HomePortálGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Soukyoku hegy - Elmúlás hegye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2
SzerzőÜzenet
Sierashi Yuusuke
Daitenshi
Daitenshi
Sierashi Yuusuke

Male
Leo Rooster
Hozzászólások száma : 914
Age : 25
Tartózkodási hely : Karakura városa
Registration date : 2009. Jan. 19.
Hírnév : 127

Karakterinformáció
Rang: Hachibantai ex-taichō| Daitenshi - Saizensen sōsui
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Cl0te68000/100000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 29y5sib  (68000/100000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 13, 2013 12:33 am

[Mindent bele!]
A szálló cigarettafüst ködén át letekintek a Seireiteire, melyben úgy mozgolódnak a halálistenek, akár a hangyák. Az Elmúlás hegyén nem fordultam meg azóta, hogy kényszerű távozásom alkalmával összecsaptam néhány egykori kapitánytársammal. Sok minden változott azóta, példának okáért ezúttal sem menekülni, sem pedig harcolni nem akarok. Nemtörődöm módon pöckölöm le a csikket a szirtről, mire leér a talajra, már nem lesz benne semmi parázs, így senki nem szenvedhet miatta égési sérülést… elméletileg. Nagyot nyújtózkodva telepszem vissza az asztalhoz, ahol meglehetősen szegényes adagnyi zseton árválkodik előttem. Összehúzott szemekkel mérem végig játszópajtásaimat, minden bizonnyal valamelyikük megdézsmálta a nyereményemet, ennél azért biztosan több volt! Szó se róla, kifejezetten dörzsölt személyekkel ülöm körbe az asztalt, feltehetőleg rajtuk kívül más képtelen lenne legyőzni bármilyen megmérettetésben. Egy új kártyajáték kifejlesztésén ügyködöm éppen, ami magába foglalja majd a pókert, a passziánszt, illetve a Black Jacket. Egyelőre még lövésem nincs, mi alapján lehetne győztest hirdetni, viszont a zsetonoknak kétségtelenül köze lesz ehhez. Sosem gondoltam volna, miszerint ilyen nehéz kitalálni valami újat, teljesen fárasztó. Ehhez még hozzájön a mai nyílt nap, ahol bárki megszemlélheti milyen remek testület is a Daitenshi, fejlett edzésprogramunknak köszönhetően se perc alatt képessé válik mindenki a fejlődésre. Persze eszemben sincs minden lapomat felfedni, azért jó, hogyha marad egy aduász az ember ingujjában. Rövidesen elérkezik a kiírt időpont, ennek köszönhetően felállunk mindannyian, s szembefordulok az összesereglett társasággal. Lehetséges, a korai óra okán, de négyet láthatnak belőlem. Lélekklónok, természetesen.
- Jó reggelt mindenkinek! – visszhangzik köszöntésem kórusban, amit követően átveszem a szót hasonmásaimtól. – A mai nap folyamán nem mindennapi edzés részesei lehetnek, kellő odafigyeléssel és kitartással a lehető legtöbbet profitálhatnak majd az itt elhangzottakból. Kezdjünk is bele! Mint ahogy azt feltételezem mindannyian tudják, a Zankensoki – más néven a négy alapvető shinigami harcmodor – fejlesztése kiemelt fontosságú, aki képes mindegyiket tökélyre finomítani az eléri lényének határait, képtelen lesz tovább fejlődni. Természetesen léteznek módszerek, amikkel ez az akadály áthidalható, ám azok tiltottak Soul Societyben, s ez így is van jól… - monológomban kis szünetet tartok, mialatt egyik másolatom előhúzza lélekölőjét, majd valamivel távolabb helyezkedik el a társaságtól, akit inkább a kardforgatás érdekel, az követheti. Miután elérnek a megfelelő távolságban kihelyezett gyakorlóbábukig, amiket az Akadémiától vettem kölcsön tudtukon kívül, magyarázni kezd. – A zanjutsu a fegyveres harc tudománya, hiszen az esetek túlnyomó részében a halálistenek birtokolnak valamilyen eszközt, már amennyiben