-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Délutáni spontán ütközet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Délutáni spontán ütközet Cl0te40700/45000Délutáni spontán ütközet 29y5sib  (40700/45000)

Délutáni spontán ütközet _
TémanyitásTárgy: Délutáni spontán ütközet   Délutáni spontán ütközet EmptySzomb. Júl. 30, 2011 8:50 am

Szó mi szó, már kezdtem kicsit unni az Ördögűzéses feladatot, vagyis jól tudom, hogy tudat alatt élvezem, csak most nem lelek benne annyi örömöt, mint úgy általában. Pedig szívesen segédkezem Simán Csak Keisuke-samanak az íratok eltüntetésében. ToT Sőt még KatsuSa-t is megrohamoztam zöldségekkel felfegyverzett origami repülőkkel, de mohh... Unok már egy helyben lenni. Nem kapunk küldetést sem egy jó kis kiruccanás érdekében – lehet, hogy elégettük az ilyen üzeneteket? :scatch: -. Faarccal dobálom egyenként a lapokat a lángokba, melynél már azt a művészi dalt is elfelejtettem hozzá, pedig direkt csak erre az alkalomra költöttem… ciki. :/ Hyozanryuuval sem tudok vitatkozni, mert éppen fúj rám, ezért marad a monoton lapdobálás. Várjunk csak… ZanpakutoFuhakuAI-SAN! *.* E gondolatomra hajítottam el az összes papírt kezemből, egyenest az Ördögűző lángokba. Hatalmas lelkesedéssel az arcomon pillantottam Simán Csak Keisuke-sama irányába, hogy kijelentsem neki, Én igenis most meglátogatom Ai-sant, ha törik, ha szakad, avagy munkaidő ide vagy oda, sőt esetleges szájborg támadás sem állíthat meg! *-*
Ezen új tervemmel elmémben már mentem is Villámtánccal, nehogy megállítsanak még indulás előtt valami pitiáner dologgal. Nagy shunpozásom során persze ügyelek arra, hogy kikerüljem KatsuSa újdonsült csapdáit, melyet szerencsétlen tiszteknek állított fel. Mondjuk szabad, Ők csak lazsálnak, és nem segítenek Ördögűző feladataink elvégzésében, csupán hozzák és hozzák az újabb iratokat. De az őröket, akik felügyelik, hogy ne jöjjön be, a nagy írat végzéses feladataink során valaki, azt beköpjön minket a fejeseknek, nem kellene bántani. Ők kedvesek, mert szólnak, ha baj van! *.*
Persze csodálatosabbnál, csodálatosabb délutáni teendőt nem is szemelhettem volna ki. Főleg, hogy ezért át kel vágtatnom fél Sereteien. Rövidíteni nem akartam, mert legutóbb is valami tökre más helyen kötöttem ki, amikor Micchan lányomat mentem meglátogatni. Nem értettem, hogy kerülhettem a Kyoubantai egyik közel eső pontjához… pedig esküszöm, csak egy kanyart akartam az út során csalni! Csupán hamarabb akartam odaérni Micchan lányomhoz, csak hát… nem jött össze. T.T
Nagy gondolatban való elemezgetés a megfelelő útiránnyal kapcsolatban igyekeztem a leggyorsabb Villámtáncommal odaérni a Nanabantaihoz. Mondjuk, jól tudom, hol van ez az osztag szerencsére, mivel anno jómagam is tagja voltam. Igazán szerettem is ott lenni, csak az a Hollow elkapási incidens ne lett volna. Nobu Taichou még mindig retteg tőlem, majd megpróbálok még egyszer elnézést kérni tőle Ai-san társaságában, hátha úgy nem rohan el, esik el, avagy le valamin, hogy utána a Yonbantai betegágyain legyen ismét, s a negyedik osztagos tisztek megint csak megtiltsák, hogy legalább egy lépéssel is megközelítsem a Kapitányt. T_T Mintha önszántamból bántalmaznám szerencsétlent pedig nem. Mindig is viccesnek találtam, hogy ugyan olyan, vagyis legalább hasonló a hajunk színe, meg… meg a szemünk is! *.*
E dolgokon töprengve a nagy Villámtáncos sebességgel való Nanabantai megközelítésem során nem figyelek fel időben a fránya csukott osztagkapura és… naná’, hogy nekicsapódok, miért ne tenném? :/ Szerencse, hogy senki sem látta. ToT Orbitálist nyekkenve az égig nyúló óriás kapun, arcomat dörzsölgetve kaparom le magamat róla, miközben felfelé sandítok, hogy lássam felfigyeltek e, erre az újdonsült kopogási módszeremre, mert ez nem bambaságomból származott, de nem ám’, ez igenis szándékos volt. Arrogáns Mázlimra igen feltűnt nekik, és még nem is vontak kérdőre a furcsa kopogást illetően, igaz lehurrognám őket azon nyomban, hogyha szóvá kívánták volna tenni. Belépdelve még midig fájlalva sajgó kobakomat, amelyet oly’ precízen sikerült bevágnom abba a fránya kapuba, dörzsölgettem továbbra is hátha elmúlik végre, de nem nagyon akaródzott. Nagyokat lépve haladtam előre, miközben tekintetemmel szorgosan kerestem Ai-sant, s nem is kellett sokáig kutatnom, hamar meg is találtam az edzőteremnél vagy hol, legalábbis ránézésre gondolom az, hiszen csoportosan ácsorognak ott és gyakorolnak, ha jól látom, persze ez nem jelent semmit. Surprised Rögtön meg is rohamoztam a csoportot, s már lelkesen üdvözölném Ai-sant, hátha ott van Ő is, amikor teljesen találómként grabancon fognak és előre röpítenek a színes társaság élére. Épp, hogy sikerül úgy egyensúlyoznom nehogy pofára essek ennyi szem előtt, azt szégyent hozzak becsületemre. S amint ez megvolt dühösen, sötét színben izzó reiatsummal fordultam a jónép felé.
- Szabad megtudnom mire fel ez a gyatra viselkedés? Bakyarok!! >.> - rikácsoltam jobbommal ütve párat a levegőbe, hogy kifejezzem nem tetszésemet nekik a felől, hogy így földbe kívántak tiporni aljas módon! T-T Majd csak ez után vettem észre, hogy ki elé is röppentem ilyen látványosat.
- A~~I-SAAAAAN! *____* - szólaltam fel nagy lelkesedéssel, nevét dalolva, majd már ugrok is felé, hogy egy nagyöleléssel üdvözölhessem.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Délutáni spontán ütközet Cl0te51050/65000Délutáni spontán ütközet 29y5sib  (51050/65000)

