HomePortálKeresésRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Véres memoár //Lezárva//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 58
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te45000/65000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (45000/65000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyPént. Jan. 28, 2011 2:45 pm

Nem hülyeségből ugrottam a zombik közé, baszki! Ha kell, erőszakkal akadályozom meg, hogy valami osztagtársam az utamba álljon. Készséges önfeláldozásom nem nézhetik ennyire semmibe! Nem miattuk tettem! Magam miatt! Én, én, én, csakis én! Mit érdekel engem az egész? Csupán saját jelentéktelen jelentőségem jelentős, csak én számítok! Márpedig én nem fogom hagyni a további megaláztatásokat, hiszen annyira azért nem vagyok hülye, egy ilyen sérüléssel nem jutnék sehova! Egyesekkel ellentétben önfeláldozásomnak indoka is van… nyomós indoka, s aki egy kicsit is képes higgadt fejjel, racionálisan s objektíven gondolkozni, ugyanarra az álláspontra jut, amire én is jutottam. Persze, rostokolhatnánk órákat (!) azzal, hogy visszanövesszük azzal a minimális, kéznél lévő, gyógyítási módszerekkel a kitépett oldalam, ugyanis ezek már messze vannak a felületi sebektől. Csoda, hogy eddig nem ájultam össze – talán ez különböztet meg egy shinigamit egy embertől, mert hogy egy közönséges ember ezt nem élte volna túl, az tény. Büszkeségem amúgy se engedné, hogy a földön, a mocskos, piszkos, poros földön fekve hallgassam Tasumi nyavalygását arról, hogy mennyire jobbulást kíván. Hát azt kívánhatja is… Az a minimum, hogy megetetnek egy tollas párnát azzal a buzival, aki ide juttatott. >.> Meg majd pont én fogom ölbe tett kézzel várni azt, ahogyan a harc közepén valaki a sebeimmel foglalkozzon. Amivel amúgy semmi bajom nem lenne, ha látnám esélyét annak, hogy a küldetés teljesítésének esélye ne veszne kárba, de így csak hátráltatnám a csőcseléket. Evidens, hogy akkor inkább hátra maradok, még ha ehhez erőszakot is kell alkalmazni. Amúgy meg kurvára nem fog érdekelni senkit, ha elpatkolok. Ez itt a katonaság, nem a Survivor, baszki!
Egyértelmű, sokakba nem verték bele, mit is jelent igazán a katonaság. Áhh… csicskák. Ezek is csak barátkozni jöttek ide… Engem azonban jobban lefoglal, hogy megpróbáljam megakadályozni, hogy osztagtársam visszatoloncoljon, mert nekik aztán magyarázhatom, hogy ilyen sérüléssel még egy lépést nem tudok megtenni – szerintem akkor sem érdekelnék, mert a kis naiv csibéknek olyan téveszméket ültettek az agyaikba, hogy jaj, a barátság, meg hogy segítsd felebarátodat és tartsatok össze, ha baj van. Felejtsétek már el ezt a bazsalygást, nem mentek vele semmire! Mi ez? Valami nyálas shounen? Nem. Hát akkor?!
A legrosszabb az egészben mégis az, hogy egy cigarettát nem lehet harc közben rendesen elszívni. Kisebb csoda, még nem ázott át az összes szálam, csak úgy a harmada. Vakon tapogatózva a dobozomban hajolok el lazán valamelyik béna zombi hadonászása elől cseppet sem tartva attól, hogy véletlenül kiszipolyozza az agyam. Egyrészt, mert agyvelő hiánya nem akadályoz a cselekvésben, hiszen eddig se gondolkoztam, csak egyszerűen cselekedtem, másrészt meg úgyis jobb vagyok nála. Mindezt bizonyítja is, amikor két karmom közé szorítva sikerül előhalásznom egy cigarettát, hogy azután az agyszopó (meg aztán ki tudja, még mit) valamit gyomorszájon rúgjam, s újabb akrobatikus, kiszámíthatatlan, villámgyors mozdulatok által lekaszaboljam a még fenn maradt zombikat. Ugyan felfigyeltem a zajra, amit az osztagtársam repülése meg a fal záródása okozott, mindez oly lényegtelen, hisz lefoglalt ama aggályom, hogy harc közben a verejtékes úton előhalászott cigarettám a földre ejtettem, valamelyik faszszopó pedig el is taknyolt rajta. Na köszönöm szépen… Jók vagytok, köszi…
- Ne sértegess, jó? – válaszolom a falon túl lévő Narának ama utasítására, miszerint ne merészeljek meghalni. Jópofa srác… Egész kedvelhető, legalábbis ahhoz képest, amilyen első benyomást tett rám. Legalább ő veszi a poénokat. Egyesekkel ellentétben tud rendesen is lazulni meg legalább nem fog minden szarságon besértődni. Ha túlélem, lehet, meghívatom magam egy szakéra. Ha túlélem. Előbb még ezt a falat kéne lerombolni valahogy, csak tudnám, hogy az istenbe került ez ide. Mi van itt, faltenyészet? És még azt hittem, az a köcsög ennél hülyébb már nem lehet.
Túlságosan elfoglal egy zombi fejének arrébb rugdalása ahhoz, hogy egyből felfigyeljek a füstre. Csalódottan vizsgálgatom az összetört szálamat, márpedig a homár már éhes és ideje lenne megetetni. Szívem összeszorul a gondolatra, hogy szinte az egész dobozt cseszhetem a fenébe és megint sikerült egyet elpazarolnom. Az oldalamról nem is beszélve – hisz most, hogy vége a harcnak, nincs több erőm ahhoz, hogy talpon maradjak. Pihenésre van szükségem – és gyógyításra. Nem vagyok türelmes alkat, nincs kedvem megvárni, amíg elpatkolok.
Aztán riadtan hőkölök hátra – ugyan, még csak másodpercek teltek el azóta, hogy az utolsó zombi fejét is lenyisszantottam, a kellemetlen kis emopatkány máris itt terem felmérni a veszteségeket. Vagy tudja az isten, hogy mit akar… itt az alkalom, ki kell csinálnom, a szemgolyóival fogok játszani, nem érdekel! Mindebben viszont akadályoz az oldalamon virító sérülés, s egyre nagyobb s nagyobb tócsában gyűlik alattam a vér. Mondjuk… már megszoktam… azonban így erőtlen vagyok, s az is csoda, még nem ájultam el. Szemeim gyilkos szikrákat szórnak (csak képletesen, szemmel verni még nem tudok), s dacosan fújom arrébb a szemembe lógó, vértől nedves tincset. Hisz ha a saját sérülésem nem lenne elég, még ellenfeleim véréből is jutott rám bőven. Bár jelenleg higiéniám állapota izgat a legkevésbé. Dögöljön meg… forduljon fel, akassza fel magát. Persze, világos, hallotta – na és akkor mi van? Simán megérdemelte, amit mondtam! Mert gyáva alak… Önmaga csak a harcképtelen s lesérült egyed ellen mer személyesen kiállni, s azzal hitetgeti magát, hogy egyszerűen nem vagyunk rá méltóak. Na ja… biztos ciki lehet ilyen idősen is szűznek lenni, elhiszem, pajti, de attól még nem rajtunk kéne kitöltened a tinédzserkori frusztrációidat, jó? Tudjuk, tudjuk, szar lehet ilyen névvel élni. De attól még igazán lehetnél olyan kedves és leszophatnád magad ahelyett, hogy minket basztatsz. Nem bírom a pofád, Szundi, ez van.
Pontosan értem, Álomszuszék miért emeli ki annyira, hogy hallotta, amit mondtam róla. Rendes esetben bizonyára szemforgatások közepette rivallnék rá, hogy hát istenem… ez még nem a világ vége, meg a szemébe is megmondom én neki ugyanezt, csak egyszerűen még lehetőséget nem hagyott rá, mert inkább csak lelépett a kis köcsög, mi meg mint a kisegerek szaladtunk bele Szunditörpemanó csapdájába. Már nyitnám is szólásra a szám, hogy szitkok áradatával ássam magam alá, hisz a kreatív és cifra káromkodásokból én nem tudok kifogyni. Még ha egyfolytában önmagam ismételgetem, akkor sem. Ez van, emogay…
Tekintete mégis kiöli bennem az efféle lázadás minden szikráját. Nem, nem akarom, hogy közelebb jöjjön… Kétségbeesetten próbálom arrébb vonszolni magam, hisz a sérülésem miatt már talpra sem tudok állni – hiába kapálózok s próbálok feltápászkodni, hogy azután jól ellássam a baját, hófehér arcomból kimeredő, szürrealisztikus s teljesen természetellenes íriszeimbe egy cseppnyi, pillanatnyi rettegés költözik. Én nem akarok itt meghalni, bassza meg… Ne már, hogy pont Szundika nyírjon ki? Bár, a sérülés miatt már olyan mindegy… Legalább nem kell órákig vívnom a haláltusát. Mindegy, csak csinálja gyorsan, gyorsan, azonnal!
- Cöhh…
Csak ennyire futja, mikor kérdőre vonnám, mégis hogy akarja elérni, hogy a társaim ellen forduljak. Hiszen láthatja… Nincs sok időm hátra, legfeljebb néhány órám, s már arra sem maradt elég erőm, hogy azt a bizonyos utolsó szálat elszívhassam. Nem mintha nem lenne tele elég kátránnyal már így is a tüdőm, de azért na… értitek.
Szemeim lehunyva várom végzetem, miután a falhoz való odacsapás végett még Kamaitachi is földre hull, ezáltal áttörve az utolsó védőmezőm, hatástalanítva az utolsó védőeszközöm, hisz kidoukban egyszerűen pocsék vagyok, s teljes erőmben is átlagot jóval megelőző koncentrációra van szükségem még a legegyszerűbb mágiákhoz is –azonban a Végső Elmúlás nem következik el. Ugyan fegyverem ellenem fordítja, az csupán vérem szívja be, s egyúttal végtagjaimba egyre több és több erő költözik, mígnem úgy érzem, mintha soha nem is lett volna semmi bajom. S egyetlen, gyengéd, ám érzelmeket teljességgel mellőző csók homlokom közepén. Még csak fel se foghattam, mi történik, ám ez nem egy olyan dolog, amit az ember képes is lenne felfogni. Mintha egy hatalmas csarnokot ültettek volna egyik pillanatról a másikra a fejedbe – gigászi terem, óriási oszlopokkal, s itt-ott egy-egy giccses műalkotással, s valahogy, teljesen érthetetlen módon, valahogy az összes Dreamerhez kapcsolódik. Ő minden, ami itt van, minden, ami bármikor s valaha is történt velem. Csupán tudatom felülírta tudatalattim, ezáltal blokkolva annak eshetőségét, valaha is újra felfedezem a köztünk lévő, szoros kapcsolatot, mely sokkal több, mint ami anya és lánya, testvér és testvér, vagy éppen szerető és szerető között alakulhat ki. Ez valami más, amire a mi nyelvünkön fogalom sem leledzik. Ő segít nekem – segít abban, hogy végre igazán az lehessek, aki valójában vagyok. Hiszen mindig is ismertem. Ő anyám és atyám egyszerre, a teremtőm, az ágyasom, a legjobb barátom, az Istenem, az Istennőm, az egész Univerzumom, ő egyszerűen minden. Én mindig is hozzátartoztam… Shinigamiként csupán rövid időre eltévelyedtem, holott egyértelmű, számomra más utat jelölt ki a Sors. Ám most visszataláltam hozzá… Hozzá, Dreamerhez. Pontosan tudom, mit vár el tőlem, s mégis miért ellenkezzek? Fűszálként hajlok meg akarata előtt – hisz az megkérdőjelezhetetlen. Hisz ő mindent megadott nekem – egészséget, új elmét, de még ruháim is. Miért ne adnék meg én is neki mindent? Ha az a vágya, hogy néhány shinigamit mészároljak le – úgy legyen. Rajtam ne múljék. Még élvezni is fogom… Az a nyálas lelkű söpredék komolyan képes volt azt hinni, hogy társak vagyunk. Ja, majd segítek, ha baj van… Nemcsak hogy bármiféle ellenállás nélkül (már magától a gondolattól is önkéntelenül felnevetek utam közben) mészárolom le őket. De minden cseppnyi kiontott vért élvezni fogok. Hisz én – már Dreamerhez tartozom.


______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 2ewmyxcVéres memoár //Lezárva// - Page 2 2laucm8
Vissza az elejére Go down
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
Chikanatsu Kira

Female
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 26
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te15800/30000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (15800/30000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyKedd Feb. 01, 2011 9:25 am

Remek minden a terv szerint halad sikeresen bejutottam a tűzfal mögé hála a kage no mai-nak. Ha minden igaz a többiek már elindultak így már csak a zombik maradtak. Bal karomban shikaiban lévő kardommal rohamozom meg oszladozó társaimat. Karok, lábak, fejek hullnak a földre csapásaim után. Majd a karok és lábak újra visszakerülnek a tulajdonosaikhoz, ám úgy néz ki, hogy a fejetlenek már nem élednek fel. Ez az így máris könnyebb csak a fejüket kell lecsapnom és többé nem kelnek fel. Lomha ellem, feleim már említett testrészeit könnyedén választom el testüktől. A zombik legyilkolásába belemerülve nem is veszem észre milyen hamar végeztünk. Egy suhintással lerázom kardom pengéjéről a zombik vérét, majd társam felé fordulok. Ekkor szaglószervem ismerős szag csapja meg. A szag forrása felé tekintve pillantom meg a már ismerős füstfelhőt melyből „kedves” házigazdánk ölt alakot. Erősen megmarkolom balomban lévő katanám és már épp támadást indítanék a kalapos ellen mire ő egy intéssel áttaszít a tűzfalon. Landolásom nem olyan fájdalmas, mint amire számítottam. Rögtön rá is jövök, hogy ez azért lehet, mert valaki direkt vagy csak véletlen, de hárította az esésem. Mint kiderül Tasu-chan az. Most legszívesebben gyorsan leszállnék róla és nagy bocsánatkérés közepette felsegíteném a földről, ám sérüléseim miatt csak annyit tudok tenni, hogy picit megemelem magam így Tasu-chan ki tud mászni alólam. Miután kimászik, alólam felsegít, a földről ekkor leszek figyelmes arra, hogy a tűzfal, amin az imént átrepültem most épp egy kőfallá alakul.
Bármennyire is vissza szeretnék menni társamért rá, kell jönnöm, hogy ez nem lehetséges. Míg haladunk a folyosón, jobbomon a hadnagy a sebesüléseimet gyógyítja be balomon pedig Tasumi teszi fel kérdéseit.
- Ne… Nem tudom, mi van Arlivával. Mikor végeztünk a zombikkal hirtelen megjelent Dreamer aztán felém intett én pedig átrepültem a tűzfalon.
- Fogalmam sincs, hol lehet, de bízok benne, hogy még él. – mondandómat befejezve az út többi részét némán gondolataimba mélyedve teszem meg. Egész úton azon gondolkodom, vajon mi lehet a következő lépése, hogy tudnánk legyőzni? De a legfontosabb hogy csaljuk, elő hisz elég nehéz lenne őt legyőzni, ha bujkál, közben pedig egyik csapdából a másikba terelget bennünket. Elmélkedésemet meg kell szakítanom ugyanis a folyosó a végéhez közeledik, mi pedig egy ajtóval találjuk szembe magunkat. Belépve egy hatalmas teremben kötünk ki. Az ajtó bezárul mögöttünk ezt követően pedig halk morajlás fut végig a termen. A hadnagy parancsát követve el is indulok a terem közepe felé. A külső kőlapsorok egymás után zuhannak, a mélybe mi pedig itt vagyunk egy nagyobb kőlapon, ami egy méretes oszlopon egyensúlyoz. Mármint erre tudok közvetíteni abból, hogy a fukutaicho ellép a terem közepétől és a kőlap ekkor megmozdul. Most hogy tudjuk, hogy áll a helyzet már csak egy terv kéne a kijutáshoz.
- Masaka!{Soha!} – átkarolom Tasu-chan nyakát- Nem! Nem! Nem! Nem hagyom, hogy Tasu-chan feláldozza magát. Nem! Nem! Ha már feltétlenül fel kell áldozni valakit, akkor az, legyen…- körbe-körbe nézelődök a teremben és épp befejezném a mondatom mikor Tasumi közbevág- Obi?- nézek, a karjaim közt raboskodó lány kezére melyben már ott tartja egyenruhájának övét.
- Én a kidous kötélre szavaznék nem mintha az obis ötlet rossz lenne, de nem hiszem, hogy elég hosszú lenne. Úgyhogy erre nem lesz szükség. – kapom ki Tasumi kezéből az obit és visszakötözöm a derekára.- Tessék így jó is lesz.- majd folytatom mondandóm melyben meg akarom osztani saját tervemet, amit az előbb már elkezdtem mondani csak Tasu-chan közbevágott.
- Én Nara-chan tervére szavazok, ám megemlíteném saját tervemet is miszerint a két itt lévő árnyfarkasom billentené ki a kőlapot és így mi át tudnánk jutni a szakadékon bármelyikünk elvesztése nélkül. Arról nem is beszélve, hogy Nara-channak nem kell a reiastuját fogyasztania. De a döntést rátok bízom. – e közben farkasaimat készenlétbe állítom, ha esetleg az én tervem mellett döntenének a többiek.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 26
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyHétf. Feb. 07, 2011 4:53 am

