HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Aki bújt, aki nem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
Masamune Raiden

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 31
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te21500/30000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (21500/30000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyKedd Jan. 25, 2011 2:29 am

Gyönyörű nap köszöntött ránk Seireitei-ben. Ma csak az nem érzi jól magát aki nem akarja. De vannak a világban olyan energiák, akiknek nem ilyen szép az élet. A raktár mélyén sok száz évig bezárva, a sötétbe, összezsúfolódva, még a legangyalibb teremtéseknek is elege lenne mindenkiből. A leletár befejeződött, vége ez őrültek háznak. Az osztagon belül már mindenki napirendre térhetett. Úgy tűnik végre elüldöztük az elmaradások borús fellegeit. Újra rendezett minden. Izzanak a képernyők, kopácsolnak a szorgos kis ujjak a klaviatúrákon. Az udvaron megkezdődtek újra a napi edzések. Úgy tűnik visszatért a jó öreg mederbe az élet. A tudósok erőt megfeszítve dolgoznak. De valahonnan, a labor rejtet, sötét, elfeledett zugaiból. Zárolt ajtók mögül, egy elfeledett titok szabadult ki. Senki sem járt már jó ideje arra, ez a hely mindig is tele volt titkokkal. S most végre, annyi év után, egy fojtott kis vékonyka kacagás cseng végig a folyókon. Édes, szikrázó hangja kísértetiesen vonul végig elhalón. Ennyi elég is a bajhoz. Csak egy pici aprócska hiba.

Percekkel később nagy felfordulás. Az alsó két szintet sűrű, illatos, nagy buborékú hab tölti ki. Konkrétan olyan sűrű, hogy úszni lehet benne. A lenn ragadt tisztekről senki nem tud semmit. A gépek úgy délután három óra tájban egy kis sistergés közepette füstölögve bedöglöttek. Minden rendszer hibát ír ki. A fotocellás ajtók bezártak. Mivel az osztag falai a lélekenergiának igen jól ellenálló anyagból vannak, ezért mindenki bennragad abban a helységben ahol éppen van. Értetlenkedés, találgatás, kétségbeesés, káosz és rózsaszín buborékok.

A kapitány shunpo-val érkezett vissza az osztag területére. Az egyik tisztje lélekszakadva rohant oda hozzá a hírrel. Egy ismeretlen buborékos, zselés anyag öntötte el az egész osztagot. A rendszereknek annyi. Az ajtók beragadtak. Akik odakinn vannak, most csak a belső ajtón dübörgő tiszteket láthatják, akik fejüket vesztve igyekeznek kijutni. De a hab már a térdükig lepett el mindent és egyre csak terjed.
- Mi ez itt? Ugye nem egy félresikerült mosópor kísérlet? - tette fel nagy komolyan a kérdést a piros hajú kapitány
- Nem tudom uram... fogalmunk sincs de mindennek anyni... az adataim >.>, a kutatási eredmények, a könyvtár... minden összeszaa...akarom mondani kaput.
- Nyugodj meg...fő a nyugalom!- mondta Raiden, ahogy a halántékára tette a kezét és finoman elkezdte masszírozni. ~ Miért pont most... mikor már mindent rendbe raktunk... engem utálnak az istenek>.<"~ Nézett áll nyugodt tekintettel sötéten az ajtó felé.
- Most mi lesz? ...- kérdezte a tiszt felnézve rám teljesen kitért a hitéből, abszolut kétségbeesett.
- Mit tudunk erről az anyagról?- kérdezte a kapitány oldalra sem sandítva a nyafogásra. De ő hasonlóan érezett, hirtelen nem tudta eldönteni, hogy nevetve sírjon, vagy sírva nevessen kínjába.
- Ez valami illatosított aromás anyag igen erős tenzid, a ph-ja enyhén lúgos. - hadarja le a fickó
- Ahha...-.-Szóval szappanbuborék...Ki érte a felelős?- kérdezte nagyon lassan, nagyon nagyon halkan, sziszegve.
- Nem tudjuk uram >.>...mire észrevettük, már mindent elborított... de benn vannak a tisztjeink!!!!- siránkozott tovább. Raiden szemöldöke pikkelni kezdett, ami semmi jóra nem utalt. A kapitány az ajtó felé lépett, mire akik benn voltak hátrébb léptek kicsit megszeppentségükben. De ekkor az egyik tisztet benn, valami megragadta, és behúzta a habtengerbe. Szőre szála sem maradt. A többek erre még jobban megijedtek. Felkiáltottak, bár az üveg hangszigetelő csak a félelem látszott az arcukon. Raiden tekintet immár kifejezetten gonosszá vált. Kardjáért nyúlt és a saya-val egyetlen ütéssel összezúzta az elektronikus szerkezetet. Ami szikrázva behorpadt, majd a kezével széthúzta az ajtót.
- Kifelé emberek!- parancsolt rájuk, nem kellet kétszer mondania, azok úgy kipucoltak a habból, hogy a felfröccsenő maradék teljesen becsillogott mindent, beleértve a vörös kapitány állandóan össze visszaálló séróját is. Egy habcsomó pont az egyik oldalt álló tincsen csüngött, mintha csak hintának használta volna.
- Maguk! Velem jönnek!- mutat az udvaron álló tisztekre ellentmondást nem tűrő tekintetével, miközben a lábait belepi a buborékfolyam.

// minden jelentkezőre rámutattam Very Happy/

______________

Aki bújt, aki nem A1_2013_4_7_xfx7v689zq
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Male
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 88
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te10400/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (10400/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyKedd Jan. 25, 2011 3:34 am

Mint mindig most tökéletesen elaludtam. Nem tudom, mi van velem, hiszen eddig sose történt meg velem ez a hatalmas probléma. Eddig mindig felébredtem a vekkerre, de mióta megbütyköltem nem úgy működik, ahogy kéne. Lehet, hogy megint kezelésbe kéne vennem azt a masinát, mert a végén még elbocsájtanak az osztagtól.
Felültem az ágyon és körbenéztem és elborzadva láttam azt a káoszt, ami a szállásomon uralkodott. Szétszerelt cuccok maradványai szanaszét ugyan úgy, mint a ruháim. A lopott holmik egy falnak álcázott ajtó mögött várták a pillanatot mikor végre kezelésbe veszem őket. Nos, arra várhatnak, mert manapság nincs arra időm, hogy megbütyköljem őket, hiszen melóznom is kell valamikor az osztagnak és mivel késni szoktam tovább kell bent maradnom a megszokottnál.
Kikászálódtam az ágyból és elindultam a fürdőszobának nem nevezhető kis helység felé. Azért nem nevezném fürdőszobának, mert már ideköltözésemkor átalakítottam egy kisebb laborrá. Mikor nincs, kedvem tovább az osztag laborjában maradni hazahozom a munkát és itt folytatom a nagy kutatásokat. Mondjuk az összes itt található holmi lopott és éppen ezért nem jó, ha például az újdonsült kapitány megjelenik itt és szét akar nézni, mert akkor megtudja, hogy hova tűnt el az a rakatnyi cucc a raktárból és akkor nekem tényleg végem. A fürdőszobában csak egy hely volt szabad a zuhanytálca, mert oda még nem sikerült eszközöket szerválnom, hogy átalakítsam valami sikeres kis mütyürré.
Levetkőztem és beálltam a zuhan alá. Megnyitottam vizet és halál nyugodtan, csiga tempóban elkezdtem zuhanyozni. ~Ha már kések akkor ne csak két percet.~ gondoltam majd szép lassan megkerestem a sampont és elkezdtem hajat is mosni, mert már vagy két hete nem fürödtem a nagy munkának köszönhetően. Miután tökéletesen telekentem a szememet a samponnal elkezdte lemosni a fejemről azt a szarságot mielőtt még kimarja a szememet. Nagy nehezen kimostam majd elzártam a vizet és enyhén szédelegve kiszenvedtem magam a fürdőből, hogy megtörülközzek és felöltözzek. A szemem enyhén vörös árnyalatot vett fel és könnyezett, mint az atom, de megpróbáltam nem foglalkozni vele. Gyorsan megtörülköztem majd magamra erőszakoltam a shinigami egyenruhámat. Már csak egy dolog hiányzott rólam. A zanpakutom, de vajon hova raktam tegnap este? O.o
Körbenéztem, de sehol se láttam így egy enyhe pánik roham kíséretében kezdtem el feltúrni a szobámat hátha megtalálom. Húsz perc keresgélés után megtaláltam az egyik fontos műszerem alatt. Kihúztam alóla, de ekkor katasztrófa történt. Ledőlt az asztalról minden, ami azzal a műszerrel volt összeköttetésben. Hosszas gondolkodás után leesett, hogy tegnap este nem találtam semmit, amivel ilyen jól kitámaszthattam volna ezért maradt a fegyverem.
Mivel már vagy fél órát késtem a melóból fogtam magam elraktam a kardomat a helyére és egy shunpoval elindultam. Még mindig csípte a szememet az a sampon így nehezebb volt a közlekedés. Egyszer véletlen fel is akadtam egy fára miközben meg akartam törölni a szememet. Mikor megérkeztem majdnem elájultam a borzalomtól. Valami nagyon nagy galiba volt, mert minden zárva volt és az üvegen keresztül rémült arcokat láttam és valami érdekes szappanbuborékra emlékeztető anyagot. Mire odaértem, hogy megkérdezzem mi történt a kapitány betörte az ajtót és kimenekítette az ott lévő embereket majd hátra fordult és mondta, hogy kövessük. Előrántottam a fegyveremet és gondolkodás nélkül a kapitány után vetettem magam.



A hozzászólást Fukuyama Hidekazu összesen 4 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 02, 2011 8:48 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eisei Oki
12. Osztag
12. Osztag
Eisei Oki

Male
Gemini Horse
Hozzászólások száma : 66
Age : 29
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te13500/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (13500/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptySzer. Jan. 26, 2011 6:06 am

-Haáááááááááááááá....Gyönyörű nap, nemde?- ásítottam, majd kérdeztem egy tavirózsán üldögélő békától, aki csak brekegett egyet, majd nyelvével elkapott egy repdeső rovart. Épp ekkor bújtam ki a sátramból, a nap már felkelt, s valahol a közelben egy kabóca hangjától volt hangos az amúgy nyugodt tóparti környék. A tóparton egy-két béka brekegett még az előző delikvensen kívül. Nyújtóztam egyet, szét tárt karomra egy szitakötő szállt rá. Közelebb húztam a szemem elé, figyeltem, ahogy a nap átsüt a még nedves levegőtől száradó szárnyain. Szárnyai prizma szerűen engedték át a fényt, amin így csodás színkavalkád jelent meg a finom ereken. Épp egy érdekes hollow nyomait követtem az emberek világában, akit már napok óta követtem. A táskám már tele volt a hollow által visszahagyott méreg mintákból. Elfújtam a szitakötőt, majd vissza tértem a sátorba, ahol a kutatási naplóba felírtam az aznapi dátumot. Elkezdtem összepakolni, majd egy pillanat alatt összeszedtem a sátrat is.
-Kitüntetés járna annak az osztagban, aki kifejlesztette ezt a sátrat. Elfér a tenyeremben, ráadásul pikk-pakk és kész is!- jegyeztem meg hangosan, majd ismét a békához fordultam, aki vígan brekegett egyet, majd a tó vizébe csobbant. Betettem a táskámba a sátrat, majd elővettem a készüléket, ami a hollow nyomait fogta. Csodás kis gép, képes egy analizált anyag felbukkanási helyét betájolni. Szükségem is volt rá, hiszen a hollow képes volt igen jól elrejteni a lélekenergiáját. A készülék segítségével még készítettem egy fotót a tavacskáról, illetve arról a fáról, ahol tegnap este a mintát találtam. Ezután ráálltam a keresés módra, majd a betájolt irányba neki indultam. A hollow igen nagy tempóban haladt, úgyhogy nem volt mit tenni, sietnem kellett.
~Ezt a példányt magamnak akarom, már 2 napja követem~ nagy lelkesedéssel neki iramodtam. Már vagy egy órája követhettem a nyomait, amikor a készülék heves jelzésbe kezdett. A mért érték százaléka egyre nagyobb jel észlelését mutatta.
- Most megvagy te kis rohadék!- mondtam egy széles mosollyal a számon. Egyre közelebb érhettem, amikor a másik készülék kezdett pittyegni. ~Ki a fene lehet az ilyenkor, tudják, hogy épp megfigyelésen vagyok.~ morogtam magamban.
- Igeeen, itt Eisei Oki 3. tiszt- jelentkeztem be a vételre.
> Oki....ki.....Oki...lasz?....Ha.....sz? Hallasz? -kérdezte egy hang, de nem volt túl jó a vétel.
- Nem igazán, rossz a vé...- fojtotta belém a szót
> Oki, hallasz? Azonnal gyere az osztaghoz! Ismétlem: azonnal gyere az osztaghoz! Nyitunk egy kaput a jelenlegi koordinátáidnál. Vége - Az ismeretlen hang kijelentkezett.
- Remek, most mehetek vissza, amikor végre majdnem utolértem- jegyeztem meg bosszúsan magam elé. Elnéztem abba az irányba, ahol a hollow lehetett. ~ Még elkaplak te kis szemét, a gépem tudja már, hogy hol keressen~ Ekkor megnyílt a kapu és visszatértem a Lelkek világába. Gyorsan az osztaghoz siettem, ahol vörös riasztás volt az osztag számát jelző táblánál.
~ No, itt meg mi lehet?~ Gyorsan az osztag kertjében álló társaimhoz siettem a válaszért.
- Srácok, itt meg mi történt? - kérdeztem a csoporthoz fordulva.
- Valami szappan szerű anyag elburjánzott a főépületben, teljes a káosz, lezárták a kapukat és egy csomóan benn raga.... Oda nézz, a kapitány!!!
A kapitány épp ekkor rombolta szét a bejáratot lezáró biztonsági kaput, ahonnan jó páran kirohantak a habáradatból menekülve.
- Maguk! Velem jönnek!- kiáltott felénk a kapitány.
- Na ez is egy jó példája annak, hogy hogy rontsunk el egy gyönyörű napot- jegyzetem meg a társaságnak kis mosolyra húzva a számat, miközben a kis békára és a tóra gondoltam. - Úgy se fürödtem már 2 napja, egy kis hab nem árthat!!- jegyzetem meg, majd gyorsan a bejárat felé rohantam a kapitányhoz.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
Yoshida Yuko

