-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Portugália partjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Sayuki Kaguya
Shinigami
Shinigami
Sayuki Kaguya

nő
Hozzászólások száma : 39
Registration date : 2010. Dec. 13.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Portugália partjai  Cl0te5000/15000Portugália partjai  29y5sib  (5000/15000)

Portugália partjai  _
TémanyitásTárgy: Portugália partjai    Portugália partjai  EmptyHétf. Jan. 31, 2011 9:48 pm

Portugália partjai  Potkv

A kissé ittas jómagam, és a még ittasabb Adora-chan ebben az illuminált helyzetben, kissé groteszk dolgon állapodtunk meg. Még hozzá abban hogy megtanítom szörfözni. Most ő mindenben benne van, én meg ma nem vagyok önmagam. Háh, jó is ez így. Egykét koktél után ebben a szörnyű melegben bárkinek elmegy a józan eszem, még nekem is , nem mintha amúgy lenne. A normáknak a mi köreinkben eléggé kicsavart jelentései vannak. Las Noches falai között mindenki meghülyül idővel, mert igazából egyikünk se bírja ha korlátok közé zárják, ezért lettünk arrancarok. Pontosan azért, mert nem bírtunk megelégedni azzal ami van. Miért is telnénk be a hideg fehér folyosóval, vagy a sivatag homokjával, mikor az egész világot jásztótérnek használhatjuk. Sosem értettem azokat akik ilyen kicsinyes dolgokkal megbékélnek. S lám, most itt vagyunk, ezen az édeni tájon, mi ketten, teljesen kivetkőzve magunkból. Ez kivételesen most nem csak a személyiségünkre, de amúgy a megjelenésünkre is igaz. nem mindennap járkálok fördőgatyába és gondolom Adora sem bikinibe lejt végig minden nap Eli mellett. Pedig így elgondolva sokkal megnyerőbben néznének ki úgy. Már ha leszámítom azt, a tényt, hogy egyik se birtokolhat magának érett testet. Pont ez lenne benne a vicces. Ha a mintájukra alkotnék egy Barbie babát vagy plüss figurát, le kellene védessem, mert az ipari nagy koponyák biztosan rájuk cuppannának. Hehe... na, de ez most mellékes. A világ is kijut önmagából az elmúlt két évszázadban. Most ha kicsit is magamnál lennék, mondhatnám, bezzeg az én időmben. De az se volt jobb. Vegyük eme tengerpartot, aki akkoriban itt fürdőzött, talán a halak, meg a cápák. Most meg, ha lenne a közelben egy város, a last minute turásiták izzadó tömkelege lepné el az egészet. De szerencsére nincs. Azt én sem díjaznám, ha mint a szardiniák, kipakolnák hab testüket az elhízott amcsik, meg a sznob kákabélű európai elit egyedek, sokkal jobb így. Csak mi vagyunk itt, meg a sirályok, meg talán még egykét rák és tengeri herkentyű. Mmm...igaz is de rég ettem egy valamire való déli étteremben. Na persze az olaszokat hagyjuk, azok mindent túlzásba visznek. No de esetleg majd később, mikor ezt meguntuk.
- No... Adora-chan...íme szerény titkos tengerpartom eme világ gyöngyszeme. - kezdtem a nagy ívű szónoklatot, miközben átöleltem a deszkát, ami olyan fényesre volt polírozva, hogy Adora, akár ki is festhette volna magát a tükrében. Fekete alapon piros lángnyelvek kacskaringóztak rajta, és egy méregzöld felirat: The Evil want you! Amikor vettem, ezt roppant viccesnek találtam. Adora is választhatott magának egyet a személyes gyűjteményemből, szinte biztos hogy talált olyat, ami tesztet neki.
- Nincs szemét, nincs kaja szag, nincsenek idegesítő emberek, csak mi meg a halak.- fejeztem be. a körbemutatást.
- Első lecke... meg kell tanulnod evezni rajta... az nem lesz nehéz, aztán csak felállni a vízen rá és egyensúlyozni, először csak a part közelbe próbáljuk meg, mert ott kicsik a hullámok és kisebb eséllyel borulsz be a vízbe. Aztán ha az már megy... akkor kezdődik a hullám vadászat.- ütöttem jobb kézzel a levegő felé egyet vígan, aztán megnéztem a lánykát értette e a mechanizmust. De oos kislány ő, biztos megérti, kézen is fogtam és be is rángattam a kéklő habok közé.
- Mennyivel jobb az igazi nem? - kérdeztem miközben oldalt rásandítottam. Majd természetesen elkezdődött az oktatás része. Először bemutattam, hogy is kellene, aztán leellenőriztem Adora jól csinálja e. De nem volt hiba a gyakorlatában. Persze az egyensúlyozás mindenkinek nehéz, főleg ha be van csípve. Úgy a harmadik vízbeborulása után, úgy mutattam meg neki hogy mögötte én is rááétam és korrigáltam a testhelyzetét.
- Kicsit feljebb a kezeket, előre nézz... a lábaddal kell érzékelned... le kell szokni a szemedről, az nem ment meg ha épp már nincs meg az egyensúlyod.- mókáztam vele, jól érzem magam. Kellenek az ilyen napok. Ebből látszik, hogy akár belőlem is lehetett volna normális ember, csak a világ gonosznak szánt. Én pedig köszönöm annak aki így rendelte, a jófiúk mind vesztesek. S miközben elengedtem Adora észre se vette, de már nélkülem is meg tudj állni.
- Jóóó...kiváló, nem csalódtam. Hehe...- én a levegőben állok mögötte, hogy ne zavarjam a kibontakozásait. Ha önerőből tanul meg valamit az ember, az sokkal nagyobb élmény. Még ha ilyen apróságról is van szó.
- Hát készen is vagy... most már csak keresni kell egy irtó, nagy hullámot és lesiklani rajta!- néztem rá gonoszan és én már a szememmel kerestem is a megfelelő prédát.
Vissza az elejére Go down
Adora Luna
Arrancar
Arrancar
Adora Luna

