-=Bleach Szerepjáték=-
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.



 
KezdőlapPortálLegutóbbi képekKeresésRegisztrációBelépés

Megosztás | 
 

 Az új Tamachi palota

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3
SzerzőÜzenet
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyKedd Júl. 03, 2012 10:38 am

Ügyintézés


Azt hiszem eljött az ideje, hogy egy kicsit elmélyítsem a kapcsolatot Kagami Ai felé. Valami nagyon vonzó benne. Nem a lesütő hidegség, amitől a bőrén szinte szikráznak a jégcsapok, nem is a tekintete, ami elveszik a legelső fénysugárban, sokkal inkább az, hogy minden szenvedés, és kín nem látszik meg az arcán. Csak az, hogy baj van. Hajadon már egy ideje... Elveszítette a párját. Szomorú história övezi biztosan szívét, de ez engem most vajmi keveset érdekel. Igazság szerint azt akarom, hogy boldog legyen, ehhez nem kell tudnom, hogy kivel hogyan tette elmúlt hónapjait. De mégis, nagyon csábít benne valami hatalmas erő. Nem is a vonzereje, ez valami egészen más. Rápillantok a haorira, és eszembe jut, hogy egyszer viccből még én is hordtam. Nekem kéne hordanom azt a köpenyt. Az én álmom volt az, hogy kapitánnyá váljak. Továbbra is, én kapitány akarok lenni. Mert akkor lesz elég hatalmam a változtatáshoz. Még így is jóval erősebb vagyok jópár kapitánynál. 200 fő előtt lealázni valakit? Nem nehéz. Mikor meglobogtatta előttem a családom történetének kulcsát egy félszeg mosoly került elő az arcomra. Igazán sajnálom Kagami Ai, de amit az a szoba rejt, már számtalanszor átkutattam. Az egyetlen dolog, amit megtalálna ott az az, hogy hiányzik a fél dokumentáció. Elégettem az összeset, hiszen akkor tudomást szerezhetne Gotei a Seregem létezéséről. Ezt nem hagyhattam. Pontosan tudtam, hogy át fogják kutatni. Még akkor is, ha azt mondja nem pillantott bele. Talán ő nem. Talán más igen. Ez csak egy kulcs, láthatóan egyszerű zárba való. Nem lepődnék meg, ha felfeszítve találnám, ha felkeresném a szobát. Gyenge próbálkozás volt ez Kagami Ai, hiszen tudnod kellett volna, hogy a második, és a tizenkettedik osztag első dolga az volt, hogy megnézték. Ha erről nem tudtál, akkor nagyon balga lehetsz. A kert amiben most vagyunk emlékszik minden elejtett könnycseppemre. Minden fa búsan hajlik az útra, minden gyümölcshozó bokor sosem hozott termést, a madarak fájdalmasakat énekelnek. Ez az én hazám, itt érzem magam otthon. Kagami Ai fájdalma idevaló ebbe a kertbe, nem tartozik másra.
- Egy csepp keserűség már nem árt a fűnek. Jobb lenne, ha a kertben maradnánk- marasztalom, és elkísérem a hídra, amit kinézett magának. Nem olyan régi építésű, mint ahogyan az egész kert sem az. Nazo itt adta át a palotát Mayának, szabad felhasználásra. Kellemetlenül éreztem magam azért, mert az emléke még mindig bennem él. Sosem felejtem el. Bár... érzelmileg már nem kapcsolódok az emlékképekhez. Megöltem mindent, már belőlem is, ami hozzá köthető. Reit is inkább magamhoz kötöm, mint hozzá. A tavon kis fehér tavirózsák lejtették táncukat. Megcsóváltam a fejem. Ezek a virágok még a régi birtokból származnak. Bennük maradt meg csupán a szerelem, ezért adnak boldogságot mindenkinek, aki csak rájuk néz. Kivéve nekem. Ha rájuk pillantok, csak ürességet találok. Elképzelhetetlenül mély, és sötét üreget.
- Azt találod mondani, hogy nem látok a szívedbe?- mondtam nagyon halkan, és fenyegetően, valamint tiszteletlenül- A szemek üresek, a bőr fakó, a hang elhalt. A régi szépség tovatűnt, és csak az alma hamvai maradtak, ami oly heves lángon lobogott. A név mit sem mondva lebeg a levegőben, és senki még csak említésre sem méltatja. A sorsod eképpen faragja az utadat, ami most már csak apró cérnára zsugorodott. Ha lelépsz az útról szenvedni fogsz. Sosem látott szenvedést élsz át- mondtam, majd egy kis drámai szünetet hagytam- Ezt mondta apám a fejem fölé jósolva, mikor unokatestvérem a feje fölött lebegtette a saját kardját- a végét már csak suttogtam a fülébe, majd szénné égett karommal, ami most szabadon volt, és csupán egy hosszú ujjú haori takarta el, a bal szememre mutattam, ami akkor sérült meg, mikor elhagytam a várost- És igaza volt. Letértem az útról, és szenvedtem. Jobban szenvedtem, mint bárki más ebben a városban. Az öngyilkosság gondolata kínzott napról napra, csupán az éltetett, hogy megbosszulhassam azt, amit ez a város velem művelt. A kapitányok, és a vezérek sora. Álszent képmutató dögök, akik sosem látták még a törvény hibáit. Sosem találták szembe magukat azokkal, akiket a törvény nyomorít jogtalanul. Szerinted hová lett haorid előző birtokosa, így hír nélkül. A lányát elhagyva, esélyt sem hagyva neki, hogy apja a kezében tarthassa. Chizuki Maya a szerelmem volt, és e szerelem gyümölcse egy kislány lett, akit nem adok át sem Goteinek, sem a Daitenshinek, sem a 46-ok tanácsának. Érte az életemet is eldobnám- sziszegtem vakmerően a szemébe, választ adva kérdésére is. Arrébb álltam, és rágyújtottam egy cigarettára. A híd másik oldalára álltam, és rákönyököltem a korlátra. Ai felé fordulva természetesen. Pikáns nyelvem ismét megmutatkozott, és egy kis információt odacsurgatva. Nem is kicsit, talán veszélybe forgatva kislányom sorsát, de azt jól gondolhatja a kapitány, hogy én egy kicsit máshogy állok még így is a helyzethez. Tudja, hogy ha tehetném, akkor bizony nagy mészárlást rendezhetnék. De nem fogok, mert bízok Aiban, és bízok abban is, hogy ezentúl nem fognak a megfelelő bizonyítékok nélkül elítélni. Szívtam párat a dohány rudacskából. Black Devil.
- Engedje meg, hogy segítsek. Jobb, ha elhiszi. Minden ember szívébe látok. Megtörten és gyengén jött el hozzám. Miért hozzám? Mit tudok én adni, amit a mélyen tisztelt húga, vagy barátai nem adhatnak meg? A szívében érezte, hogy én így, vagy úgy, de tudok segíteni. Azzal, hogy eljött ilyen állapotban... szinte a karjaimba omlott. Híres vagyok az emberek érzelmi lerombolásáról. Csak azt sosem várják meg, míg újra töltöm őket. Én mindig lerombolom a romot, hogy aztán legyen mire építkeznem...- apropó rombolás, most még az alapozást is kitépem szépen- Ahogyan Kagami-apó tette- szúrtam oda jó lassan, kivehetően. Szavaim akár a kígyó mérge. Remélem mesélt arról, hogy régen mennyi sok közöm volt hozzá. Családom nagy barátja volt az öreg, és nagyon kedveltem. Halálhíre mélyen megrendített. Jobban tiszteltem, mint bármely más nemest, e földön. Most ki fog borulni. Talán elmondja, hogy merészelem magam hozzá hasonlítani, meg egyéb zagyvaság, de nem fogja. Tudok arról is, hogy gyengült, mint ahogyan Matetsaku Kai is elvesztette régi nagy erejét. Újdonságok, amiket alig egy hónapja tudok, csak mióta visszatértem. Furcsa volt látni, hogy a 11. osztag köpenyét más hordja, de ez nem most nem lényeges, meg nem is tudom, hogy ez hogy sikerült neki. Viszont csak nem képzeli, hogy nem küldtem ki kémeket. Gyengébb a jelenléte is Ainak, nem csak lélekben. Nem tudom miért, de gyengébb. Valami balesetről hallottam, de sajnos a hírek itt máshogy terjednek, mint amit az igazság hangja mond. A saját osztaga sem becsüli meg. Vajon mi történhetett? Azt a haorit nekem kellett volna hordanom Maya után. Kapitány lehetnék már rég... de most Daitenshi vagyok. Ezért is a hátamon az egyen haori. Legalább annyit ér, mint egy kapitányi, ha nem többet. Én a világot mentettem meg. Ai? Ő gyakorlatilag nem csinált semmit... mégis oly vonzónak tűnik, mint egy gyenge lekajló hófehér virág.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te51050/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (51050/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptySzer. Júl. 04, 2012 2:10 am

[Ügyintézés]


*Tekintetem a lassan fodrozódó tóra téved, ahogyan a rózsák egymásnak ütközve hajlítanak meg valamit a jelenben. Egy aprócska szél is segít nekik ebben a lírikus jelenetbe, ezzel sugallva meg a változást. Az egyik előrébb csúszik, míg a másik hátra maradva szinte evez, hogy elérje. E szürke képben vajon mi lehet a valóság? Mit üzenhet ez a természet azoknak, akik nem tudják hogyan menjenek tovább; hogyan mozgassák meg a vizet? Szárítani kell a patakot, vagy megemelni a zsilipeket, hogy a bővelkedő vízben még egy kósza madár is bohókásan játszadozhasson a melegben? S mi történik akkor, ha leesik az első elsárgult levél, majd hó hinti meg a talajt? Kétszer ugyanabba a folyóba nem léphetünk, ahogyan az életben sem lesz ugyanolyan pillanatunk. Tehát a szív éppen úgy változik, ahogyan a természet. S most ideje szerint nyár van, de nem a korok nyara. Leginkább a szív nyara ez; csak éppen mindenki máshogyan éli ezt meg. Én csendben álló, magányos tavat látok. Kiszáradt virágokat látok úszni a tavon, a szürke fátylon át pedig árván úszó halat, amint a párját keresi. Ilyen életben élek én, s tán ebben az életben e világon még osztoznak velem páran. Igaza volt Yukezo-sannak, amikor az sejlett szavaiból, hogy nemesnek lenni nehéz. Én tudom is, hogy mennyire. Viszont egyáltalán nem mindegy az, hogy milyen oldalon is állunk. Nem mindegy melyik utat választva éljük le arisztokratikus életünket. Főnemesként többet látunk ebből a világból, mint bárki más. S még mindig úgy vallom, hogy a döntéseink, tetteink tesznek azzá; mint akik mi vagyunk. Arcom tükrét merészelem megpillantani a folyó szürkületében. Hogyan is festhetek egy ilyen világban? Kapitány vagyok, a Gotei egyik vezető shinigamija. Főnemes vagyok, a lelkek társadalmának befolyásos leánya. Én viszont nem látom ezt az arcomat. Mindig magam előtt tartom, de nem ezt látom. Nem látok mást, csak egyetlen örökké kínzó emléket. Sosem felejtem el, hogy ki is vagyok valójában. Nem felejtem el a nyomort, amelyben éltem rukongaiban. Nem felejtem a keserű könnycsepeket, amint kiéhezett kutyaként nyújtottam karom a síró hold irányába. A felemelkedésre vágytam, majd a kemény erőfeszítések árán fel is emelkedtem. Ma már ezt az oldalamat senki sem ismeri, senki sem lát belém. Noha, volt egy férfi az életemben, aki meglátta bennem a gyengeséget. Látta szemeimet sírni, hallotta őszinte vallomásom. Látta a haragot a szemeimben, amint a húgom bajba került. Miatta lettem Kagami Ai. Lehajolok a hídra és felveszek egy kavicsot. Mikor is volt már utoljára, hogy ilyennel piszkítottam volna be kezemet? Bedobom a vízbe, nem akarom látni arcomat. Nem akarom látni ezt az álarcot, amit mutatok mindenki felé. Erős vagyok? Hazugság, talán a világ egyik leggyengébb shinigamija vagyok én.
Erős, aki nevetni tud, hinni a világ szépségeiben. Belőlem kiölte az élet mindezeket a tulajdonségokat. Vagy nem is kiölte, inkább mélyen szunnyadón zárta börtönbe a sors. Komoly tekintettel nézek a férfira, aki miatt elgondolkodtam a legőszintébb érzelmeimen. Kissé ironikus, hogy pont ő legyen az, aki miatt ilyeneken gondolkodok. Nem értem, hogy miből gondolja...nem vagyok már kislány. A világ kegyetlensége éppen eléggé felnövesztett ahhoz, hogy tudjam, gyakran a puszta szavak mit sem érnek. Kaptam már ígéretet, s most mégis csak a levegőt érzem belőle. Letekintek a földre, majdan fel. Felhúzom némelyest szemöldökömet, úgy tekintek rá.*
- Igen, pontosan úgy vélem..hogy ön nem ismer engem. *Határozottan állok a sarkamra. Nem gondolom úgy, hogy éppen neki kelljen igazat adnom. Mégis, ahogyan egy idézetet kishíján a fülembe súg, úgy egyre jobban kiráz a hideg tőle. Azt hiszem, Tamachi Yukezo kezdi elvetni a sulykot. Vagy legalább is mit csinál egyáltalán? Becsukom szemeimet, hogy egy kicsit összeszedjem magam. Pillanatokig egyetlen egy szó sem hagyja el ajkaimat. Természetesen az, hogy mit mondanék erre..már előre tudom. Tudom mit akarok, csak azt nem; megéri-e egyáltalán neki elmondani? Miért is osztanám meg egy olyan shinigamival, mint ő? Miért ellenkezik az eszem, de a lelkem valahogy mást szaval? Frusztráló helyzet ez nekem. Még frusztrálóbb pedig, hogy alig néhány perc múlva szóra is bírom önmagam. Szavaim közben egyre közelebb állok hozzá, kissé lesújtón pillantok fel lélektükreibe.*
- Valamikor régen egy lány Rukongaiban minden éjjel az eget bámulva arra gondolt, hogyan is érinthetné meg a Holdat. Hogyan érhetné el azt, amit a Hold síró képében lát? A nyomorúság völgyében, anyátlanul..apátlanul lépett be Soul Society börtönébe. Őr lett a lelkek börtönében. Mégis szabadnak érezte magát..csak, hogy a célját még mindig nem érte el. Aztán ahogy a sok szenvedés árán feljebb jutott, végül elérte. Ám a Hold még régebben megmondta neki, álomvilág az egész, felébredt. Az ébredés hozta el kezdeti sorsa viharát. Azt hiszem, én lennék a világ legboldogabb shinigamija, ha.. *Ekkor akaratlanul is már, mikor közel állok hozzá tenyeremet a hasamhoz illesztem.* - Sem apám, se anyám, se szerelmem...se..babám. Mindezt elvesztettem. Az ébredéssel lassan a váram is összeomlik, Yukezo-san. Ne aggódjon, hamarosan az erőm megcsappanása végett kapitány sem leszek már. *Hideg tekintetemmel lépek egyet hátrább.* - Viszont nem a rangra, pénzre..dicsfényre vágytam. Azért harcoltam, hogy megvédhessek valakit, aki nagyon fontos számomra. Én ezt megkaptam..Viszont nem okoz számomra örömöt az erő, vagy befolyás amit birtoklok. *Elfordulok a férfitől, ismételten a víz irányába. Talán most először tükrözi vissza a víz mindazt, ami igazán jellemez. Csak a szemeim árulják el azt az űrt, ami benne lakozik. Nincs mi kitöltse, elfáradtam.*
- Egy valamiben megint téved, Tamachi-dono. Bennem már nincs mit ledöntenie. Nem tud várból romot alkotni, amikor az élet már megtette a magáét. De mindezek mellett ne higgye azt, hogy oly' könnyen rendíthető volnék, hogy egyenesen a karjaiba hulljak..ahogyan ön fogalmazott. S hogy ki viselte előttem ezt a haorit? Milyen kapitány volt? Valójában nem érdekel. Én azt tudom mit hagyott maga után az osztagban, és hogy én mit tettem az osztaggal mióta kapitány lettem. Már a a Sanbantai az egyetlen olyan osztag, mely két hadnagyi rangot elérő shinigamival ékeskedik. Valamint kimondott feladatkörrel rendelkezünk. Ha mást nem is, célt és presztízst adtam az osztagnak. Ezt pedig tudomásom szerint Chizuki Maya nem tette meg.
*Pillantok ismét szemeibe, majd éppen csak kikerülve őt indulok meg ismételten az egyik irányba. Túl sok szó hagyta el ajkamat. Viszont üdítő a gondolat, hogy legalább olyan tiszteletlenül beszéltem az imént hozzá, mint ő hozzám. Nem is értem mi ragad meg ennyire ebben az alakban. Talán a személyiségében van valami, ami nyugtalanító jellegű. Ennek ellenére végre ki tudtam pár olyan dolgot is mondani, ami eddig nem fogalmazódott meg bennem. Lassan pedig szépen esteledik is.* - Egy valamit viszont tartson szem előtt. Mi választottuk azt, hogy shinigamik leszünk. A Gotei pedig börtön mindazok számára, akik ezt az utat választották. Ez egyáltalán nem rossz, csak nehéz azoknak..akik nem tudnak kellőképpen érvényesülni. *Bököm még oda neki, mielőtt követhetne.*
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptySzer. Júl. 04, 2012 3:18 am

Ügyintézés


Enyhe kirohanása mit sem zavart, csupán annyit ért el, hogy ismét felém billentette az egyensúlyt. Lassan győzedelmeskedek felette, és meglátja, hogy szavai mögött pusztán csak gőg van, amit a nemesek adtak rá, olcsó ringy-rongy ruhaként. Felnevetek, mikor konstatálom, mi is lesz a következő lépésem.
- Érzékeled mit tettél? Azért utálom, ha megadják a rangomhoz méltó beszédet, mert az nem én vagyok. Amikor Tamachi-dono vagyok, akkor nemes vagyok, de most csak Yuke vagyok- mondtam, majd elé shunpoztam, szinte követhetetlenül- Én ahhoz a kislányhoz beszélek, aki a Holdat kérdezte éjjelenként- sok közös van bennünk, hiszen, jómagam is a Holdhoz beszéltem éjjelente. Apám nem szerette, mikor ezt tettem, de tudta, hogy miért teszem. Magány. Én mindig is magányos voltam Mayáig, azóta csak rosszabb lett. Tény, ami tény pocsék kapitány volt. Ő nem adta meg a kellő érzetet ahhoz, hogy kapitány lehessen. Nem is értem, hogy miért adták neki a posztot. Én még mindig alkalmasabb lennék kapitánynak. Viszont Ai szemeiben egyre kevesebb fakóságot vélek felfedezni. Lehet, hogy csak beleképzelem, de én úgy gondolom, hogy még ma hatni fogok a jégszívre. Fel kell tépnem minden sebet, amit most viszont máshogy érek el. Talán soha nem is fogom elérni... de el fogom, hisz én ilyen vagyok. Az égő cigivel a kezemben állok előtte, és nézek mélyen a szemébe. Csupán csak az a baj, hogy túl mély ahhoz, hogy be lehessen látni az egészet. Hátrébb léptem kettőt, csak hogy érezze a törődést, és a saját világának biztonságát.
- Nem utoljára fénylett ezüstösen a Hold. A te dicsőséged is beragyog majd minket ismét. Gyengének láthatod magad, pedig az, aki ilyenkor még képes gondolkodni, egyáltalán élni, az mindennél erősebb. Az én tiszteletem nem a rangban mérvadó, hanem abban, mennyi mindent sikerült eddig kiállnod. Én a tiszteletemet nem a formalitások tintájával írom, hanem valami egészen mással. Szomorú történeted van, de mindenkinek az van. Mindketten a túlélésért küzdöttünk. Te a szegénység ellen, én a családom ellen. Apám és anyám sosem adták meg a szeretetet. Én mindig az örökös voltam. Magáztam a szüleim, mert féltem, hogy visszaküldenek Rokungaiba a Tamachi-éhes martalócok közé. Apám edzéshez rendszerint zanpakutouját használta. Az ostor csapásokra mind a mai napig rettegéssel gondolok. Engem a félelem tett ilyenné, és a gyűlölet formálta a döntéseimet. A békét kerestem, de csak ölni akartam- magyaráztam, majd elővettem kézi hamutálamat, majd elnyomtam bele a cigi csikket. Utáltam, ha szemeteltek a kertembe. Sajnos nehezen tűröm a környezet szennyezést. Szénné égett karom ismét mély sajgásba kezdett. Összeszorított fogakkal bírtam csak ki az első két percet. Utána már csak a remegés maradt. Mikor a korlátot fogtam, szinte az egész fém remegett. Erre elengedtem, majd leeresztettem magam mellé a roncsot. Apám jó kidoukat tudott ám faragni. Az orvosok is megmondták, gyógyíthatatlan. Kicserélni egy másikra nem nagyon lehet, ha levágni próbálnák, hogy kicseréljék újra, akkor az egész testembe beleszökik, és megmérgez. Ezt úgy hagyta rajtam, hogy tudta, soha nem fogom eltüntetni.
- Ezt azért kaptam, mert megakartam védeni a szerelmemet. Ez is csak egy atyai jótanács volt a többihez sorolva. Csak a többi nem látható ennyire- meséltem el. Ép karommal lehúztam a sós cseppeket arcomról. Mindenki viszi a maga keresztjét, csak kinek nagyobb, kinek kisebb. Kagami Ai legnagyobb keresztje a gyermeke. Mielőtt még megszületett, elveszett. Talán soha nem is lehet majd neki másik. Mi történhetett? Ki okozta ezt a kínt neki? Nem érdemelte meg. Ő nem! Azon kaptam magam, hogy az arcára tapadt a figyelmem. Valamit akkor sem értek. Ha nem adta eddig fel, akkor akar még valamit az életben. Kell még neki valami, ami miatt még nem őrült meg. Olyan nincs, hogy valakinek ennyire szilárd legyen az elméje. Sorozatos kínok után hogy-hogy nem tört meg? Ennyi után az én elmém is megbomlott, bár utána csak Paragon tett rá néhány lapáttal. Biztos van még valami. Valami kis remény, azt kell megfognom. Tudom is. Egy ilyen Gotei hű törvénymániás nemest csak egy dologgal lehet megfogni.
- Most, hogy félig a Goteihez tartozom, kötelességeim vannak. Köteles vagyok jelenteni, hogy rokungai veszélyben van a belső fekete szervezetektől, és aligha érzem úgy, hogy rengeteg nemesi ház nincs a dolog mögött. Kérdezem tehát... Kagami Ai, hajlandó lenne-e támogatását adni ezen illegális tevékenységek megtisztításához, és a nemesek bűneinek lemosásához?- mondtam a nagyszerű tervet, majd lejöttem közelebb álltam hozzá- Titokban csinálhatnánk. Neked csak az a dolgod, hogy bírák elé vezesd őket. Még csak nem is a mi dolgunk az ítélkezés. Ha bármi anyagi jutalmat kapnánk ezért, osszuk szét a szegények között. Mi ketten megmenthetjük még Soul Societyt a belső összeomlástól. Ezek a szövetkezetek férgekként rágcsálják a társadalom tartó alapjait. Jogilag nehéz őket eltüntetni, de erővel elcsíphetőek. Azután ha beköpik a hozzájuk tartozó házakat, jöhet a megérdemelt ítélkezés. Ismét magadra találnál, arra a kislányra, akit most én keresek benned- magyaráztam, majd szépen elálltam tőle. Ha ő nem, akkor én egyedül... csak az sokkal brutálisabb lesz. Csak mi ketten fel tudnánk számolni az egész maffia szövetséget... nem kellene hozzá sok, én tudom.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te51050/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (51050/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptySzer. Júl. 04, 2012 4:13 am

