-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Testvérek harca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te20700/30000Testvérek harca 29y5sib  (20700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Testvérek harca   Testvérek harca EmptyCsüt. Jún. 16, 2011 2:37 am

Szobám számomra igencsak jelentős részénél, az íróasztalnál foglaltam helyet szokásomhoz híven. Kivételesen nem a munkába merülve egy-két papír tömeg elintézése miatt, melyet még Anyutól hoztam el, amiért ismét eltúlozta az íratok elkerülését. Hanem az a kis megviselt papír fecnin ékeskedő halandzsa szöveg kibogarászása miatt. Az érthetetlen egybemosódó darabok még több órányi gondolkodás után sem fedték fel valós jelentésüket. Így a lehetőségek több változatának kipróbálásához folyamodtam. Bár az osztagba való besorolásom miatt kevesebb időt tudtam rászánni ezen üzenet tartalmának megfejtésére. Akkor még kifejezetten nem is véltem fontosnak a levelet és ostoba, zaklató üzeneteknek tudtam be, melyet Anyunak szánhattak. De rá kellett jönnöm, hogy több áll ennek hátterében, ezt pedig arra alapoztam, hogy legutóbbi Hachibantaihoz való látogatásom során ismét belebotlottam a hírvivő egység egy tagjába, ki nekem adott át a régebbihez hasonló – melyet most markomban tartok – üzenetet. Ugyan abban a stílusban megírva, egy apró, érthetetlen szöveg.
Kezemre támasztom a fejemet, mikor rájövök végre ennek az egésznek a jelentésre. Alig szántam rá egy órát, de már kivitt majdnem az észből, pedig ritkán érik el ezt velem bizonyos dolgok. Biztosan csak tartalmuk lehetett ennek az oka. Két sorban csak apró, sértő szövegek, nem vagyok hozzászokva, hogy ennyi szenvedés után ilyen csekélyke eredményhez jussak. De mit akarhat az illető Karakura városában?
Komoran szuggerálom a kis üzenetet, s egy belső sugallatot követve kelek föl és veszem kezembe Zanpakutomat és további fontosabb felszerelésemet, hogy ezekkel karöltve tehessek egy kiruccanást az Emberek Világába. Bármennyire sem szívlelek arrafelé megfordulni – mégy úgy is, hogy életemben először megyek - , most túlságosan is felkeltette az érdeklődésemet ezeknek a leveleknek a tartalmuk. Valamiért minél előbb utána akartam járni a dolognak. Mivel e „személyes” ügyben nem akartam zargatni a Taichout, és Anyu sem hiszem, hogy engedélyt adna a másik világba való átkeléshez, ezért önállósítva magamat egy apró blöfföt alkalmazva a Senkaimonnál felügyelő őrnek, tértem át sikeresen Karakura város egyik kerületére. Még egyszer sem jártam itt, de már rengeteget hallottam erről a helyről. Nem nagyon érdekel a kornak a haladásra, csak egyetlen dolog miatt tartottam eddig számon, az pedig nem más, mint, hogy gyakran küldenek ki erre a helyre Halálisteneket a munka érdekében. A város ezen szegletében, ahova sikeredett kikötnöm, kezdek el egy egyszerű villámtánccal haladni, hogy jobban szemügyre vegyem a helyet. A szóbeszédekből kikövetkeztetve és összehasonlítva az általam látottakkal kevésbé annyira érdekes, mint ahogy azt tartják odahaza. Egytől – egyig unalmas, semmi katasztrófa nem történik, mely persze jó dolog. Viszont rá kellett jönnöm, hogy áthaladásom ebbe a világba eléggé meggondolatlan volt, hiába vettem fejembe azt, hogy megkeresem az üzenetek íróját, de semmi nyomom sincs ahhoz, hogy mégis hol kezdjem ezt a bizonyos keresést.
Elmémben próbálom végiggondolni újra és újra ezt az ügyet, s nem jövök rá, hogy vajon miféle érzés miatt is akartam áttérni pontosan ide, hogy fölös kutatásba kezdjek, melynek semmi eredménye nem lehet. De tengődésem során, a kerület utcáin felpörgették számomra az unalmas eseményeket. Furcsa lélekenergiát érzékellek, mely robbanásszerűen csapott fel valahonnan a közelben. A reiatsu… különös, sosem éreztem még ilyet. Bár hallottam róla, hogy a Hollowoknak eltér az energiájuk a Halálistenekétől, s könnyedén felismerhető. Ebből adódóan, az egyes Esperek, kik e világban élnek, nekik is jellegzetes a reiatsu kibocsájtásuk, de ez… egyszerűen nem tudtam hova tenni. Valahogy olyan volt, mint egy Hollow lélekenergiája, mely keveredett valami mással, nem értem. Túl bonyolult volt, és egyszerűen ijesztő, rémisztő… cseppet sem bizalomgerjesztő. Mint egyetlen Shinigami a környéken magam akartam utánajárni ennek. Shunpot alkalmazva, ezáltal gyorsabban indultam meg a forrás felé, amely egy focipálya kellős közepéig vezetett. Már a távolban kiszúrtam a fehér hajú idegent, ki lélekenergiáját áramoltatta maga körül. Ez a cseppet sem pozitív jelenség hatására kezdet cikázni elmémben a megfelelő cselekvések lehetősége. Ki tudja mire képes és, hogy mekkora károkat okozhat Karakura városának lakóin. Védeni, ahogy egy Halálistennek az kötelessége. Ez lebegett most lelki szemeim előtt. Komoly arccal emeltem fel jobbomat futás közben, magam elé tartva azt, s mutatóujjammal az ismeretlen felé bökve kezdtem el a reiatsut tenyerembe gyűjteni.
- Hadou no yon: Byakurai! – határozottan mondtam ki e mágia parancsszavát, minek hatására a reiatsu hatására az ujjamból egy fehér színű, erőteljes villám indult meg az idegen alak irányába. Nem törődve támadásom sikerességével, avagy sikertelenségével állok meg mögötte villámtáncommal, rideg, lenéző tekintetemmel szemügyre véve Őt.
- Mit keres egy magadfajta Kölyök itt? Ilyen furcsa lélekenergiával… - tettem fel a kérdésemet nyugodt hanglejtéssel, a szövegem második felét csak úgy mellékesen megjegyezve. Még jómagam sem értettem, hogy minek osztottam meg vele eme észrevételemet, talán azért mert túlságosan is zavart a kibogarászhatatlan reiatsu. A kölyök jelzőt pedig megérdemelte, jóval alacsonyabb volt nálam, s ránézésre felelőtlenebb is, hisz aki ekkora energia birtokában áll nem kezdi csak úgy szabadon engedni erejét, felfedve ezzel magát mindenki előtt.
Vissza az elejére Go down
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 31
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te25700/30000Testvérek harca 29y5sib  (25700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptyCsüt. Jún. 16, 2011 4:00 am