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 23
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te12900/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (12900/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyKedd Feb. 15, 2011 5:07 am

Gyönyörű nap… gyönyörű a Nap! Ha, nem éppen a képembe világítana ilyen jó ízűen! >_> Állítom, ez a reggelem el van átkozva. Nem elég, hogy arra ébredtem, hogy a szobámban összerakott számítógép klaviatúráját használom párnának, persze ez még nem lett volna probléma, de mikor felébredtem, hogy a csudába sikerült megnyomnom azt a vacak „Delete” billentyűt?! Egyáltalán minek is van rajta az a gomb?! Biztosan, csak az én reggelem megkeserítése miatt! Ráadásul még szép kis sormintát is kaptam nem eltakart arc felemre. Szép. Alig pár napja kerültem ebbe a csodálatos osztaghoz erre már üldöz a balszerencse.T.T De térjünk vissza ehhez a sárgás fényű törpe csillaghoz. Tudom, most éppen rázúdítom összes panaszomat, de nincs mit tenni, hogy ha most ő a legfőbb problémám forrása. Mielőtt belekezdhetnék panaszáradatom rázúdítására, addigra pont, hogy beérek a laborba.
~ Megúsztad kisöreg. >.> De, ne hidd azt, hogy ennyivel végeztünk! ~ pillantok utoljára még a fényesen ragyogó Nap felé, majd bemegyek a laborba. Amint beléptem nagyot szusszanva indulok meg az első szabad gép felé és teszem le magam hozzá. Rögtön előhozom kis adattárólomon a fájlokat, amin szobámban is dolgoztam, melynek nagy részét sikerült megsemmisítenem. De szerencse ez a töredék még megúszta. Mázli, hogy semmi komolyabb feladat nem zúdul a nyakunkba, amin dolgozni kéne így nyugodtan munkálkodhatok ezen. Legalábbis, azt hittem. Végre, sikerült befejeznem ismét, hosszas vesződés után a reggel elúszott projektemet, viszont amikor a mentés gombra kattintottam volna. Kisebb sistergés közepette kapcsolt le a gép, aminél dolgoztam. Döbbenten dűlök hátra a széken, majd megpróbálom bekapcsolni a szerkezetet. „Még nincs minden veszve” gondolattal nyugtatva magamat.
- Hiba - olvasom el a bekapcsolás után a képernyőre feltüntetett szöveget. Kisebb grimaszokat ejtek el emiatt, majd lassan, elsötétült arccal fordulok meg a széken, hogy felelősségre tudjam vonni a tettest. Ekkor érdekes látvány bontakozik ki elém. Fura, ragacsos, rózsaszín buborékok. – Oké… - lehunyom szememet, mély levegőt veszek, hogy ne húzzam fel túlságosan magamat és feldolgozhassam a látottakat. Végül is… a mai nap már kétszer úszott el ugyan az a projektem. Reménytelen kísérlet ezek szerint, de rosszabb már úgy sem lehet. Kisebb belső relaxációm után folytatom. - Mi ez?! – bököm ki az egyetlen, értelmes mondatot, amit fel tudtam hozni. Nem sikerült a pusztító tornádót lecsillapítani magamban rendesen. Sokáig tartott, míg értelmes választ kaptam, ugyanis ki a munkáját siratta, kik értetlenkedve próbálták feldolgozni az ügyet, egyesek csak találgatni tudtak, másokon meg eluralkodott a teljes értékű kétségbeesés. Bár addigra én is tudtam diagnosztizálni, ezt a különös anyagot.
- Mi lenne, ha kirobbantanánk magunkat? – hozom fel az ötletet lelkesen, közben a testemhez csatolt koponyát emeltem fel, mint példa. Hisz az is bomba, pont kitűnő lenne. De a többiek, akik jelenvoltak egyhangúan szólták le tervemet. Milyen kegyetlenek.T>T Igaz még új vagyok, de már ismerik is a gyengémet vagy… hibámat? Mindegy is. A legrosszabb az egészben, hogy ez a rózsaszín trutyi egyre magasabb lesz. A többiek közben már az ajtónál tolongtak segítségért kiáltozva. Szem forgatva fogtam meg a füleimet. Ekkora hangzavart. Igazán tudhatnák, hogy hangszigeteltek itt a falak. Tessék, kezdő tiszt is tudja! Különben is miért kell emiatt nyafogni?
- Most miért aggódtok? Hiszen ez csak szappanbuborék! Senkit nem esz meg. – jegyzem meg a többieknek, hogy ne legyenek ennyire felkavarva, mire a mellettem álló fazont megragadta valami, majd berántotta a hab mélységébe. Döbbenten fordultam a rózsaszínű, immáron számomra is veszélyesnek ítélt anyag felé. – Na, jó, most már szabad… pánikolni. – motyogom, majd mintha erre a szövegemre vártak volna, úgy kezdett úrrá lenni sokakon az ijedtség. Ismét fülemet fogva néztem végig a rémült társaságon. – Rendben! Most már tényleg kirobbantom, azt az ajtót! – határozom el magamat, majd már indulnák is a fotocellás bejárathoz. De addigra valaki megelőzött. Biztos hallotta, hogy mire készülök. Nem fer! >.> Az illető széthúzta kezeivel a beragadt ajtót, majd rögtön utasított minket, hogy jöjjünk ki. Persze, ezt nem kellet kétszer mondania. Egy-kettőre kint voltak. Jómagam az utolsók között mentem ki a hab által bevett laborszobából.
- Jön nekem egy robbantási lehetőséggel! – mérgelődöm, mire a mögülem kijött osztagbeli fejbe csapott, hogy viselkedjek a Kapitány jelenlétében. Fejemet fogva vetettem az illetőre gyilkos pillantásokat, majd a Kapitány felé néztem. Mondandójából a „Velem jönnek!” részt el tudtam csípni. De jó. *-* Én is menni akarok! Hátha tudunk kísérletezni vagy robbantgatni! Khm… vagy is az ügy megoldásáért mindent! Javítom ki magamat. Majd se szó, se beszéd nélkül csatlakoztam a társasághoz, akiknek a Taichouval kell tartaniuk.

______________

Aki bújt, aki nem Yukoalairas
PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nishimura Ichirou
Shinigami
Shinigami
Nishimura Ichirou

Male
Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 69
Age : 48
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2010. Nov. 02.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ex-Kapitány
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te17500/30000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (17500/30000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyKedd Feb. 15, 2011 5:54 am

Napom ugyanúgy kezdődik, mint az elmúlt években mindig. Hasogató fejfájás és hányinger. Saját kis világunkban azt teszünk, ami akarunk, akár még bűnt is elkövethetünk, csupán annyi a lényeg, hogy senki se szerezzen tudomást róla. Ezt csinálom magam is, kinek ártanék vele, ha tiltott szereket alkalmazok? Természetesen csak magamnak, azonban tökéletesen tisztában vagyok az általam használt kábítószer hatásaival, mivel szerény személyem is fejlesztett rajta némileg. Megpróbáltam a lehető legalacsonyabb szintre leredukálni a káros hatásokat, viszont nem voltam képes eltüntetni mindent. Sajnálatos módon az emberi szervezet túlságosan gyenge és törékeny, nem csoda, miszerint többen köreinkből valamiféle extra szerkezettel turbozzák fel magukat. Részemről nincs szükségem ilyesmire, s habár rajongásig szeretem a gépeket és a szerszámokat, sose jutna eszembe, hogy a testembe is ültessek belőlük. Így esendőségemen nyekeregve próbálok kimászni az ágyamból, majd a fürdőszoba felé venni az irányt. Ügyesen lavírozva a toronymagas könyves stócok között próbálok meg eljutni célomhoz, ami ebben a kaotikus rendetlenségben biztos gondot jelentene idegenek számára, ellenben Én a szoba minden négyzetcentiméterére emlékszem, csukott szemmel is simán elnavigálnék. A jelenlegi helyzetben majdnem ez a helyzet, hiszen alig bírom nyitva tartani lélektükreimet. Halk sóhajjal lököm le magamról ruháimat, azután beállok a kellemesen meleg vízsugár alá. Ennél jobbat most el se tudnék képzelni meggyötört valóm számára, talán még a városban található fürdő lehet szuperebb ennél. Kilépve a zuhanytálcából futó pillantást vetek az arcomra, amely eléggé elkeserítő látványt nyújt. Vörös és karikák szemek, sápadtság és ráadásul ezek mellé nagyfokú dekoncentráció is párosul, ahogy azt észre tudom venni.
Elhibázott ötletnek tűnik magamra erőltetni különleges egyenruhámat, ám reményeim szerint semmi különösebb nem vár Rám a mai napon, így felesleges lenne beteget jelenteni. Zanpakutoumat különös gonddal tűzöm az oldalamra, ezt követően pedig a labor irányába kormányzom lépteimet. Szép csendesen bevágódok majd egy komputer mögé, s próbálok minél kisebbnek és jelentéktelenebbnek látszani. Mondjuk ezt nagyban megkönnyíteni, ha olyan ruhát viselnék, amely nem rí ki ennyire a környezetéből, de eszemben sincs lecserélni a szeretett anyagot ilyesmi miatt. Szokásomtól eltérően, magam is leakasztok egy fehér köpenyt a bejárat melletti tárolóból, azután pedig elhatározásomhoz híven próbálok cselekedni. Egy elkeseredett sóhajjal adom a jelenlévő társaság tudtára, miszerint sokallom számukat, nem értem miért pont a ma kell mindenkinek besorjáznia, amikor nem vagyok épp a toppon. Nem foglalkozva tovább a külvilággal, fejemet leszegve baktatok az egyik közeli adattárolóhoz, amin kutatni kezdek a legutóbbi fejlesztésem után. Emlékeim szerint valamit a 4. osztag számára akartam csinálni, viszont némileg még javításra szorul, mivel eddig csak egy nagy bummot, valamint egy kisebb tűzgömböt tudtam generálni, ezért pedig biztosan nem fog kitüntetés járni. Eléggé sikerül belemélyednem a dokumentumba, így hirtelen le sem esik, hogy mi okozza a pánikot. Némileg megilletődve pillantok az ablakok felé, amit már el is lepet az rózsaszín hab, ezt követően pedig hirtelen egyik társunkat el is ragadják. Az a valami elzárhatta a bejáratot is, mivel az egyik eléggé unszimpatikusnak tűnő újonc máris a robbantgatáson töri a fejét. Idióta, belegondolhatna, hogy az anyag talán gyúlékony is lehet, s az értelmetlen szikracsiholással akár az egész épületet Ránk gyújthatná.
Szerencsére a helyzet megoldódni látszik, amikor az újonnan kijelölt kapitányunk megmenekíti kis csapatunkat. Ismerem is látásból, elég sok időt töltött régen is ebben az épületkomplexumban, nem is csodálom, hogy a régi kapitány helyett Ő kapta meg a rangot. Mindenesetre túl normálisnak tűnik, nem tudom mit fog kezdeni azzal a sok bolonddal, aki megfordul itt. Legnagyobb megrökönyödésemre Én is beletartozom abba a kijelölt csoportba, amelynek meg kell oldania a kialakult helyzetet. Az események csak tovább romlanak, amikor meghallom a kékbőrű delikvens szavait. Arcomon az undor egyértelmű kifejezésével próbálok minél távolabb kerülni Tőle, el sem tudom képzelni az okot, mely miatt valaki megfosztja magát az alapvető higiéniai módszerek alkalmazásától. Arcomat kezeim közé temetve várom, hogy végre megnyíljon alattam a föld vagy legalább újabb utasítást kapjunk.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
Masamune Raiden