nem a puszta ökleikre támaszkodnak. Ahány személy, annyi féle vívóstílus létezhet, azonban az alapja mindnek ugyanaz, a kendo. Kis harántterpesz, a dominánsabb láb elől, a gyengébb csak támaszt! A katanát mindkét kézzel megmarkoljuk a tsukát, aztán a fej fölül indítunk egy függőleges vágást, amivel a bábú testközépvonalát célozzuk meg. – beszéd közben suhint is párat az elmondottaknak megfelelően. – Amennyiben ezt kellően begyakoroltuk, úgy megpróbálhatjuk magasabb szintre emelni eme mozdulatsort. Ryoudan ugyanezen az elven alapul, ellenben sokkalta nagyobb koncentráció igényeltetik hozzá, lévén ez nem egy egyszerű suhintás! Az energiát a zanpakutō élébe összpontosítjuk, aztán lecsapunk, valahogy így!
A szavakat tettek követik, a csapás végigszánt az edzőeszköz testén, meg sem áll addig, amíg körülbelül a test feléig el nem jut. Élő ellenféllel szemben annak erőnlététől függően nem biztos az efféle pusztító hatás, mindazonáltal kellemetlen pillanatokat okozhat az illetőnek, akit eltalálnak vele. Ezzel egyidejűleg egy másik klón is kiválik a csapatból, nála nincs semmilyen kellék, látszólag fegyvertelen. Meg kell valljam, a pusztakezes harc sosem tartozott a kedvenceim közé, az alapvető fogásokon kívül nem is sok mindent sajátítottam el, valahogy a vívás közelebb áll hozzám. Ettől függetlenül ostobaság lenne laikusnak vallani magam, azonban nem rendelkezem akkora tudással, ami számottevő lehetne képzettebb harcosok ellen ilyen téren. Pár vállkörzést követően egyszerű alapállást vesz fel, karjait felemeli, védi a fejét. Itt nincsenek kiegészítők, a vállalkozó kedvűnek hellyel-közzel hús-vér ellenféllel kell megküzdenie.
- A hakuda nem az erősségem, szóval egy nem túl bonyolult kombinációt mutatok. – közelebb inti magához a figyelőt, aztán lassítva megmutatja rajta, mire is gondolt. – Egy gyors, határozott rúgással kezdünk, amivel a bordákat vagy a térdhajlatot célozzuk meg. Ehhez kellő erőt a csípő forgatásából szerzünk, minél gyorsabb a forgás és minél hosszabb a láb, értelemszerűen annál keményebb a rúgás! Előre lépünk, aztán a felgyülemlett energiát egyetlen pontba adjuk tovább a könyökünk segítségével, a kiválasztott célpont legyen a szem, orr, halánték. Mikor az ellenfelünk már kellően kába, képesek lehetünk ugyanezen az elven, térdünkkel megrúgni a gyomorszáj környékét, amit ha jó ütemben viszünk véghez, akár még a levegőt is kiszoríthatja az illető tüdejéből. *
A következő bemutatót személyesen, eredetiként mutatom be, hisz’ a kidōk idézése sokkalta több energiát vesz igénybe, mint a fentebbi cselekedetek. Két technikával készültem, egy hadōval a profik részére, míg egy bakudōval a kevésbé képzett egyének számára. A mágia céltábláit két madárijesztő személyesíti meg, ezekből több is van, szóval pótolhatóak. Direkt a hegy közepére terelem a népet, némelyik tűzijáték nagyot fog szólni, nem szeretném, amennyiben leszakadna az egész fennsík, aztán magyarázkodhatnék a Tanács előtt, holott csak jót akartam! Kételkedem benne, ezt mennyire hinnék el, szóval inkább nem kockáztatok. Mindkét kezemet előre nyújtom, egyszerre célozva be mindkét szalmabábot. Egyszerre csak az egyik démonmágiát mutatom meg, ugyan képes lennék mindkettőt egyszerre alkalmazni, ellenben a kilencven feletti kidō túlzottan korlátozhatatlanok ahhoz, miszerint félvállról vegyem létrehozásukat.
- Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt. Bakudō 61: Rikujōkōrō! – szavaimnak köszönhetően szempillantás alatt fogja közre az akadály a madárijesztőt, szerencsétlen akkor sem lenne képes mozdulni, ha amúgy tudna. – Nehézsége abban a tényben rejlik, mely szerint minden pillérnek egyidejűleg kell becsapódnia, máskülönben nem aktiválódik a hatása. Amennyiben bármelyiknél elcsúszik az időzítés, úgy az ellenfél könnyedén megtörheti a béklyót annak leggyengébb pontján. Összpontosítás és odafigyelés! Most pedig lássuk a nagyágyút… - szemeimet lehunyom egy pillanatra, érzem, ahogy a lélekenergia körülöleli egész testemet. Midőn íriszeim ismét láthatóak, két gyors lépéssel átszelem a köztem és a szalmaemberek közötti távolságot, majd a hozzám közelebb esőt felrúgom a levegőbe. - Ezer kéz határa, sötétséget megérinteni képtelen tiszteletteljes kezek. A kék eget tükrözni képtelen száguldó kezek. Út, mely fényben sütkérezik, szél, mely feléleszti a parazsat, idő, mely a kettőt együtt megerősíti, ne habozzatok és engedelmeskedjetek az akaratomnak. Fénygolyók, nyolc test, kilenc tárgy, mennyei könyv, elveszett kincs, nagyszerű kerék, szürke erőd tornya. Tüzelés után célozz messze-messze, szóródj fényesen és tisztán. Hadō 91: Senjū Kōten Taihō!
Fényesen izzó dárdák tucatjai jelennek meg alakom körül, amelyek az idézés szövegének végére sebesen suhannak magatehetetlenül zuhanó célpontjuk felé. A robbanás ereje letarolná az egész hegyet, éppen ezért kell ezúttal ilyesfajta elővigyázatossági lépéseket tenni. Vakító villanás következtében egyesülnek a fénylándzsák, hamu sem marad a detonációt követően szegényből. Elégedetten bólintok, ennél jobban nem is sikerülhetett volna.
- Ez a formai manipuláció magasiskolája. – hangom tónusa nyugodt, mintha az előbbi csupán gyerekes petárdadobálás lenne. – Rengeteg reiatsut felemészt, azonban a pusztítás mértéke kárpótol érte. A könnyebb kezelhetőség érdekében szétosztjuk az energiát, így sok kis lövedékkel, nem egy naggyal kell dolgoznunk. Ebben az esetben azonban felmerülhet a kérdés, mégis miképpen képes ilyesfajta detonációt előidézni? A titok nyitja a sűrítés! Összezsúfolni ekkora mennyiségű szellemi részecskét, csakis egy végkimenetellel járhat. A figyelmetlenség nem elfogadható, ha valami félrecsúszik, akár mindannyian itt halhatunk, szóval ügyesen! Wink Segítsetek egymásnak!
Az utolsó klón komótosan sétál az asztalhoz, melynek közepén négy darab, nagyobb zsetonnak tűnő tárgy pihen. Tenyereire fekteti őket, ezután benyomja a közepükön található gombokat. A korongok felemelkednek, ezt követően mindegyik egy-egy teniszlabda méretű gömbbé áll össze. Ránézésre lomhán levitálnak a Saizensen tagjai felett, ám hogyha megkísérelnék megérinteni őket, meglehetősen fürgén térnének ki ujjaik elől.
- A gyors helyváltoztatás fontos, mind támadás, mind pedig visszavonulás alkalmával. – szólalok meg határozottan. – A Juunibantaitól kölcsönkért repübócok (repülő gombóc) arra a célra lettek kitalálva, hogy ezt a készséget fejlesszék. Ahogy az már megfigyelhető volt, nem adják könnyen magukat, az első elkapás után kiértékelik a kapott eredményeket, gyorsaságukat az elkapó képzettségéhez igazítják. A feladat gondolom egyértelmű, minél gyorsabban és minél többször kell elkapni őket! Nem futhattok, kizárólag shunpót – Szadame-san esetében, amije van – használhattok! Sok sikert!
Dolga végeztével biccent egyet, aztán visszaül az asztalhoz és önt magának egy csészényi mentateát. Vágyakozva nézek irányába, azonban szerénységem a kidō-gyakorlatot felügyeli, ezért nem császkálhatok mindenfelé. Amennyiben valakinek problémája adódna bármelyik edzésrészen, megkérdezhet Engem vagy másolataimat, ismét elmagyarázzuk vagy megmutatjuk a nem teljesen tiszta részeket.