[Ügyintézés]


*Előre haladva lépteimet folyamatosan számolom. Nem értem mire fel találtam meg ezt a szokást beszélgetésünk közben. Talán a számok egyre nagyobbra való törekvése okozza? Vagy csupán próbálom lelkemet elzárni ettől az alaktól? Muszáj nyugodtnak maradnom. Most végképp muszáj annak maradnom, amikor jobban magányos vagyok, mint valaha. Nem hallom a zanpakutom hangját. Hiába pillantok le a törött pengéjű nodachira - ami kis híján wakizashi méretű most -, nem hallok semmit. Fuhaku nem hall engem, Fuhaku miért nem hallja kétségbeesésem? Egy másodpercnyi riadtság lesz rajtam úrrá; hiányzik a zanpakutom. De nem adhatom fel, még nem. Éppen ezért, ahogyan Yukezo-san próbál a múltamhoz beszélni, úgy egyre jobban simulnak ki arcvonásaim. Nem írható le róla, hogy ebben a pillanatban mit is érzek. Egyenesen szemeibe nézek.*
- Az a lány már rég felnőtt. *Érzelem mentesen fejezem ki magam. Az egyetlen dolog, ami elárulhatna, azaz, hogy nem nézek teljesen a szemeibe mégsem. Eme árulkodó jel feltárására nálam pedig nagyon kevesen képesek. Mindig is mestere voltam annak, hogyan zárjam el magam. A Kuchiki- ház fejétől láttam azt a fajta magatartást, ami segíthet az én világomban túlélni. A kár csupán az, hogy mára már túlságosan is a természetem részévé vált. Nem vagyok képes darabokat mutatni magamból az osztagom számára, csak igen ritkán. Ettől sokak példaképévé lettem, én mégis úgy érzem..hazudok mindenkinek, de leginkább önmagamnak. Tán éppen ezért sem kértem soha egyetlen egy hadnagyomtól vagy barátomtól, vagy számomra fontos személytől, hogy higgyen bennem. Nem vagyok az a személy, akiben hinni kell. *
- Ezek szerint szavaidból ítélve több közös van bennünk, mint hinnénk. Hadd tegyek fel egy kérdést neked, Yukezo: Miért lettél olyan, amilyen és én miért nem váltam olyanná, mint te magad vagy? *Talán egy kicsit fogós kérdés lehet ez. Ismerem én is a fájdalmat és a kínt. Neki szülei voltak és szenvedése; nekem szüleim nem voltak és ugyanúgy szenvedtem. Furcsa közös pont ez, amire nagyjából egy- két hónappal ezelőtt nem is gondoltam volna. Csak egy bukott shinigamit láttam benne, nem többet; de kevesebbet sem. Túl nagy előítéletek szerint élhetek akkor? Bukottnak láttam, de nem ismertem a mögötte álló történetet. Most elgondolkodhatnék, hogy valójában mi is volna a helyes most. Egy illetőt a története, vagy a hozzá kapcsolódó tettek alapján kéne elítélni? Mindig is utáltam az ilyesfajta kérdéseket. Mai napig nem tudom azt, hogy mi alapján döntöm el egy személyről azt, hogy hová tartozik nálam. A származás talán mindenképpen befolyásoló jellegű, csak éppen az a gond, hogy én sem voltam annak idején még csak nemes sem. A sérülésére tekintek, de továbbra sem íródik ki semmi sem az arcomra. Nem nyújt szép látványt, viszont annak idején yonbantai sanseki voltam. Az ilyen sérülések nem töltenek el undorral, inkább egy fajta komorság kerülgetheti arcomat, ha Yukezo jobban figyel. Nagyot sóhajtok és egy igazán furcsa dologra készülök. Leveszem a kapitányi haorimat, és az egyik fa melletti fűbe pihentetem. Meg is állok előtte a világoskék yukatámban. Hajamból kiveszem az ezüstszalagot, hogy az utolsó dologtól is megszabaduljak, ami most felszereli személyiségem egy részét. Hajam egyszerűen kibomlik; hadd fújja csak a szél..*
- Szavaid kissé nyersek és meglehetősen merészek, ami a nemességet illeti. Ezért is fogok hozzád úgy beszélni, hogy nem vagyok sem kapitány, sem pedig nemes. Mint kívül álló mind tudjuk, hogy a birtokok jó része, de befolyásilag szinte az összes a főnemesek kezében összpontosul. Egyedül a főnemesség befolyása elegendő ahhoz, hogy alkalmakként beleszóljon a 46-ok tanácsa munkájába. Gondolod, hogy e-képpen a kisebb házak tagjai nem kérnének segítséget bizonyos nagy házaktól? A nagy házak pedig üzletet ajánlva a szárnyaik alá vennék a kisebb házakat; ezzel növelve a befolyásukat, ami teljesen legális. Talán mondasz valamit azzal, hogy milyen remek világideál volna az, ha megtisztíthatnánk a nemességet. Csak éppen elfelejted azt, hogy míg esetleg egyes nemesi házak veszélybe sodorhatják; addig a shinigamik megmentik ezeket a földeket. Még a jónak hitt jók között is örökös ez a párharc, amelybe valójában nem is szabad eljátszani az igazságosztó szerepét. Az elképzelés viszont nem rossz a tekintetben csak, ha számszerűen kimutatható, hogy egy-egy nemesi ház miatt telepek omlottak össze. Talán akkor helyén való a közbeavatkozás..de úgy gondolod, hogy én ebben találnám meg önmagam? Életem értelmének egy részét akkor vesztettem el, mikor elhatároztam magam, hogy mentorkodásra adom a fejem. Kidou mesterént tisztem lett néhány valóban tehetséges shinigamin való segítség, de megkaptam az árát. Én nem vágyom már nagy tettekre..mert ha egy ilyen kis tettből ekkorát veszítek; akkor mit kapok majd az élettől akkor, ha tömegeket próbálok majd megmenteni? Talán majd én is elveszítem részben az egyik karomat, ahogyan te? *Akaratlanul is megfogom a karját egy pillanatra jelképesen, majd elengedem.* - Vagy ne tán majd az életemmel lakolok meg ezért? Esetleg megélem, hogy merénylettel állnak elő a Kagami-ház ellen? *Hátrább élek, és elfordulok tőle. Behunyom szemem, majd mély lélegzetet veszek.*
- Ha van valami, amiért ebbe belekezdhetek..az egyetlen ok lenne. Az ok pedig az, hogy inkább veszítsek el én mindent, mint lássam mások arcán a reményveszettséget. Csak is ezért tudom még mindig tartani magam. *Magamhoz veszem a dolgaimat sebtében, s kicsit sietősebben indulok meg a kijárat felé. Nem értem, hogyan gondolhatom az egészet. De leginkább azt nem értem, hogy ez az alak miért képes ilyen könnyen áttörni a bennem rejtőző falakat. Túl gyorsan avattam be az életembe. Túl gyorsan kért fel egy őrültségre, s túl gyorsan mondtam szinte igent. Miért sietek ennyire, amikor nincs félni valóm. Eddig azt hittem nincs, most már látom, hogy sokkal félelmetesebb bárminél is ez. Nem akarom, hogy újra belém lássanak. Nem akarom, hogy újra kiismerjenek. Nem akarok újra közel engedni valakit magamhoz. Túlságosan fáj még a csalódás, pedig keservesen gondolok vissza a múltra..*
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptySzer. Júl. 04, 2012 5:30 am

Ügyintézés


Mondatai megfelelő válaszadás volt egyszerű kérdéseimre. De nem megy még sehová. Addig nem, amíg nem én döntök arról, hogy boldog lesz-e még valaha, vagy sem. És ha már rajtam áll, akkor bizony mosolyogva fog innen elmenni. Mielőtt még odébb állna a birtoktól...
- Hogy miért nem váltál olyanná, mint én? Egyszerű a válasz. Olyanná váltál, amivé én is. Csak mind ketten álcával takarjuk. Én ezzel takarom, te pedig a hideg tekinteteddel. Csak mikor te a tükörbe nézel, magadnak is hazudsz. Nem véletlenül zavar a tó képe. Ez a tó szent. A szerelemmel teli tavamnak te nem hazudhatsz- kiáltottam utána. Nem mész még el, ó dehogy. Még te sem szeretnél tudom. Ez is csak reflexív védekezés ellenem. Kezded nem bírni azt, hogy egyre mélyebbre és mélyebbre szántok rajtad. Még egy kicsit még tördelnem kell. Ha mást nem is engedsz már be magadhoz, hát engem befogsz. Már csak a kihívás kedvéért is meg kell csinálnom. Azért, mert én azt mondom. Mindjárt még taglalnom kell neki pár dolgot, és megérti, hogy mit is szándékozok most vele csinálni. Nem lesz ebben semmi nehéz, csak újra kell indítani a világát. Tuti, hogy az ereje megkötésével gondok vannak a lelki kapcsolatával is. Vagy csak simán pikkel rá a lelke, vagy mit tudom én, ez most nem érdekes annyira. Fejemben lepörög pár lehetőség arról, hogy hogyan is kéne tovább puhítanom ezt a sziklaszilárd jellemet, de azt hiszem tudom is. Régi játék Rokungaiban. Biztos vele is játszották. Egyszerű fogócska jellegű, csak idegesítőbb. Odashunpoztam közvetlen elé, és jó határozottan homlokon pöcköltem. Ezután messzebb szaladtam tőle. Majd nevettem egyet, és mondtam, hogy tulajdonképpen ő jön. Ezt akkor láttam, mikor bezártak Rokungaiba. A gyerekek nagyon élvezték est... más dolguk úgy se volt egész nap. Ha kimaradt volna ez az életéből, akkor csak kinevetem, és hozzáfűzöm pocsék egy gyerekkora lehetett, hogy ha soha senki nem játszott vele fogócskát. Ha meg kergetni kezd, engem biz utol nem ér. Ha csak nem botlok el, és veti rám magát csak azért, hogy megpöckölhesse a homlokom... Na nem másért. De továbbra is inkább szaladok előle. Ha shunpoval csalni próbál, akkor én is shunpoval hajlok ki előle. Addig csúfolom, amíg utol nem próbál érni, például ilyenekkel
- Szép a hajad, szép a szád, mintha a fejeddel vágnád a fát- kiáltom, majd jót röhögcsélek. Szerencsére nincs itt senki, aki ezt el mesélné bárki másnak is. Aztán ha a tavacska felé érünk, megragadom, és belököm a vízbe. Még a legmélyebb részénél is leér annyira a lába, hogy a feje kilátszódjon. Harsányan nevetek, aztán utána ugrok, már csak szolidaritásból is. Közepesen hideg volt. Igazán nagy problémát nem okozhatna. Halacska nincs benne, csak a virágok, abból se túl sok. Kellőképpen tisztítani szoktuk a vizet, hogy teljesen lelátszódhasson. Kidobtam a kék haorim, és a felső ruházatomat is. Lemerültem a víz alá, és megdörzsöltem a hajamat. Ha kimászni próbálna, akkor kisegítem, de nekem most jó volt itt.
- Mindkettőnk szíve egyedül van. Én már túltettem magam rajta annyira, hogy az álcámon ez ne látszódjon. Neked még elég friss a dolog ahhoz, hogy ezt egyedül ne tudjad leküzdeni. De nem muszáj egyedül maradnod, csak le kell győznöd először a magadat gátoló dolgokat, és sokan kerülnek melléd, hidd el nekem. Én a Daitenshiben megmentettem a világot, most rajtad a sor, hogy a nyomort eltüntesd- kimásztam a vízből, majd a napra álltam, hogy száradjon a hajam, meg a testem. A ruháimnak mindegy, majd megszáradnak. Füttyentek egyet, mire egy cseléd kinéz egy ablakon.
- Száraz ruhát a kisasszonynak. Kéket és csinosat kérlek szépen!- kiáltottam fel. Észrevehette Ai, hogy a szolgálóim felé nagyobb tisztelettel beszélek, mint hozzá valaha is. A hangom most tiszta volt, nem úgy mint amikor eddig hozzá beszéltem, és az apró ájtatosság tükröződését hallhatta. Ismét felé fordultam, és leültem a fűre, intettem, hogy jöjjön ide ő is. Ha netántán kicsit kicsit zavarban lenne, amit kétlek, hozzászúrom, hogy senki nem láthatja így őt olyan, aki ne gondolná azt, hogy csodaszép. Engem is beleértve persze, de ez most mellékes.
- Nem lehetne, hogy átgondolod ezt a felnövéses dolgot? Ha elveszíted a lánykát magadból, akkor elvesztél, és semmi keresnivalód itt. Éld unalmas életed. Számomra is unalmassá válsz. Kifogják csalni az össze pénzt a házból, velem együtt, és küszködhettek a rangotokért, majd szépen lassan eltűntök, mint minden főnemesi ház. Azt hiszed, hogy a főnemesek tartják kezükben az egészet, de mondd. Ti a saját szemetekkel minden nap minden órájában leellenőrzitek az alátok tartozó birtokokat? Minden percben azt nézitek ki mit csinál? Míg ebédelsz milliók cserélnek kezet. Ha visszatérne az a küzdeni vágyó lányka, akkor nem tudna legyőzni senki. Az erőd visszatérne, és olyan dolgokat érnél el a világban, amit csak nagyon kevesek tapasztalhattak. Te az elitek elitje vagy, én tudom. A gyönyörű külsőbe egy győzhetetlen akarat zárult, csak próbára tették. Ha le lehetne győzni, akkor már nem lennél itt, és nem élnél. Saját kezeddel végeztél volna magaddal
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te51050/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (51050/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptySzer. Júl. 04, 2012 6:28 am

[Ügyintézés]


*A sietéssel vajmi keveset tudnék egyébként is elérni. Nem értem miért alázkodok meg egy olyan alak előtt, mint Tamachi Yukezo. Nekem méltóságteljesen kéne elhagynom a birtokot, nem pedig szinte futva. Azonban nem bírom ezt a légkört. Nem bírok úgy itt maradni, hogy közben a lelkemben próbál egy férfi vájkálni. Nincs joga hozzá, ahogyan ahhoz sem, hogy megállítson mondatával. Mégis megteszi. Valami olyasmit mond, amire feltétlen meg kell állnom, hogy kifejezzem véleményemet. Majd utána úgyis ráfogok érni arra, hogy visszakozzak; tehát elhagyjam a birtokot.*
- De én legalább nem hagytam el a Goteit..és.. *Folytatnám mondatom, de gyakorlatilag belém fojtódik az, amit ezek után mondani szeretnék. Észreveszem a kisebb kirohanásomat. Kirohanás, nem hiszem el. Összeszorítom ajkaimat, szinte szikrázva nézek rá. Elevenembe próbál taposni, és ez nem tetszik. Egyáltalán nem tetszik, hogy látszólag kezd átlátni rajtam. Mégis kinek képzeli ez az alak magát ez a shinigami, hogy azt hiszi megteheti ezt velem. Nem adtam számára engedélyt minderre. A gond csupán az, hogy nagyon úgy tűnik, őt egyáltalán nem érdekli az, hogy én mit engedek meg magammal szemben másoknak. Szinte teljesen átlépi azokat a határokat, amiket sem én; sem eddig talán senki nem tett. Ironikus, de a saját húgom nem beszélne így velem, pedig ő talán az egyetlen, akire nem haragudnék meg ezért. Vagy éppen nem mondanék olyasmit érte, amivel ismét kifejezhetem távolságtartásom. Gondterhelten sóhajtok egyet, s megint csak megindulok. Igyekszem kizárni inkább az imént hallottakat, nem akarom megadni neki azt az örömöt, hogy fölém kerekedjen. Legyen enyém az utolsó szó, elvégre is nekem kell előnyben lennem.
S míg haladok előre, kicsit komorabb lesz az ábrázatom. Azt hiszem, nem nagyon tudom már magamba fojtani mindazt, ami bennem van jelenleg. Rengeteg a feszültség, az elvárás és az önmagammal szemben felállított gondolat. Egy ideje már úgy gondolom, hogy egyáltalán nem szeretek élni. Nem tudok bizonyos dolgokra úgy tekinteni, mint azelőtt. Elvesztettem a motivációm egy részét. Egyedül érzem magam, de erről nem is oly' egyszerű beszélni. Nehéz, hiszen lapjáraton sem vagyok arról híres, hogy bárkivel is megosztanám a problémáim. Barátom van elég, csak éppen nem bízok meg bennük sem eléggé ahhoz, hogy tudják mit érzek jelen pillanatban. Ritsunak pedig nem mondhatom el, túlságosan érzékeny lelkületű ahhoz, hogy tudassak vele bizonyos dolgokat. Jobbnak látom, ha megmaradok még előtte is ugyanolyan erősnek, mint azelőtt, hogy találkoztam volna Keisukevel és történtek volna meg azok a dolgok.*
- Mit csinálsz? >.> *Hökkenek meg gondolataimból kifakadva, amint hirtelen elém kerülve megpöccinti a homlokomat. Szinte majdnem azt sem láttam, ahogyan közeledik. Gyors volt, túlságosan is gyors. vagy lehetséges inkább, hogy a váratlanul érő tettre nem is figyeltem fel igazán? Egy biztos, egy pillanatra elkerekedik szemem, aztán pedig elsötétül. Kissé felháborítónak tartom, hogy ilyesmihez folyamodik azért, hogy kizökkentsen. Ez még mindig nem olyan egyszerű, bármennyire is érzem azt, hogy ennek az alaknak van valamije, amitől képes vagyok rá figyelni. Noha, sosem lesz a példaképem, és nem is akarom..de valami más ereje van, amitől nem tudom figyelmen kívül hagyni. Talán az akaratereje teheti ezt, talán a nyers szemtelen stílusa; viszont mindezt úgysem fogom szó nélkül hagyni neki.*
- Tudd a helyed, shinigami! >.> *Csattanok utána, viszont sejteni lehetett, hogy milyen hamar el fog sietni előlem. Most először érzem, hogy mennyire is kínos a rajtam levő pecsét. Ha újra erőm magaslatán állnék, akkor bizonyára egy erősebb kötéssel úgy meg fogom, hogy aztán könyörögjön a szabadságáért. Vittem volna Kohaku-sanhoz a nőegyletbe nő iránti tiszteletlenség vétségével. Neutral Ha jobban belegondolok még mindig én tartom a rekordot ebben a tevékenységemben, ideje volna felfrissíteni ezt az eredményt. Ámbár úgy sem fogom tudni megfogni. Ennek jele leginkább az, hogy amikor éppen megfognám tiszta küzdelemben ő belök a tóba. Fel állok, és becsukom a szememet. Muszáj elszámolnom tízig mielőtt olyat teszek, amit később megbánnék. Sorra számolom magam előtt azoknak a kidouknak a számát, amivel most kiátkoznám a világból, amiért csurom vizes lettem. Feltehetőleg ez lenne az a pillanat, amikor páran nem lennének a helyébe, mert már tudják milyen "angyalkát" csináltam Anaoból is. Yukezoból is gyakorlatilag azt csinálnék, csak hozzá jobban illik az "elbukott angyalka" kifejezés. Kapna feketét, sárgát sárgával és a végén egy áramvezetést, hogy két napig vakolhassa magát egy nemesi találkozóra. Nem is értem miért húzott fel annyira ez a régi játék, amit természetesen ismerek...csak éppen kevésszer volt alkalmam űzni. Kicsit másképpen működtek otthon a dolgok akkoriban, de ettől függetlenül valamennyi gyermekkorom nekem is volt.*
- El sem merem gondolni, hogy miféle módszered volt a felejtésre. Te is csak egy férfi vagy... *Gőgömben némiképp előkerül egy kis cinizmus is, amit nem félek odabökni neki, mialatt kisegít a vízből. S amint kiszállok, rögvest magam előtt fonom össze karjaimat, mert nem olyan vastag anyag ez, hogy valami ne látszódjon belőle. Nem nézek rá jó szemekkel, de valahogy kedvem sincs már hozzá, hogy kidoukkal próbálkozzak. Csak csúnyán nézek rá még akkor is, amikor ruhát kér nekem. Nem értem a beszédét, nem értem miért beszél így a szolgálókkal. Habár ez számomra nem idegen, hiszen Ritsunak is baráti viszonya van a ház szolgálóival. Én pedig általában mindig megmaradok a hivatalos formalitásoknál. Yukezo túlságosan közvetlen, ami elsőre nekem teljesen ellenszenves..aztán ahogy többször lejátszódik bennem úgy egyre..magával ragadóbb. Mikor végre meghozzák a ruhát, elveszem azt és fenyegetőn nézek a shinigamira.*
- Ha előállsz valami olyan dologgal shinigami, akkor ne várd meg a pillanatot..mert három napi szenvedésben részesítelek. Neutral *Eszembe jut a kép a nőegylet leckéztetéséről. Noha arról a "kis" dologról jobbjára még én sem tudok, csak annyit, amit Noah elmesélt utólag. Szerintem tetszene Yukezonak is, én meg elégedett volnék, hogy ismét egy férfit bevittem, aki tiszteletlen volt velem. Nem értem miért szeretnek néhányan így viselkedni velem, mikor tudják, hogy ezt nem engedem meg. Eddig Yukezo volt a legelképesztőbb eddig. Kinek jutna eszébe belelökni egy tóba. Ha msot számítottam volna rá, biztosan nem történik meg. Bemegyek a fa mögé azért, hogy átöltözzek a másik ruhába. Kicsavargatom a hajamból a vizet, míg csendben hallgatom szavait.*
- Nem értelek téged. Neked miért számít az, hogy ne váljak számodra unalmassá? Alig ismersz, ráadásul éppen most mondtad ki..hogy szívesen kicsalnád házam pénzét. Szavaid ellentmondásosak Yukezo. *S mikor visszatérek ugyan nem ülök le mellé, csak megállok újra azokat a madarakat figyelve, amik megragadták figyelmem a birtokra érkezvén.*
- Nem lehetek olyan szép, mint te azt állítod..ha így tönkre ment a magánéletem. *Nagyon halkan suttogom, leginkább csak magamnak mindezt. S valóban, a külső- belső szépség nálam egyáltalán nem számít. Hiába is akarom, ha a szerencse nem fog mellém pártolni.*
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptySzer. Júl. 04, 2012 8:00 am