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 31
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te21500/30000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (21500/30000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyKedd Feb. 15, 2011 9:21 pm

Mikor végre kijut mindenki, úgy tűnik a kijutott társaságba visszatér az élet. Mindez nem akadályozza meg a színes kis buborékoknak, hogy oda is beférkőzzenek, amit amúgy az ember nem igazán kívánna. Bár Raiden fejében nem egyszer megfordul, hogy ez igen felelőtlen és elhamarkodott lépés volt a részéről. Mi lett volna ha ez az anyag mondjuk mar, vagy mérgező... vagy akár lobbanékony. Úgy repült volna fel az egész a levegőbe, hogy évek kellenek csak a romok takarításához. De szerencsére semmi ilyesmi tulajdonsággal nem bír. Az egyetlen nagyon zavaró tulajdonsága, hogy igen erős tipikusan, negédesen alma illata van. Mint egy gyerek samponnak. Ezt az illatot úgy jellemezném, hogy babaszag. De komolyan... pont olyan mint egy kölyök aki összekente magát valami ragacsos üdítővel. Viszont hamar kiderül, hogy nem lobbanékony a matéria, mert hátrébb a megvizesedett elektronikus berendezések, nyögve hányták mindenfelé a szikrákat magukból. Ez nem igazán tetszett neki. Mert az egy dolog hogy ő villám álló de, nem szeretne csúnya égési sérüléseket látni senkin. A lekapcsoló kar, azonban két folyosóval arrébb az első laborban van. Pontosan a vírusok, balesetek, robbanások, veszélyes anyagok miatt, a termek akár hermetikusan elszeparálhatók egymástól. A központi szerver adattároló lemezei konkrétan olyan biztonságba vannak minden nemű folyadék és robbanás veszélytől...hogy azért nem kell aggódni. Azon már inkább a többiek mit felejtettek az asztalon. Ha pedig önmagából indul ki, akár imádkozhat is, mert biztos valami csúnya vírust vagy légmérget felejtene az asztalom. A tisztek akiket kiválasztott, már nem mai csirkék az osztagba, egyet kivéve. Akinek se a nevét, se a rangját ,meg úgy az arcát se látta még. Na persze nem most fog vele elbájologni, pedig a társak ismerete veszély helyzetben életmentő tud lenni. Oki már öreg motoros... vele nem lesz probléma. Kicsit fatális meg perverz de hát mindenkinek vannak hibái, ez bocsánatos bűn... úgy véli. De azért tényleg tisztálkodhatna, mert a kék csápjai között még mindig fűszálak éktelenkednek. Egy jó kutatót az égvilágon semmilyen körülmények nem tudnak elriasztani a tapasztalástól, szóval ezért félig megdicsérni, félig lehordani kéne. Mindegy, mert most patyolat tiszta lesz mindegyikünk, ahogy elnézi és alma illatú. Ayame-chan...hát róla is volt szerencsém kicsit hallani. Sokan vannak, akik elzárkóznak a valóságtól, amit őszintén szólva mélységesen megértek. De ezt a lányt valamiért erősebbnek gondolta volna annál minthogy ennyire leadja magát. Most is úgy néz ki mint egy kivénhedt mexicói kéjhölgy a heroinkúra után. Fukuyama...na ő egy érdekes szerzet, majd igen kíváncsian tekintett felé, tudni akarta mit hoz ki magából. Minden bosszúság ellenére, úgy vélem egész jó kis csapat lesz ez. Két részre kell válni, állapította meg magában a kapitány. Le kell kapcsolni a fővezetéket, hogy ami még épen van, ne károsodjon. A másik csapat pedig megkeresi a baj okozóját.
- Új lány, Eisei, Fukuyama.. ti elmentek lekapcsolni a fővezetéket, maradjatok együtt. Nem akarok még több eltűnt tisztet. Ha találkoztok másokkal, ne hagyjátok egyedül kimenni őket. Ha sikerült, kövessetek minket... - Adom ki a parancsot.

Namikaze Ayame

- Namikaze... maga velem jön lefelé!- mondom neki és a magam részéről már tovább is lépet be a rozsaszin csillogó rengetegbe. Az egyik fém panel az intésemre nyikorogva leválik és elénk levitál.
- Ilyen felelőtlen bagázst... biztos valaki eltussolt valamit- morgolódik magában a kapitány és a panel ahogy a páros előtt lebeg, szépen utat vág a vattacukor színű rengetegbe. De alig lépünk párat a folyosón. Már is egy földön fekvő testbe botlunk. Az egyik tisztünk. Vadul remeg a földön, a körmei hófehérek, a szeme fenn akadt. Ismétlődő katatónukus rángásokban valamit motyog. A kezein jól látható nagy vörös csíkok vannak, apró érme nagyságú még vörösebb foltokkal benne. Kicsit úgy néz ki, mint amikor kiszívják valakinek a nyakát. A kapitány elborzadt fájdalmas tekintettel néz le a szerencsétlen pórul járt tiszten. Ujját a carotisra nyomja. Az úgy lüktet, mintha ez az ember éppen fejvesztve rohanna, de legalább még él. A kezét is jobban megnézi. Közben kicsit megigazítja a szemüvegét, miközben már szinte reflexből kibontja a steril kesztyűt a dobozból, a csipeszt pedig a mellzsebről akasztja le. Némi keresgélés után, ha Namikaze is érdeklődik, észreveheti, hogy a vörös dagadt gyulladásos bőr felületben, a körökben apró kis kampó szerű tűhegyes fullánkok vannak. A kapitány felcsippent egyet, és egy zsacsiba dobja lezárja, majd zsebre süllyeszti.
- Mit gondolsz mi csinálhatta ezt?- kérdezi felnézve a kapitány. Ő nem érez semmiféle holow kisugárzást, ahogy Namikaze-sem. De minden esetre a férfi lenn földön egy nagy görcsös roham közepette egy adag nyálat hagy kicsorogni a földre.
- Szerencsétlen... kiviszem, el ne mozduljon... majd a negyedik osztagosok helyrehozzák.- mondja és fel is kapja. A kapitány a látszólag csontkollekció kinézete ellenére, egész könnyen felkapja a nála sokkal több kilónak látszó tisztet és gyorsan kishunpo-zik. Pillanatokon belül visszatér.
- Szóltam a többieknek... odakinn. Megjelöljük a betegeket, és mögöttünk majd kiviszik őket. - tájékoztatja a társát. Igazából aggódik, nem maga miatt... a többiek miatt.

Eisei Oki, Fukuyama Hidekazu, Yuko Yoshida

Ayame és Raiden el balra, ti pedig jobbra. De előttetek két ember magas szappanbuborék fal. Olyan sűrű hogy nem látni semmit azon túl. A parancs adott, a kapcsoló pedig nincs közel és addig ki tudja mi rejtőzik a buborékokban.

______________

Aki bújt, aki nem A1_2013_4_7_xfx7v689zq
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
Yoshida Yuko

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 23
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te12900/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (12900/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyVas. Márc. 06, 2011 8:01 am

Közelebb megyek a társasághoz, majd kíváncsian figyelek, vagyis fülelek, hogy halljam a feladatot. Nem is kell, sokat tétlenkednem egész hamar megkapjuk az utasításokat. A fővezeték lekapcsolása ez érthető. Amilyen károkat okoz ez az átkozott szappan… >.> A gyönyörű terveim, amik odavesztek… T-T De… mit mondott? ShockedÚj lány”… áu… ez fájt… T>T
- Yuko Yoshida vagyok… Taichou. – motyogom az orrom alá letörten, egyáltalán nem érthetően. Mondhatnám azt is, hogy magamnak jegyeztem meg a dolgot. Mondjuk mit vártam? Még nem voltam bemutatkozni a Kapitánynak, így nem is várhatom el, hogy tudja a nevemet. Nem baj, de legalább nem vett semmibe. *>* Az is valami! Amint átmeneti rossz kedvem elillant rögtön ostoba poénommal jövök.
- Igen is! – vágom vigyázzba magamat és tisztelgek, mint egy katona szórakozottan – mondjuk az is vagyok, vagy valami hasonló Rolling Eyes -, így a Kapitány tudtára hozva, hogy a parancsot teljes egészében felfogtam. Majd már indulok is a kapcsoló irányába. Szerencse, hogy új tiszt lévén tudom, hogy mi merre van. *>* Még jó, hogy érkezésem napján minden apró zugot megnéztem, amit meglehetett, pontosan ezen esetek miatt. Hisz, sose lehet tudni mikor, történik efféle katasztrófa, mint a mostani. A bennragadt tisztek pedig imádkozzanak, hogy ne velem fussanak össze. Surprised Segítek nekik, ha bírják tartani velem a tempót. ˇ.ˇ
~ Így is – úgy is kivinnéd őket… ~ hallom Undertaker csipkelődését, amire csak sóhajtok egyet. Talán tényleg túlzok, nem tudnám itt hagyni őket… nem, nem, nem! Ez, azon a tényen nem változtat, hogy ha össze is szedném őket, akkor nem viszem ki őket azonnal, csak is a fővezeték lekapcsolása után. Addig is lenne társaságom és nem unatkoznék. *>* Hoppá, remélem Undertaker, ezt nem veszi sértésnek…. Mint minden feladat, ez sem lehet ilyen egyszerű… a kapcsolóhoz vezető utat ugyanis egy magas szappanbuborékfal zárja el. Kezdem azt hinni erről az anyagról, hogy több mint egy szappanbuborék, hiába bizonyítja azt a tudományt, hogy ez egy tisztítószer. Nekem úgy tűnik, hogy direkt velünk akar kiszúrni. >.> Remek… egy szappan mely önálló életre kelt. Eh… csak el ne felejtsek erről könyvet írni. Neutral De, most vissza a fő problémámhoz. Itt van ez az óriási szappan fal, hogy intézzem el…? Hm… akár robbanthatnék is. Surprised Kezembe veszem a hozzám kötött koponya kinézetű bombát. Ez túl merész ötlet… végén összeomlana az épület. Kisebb fejrázás kíséretében vetem el az ötletet, majd kezdek el agyalni egy másikon, közben nagyban tanulmányozom a szappan falat. Át se lehet rajta látni… eléggé sűrű lehet. Akkor mi legyen. Kidou? Nem jó ötlet, azzal is csak károkat tennék, és nem hiányzik a fizetés csökkenés. Neutral Tekintetemet Zanpakutomra emelem, minek hatására, mint a villám úgy hasít belém egy egész jónak tűnő terv.
- Miért is ne? – ravasz mosoly húzódik arcomra, miközben előhúzom a kardomat tokjából. Elegánsan megpörgetem, majd vízszintesen magam elé emelem. - Oshiette kudasai Undertaker, atashi wa anata to waraeru ka? [Kérlek, mondd meg nevethetek-e veled, Undertaker?] – mondom ki a parancsszavát katanámnak ezzel Shikai alakot öltetve vele. Talán kicsit elhamarkodott lépés, de nem tudhatom, hogy milyen sűrű ez a fal, ráadásul azt sincs ráírva, hogy milyen hosszan tart. És mivel fegyverem kaszaként sokkal hatékonyabb, bölcsebb dolognak tűnt az alkalmazása.
- El az utamból fránya fal! – hadarom el kicsit őrült beállással, közben suhintok egyet kaszámmal jobb oldalról kicsit ívesen, hogy ezzel egy vágást ejthessek a szappanbuborék akadályon. Remélem, a kaszám pengéje van olyan hosszú, hogy átvágja a falat és semmi nagyobb meglepetés nem fog érni, aminél én húzom a rövidebbet. Ugyebár abba nem gondoltam bele, hogy talán sikertelenül járok ezzel a lépéssel. ^^"