Spoiler:
 

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 18p1yg
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 DtSoukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Feszek2Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Husegtor



A hozzászólást Sierashi Yuusuke összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Jan. 24, 2014 6:18 am-kor.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://hu.bleachszerpjatek.wikia.com/wiki/Sierashi_Yuusuke
Sierashi Katsuo
7. Osztag
7. Osztag
Sierashi Katsuo

Male
Leo Buffalo
Hozzászólások száma : 94
Age : 9
Tartózkodási hely : Menj a füst után
Registration date : 2009. Nov. 22.
Hírnév : 15

Karakterinformáció
Rang: 7. osztag, kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Cl0te25000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 29y5sib  (25000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 EmptyKedd Jún. 25, 2013 11:23 am

[Mindent bele!]
 
Mai napra önkényesnek – önkéntesnek – választottak az agyagos – angyalos – edzésre. Gondolom ehhez semmi körzete – köze -, bármilyen kapocsban – kapcsolatban – állnék a megmérés – megmérettetés – vezetőjével. Mindent összetéve – összevetve – örültem lehetőségemnek, mert sose futamodom meg némi kordonban – kordában – tartás elől és végre láthatom a még nem találtam ki, milyen jelzővel illessem rokkámat – rokonomat – munka közben. Biztosíthatom – bizonyíthatom – tényleg tehermentes – tehetséges – kardforgató vagyok, meg a kívánságom – kíváncsiságom – is csökken. Legutóbbi találkozásunk óta még inkább fogalmaztat – foglalkoztat – a kérdés, vajon kicsodák ezek a határon túli lények. Zöldek lennének halom – hatalmas - szemekkel, mint a klasszikus ufó filmekben? Nem valószínű, mivel azt mondta névrokon, emberek meg mindenféle mások, szóval még is van estélyem – esélyem – földönkívülieket látni. Mármint, így dőltem – döntöttem – és akkor már elkezdtem gondozni – gondolkodni – milyen nemzetes – nemzetközi – üdvözüléssel – üdvözléssel – köszönjek nekik.
Ezen a bonbonos – bonyolult – kérdésen törtem fejem egész úton. Az sem zabálhatott – zavarhatott – lépcsőmászás közben majd nem leégették fekete kincseim – tincseim -. Időben zártam - ráztam - ki hajamból az odafentről érzelgő – érkező – hamut. Valakinek nagyon sügér – sürgős – lehetett pont abban a pillantásban – pillanatban – mumusűzést tartani. Előre szólnak, hozok még papírt. Rengeteg kukaccal – kupaccal - kaptam, alig tettem be lábam az idomárba – irodámba -. Volt némi rendellenesség – rendetlenség -, de könnyen megoldottam. Behívtam egy lisztet – tisztet -, adtam neki egy serpenyőt – seprűt – meg Masa játéktámlázó – tartó – zsákját és az egészet átvitettem a tízesekhez. Sokkal nagyobb harkályt – hasznát – veszik Iszlám hadnapék – hadnagyék -. Addig sem trükközik – tűnik – fel, még mindig nem tanultam meg firkákat oszlatni – olvasni -. Erre tartósítom – tartom – sirály – silány – utánzatomat. Masa töketlenül – tökéletesen – ellátja ezeket a feladványokat – feladatokat -. Miután kiduzzogta magát meg is kérdezem, nem jön át hozzánk. Ha már én vagyok a fedezet – fedélzet – kapitánya, csak jogaromban – jogomban – áll itt is kiadni a kerek izé rangot, amit nullának hívtak. Az enyémet sajnos nem adhatom, mert minden jó ingoványnak – jóindulatnak van háta – határa -. Igaz, hogy vicces lenne folyatni – folytatni – megtermesztő – megtévesztő – technikánkat. Arról sincs tudományom – tudomásom két vezére – vezetője – lett volna egy osztrigának – osztagnak -.
Elméletemet – elmélkedésemet – kénesen – kénytelen – vagyok ezen a ponton félbe szakítani. Látomás – látvány – kiveri fejemből a teendőimet. Döbbent horkolással – horkantással – veszem tudomásul elszapultak – megszaporodtak – névrokonaim szára – száma -. Sajtoltam – sejtettem – nem az eltitkolt testvéreivel van jelen, hanem valamilyen mágusfogás lehet, amiket Masa szokott gyalogolni – gyakorolni -. Nem is vesztettem – vesztegettem – időmet kérvényekkel – kérdésekkel -. Végignéztem az űrlény soron, de nem tűntek idegeseknek – idegenek -. Semmi különbözőség – különlegesség – nem volt rajtuk. Nem tagolhatom – tagadhatom – kissé csalánosan – csalódottan – húztam el számat, pedig tudhattam volna semmi sem totális – tökéletes -. Azért illetékből – illendőségből – odabiccentettem nekik, még se legyek neveletlen. Egyedül az egykori ostya – osztag – társamat ismertem közülük. Félszemű kalóznak széles mosollyal ingeztem – intettem -. Akadt még néhány halálos isten. Ott volt varázsló Ai néni is, viszont megszólaltatni – megszólítani - nem tudtam, mert felesbe – félbe – szakított névrokon felvezérlő – felvezető – beszéde és utána rögösen – rögtön – arrébb lettem hívva.
-Aha! Ez tényleg spájzos – spéci – edzés!-
Jegyzetelem le – jegyzem meg – levegőbe csettintve, ahogy kövezem – követem – névrokon klónját. Ezek szerint olcsó másolatomnak is hasonló mottón – módon - kell működnie. Végeztünk, rákérdezek, hogyan lehet eltöredezni – eltüntetni -. Nem fogom megtenni, hiszen jól jöhet a jövőben, csak lesz mivel enyvesítenem – fenyegetnem -, ha keresztre – keresztbe – akarna nekem tenni. Zsemlés – zseniális – ötlet, amiről harmatosan – hamarosan – tájékoztatni fogom, csak előtte rájövök, miként műtik – működik – ez a zanjutsu technika. Előtte, azért megszakadt – megszokott – hoppáréval megbököm saya-val a figurán lógó papírost. Nem sokat fordultam meg az Akadémia terepén – területén -, ettől még mészre – észre – veszem, honnan számozik – származik -. Több kivésni – kivetni – valóm nincs, úgyhogy karóba – karba - tett kezekkel hallgatom végig, mit kéne termelnem – tennem -. Egész kentem – kedveltem – a bemutatott vágást.