Ügyintézés


Ebben a körben most ő nyert. Annyira odafagyott a bensőjébe a gyerek, hogy már kénytelen vagyok azt hinni, hogy valóban felnőtt, és eltűnt. De sajnos én tudom a legjobban, hogy ez hazugság. Saját magad ellen állsz szemben, ha azt mondod, nincs benned semmi gyerek már. Ai ezt teszi magával. Azt se tudja, hogy miben biztos. A nemesek tönkre tették a régi énjét, pedig Kagami-apónak biztos nem ez volt a célja. Ő csak lehetőséget adott, hogy nagy dolgokat cselekedjen. Ha látná az öreg, hogy mi lett belőle, talán meg sem adta volna a lehetőséget. Vagy nem is tudom, hogy hogy lett Ai nemessé. Akkor is ezt a begyöpösödést el fogom belőle tüntetni. Semmi értelme így élni az életed, hogy keserű mosollyal várhasd a halált. Meg fogom neki mutatni, hogy vannak szépségek, mert ő még menthető. Az ő lelkét még nem marcangolták szét a belső vágyak. Igaz erőteljesen kikacagtam, mikor a tóba "esett" de ez most mellékes. Azt hiszi buta férfiúi tréfa volt. Inkább gyermeki.
- Nincs az én szavaimban semmi ellentmondás. Ezt csak azt hiszi, aki bután csak szóról szóra nézi a mondanivalóm, és ha azt látja előbb, hogy kicsi, és máshol azt mondom nagy, azonnal felkiált. Pedig lehet, hogy egy kicsi gyerekről van szó nagy akaraterővel- mondom, és közben háttal ülök a fának, ahol öltözik. Azért jobb helyet is találhatott volna, bár még átgondolom, hogy ne a vízbe dobjam megint, már csak azért is. Minden egyes szavam lépésről lépésre beljebb vezet az érzéseihez. Tudni fogom, hogy ha nagy gáz van, de akkor én ott leszek. Elgondolkodtató viszont, hogy miért nem érti még mindig a lépéseimet. Pedig az előbb már majdnem kiabált velem. Valahol azt akarom elérni, valahol azt, hogy elhiggye, hogy ha a barátai előtt mindent titokban tart, akkor nem is fog számítani nekik. Kellemetlen, hogy pont akkor ütközik ez ki, mikor a legnagyobb szüksége lenne rá. Hihetetlen ez az ember! Lassan engem fog kiborítani. A nagyfokú szerencsétlenséget sosem bírtam, de ő legalább nem reménytelen. Azokhoz hozzá sem szólok.
- Ha valakit meg akarsz védeni valamitől, akkor nem az számít, hogy te mit akarsz, de ha ezt sem ismered fel, akkor pocsék egy ember vagy, és nemhogy az emberek nem ismered, de még barátaid sincsenek igazán. Csak azért védenél meg valakit, mert úgy érzed kell, de ha téged kell megvédeni, akkor mi van? Kérte bárki is, hogy megmentsd őket? Te se kéred, mégis elutasítasz gonoszul, és még a szándékaimat sem látod. Magadnak hazudsz, és ha senki sem mondja ezt meg neked, akkor elveszel. A magánéleted már elromlott- suhogom jó halkan, leszúróan. Néma csönd követte most a beszélgetésünk... legalábbis az a pár pillanat nagyon hosszúnak tűnt. Igazam van. Nekem most tényleg igazam van, és ezt ő nem képes belátni. Veszélyes, hogy ha a saját érzéseid maradtak már csak. Egyetlen apró tévhit, és ha ráhergeled magad, szinte gonosszá válsz. Én bármikor meghalhatok. A halál árnyékában járok. Én tényleg bármelyik másodpercben kínok között összeeshetek, és elmúlhatok. A medál, ami rá van forrva a mellkasomra, egy ismeretlen időre beállított bomba. Már láttuk mire képes, azt is láthattuk, hogy arra akarják felhasználni, hogy megöljenek vele. És ez így is lesz, ha nem tudunk semmit sem tenni ellene. Félmeztelenül vagyok, így láthatja a medált. Felállok, megragadom a kezét, és hozzáérintem az ékkőhöz apró ujjait. Érezheti, hogy nem az én energiám az, ami görcsösen forog benne, egy gyilkos gondolat szülte tárgy, csupa negatív hullámmal.
- Engem már senki nem menthet meg, így én mentek meg mindenkit. Téged is meg foglak ha akarod, ha nem. És a szépségedet, nem nőies testedben látom, engem nem fog meg. A szemed az, amiben képes vagyok elveszni. De tudod... voltál te is szerelmes, nem tudok úgy rád nézni, mint valami erkölcstelen gondolkodó. Szépnek látlak, de nem az én ékkövemnek. A természet egy csodája vagy te, de nem kívánom magamhoz ragadni. Én már nem egy sima férfi vagyok... apa vagyok, és vigyázni akarok a lányomra, de ha nem tudok? Ha amiatt kell aggódnom, hogy nem csak anyja, de az apja is elveszhet bármelyik napban? Most először félek a haláltól. Most először nem akarok meghalni, én élni akarok, mégis félelem járja át minden lépésem. Ha a medálon keresztül a szívembe látsz, láthatod, hogy a szenvedések elcsúfították még a lelkemet is. Minden éjszakám rémálommal teli, minden lélegzetvételem nehéz. Ez az a titok, amit ha átadni próbálnál, könnyen sarokba szorítanátok engem, de én bízok benned. Azért, mert tudom, hogy nem ártanál nekem- mondtam teljesen elkeseredett hangom, mintha sírni kéne, mert most igazat mondtam. Mindenütt csak azt az estét látom, mikor Rinaaya megtámadott minket. Terrorizál minden gondolatomban, félek tőle, hogy ha mégegyszer megtámad, már felrobbantja bennem az ékkövet. Yuunak is romlott az egészsége, mióta nem tud elválni a kőtől. Ha egyedül vagyok a sötétben, csak reszketni tudok, mint egy kölyök kutya az első nagy viharnál. Talán nem is érti, de még a Nap is úgy süt, mintha a vérem akarná. Folyton csak azt érzem, hogy a következő pillanatban vége, és el kell hagynom Reit. Én vigyázni akarok Reire, de most először, könnyedén likvidálhatnak engem. Elengedem a kezét, és mosolyogni próbálok, de nem tudok. Reszketni kezdek ismét, és beleborzongok, ahogy érzem, hogy az ékkő belém próbál hatolni, és a gonosz energia elpusztít. Visszaülök, és a fejemet fogom. Most nem nekem kell megnyílnom, hanem Ainak. Mégsem érzem, hogy bármivel is előrébb kerültem volna vele. Megint ő került fölém, és nem én ő fölé. Ha most itt hagyna, teljes lenne a kudarc, és minden eddigi munkám odaveszne. Meg kell szólalnom! Ki kell találnom valamit, hogy ha meg akarom tartani a fölényemet! Nem szabad, hogy egyenlítsen! Muszáj mondanom valamit, akármit! Képtelen vagyok rá. Belém fagyott a nyelvem. Rápillantok, és valami olyat látok, amit már rég láttam. Rika! Felugrok, szinte azonnal ijedten. Miért ő? Hogy került az eszembe ismét. A magány ismét ezt teszi velem? Nincs senkim. Rei, és Shizune nem pótolhatja be mindazt, ami kell nekem. Shizune valami egészen más eset. Ha vele vagyok szinte azonnal megzavarodom. Olyan hatással van rám, mint még soha senki. Az Andokban történtek sem tiszták még előttem. Ismét Aira pillantok, és örömmel konstatálom, hogy most őt látom magam előtt. Fújok egyet, és összeszedem a gondolataimat.
- Miért nem bízol meg soha senkiben? Miért hitted azt, hogy majd kukkolni foglak. Semmi okom nem lett volna rá. Még magadban sem vagy képes megbízni. Még a húgodban sem. Hadd segítselek föl ebből a mélypontodból. Hadd mutassam meg neked, hogy mi a visszaút. Boldog voltál hajdan ez biztos, hiszen akkor most nem lennél ennyire letörve. Én segíthetnék neked, hogy ismét boldog legyél- mondtam, és elindultam a madarak felé. Benyúltam a madáretetőbe, és kivettem egy marokkal. Odahívtam magamhoz Ait, és ha nem jött, akkor mégegyszer hívtam, ha akkor sem jött, odarángatom. A kezébe adom a magvakat, majd ismét felnyúlok, immáron az énekesekhez. A tenyerem fölfelé tartva alájuk teszem a kezem. Először még nem tudták ki vagyok, majd felismertek, és ráugrottak a tenyeremre. Elnémultak, mikor leemeltem őket, és Ai kezébe nyomtam őket, hogy felcsipegessék az elemózsiát, amit odatettem. Egyszerűek ezek a madarak, és szeretnek engem. Mindig biztosítok nekik egy-két fát, és hidegben, vagy viharban mindig hozzám jönnek. Aludni is a palota padlásában szeretnek. Egyszóval, szeretnek. Összefontam a karjaimat, majd odébb álltam. Leszedtem egy virágot, majd visszamentem hozzá, és a hajába tettem egy gyors mozdulattal. Lefeküdtem a fűre, majd megszólaltam ismét.
- Hazudnál, ha azt mondanád nem tetszik ez neked. Ebben a kertben nincsenek gondok, amíg ide nem hozod őket. Ha félre teszed egy kicsit a sérelmeidet, és meghallgatsz, akkor megértenéd, hogy azt akarom elérni, hogy végre túl tegyél a formalitásaidon. Ez nem te vagy, akit te mutatni próbálsz mindenfelé. Ne mondd, hogy nem élvezted azt, amikor megkergettél, vagy amikor a tavacska hűsítő ölelésébe kerültél. Elismerem, hogy sok baj ért, azt is elismerem, hogy joggal vagy ilyen, joggal vagy dühös, és nekem semmi jogom, hogy beléd vájkáljak. De egyedül jöttél, és még mindig itt vagy. Tudod, hogy amit mondok igaz, és tudod, hogy én mindent megteszek azért, hogy te ismét boldog legyél. Nem azért mert vágyom rád, nem azért, mert nincs jobb dolgom, csakis azért, mert megérdemled. És én nem az az ember vagyok, aki elmegy melletted, vagy beléd is rúg még. Én tudom mire van szükséged- mondtam, és közben a fejem alá tettem a kezem. Egészen másfelé néztem, nehogy azt képzelje, hogy az alsóneműjét bámulom.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te51050/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (51050/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyPént. Júl. 06, 2012 12:43 am

[Ügyintézés]


*Minden ruhadarab, melyek nekem hoztak, lassacskán került át rám. Nem azért, mert nem tetszene, vagy éppen rossz lenne...csak éppen nehéz elfogadnom. Ez is csak egy fajta segítség, amely részint a büszkeségemet is ostorozhatná. Valójában azt sem tudom, hogy miféle büszkeség ez egyáltalán. Honnan jön nekem ez a szilárd ellenállás egy meglehetősen makacs személyiség irányába? Nem vagyok hozzá szokva, hogy egy olyan személy segítsen nekem, aki még csak nem is ismerek. Egy olyan személy segít, akit nem ismerünk...minő irónia! Ugyebár mi halálistenek ezt tesszük mindegy egyes nap ismeretlen személyekkel. Erre tanítottak minket, s talán lehetséges, hogy maga Yukezo is erre szeretne emlékeztetni valahol? Gyakran nem csak mi lehetünk a segítség, hanem mi is arra szorulunk. Sóhajtok egyet, míg a poszátákat kémlelem. Nem, én nem tartozhatok ezen személyek közé. Nem azért, mert az olyan rossz; de nem szeretném elismerni a gyengeségemet sem. Még nem ismerhetem el, az túlságosan nagy fájdalmat okozna. Még most is nehéz egyben tartanom magam egy valakiért. Nehéz közönnyel állni a saját érzéseimhez és dühömhöz. De meg kell tennem, mert ezt az örökséget hagyták rám. Én leszek az a nővér, akinek tovább kell küzdenie azért, hogy a személy akire vigyázz, nagy tetteket vihessen végre. Ám mi történik akkor, ha nem tudnám ezt megtenni és elbukok? Magára a helyzetre sem gondolhatok igazából. Nekem csak haladnom kéne előre, viszont most ezt tenni a legnehezebb. Tudom, hogy saját magam megnyomorítása az akadály arra, hogy tovább léphessek. Most mégis tán jobban érzem magam a "bukott" nemes társaságában. Mélyen ezt érzem, hogy viharos szavaival mégis jobban érzem magam. Csakhogy hiába a jobb érzés, ha egyre mélyebbre áskálódik. Lassan indulatok szabadulnak fel, de csak komoly tekintetemet mutatom a világnak.*
- Te egyáltalán nem értheted meg azt a fajta szituációt, amibe belekerültem. Úgy gondolod, hogy elítélem a segítség nyújtást, pedig nem így van. Egyszerűen csak nem engedem meg saját magamnak azt, hogy elgyengüljek annyira, hogy erre szoruljak. Kagami Ryuuji végrendeletében öröklés szerint én vagyok az, aki vigyáz Ritsura és a családi vezetésre. Mindenki úgy gondolná, hogy ez milyen könnyű feladat lehet az első kapitányi rangot elérő Kagaminak; pedig nem így van. Ismerd meg Ritsut, te magad is szembesülhetsz vele, hogy képes önmagát tönkre tenni ha gyengének lát, vagy szembesül vele. Túlságosan érzékeny, így nem mutathatom ki mindazt mi bennem van. Noha, gyakran ezért úgy gondolhatja, hogy eltávolodom tőle; de ez nem így van. Egyszerűen gyűlölöm a saját problémáimat másokra tuszmákolni. Nevezhetnek ezért akárminek, valójában nem érdekel. Engem senki nem tanított meg az ilyenekre, mert kicsi korom óta édesapám arra nevelt, hogyan legyek minden tekintetben erős. Tudod, még a nyomorban sem biztos, hogy szabad és boldog a gyerek. Talán az én sérüléseim külsőleg meggyógyultak, de belül az élet folyamata lassan darabokra szaggatott. Mára egy ösztön maradt bennem, aminek eleget teszek akkor is, ha nem tudok. Megvédem a húgom, mert most már csak ez az egy dolog, ami az enyém. *Tör ki belőlem, míg ő ülve van. Egyszerűen már ki kellett mondanom mindazt, ami mindeddig vezetett. Természetesen ebben leltem barátokra, de lényegében nem értem el semmi olyan dolgot, ami említésre méltó. Ám nem panaszkodhatok, mert valahogy majd csak megoldom. Azonban Yukezo mégiscsak akadékoskodik, amit igazán nem értek meg. Bizonyára erősebb jellem nálam, ha ennyire képes elvonatkoztatni, és csak is engem akar látni, nem pedig a környezetet. Azért mélyen kíváncsi vagyok valahol, hogy mindezek tudtában is szeretne nekem segíteni, vagy hajlandó végre elengedni és ugyanúgy megvetni, mint sokan, akik nem ismernek valójában. Mikor pedig fel áll, hogy kezem a mellkasára tegyem, már önmagában próbálnám visszahúzni a kezem. Hozzáérinti a kőhöz kezem, s az érintés furcsa dolgot művel velem. Ezekhez a gesztusokhoz igazán nem vagyok hozzá szokva, így kicsit megremeg a kezem, mert nem igazán értem, hogy miért. Túlságosan akarom tudni a miértjét, mikor az eszem nagyon is jól tudja, hogy most nem erre a csepp pillanatra kell gondolnom. E helyett felemelem fejem, mert az eszem ezt diktálja, és belenézek a szemébe szavai alatt.
Ezúton pedig az eszem volt az, aki becsapott. Sokkal megrázóbb az, amit a férfi szemeiben vélek felfedezni. Önmagában nem is szavai azok, amelyek feltétlen érdekesek; hanem az érzés is, amit az ékkövön keresztül átadni próbál. Olyan mintha, mintha csak önmagammal találnám szembe magam; csak éppen a kettőnk helyzete mégis eltérő. Ettől függetlenül mégis csak hasonlíthatunk valamennyire. Észre sem veszem, de az én tekintetemben is érzelmek csaknak fel. A megtörtség megannyi lángja kerül arcomra. Nem egyszerű dolgok ezek ahhoz, hogy könnyet csalhasson. Viszont elég mély ahhoz, hogy érhető legyen a másik fél számára is.*
- Szavaid őszinték. S azt hiszem, én értem. Tudom milyen a szikla peremén állni ugrásra készen. Te sem engedheted meg magadnak, hogy ugorj, annyi minden mögötted áll. De miért a haláltól félsz te is? Miért attól félsz, hogy nem védheted meg majd őket, ha pontosan akkor védheted meg őket; ha mindezt átadod? Örökké te se lehetsz velük, küzdeni küzdhetsz.. viszont előbb önmagad kell megtanulnod megvédened. Belátom, értem mi a kettőnk közti különbség. De tudd meg, hogy senki sem menthetetlen. Téged is megmenthet valaki, akiben megtudod lelni menedéked. Engem megmentett egyszer egy férfi, mert benne leltem menedékre...azonban ő már nincs. Így ugyanolyan nyomorult vagyok, mint te magad. Viszont megtanultam, hogy érdemtelen olyan után nyúlni, aki nem elég érett ahhoz, hogy felvállaljon. Nem mindenki tudja neked sem megadni mindazt, amire vágysz. Neked is el kell döntened, hogy mire vágysz. Ugrassz a szeretteidért egyszer és halállal lakolsz. Vagy találsz magadnak olyan menedéket, amely okán elfelejted a beléd ékelődött kristályt. Az a kristály semmi...csak egy fal az akaratod és érzelmeid között. Rajtam is pecsét van, rajtad is valami rossz... Noha, én leránthatom..te nem biztos; viszont egyre megy. Ne mondj olyanokat nekem, amiket te magad is megcáfolsz Yukezo. Ha hiszel abban, hogy megmenthetsz valakit; akkor abban is hinned kell, hogy téged is megmenthet valaki. Csak ekkor lesz hiteles mindaz, amiért küzdesz. *Fordulok el tőle, s kicsit arrébb megyek ,hogy átgondolhassa mindazt, amit eddig mondtam. Talán sikerült felnyitnia, amit nem szeretek, viszont azt hiszem most valami olyasmit mondtam én is neki, amin kicsit nem árt elgondolkodnia. Nem tudom, hogy eddig milyen társaságban volt; de eddigi ítéleteim szerint ő beszél az érzelmeiről. Ha így van, akkor eddig nem talált magának olyan személyt, aki ezzel szembesítette volna. Úgy hiszi én vagyok az, aki nem fogadja el, de valójában fordított tükörként ő maga sem hiszik benne igazán. Így aztán sem ő, sem én nem lehetünk hitelesek egy ilyen próbálkozásban.*
- Majd akkor segíts Yukezo, ha már te is hiszel abban, hogy valaki képes lenne téged megsegíteni ebben a letargiában. Addig felesleges is, míg nem rendelkezel egy ilyen személlyel. Nem vagyok képes hinni addig egy olyan személyben, aki Ő maga is azt hiszi magáról, hogy menthetetlen..pedig ez nem igaz. Mindenkit meg lehet menteni, csak olykor nem olyan formában, mint amire mi gondolnánk. *Nem voltam eddig olyan beszédes az ilyeneket illetően, de ha már ennyi mindent elárultam neki; akkor azt hiszem, ideje nekem is kimondanom a tényeket. Bár a rántásával és makacsságával eléri, hogy a madarakat megetessem, most mégsem tűnik nekem olyan mély képnek, mint máskor tűnhetne. Megetethetek egy szerelmes gerlepárt, ha utána tovaszáll mind a kettő. Így hát gyakorlatilag csak egy darab lehet az életemből. Sajnos nekem nem elég pusztán egy darab, amiért lehetek önző; én mégsem gondolom magam annak. Kicsit meghökkenek, amikor egy virágot tűz a hajamba. Majdnem sikerül zavarba hoznia, de elég hamar összeszedem magam ahhoz, hogy ez ne legyen észrevehető.*
- Talán tetszik. Talán igazad van abban, hogy okkal érkeztem. Egy valamiben viszont tévedsz. Nem azért jöttem, hogy engem megments, vagy megvédj. Én csak azért jöttem el a birtokodra, hogy megismerjelek. Azon a napon, mikor visszahoztalak Soul Societybe hatottál rám némelyest a kezdeti közönyöd ellenére. A mai nap pedig bebizonyítottad azt is, hogy olyan sokban nem is különbözünk, csak részben más utakat járunk. Tudhatod ugyan, hogy mire lehet szükségem..de vigyázz, mert lehet, hogy neked is pontosan erre volna szükséged. *Elsétálva mellette lassacskán a gyümölcsfák felé veszem az irányt. Emlékszem arra, amikor a negyedik osztagban kertészkedtem én magam is. Hiányzik valójában az a két növény, amit nevelgettem. Mikor pedig meglátom az egyik kertészt, hogy éppen a virágokat rendezi, akkor oda lépek hozzá. Habár látom tekintetén, hogy feszült a jelenlétem miatt, én csupán oda lépek az egyik virágoshoz és egy sokkal egyszerűbb módon rendezem el, mint ahogyan ő szenvedett vele az imént. Tovább sétálok.*
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyPént. Júl. 06, 2012 2:00 am