- Shi---zu---ne---
*Passzolom éppen a bőrfejt az egyik gyereknek, aki éppenséggel nem volt hajlandó le kandikálni a pályámról. Ezek, hogy nem értenek a szép szóból? Pedig én még rendesen oda is kiáltottam nekik, hogy ha nem mennek le, akkor egyenként elverem őket. :/ Semmi kedvem nem volt ehhez, főleg miután Masaki úgy bezárta a szobája ajtaját, hogy belerúgtam egyet és jojozni kezdtek a szemeim a fájdalomtól. Szemétláda, ezt még vissza fogja kapni a legközelebbi bútor dobálásnál, ahol tervezem, hogy a hűtőszekrényt fogom felé dobni. Persze csak ha előtte valamelyik gyökér meg nem előz. Yuusukeből még ki iz nézném. -.-' Noha ettől függetlenül is fogok találni még valamit. Akár belopózhatnék Shuncika szobájába is, hogy amikor gyanús dolgok történnek Masakiéknál kiüssem a falat és úgy látszódjon, hogy nem is én tettem. szemöldökrángatás Hohó, micsoda remek terveim vannak nekem. Azt hiszem ezután a focizás után az lesz az első dolgom, hogy megterrorizáljak mindenkit, aki beleköpött a levesembe. Utalhatok én itt a gönceim ellopására, amelyre még mindig nem jöttem rá, hogy végül is ki tette. Csak egyszer kapjam el...
Visszatérek azért a valóságba és a bőrfoci úgy repül a gyerekhez, hogy ha nem hajol el utolsó pillanatba valószínűleg lerepül a feje. Nos, én megmondtam, hogy húzás van. Habár azért meglepő, hogy ember létére eltudott hajolni. A többinek szép kis zöld, lila meg kék foltjaik lettek a velem való találkozás miatt. Nem is érdekelnek, legalább megjegyzik, hogy Karakurában a fehérhajú lánnyal nem lehet packázni még ha lány is. Sok gyökér. Fészpalm Megállok egy pillanatra és szemmel követem, ahogyan a többiek elfutnak. Természetesen arcomon most is az elégedett vigyor dereng mi közben azon kezdek el gondolkodni, hogy odaát vajon mi is lehet. Nem sok mindent hallottam, mióta leléptem. nagyjából csak annyit, amennyit az a vén papucs közölt velem. Ilyen például az is, hogy apu degeszre dolgozza magát meg, hogy anyu nem sokára megszül. De hogy azóta Hajime meg lett-e? Na ez egy jó kérdés. Már jó lenne, ha megemberelné magát, mert jó lenne az öcsit beavatni mindenféle hadi tercbe és természetesen megtanítani bikafocizni. Nem tartom valószínűleg ugyan, hogy kibírja az én rúgásaimat, de legalább szerez valamennyi fizikumot, amilyen kis lustaság lesz. Az a szuka tutira elkényezteti mindenfélével, de annyira, hogy csak gurulni fog. Tennem kell róla, hogy ez ne történjék meg. :/ Elég hülyén néznék ki egy hatalmas zsírgombóc mellett mikor találkozunk. Majd lerugdalom róla a zsírcafatkákat hátha kinormálódik... Leülök a pálya közepén és a félig meddig hőségben bámulni kezdem az eget. Sok-sok felhő tanyázik most odafenn, ami viszont engem érdekel igazán, hogy most hányóra lehet, meg csak úgy jó pihenésképp bámulni. Ritka az, ha én foci köz ben elfáradok most azonban az energia nem nekem kedvez. Jó, hogy nem. Valamelyik "kötsögnek" megszólalt az éjjel a riasztója és egész éjjel vinnyogott. Gondolkodtam rajta, hogy kimegyek és ketté ütöm a kocsit, csak sajnos az ujjlenyomatok. Elég volt azt az édességboltot kirabolni, arra is kíváncsi leszek, hogy vajon mikor plakátolják ki a képemmel Karakurát. Nem hinném, hogy megtennék, csak tudni akarom, hogy a hájseggűek hogyan is dolgoznak. Rolling Eyes Még a végén kiderül, hogy a kamera nem is rögzítette az arcomat. >.> Durva lenne az tuti. Néhány madár halad el felettem méterekkel a levegőben és vidáman csicseregni kezdenek. Erről jut eszembe egy pillanatra Soul Society, s azon belül az 5. osztagban töltött egy napom. Annak ellenére, hogy rengeteg idiótával voltam körülvéve még egészen jó kis nap volt. Tulajdonképpen a sakura ünnepe volt, ahol mindenféle ital volt és szórakozás. Átjöttek este egy órácskára az omnitsukidouból pár ninja. Velük verekedtem és nagyon-nagyon jó volt, főleg az, hogy ezt apu is látta. *.* Jó volt, csak hogy már nincs osztag és nincs Soul Society sem. Érdekes, vajon tudják-e, hogy igazából miért is hagytam el azt a várost? Lassú mozdulatokkal lassan leveszem tekintetem az égről és egy hatalmasat sóhajtok a sok gondolat szövevény közepette. Vállat rántok, jobb is nekem itt, a raktárban. Zsebre tett kézzel elsétálok a labdámig, majd kapufának rúgom, hogy vissza jöjjön. Körbe nézek, egyáltalán nem számítok most társaságra éppen ezért döntök úgy, hogy most egy turbó meghajtású gerrilla akcióba kezdek.* ~ Te süsü szerinted?...Nem kéne kicsi lány....Tedd csak meg Nara Shizune...~ *Azt hiszem kár volt a zanpakutomhoz beszélni, mert nincs olyan, hogy ez a gyökér porcellánpofa ne szólna bele. Mindegy, így is úgy is akartam már valami izgalmasat művelni. Felszabadítok a lélekenergiámból valamennyit, hogy a következő rúgásom sokkal hatékonyabbá váljon. Igazából tudnék még többet szabadítani, de félő, hogy az bezavarná a körülöttem lévő környezetet vagy is inkább felfigyelnének rám "valakik" és elrontanák a mókát. (Nem mintha nem rugdosnám le őket Rolling Eyes) Becélzom lábammal a labdát és már éppen rúgni készülök, amikor valakinek a jelenlétét kezdem érezni nem messze tőlem. Ilyen nincs, pedig direkt vigyáztam! -.-' Mindenesetre a kis mócsing nincs tisztában azzal, hogy még is mi jár annak, aki megzavar engem az egetrengető focizásom közepette. Byakurai...ismerem és ritkán használom is. Utálom a kidoukat még akkor is ha apu nagyon kakkoi vele. *.* Majdnem sikerül is megégetni engem vele csak, hogy az illető nem számít az án speciális mozgásomra valószínűleg. Utsusemimmel egy könnyed mozdulat után és egy kimaxolt shunpommal mögé kerülök.*
- Hadou no ichi Shou!
*Kezemmel közelítve a lapockájához elsütök egy teljesen alap kidout, amit még apámtól tanultam. Ki tudja, ki fia borja ez a nyamvadék, de engem ne zavargasson meg csak úgy egy halálisten, mert jó dolgába azt hiszi, hogy joga van ehhez. Azt csinálok, amit akarok, ha pedig nem tetszik lerendezzük, mint pl. most. Még egészen kegyes voltam azt hiszem, nem volt kedvem Ikkotsuval indítani, mert....az én focipályám *_* Arébb shunpozok és ahelyett, hogy azzal törődnék ő hol mint merre van inkább körbe nézek, hogy nem esett e baja ennek a felszentelt helynek. A műfű egyszerűen felsült, de még az hagyja ám az égés egészen a földik hatolt. Nem kérdéses, hogy ez nekem egyáltalán nem tetszik. Rápillantok a kis kölyökre és elnevetem magam szavai hallatán.* - Háhá, nagyon vicces...néztél te már tükörbe? *Majd tapsolok egyet a megállapítására.*
- Bravó gyökérkém...rájöttél, hogy nem vagyok shinigami...azonban a pályámat megsütötted, ezért... *Shunzozok még egyet és egyenesen ő mögé beérve hátulról súgok a fülébe.* - megfizetsz! *Szavaim nyomatékosításaképpen kigáncsolom végül...*
Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te20700/30000Testvérek harca 29y5sib  (20700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptyCsüt. Jún. 16, 2011 8:25 am

A Fehér Villám könnyedén szántotta fel a pálya gyönyörű simára nyírt gyepét, kisebb mélyedést is ütve a földbe. Ám bár sikertelen volt támadásra való kísérletem, nem érdekelt. Jobban foglalkoztatott a lány mi voltja, hisz nem minden második személy járkál lélekenergiával Karakura városában, főleg nem egy effélével, mint amilyen az Övé. Némán állok meg, s kezdtem kielemezni az idegent, de egy valamire nem számítottam, a gyorsaságára. Szememmel alig tudom követni kitérését, s újdonsült felbukkanási helye is teljesen váratlanul ért. Nem számítottam erre a lépésére. Sebessége pedig annyira lesokkolt, hogy az én szégyenemre még az első szintű kidout is felkészületlenül fogadtam. Elkerekedett szemekkel pillantok hátra szemem sarkából, ahol a kék derengésű mágia már felém száguld, s előre lökve zökkent ki egyensúlyomból. Dőlni kezdtem a föld felé, de nem hagyhatom meg ennek az idegenek azt az örömet, hogy még ennél is jobban megalázkodjak előtte, kézen állásból fordulok át, hogy talppal érkezhessek a talajra, szemben állva vele ismét. Fölényesen kihúzva magamat, emelem rá szúró tekintetemet, amint sikerült ismét stabilan a földön állni. A lány beszédének stílusától legszívesebben falra másznék, a szülei kissé elrontották a nevelését, de mint mondják, semmi sem lehet tökéletes. Miután kimozgattam karomat, melynél lapockám kicsit megperzselődött, csak azután méltatok neki holmi felelettel, még ha nem is érdemelné meg.
- Szerintem többször, mint Te. – utalok ezzel igencsak kócos hajára a tükrös megjegyzésére. Még akkor is, hogy tudom a magasságomra célzott ezzel a mondandójával, hisz alig lehetek egy-két centivel nagyobb, mint Ő. Viszont beszédjére és indulatosságára alapozva egyértelmű, hogy ezerszer feljebb állok nála érettség terén, ezért sem vontam vissza iménti megnevezésemet róla. Tapsolására felvont szemöldökkel, kicsit értetlen tekintetett vágva nézek felé. Állítása, mely szerint Ő nem Shinigami, kissé furcsállom. Hisz az imént saját szemmel láttam, ahogy démonmágiát alkalmaz. S ez még így is jelentős volt számomra, hogy az nem is a legerősebbik fajtából való volt.
- Hogy érted azt, hogy nem vagy Shinigami? Kidout alkalmaztál, mivel magyarázod az iménti állításodat, hogy semmi közöd a Halálistenekhez?! – teszem fel komoly hangzással, kérdésemet a dologgal kapcsolatban, amiért nem tiszta számomra feltételezése. Ritka dolog nálam, hogy „ellenséget” kérdezek ahelyett, hogy magam jönnék rá a magyarázatra. Viszont egyre inkább érdekel ennek az egésznek a nyitja. Így is értékes perceket vonok meg magamtól, melyet annak a bizonyos személynek a keresésére fordíthatnék. De túlontúl érdekel, hogy miképp lehet az, hogy a Halálistenek képességeit alkalmazza, de még is azt állítja Ő neki semmi köze a fajtánkhoz… de akkor mi? Mi lehet?
Elbizonytalanodottságom kék íriszemből kitűnően kibontakozik még az általa árasztott ridegség mögött is, mellyel oly’ sokakat képes vagyok megrémiszteni. S szúró megjegyzésére felfigyelve az idegen cselekedetére még épp időben reagálva ugrok fel a levegőbe, majd két tenyeremet magam elé tartva készülök egy újabb kidou sorozat alkalmazására.
- Bakudou neejuuichi: Sekienton! – a mágia parancsára vörös színű füst keletkezik, melyben orrig sem lát rendszerint az ember. E rejtekből pedig gyorsan kishunpozva, a levegőbe ugorok, ahol a piros függöny irányába fordulok. A démonmágia számtalan lehetősége cikázik fejemben, melyet alkalmazni tudok, s a legmegfelelőbbet kiválasztva, jobbomat kitartva magam elé, ejtem el a következő technikához tartozó szavakat. – Hadou no sanjuuichi: Shakkahou! – tenyeremben már az elején izzani kezd a vörös lánglabda, s kimondva parancsát már indul is a vörös füstfüggöny felé, ahol még remélhetőleg ott van a célzott személy. Vörösben a vörös, vajon időben észreveszi?
Aljas mosoly húzódik arcomra, ahogy megfordul elmémben a siker öröme, hisz korom ellenére remek kidou képzettséggel rendelkezek, s talán van egy parányi esélyem, hogy egy-két horzsolással jön ki e támadássorozatom alól. Tán, ostobaság volt számára azt feltételezni miszerint ez a hely csakis az Övé, s eme egyszerű szövegével alaptalanul rám rontania. Főleg, hogy engem, aztán nem érdekel ez a pálya. Felőlem aztán az lehet is az Övé, minden egyes szeglete. Csak békésen, szóban is lerendezhettük volna ezt a kis eltérésünket. De ha nem, hát nem. Én nem vagyok olyan, ki megfutamodik a kihívások elől. Bár lehet, hogy kicsit eltúloztam és sok technikát vetettem be egyszerre ellene, de jobbnak láttam biztosra menni, ilyenfajta reiatsuval bármire képes lehet. Még olyasmire is, melyre még álmaimban sem gondolnék.
Nyugodt szemlélődésbe kezdve, miközben elmémben boncolgatom a helyzetet, kémlelek a lassacskán szétoszló vörös füst felé, hogy láthassam visszatámadásaim eredményét…
Vissza az elejére Go down
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 31
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te25700/30000Testvérek harca 29y5sib  (25700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptyPént. Jún. 17, 2011 8:27 am