-Nem rossz. Bármilyen talpas – tompa – tárggyal működik, csak az erőtől csüng – függ -, milyen kártékony – hatékony -?-
Bólogattam elismétlőn – elismerően – az eredményre. Könnyedén félbe merte – metszette – a bábut. Nem látszódott nehéznek, de biztosra vettem van benne valami trükk. Elzarándokoltam – elzárkóztam – a lehetőségtől nem tudnám teljesíteni, inkább az érdekelt mi benne, olyan különítményes – különleges -. Bizonyítvány – biztonság – miatt gyakoroltam lépésről lépésre, hátha akad benne eltérés az okított – oktatott – lépéssorhoz képest. Nem találkoztam – találtam – benne eltérést, ettől függönyösen – függetlenül – szorgosan másoltam a morzsákat – mozdulatokat -. Pontról pontra köteleztem – követtem – névrokon klónt. Felvettem a másolat mutatta alaplevest – alaplépést -, fej fölé emeltem Raion-t és lecsaptam vele. Addig ismerkedtem – ismételtem -, míg rá nem bólintott klón, illetve azt nem érveltem – éreztem – készen állok. Gördeszkásan – gördülékenyen – kellett mennie, hiszen szenet – szégyent – sem hozhattam anyára és Masa-tól sem maradhattam le.
Többször elismertem – elismételtem - a vágást, mielőtt odaléptem a bábuhoz. Igazítottan – izgatottan – vártam mi lesz tapaszom – tapasztalatom – az első próbálkozást követően. Sajtoltam – sejtettem – nehezebb kapás – fogás – lesz, mint aminek látszik. Felképeztem – felkészültem – az esetleges próbákra – problémákra -. Ez nem jellemezhette – jelenthette -, ne lepődtem volna meg az eredményen. Mindent a látottak alaplapján – alapján – mutattam be, még az erővel sem spárgáztam – spóroltam -. Penge végig csúszdázott – végigcsúszott – a felületen, de nem hasalta – hasította – ketté. Lepattogott – lepattant – róla, mint normál vágásnál, tehát valami elromlott. Ekkor jutott erszényembe – eszembe – azt mogyorózta – magyarázta – S klón fém hegyébe konzerváljam – koncentráljam – az erőmet. Bibi, tehát abból állt, hogy az egész fegyverre és nem egyetlen pontyára – pontjára – összpontosítottam. Idáig remek feleletet – felfedezést – tettem, csak, hogy nem ereztem - értettem -, miként lehetne átárazni – átáramoltatni – odáig az energiát. Ekkor támasztott – támadt – azaz ötletem, amit a slagról meg varázslabdákról tanultam.
-Kardnak csőként kéne fuzionálnia – funkcionálnia -, mint a vízi pisztolynál? Végén jön ki a folyadék? Olyan, mintha kizárnám – kiráznám – belőle…-
Államat zsörtöltem – dörzsöltem -, ahogy főként magammal társasoztam – társalogtam -. Hasas – hasznos – ez a víz, mert sok mindent lehet tőle tanulni. Kétszer segélyezett – segített – már ki házi feladatnál és most is remete – remek – tippet adott, miként kellene kinéznie a vágásnak. Arra még nem tátottam – találtam – megoldást, hogyan érveljem – érjem – el a kellő hatást, de tudakoztam – tudtam – sok minden múlik az időzítőn – időzítésen -. Rá kellett jönnöm, mikor küldjek erőt a lefolyóba és mennyire igyekezzek sürgönyözni – sürgetni – a csöpögést, hogy bizonyosan – biztosan – a penge végében gyűrűzzön – gyűljön fel – a víz, mire Raion éke – éle – eléri a babát. Abba a néhány másolat percbe – másodpercbe – tömöríthettem, míg karom fejem födémről – fölül – figurához nem ért. Lényegében gravírozós – gravitációs – rásegítőként üzleteltem – üzemeltem -, ami nagyon tetszett, csak kezelt – kezdett – lefárasztani egyszerre gondozzak – gondolkozzak – és ütögessem a babát. Kevesebb agyra – agyalásra -, több akcióra volt süteményem – szükségem -, ezért tartósítottam – tartottam – némi szüretet – szünetet -, majd újult lendítéssel – lendülettel – láttam hozzá a vagdosáshoz. Arra tördeltem – törekedtem -, feleletek – felületek – találkozására lent legyen az összes víz. Ha ezen túljutalmaztam – túljutottam – kövezhetett – következhetett – a víz kieresztése. Addig gyalultam – gyakoroltam -, nem éreztem a penge ellenlábas – ellenállás – nélkül hasítana a figurába. Utána puhányodtam – puhatoltam – ki, mikor engedjem szétárasztani az erőt, akár a zserbó – zsilip – kapuja. Feltolódó vizet alkalom – akadály – nélkül hagyom lezuhanni – lezúdulni -, vagyis, abban a pirítósban – pillanatban – bábuhoz ér Raion, kiengedem a penge helyében – hegyében – lévő erőt és várom az eretneket – eredményt -, mert nem biztos jól gondoztam – gondolkodtam -, de nem hinném, más menete lenne, ezért ebben a hírben – hitben – készültem bemutatni a vágást. Felvásároltam – felvettem – az alaplépést, behunytam szemeimet és elkapáltam – elképzeltem –, ahogy karom mozgásával leúszok a gáthoz, amit a bábuval való találkozással áttörök.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 KacchansigSoukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 E9xmxf
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masamune Raiden
Daitenshi
Daitenshi
Masamune Raiden

