Társalgó

Tárgy: Társalgó Szomb. Szept. 06, 2008 6:22 am

A hétköznapi élet középpontjának is tekinthetjük ezt a helyet. Itt lehet inni, enni, beszélgetni. SŐT! Ha előre jelzitek, akár barátokat is lehet meghívni, vagy más osztagbelieket áthívni.
Nyugodtan lehet, bulit is rendezni, de mindenféleképpen kérlek titeket előre jelezzétek az ilyen nemű szándékaitokat, hiszen ha papírmunka felett görnyed a kapitány vagy munkával kapcsolatos vendége van, nem éppen kellemes hangzavart és részeg shinigamikat hallgatnia.

Jó mulatást!

Tárgy: Re: Társalgó Szer. Okt. 08, 2008 5:52 am

-Szia szívem!-ijesztem meg hátulról Hisagi-t.
-HANAAAA!-jött nem is kicsit dühbe a kapitányom.
-Bocsánat!-^^"-Ne haragudj, hogy...-kezdek el kuncogni, hogy egy tollcsík van az arcán.
-Igen?!-volt még mindig ingerült a hangja.
-Előbb gyere ide!-fogtam meg a fejét és fordítottam irányba, hogy lássam a méretes kék vonalkát az arcán.-Hümm....-kotortam elő egy zsepit.-A nagy riadalomban összefirkáltad magad...Lehettél volna kreatívabb és pingálhattál volna...öhm...mondjuk egy napocskát!-a mérges szemeit meglátva kikapcsoltam magam és lefoglaltam azzal, hogy eltávolítsam a kékséget. Annyira koncentráltam az embert próbáló dologra, hogy még a nyelvem is kinyújtottam.-Meg is van!-mosolyodtam el boldogan, hogy sikerült leszednem a pacát.-Na, gyorsan regélem miért zavartalak meg, mielőtt leharapod a fejem!-^^"
-Hallgatlak!-
-Ma felkerestek az akadémiáról egy végzős diák személyében...Koshirou Owando volt,ha még jó a névmemóriám. Szóval arra kértek fel, hogy legyek jelen mint felügyelő a gólyák "beavatásán". Jááám, mindig is szerettem volna megnézni milyen ez az egész kivülről. És legalább fogadhatnék, ki nem fogja végigcsinálni. Meg-meg onnan ajánlottak. Engem, érted? Huh, nem semmike. Be vagyok sózva rendesen.-befejezem az áradozást és felteszem a nagy kérdést-Mehetek?-bociszemekkel nézek.

Tárgy: Re: Társalgó Szomb. Okt. 11, 2008 10:51 am

-Ma felkerestek az akadémiáról egy végzős diák személyében...Koshirou Owando volt,ha még jó a névmemóriám. Szóval arra kértek fel, hogy legyek jelen mint felügyelő a gólyák "beavatásán". Jááám, mindig is szerettem volna megnézni milyen ez az egész kivülről. És legalább fogadhatnék, ki nem fogja végigcsinálni. Meg-meg onnan ajánlottak. Engem, érted? Huh, nem semmike. Be vagyok sózva rendesen.-Mehetek?
Bökte ki végül Hana, hpgy valójában mit is szeretne Hisagi csak lesett, hogy erre mit mondjan, szíve szerint nem engedte volna Hanát, hiszen ki lenne olyan hülye, hogy elengedi magamellől a terhes feleségét.
-Öhm... ööööhm...
-Na? Na?
Hisagi elég látványosan szevedett, aztán végre megtalálta a választ.
-Hát... na jó legyen. De... abban biztos lehetsz, hogy egyszer-kétszer felbukkanok ott... nem hagyom, hogy járkálj össze-vissza... meg különben is... nem nagyon örülök annak, hogy ilyen remek feladatokra választanak téged. Miért nem választhatnak inkább valami békésebbre?
-Ennél békésebbre? Ha ennél békésebb dologra választanának akkor már csak az lenne a feladatom, hogy megszámoljam mennyi légy fordul meg az irodámban.
-Most miért?? Az is jó feladat lenne nem?
-Hát köszi... ott azért még nem tartok.
-Tudom, de ha ott tartasz akkor, már lesz oka, hogy ott tartasz... mondjuk már most is van oka, de te nem igazán szeretnél a fenekeden ücsörögni.
-Szóval elmehetek?
-Mondtam már, hogy el.
-Oké akkor szia, nagyon vigyázok magamra.
Suhant volna ki gyorsan Hana az ajtón, de Hisagi megfogta a kezét és visszahúzta.
-Ácsi! Nem úszod meg ennyivel.
-Hogy-hogy nem? Mit akarsz csinálni velem? Láncot a kezemre és a lábamra?
- -.-"" ... nem nagyon... de ha gondolod azt is adhatok... vagy megmutatom az én változatomat.
-Először a te változatodat... aztán majd meglátom, hogy kérek-e láncot.
-Oké.
Mondta mosolyogva Hisagi, majd megcsókolta Hanát.
-Na jó... nem kell a lánc!!

Tárgy: Re: Társalgó Szomb. Okt. 11, 2008 11:15 am

-Na jó... nem kell a lánc!!-adtam meg magam.-Köszönj szépen apucinak!-nézek le a pocakomra.-Ne nézz ilyen bambán!Igenis hallja!-nyújtom ki a nyelvem. Hisagi egy széles vigyorral válaszolt erre és közel hajolt a hasamhoz.
-Vigyázz a mamára!-nyomott egy nagy puszit rá.
-Áááááh....elolvadok! Ez annyira aranyos volt, apucika!-csókolom meg a férjem. -Mi lenne velem nélküled?-
-Egy kocsmában innál...-
-Kössz...-veszem sértődöttre a formációt.-
-Tudod,hogy nem gondoltam komolyan...-
-Volt benne igazság...-vakarom meg a fejem.-Akkor mától hivatalosan is a megmentőm vagy!- kacsintok rá és pöckölöm meg az orrát.-Egy gyors integetés után visszarohanok az irodámba, mielőtt újabb fülharapást kapnék az akciómért cserébe.Visszaérve nekiláttam, hogy elküldjem Koshirou Owando-nak címezve egy pokollepkét.
"Megkaptam az engedélyem. Ma délután három órakor várlak az északi senkai kapunál! Ha bármi gond lenne ezzel, küld vissza a feladónak ezt a lepkét! Üdvözlettel: Hana, a 3. osztag hadnagya."

Tárgy: Re: Társalgó Szomb. Dec. 06, 2008 1:41 am

//Mikulás//

Mindkét kezemet dugig pakoltam a piros csomagokkal, amiktől nem valami sokat láttam. Azért igyekeztem nem mindennek és mindenkinek nekimenni útközben. A társalgó ajtaja előtt elgondolkoztam, hogy miként fogok bejutni, de szerencsémre egy tiszt kifelé igyekezett így a bejutással sem volt több gondom. Az egyik asztalt letámadva dobtam le a csomagokat.
-A francba! Össze ne törjenek már!-vizsgáltam át őket és csüccsentem le a hozzám legközelebbi székre. Már csak a résztvevőknek kellett megérkezniük. Saccom szerint Kuro fog először betoppanni és valószínűleg Renji-vel. "Még szerencse, hogy a vörös ördögnek is hoztam..."dőltem hátra és helyeztem magam kényelembe.
A kapitánykánk megjelenésére nem adtam sokat, de legalább már megvolt a tervem, hogy miként csempészem be az irodájába a picinek nem mondható csomagot.
Amíg valaki megjön úgy döntöttem, hogy előkotrom az ipod-omat és hallgatok valami agyfogyasztó muzsikát.

