadásul kémeink sincsenek odaát, holott azok elengedhetetlenek lennének az ellenfél terveinek kihallgatásához. Ostoba módon megint homokba dugjuk a fejünket, pedig nem itt ér véget az út, s megint arculcsapásként fog érkezni az ostromlók harci kiáltása a falak alatt. Ujjaim között megroppan a fekete cigarettaszál, mélázva, kissé bambán pillantok le a kezemben lévő törött nikotinrúdra. Fáradt sóhaj kíséretében nyomom el a használhatatlanná vált energiapótlót, nincs se kedvem, se idegzetem a megmentésén ügyködni. Íriszeim felcsillannak az új információkat hallva, igazából számítani lehetett valami ilyesmire, lévén Mayával való románcuk habár tragédiával végződött, de a káoszban mégis kis virág született, egy érték, amit őrizni kell, akár létezésünk árán is. Egyikünk sem mai gyerek már, mindketten megéltünk másfél évszázadot, Yukezo lehet már kétszer annyit is, viszont nem merném kijelenteni tényként, hogy a Mi pályafutásunk alatt lesz egy nyugodt percünk. Munkálkodnunk kell, egy jobb és szebb jövőt létrehozni, ám nem magunknak, hanem az utódaink számára. Lényegében már elkezdtük nevünk tisztára mosását, ellenben sok kell ahhoz, hogy büszkén emlékezhessenek vissza Ránk. Szomorkás mosollyal vonok vállat kérdésére reagálva, nemigen van jogom senkinek sem tanácsot adni ebben a témában, hiszen szerény személyem olyan döntést hozott, aminek elhibázottságát rengetegszer az orrom alá dörgölték. Persze nehéz megérteni, felfoghatatlannak és önző dolognak tűnik, ha valaki elhagyja a családját, de ezerszer megtenném megint, semhogy bármelyikük veszélybe kerüljön miattam vagy amiatt, amit csinálok.
- Ismerem a kislányt, a keresztapja vagyok… azt hiszem, ez rá a megfelelő szó. – felhasználtam a keresztény vallás egy-egy elemét, azonban a köznapi fogalmakkal nem vagyok túlzottan tisztában. – Javaslom, várj az igazsággal, néha nem olyan eredményt érsz el vele, mint amilyenre számítanál. Másrészt nem tudhatjuk, mit hoz a sors az elkövetkezendőkben a medálok miatt, inkább fájjon Neki egy kedves barát elvesztésének emléke, mint az apja haláláé. Sosem vezettelek félre, így most sem teszem… Lehet nem érjük meg a következő születésnapunkat.
Habár a Sors Dárdájának keresése közben is ott lebegett a fejünk fölött Damoklész kardja, ettől függetlenül ilyen nyíltan egyetlen beszélgetésben sem lett konkretizálva az elmúlás lehetősége. A sikertelen rajtaütésnek is lennie kell valami következményének, a kapkodva elmormolt ős-szavak sosem maradnak eredmény nélkül. Olyan játszma részesei lettünk, amely talán már túlmutat a képességeinken, van, amit nem lehet erővel megoldani, bármennyire is fáj ezt bevallanom. Cselszövés és fortély áldozataivá váltunk, nem vagyunk felkészülve az eshetőségre, mely szerint árnyékokkal kell küzdenünk. Két tűz közé kerültünk, egyik oldalról a Gotei szorongat, míg a másikon farkasszemet kell néznem az elmebeteg bátyámmal, valamint az őrült kompániájával. Ezek mellé még jön a szövetségen belüli széthúzás, ennek hála már nem is tűnik olyan rossz helynek két lábbal a föld alatt lenni. Yuke véleménynyilvánítása nem igazán nyeri el a tetszésem, nyelvem hegyén már érik is a csípős válasz, amit inkább jobbnak látok visszanyelni, nincs szükségem rá, hogy a leghűségesebb társam is fújjon Rám. Való igaz, a problémák kezelésében nem vagyok túlzottan használható, amennyiben nem lehet a vitapartnert miszlikbe vágni, talán rosszul reagáltam le a helyzetet, de természetesen ezt eszemben sincs beismerni senki előtt. A hangulat még mindig fagyosnak mondható Hitomi és köztem, de egyelőre nem érzem elérkezettnek az időt az irányába való újbóli közeledésnek. Megkérdőjelezte a tekintélyem, ráadásul egy tenshi jelenlétében, immáron csak közönyösen tudom szemlélni a gyerekes viselkedésformát, amit magára vett. Egyértelmű tény számomra, hogy jelenleg Ő a legingatagabb jellem a Daitenshin belül, még a Villámvándor régi dühkitöréseivel is könnyebb volt megbirkózni, mint ezzel a szituációval. A nővére miatt túlzottan manipulálhatóvá vált, azonban a szálakat fentebbről mozgatják.
- Hogyan tehetném? Nem bízik a döntéseimben, nem bízik a szándékaimban, nem bízik bennem! – a szavak egyre nagyobb hangerővel törnek ki belőlem, le kell hunynom egy pillanatra a szemem higgadtságom visszanyeréséhez. – Ettől függetlenül nem a köztünk feszülő ellentét az oka a csekély létszámnak. Kettőnk visszatérésének jelentősége van, s habár nem volt díszes fogadókíséret, de figyelnek. Nem tartok Soul Societyben senkitől és ezt jobb, ha a tudomásukra hozzuk még idő előtt. Ez a hely csak egy vésztartalék, nem kívánom áthelyezni a főhadiszállást ide, valamint egyéb intézkedéseket is végre kell hajtanunk, mielőtt testvériségünk bármelyik ember tagja betenné ide a lábát. Tudod, az igazi hús-vér test átka! Mind-mind más mentalitást képviselünk, más az elképzelésünk a békéről, a szervezetet az Emberek Világának védelme tartja össze, nem véletlen a szétcsúszás. – a hirtelenjében feltűnő egyet nem értések ezeket egyértelművé tették. – Az új rendszer megreformálja az elképzelésem, amit a Dárda elpusztításának érdekében alkottam meg. A mester és a tanítvány közötti kapcsot mindennél erősebbé kell tenni, nemzedékről nemzedékre kell felépítenünk egy szétzúzhatatlan szövetséget. Egyszer majd mindenféleképpen össze kell mérniük az erejüket a Miénkkel, ám ennek még nem jött el az ideje. Bizonyosnak kell lennünk benne, hogy utódaink túltesznek Rajtunk, különben nem volt értelme a tanulással, s a tanítással töltött éveknek.
Muszáj megőriznünk a függetlenségünket, csupán egymáshoz lehetünk hűségesek, nem pedig egy olyan kormányzathoz vagy katonasághoz, amik elavult és rossz törvényeket követnek. Ahogy egy családtagot sem szúrna hátba az ember, úgy az arkangyalok között sem lehet ármány és félreértés. Feltehetőleg az espernek hamarabb megjön majd az esze, mint Nekem és megvitatjuk ismét a problémáinkat, de addig is fortyogok egy kicsit még a levemben, mert az esik jól. Fortyogásról szólván, innék már egy teát!
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te52100/65000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (52100/65000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyCsüt. Márc. 22, 2012 1:44 am

Visszatérés a mennyországba



Ahogyan kedves barátként említett Rei kapcsán, elfogott egy sóhajtási kényszer. Amint megteszem megfordul a fejemben a gondolat. De ha nem is tud arról, hogy az apja vagyok... áá mindegy. Igaza van Yuunak. Valamint abban is, hogy a kezdeti elgondolásaink a medálokról nem úgy vált be, ahogyan szerettem volna. Most miért nincs magasztos cél, most miért minket morzsolgatnak? Tán akkora bűnt követtünk el? Elpusztítottunk egy világelpusztító dárdát, amit még hajdanán az ősök csináltak. Gyanús, hogy az a kovács, aki minket átvert, és elkészítette a gyűrűket is, maga is egy ős. Senki nem tudhatott a pokolban történtekről leszámítva az ott lévő pár démont, akik birtokolták a dárda darabot. Ők nyilvánvalóan nem avatkoznak most ebbe bele. Viszont ha most a birtokunkban lenne a dárda, egy laza mozdulattal tennénk tönkre a medálokat belőlünk. Most talán már Yuu képvisel akkora hatalmat, hogy irányítani tudná. De mindegy ezen nincs is mit gondolkozni. Akkora tettet hajtottunk végre, ami a világot mentette meg, mégis ámokfutónak tekintenek rám. De ezért én nem várok jutalmat, mégis kaptam. Nekem Reien kívül nem kell más jutalék. Még egy cigit illesztettem a számba, és neki kezdtem a tenshikkel való témámnak.
- Kíváncsi vagyok, hogy milyen arkangyalok lesznek. Én még azt is el bírom képzelni, hogy egy tenshi csak akkor váljon daitenshivé, ha a mestere eltűnik. És most, hogy ez a dolog könnyen lehet, hogy valamelyikünknél bekövetkezik... huhh... hát nem is tudom. Én Shizunének még nem mondtam meg, hogy régen még volt függők voltak a szimbólumaink. Ha belegondolok, hogy ennek a tárgynak a segítségével kerültem a Daitenshibe. Beleborzongok a tudatba, hogy talán a halál csábított be a testvériségbe- komor szavaim után csönd ülepedett ránk. Aztán elröhögtem magam- Ugyan kérlek. Hát unatkoztunk volna már, hogy ha nem lenne az életünk veszélyben. Annyira mindegy már, hogy egy olyan bombán ülünk amit meggyújtottak, vagy a guillotine alá fekszünk. Komolyan lassan szerződési feltételünkben lehetne, hogy ha nem vagy állandó életveszélyben, akkor eleve nem lehetsz tag- kuncogtam, majd felálltam, és a teás szekrényhez mentem. Három helyen volt kulcsos lakat rajta, nehogy kilopják az értékes teánkat. Mondjuk ezt én rakattam rá, és eléggé gyerek-lakat volt rajta. Most joggal hihetném azt, hogy a nagy tolvaj, ami ellen meg kellett védeni a teát, az én voltam. A kardommal pillanatok alatt nyestem le a fémet róla. Kinyitottam az ajtót, és most Yuu megpillanthatta miért is vagyok ennyire otthon a teába. A szekrényajtó mögött kábé 150 kis fiók volt, benne teafű. Az ajtóra meg egy-egy polc volt, amin teáscsészék voltak, és kellékek a finom teákhoz. Mindegyik fiók meg volt címkézve, szóval nem igazán lehetett eltéveszteni őket. Én összeszedtem egy hibiszkusz, borsmenta, levendula kombinációt egy teatojásba, majd kiszaladtam egy csészével a konyhába. Már ha csináltak. Elbírom róluk képzelni, hogy kispórolták. De szerencsére be volt szerelve egy minimál szinten valami kis konyha szerűség. A lényeg, hogy vizet tudunk melegíteni. Meg is kezdtem a két csészényi víznek a melegítését. Ha Yuu is kiválogatja a neki megfelelőt, és idejön, akkor most együtt várakozhatunk. Semmi cukor, semmi méz nem volt a házban és hazaugrani meg nem volt kedvem, de ezt a fajtát megiszom keserűn. Yuu meg benézte, ha akart volna bármit is a teájába. Sebaj.
- Jut eszembe kimegyünk majd a gyakorlótérre, le akarok tesztelni egy új kidoum. Ugyebár senki nem tanította meg nekem, így magamtól kellett rájönnöm, de most úgy érzem sikerült. Hadou 88- állok már azon a szinten, hogy egy-egy kidou megvarázslását magamtól is megtanulhassak- Meg jó lenne, ha megmutatnád mire jó a kesztyű, amit megszereztél. Mert jól tudom, hogy te tetted el- utaltam vissza antarktiszi kalandunkra. Na az is egy érdekes sztori. Bár Illiamével azóta sem találkoztam, feltétlen akarok majd. Az a félelf-drow-miazanyámkínja lány nagyon beleégett az emlékeimbe. Shizune mondjuk nehezen tűrte meg volna maga mellett, de szerencsére akkor még nem Shizunével voltam. Shizune hmm... Az Andokban sok érdekes dolog történik, ha az ember egy hétig a sötétségbe van elzárva. Nem vagyok én hülye, csak megszorongatott a sötétség. Egyedül szoktam ott lenni, nem szeretem ha ott van velem még valaki. Bár biztos támaszpont nekem, és Shizunének. Ha nagy gond van, akkor az egész Daitenshit is el tudjuk szállásolni, bár azt nem szeretném. Nem valami kényelmes, és nagyon fel kell rá készülni. Éppen hogy kettőnket sikerült elvendégelnem. Meg Yuu is vaizard. Ha sötétbe zárnánk lehet, hogy előütköznének a problémák, ami az ő esetében nos hát öhm... eléggé gond. Nem lenne sok kedvem keresni egy új barlangot a seregnek. Viszont kész a tea. Leveszem a tűzről a vizet, és kitöltöm a két csészét, de nem teli, mert akkor kilöttyen a víz a tojástól. Pár perc alatt összekapom az enyémet, majd utántöltök egy kis forró vizet, hogy meglegyen a csészényi tea. Ezután visszamentem a tárgyaló szobába, és iszogatni kezdtem. Jó forró volt még. Míg vártam hogy hűljön, addig talán már Yuu is ideért.
- Szerinted meddig fognak még megfigyelni minket. Talán ki kéne találni valami csapdát a jó megfigyelő helyekre. Majd persze jól letagadni, hogy mi raktuk őket oda. Mindenesetre jól esne majd visszalátogatni a 7. osztaghoz megnézni mi történt. Hátha megvan még- heccelődtem, majd nagyobb kortyokat ittam a teámból. Végre lejjebb csúszott a hőmérséklete. Isteni volt. Rengeteg gyógytea receptet a negyedik osztagtól tanultam. Mikor leöntöttük a teát a torkunkon, én elindultam kifelé a gyakorlótérre. Hátha valami véletlenül a hallgatózó közönséget kapja el, plusz érdekelt a páncélkesztyű már.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyCsüt. Márc. 22, 2012 8:38 am

