HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 [Winter War]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next
SzerzőÜzenet
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 25
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: [Winter War]   [Winter War] EmptySzer. Jún. 01, 2011 12:30 am

Masayoshi Sotaichuo sűrű szemöldöke fölött aggódva figyeli az alant tüsténkedő halálisteneket. Sosem volt titok, hogy Aizen célja elpusztítani Karakura ezen részét, lévén a legnagyobb koncentrációban itt figyelhető meg lélekenergia fél lélekmérföldön belül. Gigászi pilléreket állítottak fel a város négy sarkába és Urahara Kisuke segítségével az igazi várost áthelyezték a Soul Societybe, egy kihalt helyre, ahol a lakosok némileg nagyobb biztonságban lehetnek. Tökéletes másolatot készítettetek, csupán az emberek hiányoznak belőle. A Főkapitány mérete tiszteletet parancsoló, most még sem érzi magát tökéletes biztonságban képességei ellenére sem. Yamamoto Genryuusaijal ellentétben Fujimoto ugyan kiemelkedő képességekkel bír, mégsem a valaha született legerősebb shinigami, ezért máris hátránnyal indulnak. Ettől eltekintve csapatában a lehető legképzettebb beosztottjait gyűjtötte egy csoportba, hogy megakadályozhassa az árulót tervének lebonyolításában. Némileg nyugalmat keresve gyújtja meg a pipájába töltött dohányt, azután karjait összefonva a mellkasa előtt pöfékel. Kapitányok és hadnagyok alkotják az elit különítményt, alacsonyabb beosztásban lévőket nem is lett volna érdemes hoznia, a biztos halált jelentette volna számukra ez a hely. Jelenleg legfontosabb feladatuk valamilyen módon megállítani az 5. osztag egykori kapitányát, illetve megvédeni a pilléreket, amikkel átküldték az igazi Karakurát. Gondolataiba mélyedve bámul maga elé, amikor egy semmivel össze nem keverhető hang üti meg a fülét. A tér hasadásával egyidejűleg a vakítóan kék égen legalább négy lyuk nyílik, amiből arrancarok sétálnak elő. Halk hümmögéssel veszi tudomásul a dolgot, végre elkezdődött a leszámolás. Itt és most minden eldőlhet, nem hibázhatnak!

- Aizen Sousuke! – kiált emeltebb hangon a Sátáni Hármas irányába. – A Seireitei ellenében elkövetett bűnei miatt letartóztatom magát! Tetteiért mindenképp halállal lakol, de legalább föláldozást kapna a lelke, ha van még egyáltalán olyanja…

Felajánlására egy gúnyos mosoly a válasz, azonban még mielőtt Aizen egyetlen lépést is tehetne, súlyos acélfalak emelkednek fel a földről és fogják közre a dezertőr kapitányokat. Tökéletes téglalapot alkotva ezáltal, valamint megakadályozva a mozgásukat. A főkapitány elégedett pillantással vizsgálgatja művét, mialatt a benti sötétségben megkezdődik a társalgás. Tousen közbenjárásának hála hamarosan fény gyúl, ennek köszönhetően a jelenlévők többsége már láthatja is egymást.

- Mit tegyünk, Aizen taichou? – zendül Gin behízelgő hangja, miután futólag megérintette az egyik falat. Erős lélekenergia tartja egyben a szerkezetet, azonban ez nem tarthatja vissza őket túlságosan sokáig.

- Várunk. – hallatszik a nyugodt válasz. – Megnézzük, hogy a nagy Espada beváltja-e a hozzá fűzött reményeket.

Hideg, számító szavak ezek, ám nem is lehetne mást várni a Seireitei történelmének egyik legbriliánsabb koponyájától. Mivel a válaszadásra nem került sor, a hollowok pedig amúgy is veszélyt jelentene az Emberek Világának, így a shinigamik készségesen állnak fel csatarendbe, hogy bármilyen eszközzel megfékezzék ellenfeleiket. Ezen idő alatt egy néhány főből álló különítmény is megjelenik, a Vaizardok elhagyták a raktárt és a küzdelem mellett döntöttek. Már csak egy kérdés maradt, mely szerint képesek lesznek-e bosszújukat véghez vinni vagy elbuknak, s elveszítik az egyetlen esélyt, ami adatott számukra.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Desmond Phellera
Espada
Espada
Desmond Phellera

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 340
Age : 58
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2009. Jul. 25.
Hírnév : 56

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te48500/65000[Winter War] 29y5sib  (48500/65000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzomb. Jún. 04, 2011 9:57 pm

Tán éveken át tartó, mohó tervek felett való görnyedés eredménye a Las Noches kecses, meszes tornyai alatt sorakozó, maszkot viselő sereg gyülekezése. Vadállatias morgásuk összemosódása felkavaró búgásként zengi körbe a palotát. Még mi, Espadák sem vagyunk teljesen beavatva a Nagy Tervbe, s hiába a sok ellenérzés, egyenlőre túlontúl fenyegető a közeg, hogy ellenállást tanúsítsak. Azonban bízok abban, hogy még Aizen ereje is meggyengül a harc közben. A mai napon áll és bukik minden. Nekünk új vezetőre van szükségünk. S ki lenne rá alkalmasabb nálam?
Gyávaság vagy megfontoltság? Én magam is kétségek közt vergődök, egyenlőre azonban nincs más választásom, mint játszani a rám osztott szerepet. Fracciónjaimtól sajnos kénytelen vagyok ideiglenesen elválni, s hogy valódi aggodalom fűz irántuk, vagy ez is csak mesterséges érzet, azon most nem tudok elgondolkozni. Ha bántódásuk esik, úgyis kinyírom azt, aki hozzájuk ért. Másrészt viszont bízok képességeikben. Erősek, ügyesek, meg tudják csinálni. Végtére is én pátyolgattam őket ennyi ideig, innentől kezdve pedig történhet bármilyen veszély, úgyis talpra állnak és megküzdenek a kis rohadékokkal!
Vállalom hát a személyi testőr szerepét, mint a legerősebb Espada, kihez Las Nochesnek valaha is köze volt. Nem ez a megfelelő alkalom, hogy kétségeket állítsak fel holmi apró-cseprő dolgokon. Nem érek rá erre, most egyedül a küldetéssel szabad foglalkoznom. Ha el kell hullanom, megteszem – de nem Aizenért. Csakis saját magamért, egyéni igazságomért! Talán mindig is készen álltam erre a harcra. Ha elbukok, legalább megszűnök ebben a matériámban létezni, ha pedig túlélem, és becsületem sem sérül, végre igaz célokra koncentrálhatok. Magamért. Csakis magamért.
Minden utasítást megkaptunk, és minden információt, amit hajlandóak voltak elárulni. Annak ellenére, hogy nem szimpatizálok Aizennel, időnként elámít rendkívüli informáltsága. Mintha előre tudná az ellenfél minden lépését. A pillérekről és a hamis városról szóló dolog már-már egészen hihetetlennek hangzik még számomra is.
Raúl, Ranil… Várható volt, bár gyanítom, a hisztis picsa a picsogáson és mímelésen kívül másra nem lesz képes. Mindig is irigykedett rám, mindent akart, ami az enyém is volt egyben, s tán részben el is tulajdonította. Holott az eredet mindig erősebb, én pedig nem vagyok hajlandó hagyni egy hozzá hasonló kis senkiházi cafkának, hogy elvegye azt, ami az enyém. A saját munkám gyümölcsét a holttestemen át sem arathatja le más. Ha pedig ehhez Rinával is kell örök barátságot fogadnom, hát legyen. Inkább az, mintsem elviseljem azt, ahogyan van, aki az én jogaimra pályázik. Nálam jobb úgy sem lehet senki. Nem érhet fel hozzám egy ilyen olcsó kis utánzat.
A pucérkodó pisis mellé valami csajt is hoztak, biztos a barátnője, fene tudja, nem ismerem. Bár határozottabbnak és mindenképpen érdemesebb haderőnek tűnik, mint volt fracciónom meg a cafka együttvéve. Raúl egyszerűen nem a harcos típus, Ranilról meg köztudott tény, mit gondolok. Hiába, Las Noches pinagyűjteményéből kevesen vannak elég méltóak arra, hogy egyáltalán szóba álljak velük.
A városba érve valóban meggyőződök arról, hogy nem az igazi Karakurában vagyunk. Máskor nyüzsgés, gyenge, alig érzékelhető, de azért pislákoló reiatsucsomagok mindenfelé. Most viszont csak egy rendesen előkészített harcteret kaptunk, meg egy fél tucat sihedert a képünkbe mondván, ők az ellenfeleink. A legtöbben számomra nem kicsit jelentéktelennek tűnnek, még a kapitányok közül is csak egy van, aki úgymond megragadja a figyelmem. Szimpatikus kiállás, határozott testtartás, a környezetében lévők viselkedéséből ítélve pedig a félvak nő igen nagy presztízzsel rendelkezhet odaát. A csőcseléket végigmustrálva nem fedezek fel ismerős arcot, de azt, hiszem, ez így jó.
Reiatsut sűrítve a talpam alá helyezkedek el pozíciómban Aizen jobbján, hogy a másik két espadával – bár nem is tudom, miért jöttek velünk – együtt egy háromszöget alkossunk a védelmi burok mögé bújt Elvis-utánzat körül. Mindez azonban értelmét veszti, amikor a semmiből egy gigászi acélfal emelkedik ki, bebörtönözve ezzel a sátáni hármast. Először persze nem tudtam, mi az, de miután felfogtam, mi történik, nem is rohantam vakon segíteni nekik. Képtelen vagyok elfojtani egy vigyort a helyzetre, ettől pedig lehet, a shinigami haderő teljesen agyalágyultnak hisz, de reggel bevettem a leszarom tablettát. Ma nem érek rá ilyen apró-cseprő ügyekkel foglalkozni. S ugyan hallom bentről duruzsolásukat, az összemosódott, eltorzult beszédből kaján örömömben nem igazán fogok fel bármit is. A tervnek még haladnia kell. Eljött az idő.
Pupilláim alig észrevehetően kitágulnak, amikor egy ismerős lélekenergiára leszek figyelmes. Lehetetlennek tartottam, hogy pont itt, pont most fogok egy olyasvalakivel összefutni, aki igencsak hátráltathatja apró kis törekvéseimet. Semmi tippem, mit keres itt és hogy ellenem vagy velem szándékozik harcolni. Ráadásul ha kiderül, hogy egy renegát espadával nem csak szövetkezek, de még rokonok is vagyunk, már azelőtt végem, hogy a csata ténylegesen elkezdődne.
- Qué estás haciendo aquí? De qué parte estás? – teszem fel a kérdést spanyolul bízva abban, hogy Aizen talán nem beszéli a nyelvet. És hátha más sem Renén kívül. Nem szívesen fordulnék ellene, már csak a szép emlékek miatt sem. Kérdés, ittlétét vajon hátrányként kell felfognom, vagy egyfajta előnyömre is fordíthatom egy új, egy erős szövetséges képében?

______________

  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Karasu Vex
Espada
Espada
Karasu Vex

Male
Sagittarius Cat
Hozzászólások száma : 479
Age : 31
Tartózkodási hely : Itt is, meg amott is.
Registration date : 2010. Aug. 11.
Hírnév : 31

Karakterinformáció
Rang: 4. Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te43000/45000[Winter War] 29y5sib  (43000/45000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyKedd Jún. 07, 2011 5:42 am

Csak úgy mentek és mentek lefelé a sörök és felesek. Utána pár kis paraszt kötekedni kezdet. Természetesen rendre kellet tanítani valakinek az apróságokat. Aztán persze megtörtént aminek megkellet, nekimentem valakinek és persze nem nyerte el a tetszését ezért kirobban egy igazán szép kis kocsmai bunyó. Amikor éppen a padlón „pihentem” és két másik tag adott nekem kéretlen oldalmasszást a lábukkal akkor láttam egy ismerős alakot. Mekmester volt az, jött piálni? Csak ez az Én főnököm, mert verekedni is kezdet, ez adott egy kis erőt és felpattantam. Az egyiket torkon ragadtam és távolabbra dobtam, a másik egy jobbost akart adni, de elkaptam a kezét és tökön rúgtam, ez megtette a hatást, mert összegörnyedt és így simán arcba térdeltem. Ekkor csattant a fejemen egy üveg és hirtelen repülni kezdtem. Igen, tudom is miért, mert ketten fogtak és a pultra dobtak ahol a fejemmel takarítottak le mindent. Pedig ha szóltak volna és adtak volna egy rongyot magamtól is megcsináltam volna. A pult végén találkoztam Tuival, aki éppen nagyon szarul járt. Egy kis arrancar folyamatosan fejelte az öklét. Kellemetlen lehet. Leesve az alkalmi ágyamról széttörtem pár bárszéket, feltápászkodva ugrás a bunyóba. Gondoskodva arról, hogy a közelébe legyek és odanyögjek pár szót.
- Hijnye a kuva életbe má. Ízé.. holnap lesz az a valami, tudod valami VV, de nem lesz benne Alekosz. Mi a faszom már he? Na mindegy megyünk oszt gyakúnk a rasszista banda közt. Na, nem veletek megyek, Gyorszen vagy ki aztat találta ki, vagy valaki a nyaligátorai közül, hogy nekem spuri a városba, szal bocs, de holnap hanyagolni keeeeeeee…… - elnyújtottam a végét mert kaptam egy gyomrost és utána egy gyorsan közeledő lábat láttam. Elég erős rúgás lehetett, mert felkenődtem a falra onnan meg rá egy asztalra és minden elsötétül.
Hideg van, de miért van hideg? Érzem ahogyan a bőrömhöz ér valami nagyon kellemetlen és nyirkos, na meg a hőmérséklete se megfelelő. Lassan nyitom ki a szemeimet, sötét van és büdös. Hova kerültem, miért van hideg és kellemetlen szag, meg mi ez a rossz íz a számban és miért fáj a szemem és a fejem, meg mindenem? Nagy nehezen emelem fel a fejemet és amit megpillantok, eh, az nagyon rossz. WC-ben volt fejem? EGY OLYANBAN AMIBE VALAKI BELEHÁNYT!!! Ja, ez csak Én voltam, tegnap húst ettem és az köszönt most vissza nekem. Basszus, durva egy éjszaka volt. A tükörben látom magamat, összevert arc, leszakadt ruha és monokli. Azta, remek party volt, és Tuival is közöltem mindent amit kellet.

- Mennyi az idő!? Elkéstem. Egy gyors zuhany csak belefér. - úgy tépem a ruhámat lefele, mint Robinson Crouso amikor végre megszabadult a szigetről és szabad nőt látott.
Csap álla be, éppen csak érinti a testemet a víz, és már rohanok is tovább. Fogmosás nem kell, körbenyalom és kész. Rohanásközben felkapok egy új ruhát Orgot a hátra és egy doboz Sprayt is magamra nyomok, cigi zsebbe és gyújtó is. Eh, aszpirin is kéne, de nincs idő rá. Fra társhoz el, szólni neki hogy jelenés van, persze megint csak támadást tervez, de egy jóindulatú ütés megtette a magáét. Hamar tapéta lett belőle, intetem hogy marhagyorsan kövessen és kuuuuus mert szétrobban a fejem. Megérkezve a sereghez hamar leléptem, nem jó ez a hangzavar. Irány az Én osztagom, akik közül azt hiszem csak Slarint ismerem látásból. Leszarom csak menjünk már. Garganta meg, rajta át, városba meg. Hm, kicsit kihalt egy város, mindegy. Az erős fény miatt eltakarom a szememet, eh rosszul lettem. Érdekel is mit dumálnak a többiek meg kik vannak itt, hamar keresni kezdtem egy magasabb épületet, remek, ez is megteszi. A falnak támaszkodva hányni kezdek, eh de rossz. Legalább nem tudom mi a fene is megy a háttérben. Amikor végre kiadtam a bánatot odasétáltam a korláthoz. Csak tudnám mi az oka a csuklásnak. Valaki emlegetne?

- Mi a pina? – teszem fel csak úgy a kérdést kicsit meghökkenve, bezárták Aizent? A többiek meg csak állnak mint a vőlegény fasza a lakodalomban? Ha már nekik is lehet akkor nekem is. Ráülök a korlátra és nagy nehezen rágyújtok egy cigire.
- Puska kellet volna ehhez a melóhoz. – idézek egy kedvenc filmemből, és inkább csak nézem az események további folyamatát. Közben pedig békésen szívom a cigimet. Eléggé unott arcot vágok, szar így másnaposan akciózni. Egyik kezemben a cigi, a másikkal pedig a térdemen könyökölök és támasztom a fejemet.

______________

[Winter War] 2crrfh3
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
René Zubarán
Privaron Espada
Privaron Espada
René Zubarán

Male
Hozzászólások száma : 89
Registration date : 2009. Mar. 04.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: Privaron Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te10500/15000[Winter War] 29y5sib  (10500/15000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyKedd Jún. 07, 2011 6:33 am

Az ébresztőóra jelzésének működésbe lépését megelőző kattanásra már nyomtam is ki a vekkert, hogy a fokozatosan emelkedő hangerejű pittyegés ne ébreszthesse fel a mellettem egyenletesen szuszogó nőt. Időbe telt, mire megértettem vele a szieszta lényegét és szerepét a napi rutin kialakításában, hiszen az ázsiai kultúra nem enged többet látni ezen cselekvés mögé egyszerű semmittevésnél. Minden esetre az ebéd elfogyasztását követően már csupán csekély tíz percembe tellett rávenni Mi Vidát, hogy egyéb elfoglaltságok helyett válassza a csendes pihenést szerény személyem társaságában az emeleti hálószobában.
Csodálatosan csendes ez a környék; a kertben már-már erdei viszonyokat alakító farengetegnek köszönhető friss levegő lágyan hullámzott be a résnyire nyitott ablakon a távoli repülőbúgás morajlásával együtt, de én mégsem adhattam át magam teljes egészében a pillanat álmosító varázsának. A hátamon fekve pihentettem szemem egészen addig, míg korábbi hipotézisem - mely szerint képtelenség, hogy elaludjak ilyen felfokozott állapotban - megdőlni látszott; így miután Shun lassuló légzéséből arra következtettem, hogy végül mégiscsak elnyomta az álom, az éjjeliszekrényről leemelt könyvvel kívántam elmúlatni az időt.
Miután 14:30-kor a fentebb már részletezett módon hatástalanítottam Sonoro márkajelzésű asztali órámat, a lehető legminimálisabb neszkibocsájtással hagytam el a hálót benne azzal a nővel, akit talán nem is láthatok többé. Az elmúlt napok szándékos törekvéseként igyekeztem őt a lehető legmesszebb tolni magamtól mindezt olyan keretek között megvalósítva, hogy bár valószínűleg megszületett benne a gyanú, hogy valami nincs rendben, reményeim szerint ezt nem értékelte többnek egyszerű hangulatingadozásnál. Arról nem is beszélve, hogy így nekem is könnyebb, még ha nem is számottevő mértékben. Azonban nem engedhettem teret érzelmeim bennem kavargó zűrzavarának, éppen ezért az Aizennel való találkozásom óta tudatosan igyekeztem elkerülni minden olyan gondolatot, ami a Mi Vidával kapcsolatos jövőmet illeti. Ám ez okból kifolyólag a holnapot érintő elképzeléseim is tőlem szokatlanul ingoványos talajon álltak; nem voltam biztos semmiben azon kívül, hogy Aizen oldalán kell megvívnom egy pozitív kimenetelű háborút, hogy aztán az arrancar faj végső diadalaként hóhéra legyek a shinigami önkényuralmának. Dőreség volna azt feltételeznem, hogy Hueco Mundo jelenlegi urával magam végezhetnék, ám hatalmának megingatásában jelentős szerepet tölthetek be, ha jól használom fel a nyertes csatától megrészegült és önhitté lett lidércek kapzsiságát vezetőjük ellen. Amióta titkos szándékom érdeke térdre kényszerített a hitvány féreg előtt, hamuvá lett mögöttem minden út. Ha túlélem a háborút - melynek árnyéka az órák múlásával egyre nőtt körülöttem - és beteljesíthetem a már több mint száz éve forralt bosszúm, az életem végérvényesen megváltozik; nem leszek többé az a hazátlan csavargó, aki szűkölve burkolózhat démonjai és az őt sújtó átkok leplébe. Aizen uralkodásának végeztével az engem előre hajtó erő is semmivé foszlik, hogy ezúttal talán végleg fejet hajtsak sorsom előtt, hiába rettegek bekövetkeztétől azóta, hogy az eszemet tudom. Bárkit elhagytam, csak hogy ne engem hagyjanak el; itt az ideje hát az általam áhított világnak is hátat fordítani és eggyé válni azzal ami a lényegem: a hitszegés. Elárultam Elsát, elárultam Cephalust, elárultam önmagam és most elárulom Shunt is mint ahogy mindent, amiben valaha feloldozást reméltem. Ebből a megközelítésből nézve tulajdonképpen elég sok a közös bennem és Aizenben; kárhozottként én is egyedül ösztöneimben, véremben bízhatok.
Figyelmem zakatoló gondolataimra összpontosítva, gépies mozdulatokkal tettem fel főni a kávét; a valóság talajára is a barátságos kotyogás zaja térített vissza. Szórakozottan lötyögtettem a csészémbe kerülő italt egy darabig, majd némi habozás után olyan gyorsasággal gurítottam le torkomon a forró nedűt, ahogy az egyszeri ember teszi azt az életét kiontó méreggel. Egy kávéfolt a konyhapulton - talán ez az utolsó nyom, amit hagyhatok Mi Vida életében.
Nem csak én szeretek pontosan érkezni, a garganta Aizen ígéretének megfelelően 15:00-kor nyílt, melyen keresztül az Espada három leghatalmasabbja valamint az őket kísérő lidércek léptek át az Emberek Világába a shinigami triumvirátust követve. A "leghatalmasabb" jelző azonban egyből cáfolatot nyert, amint alkalmam nyílt egy közeli háztetőről jobban figyelemre venni a küldöttséget és az a gyanúm is beigazolódott, hogy Aizen valóban nem áll túl jól haderő terén; elitcsapatának hiányosságai miatt volt kénytelen igénybe venni a segítségem, hiszen Slarin mellett egyedül egy arrancar képviselt figyelemre méltó erőt.
Az egykori kapitányon kívül nem tudhatott más a harcokban való részvételemről, így számítottam ugyan unokám hitetlenkedő pillantásaira, mégis öntudatlanul húztam halvány mosolyra a szám szavait hallva. Nem tartottam kézenfekvőnek se őt, se Cephalust se pedig Tuit értesíteni a fejleményekről, hiszen míg az első kettőnek egy hétig is magyarázkodhattam volna a bennem munkáló ösztönző erőkről, a harmadik egy szempillantás alatt kotyogta volna ki nekik a titkomat.
- Estoy aquí por mí mismo, como lo que tú. Nosotros somos de parte común. - Jelentettem ki tárgyilagos mondandómat anyanyelvemen; első megjegyzésem közben az ő tekintetét, a második alkalmával pedig a shinigamikat foglyul ejtő acélcellát fürkészve. Feleslegesnek tartom az efféle titkolózást, hiszen Aizen csupán arról nem tud, amiről nem akar tudomást szerezni, ám hamarosan ez utóbbival is szembesülnie kell. Akképp fosztom meg mindattól, mit elért s elérni vágyott, ahogy azt ő tette velem egykor, hogy végezetül úgy rágja le csontjáról a húst az önsanyargatás démona, ahogy az én büszkeségemet csonkolta egy évszázadon át.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