*Magamban mélyen még a focipálya felégetését monstrálom. >.> Nem igaz, miért kell nekem ilyen szemetekkel összefutnom, akik nem tudják értékelni az igen is fontos dolgokat? Fészpalm Nem látnak a szemellenzőjüktől? A srác esetében valószínűleg ez kiváltképp érvényes, hiszen olyan a feje, mint egy kalózé. Rémes, hogy tud valaki ilyen stílusban lenni. Gyökér az egész gyerek, ráadásul most még rajtam is lóg. Ő tehet mindenről, minek jött erre? Irritál és egyszerűen az idegesség elönti a fejemet. Tönkre tették a kedvenc focipályám műfüvét :/ Ez megbocsájthatatlan! Ezért kegyetlenül meg fog még ma fizetni, csak jöjjön el az a pillanat, nem fogok kegyelmezni. Úgy beépítem a földbe, hogy megjegyzi. Nem tudom miből gondolják a shinigamik folyvást, hogy mindenhez joguk van csak mert kérdezni akarnak? Azt hiszem ez még nem találkozott velem. szemöldökrángatás Egyáltalán nem emlékszem rá, pedig én aztán tényleg pár hete hagytam el Soul Societyt. Lehet valami új pukkancs az egyik osztagban. Gratulálok nekik, ekkora sötétséget bevenni...de hát a Gotei...Rolling Eyes Véleményt sem kell alkotnom a 13 őrosztagról azt hiszem. Inkább most a pályával vagyok elfoglalva. Szemem csak ide- oda cikázik a kisebb füstben, mely az éppen porladó fűből árad. Mi tagadás, ha ezt én csináltam volna vagy esetlegesen akarnám, még azt is lehetne mondani, hogy menő egy lézersugár volt. De ez a kis köcsög rossz helyre lőtte. Mad Ezért minimum a döfést lövöm el neki és muhahaha nem számít rá..vagy is...>.> * ~ Ezt meg hogy? ...elcseszted mint minden mást..~ *Szemet rángatva állok meg egy helyben egy pillanatra még felfogom, hogy az én tökéletes combómat ez a félszemű ki mozogta. (Ginryuu beszólását inkább meg sem hallottam. >.>) Nem, nem lehet igaz, hogy ennyivel kivédte..>.> Ökölbe szorítom a kezemet, kedvem lenne ezért beverni a képét, de még is megállok a mozdulatban. Szavaira a halántékomon kidudorodni látszik az ér és egész egyszerűen elvörösödök az idegtől. A tájon átmenő szél pedig nem segít...*
- Nani?!!!! *Idegbeteg fejjel indulok meg felé. Még, hogy leszól engem, pont engem? Még is melyik kriptából szabadult ez a karóképű kis köcsög. Ráadásul kölyöknek nevezett. Talán a Holdról szabadult, hogy nem veszi észre magát? Áá tudom én, tuti valami dilibogyót szedett, amitől nem lát, nem hall és nem érzékel. Biztos ez lehet az oka annak, hogy idekerült. Sóhajtok egyet és megállok tőle pár méterre. Sárkányként képes lennék most tüzet okádni rá, de félek Ginryuu nem díjazná, ha villám alapú zanpakuto használóként tüzet használnék. Valamit kezdenem kell magammal, mert különben sanszossá válik, hogy megölöm. Nyílt utcán vagyunk és vele ellentétben engem még láthatnak, annak ellenére, hogy a környéken egy árva lélek sincs. (Sikerült elüldöznöm mindenkit Cool ) Egyáltalán nem segít viszont ez most rajtam, csak annyiban, hogy oldalra kell kényszeresen fordítanom a fejem.* ~ Nem nézek rá...sem a pályára...gumicukrok repdesnek az égen..~ *Igyekszek valamit beképzelni magamnak, hogy a vérmérsékletem alább csapjon. Azért szemmel láthatóan az arcomról halványodni kezd a vörösség, ahogyan lenyugodni látszok s mikor elérem a normál állapotot csak akkor pillantok vissza arra a rossz drogosra, mert tuti drogosnak kell lennie, ha azt képzeli magáról, hogy felnőtt. Vonzom az idiótákat -.-' Főleg most kezdem ezt érezni, hogy benyomja a haláli komoly fejet és fenkölt kérdezésbe kezd, ahelyett, hogy elismerné azt, hogy gyökér. Most mit kell ezen rágnia magát? Kölyök még, kis taknyos csak próbálja a nagyot tenni, csak, hogy ez itt nem így működik. Pláne ha az én foci pályámat bántja. Azt hiszem ezt itt és most meg kell tanítanom neki, hogy ha elvesz tőlem valamit, azért duplán fizet.*
- Te nem csak gyökér vagy, de sötét is...nem hallottad, hogy azt mondtam nem vagyok shinigami? és nem tartozom neked magyarázattal, hogy még is hogyan gondoltam pláne miután lesütötted a pályámat.. -.-'
*Magamban kezdem kitalálni, hogy milyen eszközök is vannak a kezemben, de egy kis időre rá rájövök, hogy a taktikázás nem az én stílusom, így csak csináljuk Shizune módja. Mögé shunpozva a lábát célzom be, hogy esetlegesen oldalra dőlve bevágja úgy a fejét...hát ha okosabb lesz tőle, bár kétlem. :/ Ha volt olyan hülye, akkor nem is nagyon kéne mit várnom tőle. Meglep, hogy még időben reagálva felugrik és egész egyszerűen nyom egy olyan kidout, amit még soha életemben nem is hallottam. Egyáltalán nem ijedek meg, mert tutira valami kis béna technikának kell lennie. Hát nem igazam van? Rolling Eyes Lassan beterít egy kis béna köd vagy is füst, amin egyszerűen nem látok át. Megállok stabilan egy helyben és inkább arra kezdek el koncentrálni, hogy melyik irányban is lehet, mert ha sikerül bemérnem akkor tutira deaktiválom az "élők" sorából. szemöldökrángatás Talán a mázlimnak (vagy inkább a srác idiótaságának) köszönhetem, hogy egy újabb kidou hagyja el a száját s az csak repül felém. A helyes irányba fordulva érzékelem a labda látványát, így esélyem van egy jellegzetes shunpo mozdulatra az Utsusemi-re. A királyság, hogy a gyökérkém kidou használata miatt tudom is, hogy hol van... kishunpozok a béna füstikéből és egész egyszerűen első mozzanatomként a gyorsaságomat bevegyítem egy jó hakudás hasba ütéssel.* - Nesze neked kripta gyökér! Shakkahou ka? *Egyenlőre elshunpozok egy másik irányba, pontosabban az ikerpengéimhez. Amint elérek kiveszem belőle a zanpakutomat, amelyet a két oldalamra zögzítek majd megállok karöltött kézzel s egyik lábfejemet dobbantgatom a földön.*
- Na mi van pukkancs...ennyire futotta vagy tudsz mással is előrukkolni? *Szám elé tartva kezemet ásítok egyet az unalomtól.*
Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te20700/30000Testvérek harca 29y5sib  (20700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptyKedd Jún. 21, 2011 6:44 am