nő
Libra Pig
Hozzászólások száma : 57
Age : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo, Eli nyomában *.*
Registration date : 2010. Nov. 29.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 22. arrancar, Rinaaya kaguja *.*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Portugália partjai  Cl0te8000/15000Portugália partjai  29y5sib  (8000/15000)

Portugália partjai  _
TémanyitásTárgy: Re: Portugália partjai    Portugália partjai  EmptySzer. Feb. 02, 2011 9:33 pm

Leriat nyit egy gargantát és átmegyünk az Emberek Világába. Szorosan mögötte haladok, fogalmam sincs, merre tartunk éppen, csak azt tudom, hogy valamilyen saját kis titkos helyre akar engem elvinni és megmutatni azt nekem. Vajon mivel érdemeltem ki tőle eme kegyet, kedvességet, hogy nem úgy beszél rólam, mint úrnőmről, sőt még tanít is engem. Nem megvet, mint a többi arrancart. Neki még ahhoz is van bátorsága, hogy leostobázza az Espada tagjait. Bár annyi ereje még nincs, hogy megvédje magát, ha ellene jönnek, még egyenként sem lenne képes legyőzni őket. De esze az van elég, hogy kicselezze, megtévessze, orvul és okosan becsapja mindőjüket. És elég gonosz is hozzá, hogy megtegye. Aizen-t már nem hiszem, hogy képes lenne így tőrbe csalni, de ki tudja, fraccion táramat még csak nem rég óta ismerem, ez alapján tudok ítélkezni felőle és eddig igen pozitív értékelést alkottam róla. Bár lehet, csak részegségem, ez a furcsa, szokatlan állapot teszi ezt velem. Érthetetlen, én, aki minél tökéletesebb akarok lenni, nem bírom az alkoholt, pedig ez nagy, nagyon nagy hiba. Ahogy odaérünk, elámulok. Milyen gyönyörűségesen-gyönyörű hely, sőt még annál is szebb! Csillogó szemmel tekintek körbe a csodálatos tengerparton, melynek égén egybe olvad az ég és a víz. Nincsenek emberek, kik megzavarhatnának minket, senki, aki felidegesíthetne, kizökkenthetne ebből a bódult, de mégis nagyszerű boldogságból. Egy ideig figyelem a csillámló habokat és az időnként lecsapó madarakat. Ilyenek vagyunk mi, arrancarok is. Legalábbis az okosabbak. Kivárjuk a megfelelő alkalmat és akkor támadunk, ha biztosak vagyunk abban, elérjük, amit akarunk. Gondolkozásomból Leriat ünnepélyes hangja szakít ki, amint akárcsak a jó házigazdák, bemutatja nekem a helyet.
- Gyönyörű… - csak ennyit tudok mondani, boldogságtól és meghatódottságtól elfúló hangon, társamra rá sem nézve.
Korábban megmutatta a saját gyűjteményét, amiből választhattam egyet. Nagyon sok deszkája van, nem is értem, miért kell neki ennyi. De minden esetre kiszemeltem egy nagyon szép, kék alapon citromsárga darabot. Nagyon megtetszett, igazi különlegesség. Sötétkék az alapszíne és a citromszínű vonalak úgy kanyarognak rajta, akár a halálos indák, melyek fogságba ejtenek és többet el nem engednek, még halálod után sem. Leriat folytatja a beszédet, így én ráfordítom a figyelmem, a korábbi történések emlékeiről. Ahogy befejezi a szónoklatot, én kicsit összeráncolom az orrom, hiszen tényleg elég sok hal van itt és olyan fura, szokatlan a szaguk. Szinte azonnal újra is kezdi a szövegelést, de már arról beszél, hogyan szörfözzek, úgyhogy most még tekintetemet is ráemelem a magas férfira. Nyáh, kell nekem ilyen kicsinek lenni -.- Az evezés könnyű lesz… gondolom én. Aztán ki tudja, hogy kell ezt ól csinálni, de majd ő megtanít engem erre is, ahogy még egy csomó-csomó dologra *.* Soha nem jártam még a tengernél, kivéve, amikor menekültünk hazulról. De akkor sem voltam még benne, így csodálkozva élvezkedem az újabbnál újabb érzésekben, ahogy meztelen lábam homokot érint, majd iszapot. Leriat kézen fog és behúz a vízbe, én pedig boldogan szaladok utána, szorosan markolva a szörfdeszkát. Mikor felteszi a kérdést, mennyivel jobb az igazi, éppen egy apró, fényes folt súrolja meg a lábamat.
