Kaminari Taka
3. Osztag
 
Hozzászólások száma : 128
Age : 31
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7
Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
    (18000/30000)
 |  Tárgy: Kaminari Taka Csüt. Feb. 02, 2012 2:53 pm | |
|
Jelszó:aiaiaa
color: #6511A6
Név:Kaminari Taka
Kaszt:Shinigami
Nem: Férfi
Kor:
-lélekként:25
-látszólag:14
Előtörténet:
Nyugat Rukongai, 3. kerület Hokutan. Kaminari Taka vagyok, de a barátaim, csak Taki-nak becéznek. Már vagy tizenöt éve, hogy idekerültem. Az első pár évben egyedül bolyongtam, nem találtam senkit akivel barátkozhattam volna, persze, egy tíz éves gyermek nem is gondol másra, minthogy találjon valakit, akivel játszhat. Azonban Midori, egy nálam pár évvel idősebbnek látszó lány volt az aki megtörte a magányomat. Jól kijöttünk egymással, s pár nappal később bemutatott az ő barátainak, Eichi-nek, és Ao-nak. Egyre jobban kezdtem érezni az éhséget, amit addig csak pár hetente. Nagyon segítőkészek voltak, azt a kis munkát is, amit kaptak megosztották velem, holott amúgy is keveset kaptak érte. Ahogy múltak a hónapok egyre szorosabb kapcsolatot ápoltam Midori-val. Eichi-vel és Ao-val igazi barátok lettünk, de Midori... ő más volt, akkor még nem is vettem észre, nem tudtam, vagy csak nem akartam tudni, de beleszerettem. Teltek az évek, de félve, hogy elveszíthetem, ha megpróbálok közelebb kerülni hozzá, ha bevallom neki mit is érzek. Gondoltam jól van ez így, van időnk, és a vele töltött idő a legcsodálatosabb.
Most rajtam volt a sor. Az elkészült munkánkat el kellett vigyem a megrendelőnkhöz. Reggel korán keltem, s indultam útnak, hogy még sötétedés előtt visszaérjek. Odafele vigyáznom kellett, hogy a gondosan elkészített szobrok, festmények ne vesszenek kárba. Eichi és Ao voltak akik a fa bábukat faragták, Midori és én pedig a festettünk. Tájat, portrét egyaránt. Délre értem oda. A sikeres eladás után megjutalmaztam magam 4 almával, egyet megettem, a többit pedig elraktam a barátaimnak. Ebéd után sietve indultam vissza a kis erdei házba, ahol szállást kaptunk. Késő délután, mikor visszaértem csend fogadott, hiába kiáltottam a nevüket nem jött válasz. Besiettem a házba, s a rémes látvány ami fogadott megbénított. A lábaim megrogytak, s térdeimre zuhantam. Eichi, Ao, és a házban élő pár lemészárolt holttesteinek látványa. Egyszerűen képtelen voltam felfogni azt amit lát a szemem. Ekkor átfutott valami az agyamon. Midori...Midori nincs itt, talán még él. Nem! Biztosan él, élnie kell!... Fogtam magam, átrohantam a házon, s ekkor hallottam meg a sikolyát, kintről jött. Teljes erőmből futottam, útközben ahogy átmentem a favágó helységen, felkaptam a fejszét. Amint odaértem gondolkodás nélkül vetettem magam az ellenre. Egy lidérc. Nem gondolkoztam, csak támadtam. Eltaláltam, de lepattant. Újra nekiestem... volna, de a testem megakadt, csak a Midori arcán megjelenő hirtelen még nagyobb elkeseredettségről jöttem rá, valami nem stimmel. Lenéztem, ekkor láttam, a lénynek több karja volt, mint számoltam, s az egyik épp a gyomromban van. Csupán az ujjai szúródtak belém, de épp elég volt ahhoz, hogy egy olyat aki még nem tapasztalt ilyet félig leterítsen. Megtántorodtam, a testem magától távolodott egészen a mögöttem lévő fáig. Kábultságomban mozdulni próbáltam, de nem tudtam. Végig kellett néznem, ahogy a lidérc végez vele is. Ekkor iszonyat düh lett úrrá rajtam, feltápászkodtam, s miközben rohantam elsötétült minden. Már sötét volt, mikor magamhoz tértem. Egy shinigami térdelt mellettem. Nem volt rajtam más, csak kötés, iszonyat fájdalom hasított a fejembe, a testem minden része sikított. Halkan hallottam magam mellett, ahogy mond valamit, de az elejét nem értettem.