Female
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 20
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te16300/30000[Winter War] 29y5sib  (16300/30000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzer. Jún. 08, 2011 9:58 am

- Ébresztő, hadnagykám! – ordít a fejembe Rakurai valami kora hajnalban.
- Azt hittem, erről már leszoktál >.> - nézek rá, villámokat szóró szemekkel, miközben feltápászkodom a földről.
Utálom ezt a szadista nőszemélyt, miért kellett, hogy pont ő legyen a lelkem másik fele? Én még tudat alatt sem vagyok ilyen… na jó, de csak egy kicsit Rolling Eyes Gondolkoztam rajta, hogy ma korán kelek és önkényesen szabadságolom magam egy napra, hogy meglátogassam Shizune-chant. Igaz, ő mindig is apás gyerek volt, de biztos örülne, ha meglátna, mégiscsak gyerek, én meg az anyja vagyok vagy mi. Valami pattogós, ismeretlen dallomot kezdek el dúdolgatni, ahogy felteszem a teavizet, majd bevonulok a fürdőbe. Végül (persze hogy a zuhany alatt, mert ott mindenki énekel Rolling Eyes) sikerül alkotnom valami szövegszerűséget is hozzá, a napi terveimet összegezve. Elmehetnék dalszövegírónak is, ha nem kötnének le a napi teendőim, de én szeretem a rangomat, ráadásul az új osztagomat is. Mitsu-taichou viszont nagyon úgy tűnik, hogy el akar engem kergetni valamiért, mert állandóan rám sózza a papírmunkát, amit neki kéne megcsinálni, úgyhogy rám hárul a feladat, hogy az egészet bepakoljam abba a bizonyos szekrénybe, amit még ő sem mer megnézni. Tegnap megpróbáltam eltűntetni az ott lévő iratokat, de mindössze fél óráig engedték az idegeim az asztalnál ücsörgést. Nem tehetek róla, nem vagyok olyan, mint Kotomi-chan, aki akkor is leül és megcsinálja, ha semmi kedve T-T Tényleg, a 2. osztagban is régen jártam, biztosan hiányolják már a sütimet, egyik nap vinnem kéne nekik, úgyis sokat gyakoroltam, amíg terhes voltam a két kisördöggel. Szóval, leugrom Karakurába, megkeresem Shizune-chant… talán magammal kéne rángatni Shiratorit, ő is biztos örülne a kislányának. Mondjuk elég nehéz lesz úgy megtalálni, hogy azt se tudjuk, hogy tanyázik éppen. Hiába, tőlem örökölte, hogy nem tud megmaradni egy helyben a drágám *.*
~ Khm… nem szeretném összezúzni az illúzióidat, de háborúra készülünk, ha nem emlékeznél… ~ szólalt meg Rakurai a fejemben, kizökkentve békés gondolataim közül.
~ Istenem, hogy felejthettem el? o.O Miért nem szóltál eddig? Nem is tudom, mi lenne velem nélküled! ~ ölelgetem meg az ajtóban materializálódott alakját.
~ Tasu, vizes vagy! ~ pattan ki szeretgető karjaim közül.
Ezt csak egy zavart vigyorra méltatom, majd egy alapos törülközést követően a tükör előtt álldogálva kezdek készülődni. Először csak azon vacillálok, melyik kencefice lenne a legjobb, de aztán elvetem magát az ötletet is, hogy kifessem magam, végülis nem bálba megyek, hanem harcolni. Reggel van még, én meg nem ittam meg ká… akarom mondani teámat, én kávét nem iszom. Szóval félig kómás vagyok, ráadásul szórakozott is, nem tudom, mi van velem. Nem is figyelve oda, gyorsan kiveszek a szekrényemből egy egyenruhát, majd felhúzom és a hadnagyi szalagot is felapplikálom jobb karomra. Nemrég le kellett cserélnem a teljes ruhatáramat, jó hogy még megvannak azok a darabok, amiket terhességem előtt hordtam, elővigyázatosan nem dobtam ki, de még el sem ajándékoztam őket, pedig igazán szép ruhákról van szó. A hűtőszekrényt feltúrva sikerül rábukkannom valami olyan ételre, ami nem néz ki sütinek, úgyhogy elégedetten telepszem le az étkezőasztalomhoz a kihűlt teám mellé és kezdem meg a reggelimet teljes nyugalommal, mintha csak ez a nap is olyan lenne, mint az összes többi. Fujimoto főkapitány egy senkai kaput emlegetett, amin keresztül mind átmegyünk az Emberek Világába, úgyhogy minden bizonnyal illene ott lennem időben, nem akarok késni agy ilyesmi. Jó is lenne, pont az újonc hadnagy érkezik utolsóként, még csak az kéne, hogy a Hachibantai hírneve (és nem mellesleg az enyém) emiatt romoljon meg. Ezen gondolat hatására (milyen bonyolult mondatokra vagyok képes reggel o.O) a már üres tányért és bögrét bevágom a mosogatógépbe, én meg leggyorsabb shunpommal indulok a találkahely felé, arra gondolván, hogy máris elkéstem, pedig még elég korán van, a konyhai órám szerint… ami két nappal ezelőtt megállt -.- Nekem lőttek T-T Viszont úgy látszik mégsem, mivel mikor megérkezem, alig látok valakit lézengeni a környéken. Az a valaki viszont nagyon is magára vonja a figyelmem, mert biztos vagyok benne, hogy ismerem. Ráadásul nagyon is közelről…
- Shiratori~ *.* - ugrom a nyakába hátulról, ahogy végre eljut az agyamig, kit is látok.
Csimpaszkodásom viszont csak addig tart, míg el nem kezdenek szállingózni a többi osztag képviselői is, nem akarom kínos helyzetbe hozni magunkat, hiszen most komolynak kell lennem, minden szórakozottságom ellenére. Mikor állapotos voltam, elgondolkoztam rajta, mi lenne, ha összeköltöznénk, akkor sokkal könnyebben tudnánk nevelni a két gyereket, de úgy hogy Shizune lelépett, nem nagyon van értelme, amúgy sem vagyok még felkészülve rá, hogy mindig egy lakásban legyek szerelmemmel, akármennyire is jól érzem magam vele. Az ismerős arcok sokan vannak a kis elit, összeválogatott csapatban. Ahogy átkelünk, egy pillanatra megtorpanok, mikor körülnézek. Olyan, akár egy szellemváros… sehol-senki, csak a „várvédők”. Soha nem láttam még így Karakurát, teljesen más, mint amikor az utcákon emberek tömegei rohangálnak. Döbbent bámészkodásomat a már ismert hang zavarja meg. Nocsak, itt az ellenség. Őszintén szólva azt hittem, megfutamodnak, de eszerint Aizen őrültebb, mint gondoltam. Lehetetlen, hogy megnyerjék a háborút, ezek tényleg ennyire odavannak érte? Fel nem tudom fogni… Az áruló shinigami triót csak egy pillanatra látom, a következő percben már egy hatalmas, fekete dobozba vannak csomagolva. Meglazítom a hüvelyében Rakurait, mert bár azt a hármat elkaptuk, van még itt egy pár, amivel viszont el kéne bánni. Még hozzá azt hiszem, elég alaposan, a fölényes pofájukat elnézve.

______________

[Winter War] Tasu_www.kepfeltoltes.hu_
Spoiler:
 
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 149
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te40600/45000[Winter War] 29y5sib  (40600/45000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzer. Jún. 08, 2011 10:25 am

Már napok óta alig tudok elaludni, folyton agyalok valamin, ami állandóan az eszemben van. Igen a lányomról és az elszökéséről beszélek. Nem tudom, hogy mit ronthattam el a nevelésében, hiszen minden tőlem telhetőt meg próbáltam tenni, hogy neki jó legyen. Vett csapot-papot és világgá ment egy levelet hátrahagyva. Nem tudom pontosan, hogy mit akart mondani a levelében és miért kell neki külön utakat járnia. Ebből is látszik, hogy nem állok olyan közel hozzá, hogy olvassak a gondolataiban és nem tudom, hogy nevezhetem-e még magam az apjának, ha csak így itt hagyott, ahelyett hogy tőlem vagy az anyjától kért volna segítséget, ha problémája volt. Valahogy majd csak megoldottuk volna, anélkül hogy elhagyjuk Soul Society-t és megöljünk néhány halálistent. Talán ilyen rossz apa lennék, vagy csak most éli a lázadó korszakát? Bár írta a levelében, hogy most nem jöhet vissza, de ennek ellenére én még is az ő szájából szeretném hallani a magyarázattal együtt. Ha pedig nem lenne nyomós oka, akkor saját kezűleg rángatnám haza és vinném a soutaichou elé, hogy feleljen a tetteiért, majd utána tőlem is megkapja a neki járó büntetését, ami egy hónapos szobafogság lenne. Annak ellenére, hogy tudtam, hogy az Emberek Világában húzta meg magát, nem fogok egyből odamenni és összeborulni vele, ha látni akar, majd ő szépen megkeres engem. Én most éppen haragot tartok vele, amíg nem áll elém. Mivel ezt sehogy sem tudtam kiverni a fejemből, annak ellenére, hogy haragszom rá, még ugyanúgy aggódok érte; ezért próbáltam beletemetkezni a munkába, de nekem nem nagyon vált be. Viszont pont megfelelő pillanatban jött a soutaichou kérése, amivel el tudtam terelni a figyelmemet.
Mivel a főkapitány már tudta egy ideje, hogy Aizen miben mesterkedik, ezért az igazi Karakurát Urahara Kisuke segítségével áttranszportáltatta Soul Society-ba és egy másolatot helyezett a helyére. Bizonyos volt, hogy Aizen ellen nem lesz könnyű harcba szállni, ezért a soutaichou egy elit csapatot állított össze. Az erős kapitányok mellett engem is beválasztottak csapatba, aminek nagyon örültem. Ebből is látszott, hogy a főkapitány elismerte az erőmet, hogy talán még az espada elleni harcban is képes leszek helyt állni. És mivel már jó előre tudtam a dologról és a fontosabb információkról ezzel kapcsolatban, ezért teljes erőmből edzettem az utóbbi időben, hogy ne okozzak senkinek csalódást és eközben sikeresen elterelődött a figyelmem a fentebb említett dologról.
Amikor elérkezett a várva várt nap már reggel elindultunk az Emberek Világába, hogy felmérjük a terepet és hozzászokjunk a levegősűrűséghez. Már a gyülekezésnél elkezdtem izgulni a harcok miatt, amiből Tasumi nyakamba való ugrása zökkentett ki. Igen, ő is a csapat tagja volt, ennek örültem is, mert így legalább volt egy közeli ismerős is a különítményben. Az jó ötlet volt, hogy nem jöttünk korábban, mert akkor valószínűleg még félig aludtam volna. Bár most éppen megint eléggé kezdek izgulni, persze ez nem látszik rajtam, hisz nem szeretem kimutatni, és meglehet, hogyha hajnalban indulunk el, akkor egy pillanat alatt kipattan a szememből az álmosság, szóval az sem zavarna annyira. A korai jövésnél figyelembe kellett vennünk, hogy nem tudjuk pontosan, mikor óhajtja idetolni Aizen a képét és nem lett volna jó, ha elkésünk, és arra érünk oda, hogy egy nagy lyuk van Karakura helyén.
Aizen még korántsem érkezett meg seregével Karakurába, így érkezésünkkor még volt időm szemügyre venni az elit csapat többi tagját. A soutaichou, két kapitány és velem együtt két hadnagy. Az egyik taichou a 11. osztag kapitánya volt, Matetsaku Kai, aki Vera vőlegénye is volt egyben. Bár nem ismerem személyesen, bizonyára nagyon erős lehet, hisz a 11. osztag a legerősebbek közé tartozik. A másik kapitány pedig Akiyama Akane, az 5. osztag feje, ő elég ijesztőnek tűnik első látásra, ahogy a pletykák is megmondták. Afelől teljesen biztos vagyok, hogy ő is nagyon erős lehet. És végül, de nem utolsó sorban itt van még a soutaichou, akit szívesen megnéznék harc közben, hisz mind közülünk ő a legerősebb.
Az ellenségre nem sokat kellett várni, már hallatszott is az össze nem téveszthető hang, ami egy Garganta nyitását jelentette. Nem is egy, hanem egyből négy átjáró is nyílt és lépegetett ki rajta Aizen brancsa. Először a három ex-kapitányt pillanthattuk meg, majd három arrancart, akik a lélekenergiájukból ítélve espada-hoz tartozhattak. Végül még jött néhány arrancar, de nekik nem volt olyan hatalmas lélekenergiájuk. Nem sokkal miután átért mindenki az átjárón szembe ötlött, hogy egy kicsit többen vannak nálunk. Azonban erre a soutaichou is rájött, egyből elkezdett ordítani Aizennel, aki csak egy gúnyos mosollyal válaszolt neki. Nem sokkal ezután lélekerő szabadul fel a főkapitány felől és acélfalak kezdik bezárni az áruló shinigamikat. Egy pillanatra elámultam a soutaichou erejétől és még kíváncsibb lettem, hogy még mit tudhat. Habár már jobbak lettek az esélyeink, még mindig nem tökéletes. Nem tudok a főkapitány fejében olvasni, szóval nem tudhatom, mit gondolt, amikor csak ennyi harcost hozott a csatába. De lehet, hogy még beszervezett néhány kapitányt, akik akkor fognak érkezni, amikor már rosszul áll a szénánk.
Azután, hogy befejeztem a morfondírozásomat, először figyelek fel egy ismerős alakra az arrancarok oldalán. Eliana volt az, akivel már egyszer harcoltam és jól helyben hagyott. Habár szeretnék tőle egy visszavágót, ez most nem a megfelelő pillanat erre, bár nem ellenkeznék, ha vele kerülnék össze a csata közben. Amúgy is a lélekenergiájából ítélve nem sokat fejlődött utolsó találkozásunk óta, míg én igenis nagy változáson mentem keresztül a jó irányba. És az sem elhanyagolható, hogy hadnagy lettem és direkt úgy álltam, hogy pont láthassa a rajtam lévő karszalagot. Miután minden elemezgetésemmel végeztem, mindent megnéztem, amit akartam, nem volt más dolgom, mint várni a soutaichou parancsára.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Akiyama Akane
5. Osztag
5. Osztag
Akiyama Akane

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 153
Age : 28
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 4

Karakterinformáció
Rang: 5. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te45500/65000[Winter War] 29y5sib  (45500/65000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyCsüt. Jún. 09, 2011 6:38 am

*Ezúttal kivételesen időben érkezett meg a gyűlés helyszínére - elvégre a jelenlegi kritikus időkben még Akane saját mércéjével mérve is úgy gondolja, hogy nem engedhet meg magának egy másodpercnyi várakozást sem. Egész Seireitei jövője múlik most rajtuk! Sőt, talán az egész világé... Legalábbis nem gondolja, hogy ilyen nagyszabású munkát vállalna el a soutaichou a semmiért, pláne azzal a menekült exkapitánnyal, Urahara Kisukével szövetkezve. Persze, sokat segít a Karakurában szolgálatot teljesítő halálisteneknek, de akkor is árulónak minősül a hivatalos hozzáállás értelmében... Jól emlékszik még arra a valamivel több, mint száz évvel ezelőtti botrányra, ami alaposan felkavarta akkoriban az állóvizet - akkortájt végzett ő maga is az Akadémián és az ötödik osztag újdonsült tisztjeként viszonylag közelről volt tanúja az eseményeknek. Ha jól rémlik neki, az ötödik-hatodik tiszt körüli rangban kezdte hivatalos halálisten-pályafutását, a többiek által rendbontónak bélyegzett viselkedése ellenére az akkori vezetőség inkább tényleges harci képességeit értékelte... Te jó ég, mekkora balhé is volt, mikor eltűnt a fél kapitányság és hadnagyság! Akkor is gyanús volt már, hogy Soul Societyn belül ennyi magas rangú tiszt lelte halálát, mióta azonban ő maga lépett elő szeretett osztagának kapitányává, szép lassacskán kiderítette, hogy mi történt valójában - maguknak az árulóknak bélyegzettek segítségével...
Most pedig itt áll, a Masayoshi soutaichou és Urahara Kisuke által létrehozott ál-Karakurában, felkészülve arra, hogy bármelyik pillanatban kezdődhet a végső színjáték, ahol megbosszulhatja elődjén összes vélt vagy valós sérelmét. Azt ugyan nem érti, miből feltételezik azt azok ketten, hogy Aizen egyből ugrani fog a nyilvánvaló csalira... Azért az elég átlátszó, hogy hirtelen teljesen kiürül egy teljes, igazán népes városrész, különösen akkor, ha a városnak arról a részéről van szó, ahol a legnagyobb arányban figyelték meg eddig a magas lélekenergiájú embereket. Semmi különösebb erőfeszítésébe nem telne a három árulónak, hogy kapásból a valódi Karakurába érkezzenek meg, ahol ellenállás nélkül valósíthatják meg tervüket, míg az ő elitcsapatuk itt ül és mereszti a hátsóját várakozás közben... Apropó, elitcsapat - nem fogja megérteni sosem, hogyan elégedhetett meg a főkapitány azzal, hogy két kapitányt és két hadnagyot hozzon magával! Persze, persze, azért az a két hadnagy is erős (ezt könnyedén megérezte lélekenergiájukból), de valószínűleg nem vetekedhetnek egy kapitánnyal tapasztalatban, ami szintén fontos faktora egy-egy küzdelemnek. Bár, más részről megközelítve a dolgot úgy is fel tudja fogni, hogy ilyen szintű lesz az a híres espada is... Hiába, akkor sokat zuhant a színvonal azóta, hogy azt a vereséget elszenvedte a hatodik espadától, ami a fél szemébe került.*
- Ezek tényleg ekkora idióták...
*Morogja maga elé, amikor fülét megüti a garganta nyílásának jellegzetes zöreje, majd a három áruló kapitány is megjelenik, néhány arrancarral - akik között valószínűleg van pár espada is, méghozzá a legerősebbek közül, már csak a reiatsujuk alapjából is következtetve - egyetemben. Többet egyelőre nem mond, bőven elégnek tartja azt, hogy a főkapitány magához ragadta a szót; ezeket amúgy is felesleges békés úton meggyőzni valamiről. Csak a harcból értenek, látszik az egész megjelenésükön...
A felemelkedő acélfal láttán meglepődik kicsit, de igyekszik nem kimutatni ezt. Még sosem látta igazán, teljes erőbedobással harcolni Masayoshit, de az előbbi mutatványnál valószínűleg jóval ütősebb támadásokra képes, ami csak Seireitei-nek kedvez - ezt a zanpakutót még talán maga Aizen Sousuke sem ismeri vagy látta ereje teljében küzdeni!
Aztán valami különösre lesz figyelmes. Az egyik arrancar - lélekenergiájából ítélve talán espada is lehet a nő - leplezetlenül elvigyorodik, amikor elméletbeli urait és parancsolóit elnyeli az acélbörtön. A többi ellenségen épp csak végigfut tekintete, megállapítva, hogy egyikük sem képvisel neki való erőt, de ez az alak valahogy más. Az előző apró mozzanata kifejezetten imponál Akanének: ezek szerint nem mindegyik arrancar hajtja végre beteges fanatizmussal Aizenék parancsait, hanem vannak olyanok, akik Hueco Mundóban is ellenzik tevékenységét. És még mindig élnek, ráadásul igen szép rangban valószínűleg... Mindez pedig bőven elég ahhoz, hogy az ötödik osztag jelenlegi kapitányának érdeklődését kellőképpen felcsigázza.*
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eliana del Barros
Arrancar
Arrancar
Eliana del Barros

Female
Hozzászólások száma : 304
Tartózkodási hely : Las Noches
Registration date : 2010. May. 21.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 24. Arrancar, Desmond fracciónja
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te25900/30000[Winter War] 29y5sib  (25900/30000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzomb. Jún. 18, 2011 11:17 am