[Visszatérés a mennyországba]
Nem csak beszélgetőpartneremet foglalkoztatja a gondolat, mely már a távolabbi jövőbe mutat, ahol Mi nem leszünk jelen. Az igazat megvallva még nagyon az elején vagyunk az egésznek, jelenleg a gondolattól is feláll a szőr a hátamon, hogy egy Ryoujihoz hasonló alakra bízzam a szervezet irányítását. Brr, viccnek is rossz! Egyelőre bármelyikünk kiiktatása fatális veszteség volna a Daitenshi számára, egyik tanítvány sincs még annyira felkészülve, miszerint képes legyen pótolni mentora helyét. Sem erőben, sem pedig tudásban nem tettek még szert ekkora előnyre. Másrészt az ideológiánkat is el kell sajátítaniuk és majd aszerint kell dolgozniuk, s döntéseket hozniuk a elkövetkezendőkben. Elég visszagondolnom Masachika öntelt megnyilvánulására az emberekkel kapcsolatban, ennek a hozzáállásnak a megváltoztatására kell igen sok figyelmet fordítanom. Részemről nem tartom jó ötletnek halál vagy eltűnés után odaadni a daitenshi címet, mivel az semmit sem bizonyít. Amennyiben valamelyik tanonc képessé válna bármelyikünket legyőzni egy összecsapás során, akkor válhatna teljes jogú taggá, ezzel bizonyítva a következő nemzedék felülemelkedését az előzőn, vagyis Rajtunk. Kardok lesznek, lelküket a háború tüze edzi törhetetlenné, szívükben olyan elhatározás munkál majd, aminek hála nem lesz akadály előttük. Ebben hiszek és minden lélegzetemmel ezen elképzelés megvalósítására törekszem egészen addig a napig, míg nem szakad föl több sóhaj mellkasomból. Sajnálom a dolgok ilyetén alakulását, a medalion tökéletesen szimbolizálta azt az egészet, amiért egykor küzdelmünk elindult, viszont rengeteg vér tapad hozzájuk. Emellett persze ott vannak a boldog emlékek is, egy-egy felszabadult pillanat árnyképei, ahogy a célok elérésének hála öröm töltötte el az egész csapatot.
- Magam sem tudok már ugyanúgy tekinteni a nyakékekre, mint összetartozásunk szimbólumára… - vallom be kelletlenül, fejemet csóválva. – Bemocskolták, megszentségtelenítették! A veszély itt lappang közöttünk, s nem tudunk ellene semmit sem tenni, ez a tudat megőrjít! Szerencsére Hitomi már dolgozik a függőket helyettesítő eszközökön, amint sikerrel jár, nem lesz okuk aggódnia a tenshiknek. Megújulásunk teljessé lesz, valamint az újoncoknak nem kell majd az ehhez hasonló balesetek miatt aggódniuk. Habár az aggodalmaskodás egy idő után kivész az emberből, nem igaz?
Fáradt vigyorral reagálok nevetésére, annyi minden történt mostanában, egyszerűen arra sincs elég időm, hogy rendesen kipihenjem magam és feltöltődhessek szellemileg. Egyik probléma tűnik fel a másik után, lehetetlennek tűnik mindennel egyszerre foglalkozni, holott megoldásuk egyenként sem olyan könnyű. Halántékomat nyomkodva lépdelek az impozánsnak mondható teakínálathoz, azonban bosszúsan kell tapasztalnom, miszerint se cukor, se méz nem tartozik a repertoárba! Elvből nem iszok meg semmilyen keserű löttyöt, szóval maradok a jól bevált mentatea mellett, azzal nemigen tudok befürödni, kerüljön elő bárhonnan is ez a szekrény. Miután kellő ideig áztak a levelek a forró vízben, magam is számhoz emelem a csészét, azután kissé megfújva az italt óvatosan kortyolok belőle egyet. Tompa fejfájásom ettől rögtön múlni kezd, a mostanában felhalmozódott sok stressz a testem rovására megy, habár erről senkinek nem kell tudnia, túlzottan nagy pánikot keltene, ha bejelenteném gyengélkedésemet. A húsomban lüktető jelenség ugyan immáron nem szipolyozza tovább a lélekenergiámat, ám ettől függetlenül érezhetően megvan a hatása. A nyomott közérzet és az álmatlanság feltehetőleg csupán a kezdeti stádium velejárói, lesz ez még sokkal rosszabb is, legalábbis eddigi tapasztalataimból kiindulva a balszerencsének nincs határa. Egy bólintással reagálok a gyakorlótér kipróbálását felvető javaslatra, ám a feltételezés, miszerint engedély nélkül tulajdonítottam el azt a páncélkesztyűt, mélységesen felháborít! Minden jelenlévő látta, ahogy a cero telibe találja, működése ezek után kétséges volt, selejtes árut meg nem szállítok ugye. Másrészt mivel nem járnak a nyakamra miatta, ezért feltehetőleg elégedettek voltak, így gondolhatunk rá némi plusz juttatásként. Majdnem meghaltunk ott is, igazán megérdemlem!
- Eltenni? Talán inkább fogalmazzunk úgy, hogy jobb felhasználási módot találtam számára a polcon való porosodásnál. – megjátszott felháborodással szólalok meg, mintha tökéletesen szíven talált volna ez a sértés. – A működési elvére hamar rájöttem, ellenben a használatával még akadnak gondok. Hisou Karitevel ellentétben nem az Én reiatsumból merít, hanem a környezetben található reishit gyűjti össze. Ennek köszönhetően valószínűleg ezen a helyen maximalizálható lesz a teljesítménye. Kaisan!
Az utolsó szó hangzása teljesen más, parancsként értelmezhető. Beszéd közben kissé feltűrtem kimonóm ujját, majd megérintettem a csuklómon lévő tetoválást. A feloldást követően néhány pillanat elteltével egy szépen megmunkált páncélököl materializálódik a semmiből, ami tökéletesen rásimul a karomra. A fekete anyagon ezüstösen csillogó fémberakások remek látványt nyújtanak, mint ahogy az ujjaim között cikkázó elektromos kisülések is. Alig várom már a használatát, minden bizonnyal megrázó élmény lesz! Saját szellemességemen heherészve fogom szabad végtagomba teámat, ezt követően a hátsó birtokrész felé veszem az irányt. A keményre döngölt homokos talaj az Akadémiai régi edzőterületeit idézi, kicsit nosztalgikus érzés fog el, ahogy a tér közepére sétálok. Szemben céltáblákat akasztottak a falakra, az elképzeléseimet úgy látszik a legutolsó mozzanatig megpróbálták teljesíteni. Milyen kedves és szívet melengető ez az igyekezet! Íriszeimet becsukva koncentrálok néhány pillanatig, miközben fehéren izzó részecskék gyűlnek a kesztyűbe, egyre erőteljesebb aurát generálva ezzel körülötte. Mikor elérkezettnek látom az időt, kézfejemből vakító villám távozik a szemközti falrész felé, ám eközben égető fájdalomra leszek figyelmes a fentebb is említett testrészemben. Fájdalmas grimasz kíséretében pecsételem vissza az ereklyét, aminek eredményeként megcsodálhatom a füstölgő húshalmazt. Első és legfontosabb következtetésként le kell vonnom, hogy nem túlzottan célravezető ökölbe szorított kézzel lövöldözni a cuccal, mert különben megégethetjük magunkat… Jó tudni! Nem ilyen bemutatót terveztem, gondoltam villogok már egy kicsit a különleges tárgyakról összeszedett tudásommal, de hát a karma megint keresztbetett. Vélhetőleg ez a büntetésem azért, amiért szegény Illiame tudta nélkül tulajdonítottam el a Susanoo no Genkotsut. Szemétség!
- Hoppá, erre azért nem számítottam! – nemtörődöm vállrándítás után térek napirendre a váratlan esemény fölött, midőn ismét belekóstoltam a mentás frissítőbe. – Azt hiszem nem mindegy, hogy milyen pozícióban tartják, lesz még mit kísérletezni vele! A csapdák felállítását nem tartom túl jó ötletnek, megígértem az öreg főkapitánynak, miszerint nem teszek kárt ok nélkül a tisztjeiben, bármennyire is megérdemelnék. Egyszer majdcsak ráunnak arra, hogy itt nem történik semmi!
Nevetségesnek tartom igazából ezt a hatalmas megfigyelést, ha egyszer már szövetséget kötöttünk, Nekem az adott szó rengeteget jelent, nem fogom megszegni az ígéretemet. Máskülönben igazat mondtam, a kémeknek itt igencsak fel fog kopni az álluk, mivel minden gyűlést és fontosabb megbeszélést ezek után is a Fészekben fogunk megejteni, amint találtam egy olyan helyet, ahová elmozdítható lesz. A védelmező akadályokat is frissíteni kell majd, illetve kitalálni valamit a vérségi kiskapu ellen, amiből annyi baj származott már.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te52100/65000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (52100/65000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyVas. Ápr. 01, 2012 8:05 am

Visszatérés a mennyországba


Yuut egy kicsit zavarta a tény, hogy a teába nem volt hozzávaló ízesítés. Azzal most nem tudtam szolgálni. Menta teát választott. Azt meglehet keserűen is inni. Nem olyan nagy gáz. Aztán a páncélkesztyűt a semmiből idézte elő. Hmm... ezt a fajta tárolási módszert nekem is meg kéne tanulnom. Talán Paragon ki tudná szélesíteni eme fiókot. Vicces lenne, hogy ha eltudnék tárolni tárgyakat, majd azt a semmiből rálőni az ellenfélre. Majd kitudakolom, hogy lehetséges-e ez a mód. Aztán le kéne cserélnem ezt a lélek nélküli zanpakutout valami impozánsabb ereklyére. Azért jobban mutatna az oldalamon egy ereklye, mint ez a kard. Az a páncélkesztyű annyira nem mozgatta meg a fantáziámat. Szikrázása arra utalt, hogy valamifajta villámló képessége van. Feszültség generálására ott van Hitomi is. Plusz kidouink is eléggé erősek. Viszont az a tény, hogy külső reiatsut használ lekötött. Akkor viszont gyilkos fegyver! Nem tisztít, öl. A 46-ok tanácsa lehet nem nagyon szeretne ilyen eszközt látni. Pláne itt Soul Societyben... ötször olyan erős. Csak ahogy a bountok is működnek. Hihetetlen erőt képviselnek itt, ahol mindent lélekrészecske alkot. Ki is megyünk a gyakorlótérre próbálkozni. Rámutat egy céltáblára, majd elsüti. Füstölögni kezdett a keze, és arcán is látszott a fájdalom apró jele. Elkerekedett a szemem. Ne! Nem történhet vele is az, ami velem. Remegni kezdett bal kezem, de abbamaradt, mikor megtudtam, hogy nem az történt. Nem lett volna jó, hogy ha az ő karja is majdnem használhatatlanná ég. Nekem még mindig kínt okoz kidout formálni vele. De itt az idő, hogy én is villantsak egyet. Kitettem kezemet, mintha cerot idéznék elő. Kezem előtt formálódni kezdett a reiatsu. Igaz ez egy kidou koppintás, a neve is az, talán az ereje nem akkora. Egyszer meg kéne tanulnom normálisan is ezt a varázslatot.
- Hadou 88: Hiryu Gekizoku Shinten Raihou- hatalmas vöröses lila energianyaláb hagyta el a kezemet. Ugyanazt a célpontot támadtam meg, amit Yuu is. A kitett célpontból immáron pontosan semmi sem maradt. Van ereje még így is, de ez csak egy célpont volt. Vajon mennyire lesz ártalmas, ha ezt élesben használom. Yuura pillantok.
- Ez mennyire hasonlít az eredeti kidoura? Én csak másoltam. Sosem tanította senki. Ismertem az alapját, és utána hozzáfejtettem azt, hogy meg is tudjam valósítani. Hasonlít a cerora egy kicsit- mondtam, majd mégegyszer energiát gyűjtöttem hozzá, kinyújtottam a kezemet, és bumm! Nem találtam el vele most az új célt, Bár hatalmas felületet fed le, így is mellé ment. Nehéz megtartanom a kezemet, mikor lövök. Egy harmadikat is ellőttem, de utána már kezdett fájni a kezem. Jó érzés csak úgy levezetésként lövöldözni. Elővettem Paragont, aktiváltam, majd teleportáltam egyet. A célpont elé érkeztem háttal, de úgy, hogy a kardom beledöfődött a célpont közepébe, majd vissza teleportáltam. Visszaforgattam a kardot, hogy felfelé nézzen a hegye. Shizunével is hasonló taktikákat beszéltünk meg. Elvonja a figyelmet, addig én gyorsan lekapom az ellenséget. Jól csinálja, nagyon. Már az én figyelmemet is elterelte.
- Ki kéne próbálni, hogy az a kesztyű mekkora erővel tud lőni. Tényleg amúgy mi a neve?- kérdezgettem, majd leültem a földre, és körbenéztem. Tényleg ez az egész olyan mint Soul Society, mégis... nagyon szomorú vagyok, hogy nem érezhetem ugyanúgy itthon magam. Igazából van bennem egy félelem is. Még én használtam azt a taktikát, hogy az árulót kecsegtesd az amnesztiával, majd építs köré illúziót. Kísértetiesen hasonlít ez most erre. A nemesek tartsák be a törvényt! Ez lebegett mindig a fejünk fölött. Én azt mondom új törvények kellenek. Miért vagyok én nemes, ha nem ezért. Ha nem szólhatok bele a törvények alakulásába. Semmi értelme a kiváltságoknak.
- Segítesz majd egy kicsit a vaizard témában? Tudod Shizune... olykor szenved. A Fészket is kerüli, az Andokban is fél. Fél a sötétben. És ez emiatt van. Mit tudok tenni, hogy jobb legyen neki?- kérdeztem végül Yuut. Erre úgy eléggé kíváncsi vagyok.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyHétf. Ápr. 02, 2012 2:53 am

[Visszatérés a mennyországba]
Felszisszenek, amint felsőruházatom hozzáér az égett bőrfelülethez. Értelmetlen és ostoba sérülés, nem is tudom milyen megfontolás alapján cselekedtem ennyire felelőtlen módon. Megtanulhattam volna az elmúlt időszak alapján, hogy nem szabad feltétel nélkül megbízni a mágia által készített ereklyékben, mivel könnyedén rejtőzhet bennük rosszindulat is, ami az ember életére törhet, s akár el is pusztíthatja. Tekintetem a valószínűtlenül kék égre vándorol, ahol egyetlen felhőfoszlány sem akadályozza meg a nagy világító ragyogását. Soul Society mosolyog, ám ez is éppolyan hamis, mint itt minden. Érzékeltetniük sem kellene, akkor is tudnánk, miszerint nem vagyunk idevalók, csupán megtűrt számkivetettek, akiket a segítségnyújtás okán megillett némi szabadság, habár jobban szeretne látni a többség börtönben vagy holtan. Minden ismerős, a fák susogása, a szellő neszezése, viszont ezek tompán jutnak el hozzám, fátyol mögül, egy elveszett kor emlékéből. Egyszerűbb lenne mindent feladni és végre megpihenni valahára, befejezni egy hosszú utazást, melynek célját már régen szem elől tévesztettem, csupán a megszokás hajtja előre lépéseimet. Megtehetném, senkinek nem tartozom elszámolással önmagamon kívül, mindig legjobb belátásom szerint cselekedtem, visszakozni vagy behódolni nem az Én stílusom lenne. Szerettem ezt a várost, egykoron az otthont, a végtelen lehetőség tárházát jelentette számomra, a szerelmet, a család ígéretét. Üressé vált ez a világ, felperzselt pusztaság, ahol a háború bűze mindenhová beette magát. Az épületek újjáépíthetőek, de vannak olyan sebek, melyeket begyógyítani semmilyen technikával nem lehet. Újabbakat okozni persze könnyű, példának okáért azzal is, amelyiket Yukezo próbálgat hatalmas beleéléssel.
- Nem teljesen, bár eléggé hasonlítanak egymásra, ez kétségtelen. – szólalok meg kissé rekedt hangon, miután kitörök a mélázásból. – Rendelkezel ugyan akkora lélekenergiával, ami képessé tesz a hadou alkalmazására, de ahogy mondtad, hiányzik az elmélet a gyakorlatból. A démonmágia neve nem csak egy jól hangzó rigmus, azon szavak hatalommal bírnak. A sárkányágyú lényege abban rejlik, hogy a reiatsud segítségével olyan erősségű széllökést idézz elő, ami már leginkább egy lézersugárral egyenértékű. Koncentráció és időzítés, ebből áll az egész. Mutatom… Hadou 88: Hiryu Gekizoku Shinten Raihou!
A biztonság kedvéért jobbnak látom inkább balomat használni a produkció kivitelezésére, még a végén felrobbantom itt az egész gyakorlóteret, aztán jöhetnek újrarendezni az egészet. Elég ügyetlenül tartom meg csészémet jobb kezemben, mivel az ujjaim nem hajlanak rendesen, viszont feltehetőleg egy-két napon belül már nyoma se lesz, habár most már a 4. osztaghoz is benézhetek, amennyiben úgy tartja kedvem. Feljebb rázom kinyújtott karomon a kimonó ujját, ezt követően tenyeremet kifeszítem a megfelelő szögig. A parancsszavak elhangzása közepette szabadjára engedem a szükséges energiákat, aminek köszönhetően egy vakítóan kék fénypászma indul útjára, mely még a talajt is felszántja haladásának irányvonalán. A szokásos „csivitelés”, amit eközben hallat, zene az összes kidou-mester számára, ezt bizton állíthatom. Rövid utat követően belecsapódik a kiválasztott célpontba, tökéletesen megsemmisítve azt, kormos nyomot hagyva a fehér falon. Nem a legerősebb támadó jellegű pusztító módszer, ami repertoáromban megtalálható, viszont véleményem szerint a legszebb. Természetesen ez is csak viszonyításon múlik, egyeseknek megtanulni sem egyszerű, sőt, a legtöbben nem is képesek eljutni erre a szintre. Elégedett bólintással konstatálom az eredményt, mialatt visszacserélem italom a használhatóbb végtagomba és iszok is belőle egy keveset erre a nagy izgalomra. Remélem hasznát veszi a tanácsomnak és sikerül kiteljesíteni képességeinek ezen aspektusát is, habár a bemutatott kombináció alapján harci stratégiáit változatlanul a teleportáció jótékony hatására építi. Zavaró, majdhogynem kiszámíthatatlan formája ez a támadásnak, azonban kellő képzettséggel hárítható, hisz’ először a Villámvándornak is materializálódnia kell, mielőtt még lecsapna. Felvetésére egyetértően bólintok, ámbátor van egy kis probléma ezzel.
- Sajnos arra várnunk kell, nem lehet folyamatosan használni, van egy rövid töltődési ideje. – ezen következtetésre akkor jutottam, amikor nézegetése közben egyszer csak abbahagyta a szikrázást, s nem is volt több egy egyszerű kesztyűnél. – Nos, a valódi nevéről nincs információm… Susanoo öklének neveztem el, a viharisten után.
Igen, fantáziám korlátlan szárnyalásával néha magamat is sikerül meglepni! A Zord Kaszást is hasonló elv alapján kereszteltem át saját tetszésemnek megfelelően, bár igazából teljesen mindegy hogy hivatkozok ezekre, hiszen a lélekölőmtől eltérően nincs lelkük, így személyiségük sem lehet. Míg Yuke helyett foglal, szerény személyem inkább az ácsorgás választja, íriszeimmel a megtépázott területet vizsgálgatom. Szereznem kell valakit, aki néhanapján rendet tesz ezen a helyen. Kérése meglep kicsit, oly' rég voltam már kezdő vaizard, egyszer-egyszer megfeledkezem róla, milyen szenvedések árán is tettem szert arra az erőre. Holott ez a történet vérrel lett írva, kitörölni lehetetlen az emlékezetből. Sosem féltem egy pillanatig sem az elmúlástól, sokkalta jobban aggódtam mások testi épsége miatt és amiatt, hogy egyszer olyasvalakiben fogok kárt tenni, aki fontos Nekem. Megrázom a fejem, most nem rólam van szó, nem szabad elkalandoznom. Igazából van egy felvetésem a dologgal kapcsolatban, de ennek helyességéről majd a mellettem ücsörgő shinigami megbizonyosodik. A belső hollowval való küzdelem egy megállíthatatlan vesszőfutás, ahol egy apró figyelmetlenség is beláthatatlan következményekkel végződhet. Gyenge személyiséggel lehetetlen uralkodni a lidérc felett, lassacskán megtör és bekebelez, amint lehetőséget lát erre. Megzabolázva viszont kétségtelenül olyan társ, kinek erejével képtelenség dacolni. Az állatias düh, a brutális vérszomj vörös függönyét félresöpörve határtalan tudás birtokába juthat az illető, melyekről kevesen mernek álmodozni, s még kevesebben képesek tenni érte. Elgondolkodtató kérdés, miszerint ha rendelkezhettem volna a megfelelő eszközzel és nem csak a körülmények áldozataként sodródom, akkor is ugyanígy alakulnak a történések? A döntés jogát elvették, talán nem is bánom, felesleges ilyesmiken töprengeni.
- Fél, de nem attól a sötétségtől, ami körülveszi, hanem ami benne él. – kezdek bele fejtegetésembe halkan, a távolba révedve. – Olyan harc ez, amelyet egyedül kell majd megvívnia, ám kétségtelenül szükség lesz a Te támogatásodra is. Le kell győznie a rettegése tárgyát, máskülönben az felemészti és onnan nincs visszaút… Egyelőre biztosítsd, nincs egyedül, sokan számítanak rá, nem szabad meghátrálnia!
Durván hangozhat az igazság, azonban időben fel kell készülnie minden eshetőségre, hogy segíthessen a tanítványának, midőn eljön az ideje. Ryoujira is hasonló sors vár majd, ellenben már megtették a lépést a siker felé az első diadallal, hiszen életben maradtak.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te52100/65000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (52100/65000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptySzomb. Ápr. 21, 2012 7:44 am