Mivel nem estetek pánikba és rögtön agyalni kezdtetek a problémán, így fele akkora veszélybe sem kerültetek, mint ahogy az Dreamer elképzelte. Születtek ugyan kivitelezhetetlen és bohókás ötletek, ettől függetlenül kettő mégis használhatónak tűnik. Kira, aki sérülései ellenére továbbra is használja Shikaija képességét, valamint Nara ötletének ötvözeteként jön létre a kijutást biztosító útvonal. Míg a 6. osztag hadnagya elkészíti a trambulinra emlékeztető kidout, addig a 11. osztag tisztje árnyékfarkasaival kibillenti a kőlapot egyensúlyából. Ennek köszönhetően mindannyian megmenekültök, miután hatalmas robaj kíséretében levágódik az akadályt jelentő szerkezet teteje. Némi pihenést követően tovább folytatjátok utatokat, s hamarosan egy ismerős alakra lesztek figyelmesek, aki az egyik fal tövében ül és látszólag még ramatyabb állapotban van, mint elválásotok pillanatában. Arliva arcra vértől mocskos, ennek köszönhetően nem veszitek észre vendéglátótok jelét, amely egyértelműen bizonyítja társatok „árulását”. Egyértelműen segítségre szorul, ennek megfelelően a legfittebb tag nyújtson segítséget Neki, döntsétek el magatok között, hogy ki legyen az, aki támogatja szerencsétlenül járt és valami csoda folytán megmenekült társatokat. Valószínűleg egyfajta titkos átjárót találhatott, ezért került elétek.
Suwun, mivel mestered utasításának engedelmeskedve indultál előre, így Ő ajándékként a fejedbe vetíti az épp zajló eseményeket. Remekül elszórakozhatsz egykori társaidon, miközben türelmesen várakozol egy lezárt folyosó végén. Néhány másodperc múlva kissé kellemetlen bizsergést érzel korábban sérült oldaladon, s meglepődve kell tapasztalnod, miszerint sebed ugyanott van, mintha Dreamer be sem gyógyította volna. Ám ez csak egy illúzió, amint ujjaiddal megtapogatod az említett részt, semmi mást nem érzel a tökéletes állapotban lévő anyagon kívül. Rövidesen a shinigamik megoldják a feladatot, Te pedig elfoglalod kijelölt helyed. Gondolkodnod se kell, egyértelműnek tűnik, hogy mit is kell tenned. Válaszd ki a leggyengébbnek tűnő láncszemet, s majd a megfelelő pillanatban csapj le Rá!
Az örömteli viszontlátás sajnos nem tarthat túl sokáig, tovább kell haladnotok, hisz’ nem tudhatjátok, milyen veszélyek leselkednek Rátok, ha túl sokáig szobroztok egy helyben. Néhány újabb fordulót követően látszólag zsákutcába jutottuk, ám még mielőtt visszafordulnátok, a hátatok mögött lévő folyosó egyszerűen lezárul, így egy négyzet-alapú helyiségbe szorultok. A szemben lévő falra pillantva egy hatalmas ying-yang jelet figyelhettek meg, amelynek belsejében négy ábra látható. Közelebbről megnézve állatokat ábrázolnak, ezenkívül mindegyik alatt található egy-egy évszám is. Egyértelműnek látszik, miszerint itt az eszeteket kell segítségül hívnotok, kétségtelenül meg kell fejtenetek a talányt, különben nem mentek sehova, s egykori társaitok sorsára juttok. Rá kell jönnötök valamiféle összefüggésre! A következő sorrendben jönnek egymás után az ábrák:

Nyúl (2035) - Kutya (2006) - Tigris (1974) - Majom (1932)

Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

Female
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 21
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te16300/30000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (16300/30000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyCsüt. Feb. 17, 2011 8:33 am

Mindenki hevesen tiltakozik azon ötletem ellen, hogy feláldozzam magam, legalábbis csapatunk női tagjai. Sőt, Anao-chan valami olyasmit is beszél, hgoy az én érdemem, hogy túljutottunk a köveken, de alig út el valami az agyamig meggyőzéséből a meghatódottságtól. Kira-chan rám akaszkodik, mint valami hatalmas, élő nyaklánc. Gondolom ezzel akarja megakadályozni, hogy feláldozzam magam, de ezzel nálam csak azt éri el, hogy tányérnyi szemekkel bámulok rá, meglepődésem jeléül. Aztán persze támad az a hülye ötletem, hogy kötözzük össze az obikat, amikért rögtön a kimondása után el is szégyellem magam. Azta jószagú úristenes mindenségit, hogy gondolhattam ilyet? O.O
~ Mondd, te néha gondolkozol is, mielőtt beszélsz?! ~ robban be a fejembe Rakurai feddő hangja.
~ Jól van, na ne csesztess már te is baszki, elég, hogy a többiek belül röhögnek rajtam, vili? ~ válaszolok neki durcásan, morogva.
Még nagyobb elpirulást vált ki belőlem, amikor barátnőm kiveszi a kezemből az övemet és visszakötözi az derekamra, a nadrágommal együtt. Azért köszönöm, de fel tudok öltözni egyedül is… Istenem, mindenki rajtam fog röhögni T-T Sőt, még Arliva is még bénábbnak fog tartani, ha ezt az egészet elmeséli neki valaki. De ha bárki is elmondja neki, én kinyírom >.> Kellett nekem egyáltalán kinyitnom azt a nagy számat… Beletelik egy kis időbe, mire felfogom, hogy mi is történik. Fogalmam sincs, mi a terv, de biztos jobb, mint az enyém. Úgyhogy csak figyelmesen végigkövetem, mit csinálnak a többiek, én meg próbálok alkalmazkodni hozzájuk, hogy ne rontsak el semmit. Azt hiszem, ideje kicsit háttérbe húzódnom és csak figyelni. Ki tudja, talán a többieknek is javulna a véleménye rólam, az pedig számomra nagyon fontos. A rossz megítélés az ellentétek egyik kiváltó oka, ami összetűzésekhez vezet, ami pedig kudarcba juttatja a küldetést, ami nagyon-nagyon nem jó. Amikor átérünk és lábam alatt újra olyan talajt érzek, ami nem dönt akármelyik pillanatban a hegyes karók közé, elengedek egy megkönnyebbült sóhajtást.
- Bárkinek is az ötlete volt ez, gratulálok neki. – mondom újfent kis csapatunk felé fordulva.
Mikor tovább indulunk, jobbnak látom inkább megint elsőként haladni, valahogy nem tudom visszafogni magam. Utunknak csak egy apró részét tesszük meg, mikor megpillantok valamit, vagy inkább valakit a falnál. Óvatosan ráhelyezem a kezem kardomra, ahogy ráfüggesztve a tekintetem, látogatónk felé lépkedek. Mikor megláttam, már motoszkált bennem a gondolat, hogy netán eltűnt társunk az illető és most meglepődötten veszem tudomásul, hogy tényleg ő az. Legszívesebben vigyorogva szegény Arliva nyakába vetném magam és addig ölelgetném, míg ki nem nyomom belőle a szuszt, ám ehelyett csak annyit teszek, hogy odasétálok hozzá és vérmocskos vállára helyezem a kezem. Alaposan végigjártatom rajta tekintetem, majd segítek neki felállni és továbbra is őt támogatva elindulok, ám most inkább visszamaradok egy kicsit és vállalom a sereghajtó szerepét, hogy a lánynak ne kelljen úgy megerőltetnie magát a tempóval.
- Jó, hogy újra látlak, kezdtem aggódni érted. Mi történt? – szólalok meg mosolyogva séta közben.
Való igaz, tényleg elgondolkoztam, vajon mi történt vele odabent. Valahogy van egy olyan érzésem, hogy Dreamer személyes közbenjárása is benne van az ügyben, de inkább nem bocsátkozom értelmetlen feltevésekbe, hiszen semmi információm nincs a dologról. Remélem azért az a szemét állat nem csinált szegény Arliva-channal semmit, mert azt még nagyon-nagyon megbánja. Észre sem veszem nagy elgondolkodásom közepette, hogy mennyit is haladunk időközben. Arra eszmélek fel, hogy nekiütközöm Nara hátának, amitől rögtön zavarba is jövök.
- Jaj, bocsánat! – kiáltok fel cérnavékony hangon, rákvörös fejjel tekintve a férfira.
Mikor végül kikerülök a sokkból, hátrébb támolygok, szegény Arlivát is magammal húzva. Ekkor veszem csak észre, hogy előttünk egy fal van, így lazán hátrafordulok, azzal a gondolattal, hogy akkor visszafelé megyünk és keresünk valami új útvonalat, de ott is elzárja egy kőfal, az átjutást. A tégla vagy kőhalmazon, ki tudja, miből van ez, nem vagyok kőműves… szóval, egy yin-yang jel van rajta, annak a közepén pedig négy ábra, ha jól látom. Állatok? Évszámok? Hogy függ ez össze? O.O
- Nara-san, önre bízhatom Arlivát? – fordulok a fukutaichou felé.
Már nem azért, mintha a lány teher lenne, de elég nehéz gondolkozni, miközben a fél szemed így a gondolataid egy része is valaki máson van, hogy hogy érzi magát. Már nem azért, kedvelem Arlivát és aggódom érte és pont ezért zavar, hogy én ügyelek. A legjobban úgy tudok agyalni valamin, hogy valami értelmes következtetésre jussak, ha csak arra az egy dologra koncentrálok és nem egy csomó másikra. Most nem szándékozom játszani okoskát, ám biztosan hamar rájövök a megoldásra, hiszen én mindig rájövök! Igen, nagy egóm van, de ez még nem nagyon okozott gondot, úgyhogy nem igazán zavar, sőt igyekszem növelni is azt. Meredten kezdem hát szuggerálni a furcsa ábrákat, melyek minden bizonnyal valami feladvány részei, csak tudnám, mi az… mármint, hogy mi a megoldás. Ha ezek mondjuk horoszkópok, akkor csapatunk tagjait fedik le, valószínűleg erre utalhatnak a számok is… ha viszont csak az állatokat nézem, a dátumokat nem, akkor viszont össze vannak keverve. Talán a helyes sorrend a megoldás? Nem, az túl könnyű lenne :/ Bár Dreamertől ez is kitelik, amilyen fantáziátlan bolond, aki túl sok horrorfilmet néz. Ez annyira klisés már, komolyan…
~ Remélem hallod és következőre valami jobbat eszelsz ki, mert unatkozom, Álmoskám! ~ kiáltok el magam gondolatban, mert a többiek a végén még hülyének néznének és jól le is szidnának, hogy itt ordibálok Dreamernek.
Amikor újra ránézek a feladványra, már biztos vagyok benne, hogy megoldásom helyes, így egy elégedett vigyor terül el az arcomon, de nem szólok semmit. Most nem én leszek az ész és nem fogok felvágni, hogy „én hű de nagyon okos vagyok és milyen hamar kitaláltam” hiszen nemrég megfogadtam magamnak, hogy kissé háttérbe húzódom. Majd újra kiállok az élre, ha szükség lesz rám, de szerintem társaim vannak olyan eszesek, hogy kitalálják, mi is továbbjutásunk kulcsa.

______________

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Tasu_www.kepfeltoltes.hu_
Spoiler:
 
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 39
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te40700/45000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (40700/45000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyPént. Feb. 18, 2011 10:35 am

Hosszanti gondolkodásaim ismét a semmibe vesznek el. Miért is vagyok ilyen reménytelen, ha az eszünket kell egy kicsit megdolgoztatni? A hadnagy társunk sokkalta jobb ötlettel drukkolt elő végül, mint Tasumié vagy az enyém. De, legalább egy tökéletesen kivitelezhető terv egyik alapkövét rakhattam le. *>* Több, mint a semmi.
~ Fantasztikus… jobb ötlet nem jutott eszedbe? Még is honnan szetted, ezt a céllövöldözős tervedet? ~ szólal fel nagy pozitív felfogásom közepette Hyozanryuu. Nem, hogy díjazná, hogy egyáltalán eszembe jutott valami. Mellékes, hogy az Ő segítségével. Tudnám, miért kell belekotyognia gondolatmenetembe, amint Shikai formát öltettek Zanpakutommal. Megjegyzésével végül nem foglalkozva hallgatom végig Kira ötletét is. Nem is rossz ötlet. Ha összegyúrjuk Nara és Kira tervét egy még briliánsabb jön létre és a sikereink is a 20%-ról legalább 90%-ra szökik fel. Bár igaz, fogalmam sincs, hogy Nara melyik kidoura is utalt, amit ki lehet függeszteni, de legalább Kira árnyfarkasaival képben voltam.
- Szóval ez a Tsuriboshi! – szólalok fel hirtelen és bal mutatóujjammal a kifeszített trambulin utánzatra bökök. Miután az említett kidout a Hadnagy, megidézte nekünk. De vicces. Még sosem láttam ezt a Bakudout. Hoppá… ezt talán még se kellett volna hangosan kijelentenem. Most biztos nem tartanak normálisnak. Eh… csak remélni tudom, hogy nem akadnak le túlságosan ostoba szövegemen, amivel véletlenül háríthatnám a tervet. De, szerencsére nem. Kira árny farkasos trükkjével kombinált trambulin kidounak köszönhetően sikeresen átjutottunk a túloldalra, így megúszva az esetleges nyársalódást. Vajon Dreamer mit akart ezzel elérni? Főételnek akart volna minket fölszolgálni a zombijainak? Ja… de azokkal Arliváék remélhetőleg végeztek. Az összessel...
~ -__- Vajon, csak én vagyok megáldva ilyen abnormális Shinigamival? ~ hozza fel költői kérdését Hyozanryuu megszakítva csodás gondolataimat. Nem bírta megállni, hogy ne szólhasson bele. Tudnám, miért kell folyton belekotnyeleskednie az Én dolgaimba?! Még egy gonosz visszavágást se tudok kezdeményezni, mert hamar le kellet zárnom a sárkánnyal folytatott vitámat, amiért a kis pihenő után, szinte azonnal indultunk tovább. Nem csoda, hisz ki tudja mikkel csap le még ránk Dreamer. Szokásomhoz híven, a sor végén követtem a többieket, mint a jó madár. Nem is rég kezdtünk bele az újabb menetelésbe, mikor hirtelen megálltak, így egytől egyig belementem az előttem haladóba, majd lepattanva róla hátrálok párat.
- Most meg mi van? Miért álltunk meg? – kérdezem értetlenül, belső szitkozódásom után, amiért nem látom kis termetem miatt, hogy mi az oka a hirtelen „stopnak”. A választ meg se várva kukucskálok ki az egyikük mögül, ahol nagy meglepetésemre a fal tövében heverésző Arlivát látom meg. Mi a… míg mi a vámpír halál elől menekültünk, addig itt henyélt? Mikor jobban szemügyre veszem nem rég elhagyott csapattársunkat, akkor tűnik fel, hogy nincs olyan jó állapotban, mint, aminek messziről láttam. Tasumi már siet is a segítségére és kisebb támogatást nyújtva sérült tagunknak, indul tovább. Biztos, hogy jó ötlet? Egyáltalán, hogy került elénk? Shocked Kicsit gyanús ez nem? Nekik nem tűnik fel? Bár lehet, hogy csak én vagyok túl pesszimista… sőt tuti!
~ Akkor minek csodálkozol? Belül is sötét vagy. Teljesen egyértelmű akkor, hogy egy napszemüveg mögül látod az eseményeket, nem? ~ bajod van? Hogy jött ez ide? Milyen napszemüveg? Gyűlölöm mikor egyáltalán nem ideillő dologról papolsz. Csak összezavarnak. Tény, hogy eléggé nem értem most se a dolgokat, de ha lehet, még jobban összekuszálja ezzel az úgymond értem részt is. A nagy menetelés során fél füllel hallgatom a beszélgetést, ami szerencsétlen Arliva faggatásában merült ki nagyrészt. Mondjuk engem is érdekel, hogy hogyan tudta kivitelezni azt, hogy megelőzött minket, viszont elsődlegesen a kíváncsiságom arra részre hajlik, hogy miképp sikerült épp bőrrel megúsznia a kis Vendéglátónkkal való találkozást. Haladás közben, néha kicsit gyanakvó pillantásokat teszek sérült tagunkra. Nem ismerek magamra, miért gondolok rosszra. Lehet, hogy csak az zavar, hogy mögöttem jönnek? Se kizárt… megállapításom után megtorpanok, most sikerül elkerülnöm az ütközést. Cool Majd az utunkat lezáró falra nézek.
- Mi ez mááár’… a sok út közül, csak mi lehetünk ilyen balszerencsések, hogy kifogjuk az egyetlen zsákutcát? -__-’’ – mérgelődők, majd hiába szeretnék elindulni visszafelé az utunkat ott is lezárja egy fal. Remek. Ez egyre jobb lesz. Emiatt a kis helytől teljesen kiújul a klausztrofóbiám. Nagy „ez van” sóhajtás kíséretében nézek vissza a másik falra, mely csak így elénk kúszott, ezzel elvágva útvonalunkat. Ekkor veszem észre az, azon elhelyezkedő furcsa jelet. – Ja… nem, csak egy újabb Dreamer feladvány… - teszem hozzá kisebb szemrángatózással az érdekes feladatot szemlélve közben. Igaz, elég egyértelmű, hogy egy újabb kihívás a Kalapos csávesztől, de nem bírtam megállni, hogy a hatalmas megállapításomat ne tegyem közzé. Ezután elhallgatok, és nem fárasztom tovább a többieket. Megpróbálok besegíteni ebbe a kinyomozhatatlannak tűnő rejtvénynek a megoldásának keresésébe. Utálok egy dolgon folyamat gondolkodni. Rosszabb nem is lehetne. Valami fura fekete-fehér jel, állatok és számok. Ember… Shinigami vagyok nem Archeológus! Egyáltalán nem tudom hova tenni ezeket… hogyan függ össze a tigris, a nyúl, a kutya és a majom? Azon kívül, hogy mindegyik állat. És minek hozzájuk ezek az évszámok? Különben is hol van 2035… hogy jött ez ide?! Ááá’ tehetetlennek érzem magam. Fogalmam sincs, mi lehet az összefüggés! T>T Hm… várjunk, csak… mi lenne, ha random elkezdenénk mozgatni ezt a valamit, hátha kijön a helyes megoldás? *>* Vagy nem tudom~.
- Ez nekem magas! – bököm ki magamból rosszkedvűen, hosszan elnyúló gondolatmenetem után. Közben neki dűlök az egyik oldalfalnak, ezzel mutatva a többieknek, hogy én nem vagyok jártas ezen ügyben és hagyjanak ki belőle. Ez is bizonyítja, hogy ha csak rajtam múlna örökre itt maradunk. De, szerencsére nem így van. Remélem, a többieknek leesik a lényeg, mert én életemben nem láttam ilyen jelet. És emiatt sem töröm tovább ezen a fejem, az is biztos!
~ Csak te lehetsz ilyen ostoba, hogy nem jössz rá egy ilyen egyszerű dologra! ~ szólal fel gúnyolódva reakcióm miatt Hyozanryuu. Jó fej mi? -__- Heh… ezt most úgy mondod, mint aki érti. Akkor igazán segíthetnél. És nem kellene égnem a tehetetlenségem miatt. Várom az ötleteidet! A sárkány elhallgat. Most Ő se tudja és csak játszotta az észt, vagy tényleg ennyire könnyű lenne? Shocked