Ügyintézés


Rátapintott a lényegre, és mindazon dolgok, amiket elmondott, most igazán leeshetne neki. Értem, hogy mit mond. De koránt sem menthetetlen a helyzet. Csak nem úgy akarok eltűnni a világból, hogy egy mániákus kovács egyszer segít az eszközeivel, aztán megöl vele. Fölösleges lenne áldozatom, hiszen a semmiért halnék így meg. Nem halhatok meg ugyan abba sem, hogy Reit védem, ugyanis az már nem védelem, ha belehalsz, az csak puszta önfeláldozás. Én sosem hittem benne... talán jobb végignézni apád halálát, mint később átölelni, és megköszönni tetteit? Valóban egy gyereknek talán minden álma lehet az, hogy a szülei eltűnnek az életéből, és nem pedig körül rajongja, abban bízva, hogy legyőzhetetlen, és ha nem halok meg, de megvédem, akkor bizony jól is teszi. Ai... te még nagyon sok dolgot nem értesz ebben az életben. Téged arra neveltek, hogy dobd oda az életed, engem arra tanítottak, hogy mások dobják oda érted az életüket. Védelem... egy erős csapásban felmorzsolódni úgy, hogy még az ellenség lendületét sem töröd meg... na az felesleges halál. Én a saját életemre is úgy tekintek, mint egy bábura a sakktáblán, egy nagyon-nagyon fontos bábura a sakktáblán. A vezér, akit nem szabad feláldozni, de bármikor megvédheti a királyt, ha problémák vannak. De akkor sem vagyok menthetetlen. Fizikailag ott van a Daitenshi, érzelmileg... meg nem tudom. Talán te Ai, csak még nem tudsz róla. Én ezt várom cserébe, de még nem tudom, hogy ezt így megmondhatom-e neked. Megrántom a vállam, és rágyújtok még egy cigire. Kicsit necces a gondolat számomra, hogy erre ő nem automatán gondol. Mármint, annyira ki van belőle ölve a társas gondolkodás, hogy még csak nem is gondol erre. A szerelme oda lett, kiben bízna meg most. De miért? Mi történhetett. Azt mondta nem eléggé érett ahhoz, hogy rábízhassa gondolatainak sötét terhét. Gyenge ember az, aki nem látja szükségességét annak, hogy ott segítsen ahol tud. Fél magára venni mások terhét. Ai, te még soha nem vetted magadra mások terhét ugye? Azt gondolod, hogy a húgod gondja a te gondod is, de a húgod is a szemedbe hazudik, ahogy te is neki. Kagami Ritsu. Pattogó kis boszorka, egy fontoskodó kis taknyos kölök.. még a múltkor is, amikor betörtem a küldetésére, nemhogy lekapcsolni akart, de még egyezkedni is... hogy békés tárgyalást intéz nekem meg ilyenek. Persze... Akkor annyira lettek volna igazságosak velem szemben, mint a Casinoban, ha rád mondják, számolod a lapokat. Pedig csak szerencséd volt. Elképesztő az a kiscsaj... Még Yuut is majdnem sikerült kivégeztetnie. Ha én nem figyelem éjt nappallá téve, akkor most már a Daitenshi is komoly gondokat élne át. Talán akkor Hitomi elment volna, és ketten maradunk Shizuval, de ahogy őt ismerem csináltuk volna tovább. Visszatérve Aihoz, és problémája magasröptű köréhez, valahogy zavar, hogy nem látja az apró kicsi jó dolgokat. Ez csak egy a sok közül, de annyi rengeteg van, hogy akárhányszor vágyna rá, kapna. De nincs meg benne a vágy, ami bennem lángol. A vágy, hogy ha alaposan körbekémlelem a környezetem, találok valamit, ami annyira leköt, és annyira hálássá tesz, hogy elszálljon minden gondom. Ezek a kismadarak annyira meghatóak, és nem az, hogy eteted, hanem közelről megnézheted őket, és hálásak lesznek neked, hogy adtál nekik enni.
- Nem csodálatos?- bukik ki nagyon halkan a számon. Ránézek a főnemesre, majd tovább szívom a cigimet, egészen addig, amíg el nem szívom teljesen, és a kézi hamuzómba nem nyomhatom el. És most mi következik? Meg kell vele értettnem még pár dolgot. Bár most nyilván azt érzi, hogy most nagyon megmondta a tutit. Bár jócskán vannak tévedéseim, de a lényeget mindig eltalálom. Kell még egy picit lejjebb túrnom, hiszen az előbb, már mintha lett volna valami, csak annyira fakón, hogy más megfigyelő nem is látta volna. Megígértem, mosolyogva mehetsz csak innen el. Ha befejezi a kertemben való babrálást, amit nem igazán szívleltem, odasétáltam hozzá, és hátratett kézzel a virágokat bámultam. Eleinte csak szótlanul álltam, aztán mutogattam egy-két virágra, hogy jobb szeretném, ha ott lenne, a lényeg, hogy most nem volt semmi komoly a hangulatomban. Egész egyszerűen társalogtam vele. Elmeséltem melyik virágot szeretem, melyiket csak kiegészítőnek, plusz a színek elhelyezését is mindig én találom ki, de minden hónapban mást szoktam, igaz még nem vagyok itt egy hónapja, de ez most mellékes. Aztán ismét elhallgattam.
- Ha tudnád mennyi minden ki tud menteni az elborult gondolataimból, csak éppen éjszakánként nincsen senki, aki esetleg átsegítene az álmatlan fetrengéseken, de elmondásod szerint, miszerint egyedülálló vagy, neked is nyugtalanok a pihenések. Ha senki nem lát, tuti, hogy enyhítesz magadon vagy tévedek? Mindig erősnek akarod mutatni magad? Még akkor is, ha csak magadban vagy? Ha a húgod nem láthat megrendülni, csak van valaki, aki igen. Akár magad, akár én, akár valaki más. Én nem szeretném, ha az arcomba hazudnál azzal, hogy sziklaszilárdan előadod a semmi bajom nincs jégcsapkirálylányt. Szavakat formálsz de nem adod a varázslatot hozzá. Ezt pont egy kidou mesternek kell mondanom?- daráltam, és megigazítottam a hajában a virágot. Miért van az, hogy nagyon feldobott az, hogy adhattam neki valamit? Tulajdonképpen semmi dolgom nincs vele, de akkor is örülök, hogy vele vagyok. Olyan furi dolog ez, nem tudom hova tenni. Zavartan elmosolyodom, majd a földet kezdtem el babrálni. Ujjaim köré tekerésztem a fű szálakat, a közeli virágokat simogattam, szóval kicsit sem az a nagyon érett figura. Arcomon is csak egy szende mosoly volt, mintha nem fűzné semmi bánat a lelkemet. Ainak a legfőbb problémája az, hogy nincsenek körülötte olyan személyek, akik csak úgy szeretik őt. Hadnagyaival is csak munkatársi kapcsolata van. Senkije sincs, akivel egyszer úgy leülne, és önfeledten az élet dolgairól beszélni, vagy mezítláb a réten csücsülni, és viccelődni. Sosem kóstolta még meg az élet édes oldalát.
- Talán félsz, hogy ha egyszer élvezed az életet, sosem tudod majd elengedni? Vagy túlságosan fájna visszatérni? Pedig lehet ezt bajok nélkül is csinálni. Neked szükséged van rám, és én nekem szükségem van rád. Engem az dobna fel, ha mosolyogni látnálak, és nevetni. Több dolgot úgy se szeretnék tőled ezeken kívül. Élvezd azt, amid van, mert neked már annyi mindened van, amit más csak áhítozni vágyna. Mondjuk azt megértem, hogy vannak dolgok, amiket nem lehet csak úgy elkönyvelni egyik napról a másikra, de én hiszek benned, és magamban annyira, hogy tudjam, úgy fogsz erősködni a húgodnak, hogy mögötte nem vagy darabokra törve, mint egy elejtett váza. Sok darab van igaz, és nehéz helyre rakni őket pontosan, de végül majd egy váza alakja lesz nem?- mondtam vidám hangon, és közben fénylő szemekkel néztem rá. Eltűnt belőlem a félelem, és mit sem zavart, hogy rajtam volt a kristály. Igazándiból nem érdekelt annyira, hogy most megmosolyogtassam a főnemes kisasszonyt. Nincs olyan ok a világon, hogy ne élvezd egyszer-egyszer az élet adta kincseket. Nagyon szomorú dolog lenne, ha létezne valóban ilyen ok.
- Akkor kérdez, ha úgy gondolod nem tudsz rólam eleget, Szívesen válaszolok- mondtam, és közben hátradőltem a fűben. Örülnék, ha idefeküdne mellém ő is.
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te51050/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (51050/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyVas. Júl. 15, 2012 12:25 am

Ügyintézés

Alábukott és elmerülve a habokban valami új, valami egészen más érzés keletkezett benne. Szembe nézett a valósággal és végre látja a poklot, amibe önmagát kényszerítette bele. De ki is azaz idegen, a kipróbálja őt kirángatni ebből?
*Talán az élet nem tanított túlzottan jó dolgokra. Tán nem lettem a legnemesibb és legjobb, viszont mindig úgy alakítottam a dolgaimat, hogy fenn bírjak maradni benne. Most viszont én állok a part szélén, és csak bámulhatom az egyéneket, hogy miként szórakozhatnak. Mások kárán? Őszinte kis apró örömök? A végeláthatatlan fent- és lent buckák? Már én magam sem tudom, hogyan is szólt az a történet. Egyre távolodik a nap, s úgy érzem az én lelkem egyre szürkébb is lesz tőle. Való igaz, hogy csábító gondolat mindaz, amit Yukezo mond, de még mindig nem tudom, hogy mennyire szabad mindebbe belevágnom. Noha nem inkább a politikai dolgok azok, amik itt vonzzanak leginkább, hanem az a fajta szabadság, amiben nekem sosem volt részem. Szabad lehetnék kemény megkötések mellett. Eddig tán a kényszeres rabság okozta a magánéleti problémáim, ám mindezek most már nincsenek. Gyakorlatilag a magánélet szavával sem élek. S egy olyan nő számára, mint én vagyok; sajnos vonzó tud lenni egy olyan férfi, aki megtudná neki adni mindazt, ami hiányzik belőle. Csakhogy már eleve a gondolat is őrültség, hogy egy olyan alakra lehetne szükségem, mint ez a férfi aki alig pár méterre áll tőlem. Némileg szúró tekintetemmel pillantok le rá, míg ő a földön ülve bámulja a természetet, mélységi gondolatokba belemerülve.*
- Kidou mester? Elmúltak már azok az idők Yukezo. Való igaz, hogy szenvedélyem volt az, amit műveltem..csakhogy sosem kevertem ezt a magánéletemmel, amibe végül bele is buktam. Senki sem lehet egyszerre két személy, erre volt időm rá jönni. S ha tudni szeretnéd, igen könnyítettem magamon. Ám nem könnyekkel, hanem olyasfajta haragos indulatokkal, amihez egy különálló építményre volt szükségem. Ezért lettem kidou mester. *Sóhajtok egyet némileg komorabban. Szemébe nézek egy röpke pillanatig, de csak míg megigazítja a hajamba a virágot. Ezt követően kicsit eltávolodom, mert nem szeretnék a szemébe nézni. Nehéz lenne úgy beszélnem nyíltan, hogy közben a szemébe nézzek. Noha nem azért, mert félek tőle, inkább azért mert még nem volt személy, aki ennyire ki tudott volna zökkenteni az álláspontomból.*
- Csupán a sors fintora, hogy egy tiszt életéért kellett a saját erőmet beáldoznom. Egy bukott shinigami elkapására küldtek ki minket. A hatalom sokak eszét megrészegíti. Most, hogy tudom milyen nagyjából tehetetlennek lenni, megtanultam értékelni azt amim volt, vagy amim van. Én értékelem, csak éppen boldog nem vagyok tőle. *Végre talán egy kicsit könnyebbnek érzem magam ezektől az elmúlt percektől. Lenne egy-két dolog, amit valóban át kéne gondolnom; de ugyanezt Yukezonak is meg kéne tennie. Sajnálatára nem tartozom azokhoz a nőkhöz, akik néhány mélyebb értelmű szótól eldobják magukat, és elé vetik mindenüket. Én tudom saját magamról, hogy nehezebb eset vagyok annál. Mindazonáltal, ha a tükörrel állít szembe, én ugyanúgy fogom a saját tükrét is megmutatni neki. Vannak hiányosságai és fájdalmai neki is, viszont a segítsége ezekkel nem esz túl hiteles. Nem azért, mert a kisebb problémák hatalmasat jelentenének, csak hogy Yukezo önmagával szemben tud hitetlen lenni. Egy olyan személy, aki pedig elhiszi, hogy el tud bukni; az nem fog tudni talpra állítani egy olyat, akinek szilárd önbizalomra van szüksége. E tekintetben nehezemre esik belegondolni, de pontosan kiegészítjük egymást; s újabb hasonlóságot lehet felfedezni. Nem csak a gazdag- szegény szimbolikája van itt, hanem a segítő hitetlen és a rendíthetetlen közöny képe. Ettől a felismeréstől lehet az, hogy kicsit meghökkenve fordulok vele szembe, amikor az "egymásra van szükségünk" témát hozza fel a férfi.*
- Amikor élvezni akartam az életet, akkor az élet többet vett el tőlem; mint amit kaptam én tőle. Miből gondolod, hogy ezek után majd hirtelen ismét nyíltan tudok bízni? Álmatlan éjszakáim vannak, de még mindig nem török össze. Talán remegek a hiánytól, mert hiányzik azaz oltalom, amit volt vőlegényemtől kaptam..de nem akarok úgy változtatni az életem, ahogyan mások. Tisztában vagyok a gondolattal, hogy előre kell néznem nem hátra...csak nekem nincs meg az a személy, aki minderre emlékeztessen. Nem vagyok ostoba nő, csak nem adom ki a titkaimat akárkinek. *Egy fájdalmasabban tekintek a szemeibe, míg aztán az első könnycsepp le nem gördül az arcomon. Annyira fáj, annyira szeretnék túl tenni dolgokon, azonban nehéz. Én nem tudok csak úgy más karjaiba rohanni, mint ahogyan Keisuke tette. Engem nem tud bárki csak úgy felvidítani, engem nem lehet csak úgy helyre tenni. Talán, ha nem ért volna a sorozatos halál eset, vagy a becsületem nem sínylette volna meg, akkor könnyebb dolgom lenne. De így gyakorlatilag önmagamat kell újra megtalálnom, amit egyedül nem vagyok képes. Viszont kitől kérjek segítséget? Ki tud rám vigyázni? S ez a legérdekesebb. Általában én védek meg másokat, most pedig én vágyom arra, hogy engem védjenek meg. Ilyet pedig nem fogok senkitől sem kérni. Ez egy olyan kérés, amit soha nem fogok kiejteni a számon, mert akkor ismerném el igazán a gyengeségemet.*
- Azt mondják, hogy nem egy shinigami nővel volt már dolgod. S most, mint tudjuk a Daitenshi tagja vagy. Árulj el nekem valamit Yukezo! Ugye sokszor érzed magad magányosnak? Ugye sokszor vágynál arra, hogy legyen egy társad, egy nő, aki valóban megért téged mindenféle fenntartás nélkül? *Elfordulok tőle, még mielőtt a lábaim megint csak elindulnának.* - Mert ha valóban hiszel abban, amit csinálsz, akkor nyugodt szívvel megkeresheted azt a nőt, amíg nem késő. Sayonara, Yukezo-san. *Lépteim egyenesen a kijárat felé vezetnek. Ámbár lehet ismételten meg fog állítani, mindenesetre a célom ebben a pillanatban a távozás jogával élni. Ha nem is jönne össze, biztos vagyok benne, hogy valami trükkel állítana meg. Ebben az esetben a beszélgetésünknek lehetséges, hogy még nem lesz vége.*
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyKedd Szept. 04, 2012 7:29 am

Szegről végről, de rokon


Nevetséges, méghogy eladta a lelkét. Ugyan minek? Kellemetlen helyzetbe akar ő állandóan hozni. Hihetetlen, hogy megint egy nő miatt rohangálok. Miért rohangálnék egy nő miatt? Mikor itt ez a kaktusz a szobámban. Jól emlékszem mikor vettem. Gyakorlatilag, ha jól emlékszem Rei fogantatásakkor került hozzám. Még Mayához is köthetne, de nem. Ennél ez a kaktusz sokkal fontosabb. Hiszen nevelgetem, meg még aranyos is. Sokat jelent nekem. Kikéne ültetni valahová a kertbe, és akkor széééép nagyra nőne, és lenne egy nagy kaktuszom *-*. Szerintem nincs is rá jobb lehetőség, mint a most. Áá… tuti kihalna odakint, meg ott nem tudom olyan személyesen nevelgetni, mint itt. Oda is adhatnám Reinek. Lenne egy saját kis kaktusza.
- Megint megleptél kis kaktuszom- ragadtam fel a nagyjából 25 centimétert is alig hogy meghaladó zöldületet. Aranyos kis cserepes, fazonra is egy átlagos teremtés, de én annyira szeretem, hogy még gügyögni is szoktam hozzá. Fontos ám nekem.
- Még se adlak oda senkinek se, te az enyém vagy, csakis az enyém pici kaktusz. Fontosabb vagy nekem holmi tenshiknél is. Miért is tarthatnálak meg magamnak. Sosem kellene újra szeretnem mást. Együtt hatalmas dolgokat viszünk majd végbe- mondom, szinte elbűvölve a kis szobadísztől. Nincs más dolgom, mint… ő mi dolgom is van? Ördögi egy kaktusz ez. Teljesen elragadja az elmémet. Ezt nem adhatom Reinek. El kell pusztítanom, vagy ki kell vinnem Mexikóba! Meg kell szabadulnom ördögi fogságától! De annyira aranyos ><. Mit is kezdjek a kis Bélussal. Igen, neve is van ám. Kezembe fogtam, majd kiszaladtam vele az épületből. Hová vigyem? Mit csináljak vele? Biztos unalmas számára a társaságom, és itt akar hagyni. T_T Még a kaktuszom is elhagy… Én valóban egy pocsék ember lehetek. A kertben rohangálok összevissza, hogy hová tudnám úgy eldugni, hogy ne vegyem észre, de mindig észre veszem. Egy második osztagost, akit egy eldugott helyen találtam, még meg is kértem arra, hogy ő mestere az ilyeneknek, szóval dugja el valahová… akárhová, de úgy megijedt, hogy elfutott. Vagy csak a lebukás után futni kell. Hová tegyem T_T. Segítsen valaki, rabul ejt egy kaktusz. Najó. Szembe nézek az ördöggel. De annyira aranyos T^T. Megsimogatom, ekkor felszisszenek és eldobom magamtól, mert megszúr. A kis szemét. De mikor ránézek, odaguggolok mellé, és gyorsan felkapom.
- Ugye nem esett bajod kicsikém- suttogok hozzá, mint amikor megbánja valaki a tettét. Aztán ismét felkapom rajta a vizet, földhöz vágom, és egy kidout kezdek el mormolni. Hadou 88: Hiryu Gekizoku Shinten Raihou. Nincs mese. Én nem leszek egy hatalmas kaktusznak a talpnyalója. Eljött a bosszú ideje. Gonoszul vihogva égetem a lézerrel a kaktusznak a már hamuját. A földből is kiégett egy jó másfél méter mély lyuk. A bosszú édes íze, engem senki sem állíthat meg. Még egy ilyen erőteljes növény sem. Gyorsan rá is gyújtok, majd meglátom, hogy egy kölyök áll a birtokom kapuján. Hát ez meg mit keres itt? És mióta figyel? Ehh… nem hiszem, hogy ez most olyan pozitív dolog volt tőlem, de sebaj. Valószínűleg a Daitenshi miatt jött. A Hűség Tornyában most senki sincs, és ha én itthon vagyok, akkor kitesszük a táblát, hogy információkat a Tamachi palotánál keressen.
- Üdvözöllek kisfiú a Tamachi palotánál. Azt hiszem engem keres, ha keres bárkit is itt. Amennyiben a Daitenshiről kérdeznél, akkor nem biztos, hogy én vagyok a megfelelő ember. Sierashi Yuusuke keddenként fogadóórát tart, ahol lehet kérdezni. Valami Nara-taichou már fel is kereste. Kérdezd tőle- megnyújtozok, majd leporolom a tenyerem, mint aki jól végezte dolgát. Kiveszem a számból a cigit, majd kimászok a gyerekért. Furcsán nézett rám, valamit tuti akar, de miért. Van valami ismerős a szemében, sőt ahogy közelebb érek hozzá, egyből Shizune jut eszembe róla. De mi a francért? Ki vagy te kölök? Elegem van most abból a lányból, így ha mégegyszer eszembe jut a csaj, akkor lehet nem csak a kaktusz fog ilyen sorsra jutni. Szegény kaktusz… pedig szerettem, ahogy talán… francba! Csak eszembe jutott.
- Egy pillanatra ha megbocsátasz. Hadou 88: Hiryu Gekizoku Shinten Raihou!-- kiáltom el magam, és ismét a kaktusz helyére lövök, most egy másik szögből, de ugyanúgy beljebb fúrom a földet. Ez a lány, az agyamra megy. Csinálja a cirkuszt, mintha olyan megoldhatatlanak lennének a gondjai. Nincsen abban semmi különleges, hogy eladta a lelkét. Majdnem minden negyedik ember megteszi. Akkor ne sírjon a szája. Mosolyogva visszafordulok a gyerekhez, és ha még mindig ott áll, akkor mégegyszer megkérdezem, hogy miben segíthetek.

Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te20700/30000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (20700/30000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyVas. Szept. 09, 2012 5:08 am

Szegről végről, de rokon

Pár napja már, hogy Onee-sannal összehozott a sors itt, Sereteiben és hallottam valamiféle főhadiszállásukról is, mely a 4. osztag környékén van. Lehet, kicsit elhamarkodom a látogatást, de most, hogy Onee-san is itt van Soul Societyben, ráadásul úgy, hogy semmi baja nem származik belőle, miért is ne használhatnám ki, hogy többször is találkozhassak vele? Igaz, arra nem számítottam, hogy nem fogom ott találni és ezért elkalauzolnak másfelé, egy olyan illetőhöz, aki állítólag tudja majd, hogy merre fogom megtalálni Onee-sant. Kicsit vonakodva ugyan, de elindultam a megadott irányba, nem hiába éltem ezúttal a lehetőséggel, hogy kihasználjam a délutáni pihenőidőt. Általában fóliánsokat bújtam a Kidoushuu könyvtárában vagy pedig Miyoko-sannak próbáltam sütni valamit, több – kevesebb sikerrel. Legutóbb is hiányolta belőle a cukrot… éreztem, hogy többet kellett volna beletennem. T-T”
Lassan haladtam ugyan, mégis úgy nézett ki, hogy igazán hamar odaértem, pedig még villámtáncot sem alkalmaztam a táv megtételéhez. Békésen sétáltam, tartalékolva erőmet, melyre kitudja mikor lesz szükségem. Elmémben mindvégig ott keringet a halálisten neve… „Tamachi”… olyan ismerős volt, mintha hallottam volna már valahol. Csak nem Kagami-samatól? Lehet, tévedek…
Fejemet megrázva álltam meg a kapuban és mondtam el az ott álló őröknek jövetelem okát. S nem is kellett sokat várnom ahhoz, hogy beengedjenek, azonban a látvány, ami fogadott roppantul szokatlan volt. Valami fehér hajú alakot láttam kibontakozni nem messze magamtól, aki valamiféle növényhez beszélt, aztán kegyetlen mód beépítette azt a talajba egy hatalmas mágiával. Látni még nem láthattam ugyan, de olvasni, mintha olvastam volna erről, ami ekkora pusztítást csinál… csak egy roppantul erős kidou lehetett. Bár meg kell hagyni, rendkívül érdekes módját választotta az ültetésnek. Szerintem békésebb módszerrel is megtehette volna ezt.
- Öhmanou – döbbenten emelem le a jókora kráterről a szememet, s vezetem kék íriszemet az alakra, kinek tette miatt szinte el is feledkeztem jelenlétéről. Lassacskán sikerül némi komoly arcot felvennem, ami talán szükséges is, azt sem tudom, miféle idegennel állok szembe. Mindenesetre, nem lennék az ellensége. - A nevem Hayakawa Yuki Hajime, a Kidoushuu 6. tisztje. – mutatkozom be. Egy bizonyos, hogy jó helyen járok, igaz, e felől nem kételkedtem eddig sem. De Otou-san, hogyhogy felkereste már a Daitenshit? Meglepetten meredtem rá, ahogy az okon töprengtem… lehet, Onee-san miatt? Vagy miért? Áh! De most nem ez a fontos! Onee-sant keresem, és neki tudnia kell, hogy hol van, legalábbis ezt mondták!
Már éppen hangoztatnám kérdésemet, amikor az illető a sejtelmeimet beigazolva, az erős mágiával ismét megkínálta a talajt, vagyis a növénynek már valószínűleg csak a hűlt helyét. Elakadt lélegzettel, némileg elrettent ábrázattal néztem rá, már azt se tudtam, hogy mit gondoljak róla, erről, az egészről… Onee-san ilyen vandálok társaságában tölti a napjait? O.O
- Öhm… elnézést uram. Ne haragudjon, hogy megkérdezem, nem bántásnak szánom, de nem áll a 4. osztag kezelése alatt… dühkezelés vagy hasonló probléma okán, ugye? – igyekszem minél illendőbben megfogalmazni mondandómat, hogy ne tűnjön udvariatlanságnak, hiszen nem annak szántam. Csupán a látottak kényszerítettek arra, hogy megbizonyosodjak arról, most mennyire is vagyok „veszélyben”. Nem éppen szeretnék egy olyasvalakivel társalogni, aki bármelyik olyan szavam után, ami nem nyeri el tetszését, ízzé – pórrá égethet valamelyik kidouval. Mint például a Hiryu Gekizoku Shinten Raihou-val.
- Anou… valójában a Daitenshi főhadiszállásától jövök. Keresek valakit és azt mondták, hogy itt megtalálhatom azt, aki vélhetőleg tudja, hogy hol van. Shizune Onee-san az, akit keresek. – felelek másodszorra feltett kérdésére, túlságosan leakasztott az, hogy Otou-san is járt a Daitenshi felé, illetve az illető viselkedése is eléggé megdöbbentő volt. - De lehet, hogy tévedek… vagy nem? Ha megbocsát, ki maga és milyen kapcsolatban áll Onee-sannal? – némi gyanakvással szemeimben mérem végig. Nem mintha rosszra gondolnék, csupán a kíváncsiság győzött ép elmém felett. Arról sem igen vagyok meggyőződve, hogy esetleg kapcsolatban áll Onee-sannal, bár tudott a Daitenshiről, szóval érdeklődésem lehet nem alaptalan.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptySzer. Szept. 12, 2012 2:09 am

Szegről végről, de rokon


Ez a gyerek eléggé a töketlen fajtából van. Ránézek, és azt látom, hogy egy rakás szerencsétlenség. Az mondjuk a másik, hogy egyáltalán nem is ismer. Minket minden shinigami ismer, pláne engem. Sok helyen mészárosként emlegetnek, mert annyi shinigami lelte már a halálát a kezem által. Kidoushuu, 6. tiszt. Tiszt? Nem tűnik olyan nagyon erősnek. Mondjuk a Kidoushuu sosem volt annyira fúdenagyon erős osztag. Mondjuk nagyon fontosak, és minden tiszteletem nekik, de akkor is. Meg mit is akar egyáltalán? Kérdésére egy laza mosolyt elengedek. Érdekes kérdés. Be kell vallanom meglepett egy kicsit. Idejön, még csak nem is harcos, és beszól egy Daitenshinek, akik köztudottan még kapitányokat is aláznának. Rámeredek, majd könnyedén válaszolok.
- A negyedik osztaghoz sok közöm nincs, de a második osztagosok, mint valami térfigyelő rendszer, folyton itt tanyázik. Lassan meghívom őket ebédre. Egész nap itt koplalni, nem lehet valami kielégítő feladat- mondom, közben körmöm alól piszkáltam ki valami kis koszt. Idegesített már. Hátat fordítok a vendégemnek, aki végülis csak-csak beljebb jön a birtokon. Mit is kéne mondanom ennek a srácnak. Annyira nem érintett meg, hogy ki ő, meg mi ő. Egy cigarettát veszek elő, majd beszólok a palotába, viszonylag indulatos hangon.
- Elnézést kérek, de legyenek szívesek lefőzni egy cseresznyés citromos teát, kevés szegfűvel, és gyömbérrel! Meg ha lehet, akkor az asztalokhoz hozzák! Köszönöm szépen!- kiabáltam, majd intettem a kis kölöknek, hogy kövessen. Bevezetem a hátsó kertbe, ahol egy kis tavacska, fölötte a híd, és körülötte kis padok, egyiknél még asztal is van. Leülök oda, letörölgetem kimonom ujjával, majd leültetem a kis bűvészmestert. Aztán mondd valami olyat, amin kikerekedik a szemem. Shizune Onee-san. Lefagyott az arcom, és csak bámulni tudtam magam elé. Utána azért rákérdezek, hogy milyen kapcsolatban állok is vele. Hát mondjuk ez egy nagyon érdekes felvetés. Nem igazán tudom, de ennek a Hajimének, vagy kinek nem feltétlen kell tudnia arról, hogy mi történik a Testvériségben, és egy-egy tag hogyan is viszonyul egymáshoz. Mikor Shizunét beszerveztem a Daitenshibe, mint engem egykor, rögtön tudtam, hogy nekünk sok közünk lesz egymáshoz. Viszont egy kislánnyal harcoltam anno. Ez a kölök, meg egy kölök. Egyáltalán hány évesek vagytok ti?
- Az én Tamachi Yukezo, a Tamachi ház feje. A Daitenshi egyik vezér alakja vagyok, és akit említettél, Shizune, a tanítványom. Mi őt, és társait úgy nevezzük, hogy Tenshi. Minden Tenshi, egy Daitenshihez van beosztva, így, Shizune az én társam. És hogy milyen a kapcsolatunk? Most egy kicsit nehézkes. Tudod, mi Daitenshisek dacolunk a halállal, szinte minden órában. Shizune is egy olyan helyzetbe került, amiből lehet holtan fog kikerülni. Meg akarom védeni, hiszen ő nem csupán tanítvány számomra, a testvérem is. Mi mindig együtt harcolunk, de Ő… tett valamit, amit nem lett volna szabad, és most issza a levét. Mindent elfogok követni, hogy megmentsem, de lehet, hogy épp emiatt én fogok meghalni, mondjuk értem nem kár. Ez a feladatom a mestereként, hogy ha kell, az életemet is odaadjam neki- mondom, és összekócolom a haját. Ha megértette, akkor most el fog menni. Látszik rajtam, hogy nehéz időket élek. Le vagyok soványodva, szinte hófehérre sápadtam, az arcom gondterhelt. Szemeim nem tükröznek semmiféle életvidám szikrát, egyszerűen üresek, és fájdalmat sugárzóak. Sóhajtok egyet, és remegő kézzel a cigarettámba szívok. Nincs sok időm hátra. Egyszerűen érzem. Rei-jel sem tudtam annyit foglalkozni. Shizune óva intett, hogy ne tudja ki is vagyok valójában, de nem tudtam elfedni tőle. És most éppen bekövetkezik az, amitől annyira tartottunk. Hajime… neked jó családod van, tudom, hogy nehéz Shizunével, de akkor is. Most ne keresd meg.
- Nem árulhatom el, hogy hol van. Tudom, hogy merre jár, de nem mondhatom meg neked, sajnálom. Törődj bele, és maradj velem egy teára- mondom, mert észrevettem, hogy már hozzák ki a nedűt, és a hozzá tartozó kellékeket. Hátradőlök, majd mikor ideérnek, segítek megteríteni a szolgálóknak. Tisztességesen megköszönöm nekik, majd kitöltöm a két csészébe a forró italt. Magamét mézzel ízesítem, méghozzá jó sokkal. Igaz ez nekem átlagosnak mondható. Mikor számhoz veszem, óvatosan elfújom a gőzölgését, majd kortyolok egyet. Amolyan karácsonyi süti jellege van. Szerintem nagyon finom, remélem vendégem is eszerint vélekedik. Visszateszem, hiszen hűlnie kell, csak én olyan türelmetlen vagyok, ha teáról van szó. Nara-taichou. Nara… miért is olyan ismerős ez nekem? Hmm… Nara Shizune! Igen! Így mutatkozott be nekem anno. Ő pedig nem említette, hogy Nara. Most mi van ebben a családban?
- Te miért nem vagy Nara, ahogyan Shizune is az volt. Vagy te is megváltoztattad a neved? És ez a kapitány, aki volt Yuusukénél, Shizu apja? Amúgy meg pontosan te milyen kapcsolatban állsz Shizunével?- én már válaszoltam, most neki kell a kérdésekre felhomályosítást adnia. Megmozgatom a vállaimat, és felé fordulok. Tulajdonképpen egyre érdekesebb számomra ez a kölök. Fiatalabbnak tűnik Shizunénél, bár ő valami furcsa öregedést választott. Akkor lehet, hogy a bátyja? Annyira nem értem manapság a lelkek öregedését. Én bezzeg rendes baba voltam. Nem akartam egyik napról a másikra 20 éves lenni, nem öregedtem pillanatok alatt éveket, meg hasonló. Nem is volt nehéz szülés, anyám nagyon boldog volt végig, meg tulajdonképpen én nem is vagyok annyira problémás egy ember… pff. De az vagyok.

Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te20700/30000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (20700/30000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptySzomb. Nov. 03, 2012 10:57 pm

Szegről végről, de rokon

Kissé tartózkodóan figyelem a férfit, mosolya láttán némileg aggódni kezdek. Lehet, hogy ez egy újabb furcsa dühkitörésének előszele? Nem ártott volna visszafognom magamat, mielőtt beszélek és olyan szituációkba kerülök bele, amit lehet, nem élek túl. Megjegyzése az osztagokat illetően nem meglepő, még csak nem rég léptek egyességre Soul Societyvel, így az átmeneti felügyelet várható volt, hiszen amit előtte elkövettek az Seretei nehezen képes megbocsájtani. Hogy még csak felügyeletet kaptak az igen csekély, lehetett volna rosszabb is. De, hogy ilyen nyilvánvalóan tudja, hogy itt vannak, az igencsak meglepő. Verashu Suwun keresztanyám osztagáról rosszat nem igen hallottam még, emberei mindig is maximális odaadással végezték dolgukat, szóval jócskán meglep a furcsa illető által mondottak.
Ilyesmivel azonban most nem törődhetek, Shizune Onee-san honlétéről akarok tudni, ezt kell szem előtt tartanom. Így mikor int, hogy kövessem, szó nélkül cselekszem, bár mélyen magamban visszakozok a gondolattól, hiszen az előbbi cselekedetei kissé rossz irányba vitték a róla kialakított véleményemet. Bár a tea gondolata némileg javít az előbb látott furcsa viselkedésén, megfordul a fejemben, hogy talán valamit érdekes stressz levezető módszer az ő körükben. Nem tudom, sajnos szervezetükről nem tudok túl sokat, s talán jobb is lenne, hogy minél kevesebbet tudok, csupán Onee-san miatt aggódom. Bár ereje hihetetlen, tudom, hogy kettőnk közül ő az erősebbik testvér, azonban lelki világával is vajon minden rendben van? Mostanában egyre keszekuszább álmokat vélek látni, melyeket nem tulajdonítok enyémének, inkább mellékszereplőként veszek részt bennük és furcsa érzés kavalkáddal ébredek. Olyannyira hasonlít ahhoz, mint mikor Onee-sannal végre először békésen társaloghattam, miután Sereteibe is büntetés nélkül tartózkodhat. Gondoltam beszélni tudok vele erről, akárcsak akkor, de arra nem számítottam, hogy nem találom itteni főhadiszállásukon. Bár már egy felnőtt nő külsejével és tudásával rendelkezik, saját életet élhet, függetlenül szüleinktől. Olyan furcsa, hogy ikrek lévén mégis olyan nagy korkülönbség látszik közöttünk…
- Mi? – meghökkenve nézek immáron nevén ismert Tamachi-donora. A Daitenshi apró szervezeti felépítésével kapcsolatos információfoszlány mellett nemes egyszerűséggel eltekintettem, hiszen olyan dolgot tudtam meg most nővéremről, amit nem hittem volna. Shizune Onee-san veszélyben van?
Akaratom ellenére kúsztak lelki szemeim elé a furcsa, értehetetlen álom képei, melyeket igyekeztem kizárni most a gondolataimból. A feketeségbe burkolózó szörnyeteg és rosszindulatú jelenlétén való elmélkedés nem téríthet el attól, amiért jöttem. Ha nincs más, tőle fogom megtudni, mi ez az egész. Ez a mester – tanítvány felállítás, Onee-san problémája… az, hogy az élete veszélyben van most hirtelen túl sok számomra. Mi folyik itt tulajdonképpen?
- Mégis, hogy érti ezt Tamachi-dono? Ha Shizune Onee-san veszélyben van, akkor mielőbb segítenem kell neki! Mondjon el mindent, kérem! – talán nincs jogom beavatkozni, de egyszer hajlandó voltam lemondani nővéremről, de még egyszer nem leszek hajlandó. Nem fogok beletörődve ülni és fittyet hányva kivárni, mi fog történni vele. Mi ketten ugyan annak az egésznek egy fele vagyunk, segíteni akarok neki, mert a nővérem, méghozzá az ikernővérem. Ha hagynám azt, hogy baja essen, semmi jogon nem lenne arra, hogy testvéremnek nevezzem.
- Hallja egyáltalán, hogy miket beszél?! – ingerülten ütöm el kezét fejem felöl, talán eltúlzom és rosszul veszem fel a dolgot. De belefáradtam már abba, hogy gyerekként kezelnek. Az, hogy Tamachi-dono, Shizune Onee-san mestere próbál meg egyedül segíteni nővéremnek nem vagyok hajlandó elfogadni. Hogy kérheti azt, hogy teázgassak inkább, a veszélyben lévő nővérem életével cseppet sem törődve?!
- Shizune Onee-san tényleg bajban van, hogyan várhatná el tőlem azt, hogy önnel iszogassak egy ilyen helyzetben? – némileg elsötétült tekintettel pillantok a földre, ökölbe szorított kezekkel, olyan tehetetlennek érzem magam. A saját nővéremről van szó, mégis… olyan keveset tudok róla. - É – én sosem tudtam segíteni neki, hagynom kellett szenvedni, nem nőhettem föl vele, miért? Miért kellene annyiban hagynom most, mikor élete a tét? Nem tehetem meg, nem nevezhetném magamat testvérének, hogyha beletörődnék! – dobbantok lábammal, de bármennyire is próbálok nagynak tűnni, s minél komolyabb, felnőttekhez méltó szavakat használni, még így is látom, hogy ő nem vél többnek egy gyereknél. Ez olyan bántó, de elsietni sem lenne jó semmit, de mégis, mibe keveredett bele Shizune Onee-san? Segíteni akarok neki, ha nem is fizikailag, legalább tudtára adni, hogy nincs egyedül. Sosem lehettem mellette mikor felnőttük, magányosak voltunk mindketten, csak egy fele voltunk az egésznek, ennyit minimum meg kell tennem az ő érdekében.
Konokul tűrtem, hogy Tamachi-dono nemes egyszerűséggel kezeli a belőlem kitörő agresszivitást. Bár a tea illata kissé megnyugtat, mégsem vagyok hajlandó elfogadni a hallottakat. Hogy ő, egy nemes akar segíteni nővéremnek megoldani az ügyes – bajos dolgait, egyszerűen nem vagyok képes megérteni. Mi okon tenné? Saját élete van, nem? Törődjön azzal… miért fontos számára ennyire Shizune Onee-san? Mit tud ő, amit én nem?! Nem értem…
- Ugyan azok a szülők gyermekei vagyunk. Nara Shiratori ugyan úgy az én édesapám, akárcsak Onee-sané. Vezetéknevünk mássága arra vezethető vissza, hogy szüleink nem házasok, így Onee-san édesapánk, míg jómagam édesanyánk családnevét örököltem. Shizune Onee-san… az ikernővérem. – mély sóhaj keretein belül ülök le a teázáshoz megterített asztalhoz, nem vagyok hajlandó beletörődni a hallottakba, de makacskodásommal csupán egy gyerek viselkedését fogom továbbra is láttatni benne. Még kevesebb dolgot tudhatnék meg Shizune Onee-san jelenlegi helyzetével kapcsolatban, mint amennyit úgy amúgy elmondana.
- Ezért akarom… nem is… meg kell tudnom, hogy mégis mi történik most egészen pontosan Onee-sannal. – pillantok Tamachi-dono szemeibe határozottan. - Nem ismerem magát, nem értem, hogy mire fel akar segíteni a nővéremnek. És, hogy miért hagyta belekeverni ilyen helyzetbe, amennyiben állítólag a „mestere”. Ha igaz, amit mond, és tényleg veszélyben van a nővérem, mégis miért kezeli ilyen nyugodtan a dolgot? Ha valóban segíteni akar neki, miért tétlenkedik? Hogyan várhatná el, hogy megbízzak magában? Úgy vélem nekem több jogom van segítséget nyújtani az ikernővéremnek, mint magának! Ezért… mondja el, hogy hol van… – okokat felvető kérdéseim mind határozottan csengettek, s ezt a tartást hiába igyekeztem megtartani, mégis elbizonytalanodtam a végére. Szememet az asztal lapjára vezettem. Valóban mondhatok ilyet? Hiszen mióta megszülettem alig volt alkalmam beszélni és találkozni vele, míg Tamachi-dono látta felnőni… olyan… szörnyen irigynek érzem most magamat.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyHétf. Dec. 24, 2012 5:21 am

Szegről végről, de rokon


Szemtelen kölyök, mégis mit gondol kivel áll szemben. Egyrészt nemes vagyok, másrészt egy diplomáciai kapcsolat egyik vezér alakja. Jelenlétem puszta nyereség a Gotei 13 javára. Nélkülünk már régen elvesztek volna. Aizent sem lettek volna képesek legyőzni, hogy ha Yuu nem áll ki mellettük, megjegyzem megtehette volna, a legapróbb lelkifurdalás nélkül. Jómagam mindenkit megöltem volna ott, hogy ha az ő helyében lettem volna. De éppen ezért én inkább részegen feküdtem Vex-szel a padlón, semmit se tudva a világ téli háborújáról. Mindenesetre nem tetszik a gyerek viselkedése, és míg én csak nyugodtan teázgatok, hagyom, hogy szövegeljen. Próbál felnőtt lenni, de felnőtté nem akkor válsz, mikor úgy gondolod. Ha már annyi minden a nyakadba szorul, hogy már tényleg csak egy rántás, és meghalsz, akkor mondhatod magadról, hogy igen, te felnőttél az élethez. Aggódik, ez nyilvánvaló, csakis ezért nem küldtem még el a birtokomról. Úgy gondolom joga van meghallgatni a mesét, ami köztem és Shizune között van. Szúrósan tekintek rá, és parancsolóan intek, hogy márpedig ő most leül és inni fog a teából. Annyira nagyembernek gondolja magát, és a problémáit, hogy észre sem vette, hogy mik a szándékaim. A pillantásom folyamatossá válik, így igen barátságtalan mosoly keretében szólalok meg.
- Ostoba- ez a szó eléggé komolynak hallatszott most. Teljességgel bírt, és kinyilatkoztatta a véleményemet Hajime irányába.
- Menj csak nyugodtan, és mentsd meg akkor a nővéred. Éppen arra készül, hogy találkozzon egy démonnal, aki a lelkét óhajtja elrabolni. Ha úgy gondolod bármit tehetsz ellene, hát menj. Felőlem meghalhatsz, ahogy szeretnél, de attól még nem lesz jobb Shizunének. Neked az a feladatod, hogy most meghallgass, és később ennek fejében segíts majd a nővérednek, miután megmentettem. Ha nem tudnád, én ma este meg fogok halni- ha eddig nem ült le, most bizony lefog. Kortyolok még egy igazán nagyot a teámba. Hosszú egy mese lesz, nem tagadom, de ha más nem is, a vége érdekelni fogja őt.
- Már nagyon sok idő eltelt mióta először találkoztunk. Akkor nem tűnt többnek egy 5-6 évesnél, de már hatalmas harag és düh tombolt benne akkor is. Fojtogatta a lidérce, és csak én voltam képes leállítani. Emlékszem, hogy öntudatlan testét én vittem el sikertelen hollowfikációja után a sorstársaihoz. Ezután eltelt egy hónap körülbelül, és ismét találkoztunk, de ő már egy 20 éves testtel rendelkezett. Nem tudtam hogyan tette, de sikerült neki. Többé már nem a nővéred volt ő. Csatlakozott a Daitenshihez, és komoly kiképzés vette kezdetét, csak egyvalamivel nem számoltunk…- mondtam, és lehörpintettem a teám utolsó kortyait is. Egy cigarettát kerestem elő, majd felálltam az asztalhoz, és odasétáltam a tőlünk alig pár méterre lévő fához, és nekidőltem. Úgy szívtam a cigarettát, mintha az lenne az egyetlen dolog, amitől képes vagyok tovább mondani a történetet… őszintén ez igaz volt. Jópár slukkot szívtam belőle, majd folytattam a mesét.
- Nem gondoltunk arra, hogy a mi kapcsolatunk jóval mélyebbé válik, mint egy mester-tanítvány viszony. Nem tudtunk úgy egymásra nézni, hogy ne kerüljünk érzelmi válságba. Tömören kimondva, egymásba szerettünk. Ha egymásról volt szó, nem ismertünk határokat. Csak ezzel felébresztettük egy olyasvalaki figyelmét, aki pontosan erre várt- és szívogattam tovább azt a cigit. Közelebb sétáltam Hajiméhez, hogy szinte csak ő hallja. Leguggoltam a széke mellé. Hangom is bizalmassá vált. Jóval bizalmasabbá, mint eddig.
- Jól figyelj öcskös. Amiket most hallasz, még a saját édesanyád előtt is titok. Erről senki sem tudhat, még ha a második osztag kapitánya is faggat, vagy a Daitenshi elhallgattathat, függetlenül, hogy tag a nővéred… Szóval ez a harmadik személy volt az oka annak, hogy Shizune ilyen hamar felnőtt. Alkut kötött egy démonnal. Növessze fel, lehessen önálló, cserébe nem kerülhet kapcsolatba a saját családjával. Tudnod kell még, hogy nekem van egy lányom, akinek az édesanyja a hajdani harmadik osztag kapitánya. Tamachi Rei a neve. Mikor eltűnt Maya, Urahara Kisuke elvitte a lányomat, és a nővéredre bízta. Jelen helyzetben is otthon vár ránk, mint nővérke, és apuci…- és itt egy kicsit elakadt a torkomban a szó. Nem tudtam kimondani, mert jómagam is féltem még, de azért megpróbálom most.
- De ma éjszaka már nem lesz többé apuci… Rei végül elveszíti a szüleit, mert én elfogok menni a találkozójukra, és fel fogom ajánlani, hogy Shizunét mentsék fel az alku alól, cserébe az én lelkemért- mondtam szinte suttogó hangon. Felálltam mellőle. És leültem vele szembe ismét. Töltöttem egy kevés teát, és elszívtam a maradékot a cigarettámból. Hajimére nézek, és nyugodtan beszélek tovább.
- Shizunével akaratlanul is, de család lettünk. Ezért történik ez az egész. Valahol az én hibám. Ha tudtam volna, hogy van egy lányom, és nem kerül hozzá, akkor ez meg se történt volna, de sajnos ezen már nem tudok változtatni. Megtudom még menteni ettől az egésztől, és meg is fogom tenni. Te visszakapod a nővéredet, nincsen semmi veszíteni valód. Nincsen semmi okod arra, hogy ne örülj ennek. Vendégem vagy egy teára, és az igazságot is tudod. Van bármi más, amivel tudok szolgálni neked? Nincs más mód arra, hogy megmentsem. Nekem kell megtennem, és lemondanom az életről. Neked már csak annyi a dolgod, hogy ha majd visszatér hozzátok, tudd, hogy miattam sír. Bíztasd, hogy lesz úgyis valaki más, akit majd szerethet, és lesz nálam sokkal jobb egyén, aki majd szeretni fogja. Ez a palota itt fog állni, és mindig emlékeztetni fogja majd, hogy én nekem már nem volt nagyon miért élni, és hogy előtte még annyi minden van. Bármikor szívesen látott vendég lesz e falakon belül- mondom, és közben könnyek szöknek ki a szememből. Eltakarom a szememet, és támaszkodok az asztalon, de pontosan hallja, hogy igen csak ramaty állapotban vagyok. Ő döntése, hogy itt hagy, vagy megvárja, hogy elmenjek, és vissza már csak a nővérét kapja.

Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Férfi
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 28
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te20700/30000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (20700/30000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyPént. Jún. 14, 2013 3:59 am

Szegről végről, de rokon
Megütközve nézek a nemesre, ahogy leteremtő kifejezéssel illeti eltántoríthatatlanságomat. Hogy ezúttal nem kívánom látni, hogy a nővérem szenved, bajba kerül, s ennek elkerülése végett segítek neki, akár az életem árán is.
Tamachi-dono beszédét Onee-san ügyéről döbbenten hallgatom végig. Egy démon? Akarva akaratlanul sejlenek fel elmémben a rémálom képei, ahol egy sötét helyen vagyok egy furcsa lénnyel, de az egészet csupán kívülállóként élem át, s mintha nem is az én álmomban lettem volna. Yuki~onna nem idézhetett elém ilyen képeket, hiszen ő nem tenne ilyet. De akkor, talán… lehetséges, hogy… Onee-san álmait láttam volna? Az ikrek között – olvastam – lehetséges ilyen kapcsolat, melyben megosztozunk a másik erős érzelmein. De nem gondoltam volna, hogy ez az álmokkal is megtörténhet.
Álltamban megingok a sűrű gondolataim hatására, melyet Tamachi-dono beszéde okozott. Lerogyok a pár pillanattal ezelőtt kínált helyre, az asztal mellé, pillantásomat továbbra is az asztallap felszínén nyugtatva. Nem jutottam szóhoz. Hogy érti, hogy meg fog halni? Mármint Onee-san helyett? De miért, mi oka lenne rá, miért lenne több mint nekem?
A gondolatok egyre inkább sűrűsödnek az elmémben, de szavakba nem tudom önteni azokat. Hitetlenkedve hallgatom Tamachi-dono beszámolóját, hogy miképpen találkozott nővéremmel, hogy vált mesterévé, s később annál többé. Tekintetemet immáron sikerült a nemesre vezényelnem, mely telis-tele volt a döbbenet jelével, a csodálkozás fényével. Alig hittem a fülemnek, s csak most döbbentem rá mennyire is igaz, hogy annyi mindent nem tudok Onee-sanról
Homlokráncolva, összeszűkült szemekkel pillantok Tamachi-donora, mikor közel hajolva hozzám, mintha csak egy titkot kívánna megosztani velem, úgy folytatta a történet további részét, mely még cseppet sem közelített végének irányába.
Ahogy a démon ismét szóba került, akaratom ellenére újra felsejlettek lelki szemeim előtt a pokoli képek, a sötét helyről, az idegen, árnyékba burkolózó lényről. Elakadt a lélegzetem, mikor Rei-san is szóba került, minthogy Tamachi-dono az édesapja. Rei-sannak… ismertem annakidején, mikor Sereteiben élt, lévén Miyoko-san jó barátnője volt, így gyakran találtam őket egymás társaságában. De sose gondoltam volna, hogy Rei-san ilyen bonyolult helyzetbe került, hogy kapcsolatban áll nővéremmel.
Az egész történet, megingat, már-már hagyom kibontakozni azt a gyermeki lelket, melyet mindig el kívántam ásni a külvilág elől, hogy a felnőttek egyenrangúként kezeljenek, s nem pedig egy fiút lássanak. Azonban sokkal több dolgot kell átélnem, annál is többet tapasztalnom, hogy ilyesmit kérjek másoktól. Túl sokat akarok az élettől, s csak most látom, hogy eme kapzsiság mihez is vezethet. Onee-san én… annyira nem ismerlek még…
- Tamachi-dono – éreztem szemem sarkában gyülemlő nedvességet, melyet bármennyire is próbáltam visszafojtani, nem sikerült. Mély levegőt vettem, s jobb kezemet ökölbe szorítottam. Igyekeztem összeszedni magamat, hogy elég határozottan csengjen hangom, miközben kifejtem gondolataimat az előttem ülő nemesnek minderről, amit elmondott nekem. Bár ne lenne ilyen nehéz megtalálni a megfelelő szavakat hozzá. - Én… nem is tudom, hogy mit mondjak. Rendkívül önzőnek érzem magam, amiért hagyom, hogy elmenjen és segítsen a nővéremnek, tudván, hogy magára hagyja ezzel a lányát. S rendkívül haragszom magamra, amiért semmit sem tehetek a türelmes várakozáson kívül. És hálámat sem tudom szavakkal kifejezni, képtelenség lenne annyiszor elismételni a köszönöm szót – felemelkedem a székről, kezemet tördelve nézek el a kert irányába. - Mindazonáltal… megakadályozni sem akadályozhatom meg. Ez a jó a felnőtté válásban, a döntéseinket magunk hozhatjuk és senki sem változtathatja azt meg. De… azt megígérhetem, hogy Onee-san jó kezekben lesz, amint visszatér és Rei-san is szemmel tartom. Kötelességemnek érzem. – némán néztem a kert irányába, elidőztem a csendben, amely cseppet sem volt békés. Mintha lappangott volna körülöttünk valami, valami megmagyarázhatatlan. Mindenesetre nem lehetett eltántorítani, egészen addig ott álltam, míg el nem hagyta a birtokot és kicsivel tovább is, gondolkodóba esve. Nehéz volt feldolgoznom a hallottakat, melyről soha senkinek sem beszélhetek.

// Köszönöm a játékot, és elnézést a kései postért! //

Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyCsüt. Május 29, 2014 3:54 am

A meglepetés bál




A mai hajnalon én már ébren néztem végig a napfelkeltét. Nyughatatlan voltam, és szinte alig bírtam aludni. Olyan érzésem volt, mintha egy gyerek lennék, és a születésnapja előtt azon morfondírozik, hogy mit kap majd születésnapjára. Jómagam egy aprócska gyűrűt forgattam az ujjaim között, és az ablakban ücsörögtem, a szegélynek támasztva a hátamat. Egy szolgáló tért be hozzám, és egy meglepően jó hírt hozott. Kagami Eisuke is az a koránkelő típus, mint én. A tárgyalóban várt rám, és a csavaros észjárása miatt, már voltak sejtései, hogy mit akarhatok. Sosem leszek képes komoly meglepetést okozni neki, van egy olyan érzésem. Ellenben ezzel az egész üggyel kapcsolatban, nyilvánvaló, hogy az ő közreműködésével járok el. Természetesen egyik legjobb öltönyömben jelenek meg előtte, de ő persze a kimonot várná el tőlem. Azt lesheti, ez most az én napom. Az lesz, amit én akarok, mégpedig tökéletesen kivitelezve. Egy reggeli ébresztő teával fogadom, méghozzá a saját termelésemből is a legerősebbik fekete teát választom. Leülünk a teás asztalkához, és miután töltöttem neki, megmézeztem a sajátomat. Meg se kérdeztem a férfit az ízesítésről, hiszen már tudom, hogy a natúr ízek kedvelőjéről van szó. Leteszem a kalapomat az asztalra, majd sóhajtok egyet.
- Tudod, hogy miért hívtalak ide e korai órán nemde?- nézek komolyan a szemeibe, és a lányának szánt dobozkát elé tolom. Be kell valljam, nehezen viseltem volna el, hogy ha az Emberek által készített ékszer lenne szívem választottjának az ujján, így még napokkal ezelőtt elmentem a Miyazaki-házban, és a megfelelő diszkrécióval eljáró drágaság készítők, titokban tartották mindenki előtt, hogy mire készülök. Tökéletesebben művéltek a szakmájukat, mint azt a halandók bármikor is megteszik, így ha felnyitja a házuk címerével ellátott díszdobozt, akkor a látvány még az ő szemébe is könnyeket csalhatna, de ezt még gondolatban sem merem elvárni tőle.
- Remélem elégedett vagy vele… Tegnap kaptam meg készhez, és be kell valljam, aligha tudtam levenni róla a szemem- mondom, és belekortyolok a testemet átjáró melegbe. Az íze remek volt, hiszen magam készítettem. Eisuke sem kapott kisebb minőséget, de ez természetes ugyebár. Ha a terveimről kérdez, akkor hátradőlök, és szinte magam elé bambulva mondom el az ötletemet.
- Sokat agyaltam. Végül arra jutottam, hogy a nyilvánosság elé akarom hozni az eljegyzést, ahogyan azt a nemeseknél illik. Ezáltal lenne egy kérésem persze- és itt már a szemeibe néztem, és úgy folytattam- Egy eljegyzési bálra gondoltam. Persze ez ne legyen senkinek sem elmondva, de amint a Nap gyönyörűre festi az alkonyodó eget, akkor szeretnék letérdelni a lányod elé. Úgy szeretném, hogy a nyitó táncra várjanak kettőnket, és akkor felkísérem a kertünk pagodájába, és ott fogom megkérni, hogy legyen a feleségem. Utána egy táncos örömteli est következzen, azzal a pompával, amit a kettőnk fantáziája csak ki bír hozni. Tetszik?- komolyan kérdeztem meg, de aligha hinném, hogy lenne ellenvetése, hiszen ő maga is kedveli az ilyen fortélyokat. Nem is beszélve a tartásról, és a nemesek híresztelte tisztaságról, amit én megálmodtam. Habár alvásról szó sem volt, és látszott is az arcomon a kiült fáradtság, de ezzel kezdeni fogok valamit úgyis. Már miért ne. Eisukének a feladata az volna, hogy értesítsen mindenkit a bálról, de úgy, hogy Ai erről ne tudjon. Egyszóval a szavak útja lesz a mi eszközünk, pláne, hogy ha hozzátesszük, hogy a harmadik osztag kapitánya nem tudhat róla. Mindenesetre Anaoval felrobbantattam valamit, és mint a kárfelmérést végző csapat, Ainak lesz dolga bőven. Nincs más dolgom, mint a szolgálókkal átalakítani a kertet egy kicsit, hogy legyen lehetőség az estélyt ünneppé tenni. Miután Eisuke megértette a feladatát, rögvest elsietett, hiszen minden perc fontos volt, amit megragadhattunk arra, hogy felejthetetlenné tegyük a mai napot. Jómagam összehívtam a ház össze szolgálóját, és közöltem velük a hírt, a Tamachi-ház ismét megrendezi a nyárköszöntő bált. Régi szokás, hogy a mi házunk bálokat, és egyéb ünnepeket megszervez, hát ez most sem lesz másképp.
- De ez most egy speciális alkalom legyen. Meg kell mutatnunk, hogy a mi kis családunk visszatér a politikába, és el kell kápráztatnunk mindenkit, szóval nem csak a nemesség lesz jelen. Előre is köszönöm a közreműködéseket- ezután én hűvösen távoztam, és egyből kiszaladtam a kertbe. A Nap első melegítő sugarai értek el minket, és jómagam is irányítgattam a takarítást. A növények egy olyan permetet kaptak, amitől még ragyogóbbá váltak. Jómagam a bejárati ösvényt alakítgattam át, és tanácsot kérve beraktunk egy-két új kapuszerűséget, amik csak emelték az érkezők csodálatát a hely iránt. A Hattoro család tervezte ezeket meg, és be kell valljam, a vártnál is jobban teljesítettek. Úgy éreztem az egész világ mellettem állt. Az ebéd előtti időszakot a szobámban töltöttem, és megtiltottam, hogy bárki megzavarjon. Az ágyamra feküdtem, és pihenésre fogtam magam. Vajon igent fog mondani? Aliga hiszem, hogy engem megtagadna, de a szóbeszéd szerint Ainak már többször is megkérték a kezét. Jómagam persze sokkalta jobbnak tartom, eddig bármilyen kérőjénél, de a jövő még mindig ködbe burkolódzott előttem. A házas élet. Minden vágyam az volt, hogy Ai legyen a feleségem, és mindemellett, hogy remek, nyugodt családi életünk legyen. Ez már most képtelenség. Két hét telt el azóta, hogy a kapcsolatunk megremegett, pont egy olyan dolog miatt, ami már az életemben egyszer előfordult. Bárcsak emlékeznék arra, hogy milyen érzelmek vegyültek bennem Maya iránt, amikor megkértem a kezét. Ő igent mondott nekem, de hál’istennek meghiúsult a frigy. Egészen biztos vagyok benne, hogy mellette is megtaláltam volna az idillikus életemet. Ez most egy olyan nap az életemben, amit véglegessé akarok tenni. Ai mellett több vagyok, mint bármikor máskor. Úgy érzem, hogy ha elfogadja tőlem ezt a gyűrűt, és mellette a jövőt, amit én kínálhatok felé, Képes leszek teljesíteni is? A szerelmünk elég ahhoz, hogy legyőzzük a gyűlölködőket? Kockáztathatjuk azt, hogy miattam bukjon el a Kagami-ház? Sosem tudnám megbocsátani magamnak, hogy ha így lenne… lehet, hogy Ai helyett még én is nemet mondanék magamnak. Bár ismerem a saját felfogásom, az elutasítást sem viselném el. Talán ez az egész rossz ötlet, és le kéne fújnom az estét. Forgolódásom közepette, most sem sikerült igazán kipihennem magam, végül megszólalt az ebédet jelző csengő. Ez igazándiból a szolgálóknak szólt, hiszen a mai napra elrendeltem, hogy együtt legyen az étkezés, a ház minden tagjával. Még Hanazonak is meg kell jelennie. Alig beszélek a húgommal, mert egyelőre még dühös vagyok rá, hogy megtörte az életét, és a legszebb dolgot dobta el magától. Igen… Ez a legjobb dolog, ami valaha az életemben történhet. Ha feleségül veszem Ait, akkor csak még erősebb leszek, és mindenkinek megmutatom majd, hogy Tamachi Yukezo, egy veszélyes politikai személy. Tartani fognak tőlem, hiszen meglátják majd, hogy mennyire is agresszív a ténykedésem. A Kagami-házat nem elbuktatni fogom, nem! A képességeimhez mérten, sokkal nagyobb fényűzést fogok nekik hozni, és ez a Ház is erősebb lesz, mint valaha. Többé nem fütyülhetnek nekünk a Főnemesek, hiszen magam is azzá válok. Családom történetében még sosem fordult elő, hogy valaki beházasodjon egy arisztokrata családba. Mégpedig nem is érdekből, hanem őszinte, tiszta és legyűrhetetlen szerelemből. Az érdekek szinte nem is léteznek közöttünk, pusztán érzelmeink letisztult képe, ami egymás felé gondok nélkül árad. Úgy hiszem, hogy nem lesz senki, és semmi, ami közénk állhatna. Ha ezt valaki mégis máshogy gondolná, azt magam töröm meg! Elnevetem magam, majd bolondosan felpattanok, és lesétálok az ebédlő asztalhoz. Hanazo ült az oldalamon, de láthatóan a gondolataival volt elfoglalva. Végül felállok, és megkocogtatom a poharam. Mindenki rám figyelt.
- Ezt az ebédet felajánlom mindazoknak, akik most megosztják velem ezt az alkalmat. Ezt a lakomát, most felajánlom nektek mindnyájótoknak, akik nélkül az életem, és húgomé lehetetlen lenne. Köszönöm- mondom, és meghajoltam, illetve megtapsoltam a jelenlévőket. Imádták ezt a lehetőséget, és be kell valljam, a köszöntőm megerősítette bennük azt a morált, amit én szeretnék is fenn tartani. Még fogalmuk sincs, hogy a munkába majd bele fognak törni, de hát ha jókedvvel teszik azt, akkor ez nem fog meglátszani rajtuk. Számító mosollyal leülök, és neki látok az étkezésnek. Most jut eszembe, hogy elfelejtettem reggelizni, így jócskán korgó gyomorral kezdek neki. Az ünnepi falatok jólesően csúsztak le a torkomon, és lévén igazán kitettek magukért a konyhán, az ízek harmóniája végett észre se vettem, hogy elfogyott. Utána egy jókedvű beszélgetéssel zártuk le ezeket az órákat, majd egy intésemre mindenki elsietett folytatni a dolgát, pont onnan, ahol otthagyta. Jómagam kisétáltam a kertbe, majd egy hirtelen jött ötlettel vezérelve, felshunpoztam a tető csúcsdísz mellé. A szellő jótékonyan fújkált engem, és én onnan jól láthattam a messzeségben a Kagami birtok ormait. Vajon Eisukével mi a helyzet? Lassan fel kéne keresnem, hogy a házam felkészült a vendégseregek fogadására. Ha megoldotta, hogy a harmadik osztag legtöbb tagja jelen legyen, akkor most jövendőbelim ideges lehet, hiszen a munkát most neki kell elvégeznie. Elnevettem magam azon a képzeleten, ahogyan elfogynak körülötte a beosztottjai, és ahogyan ők elpárolognak, Ai szinte egyedül marad az osztagának a területén, és felpaprikázva keresi a mindenkit. Elkuncogom mégegyszer magam, majd előrántottam a kardomat, és aktiváltam a shikai formát. A következő pillanatban már eltűntem, és a Kagami birtokon voltam, felkeresve Eisukét. Miután összefutok vele, már lassan késő délután felé jártunk, alig pár órával a nagy esemény előtt. Az első vendégek már megérkezhettek. Miután a férfihoz léptem, mosolyogva köszöntöttem.
- Bátorkodtam beszerezni neked egy vásznat, és egy festőtáblát, ha esetleg meg szeretnéd örökíteni a pillanatot- mondtam majd elővettem neki egy egyelőre kezdetleges program lapocskát, hogy láthassa, hogy pontosan hogyan érdemes időzítenie- A mai napon 18:07-kor nyugszik a Nap, tehát nekünk negyed hétkor kell a pagodánál lennünk. Véleményem szerint Ai öt óra tájékán fog végezni. Egy riksát már rendeltem értetek pontban negyed hatkor. Nagyjából hatra vagy nem sokkal később megérkeztek, és minden maradhat a terv szerint. Hétkor tervezem a lampionok gyújtását, és a báli álló fogadást, meg az eszem-iszom dínom-dánomot. Te hogy állsz?- kérdeztem, majd miután elmesélte, elbúcsúztam tőle, hiszen a terveim szerint már nem fogunk találkozni vele a nagy pillanatig. Haza teleportáltam, és ránéztem az órámra. Még két óra. Levettem az ingemet, és a zakómat, és a már ágyamon kifektetett védőcsomagolásban lévő ruhára pillantottam. Nazo, tudod ám a dolgod, ha te is akarod. Egy levélke volt mellé cimkézve. „Gratulálok ecsém! Sok boldogságot! Aztán ezt tán csak jelenti azt is, hogy több lesz a…” el se olvastam a végét, valahogyan sejtettem mit fog tartalmazni. Összegyűrtem, és az asztalomra dobtam. Ellenben kivettem a mellényt, és szövetkabátot. Magamra öltöttem, és a kalapomat a kezembe fogtam.
- Jajj Kalap. Tudd meg, hogy most nagyon szépek leszünk- mondtam neki széles mosollyal, és válaszul a fejfedő egy új kemény bőrszerű anyaggá változott, egy fekete kendővel körbekötve, ami a hátam közepéig ért le. Nem biztos, hogy tetszeni fog a díszes közönségnek, de az öltözékemet most én mondom meg, és csakis én. Az arcom tiszta maradt, most nem volt rajta semmilyen festés. Kócos hajam a kalap alatt most kifejezetten fehérebbnek tűnt az átlagosnál is. Vigyorom csak még bolondabbá tett engem, és egy színpadias fordulásomra, az immáron zsebórámra tekintettem. Ahogy visszafele ketyegett, és a számok teljes összevisszaságban voltak rajta, hol kisebbek, hol nagyobbak, vagy netán római számokkal voltak. Most találkozhat Ai Eisukével, és fantáziámba kiborulva meséli, hogy az osztaga magára hagyta. Mindenesetre én a sétabotommal kiugrottam az ablakba, és mintha reflektorok is világítanak, a kertben lévő közönség mind észrevettek.
- Jóóóóóóó estét kívánok, mindenkineeek!!!- kurjantottam el magam, majd elnevettem magam. A második szintről kiugrani nem éppen biztonságos, én mégis megteszem. Utána egy pillanatra aktivizálódik Paragon, és a jónép közepébe teleportáltam magam. Aztán megint csak egy sétabot maradt meg. Nevetve üdvözöltem a jelen lévőket, a fontosabbakat egyesével, de közben bal kezemmel nyughatatlanul fogdostam a kis dobozkát. Szép számmal összegyűltünk, de egyelőre még csak baráti társalgás volt, semmi zenebona. Egyiküket és másikukat, bűvész trükkökkel szórakoztattam, majd közben végig szánkáztam a leterített asztalok között, és a terítő alá kukucskálva néztem meg, hogy az egyéb elfogyasztandó termékek rendben voltak-e. A felfüggesztett díszek a lemenő Nap sugaraiban gyöngyökként csillogtak, és a drágaköveket piszkáló Anaora csak mosolyogva köszöntem, nehogy megzavarjam elcsudált tevékenységében. Örülök, hogy ennyire sokan eljöttek, még a harmadik osztag hadnagyi karkötőjét is meglátom egy sötét hajú leányzón. Valószínűleg ő Mei. Először találkozok vele úgy beszélgetés szinte is, szóval hirtelen jelenek meg mögötte, és megpöckölve a vállát, először a magasságommal, utána az elszánt vigyorommal találja szemben magát. Persze ő már tudja, hogy ki vagyok, csak én nem hallottam még kifejezetten az ő hangját.
- Szervusz Hadnagylányka. Tetszettek a meglepik, amiket kiválogattunk neked a régi otthonodból?- mosolyogva megvárom a válaszát, majd odébb sétálok, és megpillantom a kislányomat. Elnevetem magam, és odasietek hozzá, felkapom és megpörgetem, és átölelem még a levegőben. Lerakom, és letérdelek hozzá.
- Figyelj csak, neked az első sorban lesz helyed. Majd siess oda, amikor Ai-néni megjelenik jólvan?- mutattam a pagoda elé közvetlen. Azt akarom, hogy mindenféleképpen lássa, ahogyan az apukája élete legjobb döntését meghozza. Nem is beszélve róla, hogy még neki se mondtam el, hogy megkérem most a kezét. Itt senki se tudja, hogy mire készülök, csak Eisuke méltán nagyon figyelemkeltő marketingjének köszönhetem, hogy mind itt vannak. Érti ám a dolgát. Még sürgök forgok, aztán idegesen ránézek az órára, és megáll a szívem. Percek vannak hátra, hogy megérkezzenek, így aztán én a bejárathoz sietek. A csukott ajtónál megálltam, és éppenhogycsak kileselkedtem, hogy mikor érkeznek meg. A szívem izgatottan vert, és tőlem megszokatlanul a türelmetlenség is megjelent. Feszélyezetten fel s alá járkáltam az aprócska előtérben, és a vendégek hangjai csak nagyon kuszán, és elfedve szűrődtek át ide. A birtok hátsó feléről egészen idáig, ritkaság, hogy ilyen vidámság hallatszik. Végül meghallom Eisuke hangját, amire nekem elkerekednek a szemeim, és mintha egy ajándékot vennék át, izgatottam kiléptem a bejárathoz. Enyhén izzadt a tenyerem, de ezt a fehér kesztyű elrejtette. Nem csak a levegőtlenség okozta ám ezt az állapotot. Mosolyogva álltam meg, és mikor belibbent a jármű, én egy kurta köszönettel háláltam meg a riksa hajtónak, hogy elszaladt velük idáig. Egyenesen hozzám hozta. Én tekintettemmel egyből Aira néztem, és laza mosolyom mögött őszinte izgalom bújt meg.
- Köszöntelek a nyár hívogató bálomon- mondom, és meghajolok előtte, valamint a kezemet nyújtom segítségképp a kiszálláshoz. Eisukének bólintottam, hogy siessen hátra, én a házon keresztül fogom Ait vezetni. Miközben a karját az enyémben fontam, kimért léptekkel közelítettük a hátsó kijáratot a kertbe, ahol már elhallgatott a zajongás. Nyilván Eisuke tett valamit az ügy érdekében. Miközben kint némaság lett, én finoman megkérdeztem Ait a következőről.
- Gyönyörű vagy kedvesem- mondom nagyon halkan, és ránézek egy pillanatra. Az apja megint csak kitett magáért, és az eseményhez hűen választott. Egy igazi hercegnő sétált most mellettem. Mosolyogva megálltam a kerthelységre nyíló ajtó előtt, és még egy pillanatig dermedten néztem a rizspapírt. Sóhajtottam egyet - A nyitó-tánc a mienk- de ezzel csak egy olyan szokást mondtam, amit jócskán tud, és valahol mégegyszer csupán ennyire készítettem fel őt lelkileg. Elhintettem benne mégegyszer utoljára, hogy most ez fog történni. Végül egy szolgáló hangosan elkiáltotta magát. „A ház ura, Tamachi Yukezo, és kedvese, a Kagami-ház vezetője, Kagami Ai!”. Ekkor szétnyíltak a ajtószárnyak, és egy tapsrivalgás közepette léptünk ki a fényre. A lemenő Nap pont szemből sütött, így enyhén ünnepélyes megvilágításba helyezkedtünk. Alig perce voltak hátra, és csupán csak a festői ég lesz a lámpánk. Miközben végig megyünk az emberekből alkotott ösvényen, még rámosolyogtam egy-két köszöntőre. Mellettem Ai úgy ment, mintha repülne, és véleményem szerint zavartnak tűnt. A pagoda lépcsőjén fölsétáltunk, ahol egyébként a zenészeknek kellene lenniük. Ez lehetne akár az első gyanús elem. Szembe álltam vele, és megfogtam a két kezét, mintha táncra kérném fel. Ekkor elengedtem, és a fejemről leemeltem a kalapot, majd kidobtam azt a pagodából. Nyitott, üdvözült mosollyal néztem, ahogyan a fejfedő különböző apróbb madarak seregévé változik át. Papagályok, és színes pintyek kavarogtak a levegőben, a vendégsereglet fölött kövér köröket leírva. Utána a pagoda körül kezdtek el rajzani, és mindenhová leültek, így úgy nézett ki a fehér fa, mintha ékkövek üldögélnének rajta. Kihasználom a pillanatot, hogy Ai elnéz a kisebb mutatvány felé, és kivettem a kis dobozkát, majd az öklömbe zártam.
- Ai- szólítottam meg végül- Ha te nem lennél, akkor én most is valahol az erdőkben bujkálnék, az engem üldözők elől. Ha nem lennél, akkor a családom háza most romokban állna, a régi fénytől és pompától megfosztva. Esélyt adtál nekem, hogy új életet kezdhessek, és bebizonyítottad nekem, hogy a becsületem, és a tartásom fontosabb, mint az, hogy nélkülük az emberek szánalmát váltsam ki. Neked köszönhetem azt, hogy most itt vagyok, és még jóval a szívemben tisztességes maradhattam- ekkor letérdeltem elé, de a dobozkát még nem mutattam meg neki, azt a kezemet még a hasamhoz fogtam, cserébe jobbommal megragadtam az ő finom kezét. A kesztyű közben virágszirmokra hullott a kezemről, és immáron fedetlen ujjaimmal simítottam meg a kézfejét - Ai, én úgy döntöttem, hogy az életet, amit kaptam tőled, nem kívánom nélküled élni. A szerelem, amivel érzek irántad, erősebb, mint bármely bolondságom. Épp ezért…- és elengedtem a kezét, majd a dobozkát kinyitottam előtte, és a gyűrű ami benne, már szinte rákívánkozott az ujjára - Kagami Ai, elfogadsz férjedül, és hozzám jössz feleségül?- néztem rá őszinte szemekkel. Ha a szívem eddig vonatként zakatolt, akkor most szinte kikopogott a mellkasomon, és visszaintegetve a világ másik végére ugrott volna el. A válasz, amire most vártam, minden pillanatot elnyújtott a végtelenségig. A testem szinte megfeszülve remegni szeretett volna, de az eltökéltség, és a jelen esemény fontossága nem engedte. Sziklaszilárdan térdeltem előtte, és a szemeit fürkészve vágyakoztam egy helyeslő igenre. Egy ünnepre, amely innentől kezdve megváltja az életemet, a bizonytalan vándorlásból. Egy igen, amely leveszi rólam a Villámvándor átkát, miszerint soha nem lehet megállapodásom, soha nem lehet fix pont az életemben. Én most Ait szeretném meghatározni stabil pontnak, és ha rajtam áll, életem utolsó leheletéig kitartok mellette. A türelmem szilánkokra tört, és az izgalom kezdte elfogni az elmém. A feszültség, és a néma meglepett csönd, egyként várakozott velem, és talán egyikük sem lenne most az én helyemben. Nem volt még férfi, aki ennél tovább jutott volna Kagami Ainál. Én őszintén reménykedtem, hogy én az leszek.
Vissza az elejére Go down
Kagami Eisuke
13. Osztag
13. Osztag
Kagami Eisuke