Visszatérés a mennyországba


Néha komolyan arra gondolok, hogy Yuunak már minden intelligenciája a kardjába kopott, de kellemesen kell csalódnom minden egyes szavában. Még nem ment el a józan esze teljesen, csupán teljesen máshogy gondolkozik, ha harcról van szó. Talán az a hollow cselekszik helyette, mikor a kardját forgatja, amelyik benne lakozik. Lassan kezdem megérteni a vaizardok életét, még akkor is, hogy ha én nem tartozok közéjük. Talán ha bennem is felbukkanna a dolog gond nélkül tudnám kezelni. Én mindig is olyan sötétséggel éltem a szívemben, ami már önmagában felél egy lidérccel. Csak ez nem megölni akar, hanem beszennyezni. És ez igazán kellemetlen.
- Eddig is sötétség élt a szívében. Mindannyiunk szívében ott él, csak az ellenségeskedés a hollowok ellen testet öltöt benne. Nem különbözünk semmiben. Ezt mondjuk ő sosem fogja belátni. A legnagyobb gondja tulajdonképpen önmaga. De az esküje valódi. Sőt! Erősebb, mint bárki gondolná. Csak a célokat nem tette még magáévá. Nem hiszem, hogy azért mentené meg velünk a világot, mert az az esküje, csupán azért, mert velem akar küzdeni, és azért, amiért én is kockáztatom az életemet. Nem tudhatjuk, hogy ha mégegyszer le kéne mennünk a pokolba kibírná-e. Nem tartom jó ötletnek még, hogy magunkkal vigyük egy sors döntő csatára. Szomorú vagyok, de ez a véleményem- magyaráztam végig, aztán lehúztam az italomat, felálltam, majd közelebb mentem Yuuhoz, hogy jobban is szemügyre vehessem a kesztyűt. A hatalma megkérdőjelezhetetlen, viszont a gondolat, hogy a környezetből szedi az erejét, az szinte lenyűgöz. A quincyk és a bountok ereje. Nem hiszem, hogy ezt a Gotei 13 engedélyezné, hiszen ez a hollowok megölésére szolgál, nem pedig megtisztítására. Remélem nem lesz ellenszenves visszhangja a dolognak, nincs sok kedvem magyarázatokkal szolgálni. Körbepillantottam akaratlanul is, mert zavart, hogy épp most is figyelhetnek engem. Nem tudok itt így élni, hogy nem tudom éppen hányan lépkednek a sarkomon. Cöhh. Igaza van Yuunak, egyszer úgyis békén fognak hagyni minket. Visszatérve a kesztyűre átgondolandó, hogy feltöltődését hogyan lehetne gyorsítani. Nem Yuuból merít, hanem a környezetből hmm... Vajon mekkora erőt kell beleadni? Ezt Hitomi tudná remekül megmondani. Kikéne próbálni azt, hogy mi van akkor, ha mondjuk én bocsájtok ki annyi reiatsut, hogy gyorsabban töltődjön. Ezt mondjuk abból deríthetjük ki a legkönnyebben, hogy itt gyorsabban töltődik-e fel. Itt mondjuk tényleg minden lélekrészecskékből áll.
- Esetleg ezt a kis időkimaradását ki tudnánk küszöbölni. Utara Kezomaru minden fémet el képes látni az erejével. Ha bele tudnánk szerelni egy kis közvetítő chipet, akkor ez a folyamat felgyorsítható lenne. A bónusz jó, hogy te is bármikor magad köré vonhatsz csapatokat ha úgy gondolod. Ha netán velem történne valami, te még mindig előhozhatod a teljes kompániát. Természetesen hatalma nem lesz felette, max feltölti egy nagyon erős energiával- viszonylag halkan mondtam, mert nem éppen a börtönben akartam tölteni a mai estét. Soul Society még semmit nem látott belőlünk. Isten igazából Yuu sem látott még semmit sem a seregből pusztán egy hívó gömböt. Ha Shizut megkérdezné, egyértelműen állítaná, hogy harcba vonhatóak. Ő már megpillantotta milyen az, hogy ha meg akarnak ölni valakit. Még nekem is a bankaiomat kellett használnom, hogy megállítsam. Pedig nekem engedelmeskednek. Talán Yuu is ezért húzhatja mindig a száját, mert még ő maga sem tudja, hogy mennyire hűségesek. Ha úgy adja a sors, azok lesznek, én tudom. Viszont a kidoumat most újra meg kéne próbálnom. Kinyújtom a tenyeremet, majd elkiáltom a kidou nevét, és most arra koncentráltam, hogy az igazi verzióra hasonlítson, legalábbis pontosabb másolata legyen. Sokkal kisebb sugár tört ki tenyeremből. Pusztítása is kisebb volt, mint amit Yuu tett. Tekintetem a "toronyra" kúszott. Vajon kikkel építették meg? Baromi gyorsan épült fel. Aki ezt kidolgozta, az tudta, hogy nekünk épül? Számíthatunk az összedőlésére, ha ez így történt. Elmosolyodtam a dolgon, majd sétálgatni kezdtem körbe körbe. Vártam, hogy betöltődjön Susanoo ökle. Most jobban fogok figyelni, bár az ilyen fegyverek elemzése inkább Hitomi reszortja.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptySzomb. Ápr. 21, 2012 10:54 pm

[Visszatérés a mennyországba]
S ha Nekünk kellene lemennünk ismét a Pokolba, vajon kibírnánk? Egyetértően hümmögve ezt a kérdést inkább megtartom magamnak, mivel a legalapvetőbb válasz az igen lenne, de nem vagyok már ebben száz százalékig bizonyos. Lilith feltehetőleg igencsak megorrolt Ránk árulásunk miatt, azonban nem Mi voltunk azok, akik megpróbálták átverni az üzletpartnerüket. Ettől függetlenül veszélyes volna ismét alászállni az alvilágba, remélem nem is fog rá sor kerülni. Természetesen mindenkiben ott leledzik valamilyen szintű sötétség, a félelmek táplálják, habár általában ettől a shinigami még nem változik vaizarddá. Legyen valaki akármilyen romlott is, külső behatás nélkül a belső lidérc létrejöttének valószínűsége elenyészően alacsony. Aizen és a Hōgyoku nélkül nem tartanánk ott, ahol most is vagyunk. Nincs okom ellenkezni Yukezoval, kettőnk közül Ő töltött több időt a tanítványával, ebből adódóan tökéletesen képes megállapítani milyen szinten is van jelenleg. Az igazat megvallva a tenshik közül senkit nem vinnék magammal egy úgynevezett „sorsdöntő” ütközetre, annál azért jobban féltem az életüket. Egyelőre meg kell elégedniük a felderítő akciókkal, persze felügyelet nélkül az is veszélyes lehet, elég csak visszagondolnom milyen húzós helyzeteken kellett keresztülmennünk, amíg megszereztük a tekercseket vagy az iránytűt, aminek hála végül eljutottunk a Végzet Völgyébe. Két messze kapitányi szintű harcos sérült meg ott, majdhogynem végzetesen. Igazából mindannyian otthagytuk volna a fogunkat, ha az istenségnek nem jut eszébe a szemet szemért elv. Nehéz döntés volt fontos emlékeket feláldozni egy ködös ígéretért, miszerint visszakapom majd őket, midőn küldetésünk sikerrel jár. Szerencsére ez így is történt, nem kellett csalódnom.
- Mindünknek megvannak a maga démonai… - révetegen kapcsolódok be gondolatmenetébe, miközben hófehér sálammal bepólyálom sérült kezem. Ennyi elég lesz, majd később meggyógyíttatom. – Legyen, Rád bízom a döntés jogát! Amennyiben úgy érzed eléggé felkészült, akkor csatlakozhat hozzánk a nagyobb volumenű eseményeknél is. Az igazat megvallva, Ryoujinál is ehhez hasonló probléma áll fent. Túlságosan lenézi az egyszerű halandókat, az Emberek Világának védelme nem több számára, mint egy terhelő megbízás. Rá kell vezetnem, hogy ez a világszemlélet hibás… A nemesi vér okozza ezt Nála, ugye?
Hanghordozásom egyértelművé teszi a tényt, mely szerint utolsó mondatomat egyáltalán nem gondoltam komolyan, ámbátor a származás igencsak sokat nyom a latba a személyiség kialakulásánál. Főleg felsőbb körökben veszik ezt nagyon komolyan, Kagami Ritsu egyfajta börtönként utalt a családi fészekre. Kétségtelenül kellemetlen lehet, ha nem mehetsz oda, ahova akarsz és nem lehetsz azzal, akivel akarsz. Ismerve önmagam biztosan beleőrülnék egy ilyen szituációba, valahogy sosem volt erényem az engedelmesség. Szabadnak lenni majdhogynem többet ér mindennél, ezért sem akartam elfogadni először a főkapitány ajánlatát. Elmaradott, ostoba szabályokat akarnak a nyakunkba akasztani, melyekkel megkötnék a kezünket, s nem lennénk többek értelem nélküli fegyvereknél. Yuke feszült viselkedése is arra enged következtetni, hogy szintén nem érzi otthonosan magát ezen a helyen, amit nem is csodálok. A visszatérésnek felszabadítónak kellett volna lennie, ám ez csak egy újabb béklyó, mint ahogy ezt korábban is megfogalmaztam. Láthatólag a Villámvándor figyelmét eléggé megragadta a páncélököl, nem is hibáztatom ezért. Sok ehhez hasonló tárggyal találkoztunk az elmúlt évek során, nem egyet használunk ma is. Az olyan ereklyék, mint például az övembe tűzött Zord Kaszás, egyszerűen irányítható, nincs benne semmi ördögősség. A fém maga köré gyűjti a szellemi energiát, viszont kizárólagosan csak azt, ami a tenyeremen keresztül beleáramlik. Susanoo ökle azért másabb, mivel annál csak a kisülések időpontját tudom meghatározni, Tőlem független módon szerzi meg az ehhez szükséges erőforrásokat. Kissé tartok ugyan egy ismeretlen készítők által létrehozott tárgy megbuherálásától, semmi kedvem nincs lerobbantani a karom egy félresikerült kísérlet miatt. Ellenben egy teljesen más összetevőt ragadok ki mondatából, ami gondolkodóba ejt.
- Látni akarom a sereget, a saját szememmel. – váratlan kijelentésem lehet meglepi majd, hisz’ eddig nem sok érdeklődést mutattam a gépezetek iránt. – Gondolom, nem esik nehezedre eljutatni Engem oda, ahol tárolva vannak. Egyúttal megpróbálhatjuk beépíteni az általad említett chipet is. Legalább addig nyugtunk lesz a figyelő fülektől.
Ebben a pattanásig feszült helyzetben azért nem lenne rossz egy kis erősítés a hátunk mögé, ha forróvá válik a talaj, legyen szó akár robotokról is. Két kortyban eltűntetem teám maradékát, ezután várakozó tekintettel nézek a shinigamira, mialatt rágyújtottam egy újabb szál cigarettára. Csészémet nemes egyszerűséggel behajítom az egyik közeli bokorba, nincs most kedvem bevinni az épületbe, visszatérésünket követően úgyis összeszedem. Fanyar grimasszal mérem fel még indulás előtt a létrehozott károkat, tényleg szükséges lesz valakit felbérelni a hely karbantartására, mivel alig tíz perc leforgása alatt sikerült eléggé leamortizálni a környéket. Felszántott gyakorlótér, kormos falak, szétroncsolódott céltáblák. Szerencsére a ház egy darabban maradt!
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te52100/65000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (52100/65000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyVas. Ápr. 22, 2012 2:15 am