- ...Későn érkeztem. Csupán téged tudtalak megmenteni.
Ekkor vettem észre, hogy önkéntelenül Midori nevét ismételgetem. Megpróbáltam felkelni, de azonnal visszazuhantam a földre. A halálisten rám nézett majd elsorolta a sérüléseimet.
- Törött láb, törött kéz, 4 törött borda, több mély seb szerte a testeden. Ne próbálj mozogni, ha nem jövök már te is halott lennél. Ostoba vagy kölyök, mégis mit gondoltál? Szinte fegyvertelenül nekiesni egy lidércnek.
A megmentőm ott töltötte az éjszakát. Másnap fogott engem, és elvitt az Akadémiára. Itt komoly kezeléseket kaptam, s egy hétig ágyban kellett maradnom.
Így kerültem az Akadémia közelébe. Amint tehettem felvételiztem. Vissza nem mehettem. Ez volt az egyetlen út amit láttam. A felvételt elnyertem, de nem sokon múlott, hogy elutasítsanak. Lassan telt az idő, magányosan, bánattal, és gyűlölettel. A féktelen harag, és az üresség volt az egyetlen amim maradt. Az utolsó előtti év elején, ahogy magányosan ültem a szobában egyedül, s üresen néztem magam elé, nem gondoltam semmire. Azonban hirtelen azon kaptam magam, hogy egy tó kellős közepén állok. A tó vérvörös volt, s nem volt partja, talán nem is tó, hanem óceán. Az eget a legsötétebb felhők borították. Hirtelen megfordultam. Előttem nem messze egy csuklyás fazon állt.
- Nocsak, idetévedtél te semmirekellő?
Nekem mondta volna? Más nincs itt, de mire fel merészeli?! Gondoltam.
- És mégis kit hívsz te semmirevalónak?
- Azt aki még azt sem tudta megvédeni ami számára a legfontosabb.
Jött a válasz, s mellé egy kép jelent meg mellettünk, egy ház melletti rész. Emlékek, vagy illúziók lehetett, pont arról az eseményről, mikor szánalmasan alulmaradtam a lidérccel szemben. Folyton folyvást ismétlődött a rész, ahol megtántorodok, és nekiesek a fának.
Nem bírtam idegekkel, nekirontottam, mindennel amit tudtam. Könnyedén kitért, s gyomorszájon vágott. Ettől, mint már meg-annyiszor elszállt az agyam. Ez sokszor okozott gondot az akadémiai éveim alatt. Elvesztettem a fejem és tomboltam. Ez nem tűnt másnak mellette, mint puszta hadonászás. Miután laposra vert, megszólalt.
- Szánalmas. Gyenge vagy, tűnj a szemem elől, s ne lássalak újra, míg nem szerzel igazi erőt.
Azzal felébredtem. Az ágyamon feküdtem megszégyenítve, elkeseredetten. Az illúzió, melyet itt az Akadémián hoztam létre, melyben léteztem megtört. Milliónyi darabra robbant szét, s előtörtek az érzelmek, melyeket feledni próbáltam. A további edzéseken határaimon túl próbáltam teljesíteni, de csak azt kaptam, mint mindig: „Nem jó! Az ütéseid kiszámíthatóak, vadak. Kontrolláld magad! Lassíts, és pontosíts.” Valami bevillant, lassan... még több erő... az elkövetkezendő évben úgy edzettem magam, hogy egyre nagyobb súlyokat vettem kezeimre, lábaimra, törzsemre, s ezzel gyakoroltam. Megcsappant ugyan a gyorsaságom, de erősödtem, és megfigyeltem hibáimat a mozdulatsorokban. Az elvesztett gyorsaságom, ruganyosságom súlyok nélkül, csak sebességre, reflexre, nyújtásra koncentrált edzéssel pótoltam vissza. Az illúzió fenntartása, melyben eddig éltem, lehetetlennek bizonyult, helyette edzésbe temettem minden gondolatom. Az év végén egyik nap edzés közben hirtelen megszédültem, majd elsötétültek a szemeim, még hallottam ahogy rohannak felém, majd a hangok is elhaltak. Nem sokkal később újra ott voltam, ahol azon az elátkozott egy évvel ezelőtti napon. A fickó még ugyanott állt. Éreztem gúnyos pillantását, széles vigyorát, annak ellenére, hogy nem láthattam.