Mint egy méhkas, úgy nyüzsög Las Noches. A morgások, és kisebb csoportok nem érthető beszédje, mint egy folyamatos búgás, zúgás hallatszik. Nem is csoda, hisz szinte mindenki itt van. Ugyanis ez a nap más, mint a többi. Ugyanis Aizen terve kezdetét veszi.
A gyülekező helyre érve már persze annyian voltak, hogy rendesen meg sem lehetett mozdulni. Éppen ezért elkezdtem előre furakodni, nem törődve azzal, hogy kinek a lábára lépek, kit bökök oldalba, kin mászok egyszerűen keresztül. Néhány méter után azon gondolkodtam, hogy jobban járnék, ha felugranék, és a fejeken végiglépdelve előre haladok. Néhány percbe beletelt, de sikerül viszonylag előre kerülnöm. Persze a mesterhármas már jelenvolt, és míg küzdöttem, addig figyeltem is, hogy Aizen, mit magyaráz.
~ Azért ijesztő. Szinte belelát más ember fejébe, és tudja mit fog majd tenni, még mielőtt azt megtenné, vagy kigondolná. Félelmetes. Hiába nem szimpatizálok vele, de én, mint kis jelentéktelen valaki fel sem érek hozzá. Még az Espada tagjai is fejet hajtanak neki.
Viszont más is megpillantottam. A három legerősebb Espada-t vettem észre. Ekkor megint elkapott azaz érzés, ami mostanában teljesen körbe kering. … Nagyon egyedül vagyok. Adán és Léón sincsennek már. Nem tartottam ezt fontosnak. Ha egyedül vagyok, hát akkor egyedül leszek. Különben sincs nekem szükségem pesztrára. Viszont most, hogy háborúba indulunk, így meg azt érzem, hogyha bármi bajom lenne, az senkit az égvilágon nem zavarna. Most sem állhatok oda senki mellé.
~ Raúl Suspicaz de Afuera lett az új egyes számú Espada. Egy macskaimádó férfi, aki nem hiszem, hogy egy farkassal nagyon kibékülne. Ranil Carrolobacco úrnő a hármas számú Espada csábító szemei figyelemre méltóak. De Fracción-ja ha jól tudom nem igazán van. Ha pedig ez így van, akkor nem hiszem, hogy bárki kedvéért ez megtörné. És végül a jelenlevők közül Slarin Sleryrrlyn’dreskel úrnő. A kettesszámú Espada, de talán a három közül a leginkább tekintélyt parancsoló. Nagyon szép, határozott, és Fracción-jait szinte családtaggént kezeli és védelmezi. Persze ebből kifolyólag nem is vesz akárkit a szárnyai alá. … Így belegondolva egyikhez sem tartozhatok. Nincs rá esélyem sem. Valami csodának kellene ahhoz történnie. Persze ők ilyen számukra jelentéktelen személyt észre sem vesznek…. De majd én megmutatom. Igenis jól fogok harcolni, és megmutatom, hogy rám is kell számítani. A harcban nem fogok veszíteni. Nem szabad vesztenem. … Nem mondom, hogy erős vagyok, mert ezt nem mondhatom el magamról. Nincsennek olyan technikáim, mellyel biztos a győzelmem. Közel sem vagyok erősebb, mint bármelyik Faracción. Átlagos vagyok. … De nem is Aizen-ért indulok csatába. Engem csak egy valaki érdekel – emlékképek villannak be – Vele akarok megküzdeni. Mivel a város, ahol ő is él, most veszélyben lesz, nem csodálkoznék, ha ott lenne az ellenséges csapatban. Én pedig végezni fogok vele.
Határozott tekintettel, magabiztosan léptem előre. Ugyan ezzel a határozott lendülettel pedig a megnyíló három Gargantana egyikén.
Tényleg úgy volt. Egy Hamis Karakura-ba érkeztünk. Teljesen úgy nézett ki, mint az eredeti, csak nem volt benne senki. Egy teremtett lélek nem volt, a nap meg vakítóan sütött. A Shinigami csapat viszont, már várt ránk. Vezetőjük pedig a főkapitány. Ő persze már nem Ken Aruya volt. Bár vele nem is igazán küzdöttem volna meg. Persze meg akarok, de nem itt, nem most, nem ebben a háborúban.
Még jóformán meg sem érkeztünk, de az egyik társunk mit sem törődve senkivel egy magas épület, majd a falnak támaszkodva kiadja a taccsot. Egy vízcsepp kíséretében egy gondolat is végig suhant a fejemen „Hova kerültem?”. A sráccal még nem találkoztam, de még vagyok még így egy pár emberrel.
- Aizen Sousuke! – kiált emeltebb hangon Masayoshi Sotaichuo a főhármas irányába – A Seireitei ellenében elkövetett bűnei miatt letartóztatom magát! Tetteiért mindenképp halállal lakol, de legalább föláldozást kapna a lelke, ha van még egyáltalán olyanja…
Aizen csak egy jót mosolygott ezeken a szavakon. Eme gúnyos mosoly azt engedte következtet, hogy nagyon magabiztos, és nem érheti meglepetés. De talán mégis tévedett. Hisz egyetlen lépést sem tehetett, és már hatalmas, súlyos acélfalak emelkedtek fel a földről, és ejtették csapdába Aizen-t, Gin-t és Tousen-t. De csak ezt a hármast. A másik három, úgyszintén közelben levő Espada megúszta a sötét börtönbe való bezárást. Viszont így az ellenség előnyre tett szert méghozzá nem is kicsire. Ez számunkra nem valami bíztató.
Elkezdtem felmérni az ellenséget. Kerestem őt. Viszont nagy bánatomra, egyenlőre nem láttam. Viszont kiszúrtam valaki mást. Az egyetlen ismerős arcot. Nara Shiratori. Kétség sem fér hozzá, hogy ő az, viszont rendesen megváltozott, mióta harcoltunk. A karján jól láthatólag ott vigyorgott a hadnagyi karszalag, és az ereje is megnőtt. Lehet, hogy rajtam kevésbé látszik az idő, de velem is történtek azóta dolgok. Ő szerintem hamarabb szúrt ki engem, de tetszett, amit láttam. Hűvös szellő lebegtette meg a hajamat, és sunyi mosolyt küldtem a fiú felé.
~ Érdekelne ténylegesen mennyit is fejlődtél. Szívesen harcolnék veled. De ez most nem azaz alkalom. Ez nem a visszavágó pillanata. De ne aggódj, megjegyeztelek.
Mellette egy egészen csinos lány volt hosszabb fekete hajjal, és a többinél látszólag vidámabb volt. Mintha nem is csatába jött volna. … A következő személy, akin megakadt a szemem egy lány volt. Hosszú barna haja, amit hátul fogott össze, és sötétkék szeme. Elég kis félénk kislánynak néztem, aki azt sem tudja szerintem, hogy mire vállalkozott. Az ilyeneknek nem a harcmezőn van a helyük. Szinte süt róla, hogy a negyedik osztag tagja.
~ Ő lenne talán az a személy, akit könnyűszerrel legyőzhetek, és nem is fáradok ki annyira, és vele is megküzdhetek. Akivel oly annyira akarok már a kezdetek óta, de még nincs itt. … De persze ne ítéljünk látszatra. Lehet, hogy a látszat csal. Nem lenne rossz vele harcolni szerintem. De az is lehet, hogy nem most, hanem majd később fogok megküzdeni. Majd a sors eldönti.
Gondolkodás menetemet valami megzavarja. Egy nagy erejű férfi jelenik meg Slarin úrnő közelében.
- Qué estás haciendo aquí? De qué parte estás? – teszi fel a kérdést, melyből nem értek egy szót sem, de szerintem a férfi igen.
- Estoy aquí por mí mismo, como lo que tú. Nosotros somos de parte común. – válaszolt neki.
Direkt folyhatott így a beszélgetés, de remélem, hogy a megjelent férfi nem ellenünk, hanem velünk fog harcolni.
Egyenlőre a két csapat méregeti egymást, senki nem tesz igazán lépéseket. Az Espada-k elintézik az erősebb ellenfeleket, nekünk meg gondolom maradnak a kisebb, szinte jelentéktelen Shinigami-k, akik meg is bújhattak különböző pontokon. De ne adjunk erre a gondolatmenetre. Az ellentábort is végignézve nem mindenki egyértelműen a Got13 tagja. Ez a helyzet állhat fenn a 20 évesnek látszó barna hajó fülbevaló srác esetében is, viszont mérget nem vennék rá. De ha esetleg mégis igazam van akkor akár.... Így remélem, ha más nem akkor később megjelenik az aki igazán számít. De erre sokat nem fogadnék.
~ A kihelyezett oszlopok lerombolásával visszahozhatjuk az eredeti várost. Legalábbis ha hihetünk a magyarázatnak. Nem szeretek így magamban, egyedül mozgolódni. Nem szeretek elsőnek megmozdulni. De az oszlop lerombolás nem túl nagy, és viszonylag gyorsan kivitelezhető.
Kicsit hátrébb léptem egyet, majd még egyet, majd megfordultam, és az egyik feltehetőleg oszlop hely irányába elindultam egy Sonido segítségével. Gondolom az ellenség is méregette, hogy kivel tudna igazán harcolni, és erős ellenfelet választanak. Én csendben pedig leszedhetek, rosszabb esetben csak egyetlen oszlopot. Viszont nem jutottam messzire…
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ranil Carrolobacco
Privaron Espada
Privaron Espada
Ranil Carrolobacco

Female
Hozzászólások száma : 82
Tartózkodási hely : Las Noches...
Registration date : 2009. Nov. 25.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 3. Espada
Hovatartozás:
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te11500/25000[Winter War] 29y5sib  (11500/25000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzer. Jún. 29, 2011 4:00 am

Minden egyes arrancar úgy rohangált körbe-körbe, mintha karácsonyi jutalomosztás lett volna- holott egyszerűen csak elkezdődött az, amire az összes anyaszomorító kis senki várt. Mondanom sem kell, az izgalom rám is átragadt- de én messze nem alacsonyodom le az olyan kis férgek szintjére, mint a körülöttem rohangáló senkiházik.
Álmosságom nyomát egy erőteljes szemdörzsöléssel űzöm tova, és megvető fintorral mérem végig a mellettem lerohanó, huszadrangú arrancart. Kis idióta, szánalmas bohóc... fut, rohan, kezét-lábát majd eldobja, annyira rohan elejébe saját halálának. Nem tudja, még csak nem is gondol rá a milliomodik marionettbábu sem, hogy túlélésre talán csak a legerősebbeknek van esélye? S az is halovány, tünékeny... s hogy egyikünk sem számíthat majd másra, csak és kizárólag saját magára. Mert ugyan, melyik fennkölt tagja a dicsőített hármasnak, ugyan melyikük emelné, mozdítaná meg akár csak a kisujját is a védelmünkre? Józan ész és ítélőképesség birtokában beláthatja bármelyikünk: olyannyira egyedül leszünk, mint eddig talán még sohasem. S közel sem fog érdekelni, melyik pöttöm kis szarzacskón kell keresztülnyúlnom saját életben maradásomért... Az egész kócerájban, egyedül és kizárólagosan csak egyetlen egy személlyel leszek hajlandó törődni, és megvédeni, ha úgy adódik- ő pedig jelenleg nyálát folyatva szundikál állva- valószínűleg egy zacskó tejről álmodik. S ha lesz benne annyi kurázsi, hogy túl is élje, esküszöm, egy hordónyival veszek neki. Azt meg sem kérdőjelezem, hogy én meghalnék- tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok a legerősebb arrancar (még), de nekem nem most jött el a végszavam.
Szemem egyetlen pillanatra összébb szűkül, amint meglátom bevonulni a kettest, akinek nevét inkább ki sem mondom... nem szeretném lehányni az alvó Raúlt. Ajkamon szinte rögtön felvillan a gúnyos mosoly: ez a szerencsétlen roncs, ez a tévképzeteket dédelgető szarjankó még mindig azt hiszi, hogy olyan akarok lenni, mint ő. S hogy mekkorát bukik pofával a porba! Semmit... semmihez még csak hozzá sem érnék, aminek valaha köze volt ehhez a féreghez. Előbb tépem le tőből a karomat... Szánalmas, hogy egy ilyen satnya féreg retteg tőlem- pont tőlem, aki jelenleg meg van elégedve a helyével- elég, ha én tudom azt, hogy célom a Primera rang elérése, s hogy ez még mennyire messze, mert az egyetlen arrancar, akit címért nem ölnék meg, az a nem igazán harcra teremtetett Raúlka. Tehát a kibaszott, kurvanagy célom egyenlőre talonban, de nem végleg elfeledve... s mi sem okozhatna nagyobb örömet, ha ezt pont az alkoholista ribanc pofája elől happolhatnám el. Nevetséges és mulattató, hogy pont rám próbál a hátam mögött címkéket, pletykákat aggatni- hogy annyira rettegjen tőlem, hogy kreáljon magának ötleteket. Ám ha őt mindez boldoggá teszi, tegye... én pont hogy leszarom, mit szerencsétlenkedik egy agyatlan kurva. S a pletykái, mely szerint lábam széttárásával szervem a rangom... úgy peregnek le róla, mint a vízcseppek. Egy ilyen véleményére sosem adtam... és nem is fogok.
Nesze neked, a város is csak egy képzet. Unottan pöckölöm a távolba cigarettám maradékát, s nézem, ahogy a csikk hamuvá ég. Köszönhetem Krázusnak és a tőle állandó jelleggel kapott agyfasznak- sikerült rászoknom erre a belhomárt szaporító növényrúdra. Tudtam volna élni nélküle még pár száz évet, de előttem áll, hogy eldobjam. Hiszen ez is csak egy nyamvadt kényszercselekvés, egy hiánypótlék, s amint átszakítom valaki hasfalát az öklömmel, máris feleslegesnek fogom érezni. Sajnálatos módon nyomorék rám szabott szabályok miatt fogtam magamat vissza eddig, de most végre majd újra szórakozhatok egy kicsit úgy, ahogy rég. S ahogy látom, halom fajankó shinigami az ellenfelünk, csupa nagyképű fajtiszta. Vetettem egy búcsúpillantást a hamvakra aztán a védőfal részévé tettem magamat is, bár korántsem lelkesen- valljuk be, számomra tökéletesen és teljességgel közömbös volt három sanyargatónk sorsa. Bár, ami azt illeti, Gin kígyófejébe szívesen mártottam volna éles karmaimat- de úgy tűnik, erről az élvezetről le fogok mondani, s nem, én nem leszek egy olyan pondró, akire rásüthetik azt, hogy áruló. Röpke gondolatmenetemet a kedvenceinket elszigetelő fal zökkent ki, amit egy alig látható vállrándítással nyugtázok. Valahogy sejthető volt, hogy a nyitótánc a miénk lesz- s képemre ritkán látott vigyor mászott efeletti örömömben. Nem kérek mást, csak egy méltó ellenfelet, akivel ha lehet, végre játszhatok egy jót; végülis kurvára unalmas nálam gyengébbeken körmöt élezni. Nem, nem fog megártani némi izzadt, kétségbeesett harc.. korántsem.

______________


In these dreams that should end,
our goodbye is blooming.
owaru hazu no yume ni
sayonara ga saiteru

rAnIL & kRáZuS tHeMe SoNg


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Ranil_Carrolobacco
Kamioka Rosa
5. Osztag
5. Osztag
Kamioka Rosa

Female
Virgo Rooster
Hozzászólások száma : 219
Age : 25
Tartózkodási hely : Az 5. osztag, vagy a Kamioka birtok környékén
Registration date : 2010. Mar. 19.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy // A Kamioka-ház feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te16400/30000[Winter War] 29y5sib  (16400/30000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyCsüt. Jún. 30, 2011 4:29 am

És eljött a nagy nap. Arra számítottam, hogy zűrös lesz, de azt nem hittem volna, hogy ennyire. A reggeli készülődést, most a megszokottnál is rövidebben végeztem el. Ugyanakkor még csak nem is a megszokott uniformist vettem fel, hanem azt, amit egykoron a második osztag berkein belül használtam, hisz jelen esettben biztos volt az, hogy a harc elkerülhetetlen lesz. Hajamat egyetlen copfba kötve léptem volna ki a hálószobám ajtaján, mikor kislányom ébredezését meghallottam. Reménykedtem, hogy eltudok úgy indulni, hogy nem ébresztem fel, de úgy tűnik, hogy ez hiú remény volt.
- Nem lesz semmi gond, kicsim. A nagypapi, majd vigyáz rád, míg a mami dolgozik. - mosolyogtam rá, miután rábíztam az öregre. A jelenlegi helyzet túl veszélyes és ezért semmiképp sem hagyhatom, hogy részt vegyen benne. Lehet, hogy igenis tehetséges shinigami, de jelen esetben még túl fiatal ahhoz, hogy harcba szálljon. Tökéletesen védve lesz a Kamioka birtokon, hisz most a teljes őrség készen áll és itt van, ráadásul az öreg sem épp egy elhanyagolható tényező.
- Ha a kislányomnak akár egy haja is görbül, akkor ajánlom kezdjenek el azért imádkozni, hogy ne jöjjek vissza. - közöltem az őrökkel ellenvetést nem tűrő hangon, majd felkötöttem a karomra a nemrég kapott hadnagyi karszalagot és elindultam az újdonsült osztagom felé. Gondolom nem lesz könnyű dolgom jelenleg, hisz az osztag tagjai még nem ismernek és így nem is csodálkoznék, ha nem hallgatnának rám, vagy nem bíznának bennem.
~ Nyugalom, kislány. Megoldjuk, meg különben is ott van Akane taichou is. - hallottam a fejemben Hotaru hadarását. Igaz, hogy ez nem is meglepő, hisz egy ilyen alkalomkor nem is csoda az, hogy a másik személyiségem ennyire lázban van. Ő az aki jobb a harcokban nálam, míg én inkább a diplomatikusabb megoldások híve vagyok, de tulajdonképp ez így természetes és így egészítjük ki egymást.
~ Na igen, most nagy szükségem lesz a taichou segítségére, amíg el tudom magam fogadtatni az osztaggal. - válaszoltam, majd meglepetten lépegettem be az osztag területére. Nagyon úgy tűnik, hogy lemaradtam valamiről, hisz minden szervezetten működött. Úgy tűnik, hogy a taichou nagyon kitett magáért, így más lehetőség híján az ő irodáját vettem célba. Szerencsére épp akkor értem oda, amikor az említett személy kilépett a helyiségből, majd egyetlen jelzéssel közölte velem, hogy kövessem.
Az első osztag épülete előtt várakoztam, hisz nekem nincs jogom az olyan fontos gyűléseken részt venni, mint amilyenen jelenleg a kapitány részt vett, így egy követ rugdosva vártam, hogy visszaérjen. Az ezt követő dolgok pedig ismételten megleptek.
~ Elhagyjuk Seireteit? Azt megértem, hogy legjobb védekezés a támadás, de azért ez kicsit fura. - morfondíroztam magamban, miközben a kapitányokat követtem, ugyanis most már a főkapitány és Kai Taichou is csatlakozott a köreinkről. Az átjárónál pedig Tasu-chan és Shiratori-kun is ott voltak. Csupán egy intéssel üdvözöltem őket, hisz most nemigazán volt időnk arra, hogy egy beszélgetésbe belebonyolódhassunk.
Miután átértünk elismerően néztem végig a hamis Karakurán. Nagyon szép munkát végeztek az egyszer biztos. Sajnos nem igazán volt időm bámészkodni, hisz hamarosan az ellenfeleink is megérkeztek.
~ Szóval ezek azok a bizonyos árulók. ~ futott át a fejemen a gondolat, hisz tulajdonképp még sohasem láttam egyiküket sem. Túlságosan is fiatal shinigaminak számítok én ahhoz, hogy akár egy pillanatra is láthattam volna őket.
A következő mozzanatot a főkapitány produkálta, ezzel elzárva a három ellenkező oldalon álló shinigamit ráadásul nagyon is könnyedén. Ez azt jelenti, hogy nagy erők birtokában van és egyuttal azt is, hogy neki köszönhetően az előny a mi oldalunknál van.
- Ő az enyém. - szólalok meg halkan, miután az egyik arrancar, mint azt megtudtam így hívják őket, az egyik oszlop felé indult el. Gyerekjáték volt utolérni és megelőzni, így pár pillanat múlva, már kivont kardokkal álltam vele szemben, megakadályozva, hogy akár egyetlen lépéssel is közelebb kerüljön az említett tárgyhoz.
- Idáig és nem tovább, arrancar. - tartottam felé az egyik katanámat, míg a másik készenlétben állt, hogy ha szüksége akkor a lehető legmélyebb sérülést okozza az ellenfelemnek.

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 25
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyCsüt. Jún. 30, 2011 8:52 pm

A fémdoboz belsejében az unott nemtörődömség érzése szinte tapintható. Aizen egy pillanatig sem lepődött meg azon a tényen, mely szerint a Főkapitány a lehető leggyorsabban kiiktatta hármójukat az összecsapásokból. Mulattató volt látni az igyekezetét, valamint a szemeiben csillogó félelmet. Masayoshi birtokolhat bármekkora erőket, azonban nyomába sem ér Yamamoto Genryuusai-nak, aki a valaha született legerősebb shinigami volt. Győzelmében eddig sem kételkedett, azonban ezzel jól láthatóan minden ász az Ő kezébe került. Az Espada korántsem olyan erős, mint amilyennek tartják magukat, felsőbbséges gőgjük fogja a pusztulásba vezetni őket, hiszen mit is érhetnének már el, miután elvégezték uruk akaratát? Használhatatlanná válnak, egy eldobható kolonccá. Képességeinek, valamint stílusának hála különösebb megerőltetés nélkül vonta ellenőrzése alá a gyengébbeket, ez már a kezdetek óta így volt. Erős szövetségeseket keresett, akiknek segítségével mindig elérte, amit akart. Árulás, cselszövés, hátbatámadás. Ezek voltak azon praktikák, amikkel minden akadályt el tudott takarítani az útjából. Kihasználta az esendőket, de még az erőseket is. Úgy játszott az emberekkel, mintha csak marionett-bábuk lettek volna. Most pedig révbe ért, tervei megvalósulnak, csupán a Gotei 13 eme maroknyi csapatát kell összezúznia, s ezáltal nem lesz semmi és senki, aki az útjába állhatna. A kívülről beszűrődő zajokból ítélve egyes beosztottjai máris akcióba lendültek, hogy a lehető leggyorsabban valósíthassák meg parancsolójuk akaratát. Az 5. osztag volt kapitányát igencsak szórakoztatta a dolog, mivel még Gin vagy Tousen sem volt teljesen tisztában zseniális ideájának egyes részleteivel. Neki pedig egyáltalán nem volt érdeke eloszlatni az esetleges félreértéseket.