Visszatérés a mennyországba


Nem örültem annak, hogy Ryoujival is hasonló nehézségek vannak, mint Shizuval. Mondjuk Shizunéval nekem egyéb gondjaim is vannak. Ezeket még nem tudom hová tegyem, de mellékes. Ryouji nemessége megkérdőjelezhető az irányomból. Valami nagyon is hasonlít benne. Van valami, ami aggaszt, ha arra a suhancra gondolok. Mintha el akarna titkolni előlem a világ valamit. Érzem, hogy ismét fel kell vennem álcámat, és információkat kell gyűjtenem, most nem is fogok olyan messze menni. Nem hiszem, hogy lenne bármi közöm hozzá, de mégis bujkál az érzés, hogy nézzek utána a dolgoknak.
- A nemeseknek feladatuk van, mégsem végzik el. Lenézni valakit öreg hiba. Míg én voltam a házam vezetője, Nazoval arra törekedtünk, hogy az elnyomott Rokungai körzetekről levegyük a terhet egy kicsit is. Több mint 3000 bejelentett lélek dolgozott nekünk. Építkeztek, mezőgazdasági munkák, karbantartások, rendfenntartók. Ezért sem vagyunk a leggazdagabbak közt. Apámat már majdnem nemtelenítették, azért, mert pénzzel támogatta a nyomorban élőket. Ez a tény nem változott. Most a Kagami ház alá tartozom, és minden olyan dolog, amit véghez viszek, rajtuk keresztül kell történjen. Ha nem engednek valamit, akkor elfelejthetem, ugyanis semmi beleszólásom nem lehet. A négy ház vezetése teljesen elborult. Ebben a rendszerben nem érdemes nemesnek lenni, hogy ha hatalmunkat nem arra használjuk, hogy jobb legyen Soul Societynek. Ryouji is valószínűleg ebben változott meg. Nem tudok róla semmit, a Masachika vagy milyen házról sem hallottam sosem. Valószínűleg új. Elképesztő- daráltam végig, majd ismét ellőttem a gyakorolni való kidout, amely ismét gyengébb volt, mint ahogy azt én szántam. Na mindegy tojok rá. Majd a későbbiekben még kifejlesztem. Viszont sosem szabad elfelednünk, hogy mi a feladatunk. Elvileg a törvényeket kéne statuálnunk, viszont az esztelen követés nem fog sok jóra vezetni. Kevés a hozzám hasonló reformer, de már így is sikerült valamit változtatnunk. Itt vagyunk, méghozzá teljesen legálisan. Hehhe. Majdhogynem tökéletesen követjük álmaimat. Még sok mindennek meg kell történnie ahhoz, hogy valódi változások is bekövetkezzenek. Először a Kagami-ház hatalmát kell megingatni rajtunk. A közép nemesség egyik legfontosabb háza vagyunk, egyszer úgyis belátják, hogy mi önállóan vagyunk jók. Végül is. Pont kapóra jön nekem, hogy állandó megfigyelés alatt állok itt Soul Societyn. Amint idekerülök szempárok százada vonul elém. Azt nem is sejtik, hogy nem én vagyok a legfőbb ügyintéző, pusztán csak a gondolat kitalálója. Támogatókat gyűjtünk, és ennek a folyamatáról még én se tudok semmit. Szerencsére van otthon egy olyan cselédem, amit bárki megirigyelhetne, csak nem is tudnak róla sokat. Még apám ügyeit is olyan titokban tartja előttem, pedig már én vagyok az igazi irányítója. Kérése, hogy vigyem az Andokba, meglepett. Mondjuk sejtettem, hogy minden eszközt fejben akar tartani, és elvégre a sereg csupán egy eszköz, bár erősebb bármilyen kardnál. Bólintottam egyet, majd Paragon shikaiával megérintettem vele a markolatot.
- Eleinte furcsa lesz... nagyon- mondtam, és a következő szempillantás már a sötétségbe burkolódott, csupán az 5-6 celsius fok volt az, ami árulkodott a tér változásáról. Nyirkos volt a levegő, és abszolút semmi nem látszott. Hátrébb léptem Yuutól magára hagyva a sötétbe. Leakasztottam a gömböt az oldalamról, majd megnyomtam a gombot rajta. Ekkor egy zöld fényű statikus hullám tört végig az egész barlangon. Minden neon zölden kezdett el izzani, ekkor Yuu megpillanthatta, hogy mekkora üregben is vagyunk. Egy 500 méter sugarú gömb közepén álltunk. Körülöttünk víz. Egy körlapnyi kis szigeten álldogáltunk, amiből két irányba egy keskenyebbnek mondható út vezetett a zikkurathoz, és a kijárathoz. A zikkurat a tetőig ért, rajta végig zöld írás izzott, bár elolvasni egyikünk sem tudhatta, ugyanis az inkák korai írásának elveszett típusa volt. Mindkét kezemet kitettem oldalra, mire megjelentek ezerszámra az apró fém szkarabeuszok, magukkal hozva egy páncélt. A sereg páncélját rám illesztették, majd a ráérősebbek még Yuut is megfigyelték közelről, néha eléggé udvariatlanul is. Paragont is kivették kezemből, és ráillesztették a botra, amit végül a kezembe adtak. Végezetül a kábeleket is összedugdosták, így íriszem előtt felvillant a világ körülöttem. Láttam Yuut is, mint nagy veszélyt hordozó objektum, és már csak támadásom parancsát várták.
- Barátom van itt Utara-dono, hagyjuk ezt a fenyegető viselkedést- szólaltam meg, amit most kifele is hallhatóvá tettem, így Yuu hallhatta az eléggé elgépesített hangomat. A zikkurat felé vezető ösvény széleire gyalogos egységek másztak ki a vízből. Puskájukat egy rántással feltöltötték, amikben a pusztító energiák azonnal kavarogni kezdtek. Levettem az aranyszínű koponyát formáló sisakomat, és Yuura néztem a szemem elé tartott lencsén keresztül.
- Üdvözöllek az Andok gyomrában, Utara Kezomaru búvóhelyén, a Sereg szállásán. Hadd mutassam be legjobb tulajdonságaikat- mondtam saját hangomon már ugyebár, majd visszavettem a sisakot, és ujjaimmal kijelöltem a jobb sort. A bal sok azonnal rájuk lőtt. Egy zöld villámszerű energia tört elő, majd lőtte keresztbe a jobb sort, némely ketté hullott, vagy a fejük repült le a vízbe, esetleg fegyverük ment szét, vagy végtagjaik. Ekkor megjelentek a szkarabeuszok, és pár másodperc alatt visszarakták a hiányzó tagókat, vagy meghibásodott részeket. A csípőnél kettészakadt egységek még magukat is rendbe tudták szedni. Miután a javítás készen lett, visszaálltak készenlétbe ismét. Páncélos ujjaimmal ismét jeleztem, immáron az összesre, hogy csapjanak össze, majd hívtam három pusztítót is, hogy végezzék a dolgukat. A vízből kerültek elő ők is, a repülő bogárháton, majd 2 méter hosszú puskájukkal lövésenként kettőt hármat darabokra robbantottak. Yuu egy jó nagy lézeres háborút nézhetett végig, jó 6 percen keresztül. A puskájuk végén egy fejsze is van, így közelharcban is tudtak gyilkolni. Mikor a harc elcsendesedett megint kezdetét vette a javítás. Egy pusztítót is sikerült lekapni, de az még a javítható egységek közé tartoztak. Pár perc alatt ismét hibátlan üzemállapotba kerültek. Persze ezek csupán a javítható egységek, vannak olyanok is, akiket nem olyan egyszerű újra teremteni, szinte lehetetlen. Yuura pillantottam, aki már barátként volt jelölve a szenzoraimon, sőt még égett karját is sérülésként mutatta, mint gyógyítani való tényező. Levettem ismét a sisakot.
- Ezt képzeld el milliós nagyságrendben. Bármennyi fémből képes Utaru sereget formálni. Jelenleg itt az Andokban a sereg létszáma alig üti a félmilliót. Régen még ennél is több volt, csak ugye Soul Society egy kicsit közbe szólt. Egyébként a gyengéjük a hőmérséklet, ha érdekel. Ez van- majd intésemre levették rólam a páncélzatot. Mutattam Yuunak, hogy kövessen fel a zikkuraton, Nai Aruji központjához. Közben azt meséltem Yuunak, hogy Shizune se látott sokat a seregből, ugyan edzésnél nagy szerepet játszottak a robotok.
- A legjobb az bennük, hogy emberveszteség nélkül dolgozunk velük. Ők nem emberek, csupán robotok. Utara is így kezeli őket. Ez itt mind Utara zanpakutojának formája- szúrtam közbe egy történetbe. Mikor felérünk Yuunak már kilehet a lába, én már hozzászoktam. Lépcsőzésbe én vagyok már a legjobb. Odafönnt egy rendezetlen arcszőrzetű öreg aggastyán ült, eszméletlenül. Elkeserített a látvány.
- Nem tudom meddig bírja még. Nem hall minket, semmiről nem tud, ami a fizikai teste körül van, a robotokon keresztül él. Vagyis hát a zanpakutojából. Ez a legnagyobb probléma. Erejének a tizede ez már, és bizton állítom ez még mindig olyan hatalmas, mint akár te. Lehet, hogy tévedek, de a szívem ezt diktálja. Megkedveltem már az öreget. Mikor a páncélban vagyok tudunk társalogni, anélkül viszont csak a csontváz alakú robotokat láthatod belőle. Gondolhatod, hogy mennyire szívleli a körülményeket. Ettől függetlenül az én parancsaimat követi. Viszont most vedd elő Susanoo öklét- mondtam, majd odaléptem hozzá közel. Odahajoltam a füléhez, és halkan beleszóltam.
- Ő itt a barátunk, Sierashi Yuusuke. Van egy ereklyénk, fel kéne javítani. Ugye megteszed nekem? Kérlek- mondtam, direkt most személyesen neki. Nem sok reményt fűztem hozzá, hogy megértette. Ekkor szkarabeuszok neszelését hallottam. Több százan áramlottak most is föl, és Yuu előtt kezdtek el kavarogni, jelezve, hogy tegye oda a kesztyűt. Mosolyogva simítottam meg a vállát az öregnek. Még mindig önmaga. Kiegyenesedtem, majd mondtam is Yuunak, hogy tegye rájuk a páncélkesztyűt, megkezdenék a szerelés folyamatát.
- Na mi a véleményed? Tehetünk még valamit érted?- kérdezgettem, majd kimentem dohányozni a lépcsőre.
Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyHétf. Ápr. 23, 2012 5:25 am

[Visszatérés a mennyországba]
Nem tartom túlzottan meglepőnek a helyzetet, a történelem során a nemesség nagyrészt mindig csak önmagával törődött és brutális módon elnyomott vagy levert minden olyan próbálkozást, amely csak egy kicsit is veszélyeztette volna a rendszert. A Seireiteiben felesleges felvilágosult ideákat keresni, egy feudális rendszerben élnek a népek, se erejük, se pedig kedvük nincs megdönteni a rendszert. Hogy is tehetnék? Az első adandó alkalommal szembetalálnák magukat a tökéletesen képzett shinigamik sorfalával, aminek hála a forradalom hamar véres népirtásba torkollana. Szerencsére mindenhol vannak olyanok, akik a Tamachiakhoz hasonlóan gondolkodnak és befolyásukat inkább a köznép segítésére, semmint ellehetetlenítésére használják. Viszont ahogy a példa is jól mutatja, ebből nemigen lehet megélni. Az igazat megvallva vajmi keveset értek a politikához, nagyon nem is érdekel a dolog, mindig is katona voltam, feltehetőleg az is maradok. Természetesen a főházak abszolút uralma előttem sem titok, csak az nem veszi észre az ilyesmit, aki csukott szemekkel jár. Igazából nagyon okosan építették fel a hűbéri rendszert, a legtöbb kisebb család belekényszerítették egyfajta függésbe, mint ahogy azt Yukeval is tették. Persze hiú ábránd volt azt képzelni, miszerint teljes egészében visszaállítják jogait, azonban a felügyelet mellett a nemesi cím nem is több egy jól hangzó titulusnál. Reménykedem benne, hogy egyszer majd visszanyeri régi megbecsültségét a Villámvándor dinasztiája, de feltehetőleg nem a közeljövőben fog végbemenni a változás. Kissé meglep a tény, mely szerint semmit nem tud a Masachika házról, úgy hittem, Nálam azért valamennyivel tájékozottabb ilyen tekintetben. Vélhetőleg mostanában kerültek fel a tabellára, ezért lehetséges az információhiány.
Mivel nem szeretnék többet hozzáfűzni ehhez a témához, így az indulás következik. A szokásos módon megérintem lélekölőjének markolatát, aminek köszönhetően egy szempillantás alatt másik területen materializálódunk ismét. A hideg levegő ezernyi késként hasít a mellkasomba az első lélegzetvétel után, nagyságrendekkel hűvösebb van ezen a helyen a Tiszta Lelkek Városánál. A közvilágítás észrevehetően még nem lett megoldva, mivel a koromsötétben körülbelül az orromig se látok. Kellemetlen, azért kicsit meg tudom érteni, hogy a Zöldfülű miért nem szeret itt tartózkodni, valahogy nem vendégváró a környezet. Mielőtt azonban elkezdeném keresni a biztosítékos szekrényt, társam hathatós közbenjárásával sikerül fényt gyújtani. Neonzöld hullám vág végig a helyiségen, bevilágítva ezzel az egész csarnokot. Némileg hunyorogva mérem fel a környéket, s hálát adok, amiért nagy türelmetlenségemben nem sétáltam bele a körülöttünk elterülő tóba, kitudja milyen lények nyüzsögnek az alján. Nem mintha bármitől is tartanom kéne, ellenben szétbarmolni bármit is az első látogatásnál nem éppen illő cselekedet. Figyelmemet végül az izzó templomszerűség vonja magára, amin számomra ismeretlen nyelvű írás ragyog. Valószínűleg valamilyen holt dialektus maradványa lehet, amennyiben időm engedné megkísérelhetném megfejtését, ám mostanság kisebb gondom is nagyobb ennél. Érdeklődve figyelem a gépi bogarak munkáját, miközben egy egész páncélzatot építenek rá a fehérhajú halálistenre. Muszáj vagyok elfojtani egy vigyort, az előző védőöltözetétől sajnálatos véletlenek folytán kellett megszabadulnia. Munka közben nem egy szkarabeusz hathatósan végigmér, a végén még zavarba jövök ettől a nagy figyelemtől! Lomha bólintással értek egyet az eltorzított hang tulajdonosával, szét is tárom karjaimat, jól láthatóvá téve ezzel fegyvereim veszélytelenségét.
Egy biccentéssel köszönöm meg az üdvözlést, azután visszafordulva a rögtönzött bemutatóra koncentrálok. Be kell valljam, az egész igencsak hasonlít azokra a csatákra, amiket az emberek a sci-fikben szoktak látni. Vakító fénynyalábok repkednek előttem, a fém csörömpölése majdhogynem süketítően hat. A sereg legnagyobb erősségekét talán azt tudnám megjelölni, miszerint a kevésbé komoly, de látszólag mégis végzetes károsodásból könnyedén képesek újjáalkotni magukat, mikor több, mikor kevesebb idő igénybevételével. Gondolom, van valamilyen mód a végleges elpusztításukra, azonban ezt elég Yukezonak tudnia, Ő majd intézkedik, amennyiben véletlen mégis fellázadnának ellenünk. Már-már éppen szúrni kezdenének látószerveim, amikor egyszer csak befejeződik az előadás. Rövid tapssal fejezem ki tetszésemet, ezt követően kezeimet hátam mögött kulcsolom össze.
- Lenyűgöző. – ennél jobb szót nemigen találhattam volna, hibátlanul lefesti gondolataimat. – Hihetetlen mennyiségű egységet szólíthatsz harcba, s ha egyenként nem is, de túlerőben kétségtelenül hatalmas fenyegetést jelenthetnek. Ez kifejezetten megnyugtató most, hogy ennyi ellenségeskedés vesz körül Minket.
Fejtegetésem közben el is indulunk a zikkurat felé, ezért közelebbről is megvizsgálhatom a gépezeteket. Leginkább emberi csontvázakra hasonlítanak, de találhatóak olyanok is, melyek merőben eltérnek ettől a koncepciótól. A tengernyi lépcső aljában hitetlenkedve pillantok Yukera. Ez most komoly? Ilyen technikai fejletséggel nem sikerült létrehozni egy mozgólépcsőt? Fejemet csóválva két slukkban eltűntetem a mindeddig pofámban füstölgő cigarettát, valahonnan erőt kell merítenem ehhez az utazáshoz. Valóban, a legnagyobb erényük bevethetőség szempontjából az, hogy egy pillanatig sem kell hezitálnunk azon, vajon a biztos halálba küldjük-e őket, lévén élettelen tárgyakról van szó. Másrészt ismeretesek olyan hadvezérek, akik a hús-vér katonákat is ilyen formában kezelték, csupán eszközökként tekintettek beosztottjaikra, amikkel elérhetik céljaikat. Az 5. osztag egykori kapitánya is pont ebbe a csoportba tartozik, hamis Karakurában is az Espada ellen fordította kardját, miután már nem vette hasznukat. Igazán kellemetlen lenne, ha ennyi testmozgás kiütne, a mindennapi gyakorlatozással kellően megedzettem a testem, csak kellemes bizsergést érzek lábaimban, midőn felérünk az épület tetejére. Rossz érzés fog el a belső tér láttán, a hangulat is száznyolcvan fokos fordulatot vesz. Olyan, mintha egy haldokló házában járnánk. Rövidesen sejtelmeim beigazolódnak, tényleg nem lehet már sok hátra az öregnek. Nem ilyen elmúlást érdemelne, csatában kellett volna hősi halált halnia, nem pedig elsorvadnia egy hegy belsejében. Mit sem ér a korlátlan erő, ha felállni sem képes abból a székből. Betartva a szokott normákat, mély meghajlással köszöntöm az egykori kapitányt, majd nemtörődöm módon ismét megidézem az ereklyét és a feltűnő gépezetekre bízom azt. Töprengve lépdelek Yuke nyomában, azután megállapodok a lépcsők tetején.
- Ha meghal, a sereg is sírba száll Vele? – érzéketlennek tűnhetek, ám lássuk be, ez egy igencsak fontos kérdés. – Egyelőre nincs más, köszönöm! Fontos megőriznünk ezt a titkot, elképzelhető, miszerint a Negyvenhatok Tanácsa erre is megkísérelné rátenni a kezét, amennyiben tudomást szerez róla. Így sem sikerült teljesen elkerülnünk a függési rendszert, bármennyire is próbálkoztunk…
Jól hangzó volt a megegyezés, viszont egyáltalán nem biztosít annyi függetlenséget, mint ahogy az első hallásra tűnik. Az ember tagok képességeinek módosítása, a végrehajtócsapattá való degradálás elég kedvezőtlen feltételek. Más irányból nézve a szituációt viszont legalább nem akarnak felkoncolni, ez is jelent azért valamit.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te52100/65000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (52100/65000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyVas. Jún. 03, 2012 11:01 pm

