-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Titokzatos Merénylő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Heinrich Haydn
Különleges karakter
Különleges karakter
Heinrich Haydn

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Jun. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Író
Hovatartozás: Mazoku Szindikátus
Lélekenergia:
Titokzatos Merénylő Cl0te7500/15000Titokzatos Merénylő 29y5sib  (7500/15000)

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptyVas. Feb. 26, 2012 6:45 am

Árnyakból lépett ki, s az árnyak szabták meg neki. Határok, célok, indulatok. A személyes diktálás a van, lesz, hogy, lét fölött. Mert ő volt az, aki megmondta, s ő volt ki kitalálta. Szavait tintába foglalta, tetteit cselekedetekbe vezette. Száraz, örökös téboly ez; de az ő tébolya. Mert ő mondja meg mi lesz; vagy talán mégsem?
*Csekélyes órák ködében koppintja csizmám talpa Karakura fásult betonzatát. Mennyi idegen, s mennyi nyomorult lába érhette már e földet? Koszos halandók egyvelege, s én egy levegőt szívok mindegyikkel. Lágy eső mossa szokványosan kezelt sötét fürtjeimet. A tisztaság a nagy úr, mert a tisztaság rendezettséget követel. S én nem élhetek rend, valamint káosz nélkül. Így születtem, s majd egy nap így is akarok a mély, halál általi habok közé merülni. De nem egy senkiházi halandó keze által, hanem egy olyan létforma markában, aki érti lényem, érti mivoltom. Átható pillantással szemlélem a körülöttem elhaladó embereket, akik fejük fölé fekete esernyőket emelnek. Mégis mire fel ez? Miért hiszi mindenki, hogy a sötét jó, a sötét gonosz? A sötét semmilyen, ennek semmi értelme. Csupán a lényeg, hogy él, létezik. Fedje arcát az esőtől, fedje lelkét az ártalomtól. A vad karmai mindig visszavágnak. Megállok egy tócsa előtt, s arcom fodrozódását vélem felfedezni, amint a lámpa fénye megvilágítja azt. Cinikusan kémlelem saját arcom. Egészséges egoizmussal ugyan rendelkezem, de mégis tudom, hogy mi is vagyok valójában.
Lábaim tova vesződnek a hétköznapi monotonitásban. Az emberek jönnek, majd mennek is. Az élet változik, de mindig van valami, ami valójában sose vész el. A mély emlékek mindig végig kísérnek minket, bármennyire is gyűlöljük létezésünk akár egy kicsiny darabját is. Negatív nosztalgiával emlékezek vissza ama groteszk helyzetre, midőn a kastély falain belül shinigamik sora sorakozott. A tisztaságot hirdető tisztátalan lelkek, kik ártatlanok életét mészárolták le. Jó ez, avagy sem? Példát a példából. Így egy sötét sikátor zugában rántva ki kardom, húsba vágom azt. Gyermeki sikoltás kicsiny hangja tompul el, mihelyst vörös szenny fedi el a friss felhők könnyeit. Ó de szép is a halál aspektusa. Sötétség, rejtély, csupa..csupa misztikum. Ám a lét kioltása nem jelenthet mást, mint a lét kioltása. Hogy lidérc lesz belőle, vagy esetleg Rukongai fattya? Az bizony már nem az én kezem tettem cselekedete. Megindítottam egy lavinát, amit hajdanán más indított el. Ártatlant ölt, s élőből nyomorultat avanzsált. Ilyenek vagyunk mi, ilyenek voltunk mi. Csak azoktól vehetünk példát, akik tesznek azért, hogy példát lehessen belőlük venni. Ilyen áron az ítélet értelmét veszti. Jog vagy jogtalan? Elvek és ellenérvek. A világ csupán az ostobaságok gyűjtőhelye. Eme gyűjtőhelyen pedig csak az maradnak fent, akik tesznek valamit a változásért. Áldozat leszel, vagy üldöző? Hol a visszaút, s merre vezet az előre? Ki mondja meg mi a helyes, s ki dönti el, hogy mi lesz holnap? Okos kérdések ezek, csak éppen kevesen értik meg értelmét. Sötét tekintetemmel nézem a lány - haláltól egyre morbidabb formát felvevő - arcát. Ma éjjel ő volt az áldozat, s én az üldöző.
- Ziege dich, Dämon! *Sátáni suttogással oldom fel kezemen lévő "átkozott" karperecet, hogy alvilági bábom démoni formáját ölthesse. Vörös paca kúszik ekkor mellém, s bár fizikailag szemei nincsenek, én tudom, hogy éppen engem figyel szüntelenül. Minő irónia, pedig ha volna rá esélye elpusztítana, akárcsak a földön kúszó csótányt, kire emberek százai képesek rálépni. Kinyújtom karom a halott kislány felé, ezzel adva ki a parancsot a megszállásra. Mire pedig vége tér, fagyott tekintetű kislány lépdel mellém. Ruhájába törlöm koszos katanamat, amit szépen a helyére illesztek. Kilépek az árnyak rejtekéből, s a kihalt utcán sétálok, mellettem eme ösztönlénnyel. A vért természetesen hátra hagytam. Mit foglalkozzak egy nyomorult vérével?*
Amikor a sötétség kiveti a fiatalt, s lelkét romlottá teszi, akkor mindig születik valami új, valami megmagyarázhatatlan. Lelkét mindazok a napok formálták, amelyeken át az emlékei kalauzolták. Így esett lassacskán szilánkokra, így vált ő megannyi ember gyilkosává. Csak kevesen merik ezt felvállalni, csak kevesen tudják ezt megakadályozni. Gyilkosok születnek, s halnak egyaránt. Heinrich mégis még ezen útja kezdetén áll. Talán a gyilkolás is csak a kezdet?