-Kaptál időt, remélem gondolkoztál. Most mutasd mire jutottál!
Mondania sem kellett volna, szinte abban a pillanatban, hogy megláttam elöntötte a vér az agyamat, s nekiugrottam. Mindhiába a megannyi edzés, nem érhettem el, eltáncolt minden alkalommal mikor megpróbáltam megütni, majd a csapásomat, melybe mindenem beleadtam, egyszerűen felfogta. Rezdületlenül állt előttem.
- Nem jó, ez így nem lesz jó. Gyenge vagy. Belül. Fogd fel, az erő, amit keresel nem csak fizikai erő. Nem látod a fától az erdőt. Nem látod magadat, nem tudod ki vagy, nem vagy őszinte magadhoz, még csak azt sem hallod, én ki vagyok.
Ekkor eltűnt előlem, s csak a csapást éreztem. Osztotta tovább az észt, s közben szinte agyonvert. Én tehetetlen voltam. Majd mikor végzett ennyit mondott.
- Még látjuk egymást. Találd meg a választ, arra hogy ki vagy, találd meg a célod, az akaratod, vagy dobd el az életed.
A 4. osztagosoknál tértem magamhoz. Ez ment hónapokon keresztül, amellett, hogy folytattam az edzést, melyet előző évben megkezdtem. Az osztályban is előrébb kerültem, de ez már nem számított. A vizsga előtti héten ismét odakerültem. Addigra már megértettem, mit kell megtalálnom. Azt a valakit, aki akkor azon a borzalmas napon született. A démont, mely hollowok vérére szomjazik. Az illúziófalak végleg leomoltak, az idegen is már egy ideje inkább tanított, nem volt benne annyi undor, mint azelőtt. Ezúttal sokkal tovább voltam kómában.
- Ki vagy? Mondd ki!
- Én egy shinigami vagyok, hollowokat írtok, én egy démon vagyok, ki a fényben jár, s minden ellenségem elpusztítom. Nem élek illúzióban, elismerem létezésemet. Én vagyok Kaminari Taka, a lélek, kinek barátai voltak! A lélek ki élt, és élni fog!
- Most pediglen mond meg ki vagyok?
- A társam a lidércek gyilkolásában, és a barátom, Raimei!
- Helyes, hát végre megértetted.
Hátraveti csuklyáját, egy bájos tengerkék szemű, azúrkék hajú bombázó. Fekete csuklyás köpenye kiemeli fehér bőrét. Még egyet kacsint, a vértenger egy a kettőjük között létrejött pontszerű hullám után, tovafut a láthatáron megváltozik. Színe sötétkékre vált. Felszíne szép világos, de képzeletet felülmúló mélységeket rejt. Villámok fogadták beszédét, s búcsúztatták.
Taka két teljes napnyi alvás után tér magához. Azok, akik épp a közelében voltak teljesen meghökkentek. Egészen más színben tért vissza. Megváltozott a kisugárzása, már nem csak egy szürke illúzió volt, hanem önmaga. A vizsgáig, teljesen elképesztően szerepelt. Szinte mindenben felülmúlta régi önmagát. Ami a legmeglepőbb volt azok számára, akik ismerték, hogy beszélt. Társalgást kezdeményezett, még ha apróságokról is. A vizsgán meglepően jó eredménnyel ment át.
Kinézet:
160cm magas, nyakik érő ezüstszínű majdhogynem tüskés haja, és vérvörös szeme kissé ijesztően hat először. Izmai rendkívül kidolgozottak, ám nem túl testes, alig 50 kg. Bal fülében egy ametiszt fülbevalót hord.
Jellem:
Kicsit visszahúzódó, barátokat lassan szerez. Ha sokan vannak körülötte hallgatag. Amikor valami felidézi benne a múltját feszült, ideges lesz. Barátait nagy becsben tartja, mindig kiáll mellettük, ha teheti. Közelükben könnyebben megnyugszik. Felesleges harcokat nem kezdeményez, de nem veti meg a harcokat.