- Kezd unalmassá válni idebent, nemde bár? – fordul kedélyesen társai felé, mit sem foglalkozva elméletileg szorult helyzetével. – Izgalmas összecsapásokról maradunk le, ha továbbra is itt kuksolunk a sötétben. Egyelőre nincs értelme közbelépni, bízzuk csak az arrancarokra a munka nagyobb részét. Remélhetőleg legalább tört részét beváltják a hozzájuk fűzött reményeknek…

A Sotaichou nem ringatta magát eközben hiú ábrándokba. Ugyan képes volt rövid időre feltartóztatni a Sátáni Hármast, azonban az általa létrehozott acéldoboz nem fogja huzamosabb ideig visszafogni a benne rejtőzőket. Fogalma sem volt, hogy hol késlekedhet a többi kapitány, hiszen már legalább egy órája üzent értük. Némileg túlbecsülték a Karakurába érkező lidércek számát, azonban még így is meggyűlhetett a bajuk Aizennel. Előnyben voltak, mivel a hozott csoportból szinte még senki nem találkozott előtte az említett dezertőrrel, ennek köszönhetően egyikük sem látta még retteget zanpakutuojának shikai alakját, amely teljes hipnózisba vonta volna mindannyijukat. Fujimoto megacélozta akaratát, s eltökélte magában, hogy nem fog lehetőséget nyújtani a ficsúrnak a kardja előrántásához. Elmélkedése közepette a pillérek védelmére kirendelt erők máris mozgásba lendültek, feladatuk eléggé egyszerűnek tűnt, legalábbis első hallásra. A hatalmas kőoszlopok segítségével vitték át az igazi várost a benne lakókkal Soul Societybe, ahol a lehető legmesszebb helyezték el a Seireiteitől. Amíg egy pillér is áll, addig a technika életben van, az emberek pedig biztonságban. Tisztában volt vele, miszerint emberei az utolsó lélegzetükig harcolni fognak, hisz’ az Akadémián ez a legelső dolog, amit megtanulnak. Az Élők Világának védelme mindennél előrébb való, Ő maga is büszkén áldozná fel életét, ha ezzel megmenthetné az ártatlanokat. Úgy tűnik, erre hamarosan szüksége is lesz. Fényes villanás kíséretében gigászi erő hasítja szét a sebtében összetákolt acélfalakat, amelyek fülsértő robajjal engedelmeskednek a kitörni készülő energiának. A sűrű füstfelhőből a meggyötört falak lomhán zuhannak alá, nem egy épületet összezúzva becsapódásuk pillanatában. Futó pillantást vetve a körülötte ácsorgó hadnagyokra lép előre, ezáltal maga mögé utasítva az ifjoncokat. Amúgy sem lenne semmi esélyük az árulókkal szemben…
Már-már kardja előhúzásán elmélkedik, amikor legalább féltucatnyi, ha nem több erőteljes lélekenergia feltűnését érzékeli. Némileg meglepetten pillant a válla mögé, ahonnan régi, ismerős arcok köszönnek vissza rá. A felmentő sereg megérkezett, bár nem olyan formában, mint ahogy számított rá.

- Kinek az oldalán álltok?! – rivall rá türelmetlenül a megjelenő alakokra. Tisztában van a ténnyel, mely szerint az összes újonnan érkezettet száműzték a Tiszta Lelkek Városából, ilyen-olyan ügyekből kifolyólag. Ebből adódóan nem lepné meg, ha kedvezőtlen választ kapna, de remélhetőleg még maradt annyi az egykori szövetségből, ami a jók oldalára billenti a mérleg nyelvét.


Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 25
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te68000/100000[Winter War] 29y5sib  (68000/100000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyCsüt. Jún. 30, 2011 9:10 pm

Sötétség. Hideg van. Az örök tűzzel égő fáklyák minimális fényességet biztosítanak, fűtőértékük pedig szinte elhanyagolható. Kétségtelenül nem a tél a legkedvesebb évszakom, erre pedig csak rátesz egy lapáttal a fűtetlen helyiség által keltett dohos levegő is. Végre eljött az a nap, amiért annyit dolgoztam az elmúlt két évben. Erőm határai alig láthatóak, nincs mitől félnem, bizonyosan élve fogok kikeveredni az összecsapásokból, mivel Nekem még rendeltetésem van. Meg kell tisztítanom a Seireiteit, s ha ehhez előbb Aizen torkát kell elvágnom, akkor tessék csak, megteszem. Egyáltalán nincs bennem félelem, csupán jeges elégtétellel tekintek a jövő felé. Mellkasomban mégis fagyos kéz szorul a szívem köré, mivel tisztában vagyok a Soul Societyben történő eseményekkel. Az ostrom megkezdődött, több ezernyi lidérc áll most a kapukban, hogy még írmagját is eltöröljék a shinigami fajnak. Ezen tény még nem is izgatna különösebben, hiszen már rég kiléptem ebből a körforgásból, azonban szerelmem élete mindennél és mindenkinél fontosabb számomra. Szívesebben harcolnék magam is a város védelmében, ám ismerve a 46-ok Tanácsát hamarabb kerülnék a bitóra, mintsem hogy kamatoztathatnám képességeimet a csatában. Gyáva, aljas banda, egyetlen gondolattal összeroppanthatnám mindannyijukat, de azzal csupán pár újabb gyilkosságot varrnék a saját nyakamba, holott még azokkal sem tudok elszámolni, melyeket dezertálásomkor elkövettem. Lehunyt szemhéjaim alatt íriszeim ide-oda vibrálnak, régi emlékképeket vetítve meditáló valóm elé. Vér, halálhörgés, elhaló kiáltások. Tisztek hulltak sorban a kezem által, esélyük még akkor sem lett volna, ha egyszerű halálisten vagyok magam is, nemhogy vaizardságom által megerősödve. Az Espada, a kapitányi gárda, egyik sem jelent számomra kihívást, egyes egyedül az 5. osztag ex-kapitánya miatt fogok elindulni Karakura városába.
Íriszeimet lassacskán kinyitva kémlelek körbe a Fészek tanácstermében, ahol az asztalon törökülésben végeztem el egy kis fejtágítást még a nagy kaland előtt. Körülöttem a Daitenshi tagjai elkülönülve elmélkednek, talán imádkoznak az isteneikhez vagy tudom is Én. Suke a Tiszta Lelkek Városában van, jó helyen, remélem vigyáz Chiyokora addig, amíg át nem kell jönnie az Emberek Világába a parancs szerint. Ámbátor már rég nem tartozom a Gotei 13 kötelékébe, azonban igencsak sokat tudok a másik oldalon történő dolgokról, ennyit jelent, hogyha az ember jó szövetségeseket választ magának. Körülbelül képben vagyok a haditervvel kapcsolatban, bár különösebben nem érdekel az újdonsült főkapitány gyengécske stratégiája. Talán látásból ismerem az említett férfit, sosem gondoltam volna, miszerint egy napon a legnagyobb vezető beosztást kapja meg, hisz’ túlságosan… összeszedetlen. Fáradt pislogással és egy megrökönyödött sóhajjal adom a világ tudtára véleményem a dologgal kapcsolatban, azután kinyújtóztatom elgémberedett lábaimat, s egy gyors mozdulattal álló helyzetbe tornázom magam. Az életre kelt vízköpők érdeklődve fordítják irányomba bamba fejüket, akaratukat leginkább jómagam irányítom, viszont jelenleg képtelen vagyok másra koncentrálni, mint az elkövetkezendők, ezért is nézelődnek várakozóan, nem tudják, milyen terveim vannak velük. Laza intéssel nyugtatom meg a zúgolódó védőalkalmatosságokat, semmi szükség nincs rá, miszerint ok nélkül zúzassam őket kőtörmelékké. Kardjaimat bal oldalamra csatolva állok indulásra készen, ajkaim közé még beillesztek egy éjfekete energiarudacskát, majd jelzek Yukezonak, hogy indulhatunk. A teleportálás a szokásos módon pillanatok alatt véget ér, Mi pedig reishit a talpunk alá gyűjtve állapodunk meg jó harminc méterrel a föld felett.
Egy pillanatra magam is megrészegülök a rengeteg erősebbnél erősebb lélekenergiától, melyek között társaimé szinte elveszni látszanak. Nos, hazudnék, ha ennél rosszabb műsorra számítottam volna. Látszólag a legtöbben már megtalálták a saját riválisukat, Nekünk nemigen lehet válogatni, de ugye így jár az, aki késve érkezik a vacsorára, már csak a maradék között kutakodhat. Üdvözlésképp szerény személyem is kiereszti reiatsujátnak egy nagyobb részét, hadd érezzék csak a tényt, mely szerint új kihívó érkezett. Elég minimális a jelenlévők száma, ami valahol érthető is, lévén a legtöbben a Seireitei támadásánál, illetve védelmezésénél játszanak szerepet. Feltehetőleg már észrevettek, de semmi jelét nem mutatom érdeklődésemnek a forgatag felé. Tekintetem a lehulló acélfalak között ácsorgó hármasra szegezem, köztük is a vezető tekintetét kutatom acélkéken villanó lélektükreimmel. Az arkangyalok tudják, mit kell tenniük, maguknak való ellenfelet keresnek addig, amíg Én elvégzem a feladatot, amiért jöttem. Fajtársaimmal ellentétben egyáltalán nem érzek gyűlöletet, ha állapotom okozójára tekintek. Részben megnehezítette az életem, viszont hathatós közbenjárása nélkül bizonyosan nem jutottam volna el azon szintre, amit most is képviselek. Hibát követett el, megteremtette bukásának feltételeit. Személye és tettei közömbösek számomra, meggyilkolása sem a köz javát szolgálja, hanem leginkább az Enyémet. Egy ilyesfajta akcióval az adósommá tenném a 13 Őrosztagot és gond nélkül megkapnám az amnesztiát. Igen, ennek így kell történnie.
- Rég láttuk egymást… Aizen! – szólalok meg erélyesen, miközben számban a bagó hosszú füstcsíkot ereget képem elé. Világoskék haorimba belekap a hirtelen támadt fagyos szél, hamarosan a hó is szállingózni kezd, puha borítást képezve ezzel minden jelenlévőn. Persze a hópelyhek nem lesznek hosszú életűek, a harc heve megolvaszt mindent ezen a helyen. Kétségesnek tartom, hogy egyedül felül tudnék kerekedni mindhármukon, ellenben az érkező aurákból arra tudok következtetni, miszerint erre nem is lesz szükség. Feleslegesnek tartom a hátrafordulást, tökéletesen be tudom lőni az érkezők személyét még így is. Laza eleganciával cigarettázgatom addig, amíg az események be nem indulnak végre. Talán érdemes lenne még egy szálat elszívni ezután, mert kitudja, lehet az utolsó lehetőségem rá. A gondolatra gúnyos mosoly villan át az arcomon, Sorsom elrendeltetett, láttam már. A vég nem itt vár Rám.

______________

[Winter War] 18p1yg
[Winter War] Dt[Winter War] Feszek2[Winter War] Husegtor

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Yamato Katsurou
Vaizard
Vaizard
Yamato Katsurou

Male
Taurus Rat
Hozzászólások száma : 30
Age : 23
Tartózkodási hely : Mindig máshol :| || Karakura Town
Registration date : 2009. Jul. 19.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te11500/15000[Winter War] 29y5sib  (11500/15000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyPént. Júl. 01, 2011 5:29 am

Napok óta éreztem, hogy valami nincs rendben. Éreztem, hogy valami készülődik. Valami borzalmas, amiben nekünk Vaizardoknak is rész kell vennünk. Eleinte nem tudtam, hogy miről van szó… nem tudtam mi az a nagydolog, amiben nekünk is részt kell vennünk ezért úgy döntöttem, hogy körbenézek, a raktárba hátha találok valami információt. Rég néztem szét a raktárban és az is lehet, hogy találok pár hasznos iratot, amire szükségem lehet majd a harc folyamán. Ám még mielőtt elindultam volna a nagy felfedező körútra felöltöttem kedvenc öltözékemet, ami egy fekete csőnadrágféleségből és egy fekete testre feszülő pólóból állt. Hyourint a hátamra kötöttem majd sóhajtottam egy nagyot. Tudtam, hogy ha nagy gáz van, mindent be kell vetnem ahhoz, hogy túléljem az egészet, mert nekem még dolgom van a jövőben. Ráadásul még a keresés is sok időt emészt fel ahelyett, hogy edzenék, hülye papírokat keresgélek, amik lehet, hogy nem is léteznek.
Miután mindent összeszedtem, amire szükségem volt kiléptem szobám ajtaján és visszanéztem, mert az is lehet, hogy most fogom majd utoljára látni eme szobát miben már köze több mint száz éve élek. Éreztem magamban a félelmet és az izgalmat is egyaránt, de most egyik érzést se hagytam úrrá lenni testemen, mert akkor biztos, hogy meghalok. Ebben a nagy kavalkádban a józan paraszti észre kell hagyatkozni nem az erőre. Lehet, hogy erős vagyok, de az is lehet, hogy ezért elbízom magam és így könnyebben végeznek velem ahhoz pedig semmi kedvem, mert ahogyan már említettem nekem még dolgom van.
Ahogyan haladtam előre a raktárkülönböző részein mindegyiknél egy emlékroham támadta meg az elmémet arról a röpke száz évről, amit itt éltem. Történt velünk jó és rossz. Együtt nevettünk… együtt ordibáltunk. Születtek barátságok és születtek ellentétek is, de egy biztos… mi mindig kitartottunk egymás mellett és ez most sem lesz majd másképp. Egy árva könnycsepp szökött ki bal szememből, ami az államnál elszabadult és halkan földet ért. Megtöröltem a szemem és mivel nem találtam semmit elhatároztam, hogy elmegyek az erdőbe edzeni egy kicsit, hogy a legjobb formámat tudjam majd hozni a harcban.
- Nemsokára ismét találkozunk….- mondtam a többieknek. Lehet, hogy valaki meghallotta, de az is lehet, hogy senki se. Miután elhagyták az előző szavak ajkaimat még felkaptam egy pulovert és kiléptem a hófödte utcára. Nagyot szippantottam a fagyos levegőből majd becsuktam magam mögött a raktár ajtaját. ~Innen már nincs visszaút.~ gondoltam majd egyenesen az erdő felé vettem az irányt. Muszáj lesz egy kicsit edzenem, hiszen elég régen harcoltam és mostanában nem voltam olyan összhangban a fegyveremmel, mint annak idején mikor még Seireiteiben szolgáltam.
Hosszas, fagyos utam során láttam pár shinigamit amint ügyködnek valamin, de szerencsére ők nem vettek észre és nem kötöttek belém. Elég lesz, majd ha megtudják, hogy élünk, amikor megjelenünk a legjobb pillanatban. Hehe… az a baj, hogy az én időzítésem nem a tökéletes szóval lehet, hogy kicsit kések majd, de megpróbálok most kivételesen időben érkezni. A nagy elmélkedés közepette észre se vettem, hogy megérkeztem az erdő széléhez. Előrántottam a fegyveremet és azzal a lendülettel, ahogy kirántottam a tokjából az előttem lévő két fát kettévágtam. ~Még mindig olyan éles, mint régen… gondoltam majd egyre beljebb lépdeltem, mert valahogy nem volt kedvem ahhoz, hogy belefussak egy shinigamiba és egyből harcolni kezdjek úgy, hogy tulajdonképpen azt se tudom, hogy ki mikor és hova megy… Pedig nem lenne rossz megtudni, hogy Aizen mikor is tolja át ide a pofáját. Meg akarom neki mutatni a zanpakutom erejét, hiszen ő még nem is látta. Elég érdekes egy harc lenne, ha vele harcolnék, mert két majdnem azonos képességű zanpakuto nem fér meg egy helyen…
Ahogy egyre beljebb haladta egyre több fát vágtam ki és egyre gyorsabban majd próbálkoztam annál is gyorsabban több részre vágni a törzseket több mint kevesebb sikerrel.
A nagy szabdalás közepette több nagy mennyiségű lélekenergiát érzékeltem. Fegyveremet visszacsúsztattam a tokjába majd pár villámtánc segítségével elindultam a betájolt irány felé. Ahogy haladtam előre éreztem a társaim lélekenergiáját és ezáltal tudtam, hogy ők is a csatatér felé tartanak azért, hogy bosszút állhassanak Aizenen. Ám nem csak Aizen lélekenergiáját éreztem a helyszín felől, hanem másokét is. Volt, akit nem tudtam felismerni, de egyet, ha minden igaz, akkor felismertem, mert a nagy hírű Sierashi Yuusuke is megérkezett. Az ő lélekenergiáját csak azért ismertem, mert ő is ott volt nagyon minimális ideig a raktárban így megjegyeztem. Ha minden igaz ő is azért jött el, hogy Aizen torkát átvágja, de nem is haragszom érte hiszen Aizen ellen lehetséges, hogy még tízen is kevesek lennénk.
Ahogy haladtam előre a távolban kivettem egy nagy fémdobozt, ami arra utalt, hogy a főkapitány csapdába ejtette a Sátáni Hármast. Kár, hogy ez a könnyedén áttörhető csapda nem fog sokáig börtönként szolgál Aizenéknek. Ezek a shinigamik tényleg azt hiszik, hogy van esélyük nélkülünk… az más dolog, hogy mindenki úgy tudja rólunk, hogy halottak vagyunk és még az aktáinkat se olvashatta egy újonc se mivel titkosítva van, de az most mellékes. A főkapitány tudja, hogy élünk és azt is tudja, hogy vaizardok vagyunk, hiszen ő száműztetett minket, de Aizen volt a ludas, hiszen az ő kísérleteinek köszönhetően váltunk Vaizarddá azaz neki köszönhetjük az, hogy renegáttá váltunk. Mondjuk az is igaz, hogy a mostani erőnket is neki köszönhetjük, de személy szerint nekem ez az erő nem ilyen áron kellett volna. Elfogadtam volna úgy is, hogyha csak felajánlják, és nem jár érte semmi büntetés, de sajnálatos módon nem ez történt. Már majdnem megérkeztem mikor a fémdoboz darabjaira szakadt és megjelent a Sátáni Hármas. Szám széles vigyorra húzódott ám arra lettem figyelmes, hogy jobb oldalról egy nagy fémdarab száguld felém. ~ Miért vagyok ilyen szerencsétlen? T.T~ kérdem magamtól majd felugrottam a fémdarab tetejére és onnan egy shunpoval haladtam tovább.
Megérkeztem és éppen Sierashi Yuusuke mögött álltam meg. A többiek fél perccel később értek be. Hátranéztem és elmosolyodtam.
- Hát ti is megérkeztetek. - mondtam boldogan majd kacsintottam egyet fajtársaim felé. Körbenéztem, hogy tulajdonképpen mi is a helyzet aprajafalván. Láttam a Sátáni Hármast, a Főkapitányt, Yuusukét, pár arrancart és pár shinigamit. Már éppen fegyvert rántottam volna mikor meghallottam a Főkapitány hangját. Azt kérdezte, hogy kinek az oldalán állunk. Elmosolyodtam és a fajtársaim helyett nyitottam szóra a számat.
- A sajátunkén és eperkéjén ugyanis köztudott, hogy a gyümölcs az egészséges! – mondtam miközben gyilkos szemekkel néztem a főkapitány szemébe és vártam a reakcióját.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 26
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te25700/30000[Winter War] 29y5sib  (25700/30000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyPént. Júl. 01, 2011 5:55 pm