A hozzászólást Heinrich Haydn összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Márc. 05, 2012 8:50 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Genki Takashi
2. Osztag
2. Osztag
Genki Takashi

Férfi
Scorpio Buffalo
Hozzászólások száma : 192
Age : 38
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: Nibantai, yonseki, A Névtelen Egység parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Titokzatos Merénylő Cl0te25700/30000Titokzatos Merénylő 29y5sib  (25700/30000)

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptySzer. Feb. 29, 2012 10:59 am

Karakura városa fölött az ég borús. Sötét fellegek nyúlnak el az égen, hogy könnyeik ezreivel áztassák el az alant elterülő város házait. A távolban egy mentő szirénája sikít fel, közelebbről egy kutya ugatását hallom. Csendben állok egy panelház tetején. Felkértek a vadász szerepére. El kell kapnom egy farkast, aki a nyájat tizedeli. El kell kapnom és megbüntetni mindenért, amit tett. Azért is, amit a jövőben tenne, ha nem kapnám el. De engem küldtek és azért, hogy elpusztítsam. A farkas, ha a nyáj körül szaglászik veszélyes. A veszélyes farkast pedig lelövik, nem engedhetem meg, hogy errefelé szimatoljon. Nyugodtan állok és várok, előbb utóbb jönni fog. Valami azonban megváltozik, reiatsut érzek. Ez nem az Ő lélekenergiája, de ki kell vizsgálnom. Amint hadnagyom mondta: "... elsősorban shinigamik vagyunk ..." Ki kell vizsgálnom az ügyet. Leshelyemről elmozdulok és abba az irányba shunpozok, amerről éreztem a hirtelen megemelkedő reiatsut. Egy shikátorban egy lelket találok, a földön ül és sírdogál. Mellette vértócsa, de holttest nincs. Mellé lépek és lány fölnéz és megrémül.
- K..kérem ne bántson.. így is eleget szenvedtem.
Oldalra billentem fejemet, eszem ágában sem volt bántan ezt a lelket. Elmosolyodok, majd megszólalok.
- Semmi baj, én azért jöttem, hogy átsegítselek a Lelkek Világába. A vér friss, mi történt?
A lány szemei még jobban könnybe lábadnak. Megrázza a fejét, hogy tiltakozzék valami ellen. Majd el-el csukló hangon megszólal.
- Valaki .. egy férfi megölt ... a testemet pedig elvitte. Egy... egy vörös paca, elvitte a testemet.
Hát ilyen beszámolót még nem hallottam. Egy vörös paca elvitte a testét? De mégis minek és micsoda volt erre képes? Biztos, hogy nem a keresett célszemély. Ő nem viszi el egy ember testét. Lidérc sem lehet, a test meglenne és a lélek hiányozna. Sőt, rosszabb esetben már két Hollow lenne itt. Az arrancarok ... ők is inkább felfalták volna a lelket. Persze az is előfordulhatna, hogy a mentő autó vitte el a testet.
- Biztos vagy ebben? Biztos vagy benne, hogy valaki elvitte a tested, téged pedig itt hagyott?
A kislány lelke bólogat és ismét sírásba kezd.
- Még egyetlen kérdésemre válaszolj. Merre ment?
Zavartan rám mered, majd elmutat abba az irányba, amerre a Bount és bábja távoztak. Csöndben bólintok, előhúzom övemből zanpakutomat, amely alap formájában egy bambuszfuvola és a végével megérintem a lélek homlokát. Elkerekedő szemeire, csak csöndben válaszolok. Hangom nyugtató és barátságos.
- Ne félj, légy bátor. Egy jobb helyre kerülsz.
Miután a lélek távozott a Lelkek Világába, a mutatott irányba pillantok. Elég sok az ember, hát kénytelen vagyok egy eddig, általam ritkán alkalmazott kidout használni.
- Bakudou 58: Kakushitsuijaku! Dél szíve, észak szeme, nyugat ujja, kelet lába, érkezzetek a széllel és távozzatok az esővel!
Idézem meg ezt az egyszerű és praktikus kidout. Ami igen nagy eséllyel megmondja, hogy merre találom az illetőt. Lassan megjelennek a koordináták, amire a mobilomon gyorsan rákeresek. Az adatok szerint alig két utcányira van csak. Elég lassan halad, nem lehet feltűnő. Biztos nem lehet sérült, mert nyomát nem találtam, hogy megsérült volna. Megfogom zanpakutomat és ...
- Awasaro Heiwa! ( Egyesíts Harmónia! )
Idézem meg Shikai alakom, mert bajt szimatolok. A legegyszerűbb, ha a háztetőkön közlekedem a shunpom segítségével. Így rálátok az emberek tömegére, ha közöttük mászkál, akkor ki kellene szúrnom. Kivéve, ha emberi testben császkál.. de a testet elméletileg elvitte, csak a léleknek megfelelő kinézetű testet kell keresnem és megtalálom a pajtit. Közben felcsapom a lélekmobilt és bejelentkezek.
- Különös lélekenergiát érzékeltem. Megöltek egy embert, az áldozat lelkét nem bántották, csak a testet vitték el. Erősítést kérek a koordinátáimra.
Életemben nem használtam, szóval senki nem vetheti az arcomra, hogy rosszul használom. No de teljesen mindegy, a lényeg az, hogy ezúttal szóltam a 12. osztagnak. Előbb utóbb küldenek valakit. Végül egy buszmegálló tetejére shunpoztam és onnan kezdtem nézelődni. Ha én nem is, de ő kiszúr engem, az biztos. Ez ugyan számára előny, de ha túlélem az első ütést, onnantól nincs probléma.
Vissza az elejére Go down
Heinrich Haydn
Különleges karakter
Különleges karakter
Heinrich Haydn