Délutáni spontán ütközet _
TémanyitásTárgy: Re: Délutáni spontán ütközet   Délutáni spontán ütközet EmptyVas. Júl. 31, 2011 3:08 am

*Egy új nap, új lehetőségekkel. Talán ez az-az időpont, amelyre minden egyes nap várok. Az új, az, amikor újra lehet kezdeni egyet félre söpörve az előzőt. A gond igazán csak ott kezdődik, hogy újra kezdeni nem lehet, vagy sokkal bonyolultabbnak tűnik, mint ami. Arról nem is beszélve, hogy immáron már nem egy sanseki, vagy yonsekiként foglalom el helyemet egy osztagban, hanem fukutaichouként. Ez sokkal felelősségteljesebb munkakör. Nem engedhetek meg magamnak bizonyos dolgokat, mint alacsonyabb tisztként, pláne nem úgy, hogy a Nanabantai bizony rengeteg átdolgozást igényel. S én még csak kezdőnek minősülök a szakmában, így bőven kétszer oda kell figyelnem, hogy valamit el ne rontsak. Többnyire Tomoko-san az, akihez segítségért szoktam fordulni, ha tudásom nem teljes a dolgok kapcsán. Ő az, akiben, mint szaktekintély megbízok. Talán nem is kérdéses, hogy még is miért. nem egy napja vagyok már a nőegylet tagja, és igen csak látom ott, hogy Tomoko-san iratkezelési készségei messze felül múlják az elvártat, így hát, ha elakadnék ő hozzá fogok fordulni. Eddig nem sokszor fordult elő, habár a legutóbbi hadnagy gyűlésen, amit rám bízott, mint tárgyaló fél nos, utólag akadtak némi fenntartások. Ilyen volt pl. hogy Keisuke nem ért a szóból. -.-" A fizetésemelésről volt szó, nem pedig arról, hogyan támogassuk az alkoholistákat... Mindegy nem nagyon várhattam volna több értelmet abból az esetből. Arról nem is beszélve, hogy a Juuniibantai és a Juubantai attól a naptól fogva tulajdonképpen egymás ellenségeivé vált, leszámítva a kapitányokat viszont. A magam részéről természetesen elhatárolódom ettől, még úgy is, hogy Yuko készítményeinek "hála" két hétig betegszobán kellett feküdnöm. Még csak most lettem nem rég hadnagy és már is betegszobára kerülök, jó arány. Nem számít, mert addig még nem keverik bele a Nanabantait maradok, eme ütközetek megfigyelőjének. De, amint belekeveredik az osztagom valamely módon, előfordulhat, hogy a kezemből elsül majd egy kidou. Meglehetősen rendezetlen osztag még az elképzeléseimhez képest a Nanabantai, nem hiányzik nekünk még nagyobb káosz. Megingó gondolatokkal a fejemben zárom e sorokat, hogy kikelve a székemből az irodám egyik szekrényéhez sétáljak. Ismételten sikeredett az éjszakát itt töltenem, amin meg sem kellene, hogy lepődjek. Rengeteg befejezetlen munkám van és azt a nézetet, vallom, hogy a még nem végzek az iratokkal, addig nem jut időm lazítani. Tán ezért is bátorkodtam az egyik ruhás szekrényemet behozatni, hogy némileg otthonosabbá tegyem ezt a helyet. Külön szobát direkt nem kérettem, hiszen nem valószínű, hogy itt aludnék az osztagomnál. Ha már arra futja az erőmből, hogy átsétáljak, akkor már a birtok meg se kottyan. S való igaz, hogy három napja nem jártam otthon, de a mai nap más lesz. Még ruháim közt válogatok, addig néhány jóra való gondolatsorom elkalandozik másfelé. Sóhajtok egyet a magam nyugtalanságában. Nem kéne egyáltalán ilyesmikre gondolnom, de nem igazán tehetek róla. Az eszemnek parancsolhatok, de másnak aligha. Folyvást a Juubantaiban