Tárgy: Re: Társalgó Vas. Dec. 07, 2008 6:51 am

//Mikulás//

-Gyere már! El fogunk késni!
-Csak még egy falatot!
-Nem, majd ha hazajöttünk.
-Jól van, milyen vagy...
-Hozz magaddal néhányat, majd út közbe megeheted, jó?
-Remek ötlet!
Végre elindultunk Renjitől a harmadik osztag társalgójába, mert hivatalosak voltunk " Miki bácsitól " átvenni az ajándékokat.
-Szerinted mit kapok?
-Biztosan lesz benne virgács, ahogy ismerlek..
-Majd azzal kell sepregetem ki a konyhát, vagy minek kéne az nekem?
-Nem.. Hagyjuk, nem érdekes. Majd a csokit megeszed belőle, a többit meg elrakod emlékbe.
-Ok, és mi lesz, ha kevés lesz?
-Akkor adok az enyémből.
-Nem erre gondoltam. -vigyorgott, miközben megérkeztünk az ajtóhoz.
-Tudom.. -nyomtam egy csókot a szájára, majd bekopogtam.
-Tessék! -hangzott a válasz, mi pedig beléptünk.- Sziasztok! Örülök, hogy ideértetek. Na, ez érdekes lesz.. -kezdett el kutatni a hatalmas kupacban, mire kiemelt egy csomagot.- Ez a tied Kuro.
-Köszönöm! -elkezdtem kibontani a masnit.
-És -húz ki még egyet-, ez pedig a tied Renji, aztán csak óvatosan!
-Merjem megkérdezni mi van benne?
-Bontsd ki, és megtudod. -ült vissza egy elégedett mosollyal, mi pedig gyerkőcök módjára szenvedtünk a csomagolással.

Tárgy: Re: Társalgó Pént. Dec. 12, 2008 6:13 am

//Mikulás//

-Igyekezz!-
-Sietek...-rágcsáltam egy pirítóst miközben felkötöttem a kendőt a fejemre és keresgéltem a szemeimmel, hogy merre lehet az obi-m.-Nyem játtad a...-rábökök a hasamra.
-Valahol a szobában!-mászkált egy fésűvel a kezében Kuro. Még két falatot bekaptam a kenyérből aztán besasszéztam a hálószobába. Az ágyat körbe sétálva néztem szét a földön,de semmi. Végül az ágy alatt csak sikerült rábukkannom. Visszaloholtam a konyhába és folytattam a felváltott evést és öltözködést.
-Gyere már! El fogunk késni!-topogok idegesen.
-Csak még egy falatot!-
-Nem, majd ha hazajöttünk.-
-Jól van, milyen vagy...-
-Hozz magaddal néhányat, majd út közbe megeheted, jó?-
-Remek ötlet!-pakoltam tele a kezeimet, így rá hagyva az ajtó nyitást és zárást. Az út során még érdeklődtem, hogy mit hozhatott a Mikulás, már amikor nem volt tele a szám. Beérve a harmadik osztag területére rájöttem, hogy a köpenyem sikeresen otthon hagytam.
-Ügyes vagy! Még szerencse, hogy nem hivatalos ügyben jöttük...-
-Te siettettél!-vágom rá azonnal és lépek be az ajtón, Hana engedélye után. Egy szép termetes csomagot nyomott a kezembe.-Ez egy zokni?-
-Szép fekte-fehér csíkos! Nem akartam vörös zacskót adni neked!-
-Legalább nem használt zoknit sóztál rám!-vigyorogtam majd megfulladva, amire egy fejbe kólintás volt a válasz.
-Csend! Inkább nézd mi van benne!-
-Igenis, rabszolga hajcsár kisasszony!- tűntem el a zokniban. Némi szenvedés után rájöttem, hogy van egyszerűbb megoldás is mégpedig az, ha kiborítom az asztalra a tartalmát.-Le ne harapd a fejem!-sandítottam a hadnagyra, amikor elkezdtem szép lassan kiüríteni a lábbeli tartalmát.

Tárgy: Re: Társalgó Szomb. Dec. 13, 2008 4:24 am

//Mikulás//

-Na, hogy tetszik az egyedi csomagoláson,Kuro?-böktem oldalba.
-Miért, mi van rajta?-pislogott nagyokat Renji miután meglátta a vörös fejjel ácsorgó leányzót. Én erre, csak egy kuncogással válaszoltam.
-Az nem tartozik rád!-vágtam rá egy nyelvnyújtás kíséretében és böktem meg még egyszer a transzban álldogáló és a zacskót szorongató Kuro-t.-Ha tudtam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rád nem tettem volna rá...-
-Mih?-tért némileg magához.-Ja, nem...izé...nagyon szép...és,és...egyedi!-
-Tényleg jót adtam neked?-fordítom magam felé a fekete bögrét és vizsgálom meg közelebbről. "Fehér felírat, stimmel...Renji akt, stimmel..."vakartam meg a fejemet.
-Na mutassátok már!-
-NEM!-fogta magához pánikszerűen.
-Hogy védiii! Ez már tetszik!-ölelem át és lapogatom meg jó alaposan.-És az én Mikulás sapkám? Milyen?-mozgatom meg a fehér bojtot a végén.
-Nevetséges?-
-Gonosz!-rúgom hátsón a földön térdelő Renji-t.
-Ezt meg miért kaptam?-
-Mert rondát mondtál! Inkább azt mond, hogy meg vagy e elégedve az ajándékoddal!-
-Ez a kendő nagyon bejön!-
-Csak ennyi?-TT.TT
-Nem, nem...csak még nem jutottam a végére! Meg leragadtam a csokiknál!-
-Áh...-^^"

-Van még ott más is, Kuro-cica! Ne ragadj le, annál az irtó szexi bögrénél!-huppantam vissza a fotelomba.-Már csak valakit kéne szereznem,aki helyettem cipeli ezt a dög nehéz valamit.-
-Lusta...-
-Hallgass, mert visszaveszem a csomagot!-
-Neeeee!-takarta be a kupacot.
-Mindent te vettél?-érdeklődött meglepetten Kuro.
-Dehogy! A többieké alapcsomag, akit az ötödik tisztel vetettem meg.-
-Kivételesek vagyunk?-
-Te csak szerencsés!-nyújtok újra nyelvet.-Van ott békás gumicukor is!-
-Tényleg?-kezdett el turkálni végre a csomagban Kuro.-Neked nem hozott semmit?-
-Én vagyok a Mikulás idén...csak adok!-

Tárgy: Re: Társalgó Szer. Dec. 17, 2008 5:00 am

//Mikulás//

Az ajándék kibontása után éreztem, ahogy a fejembe áramlik a testemben fellelhető összes vér és elpirulok. Arra eszméltem, hogy Hana oldalba bök, és Renji fura arccal néz rám. Csak az utolsó mondat ütötte meg a fülem..

-Ha tudtam volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rád nem tettem volna rá...
-Mih? Ja, nem...izé...nagyon szép...és,és...egyedi! -hebegtem valamit lányos zavaromban.
-Tényleg jót adtam neked? -kapta ki a kezemből, majd megvizsgálás után nyugtázta, hogy ez a nekem szánt ajándéka.
-Na mutassátok már!
-NEM! -fogtam magamhoz pánikszerűen.
-Hogy védiii! Ez már tetszik! -ölelt át és meglapogatta a hátam.- És az én Mikulás sapkám? Milyen? -hangzott a kérdés, de én ismét a bögrével lettem elfoglalva, így nem is igazán szóltam bele Renji reakciójába.
-Van még ott más is, Kuro-cica! Ne ragadj le, annál az irtó szexi bögrénél! -ült le ismét a fotelba, én pedig tovább bontogattam az ajándékom.
-Mindent te vettél? -adtam hangot lepődöttségemnek.
-Dehogy! A többieké alapcsomag, akit az ötödik tisztel vetettem meg.
-Kivételesek vagyunk? -kérdeztem meglepődve.
-Te csak szerencsés! -érkezett egy nyelvnyújtás.- Van ott békás gumicukor is!
-Tényleg? -kezdtem ismét turkálni.- Neked nem hozott semmit?
-Én vagyok a Mikulás idén...csak adok!
-Hm.. Pedig neked is kellene ám kapnod, igaz Szívem? -böktem oldalba Renjit, aki épp a bögrém megkaparintásával foglalatoskodott.
-Így van, egyet értek, kivételesen! -kapta el a kezét, majd rámvigyorgott.- Ne nézz már így, tudod, hogy szeretlek! -nyomott egy puszit a képemre.
-A Mikulás nem szokott kapni, így most én sem. Majd jövőre. -mosolygott.
-Vagy holnap, tőlük! -súgtam oda Renjinek, aki helyeslően bólintott egyet.
-Mi az fiatalok, nem tudjátok, hogy nem illik társaságban sugdolózni??
-Jobb ha ezt nem hallod. -vágtam rá valamit, mielőtt Renji kezdett volna bele a mondókájába.
-Esti programra egy ötlet?? -vonogatta meg a szemöldökét.
-Az bizony. Már várom.. -terelt először jól.
-Majd kérek beszámolót! -pattant mellém, és közben kivett egy békát.- Még mindig a kedvencem! Jobb lesz, ha eszel, mert még a végén én falom fel az egészet.
-Vegyél nyugodtan, Kismanónak is biztosan ízlik.
-Már így is nagy a pocakom, nem kell még, hogy többet egyek!
-Majd eszek én helyetted, de csak akkor, ha nem te főzöl.
-Nagyon vicces volt.. Én neked nem főzök, a férjecském pedig még nem panaszkodott. Úgyhogy nem érdekel a véleményed. -nyújtotta ki rá a nyelvét, és visszahuppant a fotelba.- Menjetek, még sok dolgom van, majd beszélünk Kuro!
-Rendben, és köszönjük az ajándékokat, igazán.. khm.. egyedi.
-Reméltem is, hogy tetszeni fog. És használd egészséggel!
-Köszi. ^^ További jó szórakozást. Szia!
-Meglesz, sziasztok!
-Szia Hana.