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Jun. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Író
Hovatartozás: Mazoku Szindikátus
Lélekenergia:
Titokzatos Merénylő Cl0te7500/15000Titokzatos Merénylő 29y5sib  (7500/15000)

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptyHétf. Márc. 05, 2012 8:49 am

*Feljött már a Hold. Feljött az örök misztikum teste. Itt volt a gyilkos, s itt voltak az álmok is. Kard vágta el az álmot, és kard helyezte át a túlvilágra, az új remények mezejét taposva. Lépteim nem gyorsultak fel, nem vették iramukat egy nagyobb tendenciára. Mire sietne a nyomorult? Miért vinne engem a változások anarchiája felé? Csak egy lassan folydogáló patak, melyet a képzelet széles tárháza táplál. Mert a valóság önmagában görbíthető, ennek ellentettjét csak azon balgatag réteg állítja, akik nem tették még ki lábukat a világba. A világ érdekes, telis-tele van koldusokkal, a csatorna patkányaival. De ezek fejüket mind a Hold irányába szegik, amint feljön. Tehát az utca patkányok mind és mind egyre várnak, a Hold adta fényességre. S ki fogja nékik megadni? Ki lép majdan a Hold helyére, hogy véres karmait vájja húsuk vértengerébe? Ádáz lélek viszi őket vesztükbe, az illúzió hipnotikája pokoli remény. Vállat rántok eme képzelgés felett, s sötét tekintetemet - lépteim következtében - áldott porhüvelyre szegezem. Tekintete üres, a hideg járta veszteség járja át állhatatos tükrét. De aztán valami egészen különös, ámbár viszolygásra adó jelenlét érződik ki a levegőből. Halálnak istene szállt le hozzám ezen az éjjelen. S halálnak istenét köszöntöm gyengéd, sötét monológgal, kilépve házak takarásából.*
- Pergamenre írt sötét üdvötlet járta át ama reményeket,
Melyet személy, a démonnak írt tintával kegyelet
Karmok sújtotta vérző intelem, meglelem
S így veszem el majd nehezen, engedem
Lépj elő hajnalok leánya, jöjj tusád szakaszán
Így vészne el értelem, s kedély...talán? -

*Hangom torz dalként csendül fel az éjjeli duruzsolásban, ami messzi helyről érkezik. Kezem köpenyem szegleteibe mélyül. Oldalamra lépdel a báb, s halott szemeit halálnak istenére szegi. Ó te halott ember, mond mire sújt majd kardot? Mit vész el, mit meg nem adott oly' hűségesen? Halálnak halálával halsz, drága halálnak istene, ki a lelkeket védi olyan lelkesen. Sötét tekintetem meg- megüté őt, de nem villanok szemébe egy pillanatra sem. Minek néznék abba a tisztának tisztátlanul tűnő lélektükrökbe? Csak egy lény, egy intelligens, de megölendő célszemély. Sóhajtok egyet, s kezem hegye katanám markolatát simítják. Faarccal bámulom az magaslati levegőt szívó ősellenséget.*
- Mi szél hozott szeleket kedvelő, magasan álló szeles széltében végtelenedő végtelenség? *Burkoltan amortizálom le a megjelenő halál istenséget. Egyáltalán nem a kedvenceim közé tartozó személyiség. Lelkének rothasztó bűze idáig érződik, íncsiklandó táplálékul szolgálna a lyukas lényeknek. Kedvére tehetnék ezúttal néhány lidércnek. Vagy a mocskosok városába taszítva kínlódna addig, míg az úr porrá nem aszalja lelkét? Értékes gondolatok fogalmazódnak meg bennem.*
Vissza az elejére Go down
Genki Takashi
2. Osztag
2. Osztag
Genki Takashi