Ostoba, felelőtlen… és még sorolhatnám. Túlontúl indulatos, s azt feltételezi, hogy ennyivel képes elintézni. Ám’ remekül alkalmazza a meglepetés nagyszerű erejét, de milyen Shinigami lennék, hogyha nem állnák készen mindenféle eshetőségre? Visszaszólásom is olyannyira felzaklatta, hogy nem látta tiszta szemmel a dolgokat és elborult elmével indult meg felém, s dühösen nem lehet rendes támadásokat kivitelezni. Ezt tapasztalat nélkül is kitűnően tudhatja az ember. Komoly tekintetemet villóztatom felé, ezzel kimutatva, hogy indulatossága cseppet sem lesz előny számára, bár ha ilyen tudatlan, hogy még a szemekből sem képes leolvasni eme csekélyke információt, amelyet saját maga használatára tudna fordítani, az ellen nem tehetek semmit sem.
Szívem szerint fognám fejemet a szövegelése miatt, melyet kérdéseimre ejtett meg, csak büszkeségem miatt nem engedhettek egy efféle apró kényszernek. Bár igaz, hogy nem szokásom efféle kérdésáradatokhoz folyamodni, hisz magam is rájöhetek szép lassan mindenre, sőt talán előbb, mintsem fajtársaim, hisz gondolkodásom kimagasló a többiekhez képest. De, hogy érdeklődésem ne találjon célt az egyenesen sértő, sőt lekezelő is ebben a formulában, mellyel a kis ősz hajú hozakodott elő. Egyenesen idegesít minden egyes húzása, szava, ami miatt legszívesebben az összes markomban lévő Démonmágiát felé lőném, hátha tanulna a helyzetből, hogyha a szülei voltak olyan okosak, hogy ilyen neveletlen viselkedésre ösztönözték és nem tanították megfontoltabb hozzáállásra. Persze nem mindenkinek lehetett része olyan szülői nevelésben, mint nekem.
Neveletlensége csúcspontját pedig kiemeli aljas húzása, melynél gáncsoláshoz folyamodott, azonnal arra gondolok, hogy pusztakezes harcban jobban jeleskedhet, melyet ötvöz a gyorsasággal, persze nem szeretek előre levonni dolgokat. De midőn botorság azt hinni, hogy ennyivel levehet lábamról. :/ Az „esést” kihasználva alkalmazom a Sekienton Bakudout, hogy utána egy meglepetés szerű mágiával hozakodjak elő, amint villámtánccal kijöttem eme vörös színű füstből. Bár lélekenergiám áramoltatását igyekszem minimálisra fogni, hátha az alapján felfedez és esetleg meglepetés támadást alkalmaz, még is a lebukás veszélyes igen nagy, hiszen a kidouk használatához még mindig beszélnem kell. Ezzel elég nagy hátrányba keveredve, de hát mit tehetnék, ha még nem vagyok olyannyira fejlett a mágiaalkalmazásban, hogy némahasználathoz folyamodjak.
Csendes szemlélődésbe kezdve kémleltem a füstrejtek felé, hogy láthassam az eredményt, bár alig teltek el apró másodpercek máris láthatom a várva várt dolgokat. A vörös halványodó füstben kibontakozó kép szerint a Lánglabda sikeresen betalált, de szembesülnöm kellett ennek hamisságával, amiért az idegen egyik pillanatról a másikra bukkant fel előttem és egy jól irányzott ütést mért gyomrom felé.
- Bakudou no hachi: Seki! – fut ki azonnal a számon a kidou parancsa, miközben ökölbe szorított jobbomat felemelem, hogy a kék derengésű kör alakú pajzs felemelkedjen az ütés elé. Persze a gyomorvágás elől így se voltam képes menekülni, hiába a reflexszerűen alkalmazott védelmem, amelyet könnyedén áttört, ez által esélyt kapva erős ütésének megkóstolására, melyet utoljára Anyu nyaklevese miatt éreztem. Ki nem állhatom a pusztakezes küzdelmet, s Ő kitűnően a gyengémbe talált. A hasamat ért ütés miatt jövő fájdalom elenyésző volt a következményéhez képest… a földön csúszva landoltam a pálya felénél. Igazán tett ez az önbecsülésemre, nem szeretek ellenfeleim előtt megalázkodni. A fájdalmat még képes vagyok elviselni, s elfojtott csak apró sziszegés formájában ez remekül tükröződik, de a földre kerülést, cseppet sem szívlelem.
Elhúzott szájjal kényszerítem magam álló pozícióba, fogva hasamat, ahol az öklével telibe talált figyelve a távolban tett cselekedeteit. Látva, hogy két kardot vett fel a földről, melyeket oldalára rögzített, szúró pillantásokat kezdek vetni felé. Azt hittem normális, ha egy gyerek fejébe beleverik azt az apró, de fontos tényezőt miszerint a fegyver mindig legyen mellettem, kéznél. De Ő, mintha soha nem is hallott volna erről.
- Ostoba kölyök, Te nem hallottál arról, hogy a fegyver mindig legyen nálad, ha kilépsz a házból? – vetem felé kérdésemet, leszúró hangsúlyban. Vén Varjú által hangoztatott okítás ez ugyan, viszont igencsak hasznos és nem hiszem, hogy mások ne tudnának erről, s még Én is hajlandó voltam megjegyezni ezt, pedig nem éppen szívlelem az öreget.
Egy mély levegőt véve igyekszem lenyugtatni magamat megjegyzése hallatán, mely egészen magasra volt képes vinni bennem a pumpát, pedig ilyen problémám egyszer sem volt, hidegvéremet nem tudta áttörni senki, de Ő egy-két szóval elintézte. Egyszerűen idegesít….
Katanám markolatára csúszik kezem ebben a pillanatban, amikor fejemben csupán a bosszankodás uralkodik ezek miatt, tisztánlátásomat eltörölve ezzel. Talán emiatt is köszönhettem, hogy Yuki~onna szavait hallhattam visszhangozni elmémben, megtörve gondolataimban a zavaró tényezőket.
~ Hajime… lehet, hogy veled egykorú, de viselkedésileg még nem érett annyira, ahogy Te. A maga módján szerintem aranyos teremtés az eddigi Halálistenekhez képest, akikkel összefutottál. Szóval, azért ne túlozd el… Örülök, hogy megosztottad velem véleményedet, de nagyon úgy néz ki, hogy erőfölényben áll, bármennyire is nehezemre esik ezt bevallanom. Viszont nem értem, hogy vagy képes pozitív látásszögből tekinteni erre az Ostoba gyerekre? ~ pár pillanatig lehunyt szemmel „meditálok”, ahogy végighallgatom közben Yuki~onna beszédét, mely cseppet sem nyerte el tetszésemet. Bár tudom, hogy szereti megosztani velem véleményét másokról, de gyakran előfordul, hogy látásszögünk ütközik, mint például most is. Fegyveremről leveszem kezemet, nem… nem érdemli meg, hogy Yuki~onnat alkalmazzam ellene. Jobb, ha tanul előtte, mielőtt fegyvert rántok ellene. Így letudva magamban a dolgokat, emelem fel helyette jobb kezemet, ökölbe szorítva, csak mutatóujjam és középsőujjam áll felfelé és húzom el magam előtt a levegőben kimondva a szükséges mágia parancsát, melyhez le kellett tenni e mozdulatokat.
- Chh… ne bízd el magad…. Bakudou no ichi: Sai! – amennyiben a technikám sikeres volt, avagy sikertelen. Nem érdekel, lehunyom szememet, hogy kizárhassam ez által a külvilágban történteket és jobban tudjak koncentrálni a mágiákra, melyet alkalmazni szeretnék. Így hát, azonnal belekezdek a további mágiák idézésébe, de remélem, hogy a meglepetés ereje ezúttal mellém áll és fogságban tartja a szükséges ideig nekem ellenfelemet, hogy demonstrálhassam lenézésének magas fokú alaptalanságát.
- Hullj szét, Rondanini fekete kutyája! Nézz végig magadon és égj; tépd fel saját torkodat! Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Bakudou no nana: Hourin! Hadou no sanjuusan: Soukatsui! – tartom ki tenyeremet, amint végigmondtam a kettős idézést és előttem felé az ehhez kapcsolódó két kidout. Ha esetleg sikerrel jártam, akkor a Hourin a gyengécske Sai mellé pluszba lefogja, vagy amint kitört ez említett előzőből, akkor helyettesíti, s mozgását meggátolva ezzel a Pusztító kék tűznek elméletileg sikeresen el kell, hogy találja. Kivéve, ha nem drukkol elő olyasvalamivel, melyre nem számítottam, hisz tény… kicsit talán túlságosan is elbíztam magam esetleges sikerességem miatt.
S, míg várom az alkalmazott mágiák eredményét tekintetem fél pillanatra a talajra téved, ahol az egyik aprócska papír fecni virít velem szembe, mely arra ösztönzött, hogy átjöjjek Karakurába. Meglepetten nézek a papíros irányába és azonnal agyalni kezdek azon mikor is ejthettem el és az egyetlen eseményt, melynél ez előfordulhatott a távolságot tekintve az a gyomorba vágásának a pillanatában lehetett. Kellemetlen, valahogy vissza kell szereznem mielőtt semmi eredményt nem fogok tudni kihozni az amúgy is rejtélyekkel körbeölelt fecnikből.
Vissza az elejére Go down
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 31
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te25700/30000Testvérek harca 29y5sib  (25700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptySzer. Jún. 22, 2011 11:23 am

*Unalmas. De egyben idegesítő is ez a kis pukkancs. Most komolyan azt hiszi, hogy ő hányta ki a spanyol viaszt? Ráadásul kölyöknek nevezett vagy minek, már nem is emlékszem. Dühítő, hogy egyáltalán nincs tisztában magával, csak pofázik, de olyan feleslegesen, hogy az már fáj. Felsütötte a pályámat. Mad Ezt keményen megfogom torolni, még mielőtt elszállna a feje és még az egész helyet felsütné valami eszement kidouval. Fene se tudja honnan van ennek ekkora energiája a kidoukhoz, de véleményem szerint olyan marhaság... egyáltalán tud harcolni rendesen vagy csak a szája jár és nagy menő srác akar lenni? Vicces, hogy pont egy ilyen akar nekem bepofázni, aki valószínűleg a kidou mellett nem ismer semmi mást, amivel talán el is érhetne valamit. Jól meg is célzom a hasát, had hányja ki a mama ebédjét, mert valahogy teljesen egyértelmű, hogy ezt a kripta gyökeret nagyon elkényeztethették otthon. Nem volt, aki beverje a száját mikor valami olyasmibe ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. Ha nem, hát nem. Majd én megteszem a mami, papi helyett is és akkor maximum vihetik a Yonbantaihoz minden hónapban egy új protkó miatt. Eljátszadozom a gondolattal még úgy is, hogy az ő Sekije tompított. Biztos félt betalálni az ütésem...mily' meglepő. Egy elégedett vigyorral az arcomon munstrálom a végeredményt, hogy felnyalta a pályát valamelyest azért. Na jó, kár volt a foci pálya miatt, de hát ő kezdte, erről én igazán nem tehetek. Viszont a kárt megfogja téríteni, de nem nekem, a természetnek, mert, hogy minden egyes kárért kifogom belőle verni a szuszt, az is biztos. Felhúzott szemöldökkel hallgatom a kirohanását, mélyen magamban meg kínomba már röhögök.* - Nekem nem kell kidouk és zanpakuto mögé bújnom, ha harcolni akarok seggfej! *Remélem a válasszal meg fog elégedni, mert igazából aligha mondhatnék erre a béna beszólására bármit is. Apu megtanította nekem ugyan, de ennek ellenére még mindig úgy gondolom, hogy zanpakuto nélkül is képes vagyok küzdeni. Más részt, meg minek legyen rajtam dísznek? Kardozni én tuti nem fogok.* - Amúgy meg gyökér arcú...Karakurában lakom ergo nem fogok wakizashival az oldalamon császkálni..Fészpalm * Tényleg elég nagy hülyeségbe kezdett bele, de ezt elkönyvelhetem annak, hogy még kis pukkancs. Arról inkább meg nem ejtek szót, hogy ferde világképe lehet, ha engem nevez kölyöknek maga mellett. Még ha magasabb is nálam 2-3 centivel, akkor se gondolnám, hogy korban eltérőek lennénk. S hogy miért is gondolom így? A beszédéből. Csak is egy gyerek képes eljátszani a kemény csávót, közben meg tulajdonképpen semmi sincs mögötte. Ásítok egyet ezzel kimutatva a nem törődésemet az üggyel kapcsolatosan. Nem tudom miféle ütő kártyája lehet, de addig süsse el szerintem, még nem gondolom meg magam, hogy csak módjával az energia fecsérlésnek. Már volt elég lehetőségem leszűrni, hogy a kis krapek nem valami gyors, ráadásul a fizikai ereje említésre sem méltó. Esetleg még karddal tudna csapkodni, de ebbe sem fektetek reményt. Gáz, ahogy van . Csak egy pillanatra fordítom el a fejemet még úgy is, hogy látom előtte, hogy elgondolkodott, már bekapok egy Sait, amelytől az izmaim megfeszülnek és moccanni nem bírok. Lehetnék ideges és ordítozhatnék, de most ijedjek meg? Kizárt! Rá pillantok elég gyilkos szemekkel és kivárom, hogy még is mihez kezd.* - Hoho...jó sokáig tart kieszelned mit akarsz tenni. Te tényleg jó hülye lehetsz, ha nem tudsz egyből valami értékelhetőt felmutatni... *Még hogy taktikázás... Valahol nagyon kieshetett a pixiséből, ha ennyi ideig tart kitalálnia a dolgokat. Vagy az is lehet, hogy olyan sötét, hogy elfelejtett pár csiribít, amellyel megsüthet. Igazán felszabadíthatnám a lélekenergiámat, de azzal kárt tennék a focipályában, tehát nem teszem. Hirtelen valami istentelen kántálásba kezd, amit ugyan ismerek, de nem használok. Egyáltalán nem volna vicces, ha ez eltalálna, így hát lassacskán két tűz közé kerülve elgondolkodok azon, hogy még is kéne valamit kezdeni ezzel a Sai-val. A kidouk meg szépen elsülnek. Inda rám... S miként a shakkahouja is elsül a szeméből a dolgok további része talán fedett is lehet. Az oldalamból hirtelen magamba olvadnak az ikerpengéim.* - Tsukasadore Teikoku Ginryuu! *Ravasz íveltséggel ajkaimon szólalok fel s ezzel párhuzamosan lilásan szikrázó lélekenergiám valamely része felszabadul erőteljes fényt árasztva magából. Monthatni ezzel tompítom be a kidout, ami azért valljuk be kicsit besúrol. Öltözetem az onmitsukidou egyen öltözetéhez valamelyest hasonlóra vált. Csak ugyan ez ujjatlan, s kezemre egy fekete fáslis szerű anyag tekeredik, amely igazából arra szolgál, hogy az öklömet kevesebb súrlódás érje, ezáltal kevesebb seb keletkezzen. Szárnyak...azokat inkább nem firtatom.* - Szerintem add fel barom arcú! *Még azért tanácsként oda kiáltom neki s majdan megindulok erőteljes shunposan felé. De nem úgy, ahogyan azt ő gondolná. Egész egyszerűen gyors, helyváltoztatós shunpoval körbe- körbe futom őt párszor, hogy össze zavarjam valamelyest, majd, hogy lássa milyen irgalmas vagyok csak a szárnyammal csapok rá, hogy hanyatt vágódjon minimum. Ahogy megállok, néhány papírfecni száll fel a levegőbe, némelyik még elém is terelődik. Elkapom az egyiket és elég rápillantanom az egyikre.*
- Látom írni sem tanultál meg... *Nagyon jól tudom, hogy ezeket én írtam, csak azt nem, hogy egy ilyen szigorúan titkos levél, hogyan kerül egy ilyen mitugrász kezébe? Úgy néz ki érdekes küzdelem elé nézünk. Megfogom az egyiket és három méterrel fölé repülök...*
Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te20700/30000Testvérek harca 29y5sib  (20700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptyCsüt. Jún. 23, 2011 1:59 am