______________

Aki bújt, aki nem Yukoalairas
PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eisei Oki
12. Osztag
12. Osztag
Eisei Oki

Male
Gemini Horse
Hozzászólások száma : 66
Age : 29
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te13500/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (13500/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyVas. Márc. 06, 2011 10:21 am

- Új lány, Eisei, Fukuyama.. ti elmentek lekapcsolni a fővezetéket, maradjatok együtt. Nem akarok még több eltűnt tisztet. Ha találkoztok másokkal, ne hagyjátok egyedül kimenni őket. Ha sikerült, kövessetek minket...- adta ki az utasítást a kapitány. A folyosó végéig még követtük őket, aztán ők elfordultak balra, mi meg jobbra...Vagyis mentünk volna, de a bal oldalhoz képest sokkal kilátástalanabb volt a helyzet. Szó szerint, mivel a hab sűrű falként magasodott fölénk. Az eddig látott hab mennyiség ehhez képest eltörpült, s átláthatóságában is egy tömör tégla fallal versenyzett, azaz valami röntgen kütyü kellett volna ahhoz, hogy nyugodtabb szívvel sétáljak be. Próbáltam visszaemlékezni, hogy hol láttam már hasonlót és hogy akkor mit csináltam, de a memória sejtjeim pillanatnyilag még tiltakoztak. A főkapcsoló helyzetével másképp volt. A szemem előtt lebegett egy afféle térképszerűség, ami elegendő lenne egy alap tájékozódáshoz így látatlanba, de ez még nem adott volna kellő biztonság érzetet a habtömegben.
~Hol láttam én már hasonlót? Hol?...-még mindig az ismerős emlékeket próbáltam felidézni, immáron kisebb sikerrel. Már tudtam, hogy az régebben nem rózsaszínű hab volt, hanem olyan kékes-zöldes, de egész bizonyosan hab állaga volt a dolognak. Közben az új tiszt is belendült. Még nem igazán találkoztam vele, így elsőre nem is tudtam, hogy mire készül. Valami koponya szerű dolgot fogott a kezében, majd valószínűleg valamiért gyorsan meggondolta magát és vissza helyezte a tárgyat. Tán bölcsebb volt nem használni.
Vissza gondolkodni, addig innen el nem modulok, ameddig nem jut eszembe az a régebbi szituáció.
~Kékes- zöld hab, kékes-zöld ha......b.....csáprágó szerűség....meg ollók...-kezdett rémleni a dolog,majd felkiáltottam örömömben a megoldást.
-RÁK!!!!- kurjantottam, mire a többiek kérdőn néztek felém. Anno volt egy hollow, aki ilyen rák formájú volt és a szájából hasonló habot árasztott ki, csak az nem volt ennyire sűrű. Annak az volt a célja, hogy szabad szemmel ne láthassuk a támadásait. Akkor egy csalit használtam, ami remekül be is vált. Egy lélek klónt küldtem be, akit könnyen betudtam azonosítani, hogy merre van. Amikor megtámadta a hollow,akkor meg már nem volt más dolgom, mint az ismert irányba intézni a támadásomat. Eközben, míg rájöttem, hogy mi lehetne egy hasznos megoldás az újonc is kitalálta a maga megoldását.
- Rei no kuron! -igéztem meg a technikát, majd a klónnal együtt szóltam Yoshidának- Várj még egy picit, előre küldöm őt- magamat. A klón ezután besétált a falba.
- Mond hangosan, hogy mit látsz!- Kiáltottam felé.
- Rendben Főnök, de látni szinte alig- alig látok valamit, bár jobb a helyzet, mint az kívülről gondolná az e... Á, valami itt mozog a lábamnál. Megnézem mi az!- mondta. A többiekre néztem, akik szintúgy kérdő tekintettel fordultak hozzám.
- Na?- vártam már a választ
- Egy ember! De elég ramaty állapotban van. Kiviszem!- pár másodperc múlva már kint is voltak. A ramaty állapot találó kifejezés volt egy felakadt szemű, reszkető és láthatóan tudatlan állapotban szenvedő emberre. A testén több ponton vöröses, allergiás reakcióra hasonlító foltok voltak. Mind hárman közelebb hajoltunk a pórul járt szerencsétlenhez.
-Azt hiszem, ez intő ok arra, hogy még óvatosabban próbáljunk meg eljutni a kapcsolóig.- jegyzetem meg. - Kedves Én, megtennéd, hogy kiviszed őt innen, hátha már intéztek valami elsősegélyt a 4. osztagosok?- kérdeztem, majd a klón szó nélkül felkapta a srácot és vitte is ki.
- Nos, azt hiszem, ehhez minimum kivont karddal kell neki leselkedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Male
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 88
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te10400/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (10400/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyPént. Márc. 18, 2011 8:53 pm

Ahogy beléptem a habokba meglepett hiszen majdnem olyan volt int a reggeli samponom amit sikeresen a szemembe kentem. Sőt még a szaga is majdhogynem ugyan olyan volt. Surprised Komolyan mondom ez most olyan mintha megismételném a reggeli fürdést pedig már elég tiszta vagyok. T.T A kardomat kezdte belepni a hab és az egy kicsit gáz mert szegénykém nem szereti ha csillog villog és ezt meg is szokta jegyezni. Mondjuk nem is nagyon szoktam használni, mert inkább elmegyek kutatni vagy valami, de harcolni nagyon ritkán harcolok.
Ahogy haladtunk előre egyszer csak megállt a nagy csapat és megszólalt a kapitány. Az új lány, Oki és én azt a feladatot kaptuk, hogy menjünk el lekapcsolni a fővezetéket vagy mi a francot. Már tök lazán indultam volna el a jónak vélt irányba mikor szembe találtam magam egy szép kis szappanbuborék fallal.
-Kapufa....-mondtam egy kicsit flegmán majd elkezdtem nézegetni a falat hátha találok valami gyenge pontot a falon ahol biztonságosan átjuthatunk mert a franc se tudja, hogy mi lehet a fal mögött. Hosszas gondolkozás után láttam, hogy két társam elkezd akciózni. Az új lány shikai alakot vett föl míg Oki valami klónt készített és azt küldte át a falon ami mögött talált is egy embert.
Miután láttam, hogy a többiek is belelendültek az akcióba úgy döntöttem, hogy én is megmutatom nekik, hogy mit tudok. Kardomat előre szegeztem úgy, hogy a hegye egy kicsit belefúródjon a falba és megszólaltam.
- Otose, Kaju no Sanshutsu (Hullj le, Gyümölcsfa termése!)- aktiváltam a shikaiomat majd megvártam míg megjelenik a kis meggy a markolatom végén majd intéztem egy nagy vágást a falba. A vágásom egy percre egy kis lyukat intézett a falba ami egyből össze is "forrt". Ez egy kicsit aggasztott, hogy ilyen gyorsan regenerálódik, de a lényeg megvolt. A magok bekerültek a falba én pedig bármelyik percben aktiválhatom őket, de még várok egy kicsit hátha a többiek kitalálnak valamit. Reménykedtem abban, hogy kitalálnak valamit, de sok okostojás ekkora helyen nem hiszem, hogy elférne ha elkezdenénk okoskodni ezért intéztem még két vágást a fal felé majd a társaimra néztem.
-Kaika shiro (Virágozz!) mondom abban reménykedve, hogy a kihajtott növények szétválasztják a falat és mi habfürdő nélkül át tudunk jutni rajta. Ha a tervem nem jön össze mezei egyszerűséggel kardomat előreszegeve tsétálok a falon és hátraszólok a többieknek.
-Gyertek nyugodtan itt még tiszta a terep!


A hozzászólást Fukuyama Hidekazu összesen 7 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Ápr. 02, 2011 8:47 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nishimura Ichirou
Shinigami
Shinigami
Nishimura Ichirou

Male
Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 69
Age : 48
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2010. Nov. 02.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ex-Kapitány
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te17500/30000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (17500/30000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyPént. Márc. 18, 2011 10:02 pm

Legnagyobb megkönnyebbülésemre egyik unszimpatikus egyénnel sem kell közösködnöm, mivel a kapitány maga mellé oszt be. Érzéseimet egy halk sóhajjal fejezem ki, sokkal szívesebben mozgok egy olyan személy közelében, aki legalább naponta tisztálkodik. Az igazat megvallva nem félek túlságosan ettől a rózsaszín habrengetegtől, a tusfürdőre emlékeztet és attól se félek. Masamune-kun az Erő segítségével lebegtet elénk egy leszakadt paneldarabot, amivel utat tör a sűrű matériában. Természetesen csak viccelek, valószínűleg valamilyen mágneses vagy elektromos képességei lehetnek, mely véleményem szerint nem kombinálható igazán jól az Én tűzelememmel, de remélhetőleg nem is fog harcra sor kerülni. Túlságosan is nagy a csönd, csak az itt-ott kisülő vezetékek ropogása zavarja meg a laboratórium némaságát. Kezd számomra egyre unalmasabb lenni a séta, már bánom, hogy ma reggel ilyen korán jöttem be. Ásításomat a szám elé tartott kézzel álcázom, mivel ezúttal nem jómagam okoztam a galibát, így idegeskednem sincs miért. Valamiért nem tartom okos dolognak hozzáérni az ismeretlen anyaghoz, így tisztes távolságban a faltól haladok a főprofesszor nyomában, akár egy jó pincsi. Rövidesen végre egy újdonság váltja fel a szappanrengeteg monotonitását, ám ez sajnálatos módon mégsem tölt el vidámsággal. Az egyik tisztünket sikerült megtalálni, aki elég ramaty állapotban van, de legalább még él! A Taichou gyakorlott mozdulatokkal lát neki a vizsgálódásnak, míg szerény személyem a válla fölött átkukucskálva próbálja felmérni a károkat. Kétséget kizáróan valamilyen idegméreg jutott a szervezetébe, legalábbis a folytonos rángatózásból és a nyálfolyatásból erre tudok következtetni. Efféle kísérletekről még csak nem is hallottam, valaki nagyon melléfogott itt.
- Első ránézésre azt mondanám, hogy egyfajta állatkísérletről lehet szó. – szólalok fel el-elcsukló hangon, kifejtve ezzel elképzeléseimet. – A fullánkokból ítélve rovarokkal van dolgunk, s mivel nem érzek lidérc kisugárzást, ebből adódóan egy bennfentes ronthatott el egy kísérletet, ennek köszönhetően alakult ki ez a helyzet. A szappanfal pedig valószínűleg biztosítja számukra a megfelelő életkörülményeket, ha eltávolítjuk, akkor nagyobb eséllyel vehetjük fel a harcot az ismeretlen ellenséggel.
Következtetéseim remélhetőleg hibátlanok, viszont tévedhetek is, mivel ember lévén elég nagy tapasztalatom van ebben. Raiden szavaira egy bólintással reagálok, eszemben sincs egyedül kóborolni ezen a helyen, sokkal nagyobb a biztonság egy kapitány közelében. Különösebb nehézség nélkül kapja fel a vállára a robusztus tisztet, ami akár meg is lephetne, ha nem élnék már több száz éve a Seireiteiben. Mivel a szellemi ereje feltehetőleg sokkal nagyobb a tiszténél, ezt át tudja forgatni fizikai síkra is, ezért képes nagyobb megerőltetés nélkül kicipelni innen a sérültet. Nő létemre valószínűleg Én is képes lettem volna erre, csak eszemben sincs hozzányúlni egy kiütésektől tarkított személyhez, hiszen akár fertőző is lehet. Mivel az ácsorgást nem tartom túlságosan konstruktív elfoglaltságnak, így magam is előszedem kesztyűimet és begyűjtök néhány mintát a biztonság kedvéért. Ruhám rejtekéből egy-két fiola, valamint egy csipesz kerül elő, amivel lassan a falhoz sétálok. Gyors mozdulattal csippentek ki egy darabot az anyagból, ezt követően a lehető leggyorsabb módon rakom be azt a palackba. Az eltávolított darabka helye másodpercek alatt regenerálódik, ebből kifolyólag egyfajta organikus létformával állunk szemben. Vezetőnk lassan visszatér, épp amikor befejtem a mintabegyűjtést.
- Uram, nem tudja milyen genetikai felszerelések használatára adtak ki engedélyt mostanában? – teszem fel a kérdést érdeklődve, talán ebből rájöhetünk, hogy mi is folyik itt pontosan. Utunkat tovább folytatva egyre-másra találjuk meg az embereket a buborékok alatt, akik hasonló kórsággal küzdenek, mint az első beteg. Serényen jelölgetem meg őket és csupán reménykedni merek, miszerint nem zár össze mögöttünk ez a rózsaszín rettenet. Nem szeretem túlságosan a sötét és zárt helyeket, ezért remélem a főkapcsoló kiiktatása után is képesek leszünk valamiféle fényforrást találni. Bár vészhelyzet vagy áramkimaradás esetén az alsó szinteken található tartalékgenerátorok fenntartják a létfontosságú működéseket, ezért elvárom, hogy a világítás is ezek közé tartozzon. Egy biztos… Soha többet nem veszek olyan tusfürdőt, aminek ilyen illata van!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
Masamune Raiden