Férfi
Scorpio Buffalo
Hozzászólások száma : 192
Age : 38
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: Nibantai, yonseki, A Névtelen Egység parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Titokzatos Merénylő Cl0te25700/30000Titokzatos Merénylő 29y5sib  (25700/30000)

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptyKedd Márc. 06, 2012 11:47 am

Hosszú percekig várakozom a buszmegálló tetején, amikor megérzem a keresett, idegen lélekenergiáját. Olyan érzés, mint kövér esőcsepp, ha nyugodt víztükörre hullik. Körkörös hullámokban terjed szét jelenlétének érzete. Fanyar szagként tódul orromba, lelkének illata. Hangja torz, mint a jég rianása. Tiszta patak csendülő hangjának, itt nincs helye. Nincs helye nyugodt patak, lágy, selymes hangjának ott, ahol ily fekete felleg gyűlik. Fejfájásként hasít belém a felismerés. Ősellenségeink egyike áll itt előttem. Bount, jut eszembe fajtájának gyűlölt neve. Egy ósdi kísérlet, mely rosszul sült el, nem több. Förtelmes kísérlet, förtelmes végterméke, amely most szabadon kószál és szabadon garázdálkodik. Bűnét meg sem próbálja eltitkolni. Szabadon jár mellette, áldozatának testében. Micsoda borzalmas és idegesítő dolog ez. Miféle, neve nincs szörnyűségekre lehetnek képesek még? Verssel köszönt engem, megtisztel vele, de ez nem javít semmin. Nem javít azon a borzadályon, amit elkövetett. Kérdő szavaira halkan válaszolok. Szavaim súlya azonban nehéz teherként zúdul vállára.
- Azért jöttem, hogy bírád legyek. Gyilkosság a vád, mely bizonyított.
Mutatok a mellette ácsorgó testre, amelyben valami különös dolog tanyázik. Leengedem kezemet, aprócska terpeszt veszek fel és felismerhető egy támadó tartás. Csöndben bólintok.
- Az ítélet: halál. Tudom ez nem számít, de bemutatkozom, hogy tudd. A nevem, Genki Takashi. Én vagyok, aki végrehajtja az ítéletet. Látom kardod után nyúltál, hát te sem kívánsz kitérni a harc elől.
Mondom és shunpoval próbálok vállára érkezni, hogy a következő pillanatban, fejét használva dobbantónak elrugaszkodjak tőle. Ez nem támadás, csak erődemonstráció. Éreztetni kívánom vele, hogy sebességem okán ... esélye sincs. Halvány reménysugara, annyi sincs. Könnyedén érkezem a földre és fordulok meg, hogy ellenségemet láthassam. Fegyver nincs nálam, zanpakutommal való egyesülés, hűvös nyugalmat hozott számomra. Ha sikerült a demonstráció, csöndben szólok hozzá.
- Lassú vagy. Egy ember ellen talán feltudod venni a harcot, de egy halálisten ellen, vajmi esélyed sincsen. Ez így van rendjén. A félre sikerült kísérletek ne akarjanak túlnőni gazdáikon. Mielőtt megöllek, árulj el nekem valamit. Mi értelme volt elpusztítani egy ártatlan embert?
Kérdezem tőle, hiszen kíváncsi vagyok. További támadó mozdulatot nem teszek. Egyelőre, csak shunpommal óhajtok kitérni támadásai ellen. Fel akarom mérni, hogy mennyire erős. Minek húzom az időt? Nem is tudom. Lelkem egy eldugott pontján talán sajnálom őket. Szülők nélkül jöttek létre. Nem volt családjuk. Csak létre hozta őket egy őrült. Most pedig egy hozzám hasonló fanatikus el akarja pusztítani. Melyikünk a jobb? Mielőtt azonban dilemmázni kezdenék, kapcsolok. Meggyilkolt egy ártatlant. A semmiért. Borzalmas téboly lakhat fejében annak, aki ilyenre vetemedik. Mégis milyen lelkülete van ennek a kreált létformának? Ha megölöm a pokolra jut? Vagy egyszerűen elporlad és elfújja a szél? Lényegtelen. Lényegtelen, hiszen most megtorlok minden sérelmet, amit elkövetett mások kárára. Nem is tudom hirtelen miért sajnálom. Ez azonban nem akadályozhat meg abban, hogy válasza után vagy, ha nem akar válaszolni, akkor megértése nélkül elpusztítsam.
Vissza az elejére Go down
Heinrich Haydn
Különleges karakter
Különleges karakter
Heinrich Haydn

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Jun. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Író
Hovatartozás: Mazoku Szindikátus
Lélekenergia:
Titokzatos Merénylő Cl0te7500/15000Titokzatos Merénylő 29y5sib  (7500/15000)

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptyPént. Márc. 23, 2012 2:03 am