történő incidensen jár az eszem, amint pedig eszembe jut, felvillan előttem Az arca. Tudom magamról, hogy jó a memóriám, akkor ezt valószínűleg pláne nem fogom elfelejteni. Megbillentem a fejemet, hogy eltereljem a gondolataimat, majd kieszek egy egyszerű shinigami egyen öltözetet. Nagyon ritka, hogy ezt hordom munka közbe, meg úgy általánosságban, azonban néha nem árt. Habár nem tudom miféle különleges alkalmat csatolhatnék ahhoz, hogy a mai nap ezt fogom viselni. Lehet, hogy a bennem tengő szófordulatok gyanánt? Balgaság, nem köthetek mindent az ostoba gondolataimhoz. Most már egy nagyobbat sóhajtok, kissé idegesen. Jelen pillanatban a világ legnormálatlanabb hadnagyának érzem magam. Napok óta szertelen vagyok, ami magamhoz képest siralmas. Arról nem is beszélve, hogy tegnap sem keltettem a kapitányom egy jól irányzott tenrannal, ez már egyenesen kaotikus. Ha így megy tovább, akkor elkönyvelhetem, hogy én magam sem vagyok jobb, mint a felettesem. Pedig én mindent meg akarok tenni az osztagomért, azért, hogy a Nanabantaira ne úgy nézzenek a szomszéd barakkok, hogy egy jóra való reggeli leverés. Bizonyára, ha meglátnék ilyesmit, falhoz bénítanám az illetőt.
Mire pedig éppen hogy átöltöznék, rendes elkészüléssel egybe véve egy kopogás zökkent ki minden egyes cselekedetemből. Éppen neki szerettem volna látni a munkámnak, ezért eléggé ridegen pillantok a tisztre, aki emlékeztet a mai napi osztagedzésre, amit én magam írtam ki az üzenő falra. Erre az emlékeztetésre olyannyira elkap a hév, hogy a tiszt felé elsütök egy shakkahout, ami tulajdonképpen elijeszti, majd hála a briliáns (-.-") tervemre kiégeti az ajtómat. Szerencséjére elalszik, de itt nem is ez a gond, hanem az, hogy mióta reagálok én ilyenekre ilyen heves vérmérsékletűen? Idegesít a gondolat, hogy képes vagyok elfelejteni ilyen fontos dolgokat, mint az edzés. Hátra dőlök és egy rövid meditálásra kényszerítem magamat, hogy végre összeszedjem az igazi Kagami Ai-t, aki nem csak hadnagy, de egyben főnemes is. Ilyeneket igazán nem engedhetek meg magamnak, mikor minden egyes tettem vagy rontja, vagy színvonalasabbá teszi a Kagami házat. Végül is azt mondaná az "ember" minő könnyű dolga van a főnemeseknek, hogy nincs pénzhiányuk és remekül élnek. Ezzel azt hiszem, volna ellenvetésem. A húgom kimerülésig dolgozza magát a család ügyes bajos dolgaival és akkor még a Gotei szolgálatában áll. Én meg hadnagy lettem és más nemesekhez szoktam járni a kapcsolatok fenntartása érdekében, mert erre már nincs ereje a húgomnak, s ha már befogadott a családba, tenni akarok valamit érte. Mi után sikerült visszaterelnem magam a helyes mederbe végre elindulok a kinti edzőtérre. Amint megérkezek meg torpanásra késztet néhány tényező, amely valósággal lefagyaszt néhány pillanat erejéig. Az osztag edz, ráadásul rendezetten. Igaz a kapitányom elaludt egy széken ülve, de maga a kép. Talán volt értelme annyit ülnöm az iratok felett, s végre a tisztek is belátták, hogy a munka az munka? Ráadásul azzal, hogy erősödnek, ők is nyernek. Hiszen minél erősebb egy shinigami, annál nagyobb feladatokat kaphat a Goteitől, mely elismerést szül. Az elismerés, meg a munka sikert is magával hozza és segít egy normális életkörülmény kialakításában. Ugyan főnemesek nem lesznek, javával még nemesek sem, de rendes életük lesz. Belegondolva pedig nekem már ezért érdemes meghajtanom az osztagot. A taichoumra pillantok komolyan, némileg fedett tekintettel. Bármennyire is gondatlan be kell látnom, hogy lehet nem véletlen lett kapitány belőle.