*Ugye mily' szépen csengő szavak azok, mikor egy felnőtt hangját hallod, midőn az ágyad felett virrasztva esti mesét olvas, hogy álmaid szépek és gondtalan mederbe sodródjanak? A "gyermekkor" küszöbén állva ez egy olyan erő, amely még, ha tudatlanul is, de melegséggel tölti el a gyermek szívét és gondtalanul gondol vissza azokra az időkre. Lényegében nem is egy olyan egymás után megismétlődő dolog, ami számottevően érne, de az emlék valamiért még is meg marad. Meg, hiszen a mesék általánosan tanítanak valamit, ami egy az egybe a személyiségünkbe valamely módon beépül és kamatozik napról napra. De vajon mi történik akkor, hogy ha a gyermeknek nem olvasnak mesét, nincs szülő, aki minden egyes éjjel betakarja és elmondja neki mit szabad és mit nem?Korán kell felnőniük és feltehetőleg szembe kell nézniük a kegyetlen valósággal, hogy számukra az élet valami mást tartogat. Ugyan, a szenvedést mindenki hamarabb észre veszi és gyakorta sokan beleroppannak ebbe, hisz ahogyan szokás ezt mondani a "környezet alakítja az ember" és a társaid vagy a nyomás által válsz azzá, amivé. Nekem nem volt választásom, akár csak valamennyinknek, akikkel egy cipőben járok. Még is talán most kezdem megérteni, hogy igazából mennyire is mondhatom magamat szerencsésnek. Nem, itt nem a vaizarddá válásról beszélek, habár az sem volna elhanyagolandó érv. Itt arról van szó, hogy társaim vannak, akikről, ha végig néznék, nem jutna eszembe más szó, mint a "család". Természetesen, mint minden családban a konfliktus előfordul, de lényegében ezek nélkül a "bútordobálások" nélkül a napjaink nagyrészt üres volna, amúgy meg kifejezetten erősít lelkileg talán mindannyinkat, hogy szekáljuk a másikat. Szerintem a másik nélkül egyikőnk sem bírta volna ki a bennünk lakozó hollowot, s lehet bármennyire is hiú valaki, ezt még ő maga is könnyedén bevallhatja magának (nem másnak), hogy igen, ha nem lett volna ő és ő lehet, nem itt tartanék, hanem valahol a legmélyén...
Mindenkinek van keresztje, amiért végig akar menni a számára ismeretlen úton s mindenkinek (többnyire) akad olyan is, aki, vagy akik segítenek ebben. De nekem vajon mi volna az, amiért végig kellene mennem az úton és kihasználni az ökleimben lévő még nagyon kiforratlan erőt? Semmiért. Nincs mögöttem semmi vagy talán, ha akadna, akkor se olyan, ami...nos, említésre méltó? Ugyan ki tud úgy gondolkodni, hogy azért szeretném meg tanulni és erőssé válni, hogy az élet egy hasznos részévé válhassak? No, igen a kibúvókat mindig is könnyebb volt megtalálni, de talán most eljött az ideje, hogy szembe nézzek a kegyetlen valósággal, mi szerint a saját sorsomért én felelek és ideje volna az "i"-re feltenni azt a bizonyos pontot végre...
Eme rakoncátlan gondolatokkal a fejemben ültem be az íróasztalom mögé, hogy a forgó székemmel fordulva egyet a plafonomra szegezzem üresedő tekintetemet. A mai napig nem sikerült megfejtenem azokat az ábrákat, amelyeket valamely vaizard elődöm vésett fel, de még mindig a begyembe van a gondolat, hogy valamiért fontos lehet. Ha nem is nekem, annak a seggfejnek (mert ugye ki az- az elmebillent, aki plafonra vés) fontos lehetett. S érdekelne, ha már ilyen elmeháborodott krix-kraxokkal meg bonyolult ábrákkal díszítette be a mennyezetet. Ki tudja? Lehet, hogy mi után visszatérek, egy bizonyos pillanatban rájövök a megoldásra. Nem gondolkodok úgy, hogy ne jönnék vissza egyáltalán. Hülyeségnek tartom azt az egészet, hogy "most lehet, meghalok, úgy hogy búcsúzzak el mindenkitől". Meg a nagy fülű majom ürülékét. -.-' Én egyáltalán nem a halálra pályázok, szóval nem kell itt a drámát csapni előre, hanem szét kell rúgni valakinek a seggét azt kész. Én nyerni akarok, nem pedig azon drámázni úton és útszélen, hogy jaj "mindjárt meghalok, szeretlek xy" és társai. Ezért sem jelentem meg a nappaliban, hogy elbúcsúzzak a többiektől, mikor páran úgy döntöttünk végül, hogy részt veszünk a Nyálzen elleni harcban. Teljesen felesleges, mert, ha ne tán vissza is jönnék, kapnám az ívet rendesen, hogy "nesze, bazdmeg, ott siránkoztál most meg visszajöttél?" És hasonló csesztetés jobbról, balról. Hát kapjátok be én, visszajövök így is meg úgy is. Egyébként is nem a csóka miatt megyek harcba, de, hogy miért is? Az valahogy teljesen egyéni szoc problem. Ellököm magam a székemtől és nyújtózkodok egyet, majd körbe nézek a szobámon, mert a kupimban valahol elmerül a zanpakutom is, ami nélkül azért elég gány volna elindulni.* ~ Ginryuu...Ne is mond, ne is mond..tőled jobbra, néhány méterre..~ *Persze, hogy majd kiszúrta a szememet a sarokba ledobott táska, amiben tartom legtöbbször az ikerpengéimet. Meg, hát mibe is cipelném, amikor a sok köcsög ki megy az utcába pl. a nagy nodachival a hátán és jobb esetbe is hülyének nézik az emberek? Nekem legalább van eszem és nem kirakati látványosságnak adom el magam egy- egy közlekedésnél. Most, talán először kivételesen döntök úgy, hogy kicsivel másképp indulok útnak. Persze a fekete melegítő ugyanúgy adott, viszont a két wakizashi ikerpengémet nem vagyok hajlandó most egy sporttáskába tuszmákolni, amikor már így is indulnom kéne. Nem mintha túlzottan használnám őket, de na, ki tudja, mivel kell majd próbálkoznom. A shikaion kívül másra nem is használom ezeket a pengéket, de nem is kell. Nagyobb hitemet fektetem kezdettől fogva az öklömbe, mint a pengémbe, ez ilyen egyszerű. Tehát a maga jobb és bal oldalára illesztem a pengéket és magam mögött becsukva a szobaajtómat indulok el kifelé a raktárból. Elhaladva a nappali mellett persze, hogy akad néhány depressziós köcsög, akik siratják a "halottakat"?* - Nem halunk meg seggfejek! *Nézek rájuk elég durván s valakire látszólag még hatással is van, hiszen majdhogynem eltalál egy dohányzó asztal, amit visszaütéssel köszönök meg, majd megelégelve a "sötét energiákkal" telt környezetet távozok a raktárból. Ki érve az első dolog, amivel szembesülnöm kell, hogy időjáráshoz józan paraszti ésszel is alul öltöztem, de ennek ellenére egyáltalán nem fázom. Bizonyára fűt a kíváncsiság, hogy vajon mi a rák fog fogadni a kihalt "Karakura" azon részén, ahonnan bizonyos lélekenergiákat észlelek. De még mielőtt azokkal foglalkoznék, van itt más is, akinek a feltűnő lélekenergiáját észlelem, bár ez sokkal közelibbre eső és kissé ingatag. Már- már hasonlít arra a bizonyos seggfej állapotra, amikor...lényegtelen. Biztos csak tévedek, de azért még is megindulok a kispécizett irányba, hogy megnézzem. Alig pár háznyira pedig egy teraszos kocsmánál kit pillantok meg?* - Idióta hegyikecskeeee! *Már a látvány is idegesített, hogy ez itt lazán el van és még fizetnie sem kell. Szemétség, nekem is eszembe juthatott volna, hogy kiraboljam a kihalt "Karakura" bankját meg természetesen az édességboltot meg ilyeneket. Hozzá vágok Sakéhoz egy napernyőt és integetni kezdek Shio senpainak.*
- Üdve! *.* *Persze az idő előre haladtával megjelennek új lélekenergiák és ebből is egy kimondottan erőteljes, amely kicsit mintha rákapcsoltnak tűnne.* - Yuusuke! -.-" *Dünnyögöm az orrom alá. Volt már "szerencsém" találkozni vele a raktárba, de azt hiszem azokat az ideg idegfeszítő pillanatokat nem akarom neki megköszönni.*- Tuti fix, hogy már megint alkot valamit, amit természetesen én látni is akarok! *Ha már itt van miért is ne? Rápillantok a többiekre, akik valószínűleg egyet értenek velem abban, hogy indulnunk kéne, így nem is mondom csak a háztetőre shunpozva indulok meg az adott helyszín irányába feltehetőleg Shio senpai-al és a hegyikecskével. Egy idő után azért megunva a kotyagolást inkább a szellemi részecskéket kihasználva a levegőben érdemesebbnek találom a közlekedést, ugyanakkor az egyre közelebb eső reatsuk sem éppen a "földről" származnak. Csak néhány perc, mindössze ennyi kell s már is láthatóvá válik előttem, hogy pontosan kik is vannak itt. Éppen, hogy a ruhagalacsin mögé érkezek meg akitől nem messze a Soutaichout pillanthatom meg illetve attól tova tekintve Nyálzenéket. Természetesen a főkapitány kérdése megüti még az én fülemet is, ahogyan Yamato lereagálása is úgy szint. S na...nem bírom megállni egyszerűen. Odalépek hozzá és egy kis combóval kirúgom a lábát.* - Seggfej...mi az, hogy az eperkéjén köcsög?! Fészpalm *Ekkora idiótát, ez még tuti nem vette észre magán, hogy ekkora idióta megszólalást. De arrébb állok, hogy a tömegben megpillanthassak valamit, ami a számomra sokkal fontosabb ebben az egész hóbeleblancban. Apu és az a nyamvadáj, aki az anyámnak nevezi magát.* - Még szép, hogy nem a shinigamikén. De Yuusuke oldalán esetleg! Arrogáns *El se hiszem, hogy a nevén szólítottam ezt a...mindegy. A lényeg, hogy a magam részéről teljesen mindegy a dolog én nem éppen Nyálzen kiirtásáért jöttem, (bár azt a béka királyfit se lenne utolsó megsütni nyárson) hanem, hogy lerendezzek egy félbe maradt nézeteltérést az apámmal, aki történetesen nem is áll tőlem oly' messze, mint gondolnám. Mindent eláruló pillantásokat vetek feléje, hogy lássa tiszta szándékomat arról, hogy ezúttal be kell érnie egy vaizarddal. Amúgy se hagynám, hogy valamelyik más baromarcú tegye kezét a prédámra...*

______________

[Winter War] 2sbv5p1
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hanabi Shiori
Vaizard
Vaizard
Hanabi Shiori

Female
Leo Dragon
Hozzászólások száma : 361
Age : 30
Tartózkodási hely : barkóba alól felmentve, lakótársnak fogadva
Registration date : 2008. Dec. 29.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te32500/45000[Winter War] 29y5sib  (32500/45000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyPént. Júl. 01, 2011 9:59 pm

Valahol mélyen magamban tudtam, hogy egyszer elérkezik ez a pillanat. A pillanat, mikor mindkét fél lépésre szánja el magát és felsorakoznak a seregek. Egy ember mesterkedései egy egész háborút kreáltak. Vajon mennyi áldozatot akar még hozni, hogy átvehesse a világ felett az uralmat? Ha megöl mindenkit, akkor nem marad kin uralkodnia... a saját maga teremtette új szolgák pedig valószínűleg egy idő után untatni fogják lángelméjének zsenialitását... Felfordul a gyomrom attól, mikor valaki istennek képzeli magát, és mások sorsával úgy játszik, mintha valami bábuk lennének. Engem ki kérdezett meg, hogy akarom-e ezt, amibe belekényszerítettek? És ezek után, "kitaszítottként" miért is kellene részt vennem a háborúban? Csakis egy dolog miatt... Felhasználva a shinigamikat, talán elégtételt vehetek Aizenen, amiért világuralmi törekvéseinek játékszerévé választott. Miért edzettem száz éven keresztül? Mert tudtam, hogy egyszer eljön ez a nap, és készen kell állnom. Bár még mindig nem érzem késznek magam.
-Vajon meghalni megyek? -suttogtam halkan magam elé, a raktár tetején ücsörögve. Leheletem aprócska fehér felhőként úszott tova kiejtett szavaim nyomán. Gyenge és tűnékeny, akár egy élet. Én félek... bármennyire is égett minden porcikám, hogy most végre megfizethetek azért, hogy majdnem elemésztette a lelkem a saját lidércem, elszakítottak az addigi életemtől, és a családomtól. Szégyellem beismerni, de viszont enélkül a fordulópont nélkül biztosan kevesebb ember lennék mint most. Újra vannak olyan emberek akiket meg akarok védeni, és bármennyire nem így tervezte, de mégis új erővel ruházott fel az áruló. Valamilyen kitekert értékrend szerint, akár még hálás is lehetnék neki... ironikus, de van benne igazság. Az volna talán a legjobb, ha meghúzódnék a háttérben, és kivonnám magam ebből a harcból? Elvégre nem akarom megvédeni a shinigamikat... már nem. De mit nyernék ezzel? Ha Aizen jár sikerrel, újabbat változik a világ, és biztosan nem jó irányba. Az istenért én nem vagyok hős, és nem is akarok az lenni! Én csak békében szeretnék élni, a saját dolgaimmal törődve. Nem érdekel a világbéke... tudom önző vagyok, de egyik nagyhatalom oldalán sem tudom elkötelezni magam, hogy érte akár az életem is odadobjam. Az egyetlen közösség akiért az életemet tudnám áldozni, az az a pár ember, aki itt él a raktárban. És mivel ők szinte mind harcba indulnak, így nekem sem marad más választásom mint követni őket. Nem akarom mégegyszer elveszíteni azt akit szeretek, inkább választom az áldozati halált, ha ezzel megmenthetem őt. Félek, rettegek, mert nem akarok meghalni. A tetőn gubbasztva szorongattam a zanpakutoumat és sírtam.
-Itt nincs jó döntés... de mindenképp mennem kell... -törölgettem meg a szememet, mert nem szerettem volna, ha a többiek sírni látnak. Erősnek kell lennem, hogy erőt adhassunk egymásnak. Nem fogunk meghalni... egyikünk sem fog meghalni. Ha ennek az egésznek vége együtt támogatjuk vissza egymást a raktárba, és felváltva ápoljuk a harci sérüléseket, mígnem mindenki olyan lesz mint régen, és ez az egész csak egy fakuló emlékkép marad. Mégha én sem hiszem el kétely nélkül azt amit mondok...
Útra készen álltam, fejemben az információkkal, amikkel Kisuke látott el minket nemrég. Egyedül akartam menni, ezért vonultam el ide. Nem akartam senkitől sem elköszönni, a harctéren úgyis találkozunk. Talán mindenkinek jobb, ha egyedül készül fel a ránk váró összecsapásra. Nem lett volna erőm kart karöltve sétálni a csatába. Mikor elérkezettnek láttam az időt, hátamra akasztottam a zanpakutoumat, büszkén az eredeti saya-jában, és elindultam. Emelt fővel sétáltam végig az utcán, és irigyeltem azokat az embereket, akik gyanútlanul, ebből az egészből mit sem sejtve sétálgattak az utcán. Szívesen lettem volna a helyükben. De nekem nem adatott meg a boldog tudatlanság kiváltsága. Büszkén kell viselnem a terhet amit a vállamra helyeztek, azzal, hogy shinigaminak születtem.
Egyből megéreztem amint beléptem a körbe, ahol felállították a harcteret. Eltűntek az emberek, az alacsonyan pislákoló lélekenergiák, és helyüket robosztus, a levegőt elnehezítő energiák vették át. Innen már nincs visszaút. Körbekémleltem a környéket, és megpillantottam néhány vaizardot, akik már előttem ideértek. Felzárkózva melléjük üdvözöltem a vaizardokat, és mértem végig az összegyűlt kompániát. Ahogy ideiglenes börtönébe zárt Aizenre tévedt a tekintetem, egyből forrni kezdett a vérem. Újra szemtől szemben állhattam azzal, aki miatt ilyen lettem... és a Gotei 13... Persze hogy az az első kérdésük, hogy melyik oldalon jöttünk harcolni. Érkeztek is válaszok, de én is jobbnak láttam megfogalmazni a szándékaimat a főkapitány felé.
-Választanom kell aközött aki szörnyeteget csinált belőlem, és azok között, akik elhajítottak, mint egy kicsorbult fegyvert, mikor szükségem lett volna rájuk? Köszönöm, de egyik lehetőség sem vonz. Én saját magamért jöttem ide, azért, hogy törlesszek annak, aki ezt az egészet elindította. -pillantottam hűvös tekintettel Aizenre. Számomra ő az egyetlen ellenfél, így innentől kezdve a shinigamikon áll, hogy mit kezdenek a jelenlétemmel.

______________

Oh wishes, shine brilliantly now, blossom with dignity! Everyone loses their way, has doubts about tomorrow, in seemingly endless regrets. There’s no such thing as eternity, not even destiny. A proud death by these hands -~♪~-
[Winter War] 20prguv
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Male
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 37
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te53000/65000[Winter War] 29y5sib  (53000/65000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzomb. Júl. 02, 2011 2:37 am

Bepöccintették Óz a nagy kókler durex gumi sorompójának turbán fagyis szétcsapását, nehogy ratyi telep nyúlként kufircoló gizdái kicsússzanak az érfelvágós orgiát eregető szmog szippantásából. Akkora fa lovat mállasztó baszakodás csörgedezett, még a tarajos leves kappankodását jobbosból betrafáló elektro dobozos firka sugárzásába is belógatta a foltos hangya zizegést. Berosál az agyfasz végződésem, hogy kalitkába torlaszoltam pelyhes padló vonaglásra éhezett picsámat, erre a gyász menet mély reptébe zuttyantja! Addig szaglott tőlük mindenféle elcseszett defektes rothadás, míg nyomorék keringő hód hörgőre nem szippantotta. Oszt nesze, baszd meg! Bomlasztják a kurva ricsaj téglám dia vetítését. Egyszer vágódom le iq bontó szart csekkolni szétbarmolják ezzel a fára köhintett zacc károgással, hogy ki fogunk fikkanni, meg a kaszás duplán fekszik csengőre! Ki a geci nem villant fákk-at, melyik pirossal keretezett számon purcanunk ki?! Kis csoportos szánalom gubbasztás helyett tolhatnának egész cécóra hántolt szotyit kotró láblógatást. Pölö rácsimpaszkodhatnának a kurva nagy lángelméért vergődő csáp rátétes döglésemre. Olyan veszett dzsungel turházás, keresztül se zakatolt az aszott szöges surranójuk kandi nyílásai között. A szitu pislantás köbö abból állt, rátalpalsz a gombokkal csicsázott vókitokira és üvegre tapasztod a kocsányos korongjaid. Közbe meg bütyköd se rántod be, hogy össze kéne kaparni vízszintben tespedő nyúlványaid, mert addig fetrengsz lecsusszansz a trancsírozó műszakról. Szirénázó korpa aprítást nem homlok lapátolok, ha megcsócsálják szotyi apó fonott kalács áll szőnyegét. Trappol a gyantázott malamut bezsákolni a lúzer fc hullásra taposott csókáit. Vagyis, húzok, de mágneses madzag rángásra se a daráló közértbe. Elcseszték a kibaszott enyelgésem! Nem pöccinthetek be unott pofával a kagylóba, hogy néda mán, ottan szelel bucimaci tagadott őse Macipaci! A nyomoronc zaba burkolója! Pedig retinára vételeztem volna a sugárzást, hogyan iszkol odúba és gülüfestéket toll tépkedő, szárnyas géneket benézett, Honolulut vertyogva skalpoló, rezes banda pofa mázolásával mekkora síkra lapított kóróként szenesíti csomósra a protkós nyanyóka szúkoptatta tolifurgonját.
- Köcsög gyopibocs! -
Toltam le marha tohonya harcsaként málháimat vészt károgó bűzmirigyek kriptájába. Hát, sündörgő pislogást se kattintottak fel náluk. Ugyanúgy szobroztak kupán küldött facsart rongyként, mint emokina a görbült gillette penge mellett. Atom felesleges cécó! Mászok, üstbe rottyantjuk Tócsát, Sunyogó sarkantyús piát, meg takonnyal meszelt fotóbabát, aztán tépünk a beszívott uv-lencsés lezúgásba! Kurva bonyodalom! Bár, ezek a csőreszelő katasztrófák kurtított verziót se képesek állományba gyömöszölni, szal bíbelődjenek a szentfazék mormolással. Én kúrjantottam egy "csá-köcsögök-farcoltam-közértbe" nyílás bebaszást és retekre visszafelé csorgatott araszolással meglódultam gyíkokat aprítani. Úgy felvertem a szart zsongással, összes gipszbe burkolt bicebóca aszfalt szaggatással süvített le beton talajzatról. Plusz, totál cinkes trafó koccanás volt ezen a tükörre nyalt vackon tipegni, szal tekertem még egyet a majom ülepén és behuppantam lepedő járta sör vedeldébe. Üres volt a csehó, francos csóró trógerként, alap kicsengettem valami kazánt tűzben tartó löttyöt. Addig sündörgött temető negyed, kizakózott a mazsolámból faszosan perceimet Hupikék törpikékre fakító korpa hullatás van. Itt nyomultam kukucska lyukakkal szákozott totyogó fedőben, némi lihegést áteregető fagyipacsi intő takaróval spékelve. Semmi extra vagány, csak hirtelen bekristályosodás. Naná, bandzsítva feszültem neki zsebre csusszantom a gége maró vackot. Álmodik a görcsbe rángott traktor! Épp szag központra vételeztem, amikor felfénylett horizonton alattomosan belibbenő villanyterápia nullázó. Persze, smakkoltam ám, melyik kerti törpe kínált meg üdítő csomaggal.
- Merre vizslatsz hőgutás lazsálást, ábrándos terror cafat?! Inkább kongatnád a butító bébicsősznek kötőtűjét, balhé lógás helyett! -
Pityókáztattam be csülökkel itóka támaszt, hogy bordára fordulva nyomassa humuszba szállingózó pálcikát. Gürizik a formára slagozott havas szárny ribanc, amikor fagyállóval lapítok. Különben is, miféle gyorsba szántott veteményest kaparászik csihipuhi körzetben?! Szeleteléshez alultáplált suhanc! Uncsi kódexeket kéne bújnia, nem rotyogó forralóként rácuppanni róka bajszára és "highway to hell-t pendíteni! Geciért eszi penész gyilok zónában! Beborul a csontozó törzskártyám, ha leperzselik a pillantó szálait. Hót ziher, törpe Titanillától tarkón kúrt némi zsizsik zsongási kényszer. Már nem lelkét kiköpött tragcsként csorogtam, hanem brutál szinten átevickélve lábbusz tempóra vágtattam lecsóba. Kurva dögvész lelkesítő keserű bogyó piszkálta száj nyúzással és zsebre pattintott kacsókkal beslattyogtam a szubsztrállal szteroidozott koksz mackók főhadiszállására. Ott volt kukkoló rőt szakáll, néhány nádszáli poszáta meg a körítésnek tálcára csapott áldozati menyuskák. Maga a lombik bébi program kicsinálásra bereteszelt patkány hadosztálya! Kurvára gyomorcentriző nyálverés! Ajánlom nekik húzzanak előlem, vagy szatyor origamiba csettintem a halálosztogató röppályájuk. Nem a beverendő képükre teperek, csak haladok, csesszék meg! Fogja a kis Pista ekéje beleszédülni csorbító kavicsba, hogy elém villognak a hipózott köpenyükkel és liberót telerakva tűzök villámcsapással haverékhoz. Eddig nem rugdalt a szapora, ezután se fog. Szal, szopacs, kőbükik! Lájtosan odadöcögök pacsi pajtásékhoz, letolok egy sandítást latin tangó gőzölgést penderítő triónak, majd baszott illem gyorstalpalón vételezett töménységgel szevaszt köpök.
- Pfhöj...zen! Hogy ityeg? Kevés a homokozó homár, hogy átruccantál...te mocskos gennyláda?! -
Villantok fenyítő zománcot taknyos melegházi szökevénynek a transzvesztita rajongóival együtt. Ez a pápaszemes bongyor bájolgás, még mindig pitizve könyörög a maflásokért. Agyatlan szarkofág tartó cölöp! Lekavarja néhányszor, mint rasztát mikrofon búra, tuti nem lesz belőle ekkora kelt tészta. Bekíméli a kurva eseménytelen döglésem attól, itt dekkoljak és rugózzak, mikor olvaszthatom szemétre a hőtől csöpögő vax koronáját.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te33500/40000[Winter War] 29y5sib  (33500/40000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzomb. Júl. 02, 2011 4:26 am