Férfi
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 120
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 22.
Hírnév : 42

Karakterinformáció
Rang: Kagami-ház tagja
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te9000/15000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (9000/15000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyCsüt. Május 29, 2014 7:45 am

Add át a lányod és hallgass örökre



*Nap, mint nap azzal a teherrel ébredtem, hogy egy nap majd elveszi valaki tőlem az én kicsi lányomat, holott még csak most kaptam vissza őt. Mondhatni ostoba felfogás ez tőlem, hiszen Ai nem csupán az én kicsi lányom, de egyben egy érett nő is, akinek már rég férjnél lenne a helye. Mindenesetre én örülök neki, hogy az idő nekem kedvezett, és megvárta míg visszatérek és végig nézhetem az események alakulását. Így aztán a mai nap hajnali ébredésemnél szinte ösztönösen éreztem, hogy a változás szele fúj be a ház berkeibe. S mikor pediglen egy szolgáló azzal állít be a reggeli kávém közepette, hogy Yukezo hívat a Tamachi házba, szinte önkényesen gondolok az esetre. Biz isten, hogy az a férfi most éppen azt szeretné velem megbeszélni, hogy az áldásomat adtam rájuk. De okos döntés volt ez tőlem egyáltalán? Végül azt kell mondanom, hogy ha nem is volt az, legalább Ai egy olyan személyhez megy hozzá, akit szeret. Nem fogok hazudni, szebben néznék a dologra, ha egy hozzá hasonló nemes férfi oldalán látnám; de ettől függetlenül tudnom kell, hogy Yukezo is tud viselkedni, illetve tagadhatatlanul nemes a maga liberális felfogásában. A kávét és a reggelit rögvest ott hagyom, s percek elteltével érkezem meg a Tamachi birtokra, ahol az imént említett férfi már vár. A legnagyobb probléma csupán az, hogy fekete kávé helyett fekete teát tesz le elém, amire egy rosszalló pillantást vetek.*
- Mondjuk, hogy megitass velem egy fiola mérget? Rolling Eyes *Ironikusan mosolygok a férfira, amint megpillantom a dobozkát, ami végül el is kerül. Nos, gondoltam, hogy erről lesz szó; de ettől függetlenül azért meglepő, hogy ilyen kora reggel intézi ezt a beszélgetést. A dobozkát fel is nyitom, s a látvány, ami fogad.. inkább csak a kezembe veszem a gyűrűt.*
- Ezt Kanata csinálta, bárhol felismerném annak a nőnek a munkáját. *Felelem, majd visszahelyezem a dobozba a gyűrűt.* - A gyűrű megfelelőnek tűnik, de a válasz már nem rajtam múlik. Akárhogyan is, ha megbántod, inkább hagyd csak el Soul Societyt!  Twisted Evil *Komolyan fúrom tekintetemet a férfiéba, legyen az bármennyire is erős hozzám képest. Nem félek bárki ellen bármilyen eszközt megmozgatni, ha a családomat fenyegetik. Bizalmamat szavaztam meg a férfinak, de ez nem azt jelenti, hogy a bizalmam örökkön-örökké tartó. Felhúzom szemöldökömet, majd lemondóan sóhajtok. Hát mégis eljött ez a nap, vagy nem? Át kell adnom a kezét; pedig még ragaszkodtam volna hozzá még egy kicsit.*
- Bízd csak rám a szervezést, felgöngyölítek néhány kapcsolatot; addig is pihent ki magad, rémesen festesz. Nekem pedig nehogy kialvatlanul jelenj meg, mert esküszöm, hogy felkeltetlek egy vödör vízzel!  Neutral  *Felem neki, majd időszűkében állva fel is állok és rögvest távozom. A nap további részében első sorban sikerül hamar megkaparintanom a főkapitányt két percre, hogy engedélyezze az ármányosan kiötlött tervemet. Egy remek pipadohánnyal pedig sikerül is lefizetnem a dolgokért. Ezt követően pedig küldök Kaitonak egy levelet, amelyben leírom neki, hogy Ai kezét ma kéri meg Yukezo és titokban kellene segédkeznie. Első sorban majd kirendelik a 3. osztagot egy robbantás miatt, amit kihasználva szépen lassan rabolják el a tiszteket, anélkül, hogy Ai észre venné. Akárhogyan is, de oldják ezt meg, mert a bálon ott kell lenniük és meglepetés lesz. Illetve a házam megannyi kimono tárából az egyszerűbb, szolgálók ünnepi kimonoit küldetem át neki, hogy plussz feladatként öltöztessék fel a nőket. Ez nem kevés munkával fog járni a Fon-háznak, hogy csaknem háromszáz főt kell ellátniuk, de a cél érdekében megéri majd.
Mindezt innentől a fiaimra bízom, s ezután pedig felkutatom a ház kincstárát, hogy kiválasszam a saját, illetve a lányom kimonoját. A lányom kimonojára jóval több időt szentelek, mire egyáltalán körvonalazódik bennem, hogy hogyan is kellene megjelennie erre az eseményre. Egyetlen gondom, hogy nem teljesen ismerem Ai kedvelt színeit, így egyszer be is megyek a szobájába, hogy átnézzem a ruhatárát. Éppen ezért jut a választásom egy bizonyos színre és szabásra. Házam egyik legértékesebbét választom ki, míg magam egy sötétkéket választok. Még egy ebéd belefér, aztán a megfelelő időpontban megérkezik Ai, kissé zilált állapotban. Én pedig mit sem törődve lányom idegességével kézen fogom és felviszem a szobájába.*
- A mai nap mutatni szeretnék neked valamit, így kérlek ezt vedd fel. A lány pedig a Miyazaki- házból van és a fejdíszeket segít elhelyezni. Egy kis sminket se felejts el, és az olajozást sem..most különleges nemesként kell jelen lenned, vesd le a shinigami oldaladat. *Felelem kicsit erősen neki, ellent mondást nem tűrve. Noha, az csupán, hogy enyhén ápolatlan az elmúlt időszakban, még jobban arra vezet engem, hogy majd nyakon kell vágnom Yukezot. Természetesen Ai ápolatlansága egy civil shinigaminak is úgy tűnhet, mintha tejben fürödne, de én már azért különbséget tudok tenni. Túl sokat idegeskedik a lányom valamiért, ez pedig árt neki abból a szempontból, hogy néhány elem elmarad az ápolásában. Magam ellenőrzöm, amikor végeznek oda bent, s a látvány, ami elém tárul, azzal meglehetősen elégedett vagyok. Egy csoda szép hercegnő lép ki az ajtón, addigra persze már én is át vagyok öltözve meg mi egyebek.
Arcomon kimértség mutatkozik meg, mint sem izgalom. Valahol legbelül pedig izgalommal tölt el az esemény, amelyre szinte éppen hogy időben, de megérkezünk. Amikor meglátom Yukezot, akkor még megfogom lányom kezét, s lehetséges, hogy neki nem tűnik majd fel, de láthatóan adom át kezét a fiúnak. Aztán magam is leszállok és hátra megyek. A zsibongó társaság felé fordulok.*
- Csendet, még nem tudhatja meg! *Emelem fel hangomat, de csak annyira, hogy a társaság valóban elhalkuljon. A feszült csendet viszonylag hamar megoldják, a pár pedig megérkezik a helyszínre. Ait bizonyára felettébb meglepik ezek a helyzetek, de én csupán a pagoda felé megyek, hogy első sorból nézzem végig a leánykérést. Szerencsére a házam két szolgálója még a festővásznat is elhozta nekem, így azonnal neki is látok az eset megörökítésének. A feszült csenddel teli pillanatok pedig csak nekem kedveznek abban, hogy a párt megörökítsem. Nem szeretek a modern eszközökkel élni. Azért én is megállok egy pillanatra, hogy az eseményre koncentráljak, és ne a képre. A leánykérés mondhatni tökéletes, csupán Yukezo öltözete ellen lennének kivetni valóim. Egyszerűen nem illett ez most ide, nem is tuom, hogy honnan jutott eszébe..*




Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

nő
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 31
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te51050/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (51050/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyCsüt. Május 29, 2014 11:48 am