Male
Gemini Dragon
Hozzászólások száma : 177
Age : 31
Tartózkodási hely : valahol a bárhol és a semmi között
Registration date : 2010. Aug. 03.
Hírnév : 14

Karakterinformáció
Rang: Juunibantai ex-taichou Saizensen - Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Cl0te21500/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 29y5sib  (21500/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 EmptyCsüt. Jún. 27, 2013 9:13 am

[Mindent bele]
Az edzés ígéretesen kezdődött, egy szabálytalan szerencsejáték zsetonjai csörögnek az asztalon, halk sistergés és apró ropogás. Ez volt a pillanat amikor Yuu elpöckölte a csikket. Szép nap a mai. Jó régen voltam itt ezen a hegyen. Amennyi vér itt kifolyt, ennek a hegynek már rég veresen kellene festenie, ehelyett tagadva történetét, szikáran ragyog a maga egyszerű föld színeiben. Nem úgy mi. A Daitenshi angyalai felsorakoztak a mai rendhagyó napon itt. Kék haorik hadát tépte a szél. Raiden a háttérből szemlélte a bemutatókat. A maga részéről nem kedvelte ezt a helyet. Ahányszor ide feljött, mindig valami rossz történt. Mindig halál, mindig nyomor, fájdalom. Most is kényelmetlenül érezte magát. Szinte hallotta a szélt sikoltani. Utálta ezt a helyet. Bambuszszín tekintete most olyan sötéten izzott, mint a méreg zöldje. Kontrasztos cinóber hajtincsei most mint az eleven láng, a vérszínű csápokként lengtek szabadon az alakja körül. Néma tiltakozásában mesteréhez hasonló füstfelhőket eregetett maga köré. Egyik után a másikat. Frusztrálta a hely. Maga amit képvisel. Az egészet szíve szerint felrobbantotta volna. Szívesen méltatlankodott volna, miért épp ezen a rohadt helyen kell ezt az edzést tartani. De valami halk nyugtató szó belülről türelemre és nyugalomra intette. Azt gondolta morcosan magában, hogy Yuusuke talán iróniából választotta ki helyszínül. Szorosan összefonta a kezeit és inkább nem szólt senkihez. Most jobb ha csendben marad, mert még olyat mond, amit nem csak megbánna, de másokat is megbántana vele, s megsértené a törékeny békét a Daitenshi és Gotei között. Pedig ez az edzés, pontosan baráti szándék kinyilatkoztatására tett próbálkozás.
- Utálom ezt a hegyet. - dörmögött halkan, mikor Yuusuke mindenkit köszöntött és belekezdett magyarázkodásába. Mindig is voltak dolgok, amiket szinte leviselhetetlennek tartott itt Siereiteiben. Az arrogancia és a zárkózott elzárkózás mellett ez volt a másik, amit legjobban utált. Márpedig el kell bánnia a haraggal. Ilyen állapotban közelharcba kerülnie... nem lenne bölcs. Tartózkodóan néztem ahogy a többiek gyakorolják a harcművészet. Ha ő most kardot fog... annak nem lenne jó vége. Nem akarta másokra sugározni haragját, csak hagyta hogy eméssze belülről, mint oly sokszor. Csönden bambult ki, miközben az ütések hangja tompán visszhangzott a tudatában. Ódon merengés szürke falai közt, sötét órákra emlékezett. Önön setét tornyaiban érezte magát, felhőszirt magasan. Yuusuke kidoui voltak a villámok a távolban, a dörmögő vihar a távolban. Csak a láthatatlan mindent emésztő erő, a szél borzolta. Ez az őrület hegye, nem az elmúlásé. Nem halál hanem közönyé. Nem a bánaté, hanem a szívtelenségé. A tinta színű vizionálásból a cigaretta parazsa ébresztette fel. Az ujjaihoz érő izzás, a fájdalom. Ez mutatta, hogy hol a valóság, hol él. Szusszanóan fújta ki a levegőt, melyet sokáig visszatartott. S eddigre barátja és vezetője befejezte a varázsgyakorlatok bemutatóját. Most végre az következett, ami őt érdekelte.
- Repübócok? o.o...-.- eh, ennél hülyébb nevet nem tudtak volna kitalálni nekik mi? - zsörtölődött halkan. Jó rég járt ott. Miyu reanimálása óta nem. Talán meg kellene látogatnia a kicsiket ott. Ám most jobb, ha figyel és megpróbál összpontosítani.
- Okés... szóval csak shunpo. - ismételte halkan miközben egy pillanatra belenézett a Yuu szemére, ő ugyan talán nem érzékelte, hogy Raiden épp egy egészen másik valóságból zuhant ide vissza.