Visszatérés a mennyországba


Az ereklyén végzett munkálatoknak érdekes végeredménye lehet még. Egyelőre elképzelni nem tudtam, hogy mit is fejleszthetnének még rajta. Egy Ősi ereklye általában úgy jó, ahogy van, sőt, ha belepiszkálnak még el is romolhatnak. Bár Utara eléggé ért a dolgához. Maga ez a robot technika is ősiségen alapul. Megtanulta a hajdan kori fortélyokat. Hogy honnan azt nem igazán tudom. Yuu kérdésére gyors gondolatok futottak át az agyamon.
- Mivel ez a zanpakutoujának képessége így kérdésed felesleges volt. Az igaz, hogy sohasem él valaki örökké, de ő még sokáig bírja. A körülményeket ismervén lehet, hogy még minket is túl fog élni- kuncogtam a végén, bár halálosan komoly volt. Hehe... halálosan. Egy pár óra alatt készek is lesznek a fejlesztéssel. Azt javaslom Yuunak, hogy maradjunk itt addig. A szkarabeuszok most annyian voltak, hogy szinte felhőt alkottak. Emiatt láttunk bármit is. Millió számuk apró fényforrása elég volt ahhoz, hogy most ne őrüljünk bele a sötétségbe. Shizune... Mikor az edzésünk lement, a fényt úgy fogadta, mintha a messiás lett volna. Ismét önmaga lett. Idelent teljesen elvesztette józan eszét, és olyan dolgokat tett, amik szinte biztos, hogy nem állt szándékába. Öhm... hát hogyne. Cigizgettem, és sztorikat meséltem. Maradt még egy kis saké, az edzésről. Azt idehozom neki. Két poharat is hoztam, csupán a kellemetlenségek elkerülése végett.
- Amúgy Utara nagy stratéga volt. Ezért is található meg az egységek között olyan gyalogos egységek, akik csak közelharcra specializálódtak. Éles karmokkal vannak felszerelve, és be van programozva nekik, hogy létfontosságú szervre támadjanak. Vannak még épületekre is kitalálva. Lövéseik emberek ellen eléggé gyengék. Nem tudom hogy, de olyan lézert lőnek, ami felületi feszültséggel dolgozik. Az épületeket megrengeti. Az alapjukat szolgáló oszlopok nem sokáig bírják ezeket. Akkor amit láttál repülő egységet, azt úgy hívják pusztító. Van egy erősebb formája szintúgy épületekre építve, meg harci gépezetekre. És van két különleges egység, mindkét típusból. Páriák, és Lordok. Mindkettőből csak nagyon kevés áll rendelkezésre, és nem javíthatók. A páriák gyorsak, és hatalmas fejszéjükkel százszámra gyilkolnak. A Lordok viszont repülő háton vannak, és senem lőnek, senem támadnak. Sokkal szemetebbek. Illuzionisták és varázslók. Vagyis kidoukat használnak. Legalábbis olyanokat, amiket az ő korában használtak. Tiltott technika szerintem egytől egyig mind, mert nem nagyon hallottam róluk. Nem olyan erősek, biztos könnyen megtörhetők, de fenemód idegesítőek. Bármit elhitethetnek veled, ha ügyesen csinálják, és nem tudsz odafigyelni. Harc közben eltünteti az ellenfeled, és a biztonság érzésében hátba lőnek a többiek. Mivel én is inkább a stratégiát szeretem, éppen ezért sokkal veszélyesebb a sereg. Kitanultam hogy mikor mit kell velük használni. Nem mindig volt itt ez a víz tenger. Edzéseim végeredménye. Aztán kifaragtuk normálisan. A víz az meg adott volt. Van egy forrás a hegy mélyén. Nagyon tiszta víz ez. Iható ugyanúgy. Csak hideg- beszéltem folyamatosan, majd megálltam, és hátradőltem. Jól esett már egy kis pihenés. Nem kell menekülnöm a shinigamik elől. Ez nagyon jól esik.
Most már lassan el kezdhetek foglalkozni egy igen fontos kérdéssel. Hová tűnt Maya? Értem én, hogy csak úgy eltűnt, de hová? És a lányát miért hagyta rám? Semmi értelme ennek az egésznek. Alig hiszem el, hogy elhagyta volna a lányát. Akkor viszont megölték. Inkább az. De egy nagyon erős vaizard és kapitány volt. Tőrbe csalták volna? Akkor Rei nem jutott volna át. Amit el tudok képzelni, hogy megszöktette. Akkor viszont feláldozta magát. Ez még elhihető. Viszont megölni? Hagyhatta volna magát Rei mentésének érdekében. Hmm... Célja lett volna hozzám eljuttatni? Szerintem Urahara nagyon is tudta, hogy én vagyok az apja. Esélytelen. Ez a véletlen folytán sikerült így. Beszélnem kell vele is majd erről. Szerintem Maya még él, és bajban van. Az, hogy bajban van, az annyira nem érdekel. Hogy még mindig nem jelentkezett, ez azt jelenti, hogy fogoly valahol, vagy meghalt. Ha fogoly, akkor a saját osztaga ha nem is, de a második osztagnak szokása ez. Ők viszont kivégezhették. Most hogy ismét van befolyásom Seireiteibe, így kideríthetek pár dolgot. Mivel követnek minket a második osztagból folyton, nem lesz nehéz nyakon csípni egyet, és megkérdezni pár dologról. Viszont engem nem kaphatnak el, és faggathatnak ki a Rei ügyben. Előbb ölnék meg mindenkit magam körül, minthogy a kezükre adjam a kislányomat.
Viszont kész lett a villámszóró ököl. Először az én kezembe adják, aztán én Yuuéba. Egy pillantást azért vetek rá. Van rajta egy védő bevonat, és ahogy elnézem mostantól a sereg energiájából is erőt vesz, nem csak a környező reiatsuból. Talán fél percenként újratöltődik. Az első lövése még égszínkék kék, de aztán egyre kevesebb ideje jut igazi energiát lopni, így zöldül a villámcsapása. Egész jól kipofozták. Tettek még rá egy indikátort, ami jelzi mennyire van feltöltve. Szóval okosba, de figyelheti Yuu. Szép munka!
- Szerintem menjünk haza, és ki-ki a maga dolgára. Még informálódnom kell pár dologban. Plusz nem tűnhetek most már csak úgy el. Felelősséggel tartozom Kagami Ainak... Francba- szólaltam meg végül, és elővettem Paragon. Teleport aztán viszontlátásra.

Köszi szépen a játékot. Szerintem megbeszéltünk mindent. Very Happy

Vissza az elejére Go down
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyKedd Jún. 05, 2012 8:45 am

[Visszatérés a mennyországba]

Némileg csalódottan fújom ki a bent tartott levegőt, természetesen tisztában vagyok a zanpakutou és a shinigami közötti kötelékkel, csupán arra voltam kíváncsi, hogy valamilyen módon nem-e örökíthető át eme erő példának okáért magára a Villámvándorra. Kijelentését hallva hitetlenkedve sandítok hátra vállam fölött, habár igazat kell adnom társamnak. Egy hegy belsejében semmilyen vész nem leselkedik Utarára, s gondolom Yuke nem közli minden szembejövővel a rejtekhely pontos koordinátáit. Ezzel szemben a Daitenshi mindig is a lehető legveszélyesebb helyek és események közelében tartózkodik, feladatunk elvégzése tele van halálos buktatókkal, minden egyes tag tisztában van a ténnyel, mely szerint amit csinálunk, nem éppen egy életbiztosítás. Elfogadták, mivel vannak olyan eszmék, amelyekért érdemes életünket áldozni. Halkan hümmentek a gondolatra, valamilyen úton-módon szerény személyemnek is vissza kéne találnia erre az ösvényre, ami nehezebb feladatnak tűnik annál, mint amilyennek hangzik. Szótlanul figyelem továbbra is az apró szerkezetek felhőjét, fénypontjaik elegendő világosságot biztosítanak a látáshoz, ezáltal nem kell attól tartanom, hogy beleveszek a végtelen sötétségbe. Habár nem félek, mióta sikerült elpusztítanunk a Sors Dárdáját, egyre inkább úgy érzem, hogy az árnyékban járok. A gyanakvás fojtogató felhőként telepszik Rám, fogalmam sincs kiben bízhatnék meg igazán, s kiben kevésbé. Rengeteg apró történés lendíti előre a történelem menetét, ám vannak olyan dolgok, mik állandóak maradnak. Az ármánykodás egy ezek közül, szinte kiirthatatlan, az emberi természet sajátja. Kegyetlen játszma ez, ahol vagy győzöl, vagy meghalsz. Nos, kénytelen vagyok tovább játszani, mivel belépni a körforgásba még nemigen van kedvem.
- Úgy vélem, hamarosan éles bevetésben is megmutathatják majd mire képesek. – szólalok meg elsötétülő tekintettel, miközben egy biccentéssel elfogadom a felkínált csészényi szakét. – A közelmúlt fordulatai nem írhatóak a véletlen számlájára és egyetlen kovács, rendelkezzen bármekkora tudással is mesterségében, képtelen lenne egyedül kivitelezni egy a mostanihoz hasonló bosszúhadjáratot. Hiszen csak egy aszott kisember volt! Információkat kell szereznünk, ahogy azt egykor is tettük a lándzsa utáni hajsza idején.
Akkoriban viszont rendelkeztünk egy határozott támponttal, ámbátor az első megbeszélések alkalmával ködös találgatásokba bocsátkoztunk. Jelenleg ennyire sem vagyunk képesek, vaknak érzem magam, s szinte hallom, ahogy ellenségeink Rajtunk kacagnak. A Fészek könyvtárának nagy része megrongálódott a tűzben, pótolhatatlan tekercsek váltak füstté és hamuvá. Pedig rengeteg segítséget kaptunk belőlük, nem egyszer az írásos emlékek vezettek a megfelelő következtetéshez. Minden legendának van némi valóságalapja, viszont ezt ki kell hámozni a túlzások, illetve mesei elemek által alkotott héjból. Tamachi legutolsó olvasmányában talált ugyan utalást a medáljainkra, ellenben arra vélhetőleg még nem volt precedens, miszerint az adott tárgy beleolvadt volna viselőjébe… Töprengve kortyolok bele az italba, miközben balommal kitapintom az ékkövet ruházatom redői között. Ugyanolyan melegség árad belőle, mint azon a napon, amikor eggyé lettünk. Ártalmatlannak látszik, ám felelőtlenség lenne figyelmen kívül hagyni a figyelmeztető jeleket. Gondolatmenetemet a visszaérkező páncélököl szakítja félbe, amely most kicsit másabb képet mutat, mint legutóbb. A modernizálásnak hála már jobban hasonlít valami high-tech cuccra a Juunibantai laborjainak egyikéből, de nagyjából megtartotta régi kinézetét, úgyis mondhatnám: felújították. Az energiaszint-jelző csík jó szolgálatot fog tenni, így legalább nem kell kizárólag a feltételezésemre hagyatkozni töltöttségét illetően. Az enyhe célzást a távozásra egy bólintással fogom fel, miközben fájdalmas grimaszokat vágva felerőltetem a kesztyűt megégett végtagomra. Kipróbálását későbbre halasztom, úgy körülbelül két perccel, mivel ennyi idő alatt térünk vissza a Shinginotouba és búcsúzunk el. Ezt a nemesi rohanást!
- Lássuk csak… - motyogom halkan orrom alatt, midőn feljebb húzom ruházatom ujját, szabaddá téve ezzel páncélozott karom. Utazás közben eszembe ötlött egy idea, amit minél hamarabb át szeretnék ültetni a gyakorlatba. – Hadou 04: Byakurai!
A hangos szóval megidézett démonmágia minden esetben erőteljesebb a non-verbálisnál, ráadásul eme kidou az elsők között volt, amit valaha elsajátítottam. Az eredmény mégis meglepőbb a szokásosnál, ezt már az elsütés pillanatában is képes vagyok érzékelni. Kinyújtott mutatóujjam hegye hófehéren, majdhogynem vakítóan izzik, azután hasonló színnel rendelkező fénysugár csapódik ki az előbb is említett testrészből, a másodperc törtrésze alatt szelve át a távolságot köztem és a falon lógó céltábla között. Egyetlen égett szélű lyukat kellene hagyjon rajta, ehelyett hangos reccsenések közepette robbantja ezernyi darabra. Elégedetten szemlélem attrakcióm utóhatását, sokkalta töményebb lélekenergiát sikerült koncentrálnom ebben a fehér villámban, mint általában. Vajon minden olyan támadást felerősít az ereklye, ami reiatsu-alapú? Úgy látszik van még mit kísérletezni rajta! Mindig is úgy tartottam, hogy nincs jobb módja a tanulásnak a gyakorlati módszereknél. Kutathatnék a könyvek között egy talán nem is létező leírást keresve a viharisten ökléről, ám csak az időt pazarolnám vele. A működési elvére már rájöttem, mostantól azt kell kitapasztalnom, miszerint meddig terjednek képességének határai. A sereg erőforrásához csatlakoztatni igazából nem lett volna életbevágó fontosságú, hiszen szellemi részecskék mindenhol előfordulnak, hol kisebb, hol nagyobb mennyiségben. Halk pittyegés, s máris eggyel kevesebb parcella világít neonszínű zölden. Igaz is, valószínűleg ezúttal kevesebb ideig tart majd feltöltődnie... Addig inni kéne egy teát, de hova is dobtam a csészémet?
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te40600/45000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (40600/45000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptySzomb. Jún. 30, 2012 12:19 am

Ismerkedés a Daitenshivel és a vezetőjével

Sok gondolkozás, ujj tördelés és körömrágás után végre neki indultam a Daitenshi Seireiteii bázisa felé, ahol találkozhatok Sierashi Yuusukével. Bár sokáig tartott mire rávettem magam erre a tettemre, de most már majd hogy nem biztos vagyok benne, hogy véghez fogom vinni, amit elterveztem. Kíváncsi vagyok, milyen személy annak a szervezetnek a vezetője, ahova Shizune is tartozik. Bár már volt szerencsém vele találkozni, de még egy szót sem váltottam vele és a találkozás is csak annyi volt, hogy láttam Aizen ellen harcolni, meg amikor a Soutaichou parancsát követve szövetséget ajánlottuk nekik. Hallottam róla egy s mást, hogy kapitány volt meg ilyenek, de az nem elég.
Most nem az számít, hogy egyszer vétett Soul Society törvényei ellen és ezért száműzött lett, hanem hogy Shizune a gondjaira van bízva. Shizune is ugyanebben a cipőben van, mint ő és vannak olyan dolgok, amiben csak ő tud neki segíteni. Nem vagyok otthon ebben a vaizardos dolgokban, így nem tudok neki tanácsot adni, annak ellenére, hogy az apja vagyok.
Bár sokat gondoltam rá, hogy megmondanám én a magamét neki, amiért belerángatja Shizunét a rosszba, de az csak a pillanat hevében rám törő kósza gondolat volt. Igazából csak az irigység miatt volt ez az egész, mert ő sokkal közelebb van Shizunéhez, mint én. Nekem lenne ott a helyem mellette, nem pedig neki.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben érkeztem el célomhoz, egy még viszonylag frissen épített házhoz, amit a Gotei 13 ajándékozott a Daitenshinek. Még továbbra is kételyek gyötörtek, de erőt vettem magamon, hogy az udvarba lépjek egy nagyobbacska kapun. Facsemeték között ballagok beljebb az udvarba, hogy elérjek az ajtóhoz, ahol még mindig a hezitálás fogott el, de végül Shizunére gondolva bekopogtam az ajtón.
Nem az egyenruhámban jöttem, hanem hétköznapi viseletben voltam, ezzel is jelezve, hogy nem kapitányként vagyok itt, hanem Shizune apjaként. Nem reménykedek benne, hogy fel fog ismerni így, hiszen én nem vagyok olyan népszerű meg minden, így illedelmesen bemutatkozom. Bár már ő is láthatott engem, amikor én láttam őt, de nem hiszem, hogy kitűntem volna annyira a tömegből, hogy emlékezzen.
- Sierashi Yuusuke-sanhoz van szerencsém? - nyílt az ajtó és egyből fel is tettem a kérdésemet, hogy biztos legyek benne, hogy jó helyen járok. - Nara Shiratori vagyok, a 9. osztag kapitánya. - kérdés után be is mutatkoztam, majd meg is hajoltam. - Beszélhetünk... Shizunéról lenne szó. - végül pedig a jövetelem célját is előadtam, hogy tudja, mit keresek én itt. A szétszórtságom jelen pillanatban biztos lerítt rólam, bár próbáltam leplezni minden erőmmel. Olyan határozatlan vagyok, még mindig nem vagyok benne biztos, jól tettem-e, hogy ide jöttem.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptySzomb. Jún. 30, 2012 2:29 am

