Gyakorlóterep

Tárgy: Re: Gyakorlóterep Csüt. Jan. 10, 2013 6:45 am

[Lelkes lélekedzés]

Fel sem tűnt, hogy mindig volt időm koncentrálni, és nem volt egy brutálisabb megszakító támadás sem. Már kezdtem kiürülni és csak a harcnak adtam át magamat. Nem gondoltam többet rá, hogy kivel is állok szemben, hogy miért is az ellenfelem, csak arra, hogy le kell győznöm, és jóval erősebb. Így maradt az a kis egérút, ami eredetileg az én csapdába ejtésemre szolgálhatott. Úgy tűnik másképp látja a technikámat, mint amire szolgál. Ez kapóra jön, hogy óvatosabb lett. Talán egyszer még kiderül, hogy támadásként is lehet használni. A fél mozdulataimmal semmit sem értem el, bár nem mintha a rendes támadásaim eddig valami eredményt mutattak volna fel. Viszonylag hamar sikerült a széléhez terelni a harcunkat, talán nem is törődött vele. Ám akkora szerencsém nem volt, hogy bele is tudjam terelni. Még mindig könnyedén kerülgette az amúgy sem túl merész támadásaimat, mikor már kezdett helyrejönni a kezem. Még nem volt biztos, de már érezhetően javult. Egyelőre, hogy mozgatni tudtam is jó jel, még ha komoly ütést nem is várhatok egyelőre tőle. Mondjuk eddig is jól jött, hogy legalább nem volt útban, még ha használhatatlan is volt. Ekkor következik be az amire egyáltalán nem számítottam. Látok egy nyitott pontot. Megfordult a fejemben, hogy csapda, de az, hogy az egyetlen esélyem az egész harc alatt egy tiszta találatra most jött el túl nagy csábítás volt. A lendület vitt magával észre se vettem, mikor a terveim szerint a második technikát próbáltam létrehozni. Alacsonyan magam előtt a két tenyerem egymás felé fordult, s a felhalmozott feszültség a két kesztyűből materializálódott egy gömbvillám formájában. Bal kezem nem késlekedett ezt a tömény elektromosságot célba vinni a jobb helyett is.
-Abunai Bōru Shiai!
Kiáltottam a technika nevét, mely mélyen belülről fakadt. Emlékszem, említették, hogy a technika nevének ismeretében nagyobb erőt is birtokba vehetünk. Talán ez lehetett Raimei bónusz ajándéka, melyet ugyan felróni a listára nem akart. Halványan elmosolyodtam a tényen, hogy sikerült, megcsináltam és nem sültem fel vele. Ahogy egyre közelebb került a gömb ellenfelemhez a szememben meggyulladt a remény fénye, hogy most végre betalálok. A gömb szépen haladt, ám mintha felgyűrődött volna valamin. Éreztem, ahogy a támadásom egy pillanatra megakad, majd mintha a kezemben robbant volna fel a technika. Aztán ellenségem megindul a fal felé. Nyertem. Ám a jelenet ami lejátszódik előttem teljesen lesokkol. ~E..ez így nem ér! E-ez csalás! Végem van.~ Ráadás még csak meg sem karcoltam. Ugyan a ruha eléggé megjárta a poklot, de ami alatta van már egyáltalán nem. A cigis mondatára tágra nyílt szemekkel lesek, aztán a magyarázásra már összeszedem magam annyira, hogy bólogatni tudjak. A vállveregetés után esett le az egész szituáció, és hogy én mennyire elragadtattam magam a végére. Mély meghajlással fordulok feléje.
- Köszönöm szépen a segítségét, és megfogadom a tanácsait.
Akkor egyenesedem fel, mikor már elment. Aztán a következő, hogy megnézem, hogy mégis milyen dobozt hajított el, s ezután azonnali lelépés, mielőtt valaki észrevenné, hogy kár keletkezett az edzőtéren. Hiába egy magas rangú emberrel edzettem, én még szépen megjárhatnám emiatt, így a gyorsabbikból kereket oldok, és megpattanok. Még hallom magam mögött valakinek a szitkozódását, és az elmaradhatatlan: „Megállj, te kis..!”- aztán már messze is járok. (//Másnap egy akadémiai tanulót, aki hasonlított Taki-ra alaposan megróttak.//) Hazafelé út közben megálltam egy helyen, ahol tudtam, hogy beszerezhetem a kellő terméket. Bár nem voltam olyan ostoba, hogy szemtől szembe álljak a próba elé. Ugyanis én igencsak kiskorúnak számítottam. Így egy ottani kocsmabútort, akarom mondani törzsvendéget kértem meg, hogy hozzon nekem két darabot belőle, és cserébe véletlen többet adok egy szaké árával. Ha találkoznék vele, akkor mindenképp vissza kell adnom. Nem szeretnék kínos helyzetbe kerülni, hogy vállalta a tanításomat, és még csak nem is kárpótlom. Hazaérve az első dolgom az volt, hogy rendbe szedjem magamat, utána pedig Raimei-vel akartam volna foglalkozni, de minő csoda, hogy ő nem épp velem. Bár ezek után többször fogom majd megpróbálni, hogy törődök vele, még ha fordítva fogja elsütni akkor is.