* - Túl mereven fogod a katanát! *Pillantok meg két tiszt küzdelméből az egyiket. Ridegen rá pillantok mindkettőre, s majd hátulról megfogom a nő csuklóját. Mindössze egy suhintásra kényszerítem a karát, de azzal a suhintással pillanatok alatt megkarcolom a társa bőrét kicsit.* - A lényeg az, hogy ne szorongasd a pengét, de annyira ne lazíts a fogáson, hogy az kiessen a kezedből. Fogd gyengéden a pengét, viszont mint egy póráz. Ha szükséges ránts rajta egyet. Gyakorolj...shinigami! *Zizzen össze a tiszt, mikor elengedem őt és háttal állva nekik, elindulok a sorok közt. Azért kissé szokatlan, hogy ennyi shinigamit kell felügyelnem, ráadásul némelyikük egész jó. Néhány pillanat múlva, ahogyan egyre többüknek tűnik fel, hogy megjelentem. Egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy többen állnak körül. Félve ugyan, de az egyik megszólal, hogy szeretnének látni küzdeni, hogy tudják milyen a hadnagyuk. Szúró pillantást vetek rájuk, eléggé ostoba gondolkodásmód.* - Én mikor sanseki voltam kihívtam a hadnagyom...rendben, hajlandó vagyok, ha valaki ki mer hívni! *Kissé halkan szólalok fel. Nem vagyok az a hangos személy, ha figyelnek rám megfogják hallani. Természetesen alig kell pár pillanat és valaki olyas valaki kerül elém, akire egyáltalán nem számítok.* - Tudd a helyed...shinigami! *Lépek félre az éppen felém repülő Anaora, aki még csak nem is az osztagom tagja. Arról nem is beszélve, hogy nem éppen szándékszom vele bármikor is megküzdeni. Tisztában vagyok a lány képességeivel és nem szívesen idézek bankait egy ilyen értelmetlen küzdelemben. Körbe pillantok. Elszánt tekintet, fokális figyelem.* - Tenran! *Nyújtom ki előre kezemet, hogy az osztag társaim valamennyiét a falhoz vágjam kidoummal.* - A Juubantainak ehhez semmi köze. A harc ott kezdődik, hogy merni kell, nem pedig gyáván odalökni valakit! *Aztán oda fordulok a lányhoz, hogy végig mérjem. Erősen él bennem a tudat, hogy nem kellene, azonban egy más formában, még az is lehet, hogy értelme volna. Egy sima tiszttel nem biztos, hogy rendesen ki tudnám magam edzeni. Viszont Anao remek készségekkel rendelkezik. Láttam már harcolni a bankairól nem is beszélve. Kihúzom a nodachimat helyéről.* - Mivel ez csak egy edzés, megígérem, hogy nem idézek meg magas szint kidout! *Nézek komolyan társamra, akit nem áll szándékomban egy 88-as kidouval felsütni. Tulajdonképpen azt a szintű kidout már csak komoly ellenfél ellen használnám, s Anao semmiféleképpen nem számíthat komoly ellenfélnek. Noha itt nem az erejéről beszélek, hanem inkább arról, hogy immáron társamként kezelem őt. Suhintok egyet a kardommal feléje kezdésként, aztán, mögé shunpozva megint. Ahogy kardunk meg összeérhet, nagyjából fel is mérhetem, hogy a zanjutsu szintünk közel egy azon szinten áll...*
Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