Mikor elindultunk a hálótermek felé, azon tanakodtunk, vajon mit vegyünk neki, de szerencsére nem kellett sokáig agyalnunk a nagyszerű ajándékon..

Tárgy: Re: Társalgó Csüt. Júl. 16, 2009 2:14 am

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

Egy hosszú, fárasztó nap után úgy döntöttem, még nem térek nyugovóra, inkább szétnézek a társalgóban, hátha lesz ott valaki, aki egy kis életet ver belém, na meg itt pihenhetek is pár percet.
Mikor kinyitottam az ajtót, meglepődtem azon, hogy senki sincs a teremben.
~Na én is jókor jövök erre, sehol egy lélek... -nyitva hagytam magam után az ajtót, és leültem az egyik székre. A fejemet az asztalra hajtottam, mondván magamban, pihenek egy kicsit.
Nem tudom, mennyi idő telhetett el, de egy kéz kocogtatta meg a vállam.
-Kurociii! -szólongatott, majd lökdösni kezdett.
-Szia Hana! Mi történt? -emeltem fel a fejem, és dörzsölgetni kezdtem a szemem.
-Úgy látszik elaludtál! - egyik kezével a homlokom felé közelített.- Kicsit megnyomta az asztal a fejed. -kuncogott, majd leült egy székre velem szemben.
-Remek!... -dörzsölgettem a helyét, ami így fájni kezdett.
-Jajj, nem olyan vészes! -támasztotta a fejét a kezeivel, és mosolyogva nézett rám.- Tudod elég fura, hogy így kell összefutnunk ahhoz, hogy egy kicsit kettesben beszélgetni tudjunk.
-Igen, most, hogy mondod, tényleg régen beszélgettünk. -engedtem le a kezem az ölembe, és a padlót kémleltem.
-Na akkor hallgatlak! Mesélj valami szaftos kis pletykát! -csillogtak a szemei, én pedig csak óvatosan felpillantottam, mert nem igazán értettem, mire gondol.
-Pletykát?
-Jajj, de nehéz belőled kirángatni a dolgokat. Mi van Renjivel? -rángatta a szemöldökét.
-Hát, egész jól megvagyunk...
-Egész jól? Nem volt túl meggyőző.
-Tudod, mióta kapitány lett, nagyon sok a dolga, és alig találkozunk. Szóval nem idilli a dolog, de túlélem. -támasztottam most már én is a fejemet a tenyeremmel.

Tárgy: Re: Társalgó Csüt. Júl. 16, 2009 6:10 am

¤¤¤ // PáR pErC pIhEnŐ éS plEtYkApArTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Két épület között rohangászni egész álló nap nem tartozik a kedvenc elfoglaltságaim közé. Untam is, rendesen. Hiába próbáltam lepasszolni mindig azt a csúnya választ kaptam, hogy rám fér egy kis mozgás. Jó, hogy már nem közös erővel befizettek valami fogyókúrára. "Tényleg ennyire elpocakosodtam?!" Siránkoztam magamban szorgosan nézelődve magam minden fényesebb felületen. Kezdett kicsit az eszemre menni ez a dolog, bár lehet nem ártana kicsit odafigyelnem. Túl laza pórázra engedtem magam, amióta férjhez mentem és meglett a csöppség.
Végül az utolsó adagtól is megszabadulva bandukoltam, na jó csoszogtam visszafelé a kényelmes kis irodámba. Szinte teljesen kitikkadtam és csak annyit bírtam mondogatni magamban, hogy víz! Igaz, ami igaz ebéd óta semmire se volt időm annyit pattogtam, emiatt semmi sem téríthetett el a tervemtől. Bevágódva két liter vízzel a kanapémra fújtattam elégedetten és már épp nagyon jól éreztem magam, amikor egy kedves tisztem betoppant valami eszméletlen kéréssel. A fejemet fogva pislogtam és bólogattam ezerrel, majd kelhettem megint útra, hogy beszerezzem a megfelelő iratokat.
-Szülinapi parti...keeeh...jó egyeseknek...-dünnyögtem nagyokat és hopplá, megláttam sas szemeimmel, hogy a társalgó ajtaja tárva nyitva van. Rögtön el is kapott a kíváncsiság így szépségesen odaosontam és belestem. Felettébb érdekelt ki lehet arrafelé ilyen későn. Szétnézve a teremben megpillantottam az asztalon alvó fehérséget. Lassan és a lehető legcsendesebben odalopóztam, ami a kitörni kívánkozó nevetésem miatt érdekes hanghatással járt együtt. Azt követően, hogy kicsit magához tért bepolcoltam magam a szemközti székbe és nekifogtam kihasználni a helyzetet.
-Tudod, mióta kapitány lett, nagyon sok a dolga, és alig találkozunk. Szóval nem idilli a dolog, de túlélem. -
-Áhááááám! -emeltem fel elégedetten a mutatóujjam.-Csak nincs minden rendben!-dőltem hátra karba tett kezekkel.-Beszéltetek már erről? Lehet észre se veszi, hogy ennyire szalad az idő és hanyagol téged. Nálunk is előfordul ez a gond...csak néha könnyebbség, hogy egy osztagban vagyunk. Viszont máskor meg pont ez a probléma...eeej, semmi sem jó!-vigyorodtam el rákacsintva Kuroci-ra, hogy kicsit feldobódjon.
-Ezen felül? Komolyodik rendesen a dolog? Egy rossz szó és kiherélem Renji-t!- nyújtottam ki a nyelvemet és vágtam magam vissza a hallgató pózomba.

Tárgy: Re: Társalgó Vas. Júl. 19, 2009 7:15 am

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

Igaz, már elég ideje ismerem Hanát, de még mindig nem tudok úgy megnyílni előtte, hogy ne jönnék közben zavarba.
Most is ez történt: számára teljesen lazának és közvetlennek tűnhetett a kérdésáradat, nekem azonban eléggé kínosnak ígérkezett válaszolni egy-kettőre.
Megköszörültem a torkom, miközben a kíváncsi szemek ismét rám meredtek.
-Nem, még nem beszéltünk róla. Tudod, nagyon fura ez az egész. -sóhajtottam.- Mikor megkért, hogy járjak vele, olyan életvidám, energiabomba volt. Most meg annyira leszívja a munka, hogy néha rossz ránézni, és nem akarom még ilyen dolgokkal is zavarni. -tördeltem kissé az ujjaimat, amik a beszéd közben az asztal alatt összefonódtak.- Persze ez így sem mehet sokáig, szóval nemsoká időt kell szakítanunk rá, ha nem akarjuk, hogy itt legyen a vége... -csuklott el a hangom, de folytattam.- Nem kell bántanod, semmi rosszat nem tett. Hát, ami a komolyodást illeti, azt hiszem, egész jó irányba halad a dolog, de esküvő nem lesz belőle.
-Miért? -nézett rám értetlenül, én pedig zavartan elmosolyodtam.
-Nem tudnám őt elképzelni nyugton ülő férjecskének, na meg azt sem tartom valószínűnek, hogy el akarná kötelezni magát. Nem is hoztuk még fel a dolgot.
-Értem... -kopogtatta az állát az egyik ujjával.- Igaz, én sem úgy ismerem, mint aki nagyon házasodna, de mióta veled van, megváltozott. Lehet ebben a témában is tévedünk, nem? -vonogatta a szemöldökét.
-Nem tudom. Lehet igazad van. -sepertem a vállamról a hátam mögé a hajam, és valami új témán gondolkoztam, hiszen kezdett kínossá válni, hogy az én problémámat próbáljuk megoldani, pedig tudom, hogy csak úgy lehet, ha beszélek a másik féllel.