Köszönöm az edzést és a kitartást!

Tárgy: Re: Gyakorlóterep Szomb. Jan. 12, 2013 2:56 am

Heyho!

Nahát, nahát; de jó látni errefelé még ilyen eseteket! ^.^

Kanimari Taka: Hosszú út áll még ön előtt, bizonyára türelmetlen emiatt. De ne csüggedjen, hiszen amint látni nagyszerű mentorok veszik körbe. Tessék rájuk jól oda figyelni, mert ők megjártak már egy s mást. Yuusuke-san szerencsére kiemelte önt a lejtőből, ennek okán sikeresen elsajátított egy újabb felkínálkozó lehetőséget a zanpakutojával kapcsolatban. De az út még hosszú, s csiszolódniuk kell. Munkáját ezennel 500 LP-vel díjazom, csak így tovább! Smile

Sierashi Yuusuke: Nahát, nahát Yuusuke-san; bizonyára nosztalgikus érzések törhettek önre, mikor úgy döntött tanításra adja fejét! Akárcsak mikor a Hachibantai kapitánya volt; nem de bár? Viszont az ön képességei és életútja gyanánt ön is a legkiemelkedőbb mentorok közé tartozik. Egyedi, sajátos módszerei nagyban eltérnek a megszokott, klisé gyanús esetektől; ezért tanításai bizonyára nyomot hagynak mindazokban, kik öntől szeretnének tanulni. Csodálatos dolog, hogy képességei határán állva, mégsem szűkíti le olyannyira a kört, hogy csupán a Tenshijeivel foglalkozik. Ez bizony bizonyíték mindarra, hogy még mindig viseli shinigami múltját. Második tanítása nyomán 1000 LP- vel jutalmazom. Ha lehet, őrizze meg ezt a tulajdonságát! Neutral

Tárgy: Re: Gyakorlóterep Kedd Jan. 28, 2014 8:02 am

Az alkoholista kiképző és az aprócska tanítvány(ok)!

A jó öreg Lélektovábbképző akadémiát látogattam meg emlékezetfrissítés céljából, s boldogan jelenthetem a kétkedőimnek, eredményes volt a sok gyötrődés, hisz csak az itt tanultaknak köszönhetem, hogy ma még élek, annyi életveszélyes helyzet után is! No nem mintha, a démonmágián kívül bármi is jól ment volna, mégis tudomásom a többi téren is elegendőnek bizonyult az adott helyzetekben. Ugyanakkor a régi környezet hatására ismét elfogott a szorongás, amit egy-egy óra előtt éreztem, nem is említve azt a gyomorgörcsöt okozó irritációt, amit egy-egy rosszul sikerült próbálkozás okozott. Ahogy pedig észrevettem egy kifejezetten béna diákot ismét rám tört az a dolog, így hát, elkerülve, hogy kényelmetlen helyzetbe kerüljek, inkább tovább siettem.
Mivel igazából bármiféle cél nélkül érkeztem, így alig félórányi szemlélődés után indulni is készültem. Már-már a kapuknál jártam, amikor szaglószerveim jeleztek. Kifinomult érzékeim sört éreztek, alig néhányszáz méteres körzetben, én pedig a legközelebbi érzékelt lélekenergia felé indultam meg, amely alig több, mint kétszáz méterre volt tőlem, ahogy pedig látótávolságon belülre értek, tervezni kezdtem.
A sörbitorló egy aprócska kis kölyök! Meglep, hogy egy katonai intézményben találok efféle csöppöket, így, mivel nem bírtam elképzelni, olyan idióta szülőt, aki az ekkora termetű gyerekeit beadná ide, biztos voltam benne, hogy egy látogató elkóborló kölykeiről van szó! Apropó őrült szülők, az is elég nagy felelőtlenség, hogy egy ilyen korú fiúnál sör van, így már csak erkölcsből is el kell tulajdonítanom azt!
A legegyszerűbb az lenne, hogy egy egyszerű kidouval láthatatlanul kilopnám a kezéből az üveget. Ugyanakkor mégsem vitt rá a lélek, hogy tehetetlen taknyosokkal, ilyesmit műveljek, hogy később majd mardosson a lelkiismeretem! A leghelyesebb lenne, ha egyszerűen elkérném tőlük, ugyanakkor figyelembe véve, hogy efféle kincshez juthattak, biztos voltam benne, hogy ez nem lenne hasznos próbálkozás. Így végül egy köztes megoldást találtam.
Mikor elég közel értem, villámlépést használva hirtelen a srác közvetlen közelében teremtem, majd kikaptam a kezéből a csodás nedűt, utána pedig ugyanazon technikával néhány métert hátráltam.