nő
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 43
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Délutáni spontán ütközet Cl0te40700/45000Délutáni spontán ütközet 29y5sib  (40700/45000)

Délutáni spontán ütközet _
TémanyitásTárgy: Re: Délutáni spontán ütközet   Délutáni spontán ütközet EmptySzer. Aug. 03, 2011 6:35 am

Megint megkaptam azt a csúnya jelzőt, igen Shinigami vagyok, de múltkor kiderült, hogy nem egyszerűen csak Shinigami, hanem angyal is! *-* De akkor most… miért nem így nevez?
- Nahahahhde Ai-san! TT.TT Én angyalka vagyok, mondjuk nincs rajtam a glóriám… - jegyeztem meg, ahogy végigcsúsztam a földön, amiért egy könnyed mozdulattal lépett odébb nagyölelésem elől. Fölkecmeregve a talajról, álló helyzetbe kényszerítem magamat, miközben leporolom egyenruhámat a formalitás kedvéért. Nem szeretnék pofátlan lenni és Ai-san előtt koszosan ácsorogni. Nem szép dolog, hiába nem szeretek főnemesként tekinteni rá. Bár mondhatni, mint barát, nem szeretném égetni így.
A kidou idézésére összerezzenek, s meglepetten kapom tekintetemet a tisztek irányába, akik a falnak csattanva végezték a mágia által okozott szél miatt. Igaz, tisztában vagyok vele, hogy mi Shinigamik bírjuk a gyűrődést, de ennyire nem kellene eltúlozni, még ha figyelmeztetésről is van szó. S bár tudom már semmi közöm a Nanabantaihoz mégsem bírtam szó nélkül hagyni az imént látottakat.
- Na, dedede… Ai-san! – botladoztam elé és a falnak csapott tisztek közé, kitárt karokkal csapkodva, mint egy kismadár, hogy felhívjam magamra a figyelmét. – Ennyire nem kellene durván bánni velük. >.<” – kúszik pár szégyen jel fejem fölé, amiért elbizonytalanodok azzal kapcsolatban, hogy tényleg jó ötlet volt e kijelentenem ilyesmit. Hiszen Ai-san mint fukutájcsó van jelen eme osztagnál, az Ő szíve joga eldönteni, mit miért tesz itt. S ha Ő épp így látja jónak a dolgot, akkor nincs mit vitatkozni ezen, mégsem tudtam tartani a számat. Mondatára szinte megfagyott az ereimben a vér, döbbenten emeltem tekintetemet Ai-sanra. Magas szintű kidou? Szóval komolyan gondolja? O.o De miért vetemedne arra, hogy küzdjön ellenem, jómagam még egy ujjal se bántanám edzés ide vagy oda. Barátként tekintek rá és emiatt már alap, hogy nem ontom egy csepp vérét sem. Gondolataimból hamar ki kell, hogy kecmeregjek, amiért Ai-san igencsak komolyan gondolhatta az előbbit, már csak abból ítélve, hogy kardot rántott… KARDOT RÁNTOTT? O__O
- A-A-A-Ai-saan? o.o - első vágása nodachijával hirtelen ér, s ruhámat szépen meg is spékeli, ahogy kard nélkül, csupán hátrább shunpoztam. Csak eme kutya szorító után méltattam arra, hogy előrántsam Hyozanryuut tokjából, hogy Ai-san esetleges következő támadását már vele hárítsam. Bármennyire nem is fűlik a fogam a víváshoz, avagy az Ai-san ellen való harchoz. Villámtáncát könnyedén szemmel tudtam követni, melyből le tudtam vonni, hogy valószínűleg sebességileg Én fölényeskedek, bár a lényeg jelen helyzetben az volt, hogy így egyértelmű volt számomra