______________

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Anao
Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 149
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te40600/45000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (40600/45000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptySzomb. Feb. 19, 2011 11:45 pm

Hogy kijussuk ebből a csapdából egy kijutási tervre volt szükségünk, ami azonnal elkezdtünk gondolkozni, majd megosztani a többiekkel. Az ötletek között voltak jók és kevésbe jók is, köztük Tasumi-san gondolata, melyben önfeláldozó akcióba lép. Ezzel csak az volt a probléma, hogy nem elsőnek kéne felvetni ezt a tervet, hanem utolsónak, ha nincs ennél jobb ötlet. De mivel nekünk volt ezért feleslegesen áldozta volna föl magát és egyel kevesebb emberünk lenne. Tasumi másik ötletével szerintem nem volt gond, annak ellenére, hogy én szóltam először, hogy nem szándékozom teljesíteni a kérését. Ezek szerint Tasumi nem használja olyan előszeretettel a kidoukat, mint én, de ezzel nincs is semmi gond, hiszen minden shinigami különbözik egymástól. Miután beérkezik az utolsó ötlet Kirától, elkezdtünk… Várjunk csak minek is szólított, Nara-channak? Ha legjobb barátok lennénk, akkor megérteném, hogy így szólít, de most ez a tekintélyem lerombolásához vezethet, ha nem szólok erre semmit.
- Kira-han én nem emlékszem, hogy puszipajtások lennénk, tehát megkérném, hogy inkább ne hívjon így, mert ekképpen ez a tiszteletlenség jele. De mivel én kedves vagyok, ez alkalommal még megbocsátok. - mondom Kira felé fordulva teljes nyugalommal és megértéssel, mert szerintem így sokkal félelmetesebb. Na, akkor visszatérve a kijutáshoz, végül két ötlet ötvözetét valósítjuk meg, Kiráét és az enyémet. Amíg az árnyfarkasok kibillentik a kőpadlót az egyensúlyi helyzetéből, én kifüggesztem a Tsuriboshit a kijárat elé, ha nem tudnánk elég nagyot ugrani. Erre azonban nem volt szükség, mert könnyedén átértünk a terem másik ajtajához. Majd egy kis szusszanás után tovább is indultunk, ne hogy utolérjen minket egy újabb csapda. Mialatt haladtunk előre, elgondolkoztam, hogy vajon mi lesz a következő „feladatunk”. Visszagondolva az eddigiekre, az első ugyebár a farkasos volt, ami szerintem a csapatmunkánkat akarta tesztelni, a kőgolyós a logikánkat, a zombis az erőnket, a legutóbbi pedig a vészhelyzetben való gyors reagálást tette próbára. Még lehetséges próbatétel lehet az ügyesség, bajtársiasság és az intelligencia, számításaim szerint. Mikor végére értem az eszmefuttatásomnak, a csapat hirtelen megállt egy váratlan vendég miatt, aki nem volt más, mint Arliva. Rögtön odarohantunk hozzá, hogy segítőkezet nyújtsunk neki, amit Tasumi tett meg elsőként. Az első gondolatom az volt, hogy vajon, hogy került elénk a sebesült lány, mivel Kira azt mondta, hogy Álmoska is ott volt a tűzfal mögött. Akkor biztos nagy szerencséje lehetett, ha még sebesülten is el tudott előle menekülni. Bár, aki kedvére csinál csapdákat, meg fallá változtatja a tüzet az elől valószínű, hogy nehéz elmenekülni. De nem gondolkozom ezen tovább, inkább meghallgatom mit is mondd Arliva az üggyel kapcsolatban. Itt sem tétlenkedtünk sokáig, máris tovább indultunk. Séta közben átgondoltam az épületben tett utunkat és lerajzoltam egy nálam lévő papírra és pluszba Arliva lehetséges titkos folyosójának helyét is, majd figyeltem tovább a két gyanús személyt. Egy kis idő múlva zsákutcába értünk, ezért megtorpantunk, így Tasumi hátulról nekem jött.
- Semmi baj. – válaszolok kedvesen Tasuminak megfordulva, hogy induljak visszafelé. Azonban, amelyik úton ide érkeztünk szintén lezárul az orrunk előtt. Ekkor észreveszem a ying-yang jelre leszek figyelmes állatokkal és számokkal a belsejében. Nem kétség afelől, hogy ez az újabb feladványunk az Álmodozótól, de mielőtt neki állhattam volna a feladat megoldásához Tasumi lepasszolja nekem Arlivát, hogy vigyázzak rá. Visszatérve a rejtvényre, az állatok valószínűleg a kínai horoszkóp jegyeire utalnak, akkor pedig az alattuk lévő számok évszámok, ahol az adott állatnak van az éve. De ezekkel mit kell csinálni, sorba kell rakni őket? Nekem ezt le kell írnom, mert nem tudok fejben számolni, ezért Arlivát nekidöntöm az egyik falnak, majd letelepszem a közelébe és az elővett papírom hátuljára elkezdek írni. Ha jól emlékszem, akkor a patkány az első állatövi jegy és van egy kerek éve, ami az 1900. Innen már könnyen ki tudom számolni, hogy vannak sorba az itt lévő állatok. Először is két patkány év közötti intervallumba kell beraknom a többi állatot és megvan a sorrend. Kiválasztom a középső számot, az 1974-et, ami az 1972-es és az 1984-es patkány évek között van. A többi számból pedig, addig vonok ki vagy éppen adok hozzá 12-őt, amíg be nem kerül a két szám közé. A végeredmény a következő lett, a nyúl 1975, a kutya 1982, a majom pedig 1980. Tehát a sorozat a következő: Tigris, Nyúl, Majom, Kutya. Rajzolom le befejezésképpen egy számegyenesre az eredményemet. Fejezem be kb. három perc alatt a gondolatmenetemet, majd felállok, hogy a többiekkel is megosszam. Bár benne van a pakliban, hogy nem jó a megoldásom, de próba szerencse.
- Nekem lenne egy ötletem a megoldásra. Ha minden igaz, akkor ezek a kínai horoszkóp állatövei, amiket sorba kell rendezni. Ehhez pedig csak annyi kell, hogy egy 12-es intervallumba raktam az állatokhoz tartozó éveket és már ki is jött a helyes sorrend. – fejtem ki a megoldásomat, közben a teleirkált papírkámra mutogatok, amin minden össze-vissza van, és nem nagyon lehet kivenni belőle semmit, talán csak a lap tetején lévő számegyenest. Miután elmondtam a mondanivalómat megvártam, hogy mit szólnak hozzá a többiek.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 58
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te45000/65000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (45000/65000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyVas. Feb. 27, 2011 10:59 am

Nyugalom? Nekem csak a hisztéria jutott. Hisztéria és kritikusság, csupán jelentéktelennek tűnő elemek, idegeket szétfeszítő, pusztító szokások, mégis személyiségembe épültek, mélyen, beleragadtak, mint szúnyog a mázba, vergődve, kaparászva, onnan már ki nem mászva. Szúnyogok, csak kellemetlen szúnyogok azok is, akik társaimnak merészelték magukat nevezni. Még hogy társak? Pont ők? Hahh! Dreamer az Én pártomon áll, segítségem kérte, s nem, cseppet sem véletlen, hogy pont Engem választott ki a nemes céljaira. Megmutatta nekem, ki vagyok valójában, mi vagyok, új utat adott, s végre igazán szabad lehetek, szárnyalhatok sötét álmok alkotója mellett, szolgálhatom, végre önmagam lehetek! Sosem voltam elég emberi… Még shinigamiként is kegyetlenebb vagyok az átlagnál. Csupán mert nem vagyok képes holmi bajtársiasságra meg becsületre hivatkozva keresni a kifogásokat pillanatnyi gyengeségeimre, máris kitaszított vagyok. Volnék, ha érdekelne. Nem fogok gyáván meghalni, s ha Dreamer azt várja el tőlem, életem áldozzam érte, szempillarebbenés nélkül megteszem. Minden óhaját és sóhaját várom, vigyázom, őrzöm Álmait, teljesítem parancsait, cserébe szomjam végre kielégíthetem, s ismét szabad lehetek. Nem kötnek többé törvények, írott szó s felettesek. Saját döntésem volt Dreamer pártjára állni, hisz általam könnyen megnyerheti ezt a csatát. Most még csak egy csatát, de mi lesz tovább? Kétségtelen, nekem ott kell lennem, ahol ő is, vele kell tartanom, bármerre is tart. Én, a leghűségesebb követője. Még ha vérem is kell áldoznom az Ő javáért – megteszem. Hisz én már semmit sem veszíthetek.
Vége a kilátástalanságnak, ám kilátásba kéjes illúzióképek kavarodnak. A csapatról, arról a csürhéről, kik merészelik magukat velem egyenrangúnak képzelni. Holott én jobb vagyok náluk, erősebb, tökéletesebb! A puszta gondolattól, hogy mielőtt Dreamer felnyitotta volna elmém, komolyan meg akartam őket menteni és tényleg fel akartam magam áldozni, harsány nevethetnékem lesz. Utólag már úgyis csak röhögni tudok rajta, milyen szánalmasan is festhettem. Arliva Quenthel Suwun, a shinigami csürhe megmentője. Na persze… Előbb fogok csillámpónit lovagolni, minthogy még egyszer a nagy megmentő szerepét játsszam el. Bár nem létező színészi képességeim most kénytelen leszek bevetni, hisz egyedül nincs esélyem mindannyijuk ellen. Szépen sorban, egytől egyig. Először talán a hadnaggyal kezdeném, hisz szememben ő tűnik a legképzetlenebbnek is harc terén. Csak át kell döfnöm torkát, majd mehetek is tovább azt mondván, Dreamer elkapta őt. Majd félrevezetni a többit is, a többit, a többit! Utoljára természetesen Tasumit hagyom – eddig se rejtettem véka alá, őt kedvelem a legkevésbé a turnusból. Megfogalmazhatatlan ez a mindent elsöprő vágy elpusztítására. Egyszerűen nem bírom, meglátom a képét és tenyerem viszketni kezd, szét akarom törni, taposni, röhögni! Először a lelkét tiprom össze, megtöröm majd, hadd szenvedjen, társai eltünedezése s halála miatt, s végül, végül velem kell majd szembesülnie. Szinte orgazmusom van a gondolattól, ahogyan arcizmai megfeszülnek, majd eltorzulnak, kicsalogatván belőle a vadat, mely minden bizonnyal kellemes érzettel fog eltölteni, amint átszúrom szívét, tüdejét, s vágom át húsát, csontját. Siralmas, ahogy nyomdokaimba próbál lépni… Komolyan, mert én feláldozom magam, már ennek a cafkának is kell? Kis liba, szánalmas tyúk, s észre se veszi magáról, milyen nevetséges. Megtiszteltetésnek kéne vennie, amiért személyesen foglalkozok vele, s saját kezűleg végzek nyomorult kis életével. Oka különben sem volt arra, társai hátrahagyják s ő pedig önmagát áldozza. Egy ilyen pofonegyszerű csapda miatt? Hiszen a sérül Kirát kellett volna csupán támasznak hagyniuk, hisz akkora sebekkel s törött csontokkal ő ugyan nem jut már messzire. Ennyire egyszerű a megoldás, de nem, neki hősködnie kell, csak mert milyen menő s jaj, de jól esik, ahogyan utánad kiáltanak, hogy ne menj el, mert szükségünk van rád. Mi ez? Shounen, vagy nyálas szappanopera? Vagy popdal… Fütyülőm tudja. -.-
Sérüléseim különös módon visszatérnek – bár fájdalmat nem érzek, s sikerül észrevennem, csupán álcaként szolgáló illúziókba burkoltak. Épp időben, hisz a rakás megérkezett, hogy a várt döbbenettel és kellő örömmel üdvözöljenek. Holott jobban esett volna esetleg letépni Tasumi karját, amiért hozzám merészelt érni, ez most nem a megfelelő pillanat volt rá.
- 11. osztag, mond ez valamit? Mi vagyunk a legerősebbek, néhány tetves, rühes zombi nem elég, hogy Engem letaroljon. Az emos azért már nekem is nagy falat volt, de véletlenül rátaláltam egy járatra, ahova nem követett tovább a buzi feje – magyarázom el a mesét, amit kitaláltam, holmi részletekbe való belebonyolódás nélkül, hiszen ott már baj lenne, hiszen nem vagyok olyan jó hazugságokból, ugyanis én mindig nyíltan kimutatom, ha beverném valaki képét. Mindegy is, szerintem a hülye se faggatná szegény, sérült kislányt, akit jól helyben hagytak és csupa vér meg minden. Bár attól még utálom, hogy úgy kell tennem, mint egy nyomorék, amikor kurvára nem vagyok az.
A rejtvényfejtésből nem veszem ki a részem, hisz nincs belőle hasznom, és különben sem azért fizetnek, hogy gondolkozzak. Bízok benne, van annyi eszük, hogy rájöjjenek a megoldásra, legalábbis, innen messziről kurva egyszerűnek tűnik, bár aztán ki tudja. Addig is tehetek úgy, mint akinek a légzés is fájdalmas – s persze szövögethetem tovább a tervem. Csak a megfelelő pillanatra kell várnom. Igen, a hadnagy srác, ez a Nara, ő kiváló préda…


______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 2ewmyxcVéres memoár //Lezárva// - Page 2 2laucm8
Vissza az elejére Go down
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
Chikanatsu Kira

Female
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 26
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te15800/30000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (15800/30000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyCsüt. Márc. 10, 2011 5:25 am

