Katsu-nak hívták, aznap amikor megláttam szinte elállt a lélegzetem. Az ötödik osztag irodája felé tartottam, kezemben egy csomó jelentés...ő pedig pont kilépett onnan. Huncut félmosolyt küldött felém, ahogy mellém ért, és fejet hajtott. Zavaromban én is elmosolyodtam, majd ahogy továbbhaladt utánanéztem....és nem figyeltem előre, ahol egy tiszt éppen szintén kilépett az irodából. Az összes papír széthullott a kezemből ahogy összeütköztünk, Katsu pedig visszasietett és segített felszedni a tiszttel egyetemben. Végig meg sem szólalt, de láttam az arcán, hogy alig bírja visszafojtani a nevetését. Ez felmérgelt...
-Mégis mi olyan vicces???!!!-a hangsúlyra való tekintettel és mert érezte hogy itt vita van kialakulóban, a másik tiszt mély meghajlások közepette gyorsan el is tűnt.
-Ugyan kisasszony....semmi semmi.
-A megszólítás hadnagy...ha nem bánja....De maga még mindig mosolyog....
-Csak azon gondolkodtam HADNAGY, ha egy mosolyomtól eldobja az összes papírt a kezéből, mi lenne ha most azonnal megcsókolnám?
Szóhoz sem tudtam hirtelen jutni.....magamhoz szorítottam a köteg papírt, és azt mondtam:-Maga szemtelen fráter, remélem nem az ötödik osztaghoz kerül!
De persze odakerült, és egymás kölcsönös kikészítése után rájöttem arra, amit ő már az első pillanattól tudott....onnantól fogva egy pár lettünk. Nagyon tehetséges volt, gyorsan tanult, és fejlődött, nem kellett sok hozzá és máris kapitány volt, a negyedik osztag kitűnő vezetője. Én is átkerültem a negyedik osztaghoz, ahol is sok küldetés után Katsu hadnagya lettem.
Egyik reggel azonban már csak a hűlt helyét találtam, az osztagom elmondása szerint hajnalban sürgős riasztást kapott, és elment pár tiszttel. Azt üzente nekem ne aggódjak...hamarosan itthon lesz. Többé nem jött haza...sem ő, sem azok akik vele tartottak. Több napnyi keresés után bizonyosodtunk meg arról, hogy túlerővel szemben, az utolsó lélegzetvételig harcolhattak...menteni akarta a társait, de mind odavesztek.
Egyedül akartam lenni, ezért szó nélkül elmentem, több napig csak ültem és gondolkodtam, néha behunyt szemmel a kardomat forgattam, mintha Katsu még itt lenne velem, szinte hallottam is amint kacagva mondta:
-Úgy fogod azt a kardot mint egy lááány!!!-incselkedett
-Tééényleg te okostojás, mert én lány vagyok, de attól még bármikor fenékbe billentelek...
-Vagy én téged....de ha jobban belegondolok....kár lenne azért a formás popsidért...
-Te pimasz tuskó!!!!
-A megszólítás KAPITÁNY...ha nem bánod....
Pár nap elteltével rámtalált az osztagom.
-Hadnagy, mindannyian átérezzük a fájdalmát, nagyon kedveltük a Kapitányt...de kérem...szükségünk van magára...ön lenne a legalkalmasabb hogy átvegye az osztag vezetését, mi megbízunk magában, és Katsu Kapitány sem akarná másképpen....
-Kérem most menjenek el.
-De hadnagy....
-Kérem....
-Igenis!
Kérésem ellenére az egyik tiszt még mindig ott téblábolt velem szemben.
-Nashiru...nem hallotta?
-Ez az öné, hadnagy.-felém nyújtott egy borítékot, majd csendben elindult a többiek után.
Ahogy kinyitottam, egy levél volt benne, olvasni kezdtem.
Legkedvesebb Hadnagyom!
Ha ezt a levelet olvasod az azt jelenti hogy velem valami rossz dolog történt. Ahogy ismerlek egyedül gubbasztasz valami odvas fa tövében, és azon gondolkodsz hogy akadályozhattad volna meg, vagy miért nem voltál velem. Felesleges ezen rágódnod...ami történt megtörtént. Most az a fontos, hogy összeszedd magad, és lépj a helyembe. Senki mást nem tudnék jobban elképzelni a negyedik osztag kapitányi posztjára mint Téged. Erről természetesen nem csak magam döntöttem, mindenki tudja és várja hogy elfogadd a kinevezést, nyílt titok volt már egy ideje, hogy baj esetén Te lépnél a helyembe, úgyhogy gyorsan kelj csak fel és menj be az irodába, rengeteg teendő vár Rád.
Aori, az hogy megismertelek, nagyban hozzájárult ahoz hogy kapitány lehessek, Te adtál nekem erőt és kitartást hogy fejlesszem magam, és mindig a legtöbbet nyújtsam. Nélküled mindig is egy szélhámos pimasz maradtam volna, aki semmire sem viszi. Ezt is, és minden egyes veled töltött percet köszönöm. Légy a legjobb....indulj....!!!
A szemtelen fráter, aki örökké szeret...Katsu....
Könnyezve hajtottam össze a levelet, majd eltettem, felálltam, és így szóltam: Jól van Katsu, megteszem....
Még aznap elfogadtam a kinevezést. Így lettem a negyedik osztag kapitánya.
Célom, hogy ne csak gyenge kis osztagként tartsanak minket számon, szeretném osztagom tagjainak harci képességeit is jobbá fejleszteni, a Katsu által megkezdett úton fogok járni.