Tárgy: Re: Társalgó Vas. Júl. 19, 2009 11:26 pm

¤¤¤ // PáR pErC pIhEnŐ éS pLeTyKaParTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Megint sikerült teljes lemészároló ütközetet indítanom az egyre sápadó és zavarában szinte köddé váló fehérhajú lányka ellen. Lassan már tényleg meg kell nekem venni a szájzárat. Vagy minimum közhírré tétetem, hogy foglaljanak le egy hatalmas adag cukorkával, idióta játékkal és akkor megkímélem a népet a kíváncsiskodásomtól. Most is jól jött volna, ha valaki lefoglal. Szegény Kuroci-t kikészítem a végén, pedig nem éppen ez lenne a célom. "Megint nem figyelek másokra..." Sóhajtoztam nagyokat a fejemet vakarászva, de azért feszülten kagylóztam a szép lassan fogalmazódó válaszra. Nos igen! Sosem mondaná ki, hogy tolakodó vagyok inkább mindig ő próbál valami elfogadható magyarázatot kierőszakolni magából, hogy lenyugodjak. Emiatt nem is szakítottam félbe. Ha már ennyi energiát belefektet a mondataiba...
- Megértem persze! Nem akarod a saját bajaiddal is terhelni, de lehet pont ezzel teszed még aggasztóbbá a helyzetet. Elég rád néznie és hidd el tudja, hogy valami nem stimmel! Ha valakit ismersz piszkosul gyorsan észre veszed ezeket a dolgokat. - döntöttem oldalra a fejem és mosolyodtam el mint mindig. Valami miatt folyton biztatóan vigyorgom kínos téma boncolgatásánál. Persze az eredményességéről fogalmam sincs, de reménykedem segít valamicskét.
Aztán meg felmerült az esküvő dolog. Hirtelen le sem esett, hogy lyukadtunk ki itt. Azonban ez a rész érdekelt a legkevésbé. Szorgosan is bólogattam Kuroci megállapításain, hiszen vörös hatos öregbarátunk nem éppen az elkötelezettség híve. "Na igen! Ez már valamivel nehezebb falat Renji-t tekintve, de elvégre His-ből se nézték ki a házassági hajlamokat. Sőt, mindenki azt mondta magányos művészlélek! Meg őrületbe fog kergetni! Szerintem ez mindig is fordítva volt..."
-Meeeeh...-nyöszörögtem fél sort magam előtt látva a hiszti és egyéb rohamaimat, amiket hűségesen viselt el eddig. Egyszer úgyis be fog telni nála a pohár és ezt én is nagyon jól tudtam. Főleg, hogy már két gyerek van a háznál. Nem szerettem erre gondolni, de biztosan bele fog őrülni, mert inkább hallgat és szép lassan kitépi a haját mint, hogy megszólaljon. "Csodás kilátások..." Gördült le egy kínos esetet jelképező csepp a homlokomra. Ezt követően viszont jöhetett egy villámgyors váltás!
-Sosem lehet tudni mi lesz a vége! Fel a fejjel!- pattantam fel a székemről és slattyogtam Kuroci háta mögé, majd jó alaposan megölelgettem, hogy levegőt is alig tudjon venni. A jajveszékelő mozdulatokat meglátva elengedtem és vigyorogva huppantam le mellé.
- Ne lógasd a nózid! Hidd el minden meg fog oldódni a dolog, mert fontos vagy neki! Már csak a mikor kérdéses... - nyújtottam ki a nyelvemet és kanalaztam össze a papírjaimat. Itt volt az ideje tényleg más beszédtéma után kutatni, mert a végén még sikítozva menekül el szegény áldozatom. Azt meg úgyis tudja, hogy bármikor zaklathat a bajával. Gyorsan gondolkozóba is estem. Már-már folyt a nyálam és spirálként forgolódtak a szemeim, amikor az előttem feszítő kupactól megvilágosodott elmém.
- Na de most, ha nem sietsz egy kis segítség kéne! Fél Seiretei díszpéldánya nálunk akar szülinapozni, szóval át kéne nézni ezt a "pár" lapot. Utána segítesz megvizsgálni a helységet? Nem tudom mi értelme felmérni az állapotát, de ha ez a szabály...- vontam meg a vállamat és lebegtettem meg a kupacot a másik orra előtt némi figyelemfelkeltés céljából.

Tárgy: Re: Társalgó Kedd Júl. 21, 2009 1:56 am

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

Mindig is volt valami Hanában, ami megnyugtatott. Talán az, hogy észreveszi, ha valami feszélyezi az embert, és azonnal próbálja más irányba terelni a gondolatokat. Na meg ő volt az a személy a közelemben, aki bármilyen problémát próbál optimistán látni, vagy éppen megoldani.
-Nah igen... -bambultam a messzeségbe, miközben már engem ölelgetett kissé hevesen, így meglapogattam a kezét, így visszavonulót fújt.- Igyekszem! -mosolyogtam az előttem szedelőzködő hadnagyra.
Mikor az új ötletével állt elő, nagy sóhaj jelezte, mennyire örülök, hogy ezt a témát nem boncolgatjuk tovább.
-Persze, szívesen segítek! -álltam fel a székről, és egy közelebbibe ültem, hogy elérjem a papírkupacot.- Na lássuk csak, mivel van dolgunk! -bújtam a papírok közé, hogy minél hamarabb végezzünk velük.
-A felső kupacban vannak azoknak az aktái, akik jönni akarnak a bulira, hiszen nem lehetünk elég óvatosak. Alatta a helyiség alaprajza, eddigi rendezvények rövid leírása. Persze az is ott van, kik voltak ott, hogyha valami rendellenesség lenne, őt tudjuk bokán billenteni. És ez pedig -húzott ki alulról egy kisebb aktát- a kérelem lenne. Ezt vállalom én, mert eléggé macerás átnézni, főleg a formai dolgok miatt.
-Na igen, ebben te jobban otthon vagy. Én addig átnézem a helység aktáját, hogy utána mehessünk szemlézni.
-Remek, így jó lesz. Biztosan nincs más dolgod? -játszadozott a lappal, amit a kezében tartott.
-Nincs, mára nem terveztem semmit. Egy kis séta kifejezetten jót fog tenni majd. -nyitottam fel a kemény fedelet, és olvasgatni kezdtem.
-Jajj, ezek jó nagy bulit akarnak csapni! -röhögött mellettem Hana.- Tíz rekesz sake-t hoznak magukkal, plusz egy mixerpultot is fel akarnak állítani.
-Nem aprózzák el a dolgot.
-Nem bizony.. Ehh, 200 lampionnal akarnak díszíteni! -csapkodta az asztalt nevetés közben.- Hova fér el ennyi?
-Lehet a vendégek nyakába is akasztanak, meg a karjaikra. -indult be a gyermeki fantáziám.
-Tényleg! Hívassuk meg magunkat!
-Mi?? -emeltem fel a tekintetem a mellettem ülő shinigamira.