Na, jó talán ezt egy kicsit túlreagáltam, de héj két év után most vagyok újra emberek közt és Tasu-chan az első barátom mióta visszatértem a shinigamik közé. Úgyhogy nem hagyom, hogy öngyilkos tervét végre hajtsa, ha van más mód is a kijutásra. Ez az obi felkötözéses dolgot meg már abszolút reflexből jött, de tényleg. Emlékszem mikor Midori már korán reggel felkelt és szegénykém sosem tudott úgy felöltözni, hogy ne keltett volna fel. Így még ha félálomban is, de mindig én kötöttem meg az obiját. Bár az igaz hogy utána nem sokáig maradt rajta, Már nem mintha én kötöztem volna fel rosszul csak elkapott a hév és amilyen gyorsan csak tudtam meg is szabadítottam az egyenruhájától és visszarántottam az ágyba. Nem, nem, nem most nem gondolhatok erre… így egy fejrázással eltüntetem a zavaró gondolatokat fejemből. Ezután tekintetem a hadnagy felé fordítom.
- Igen, igaza van. Elnézést kérek az előző nyelvbotlásom miatt Nara fukutaicho. – kérek bocsánatot a hadnagytól.
Most hogy ezen is túl vagyunk, jöhet a kijutás. Árnyfarkasaim már teszik is a dolgukat majd mihelyt a hatodik osztag tisztje létre hozza a kidouhálót már indulhatunk is kifelé. Miután kijutunk, a teremből megpihenünk egy kicsit. A pihenő után tovább indulunk. Sétánk közben néma csend van csak a léptek hangját hallani mikor ismerős szagot érzek. Fel is kapom a fejem, és amikor közelebb érünk az illat forrásához meg is pillantom a falat támasztó osztagtársamat.
- Jól vagy?- fordulok hátra miután érzékelem, hogy Anao belém ütközik. Mivel megbizonyosodtam a felől, hogy Anaonak semmi baja csak egy kicsit figyelmetlen volt tekintetemet újra sérült osztagtársamra emelem. Ekkor érzem meg azt a másik szagot, ami felőle árad. Dreamer, semmi kétség biztos az övé.
Quenthelt felszedve tovább is indulunk. Nem telik bele sok idő hogy újra megállunk, ugyanis zsákutcába érünk így vissza kell fordulnunk. Ám a járat a másik irányban is lezárul így csapdába kerültünk már megint. Komolyan kezd egy kicsit idegesítő lenni, hogy egyik csapdából a másikba sétálunk. Csak kerüljön a szemem elé az a Dreamer kitekerem a nyakát.
~ Persze úgy, mint a legutóbb? ~
~ Héj ne piszkálj jó! Akkor nem számoltam az erejével, de most már tudom, hogy ilyet is tud. Most pedig maradj, csöndben hallani akarom mit talált ki a hadnagy.~
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 26
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyPént. Márc. 11, 2011 10:26 pm

Nara levezetése helyes, s miután egymást követően benyomja a sorrendnek megfelelő táblácskákat, az út szabadnak tűnik. Azonban még mielőtt átléphetnétek a biztonságot jelentő folyosószakaszra, hirtelen eltűnik a padló, ennek köszönhetően ismét zuhanni kezdtek. Egy meredek kőcsúszdán suhantok a mély felé, oly’ sebességgel, ami megkérdőjelezhetővé teszi egyáltalán azt is, miszerint túlélitek a landolást. Már látjátok a fényt az alagút végén és mindannyian felkészültök a becsapódásra, azonban ha csonttörő fájdalomra vártatok, akkor sajnos csalódnotok kell. Könnyedén, szinte légiesen érkeztek meg egy hatalmas csarnokba, mely leginkább egy trónteremhez hasonlatos. Szemben veletek egy gigászi kőtrónus emelkedik ki a sivár berendezésből, ebben foglal helyet talán a legnagyobb emberi csontváz, amit eddigi életetek során láthattatok. Egymás fedezve nyomultok egyre beljebb a helyiségben, mígnem a terem közepére értek, ahol valamilyen ismeretlen erő megállásra késztet benneteket. Körben fáklyák tucatja izzik fel, kísérteties smaragd ragyogásuk hátborzongató árnyakat festenek a falra. Itt-ott mozdulni vélitek a többi holttestet, amelyek valószínűleg hozzátok hasonló harcosok földi maradványai. Mint első találkozásotok alkalmával, Dreamer most is a fekete füstből materializálódva jelenik meg és lazán rákönyököl a trónszék háttámlájára. Arcán a megelégedettség mosolya válik megfigyelhetővé, ám ez inkább magának szól, semmint Nektek. Már korábban is rájöttetek, hogy kedve szerint irányítgathat benneteket ebben a világban, szabad akaratotoknak és döntéseiteknek csupán illúziója volt fenntartva. Bábuk vagytok a sakktábláján, ebben a játékban nem győzhettek ellene, ezt mindannyian érzitek. Talán itt ér véget pályafutásotok?

- Gratulálok, barátaim! – szólal meg szokásos stílusában, miközben egyszer kétszer összeüti tenyereit, ekképp fejezve ki tetszését. – Mint sokan mások, Ti is képesek voltatok átkelni ezernyi veszélyen, s végül elérni ide, világomnak szívébe. Ám mint láthatjátok, sem élő, sem holt nem került még ki innen soha. Bátrak vagytok és tehetségesek, jó szolgálatot fogtok majd tenni a seregemben, élőhalottként persze. Arliva drágám, kérlek!

Az egyértelmű parancs hatására Suwun előrántja kardját, ezután megindítja orvtámadását a számára leginkább szimpatikus társ ellen. Viszont még mielőtt a penge elérné a testet, homloka aranyszín felizzik, ekképp törik meg a bódító mágia. A 11. osztag tisztje így már tudatában tetteinek fogja ledöfni fajtársát. Eközben Dreamer csettint egyet, ennek következtében az elszórtan heverő csontkupacok összeszedik magukat, majd haragosan villanó tekintettel kelnek harcra. Kezeikben csorba tőrök és pallosok fedezhetőek fel, itt-ott még egy-egy csatabárdon is megcsillan a fény. Öten támadnak Rátok, mindenkire jut egy.
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 VM-csontvaz
[Szép hosszú leírást várok, amikben legyőzitek a kapott ellenfelet. Nem lesz egyszerű, mivel ugyanolyan erősek, mint Ti. Rátok bízom, hogy milyen sérülések árán győztök, de azért fájjon. Wink]


A csata hamarosan leülepszik, csapatotok pedig megtépázva, több sebből vérezve roskadozik az oszló tetemek között. Vendéglátótok arcán nyoma sincs meglepetésnek, kétségtelenül számított rá, hogy ezt a kihívást is sikerrel veszítek. Az emberi élet mit sem számít Neki, csupán a szórakozást keresi sivár világában. Mivel a láthatatlan erő megszűnt, így közelebb araszolhattok, s megpillanthatjátok a trónuson ülő alak foszladozó ruházatát. Egy kapitányi haori az. Rémület marhat a szívetekbe, hiszen egyikőtök sem rendelkezik akkora erővel, mint egy taichou, ebből kifolyólag esélyetek sincs felvenni a versenyt egy olyan ellenféllel, aki már meg is ölt egyet.

- Nem-nem, nem Én végeztem Vele. Vagyis inkább csak közvetve... – zendül hangja ismét a csendben, dorgáló vigyorából kikövetkeztethetitek, hogy ismét olvasott gondolataitokban. – Mivel kiváltságosok vagytok, így elmondom rövid történetem. Egykoron ennek a férfinak voltam a lélekölője, aki megszállottan kereste az örök élet titkát. Mint tudjátok, a shinigamik akár évezredekig elélhetnek, azonban egyszer Őket is elszólítja majd a végzet. Ezt próbálta a gazdám megakadályozni és elkészítette a könyvet, aminek segítségével idejöttetek. Belepecsételt Engem, viszont nem számolt a lehetséges következményekkel. Őt is beszippantotta a memoár, viszont itt már nem volt hatalma felettem. Fantáziám elvadult dzsungelében lelte a halál, egy hasonló farkas harapása okozta vesztét, mint amivel találkoztatok megérkezésetekkor. Idehoztam és nyugalomba helyeztem. A hozzátok hasonló halálistenek életerejét felhasználva tartom fent mágiámat, ezért nem pusztultam még el mester nélkül. Most pedig Ti is csatlakoztok hozzám, s ennek köszönhetően végre kitörök innen!
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 VM-gollem
Dreamer testéből fekete villámok csapnak ki, amelyek egykori társa testébe vágódnak, aminek hála az életre kel. Gigászi monstrum, ám muszáj lesz legyőznötök, ha élve akartok kikeveredni innen. A Zanpkautoulélek tisztes távolságból figyeli, hogy vajon milyen módon próbáltok felülkerekedni az óriáson. A csapatmunkában lehet a megoldás, azonban képesek vagytok-e továbbra is megbízni egymásban? Már történt árulás köreitekben.
Vissza az elejére Go down
Hayakawa Tasumi
8. Osztag
8. Osztag
Hayakawa Tasumi

Female
Leo Tiger
Hozzászólások száma : 143
Age : 21
Tartózkodási hely : Shiratorival, küldetésen, 8. osztag területén
Registration date : 2010. Aug. 17.
Hírnév : 8

Karakterinformáció
Rang: Masaki tetkó-pádávánja *w*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te16300/30000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (16300/30000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyHétf. Márc. 21, 2011 12:20 am

Jól gondoltam, Nara-sannak is sikerül kitalálnia a megfejtést. Benne bíztam a legjobban, annak ellenére, hogy először használhatatlannak hittem, nagyon is értékes tagja csapatunknak. Mikor odasétál a falhoz, jobb kezem önkéntelenül is megmozdul, hogy visszatartsa őt, hiszen ki tudja, mi vár ránk utána. De ez az egyetlen esélyünk, hogy kijussunk innen, így vissza is ejtem az oldalam mellé. Újfent kihúzom hüvelyéből kardomat és várom az újabb csapdát. Mi lesz vajon? Valami ócska zombi filmből újra előjönnek az élőhalott szolgái? Vagy… egyszer csak ránk esik a mennyezet? Kérlek, ez annyira unalmas. Bár mondjuk, szegénynek nem tudom, mi más szórakozása lehetett itt azon kívül ennyi időn keresztül, hogy megnézte a világ összes valaha leforgatott filmjét. Szinte már sajnálom szegényt, egyedül azt nem tudom, hogy nem hízott el, ha állandóan a tv előtt ült. Talán néha megkergettette magát a kis teremtményeivel? Végül is, ha kifullad, meg tudja parancsolni még azoknak a hatalmas kiméráknak is, hogy menjenek szépen őzikéket szaggatni. Vagy háromszemű majmot :/ Amúgy, ha esetleg még nem nézte meg, szívesen ajánlanám Dreamernek a Kör című horrort, nekem nagyon bejött. És az félelmetesebb is, mint az agyonkoptatott zombi filmek. Kéne valami darabolós-vérest is néznem… majd kikérem Álmoska véleményét, hátha ismer valami igényesebb darabot is, nem csak azokat, amiket itt felvonultatott. Szinte már várom, hogy amint Nara a kellő sorrendben benyomkodja a jeleket, hirtelen leesnek a plafonból valami láncon felfüggesztve egymás után ilyen balták, vagy mik, amik jobbra-balra lengedeznek és tökre élesek. Azt talán még élezném is kerülgetni… De Alucinak sikerül meglepnie, mikor a másodperc törtrésze alatt tűnik el talpaim alól a biztonságot jelentő talaj és egy elég meredek csúszdába megy át. Sikoltozva haladok egyre gyorsabban és gyorsabban lefelé, társaim mellett, nagy meglepetésemben még azt sem veszem észre, hogy időközben kardom is kicsúszott a kezemből. Anyám, hát ez fantasztikus -.-
- Vigyázzatok! – figyelmeztetem társaimat az elszabadult katanára, mely össze-vissza csapkodva éles pengéjét szánkázik el tőlem egyre távolabb.
Mi lesz itt, ez az őrült így akar minket kinyírni? o.O Halálra zúzzuk magunkat? Csodás lesz, mondhatom. Jó lesz így meghalni, bár nem túl hősies. Komolyan, direkt csinálja ezt velem? o.O Ötlik az eszembe hirtelen, mikor csontroppantó földet érés helyett, csak puhán lecsusszanunk a földre. Kezdem azt hinni, Dreamer csak azért csinálja ezt, hogy velem minél jobban kicsesszen és állandóan meglepődjek. Azonban gondolkodásra nincs idő, vissza kell szereznem Rakurait, a végén még elkóborol olyan helyre, ahová nem kéne, meg amúgy is, semmi kedvem csak kidoukkal küzdeni. Így aztán környezetemmel és a többiekkel nem is foglalkozva vetődöm az időközben megpillantott kard után és sikerül is megkaparintanom. Már elégedetten vigyorogva állok fel és tekintek körül, mikor észreveszem a nem sokkal előttem helyet foglaló bazinagy csontvázat, ami egy kőtrónuson ücsörög ráérősen. Arcom azonnal döbbent kifejezést vesz fel, államat pedig szinte a földről kell felkaparásznom. Az első gondolat, ami erről eszembe jut, hogy ezt honnan a francból szedte?! o.O Meg kell néznem azt a filmet, ez kezd egyre érdekesebbé válni *.* Visszaaraszolok társaimhoz, még mindig azon agyalva, láttam-e valamikor én olyan filmet, amiben ilyen volt, azonban sajnos nem jut eszembe semmi, legfeljebb a Godzilla. Mikor azonban kis csoportunk egy emberként előrelendül, rájövök, hogy oda se kellett volna mennem, hiszen így is-úgy is beljebb jöttünk volna :/ Na mindegy, már megtörtént, nincs miért bánkódnom, csak feleslegesen járom én itt a köröket, de mindegy. Egészen a hatalmas szoba közepéig támolygunk csapatosan, mikor valami hirtelen megálljra késztet. Ekkor a terem falán lévő fáklyák, amiket amúgy észrevettem, csak nem tettem említést róla a többieknek… na jó, nem vettem észre -.- Szóval zöld lángokkal kezdenek égni, kissé bizarr és groteszk képeket festve a falra, meg a padlóra. Ezt a Harry Potterből vette, ott van zöld tűz! Bár mondjuk hopport kell bele szórni, az meg minek kéne neki, csak nem utazgat apró kis világában egyik helyről a másikra a hopp-hálózaton keresztül. De sajnos gondolkozásomat meg kell szakítsam, mivel Dreamer méltóztatik megjelenni nekünk, újfent füstösként. Vagyis füstből, de mindegy. Vigyorog… vigyorog >.> Vagyis hát elégedetten mosolyog, na, akkor is zavar. Elegem van abból, hogy ő kénye-kedve szerint, egyetlen csettintéssel irányítgathat, én meg akarom ölni, végezzünk vele minél hamarabb, hogy kijussunk innen, mert már nagyon unom ezt a kiszolgáltatott állapotot. Engem speciel egyáltalán nem érdekel, hogy ő itt egyedül halálra unja magát, szerintem ennél még az is jobb, ha halott vagy… mindegy, ő tudja, de én nem vagyok a játéka, erről mondjon le. Amint megszólal, kénytelen-kelletlen viszem rá teljes figyelmem. Gratulál… barát… mi van? O.O Még tapsol is. Most már biztos vagyok benne, hogy Dreamer nem százas. De az, hogy bátor, meg tehetséges, na attól hízik a májam, meg az egóm is, büszke vagyok magamra *>* Tudom, nem lenne szabad, de ez most éppen nem érdekel. Azonban az a mondata, az a bizonyos mondat, visszarángat a földre. Arliva… drága… ekkor a lány előkapja katanáját és nekitámad Narának. Kikerekedett szemekkel, sóbálvánnyá meredve nézem végig az eseményeket, ahogy társam hidegvérrel szúrja le egyikünket. Hogy volt erre képes? O.O Áruló. Az ő oldalán áll… és én még kezdtem megkedvelni >.> Látszik rajtam, hogy rosszabb emberismerő vagyok, mint eleve gondoltam. Dermedten figyelem a lányt továbbra is, igazából most nem nagyon tudom, mit kéne tennem. Tombolni akarok, az ő vérében fetrengeni, őrülten vihogni, torkát vágni, fejét metszeni, kínozni, míg sikolyai el nem halnak, ezt akarom. Szükségem van rá, kell nekem, akarom, én akarok végezni vele, most! Vörös köd lepte elmém nem is érzékeli a közeledő veszélyt, egy csontváz személyében. Az utolsó pillanatban fordulok hátra, s már csak annyit érzékelek, hogy ellenségem, tőrét meglendítve lecsap. Arcom elé kapom bal karom, így az bánja szebb testrészeim helyett. Fájdalmas kiáltás közepette ugrom arrébb, mikor feleszmélek, hiszen nem akarom elveszíteni az egyik kezem. Kardforgató végtagomat is kiaknázva húzom elő katanámat a sayaból, hogy visszatámadhassak. Magamat valamennyire összeszedve lendülök előre, hátha sikerül kihasználnom azokat az adottságaimat, amik miatt a 2. osztagba kerültem. Meglepetésként ér viszont, hogy oldalról jövő támadásomat, mely a bordáira irányul, sikerül hárítania. Pedig olyan gyorsan shunpoztam, ahogy csak tudtam T-T Csorba a hírnevemen, gyakorolnom kell. Lesz mire edzenem, azt hiszem. Nem szabad harc közben elgondolkozni, nem szabad! Nem ér, neki pajzsa is van, ez csalás >.> Veszem észre hirtelen, mikor megpillantom az egyik karján, ahogy felém ugrik. Ne már, ez annyira gonosz húzás, neki van mivel védekeznie! Alig tudom védeni torkom felé irányuló csapását, s még egy kisebb vágást sikerül is ejtenie az arcomon. Na jó, most már nekem is illene levágnom valamijét. Hátrébb ugrálva próbálok egy is időt nyerni, hogy aktiválhassam kardom shikai-át.
- Yusuru sashite Bakuhatsuteki Rakurai! – hívom életre zanpakutoumat.
Eddigi tapasztalataim alapján, egy erőszinten lehetünk, de ő semmi plusszal nem rendelkezik, míg nekem itt van katanám feloldott változata. Már kissé magabiztosabban tekintek a közeljövőbe, csak azt kéne kitalálnom, hogy győzzem le… Először is, ajánlatos lenne megszabadítani a pajzsától, azt hiszem. Így nemes egyszerűséggel hátulról rontok rá, arra számítván, hogy megfordul. Ez szerencsémre meg is történik, mire én csak ráesem, ezzel leteperve a földre. Bal karom félig használhatatlan, így többi végtagomra és törzsemre hagyatkozom, míg a jobb kezemben található fegyver villám-pengéjét a számára védelmet jelentő tárgyat tartó karjára irányítom. Sajnos bár élőhalott, ahhoz képest elég gyorsan rájön kis akcióm céljára, így gyengeségemet kihasználva emeli fel a tőrt markoló végtagját és döfi bele a bal vállamba. Fájdalmas ordítás közepette lököm el magam tőle és gurulok távolabb. A mozgó csontkupac rendületlenül jön utánam, továbbra is megkeseríteni akarván az életem. Egészen eddig észre sem veszem, hogy a falig sikerült elküzdenünk magunkat. Ez az izé, amivel harcolok, flegmán eldobja fegyverét, ahogy odaér hozzám, majd megragadja a torkom és felemel. Szorításában alig tudok megmozdulni, lassan izmaim elernyednek, a világ pedig kezd elsötétülni. Egy utolsó, kétségbeesett lépésre szánom el magam, s csak remélem, hogy egyáltalán meg tudom lendíteni a kardot. Katanám erősen megszorítom, majd a csontváz nyaka felé csapok vele. Zanpakutoum pengéje könnyedén szeli át a csontot, ezáltal elválasztva fejét a testtől. Ellenfelem élettelenül rogy össze csapásom nyomán, én pedig már a szorításból kiszabadulva kezdek el köhögni. Ez volt eddig a második eset, hogy meg akartak fojtani, csak ez éppen szándékos volt. Egy jó egy perc múltán tudok csak a többiekkel foglalkozni, de úgy látom, ők is sikeresen elintézték a maguk csonthalmazait. A shikai-t továbbra is fenntartva sétálok oda hozzájuk, enyhén sántítva a jobb lábamra. Az a hülye pajzs >.> Nem túl lelkesen indulok el, hogy beljebb sétáljunk a teremben, egyre közelebb érve a csontkirályhoz. Hitetlenkedve torpanok meg egyszer csak, mikor meglátom már foszló ruháját. Olyan, mint egy… de az nem lehet! Csak nem ölt meg egy kapitányt. De, az egy kapitányi haori O.O Ráálmodta. Ez az, ez a megoldás! Nem, ez csak kifogás, nagyon jól tudom, hogy igazi. Egy kicsit kábán fordítom „vendéglátónk” felé tekintetem, ahogy elkezd magyarázni. Döbbenten hallgatom kis meséjét, sóbálványként bámulva rá. Zanpakutoulélek… halhatatlanság… memoár… mi… kitörés… Miért pont mi? o.O Lényegében legalább megértem a dolgot, és sikeresen fel is fogom mondandóját.
~ Áruló! Hogy volt képes… megölni a saját gazdáját?! ~ robban gondolataimba Rakurai dühös hangja.
Nincs időm lenyugtatni és jelen esetben valahogy nem is akarom. A hatalmas csonttömeg jól láthatóan kel fel trónjából és fordul apró csapatunk felé… anyám, mekkora nagy o.O Hogy a fenébe foguk legyőzni? Arliva… vajon Kira is áruló, mint ő? Vagy nem? És mi van, ha igen? Meg kell bíznom csapattársaimban, még ha most nem is akarok. Az isteni szikra a fejemben hirtelen meggyullad, egy csodás ötletet eszembe juttatva.
- Nem hiszem, hogy bármelyikünknek is a tervei között lenne meghalni, úgyhogy figyeljetek. Anao, te tereld el az óriás figyelmét, addig Nara-san, Kira és én lebénítjuk, hogy lehetőleg ne nagyon tudjon mozogni. Arliva, neked csak annyi a feladatod, hogy ha mi sikeresek vagyunk, mindennel támadj neki, ami csak tőled kitelik. Anao és én is csatlakozunk hozzád, amint tudunk. – szólalok meg, ellentmondást nem tűrő hangon kiosztva a „parancsokat”.
Nagyon remélem, hogy nincs ellenükre, hogy megint én főnökösködöm, de ha van jobb tervük, nekem tökéletesen megfelel. Bízom abban, hogy képesek vagyunk még együtt dolgozni, mert most tényleg az életünk múlik rajta. Igaz érdekel, hogy sikerült Álmoskának rávennie a 11. osztagos lányt, hogy eláruljon minket, és talán rosszul teszem, de bízom benne, hogy már újra kis csapatunk oldalán áll, ezért osztottam rá is feladatot. Amúgy sem lenne képes tétlenül végignézni ügyködésünket, ebben biztos vagyok. Ha a művelet első része sikerül, segédkezve a második fázisban, kardommal az ellenfél felé mutatok és megszólalok.
- Tsuru Kirameki! – használom fel zanpakutoum egyik hasznos technikáját.
A többit a hadnagyra és barátnőmre bízom, nekem is van még dolgom. Kár, hogy nem használhatom másik shikai-képességemet, pedig alig van alkalmam rá. Mindegy, legalább tudok kicsit gyakorolni kidou téren. Igazából engem nem nagyon érdekel, hogy próbálják elpusztítani a többiek a behemótot, csak ne ugráljanak a támadásaim elé. Bele is kezdek az idézésbe, egyszerű démonmágia ennek nem árt.
- Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Az Igazság és Mértékletesség nevében. Az álmok ezen bűntelen falán engedj szabadjára egy keveset karmaid haragjából. Hadou 33: Soukatsui! – indítom meg első támadásom az ellenség felé.
Karddal és kidouval egyaránt szándékozom támadni, de igazából nem nagyon tudom, mit segíthet az, ha megpróbálom megpörkölni. Így inkább a földön maradva lődözöm felé az összes pusztító mágiát, amit ismerek és csak remélni tudom, hogy tervünk sikerül is és nem leszünk élőhalott csontkupacok, mint amiket az előbb legyőztünk.