- De találjunk majd ki ezeknek valami elviselhetőbb nevet. - dörmögött miközben lassan leengedte mellkasa elől a kezeit, és próbálta elengedni a feszültséget. Hallomásból már ismerte ezeknek az ügyes kis eszközöknek a mibenlétét. Minden próbálkozással nehezebb és nehezebb feladat lesz elkapni őket, míg végül már meghaladják majd a képességeit. Kinézett magának egy izgágán ficánkoló darabot. Szinte incselkedett vele, úgy cikázott az orra előtt mint egy szemtelen piaci légy.
- Hát jó...-  adta meg magát lassan. Lerázta tagjait, majd nekirugaszkodott. Bemérte a kis repülő labdát és a következő pillanatban már szinte a kezei közt érezte, de még mindig a haragra koncentrált. Az indulatos mozdulattól a kis golyóbis kicsúszott az ujjai közül.
Szusszant és lenézett a föld felé. Már most tudta, hogy hosszú edzés elé fog nézni, de a végére legalább lehiggad, ha mást nem is. Így elkezdte hajkurászni a kis gömb idomot. Csak harmadjára sikerült elkapnia, de akkor jól rászorított és szinte mindjárt után kicsit elhajította a levegőbe.
- Jól van, te kis rohadék, megvagy, let's play! - sziszegett a gépezetre, pedig tudja jól, hogy az csak a programját követi. Még is úgy döntött, hogy ez a játékszer tökéletes alanya lesz, hogy kieressze rá mérgét. S úgy, ahogy gondolta miután elkapta, utána már nem hagyta magát olyan könnyen. Raiden jól elfogócskázott vele. Nem kímélve magát, nem sajnálva fáradságot. Nem fogta vissza magát egy kicsit se. Rövidesen a repkedő gép kiértékelte az erejét és képességeit, onnantól kezdve pedig komolyan vért izzadt vele. Elfelejtette a többieket és kieresztette a gőzt. Szidta és káromkodott rá, beszélgetett vele, mintha egy intelligens lény lenne. Elszórakoztatta magát. S míg a többiek, varázsolgattak vagy kardot nyüstöltek, ő jól kifáradt a hajkurászásban. A végére már lógott a nyelve. Próbálta ő is kiszámítani a szerkentyű működési metódusait, de amint sikerült, hamarosan újra változtatott a programot és utána kezdhette elölről. A végére a kis "dög/rohadék/szemét/mocsok/ninja szúnyog ivadék" már olyan piszok gyorsan hasított, hogy alig tudta szemmel követni. A kis rafkós centiméterekkel az egyik harcoló páros mögött állt meg. Ekkor érezte Raiden, hogy MOST kellene elkapni, mikor végre egy pillanat törtrészig megáll és incselkedik vele. De mire odaért, és vele a szél, amit magával sodort, már megint máshol tündökölt.
- Te, te, te...-  fenyegette halálos komolysággal a vörös. Nagyon belevetette magát a fogócskába, a vége felé már élvezte is. Szuggerálta a szemével, ha azzal a tekintettel ölni lehetett volna, az a gép már végigment volna a brachman reinkarnáció összes lépésén. Yuu már épp kelt fel, hogy lefújja az edzést. De Raiden úgy érezte, még utoljára még egyszer el kell kapnia. Várt, várt, követte a szemével, majd kilőtt felé, hogy a por körülötte gyűrűbe emelkedett és még egyszer utoljára elkapta a szerkezetet.
- Hé Yuu megvan a neve. Legyen KIRSZ, mint: Kis Idegesítő Repülő Szörnyeteg. - lóbálta meg a kezét diadalittasan Raiden, de kedve lett volna összeroppantani a KIRSZ-et. Ehelyett csak elmosolyodott és visszalépett a földre. Legalább kikapcsolt egy kicsit. Pedig végigüldözte a hegyen innen és túl. Zihálva érintette meg a kikapcsoló felületet rajta.
Minden rendben lett, minden jó, minden szép.
- Szerintem egész jól ment, és most, hogy kiköptem a tüdőmet, gyújtsunk rá! Mi több, mit szolnál egy korsó jéghideg sörhöz? - kérdezte ravasz tekintettel Yuu-t miközben lettete a gombócot az asztalra.
- Van teám, de köszi azért. Smile- válaszolja Yuusuke. Raiden bekattintja az öngyújtó tüzét.
- Pfff, te se tudsz lazítani, oké én sörözök, te teázol XD - vigyorog erre, majd egy törölközőt a vállára terít, mivel jól leizzadt a rohangálásban. Megtörli benne a homlokát és komolytalan arccal a fején is hagyja.
- Tiltja Allah, mi ?- viccelődik önfeledten és macskásan nyújtózkodik, amire a törölköző a nyakába hull.
- Jó volt ez a mai edzés ^^- kap fel egy üveg vizet a táskájából, amivel kicsit magát és a törülközőt is lelocsolja, és megrázza magát, mint egy kutya és a közelében méltatlankodókat is csak kineveti.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 A1_2013_4_7_xfx7v689zq
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Kurai Szadame
Daitenshi
Daitenshi
Kurai Szadame