~ Mi a fészkes fenét keresek én itt?
A gondolat, ami már annyiszor keresztülfutott az agyamon, most ismét felbukkant belső monológomban. Hiába érzem magamtól idegennek ezt a hétköznapinak nem nevezhető életet, már késő visszakozni. Azzal a hatalommal és tudással, ami a kezemben összpontosul, lehetetlen volna normális körülmények között létezni. Belefolyik a mindennapjaimba, a munkámba, elveszi a szabadidőmet. Nincs esélyem kitörni, végleg bekerültem abba a jótékonysági alapítványba, amelynek világszerte az a dolga, hogy erejét a rossz és a gonosz ellen fordítsa. Akár tetszik, akár nem, a kevés S rangú esper közé tartozok, képességem pedig lassan a tetőfokára ér, és mindez olyan kötelességeket ró rám, amik normál esetben eszembe sem jutnának. Persze még mindig jobb így, mintha még mind a mai napig bosszúvágytól megvakulva szenvednék. Annak az időszaknak azonban már vége, lezártam. Kiegyensúlyozottnak és nyugodtnak érzem magam, dühömet pedig immár a helyes oldal, a lidércek felé fordítom, ám korántsem olyan fékevesztett módon, mint régen. Ösztönök és érzelmek helyett immár a józan ész és a logika vezérli a gondolkodásom, kontrollálom, irányítom a bennem rejlő gyűlöletet. Pórázon tartom, és nem engedem szabadjára, a benne rejlő energiát azonban learatom és felhasználom szükség esetén.
Ez a szükség most könnyen lehet, hogy eljött, hiszen otthonomat kell megvédenem az arrancaroktól, és a felettük parancsoló shinigamiktól. Bár Karakura nem a szülővárosom, mégis itt élek már legalább két éve, és megszerettem a települést és a benne élő embereket. Meg akarom védeni őket, ez ad nekem motivációt arra, hogy a Daitenshi színeiben megjelenjek egy olyan harctéren, ahol valójában semmi keresnivalóm nem lenne. Ahogy mindent, persze ezt is Yuu-channak köszönhetem, akinek személyes elszámolni valója van ezzel az Aizennel, szóval úgy döntött, hogy belerángat minket is a csatába. Egészen biztos vagyok benne, hogy eszébe sem jutna odamenni, ha nem a bosszú vezérelné, hiszen a Gotei 13 már akkor sem érdekelte, amikor legelőször találkoztunk. Ha ő nem lenne, nem is tudnék erről a harcról, és én is békésen aludnék valahol az igazi Karakurában, ahogy mindenki más. Nekem azonban van okom arra, hogy a Gotei 13 oldalán harcoljak, méghozzá Kotomi miatt, aki most valószínűleg szintén a fronton van és a seireiteii invázió visszaverésében segédkezik.
Az okaim tehát megvannak a harcra, szóval nem csak azért üldögéltem pockyt rágcsálva a Fészekben, mert Yuu-chan azt mondta, legyek itt. Hideg volt, de én nem fáztam, szerencsére képességem segítségével melegen tudom tartani magamat legyen akármilyen hűvös, igaz így is több ruha volt rajtam, mint lenni szokott, köszönhetően a haorinak, amivel a vaizard megajándékozott minket. Értelme nem volt sok azon kívül hogy jól néz ki, az olyan fennkölt indokok, minthogy azonos céljaink jelképe lenne ez a köpeny, nem igazán számítanak, vagy ha igen, akkor nincs valódi egység a csapatban. Ettől függetlenül a feszültség tapintható volt a levegőben, és nem miattam: én nem tudtam átérezni az előttünk álló harc súlyát, pedig két társamon láttam, hogy legalább olyan komoly dologról van szó, mint a Sors Dárdája. Yuu-chan jelére pedig magamhoz vettem a teljes felszerelésem, és alávetettem magam a szokásosnak mondható teleportálós procedúrának.
Jellemző vagy sem, a levegőbe érkeztünk több száz méter magasba, szóval amíg Yuu-chan és Yuke reishit gyűjtött a talpa alá, addig én egy több tízméteres zuhanással kezdtem a pályafutásom a harcmezőn amíg létre nem hoztam a mágneses mezőt, amivel én is lebegni tudok. Méltatlankodva pillantottam a shinigamira, aki talán erre nem gondolt, és bár azért életveszélybe nem kerültem, azért örültem volna, ha tekintettel vannak rám is... na mindegy. Körbepillantva csupa ismeretlen arcot véltem felfedezni, egyenruhájuk alapján kapitányok és hadnagyok, itt-ott már harcoltak a fehér ruhás arrancarokkal. A tekintetek azonban egy fölényesen pillantgató trióra szegeződtek, három férfira, akik ugyan arrancar uniformisban voltak, mégsem láttam rajtuk maszkot.
- Szóval ők azok...
Vontam le a következtetést halkan, de ezt akár a felőlük érkező lélekenergia mennyiségéből is kitalálhattam volna. Még ebből a távolságból is tisztán éreztem, mekkora erőt képviselnek, pedig számos másik erős reiatsuforrás is volt a környéken, többek közt Yuu-chané. Mély levegőt véve igyekeztem elűzni az enyhén fojtogató érzést, majd ismét egy rúd pockyt vettem a számba, hogy idegességemet elűzzem. Önállósítva magamat a közeli pillér tetejére teleportáltam, hogy megszüntethessem a bonyolult, és sok energiát igénylő levitációs erőteret, majd még egyszer utoljára leellenőriztem, hogy minden szükséges dolog nálam van-e a hátamon lévő kardomtól kezdve az övemen található különböző engem segítő eszközökig és persze a munícióként szolgáló kunaiokig. Készen álltam... azt hiszem. És valami azt súgta, hogy valaki figyel engem.

______________

[Winter War] Random_moe_sig_by_Suwun

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kawazoe Hanae
13. Osztag
13. Osztag
Kawazoe Hanae

Female
Leo Horse
Hozzászólások száma : 349
Age : 28
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te40500/45000[Winter War] 29y5sib  (40500/45000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzomb. Júl. 09, 2011 1:21 am

Szükségállapot, és feszült várakozás... Mi kapitányok, már egy jó ideje tájékoztatva vagyunk a helyzetről, miszerint nemsokára elkezdődik a háború. Egy kis idővel ezelőtt, viszont már egész Seireitei mozgásba lendült. Bevallom valahogy kicsit meg is könnyebbültem, mikor nyilvánossá tették a szükségállapotot. Nehéz volt egy ilyen súlyos információval élni a mindennapokat, amik mindenki életét ugyanúgy fenyegetik, de csak kevesen tudnak róla. De egy kapitány feladata, hogy vállalja a vállára helyezett terhet, és feleljen az osztagáért, amibe az is beletartozik, hogy elkerülje a felesleges pánikhelyzet kialakulását. Épp ezért, amint mindenki tudatába került a helyzet súlyosságának, személyesen tartottam eligazítást az osztagban. Szétküldtem ugyan a pokollepkéket, de azok csak a tisztek összehívásra szolgáltak, nem pedig információközlésre. Úgy gondoltam az embereim megérdemelnek annyit, hogy szemtől szemben tolmácsoljam nekik milyen események közelednek, és mi a teendőnk. Bíztam benne, hogy a jelenlétem segít abban, hogy kevésbé uralkodjon el a fejetlenség a nagy készülődésben. Éppen ezért az elmúlt napokban a szokásosnál többször járkáltam az osztagban és kommunikáltam a tisztekkel. Mindemellett persze a saját teendőimet sem szabadott elhanyagolnom, így szinte egész nap mozgásban voltam. Jóformán az éjszaka közepén hazaesve aludtam egy keveset, hogy másnap korán reggel ott folytathassam a feladatokat ahol előző nap a kimerültség miatt abbahagytam. Féltem, hogy túlhajszolom magam, és nem marad erőm a csatára, de nem engedhettem meg magamnak, hogy lazítsak. A vereség itt nem elfogadható alternatíva. Így is rettegtem a tudattól, hogy vajon mennyi emberemnek kell úgy búcsút intenem, hogy nem tér vissza élve. Kicsit úgy éreztem reménytelen küldetésre küldöm őket, ahogy kivezényeltem a csapatokat az őrhelyeikre. De bíznom kell bennük, mert ők is bíznak bennem. Az utolsó pillanatig az osztagban járőröztem, míg indulnom nem kellett a többi kapitánnyal együtt Karakura town-ba, őrizni a pilléreket.
-Kapitány, kapitány itt hagy minket? -kiabált utánam egy velem egyidősnek tűnő lány. Nagyon kétségbeesettnek tűnt, ahogy a kezében görcsösen szorongatott zanpakutoujára pillantottam.
-Nekem odaát kell helyt állnom, de számítok rátok ideát. Mihelyst vége ennek az egésznek tartunk egy akkora ünnepséget, amit még a szomszéd osztagban is hallani fognak... és az egészet én állom. -mosolyogtam biztatóan a lányra, majd sietős léptekkel a megbeszélt találkozóhely felé vettem az irányt. Lassabban haladtam mint tervezte, ugyanis hatalmas nyüzsgés volt az utcákon, ami megnehezítette az előrejutást, pláne egy az én magasságommal rendelkező ember számára. Mire elértem a megbeszélt pontot már csak egy kapuba libbenő haorit, és egy orrom előtt becsukódó ajtót sikerült elcsípnem.
-Elkéstem... te jó ég ez hogy történhetett? Ennyire feltartottak? -nézelődtem körbe kétségbeesetten, hogy találok-e itt még valakit. Ha jól emlékszem, most nagy bajban vagyok, mert a hadiállapot idejére korlátozták a senkai kapuk megnyitásának lehetőségét, és csak külön engedéllyel használhatók. Egy pillanat alatt sápadtam le, és járattam az agyam azon, hogy kihez fordulhatnék. Azonnal kerítenem kellett egy pokollepkét, de ez ebben a felfordulásban korántsem volt egyszerű feladat, pláne, hogy szörnyen rosszul éreztem magam amiatt, hogy ezzel az előre be nem tervezett incidensemmel esetleg veszélybe sodrom a tervek eredményes kivitelezését. Lélekszakadva rohangáltam körbe Seireitei utcáin, míg végül egy 12. osztagos tisztbe ütközve megtaláltam a szerencsémet, és a rendelkezésemre bocsátott egy pokollepkét. Nem is tétováztam tovább, ott helyben megnyitottam az átjárót, és léptem keresztül rajta. Abban a néhány pillanatban, míg a két világ között utaztam nagyon sokminden lepergett előttem, mi az ami várhat rám odaát, és mi az amivel majd szembesülök ha...amikor visszatérek. Nem, nem engedhettem meg magamnak kételyeket. Ha meggyengül a lelkem azzal nem csak saját magamat sodrom veszélybe, de mindenki mást is, aki körülöttem van, mivel fennáll a veszélye, hogy nem leszek képes irányítani a zanpakutoumat. Így is látom mások szemében, hogy tartanak tőlem, bár nem tudom miért.
A kapu pont a megfelelő helyen nyílt ki ahhoz, hogy egyből szemtől-szembe kerüljek az egész összesereglett csapattal, Hueco mundo-i, Seireitei és nem kis meglepetésemre Karakura town-i oldalról is. Hát persze, hiszen a vaizardoknak is van elszámolnivalója Aizennel... nem is kevés. Valószínűleg nem várható el, hogy a mi oldalunkon küzdjenek, ismerve például nii-sant, de addig amíg közös a legfőbb ellenségünk, részemről rendben vannak a dolgok. Remélem ez nem csak én gondolom így egyedül.
-Elnézést a késésért. -léptem ki az átjáróból, ami aztán szépen be is csukódott mögöttem. Nem szerettem volna többet hozzáfűzni a dologhoz, ha ezért büntetés jár, vállalom, így egyelőre felzárkóztam a főkapitány és a többi kapitány mellé. Nem volt bátorságom előállni egy olyan kérdéssel, hogy "miről maradtam le?", így csak csendben ácsorogtam, és próbáltam összevetni az előzetes tervezettel a látottakat, és kitalálni mi történhetett eddig.

______________

[Winter War] 24n1kwl
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Male
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 24
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te52100/65000[Winter War] 29y5sib  (52100/65000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzomb. Júl. 09, 2011 11:36 pm

Napok óta a Fészekben kotlok, és edzem magam a nagy csatára. Őszintén nem volt semmi kedvem ehhez az egészhez. Aizen. Nekem semmi közöm sincs az ex-kapitányhoz. Komolyan. Sosem ártott nekem, csak úgy névleges ellenfele lett a Gotei 13-nak. Sosem fognak meggyőzni arról, hogy ez a harc megéri az áldozatot. Talán nagy álmai vannak Aizennek, de tulajdonképpen szinte lehetetlen, hogy elérje. Mióta a saját szememmel látom Yuu képességeit, szinte eltölt a tudat, hogy a két ex-kapitány közül Yuu töltötte hasznosabban az időt. Mióta elhagytam a 7. osztag kötelékét, azóta én is sokat változtam, de a fölös vérontást most is inkább elkerülném.
~ Jól átgondoltad? Valóban fölösleges ez a vérontás?~- hangzott Paragon szava. Ha ezt nem mondja, akkor valószínűleg otthagytam volna a csatateret, és csak azért jelentem volna meg ott, hogy a szemükbe vágjam az igazat. Nem fölösleges. Úgy néz ki valóban nem fölösleges ez a csata. Aizen tervei ellen fel kell lépni, és ezt mindenki érzi. Yuu is harcra készül, pedig neki aztán tényleg mindegy. Én Soul Society védelmére esküdtem. Az otthonom védelmére. És Aizen erőteljesen az otthonom ellen van. Ha sikerül minden álma, akkor nem lesz többé otthonom. Harcolnom kell!

Szobámban nem volt semmi fény, csak a tél maró jéghideg lehelete. Meditációs pózban ültem, és lábaimon keresztbe Paragon hevert. Meditációmat megzavarták a nyugtalan gondolatok. A halál csak úgy benézett a lukba, ahol éltem a napokban, és mosolyogva integetett. A háború szelét hozta magával. Ami ellen küzdöttem, most egy az egyben rám zúdult. Felálltam, és úgymond követtem a halált. Hogy hová vezetett? A terembe ahol Hitomi és Yuu várt rám. Nagyon halk neszt hallattak az örök lángok, melyek szinte csak dísztárgynak voltak jók. Ketten voltak itt. Mikor először beléptem, még sokan voltunk. Hitomira néztem. Első találkozásunkkor egy erős rohamot kapott, és társaságunk leggyengébb tagjaként mutatkozott. Most meg már egy igazi harcos amazon lett belőle. Képességei az enyéimmel vetekedtek. Yuu edzésterve bevált. Büszkén vonulhat a harcba, és egyáltalán ha esélyekről valaha szó esik, na neki baromi sok volt a túlélésre. Izgultam. Nem tudtam elképzelni, hogy mi fog odaát várni, és éppen ezért, a felszerelésem teljesen szokatlan volt. Paragon, léleknélküli zanpakutou, cigi, zippo, a Sereg gömbje, a Raiden Fuyuu Tamachis köpenyem és egy baromi jó öltöny. A shikai formáját felöltő zanpakutoum fénye bevilágította a termet egy pillanatra. Lehetett látni ebben az egy pillanatban mindkettejük arcán a feszültséget. Ahogy kardom átváltozott, és hozzájuk érintettem, szerintem tudatosult bennük... innen már nincs visszaút.

A következő pillanatban ott lebegtünk Karakura város másolata fölött. Hitomi egy pár pillanattal később ért el a szintünkhöz. 30 méter egészségesnek tűnt, ezért lebegtünk abban a magasságban. Egy cigire azért még én is rágyújtottam, és Yuu-san mellé álltam füstölgő pofával.
- Én bízok benned Yuu... mindig is bíztam. Tudom, hogy jobb leszel Aizennél, és holnap már röhögve fogunk Winter War Afterpartyt tartani a hamis Karakurában, de azért, mint barát mondom, nem mint beosztott... vigyázz magadra- elraktam a kardomat, és körbenéztem ki is lesz az ellenfelem. Maya-chant sehol nem láttam, így szerencsére ezt a részét megúsztam, és az arrancarok közül választhatok egyet. Volt itt minden, mint a búcsúba. A főkapitány felé néztem először. Ez valami új fazon volt. A híre és pályafutása bejárta seireiteit arra emlékeztem, de sosem gondoltam volna, hogy Genryuusai papát valaha bárki le is váltaná. A hetedik osztag kapitánya után is kerestem, de úgy látszott, hogy ő sem volt a helyszínen. A Sereg hívógömbjét bizirgáltam az ujjaimmal. Jöjjenek, vagy ne? Tudtommal a szolgálatomba állnának, és minden rendben lenne. De félő volt, hogy Utara Kezomeru nem igazán értette meg, hogy mit is akarok. Ő már akkor élt, mikor Aizen még csak egy kis hangyafasz se volt. Lecsatoltam az övemről, és dobálni kezdtem. A cigi lassan elfogyott közben. Ledobtam a csikket, miközben másik kezemmel összemorzsoltam a fém gömböt. Semmi értelme nem volt annak, hogy itt legyenek. Ez a mi küzdelmünk. Egyszer majd talán használom őket. Talán. De most nem rájuk volt szükség. A gömb fémes darabjai aláhullottak a csikk után. Az utolsó lehetőség is, hogy az Andokból ide Japánba szállítsam a több tízezres robot haderőt. Háború kellett nektek. Most megkapjátok. Halottak lesznek. Több száz áldozat. Ahogy hallottam ostromolták az otthonunkat is. Oda jól jöhettek volna, de ez nem Utara-san csatája. A fém az fém, nem tud meghalni, csak tönkremenni. Nem fáj senkinek az elvesztése. Bár... erre most nincs szüksége a világnak, ahogy nekem sem páncélra. Most először páncél nélkül jöttem harcolni. Most Hitomi felé fordultam.
- Te is vigyázz magadra... bár vezérünkkel szemben, te képes is leszel rá Razz - vettem egy kicsit humorosra, hátha feloldódnak a kedélyek, aztán egy shunpoval eltűntem mellőlük, és kardot rántva első ellenfelem felé vettem az irányt. Egy korlátnak dőlve cigizett... jó ellenfélnek tűnt.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wakahisa Shun
Vaizard
Vaizard
Wakahisa Shun

Female
Leo Cat
Hozzászólások száma : 264
Age : 31
Registration date : 2008. Oct. 01.
Hírnév : 9

Karakterinformáció
Rang: Vaizard
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te21000/30000[Winter War] 29y5sib  (21000/30000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyCsüt. Júl. 14, 2011 6:28 am

*Jó ideje érlelődött már ez az egész... Bár a pontos dátumot néhány nappal ezelőttig senki sem ismerte, a feszültség ott volt a levegőben mindvégig, szinte kitapinthatóan. És ahhoz képest, hogy a raktárlakók többsége ugyanúgy viselkedett látszólag, mint eddig, valami megfoghatatlan, leírhatatlan érzés lengett körül mindent. Talán ez lenne a halálfélelem...? Talán így érzik magukat a "nagy bevetésük" előestéjén azok az öngyilkos merénylők is? Bár van egy lényeges különbség a kettő között - ők ugyanis meg vannak győződve arról, hogy tényleg a jó ügy érdekében halnak meg, míg mi... Részemről például azt se értem, miért jobb száz éven keresztül kapirgálni és felszaggatni a sebet, ami már régen begyógyult volna magától. Persze ettől függetlenül én is ugyanezt teszem, mióta el kellett szöknünk Seireitei-ből, szöval nincs jogom felhozni ezt a többieknek. A harcból viszont nem akarom kivenni a részemet egyik oldalon sem, különösen a shinigamikén nem. Annyira kedvesek, hogy száz éve még mindenféle tárgyalás nélkül ki akartak végezni minket, most pedig nagy kegyesen megengedik, hogy harcolhatunk Aizen ellen... Komolyan, ezért aztán megérte a fáradságot minden.
Szóval még idejében eldöntöttem, hogy ezt a vihart meg fogom úszni kivételesen, így az utóbbi napokat René házában töltöttem. Felőlem aztán tartsanak gyávának, nem érdekel. Pusztán azért, mert fel merem vállalni, hogy "bocs, engem hagyjatok ki ebből, mert nem akarom lemészároltatni magam"? Tudják jól a többiek is, hogy Aizen ellen nincs sok esélyünk, ráadásul ha csak részben igazak a híresztelések, amiket hallottam, hát addigra igencsak esélyes, hogy egész Soul Society lángokban fog állni... Nekem pedig, mint már említettem, nem fűlik a fogam ahhoz, hogy feleslegesen vásárra vigyem a bőröm azért, hogy egy-két ismeretlen halálisten-fejes hátsóját megmenthessem. Bőven elég, ha a sajátom ép marad. Elvégre nem vagyok hős, minek játsszam el hát ezt? Vannak jópáran, akik úgyis meg fogják tenni helyettem.
Viszont nagyon úgy tűnik, hogy René is készül valamire... Ajánlom és remélem, hogy ne akarjon menni, hogy suttyomban kivegye a részét a csatából - különösen nem Las Noches oldalán. Bár sajnos ez a legvalószínűbb; valahogy nem úgy viselkedik, mint szokott, amikor rossz passzban van éppen. Egyébként se jeleztek frontot erre a néhány napra, amire rákenhetné hangulatváltakozását (igen, pár alkalom után rászoktam arra, hogy előzetesen mindig utánanézzek ennek, ha találkozunk)... Amúgy sem értem, hogyan lenne képes teljes mellszélességgel támogatni azoknak az érdekét, akik miatt ott kellett hagynia száz évvel ezelőtti életét... Gondolom, espadaként nem szűkölködött semmiben és mindenki a kegyét kereste. Természetesen a nők is ¬.¬ Persze megértem, hogy visszavágyhat arra az életmódra, de tényleg elhiszi, hogy visszakaphatja még Hueco Mundóban, Aizen uralma mellett? Különösen akkor, ha ő nyer és teljes hatalma lesz minden fölött... Akkor aztán a híres-neves arrancarok és espadák is menekülhetnek előle. Kivéve persze, ha mindenüket feláldozzák, és jólnevelt kiskutya módjára körbeugrálják urukat.
Most mindenesetre jobbnak láttam ráhagyni a dolgokat, így a szokásosnál kevésbé tiltakoztam a délutáni szieszta vagy mi a fene ellen, amit valami rejtélyes oknál fogva folyton beiktat magának ebéd utánra. Ki hallott már arról, hogy napközben aludjon valaki?! Sosem voltam képes ezt megérteni, de ha neki fontos, hát sziesztázzon. Nekem pedig elég, ha úgy teszek, mintha aludnék... Ami most kivételesen nem jött össze - olyan gyorsan elnyomott pár perc után az álom, hogy öröm volt nézni. Biztos hatással voltak rám a leendő háború előzetes "forgatókönyvei", meg úgy ez az egész kavarodás, és túlságosan kifáradtam. Legfeljebb fél órát lehettem ilyen állapotban, de ez bőven elég volt Renének arra, hogy eltűnjön... Remek, tényleg kitalálta, hogy harcolni fog - nem lehet véletlen egyezés, hogy pont most menjen valahova. Még jó, hogy szokás szerint magammal hoztam a zanpakutómat, így nem kell felesleges köröket tennem még a raktárba is. Szóval gyorsan oldalamra kötöm a fegyvert és shunpózva indulok a legutóbb megbeszélt helyre. Remélhetőleg nem változott idő közben a helyszín... De majd legfeljebb megyek a reiatsuk irányába, mert úgyis villogni kell egy sort azzal, kinek van nagyobb lélekenergiája.*
- Ne haragudj, de ilyen könnyen nem szabadulsz meg tőlem...
*Mosolyodok el erőltetetten és rögtön Renéhez shunpózok, ahogy kiérek a kisebb csoportosuláshoz. Jónéhány ismerős arc van köztük, bár nagyobbik részükkel nem szerettem volna újra találkozni. Most viszont nem érdekel ez az egész körítés, szinte rá se nézek másokra, csak állok a privaron espadával szemben, annak arcát és rezdüléseit figyelve.*