- Jáj! Mi ez?! – kiáltok fel, akár a városi, burokban nevelkedett hisztérikák, ha meglátnak egy pókot, majd ugrom egyet.
Ám rá kell jönnöm, hogy nem más, csak egy bátor hal, akit visítozásommal elijesztettem. Elpirulok és lehajtom a fejem, hisz ez elég szégyenletes dolog volt tőlem. Félni egy haltól, amikor kíméletlenül legyilkolok bárkit, aki az utamban van, elég furcsa. De aztán minden visszaáll a normális kerékvágásba, én megszokom a kis, védtelen vízi élőlényeket, ők pedig megszoknak engem. Leriat megmutatja, hogyan csináljam, majd én is megpróbálom. Az evezés könnyű, egyszerű dolog, még nekem is megy, pedig valódi vízben sem voltam soha. Mikor ezzel végzünk, jön a következő szint. Egyensúlyozás részegen?! Na, azt fogom én megnézni… óvatosan felállok, de még ki sem nyújtózom, amikor a hideg folyadékban találom magam. Na nem baj, próbáljuk meg még egyszer. Újfent felmászok a deszkára, de megint ugyanaz történik… ez egy tökéletesen végrehajthatatlan feladat, hogy csinálják azok a kigyúrt férgek a tv-ben?! Nem lehet, hogy jobbak nálam, olyan nincs! Csak emberek… semmi különleges nincs bennük, megeszem őket reggelire. Szó szerint. Na, még egyszer. Most már legalább valamennyi időt fenn vagyok, de ez csak a normálisnak nevezhető idő törtrésze. Aztán ugyanaz… megint a vízben kötök ki. Na jó, ez kezd idegesítő lenni, de csak azért is megcsinálom, hogy ügyesebb legyek a tv-s férgeknél! Most, mikor újfent a deszkán állok, érzem, hogy társam is itt van mögöttem, korrigálja, amit csinálok. Szóval ne hagyatkozzak a szememre? Jó, becsukom, úgy talán könnyebb lesz. Megtartom magam úgy, ahogy a férfi mondta és tényleg jobban megy. Milyen érdekes! Érzem, ahogy a víz hullámzik a talpam alatt és mozgatja a szörfdeszkát, ezzel együtt engem is. Azt is tudom, hogy Eli másik fraccionja nincs már mögöttem, akkor érezném. Egyedül csinálom *-* Óvatosan felnyitom pilláim és boldogan konstatálom, hogy bizony így sem esem le deszkáról. Ő meg is szólal, azt mondja, nem csalódott. Ennek örülök, én sem. Ismerem a saját képességeimet, tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de meg fogom tudni csinálni. Aztán azt mondja, kész vagyunk és ő nézi is a megfelelő hullámot, egy gonosz vigyorral az arcán. Na, akkor most majd kifogok rajta! Én találom meg előbb és ő meg majd jöhet utánam, mert nem szólok neki. Meg is pillantom a megfelelő méretet, egy jó nagy, darabot, úgyhogy ráfekszem a deszkámra és arra felé kezdek evezni, amilyen gyorsan csak tudok. Ez nagyobb, mint amilyeneket a filmekben láttam, úgyhogy most egyszerre megszégyenítem ügyességemmel azokat a nagy szörfsztárokat és megleckéztetem barátomat, hogy bizony velem nem lehet gonoszkodni, mert előbb visszavágok, minthogy egyáltalán velem történne bármi is ^^ Ahogy kell, fel is állok a deszkára és vigyorogva figyelem Leriat vajon erre mit fog lépni.
Vissza az elejére Go down
Sayuki Kaguya
Shinigami
Shinigami
Sayuki Kaguya