Tárgy: Re: Társalgó Kedd Júl. 21, 2009 4:52 am

¤¤¤ // PáR pErCeS pIhEnŐ éS pLeTyKaParTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Szavak nélkül is érkezett a hatalmas megkönnyebbülés, hogy másról fog szólni a további találkozó. Ezen persze mint minden rosszmájú nőszemély én is el kezdtem kuncogni, de iparkodtam minél hamarabb befejezni. Elvégre nem az volt a célom, hogy az egyik cikis helyzetből a másikba kergessem. Szóval fogtam is a kupacon és kettőnk elé tolva estem heves gondolkodásba mi minden is van nálam és melyikőnknek mit kéne néznie. Azért útközben még néha rásandítottam. Eszem ágában sem volt rátukmálni, mivel meg ismertem, hogy nem lenne szíve egy ilyen kitörésem után valami másra hivatkozni jobbnak láttam, ha megpróbálom kideríteni a mimikájából mi a helyzet. Úgy festett a harci állapot tényleg ráér, így nyugodt szívvel pakolgattam a hivatalos lapokat. Végül pedig eltűntem nyakig a kérelemben, hiszen az ilyen fajta szöveghez maximális odafigyelés kellett, hála a rengeteg szakszónak és kifejezésnek.
Viszont már az első mondat után meglepődtem mennyire konyhanyelven lett megírva a többi papírhoz képest. Mindenesetre nem ítélkezhettem csak ennyi miatt, így folytattam tovább az olvasást. Újabb pár sor elhagyása után azonban egyre jobban környékezett a nevetés és, hát nem is bírtam sokáig. Szegény Kuroci hatalmas pislogás közepette figyelte a röhögőgörcsömet én pedig csápoláson kívül az ég egy adta világon nem bírtam mást tenni. Akkora romba döntő partit akartak szervezni, hogy kezdett az a benyomásom lenni a pár száz helyett pár ezren fognak itt rázni a diszkógömb alatt. Miután csillapodott a rohamom megosztottam az egyre kérdőbben néző tisztemmel a tényeket, amiből persze további mulatás tárgya keletkezett.
-Tényleg! Hívassuk meg magunkat!- támadt bennem hirtelen felindulásból a lángelmés ötlet. Kettőnk közül ez a frenetikus terv csak nekem nyerte el a tetszésemet, de sose zavartattam magam ilyen kis fennakadásokkal.
-Pontosan, ahogy mondtam!-
-Na, de...ismerünk egyáltalán valakit?-
-Minek? Egy kis engedély-mellékzönge!-kacsintottam rá, amire csak egy zavart mosolyféleség érkezett.
-Nem lesz ebből bajunk?-
-Ugyaaaan!-karoltam át a még mindig feszengő tisztem és kezdtem el tántoríthatatlan átéléssel mesélni micsoda csodálatos bulink lesz, tök ingyen. Végül annyira belejöttünk, hogy mindenféle történettel kezdtük el fárasztani egymást. A járókeretes rally-tól kezdődően a részges karate bemutatón át a galambok köpködéséig mindenféle marhaság felmerült, amikre még józanul is bele lehetett rángatni. Részegen meg egyenesen haldokoltam volna, ha nem valósítjuk meg valamelyiket. A sztorizások kimerültét követően rábiggyesztettem az engedély pecsétet a hivatalos dokumentumra aztán nyújtózkodva indultunk neki felmérni a terepet.
-Szerinted ennyien elférnek itt?-
-Ha egymás hegyére hátára pakoljuk őket, simán!- fogtam meg a centi végét és loholtam át a terem másik végébe, majd ordítottam az ujjamnál dekkoló számot. Visszaloholva Kuroci mellé helyesbítettem ez előbbi poénos kijelentésem. -Miután kész a lemérés és egyéb dolog odabiggyesztem a maximális létszámot, aztán úgy intézik el, ahogy tanulták!- nyújtottam ki a nyelvem és lódultam neki még egyszer a mérőszalaggal.
-Így lesz a legtisztább! Most komolyan el akarsz menni?-véste fel a frissen kapott számot, miközben eltettem az immár felesleges cuccot és körbe-körbe pillantgatva tanakodtam mivel folytassuk.
-Még szép! Nem akarsz jönni?-
-Nem, nem erről van szó!-
-Hanem?-kérdeztem vissza csúnya cukrosnéni módjára és bandukoltam arrébb. -Közben essünk neki a székeknek és asztaloknak, hogy mindegyik egyben van e, okés?-adtam le a forródrótot, miközben türelmetlenül vártam a másik válaszát.

Tárgy: Re: Társalgó Szer. Júl. 22, 2009 3:26 am

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

Kezdtem feloldódni Hana társaságában, és jobbnál jobb ötletek jutottak eszünkbe a bulit illetően. Bár arról fogalmam sem volt, honnan fogunk galambot és járókeretet szerezni, de úgy vélem, ez lenne a legkisebb problémánk.
A fantasztikus ötletek közben azért dolgoztunk is, átvágtattunk a teremen és hozzáláttunk az állapot-felméréshez. Hana futkorászott, én pedig szorgosan pásztáztam a lapon lévő méreteket, hogy minden stimmel-e, és az új adatot is felírtam rá.
-Csak nem tudom, mennyire látnának szívesen minket egy ilyen buliban.
-Áh, biztosan nem harapnák le a fejünket. -vette fel az egyik széket, hogy megvizsgálja.- Na meg ha nem lesz olyan hiperszuper, lelépünk!
-Nem is tudom.. Lehet tényleg nem lenne belőle gond. -battyogtam én is a másik sor asztalhoz, és munkához láttam.
-Akkor megyünk, el van intézve! -mosolygott, és szinte repült a berendezési tárgyak közt.
-O-oké...
~Na nincs visszaút. Lehet tényleg jól fog jönni egy kis kikapcsolódás. Végül is régen voltunk már hivatalosak valamilyen eseményre, itt az ideje szétnézni egy kicsit.
-Ezen a soron minden rendben, és nálad?
-Eddig minden megvan, semmi lábhiány vagy lyuk az asztalon.
-Lyuk? Mégis hogy a fenébe lenne rajta lyuk? -ért oda mellém, és rátenyerelt az asztallapra.
-Hidd el, egy-egy jó buliban megeshet, hogy vagy egy téglával, vagy egy másik személlyel betörnek dolgokat, miért lenne kivétel egy asztal?
-Miket nem tudsz... Csak nem tapasztalat? -vonogatta a szemöldökét.
-Mondhatjuk, hogy az, de én csak szemtanú voltam, nem elkövető.
-Nem is feltételeztem rólad, hogy ilyeneket művelsz. Bár még részegen nem láttalak!
-Remélhetőleg nem is fogsz. -kuncogtam, miközben végeztem a vizsgálódással.- Na ezzel készen lennénk.
-Akkor már csak a falat és a padlót kell átnézni. Melyiket kéred?
-A padló tökéletes lesz. -indultam el az egyik sarokhoz, majd négyzetméterenként átnéztem a parkettát.- A fiúkat is akarod vinni a buliba?