______________

[Winter War] QENHWUtvAwICVlNNEQVQ
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Urahara Kisuke
Globális moderátor
Globális moderátor
Urahara Kisuke

Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 210
Age : 26
Registration date : 2011. Aug. 03.
Hírnév : 19

Karakterinformáció
Rang: Kalapos tudós
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te0/0[Winter War] 29y5sib  (0/0)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyVas. Szept. 11, 2011 5:22 am

Szállingózó hópelyhek festik fehéressé a kihűltnek látszó környezetet. Az ajkakból kipréselt levegő párásít, s majd egyre jobban pirítja a mozdulatlanok arcát. A távolban kardok "dalai" szólalnak fel, épületek válnak a földdel egyenlővé. Számítani lehetett erre, s a jobbak mind ezt felkészülten várták. Ám ez a fajta összeszedettség sem biztos, hogy elegendő lesz a sátáni hármas, és azon alattvalóik ellen. Számított a ténnyel, hogy a shinigamik majd megpróbálják átverni, éppen ezért hozta létre őket. Azokat, akik most szemei előtt fognak a véráztatta "pokolba" zuhanni, s vesztik el egy koron lévő hatalmasságukat. Ő felemelte őket, más meg megfosztja majd trónjuktól. Az élet ilyen szempontból páratlan iróniával rendelkezik. Akár csak abban a pillanatban is, amikor a Gotei Juusantai Soutaichou-jának szembesülnie kell pontosan azokkal a személyekkel, akiket évtizedekkel ezelőtt száműzetett a Seireitei utcáiról. S igen, ők ma azért jöttek, hogy törlesszenek. A javában zajló csatározások közepette, amikor a Segunda Espada, Slarin Sleryrrlyn'dreskel harcképtelenné válik, abban a pillanatban a sűrű felhőzet közt egy hatalmas garganta nyílik meg. Ám a garganta kellős közepén egy alvilági lény, szinte a holdat helyettesítő szemei virítanak ki a sötétségből. Ekkor egy elmekárosult arrancar lép elő a garganta rejtekéből. - Haoooh!
Szólal fel egészen hangosan, amelyre Gin és Tousen egyaránt tekintetüket emelik. Mindannyian tudják, hogy Wonderweiss jelenléte csak is egyet jelenthet. Aizen immáron elvesztette türelmét a csatát illetően, s nem bízza a dolgokat a puszta véletlenre. Ő pedig, a már jól megszokott rideg nyugodtságával szemléli a jelenlévők reakcióját. Senki sem tudja, hogy pontosabban mire számíthatnak. - Wonderweiss! *Hallatszik Tousen szava, Aizen bal oldaláról, ám az arrancar gigászi sikítása zavarja meg a harcolókat egy pillanatra. Bárki, akin jelenleg bármiféle kidou, esetlegesen más képességek bénítása található, mind egy szálig peregnek le. Mintha ott sem lettek volna, Tousen pedig mindig is tudta, hogy Wonderweiss szavainak értelme van. Ekkor Aizen lép elő egy pillanatra, hogy végre valahára üdvözölje az éppen felgyülemlett haderőt.
- Érdekes kérdés ez tőled Masayoshi Soutaichou! Úgy hangzott, mintha már lemondtál volna a Gotei Juusantairól!
*Bárgyú vigyorát élesítve áll Gin kapitánya mellé. Aizen szavait hallva megannyiuk szeme kerekedhet el, hiszen bátor szavak ezek az Gobantai volt kapitányától. De ő nem az a fajta, aki az itt lévők közül bárkitől is félne. Ekkor a főkapitány ismételten kardját emelné, hogy támadást indíthasson, azonban hatalmas meglepetésben lehet része. A shinigami számára az egyik legfontosabb érték a saját zanpakutoja. De ha az egy ilyen "áldott" állapotban nem reagál a shinigamija hívó szavára az egy fajta rossz omen is, lehet. Egy előjel arra, hogy Aizen számításai szerint a shinigamik sorsa, akkor pecsétlődött meg, mikor ezt az egészet kieszelték. - Hoahahhh! *Hallattatja hangját ismételten az arrancar, akinek szavára ezúttal a háta mögött lévő szörnyeteg megannyi Menos szintű hollowot ömleszt, rothadó szájából a csatatérre. Ez az a pillanat, amikor Wonderwoiss meglepő sebességgel támadja be a főkapitányt. A shinigamik vezérének harca ekkor kezdődik meg. S így már a többieknek is kötelességük komolyan venni a dolgot, hiszen az, hogy maga a főkapitány is csatába indult nem jelenthet választást.
- Hoh, ez biztosan fájhatott! Neutral Ezek után még is mihez kezdünk Aizen taichou? *Oldalra billentett, már- már rókaságot idéző arccal áll Gin ura elé. Aizen pedig ravaszra ívelt ajkaival néz végig az éppen szétszéledő társaságon. Mindannyian tudják, hogy, ha az éppen megjelenő pilléreket a Menosok elpusztítják, azzal a harcnak feltehetőleg vége lenne. Így hát, az újfent összegyűlt banda már nem rendeződhet, olymi csoportban.
- Harcnak vége lesz, még mielőtt harcba bonyolódnánk. A vaizardok sorsa előre elrendeltetett, Gin. Az itt létük nem változtat semmin, csupán újabban eltaposható lények ők!
Számító, már- már az önteltségtől duzzadó szavakkal beszél "társához". Egyáltalán nem lepi meg a vaizardok felbukkanása, ugyanakkor mondhatni ők is természetesen a tervének része. Meghagyni egy elvarratlan szálat a múltból? Bár neki nem lényeges, de Aizen akkor sem kockáztat. Ez pedig egy tökéletes alkalom arra, hogy végezhessenek velük. Ám a távolból jó néhány katana, és egyéb eszköz rohamozza meg Aizent. Nem is kérdéses, hogy teljességgel sikertelenül. Kardját kivonva elsősorban Tousen teszi meg lépését, s sodorja távolabbra Hanabi Shiorit, Wakahisa Shunt. Ezt követően két másik ellenfél támadásával is számolnia kell Aizennek.
- Ikorose, Shinsou... *Gin kardja meglepő gyorsasággal nyúlik ki, megállítva ezzel egy ex- kapitányt Masakit, illetve Hitomit támadásával (Egy épület tetejére sodorta őket). Ezennel pedig már is három részre szakadt az igen erősnek bizonyuló társaság valamennyi tagja.* - Milyen kellemetlen, azonban nem engedhetem, hogy Aizen taichouval harcoljatok! *Szólal fel ködösen a 3. osztag volt kapitánya. Majd kardját önmaga mellett tartva pillant fel az égre Aizen irányába.* - Azon gondolkodtam, hogy milyen idegesek lehettek most, hogy végre valahára itt áll előttetek Aizen... Elmélkedik, némileg hangosabban, hogy a másik kettő is meghallhassa.
Ő pedig egyértelműen Yuusukenek, Hanaenek és Akanenek hátatfordítva állapszik meg. Az őt körülvevő reatsu mennyisége arról tanúskodhat, hogy megvan a kellő erő benne, hogy ezt megtehesse. Így a meggondolatlanság most igazi hátrány. Habár Aizent ismerve, ő bizonyára úgy gondolja, hogy teljesen mindegy hogyan támadnak rá.
- Nekem úgy tűnik hiányzik két kapitány. Csak nem történt velük valami? *Sejtetős hangon szólal fel a mögötte lévőkhöz. Noha számít arra, hogy eme megszólalását valamelyikünk, ha éppen nem mind a három "jutalmazni" fogja. Azonban mire léphetnének, eltűnik szemük elől, hogy mellkasát megvágva, az éppen, hogy talpon álló Espadat rohamozza meg.* - Sayonara..Slarin!
Természetesen Aizen sebzése nem lehet akkora mértékű, amellyel végezni lehetne a Segunda Espadaval, ám jelentős jelentéssel bír. Lebukni készül a Nap, s fényével véressé kezdé az eget festeni, még utoljára. Az éjszaka pedig hamarosan ellepi az eget. De vajon melyik fél számára jön el a halál igazából? Ki fogja eldönteni, hogy végül kit hint meg utoljára az a parányi fény, amely éltető lehet egy ilyen kaotikus háborúban? Kardok dallama sisterek a levegőben, elkezdődött hát a mindent eldöntő ütközet...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 25
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te68000/100000[Winter War] 29y5sib  (68000/100000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyVas. Szept. 11, 2011 6:37 am

A némán szállingózó hópelyhek csendjét az acél sikolya tépi szét. A küzdelem minden kétséget kizáróan kezdetét vette, a katanák szikrát vetve csúsznak el egymáson, hol itt, hol ott okozva talán halálos találatot. Minden harcosnak ez a lehető legkedvesebb dallam, ennek megfelelően jómagam sem rettenek meg a körülöttem kialakuló forgatagtól. Az újonnan érkezettek aurája szinte szétfeszíti a teret, már-már attól tartok, hogy saját hibánkon kívül Mi magunk fogjuk okozni a pillérek pusztulását. Természetesen aggodalmam alaptalan, azért Urahara Kisuke jobban ért az efféle erőterek és ilyesfajta finomságok felállításához, minthogy ennyitől befuccsoljanak. Cigarettám lassan a végét járja, ezért egy nemtörődöm mozdulattal pöckölöm el valahová oldalra, hadd zuhanjon csak magának, ez úgyis csupán egy replika, nem az igazi várost szemetelem tele. Bár jobban belegondolva, még ha az is lenne, akkor sem érdekelne. Szövetségeseim száma igencsak meghaladja elképzeléseimet, valójában igazán jól esik a többi vaizard támogatása, legalábbis a fiatalabbak mind efelől biztosítanak. A legképzettebb harcosokkal vagyok körülvéve, akikkel valaha találkoztam, majd’ mindegyikőjük erejét megtapasztaltam már, habár teljes gőzzel még senkit nem láttam küzdeni a megjelentek közül. Yamato jókívánságait egy biccentéssel nyugtázom, válaszolni időm sincs, hiszen rögtön ellenfelet keres magának, így további sorsa már csak Rajta múlik. Régi ismerősként köszönt egy sugallat, amire ugyan számíthattam volna, azonban valamiért mégis kissé megilletődötten fordulok hátra. Feltehetőleg senki sem rótta meg Hanae-chant, amiért annak idején kapitányi rangra jelölt, mivel még csak nem is sejthette, milyen tetteket fogok majd egykor véghezvinni. Minden kétséget kizáróan nagy csalódást okoztam Neki, viszont most megpróbálom kompenzálni ezt. Futó pillanatig keresem a tekintetét, azután ismét társaimra koncentrálok.
- Igen… - reflektálok némileg rekedten Hitomi halk szavaira, majd halovány mosollyal hallgatom végig Yukezo figyelmeztetését. – Nincs miért aggódnod, barátom! Mi vagyunk a Daitenshi! Az emberiség első, a remény utolsó védvonala. Harcoljatok bátran a békéért, így siker koronázza fáradalmainkat vagy együtt hullunk alá a porba!
Magam is tisztában vagyok vele, milyen paradoxon módon fogalmaztam meg nyugtatónak szánt szavaimat, ám végülis igazat mondtam. Azért vagyunk itt, hogy megakadályozzunk egy megalomániás őrültet céljai elérésében, ami csak káoszt és kétségbeesést hozna a világunkba. Miután a testvériség jelenlévő tagjai mind-mind elindultak a maguk dolgára, immáron nem maradt más dolgom, mint az előttem lévő Sátáni Hármasra koncentrálni. Lassan eresztem ki a tüdőmben tartott levegőt, leheletem párája rögtön kirajzolódik arcom előtt. Eme ködön keresztül bontakozik ki előttem a jelenség, amelyet eddig még sosem láttam, csupán néhány aktában olvashattam róla, még nagyon régen. Óriási garganta nyílik, feltehetőleg a legnagyobb, amivel valaha szembesülnöm kellett. Fényesen izzó szem jelenik meg az átjáróban, a hozzá tartozó test csupán tovább növeli a lény groteszkségét. Előre rosszat sejtve figyelem tovább a lábánál megjelenő alakot is, kinek vonásaiból rögtön le tudom vonni a következtetést, mely szerint nem sakkban fog kihívást jelenteni számunkra. Aizen szavait a Főkapitányhoz intézi, aki dermedten áll alig néhány méterrel előttem. Idefele jövet láttam mire képes, lélekölője bizonyosan valamilyen mágneses erőteret képes gerjeszteni, bizonyosan ezzel emelte fel azokat az acéllapokat is. Egy hasonló támadást várok el Tőle ismét, azonban valamilyen érthetetlen okból lélekölője nem reagál a parancsra. Be kell valljam, ez szép lépés volt ellenfelünk részéről, kivonni az egyik legnagyobb veszélyt jelentő személyt a harcból és utána szétzúzni a gyengébbeket. Ajkaimon gúnyos vigyor jelenik meg, hisz’ ha tényleg ez a terv, akkor most csúfosan pofára fog esni. A gyagyás kiabálása kezd az idegeimre menni, ráadásul még egy csapat gilliant is kihánytat azzal az izével, s csak ezek után veti magát a Sotaichoura.
- Ajaj, nagyon nem tetszik Nekem ez a dolog… - jegyzem meg kelletlenül, mialatt a lomha lények máris az oszlopok felé veszik az irányt. – Felesleges próbálkoznod, Aizen! Megtévesztéstől csöpögő szavaid nem fognak Rajtunk. Itt az ideje, hogy végre meglakolj mindenért, amit ellenünk elkövettél!
Szavaim nem kevés önbizalmat sugároznak, de valójában kissé megrendítenek az elszórt utalások. Sukenak már rég meg kellett volna érkeznie, talán tényleg történhetett Vele valami… Töprengésemet shunpó hangja zavarja meg, s már várom is a húsomba maró kard érkezését, amivel elbambulásomat jutalmazzák, azonban valamilyen érthetetlen okból kifolyólag Las Noches ura a saját beosztottja ellen fordul. Sla-chant is gondolom ugyanolyan váratlanul éri a dolog, mint Engem, legalábbis Én biztos meglepődnék, ha a főnököm egyszer csak szó nélkül levágna. Mindenesettre ezen tette csak számunkra kedvez, így könnyebben tudjuk koncentrálni erőinket ellene. Fogaimat csikorgatva kell tudomásul vennem azonban a tényt, mely szerint igencsak ütőképesnek mondható csapatunk egységét felbontották, így már csak a 13. és az 5. osztag kapitányát tudhatom magam mellett, ráadásul az utóbbi láthatólag megsérült a Segundával folytatott küzdelemben. Kellemetlen, remélem nem fog akadályozni majd. Elmélkedésem közben néhány nagyorrú menos kissé meggondolatlanul hatol be területünkre, ezen az oldalon viszont egyetlen pillért sem fognak tudni elpusztítani, ezt garantálhatom. Könnyed szökkenéssel indítom el szerény személyem, azután ebből rögtön villámtáncra is kapcsolok. Rövidesen a kiválasztott lidércek előtt tűnök fel ismét, ezt követően tenyereimbe lélekenergiát koncentrálok. Egy csinos kis „Hadou 63: Raikouhou”-t kívánok elrejteni egy „Bakudou 62: Hyapporankan”-ban. A megjelenő dárdák majd belefúródnak a bamba bólogatókba és ahogy ismét mozgásba lendülnének, megrázó élményben, valamint egy szép kis robbanásban lesz részük. Elhatározásomnak megfelelően hajítom el irányukba a megidézett gerelyt, mely félúton tucatnyi másolatot hoz létre magáról. Elégedetten szemlélem kombinációm pusztító hatását, ezután pedig a lenyalt hajú zselékirályra emelem ismételten acélkéken villanó íriszeimet.
- A következő Te leszel! – bökök hátra időközben a hátam mögött felsejlő lánggömbökre utalva. Fenyegetőzéssel nem sok mindent lehet elérni egy ilyen kaliberű ellennel szemben, de azért jómagam lelki világának jót tesz, ha szóban is piszkálhatom kicsit riválisom. Szavaim komolyságát mutatva jobbom Hisou Karite markolatára csúszik, amit lassan ki is húzok hüvelyéből. Egyelőre nem Dotonryuu-t küldöm harcba, jobb, ha felmérem a terepet. A különleges kialakítású penge világoskék színben izzik, szinte lángol a belé vezetett reiatsutól. Laza védelmi poziciót felvéve várom, hogy megtegye az első lépést vagy a mellettem lévő kapitányok csináljanak valamit, amit akár elterelésként is felhasználva jutathassak számottevő előnyhöz „alkotómmal” szemben.

______________

[Winter War] 18p1yg
[Winter War] Dt[Winter War] Feszek2[Winter War] Husegtor

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Sakai Hitomi
Daitenshi
Daitenshi
Sakai Hitomi

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 242
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura, Tokió, vagy ahová Yuu-chan rángat
Registration date : 2010. Mar. 02.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: A Daitenshi és a Raion tagja
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te33500/40000[Winter War] 29y5sib  (33500/40000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyHétf. Szept. 12, 2011 2:43 pm