nő
Hozzászólások száma : 39
Registration date : 2010. Dec. 13.
Hírnév : 5

Karakterinformáció
Rang: kensai
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Portugália partjai  Cl0te5000/15000Portugália partjai  29y5sib  (5000/15000)

Portugália partjai  _
TémanyitásTárgy: Re: Portugália partjai    Portugália partjai  EmptyKedd Feb. 15, 2011 10:54 pm

A hullám vadászat kezdetét veszi. Egy pillanatra mintha kijózanodnék. Vagy talán épp most váltam igazán részeggé. A kihívások megvadítanak, állat leszek tőlük, akit már csak az érdekel mit érez. Amint kiszemeltem a nekem való hullámot, már célba is vettem. Persze nem árultam el azt a szabályt Adorának amit én tudok. A szabály az... hogy nincs szabály. Miért ne robbanhatnánk sonido-ból a hullámfalra... húhú...meg egyáltalán. Persze az alapokat meg kell tanulni, de igazából csak azért hogy utána, ki tudjuk használni a különleges képességeinket. Mire a kislány feleszmél, én már valahol pár száz méterrel előrébb zúgok végig egy vízalagút peremén.
- Ne evezz! Tudsz repülni... hehehehe...- vigyorgok rá de a végén, így is úgy is vizes leszek. Mert a hullámok végül maguk alá temetnek, ha másra figyelek. Kezem már ujját a tükörsima mellettem magasodó hullám falába vésem és mintegy lefejezem azt. A víznek nagy ereje van. A víz a példaképem. A víz elpusztítatlan, még is formálható. Mindig megújul. Én nem vagyok kifejezetten gonosz, csak embertelen. Mert én is meghajlok, meg átváltozok, annyiszor, ahányszor csak kell. Mindig tartottam a mértéket mindenben, mindig józan eszemnél voltam. Soha nem uralkodott el rajtam a harag és a gyűlölet. Én elvből gonosz vagyok. Ilyennek kell lennem, hogy a világ, jó legyen. Mivel öreg vagyok, sok mindent megtanulhattam. Hosszú örök életem, részben azzal telt eddig, hogy tudást, és emlékeket gyűjtöttem. Milyen jól jön ez most. És harcban is mindig hasznát veszem. Adora-chan a markomban van. Ráadásul már biztosan tudja ezt ő is, nem buta kislány, még sem érzi úgy, hogy megaláznám vagy kihasználnám. Mert erről szó sincs, ez nem színjáték. Nincs tökéletes fekete, én sem vagyok tökéletesen gonosz, kiégett, kifáradt, ürestelen semmiből gyúrt nemlét. Én csak én vagyok, se jó, se rossz, csak én. Az azúr-kék óceán hűvös habjai, ahogy esek körbe ölelnek. Nem is akarok talpon maradni. Zuhanni izgalmas, néha el kell bukni. Fájdalom nélkül nincs tanulás, minél jobban fáj annál többet tanulok belőle. Ezért én szeretem, megbecsülöm, s a test szenvedésénél még szebb a lélek kínzása, meg végül mindannyiunkat ide ebbe a féllétbe taszított. Kitaszított valómmal a víz alá vetődtem. A nyomás letaszít egészen a korallokig. Helló halak, helló cápa, helló spanyol gálya. Mi ez ha nem élet. Az igazi létem csak halálom után kezdődött. Jó halálom volt... ha rá gondolok még most is mardos a tűz, a szent inkvizíció nevében lettem feláldozva. Vérem felforrt mikor meghaltam, utánam lúgos hamu és csontok maradtak csak, és most itt vagyok. Szervusztok algák, szervusztok kagylók... üdv te puha homok. Szentimentális vagyok. Igen ez biztos...nagyon. De kit érdekel én szeretem. Fejem felett Adora-chan lábacskái lógtak a vízbe. Gondoltam megviccelem. Vajon fél a tengeri szörnyektől? Hehehe... majd mindjárt kiderül. Felkaptam egy kis algát..meg egy medúzát. Ami úgyse baj, ha mérgező, mert a hierron úgy se hatol át a csalánozásával. Nagy buborékokat eresztve közeledtem felfelé. Lassan mint egy horrorfilm gagyi szörnyikéje.
- Wrghhhhrhaaaa blugy...- emeltem fel a szegény kis állatkát a szörfdeszkája mellet úgy hogy a kezem ne látszódjon. Annyira galád vagyoook >.<. Imádom. Már várom a vérfagyasztó sikoltást. Csak onnan gondolom, hogy bejön, mert amikor bementünk a vízbe akkor is sikítozott mikor hozzáért egy halacska. Ennek akkor most be kell tennie a kapufát. A kocsonyás hússzínűen áttetsző kis állat, ahogy kiemelne az algák közepette a levegőre, önkénytelenül fel le mozogni kezd, mintha lélegezne. Érzem a kezemen, ahogy fújja ki a vizet magából. Hosszú hajszál szerű szederjes csápjai meg még félig a vízben lebegnek. Jó nagy medúzát sikerült kifognom Razz. Höhöhö.... Annál angyalibb dolgot el se tudok képzelni, minthogy egy amúgy vérengző gaztevő mint egy arrancar... kislányos zavarában úgy sikít mint egy igazi lány. Ez a gondolat olyan vicces számomra. Kihozni a kígyóból a báránykát...olyan jó. Meg amúgy is most lazítunk, miért ne hagyhatná el kicsi a méregfogait, meg a zsinórjait és mindent ami Hueco Mundo-ba kell. Most egy kicsit ember vagyok... semmi különös... aki csak jól megriogatja szegény társnőjét, hogy azt késpbb kiengesztelhesse és nevetésre bírhassa.