Zanpakuto:
Név:雷鳴 - Raimei (mennydörgés)
Fajta: villám
Shikai parancsa: uchinarase Raimei--> (uchinarasu =zeng [elvileg])
Shikai kinézete:
Fényesen felragyog, majd átalakul egy pár páncélkesztyűvé, és pácélcipővé. Az ezüstszínű fém egész a könyökéig tart, kívül a könyökén túl nyúlik pár cm-el. A végén kétoldalt egy-egy 5cm-es tüske található. Mint a cipőjén, úgy a kesztyűjén is rúnák futnak végig, melyek ébenfekete színben pompáznak.
- Spoiler:
Shikai képessége:
-Támadás: inazuma No ken (elméletileg: villám(ok) ökle)
Szinttől, és időtől függően kisebb-nagyobb elektromos kisüléssel toldja meg a sima találatot. Nem képes nagyobb ( tartós ) kárt okozni, csupán az elektromos sokk áldásos hatását hordozza magában. Sorozatos, vagy gyors ütésnél csak az ütésen érezhető. Minél messzebb van a követelt szinttől, annál erősebben érezhető. Az ilyen ütéses technika rövid idő alatt süti ki a felgyülemlett feszültséget.
I. Érezhető bizsergés marad utóhatásként.
II. Min.3.zanpakuto szint,és 10mp. Néhány izom összerándul (ellenfél választ)
III. Min.5.zanpakuto szint,és 20mp. Az egész testében komolyan érzi az elektromosságot, velószínűleg egy-két izom nem használható 100%osan (pl 90% vagy teljesen használható utána is, ellenfél dönti el, hogy mennyire bírja a karaktere az ilyet, de semmiképp sem komolyabb 80-90 alá nem visz).
IV. Min.7.zanpakuto szint,és 30mp. Komoly erősséggel bír akár rángások is maradhatnak pár másodpercig (szintén ellenfél dönt) , természetesen ez sem képes megbénítani az egész testet. (pl. kar remegés, vagy hirtelen egyik izom elenged egyszer.)
A római számok elkülönítésre szolgálnak, az időkorlát pedig megmutatja, hogy mennyi idő alatt éri el a technika a maximum hatását, a minimum zanpakuto szint alatt nem képes elérni azt a hatást a technikával.
-Védelem:Ōkī Chōryoku (nagy feszültség)
Shikai formában feltöltődik, s testében magasfeszültség jön létre, ezt a testén néha-néha megjelenő áthúzásról lehet felismerni. Ha olyan tárggyal találják el, ami vezeti az áramot, akkor azon keresztül visszacsap. Bár ez nem okozhat nagyobb sokkot, elég kellemetlen tud lenni. Erőssége fele akkora, mint a legmarasabb erősségű létrehozható támadás, legfeljebb III. kategóriással egyelő, azt leszámítva, hogy nem okoz károsodást. Minél magasabb szinten űzi, annál sűrűbben látszódnak rajta a feltöltöttség jelei. Feltöltési ideje erősség*10mp.
Itt maximumon 5 értendő, ezt 9es zanpakuto képzettséggel képes elérni.(Zanpakuto/2 felfelé kerekítve.) Az idő meghatározása szintén a maximum erősség eléréséhez szükséges idő.
-Speciális támadás: Abunai Bōru Shiai (veszélyes labda játék)
Erőssége megegyezik, és úgy számítandó mint az ütésnél. Képes a két tenyerét egymás felé fordítva gömbvillámot létrehozni. A gömbvillámot képes elhajítani, így kitűnő közép-távolságú támadás, illetve ha technika létrehozása alatt valami a két tenyér közé kerül az nem akadályozza meg a létrehozását, azonban sokkal kellemetlenebb az odajutott dolognak, mivel folyamatosan növekedő feszültségnek lesz kitéve.
Amit szeret:
-festeni
-társaságban lenni, de nem tömegben.
-kedves embereket
Amit nem szeret:
-hollowok
-egy lélek halálát látni
-bunkókat
-fennhéjázókat |
|