*Mi az, amit e lélek elérni kíván? Mi az, mire áhítozik? Nyomorított lélek egy buszmegállónak a tetején, kit talán nem sokára esőcseppek fogják díszíteni. Hős a szemét dombon, leginkább ezt a lirizált képet juttatja eszembe a shinigami. Biztonságban a bizonytalan létben állok előtte, s majdan ironikusan emelem fel szemöldököm egyikét. Bírámmá válni, egy shinigami? Őszinte megvetéssel fogadom már csak a puszta feltételezést is, hogy így kíván tenni. De arcomon ezt a fajta véleményt elfedem, s csak veséjébe nyilallóan tekintek rá. Úgy, ahogyan az állatok, úgy ahogyan a vadak szoktak. Az állatkert plexifalain keresztül a gorilla hímre jellemző tekintet, amitől az egyén csak úgy megmagyarázhatatlanul elszégyelli magát. Nem várok el semmit tőle, lehet, hogy még a majmokhoz sem mérhető fel. Én már csak tudom, néha a patkányok a legintelligensebbek; nem de bár? Kaján nevetés tör ki belőlem az iménti pózőrködésére. Majd csak komoly tekintettel ismét rámeredek.*
- Én azt a fajta könyveket szeretem, amelyekben a hősök mindig bemutatkoznak az ellenségnek. Tehát ezen halott lánynak kicsi hőse, mond el nékem..mi a te neved? *Nem mintha név nélkül harcolni nem volna különleges, mégis egy fajta perverziónak a kezdete lehet ama tett, ha majd áldozatom nevét felírom az egyik könyvembe. Egyéb iránt nem tenném, viszont ezúttal shinigamiról van szó. Az emberek nem érdekelnek különösebb módon, a shinigamik iránt viszont elvi ügyekkel leledzem. Bár az elvi kérdések az én ügyemben még mindig megkérdőjelezhetőek. van is meg nem is, attól függ, hogy tárgyakról, avagy élőlények létformájáról beszélünk. Nevének elhangzása következtében végül kivonom kardom, de még mindig nem lépek egy pillanatra sem. Miért is mozdítanám meg izmaim azért, hogy elérjek egy mocsokkal díszített shinigami uniformisát? A magasabb rendű fajaként az első lépést neki ítélhetem. Gondolkodni azon, hogy miként támadjon valaki a másikra, felesleges cséplés. Tegye meg ő, s majd én ketté hasítom, ha szükséges. A maga pökhendi stílusában még egész jó szereplővé válhatna. Lehetséges, hogy testét egy panoptikumnak kellene ajándékozni? Sajnálatos módon a shinigamik haláluk után részecskékre bomlanak, milyen kellemetlen. Neutral Nem lehet vajmi kellemes, hogy előre tudod, sosem lesz sírod. Lehunyom szemet akárcsak a halott, ki a koporsójában nyugszik. Egy remek művet mondogatok magamban, míg arra várok, hogy támadjon. S mikor megérzem a lélekenergiájának közeli bűzét a kétszáz éves tapasztalatommal nem esik nehezemre kihasználni az időt, még a fejemre kíván ugrani, hogy lejjebb bukva a talpát megkóstoltassam a katanámmal. Vérének párlatát kardomon eleinte nem is láthatja. Magabiztosan állhat meg a földön, csak ezután egy ravasz mosollyal emelem ajkaim elé a kardot víszintesen, hogy megmutassam neki a művemet.*
- Vérrel felírt üdvözlet, talpadnak..ínszalagán. Halálisteni léted értelméből keveset foghattál fel, s most elképedve állhatsz teljesítményemen. Lépj elő egy új támadással lélek, hogy végre kivájhassam léped. Élni szerv nélkül könnyű, de még pénzt is keresni ebből..szörnyű. *rímbe rendezve egy- két mondatot válaszolok neki kérdésére. Ezen ember lelke nem foghatja fel, hogy az ölés mit is jelenthet. Elmagyarázhatnám neki, de nincs azon a szinten, hogy megértse.* - Dämon, Dämon nagyra szállj, vidd el őt az ellenségre hát...*Billegetem fejemet, míg suttogom. S erre a kislány halott teste akárcsak egy robot, úgy támadja meg a shinigamit. Nem számít, ha kár tesz bele, akkor is fel áll. Talán összerugdoshassa, talán karját törheti, talán fejét rúghatja le, az őt rohamozza. Ugye milyen észveszejtő? Tekintetem érhetetlen lehet e pillanatban. Pszichopata a város falai közt egy kihaltabb területen.*
Vissza az elejére Go down
Genki Takashi
2. Osztag
2. Osztag
Genki Takashi

Férfi
Scorpio Buffalo
Hozzászólások száma : 192
Age : 38
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: Nibantai, yonseki, A Névtelen Egység parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Titokzatos Merénylő Cl0te25700/30000Titokzatos Merénylő 29y5sib  (25700/30000)

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptyPént. Márc. 23, 2012 5:03 am