// itt a medúzád Very Happy//
Vissza az elejére Go down
Adora Luna
Arrancar
Arrancar
Adora Luna

nő
Libra Pig
Hozzászólások száma : 57
Age : 100
Tartózkodási hely : Hueco Mundo, Eli nyomában *.*
Registration date : 2010. Nov. 29.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 22. arrancar, Rinaaya kaguja *.*
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Portugália partjai  Cl0te8000/15000Portugália partjai  29y5sib  (8000/15000)

Portugália partjai  _
TémanyitásTárgy: Re: Portugália partjai    Portugália partjai  EmptyCsüt. Márc. 17, 2011 9:42 am

Önelégült vigyorral az arcomon evezek a hatalmas hullám felé, mikor egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy Leriat fogja magát és elrepül fölöttem. Fú, de gonosz >.> Ezt még megkeserülöd >.> Gyilkos pillantásokat lövellek arrancar társam felé, ahogy csak azért sem emelkedem fel és csalok, mint ő. Én tisztességesen játszom… ostoba egy arrancar vagyok, mit ne mondjak :/ De ha már ő ezt csinálja velem, én se fogom vissza magam. Megragadom a deszkát és teljes erővel nekirontok a hullámnak, majd erős koncentrálás közepette gyűjtök lélekenergiát a szörfdeszka köré, hogy azzal tudjam irányítani. Kezdő vagyok, ráadásul arrancar is, nekem szabad Neutral Örömmámorosan sikoltozva esem végül a vízbe, hogy aztán köhögve, a sós folyadékot köpködve ússzak fel a felszínre és kezdjem keresni társamat. Hosszú ideig tartó nézelődés után sem találom meg, így odaúszom a deszkámhoz és felkapaszkodom rá. Nincs kedvem megbirkózni egy újabb hullámmal, így lábaimat a vízben lóbálva a tárgy két oldalán lelógatva várom, mikor bukkan fel újra Leriat. Szemeimmel végigkövetem egy-egy sirály útját a levegőben, békésen lóbálva a lábaimat továbbra is. Olyan békések védtelennek, veszélytelennek tűnnek… pedig hidegvérrel megölik a halakat, hogy aztán megegyék őket. Olyanok, mint mi, arrancarok. Csakhogy én ebben a percben szétszaggathatnám őket. Mindet, egytől egyig. Milyen szép is lenne, ha kékeszöld, tiszta vizet egy-egy ponton vörösre festi a bíbor szín vér. Milyen jó érzés lenne megkopasztani mindet, csak mert megtehetem. Régen nem éreztem ilyet, mostanában Las Noches-ben olyanokkal futok össze, akik rendre erősebbek nálam. Karasut és társamat meg nem akarom bántani, szükségem van rájuk. A terveim, azokat nem hagyhatom cserben! Egyszer majd Leriatot is eldobom, akár egy használt rongyot, de addig még van idő. Van mit tanulnom tőle, túlságosan tapasztalatlan vagyok még ahhoz, hogy egyedül véghez tudjak vinni mindent, amit akarok. Gyenge és tudatlan. Ezért kell nekem a férfi… jó, hogy összetalálkoztunk ott, az Aquapark-ban, megkönnyíti a dolgomat. Azonban figyelmemet magára vonja a víz alól érkező