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 31
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te21500/30000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (21500/30000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyHétf. Márc. 28, 2011 2:31 am

Yuko-chan, Oki-san, Hidekazu-san

Oki ötletek tökéletesen bejött a másolat tökéletesen működött, Yuko-chan kaszálása azonban nem igazán nyert. Ugyanis ahányszor kettészelte a falat, a buborékok, mint valami sejtek, újratermelődtek pillanatok alatt. Ráadásul minden egyes ütéssel mintha nehezebb lett volna...de igazából nem lett nehezebb.. csak a kezed lett gyengébb. A fal leszívja a lélekenergiát, nem túl gyorsan, de határozottan. Egyszerűen leszipolyozza. Hidekazu kardhasználatával is ugyan ez a helyzet, bár az ő kardja csak egyszer ért hozzá, de még is érezte, hogy mikor a buborékon túl ért a penge a kezeiből mintha áramlana ki az erő... és nem úgy mintha csal használná. A negyedik osztagosok azonban valóban beértek, meg van köztük tizenkettes tiszt is, aki már összeszedte magát, mögöttetek igyekeznek összeszedni a sérülteket. Alig vagytok száz kétszáz méterre a kapcsolótól. Mire odáig elverekednétek magatokat, lehet hogy egy csepp erőtök sem lenne. Valószínű, hogy a szerencsétlen tisztek is úgy kerültek áldozattá hogy, előbb kimerültek, aztán már nem tudtak védekezni. De nem sok időtök van töprengeni, mert a fák amiket teremtett Hidekazu, valami szörnyen ocsmány lényt tártak fel. Igaz a kardjának megidézésével meg is ölte, ezt az egyet. Egy tizenkét karú hatalmas, gumiszerűen nyúlós és olajosan csillogós bőrű, lilás-rózsaszín poliplény csüngött le az ágakról. zöldes vér csepegett a padlóra. Az egyik ág átütötte a lény fejzacskóját.

Ayame-chan Razz

A "Rózsaszín rettenet" egyenlőre nem zár be mögöttünk, de csupán azért nem, mert közben a tisztek már nekiláttak a tisztogatásnak és a beteg ellátásnak. Kezd végre minden szervezett és ésszerű formát ölteni. Mikor a kapitány visszatér figyelmesen rád tekint. A komorság egy cseppet sem áll neki jól. Kifejezetten valószerűtlenné... öreggé és kissé fakóvá teszi. Látszik rajta, hogy teljes elméjével a problémán agyal.
- Érdekes meglátásaid vannak. De nem értek egyet a rovart illetően.- mondja könnyeden és elöre néz miközben elindul újra.
- Ami azt illeti egymás mellet több is volt... és nem minden sebben volt fullánk. Inkább úgy tűnt mintha véletlenül tört volna bele...Ötletem sincs milyen élőlény lehet az, ami jól érzi magát ilyen körülmények között...- húzza el a száját Raiden.
- De ami a falat illeti... lehetséges, hogy azért nem érzünk lélekenergiát... mert, ha figyelsz... láthatod, hogy gyakorlatilag körülöttünk alig van, az az anyag szívja... érzem. - mondja csöndesen és továbbhalad, maga előtt tartva rögtönzött pajzsát.
- Ne hagyd, hogy a kardodhoz hozzáérjen ez a förtelem. - intettem óva a lányt mellettem. Arra gondoltam, hogy ennek a színnek ez a mályvarózsaszín árnyalata csak egyetlen valakin állna szörnyen jól. Rosa channak ^^. De elég az álmodozásból. Munka van... Koncentrálni kell. Most bezzeg, nincs itt a fénykard, hogy leégessem vele a buborékokat.
- Igen... le kell távolítani ezt az anyagot... minél gyorsabban!- a kérdés, hogy hogyan. Nagyon gyorsan regenerálódik, épphogy tudunk benne haladni, a kardom pedig nem érhet hozzá mert akkor gyengülök tőle, és ki tudja milyen ellenség lapul a mélyén. Azt tudjuk, hogy csíp és mérgező. De újra el kell gondolkodjak Ayame szavain.
- Semmilyenre. Nem adtam ki parancsot új genetikai kisértekezésre, mert szörnyen le vannak maradva a régiekkel is, és nincsen köztük olyan, ami "ezt" kiválthatta. Bizonyára a hanyagságnak is van köze a dologhoz... de most kivételesen nem hiszem, hogy egyetlen bűnbak hibája.- Egyre másra tűnnek fel előttünk az újabb szerencsétlenek, amiket mögöttünk kivisznek. De őszintén szólva én már kezdem unni a sétálgatást. Idege befejezni ezt.
- Egy felületi feszültség növelésére alkalmas anyagot kell találnunk.. .még két szint a kémiai laborokig... ott már találunk valamit...- de a kapitány alig mondta ezt ki, amikor hirtelen a pajzsot valami lilás undorítóan nyálkás polipcsáp szerű velemi fogja meg, és kezdi magát kihúzni. Ez a lilás-rózsaszín a romlott kissé rohadt hús színére emlékeztet. Majd szépen sorban megjelenik a többi karja a lénynek, és lassan elődugja polip szerű fejét. Olyan nagy akár én, vagy Ayame....és szörnyen ronda.

______________

Aki bújt, aki nem A1_2013_4_7_xfx7v689zq
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Male
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 88
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te10400/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (10400/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptySzomb. Ápr. 02, 2011 8:45 am

Oki ötlete tökéletesen bevált és ennek örültem, mert legalább rájöttünk arra, hogy azért áthatolható az a fal. Mondjuk, lehet, hogy áthatolható, de azt nem tudjuk, hogy mire képes ez a sok szappan és, hogy mi van mögötte! Surprised Remélem semmi undorító kis szmötyi sincs mögötte, mert most nincs kedvem bepiszkolni magam. Mondjuk, szappan vesz körül minket úgy, hogy nem lenne nehéz a fürdés, de valahogy mégse akarok ebbe belefeküdni.
Nyugtalanít valami és az a valami az, hogy mikor a kardom pengéje jó mélyen belevágott a falba éreztem, hogy áramlik ki belőlem a lélekenergiám. Ráadásul, mint a sejtek összenőtt az általam vágott lyuk. Na, mindegy. Azt már tudjuk, hogy veszélyes lenne csak így simán átmenni rajta és értelmetlen a vagdosása hisz regenerálja magát.
Megnéztem, hogy társaim rájöttek ezekre. Láttam, ahogyan az új lány ész nélkül vagdossa a falat, de semmire se megy vele hisz az szinte egyből regenerálta magát. Akaratlanul elmosolyodtam majd azon gondolkoztam, hogy lehetséges, hogy az összeesett emberek azért estek össze, mert simán átfutottak a falakon és az mezei egyszerűséggel kiszívta belőlük a lélekenergiát. Mondjuk látszott is rajtuk hisz az összes úgy nézett ki, mint egy mazsola. Lehet, hogy mi is arra a sorsra jutunk, de csakis az után, hogy teljesítettük a küldetést.
- Figyeljetek. Ha eddig nem tűnt volna föl nektek, akkor most elmondom, hogy a fal elszívja a lélekenergiánkat, ha hozzáérünk. Ráadásul, mint azt a vagdosásnál észre lehetett venni egyből regenerálja magát így már csak abban bízhatunk, hogy a shikai képességemmel képes vagyok egy lyukat teremteni a falon, amin gyorsan át tudunk menni.- amint befejeztem a szónoklást hátranéztem és láttam, hogy a negyedik osztagosok sikeresen bejutottak és kezelésbe vették a bent ragadtakat. Ez örömmel töltött el, mert legalább azt elértük, hogy a többi tiszt életben maradjon. Most már csak abban kell bíznom, hogy a shikaiom képes akkor lyukat ütni a falon amint át tudunk szökni.
Pislogtam kettőt és láttam, hogy az ágak úgy nőttek ki a falból, mint valami felgyorsított dokumentumfilm a fák fejlődéséről. Láttam, ahogyan megjelenik egy kis lyuk, ami másodpercről másodpercre nagyobb lett. Kezdtem örülni és szép lassan elindultam a fal felé, hogy én legyek az első, aki átlép a járaton, de akkor egy nagy szörnyeteget pillantottam meg magam előtt. Hátra léptem és védekező pozíciót vettem, föl mert akkor még nem láttam, hogy az egyik ág átütötte a fejzacskóját. Miután láttam, hogy a szörny nem nagyon mozog és valami zöldes ragacsos valami csöpögött a földre lejjebb engedtem a fegyveremet és közelebb léptem a beanalizálhatatlan lényhez. Természetesen figyeltem arra is nehogy hirtelen meglepetés érjen ezért távolról megböktem a lény egyik csápját és mivel az nem mozdult felnéztem a fejére é s láttam, hogy az egyik általam idézett ág ütötte át a fejét. Nagy öröm töltött el, hiszen ez volt az első olyan ellenfelem, amit egyedül intéztem el. Igaz, hogy nem tudtam róla, hogy ott van és az is igaz, hogy azt se tudtam, hogy ilyen erős ágakat is képes vagyok megidézni, de az most nem számít. Az a lényeg, hogy tovább tudunk haladni úgy, hogy viszonylag kevés lélekenergiát vesztettünk. Deaktiváltam a shikaiomat majd a társaim felé fordultam.
- Nos, azt hiszem, mehetünk tovább. A gratulációkat majd akkor kérem, ha ezen a falon továbbjutottunk. - mondtam egy kicsit egoistán majd ismét hátat fordítottam nekik és szépen elsiklottam a szörnyecske mellett.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
Yoshida Yuko

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 23
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te12900/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (12900/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyVas. Ápr. 03, 2011 4:54 am