[Ismerkedés a 9. osztag vezetőjével]
Lehunyt szemekkel, s töretlen koncentrációval állok a Shinginotou mögötti gyakorlótér közepén, alakomat kavargó lélekenergia öleli körül, mely úgy hullámzik, akár a tenger egy viharos napon. Hajzatom verítéktől nedves, azonban egyenletes légzésemből egyáltalán nem lehet következtetni arra, miszerint itt korábban megerőltető edzés ment volna végbe. S valamilyen téren ez igaz is, hisz’ nem fizikai, hanem mentális gyakorlatozást végzek, habár ezzel nem sok eredményt tudnék már elérni, csupán a mindennapi rutin részét képezi egy kis beszélgetés vagy harc zanpakutoum lelkével. Úgy érzem végre sikerrel jártam, képességeimet mind tökélyre fejlesztettem, innentől kezdve nem tudok elképzelni következő lépcsőfokot. Természetesen a reiatsum még mindig gyarapodhat, ámbátor szó se róla, így is elrettentő nagyságot képvisel. A nagy erővel nagy felelősség is jár, ami szerintem eddig néhány alkalomtól eltekintve minden esetben jellemzett, legalábbis szökésem óta egyetlen olyan esemény sem jut az eszembe, amikor Nálam gyengébbeket terrorizáltam volna. Valamilyen szinten szerencsés ezen hozzáállásom, mivel véres összecsapásokat kerülhettem el ennek köszönhetően, egyetlen utánam küldött shinigamival sem végeztem száműzetésem ideje alatt, szóval igencsak hálás lehet Nekem a Gotei Juusantai. Persze ha ezt ilyen formában előadnám bárkinek is a Seireiteien belül, valószínűleg elmebetegnek csúfolna, talán még kardot is rántana pillanatnyi meggondolatlanságában. Ezidáig sikeresen teljesítettem a megérkezésemkor kitűzött célt, valamint a Masa-jiinek tett ígéretem, miszerint kerülök minden konfliktust a halálistenekkel, már amelyek Soul Society irányítása alá tartoznak. Fivéremnek a rajtaütés óta nyoma sincs, ám kétlem, hogy utoljára találkoztunk volna.
Nem kell túlságosan nagy érzékelő-zseninek lenni ahhoz, hogy felfigyeljek a közeledő személy lélekenergiájára. Saját aurám ennek hatására rövidesen lecsillapszik, acélkék íriszeim pedig fáradtan villannak fel. Emlékszem az első megmérettetésre Dotonryuuval, akkor a fáradtságon kívül sokkal nagyobb bajaim is voltak, a lelkem mélyén beszerzett sérülések valahogy kisugároztak a valóságba is, nem egyszer tértem magamhoz az edzőterem padlóján fetrengve, nem is emlékezvén a pillanatra, amikor kicsúszott a lábam alól a talaj. Ilyen szerencsétlenségre napjainkban viszont nem kerülhet sor, majd’ egy évszázadnyi edzés és szolgálat után igazán megalázó lenne a kezdők szintjén tengetni mindennapjaimat. Elmélkedésem gyors zárlatot kap, inkább felkészülök kevéske időmben a vendég fogadására, aki ugyan bejelentkezés nélkül érkezett, de nem fogom ezért elzavarni, végülis titkárnőnk még nincs, aki foglalkozna az ilyesfajta dolgokkal. Első utam a szobámba vezet, ahol egy törölközőt magamhoz ragadva megtörlöm arcomat, ezzel kísérelvén meg némileg emberibb külsőt adományozni szerény személyemnek. Percek telnek el, míg a kemény futonon fetrengek a képemre borított pamuttal, valójában ebben a minutumban képes lennék elaludni, amit az érkező feltehetőleg nem venne túlzottan jó néven. Kíváncsi vagyok milyen okból érkezhet hozzám egy újabb hívatlan vendég, sem kedvem, sem pedig energiám nincs jelenleg egy értelmetlen vitához apró-cseprő ügyekről, melyek az aktatologatókon kívül senkit nem érdekelnek. Unom a bürokráciát, nem véletlenül érzem sokkalta otthonosabban magam a harctéren az ottani fondorlatokra valahogy hamarabb rájövök. Dacolván a kimerültség ólmos súlyaival tápászkodom fel, hiszen nincs itt más, aki ajtót nyithatna.
- Igen, Én vagyok az. – válaszolok vontatottan kérdésére, meghajlását egy biccentéssel viszonzom, minimális azon személyek száma, akik felé ennél nagyobb tiszteletet mutatok. Rossz beidegződések, ugye… - Fáradjon beljebb, beszélhetünk Shizuneról, miután elmondta milyen kapcsolatban is állnak… Valami frissítőt esetleg? Részemről mindjárt szomjan halok!
Ugyan nem látszik semmiféle változás vonásaimon, de azért be kell valljam, kissé meglepődtem a kapitány érkezésén. A személyes hangvételt tekintve, valamint a haori hiányát látva egyértelműnek tűnik a tény, mely szerint párbeszédünk most nem katonai dolgokról fog szólni, hanem annál sokkal bensőségesebb kérdések kerülnek majd terítékre. Mivel értelemszerűen jobban ismerem a járást a 9. osztag vezetőjénél, ezért rövidesen a menet élére állok, s lépéseimet komótosan a fogadóterem felé kormányzom, ezen idő alatt megcsodálhatja milyen lakályos környezetet biztosított számunkra a Negyvenhatok Tanácsa, illetve a Tiszta Lelkek Városa maga. Válaszától függetlenül azért löttyintek magamnak egy csésze mentateát, önkiszolgálás van érvényben a Hűség tornyának területén. Miután ezzel megvagyok, végre mindketten helyet foglalhatunk a parkettán elhelyezett párnázott ülőalkalmatosságokra. Felsőm ujját feljebb húzva emelem a poharat a számhoz, kínzóan elnyújtva a mozdulatot. Bizonyára ezernyi kérdés fogalmazódott meg eközben a taichou fejében, azonban egy kicsit várnia kell még, mielőtt felteheti azokat. Valamilyen szinten csalódott vagyok az ismeretlen arc láttán, lassacskán mindenkit leváltanak, aki egykoron Velem együtt szolgált a Tizenhárom Őrosztag vezetőségében. Halkan hümmentve emelem tekintetem Nara-sanra, ezzel jelezvén, hogy innentől kezdve ténylegesen odafigyelek mondanivalójára. Fellépése kevés határozottságot sugall, talán tart Tőlem valamilyen szinten a pletykák miatt, amire lenne is oka, ha ellenséges szándék által vezérelve érkezett volna.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te40600/45000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (40600/45000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyHétf. Júl. 23, 2012 10:26 am

Ismerkedés a Daitenshivel és a vezetőjével

Nekem is ki kell vennem a részemet a gyerekeinkről való gondoskodásból, hiszen Tasu Hajimével foglalkozik, én meg nem tudok, mit csinálni, mert Shizune az Emberek Világában van. Én Hajimének is szívesen segítenék, de ő nem kér belőlem és általában elutasít, néhány esetet leszámítva, amikor kivételesen segíthettem neki az edzésben. Na, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ha ki akarom egyenlíteni a szülői teendőket kettőnk között, akkor nekem kell foglalkoznom Shizunéval. Bár nem mehetek el sűrűn hozzá, hiszen kapitány vagyok, és nem engedhetem meg magamnak, hogy időnként el-eltűnjek, mivel több feladatom is van, ami el kell látnom. Így nem tehetek mást, mit hogy meggyőződöm, hogy jó környezetben van, és nem kerül veszélybe.
A köszönéssel megvoltam és az ajtón is sikeresen bejutottam, amit viszont Sierashi-san mondott beinvitálás után egy kicsit meglepett. Shizunéval való kapcsolatomról nem tudott. Biztosra vettem volna, tudja, hogy Shizune apjához van szerencséje, de nem így volt. Gondolom a nevünk egyezéséből ő is levonta, hogy rokonok vagyunk, de hogy Shizune ne mondta volna, hogy az apja vagyok. Ezek szerint még sincsenek ilyen kapcsolatban, hogy meséljenek egymásnak magukról? Rosszak voltak a feltételezéseim. Na, mindegy.
- Akkor egy teát elfogadok. - kérdésére Shizunéval való kapcsolatomról egyelőre még nem válaszolok, meghagyom egy ideig jótékony tudatlanságban, amíg beljebb nem megyünk, és neki nem kezdünk a beszélgetésnek. Néhány másodpercig az ajtóban állok, amíg Sierashi-san becsukja az ajtót és mutatja nekem az utat, hiszen én még nem voltam itt egyszer sem és nem tudom merre is kell menni.
Sierashi-san után én is öntök magamnak egy csésze teát, majd követem a vendéglátómat két ülőalkalmatosság felé, ahol letelepedhetünk. Sierashi-sanhoz hasonlóan én is belekortyolok a teámba, majd várok a megfelelő pillanatra, amikor rám figyel és neki kezdhetek a mondanivalómnak.
- Korábbi kérdésére válaszolva, én Shizune apja vagyok és meg szeretnék bizonyosodni róla, hogy Shizune jó kezekben van. Először is azt szeretném megkérdezni, hogy a maguk szervezete pontosan, mivel is foglalkozik? - az előző megválaszolatlan kérdésre most végre megadtam a válaszomat és neki kezdtem a kérdezgetésnek a számomra fontos dolgokról.
- Tudja, aggódom Shizunéért és nem akarom, hogy bármi baja essen. De ez természetes egy apánál, hogy aggódik a gyerekei miatt. Gondolom, ezt nem kell bemutatni, hiszen maga is az. Már volt szerencsém az egyik fiához, nagyon derék legény. - próbáltam valami közös fonalat találni köztünk, bár így átgondolva lehet, hogy nem tudja, mit érzek, hiszen neki csak fiai vannak. Egy apa a lányáért sokkal jobban aggódik, mint a fiáért, legalábbis nálam így van. Nem csak azért, mert Hajime ott van egy karnyújtásnyira, Shizune meg távolabb, hanem mert így kell lennie. Tudom, hogy Shizune erős személyiség és Tasuhoz hasonlóan megállja a helyét, de akkor is.
- Ha valami veszélyes helyre mennének, akkor örülnék neki, ha nem vinnék magukkal Shizunét, vagy mivel hogy most már a Gotei 13 szövetségesei, engem is magukkal vihetnének. Gondolom, a 46-ok Tanácsa örülne neki, ha egy kapitány tartaná szemmel magukat. - álltam elő a tervemmel, amit kitaláltam, hogy Shizunéval lehessek és meg tudjam védeni a veszélyes helyzetekben. Ismerem Shizunét és valószínűleg nem akarna hátra maradni és ölbe tett kézzel várni, hogy visszatérjenek.

Spoiler:
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyHétf. Júl. 23, 2012 11:44 pm

[Ismerkedés a 9. osztag vezetőjével]
Válaszát hallva jobb szemöldököm kissé megemelkedik, azonban ettől eltekintve semmi jelét nem mutatom meglepődöttségemnek. Amennyiben jól emlékszem – s miért ne tenném? – akkor az említett lány Nekem Tachibana néven mutatkozott be, habár igazi vezetékneve se mondott volna számomra sokkalta többet, szóval előttem ismeretlen a csúsztatás miértje. Kicsit ironikusnak érzem a „jó kezek” kifejezést, lévén alig néhány héttel ezelőtt még a vesztőhelyre kísértek, ahol meglakolhattam volna elkövetett bűneim miatt, ebből vélhetőleg sikerült már a kapitánynak levonni egy-két messzemenő következtetést, valószínűleg az isteni szikra megléte után döntött úgy, hogy talán érdemes lenne ránéznie édes leánya munkaadójának körmére. Sajnálatos módon egyetlen információval sem tudok szolgálni Shizune lelki világát illetően, mivel Yukezo a mentora, ebből adódóan Vele tölt el több időt, a képzése megköveteli ezt. Természetesen a Kyūbantai vezetőjének nem lehet tudomása a Daitenshi belső, hierarchikus felépítéséről és nem Én leszek az, aki lerántja a fátylat erről a dologról. Azt viszont igazán érdekesnek találom, miszerint a Sotaichō nem avatott be minden osztagvezetőt szervezetünk működésének céljába, ámbátor az öregnek is csak felszínes tudása van ilyen tekintetben, legyen elég, hogy elvégezzük a Ránk kirótt feladatokat, minden egyéb másodlagos. Balommal önkénytelenül is megdörzsölöm mellkasom közepét, a kosode tökéletesen eltakarja a mellkasomba ágyazódott ékkövet, aminek eltávolítása élvezi a legnagyobb prioritást jelenleg. Ismét árnyháborút vívunk, csupán ezúttal az ellenség kiléte is ismeretlen, ám a veszély annál inkább kézzelfogható, mint például a Dárda utáni hajsza alatt. Mostani gyengeségünknek titokban kell maradnia, máskülönben rosszakaróink eltipornak.
- Rendeltetésünk igazán egyszerű. – kezdek bele a magyarázatba, miközben csészémet leteszem magam mellé. – A Negyvenhatok Tanácsa olyan küldetések elvégzését bízza a testvériségre, amelyek megkövetelnek némi erőt, gyorsaságot, precizitást. Mind lélekenergia, mind pedig tapasztalat terén megütjük vagy túl is szárnyaljuk a taichō-szintet. Végrehajtó elitcsapat vagyunk, de függetlenek a Gotei Juusantaitól. Megakadályozzuk, hogy halálistenek tucatjai haljanak meg olyan missziók elvégzése közben, amikhez… nos… nincs meg a kellő kvalitásuk. – kifejezéstelen arccal mondom el a betanult szöveget, viszont fiaim említésére vonásaim némileg ellágyulnak. – Örömmel hallom elismerő szavait, s valóban, nem szeretném, ha bajuk esne… Ellenben tudnia kell: a Zöldfülű saját döntése alapján csatlakozott hozzánk, nem pedig rákényszerítettük erre. Büszkének kéne lennie rá, képes harcolni vagy akár meg is halni egy nemes ügy érdekében!
Erre ugyan még jó ideig nem fog sor kerülni, a Yukeval folytatott beszélgetés eredményeképp jutottunk arra a döntésre, mely szerint egyenlőre nem engedjük tanítványainkat olyan halálos fenyegetések közé, mint például amiben Nekünk volt részünk a pokolban. Részemről diszkriminatív lenne kevésbé egyenjogú tagként kezelni a leányzót, csak azért, mert gyermek még, ámbátor rövid idő alatt igencsak sokat fejlődött mostanság, fogalmam sincs mit eszik, de annak tápértéke bizonyára az egekben van! A kapcsolatom Masaruval és Katsuoval valahol a béka segge alatt házal, holott abban reménykedtem, valamivel közelebb kerülhetünk egymáshoz most, hogy végre valamilyen formában tisztáztam a nevem. Be kell valljam, a mintaapa szerepe nemigen Rám lett szabva, azonban a hideg elutasítás és a közöny, amit irányomba mutatnak, sem könnyíti meg próbálkozásaimat e tekintetben. Normál körülmények között aranyosan gügyögniük kéne kiságyaikban vagy megtenni az első lépéseket, ehelyett már-már felnőtt férfiak, akik a veszélyre fittyet hányva shinigamiként szolgálnak egy korrupt, romlott rendszert. Sajnos nem felerősítenem kell egy már meglévő köteléket, hanem a semmiből felépítenem, hisz’ megvetnek, amiért magukra hagytam édesanyjukat a nehéz pillanatokban. Indokaim, legyenek azok bármennyire is megalapozottak, süket fülekre találtak. Megértettem és elfogadtam döntésüket, ennek fényében eszemben sincs erőszakos módon kivívni a szeretetüket, mivel az ilyen módon keltett érzések hamisak. Minden joguk megvan hozzá, miszerint gyűlöljenek, de visszatértem és megkísérlek mindent helyrehozni. Ahogy a családomon belül, úgy a Seireiteiben is. Éppen ezért villannak meg acélkék íriszeim fenyegetően, miközben felvetését hallgatom.
- Ön túlbecsüli a hatáskörét, kapitány. – hangom fagyos éllel csendül, alig vagyok képes megakadályozni a gúnyos felhang kiérezhetőségét a megszólításból. – Megfontolandó ajánlat, de kénytelen vagyok visszautasítani, egyedül dolgozunk. A Tanács maga jelölt volna ki felügyelőket, ha szükségét érezné. Ejnye, talán nem bízik bennünk?
Hitetlenkedő mosoly közepette teszem fel kérdésemet, azonban tekintetemben szemernyi jókedv sem látszik. Elég a Nibantai tisztjeit kerülgetnem a kertemben, semmi szükségem egy élő-mozgó megfigyelő-kamerára is, aki a nyakamba liheghet. Akkor kellett volna játszania a védelmező szülőt, amikor a gyereke az Élők Világába szökött… Mondjuk vaizardsága végett akkoriban valószínűleg kivégezték volna Soul Societyben, így jobb, hogy nem tette.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te40600/45000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (40600/45000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptySzomb. Júl. 28, 2012 12:22 am