buborékok tömkelege, melyek mintha valami hangot is adnának. Mikor megjelenik mellettem az a förmedvényes szörnyeteg, mely minden bizonnyal valami horrorfilmből került ide, ijedtemben a vízbe borulok, egy horror sztárt is megszégyenítő sikollyal körítve. Azok semmit nem tudnak hozzám képest, sokkal jobb vagyok náluk, az előbb pedig bebizonyítottam, hogy még az izomagyú szörfisteneknél is jobb vagyok, a tv-ből. De mivel ez a furcsa lény csak nem akar engem békén hagyni, így lévén nem nagyon jut eszembe semmi más, megszólalok, felé irányítva jobb tenyerem.
- Bara! – a vörös labda ágyúgolyóként csapódik az engem háborgató állatba, milliónyi kis cafatkává amortizálva azt.
Igaz, lehet hogy kicsit túllőttem a célon, de hát na, megijesztett és nem hagyott békén! Ez már bőven elég ok arra, hogy véget vessek szánalmas életének. Ahogy azonban eloszlik a víz zavara, melyet én kavartam, megpillantom Leriat alakját pont ott, ahol az előbb még a felrobbantott lény volt. Fú, de gonosz >.> Miért szeret engem ennyire zavarba hozni? >.> Nekem meg bezzeg sosem sikerül >.> Azonban egy ötlet visszahozza jókedvemet, mely eléggé gonosz ahhoz, hogy megleckéztessem az eddigiekért… de túlságosan szemérmes vagyok hozzá >< Így azonnal el is vetem eme képtelen ötletet, ez még tőlem is nagyon gonosz húzás lenne. Így csak fogom magam, lebukom a víz alá és a karját megragadva kezdek vele lefelé úszni. Túlságosan jószívű vagyok, ez az én bajom :/ Egészen a víz fenekéig húzom le magammal a férfit, teljesen megfeledkezve a szörfdeszkákról. Izgatottan mutogatok egy kis, csillogó pikkelyű halacska felé, mely úgy megtetszett nekem. Hirtelen tenyereim közé kapom az apró állatot és felfelé kezdek úszni, a fejemmel jelezve Leriatnak, hogy jöjjön ő is. Mikor mindketten kibukkanunk a felszínen, bociszemekkel tekintek társamra, miközben megszólalok.
- Leriat, megtarthatom? Olyan aranyos és nincs állatom, hazavihetem? *-* - nézek rá hatalmas, esdeklő szemekkel.
Úgy szeretem ezt a halacskát, teljesen a szívembe zártam már, olyan aranyos *.* Ő nem gonoszkodik velem és nem is beszél vissza, kell nekem! Mindenképpen kikönyörgöm fraccion társamból, hogy az enyém lehessen, mindenképpen meg kell szereznem! Már neve is van *>* Csillogó Halál *.* Hát nem gyönyörű? És majd beszerzek neki egy gyönyörű akváriumot és szeretni fogom és mindig beszélgetek vele és talán beszerzek neki egy barátnőt is, ha jó lesz.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Portugália partjai  _
TémanyitásTárgy: Re: Portugália partjai    Portugália partjai  Empty

Vissza az elejére Go down
 

Portugália partjai

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Egyéb helyszínek :: Karakurán kívüli világ-