A Vén Varjú által hangoztatott okítást most Én is továbbadtam, egy ostoba gyereknek ki, olyan nagyképű és idegesítő, hogy még meg se érdemelné ezt. Nem jelent semmit sem az, hogyha fegyver nélkül is helytállsz a csatamezőn, jómagam kidoukkal is bőven boldogulok, mégis nálam van a váratlan esetek miatt, ahogy az öreg tanította. Azt hiszem életemben először ijedtem meg akkor tőle – és mellékesen megjegyezve: utoljára - mikor rám mordult ez ügyben.
- És mi hátráltat meg abban, hogy Karakurában is viseld? Az emberek? Amit nem értenek, úgyse foglalkoztatja őket. Csak ostoba kifogásaid vannak… Kölyök - mondom lekezelően, de beszédemben hallani egy kisebb megerőltetést mely tükrözi, hogy türelmem már a vége felé közelít. Apró szavakkal képes előhozni bennem a meggondolatlan gyerekösztönöket, amely egy harc folyamán cseppet sem helytálló. Emellett akárhányszor felhozom magamban az idegesítő jelző különböző formáit, mellyel ezt a lányt illettem, csak feljebb és feljebb megy bennem a pumpa. Yuki~onna viszont készségesen visszatérít nyugodt állapotomban, jól tudja, hogy nem szokásom elveszteni csak úgy a türelmemet, de vannak dolgok, amiket nem értek… mi okból foghatja ennek az idegennek a pártját? Miért békél meg vele ilyen egyszerűen? Veszélyes, a lélekenergiájából ez kitűnően leszűrhető és cseppet sem mentség a kegyelemre az óvodás szintű jellemvonás. Tanuljon meg gondolkodni beszéd előtt, csak ennyit tudok hozzászólni. Bár túlontúl felelőtlen ahhoz, hogy egy ilyen cseppet sem megerőltető „munkához” folyamodjon.
Elmémben lezajlott kisebb beszélgetés egy apró „meditáció” formájában tényleg kicsit hosszúra nyúlt és reakcióidőm a normálistól igencsak eltért. Szemforgatással osztom meg „véleményemet” beszólására. Lett volna ideje cselekedni, kihasználhatta volna, mégis megvárta az Én lépésemet. Akkor most igazán beszélgethetnénk arról, hogy melyikünk is a nagyobb eszement. Vagy csak egyszerűen kifogyott a lépésekből és ezért nem tett semmit?
Ördögi fél vigyor húzódik arcomra, lenéző kék tekintetemet villóztatva felé, a mimikám kísértetiesen hasonlíthat a Vén Varjú egyik csúnyán nézéséhez, pedig nem kívántam Őt másolni. Hiszen a célom az, hogy lekörözöm, és ha az öreget utánoznám, kicsit – nagyon - rontana az önbecsülésemen.
- Fölös beszéd, Kölyök. Te is támadhattál volna, vagy netán olyan gyönge lennél, hogy mást nem is tudsz a lányos pofozkodáson kívül? – reprodukáltam megjegyzésére, monoton beszéddel, hogy minden egyes szó tartalmazza a lenéző tekintethez járó ridegséggel átitatott hanglejtést. Zanpakutommal készült támadást elvetettem közben elmémben, helyette maradtam a kidouknál, hisz egy ilyen ostoba gyerek ellen nincs okom alkalmazni katanámat. Először a fejébe ütök egy minimális jó modort, melyet a szülei elfelejtettek belénevelni.
Első lépés az okításomnál egy gyengébb mágia volt a védelmi kidoukból, azon belül is a „Fogság”, hogy meggátoljam bárminemű cselekvésben, aztán jöhetett a második fázis… a kettős idézés. Élesben még sosem alkalmaztam, Sereteiben is csak gyakorló termekben hozakodtam elő vele. Így felkészültem az esetleges sikertelenségre, mely jelen pillanatban elmaradt, szerencsémre, ugyanis a Démonmágiák sikeresen száguldottak felé. Komoly tekintett mögé rejtett sikerörömöm viszont hamar átvált a meglepettség apró kifejezésével összeköthető mimikává. Könnyedén szabadulhatott volna a nagy mennyiségű reiatsuval, mely a hatalmában ál már az első mágiából is, de nem tette, tán azért, hogy előhozakodhasson ezzel, ami miatt nagy döbbenet ült ki arcomra? Automatikusan hőköltem hátra pár lépést, hiszen állításai egyre inkább keresztezik a magamban kirajzolt képet. Lélekenergiája ugyan bizonytalan és megmagyarázhatatlanná teszi számomra, hogy pontosan mely’ létező faj tagja is lehet pontosan, de látva, hogy a két fegyver, mint egy Zanpakuto úgy engedelmeskedtek szavainak az igencsak meglepetésként ért. Ismét kérdések ötlöttek fel bennem mibenlétével kapcsolatban, de hidegvéremet most nem dobhatom el. Arcomra ismét visszatér a komoly ábrázat, ahogy tanulmányozom megváltozott külsejét, mellyel ugyan képes volt megsemmisíteni a Hourint, de a Soukatsui még így is eltalálta, igaz csak felületesen, de több mint a semmi. Viszont, ha számítottam volna e lépésére, akkor hatékonyabb kidout vetettem volna be ellene a Kék Tűz helyett. De ez már késő bánat…
- Miért kellene feladnom? Semmi okom sincs rá, vagy esetleg félsz, amiért visszalépésre akarsz ösztönözni? – teszem fel magabiztosságtól csengő kérdéseimet. Nincs okom meghátrálni, nem kényszeríthet rá. Ha, pedig megtenném Shinigami címemnek azonnal búcsút inthetnék, hisz gyávák kezében semmiképp sem lehet egy ilyen rang. Ráadásul, mindjárt becsületemnek is integethetnék ez mellet. Felkészülten állok és várom támadását, gyorsasága mintha ugrásszerűen megnőtt volna, nem tudom tisztán követni szemmel, csak foltokként látom időnként fel-felbukkanni. Melyből rájöhetek, hogy valószínűleg körülöttem köröz. De vajon hol fog lecsapni? Mikor? Mivel? Nincs időm agyalni ezen túl sokat, amiért egy váratlan pillanatban fedi fel magát és az egyik szárnyával mér rám egy kimért ütést.
- Bakudou no… – kezdenék bele reflexszerűen a védelmi kidou kántálásába, de fölöslegesen. Támadása könnyedén földhöz lökött, melynek köszönhetően ismét végigszánthattam a pályát, amiért teljes egészében kibillentett csapása az egyensúlyomból. Nehézkesen ülő helyzetbe lököm magam, amint sikerült erőt gyűjtenem hozzá a fájdalom után, ami végigjárta az ütést követően minden porcikámat. Szúró szemekkel kezdek vizslatni az irányába, ahogy látom az egyik papír fecnit kezében, mely arra ösztönzött, hogy tegyek Karakurába egy kitérőt a feladó felkeresésének érdekében.
- Chh…. Ne sértegess, a feladóval ellentétben Én tudok írni. – bököm ki magamból, miközben végül fél térdre sikerült felnyomnom magam az ülő helyzetből. Jobbommal katanám markolata felé nyúlok, bármennyire is taszít ez a gondolat, mely azt kiáltja, hogy ne használjam, viszont most nem látok más lehetőséget ellene. Nehéz bevallani, de így túl nagy falat nekem. – Mondd, mi a neved… Kölyök? – teszem fel a kérdést lenéző szemekkel felé, a magasba tekintve. Közben bal hüvelykujjammal kipöccintem Zanpakutomat tokjából, hogy fehér szalagjai meglazuljanak a sayan, ez által ne zavarjanak az elővételénél. – Csak, hogy tudjam, mit írjak a sírkövedre… Maiodotte, Yuki~onna! – fűzöm hozzá apró magyarázatként az előbbi kérdésemhez az iménti szavakat, majd előhúzom a szépen ívelt ezüstfehér színben pompázó katanát, melyet, ahogy a tokjából elővettem úgy váltotta fel alap külsejét a shikai külalakja. Zanpakutom megszólítása közben zöldeskék színben változó reiatsum áramolni kezdett körülöttem. Éreztem, ahogy Yuki~onna kölcsönzi nekem az erejét, ezzel a beszerzett sebeket is elviselhetőbbé tette. Felegyenesedve néztem föl a lány felé, miközben a handzsár alakot felvett fegyveremmel csaptam egyet a levegőben, hogy tudjam a szalagok milyen gyorsan is munkálkodnak a levegő lehűtésével kapcsolatban, mely a technikáimat segíti. Apró téli szélként csendült fülembe a hang, mely a levegőbe való vágásom eredményezett. Aljas mosoly húzódott arcomra ezt hallva, aztán a lány felé emeltem ridegséget tükröző tekintetemet.
- Yuki~onna no Shiruetto! – nekem nincsenek szárnyaim, de Zanapkutom technikája pótolja ezt. Fehér színű derengés rajzolódik ki körülöttem a parancs elhangzása után, oldalra tartva fegyveremet indulok el felé, futva, majd mikor beértem Őt a talajtól elrugaszkodva, egy magasságba kerültem vele. A markomban tartott karddal jobb oldalról egy fentről lefelé haladó keresztirányú vágást indítok a vállától. Miközben bal tenyeremet felé tartva fűszereztem meg támadásomat egy mágiával. - Hadou no sanjuusan: Soukatsui! – hangoztattam a Démonmágia parancsát így megnehezítve számára a védekezést. Meguntam, hogy fölényeskedik, nem elég, hogy képes volt kihozni a sodromból és a becsületemet széttörve a földre taszítani. Még azt is képes volt elérni, hogy Zanapkutomat is megmutassam neki. Mégis… ki lehet Ő?!
Vissza az elejére Go down
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 31
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te25700/30000Testvérek harca 29y5sib  (25700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptySzomb. Jún. 25, 2011 7:58 am