______________

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Tasu_www.kepfeltoltes.hu_
Spoiler:
 
Spoiler:
 


A hozzászólást Hayakawa Tasumi összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Ápr. 15, 2011 10:14 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Hayakawa_Tasumi
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 39
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te40700/45000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (40700/45000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyCsüt. Márc. 24, 2011 5:28 am

Tágra nyílt szemekkel hallgatom a Hadnagy beszédét a megoldással kapcsolatban. Ennél bonyolultabban nem is mondhatta volna el. Biztos igaza van, jobb lenne, ha nem mondaná, hanem demonstrálná inkább. Ha, nem jó legfeljebb a másvilágon bosszútálunk rajta.
- He~~… Fukutaichou-san, ha te kiigazodsz ezen az össze-vissza, karistolt fecnin, akkor biztos igazad van. Surprised Tégy úgy, ahogy jónak látod, maximum, ha meghalok, visszajárok a túlvilágról kísérteni téged. – nézem meg közelebbről a kis teleirkált papírdarabot, ami számomra sokallta bonyolultabbnak látszott, mint hittem. Így inkább ráhagyom az ügy megoldását, persze a szellemként visszajárok részt nem gondoltam komolyan, de muszáj volt hozzátennem, nem bírtam magamba fojtani. A fantasztikusan bonyolult megoldás levezetés után és a véleményünk megadását követően Nara nem is habozik már meg is adja a szerinte helyes sorrendet a kis kőtáblán. A megfejtése úgy tűnik, pozitív eredményekkel végződik, amint a fal szabad átjárást add nekünk.
- Nara–fukutaichou… elismerésem, nem hittem volna, hogy a megfejtés, ilyen egyszerű! – mondom kisebb vigyorral a szövegemet, közben barátságosan hátba csapva a Hadnagyot, remélem, nem veszi sértésnek. – Nem, mintha nem tudtam volna a megfejtést… hehehe - teszem hozzá, mielőtt nagyon ostobának tűnnék, meg se fordult a fejemben, hogy talán ez a cselekedetem csúfíthat a helyzeten. Nagy lelkesedésem közepette hirtelen fel se tűnt következő problémánk, az egyik pillanatról a másikra eltűnt padló, csak akkor veszem észre, amikor a gravitáció ellenünk szegődik és már is zuhanunk az újabb mélységbe.
- Ez most vicc? – teszem fel a kérdést, bár inkább magamnak, mintsem a többieknek, mielőtt a fizikai jelenség eluralkodik fölöttünk. Nem vártam még egy csapdára, jobban mondva számítottam rá, de nem ilyenre… falból lövöldözős nyilakra gondoltam először nem ismét eltűnt talajra. Persze ebből a fickóból bármi kitelik, ami nem haladja meg a csúcs kreatívság fogalmát. A kőcsúszdán csúszva végig, szinte már a KRESZ-szabályban megengedett sebességet is túllépve, összeszorított szemekkel várom, hogy most mi lesz, csak egyszer néztem fel mikor Tasumi „vigyázzatok” szavait hallottam, az elszabadult pengére való felhívásának érdekében. Rájöttem, hogy nagy hiba volt emiatt kinyitnom a szememet, rémisztő volt látni, ahogy a katana ide-oda csúszik velünk egyszerre, még jó, hogy az enyém nem indult mindjárt körútnak. A kiáltást mellőztem, míg a „csúszdában” voltunk a végén elmenne a hangom... nem, mintha már számítana bármit is. Nem gondoltam volna, hogy életem, ilyen csúfos véget ér. Pedig még annyi mindent tettem volna meg az életben… például szívesen gyújtogattam volna még fontos papírokat Keisuke-samaval és még az Emberek Világában lévő Vidámparkba is elszerettem volna menni, és Hyozanryuut legalább egyszer szerettem volna legyőzni szócsatában. TT-TT Résnyire nyitva szememet látom meg a hosszú út végét, jószerével a rendkívül unalmas életem is már lepereg előttem, mikor a várva-várt becsapódás elmarad. Épségben érkezünk meg egy hatalmas csarnokba. Döbbenten nézek körül, miután a legértelmetlenebb imák elhadarását abbahagytam magamban. Még meg is tapogatom magam, hogy tényleg egyben vagyok e. Szerencsére igen, így megkönnyebbülve sóhajtok fel és szentelek több időt a helység tanulmányozására. Elég vacak és lepukkadt hely ez az eddigiekhez képest. Neutral Ez célzás akar talán lenni arra, hogy lenéz minket? Mert, ha igen, akkor rosszul teszi Álmoska. Nézelődésem közepette megakad a szemem a legfeltűnőbb dolgon a teremben egy óriási csontváz. Shocked Ezt meg honnan az isten nyilából szerezte? Ember nem nő meg ekkorára! Hacsak nem növény védőszerben fürdött, mert akkor még esetleg el tudnék képzelni ilyesmit… bár még azok után se lenne ilyen óriási. Neutral Szóval tuti, hogy ezt is beképzeli! A különfélébb levonások során veszem észre, hogy a többiek már rég indultak is tovább a terem belsejébe, így rögtön utánuk is iramodok, nehogy lemaradjak. Bár... elég óvatosan haladnak befelé, mitől félnek ennyire nincs itt semmi ijesztő… még. Ekkor még nem fordult meg bennem a gondolat, hogy esetleg elővigyázatosabbnak kellene lennem, persze… mikor is szokott? Így csak a fáklyák hirtelen felizzása érik el a rémület szintet a belső skálámon. Eléggé egyértelműen ki is ül arcomra pár pillanatig az ijedtség, ahogy odakapom a fejemet az egyik fényt adó csoporthoz. Zöldes színű izzásuk által lehetőséget kaptunk látni a falon díszelgő mintázatot. Bár ne néztem volna oda… nem tudom, mik akarnak lenni, de nem kellemes látvány, annyi szent. Még a hideg is végigfutott a hátamon oda és vissza is, pedig aztán nincs hűvös! És a legrosszabb, hogy képzelődök… vagy az a hulla… tényleg mozog? Egy ismerős hang – na, vajon kié? Lehet tippelni… - rázz ki gondolataimból és apró tapsával még azt is eléri, hogy rá koncentráljak.
~ Anyád Neutral… ~ arcomról tökéletesen le lehetett olvasni e négy betűs gondolatot, amit Dreamer monológjára jegyeztem meg. Már alig vártam, hogy pontot tegyen szövegének végére. Azt hittem még papol pár órát, de szerencsére megkímélt bennünket ettől - pedig, az én részemről ez lett volna a legnagyobb kínzás… -. Erre meg hát nem Arliva ugrik nyálas kérésére? Várjunk… mi van?! Arliva…? De, miért, hogyan és mikor? Bár gyanús volt nekem, mikor ismét összefutottunk, viszont előérzeteim az esetek 90%-ban csődöt szoktak mondani, nem hittem volna, hogy ezúttal megérzésem igazat mond. Sok minden eszembe jutott volna de, hogy Dreamer képes lenne átállítania a saját oldalára Arlivat... Itt biztos közrejátszik valami! Feltételezésemet megalapozza a 11. osztagos homlokának a ragyogása, hisz nem kezd el az ember csak úgy fényleni, akár egy Szentjánosbogár… Amíg sejtéseim igazával foglalkozok, nem ügyelek a többi eseményre, ami a külvilágban történik, talán azért van, mert olyan gyorsan történik minden, hogy aligha tudok lépést tartani. Így csak sokkolva állok és nézem a Hadnagyon átszúrt véres katanát. Még feldolgozni sincs elég időm az egészet, segíteni meg még annyi sincs, mert Dreamer újabb akcióba kezd. Csettintésére, tudatalattim már jelzet is, hogy jobb, ha vigyázok. A földön elhelyezkedő csontok pillanatok alatt összeálltak, teljes harci szerelésben. Mire a csontkollekciók felé néztem, addigra már mindegyik harcra kész állapotban indultak meg felénk. Kezemben eddig csak díszként markolásztam a katanámat, Hyozanryuu örülhet, hogy végre használom is. Az engem kispécízett csontváz első támadását fegyveremmel hárítom, majd ellökve magamtól próbálok felülről hosszanti vágást mérni rá, de megfeledkeztem a másik markában tartott pajzsról, így csapásom eredménytelenül végződik és, ha ez nem lenne elég büntetés… még én is húzom a rövidebbet. Kardom sercegve csattan a védőeszközön, melyet ellenfelem vetett be, még nincs is elég időm szitkozódni magamban, nem mintha ez lenne a legjobb alkalom erre, mert addigra egy jól irányzott rúgás áldozata lettem. Jó két métert röpültem hátra feltörölve végig a padlót. Nehézkesen talpra kényszerítem magamat kardom segítségével, de ellenfelem nem pihen. Már lendül is az újabb támadásba, mellém érve kardjával sújt le rám, igyekszek félrevetődni a csapás elől, így csak jobb oldalamat érte a vágás. A vetődés mellé járó kellemetlen landolást egy tigrisbukfenccel próbálom elkerülni, amit az újonnan szerzett sérülésem miatt nehezebb volt kivitelezni, mint hittem. Fél térden landolva érkezek a földre jobb, mintha beépültem volna a padlóba, annyi szent. Jobbomon tátongó véres sebre emelem tekintetemet, hogy lássam mennyire mély is a sérülés, látszólag csak felületi vágásnak tűnik, nem is értem miért tanulmányozom, hogyha nem is értek hozzá. Egy nagy sóhajtással zárom le orvosi érzékem csillogtatását magamban, majd megfordulok, hogy az eközben rám támadó csontváz csapását hárítsam, már szóra nyitnám a számat, hogy Zanpakutom védekező technikáját használhassam, de döbbenten tapasztalom, hogy a kardom a bukfenc közben kieshetett a kezemből, mert nagyjából fél méterre van tőlem. Észre se vettem, hogy kiesett a markomból. Shocked Földbegyökerezett lábakkal maradok azon a szent helyen, amin eddig is, túlságosan sokkolt az öreg hiba, amit vétettem. Szobrozásomnak hála nem figyeltem ellenfelem következő csapására, ami arcom bal felét érte. Fájdalmas kiáltással nyugtázom ellenfelem támadásának sikerét. Ha, felkészülten vártam volna kardjával indított csapást, akkor sem tudtam volna hárítani. Általánosságban a baloldalról érkezett ütések a gyöngéim. Éreztem, ahogy arcomon végigcsordul a vér, majd szép lassan a gravitációnak engedelmeskedve cseppenként a földre hull. Bal kezemet az arcomat díszítő sérüléshez emelem. Ez fájt… >_>… Azt hiszem ideje nagyobb fokozatra kapcsolnom, ez a csonti nem is olyan kis piskóta, mint hittem…Neutral Sebeimmel nem törődve pattanok fel és lököm arrébb a csontvázkollekciót, ezzel együtt kirántva kezéből a pajzsot, mely miatt nem sikerült bevinnem sikeres csapást, viszont elsődleges célom az volt ezzel, hogy így utat törhessek magamnak a kardomhoz, és addig legalább magával van elfoglalva nem velem. A földön heverő pengéhez hasalva érkezek meg, gyorsan megmarkolom, mielőtt újabb csapást vihetne be ellenfelem a kihasznált helyzetemet látva. A fáklyák által adott fénynek hála tökéletesen láttam a mögöttem tornyosuló lényt, ahogy újabb csapásra emeli fegyverét.
- Ishi no Hogo! – gonosz vigyor kíséretében aktiválom Zanpakutom védelmi technikáját és emelem föl a kristályszerű pajzsot magam mögé, amin megakad ellenfelem pallosa. Állítom… erre nem számított. Öntelt mosolyra húzva a számat nézek a vállam fölött a csontváz fölé. Hehehe… nekem is van pajzsom! – ejtem el kisebb gúnyos kacaj közepette, majd elkezdem mormolni az egyik kidou idézését. - Ó, Nagyúr a hús és csont burka, minden teremtmény, szárnyak suhogása. Te, ki az Ember nevét hordozod, Pokol és Zűrzavar. Tenger hullámzó akadálya indul dél felé. – a csontocska, míg idéztem folyamat próbálta áttörni a védelmemet, ami majdnem össze is jött volna neki, de mire végigmondtam a mágia idézetét, addig sikerült állnia a sarat szerencsére. Ahogy befejeztem a verselést egy 180°-os fordulatot teszek a lény felé, majd bal kezemben készülődő vörös lánglabdát a képe felé tartom. - Hadou 31: Shakkahou! – mondom a végső parancsszót, amire robbanásszerűen megindul a tűzlabda egyenesen a csontos arcába. A lánglabda egész jól megritkította így, hogy teljes sikerre mennyek egy-két vágást mérek rá katanámmal, hogy darabokban a földre hulljon. Megkönnyebbülve egyenesedek ki és törlöm le arcomról a vért, amiért letudtam az én részemet. Körbenézek, hogy lássam a többiek, hogy állnak… de ők is végeztek addigra csontos barátaikkal. Fegyveremmel oldalra csapok egyet a levegőbe, hogy a csontos fickó maradványai leessenek róla, közben elindulok a többiek felé, hogy őket követve megközelíthessem ezt az elméretezett csontvázat, amit tuti, hogy ideképzel! Oldalamon tátongó seb miatti fájdalom is elért hozzám, a harc közben sikerült nem odafigyelnem rá, de most... Ahogy közelebb megyünk már akkor, feltűnik az alak ruhája, mármint az, ami megmaradt belőle. Olyan nagyon ismerős… egész közel érve a méretes csontkollekcióhoz, döbbenten nézem az immár fölismert ruhadarabot rajta. Egy kapitányi… haori? De… most ez… na, ne már, hogy áldozata lett ennek az egésznek anno egy Kapitány is?! Ha, ez igaz… akkor nekünk semmi esélyünk, és hiába vesződtünk azzal, hogy viszonylag egyben elérkezhessünk ide…
- Nahát, Mr. Kalapos úrfi még itt van… - mondom kisebb tetetett meglepettséggel. – És ezzel újabb mesébe kezdett… - teszem hozzá kisebb iróniával a hangomban. Idegesít, hogy a fejünkben turkál. És ez a sok beszéde is kezd az agyamra menni, alig tudom követni, mint egy rossz keresztrejtvény. Neutral De… mit mondd? Saját maga végzet gazdájával… a kis
~ Ez, dilis, mire vársz? Nyírjuk ki… ~ Hyozanryuu nem tetszésedet tökéletesen megértem, de ez nem az-az alkalom, ahol idióta módjára nekirohanhatok az ellenségnek, mert tuti, hogy nyerek…
~ Te sose szoktál értelmes lenni…~ inkább ne merüljünk bele ebbe a témába. Neutral Sokkal jobban foglalkoztat, hogy még is mit kezdjünk ez ellen a nagy monstrum ellen, amit a nyakunkba varrt ez az elmeháborodott szépfiú. Végignézek a kis csapatunk többi tagján. Vajon... van még közöttünk áruló? Csak nem… Arliva sem önszántából tette azt, amit tett. Nem kételkedhetek bennük. Tasumi beszédére figyelek fel. Legalább van valakinek ötlete. Szóval elterelés és támadás… az elterelés még menni fog… a támadásnak meg sikerülnie kell! Egy bólintás kíséretében egyezek bele az ötletbe, nincs semmi kivetni valóm belőle. Én nem kezdtem el agyalni a megfelelő lépésen. Jut eszembe lépés… nem hozhatok csalódást! Amint a többiek is beleegyeznek a tervbe, már is elkezdem az első fázisát véghezvinni.
- , Te Berserker utánzat! Mi lenne, ha veled egy magasságúakkal kezdenél ki?! - lépdelek előrébb, közben magamra hívva figyelmét az óriási lénynek. Kardomat díszítő kristályok már mind fényesen ragyogtak, így könnyedén bevethetem Zanapkutom támadásra specializálódott technikáját, ezzel megmagyarázva a magassági szintekre való utalásomat.
- Hyozanryuu no Ishi-ha! – a parancsszó után fegyveremet tarkította ékkövek mind felragyogtak, majd szinte előtörve a pengéből jelenik meg Hyozanryuu. Szerencsére nem akkora, hogy ne férjen el ebben a teremben, micsoda mázli. Cool Viszont vetekedhet ellenfelünk méretével. Gonosz vigyorral Zanpakutom pengéjével az óriási lényre bökök, célzásomat a sárkány tökéletesen megértette, így rögtön megindult felé, száját nagyra tátva kezd el felfényleni egy apró gömb, majd az folyamatosan nagyobbra kezd duzzadni. Csak nincs ennek a monstrumnak annyi esze, hogy rájöjjön… ez egy átverés.
~ Kerüld meg! ~ utasítom a sárkányt, mikor már vészesen közelért a lény felé, Hyozanryuunak nem nagyon tetszett az ötletem, ezt egy kisebb morgás kíséretében jelezte is, de tette, amit mondtam. Remélem a többieknek elegendő idő volt ez arra, hogy sikeresen lebénítsák nagyra nőtt barátunkat. Ha, igen akkor becsatlakozom a támadásba. Hyozanryuut újabb utasításommal nyaggatom, ami ezúttal a sugár ellövésére irányul. Emellett megcélzom a szörnyet pár Byakuraial is, sajnos többre nem igazán vagyok képes, ha Hyozanryuut szeretném még a köreinkben tudni. Őszintén remélem, hogy sikerül kiiktatnunk és nem foglyuk itt hagyni a fogunkat.