Már bele is mélyeszteném kaszám pengéjét a jókora rózsaszín habfalba csatakiáltásom után, mikor a mellettem álló egyik tiszt megállásra utasított. Milliméterekre a faltól állítottam meg a fegyveremet és néztem faképet vágva a Shinigami felé, tekintetemből kitűnően le lehetett olvasni a rövid „Mi van?” kérdést. Ekkor bukkant fel előttem még egy belőle, vagyis csak a másolata, de akkor is, most ketten vannak! Én sose bírnék elviselni magamból még egyet… meglepve mértem végig a klónt. Az ötlet, hogy őt küldi előre, nem nagyon tudom hova tenni, de ha Ő ennyire fél egy kis szappantól… nekem aztán mindegy. Megvont vállal csaptam párat a kaszával a habfalba, gondoltam normális utat vágok a klónnak, de próbálkozásaim sikertelen eredményt értek el… ugyanis akárhányszor csaptam abba a fránya falba, mindig rendbe jött. Szaporábban véve a levegőt, ideges tekintetemet villóztattam a rózsaszín akadályra, bár már fölöslegesen vagdostam, mert a klón könnyedén képes volt átvágni a falon, de akkor sem hagyott nyugodni a dolog, hogy egy ilyen anyag kifog rajtam. Utolsó próbálkozásomnál kezdtem érezni azt mintha sokkal, de sokkal nehezebb lenne Zanapkutom a kelleténél, pedig számomra igen könnyű fegyver, sose okozott problémát a forgatása, de most valamiért nem megy. Kirántva a falból a kaszát állítom függőlegesen magam mellé és támaszkodok rá, mint valami öregember a botjára. Igyekeztem normálisan venni a levegőt, amit elég nehéz volt kiviteleznem, mintha ez a fal elszívta volna az energiám nagyobbik felét. Egy keserű félmosolyt erőltetek az arcomra, ahogy tudatosul bennem a dolog, hogy igen… ez a fránya fal elszívja a lélekenergiát. Persze mire ezt kilogikáztam, addigra másik társunk is rájött erre.
- Remek… ezt nem tudtad volna két perccel előbb mondani?!Rolling Eyes – vágom csípős megjegyzésemet Fukuyamához, kisebb szemforgatás kíséretében, mintha bármin változtatott volna az értesítése, mivel ha szólt is volna, akkor is megpróbálkozok átvágni ezen a szappanfalon. De sokkal jobban érzem így magam, hogy van kire fognom ezt a hibámat. Neutral Viszont így választ kaphatunk egy talányra, hogy valószínűleg miért is nézhetett ki úgy az a tiszt, aki odabent ragadt, mint egy aszalt szilva. Merengek vissza arra a pórul járt Shinigamira, amit Eisei klónja menekített ki. Ez a szappan akadály biztosan teljesen leszipolyozta őt, mire kiérhetett volna, vagy rosszabb. Most már nagyon is érdekel, hogy miképp akar lyukat fúrni ezen a falon Hidekazu, hisz most tárgyaltuk le, hogy lélekenergiát veszítünk, bármiféleképp is érintkezünk ezzel a fallal. Már épp közzétenném aljas megjegyzésemet, mikor a szappan falból egy faág kezd kiágaskodni, majd az egyre nagyobb lyukat hasítva az akadályon kezd el nőni és még több ág megjelenni. Meglepve nézem a fejleményeket, ahogy a faágak egyre nagyobb átjárást kezdenek biztosítani nekünk, de ekkor egy ritka undorító szörnnyel találjuk szembe magunkat. Fintorogva közelítem meg az átjárható lyukat Zanapkutomat mindvégig védekezően magam elé tartva, közben folyamatosan kémlelve a lényt, amiből furcsa zöld trutyi csöpög le… ha tippelnem kell vér. Fukuyama meggyőződik arról, hogy ez az érdekes szörnyike már nem él, így tiszta az út.
- Lehet, hogy a veszélytől tiszta, de erre a helyre ráférne egy kis takarítás… - morgom, miközben végigmértem a halott szörnyet, nem árt vigyáznunk, mert ha egy ilyen van, akkor biztos lehet több is. Jobb arcomon leledző szemkötővel rögzítem a látottakat, hogy ha legközelebb egy ilyen lény jönne velünk szembe, előre be tudja azonosítani és ne érjen minket meglepetésként. A srác ujjongására figyelek fel, amit egy egós szövegben nyilvánított ki nekünk. Kicsit öntelt, bár tény, hogy neki köszönhetjük azt, hogy további lélekenergia veszteség nélkül át tudtunk vágni a falon. Fáradt tekintetemet Okira emelem, miközben a menőző tiszt előre ment.
- Szerintem valahogy értesíteni kéne a Taichouékat ezekről a lényekről. Van egy olyan tippem, hogy nem csak ez az egy ilyen szörnyi-mörnyi van. – jegyzem meg, bár tudom, hogy most nem a másik csoporttal kell foglalkoznunk, hisz biztosan tudnak vigyázni magukra, csak megfordult a fejemben a dolog, majd átléptem én is a falon lévő lyukon mielőtt esetleg ismét összeforrna és követtem Fukuyamát, nehogy valami önkéntes akcióba kezdjen engem kihagyva belőle.

______________

Aki bújt, aki nem Yukoalairas
PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eisei Oki
12. Osztag
12. Osztag
Eisei Oki

Male
Gemini Horse
Hozzászólások száma : 66
Age : 29
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te13500/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (13500/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyVas. Ápr. 03, 2011 11:45 am

Nos a kis csapat akcióba kezdett. A klónom kijutott a sebesülttel, majd visszatért némiképp sápadtan.
- Minden rendben?- kérdeztem tőle, mire az bólintott, majd a falhoz támaszkodott és nagy levegőket vett.- Nem úgy néz ki.
- H..hhö...hööö...nagyon fáradtnak hhh..hhh érzem ma..höhhh..gam.- ennyi elég is volt egyenlőre, társaimra pillantottam. Yoshida is kicsit kimerültebbnek tűnt, pedig az alapképzés az akadémián kellően megedzi az embert. Visszanéztem a klónra. ~Itt valami nem stimmel, egy ember felhurcolása nem merítheti ki ennyire, Yoshida is csak párat vágott a kardjával és láthatóan kimerültebbnek tűnik, mint pár perccel ezelőtt.~ Mire levontam volna a következtetést, hogy a fallal való érintkezés lélekenergia vesztéssel jár, addigra Hidekazu már előterjesztette a helyes meglátását.
- Figyeljetek. Ha eddig nem tűnt volna föl nektek, akkor most elmondom, hogy a fal elszívja a lélekenergiánkat, ha hozzáérünk. Ráadásul, mint azt a vagdosásnál észre lehetett venni egyből regenerálja magát így már csak abban bízhatunk, hogy a shikai képességemmel képes vagyok egy lyukat teremteni a falon, amin gyorsan át tudunk menni.- mondta, amire egy mosollyal reagáltam. ~ Nem hülyékkel vagyok körbevéve.~
Most már tehát tudtuk, hogy a fal újra képezi magát, elszívja a lélekenergiánkat és odabenn valami csúnyán elbánt egy osztagbeli társunkkal. Ez pont elég információ volt ahhoz, hogy most már csak azért is hatékonyabban lépjünk fel. Erre nem is kellet sokat várni, hisz Hidekazu shikai képessége épp kibontakozni látszott, ráadásul eredményesen. A habfalban kezdetben kisebb, majd egyre növekvő lyuk alakult ki. Az ágak bámulatos sebességgel szőtték át a teret. Társam már épp belépni készült, amikor is hirtelen megtorpant. Nem láttam, hogy mi volt az oka, úgyhogy gyorsan jó látószögbe helyezkedtem, mire megláttam a bestiát.
HIdekazu közelebb lépett hozzá, bökött egyet rajta, majd nyugtázta, hogy nem él már.
- Hehe, ez egyre jobban tetszik. Az már biztos, hogy nem egy specifikus Hollow-val van dolgunk, hisz az elporladt volna, ez meg láthatóan csüng és csepeg. Mekkora leszidást fog kapni az, aki ezt a jószágot rejtegette.- nevetgéltem a polipszerűség láttán.- Rendesen kidurrant a lufi ,mi?- kacsintottam Yoshidára, hátha veszi a poént, de egy semleges mondattal elintézte a dolgot.
- Szerintem valahogy értesíteni kéne a Taichouékat ezekről a lényekről. Van egy olyan tippem, hogy nem csak ez az egy ilyen szörnyi-mörnyi van.- állapította meg.
- Van benne valami és tudom is, hogy ki fogja értesíteni.- Hátra fordultam a klónhoz.- Gyere csak, van itt még egy gyors meló. - Elővettem a lélekölő kardomat és levágtam az ágat, amin felnyársalódott a szörnyeteg.- Vidd ki ezt a jószágot és kérd az azonnali elemzést, majd eredj a kapitányhoz és tájékoztasd a fejleményekről. Utána tüntesd el magad, mert nem vagy túl jó bőrben.Ja és szólj a kapitánynak, hogy a lényt utána én szeretném megvizsgálni, úgyhogy csak óvatosan azzal az elemzéssel- huncut cinkos mosollyal néztema klónomra, aki vette a lapot és viszonozta a cinkos mosolyt.
- Rendben főnök.- mondta egy széles mosollyal és átvette a kis csomagot.- Gyere te kis rohadék, megsütünk grillen.-kacsintott felém és távozott.
A folyosó még élt, ki kell használni az alkalmat, minden esetre az eddig látottak megengedték azt a luxust, hogy most már én is bevessem a shikai formát. Kissé eltávolodtam társaimtól, elvégre ők még nem látták a kardom képességeit.
-MAVARU HA HIDORA! - és kész is, az öt penge szolgálat készen előállt.- Nami doku sokkaku- adtam ki az újabb parancsszót, mire a jellegzetes hullámzás megindult és a méreg is elöntötte a pengéket. Ennyi elég is lesz most, ha jönne egy "polip" akkor már vígan bekrepálhatom az idegműködését. Már csak egy aprócska teszt kellet, hogy miként hat a mérgem a habra. Az ágak között egy aprócska hab pamacs terült el a padlózaton. Megráztam a kardomat felette, mire párcsepp méreg lecseppent egyenesen a habra. Ezt némi sistergés követte, A társaim már sürgettek volna, de én még vártam az eredményre. Elvégre nem engedhettük meg, hogy Hidekazu képességével ugyan haladhatunk, de ez társunk lélekenergiájának rovására menjen. Egy ilyen helyzetben ki tudja, hogy mikor szükséges egy erőteljesebb társ jelenléte. Az sem biztos, hogy az előző polipdelikvens egy kifejlett egyed volt, más szóval jobb lenne egy másik alternatíva a haladásunkhoz, hisz a kapcsolókig eddig csupán körülbelül 11 métert tettünk meg. Vártam az eredményt. A méreg anyagot betudom úgy juttatni a falba, hogy a lélekenergiámat kockáztatnám, egyszerűen csak folyamatosan termeltetném és az előző módszerrel rácsepegtetném. Már ha hatásos egyáltalán.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Nishimura Ichirou
Shinigami
Shinigami
Nishimura Ichirou

Male
Capricorn Dog
Hozzászólások száma : 69
Age : 48
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2010. Nov. 02.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Ex-Kapitány
Hovatartozás: Független
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te17500/30000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (17500/30000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyVas. Ápr. 03, 2011 8:14 pm