*Egyre jobban csak idegesít ez az öntelt kis senkiházi, akit bizonyára nagyon elkényeztethettek otthon, ha ennyire nagy a szája a helyett, hogy csinálna is valamit. Folyvást csak magyaráz, de olyan értelmetlenül, hogy az már fáj. Még is honnan szakasztották ezt az idiótát? Rukongai melyik kerületéről? Vagy honnan, mert ritka egy ilyen félszemű köcsög, aki önkénytelenül csak úgy, ahogyan kedve támad ide jöjjön és eljátssza nekem a spanyol viasz megalkotóját. Mintha tudnám is, hogy ki találta fel...részlet kérdés. Ilyenekkel még csak nem is kell törődni, most inkább az idegesít még jobban, hogy úgy magyaráz, mintha nagyon tisztában lenne a Karakurai élettel. Okoskodik a semmire, szánalmas.* - Hülye gyerek...az emberek világában más a szabály...itt nem mászkál senki karddal az oldalán vagy hasonló. Különben is...nem élsz it, tehát nem kéne gyökérnek lenned... *Egész valójával a legremekebb hasonlatot hoztam fel. Még is mi más lehet ilyen haszontalan válasszal? Magyaráz itt az emberekről, mikor nem is ismeri őket. Sőt, még azt is megmerem kockáztatni ezzel a magassággal, hogy most járhat itt először, akkor meg mire ilyen hatalmas nagy arc? Nem baj, majd én visszadöngölöm az eredeti állapotába, hogy megtanulja nem mindenkinek lehet csak úgy...magyarázni? Váá...idegesít és lassan már a hajamat is tépkedhetném miatta, de inkább nem. Ásítok még egyet s csak figyelem, hogy ezek után mihez is akar kezdeni, mert nekem aligha volna ingerenciám most ahoz, hogy utána menjek és jól elpáholjam, ahogyan az idili lenne, miután csak így beszólogat nekem.* - Ha te mondod..csak ne fog anyuci meg a Yonbantai ápolgasson mikor kiverem az összes fogad...Rolling Eyes *Forgatom ide- oda tekintetem úgy, hogy még véletlenül se keljen rá néznem a csúf arcára. Félelmetes azért, hogy a shinigamik többsége ilyen arrogáns semmi. Ezek nem élték át az igazi poklot, azonkívül, hogy valószínűleg küldetésekre vagy mikre járnak meg feladatokat végeznek el. De azt soha nem élhetik át, amikor az élet elvesztése nem a végből áll, hanem annál sokkal másabból. Küzdeni önmagadért és hiába éled túl az egész geci életedet egy emberekkel tele szemetelt városban kell leélned vagy kinyírnak azok, akik egyszer sokat jelentettek neked. Tele van már a hócipőm az egésszel, hogy még így geciskednek. Csapná agyon a villám az összeset. Szemeimben a vér szinte forrni kezd avagy inkább az idegesség, ahogyan rá pillantok végül erre a srácra.* - Remélem tisztában vagy, hogy ezért kinyírlak seggfej! *Jó idegesen fellöktem majd a levegőben repkedve várom, hogy még is mit fog tenni. Nem azért mert ne lenne kedvem betámadni, hanem egész egyszerűen ha most neki megyek teljes erőmmel annak csak az lesz a vége, hogy véglegesen új focipálya után nézhetek. Ezt nem hagyhatom, valahogy fel kell csalnom a levegőbe és ott ki csinálni ezt a baromarcút végre. Ami még zavar nagyon- nagyon ebben az egészben, hogy a tekintete kifogástalanul hasonlított az előbb apuéra. Kimondottan ezért is fogok neki egy arcon csapást adni, amiért volt képe ilyen tekintetekkel rám nézni. fatálisan lederogált és ezt nem fogom hagyni egy ilyen félszemű köcsögnek. Mad Kezeim közt tartva a levelemet magam elé veszem..* - Mi a helyzet otthon? ...ezen mi nem érthető seggfej? látom nem csak írni, de olvasni sem tudsz! *Forgatom idegesen össze- vissza a tekintetemet, s majd összegyűröm a papírt és egyszerűen hozzá vágom had legyen boldog vele, ha ennyire akarja. Láttam ám, hogy ideges volt miatta, csak azt nem tudom, hogy még is hogyan került hozzá ez a rendkívülien fontos irat? Mert, hogy én ilyen sötétnek nem küldök levelet az is biztos, itt valami nagyon nem stimmel. De az már biztos, hogy ezt kifogom belőle verni az száz.* - Ch...majd megtudod... *Rántok vállat a kérdésére és még mindig várom, hogy mikor lesz már annyi esze, hogy felmásszon a lélekrészecskék segítségével. Szememmel végig követem, miként a shikai-át megidézve fehéres derengésben kezd el pompázni. Még a levegő is lehűlt a környezetembe és bármennyire gyökérnek találom, azért ez a technika még egészen tetszetős. Egy tudatalatti érzésnek köszönhetően pedig a hidegség ellenére melegség költözik a szívembe, ami miatt még idegesebbnek érzem magamat. Már miért is kéne nekem örülni annak, hogy láthatom ezt a shikait, ami gyenge mint a harmat? lassan halad felfelé, s tekintetemet le sem veszem róla, azonban a reakció időm vészesen kinyúl. Nem tehetek róla, egy az egyben irritál is meg nem is, ez pedig összezavar. csak egy kicsin múl az, hogy ne nyeljem be a vágást és azzal párhuzamos kidout. Utsusemi mozdulatát alkalmazva és villámtánccal vegyítve mögé kerülök (feltehetőleg).* - Shi...zu..ne...fight! *Eddig bírtam és ne tovább. Na ne hogy már egy ilyen engem még befolyásoljon! Ha minden igaz úgy oldalra rúgom, hogy csak úgy szépen megérezze és elgondolkodjon azon, mikor is kezd legközelebb velem. Azért a sort itt még nem igen fejezem be, kicsit kezd már elegem lenni a játszadozásból.* - Kyuujo! *felszabadítva az első számú shikai "támadásomat" lilás színű tömör elektromosság kezd az egész testem felületén keringeni. Hogy kiélvezzem ennek a teljesen felesleges küzdelemnek az izgalmát megindulva felé shunpoval minden oldalról bemérek egy- egy egymás utáni ütést, de ezeket nem oly' hakudásan, mint arra képes lennék. Inkább csak csipkedésbe kezdek, mert ugye bár az elektromosság ráz, ha betalál...*
Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te20700/30000Testvérek harca 29y5sib  (20700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptyKedd Jún. 28, 2011 5:50 am