______________

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Anao
Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Nara Shiratori
9. Osztag
9. Osztag
Nara Shiratori

Male
Gemini Hozzászólások száma : 361
Age : 149
Tartózkodási hely : 9. osztag területe / Kapitányi iroda
Registration date : 2010. Jun. 21.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te40600/45000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (40600/45000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyKedd Márc. 29, 2011 5:44 am

Miután befejeztem a megoldásom levezetését a többieknek, Anao megjegyezte, hogy nem nagyon tud kiigazodni az általam teleírt papíron. Ebben teljesen igaza is volt, hiszen tele volt számolásokkal, amik közül néhány át is van húzva, mert rájöttem, hogy elrontottam és így nem nagyon lehet kivenni, mi is a megoldás.
- Akkor segítek egy kicsit. – mondom, majd elkezdem áthúzogatni a felesleges információkat, meghagyva az évszámos táblázatot és a számegyenest a végleges megoldással, majd újra megmutatom a társaságnak. Most már teljesen egyértelműen kivehető, hogy mit a fontos és az is biztos, hogyha először ránézünk a papírra, nem azt fogjuk észrevenni, hanem a jó vastagon áthuzigált dolgokat, amiből van jó pár. – Így már remélem jó lesz. Amúgy meg, ha egy halálos csapdát aktiválna, akkor honnan veszed, hogy én nem halnák meg. Vagyis ezzel arra akartam célozni, hogy sajnos a kísértésedből nem lesz semmi. – válaszoltam Anao megjegyzésére, majd elindultam, hogy benyomogassam a táblácskákat a megfelelő sorrendben, mivel nem volt másnak jobb ötlete az enyémnél és nem mozdult meg senki, hogy helyettem megcsinálja a dolgot, pedig én voltam a legtávolabb a faltól. Amint végeztem a rejtvénnyel már lehetett hallani a fal rezdüléseit és nemsokára már láttuk is előttünk az üres folyosót. Örültem, hogy végre nekem is sikerült valamit tennem ebben a küldetésben és ezt társaim is tudtomra adták, elismerésüket kinyilvánítva, plusz még egy hátba veregetést is kaptam Anaotól.
- Nem voltak kétségeim afelől, hogy te ne tudtad volna, Anao. Te csak kedvesen átadtad nekem a lehetőséget, hogy villoghassak. – mondom el mosolyogva a feltevésemet és egyben ezzel köszönöm meg Anao kedvességét. Ezután végre meggyőződtünk, hogy biztonságos a folyosószakasz, de mielőtt elindultunk volna, hirtelen eltűnt alólunk a padló és a következő pillanatban egy meredek csúszdán kezdünk el lecsúszni. Mivel nem szerettem volna palacsinta lenni, ezért gyorsan nekikezdtem a lélekenergia koncentrálásának, hogy kidou hálót készítsek. Azonban nem ment minden a terveim szerint, mert amikor ki akartam mondani a mágia nevét, egy elszabadult katana tartott felém, amire Tasumi figyelmeztetett is. Így minél előbb arrébb kellett csusszannom, hogy elkerülhessem a felnyársalódást. Időközben a sebességünk egyre gyorsabb lett, ezért már nem volt értelme a hálónak, mert átszakadt volna. Nem volt más választásunk, mint beletörődni, hogy egy vörös pacaként fogjuk végezni. Meglepetésünkre nem ez történt. Amint közel értünk a padlóhoz, a sebességünk lelassult, mintha a gravitáció segített volna és könnyedén érkeztünk meg a padlóra.
Körülnézve a teremben, ahová érkeztünk, először a hatalmas trónra figyeltem fel, amin egy óriási csontváz telepedett meg. Szerencsére még nem kezdett el mozogni, mint a többi a falak árnyékában megbújva, mert az nem lenne jó, hiszen még ilyen távolságból is hatalmasnak tűnik. Mivel nem volt jobb ötletünk, ezért elindultunk a terem közepe felé egymást fedezve, de valamilyen megmagyarázhatatlan erő megtorpanásra késztetett minket a terem közepén. Pont mikor megálltunk a falakon lévő fáklyák azonnal zöld fényben kezdtek el tündökölni és ezáltal jobban kivehetőek volt a zombi mozgások. Tovább azonban nem engedhettük meg a bámészkodást, mert házigazdánk ismételten megjelent a füstjéből. Megint elkezdett nekünk hadoválni a mézes-mázos hangnemében, gratulált, hogy sikerült eljutnunk ide, persze gúnyoson és még tapsolt is. Ezzel valószínűleg provokálni akart bennünket, de nem fogok bedőlni neki, mert ez várható volt tőle, hiszen a beszéd stílusát biztos ehhez fejlesztette ki. Ez nem is volt meglepő tőle, teljesen várható volt, hogy így fog cselekedni, de amivel mondandóját befejezte meglehetősen váratlanul ért, hogy Arlivát szólítja fel cselekvésre. Rögvest megfordultam, hogy saját szememmel lássam a dolgot, mert nem tudtam elhinni, hogy egy áruló van köztünk. Amint hátranéztem, egyből láttam a felém közeledő pengét Arliva kezében, amit nem voltam képes kikerülni a sokktól, amit akkor éreztem. Csak nézni tudtam, ahogy a lány kardja egyre közelebb kerül a testem átszúrásához, amikor Arliva homlokán tisztán kivehetően valami jel aranyszínben felizzik. Ennek következtében hirtelen megváltozott a tekintete, ebből tudtam, hogy valami bűbáj hatása alatt állt eddig és nem önszántából akar megölni. Ennek tudatában felülkerekedtem a kezdeti sokkon és megragadtam a kezeimmel a szívem felé közeledő kardot és az oldalamra irányítottam, így kevésbé fontos szervet talált el a penge. A kard irányát különösen könnyen meg tudtam változtatni, ami valószínűleg annak volt köszönhető, hogy Arliva sem szándékozta átszúrni a szívem, aminek nagyon is örültem. Annak ellenére, hogy nem volt kellemes érzés, amikor átment rajtam a kard és a kezemen a penge végighaladt, mégis jó volt tudni, hogy nem egy csapattársam árult el. Miután végre megszabadult a testem a belé meresztett pengétől ismét fájdalommal teltem meg, de mivel ellenségünk nem sokáig maradt egyhelyben, nekünk sem volt alkalmunk megpihenni, mert Álmoska már jelzett is csettintésével a zombijainak, hogy szedjék össze magukat.
Így nem sokkal a kardkihúzás után már Arliva és felém közeledett egy nagyobb darab csontváz, aminek támadását abban a pillanatban kihúzott kardommal hárítottam, nem törődve az imént szerzett sebemmel, hiszen meg kellett védenem Arlivát és nem mellesleg magamat is. A támadó csonthalmaz két tőrrel a kezében próbált csapást mérni ránk, amit bár sikerült kivédenem, nem tudtam meddig bírom ki egy ilyen jó mély sérüléssel, amivel minden lépés egy kínszenvedés volt. Segítségre a többiektől nem számíthattam, mert láttam, hogy időközben nekik is lett játszótáruk, ezért csak magamra számíthattam. Mivel jobb ötletem nem volt, így egy kidouval próbáltam időt nyerni sebeim ellátásához, amihez először el kellett löknöm magamtól ellenfelemet.
- Hadou 50, Rei no Kuron! – idézek meg magam előtt egy klónt, amit úgy készítettem, hogy ne legyen átdöfve az oldala, így tudjon egy ideig helyettem harcolni. Mivel egy alapos gyógyításra most nem volt időm, ezért csak egy felületes kezelést akartam alkalmazni magamon, amihez szükségem volt a shikaiomra. – Hiyase, Shinten’ou! – aktiváltam a kardom első szintjét újra, hiszen előző használat után rögtön deaktiváltam, mert nem szerettem volna felhasználni vele az összes lélekenergiámat, majd rögtön a sebemhez tartottam és elkezdem rá havat áramoltatni, aminek következtében lelassítom a seb súlyosbodását és a vérvesztést is. Ehhez nagy koncentrációra volt szükségem, hiszen még nem csináltam ilyet soha, meg arra is ügyelnem kellett, hogy megfelelő keménységű havat gyártsak, mert ha túl puhát készítenék, az gyorsabban elolvadna a testmelegemtől és elvizesítené a sebet. De én figyelni akartam, hogy mit művel a klónom ellenfelével, ezért csak fele olyan gyorsan haladtam az ellátásommal, de legalább tudtam, hogy mi folyik körülöttem.
Nem sokkal később, amikor már láttam, hogy klónom könnyedén el fog bánni ellenfelével, elkezdtem csak a sérülésem ellátására koncentrálni, ami később kiderült nem volt a legjobb döntés. Másolatom állítása szerint a csontváz felé dobta a két tőrét, amit ő egy-egy kidouval eltérített, majd egy csatabárddal és egy pajzzsal kezdett el harcolni, amit a fal tövéből szedett fel. A csatabárdja elég hosszú volt, így megnehezítette klónomnak a közelébe kerülést és a közelharc lehetőségét, később pedig egy gyenge pillanatában a bárddal a falhoz vágta, aminek egy része rászakadt és alatta ragadt. Ezután én is figyelemmel követhettem az eseményeket, mert éppen végeztem az ellátással, de mielőtt elindultam volna, a csontváz csatabárdja suhan el az arcom előtt, ami elől csak éppen sikerült elhajolnom, de így is szereztem egy vágást, majd elugrottam támadómtól. Mivel tudtam, hogy közelharcban nem nyerhetek a csatabárdja ellen, így távolsági harcba bocsátkoztam. Először kidoukkal próbáltam támadni, de vagy a pajzsával védte ki a támadásomat, vagy egyszerűen kitért előle, mert eléggé gyors volt, ráadásul így közel tudott kerülni hozzám és egy sebet ejteni a bal karomon. Az esélyek kiegyenlítése érdekében leválasztottam a körpengét a kardomról, majd azzal szerettem volna elterelni a figyelmét. Amíg nem rám figyelt egy Byakuraial céloztam meg a csatabárdjának nyelét, hiszen elég réginek tűnt és talán egy erősebb csapással eltörhetem. Arra azonban nem számítottam, hogy észreveszi a felé közeledő fénysugarat, a pajzsával pedig kivédi azt és ráadásnak ismét rám koncentrál. Ezután nekem támadott a csatabárdjával, amit a kardom segítségével is csak a nyelénél tudtam hárítani, így belemélyeztette a vállamba, de itt volt a remek alkalom, hogy visszavágjak neki, hiszen most tökéletesen közel voltam a bárd nyeléhez.
- Bakudou 74, Kohaku Enjintou! – jelentek meg a lélekpengék a kezeimen, amivel már gyerekjáték volt átvágni ellenfelem fegyverét, pluszba előtte még a másik irányból ráküldtem a körpengét, hogy ne tudjon a pajzsával védekezni. Tervem sikeres volt, ellenfelem lefegyvereződött, ezért lehajolva célba vettem a gerincoszlopát, hogy végezzek vele. Azonban újra akadályba ütköztem a csontváz karja képében, mivel a pajzsa még mindig le volt foglalva. Ez viszont nem jelentett annyira nagy problémát, hiszen ezt is át tudtam vágni, de mivel a karja túl közel volt az arcomhoz, így a törés után néhány csontszilánk szóródott a szemembe, némileg megnehezítve a látást. Ám rövidtávú memóriám jó volt, ekképpen homályos látással is megtaláltam ellenfelem gerincét és átvágtam, majd a falhoz rúgtam. Nem mondom nem volt egyszerű ellenfél, de legalább legyőztem.
Miután kifújtam magam a harc után, odaballagtam a törmelék alatt ragadt másolatomhoz, hogy segítő kezet nyújtsak neki. Kiszedtem a romok alól és nagyjából megtisztítottam a szemem a csont darabkáktól, majd csatlakoztam a többiekhez, akik szintén végeztek ellenfeleikkel. Amint mindenki egy helyen volt, elkezdtünk előre haladni a trónus felé, amin közelebb érve észrevettük, hogy egy kapitányi haorit viselt a csontváz. A döbbenet ült ki az arcomra, mert aki meg tudott ölni egy kapitányt az ellen egyikünknek sincs semmi esélye. Ekkor Dreamer közli velünk, hogy csak közvetve ölte meg, ezzel jelezve, hogy olvasott a gondolatainkban. Utána pedig elkezdett nekünk mesélni a zanpakutou mivoltáról és az óriás csontvázról, aki a gazdája. Ismét sikerült meglepődnöm, ezen az információn és azon, hogy a mi segítségünkkel szeretne innen kitörni. Tehát valahogy mindenképpen le kell győznünk, hogy megmentsük tőle a világot és mivel nem volt más választásom, így harci pózba álltam és vártam, hogy most mi fog történni. Álmos testéből hirtelen fekete villámok csapódtak ki, amire rögtön védekezni akartam, de nem támadásnak szánta ez, hanem majdani partnere felélesztéséhez. Miután az ex-kapitány elkezdett mozogni Tasumi ismét elkezdett parancsolgatni, de ezúttal nem volt időnk veszekedni a tervem, ezért azt tettem, amit mondott. A másolatommal tisztes távolságba álltunk az óriástól, majd kánonban elkezdtünk idézést mormolni.
- Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt. Bakudou 61, Rikujoukourou! – idéztünk meg duplán a hat fény rudat ellenfelünkre. A hatalmas lényt ezzel valószínűleg sikeresen megbénítottuk, hiszen Anao jól elterelte a figyelmét, időt nyerve nekünk. Mikor eljött a támadási fázis, kiküldtem a frontvonalra a klónomat, hogy harcoljon helyettem, mivel nem sokkal ezelőtt éreztem, hogy kezd olvadni a hópakolásom, amit bár próbáltam folyamatosan lehűteni a lélekenergiámmal. A másolatom Shakkahouval és Soukatsuival támadott, míg én amennyire tudtam fedeztem hátulról Haiennel, mert nem szerettem volna, ha megsemmisülne, ugyanis sok lélekenergiát elhasználtam hozzá, és ha így haladok, teljesen ki fogok merülni.
Vissza az elejére Go down
http://myanimelist.net/profile/LeoWyatt
Desmond
Espada
Espada
Desmond