Halk ózással veszem tudomásul a tényt, mely eddig elkerülte a figyelmem. A fal valóban elszívja a lélekenergiát, ám annyira minimális mennyiségben, hogy számomra fel sem tűnt. Némi elismeréssel a tekintetemben pillanatok osztagom kapitányára, aki igazán gondterheltnek látszik. Valószínűleg Őt is megviseli ez a környezet, hiába próbálja megnyugtatásképp adni a rettenhetetlen vezetőt. Az igazat megvallva eddig eszemben sem volt elővenni lélekölőmet, hisz’ nem vagyok annyira degenerált, hogy ész nélkül csapkodni kezdjek egy olyan ismeretlen objektumot, amely akár az életemet is elvehetné egy rossz mozdulatot követően. Figyelmesen hallgatom Masamune-san okfejtését, ettől függetlenül Én még mindig valamiféle rovarra gyanakszom, legalábbis nem hallottam még más olyan állatról, aminek fullánkja lenne. Természetesen ismereteim lehetnek hiányosak, de látszólag a Taichounak sincs jobb ötlete, szóval azért még tartom magam elképzelésemhez. Feltett kérdésemre hamarosan válasz is érkezik, ami némileg gondolkodásra késztet. A férfi szerint senki nem kapott efféle engedélyt, viszont ez a valami magától nem jelenik meg egyik napról a másikra, valaki véletlenül vagy szánt szándékkal telepíthette ide. Gyanakvásom nem csillapodik az osztag többi tagja felé, nem egy őrült tudós került már ki sorainkból, ráadásul az a Mayuri nevezetű még vezetői pozíciót is kapott, szóval… Egyre lassabban tudunk haladni a rózsaszín masszában, mivel Raidennek arra is figyelnie kell, miszerint fegyvere nehogy hozzáérjen a matériához. Elektromossággal akarja kiiktatni a förtelmet, ami igencsak jó ötletnek tűnik, lévén egyfajta organikus anyagról van szó, egy nagyobb áramlöket az emberi szívet is képes megállítani, ennek megfelelően egy ilyen valamivel is elbánna.
- Kapitány, vigyázzon! – sikkantok fel önkéntelenül is, amikor kicsapódik az első polipcsápra emlékeztető valami. Szerencsére nem csak Én voltam résen, így eddig semmilyen sérülést nem kaptunk. A megjelenő lény igencsak csúnyácska, elég eltorzult képet nyújt a nyers húsra emlékeztető színével. Jobbnak látom inkább magam is elővenni a Zanpakutout, mivel nem szeretnék úgy járni, mint az a szerencsétlen tiszt, akit nem sokkal belépésünk után találtunk. Elmém fogaskerekei villámgyorsan működésbe lendülnek, s máris az ellenfél kiiktatásának hogyanján dolgoznak. Legtöbb társammal ellentétben szerény személyem igenis is sokra tartja a harcászati képzést, ennek hála a csúcsszuper kütyük nélkül is meg tudom védeni magam, ha úgy hozza a sors. Elég ironikusnak tartom, hogy pont a 12. osztag főhadiszállásán nem tudunk hozzáférni egyetlen szerkezethez sem, ami segítséget nyújthatna.
- Moero jimen, Hiyuri! – a parancsszavak kiejtése közben katanám alját összeillesztem a sayával, így egy nagyobb fényjelenség közepette megnyúlik, majd egy Velem körülbelül egymagasságú dárda alakját veszi fel. Tökéletes precizitással pörgetem meg testem körül a fegyvert, elég sokáig tartott olyan szinten kezelni, mint ahogy most teszem. Remélhetőleg a hirtelen jött világosság megzavarta kicsit az állatot, ebben az esetben sokkal könnyebb lenne ártalmatlanná tenni, s elkábítani. Mérgelődve kell tudomásul vennem, hogy nincs olyan démonmágia a tarsolyomban, mellyel ezt kivitelezhetném. Reményeim szerint a kapitányéban viszont van, ebből kifolyólag inkább ráhagyom a támadás ezen részét, jómagam pedig vállalom az elterelést. Talán kissé felelőtlenül lendülök előre, a feljebbvalói utasítást meg sem várva, hiszen lengedezhet körülötte haori, ám ettől függetlenül nagyobb harci tapasztalattal rendelkezem, mint Ő, bár nem tudom a valós korát, viszont csak kevesen idősebbek Nálam az osztagban, szóval szeretném ezt a kegyet gyakorolni. Némileg egyszerűbb lenne a helyzet, ha megölhetném a lényt, de kísérletező énem türelemre int, sokkal fontosabb rájönnünk, hogy mi is ez pontosan, minthogy grillezett tengergyümölcseit csináljak belőle. Villámtáncom segítségével szökkenek a kapitány fölé, azután lábammal támaszt keresek az általa lebegtetett vaslemez tetején, ezt követően innen kísérlek meg egy erőteljesebb csapást mérni a lény zselés fejére, kábító jelleggel. Szó se róla, nem ejtenék könnyet, ha véletlenül kimúlna ez a dög, feltehetőleg ez az izé is ekképp érez irányunkba. Másrészről a boncolás segítségével is sok mindent megtudhatnánk, szóval számomra mindenképp sikeresen zárulna az akció. Pattanásig feszült idegekkel suhintok, semmi kedvem bekapni néhány fullánkot, ráadásul a körmeim olyan szép egészségesek, egyáltalán nem állna jól az a kifehéredett állapot, amit a dög mérge idéz elő.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
Masamune Raiden

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 31
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te21500/30000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (21500/30000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyCsüt. Ápr. 07, 2011 8:56 pm

Eisei Oki,Yuko Yoshida,Fukuyama Hidekazu,

Oki kis kísérlete a kövön elég jól sikerült. Az a hab nem regenerálódott újra, miután a méreg szétroncsolta, sőt a közelében lévő többi buborékpacsmag, mintha tartaná a távolságot az elfolyósodott résztől. Ez újabb lehetőségekre ad okot, a másolatodat pedig elküldted a mintákkal. Azonban eközben érdekes dolog is történik. Az ágon csüngő tetem, akkor vált izzó szemcsékké, mikor a hab is eltűnt róla. Azonban több gondolkodásra egyszerűen nincs idő. Hidekazu folyosóját már az ágak között kezdi megint ellepni ez a gusztustalan anyag. Yuko-chan is elég megviselnek látszik, de kezd visszatérni belé az élet. Mindeközben, hogy a hab terjed mellettetek feltűnnek a szörnyimörnyi társai is. Azaz az ágakat szép lassan belepő rózsaszín csillogás közül kikandikálnak a lilás csápok. Jó sok csáp, ami azt illeti. Négyen vannak, és körbevettek titeket, egyedül előre van még a kijárat. Ideje futni! Hiszen ha föltartanak tieteket és az anyag hozzátok ér, rövid úton úgy végzitek mint a többi tiszt. Ráadásul már el is indultak és jó sokan vannak, a csápjakik gátlástalan tempóban merészkednek elő, hogy minél gyorsabban megragadjanak titeket. Aki egy pillanatra is megfigyeli őket, a végtagokon apró kis méreggel teli fullánkok vannak. Nem árt vigyázni és sietni, ezt sugallja a józan ész.

Namikaze Ayame

A lény a pajzs mögött megretten a fényre. Vissza is húzza a csápjait. Úgy tűnik meggondolta magát. Ekkor ér be Oki másolata az üzenettel. Még utolsó erejéből elmondja, hogy ők is találkoztak ilyen lényekkel. Nem túl jó hír. Aztán a másolat is eltűnik mögöttük.
- Hamar oda kell érnünk, mert csak idő kérdése, hogy elfáradjanak.- mondom inkább magamnak min Ayame-nak. De úgy is érti mire gondolok. Már elővette a shikai formát, amit nagyon helyesnek vélek. Bár lenne rá támadó varázslatom a dögnek, a célszerűség mást sugall, meg az, hogy sietni kéne.
- Csinálok egy folyósót, amikor megnyílt, shunpo!- mondom
- A te dolgod az lesz, hogy nem hagyod, hogy ezek a dögök lelassítsanak. Aztán a laborban majd gyorsan csinálunk egy ellenanyagot a buborékok ellen, után pedig összeszedjük a többieket és megnézzük, mi okozta ezt. - a kapitány szemébe haraggal vegyült kíváncsiság is felcsillan. A pajzsot oldalra vágja és kihúzza a kardját.
- Migakeru!- Az elektromos töltés végig ível a mozdulaton, de Ayame-t meg sem közelíti, az ezüst bot pedig a kezembe simul. Mindketten távolsági fegyverrel vagyunk. Ez előnyös.
- Csukd be a szemed!- szóltam. Nem véletlen a támadás egy fatörzs vastagságú villámmal végigizzott a folyóson, sőt még a labor falát is átégette, és a plafonról a falakról gőzölgő tetemek csonkjai estek alá.
- Gyerünk!- adtam ki a parancsot, azonban néhányan túlélték a sarkokban, még így is sokan vannak. Tizen legalább. A rohanás közepette is akad amelyik nem átall rávetődni mindkettőnkre. A nagy számú ellenség pedig nem teszi lehetővé, hogy mindegyiket el tudjam intézni. Pedig a részemről jobban örülnék annak ha Ayame-nak nem kellene kardot rántani ellenük, de ez már a végső eset. Ő is bekapott kettőt oldalról, a tánc közben. Ezek a kis dögök, bár nem gyorsak, de nagyok és a karjuk, igen jól összerendezve mozog és sok van belőle. Nem olyan egyszerű egyből az idegrendszerét átdöfni. Azonban a labor, már csak tíz méterre van és úgy tűnik, az a terem jól le lett szigetelve, a falba égetett szabálytalan lukon át is látszik, hogy üres.

______________

Aki bújt, aki nem A1_2013_4_7_xfx7v689zq
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Yoshida Yuko
12. Osztag
12. Osztag
Yoshida Yuko

Female
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 103
Age : 23
Tartózkodási hely : A megfigyelőrészlegnél vagy a laborban, robbanásoktól védett és pillangó mentes övezetben
Registration date : 2011. Feb. 12.
Hírnév : 17

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag, 3. tiszt, a Megfigyelőrészleg vezetője
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te12900/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (12900/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyCsüt. Május 05, 2011 7:38 am

Oki döntésére hagyva a témát mentem előre, nem az én dolgom megvétózni cselekedetét, még hogyha szövegemet nem is gondoltam komolyan, akkor sem. Bár kicsit örülök magamban, mivel nem árt azért, hogy a többiek is tudjanak a fejleményekről, viszont az sem ártana, ha méltatna jönni is, mert ha sokáig csigázik, lehet, hogy a fal összezáródik és jelen esetben nem lenne túl jó ötlet szétszakadni még véletlenül sem. Neutral Ezért is megtorpanok, majd visszanézek osztagtársamra, aki nagyban alkotni kezdett valamit egy leszakadt habdarabon. Kérdőn oldalra döntött fejjel figyelem mit művel vele, s az eredmény teljesen megdöbbent. Sikerült, akkor ezzel a továbbiakban tudunk alkotni, hogyha úgy hozná a sors. A fontosnak ítélt információk felvétele közben, észreveszem a fura szörny tetemét, mely az egyik ágon csüng, s annak érdekes elváltozását, miszerint fényesen villódzó szemcsévé materializálódik. Összeszűkült szemekkel nézem a jelenetet és szeretném megközelíteni, hogy mintát vehessek a furcsa elváltozása után hagyott porból, de megálljra kényszerít a jobb szememen elhelyezkedő szemkötő vészjelzése. A felvételt készített anyagból összefüggéseket talált egy felénk közelítő hasonló szerkezetű lényből. Bizonytalan tekintettel nézek körül, miközben egyre csak azon agyalok, hogy még is honnan vehette ez a szerkentyű, hogy közelít felénk bármi nemű élőlény is. De, nem kell sokáig tanácstalanul álldogálnom, mert a válasz kibontakozik előttem egy lila színű csáp formájában az újdonsült rózsaszín habrengetegből. Komoly tekintettel szemlélem a felém közelítő végtagot, melyet reflexből csaptam le a jobbomban tartott kaszával, védekezés kép. De a csápok száma nem csökken, sőt egyre több lesz belőlük, lassan pedig körbevesznek minket ezek a furcsa lények. Egy aprócska fintor jelenik meg arcomon, ahogy tudatosul bennem a dolog, miszerint az egyetlen kézre fekvő, szégyenletes terv: a futás. Igaz, nehéz lehet más szerint cselekedni, ha csak nem akarjuk itt hagyni a fogunkat vagy egyszerűen hasonlóképpen járni, mint a nem rég talált társunk.
- Nem szeretem az efféle tervet, de szerintem fussunk. Neutral - bököm ki magamból az egyetlen jónak látszó megoldást a többiek tudtára hozva az információt, hogyha esetleg nem jöttek volna rá, közben fejemmel a „kiút” felé bökök, ahol még nem zárták el a járást a szörnyek. A társaság válaszát meg se várva indulok el oda, míg lehetséges, villámtánc segítségével. Bár érzem, ahogy a shunpommal elég lomha vagyok, amiért lélekenergiámat lecsapolta a fal, de ez is több mint a semmi. Óvatosan haladok előre a gyorsaság ellenére is, nehogy valami váratlan szappan falas csapdába essek vagy esetleg csápok markaiba kerüljek. Amint úgy éreztem, hogy elég távol vagyok a veszélyes helytől, megállok, hogy bevárhassam a többieket. Addig is a szemkötőmmel alkotok, mely a látottak alapján gyűjtötte az információt, így megtudhattam, hogy ezek a szörnyek igencsak veszélyes ellenfelek számunka. Ezt a levonást a csápjaikból ítélem, melyeken furcsa fullánkok helyezkedtek el, de mibenlétüket nem tudtam részletesebben meghatározni. Amint a többiek is megjelentek megkönnyebbülve felsóhajtok, már azt hittem olyan gyorsan iszkoltam el velük ellentétben a szörnyektől, hogy nem látták merre megyek.
- Azt hittem már nem jöttök… - bököm feléjük szúrós megjegyzésemet ezzel leplezve apró aggodalmamat, mely felmerült bennem. Ez utána méltatok körülnézni, hogy láthassam pontosan hova is kötődtünk ki.
- Oké, most merre is kell menni…? - mormogom az orrom alá, zavartan megvakarva tarkómat, amiért egy ismeretlen szakasznak tudtam be a helyiséget, ahova kikötöttünk. Legalábbis jómagam nem tudtam felidézni, hogy pontosan hol is lehetünk most. Ezért a többiek válaszát várom ez ügyben.