Bár meglep ellenfelem reakcióideje, nem bosszant föl a dolog. Lelkemben ülő csend és harmónia nem engedi, hogy bármilyen szélsőséges érzelem kipattanjon belőlem. Úgy tűnik ellenfelem szeret verselni és mindenféle hülyeséget az ellenfél fejéhez vágni. Csak csendben bólintok. Nevemet nem mondom el, nem vesztegetem arra az időmet, hogy még vele is udvariaskodjak. A talpam fáj, az ilyesfajta dolgokat nem engedhetem meg magamnak. Szóval azt szeretné, hogy valami más támadással lepjem meg. Lehet róla szó. Különösképpen, mert cseppet sincs kedvem vele sokáig itt időzni. A bount elégedett lehet egy pár pillanatig, ugyanis a kislány teste nekem esik és elkezdi gazdájának parancsát teljesíteni. Elégedettsége azonban nem sokáig tarthat, hiszen én már rég nem vagyok ott. Az Utsusemi kimondottan hasznos kellék most, amikor gazdi és pincsije azt hiszik, hogy megfoghatnak ilyesmivel. A bount mire észbe kap, már ismételten a buszmegálló tetején ácsorgok. Eltart egy darabig, mire utánam jön a pincsije.
- Igazad van Bount. Túl sok időt vesztegettem rád. Sajnos, a továbbiakban nem lesz rá lehetőséged, hogy élvezd társaságomat. Valódi támadást akartál látni, hát megkapod. Ne mondd, hogy nem teszek meg mindent, hogy kedvedre tegyek.
Hangzik válaszom ismét a buszmegálló tetejéről. Mondom és lélekenergiám pillanatra kékesen villan, ahogyan felkészülök a kidoum használatára. Kedvenc indításommal kezdek. Ez olyan sokat gyakoroltam, hogy már-már rutinból megy. Pedig, társaim között nem számítok nagy kidou használónak. A sok harc folyamán azonban gyakoroltam eleget. Nem s túl bonyolult ez a kidou nem nagyon okozhat gondot sikeresen megidézni.
- Bakudou 01: Sai! ( fogság )
Ellenfelemnek újabb csalódást kell okoznom, ugyanis nem érdekel a pincsije. Egyenesen ő a fogság célpontja s ha sikerül kezeit hátrakötöznöm. Egy darabig el fog tartani, mire sikerül neki megtörni. Azonban nem maradok sokáig egy helyben, hiszen a halott kislány teste újabb rohamot indít ellenem. Nem maradhatok hát ott. Véletlenül azonban gyorsabbnak számítok, mint a kislány valaha is lehetett. A fogságtól szenvedő ellenfelem pedig ennyi idő alatt még nem törhette fel a kidoum, ha kicsit is erősebb vagyok nála. Mögé érkezek a villámtáncból és nem vesztegetem az időmet. Lélekenergiám ismét felizzik körülöttem, ahogyan újabb kidout idézek meg.
- Hadou 04: Byakurai! ( fehér villám )
Igyekszem ellenfelem hátát megcélozni. Elég nagy felület ahhoz, hogy eltalálhassam, hát próbálom hátát telibe találni, hogy én is hagyjak hátán némi nyomot. Azonban elég zavaró, hogy ellenfelem pincsije folyton követ. A talpamon lévő aprócska sérülés pedig külön bosszantó. Minden lépésnél megsajdul. Nem áll szándékomban elhúzni ezt a harcot. Bosszant a seb a talpamon, tehát minél előbb be fogom fejezni ezt a harcot. A fájdalmat azonban próbálom kizárni tudatomból. Nem olyan a sérülésem, ami túl nagy gondot okoz. Mivel, a kislány lelke már a Lelkek Világában tanyázik, úgy vélem a kislány testét a bount mozgatja valamiféle technikával. A megoldás tehát a bount mielőbbi harcképtelenné tétele. Shunpommal ki tudok térni a pincsije elől. Azt hiszem elkerülni nem lesz túl nagy gond. Emberére akadhat ellenfelem, én nem adom magam olyan könnyen. Provokáló szavai sem érdekelnek.
Vissza az elejére Go down
Heinrich Haydn
Különleges karakter
Különleges karakter
Heinrich Haydn

Hozzászólások száma : 23
Registration date : 2011. Jun. 10.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Író
Hovatartozás: Mazoku Szindikátus
Lélekenergia:
Titokzatos Merénylő Cl0te7500/15000Titokzatos Merénylő 29y5sib  (7500/15000)

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptyCsüt. Ápr. 12, 2012 5:50 am

Talán az éjszaka tehette vele, talán a lelkét kínzó örökös kín. De elméje elhomályosult a jelen események forgatagában. Úgy látta a shinigami vehemenciáját, mint egy éhező vad kiáltását. Akarom, tudom, én akarom. De mire is kellhet neki a győzelem? Miért is támadott rá? Ő rá, aki a halálistenek mocskának számított mindig is. Hiába, Heinrich mindig is a patkányokat tartotta a legkülönlegesebb teremtményeknek.