Male
Sagittarius Rat
Hozzászólások száma : 87
Age : 58
Registration date : 2010. Dec. 01.
Hírnév : 32

Karakterinformáció
Rang: Segunda Espada
Hovatartozás: Las Noches
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te45000/65000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (45000/65000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptySzer. Ápr. 06, 2011 7:11 am

Persze, hogy én… Én, csakis én! Senki más nem méltó arra, Dreamer pártján álljon. Kiemelt engem a pórnép közül, s nem kell tovább sosem volt társakra hagyatkoznom. Még hogy társak? Pont ők? Ugyan már! Csak amatőrök, kidouval dobálózó csicskák… Ha nem lenne az a néhány mocskos mágiájuk, sosem jutnak el egyedül ideáig élve. Velem ellentétben persze, de hisz én egy más kategóriát képviselek nyöszörgő, nyeszlett, szánalmas férgekkel összehasonlítani nem lehet. S Dreamer Nagyúr felismert, elismert, magasztossá emelt. Hisz én hozzá tartozok, mindig is hozzá tartoztam. Csak hűség, melyet kínálnom kell számára. Az ő boldogsága az én boldogságom is, parancsait pedig örömmel, kétkedés nélkül teljesítem. Ő a Kezdetem s a Végzetem, csupán eddig nem ismertem. Pedig ott volt, ott lappangott, csupán a sok felszínes marhaság elrejtette még előlem is. Ám nem többé… Hisz végre felszínre tört. Egész életem értelme, melyre sóvárogtam, s végre új célt találtam lehetetlennek tűnő, érdemtelen apróságok beteljesítése helyett. Mit nekem a bosszú, ha megkapom cserébe a biztosítékot, jobb vagyok Nála? Igen, ő a Minden. Máris érdemes miért élnem.
Sosem voltam jó színész. Félő, hozzá nem értésem túl könnyedén lebuktat, de nem vagyok én se Shakespeare, se Anniston, hogy nem létező kínjaimtól gyötrő ábrázatot vágjak. Csak egy oldalra köpést engedek meg, amikor a Célpont tudását fitogtatva fejti meg a fejthetetlent. Majd folyosóra léptünk, ám a Nagyúr tervei még számomra is kifürkészhetetlenek; nem számítottam arra, a padló ellenünk fordul, ám bíztam benne, Dreamernek többet érünk annál, piros pacaként végezzük a járat alján. Még így is ösztönösen kapaszkodok bele az engem kísérőbe, s elfelejtvén játszani a sérült szerepét igyekszem olyan esési pózt találni, hogy fejem semmiképpen sem verjem be. Ha elkezdesz harcművészetet tanulni, a legelső dolog, amit megtanulsz, hogy hogyan is kell esned. Lényege egyszerű, a fejed ne érje a földet, ha már lefegyvereznek. Egy törött koponya, bevert fej már a véged jelenti, s inkább törjön ki kezed vagy lábad, még mindig jobban jársz vele.
Az utolsó pillanatban támasztom ki karomat az esésre, azonban még engem is meglep, hogy puhára érkezek. A mókának ezek szerint még koránt sincs vége, sőt, csak most kezdődik igazán! Engedem, hogy újra támaszt nyújtsanak, Dreamer Nagyúr láttán azonban már nem bírom elfojtani vigyoromat. Fejemet inkább lehajtom, s hagyom, élénk pinkre festett hajam eltakarja arcom s mimikám. Rohadék férgek… Nemsokára kicsinálom mindet, hadd fájjon nekik minden! Szenvedjenek csak… Szenvedjenek, amiért még shinigaminak sem méltóak. Mégis, először a volt osztagbelivel kell kezdenem. Hisz ha valaki olyan csicska, hogy nem bírja tovább néhány évnél az igazán erősek osztagában, akkor megérdemli a szenvedést. Kis patkány… Patkányok mind, de Én, Én jobb vagyok náluk, bebizonyítottam!
Dreamer Nagyúr szavaira vicsorom egyre nagyobbá, ijesztőbbé kezd válni; nem foglalkozok azzal, hogy efféle apróságokon múlhat sikerem vagy bukásom. Bízok benne, a Nagyúr most minden figyelmüket leköti, s míg parancsra várok, katanámat előhúzom helyéről, melyet a megfelelő pillanatban belevághatok a célpontom szívébe. S a parancs, az érkezik is; drágájának nevezett, mégis hogy tudnék neki ellent mondani? Végre, végre én lehetek a minden! Ez sosem volt küldetés… Ez túlélő tábor, mint a szörvájvor! A nyertes, igen, az Dreamert szolgálhatja, akár egész életében, sőt holtában! Csak nyársalj fel egy szívet érte…, egy sosem volt csapattárs szívét. Nem lehet nagyon más, mint egy hollowé.
A másodperc tört része alatt lendítem kardom a megadott irányba; a távolság s a pozíció miatt Narának esélye sincs menekülni. Sikerem azonban valami más fellebbezi, valami riasztó. Mintha egy mély álomból keltene fel az a kibaszott vekker, vagy épp hosszú idő után kapnék újra levegőt. Áruló lettem… Áruló, méghozzá a legrosszabb fajtából. Alattomos, settenkedő, s engedtem a sötét oldalamnak, belső gonoszomnak. Engedtem a haragot áramolni. Ami pedig a legszörnyűbb, minden pillanatát kiélveztem.
Kardomat megpróbálom arrébb rántani, hogy Nara szíve helyett inkább „csak” bordái közé szúrjam azt. Fejem már a szégyenérzettől hajtom lefele, s hiába próbálom magam kihúzni, tartásomba mégis belevegyül az alázat, mellyel tartozom mindenkinek. Pupilláim kerekre tágulva merednek Nara íriszeibe, mintha csak megbocsájtásra várnék. Kis híján gyilkos lettem. Igaz, túlélte, de a szándék, az igazi volt, a vérszomjat pedig még most is érzem. Vérszomj, amit mindig is éreztem, amikor kardot ragadtam. Élvezem a hatalmat, s azt, ahogyan nálam erősebbnek tűnő egyedeket döngölök a földbe. S a vérszomj, azt nem tudnám hasonlítani máshoz. Mintha extasyval pezsdíteném vérem, egyszerűen érzem, hogy szükségem van rá és kell nekem. Mégis, az egóm az, mellyel végzetes hibába estem, kárt, valamint szégyent okoztam. Szégyent saját magamra és az egész osztag dicsőségére. Hiszen ha mást nem, engem legalább igazán érdekel, hogy a 11. osztagot abban a pompájában lássák, amilyet az megérdemel. Legalábbis eddig azt hittem. Nem, nem, bennem nem lehet hiba! Még hogy pont én legyek a hamis? Nem, ezért csakis az a nyomorék pöcsfej okolható, senki más! Még hogy Nagyúr? Nagy lófaszt, csak egy köcsög emo, semmi több! Mocskos, kurva életbe, hogy ilyen faszságokba kell keverednem, mint egy köcsög emo érvágásaihoz!
- Buzi köcsög… Szétkenem az agyadat… – emelem rá a kis gecire a tekintetem, mert mi az, hogy megelmemanipulál, csak mert neki arra van kedve? Fúúú…. Tuti nem megy haza többé két lábon… Az már nem zavar, hogy ő tulajdonképpen otthon van, de az efféle apróságok nem fognak kifogni rajtam, ha épp arról van szó, hogy ki kell tekernem a nyakát meg összeroppantanom a gerincét annak a buzi fasznak. Mi vagyok én? Barbie baba, hogy dróton rángat és azt teszem, amit ő akar? Hát vazze, kösse már fel magát! >.>
Mint az hamarosan kiderül, nem csak köcsög, de anorex is. Valami vuduizével megidéz egy csomó csontvázat, mert azt hiszi, azzal olyan kúúúúúrva zseniális lesz, ha néhány csontit ránk szabadít. Ha ez nem lenne elég, egy főcsontit is feltámaszt, akiről igazából fogalmam sincs, hogy kicsoda, mert… mert amikor magyarázta… szóval nem arra figyeltem, na. >.> Nem én tehetek róla, meg volt babrálva az agyam, most viszont hányingerem van már magától a gondolattól is, hogy Én és ez a kis köcsög… aaarrrrrrrgh…. Mad
A saját csontos ellenfelem elsőre a fejem próbálja lenyisszantani, azonban bármiféle nehézség nélkül hajolok el a lendületes csapás elől. Ha ez nem lenne elég, a kis köcsög utána a lábaimat célozza be, azonban túl jó vagyok ahhoz, hogy ilyen trükkökkel levegyen a lábamról. 11. osztagos vagyok, bázz! Surprised Pár méterrel távolabb kerülve ellenfelemtől készülök saját támadásomra, miközben a szteroidként funkcionáló, 12. osztagos mütyürt is felbaszom a jobb csuklómra. A cuccot csak akkor használom persze, hogyha nagyon muszáj, és ez most pont az a pillanat. Nem akarok NDK-s úszónő lenni, már így is sokan cikiznek, mert nő létemre 11. osztagos vagyok. Más dolog, hogy nekik pofa be, különben kiverem a fogaikat, de nem a 150 cm-es kis Arlivából néznének ki ilyet.
A láncot a jobb kezemre bököm fel, ezáltal egyedül az a kezem lesz támadó, azonban az eddigi erejének ötszörösével lehetek képes támadni. A használati utasításra nem emlékszem, pedig volt valami időkorlát vagy micsoda, de most valahogy baszottul nem tud érdekelni, miközben az életem múlik rajta.
- Moushidete, Kamaitachi! – hívom elő zanpakutom shikai formáját, kezeimen így ismét megjelennek a hosszú karmok, melyek direkt közel harcra lettek kialakítva. Ennek ellenére van egy-két trükköm, hogy a távolharcokat is megoldjam, így a levegőbe suhintva idézek meg egy gigászi széllökést, hogy a csontit a szemközti falnak kenjem ezáltal. A csontos ugyan összecsuklik, sajnos azonban ez nem elég ahhoz, hogy összemorzsoljam.
A keletkező szél kisebb-nagyobb törmelékeket is felkap, amivel mondjuk főleg én szívom meg, mert csak belemegy a szemembe, de jobb vagyok én annál, mintsem ilyen gyerekes problémák akadályozzanak meg a sikerben. Szemeim ugyan csak résnyire nyitom ki eképpen akadályozva meg, hogy a szél belesöpörjön valami port, azonban ez nem akadályoz meg abban, hogy a feltápászkodó csontváz után rohanjak, s heves mozdulatokkal próbáljam leszedni a fejét. Kellemetlen dolog, ha a karmod beleakad egy kiálló bordába, ám a fém erősebb, mint a csont, egy erőteljes rántással pedig sikerül is kiszakítanom néhány bordát, amik szilánkokra törve esnek szét. Ugyan ha Dream… vagyis az a faszkalap nem gyógyított volna meg, akkor valószínűleg nem sok esélyem lenne azokkal a sérülésekkel egy ehhez hasonlóan éles küzdelemben, azonban gyakorlatilag teljesen sértetlen vagyok, s nincs semmi, ami megakadályozna a sikerben. Mert én itt most győzni fogok, ehhez semmi kétség.
Nem tudom, ki tanította a kis anorexiást vívni, de tisztára amatőr, ahogyan a végtagjaimra megy. A végtagok ugyanis fürgék, könnyű őket elkapni még időben a támadások elől, valamint a blokkolás sem okoz nehézséget. A többiekkel nemigen foglalkozok, most csak én és az ellenfelem vagyunk, aki viszont úgy tűnik, megpróbál bekeményíteni azáltal, hogy csak blokkolja minden egyes csapásomat. A legparásabb pillanat talán az, amikor kitérve egy csapásom elől oldalazik arrébb, hogy azután ügyesen a földhöz vágjon azzal a céllal, hogy átlyukassza a koponyámat a bökőjével. A fémpenge elől egy oldalra gurulással térek ki, majd a levegőbe csapok egy újabb széllökést kreálva, amivel arrébb tolom az ellenfelet, s leveszem őt a lábáról is. Ezáltal sikerül egy kis időt szereznem, hogy felállhassak, majd egy újabb szélörvénnyel pár tucat hullát mozgatok a csonti irányába. Eltemetve a már rég elrothadt holttestek között meg már hiába mocorog… Csak sikerül szétzúzni a kis köcsögöt.
- Csak most az egyszer, királylány, csak most az egyszer… – köpök rá a szétzúzott csontvázra egy nagy adag vért, s utólag még bele is rúgok az ismét élettelen csonthalmazba. A nagy falat csak most érkezik, bár még mindig nem emlékszem mindarra, amiről Dreamer hadovált. Mondjuk tökkkkmindegy, engem nem a gondolkozásért fizetnek.
Valóban, eddig nem éppen az összehangoltságunk miatt éltük túl a kis kalandtúránkat, de nem is tudom, mi a faszt várnak olyanoktól, akik nem tartoznak egy osztagba. Mondjuk ha már itt tartunk, ezen a Kirán mindenképp rajta kell tartanom a szemem, mert ezek az árnyékizék kuhurvára nem valóak az osztagba, de ha eddig nem szólt neki senki, akkor mér’ én tegyem azt?
Szóval, nagyon nem foglalkoztam vele, ki milyen kidout meg kamehamét szórogat a köcsög szexrabszolgájára, meg amúgy is szar vagyok kidouból, éppen ezért nem is használtam őket eddig sem. Az a buzi tanár is meg akart húzni, csak mert bemondtam neki az unalmast, amikor sokadjára próbált rávenni arra, hogy találjam el a bábut.
Szóval, miközben a többiek tették a dolgukat, én is aktiválom a másik shikai képességem, bár nem hiszem, hogy bárki is felfogna abból valamit, hogy a cyborg-szerű csontváz még bénább, mint eddig. Vagyis remélhetőleg. Vákuumos tér keletkezik körülötte, ami eredetileg arra szolgálna, hogy levegőt ne kapjon, így azonban legfeljebb a bénítását tudom előrébb segíteni. A képesség fenn tartása lélekenergiám nagy részét igényeli, azonban a fizikai támadások még mindig az erősségeim, s mivel kidoukat nem használok, így nem is bánom. A megfelelő pillanatban így is sikerül a nyomorék kapitalista disznó mellé shunpoznom, hogy utána jobb könyökömmel vigyek be egy gigászi csapást az ellenfél koponyáját megcélozva. Ha ez még nem lenne elég, a fém karmokkal is megpróbálom tovább ostorozni; bal kezem csupán védésre használom, erőm nagy részét jelenleg a jobb kezem adja. Még az sem érdekel, hogy az időből kifutottam, s ha egy percen belül nem sikerül leteríteni a lényt, nem csak a kimerültségtől fogok összeesni, hanem megtapasztalhatom a lánc mellékhatását szétrobbanó izmaim által. Érzem, ahogyan az inak szakadnak, az erek duzzadnak, de nem foglalkozok vele. Harc a maximumig… Legalább gyönyörű s méltó halálom lesz. Engem nem ez fog megállítani. Ezt a sok megaláztatást meg kell torolnom… Kinyírom, kinyírom, bármibe is kerüljön az. Elintézem még, hogy az üresen tátongó szemgödrein át vérezzen el a kis buzi nyomorék. Velem nem baszakodhat többé.