honnan is készül támadni. Nodachiját ezúttal mögöttem készült bevetni, nem lenne túl bölcs dolog benyesni egy – két sérülést mikor elméletileg látogatóba jöttem, ezért jobbnak láttam védekezésre folyamodni. Kezemben megfordítva a katanát, hogy az életlen része felkaromra „feküdjön” s csak ezután emeltem fejem mellé, ez által a hátamat védve Hyozanryuuval Ai-san fegyverétől. A két penge ütközését hallva hamar tudomásomra jut, hogy Hyozanryuu eme állapota nem bírná túlontúl sokáig Fuhaku ellen. Ahogy a rozsdás élen végigszalad az ápolt vágófelület, mindig is utáltam ezt hallgatni. Villámtánccal távolodok el Ai-santól, hogy szemtől – szembe állhassak vele. Hyozanryuut megforgatva vízszintesen állítom magam elé, már nyitnám számat az aktiváló bűvös szavak hangoztatásának érdekben, de meggondolom magam. Nem. Úgy vélem még nincs szükségem rá, valamiért nem érzem úgy, hogy rá kellene támaszkodnom, mely eme gondolatimnál nagyon gyakran fordul rosszra a helyzet, de egyszerűen nem bírok megbékélni evvel a tudattal, s egyre inkább kérleli azt a mozzanatot, amiért Hyozanryuu utána folyton dühösen szól hozzám. De mit tehetnék, hogyha sosem szívleltem a vívást és erősebb oldalamnak találtam a puszta kezes harc és a gyorsaság együttes kombinációját? Ai-san szemeibe néztem, s íriszeiből láthattam, hogy nem léphetek vissza ettől az „edzéstől” jobban belegondolva, így mégis csak a tiszteknek segédkezek, s mint roku… ööö sansekiként van ennyi kötelességem, no meg tartás is bennem, hogy nem futamodok meg egy „kihívás” elől. Főleg, hogyha társam kezdeményezi azt. Kisebb vigyor ül ki arcomra.
- Miért van olyan sejtésem, hogyha nem adok bele mindent, megbánom? – teszem fel a kérdést sejtelmesen mosolyogva, miközben balommal megvakartam tarkómat. Szemem sarkából Hyozanryuura tekintek, ahogy megfordul bennem a gondolat a felől, hogy talán mégis jobb lenne vele mérnem a támadást. Az imént tett vágásból egyértelműen levonhatom, hogy Ai-san kardforgatás terén talán jobb szinten áll, mint Én. Vigyorogva, shunpoztam Ai-san mellé, s mértem rá jobb kézből – bal kézbe váltogatva katanámat vágásokat rá, hol az egyik – hol a másik oldalára teljes kíváncsisággal szememben. Felkeltette érdeklődésemet, hogy a gyorsaságommal megfűszerezett vágásokat képes e hárítani, avagy sem. De nagy csalódás lenne, hogyha nem… miket beszélek? Ő Ai-san! *.*
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 34
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Délutáni spontán ütközet _
TémanyitásTárgy: Re: Délutáni spontán ütközet   Délutáni spontán ütközet EmptySzomb. Nov. 12, 2011 6:06 am

Kérésre a küzdőteret lezárom. Mivel két kör sem ment le belőle, így sajnos jutalmat nem tudok érte adni.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Délutáni spontán ütközet _
TémanyitásTárgy: Re: Délutáni spontán ütközet   Délutáni spontán ütközet Empty

Vissza az elejére Go down
 

Délutáni spontán ütközet

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-