______________

Aki bújt, aki nem Yukoalairas
PONTOK:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Fukuyama Hidekazu
3. Osztag
3. Osztag
Fukuyama Hidekazu

Male
Taurus Goat
Hozzászólások száma : 45
Age : 88
Tartózkodási hely : Sanbantai területe
Registration date : 2010. Feb. 28.
Hírnév : 1

Karakterinformáció
Rang: Sanbantai, Juuseki
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te10400/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (10400/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyVas. Jún. 12, 2011 5:33 am

~Hmmm… elég rendesen leszívta a lélekenergiámat a fal, hogy használtam rajta a shikaiomat. Alapjáraton is rendesen fogyaszt a shikai, de így, hogy egy olyan anyagba vágtam utat mely leszívja a lélekenergiámat most egy kicsit ramaty állapotba kerültem. Remélem, egy ideig nem kell használnom egy olyan technikát, se amely lélekenergiát fogyaszt, mert akkor nagyon megszívom.~ godoltam mikor arra lettem figyelmes, hogy az Oki nevezetű tiszt nagyon kísérletezek egy a falból kiszakadt darabkával. Abból a szögből, ahogyan álltam nem nagyon láttam, hogy mit csinál ezért közelebb mentem és akkor vettem észre, hogy valamit ráönt a kiszakadt darabra, aminek köszönhetően a darabka folyékonnyá vált és a többi darab elkerüli. Örömmel töltött el, hogy van egy olyan anyag, amivel el tudjuk pusztítani úgy a falat, hogy tulajdonképpen nem kell hozzáérnünk csak rá, kell locsolni viszont nem, hiszem, hogy van annyi, hogy míg el nem érünk a kijelölt helyre használni tudjuk.
- Megkérdezhetem, hogy mi volt az, amit ráöntöttél a fal kiszakadt darabkájára?- Tettem fel a kérdést Okinak hátha el tudja magyarázni, hogy miből van és, hogy hogyan kell előállítani. Ha sikeresen eljutunk a célhelyiségbe és elvégeztük a nekünk kitűzött feladatot és a falak, akkor még mindig kitartanak, akkor valamivel ki kell jutnunk, mert nem nagyon hiszek abban, hogy hármunknak kitart addig a lélekenergiája főleg úgy, hogy közben találkozunk még olyan ocsmány lényekkel, amit az előbb megöltem.
Amint a szörnyre gondoltam odatekintettem, hogy van e rajta valami változás mikor arra lettem figyelmes, hogy apró részecskékre bomlik, majd egy porkupac marad utána. Nem nagyon örültem ennek a dolognak ugyanis még nem vettem mintát belőle így azt se tudtam kielemezni, hogy tulajdonképpen mi is ez a lény és, hogy honnan származik. Ráadásul, még ha szerencsém lett volna, akkor a gyengepontjukat is ki tudtam volna kísérletezni, de mivel a szörny, ami kísérleti cuccos volt eltűnt minden remény szertefoszlott ezzel kapcsolatban. Kicsit fel is idegesített és már azon voltam, hogy nemtörődöm módon átszáguldozok mindenen, amikor csápok tömkelegére lettem figyelmes. Ennek nm nagyon örültem, mert nem nyertem még vissza a lélekenergiámat, ami azt jelenti, hogy futnunk kell, de villámgyorsan.
Már indultam volna mikor egy csáp tört elő a falból és majdhogynem felnyársalt. Még az volt a szerencsém, hogy jó a reakció időm és így a kardommal hárítani tudtam a támadását. Ekkor arra lettem figyelmes, hogy valami kis fullánkok vannak. Nos, személy szerint nem akarom, hogy azok az izék megsebezzenek, mert ki tudja mire képesek. Az is lehet, hogy méreg van rajta vagy benne és elég szar lenne így elbukni. még egy könyvet se adtam ki és még tulajdonképpen semmit se értem el az életben.
- Nos, azt hiszem Yoshidának igaza van. Most lehet, hogy sérti az egónkat, hogy nem szállunk harcba ezzel a sok szörnnyel, de most nincs jobb választásunk. Mivel a fal elég rendesen szívja a lélekenergiának még úgy is, hogy nem érünk, hozzá nem bírnánk velük! Viszont nekem van egy ötletem. Ti menjetek, előre én pedig egy kicsit lemaradok, majd csinálok egy falat a kardom segítségével. - mondtam majd kicsi hezitálva elindultam a két shinigami után. Én nem siettem annyira, mint a többiek ugyanis meg akartam akadályozni azt, hogy ez a sok rohadék kövessen minket. Mivel a kardomat nem tettem vissza a helyére megálltam és faltól falig jó nagy vonalat vágtam a földbe majd egy elégedett mosollyal kimondtam a technika nevét.
- Kaika shiro (Virágozz!) - mondtam majd megvártam, míg remélhetőleg felemelkedik a nagy bokorfal majd továbbmentem, mint aki jól végezte dolgát. Reménykedtem abban, hogy a fal tökéletes védelmet ad nekünk, de megvolt bennem a félelem is, hogy ezek a szörnyek kicsit táposabbak, mint az előző és ezek át tudják törni. A hosszas futás után beértem a többieket.
- Remélhetőleg beválik a fal, amit felhúztam, de ha nem akkor nem menekülhetünk életünk végégig. Szembe kell, majd néznünk velük tehát próbáljátok meg ti is feltölteni a lélekenergiátokat. – mondtam majd nekidőltem a jobb oldali falnak, hogy kipihenjem magam, mert ez a nagy fal ismét nagy lélekenergiát emésztett fel.


______________

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Eisei Oki
12. Osztag
12. Osztag
Eisei Oki

Male
Gemini Horse
Hozzászólások száma : 66
Age : 29
Registration date : 2009. Jul. 30.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: 12. osztag 3. tiszt
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Aki bújt, aki nem Cl0te13500/15000Aki bújt, aki nem 29y5sib  (13500/15000)

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptyHétf. Jún. 13, 2011 3:49 am

Ott kuporogtam a teszteredményért, és lássanak csodát, működik. Hidora mérgéről eddig is tudtam, hogy elég sokrétű, de hogy ismeretlen habszerű anyagokat is szétroncsol, az új volt számomra.
- Nézzétek, működik!!!- mondtam a többieknek egy szélesen elterülő vigyorral az arcomon. Hidekazu arcán is láttam, hogy örül az eredménynek.
- Megkérdezhetem, hogy mi volt az, amit ráöntöttél a fal kiszakadt darabkájára?- kérdezte.
- Persze! Ez az én lélekölő kardom, Hidora egyik képessége, egy idegméreg. És szerencsére ezt megállás nélkül tudja termelni. A labor szekciómban pél...na elég a fecsegésből, a lényeg, hogy működik, a többit majd később elmondom.- válaszoltam sietve, elvégre annyira nem érünk rá. A hab megint kezdett körülölelni minket, úgyhogy gyorsan neki kezdtem az irtásnak, kardom pengéit most már nyugodtan belemélyíthettem a habba, mivel a méreg bőven beborította, s folyamatos utánpótlása révén a hab nem fog kikezdeni vele. Ám most a hab volt a kisebb probléma, ugyanis itt-ott feltűntek előző delikvensünk kis társainak a csápjaik. Egyre több és több, ami aztán 4, az előzővel hason méretű egyedet formált. Majdnem teljesen képesek voltak körülvenni minket, a csápjaiknak köszönhetően, ám volt még egy út, ami megmenthetne minket a csávából. A többiek is hasonló véleményen voltak, nem lenne ajánlatos, ha épp a mentőegység egyik felét kéne még plusz feladatként kimenteni. Az egyetlen megmaradt irányba vettük az irányt, a legközelebbi lényre próbáltam fröccskölni egy kicsit a méregből, hátha bántja a csőrét valamennyire. Jószerivel külsőleg nem nagyon hatott rá, egy kicsit megtorpant, ami épp elegendő volt a "kitöréshez". Még futtában megfordultam és egy újabb adagot freccsentettem a két legközelebbire, így adva még egy kis időt Hidekazunak, aki megint lélekölő kardjának képességével akarta meghosszabbítani a menekülési időnket.
Még ott maradtam egy picit, csak biztosításként, ha netán valami gond volna, de szerencsére ilyen nem történt, gyorsan újra csoportosultunk Yoshida mellet, aki picit aggódva tekintett ránk.
-Nyugi, nincs baj, csak feltartóztattuk őket egy kis időre remélhetőleg.
- Remélhetőleg beválik a fal, amit felhúztam, de ha nem akkor nem menekülhetünk életünk végégig. Szembe kell, majd néznünk velük tehát próbáljátok meg ti is feltölteni a lélekenergiátokat.
~Abból még van elég, engem nem nagyon szívott még le a fal, illetve mégiscsak az osztag legerősebb tisztje vagyok, legrosszabb esetben még a bankaiomat is tudnám használni, de még nem érett meg, hogy olyan gáz szituban lennénk.~ezek után, hogy tisztáztuk a helyzetet már csak egy dolog maradt hátra, a jelenlegi helyzetünk lokalizálása.
- Oké, most merre is kell menni…?- kérdezte Yoshida.
- Hááát....az a baj, hogy elég sablonszerű helyen vagyunk, nincs semmi, ami megkönnyítené a helyzetmeghatározásunkat. Úgyhogy marad a korábbi ismert útvonal fejben való folytatása. Az alapján fix tény, hogy már közelebb vagyunk a célhoz. Ami probléma lehet, hogy már elhagytuk- e a 15-ös folyosó csatlakozását, vagy sem. Ha igen, akkor most egy kisesebb kerülőt kell tennünk a 17, 18-as folyosó felé, ami végül a központi folyosóba torkollik, ahonnan visszatudnánk fordulni a 15-ösre, onnan a 16-osra, ami a főkapcsoló fele vezet. Ha viszont jobban akarnánk sietni, akkor megtehetnénk az osztag számlájára, hogy a 18-as folyosónál a szemétledobó részt berobbantjuk, hogy leférjünk rajta és akkor kb elvileg a 16-os közepére lyukadnánk ki. De ezt így vaktában, hogy nem tudjuk, hogy honnan jöhetnek a kis játszótársaink, ez így ...... necces. Szóval, merre menjünk tovább?- tettem fel a kérdést a többiek felé. Nem akartam egyedül meghozni a döntést, nem lettem beosztva a csoport vezető tisztjének a kapitány által, tehát ez egy teljesen egyenrangú csoport. - Ha már elhagytuk a 15-ös csatlakozását, akkor én a robbantás mellet szavazok, időt nyerhetünk vele, és a szemétledobó méretét ismerve nem nagyon hiszem, hogy ezek a kis csápos valamik ott hemzsegnének a méretüket tekintve.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 29
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem EmptySzomb. Szept. 24, 2011 12:31 am

Üdvözlet!

Mesélő ideje és aktivitása, valamint külön kérés miatt kénytelen vagyok lezárni a küldetést. Vígaszdíjként minden résztvevő kap 1000 LP-t és 2000 ryou-t.

______________

Aki bújt, aki nem Amfhqb
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




Aki bújt, aki nem _
TémanyitásTárgy: Re: Aki bújt, aki nem   Aki bújt, aki nem Empty

Vissza az elejére Go down
 

Aki bújt, aki nem

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Küldetések Soul Societyben :: Lezárt küldetések-