- Tudom, hogy nehezen jutottatok hozzá, de ennek az oka, hogy a ti szervezetetek még nem készült fel efféle ingerekre! Ugyanakkor, hogy mégse tűnjek egy egyszerű tolvajnak, az italért cserébe, kérhettek tőlem valamit! De persze csak olyat, amit teljesíteni is tudok! – Reménykedve abban, hogy kérésük az lesz, vezessem vissza őket a szüleikhez, kortyoltam egyet a sörből, miközben válaszukat vártam.

Tárgy: Re: Gyakorlóterep Pént. Jan. 31, 2014 1:26 am

Almalé tolvaj mumus

Büszkén néztem a kezemben tartott, zöld üveget, amit az előbb nyertünk el Natsuval egy felnőtt Akadémista társunktól, aki azt hitte, hogy felül tudja múlni a Hitsugayákat. Pedig, Natsu szebben kidouzik, én meg jobban verekszem, mint ő, hai. Ráadásul, okosabbak is vagyunk, mert abban a felnőttalmalében fogadtunk vele, ami már amúgy is az övé volt. Hai.
Mindig kíváncsi voltam, milyen ízű a felnőtt almalé, mert sokan nagyon szeretik közülük, és nagyon jól érzik magukat, miután ittak, úgyhogy biztosan nagyon édes, mint a fagyi. És vicces, sípoló hangot ad, ahogy felnyitják, ami még egy pozitívum. Csak még azt kell eldönteni, hogy ki igyon először, mert nincs poharunk, és nem tudunk egyszerre inni belőle Natsuval. Hai.
Ha rossz az íze, akkor jobb lenne, ha én innék először, hogy Natsuchannak ne kelljen megkóstolnia, de mivel valószínű jó az íze, ezért megengedném, hogy ő kóstolja meg először. De nem tudom, hogy lenne jobb, mert a barackot például én kóstoltam meg először, mert azt hittem, rossz lesz, és finom volt, a karfiolt meg ő, és az fúj. Hai. Lehet, hogy ki kéne kőpapírhaiolni, de jobb, ha inkább megkérdem a tesómat, mert ő nagyon okos.
- Natsu-chan, ki igyon először, hai? - mielőtt eldöntöttük volna, valaki kirántotta az üveget a kezemből, de úgy tűnik, mégse mumus, hanem egy shinigami. Vagy legalábbis, külsőre shinigaminak tűnik, mert attól még simán lehet mumus is, főleg, hogy ellopta a nehezen megszerzett italunkat. Az első gondolatom, hogy bevetem ellene a Holy Castrationt, de azután meggondolom magam, mert túl gyors, és lehet el tudna futni. Pedig nem futhat el, mert lopott a jövőbeli tízedik osztagos kapitányoktól. Hai.
- Akkor taníts meg minket ilyen gyorsan futni, tolvaj-bácsi, hai. - mesteri terv, az biztos. Most megtanít minket olyan gyorsan futni, mint ő, aztán nem tud majd elfutni, és megkapja a büntetését, amiért lopott. Addigra meg fogja inni a felnőtt almalevet, de legalább megtanulunk gyorsan shunpozni. Ha meg mégsem tanít meg, akkor meg elmondjuk anyának, hogy ellopta az innivalónkat. Hai.
Belegondolva, ha jól megtanít, akkor lehet mégsem kéne megbüntizni, mert jön a vizsga, és kiválóra kéne teljesíteni a shunpo vizsgát, meg valamennyire jól a buta kidout is, hogy mi is egy év alatt tökéletes eredményekkel jöhessünk ki az Akadémiáról, mint annak idején Toushiro-sama. Persze, nekünk könnyebb dolgunk van, mert mi ketten vagyunk, de Toushiro-samának meg fehér volt a haja, úgyhogy egálban vagyunk. Hai.