Tárgy: Re: Társalgó Szomb. Júl. 25, 2009 11:39 pm

¤¤¤ // PáR pErCeS pIhEnŐ éS pLeTyKaParTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Szorgosan vizsgálgattuk a felhozatalt, már amennyire volt kedvem alaposan nézelődni. Úgyis azt súgta sanda gyanúm semmi sem fog ilyen állapotban visszakerülni a tulajdonunkba. Na, de a buli ezért buli! Ha végig féltenék a berendezést a végén még levegőt is csak engedéllyel lehetne venni, akkor meg szórakozás kilőve. Mit ne mondjak pocsék mulatság lenne. "El se jönnék!" Buktam fel látványosan egy kijjebb húzott székben. Szerencsémre fél úton meg tudtam támaszkodni az asztalban. Kínos lett volna egy púppal a fejemen megjelenni az ingyen bulin, amire ádáz módon meghívattam magunkat. Bele is telt jó pár percbe mire eléggé sikeredett az igenre puhítani drága barátnőmet. Mindig is ő képviselte az észt kettőnk közül. Most is dolgozott nála a logika, ne meg a lelkiismerete, hogy könnyed zsarolással nem szép ilyesmit elérni. Én viszont már partizni akartam és ettől senki sem tántoríthatott el! Kivéve egy kétajtós szekrény méretével megáldott kidobóembert, remélem az nem lesz! Na meg a belső hang azt karattyolta, hogy Kuroci-ra is ráfér egy kis boogie! Bár a mesélt történeteit hallgatva úgy állt a helyzet, ő még többet csörgött ilyen összejöveteleken mint én. Na jó, én lehet nem emlékszem rájuk. Amennyit ittam régebben az is csoda volt, ha tudtam hol fekszem és kinek a ruháját nyálaztam összes kómálás közben.
Az ülőhelyek kivégzésével a nagyján már túl is estünk. Cuppantam is rá a falakra. Kagylózhattam pletykás néniként, hogy kiderítsem mit művelnek odaát. El is kezdtem röhögni, amikor meghallottam odaátról szövegelést. Egyedül nálam fordulhat elő, hogy amire gondolok az meg is történik velem.
- Te! Kuroci!-
- Hümm?-
- Milyen helység van erről?-böktem határozottan magam mellé.
- Jót kérdeztél! Te vagy itt régebb óta vagy én?- sértődött nyelvnyújtás felőlem válasz gyanánt. Aztán még hallgatóztam magamnak egy kicsit, hogy rájöjjek kik fecsegnek és miről. Közben segítőtársam szép lassan közeledett felém és arra kaptam észbe, hogy közvetlen a fülemnél szólal meg.
- A másik kérdésemre még nem válaszoltál!-
- ÚRISTEN! - ugrottam hatalmasat szinte sikítva. Belém állították a félszt, nem is kicsit. Rosszabbul éltem át ezt a helyzetet, mintha egy őrült gyilkos támadott volna be konyhakéssel.
-Jaaaj, ne haraguuuudj, Hanaaaa!-
-Sehhemmmiiii! Csak öregszem! - sóhajtoztam nagyokat az orrom előtt csapkova. Aztán elkezdtem elemezni milyen kérdésről is faggatózik a másik. Előrébb nem igazán jutottam és az értetlen fejemből azonnal le is esett drága tisztemnek mennyire nem vagyok képben.
-Azt kérdeztem, hogy a mulatozásra visszük e a srácokat!-
-Jaaaaaah! Hááát...-komolyodtam el egy kicsit.-Szerintem His-nek se ideje, se kedve nem lenne...TUDOD MIT! Tartsunk csajos estét!-böktem oldalba sűrűn kacsintgatva.

Tárgy: Re: Társalgó Hétf. Júl. 27, 2009 12:46 am

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

Mikor nem kaptam választ, felpillantottam az éppen hallgatózó társamra.
~Kis kíváncsi... -mosolyogtam magamnak, majd visszatértem a feladatomhoz.
Idő közben elkalandoztak a gondolataim, amiből Hana érdekes kérdése rázott fel. Miután arra következtettem, hogy valami érdekes dolog folyhat a szomszédban, barátném felé közeledtem. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire megijed tőlem, hiszen abszolút nem lopózva sétáltam oda hozzá. Persze még most is kellett egy kis segítség, hogy végre tudja, miről is faggatóztam úgy 10 perccel ezelőtt.
-Csajos este? Nem is rossz ötlet. -kacsintottam vissza rá.- Azért csak szólunk majd nekik, hogy ne keressenek.
-Persze, én is így gondoltam! Remélem oltári buli lesz! -kezdett halkan tapsikolni magának.
-Na igen, de ha mi itt vagyunk, már csak jó buli lehet. -gondoltam vissza a régebbi partikra, ahol együtt vettünk részt.
Egyből kitört belőlem a nevetés, de meglátva Hana kicsit értetlen fejét, elmondtam, miért is lett hirtelen ilyen jó kedvem.
-Na igen, azok a régi bulik... meg amennyire emlékszem belőlük! -zendített rá ő is a nevetésre, majd mikor kissé lecsillapodott visszatette a fülét a falhoz.
-Mi ilyen érdekes odaát?

Tárgy: Re: Társalgó Pént. Júl. 31, 2009 10:09 pm

¤¤¤ // PáR pErCeS pIhEnŐ éS pLeTyKaParTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Frász keltése után szépen kilyukadtunk a közös bulik elemezésénél. Igaz, ami igaz azokon aztán mindig történt valami esti mesébe illő történet, persze nem tizenkét éven aluliaknak! Különös és furcsa volt visszagondolni mennyi eszetlenséget vállaltunk már be. Őszintén szólva kicsit fájt is a szívem, mert hiányozni kezdtek ezek a csoportos őrületek. Viszont mostanában már mindenkinek megvan a maga dolga és szinte lehetetlenség lenne a züllött bandát egy helyre terelni. A két tizenharmadik osztagos szerelmes folyton egymással van elfoglalva, a reflektorlámpás Ikkaku felszívódott, Renji ki se lát a munkából, hogy kapitány lett, a párja pedig egyedül szomorkodik hetven kötegnyi papírmunka felett. Rólam már nem is beszélve! Egyszerűen nincs időm a munka-otthon kombináció között. Talán így a jobb! Valamikor be kellett nőnie a fejünk lágyának!
Hatalmas visszaemlékezésünk és nevetésünk végén szépen visszanavigáltam füleimet a falra. Szörnyen kíváncsi voltam mégis mi a téma, mert amik eddig átjöttek, azok igazi vicces sztorival kecsegtettek. A nagy koncentrálásom közben azért Kuroci kérdése is átjött. Szorgosan inteni kezdtem neki, hogy jöjjön mellém és győződjön meg maga, de úgy tűnt nem adok elég egyértelmű jeleket. Egy sóhajt követően vállon ragadtam és odahúztam magam mellé.
-Mehe! Hallgasd csak! Szerintem nagyon izgi! Valami dráma lesz ebből...-
-Szép dolog a magánéletüket kifülelni?-
-ööööhm....NEM! De miért itt teszik? Így jártak!- gonoszkodtam erőteljesen és tapasztottam az eddigi helyére a hallójáratomat, amihez kisebb hezitálás után tisztecském is csatlakozott. Kisebb hallgatás és kuncogás volt a soros még jó néhány percig, aztán Kuroci megunta a dolgot és tovább haladt a falvizsgálattal.
-Igazad van...ellaposodott a dolog...-lógattam le csalódottan a fejem, de pár pillanattal később már a szomszédos falhoz ugráltam. Útközben a másik bosszantásáról sem felejtkeztem el! Amikor mellé értem megkocogtattam a fejét és jót virultam a sértődött arckifejezésén. Ez annyira sikeres lett, hogy nem figyeltem a szokottnál távolabb húzott székre és felestem az asztalra. Kisebb nyöszörgés után elégedetten terültem ki rajta.
-Höhö! Ez tök kényelmes,csak ne sajogna a derekam...-
-Jól vagy?-rohantak oda mellé, olyan kétségbeesetten, hogy azt hittem már a mentők is úton vannak. Egy vigyor után felkanalaztam magam és orron pöcköltem Kuroci-t.
-Naná! Rossz pénz nem vész el...vagy hogy van ez...- támadtak újabb fogalmazási problémáim, de legalább a beosztottam jót mosolygott rajtam.

Tárgy: Re: Társalgó Vas. Aug. 02, 2009 5:40 am

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

Kicsit elhúztam a számat, mikor intett, hogy én is tapadjak a falra, hiszen én sem örülnék neki, ha valaki kihallgatna. Hana nem várta meg a döntésem, maga mellé rántott, így "muszáj" volt fülelnem. Azért cinkostársam tudtára adtam, mennyire nem szép dolog, de miután nem sok érdekfeszítőt hallottam, el is ment a maradék kedvem is a kémkedéstől.
Hana kissé csalódott volt a hangja, de miközben én ismét a földet kémleltem, lábdobogást hallottam, majd egy ujjat éreztem a fejemen. Mindig is utáltam, ha piszkálják, így kissé morcos arccal néztem Hanára, akinek a szokásos hatalmas vigyor volt a reakciója. Visszatértem a parkettához, de ismét megzavart valami: egy nagy csattanás. Hirtelen felkaptam a fejem: ekkor vettem észre az éppen asztalon nyöszörgő Hanát. Gyorsan felpattantam és aggódó szemekkel kutattam nagyobb sérülés után. Miután orron pöckölt, minden aggodalmam elszállt. Teljesen jól van, ha már kötözködik velem.
-Pontosan így van. -mosolyogtam, majd kezet nyújtottam, hogy lesegítsem.
-Jajj, szegény derekam! Lehet tényleg járókerettel megyek majd a buliba! -simogatta a sajgó testrészt, miközben lassan leért a lába a földre.
-Úgyis kell a rallyhoz, nem?
-Ehh.. nem úgy gondoltam, hogy saját használattal viszem! -húzta ki magát, hátha kissé enyhül a fájdalom.
-Sejtettem, bocsi. -hátat fordítottam és visszatérdeltem a padlóra.
-Nah, Kuroci, semmi baaaj! -nyomott egy barackot a fejemre.- Na folytassuk a munkát, nem szeretném itt tölteni az éjszakát.