Valóban nem ismerem még Karakurát és azt sem tagadom, hogy életemben először fordultam meg az Emberek városában, arról nem is beszélve, hogy cseppet sem szívlelem az embereket. Küldetések, fontos dolgok miatt kényszerülök csak arra, hogy idejöjjek, de más egyéb problémák miatt vagy csak a szórakozásért be se tenném ide a lábamat. Remekül érzem magamat Soul Society falain belül, ahol békesség és nyugalom van, nem forgolódnak úgy az utcán a lakosok, mint holmi hangyák, ahogy azt az emberek is rendszerint teszik. Illetve nem haladunk el minden egyes fontos tényező előtt, ahogy az emberek. Van különbség és e miatt az eltérés miatt szívlelem ezerszer jobban szülőhazámat Sereteit egyes Halálistenekkel ellentétben.
- Nem ismerem e világ szabályait, de cseppet sem zavartatnám magam, hogyha előttük kellene kardot viselnem. Emellett bővíthetnéd a szókincsedet, unalmas minden percben egyazon jelzőket hallani tőled, mellyel ráadásul engem illetsz :/, Kölyök. – osztom meg véleményemet vele, csak úgy mellékesen. Már megszoktam, hogy szinte elereszti füle mellett beszédeimet, de ez olyan dolog volt, melyet nem hagyhattam hang nélkül. S bár túlságosan is elbíztam magamat vele szemben, kezdtem teljes egészében lenézni stílusa miatt, mely miatt lassan az agyamra megy. Nem szoktam meg az ilyen hangvételű személyeket, főleg ha az illető velem egykorú. Ebben az életévekben már igazán benőhet minden gyerek feje, vagyis nekem nem esett nehezemre komolyan hozzáállni a világ nagy rejtelmeihez. Nem lehet mindent pusztán csak ököllel elérni, ez más világ, mely harcra épül, és hogyha nem gondolkozol, az életedet is elveszítheted. Céljait még jelenleg gyerekes őrültségekre alapozza. Értelmetlen ezért küzdeni az Én szememben, de most ha még akarná, akkor se lépnék vissza túl nagy a szája, mely felől nem tekinthetek el és áldhatja a jó istent, amiért velem ütközött össze. Megtanítom, nem… meg kell tanítanom neki bizonyos dolgokat. Dolgokat, mely most már elmémben nem a belőle hiányzó jó neveltség űrének a betöltésére, hanem egy apró segítségre hasonlít, melyet úgy érzem, hogy meg kell osztanom vele mindenképp. Ezt pedig még méreggel telitett elmémben sem hagyom szem előtt, hiába beszédemben csengő apró düh, mellyel a fehér hajú leányzót illetem. De szavai az épp gondolkodásomból időnként kitérít, mely igazán kezd felzaklatni.
- Kitűnően értettem a ráírtakat. – fogtam meg a felém dobott papírgalacsinná origamizott cetlit, melyet kibontogatva biztonságosan ismét magamhoz rejtettem. Fontos lesz a célszemély megtalálásához, ezért jobb, ha legközelebb ügyelek rájuk. Viszont a kérdés, miszerint érthette a levél tartalmát, aminek megfejtése nekem is órákba telt. Ő könnyedén elolvasta és felkeltette érdeklődésemet. Még az a feltételezés is letelepedett elmémben, hogy netalántán Ő lehet a feladó, de nem szeretek semmit sem alaptalanul levonni, ráadásul nem is kizárt, hogy csak ismeri az illetőt. De ahelyett, hogy e dolog kiderítésével törődnék mentem inkább fejem után vagy mondhatni szívem akaratát teljesítettem? Más utat nem látva rántottam fegyvert és a passzív képességének egyikét alkalmazva Yuki~onna segítségével már előtte is voltam a levegőben provokálása miatt. Hiszen minek használjak feleslegesen reiatsut, hogyha átmeneti megoldást is képes vagyok alkalmazni és jelen helyzetben fontos a stabil állás a levegőben, ezt pedig csak ezzel a technikával tudom kivitelezni. Fent az égben már támadásba is lendülök, s nem habozom a szépségre alapozott Zanpakutomat is alkalmazni bármennyire is van ellenemre a dolog. Nem erőre épül, és ezzel tisztában vagyok, de ez nem jelenti azt, hogy nem tudna erős csapásokat bevinni másoknak. Támadásaimat a most már igazán sokszor látott shunpo technikával kerülte el, mely után hidegvérrel arcomon, reflexszerű védekezésre folyamodok.
- Bakudou sanjuukyuu: Enkosen. – markomban tartott Zanpakutomat oldalra tartva pördítem meg, hogy ez által a mágiát vegyítsem a fegyverhasználattal és létrehozhassak egy erős pajzsot, mely háríthatja rendkívül érdekes rúgás prezentációját. – Ennél azért több kell, Shizune! – szemem sarkából nézek rá, majd 90° fordulatot téve lendítem egy vízszintes vágás kivitelezésének érdekében kardomat. Megnevezését az előbbi csapásának harci szövegéből alapoztam túlontúl könnyedén felvetette előttem nevét, melyet nem is akart megosztani velem. KölyökFészpalm Újabb támadására felfigyelve Zanpakutomat alkalmazom védekezésre, a kardon található szalagok mintha maguk köré vonzanák az apró lélekrészecskéket a közben testemen felbukkanó kékeszöld reiatsuval kezd összemosódni.
- Tsumetai mugen no henkyou! – mondom ki a parancsot, s a kék derengésű körpajzs máris megjelenik körülöttem, hogy ezzel védhessem támadását. Persze semmi sem lehetetlen, mint például most ellenfelem számára az, hogy áttörje védelmemet. Ahogy ütést tett a kék védőpajzsra annak felületén azon nyomban felbukkant a fagyott jégdarab, mely berepedve törésvonalakat küldött a fal többi pontjára is, majd kisebb recsegések után apró darabokra törve hullt a földbe. Alig az első pár csapását tudta csak feltartoztatni a pajzsom, pár ütés eltalálva engem kezdek végül shunpoval meghátrálni. Ütéssel megrohamozott végtagjaim csak úgy sajognak, de ez csak az elenyésző problémám, mivel furcsa mód olyanok voltak csapásai, mintha árammal csapkodott volna meg közben. Persze a fájdalom mely elviselhető és legyőzhető egy küzdelem során, hogy folytatni lehessen a viadalt még semmi sem volt ahhoz a furcsasághoz képest, melyet a támadása közben éreztem és láttam, amikor Yuki~onna pajzsát széttörte. Behunyt szemmel fogom meg az egyik áramos ütés által okozott sérülést, ahogy látom azokat az idegen képeket lelki szemeim előtt. Homályosak voltak, de könnyedén sikerült kivennem Seretei messzeségében húzódó épületeket és a Vén Varjú arcát e lány mellett.
Nehezen erőt veszek magamon és felnézek, egyenest a fehér hajú leányzó szemeibe, melyek hirtelen olyanok, mintha saját szemeimbe néznék bele tükrön keresztül. A képek melyek elém tárultak igyekeztem elkergetni, nem értem, hogy bukkanhattak fel előttem, de furcsa érzéseket hozott fel bennem. Olyannyira zavart, hogy kevésbé tudtam tisztán látni dolgokat, illetve a megfontolt gondolkodás is nehezemre esett, csupán egy támadás rajzolódott ki előttem. Jobbomban tartott fegyveremet vízszintesen magam elé emelve, fáradt tekintettel, mely kitűnően tükrözi, hogy az előbbi történésekből még nem sikerült rendesen kimásznom, habozás nélkül cselekedni kezdek.
- Hadou no… ~ Hajime… biztos, hogy ezt akarod?... Nem értem mi volt ez… De, ezzel nem oldasz meg semmit. ~ sanjuunii: Oukasen! – a sárgás derengésű fény végig kúszva Zanpakutomon indult meg hatalmas sárga sugárként a lány felé. Nem érdekelt az ok, nem érdekelt, hogy miképp történhetett mindez, de egyszerűen zavart, idegesített az a kép, melyet láttam. Mégis mit kereshetett Ő Sereteiben, Vén Varjú mellett?
Vissza az elejére Go down
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 31
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te25700/30000Testvérek harca 29y5sib  (25700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptyVas. Júl. 03, 2011 3:18 am

*Kissé túlzottan is sikerült ennek a féregnek felbőszítenie. Még mindig érzem, hogy egy pillanatra sem tudok megfeledkezni a pályámba tett kárról. Valahogy ez számomra oly' értéket képez, amelyről egy pillanatra sem vagyok hajlandó levenni a szememet. Általánosságban képes lettem volna a földről betámadni különböző aljas húzásokkal, de most erre nem vagyok képes. Sok emlékem fűz ehhez a helyhez, s ugyebár az "ember" nem akarja, hogy az emlékeiben kárt tegyenek. Ugyanakkor, most hála ennek a köcsög gyereknek hetekig be lesz zárva felújítás céljából. Habár, ha jobbra csinálják meg, akkor voltaképpen még jobban is járhatnék vele, de addig hol fogok focizni? Majd a város másik felében? El kell mennem addig, hogy űzhessem a magam sportját? Cseszett kis suhanc, majd megmutatom neki, hogy nem kéne velem ujjat húznia. Unottan sóhajtok rá egyet, hogy kicsit nyugtázzam a szövegelését, mi szerint marhára hidegen hagynak a "követelései". Oldalra pillantok egy kicsit, majd lágyan (igen lágyan) elkuncogom magam kicsit aljas módon.* - Méltányolom álláspontod, ugyanakkor nem áll szándékomban eleget tenni ezeknek. S miért kéne egy reám támadó shinigami kardjára higgadtan válaszolni, amikor tetted kimondott okát, talán még te magad sem tudod. Nesze neked szókincs, seggfej! *Fordítom el tőle a fejemet és más irányba kezdem el kémlelni a tájat, illetve ellebegni azon irányba egy kicsit. Még, hogy azt hiszi, hogy nincs szókincsem. Ezzel aligha nagyon mellényúlt. De végtére is mit is várhatnék egy ilyen halálistentől, aki csak így a semmiből betámadt? Ezen már fenn se kéne akadnom, csak, hogy idegesít a lenézése. Maga a pillantása, olyan elemi erővel csap belém, amiért nem vagyok hajlandó őt elviselni. Még akkor sem, ha valamilyen oknál fogva megszerezte a levelemet, amit a testvéremnek címeztem. Ez az alak egyáltalán nem értheti az álláspontomat s tudva ezt még is, még is idegesít. Le néz, szinte söpredéknek tekint, pedig ha tudná, hogy sokkal több vagyok nála. Még úgy is több, hogy valójában erre nem lehetek igazán büszke. Akkor is, a bennem lakozó kiforratlan erő, ha most nem, majd egy nap jócskán túl tesz majd rajta. Na, majd akkor álljon úgy előttem ez a féreg, hogy lenézzen. Egy csapásomba fog kerülni, hogy a fájdalomtól eltorzult arca élettelenül a földre hulljék. Gyűlölöm, minden egyes porcikámmal és ilyen érzéseket táplálva még a szemeim is vörös erekbe taszítódnak ezzel kimutatva a bennem lappangó idegesség parányi szikráját. Kicsit megropogtatom a nyak csigolyámat ide- oda billentve a fejemet. Egy ravasz fél mosoly kerekedik ki arcom szegletét díszítve.* - Látom hazudni azt tudsz! *Éppen hogy kimondtam e szavakat, ő már is előttem teremt. Valószínűleg a zanpakutoja egy képessége lehet, amivel képes a levegőbe emelkedni. Mindegy, a lényeg az, hogy végre elértem ezt a célom és a levegőbe kényszerítve egy más fajta küzdőstílusba kezdjek, ami sokkal közelebb áll hozzám. Remélem egy darabig majd bírja, mert elég hülyén venné ki magát, ha itt pofázott perceken keresztül, de elég neki két csapásom és kifekszik. Bár akkor legalább egy jót beleröhögnék a képébe, hogy "nesze neked bazdmeg, megalománia"! Megindítom felé lábamat, hogy az első "tanításomat" megadjam neki. Azonban a kis ganajtúró egy kidouval kivédve ezt, ráadásul már megint csak feleslegesen szavalni kezd. Vagy is nem feleslegesen, egy pillanatra hátrébb tántorít. Nem a védése, hanem a szavai végett. Valahogy az ő szájából hallva a nevemet...furcsa és megmagyarázhatatlan érzéssel tölt el. A mérgem azonban annál sokkal nagyobb, hogy ennyivel hagyjam abba ezt a csatát. A kardja 90°-os vízszintes támadása nem olyan gyors, hogy eltudná a figyelmemet kerülni, így egyszerűen egy shunpoval vegyített mozdulat erejéig felugrok a pengéjére s onnan meglökve magamat a szárnyaim egyensúlyozásával egy előre szaltóval a fejére célzom a rúgásom, sikertelenül. Vagy még sem? A semmiből egy kékes pajzs jelenik meg, ami ugyan kivédi az első támadásom, viszont ez közel sem elég ahhoz, ami ezután vár rá. A pajzsra nézve több szemszögű támadást intézek, hogy végre valahára semmissé tegyem. Még ezt a néhány ütést mérem be gondolataim egy kicsit más felé kanyarodnak el. Apámat látom magam előtt mindvégig és ez a kép át megy erre a fiú irányába is. Még ha mozdulataimnak segítségével a pajzs áttört és shunpo segítségével követve őt ütéseket mérek be rá, akkor sem állok meg. Szemeimben egyfajta elvakultság lesz úrrá. Olyan, mintha apámat verném laposra, de még is ez a gyerek áll előttem. Valamilyen okból, amit magam se tudnám megmagyarázni hátrébb shunpozok és hosszasan bámulok a szemeibe.* ~ Ismerem őt..vagy nem?~ *Kicsit ráhunyorítok, hátha beugrik honnan is láttam, de ő pillanatok alatt támadásba kezd, amelyet csak azért nem kapok egészen telibe, mert a szárnyaimat magam elé tartom. Bár a shikai aurám a kidoujának jó részét felfogta, még is a füst és éget szag áradhat felőlem és ehhez társuló szapora lélegzés. Letörlöm halántékomról a keletkezett verejtéket.* - Ha már tudod a nevem shinigami, akkor elmondhatnád, hogy mi a tiéd? *Kicsit sem érdekelve most már engedem meg magamnak, hogy a földre zuhanjak vissza és féltérdre ereszkedve pihenjek meg. Bizonyos sérüléseket sikerült elszenvednem, de ez csökevényes azokhoz képest, amiket ez a dinnye agyú kapott. Meg is érdemli, de ez még mindig nem elég.* - Hadou no yon, Byakurai! *Gyenge próbálkozás, viszont még a pillanatnyi zavarodottságom közepette sem engedhetem meg, hogy egy ilyen szarrágó majd könnyen kicsináljon...*
Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Testvérek harca Cl0te20700/30000Testvérek harca 29y5sib  (20700/30000)