Ismerkedés a Daitenshivel és a vezetőjével

Talán egy kicsit nagyon is elragadtattam magamat és a kezdeti tanácstalansággal teljesen ellentétesen viselkedtem. Egyik végletből egyenesen a másikba kerültem, ami szintén nem a legjobb. Meg kellene próbálnom megtalálni az arany középutat és meg is maradni ott.
Amikor Sierashi-san a kérdésemnek eleget téve a szervezetük feladatát ecsetelte és legalábbis én úgy vettem ki, hogy közben leszólta a Gotei 13-mat, ami cseppet sem esett jól és ez talán az arcomon is megfigyelhető volt. Egyből magamra vettem a dolgot, mintha engem becsültek volna le. Tudom, hogy ő sokkal erősebb nálam, de nem kellene alábecsülnie mások erejét, akiket nem is ismer.
- Elég sokat tud a Gotei 13 szintjéről, pedig már régóta elhagyta. Azóta sok minden megváltozott. - kelek fel a Gotei Juusantai védelmére higgadtan. - És a taichou szint alatt pontosan mit ért? Az alap szintet, ami a kapitánnyá váláshoz kell? - egy újabb kérdés következett a részemről, mivel érdekelt, milyen erős lehet a többi tag. Bár a jelentésekből van némi fogalmam róla, és hogy sikerült kicselezniük Sakai fukutaichout, de az annak is betudható, hogy a testvérével állt szemben. Az pedig megnehezíthette Sakai fukutaichou dolgát és azért sikerülhetett Sierashi-san megszöktetése.
Nem kérdőjelezem meg a 46-ok Tanácsának döntését, hogy alkalmasak a feladatokra, amit kiszabnak rájuk, de egy kapitányokból összeállított csapattal is elvégeztethetnék a munkát. Mondjuk, ha én lennék az ő helyükben, lehet, hogy én is örülnék egy ilyen lehetőségnek, ahol nem kéne az osztagok vezetőit mozgósítani, ha valaki más el tudja végezni a feladatot.
- Én büszke vagyok rá, hogy nem esett kétségbe, miután el kellett mennie Soul Societyből. Tudom, hogy jól tud harcolni, de aggódom, amiatt a hogy is hívják belső lídérc miatt. Első kézből tapasztalhattam, hogy nagyon veszélyes. - mondandómban elgondolkoztam, minek is nevezte Shizune azt, ami átvette a teste felett az irányítást.
Most, hogy így átgondolom, hasonló a helyzetem Sierashi-sanéhoz. Vagyis jobban mondva, pontosan a fordítottja. Míg ő maga hagyta el a Lelkek Világát, itt hagyva két fiút, addig nálunk én maradtam hátra és Shizune ment el. A helyzet lehet, hogy hasonlónak tűnik, de nem tudom, milyen a kapcsolat a Sierashik között.
- Vegye akkor ezt csak egy lehetőségnek. Bármi megtörténhet, és ha egy külső személyre van szükségük, akkor én szívesen segítek. Nem akarom magukra erőltetni magam, de akkor Shizune épsége a maguk kezében van. - kijavítottam az eltúlzott ajánlatomat, így már remélem nem olyan elrettentő az ötletem, mint korábban. És bízom benne, hogy nem veszi fenyegetésnek a mondandóm legvégét, mivel egyáltalán nem annak szántam. Mondjuk, még ha annak is venné, valószínűleg neki nem jelentenék kihívást, hiszen egy ex-kapitánnyal ülök szemben, aki sokkal erősebb nálam.
- Nem az, hogy nem bízok magukban, hanem talán magamban jobban bízom. Mint maga is mondta meghalna egy nemes ügy érdekében, amit nem bocsátanék meg magamnak, hogy nem tudtam megakadályozni, és még ha önszántából is tette, valószínűleg magukat is okolnám. - talán egy kicsit kuszán fogalmaztam, de burkoltan azt akartam mondani, hogy inkább csak magamat okolnám, mint hogy másokat is belekeverjek. De mind ez csak feltételezés, tudom, hogy Shizune nem fogja butaságok miatt feláldozni magát, annál ő sokkal erősebb.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptySzomb. Júl. 28, 2012 2:11 am

[Ismerkedés a 9. osztag vezetőjével]
Láthatóan nem sikerül annyira finoman fogalmaznom, hogy ne lehessen kihallani a negatív élt mondandómból. Igazából nem akartam megsérteni Őt magát, bizonyára szintjéhez képest remek harcos, ebben nincs okom kételkedni, lévén a kapitányi rangot nem pofára osztogatják, legalábbis az Én időmben még tenni kellett érte. Ez viszont semmit sem változtat a tényen, amit közöltem Vele az előbbiekben. Fogalma sincs milyen veszélyekről beszélek, a Rokubantai korábbi vezetője is a csapatom tagja volt egykoron, azonban a Végzet Völgyében olyan súlyos sérülést szerzett, amiből sohasem volt képes felépülni többé. Némileg elfog a szomorúság, ha az elveszített tagokra gondolok, azonban kénytelen vagyok megacélozni magam és minden erőmmel azért küzdeni, miszerint ilyen kellemetlen helyzetek ne alakulhassanak ki többé. Való igaz, legalább két év telt el dezertálásom napja óta, viszont ettől függetlenül sosem hagytam figyelmen kívül a Seireiteiben történő eseményeket, a fontosabb dolgokkal ugyanúgy tisztában voltam, mint a városon belül bárki. Bizony-bizony, megvan az előnye annak, amennyiben az ember jól válogatja meg a szövetségeseit. Megértő bólintással reflektálok szeretett szervezetének védelmére, kétségtelenül magam is hasonló módon reagálnék a Daitenshi szapulása esetén, habár részemről mindig is az agresszív véleménycsere híve voltam. Természetesen egy ilyen apró-cseprő ostobaság miatt kardot rántani forrófejűségre, sőt, éledező őrületre vallana, ám szerencsére egyikünk sincs harcias kedvében, főbenjáró bűn lenni véletlenül felborítani eme remek teával telt poharainkat! Gondolatmenetemet követve újabb hosszú korttyal nyerek elegendő időt a megfelelő válasz kigondolásához, eszemben sincs minden ütőkártyánkat felfedni indokolatlanul.
- Mit gondol, egy kezdő taichōkból álló különítmény elegendő erőt képviselt volna Aizen Sōsuke és pribékjei ellenében? – a szám szegletében bujkáló félmosoly egyértelművé teszi saját véleményemet az ügyben, de nem szeretném tovább mélyíteni a szituáció kényelmetlenségét, ezért inkább mással folytatom. – Elhiheti, megfelelő információkkal rendelkezem a Gotei Juusantairól, ahogy a Főkapitány is eleget tud az Arkangyalt illetően. Hiszen a kölcsönös bizalom a jó együttműködés alapja, igaz-e?
Sosem volt és vélhetőleg nem is lesz teljes összhang az osztagok között, ahhoz túlságosan önhitt a vezetőség, még akár a személyes ellentétek is kiéleződhetnek, volt már ilyesmire példa a múltban. A megegyezésnek megfelelően Masa-jii minden olyat tud, amit fontosnak tartottam tudatni vele, a bizalmas megbeszéléseket pedig nem a piacon ejtjük meg, miközben szőnyegeket válogatunk a Shinginotouba, amikre be kell valljam szükség is lenne, teljesen kihaltnak tűnik az épület, holott legalább már három napja itt lakom. Otthonnak azért túlzás lenne nevezni, csupán egy odú, ahol meghúzhatjuk magunkat, amikor éppen Soul Societyben tartózkodunk. Aggodalmának oka meglepő módon megegyezik Shizune mesterének félelmeivel, ezen téma valószínűleg nem utoljára fog feltűnni eme falak között. Igazából Őt sem tudnám jobban megnyugtatni Yukezonál, lévén kétségeik indoka valódi. A vaizard lét velejárója az állandó feszültség, elég csupán egy kicsit is elgyengülni, s a lelkünk mélyén lakozó rettenet máris lecsap. Napjainkig megborzongok, ha visszagondolok arra az esetre, amikor a Hamis Karakura felett engedtem a csábításnak és a nagyobb erő reményében majdnem azzá váltam, aminek elpusztítására tanoncként esküdtem fel. Rémítő, azonban a kapott plusz valamilyen szinten mégis megéri a kockázatot. Ám aki megrészegülve a hatalomtól rálép a sötét ösvényre, sohasem lesz képes visszatérni onnan. Lassacskán elvész minden, ami valaha halálistenné, érző lénnyé tett, nem marad más hátra, mint a kínzó üresség és a szűnni nem akaró éhség. Mindig kontroll alatt kell tartani a szörnyet, máskülönben kitör, hisz’ születésétől fogva létezése a bezártságról szól, jobban átgondolva szerény személyem sem tolerálná túlságosan sokáig az efféle szituációt, elég csak visszapillantanom a Magányosság Tornyában eltöltött hétre. A szabadság a legnagyobb kincs mind közül!
- A belső hollow átok és áldás is egyben, ha rendesen irányítják, nagy segítség lehet. – szólalok meg halkan, kitörve a töprengés némaságából. – Csodálom az elhivatottságát, ámbátor kétlem, hogy valaha is szükségünk lenne külső támogatásra, de legyen! A felelősség Engem terhel, eszemben sincs ezt másra hárítani, vállalom a következményeket is. Mily’ formában reménykedhetnénk az emberiség védelmében, hogyha a sajátjainkat sem tudjuk megóvni?
Monológom közepette kitekintek az udvarba, ahol a sudár cseresznyefák koronáját lágy szellők mozgatják ide-oda, szirmaikkal borítva be az egész kertet. Valahogy megértem miért szeretik annyira a Kuchikik ezt a növényt, tényleg igazán szép. Virágszirmok vagyunk mind, a szél pedig a sors, amely egyfolytában újabb és újabb utazások felé hajt mindannyiunkat. Végül majd megpihenünk valahol messze-messze, ahol nem fáj már semmi és a feledés puha karjai között talán egy jobb létre szenderülhetünk. Igen, ez fog történni, de addig még tennünk kell, értéket teremteni és megvédeni azt az elkövetkező nemzedékek számára!
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te40600/45000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (40600/45000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyKedd Aug. 21, 2012 4:40 am

Ismerkedés a Daitenshivel és a vezetőjével

Lehet, hogy nem én vagyok a legerősebb kapitány, vagyis inkább biztos, hogy nem én vagyok, még ha Soutaichou-donot nem is számítom, akkor sem. Vannak nálam régebbi kapitányok is, akik gondolom, nem azért viselik ilyen hosszú ideje a kapitányi címet, mert nem alkalmasak rá. Én már az újabb kapitányi generáció tagja vagyok és mondhatni én kezdtem ezt a kapitányváltási hullámot, hiszen nem sokkal, hogy megválasztottak már jött is utánam három másik új kapitány. És még közülük sem mondhatom magam a legerősebbnek, erre a legjobb példa Kagami taichou, aki mára már a 0. osztagban tartózkodik. Míg én szépen lassan lépdeltem fel a ranglétrán, ő majdhogynem egyik pillanatról a másikra felfutott rajta. Elsősorban nem ezért voltam rá egy kicsit féltékeny, hanem azért mert Hajime inkább tőle tanult, mint tőlem. Ezért is örültem egy kicsit, amikor előléptették, mert így nagyobb az esélye, hogy Hajime hozzám fog fordulni, ha segítségre van szüksége, vagy átpártol Kawashima taichouhoz.
- Persze, én is úgy gondoltam. Csak rákérdeztem. Viszont Aizenék ellen még besegítettek a vaizardok is, nem? Vagy ők is magukhoz tartoznak? - nem akartam megsérteni vagy lenézni őket, csak biztosra akartam menni, hogy jól gondoltam, hogy nem csak éppen hogy elérték a kapitányi szintet. Shizune említette, hogy a vaizardok kapitányi szintűek, és hogyha ők is Sierashi-sanhoz tartoznak, akkor tényleg erős csapat lehet.
Lehet, hogy túl könnyen megbízok másokban, de mégis magamban bízok meg a legjobban. Ezért is tűnhet úgy másoknak, hogy nem bízok meg bennük, pedig de. Sajnos mindenkiről a legjobbat feltételezem, amíg nem ad okot az ellenkezőjére, ezért is könnyű engem becsapni. Ezért sem szeretem a fontos dolgokat másokra bízni, mert magam akarom végrehajtani.
Amikor Sierashi-san a belső hollowról beszélt érdeklődve figyeltem és nem szakítottam félbe, hiszen nem tudtam volna amúgy sem hozzászólni, ő ebben sokkal tájékozottabb. Ezután elfogadta a támogatásom lehetőségét, amire egy aprót bólintottam köszönetem jeléül. Nekem ez sokat jelent, hiszen így már nem lesznek kételyeim, hogy megteszek mindent Shizune épségéért.
- Nem tudja véletlenül, hogy Shizune át akar-e valamikor jönni Soul Societybe? - ez a kérdés különösképpen érdekelt bár nem voltam benne biztos, hogy Sierashi-san tud-e rá válaszolni, hiszen ő most itt van a Lelkek Világában, Shizune meg gondolom az Emberek Világában. Nem volt rá nagy esély, hogy kielégítő választ kapok, de a remény hal meg legutoljára.
Mikor végre megbeszéltük a dolgokat Shizunével az Aizen elleni harcban, tudtam, hogy még mindig száműzetésben van, és nem vigyázhatok rá. Így nagyon örültem, amikor végre szövetséget kötöttünk, mert nem kell távolságot tartanom tőle. Bár még így sincs minden úgy, ahogy szeretném, hiszen a kapitányi teendőim mellett nem nagyon van időm átlátogatni az Emberek Világába, hogy azt tegyem, amit szeretnék. Ezért is reménykedtem, hogy majd Shizune fog meglátogatni, mert azt hittem, hogy ő is akar velem találkozni.
- Maga nem szeretne tőlem valamit? Segített nekem, így úgy fair, ha én is teszek magáért valamit. - illendőnek éreztem ezt megkérdezni, hiszen nem akarok az adósa lenni. Lehet, hogy van még kérdése, amit nem akart megkérdezni Soutaichou-donotól.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptySzer. Aug. 29, 2012 7:23 am