Tárgy: Re: Társalgó Szer. Aug. 12, 2009 11:57 pm

¤¤¤ // PáR pErCeS pIhEnŐ éS pLeTyKaParTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Miután visszatessékeltem a rendes kerékvágásba a rosszalkodó derekam ráhajoltam újra a falakra és kopogtatós örültként haladtam össze-vissza. Ha most nem tökéletesedett a hallásom vagy a házmesteri képességem, akkor soha! Bár amekkora szerencsétlen tudok lenni, előbb dönteném romba a házakat egy könnyed és kellően balul elsült mozdulatom után. Ki is rázott a hideg jobban belegondolva ebbe az eshetőségbe. Valahogy még nem akartam utcára pakoltatni a kicsi családom.
Egészen jól elszórakoztam a munkával összekötött képzelgéssel, amikor újra neszeket kezdtem hallani. Most kivételesen nem akartam kideríteni mi a társalgás témája, de miután olyasmi került a terítékre, ami jelentősen érintett dagadó fejjel tűrtem fel az ingujjam. Ki sem várva a "kellemes" trécselés végét trappoltam az ajtóhoz, amin díjbirkózó módjára rontottam ki. Természetesen Kuroci rohant szinte rögtön, amikor látta a dühös énem jeleit, bár nem igazán volt képben mi a problémám. Nem is faggatózott csak kísért aggódó tekintettel és B tervként várakozott, hogy elrángasson ha nagyon csúnyán megtépem a két cserfes cicababát.
Végül is nem kellett közbelépnie. Én pedig némi elégtételt kapva távozhattam és szedhettem vissza a rábízott rangjelzésem na meg katana-im. Síri csendben értünk be a társalgóba, szinte még a tücskök ciripelését is lehetett hallani. A menet vége az egyik székes asztalnál ért véget, ahová levágtam Akai-t és Kini-t. Nagyokat szuszogva igazgattam meg a kinézetem, miközben lesápadt tisztem próbálkozott megszólalni.
-Neked nem esett bajod?-hatalmasat fújtatva fordultam meg és vágtam be szánom bánom fejet. Egyetlen mázli az életemben, hogy gyorsan dühöbe gurulok,de még hamarabb ki is kecmergek belőle.
-Nem. Semmi gond! Bár annak a felfújt mellű csitrinek jó hegyes álla volt! Mint valami háromszög...Lehet matematikus az apja?-
-Jaj, Hana!-mosolyodott el kelletlenül, amitől nekem is leesett egy kisebb Európa a szívemről.
-Ne haragudj! Kicsit...nagyon mérges lettem!-
-Ugyan! Csak a frászt hoztad rám...-
-Hopszi!-nevettem el magam kínosan és átölelve caplattam vissza a terem közepe felé, majd feltettem a nagy kérdést. Ideje volt kicsit terelni az eseményeket jobb vizek felé.-Hol is jártál?-
-Ennél azért jóval beljebb jutottam!-
-Ohóóó! Elnézést!-lépegettem aprókat előrébb kötözködés gyanánt. Jött is rá hamarosan a sértődött oldalba bökés, na meg a felszabadultabb vigyorgás is. A vége felé még összekötöttük egy-egy lábunkat is és úgy bukdácsoltunk menetirányban. Ráadásul nehezített volt a pálya, mert akadtak kósza székek és asztalok előttünk.

Tárgy: Re: Társalgó Szer. Aug. 19, 2009 9:06 pm

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

El sem tudtam képzelni, mi ütött belé, mikor fogta magát és kirobogott az ajtón. Szerencsére semmi komolyabb baj nem történt, pedig eléggé megijedtem, hogy olyasmit tesz, ami miatt majd teljes erőbedobással kell elrángatnom a helyszínről.
Kissé megnyugodtam, mikor visszaértünk a társalgóba, hiszen így már nem kellett vigyázni a megvadult indulataira. Azért kíváncsi lettem volna, mi váltotta ki belőle ezt a gyors reakciót.
Párosan még nehezebb lépkedni, mint az ki is derült a következő percekben, mikor nekiláttunk a terep további szemléléséhez. Nem is gondolná az ember, mennyire zavaró lehet néhány berendezési tárgy is ilyenkor. Az egyik székben majdnem hasra estem, de szerencsére Hana elég gyorsan utánam kapott.
-Hohó, te is hadirokkant címre pályázol? Na azt már nem! -nyújtotta rám a nyelvét.
-Áh, kitaláltad! Pedig annyira szerettem volna egy kék foltot a bal térdemre. -kuncogtam, miközben végre elértük a helyet, ameddig eljutottam a vizsgálódással.- Na itt stop! Azt hiszem, itt jártam.
-Csak hiszed? Nem volt túl meggyőző...
-Hm... Majd legközelebb számolok, mielőtt kirohanok utánad.
-Eh.. inkább befogom. -engedett el, és a fal felé baktatott.
-Hanaaa! -próbáltam utána kapni, de az egyik szék persze megint útban volt, és most sikerült is elvágódnom. Nagy csattanással értem földet, amit szerintem az egész osztagban lehetett hallani.

Tárgy: Re: Társalgó Hétf. Aug. 24, 2009 3:51 am

¤¤¤ // PáR pErCeS pIhEnŐ éS pLeTyKaParTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Remekül eljátszadoztunk az esésmentes lépegetés teljesítésével. Legalábbis én nagyon élveztem ahogy szerencsétlenkedtünk pisis kölykök módjára. Úgyis rajtam szokott lenni a gyereknap elég gyakran. Ki kell használni teljes mértékig, meg picivel jobban is ezeket az alkalmakat. Csillogtak is a szemeim és legyezgettem a termet veszett mód a praclijaimmal. Egyszer kétszer még örömteli hangeffektek is elhagyták a számat. Már csak a lelkesedés hiányzott a másik fél részéről. Valahogy ő kevésbé virult. Igaz én roppant ragyogó szemekkel tudom levillantani a csillagokat az efféle ramazulik közepette, szóval lehet nem magamhoz kéne mérnem Kuroci-t, de akkor is hibázott valami. Megint ott tartottam, hogy szavakból mondatot formáljak, amikor kevéske papírvágókés híján majd nem előre zakózott. Ritka alkalmakkor, de megesik, hogy működnek a reflexeim, így macskanőciként bementettem drága tisztemet a parketta lekoccolásától. Utána meg bőszen törölgettem lefelé a hirtelen mozdulat kiváltotta izzadtságcseppeket. Persze a lehető legfeltűnésmentesebben. Ez kisebb nagyobb sikerrel teljesítve is lett. Majd rövid beszélgetést követően a sértődöttet alakítva elbattyogtam. Gondoltam féltávnál bepucsítok vagy grimaszolok két sort, de Kuroci előadása látványosabbra sikerült. Vágott egy gyönyörűséges hasast, aminek már a képe is fájt.
-Jahaaaaj...-araszoltam közelebb világvége arcot vágva. -Mond, hogy egy részletben vagy még!-hajoltam le elé sűrűn pislogva. Meghallva a szuszogását sóhajtottam is hatalmasat és rögtön nyújtottam is a kezemet.
-Ahazt...hiszem...-kászálódott fel, de csak a legközelebbi székig. Rávetődve az ülőalkalmatosságra nyöszörgött még pár sort. Közben én aggodalmasan figyelgettem felkészülve az esetleges negyedik osztagig rohanásra vagy géztekergetésre. Úgy voltam vele mondja ha rájött milyen nap van, mi történt és melyik része fáj aztán vezényel. Addig meg maradt a körömrágcsálás.
-Mit hozzak? Mit kérsz? Mit csináljak? Hogy csináljam? -zendítettem rá faggatózni hosszas hallgatás és teljes manikűrözést követően, mert már nem bírtam tovább az idegtépő várakozást.