Tárgy: Re: Gyakorlóterep Szer. Feb. 12, 2014 12:47 pm

Almalétolvaj mumus

Néhány felnőtt akadémista csak azért nézett le minket Nao~channal, mert gyerekek vagyunk! Holott nekünk kéne lenéznünk őket, hisz nekik felnőtt korukig tartott, míg eljutottak az iskoláig. Persze nem nézzük le őket, hisz Anyu és Apu azt tanították, hogy azt a mumusok szokták, szóval mi nem teszünk olyat. Bár akkor ez azt jelenti, hogy mumusok járnak az Akadémiára! Vagyis majdnem Mumusdémiára. Vagyis nagyon vigyáznunk kell magunkra hai! És mivel vigyáznunk kell magunkra, bele megyünk a fogadásba, hisz Apu azt mondta, hogy nem szabad ellenkezni, mert akkor az ellenfél rögvest kiszúr minket. Szóval fogadtunk, már csak az álcánk érdekébe is, de még így is mi nyertünk hai! Butus mumus felnőtt. Igaz is, a mumusok sosem nyerhetnek. Még akkor sem, ha ők is shinigaminak tanulnak. Ellenünk semmiképp nem nyerhetnek, hisz Anyu már megtanított minket a mumusűzésre, szóval semmi esélye se volt szegénynek. Vagyis nem nem szegénynek, mert a mumusok nem szegények! Tényleg veszélyesek a galádok, már majdnem elérte, hogy megsajnáljam. És amikor egy mumust megsajnálnak, olyankor lecsap, erre is megtanított Anyu. Nem szabad a mumusokat sajnálgatni.
Szó mi szó, elnyertük az almalevét! Mert egy mumus se maradhat talpon a Genki család előtt hai! Cool

De ekkor jött a gond. Ki igyon először. Sokat törtem a fejecskémet, és Nao~chan is, még a homlokát is ráncolta hozzá. Embarassed

Végül az eszembe jutott valami. Vagy Nao~chan eszébe, csak én mondtam ki? Ki tudja...
-Natsuki szerint töltsünk az üveg tetejébe is, és akkor egyszerre meg lehet kóstolni hai!
Mosolyogva, várakozás teljesen pislogtam Nao~chanra, hogy vajon mit fog szólni az ötlethez, mikor egy másik mumus egyszerűen megjelent mellettünk és ellopta Nao~chantól az üveget!
Erre már nem volt mit tenni. Egy halk szisszenéssel magamhoz hívtam Cicát, aki köztudott, hogy egy mumusűző cica, és amíg Naoki szóval tartotta az ismeretlen bácsit, mi a Cicával mögé igyekeztünk. Még hogy a mumus így kihasználja Nao~chant! Arrogáns

Ám Nao~chant se kell félteni! Az én legdrágább egyetlen öcsém, úgy döntött, hogy nem hagyja magát. Embarassed

És ha Naoki úgy dönt, akkor nincs mese. Addig-addig beszéltek, míg rá nem vette a mumus bácsit, hogy tanítsa meg nekünk a hirtelen megjelenős trükkjét hai! Cicát a nyakamba vettem, és úgy mentem Nao~chan mellé, hisz erre a trükkre én is kíváncsi voltam. Egyfelől a mumusok ellen kiváló fegyver. Apu mindig azt mondta, hogy a nagy harcosok képesek az ellenfelüket a saját taktikájával és fegyvereivel legyőzni. ... hai. Nem értettem még pontosan, hogy ez alatt mit is értett, de azt hiszem, akkor nagy harcos válhat belőlünk, ha megtanuljuk a mumusok trükkjeit, és amikor legközelebb jönnek, hogy ijesztgessenek, vagy keresztbe tegyenek, netalán el akarják lopni Nao~chant, már mi ijeszthetjük meg őket hai! 8)Apu tényleg nagyon okos... meg ügyes... hogy ezt így kifundálta hai! És nagyon erős is! Meg okos... hai! Embarassed

Tárgy: Re: Gyakorlóterep Szer. Márc. 12, 2014 9:55 am

Az alkoholista kiképző és az aprócska tanítvány(ok)!