[Ismerkedés a 9. osztag vezetőjével]
Nem mondanám, miszerint különösebben meglep tudatlansága a vaizardokat illetően. Fajtánk habár sosem kérte eme létet, mégis olyan szintű megbélyegzésben részesítettek Minket a Seireiteiben, mintha legalábbis saját kezűleg öltük volna meg azokat a lelkeket, amelyekből elkészült a tárgy, ami ezt tette Velünk. Mindannyian megtanultunk már együtt élni a lelkünk mélyén rejtező fenevaddal, azonban vérmérséklettől függően különböző módon vélekedünk a shinigamikról, ezen nem is lehet csodálkozni. Engem nem viselt meg túlzottan a helyzet, mindig is jó voltam a reiatsum irányításában, könnyedén képes voltam elnyomni minden furcsának tűnő kisugárzást. Ahogy kapitány lettem egyre kevesebb lett az olyan esetek száma, amikor minden erőmet beleadva harcolnom kellett, ennek megfelelően csupán a végjáték kezdetekor, a dezertálásom pillanatában húztam fel lidérc-maszkomat, s dobtam le azt, amivel addig védelmeztem magam. Ám mások közel sem voltak annyira szerencsések, mint Én, segítőik száma is minimálisnak volt mondható. Elítélték őket, olyan bűnökért, amiket el sem követtek, az életükre törve elvették Tőlük mindazt, ami addig a világot jelentette számukra. Család, státusz, érdemek mind megfakulnak egy évszázad árnyékában. Elgondolkozva méregetem az előttem ülő férfit, miközben elmémben felszínre tör a kérdés, Ő vajon mit tett volna ilyen helyzetben? A Gotei Juusantai remek munkát végzett Vele, egyetlen pillanatra sem kérdőjelezi meg feletteseinek igazát. Bólintana az ítéletet hallva? Határozatlanságának semmi köze nincs személyemhez, sokkalta inkább a téma az, ami frusztrálja. Valamilyen szinten irigylem, amiért ennyire képes küzdeni a lányáért, valahogy Nekem könnyebb volt a beletörődést választani. Arkangyal vagyok, s csak ezután minden más.
- Támogatnak, ha kérem, de nem tartoznak az irányításom alá. – bököm ki végül, majd elfogyasztom teám maradékát. – Az egyezség részét képezte, miszerint a Daitenshi tagjai szabadon közlekedhetnek a két dimenzió között, azonban ez nem kötelező, a Mi bázisunk nem itt van, nem ez az üres ház, nem egy jelképes adomány! Nem tudom mit gondolhat Shizune, de amennyiben úgy érzi, van itt keresnivalója, minden bizonnyal át fog jönni. A türelem erény, Nara-san!
Kissé ironikusan hangzanak eme szavak pont az Én számból, de mit lehet csinálni? A 9. osztag kapitánya nem ismer, így nem tudja mennyire bosszant, ha valami nem teljesül azonnal. Poharamat félre téve állok fel, azután jelzek a kapitánynak, miszerint tegyen ugyanígy és kövessen. Az épület oldalsó ajtói elhúzva állnak már reggel óta, így ezzel sem kell bajlódnom, miután szandálomat felhúzva kerti sétára invitálom beszélgetőpartnerem. A birtokhoz tartozó takaros növényzet igencsak szemet gyönyörködtető látvány, habár méreteiben közel sem veszi fel a versenyt egyetlen nemesi házéval sem. Karjaimat hátam mögött összefogva tartom, lassú léptekkel indulok el találomra az egyik véletlenszerűen kiválasztott csapáson. Bevallom kissé meglepett a hirtelen jött felajánlás, igazából fogalmam sincs mit is kéne kérdeznem, minden olyan információt tudok, ami fontos lehet a szervezet számára. Kevés dolog bosszant jobban a kertelésnél, ebből adódóan jómagam igyekszem mindig lényegre törően fogalmazni, a Masa-jiivel folytatott tárgyalás alatt is gondolkodás nélkül kimondtam mindent, s nem fukarkodtam szavaim gúnnyal való megfűszerezésében sem. Váratlanul megtorpanva emelem tekintetem az égre, hagyom, hadd tegye zilálttá a szél kinézetem. Soul Society minden rezdülése másképp hat, mint azelőtt, figyelő szemek tapadnak Rám mindenfelől, közel sem tudják olyannyira elkendőzni jelenlétüket, mint ahogy azt szeretnék vagy talán nem is törekednek erre. A nyíltság egyértelművé tenné, miszerint figyelmeztetésként szánják a megfigyelést. Erre rákérdezni ostobaság lenne, feltehetőleg pont nem a Kyuubantai tisztjeit bízzák meg egy ilyen feladattal. Töprengve fordulok szembe a vélhetőleg mögöttem haladó halálistennel, jobbommal alátámasztva államat veszem fel az ismert görög szobor álló változatának tartását.
- Katonai titkokat úgysem árulna el, igazam van? - szólalok meg tetetett elégedetlenséget mímelve, azután ismét elmosolyodom. – Többet tudok, mint gondolná, viszont ettől függetlenül eleget teszek a kérésének, ne érezze úgy, tartozik akármivel is! Meséljen az osztagvezetők közötti kapcsolatról.
Ennél jobb téma valószínűleg további elmélkedésnek álcázott görcsölés után sem bukkant volna a felszínre, szóval gyorsan kinyögöm, minél hamarabb véget vetve ezzel a kínos pillanatnak. A taichouk névsorával tisztában vagyok, habár talán a nevek feléhez tudok arcot is rendelni emlékeim közül, kriminális mennyire rossz a memóriám kevésbe fontos dolgok megjegyzése terén. Jelentéktelen kérdésnek tűnhet, azonban igencsak fontos tisztában lenni a legnagyobb szövetséges esetleges gyengéivel, mint amilyen a széthúzás lehet a vezetőségen belül. Meglehetősen kevés nagy barátságról hallani a kapitányok között, a legtöbben szeretik megtartani a saját kis titkaikat, ezt meg is tudom érteni.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Férfi
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 153
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te40600/45000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (40600/45000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptyCsüt. Szept. 20, 2012 4:25 am

Ismerkedés a Daitenshivel és a vezetőjével

Egy kicsit megkönnyebbültem, hogy a vaizardok nem tartoznak a Daitenshibe. Nagy fenyegetést jelentene számunkra, ha ennyi magas lélekenergiájú egyed tartozna egy szervezethez. A Daitenshitől, így kevésbé tartok, hiszen több tagjuknak is van valamilyen rokona a Gotei 13-ban. A vaizardok viszont más tészta. Láttam valamicskét néhány vaizardok erejéből az Aizen elleni harcban, de azt nem tudom, hogy a többinek milyen képességei vannak. Nincsenek pontos információim a vaizardokról, abban viszont biztos vagyok, hogy a leggyengébb is a kapitányi szint közelében lehet. Ők talán nagyobb veszélyt jelenthetnek, mint a Daitenshi, hiszen őket kitaszítottakként kezeljük. A törvényeknek nem mondhatunk ellen és az egyik kimondja, hogy egy shinigami nem tehet szert lídérc erőkre. Bár már lazábban kezeljük ezt a törvényt, hiszen a Daitenshiben is vannak vaizardok, akikkel pedig szövetséget kötöttünk. A másik csoportosulás pedig minden tagja, ettől a törvénytől szenved.
Amikor Shizunét felhoztam ismét, egyáltalán nem vártam, hogy kapok pontos választ a kérdésemre, ezért azt is megkérdőjeleztem magamban, hogy van-e értelme egyáltalán föltennem. Ezért is lepődtem meg, hogy a halványan pislákoló remény lángját, felizzította bennem Sierashi-san szavai. Talán ekkor észrevehető volt az arcomon egy halovány mosoly, amit a teám elfogyasztásával próbáltam eltakarni. Elkezdtem ismét hinni, hogy valami nyomós oka van Shizunének, ami miatt nem látogat meg. Számtalan kis apróság beugrott hirtelen, ami neki igenis nagy gondnak számíthat. Ismét tudtam hinni, hogy egyszer majd önszántából meg fog látogatni, csak ki kell várnom azt az időt.
Egy kicsit meglepődtem, amikor Sierashi-san csak úgy szó nélkül fölállt a helyéről és intett, hogy kövessem. Mivel itt ő a házigazda, ezért úgy tettem, ahogy mondta. Egy jó ideig csak csöndben sétáltam utána a kertben és nézelődtem, majd egyszer csak megtorpant és felém fordult. Erre én is megálltam és vártam, hogy most mi lesz. Első kérdésére csak bólintottam, hogy jól gondolta, majd egy nagyot nyeltem. Egy kicsit tartok, hogy mi lesz most, hogy nem tudta meg, amit akart, de már alapból úgy kérdezte, hogy arra számított, hogy nem mondok semmi, szóval lehet, hogy lesz semmi.
- Az osztagvezetők közötti kapcsolatokról? - ismételtem meg a lényeget, hogy tényleg jól hallottam, amit mondott. Csak ennyire lenne kíváncsi? És ezzel, mit tud kezdeni? Biztos hiányosnak neki azok az idők, amikor ő is kapitány volt és hallani akarja, hogy boldogulnak a mostani kapitányok egymással, vagy valami ilyesmi. Szerintem nem tud azzal semmi rosszat kezdeni, ha X és Y rosszban van egymással vagy, hogy Z és W a legjobb barátokként kezelik egymást, így nem tart vissza semmi, hogy elmondjak neki néhány dolgot.
- Azokról a kapitányokról, aki már régebb óta birtokolják a rangjukat, nem nagyon tudok, mit mondani, mert nem nagyon ismerem őket, de talán nem is kell, mert már akkor itt voltak, amikor még maga is kapitány volt. Az újabbakról viszont tudok mondani egy-két dolgot. Például a 2. osztag kapitánya, Vera, a jelenlegi Kenpachi, Miyoko, anyja. A 10. osztag és a 12. osztag között valami összetűzés van, de nem gondolom, hogy valami komoly dolog lenne. Anao viszont jóban volt az előző Kagami taichouval úgy hallottam, az új Kagami taichouról még nem tudok semmit, mivel most nemrégiben nevezték ki. Vera neheztel Anaora, mert valami történt a kedvenc fájával a 10. osztagban. - mondandóm közben a kezemen mutattam az elhangzott állítások számát is, de valahol a közepén egy nagyobb levegővételért szünetet tartottam. Eddig a 10. osztagról mondtam a legtöbbet, ahogy elnéztem, de nem is meglepő, hiszen nagyon kilóg a többi osztag közül. Én személy szerint semleges véleménnyel vagyok róluk, de Verával egyet értek azért, abban hogy nagyon felforgatták az osztagot. Nagyon sokat változott, miután Watanabe taichou helyére Anao került és nem jó irányba.
- Akkor még magamról nem is mondtam semmit. Én jóban vagyok Verával és Mistyvel a kapitányok közül és a 7. és 8. osztag hadnagyával, Michivel és Tasuval, aki egyben a barátnőm is. A 12. osztagot én sem kedvelem, ebben egyet értek a 10. osztaggal és nem szimpatikus Masamune taichou sem. Hát, most hirtelen ennyi jutott eszembe. Remélem ilyenekre gondolt. - fejeztem be mondandómat és reménykedtem benne, hogy eleget tettem a kérésének. Bár nem minden névhez mondtam osztagot, remélem, azért tudja kiről beszéltem. A soutaichoutól biztos kapott felvilágosítást a vezetésről, ha meg nem, akkor majd rákérdez. Nekem már túl egyértelmű, hogy ki melyik osztagban van, de azért néhány helyen megemlítettem, ahol nem felejtettem elmondani.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Férfi
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 30
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Shinginotou - A hűség tornya Cl0te68000/100000Shinginotou - A hűség tornya 29y5sib  (68000/100000)

Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya EmptySzomb. Szept. 22, 2012 4:10 am

[Ismerkedés a 9. osztag vezetőjével]
Kiérezhető a hitetlenkedés a hangjából, miközben megismétli az általam feltett talányt még egyszer, amire határozott bólintást kap válaszul. Valóban nem tűnik igazán fontosnak a kapni kívánt információ, mégis kitartok döntésem mellett. Természetesen sokkal többet érnék egy-egy elejtett morzsával a Gotei Juusantai további terveit illetően, ám ami késik, az nem múlik, szépen sorjában minden napvilágot fog látni, erről kezeskedem. A vezetőségen belüli konfliktusok szolgáltatják egy szervezetben azokat a repedéseket, melyek mentén akár az egész széthullhat, nem is olyan régen ezt saját bőrömön is megtapasztalhattam, amikor szökésemet követően eléggé összekülönböztünk Hitomi-channal, s mondanom se kell, a feszültség nem párolgott el egyik napról a másikra. Minden csoportosulás csak annyira erős, mint annak leggyengébb tagja, Én pedig szeretnék tisztában lenni a ténnyel, miszerint a Seireiteien belül ki is lehet az, aki megfelel ennek a követelménynek. Míg a kapitány összeszedi gondolatait, jómagam egy cigarettát veszek elő, amit meggyújtva juttatok kellő mennyiségű káros anyagot a szervezetembe. Az ég felé kacskaringózó, vékony füstcsíkot figyelve hallgatom Nara fejtegetését, aki viselkedésemet látva talán azt is feltételezhetné, miszerint egyáltalán nem érdekel a mondandója, ám ez koránt sincs így. Íriszeim élénken csillognak, igyekszem minden egyes névhez hozzátársítani az arcot, habár értelemszerűen bajban vagyok a teljesen ismeretlenekkel kapcsolatban, kiknek se hírük, se hamvuk nem volt még szolgálatom ideje alatt. Persze tudom nagyon jól, hogy a fejlődéshez idő kell, majdhogynem százévnyi kemény edzés vezetett bankaiom eléréséhez, ebből adódóan annyira mégsem meglepő, amennyiben lappang némi tehetség az osztagokon belül.
~ Asszonyok és gyermekek gyülekezete… Lám így ér véget a dicső Tizenhárom Őrosztag ragyogása! ~ - fogalmazódik meg a gondolat elmémben haragos szusszanás kíséretében, azonban számat csupán néhány füstpamacs az, ami elhagyja. – Minden bizonnyal igazán értékes fa lehetett, ha érdemes érte haragot tartani egy másik taichōval… Teljesen kielégítő volt eme kis előadás, köszönet érte, s remélem megengedhetek magunk között annyi személyességet, aminek fényében bevallhatom, jómagam sem szívlelem túlságosan a Juunibantai vezetőjét!
Való igaz, Masamune Raiden nagy koponya a maga nemében, ám ahogy az általában lenni szokott, nehezen egyensúlyoz ama hajszálvékony határon, ami elválasztja a zsenit az őrülttől. Habár egyetlen egyszer találkoztunk, valamilyen érthetetlen okból kifolyólag megfogalmazódott bennem, hogy nem is szeretnék újabb alkalmat. Személyiségünk, gondolkodásmódunk és a harc fontosságához viszonyulásunk olyannyira elütött egymástól, mint tűz a víztől. Úgy látszik a Kagamik az utóbbi időben felébredtek melankolikus téli álmukból, egyre többet hallani felőlük, mind politikai, mind pedig katonai tekintetben. A ház fejével már volt szerencsém személyesen is találkozni, ámbátor nem könyvelhettem el pozitív élményként ezt a „megtiszteltetést”, Yukezo beszámolója alapján Ő sem szórakozott felhőtlenül a másik főnemessel, értelemszerűen melyik botor ember örülne klánja familiárissá válásának? Verashu Suwunról ugyancsak megvan a véleményem, aminek semmi köze nincs ahhoz, hogy az Onmitsukidō tisztjeivel kellett a legtöbbször összekülönböznünk a Daitenshi titkos működése során. Emlékszem milyen kóros téveszmék kínozták minden találkozásunk alkalmával, ebből adódóan szellemileg tökéletesen alkalmatlannak tartom fontos döntések meghozatalára, ám ezt láthatóan nagyon jól titkolja a Tiszta Lelkek Városán belül, hiszen senki sem vette észre a dolgot napjainkig. Fárasztó lehet egyfolytában szerepet játszani, szerény személyem erre képtelen lenne hosszútávon, jellememből fakadóan szinte képtelen vagyok kihagyni a lehetőséget a felvágásra. Az arrogancia kétélű fegyver, előfordult már, miszerint túlzott önbizalmamnak köszönhetően belesétáltam olyan helyzetekbe, melyekbe másoknak talán nem lett volna merszük. Mindig a végkifejlet ismeretében döntöttem el, most éppen bolondság vagy bátorság volt-e az, amit tettem.
- Á, szóval házas, Nara-san? – teszem fel a kérdést szórakozottan a barátnő említésére, mialatt kimorzsolom a parazsat a cigarettacsikk végéből, ezáltal akadályozva meg eltevését követően zsebem lángra lobbanását. – Különleges érzés a szerelem, olyan erőket képes mozgósítani, amikről korábban nem is hitte volna, hogy birtokában vannak! Ha elfogad Tőlem egy tanácsot, sose hagyja, hogy a kötelességtudat felülkerekedjen ezen, mivel nem éri meg… Kicsit sem!
Nem várom el igazándiból azt, megértsen, Ő még nem találkozott a rendszer árnyoldalával testközelből, helyesnek vél mindent, amit hosszú évek során a fejébe szuszakoltak. Nincs ezzel semmi baj, öt-tíz évvel ezelőtt Én sem terveztem egy független csoportosulás létrehozását, legnagyobb gondomnak a megfelelő ivó kiválasztása számított, ahol kényelmesen elférhettem osztagtársaimmal. Akkor egyszerű volt az élet, nem kellett tartanom attól, vajon aki ma a kezét nyújtja, hátba szúr-e holnap.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Ajánlott tartalom




Shinginotou - A hűség tornya _
TémanyitásTárgy: Re: Shinginotou - A hűség tornya   Shinginotou - A hűség tornya Empty

Vissza az elejére Go down
 

Shinginotou - A hűség tornya

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Város-