Tárgy: Re: Társalgó Csüt. Aug. 27, 2009 11:25 pm

//Pár perc pihenő és pletykaparti Hanával//

Olyan érzésem volt, mintha átment volna rajtam egy tank, bár fogalmam sem volt, az milyen. A térdem és a csípőm fájt, na meg a könyökömet is bevertem felkászálódás közben az egyik asztal lábába. Hadirokkant.. talán ez a legmegfelelőbb szó, ami most illett rám, azt leszámítva, hogy egy szimpla terepszemle áldozata lettem.
Hana aggódó tekintetét látva próbáltam elrejteni az eddig arcomra kiülő fájdalmat, és valami kevésbé idegőrlő hangon válaszolni a feltett kérdésekre.
-Nincs szükségem semmire, túlélem. Csak egy kis pihenés kell, és máris jobban leszek. -erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Biztos vagy benne? Ne vigyelek át a gyengélkedőbe?
-Jaj, dehogy is, ennyire nem komoly! Pár horzsolás csak. A bulira tutira rendbe jövök, hidd el!
-Oké... -méregetett még mindig aggódó szemekkel.- Te itt maradsz, amíg én befejezem a munkát. Aztán segítek elmenni a szobádig. Ja, és nincs ellenvetés, a főnököd vagyok! -emelte az ujját az arcom elé, és egy kacsintást követően már szlalomozott is az asztalok közt.
-Értettem, asszonyom! -engedtem le a kezeimet magam mellé, és egy hatalmasat szusszantottam.
-Minden rendben? -rögtön mellettem termett, és újra vizsgálgatni kezdett a szemével.
-Pe-persze, ne aggódj már ennyit! Én készítelek fel arra, hogy mi vár rád, amikor majd Hitomi nagyobb lesz, és kisebb-nagyobb sérüléseket szerez.
-Jézusom, tényleg! Nem lesz körmöm, mire az a lány felnő! -kerekedtek el a szemei.
-Lehet nem kellett volna felhoznom... -kezdtem el piszkálgatni a kimonom szélét.
-De, nagyon jól tetted, így legalább lelkileg egy kissé fel tudok majd készülni. Na meg arra is, hogy milyen sebességgel száguldjak vele a 4. osztaghoz, ha esetleg szükség lesz rá!
-Ilyenekre ne is gondolj! Nem lesz komoly sérülése, hidd el. Tud vigyázni magára!
-Remélem igazad van... Megyek inkább, tényleg befejezem ezt, mert sosem érek haza!
-Rendben. Közben azért mesélhetsz a kicsiről!

Tárgy: Re: Társalgó Hétf. Aug. 31, 2009 4:20 am

¤¤¤ // PáR pErCeS pIhEnŐ éS pLeTyKaParTi KuRoVaL \\ ¤¤¤

Szorgos nővérkeként vizsgálódtam szigorúan csak szemmel. Még a végén valaki félreértené, hogy itt fogdosom szerencsétlen tisztemet. Efféle kínos téma miatt pedig inkább nem látogatnám Ken bátyót az első osztagnál. Na, meg ha szó nélkül pakolászom a mancsomat a végén még egy kiadós elhalálozást is ráhoznék Kuroci-ra, vagy szegénykém levágódna a biztonságot nyújtó helyéről és még jobban összetörné magát. Tolókocsis gipszmúmiát ha választhatok inkább nem gyártanék belőle, főleg nem teljes mértékig feleslegesen. Bár akkor hatalmasakat száguldozhatnánk a folyosókon. Úgyis akkora kanyargós labirintus szeretett osztagunk, hogy órákig ellennénk. Na jó! Ezt valószínűleg megint csak én élvezném. Nem is, biztos, hogy csak én. Lassan le kéne szoknom az önző ötleteimről, de úgy fest sosem akarok felnőni. Maradok az oviban játszani a pöttömökkel teljes kimerülésig!
Visszakanyarodva az ápolási kísérleteimhez végelegesen elbuktam. Nem kértek belőle! Lehet csak én láttam ennyire vészesnek ezt az esést és valójában közel sem ilyen rémisztő eredményekkel járt. Mindenesetre még párszor rásandítok a nőszemélyre! Nehogy itten az átverésemmel próbálkozzon! Ne kímélgesse az idegszálaimat! Úgyis aggódni fogok, ha tetszik neki, ha nem! Az utóbbi időben úgyis edzenek rendesen. Bele se merek gondolni mennyit fogok őszülni néhány év alatt, miközben normál esetben még ráncnak se kéne az arcomra költöznie. Csodálatosan fogok festeni! Egy protkós nagymami örökmozgó lurkóval. Ennek ellenére azért szívesen húztam elő a memóriatáram Kuroci kérését hallva. A rémképeim ellenére nagyon szerettem a picurka, ennivaló, órákig becézgetném,de inkább megkímélem a post olvasókat lányomról. El is szoktam csodálkozni mennyit nőtt és fejlődött ennyire rövidke idő alatt. Tényleg borzasztóan igaz 'az idő gyorsan elszáll'. Mire észbe kapok Hitomi már a sokadig szerelméről fog áradozni és buliról bulira megy. "Jesszus! Remélem nem lesz olyan mint én! Amennyit vedeltem régebben..." Csaptam homlokon magam az egyik kockáról a másikra landolva. A kuncogást hallva mögöttem látványosan zakózott a kedvszintem kínos fokozatba, amiről a csepp legurulta is árulkodott.
-Mit szeretnél tudni őnagyságáról?- fordultam hátra büszke vigyorral a képemen. Utálni fog pár óra múlva Kuroci, mivel addig simán fogom fárasztani a történeteimmel. Így járt! Voodoo baba és egyéb átokszóráshoz szükséges ketyere az ajtó mellett található.
-Bármit! Igazából teljesen mindegy, csak jó lenne már felőle hallani!-
-Jaaaj, régen láttad! Naaaah! Valamelyik nap akkor behozom és lefárasztatlak vele!-támadta meg a fejem az a bizonyos lámpácska. Utána viszont kitértem a gondolkozásra, hiszen még tartoztam egy meséléssel. Bőséges volt a választék. Azt se tudtam melyiket vegyem elő. Tudom, tudom a lényegesebb információt tartalmazóakkal kéne kezdeni.
-Egy gyors összefoglaló, aztán szólj mire térjek ki! A bölcsiben kikészít mindenkit. A szülőktől a gyereken át a takarítónőig senkit sem kímél. Ráadásul már most túl van töltve lélekenergiával. Képes ilyen kicsi gömböket is lövöldözni.-magyaráztam szorgosan mutogatva.- Szóval gondolhatod mennyit ülünk bent a problémák miatt! De nem baaj! Én nem bánom, hogy ilyen sajtkukac. Bár néha kész művészet elkapni... Aztán! Már pár szót ki tud mondani. A nem például profin megy neki, de csak akkor szólal meg, ha valamit nagyon szeretne vagy nincs az ínyére. A legédesebb pedig akkor tud lenni, amikor elkiáltja magát, hogy 'Ajpaaa!', utána meg kotor ezerrel, hogy letámadja a célszemélyt. Jaj, a járás még nehézkesen megy. Viszont az örök kedvenc, amikor ráállítod a lábfejedre és úgy sétáltatod.-szusszanok hatalmasat, miután egy levegővétellel elhadartam ennyi mindent. Némileg arrébb menetelve fordulok hátra.
-Akad valami, amit még szeretnél hallani?-vigyorogtam a földön ugrálva. Elvégre rendesen le kell tesztelni a tartósságot.