Nyugodt pillanatok árnyékában állva várom, hogy a belőlem születő démon tegye a dolgát. nyál csordul össze ajkaim alatt, amint az istenség vére hullik a betonzatra. Minő becses ajándék ez a természetnek. Az eső fogja majdan elmosni, s új helyekre vinni. A vérpiros egy nap fehérré, vízzé változik. A sejtek majd átalakulnak, valami ocsmány dologgá érik ki magukat. Nézem őt, oldalra billentem fejem. De még mindig nem látok többet, mint egy porhüvelyt. Az egész lélek egy porhüvely vala? Morbid visszaköszönés volna a természet hagyatékának. A test lélekkel születik, s ezek szerint a lélek is visszavehet egy régi, eldobható testet. Szemeim sötéten villannak meg az éjszakában, s behunyom szemem. Nincs szükségem ostoba szavakra ahhoz, hogy a bábom tegye a dolgát. Az egyetlen dolog, amiért meg kellene mozdulnom, az a kardom ívpályájának súrolása, valamint egyéb meggondolatlan technikák reám vetülései. Nem szaladok el előle, én csupán kivárom a sorom. Higgadt, és kimért maradok, mintha csak a legújabb itáliai szobor remekműve lennék. Mit is tudhat ez az alak a művészetről? Mit tudhat erről a világról? Mit gondolhat az ő lebutított neuronjain át? Győzni akar, ez volna a cél. De mi történne akkor, ha éppen elvágnám számára ezt az utat? Isten lennék a lelkek között. Mindannyian azok vagyunk, istenek. Magunk alakítjuk sorsaink, s mi pedig másokét. Hajdani árnyalatok valamelyikében derengő emlékeim által születhetett ez meg. Éhes vagyok, szomjazom, ölni akarok. Ölni mindent, ami rá emlékeztet; ölni azt, ami talán egy nap majd engem is elpusztít majd. Minden ok, minden indíték ellenére, a legcsodálatosabb és egyben legvisszataszítóbb érzés is. A szél szemeim elé fújja hajtincseimet, s azok akadályozzák látásom. Vak vagyok, hiszen éjszaka van.*
- Ellenség, ellenség..jaj és jaj..bú, itt a mumus. - Szavaim megtörtek a hangokban, néhol pedig tökéletesen tükrözi vissza a hajnali hegedű dallamának veszélyes nyikorgását. Az én bábom nem beszél, nem mond semmit, ha én nem úgy kívánom. Tökéletesen tudom, hogy mi járhat a fejében, így hát helyette közlöm azt a provokatív mondatot, amit kevesen ejtenek meg ilyen küzdelmekkor. Fejet hajtani egy fejetlen király előtt, fejetlenségnek számít. Azaz ez is bizonyítja, hogy a körém felcsapó sötét vöröses árnyalatú energia égetni kezdé a rám ruházott fogságot. Könnyed technika lehet, révén, hogy az egyes számot birtokolja. S mit is tehetnék én, jaj? Nem akarok semmit sem tenni, majd az erő különbség eldönti, hogy miként is lesz majd. Talán éppen akkor oldódhat fel a kötés, mikor megkísérel egy démon mágiával sebezni. Saját helyváltoztató képességemmel térek ki előle, s messzebbről figyelem őt. Kellemetlennek vélheti, hogy csupán nézem őt, mintha csak...felsőbbrendű volnék. Kevély pillanatok ezek, kevély gondolatokkal vannak megfűszerezve. A sorok íródnak, az eső pedig csak egyre jobban csepeg. - Ott szól, ahol te akarod. Végy el, amiből csak tudsz. - Szavamra az éppen ugráshoz kényszeredett, rothadásnak indult test összeroppan, s elernyed, egyenesen annak a gyereknek zuhanva. Nem volt már rá semmi szükségem. Csak egy eszköz volt a kosaramban, egy szó a sorokban, egy teher a vállaimon. Dämon alaktalan formában kezd lebegni, de én már tekintetemmel egy sokkal ártatlanabbnak tűnő emberre pillantok. Vajon az a járó-kelő meddig bírná ki a bábom marcangolását, s meddig eme shinigami? Hogyan viselné a lelke, ha árthatna egy védtelen lénynek? - Vacsora.. - Fejezem ki óhajom, s majdan kardot oldalra tartva indulok meg a férfi felé. Jobb kezemmel felül fogom meg a markolatot, míg a bal kezemmel elöl lököm fel ezt, ezzel elérve azt, hogy védelmét egy adott pontba koncentráljam. Örök hiba ez a halálisteneknél, hogy eszüket veszi a küzdelem iránti láz, az ölési ösztönök, és győzni akarás. Ők sem többek az állatoknál. Anakondák a természetben, csak míg kétszáz év alatt én ezt kiváltképpen érzékeltem, addig sokuk még csak észre sem veszi magán. E mozdulatom mellett egyik lábamat a terpesztésébe viszem bele; vagy is akkor a kardom előre csúszóan teszi meg ívét, hogy közel kerüljek hozzá. Tompa oldallal ütöm el a nyakánál, valamint a lábam kihelyezése értelmében rásegítek alul is az egyensúly vesztésének. Még is csak jobban mutatva a sárban fetrengve, imádom a patkányokat.
Vissza az elejére Go down
Genki Takashi
2. Osztag
2. Osztag
Genki Takashi