Spoiler:
 

______________

स्वावमानना
Karakterkép Mei-chantól

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 2ewmyxcVéres memoár //Lezárva// - Page 2 2laucm8
Vissza az elejére Go down
Chikanatsu Kira
2. Osztag
2. Osztag
Chikanatsu Kira

Female
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 238
Age : 26
Tartózkodási hely : 2. osztag területe, valahol SS-ben, otthon a fürdőkádban
Registration date : 2010. Aug. 15.
Hírnév : 6

Karakterinformáció
Rang: 5. tiszt, Híradó egység (, riteitai) parancsnoka
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Cl0te15800/30000Véres memoár //Lezárva// - Page 2 29y5sib  (15800/30000)

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyPént. Ápr. 15, 2011 2:05 am

Nara terve igen jól kidolgozott nem kétséges hogy be fog válni. Bár most átgondolva a dolgot lehet, hogy én is meg tudtam volna fejteni a rejtvényt, ha vettem volna a fáradságot. Na de mindegy már megoldotta a hadnagy. Az említett személy ekkor oda is lép és benyomkodja a táblákat mire az út máris szabad. El is indulok a kijárat felé, ám ahogy egyet lépnék, a talaj csak úgy eltűnik mit, ha ott sem lett volna.
- Mi a… - megszólalásomat fojtatni se tudom, máris zuhanni kezdek. Meredek kőcsúzdán szánkázunk a mélybe, ám nem félek. Míg csúszunk lefelé a szememet is becsukom pár másodperc elejéig ám a „Vigyázzatok!” felkiáltást halva kinyitom majd rögtön összébb is húzom magam, amikor egy katana suhan el mellettem. Vajon kié lehet? Nem tudom, ha jól hallottam Tasu-chan volt az, aki kiáltott. Bárki is volt az elég felelőtlen hagyni a saját zanpakutoját elengedni. Bár ez kevésbé ijesztő, mint az hogy nem sokára gondolom, elérjük a csúszda végét és ilyen sebességnél biztos nem éljük túl a becsapódást. Mivel tudom, hogy itt a vég a hátralévő időben ismét becsukott szemekkel beletörődve várom, hogy véget érjen létezésem.
Elég váratlanul ér a miszerint mégsem haltunk meg és hogy földet érésünkkor az eddigi sebességünk úgy tűnt el mintha nem is lett volna. Körülnézek, hogy megtudjam hova is kerültünk. Hatalmas helység sötét és unalmas ám mégis felkelti figyelmem a trónszékben ülő óriási csontváz. Ám bámészkodásra nincs, idő elindulunk. Egymást fedezve haladunk a csarnok közepe felé mikor elérünk, oda valami erő megállásra késztet. Ekkor jelenik meg a füstfelhő melyből ki más, mint Dreamer ölt alakot. Ez a férfi már a puszta jelenléte is irritál, mikor a mosoly megjelenik, arcán kedvem lenne átszabni az arcát. Tudom, nem tehetem bármekkora a késztetés rá, hogy megtegyem. Nagy esélyel én maradnák alul, mint legutóbb. Mi? Mi az, hogy „barátaim”? Én biztos nem leszek zombi az felejtős. Álmoska a mondandója végén megszólítja Arlivát de miért? Hát nem kell sokat várnom, hogy megtudjam. Osztagtársam fegyverét előkapva Nara-sannak támad. Reagálni nincs, rá időm olyan hirtelen történik az egész.
Ekkor újabb meglepetés vár, vagyis támad, ugyanis hátam mögött egy hatalmas csatabárddal készül lecsapni egy skeleton. A bárd lecsap ám csak hűlt helyemre.
- Nem szégyelled, maghad csakígy nekem rontasz hátulról? – szólalok meg a csontváz mögött három méterre. Neki futok, majd a levegőbe felugorva rúgok jobb lábammal a feje felé. Ekkor elkapja a már említett végtagom és a közeli falnak dob. Még a fal is megreped, mikor becsapódok. Hátam csak úgy sajog, mikor feltápászkodok ellenfelem ekkor már ott áll előttem. Jobbjával megragadja a nyakamat térdével pedig a gyomorszájamhoz csap majd újra a fallal ütközöm. A földre zuhanok négykézláb, vért köhögök fel és levegőért kapkodok.
~ Mi van már szerencsétlen ne hagy, hogy sz*rrá verjen egy idióta csontváz! ~ zanpakutom tőlem pár méterre a földön hever, de fejemben még így is hallom miként velem ordít. Ennyi elég is volt bemelegítésnek ideje ellentámadást intézni.
- Hehehe. – hagyja, el halk nevelés számat miközben felállok és lenyalom ajkaimról, széléről a vért. A csonti felé indulok. Bárdját felemelve felém csap én a fegyver nyelét elkapva védem ki a támadást. Kezeim pár centire a bárd pengéjétől nem messze ragadták meg azt. Felfelé kezdem elnyomni magamtól ám az ellenfelem annak ellenére, hogy nincs, izomzata elég nagy erőt tud kifejteni, és ebben segítségére van a súlyos kézi fegyvere is. Nem tudok, mit tenni ellököm, magamtól a bárdot majd hátrébb ugrok így elkerülve, hogy a fegyver kettészeljen. Viszont a penge még így is elég gyors és a bal alkaromon csúnya mély sebet hagy. Oda kapok sebesülésemre ám az ellátásra nincs idő így míg a csonti a fegyverét újra felemeli nekiiramodok és lábai közt átcsúszva eljutok zanpakutomhoz. Rögvest fel is kapom és az ellenfelem hátába szúrom. Mit is gondolok hisz ez egy csontváz nincs is szíve. A felismerés későn jön és a skeleton jobb kezében a bárdal hátra csap.
- Tate! – emelem, a jobbomon lévő alkarpáncélt a bárd elé miközben aktiválom annak reiatsu pajzsát. A kékes színű lélekenergia pajzsot csak pár másodpercig tartom fel így nincs ideje az egész testemet körülvonnia, de ennyi idő elég ahhoz, hogy blokkolja a felém tartó támadást. A támadást megfékezi, így sérülés nélkül megúszom ám az ütés erejétől még így is gurulok pár métert. Amint felállok a bár már a fejem fölött van én pedig annak érdekében, hogy ne vágjon ketté, karommal próbálom hárítani a támadást.
- Francba ez nem volt valami jó ötlet. Túl erős. – jegyzem meg magamnak hangosan miközben sérült bal karommal a pengét támasztom. Semmi jóval nem kecsegtet, mikor meglátom a két penge találkozásánál a fegyveremen megjelenő vékony repedéseket. Nem is kellett sokat várnom a pengém azon nyomban félbe is tört így szabad utat hagyva a bárdnak. Fogaimat összeszorítva csak felszisszenve adok hangot a fájdalmamnak, amit az egész felső testemen létre jött mélyebb seb vált ki belőlem. A fájdalommal dacolva mozdítom meg magam és egy erősebb rúgással félbetöröm a bárd nyelét majd egy Byakuraival a z élesebbik részét is távolabb lököm.
- Na, most te jössz. – szólalok meg ellenfelem felé mintha z értené, amit mondok. Törött zanpakutomra néz melyről a penge már eltűnt. Ekkor mintha nevetéshez hasonló hangot hallat, bár lehet, hogy csak képzelődöm a kisebb vérveszteség miatt. Meglepetésként ér az újabb cselekedete ugyan is két kardot húz elő a háta mögül. Igen meglepődöm, de közben örülök is hogy még nincs vége a harcnak. Nem is lazsálok tovább máris kardom markolatával csapok egyet csontikám felé melynek hatására a farkas fej alakú keresztvas szájából kicsapódik a katanám fekete pengéje épen és maga után húz egy fekete láncot mellyel ostorszerűen csapok le az áldozatomra.
Továbbra is ostorként használva fegyverem sorozatos támadásokat hajtok végre így ellenfelem csak védekezni tud. Ha sikerül is közel kerülnie hozzám és támadást kezdeményezni a láncok hamar visszahúzódnak a keresztvasba és katanámmal hárítok. Majd eltávolodok tőle és a láncos pengeként újra csapásokat végzek. Megtörve támadásaim sorrendjét és ezzel jól meglepve a skeletont csavarom a láncot a testére és ezt követően egy oldalra rántással az egyik falnak ütközik. Strapabíró egy jószág az fix. Feláll és támad. Pár újabb támadás sorozat után már kissé kezdem unni a dolgot ideje, lenne legyőznöm már csak azért is, mert a többiek mindjárt végeznek, sőt van, aki már végzett is azt hiszem, de nem nincs időm rá, hogy megállapítsam, mert épp egy támadást kell hárítanom.
Könnyedén visszaverem, és már kezdetét veheti is a végső támadásom. A visszaverésemkor ellenfelem hátrál önkénytelenül karjai hátrébb csapódnak így szabad az út pár másodpercig mellkasa felé. A katanám pengéjét a padlóba szúrom majd futni kezdek, miközben húzom kifelé a hosszú láncot. Elérek, a csontváz harcoshoz vállain megtámaszkodva lendülök át fölötte. A levegőben 180°-ban elforgok így pont ellenfelemre nézve érek földet. Forgás közben kardom láncát rátekertem a csontos nyakára. Földet érek, pár méterre majd rálépek a láncra plusz még meg is húzom, így az megfeszül és a fogságába esettet térdre kényszerítem. Megpróbál a szabadulással, és ha így folytatja ki is fog szökni.
- Hanto shiro! – a parancsszó elhangzása után a skeleton jobb és bal oldalán lévő az árnyékokból jelenik meg a két farkas. Futni kezdenek felé ekkor sikerül neki elszakítania a láncokat. Feláll, és felém fordul. A farkasok pont akkor érik el mikor az felém dobja egyik kardját. A szablya nagy sebességgel közeledik, elhajolok előle, de még sikerül felsértenie a bal vállamat. Ellenfelemnek már nincs ekkora szerencséje, miután a farkasaim elkapják. Mivel hogy a lánc elszakadt kénytelen vagyok új pengét „növeszteni” kardomra.
Farkasaimat magam mögé rendelem majd a többiekhez sétálok, hogy fojtathassuk utunkat a gigantikus csontvázhoz. Közelebb érve nem várt dolgot pillantunk meg. A hatalmas csontváz ugyan is nem akárkié, hanem egy kapitányé. Ez egyszerre tölt el félelemmel és izgatottsággal. Hm… egy ellenfél, aki erősebb nálam. A harc iránti kedvem egyre csak fokozódik, mikor arra gondolok, hogy egy nálam erősebb ellenféllel küzdhetek meg. Ez az érzés akkor sem múlik, mikor meghallom, hogy csak közvettet vett rész a kapitány halálában. Mondandója cseppet sem érdekel, csak arra várok, hogy mutasson valamit erejéből. Monológja végén testéből fekete villámok csapódnak melyek a taicho csontvázát célozzák meg. A skeleton megmozdul, feláll, és felénk indul. Ekkor jön Tasu-chantól a briliáns ötlet mellyel legyőzhetjük a monstrumot.
- Rendben. – jelzek vissza a lánynak bár én inkább lettem volna támadó, mint elfogó, de legyen, ahogy akarja, majd besegítek, ha kell. Anao már indul is ideje nekem is belekezdenem. A böszme nagy dögöt elérve kardom láncát ráteker majd farkasaimmal egy kezét és lábát is elfogatom. Míg mi lebénítjuk Arliváék támadásba kezdenek. A támadásból én sem maradok ki így balomat szabaddá téve indítok meg egy Haient a szörnyeteg felé. Remélem az össztűz, amit adunk már elég lesz a legyőzésére.
Vissza az elejére Go down
http://swordartonline.lifeme.net/
Hirako Shinji
Admin
Admin
Hirako Shinji

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 380
Age : 26
Registration date : 2008. Sep. 30.
Hírnév : 35

Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 EmptyVas. Ápr. 17, 2011 5:06 am

Támadásaitok mind-mind jó irányba tartanak, csapatmunkátok a lehető legtökéletesebb. Ám még mielőtt akár megkarcolhatnák a hatalmas monstrumot, egyszerűen megáll az idő. Kidoutik sorra enyésznek el, Kira pedig összeroskad a shikai fenntartása miatt fellépő energiahiányban, hisz’ többszöri súlyos sérüléseit semmibe véve, botor módon használta fel kevés lélekenergiáját. Úgy tűnik sorsotok végleg megpecsételődött, mivel ebben a világban csak egy valaki oszthatja a lapokat, az pedig nem más, mint házigazdátok. Dreamer érzelemmentes arccal figyeli az események kibontakozását, s éppen akkor parancsol megálljt az időnek, amikor a lehető legjobb helyzetben vagytok. Jobbját lomhán emeli fel, amitől megdermedtek, azután magatehetetlenül mind a magasba emelkedtek. Egyetlen porcikátokat sem tudjátok megmozdítani, könnyedén lemészárolhatna benneteket. A férfi látszólag még sem törődik különösebben veletek, inkább ismét fekete füstté válik, majd néhány másodperc elteltével a gigászi csontváz előtt jelenik meg újra. Mivel pontosan előttetek áll, így simán láthatjátok mi is történik. Az egykori lélekölő töprengve méregeti régi partnerét, majd egy fásult sóhaj kíséretében meghajlik irányába, s némán megérinti annak mellkasát.

- Jól harcoltál, Mesterem, de ideje pihenned… Ezúttal örökre. – szavai végeztével ezernyi apró lélekszemcsére robbantja a kiszolgált testet, azután ismét Felétek fordul. – Harcosok! Megvetem és elítélem a fajtátokat, ám most mégis futni hagylak benneteket. Megmutattátok mi is a bajtársiasság, amit Én már régen elfelejtettem. Ideje Nekem is távoznom ebből a létezésből, így is tovább maradtam, mint lehetett volna. Ezen világ elpusztításához magát a memoárt kell tönkretennetek, egy erősebb kidou vagy mágikus tűz meg is oldja a feladatot. Társaitokat viszont már hiába keresnétek tovább, mind étkemül szolgáltak már. Küldetésetek véget ért, most távozzatok!

Mielőtt még bármit is reagálhatnátok, vakító fényesség támad, pont úgy, mint ideérkezésetek pillanatában. Rövidesen a koszos sikátorban tértek magatokhoz, Arliva csuklóján pedig egy fekete hollóval díszített karperec tündököl, ám ezt valamiért nem is tartjátok furcsának, hisz’ már azóta hordja, hogy találkoztatok. Suwun sem törődik az érdekes ékszerrel, emlékei szerint egy vásáron vette, melynek helye és ideje már rég a feledés homályába merült. Nara fukutaichou az instrukcióknak megfelelően elégeti a könyvet, ami elnyújtott sikoltások közepette hamuvá válik. A rémálom véget ért, s bár missziótok sikertelenül zárult, legalább több áldozatot nem fog szedni az Álmodó, aki csupán a szabadságot kereste. Elméletileg minden a legnagyobb rendben…

VÉGE


Hayakawa Tasumi, Shiroichi Anao, Nara Shiratori, Arliva Quenthel Suwun: Remek, szépen kidolgozott postokat kaptam, nincs okom panaszra. Jutalmatok 3000 LP, valamint 2500 ryou.

Haiiro Kira: Többször is figyelmen kívül hagytad a mesélésekben leírtakat, valamint a helyesírásodra is jobban ügyelhetnél. Ettől függetlenül minden körben írtál, ezért jutalmad 2000 LP és 2000 ryou.

Akihiro Haruya: Mivel két körre más se kapna jutalmat, így Te sem fogsz.

MINDENKINEK KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT, TOVÁBBI JÓ JÁTÉKOT!
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Véres memoár //Lezárva// - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Véres memoár //Lezárva//   Véres memoár //Lezárva// - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Véres memoár //Lezárva//

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Emberek Világa :: Küldetések az Emberek Világában :: Lezárt küldetések-