Miután jogosan eltulajdonítottam a nemes nedűt, s elmondtam szentbeszédemet, fejben már azon agyaltam, hova tegyem a srácokat. Azonban miután már olyan szépen megkérnek majd rá, illő lenne nem lepasszolni őket, az első szembe jövő felnőttnek, bár úgyse ellenkezne senki sem, végül is, mégis csak rangomból adódóan felettük állok. Viszont, ha ekképp cselekednék, ez a kettő görcs még valami rossz pletykát terjeszt majd el rólam! Ugyanakkor, mint mindig rendkívül fontos tenni, vagyis inkább inni valóim vannak! Aztán végül győztek a bajbajutottak eme epikus küzdelemben, s már majdnem nyújtottam nekik a kezem, amikor érkezett a megrendítő kérés.
Nagyot kortyoltam italomba, aminek köszönhetően, rögtön a fele ki is ürült a sörnek, s miután kellemesen végigborzolta a torkomat, s ízlelőbimbóim, visszatértem az eseményekhez.
Egyértelműen rendkívül menő ez az eltűnök itt – feltűnök amott technika, aminek hála az enyhén tudatlan gyermeki elme számára elengedhetetlennek tűnik az élethez! Talán az én hibám, hogy eme éretlen apróságoknak ilyesféle technikával mutatkoztam be, ám ez elkerülhetetlen volt, hisz másképp nem tudtam volna megmenteni az italt!
Ekkorra már bántam korábbi szavaimat, mikor megígértem neki, hogy kérhetnek tőlem egy szívességet, s én azt teljesíteni fogom. Azonban ez már az a szint, amit nem tudok teljesíteni, a kérdés már csak, hogy bele törődnek ebbe a gyerekek.
- Jajj, kis butusok! – Sóhajtok fel halkan, s egy újabb rövid kortyot iszom a sörből, majd bíztatásképpen egy mosolyt engedek meg feléjük. – Ez nem olyan dolog, amit most megtaníthatok nektek! Majd egyszer, ha nagyobbak lesztek, s visszajöttök ide, felnőtt kíséret nélkül, s beiratkozok eme intézménybe, akkor megtanítják nektek, hogy mi a lélekenergia, s hogyan irányíthatjátok azt, utána pedig egyszer ezt a mozdulatot elsajátíthatjátok! – Még egyet húztam a sörből, s ahogy utána meglötyögtettem, sajnálkozva észleltem, hogy már csak egy fél kortyni maradt az alján. – Most viszont, inkább keressük meg a szüleiteket, hogy megnyugtathassuk őket, hogy rendben vagytok! – Egy újabb barátsággal teli mosoly, amivel arra próbálom biztatni őket, hogy ragadják meg feléjük nyújtott karom, s keressük meg a szüleiket!

Tárgy: Re: Gyakorlóterep Kedd Ápr. 15, 2014 1:13 am

Almalé tolvaj mumus

Igazából sejthető volt, hogy a tolvaj bácsi nem akarja betartani a szavát, a mumusok nem szeretnek igazat mondani. Persze, számítottam rá, hogy kifogást keres, de buta, ha azt hiszi, hogy elhiteti velünk, hogy nem vagyok akadémisták. Mert hát azok vagyunk, hai.
- Ide járunk, tolvaj bácsi, hai. Tanítsd meg, hogy lehet így eltűnni, és előtűnni, hai!- lehet, hogy megint kifogásolni akar, de ha most megijed, mert megtudja, hogy mi már menő akadémisták vagyunk, akkor talán inkább megtanítja ezt az eltűnés dolgot. Lehet, hogy megpróbál megint eltűnni, de már láttuk, hogy hogyan néz ki, és ha lerajzoljuk anyunak vagy Keibának, akkor ők elkapják a mumusvadászós szemüvegükben.
Így hirtelen nem is tudom, mire lehetne használni ezt az eltűnősdit. Elsőként biztos arra, hogy a tolvaj mumust elkapjuk a Holy Castrationnel, mert ellopta az almalevet, de utána még egy csomó minden van, amit csinálni lehetne vele. Például Keibá bugyilopós feladatait biztos sokkal könnyebb lenne teljesíteni vele, meg el lehetne tűnni anyu elől, és akár az órákról is, ha uncsisak. Sőt, ezzel akár majd harcolni is lehet, ha mi leszünk a Hitsugaya.
- Na, akkor mondjad, mit kell csinálni, hai!- remélem, hogy ez nem csak mumusoknak kitalált technika, mert akkor soha nem fogjuk tudni megtanulni, mert mi is mumusok leszünk, hai. :/ Lehet, hogy akkor nekünk is ilyen csúnya barna hajunk lenne szőke vagy fehér helyett, meg mi is ilyen csúnyák lennénk, az pedig nagyon nem lenne jó, mert úgy már nem lehetnénk mi a Hitsugaya, sőt, még anyu sem ismerne fel minket, ahogy hazamennénk. Lehet, hogy direkt így tervezte, hogy mi is mumussá váljunk?
- Natsu-chan, szerinted nem válunk mi is mumussá a mumusos eltűnéstől, hai?- lehet, hogy butaságért aggódok, mert a mi anyukánk és apukánk nagyon menő, és ha mi mumustechet használunk, akkor nem leszünk mumusok. Ha pedig anyu vagy apu használna mumustechet, akkor a mumus változna anyuvá és apuvá. Ha elvégezzük az Akadémiát, talán nekünk is menni fog az ilyen szintű mumustalanítás. De egyelőre azért jó lenne tudni, hogy Natsu-chan szerint biztonságos-e mumustechelni, nem akarok csokiszínű hajat.