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptySzomb. Júl. 23, 2011 12:30 am

Szánalmas Fészpalm, de legalább próbálkozása egészen figyelemre méltó a káromkodások nélküli beszédre. Nem igen néztem ki belőle, de ezek szerint a szülőknek sikerült belépréselniük egy apró jó neveltséget. De tényleg csak minimális mennyiséget. :/
Komor arccal viselem el szövegelését, hiszen mit mondhatnék, hogyha emberi nyelven beszélteket mindenképp elereszti füle mellett? Idegesítő, képes kibillenteni lelki, nyugodt békémből, hogy meggondolatlan cselekvésekbe kezdjek ez által. S valóban igaza van, fogalmam sincs miféle okból támadtam már rá, első okom a furcsa energiája, melyet szabadon áramoltatott és megcsapott, ahogy a környéken átvágva fejvesztve kerestem, részletesebb információk nélkül a levél feladóját.
Mondanivalómra a „hamis” jelző cseppet sem tetszik tőle, hiszen nem szokásom hazugságokkal előhozakodni, maximum: füllentésekkel, és azt is csak kivételes esetekkor alkalmazom. A most történtek pedig nem tartozik e csoportba. Mégis aprócska sunyi mosoly húzódik arcomra, ahogy szemem sarkából felé tekintek és látom az arcára kiülő dühöt. Legalább nem csak jómagam vagyok e helyzetben, hogy a másik jelenléte kikészít. Bár eddig efféle viselkedést nem kaptam másoktól, amikor egy légtérben tartózkodtam másokkal. Mégis valamiért nála sikerült ezt elérnem, türelmetlen, ezzel árulja el magáról, hogy még csak egy ostoba Kölyök….
Lehunyt szemmel vettem egy mély levegőt hátha sikerül mérlegelnem így magamban még egyszer a dolgokat, mielőtt tényleg ugrottam volna felelőtlen mód a provokálására. S ezt nem sikerült megúsznom, cseppet sem habozva támadásba lendültem, de túlontúl, talán nagyobb felelőtlenségre utalt volna, hogyha nem számítottam volna közben visszatámadásra. Sejtettem, hiszen egy harcban ez normális, s nem haboztam kidou védelmet használni csapása hárítására, melyből még a nevét is megmondta, melyet oly’ konok mód el kívánt hallgatni előlem pár minutummal ezelőtt. Az pedig még hab volt a tortán, hogy az általa hangoztatott nevet, ahogy jómagam elismételtem, valamiért… megtántorodott, s ezt kihasználva még támadásba is lendültem, bár aljas cselekedet, de sokkalta nagyobb előnyökkel rendelkezik, így ahogy esélyem adódik természetes, hogy megkísérlem kihasználni azt. Támadásom sikertelenül jár, sőt saját maga hasznára képes fordítani csapásomat, hiába védekeztem ellene Yuki~ onna pajzsa nem tudta sokáig felfogni, pedig Zanpakutom védelme a legerősebb Démonmágiát is képes apró másodpercekig feltartóztatni. Bár nem tudom, hogy e képessége miből ered, mégis annak ellenére, hogy nem szívlelem használni a küzdelmekben, amiért féltem, csodás képességeire gyakorta van szükségem.
Ellenfelem ütései bár találtak, nem adhatom fel, hiába fájnak, hiába kényszerítenek fél térdre, ez nem olyan alkalom, hogy csak úgy feladhassam! Nem csupán az imént látottak miatt, hanem Mami, sőt Yonseki-sama sem nézne rám ezután jó szemekkel, ha megfutamodnék egy ilyen vesztésre álló pillanatban.
Lelki szemeim előtt fel-felbukkanó homályos képekre magyarázatokat szeretnék, s beszéd helyett, egy kérdés megformálása helyett elmémben inkább támadás hozakodik fel bennem eme értetlen pillanatomban, mintsem a kíváncsiság e fele, hogy kiderítsem, valójában ki lehet Ő. Ezen elvakult pillanatomban még Yuki~onna szavai sem képes helyes útra rángatni, habozás nélkül lövöm el a lány felé a kidout. Hirtelen gyerekes felindulásnak mondható ez talán? Vagy csak a képek, esetleg az egyazon kék íriszek, melyek olyan érzéssel kerítenek hatalmukba, mintha… mintha tükörbe néznék, s e miatt tettem volna? Vagy csupán a Vén Varjúval való általam ismeretlen kapcsolata?
- Ch… mintha megérdemelnéd, hogy megosszam veled, Shizune. – böktem felé félvállról válaszomat, kissé szapora légvétellel, amiért az erőm már jócskán kezd a mínuszokba átfordulni. Ennyi Démonmágiát, Yuki~onnaval karöltve sosem alkalmaztam egyszerre. – De… utolsó emlékként, mielőtt elveszem életedet… esetleg megoszthatom veled… - nehézkesen a levegőben állásra kényszerítve magamat, fölényeskedően kihúzva magamat vetem rá szúró, lenéző pillantásom egyvelegét. – Hayakawa Yuki Hajime. Kidoushuu, rokuseki. – osztottam meg vele nevemet egy hivatalos bemutatkozás formájában, hátha megjegyzi, s legközelebb illendően ezt használja. Bár iménti szövegemben fátyolként felhozott agresszióm során a „kivégzését” afféle okként alkalmaztam, de valójában valamiért úgy éreztem, hogy ha akarom, ha nem meg kell osztanom ezt vele. Érthetetlen, megmagyarázhatatlan az érzés mely miatt cselekedtem, de mégis így vélekedtem e felől, fogalmam sincs miért...
Elsötétedett szemekkel, földre szegezett komor tekintettel próbálom végül megfogalmazni a szívemen ülő, komoly kérdést, melyre választ akarok. Mindenképp, bármi is legyen az. Meg akarom tudni. Bár nem tudom, hogy mennyire bízhatok meg e lányban, hogy vajon tényleg elmondja e, avagy sem. Nem, nem foglalkozom e megfogalmazással tovább, amiért hirtelen előhozakodott átnyilallás elmémben, afféle düh és ismeretlen kusza érzések egyvelege megakadályoz ebben. Hogy honnan is jöhetett fel bennem ilyen furcsa érzés, amikor most sikerült nagyjából mérlegelnem magamban ezt, cseppet sem foglalkoztat most. De ezen érzelmek gondolkodás helyett, elvakult cselekvésre kényszerít… balomat nehézkesen felemelve, ökölbe szorított kézzel, csak mutatóujjamat tartom előre, egyenesen a fehér hajú lány felé…
- Hadou no yon: Byakurai! – hangoztatom a támadást, mely talán csak a véletlen műve, hogy Ő is ugyan azzal a kidouval hozakodott elő, mellyel jómagam? De ekkora véletlen egybeeséssel lehetetlen előhozakodni nem? Egyazon technika még elfogadható, de megegyező időben már abszurd.
Balomat kapom takaráskép a két Byakurai találkozása által okozott hatalmas fényesség vakító hatásának szemembe villanásának áthidalásaképp. Így megakadályozva, hogy látásomat rontsa a fényáradat, illetve a kisebb robbanás, mely tűzijáték sziluettjét idézte elő a két Démonmágia ütközése, forgószélként előlépett kisebb lökete rám is kihat, és pár métert csúszok hátra a levegőben, hiába próbálom egy helyben tartani magam, s ügyelve egyensúlyomra sikerült végül talpamon maradnom.
Bár nem értem a történteket, mégsem hangoztattam tanácstalanságomat ez ügyben, inkább egy újabb támadásra invitálom magamat. Zanpakutomat magam elé tartva shunpoztam közvetlenül elé és indítottam szemből egy vágást. Bár könnyedén védhető csapás, igazából nem is a sebzésre koncentráltam, csak arra, hogy szemtől – szembe kerülhessek vele.
- Shizune, honnan ismered… Őt? – azt hiszem, vagy csak beképzelem, de valamiért mégis sejtem, hogy tudja, kire kívánok utalni. Vén Varjúra… nem tudom, miért hiszem úgy, hogy Ő is ismeri, de úgy vélem magyarázatokkal tud szolgálni. Olyanokkal, melyet Én nem értek, s így képesek felzaklatni, ezzel elvéve tisztánlátásomat. Ezért… hallani akarom ezeket a magyarázatokat! A feleletét… mely’ talán kivezet az értetlenség ködéből.
Vissza az elejére Go down
Soifon
Admin
Admin
Soifon

nő
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 44
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca EmptySzomb. Szept. 24, 2011 7:55 am

Kérésetekre a küzdőteret LEZÁROM. Jutalmatok 700 LP és 1000 ryou a szép posztokért.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Testvérek harca _
TémanyitásTárgy: Re: Testvérek harca   Testvérek harca Empty

Vissza az elejére Go down
 

Testvérek harca

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Küzdőterek :: Lezárt harcok-