Sayonara, múlt



*Írásaim kellős közepén az osztagom néhány tagját riasztják egy különleges esettel, miszerint robbanást érzékeltek a Nyugati kapu egy üresebb területén. Ez egy olyan riasztás, amelyre még én is kénytelen vagyok reagálni, így mindent félbe hagyva, csupán a zanpakutomat fogom oldalamra, hogy megnézzem magamnak az esetet. Monstanság több olyan esettel is találtam szembe magam, ami gyanút okoz nekem egy célzott támadásra. Így perceken belül jelenek meg a helyszínen, de amit vagy is akit megpillantok az eset kellős közepén, arra szinte reagálni alig tudok. Lesújtó pillantásommal shunpozok közelebb Shiroichi kapitányhoz.*
- Mi a magyarázatod az esetre, shinigami? Ha azt mondod, hogy a Juunibantai tehet erről, akkor jobb, ha meg se szólalsz. *Tekintetemmel körbe kémlelek, és a kár összegére inkább gondolni sem akarok jelenleg. Összefont karokkal figyelem a kapitányt, aki bizonyára már valami tökéletlen magyarázkodáson gondolkodik, de mielőtt bele kezdene, intek a mögöttem érkező tiszteknek.* - Biztosítsák a környéket, én addig elbeszélgetek a kapitánnyal. *Felelem nekik, majd Anaora pillantok, és a haorim alól egy számlát veszek elő, illetve egy tollat, amivel kitöltöm.* - A kár értéke 5000 ryou, készpénzben kívánja kifizetni, vagy közmunkával? *Számomra is meglepő válasz érkezik, amikor a készpénzes megoldást válassza Anao-san. Mindenesetre ráírom a számlára, s mondhatni még jó indulatú is voltam, hiszen ennek a duplája az okozott kár. Azonban feleslegesnek tartom a romok elvitelét és újjáépítését, így egy helyre állítást rendelek el inkább a sérült anyag felhasználásával. Ez jelentősen csökkenti a költségvetést, illetve a munkaidőt is egyaránt. Átnyújtom Anaonak a számlát, minek után aláírtam és nyújtom neki a tollat, hogy írja alá. Ha megteszi, akkor még felé fordulok néhány szó erejéig.* - Ha legközelebb kidout gyakorolsz, gyere el a Sanbantaiba, az Amfiteátrumot legalább nem tudod felrobbantani. *Jegyzem meg, majd odébb állok, hogy a munkálatokat levezessem. A megfelelő utasítások után viszont néhány szükséges papír meghozása után jegyzőkönyvezni kezdem az esetet. Sokáig a papírok felett ülök, mire észre veszem, hogy lassacskán fogyatkozik a társaság. Eleinte eldöntöm magamban, hogy biztosan az erősítés miatt tűnnek el, de minek után két órával később az egész gárdának nyoma vész, azért felfigyelek a csendre. Kissé dühösen hajtom bele a lapokat a mappába erre, elindulok az osztagom területére, hogy kiszabjam ezért a megfelelő büntetést. Még soha nem voltam tanúja annak, hogy az osztagom tagjai engedetlenek lettek volna velem szemben. Ezért minimum tripla osztag edzést rendelnék egy héten, illetve az osztag teljes kitakarítását. S már- már a nyelvem élén érzem, hogy mit fogok nekik mondani, amikor megérkezek, de meglepetésemre az egész Sanbantai kihaltnak tűnik. Talán a gyanúm beigazolódott volna? Esetlegesen hibázhattam és egy valódi ellenfél nyomára bukkantunk, én pedig hagytam kiszökni a kezeim közül? Akárhogyan is, másfél órán át kutatom az osztag berkeit, de végül senkit nem találok, még a szentélynél sem, amire aztán tényleg meglepődöm.
Végül egy pokollepkét küldök a főkapitánynak, aki válaszul csak annyit mond, hogy ne aggódjak, mert vizsgálaton vannak. Kissé meglepődöm a válaszra, de aztán úgy döntök, hogy majd foglalkozom ezzel később. Legalább tökéletes csend van az osztagban, és elvégezhetek olyan dolgokat is, amik eddig nehezen mentek csend nélkül. Bemegyek az irodámba, és elkészítem a napi jelentéseket, minek után egy hosszú fürdőzést is megengedek magamnak. Hálátlan hozzáállás ez tőlem, de nem tartanám magamat jó kapitánynak, ha nem hinnék a főkapitánynak. Bizonyára találtak valamit az osztagban, amit jobb előbb kiküszöbölni. A gyanú legkisebb jele sem merül fel bennem, s csupán késő délután térek vissza a Kagami birtokra, ahol egyenesen apám fogad. Kissé ideges tekintetemmel találhatja szemben magát, amelyre kézen ragad és a szobám felé visz.*
- Lehetnél egy kicsit kedvesebb is velem.  Neutral *Méltatlankodok viselkedésére, hiszen nem igazán kellene ezt megengednie velem szemben. Azonban a látvány, ami fogad, minden dolgot elfeledtet velem. Egy meglepően gyönyörű lila kimono megfelelően kifeszítve fogad látványként, illetve egy fiatal szolgáló lány, akinek szemében izgatottságot vélek felfedezni. Gyanakodva pillantok Eisuke-samara.* - Mégis mit jelentsen ez?! *Válaszomat viszonylag hamar megkapom, habár kissé sértőnek ítélem a helyzetet. Igaz, hogy kevés időm jut önmagamra, de hogy ilyennel rágalmazzanak, azt nem értékelem. Rosszalló pillantást vetek rá.* - Mindkettő vagyok egyszerre, de rendben van. *A lányra pillantva gondolom meg magam, hogy hosszú litániát nyissak a férfi meggyőzése érdekében. Inkább úgy határozok, hogy bölcsen - vagy inkább bosszúból - állok hozzá a dolgokhoz, és megmutatom neki a nemesi oldalamat. A legkevésbé sem szégyellem a legnagyobb fényűzést alkalmazni ehhez az eljáráshoz. A lány segítségét kivételesen örömmel veszem, és az olajozásban nagy hasznát is veszem. Hosszú percek alatt készülök el, elvégre a hajam megfelelő beállítására különösen figyelnem kell. A hajdíszek felhelyezéséhez jól gondolta apám, hogy semmi tehetségem sincsen. Meglehet, hogy rengeteg taníttatáson vettem részt itt a Kagami-házban is, az ehhez megfelelő kézügyességem azonban nem alakult ki. Azt már kiskoromban ki kellett volna alakítani, de hát a szokásokon és viselkedésformákon mást nem tudott apám átadni; tekintve, hogy nem voltunk vagyonosok. Ritka alkalmak egyike, hogy engedek a púderozásnak és egy kis sakura színű szemfestésnek is. A kimonot sokáig nézegetem, majd inkább felöltöm magamra egy kisebb segítséggel. A látvány pedig, ami fogad: hozzám illő. Mikor kilépek a szobán, úgy érzem magam, mintha hosszú idő óta először öltöttem volna ilyesmit magamra. Tegyük hozzá, hogy ez így is van, mivel kapitányságom óta kevés alkalmak egyike, amikor valódi remekművet ölthetek fel az uniformis helyett.*
- Indulhatunk? *Még én kérdezek rá, amikor bizonyára apámnak lehet olyan fontos valami, hogy egyenesen így fogadott itthon. A kapuba sétálunk, ahol egy elég kirívó riksa fogad bennünket. Mondhatni évek óta nem ültem ilyesmiben, ezért kicsit különösnek vélem a helyzetet. A felszállással azért megküzdök egy kisebb segítséggel, majd elfoglalom helyemet a kocsiban. A sebes tempó közben azért próbálom apámat puhítani, hogy mi az, amit megszeretne nekem mutatni. Általában nekem mindig előre jegyzett időpontjaim vannak, nem vagyok hozzászokva a meglepetésekhez; ezért is lepődöm meg annyira, amikor egyszer csak a Tamachi palota bejáratánál állapodunk meg. Nem számítottam arra, hogy Yukezo majd így láthat engem. Akármennyire is nem vagyunk már olyannyira távol egymástól, egy ilyen összeállításban még soha nem mutatkoztam előtte. Egyszerűen kényelmetlennek érzem a helyzetet, de leginkább zavart leszek tőle. Ezt persze igyekszem palástolni, s leginkább a magabiztosságomra hagyatkozom.*
- Bál? *Pillantok apámra, aki mintha meg se hallotta volna kérdésemet. S nekem miért nem szólt senki arról, hogy egy bálba jövök? Egyáltalán miért most? Az idő egyáltalán nem megfelelő, de szerintem az öltözetem sem. Finoman belekarolok Yukezoba, s leginkább amiatt kezdek el aggódni, hogy az öltözetem meg ez az egész nem megfelelő. Tény, hogy megbízhatnák már apámban, de mégis csak ott lebeg lelki szemeim előtt, hogy ő nem egy nő. Mégis akkor honnan tudhatja, hogy megfelelően vagyok felöltözve ehhez az eseményhez? Ennyire belemerültem volna a munkába, hogy már ilyen dolgokról sem szerzek tudomást? Azt hiszem, most értettem meg igazán, hogy milyen hátrányokkal jár, ha egy főnemesi- ház fejeként egy osztagot is vezetsz. Csendben haladok Yukezo mellett az általa kiválasztott ösvényen. Nem kérdezem meg tőle, hogy miért ezt az útvonalat választottunk, nyilván okkal történt. Aztán egyszer csak megállunk egy ajtó előtt, amelyre már sejtem, hogy mi fog következni, de Yukezo félbe szakít.*
- Köszönöm, de nem túlzás ez? *A kérdést már inkább csak magamnak intézem, s közben el is felejtem megkérdezni tőle, hogy miféle tánccal fogjuk indítani. Számos tánc az, ami megfelelő egy ilyen alkalomra, de nem tudom, hogy ő milyenre is gondolt. Lassan kezdem okolni magamat, amiért hagyom, hogy kínos helyzetbe hozzanak. Aztán, amikor a szolgáló elkiáltja a nevemet, akkor egy csapásra szedem össze magam, mert eszembe jut, hogy ki is vagyok valójában. Az én nevem Kagami Ai, aki minden helyzetben megállja a helyét, épen ezért nem inoghatok meg egy váratlan pillanatban sem. A szembe sütő nap viszont kellő rutint követel meg tőlem, hogy járásom feddhetetlen legyen. A kimértség és az arisztokrácia jellemez, még akkor is, amikor osztagom megannyi tagjával találom szembe magam. Szóval erre ment ki az egész? S ebbe még a főkapitányt is belerángatták? Nyilván küldtek neki egy szállítmány sakét, hogy létre jöhessen ez a bál. Néha úgy gondolom, hogy bizonyos személyeket túlontúl egyszerű meggyőzni. Mindenesetre, amikor már egy pagoda felé közelítünk, akkor feltűnik nekem, hogy nincsenek zenészek. Furcsálló pillantást vetek ekkor Yukezora, de csak finoman. Nem szeretném, ha bárki is észre venné, hogy fogalmam sincs, hogy mi fog most következni.
Továbbra is megtartom tartásom, s felállok a helyzethez, ám ekkor Yukezo elengedi kezeimet. Csak ekkor figyelek fel igazán az öltözetére, amiről megállapíthatom, hogy valamiért nem ide illő. Elegánsnak elegáns, de mégis róla nem feltételezném, hogy egy valódi bálra ilyet venne fel. Kiröpíti oldalra a kalapját, ami megannyi madárra hull szét. Ez egy igen látványos fogás, amelyet még én is végig nézek. Majd aztán az egész mutatvány után - ami egyébként rá annyira jellemző - visszapillantok rá, amikor megszólít. Szavai pedig valósággal elbűvölni kívánnak, ahogyan mondatai lassacskán valós jelentéseket vetnek fel. Azonban letérdelésének pillanatában egy akkora góc keletkezik torkomban, amelyre szívem pánikszerűen kezd el verni. Ez ugyan rosszullétet nem okoz a számomra, de érzem, hogy mikor kezemet megfogja, az szinte remegni kezd; minek után kesztyűjének maradványai elhalványuló szirmok elhalásakor simításukkor a valódi bőrfelülettel érintkezik. Hát akkor erről lett volna szó? S én ezt nem is sejthettem. Ajkaim kissé megengedik magukat, így kisebb meglepettség ül ki arcomra. A gyűrű előkerülésekor, a valódi megkéréskor pedig egy pillanatra valóban elsötétül előttem a világ. Ez csupán azt jelenti, hogy lélekszemeim nem látnak egyebet, mint egy igazi csodát, az eljegyzési gyűrűt annak a férfinak a kezében, akit szeretek.
De hogy is írhatnám le ezt a pillanatot? Mit is mondhatnék, amikor hirtelen a múltam visszaköszön rám, s fekete kezekkel ragaszkodik a merő valósághoz? Egyenesen két eljegyzést buktam már el, de a harmadik valami egészen mást rejt magában. Nem jönnek ki szavak a torkomon, a feszült csend pedig egyre feszültebb lesz. Nem kéne végig gondolnom a helyzetet, nem kéne Yukezo szemeibe pillantanom, majd a gyűrűre. Tudom, nem kéne tétováznom, de ez a helyzet annyira valótlan, és elvarázsoltnak látszik, mintha életem legtökéletesebb kidoujával futottam volna össze. Yukezo most valóban megkérte volna a kezemet? Nekem kijárna ekkora boldogság, amikor évtizedeken keresztül egy sötét világ halott útját járva töltöttem meg azt élettel? Mégis mit is jelent ez pontosan? Hogyan kellene igazán boldognak lennem és nem gondolnom arra, hogy ezzel a lépéssel megannyi dolgot is kockáztathatok. Akarva- akaratlanul megfordul a fejemben, hogy ez az egész is talán csak egy összeesküvés arra, hogy megkeményített szívemet ádázul becsaphassák. Ám ekkor eszembe jutnak azok a hetek, az első találkozó, házának megmentése, a kastély és még megannyi közös pillanatom a férfival. Ezek viszont nem lehetnek egy rosszul megírt sorsnak a sorai. Nem, azok a fekete kezek nem is léteznek, csupán blokkok arra, hogy rosszul döntsek.*
- Sosem mondanék igen egy olyan férfinak, akiben képtelen vagyok hinni, akiről tudom, hogy nem lenne képes megvédeni, aki eljátssza a bizalmamat és nem méltó hozzám! *Úgy hangozhat, mintha ez lenne a válaszom, amelyre elég érdekes reakciókat váltok ki, viszont ez csupán a személyes bosszúm része, amiért kis híján elveszítettem a tartásomat. Még mielőtt bármit tenne Yukezo, azért elmondom neki a valódi válaszomat is.*
- De igent mondok egy olyan férfinak, akiben hitem mindig otthonra talál;  aki megvédene bármi áron, még önmagamtól is; aki bízik helyettem is, amikor én már elveszítek azt; aki gyakran nemesebb nálam is, s aki mindennap elhiteti velem, hogy egy olyan nő vagyok, aki megérdemli a boldogságot. A válaszom pedig nem egyszerűbb és nem bonyolultabb annál, hogy IGEN! *Nem adtam a szokásosnál alább a szituációt, amelyre azért eleinte meghökkenéseket éreztem a légtérből. A végére pedig már igencsak meggyőztem mindenkit, de leginkább Yukezot azzal, hogy a válaszom egy új élet kezdetét hozzák el. Amint pedig a gyűrű felkerül a kezemre, rögvest megérzem, hogy mit is jelent egy életben meghozni az első olyan döntést, amely ekkora erővel bír. Ezúttal nem csupán kettőnkért, de azt hiszem önmagamért is cselekedtem, amit feltétlen nem bánok. Mindazonáltal a tudat, hogy ezentúl menyasszonynak mondhatom el magam, és hogy maga Tamachi Yukezo jegyzett el, még mindig annyira álomszerűnek tűnik.*




Vissza az elejére Go down
Tamachi Yukezo
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Yukezo

Férfi
Cancer Dog
Hozzászólások száma : 552
Age : 29
Tartózkodási hely : Karakura town, Hűség tornya, Sehol
Registration date : 2009. Apr. 20.
Hírnév : 25

Karakterinformáció
Rang: Daitenshi, Középnemes, Lord Belial
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Az új Tamachi palota - Page 3 Cl0te52100/65000Az új Tamachi palota - Page 3 29y5sib  (52100/65000)

Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 EmptyPént. Május 30, 2014 2:28 am

A meglepetés bál



Ahogy itt térdelek, a fejemből elszállt még a gondolata is, hogy tulajdonképpen én most ki vagyok. Mi is vagyok igazán? Egy shinigami, egy démon, egy daitenshi, egy hős, egy nemes, egy gaztevő, egy szörnyeteg, egy bolond őrült? Most minden összetörpülni látszik, pillanatnyilag még Tamachi Yukezo sem vagyok igazán. Távolinak tűnik nekem a létezés és a nemlét fogalma, bármilyen eszmei csevejgő eszmefuttatás eszmeileg eszmék között. Most ebben a szent momentumban érzem meg igazán, amit Ai mondott, még anno. Kit érdekel, hogy ki vagyok, csak az számít mit teszek. A cselekvés súlya mindent szétnyomott most körülöttem. Az egész nap kitörlődött belőlem hirtelen, és az sem érdekel, hogy hol vagyok, és hogy kik néznek. Bármikor megérzem az engem nézők szemeinek láthatatlan hatását, kivéve most. A világból csak egyetlen egy dolgot vagyok képes felfogni. Az pedig Kagami Ai. Előttem áll, mint egy hercegnő, és be kell valljam úgy is néz ki jelenleg. A szépségének pompája most ki van emelve, és oly mértékben sugároz le rám, hogy a helyzet is kimenne a fejemből, ha nem a válaszára való vágy égne bennem oda vissza. Úgy éreztem, hogy már tényleg semmi más nincs körülöttem, csak én, egy gyűrű, és a szerelmem, akinek azt adni akarom. Végül megszólalt, és én úgy ittam a szavakat, hogy a jelentésükkel először nem voltam képes tisztába lenni. Csak egyetlen egy szókapcsolat ragadt meg isten igazán. „Sosem mondanék igent”… megállt a levegő a tüdőmben, és úgy éreztem a szívem is feladta a szolgálatot. Az arcomon a bőr kigyulladni érződött, és egyáltalán nem zavart, hogy nem kaptam levegőt. Nem is bírtam levegőt venni. Aztán megállt az idő, elszürkült a világ, és Ai mögül kilépett egy másik nő. Ahogyan lefagyottan térdeltem, fel se fogtam a jelentőségét a történéseknek. A szívroham kerülgetett, hogy őszinte legyek. Paragon végül végig nézett Ain, és odalépett mellém. Lekevert egy hatalmas sallert.
~ Gondolkodjál Daitenshi! Figyelj is arra, hogy mit mond!~ előre bukott a fejem a kisebb ütésre, amire aztán úgy tűnhetett, mintha lesütném a szemem, és elfogadnám a válaszát. Paragon átvette azt a remek jó szófordulatát Ainak, amikor rám szólt. Elmosolyodtam végül, hogy az őrület miatt, vagy azért, hogy rájöttem mit mondott, igazándiból nem tudom. Sosem mondana igent, egy olyannak, aki nem lenne illő hozzá. Hogy tulajdonképpen minek köszönhetem ezt az állapotot, teljességgel megmagyarázhatatlan, de azt hiszem én olyan vagyok, aki hozzá illő. Legalábbis azt hittem, és most igazándiból tanácstalannak maradtam meg. Lecsuktam egy pillanatra a szemem, és mikor Ai folytatta, úgy kaptam fel a fejemet, mintha a víz alatt fulladoznék, és egy segítő kéz nyúl le felém. Most sokkal inkább figyeltem rá, és a szívem lassacskán megkönnyebbülni látszott, de amíg nem mondja ki azt a kis egyszerű kétszótagú szavacskát, addig a pulzusom az egekben járkál. A halántékomon érzem a vérem forróságát. Utána hirtelen, minden olyan végtelenség eltelése nélkül, kiejti a száján a bűvös varázsigét. Igen… Hogy is fejezhetném ki azt, ami úrrá lett rajtam. Talán nem lenne helyes, hiszen az, amit most érzek, az egy olyan dolog, amit minden férfinak csak ajánlani tudok. Úgy gondolom, hogy leírhatatlan ez a bennem zsongó valami, és nem is szeretném megmagyarázni, csak átélni. Nekem nem kell kétszer mondani! Visszaveszem a dobozkát, és kiveszem belőle a műremeket. Még egyszer megnéztem csak így az én kezemben, mondhatni utoljára. Mondjuk az esküvőn még a kezembe lesz, de az megint csak más. Gondolatban sok sikert, és boldogságot kívántam az ékszernek, majd megfogtam Ai bal kezét, és felhúztam a negyedik ujjára. Pont illeszkedett. Eisuke azt mondta, hogy az anyja készítette, ettől gondolom csak úgy igazán, hogy apósom, és anyósom is elfogadta a céljaimat, és a befogadtak a családomba. Tökéletesen illeszkedik a kis gyémántos virág a kezéhez, és az én szememben a gyűrű elmosolyodott, és máris jókedvvel köszöntötte jogos gazdáját. Felállok és közelebb léptem hozzá. Egymáshoz fogtam a két kezét, és a testéhez álltam. Azt hiszem kellő mennyiségű felnőtt van itt, és most szégyenkezéshez nincs hely. Nem tudom, hogy mennyire kéne visszafogni magamat, de nem volt kedvem. Mindenesetre a madarak felröppentek és körbevettek minket, így a nép csak sejthette azt a csókot, amit én most adtam a szerelmemnek. Csak egy-egy pillanatot láthattak, a papagáj kavalkádból, de mi azt hiszem, hogy erre már nagyon régóta vágytunk. Egy gyors, és őszinte csók, amibe belesűrítettem mindazt az érzést, ami bennem rejtőzködött, az ijedtségtől kezdve az igazi extázisig. Csókunkban éreztem, hogy egybe olvadnak a kettőnk rezzenései, és érzelmei. Öröm és meglepettség, csoda és vágyak, ijedelem és feloldódás. Alig ha pár másodpercig tartott, de számomra úgy tűnt, mintha órákon át érezném az ajkainak nedves édességét. Végül elengedtem a kezeimet, és az egész testét az enyémhez fogtam, és szorosan átöleltem. A fülébe csak egyetlen egy szót suttogtam, ami őszinteségét tekintve tisztább volt, mint Eisuke frissen mosott kimonoja.
- Szeretlek- enyhén elgyengült remegő hangomból minden kivehető volt, amit másodpercek alatt éreztem át. Nem akartam elengedni, de aztán a madarak szétrebbentek, és én megfogtam Ai gyűrűzött kezét, és magunk elé fogtam lazán. Mindenki láthatta, hogy ott csillogott az ujján a jel, hogy mindkettőnk élete elérkezett addig a pontig, hogy összeszeretnénk fonni most már kettőnk útját, végleg, míg idő az idő. Levezettem a pagodáról, és hát megjelentek a zenészek, akik pillanatok leforgása alatt költöztek fel. Közben a szolgálók kiosztottak mindenkinek egy kis pohárka szakét. Eisuke egy különleges pohárkát kapott, és félelmei ellenére a vízszínű folyadék helyett, egy enyhén aranybarnás ital volt. Az illata alapján beazonsíthatta a brandy-whiskeyt. Egy cetlit is kapott alá „Nekem ez a kedvencem, remélem elnyeri a tetszésedet”. A kiskorúak továbbá almalevet kaptak, azokkal együtt, akik nem kívántak tanúságot nyilvánítani ezen alkalomhoz. Az ablakokból közben apró lámpások buktak ki, megvilágítva az elsötétedő kertet. A tavacskán és a hídon keresztül pedig fáklyák gyúltak ki látszólag maguktól. A mai napi munka ezzel értelmet nyert! Megemeltem a poharamat a tömeg feje fölé.
- Hát mit is mondhatnék. Szerintem én vagyok a legboldogabb férfi a világon. Egészségetekre, jó szórakozást a bálhoz!- kiáltottam el magam, és lehúztam a kis pohárkát. Aira néztem, és ellágyult szemmel, mosolyogva néztem rá. A zenészek rázendítettek az első nótára, ami egy csodaszép régi örömmel telt népidalt dolgozott fel a tradicionális hangszerekkel, ami azért egy-két erőteljesebb hangszerrel ki lett bővítve. Letettem az asztalra a pohárkáinkat, majd táncra perdítettem friss menyasszonyomat. Ahogyan mindenki elindította a táncukat, ki-ki a maga párjával. Csak egy táncot engedtem meg magamnak Aival, majd sétálgattunk megmutogatni magunkat, hogy elfogadjuk a gratulációkat. Külön odamentünk a kedvesebb ismerőseinkhez, na meg persze vidáman léptem kisebb csevejekbe velük. Mikor Seiranhoz és Nadeshikohoz értünk, csak annyival válaszoltam nekik.
- Örülök, hogy itt látlak titeket. Meg kell köszönjem az osztaguk munkáját. A mai este nem így sikerült volna. Szóval te volnál Shihouin Nadeshiko? Örvendek ^^- megjegyeztelek ám. Valahol megértem Seiran kis zavarodásait, de szerintem össze fognak illeni. Úgyse fogom hagyni, hogy ezek ketten ne jöjjenek össze. Anaohoz érve csak sebtiben magyarázok.
- Mégegyszer köszönöm a segítséged Jaritaichou Nao-chan. Tudod Ai, nálam már csak ő a veszélyesebb a sztrádán- mondtam, aztán elnevetve magam, váltunk pár még pár szót, aztán tovább lépdelünk. Amikor pedig marad néhány percünk együtt Aival, akkor azért vele is váltanék néhány szót úgy, hogy ne nagyon hallgassanak ki.
- Szerintem, ezzel egy olyan életbe fogunk belelépni ketten együtt, amire már régóta vágytunk. Te is, és én is kiérdemeljük már azt a korszakot, amikor nem kell aggódnunk a múlt ármányos kezétől. Szóval… legyünk sokáig, de megközelítőleg a mindenség végéig nagyon boldogok- és egy röpke csókot nyomtam az arcára. További tisztek és barátok sokasága lepett el minket. Még nem az esküvőnél járunk, de azt hiszem elfogadhatjuk azt, hogy örülnek annak, hogy így egymásra találtunk. A kisebb szendvicsekről, és egyéb italokról lekerült a lepel, de engem senki nem érdekelt, csakis Ai. Végül elértünk a kislányomhoz. Mosolyogva néztem rá, és figyeltem Ainak a reakcióit.
- Majd ha kevesebben lesznek, akkor Nazo bácsikád eljön érted rendben? Várd meg kérlek, addig nagyjából csinálj amit csak akarsz- mondom neki, és megsimogatom a kis buksiját. Most talán felfoghatja Ai, hogy Rei tulajdonképpen örül annak, hogy mi együtt vagyunk, így talán rendeződnek benne a félreértelmezések, és felismeri, hogy a kislány miatt nem kell aggódnia. Nem akartam tágítani mellőle, és alig két óra múlva, szóltam egy szolgálónak, hogy lassan kezdjenek pakolni. Jómagam elindultam Aival a ház felé.
- Alszunk most nálam? - hát tán csak igen. Mindenesetre ahogyan felértünk a szobámba, beengedtem az ablakon a madarakat, amik visszaváltoztak egy fekete kemény kalappá. Az asztalomra került a ruhadarab. Gondosan levetettem a ruháimat, és hívtam egy női segédet, aki egy öltöző helyiségben segített Ainak alváshoz készülődni. Kopogtattak az ajtón, majd el is sietett a szolgáló. Egy lapos dobozt hozott fel. Mikor felvettem, egy selyem női hálóing volt benne. Gondosan bedobozoltam végül Ainak a lila kimonóját. Alighogy befeküdtem az ágyba, azonnal elnyomott az álom. Még egy csókváltásra futotta, de a mai napi izgalmak nekem bőven elegek voltak. Szerettem volna még a foglalkozni a Nővel, de sajnos a fáradtság győzött felettem.

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Az új Tamachi palota - Page 3 _
TémanyitásTárgy: Re: Az új Tamachi palota   Az új Tamachi palota - Page 3 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Az új Tamachi palota

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
3 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke :: Nemesi és családi birtokok-