Tárgy: Re: Gyakorlóterep Kedd Jún. 03, 2014 4:08 am

Almalé tolvaj mumus hai
Naoki~chan nagy bátran elárulta egyből a mumus bácsinak, hogy már Akadémisták vagyunk, de Naoki bátor nagyon.
- Hai! Nem vagyunk "kis butusok!" - nyomatékosítottam az öcsém szavait, és csúnyán, sírásra görbülő szájjal néztem a tolvaj bácsit, hogy amint megpróbálna eltűnni előlünk, azonnal riadóztathassak mindenkit! Fél pillantással Nao~chanra lestem, de láttam az elszánt arcocskájáról, hogy mindenre el van szánva. Ami csak egyet jelenthetett. Ha a mumus bácsi menekülni szeretne, vagy ha nem tartja be a szavát, akkor bizony bevetjük ellene a Holy Castration nevű szuper titkos technikát, amit még Apuval tanultunk hai! Vagyis Nao~chan bevetné ezt, amíg én a Genki Neko style~lal elterelném a figyelmét hai! Ez egy ős öreg stratégia volt, amit nem kellett megbeszélnünk előre. Naoki is tudta, én is tudtam, mert már okos Akadémisták voltunk hai! Cica is egyelőre csöndben lapult a kezemben, hisz ő volt a legjobb mumus űző cica, akivel csak találkoztam, még mumus látó szemüveg sem kellett neki soha, szóval most lapult hangtalanul a kezemben, még dorombolni sem dorombolt, mert nem akart akart ideje korán lebuktatni a mumus bácsi előtt a tervünkkel.
Közben Naoki egy komoly bajon törte a fejét. Pedig a kobakjára vigyázni kellett, hisz még a végén megfájdult, ami nem lett volna jó, hai! Aztán ha valamelyikünknek megfájdult valamilye, a másikunk is fájt, és akkor hamarabb tört volna ki a mumus riadó!
Viszont mumus se szerettem volna lenni! A mumusok csúnyák, büdösek, undorítóak, és ha még nem mondtam volna nagyon csúnyák! És nincsenek szép ruhácskáik, nem játszhatnak egymással, és sose lesznek Hitsugaya! Teljességgel nem lehet, hogy mi mumusokká váljunk!
- Natsuki szerint... - azért ezt komolyan meg kellett fontolni - Natsuki szerint... KI VAN ZÁRVA hogy Naokiból mumus legyen! - súgtam végül határozottan. Elvégre Naokit igaz, hogy minden mumus szeretné megszerezni, ezért is kell rá nagyon-nagyon vigyáznom! De hogy ő azzá váljon... az teljességgel lehetetlen. Elvégre Naokinál angyalibb teremtés nincs a földön. - Szóval tolvaj bácsi, megígérted Natsukinak és Naokinak! És ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó! - mondtam, amit Anyu is mindig mondott nekünk. A mumus bácsi, hisz a tolvajok mumusok, szóval a mumus bácsinak biztos rossz érzés lehetett, hogy a szaván fogtuk hai! Kei~bá is mindig mondta, hogy a mumusok betegek lesznek, ha valami jót kell csinálniuk. Szóval nagyon figyeltem, hogy a mumus bácsi mikor kezd el rosszul lenni.