Férfi
Scorpio Buffalo
Hozzászólások száma : 192
Age : 38
Registration date : 2011. Jun. 17.
Hírnév : 16

Karakterinformáció
Rang: Nibantai, yonseki, A Névtelen Egység parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Titokzatos Merénylő Cl0te25700/30000Titokzatos Merénylő 29y5sib  (25700/30000)

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptyKedd Ápr. 17, 2012 5:58 am

Ellenfelem még időben töri meg a Sai hatását és támadásom elől könnyedén elmenekül. Ebből nagyon is sokat tanultam. Kidoum nem elég erős ahhoz, hogy sokáig fogva tartsam vele. Így hát kénytelen leszek pusztán harci képességeimre koncentrálni és azokkal semlegesíteni ellenfelem. Amikor a piros köd szerű paca megjelenik, elmosolyodom. Szóval ez a technikája? Valami izével képes a lélek nélküli testeket mozgatni. Jól tettem, hogy nem foglalkoztam a kislány porhüvelyével. Felkészülök a költői hangulatban leledző ellenfelem támadásának fogadására. Már hozzá szoktam, hogy ezen ellenfelem mondatainak közel felét sem értem, így amikor a vacsoráról beszél, már meg sem lepődöm. Vagy ő elmebeteg, vagy bount létére, több esze van, mint nekem és én vagyok képtelen felfogni csavaros szóhasználatát. Ezen azonban nem rágódhatok. Bőven elég akkor, ha majd legyőztem. Meglepetten tekintek ellenfelem arcára, amikor kezében katanájával elég közel kerül hozzám, hogy már-már ne tudja reagálni támadására. Kénytelen vagyok hátradőlni derékból, hogy elkerüljem a komolyabb összeütközést, de ekkor lábával cselt vet. Terpeszállásom stabilan tartott volna, de, amikor lábával belép lábaim közé és megtaszít .. értetlenkedő tekintettel nézek föl a sárból ellenfelem arcára és szemeimben kiül a rettegés. Vajon lesújt rám ellenfelem, hogy küzdelmünket rövidre zárja és kioltsa életem rövid fonalát? Erre a válaszra ő maga sem tudna válaszolni, hiszen az Utsusemi igen hasznos technika. Ellenfelem pedig, ha egy pillanatig is elgondolkodott azon, hogy kegyelemdöféssel véget vessen ennek a játéknak, akkor igen meg fog lepődni. Mert ellenfelem, amint elég közel ért hozzám, hogy támadását megkezdje, hátrahagytam magamról egy másolatot. Az Utsusemi lehetővé teszi, hogy a másolat legyen bármilyen csökött kezdeménye is egy klóntechnikának, de elszenvedje a támadásokat. Elég keményen a gyilkolásra hajt ellenfelem. Ha csak egy pillanattal is később jön rá, hogy egy technikára készül lesújtani kardjával, akkor csapdámba sétált. Az Utsusemi végrehajtása után, egy kicsit távolabb érkeztem shunpommal. Amikor pedig felborította a kezdetleges klónt, akkor igyekeztem támadásomat végrehajtani. Mögé shunpoztam, majd kinyújtott ujjakkal a két lapockája közé indítottam egy ütést. Mivel mögötte álltam, így azzal a kezemmel mértem az ütést, amelyik megfelel ellenfelem szabad kezének. Ha ugyanis észre veszi a támadásom és kardjával hátraperdülne, másik, a támadásban nem résztvevő kezemmel tudnék védekezni. A lapockái közé azonban nem egy egyszerű ütés kívántam mérni, ami talán el is árulja ott létemet. Mielőtt ugyanis ujjbegyeim érintenék ellenfelem testét egy kidout aktiváltam. Frissen tanult technika volt, tehát erősen kell koncentrálnom a kidoura, ez pedig árulkodhat tervemről.
- Bakudou 74: Kohaku Enjintou! ( Lélek szike )
Még ha nem is sikerül a kidou, de elég gyors vagyok, egy sikeres ütésben azért még reménykedhetem. Amennyiben pedig sikerül a kidout is megidéznem és el is találom ellenfelem hátát, abban az esetben pedig roppant kellemetlen és zavaró érzés kerítheti hatalmába. Bőre ugyan nem sérül meg, de reményeim szerint a hátán húzódó izomköteget megrongálhatom, hogy legalább annyira fájjon az ő háta, mint az én talpam. Igen kellemetlen érzés, hogy folyamatosan sajog a talpam. Szeretném ezt a kis szívességet visszafizetni neki. Az ütésem pedig már önmagában is okozhat akkora fájdalmat, hogy kárpótolva érezzem magam. Ha nem is teljes mértékbe, legalább egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő EmptySzer. Május 23, 2012 5:02 am

Kérésre a küzdőteret LEZÁROM.

Heinrich Haydn: 200 LP és 1500 ryou
Genki Takashi: 200 LP és 2000 ryou
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Titokzatos Merénylő _
TémanyitásTárgy: Re: Titokzatos Merénylő   Titokzatos Merénylő Empty

Vissza az elejére Go down
 

Titokzatos Merénylő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-