"Megérzésem" természetesen helyes volt, a mozgás mögöttem elárulta, hogy miféle orvtámadás is vár rám. Egy láb suhintásának szelét éreztem meg az arcomon, ahogy hátra és oldalra lépve kitértem a köszöntő elől, és ezzel egyben szembe is fordultam ellenfelemmel. Egy fiatal nőt pillantottam meg, miközben egy apró hátraszökkenéssel akadályoztam meg, hogy a rúgást követő ütés találjon. Gyűlölettel és megvetéssel teli pillantását ösztönösen viszonoztam, és a köpenyem alá nyúlva egy természetellenesen gyorsan repülő dobókéssel ajándékoztam meg. A célom egyszerű volt, fel akartam mérni alaposabban is az ellenfelemet, és mivel ő visszakozott, így erre lehetőségem is nyílt a nem túl hosszú fegyverszünetben.
- Őszintén remélem, hogy nem valami huszadrangú arrancar vagy...
Csendült fel utálkozó hangom, a válasz hallatán pedig elégedetten mosolyodtam el, a számba pedig a zsebemből egy pocky-t helyeztem. Mindez azt jelezte, hogy kedvemre való ellenlábast találtam és készen álltam arra, hogy eltöröljem a föld színéről is. Tres espada... magas rangja ellenére nem vártam tőle semmit, nem vágytam én nemes és izzasztó küzdelemre. Erőszakos és fájdalmas halált akartam neki osztani. Hiába az édesség a számban, a düh és a gyűlölet járta át minden porcikámat, hiszen egy olyan lény tette tönkre az életemet, mint ez itt előttem. Ki tudja hány embert fosztott meg az életétől ez a szörnyeteg? Semmi mást nem érdemelt, csak halált, ahogy az összes többi arrancar és lidérc. Ezúttal bizonyos voltam benne, hogy haragomat jó irányba fordítom. A fejemet azonban már nem vesztettem el, gondolkodásom higgadt és racionális tudott maradni még így is. Most tudatosult bennem, hogy tényleg megváltoztam, hogy nem csak önáltatás volt, hogy tudom kontrollálni a dühömet. Éreztem, ahogy a harag erőt ad, de a vörös köd nem ereszkedett le az elmémre úgy, ahogy régen.
Kardom fémes búgással került elő a hüvelyéből, reiatsumra azonnal reagálva rögtön vörös villámok jelentek meg a penge felületén. Erőfelmérésre készültem, erőszabályzó karkötőm is csupán 33%-ra volt állítva. Azt akartam, hogy lebecsüljön még annál is jobban, mint most. Kicsit kockázatos volt, de úgy éreztem, amíg nem szabadítja fel az erejét, addig biztonságban vagyok. Kivont kardomra Ranil hasonló választ adott, az első lépést viszont most én tettem meg. Katanáink sikítva csaptak össze, és már az első néhány pengeváltás után egyértelművé vált, hogy a nő valószínűleg hasonló szinten vív mint én, ám a fizikai ereje nagyobb, így csekély előnnyel indult. Alkalmanként egy-egy közberúgással igyekezett meglepni, és szégyen vagy sem, egyet-kettőt be is szedtem. Cserébe én a kardomon táncoló villámokkal kínáltam meg egyszer-egyszer, de összességében csak kóstolgattuk egymást. Az ő számára azonban úgy tűnhetett, hogy máris a határaimat feszegetem, hiszen látszólag erős légszomjjal küszködtem.
Minden a stratégiámnak megfelelően alakult, így jöhetett a taktikaváltás. Ezúttal dobókéseim számát ritkítottam meg, így próbálva távol tartani magamtól az espadát, aki eleinte sonidójával próbálkozott közelharcra kényszeríteni, ám miután minduntalan elteleportáltam előle, kénytelen volt feladni a próbálkozást. Apró, gyenge, de nagyon gyors energiagömböket kezdett el rám lődözni, és nem is hiába, mert amíg meg nem szoktam a sebességüket, addig ért néhány meglehetősen fájdalmas találat. Most már valóban lihegtem, jobb karomon pedig enyhe égési sérülések voltak - jobb híján gyengébbik kezemmel hárítottam a lövedékeket, melyeket már nem tudtam elkerülni. Inkább sérüljön ez a kezem, mint bármi más testrészem. Azonban amíg saját képességeimből az égvilágon semmit sem mutattam még, én már tudtam, hogy a valódi harcstílusom nem fekszik a nőnek. Ranilon látszott, hogy nyeregben érzi magát, hiszen immár mást sem csináltam, csak futottam előle és a támadásai elől. Hagytam, hogy azt higgye, játszadozik velem, mint macska az egérrel. Ám itt a kétségbeesettnek tűnő és végső erőtartalékait mozgósító egérke valójában macska volt, és a fölényes, arrogáns macska volt az egér. Ahogyan cukkolt, minősíthetetlen, alpári beszédstílusa csak még jobban felpiszkált, csak még eltökéltebbé tett. Eljött az idő... Cselekednem kellett, még mielőtt feloldja resurrecciónját, hogy végezzen velem.
Féltérdre ereszkedve ziháltam, és utolsó dobókésemet is elővettem. Remegő kézzel emeltem fel a fegyvert, mintegy fenyegetve vele a másikat. A válasz? Kiröhögött. Összetörten ejtettem ki a kezemből a kunait, és fejemet lehajtva, négykézláb kapkodtam levegőért. Édes színjáték... az espada elől elrejtett arcomon békés és bölcs mosoly terült szét, majd a karkötőmhöz nyúltam. Egy jelentéktelen fordítás, és erőm rögtön háromszorosára ugrott, a felszabaduló reiatsu pedig ezüstös fényt vont körém. Nem hagytam neki időt meglepődni, az előttem heverő kés máris mozgolódni kezdett, a kezembe repült, és három másodperccel később már a hangsebesség háromszorosával száguldott az espada felé. Nem figyeltem a pontos célzásra, így nem találtam létfontosságú szervet, ahogy hasát átlyukasztotta a penge. Csokirudammal a számban úgy tápászkodtam fel és poroltam le magam, mint aki eddig nem is harcolt volna... és az igazságtól nem álltunk messze.
- Csak ennyit tudsz? Mélységesen csalódtam az espadában, ha a legerősebb arrancarok olyan erőt képviselnek, mint te. Számításaim alapján még resurrecciónban is 39,13%-kal gyengébb lennél nálam. Nincs rá szükség, hogy tovább nyújtsam ezt a harcot, immár pontosan tudom mire vagy képes.
Fölényeskedek a vért köhögő arrancar előtt, aki talán nem is fogta fel a mondandómat. Bár a feloldása pontos képességeivel nem voltam tisztában, állításom így is helyénvaló lehetett, ha nem hagyom, hogy felszabadítsa az erejét. Efféle kockázati tényezők fellépését nem kívántam megvárni, így cselekvésre határoztam el magam. A pillér tetején látszólag teljes összevisszaságban heverő dobókések most felemelkedtek, és egymás után lódultak meg Ranil felé. Nem bántam, ha nem találtak, nem az volt a céljuk. Sokkal inkább elterelni a figyelmét és nyomás alatt tartani őt, hogy amikor végül elfogytak, és én kerülök vele szemben, gondolkodás nélkül támadjon rám a kardjával. Nem okozott csalódást, ám a penge csak a képmásomat szúrta keresztül. Fénytörésem áldozatául esve kiszolgáltatott helyzetbe került, és ezt a pillanatot kihasználva elektromossággal átitatott kardomhoz nyúltam ismét, és keresztüldöftem azt a mellkasán. Nem voltam kíméletes, arrancarral szemben nem ismerek kegyelmet. Csuklómat elforgatva testével merőlegesre állítottam Rakurai pengéjét, és kihasználva a villámok élesítő hatását kihasználva egy határozott, vízszintes vágással távolítottam el az espadából a kardom, húson, csonton áthatolva. Nem hagytam neki esélyt, ezzel a győzelem az enyém lett. Még egyszer utoljára belevágtam a kardomat a földön elterülő lidércbe, hogy átszúrjam az erejét adó két pontot. Innentől kezdve már nem érdekelt, hogy túléli vagy sem, hiszen ártani már biztosan nem fog senkinek, soha többé.

Ahogy egy gyors mozdulattal eltávolítottam a vért a kardomról és visszatettem azt a hüvelyébe, tekintetem már a környező harcokat pásztázta. Amíg a harccal voltam elfoglalva, egészen beesteledett és a hó is elkezdett esni. Ám figyelmemet mégsem ez, hanem a pillérek magasságával vetekedő lidércnek tűnő lények vonták magukra. Mintha fekete lepel borította volna a testüket, hatalmas fehér maszkjuk pedig legalább akkora volt, mint egy megtermett elefánt. Hogy hogyan is kerültek ide, az nem számított, a fontos az volt, hogy felém tartottak néhányan. Ahogy felnéztem rájuk, arcomat fejlődő cerójuk vöröslő fénye festette be, ám a felém készülődő energiasugarak nem jelentettek fenyegetést. Erőmet mozgósítva néhány pillanat múlva villámok csaptak le a felhők közül, melyek egyenesen a lények maszkján landoltak, összetörve azokat. És miközben lélekrészecskékké bomlottak, én a Daitenshi medálomhoz nyúltam, hogy onnan pótoljam a kiesett energiát. Bármennyire is egyszerűnek tűnt, ez a támadás azért sokat kivett belőlem így, hogy egyszerre vagy féltucat hollow-val kellett elbánnom vele.
Pillantásom ekkor Yuu-chanra terelődött, aki ama shinigami trióval szemezett, akik miatt most itt van a Daitenshi. Tekintve hogy a medálnak köszönhetően szinte teljesen fitt voltam, így kétség sem férhetett hozzá, hogy megyek segíteni neki. Bár az erő, amit abból a háromból éreztem jóval nagyobb volt, mint az imént legyőzött espadáé, nem volt rá okom, hogy megijedjek. Azért voltam itt, hogy harcoljak, így hát habozás nélkül lőttem ki magamat a halálistenek felé. Ám a rókaképű alak kis híján ki is használta túlzott lelkesedésemet, kardja elől éppen csak sikerült kitérnem, hogy egy közeli tetőre zuhanjak másodmagammal.
- Tch... A zanpakutoud ereje igazán érdekes. De tévedsz, engem nem különösebben kavar fel ennek az Aizennek a személye. Csupán az otthonomat fenyegetitek, és ez nem valami imponáló!
Feleltem a férfi szavaira hűvösen, miközben egy újabb pocky-rudat ízlelgettem már a számban. Az édeskés érzés megnyugtatott, most hogy arrancaroktól mentes volt a környezetem, még jobban tudtam összpontosítani. A mellettem lévő férfira sandítottam, reiatsu-mintájából úgy tűnt, hogy ő is vaizard, akárcsak a mentorom, és az ereje sem elhanyagolható.
- Remélem jobban preferálod a közelharcot, tudnálak távolról támogatni. A nevem Hitomi, ha esetleg érdekel és ha már így egymás mellé sodródtunk.
Közöltem ideiglenes partneremmel, majd figyelmemet ismét az ezüst kobak felé irányítottam. Tekintve hogy az előbb mit tett, valószínűleg nem hagyta volna, hogy közel kerüljek hozzá, de nem is volt rá szükségem. Nekem tökéletes volt az is, ha távolról kell harcot vívnunk egymással, sőt! Ennek megfelelően szikrákat izzítottam magam köré, és elmém parancsát követve a számos kisülés egyesülve, komoly erejű villámot alkotva lőtt ki. Szemben az espadával, itt most az erőkülönbség miatt nem engedhettem meg magamnak a tapogatózást, bele kellett húznom a küzdelem legelejétől kezdve.

______________

[Winter War] Random_moe_sig_by_Suwun

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masaki Sachiaru
Vaizard
Vaizard
Masaki Sachiaru

Male
Pisces Dog
Hozzászólások száma : 490
Age : 37
Tartózkodási hely : Barkóbázd ki, kö'csöööög!
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 21

Karakterinformáció
Rang: Pali sensei
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te53000/65000[Winter War] 29y5sib  (53000/65000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptyPént. Okt. 28, 2011 10:15 am

Gyopibocsot úgy leosztottam tockossal, mint a sicc, akkor ezt a fogyatékosok leárazott selejtes árucikkét, miféle ágról szakadt turhával biggyeszthettem volna ánuszon, ha nem egy ótvaros likmentes zóna kuponnal Dr. Fúró töltőtollából! A bolhafingra zsugorodott gógyival flangáló kiégett izzó, úgy köhintette éterbe a mizó tejcsi készlet, tátongó űrszelep miatt kerámia szakkörös próba cseresznye tökfödővel hullavinnyogásra beterpesztett áradatára csekkolt gebaszt, mint Anti a vírusrohasztó nyáltengert, beszoptad kommancs szomszédja premier plános pofájába. Bonusz extraként, még gecire fecniről tangát villantó x-et kanalazhattál a gyépések köznyomulási méteren belül csappangó száma átficcen a kurvára elslisszolunk mellette szitun, mert a síkságira homály homár ürge csipke bokor vesszőről szalasztott vérségi lécéről, pont ebben az elfuserált pillanatban zakózott le söpredéket fújkáló, mazsola tájékon rohadt kilapult ekg-csík, ezzel tököm bököm törvényesen, de tetű szifiliszre vörös riadóba csurrant a szedált brigád létminimum. Kibaszott hurrá a családi bratyizáshoz, hogy vetne rájuk szaros árnyékot a telibekúrt galaxisban fatálisan betévedt turista predátor mócsing sérófonata! Bedöglött minden buzik márványpadlón kivéreztetett szivárvány flangáló őselemének értelem csurrantó masina krafjta, vagy szimplán ekkora redvás válságban hullik a férgese nem telik közkasszából, szalagon vonultatott csákosz-mákosz-eltángálosz habtestre, oszt beletúrtak a szelektív gánygyűjtés jegyében baszottul szanaszét górált fosokba? Már vágom az a tincs is impotens szégyenében fittyent le a retkes búrájáról. Ezt a bemasírozó spontán lángolást, még a sablonra vasalt, marhára tövig vagyok magamba zakózva frizkójával se kozmetikázza lefelé. Gyökér! A sok homokozás nem, csak a hajlamait vitte sínekre, de a kreatívan bedaráljuk a csuhások lakosztályt szakkörét is atomjaira zsibbasztotta. Egyetlen mákos csuszája, beugatott fémlavornak, akit úgy kikacsintva a rafkósan adagolt sztoriból, csekkoltam én valaha ebben a redvás őszülésben?! Tudja a csuhás szentfazék horkantása, amikor Jancsika szertelibbenő köpőcsésze bemutatóján hármat durrant a bakkecske. Beoltotta mélységekben szántva is szar vakerral, de a sivatagon érlelt öngólos fajta tiszta korcs hajlamainak kereszttűzbe pislantjuk baromira nem csumizza a dobhártyát érfelaprítós könnybe zakóztató rizsa szórás kurvára velősen lebaszarintott művészetét.
Szoptak, vagy tunk, gecire elpárologtatható bakfitty, mert a szelők befuccsoltak az a papírra csappantott gázosítás, amiből én kurvára nem szakítottam le szart se. Oszt akkor mi van? Nagyra puffasztott kéró körül szalasztott kaland. Meghinted kosszal takony zent, úgy kifordul a zengő idillből, mint sikítós picsa, ha lebucskázott a havi limit lezuttyanásról. Azt a szőrme mukit, meg össze kell spanoltatni a stóla haverjaival, hátha kivillantja a szenilis eredeti körmölő szerint kaméleon árnyalatokban nyomuló retináját, hogy habzó veszettség faktorig bámészkodhassa a csík kínai pofázatát. Satu májer lapos Jankót meg be kell zavarni fénylő felületektől búrjánzó zugba, had kutyagoljon görcsbe, mire kitaperolja hova vésték fel a bekamuztad a szívatást, sügérkém cuppantást, mert ebben a fertőben nem lappang napos csibe pipi fasírt, de még rozmaringos kibebaszott tolóléc zsalu se. Azt a hetedhét kisfarkú kunkor röfi kurjantására szertendő széteregetett halom ótvar kupac kukacot, meg lazán legyaluljuk reszeléknek, aztán, szevasz tavasz felkapuzott télanyó. Ha, már témánál nyomulunk mivel legyek, olyan tanyáról szalasztott baromarcú tapló paraszt lecsapjam matricának agyag kondéros különítményt? Nem hozzák rám a reuma lázt, hót ziher. Köbö akkora zsongó lázra izzaszt kurvára farra gáncsolt nyomingerként átcsusszantom másik oldalra a csipke mintásra csócsált fogpöcköt, amit retek unalom kergetésre állítottam zsebtelepre. Gondoltam benyalom a matyó hímzést, míg latin pörkölt macho tacho kieregeti magából a plusz hőfokot. Gecire, kéne egy ilyen menő hősugárzó a lepukkant naplopó telepre. Na, de meló van. Gördül itten a kocka vágány sebtiben. Nem lógázhatom a bütykeimet, valamit villantani kell, szal hoppáré, szárnyal, zakózik, lebben az aprítóm tokja, franc se tudja, de én gecire vágom hova fog cölöpként benyomulni. Létra pofa ormányos hintőpor képébe, amit kurvára beérdemelt suttyóként vigyorral nyugtázok. Meg úgy mellékesen elszórva, odatrappoltam villantással, hogy telibe segítsem a szétrohadását. Ezek a hóhér molnárok százra bélyeg szopogatástól vannak bezombulva, de melyik ellentalpas balekot hozza nyanya jajongásba? Engem osztán rohadtul nem. Másztam is volna tovább, had oszoljon a férgese, nincs itt semmi hobózni való, mert a orrgórék folyton úgy lengedeztek anorexiás rózsabimbóként a szellentésben, mintha aprót kunyerálnának a főtéren, de naná közbe kellett krákogni…
-Cöh…A pöcid nyúzásából, te jobban gerjedsz…Meva sunyi surmó, annyira faszintosan nyalod kukimuki talpát lepattintotta a pórázod, hogy körbe hugyozhasd a terepet és túlpangtak a hála hormonok? -
Feláll a szőke szőr is a seggemen, annyira rühellem ezt az aljnövényzeti csupasz csigát. Hát, még ezt a nyomorék bugylibicska villantást, amivel lazán odakanalaz egy rohadt tákolmány tetejére, ráadásul még hozzám csapat valami légből kapott gumibugyi fruskát, aki pálcikát zabálva tolja az észlény sódert. Baszki, jó, hogy mán nem önéletrajzot hajigál bűzölgő cicamacás fecnire biggyesztve. Azért húzzuk már be a gatyamadzagos kurva élet bedomborítással túlcsordított tároló vackát! Nekem ne verje a nyálát, melyik szikszalaggal reteszelt pontra tiplizzek! Egyáltalán honnan a tetves majálisi felhajtásról kavarodott ide ez az érfelvágós csitri? Melyik tréfarépával bélelt semmirekellő volt akkora gyépé talinál is gázosabban brutál amatőr csicska, hagyta egy hatványozottan gyorsan elporladó humanoid picsa telepedjen a puttonyára?! Oszt most rácsippantották az én valagamra. Fasz ki van. Kellett ez a szar, mint haldoklónak a forgalmi dugó.
-Kurvára leszarom, deh...ne told bele a diabétesztől retek hamar gödörbe forduló pofikádat a privát szekciómba, vili?-
Csekkolja nem lapogat kenyérre vajkaramellaként, megküldtem a felesben rekedt totem fogásómmal. Pattintsa csak duplára a pocokként csócsált, retekre minden kátránnyal teletömött, kikandikáló rúdját. Marhára nem kamuztam a szájtépéssel. Mondjuk nem csurrantotta telibe a liberot, bekoppantott sunnyogó pitigépnek egy lövésem sincs mi a vacakkal. Valami macska Jancsis sokkterápia lehetett. A picsája! Tutira sárgaházból pattant le, ahol ingyé tolta a szedálva fetrengő szefósok bura kozmásítását. Négy levélben zsákolt lóhere nem az én elcseszett ábrázatom toporog pörkölési sorszámmal. Háh, szopacs csík muki! Nem úszod be pipi ultra rázásával én is kommandózom ezerrel. Sasolom merre pattansz a húzás elől és megkajoltatlak a kurvára kipattintom addigra mivel. Mondjuk, rányomulok kalória maca suhintása után totál szemből, had halluzza be, vagyok akkora trópusi gyümölcs vetemény frontálisan be akarom komálni a secpec teleszkópra csatolt pöcökjére, de én leszek olyan havasi gyopár oldalra moccanok és amolyan régi szolgálati emlékkönyv töltelékként lenyesem vállból a karját. Legalább zabagép se sztrájkolhat szart se alkotok és pitigép se nyekereghet, égimeszelő pajtit kopírozva bagolyleső közbe górom lajhár tartójával.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kawazoe Hanae
13. Osztag
13. Osztag
Kawazoe Hanae

Female
Leo Horse
Hozzászólások száma : 349
Age : 28
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
[Winter War] Cl0te40500/45000[Winter War] 29y5sib  (40500/45000)

[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] EmptySzer. Nov. 30, 2011 7:58 am

Körbetekintve a harctéren összeseregletteken, elég vegyes gyülekezet láttam. A kapitányainkon és a velük szemben álló áruló hármason kívül olyanok is eljöttek akiket nem ismerek, olyanok akikről nem gondoltam volna, hogy eljönnek, és olyan is akiről nem hittem volna, hogy valaha megint látom. Viszonozva Yuu-chan pillantását egy kicsit boldogabbnak éreztem magam. Még a levele ellenére sem tudtam teljesen megbékélni azzal, ami tett, de az, hogy most itt látom, megnyugtatott. Nem merem feltételezni, hogy a mi oldalunkon áll, de én már azzal is megelégszem, hogy szemmel láthatóan Aizen ellen szándékozik fellépni. Ugyanúgy, ahogy niisan, és a többi vaizard is. Viszont az nagyon is meglepett, hogy egy embert is felfedeztem a csapatban Yuu-chan oldalán. kétségtelen, hogy említésre méltó lélekenergiával rendelkezik, ahogy meg tudom ítélni. Mégis... egyáltalán nem szerettem volna, hogy az emberek is belekeveredjenek a shinigamik belviszályaiba. Nem kellene kockáztatniuk az életüket olyan dologért, amiről tudniuk sem kellene. Mi azért vagyunk, hogy megvédjük őket és tisztességesen eltemessük a lelküket. Viszont nem lepődnék meg, ha majd ebből a lányból is shinigami válna, és a köreinkben üdvözölhetjük. De remélem nem ennek a csatának a folyományaként kerül sor, azt ezt elindító eseményekre. Nagyot sóhajtva tért át tekintetem a vaizardok csapatára. Ezt-azt hallottam már az esetről, de a jelentések közül egy sem volt teljesen egyértelmű arra vonatkozólag, hogy mi történt köztük és Aizen között azon a bizonyos száz évvel ezelőtti incidensen. Abból amit innen-onnan megtudtam, és kikövetkeztettem, részükről is hathatós közreműködésre számíthatunk a harcban. Tudom, hogy naiv utópiák, és hogy nem kellene így felfognom ezt a helyzetet, de a szívem mélyén valahol mégis örömmel töltött el, hogy ez közös ügy, még ezeket az ennyire különböző célokkal és háttérrel rendelkező embereket is képes összehozni. Már csak ezért sem veszíthetünk! Megemberelve magam zárkóztam fel a kapitányok mellett, és próbáltam megragadni az eddig lefolytatott beszélgetések fonalát. Megkezdődött a szavakban mért erőfitogtatás... Normális esetben a békés megoldás híve vagyok, hogy próbáljunk meg kulturált emberek módjára dűlőre jutni a dolgokon, de ez az ügy már túlhaladt azon a ponton, amit józan ésszel cselekvés nélkül tudnék hagyni. Gyűlölöm az erőszakot, pláne, ha az hozzám hasonlóan másokhoz érzelmekkel és gondolatokkal kötődő lények ellen irányul, de ezek az emberek, és ránk uszított lidérceik már menthetetlenül abba a kategóriába tartoznak, akikkel szemben nem lehetek könyörületes. Így a gargantából feltűnő sereglet megjelentét azzal reagáltam le, hogy előhúztam a hüvelyéből Yamazakurát, támadásra készen. Egy Menos Grande leküzdése alapjában véve nem jelent túl nagy erőfeszítést, de most rengeteg volt belőlük. Roppantmód kellett figyelnem, mert ha csak egy támadási felületet hagyok magamon, valamelyik rögvest lecsap rá. szabadon engedve a lélekenergiám egy részét kezdtem az irtásukba, hiszen addig nem juthatunk közelebb Aizenhez, míg az utunkat állják. Próbáltam célirányosan arrafelé haladni az utamban kaszabolva őket, de egy pontnál semmilyen irányból nem jutottam előrébb. Azt viszont innen is tisztán láttam, hogy a saját alattvalóját szúrta le a szemünk előtt. Ezt a húzást nem tudtam mire vélni... én soha nem tudtam volna elképzelni, hogy annak ártsak, aki megbízik bennem. Ez minden aljasság legmocskosabbika... A dühtől görcsbe szorult a kezem Yamazakura markolatán és pillantottam az időközben mellettem kikötő Akane-ra és Yuu-chanra.
- Remélem nem egymagad akarsz nekimenni... -vetettem be egy aggodalmasan megrovó pillantást. Tudom, hogy már semmi jogom hozzá, hogy utasítgassam, de aggódni azért szabad nem? Logikus megoldásokon gondolkozva törtem a fejem, hogy mivel állhatnánk elő. Felmérve hármunk erőviszonyait, éreztem, hogy szerencsés hármast hozott össze a véletlen.
- Én maradok hátul. Akane, téged is fedezlek! -adtam hangot végül a döntésemnek ugyanis én a távolsági harcban, a zanpakutoumra és kidoura támaszkodva éreztem biztosabbnak magam, így magamra vállaltam a hátvéd szerepét.

______________

[Winter War] 24n1kwl
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




[Winter War] _
TémanyitásTárgy: Re: [Winter War]   [Winter War] Empty

Vissza az elejére Go down
 

[Winter War]

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Alternatív idősíkok ::   :: Fake Karakura-