Male
Hozzászólások száma : 30
Registration date : 2012. Apr. 19.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Cl0te6000/15000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 29y5sib  (6000/15000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 EmptyKedd Júl. 23, 2013 4:08 am

A város olyan volt, mint amire Szadame számított. Felépítését, épületeit tekintve a régi idők Japánjára emlékeztette a fullbringert. Igaz, ezeket is csak festményeken és illusztrációkon látta, de annyi elég is volt, hogy felismerje az egyezéseket. Így már az se volt annyira kirívó, hogy az úgynevezett; Shinigamik kardokat használtak a harcaikban. Bár ezt még mindig feleslegesnek találta Szadame, de nem sok kedve volt ahhoz, hogy a továbbiakban ezt a véleményét hangoztassa. Inkább azzal foglalatoskodott, hogy elérjen a közölt helyre, pontosabban hegyre. Igaz, egyedül érkezett, nem látta okát annak, hogy a szervezetük többi tagjával közösködve jöjjön át. Nem tartotta fontosnak, sőt, egyenesen elhanyagolhatónak érezte azt a tényt, hogy közelebbi ismeretséget kössön akárkivel is. Köszönhetően annak, hogy az eddigi idők alatt, amíg közös légtérben tartózkodtak, senkin se látta annak a jelét, hogy tényleg képesek lennének arra, amiről Mr. Sierashi beszélt, a személyiségük idegen, és roppant zavaró volt a nyugalomhoz, és értelmes társakhoz szokott Szadame számára. Úgy érzi, hogy a mostani összejövetel pedig tovább fogja erősíteni a véleményét.
Némi kisebb kellemetlenséget leszámítva sikeresen megérkezett a hegyre, ahol némi meglepetést okozott az a tény, hogy Mr. Sierashiból négy volt. Talán az építészeti jellegzetességeket leszámítva, technikailag elég fejlett társadalom lehet, ha már ennyire élen járnak a klónozásban. Bár a lényegre még mindig nehezen akar rátérni Mr. Sierashi, körülményes magyarázkodás következik, ámbár némi haszna lehet. Mivel Szadame számára ismeretlen a Zankensoki kifejezés, ami Mr. Sierashi fajtájának a négy alapvető harcmodorát takarja. Ergo, Szadame számára értelmetlen, mivel nem shinigami, így ezekkel, a gyakorlatokkal nem fog menni semmire se. Ezért se követi azt a másolatot, aki a kardjával akar valamit kezdeni, főleg, mert Szadame se hozta magával a kardját. Elméletileg szövetséges területen vannak, így nincs szükség semmilyen fegyverre. Így van azzal is, amikor a pusztakezes harcmodorra akarja egy másik másolat oktatni a társaság egy részét. Nem tulajdonít nagy jelentőséget az egésznek. Ellenben valami mással, ami már inkább elnyerte az érdeklődését. A tehetetlen szalmabábut valami energia fogja közre, bár mivel a bábu nem képes a mozgásra, így a technika rendeltetése nem teljesen biztos, de arra tud következtetni, hogy a mozgás meggátlásában van valami szerepe.
~ Hm, lehet humánusabb, mint lábon lőni.- szalad át a fején a gondolat, és már várja, hogy hátha lesz valami folytatása Mr. Sierashinak, vagy éppen egy újabb másolat által tartott bemutatónak. S’ nem kell csalódnia, végre vége a felesleges magyarázkodásnak és történik is valami. Habár, nem érti, hogy mi szükség van az elején arra a kántálásra, vagy mi is lehet az, de legalább olyat láthat, amitől le is esne az álla, ha nem lenne megfelelő önuralma. Helyette csak némileg elkerekednek a szemei, majd a szeme sarka meg-megrándul, de pár pillanat múlva sikerül visszatérnie a kifejezéstelen tekintethez. Viszont ennyi is volt az a bemutató, ami érdekelte volna, legalábbis látványilag. Mivel ha ez is egy, a shinigami harcmodorból, akkor Szadame a fajtájából adódóan, nem lenne képes az elsajátítására. S’ végül marad egy Mr. Sierashi, aki azt a kurzust tartja, amire Szadame is hivatalos. A gyorsaságukon kell majd javítaniuk, és ebben lesz segítségükre az a pár labdaszerű valami. Szadame továbbra is a háta mögött tartja a karjait, merev testtartással, egyenes háttal. A feladatot érti, elég gyerekes, fogócskáznia kell eggyel, a feje felett lebegő labdák közül. Amiben annyi a nehezítés, hogy minden elkapás után, gyorsabb lesz. Bár értelmetlennek találja Szadame, hiszen ha egyszer elkapja, a lehető leggyorsabban, amit képes a testéből kihozni, akkor vége az edzésnek. Hiszen hogyan lehetne képes ezt megismételni, ha a célpont gyorsabb? Értelmetlennek találja ezt a feladatott, de ezt kapta parancsba, tehát nem tud tenni ellenne semmit, így hozzáfog az edzéshez. Bár igaz, nem az a shunponak nevezett valamit használja, de nem látja okát, hogy közölje a saját fajtájának a helyváltoztatására használt technika nevét. Egyik olyan, mint a másik. S’ végül némi zöld fény veszi körbe a lábfejét, és elkezdi az edzést.
Első alkalommal szándékosan lassabban próbálta meg elkapni a labdát, szokatva Magát ehhez az egészhez. Nem is volt annyira nehéz elkapni, ám a továbbiakban, nos, az némileg problémásabb lett. Hamar elérte az a gyorsaságot, amire a teste jelenleg képes volt, de úgy ítélte meg, hogy ha még egyszer képes lesz az elkapásra, akkor az azt jelenti, hogy sikerült megnövelnie a sebességét. Ezzel csak annyi gond volt, hogy hiába akarta elkapni a labdát, az minduntalan kitért, vagy éppen lehagyta a férfit. Próbálkozott azzal, hogy érte nyúl a baljával, így terelve a jobbjába, amit pár másodperc után emelt az elfogásra, de ez is sikertelennek bizonyult. S’ az lett az eredménye, hogy elvesztette az egyensúlyát, és arccal előre a porban landolt. Legalább egy kis ideje volt arra, hogy cserélje a szervezetébe korábban bevitt levegőt, és folytassa tovább az értelmetlen kergetést. Hiába akarta elfogni, a szerkezet sikeresen elkerülte. Nem számolta, hogy mennyi ideje foglalkozott ezzel, de a testén már folyt a verejték, az arca piszkos lett attól a portól, amit az esésével kavart fel, és hiába törekedett, nem sikerült elkapnia. Nem egyforma gyorsak voltak, hanem a labda gyorsabb, Szadame pedig lassan kezdett ideges lenni. Ha csak egyszer elkapja, akkor biztos abban, hogy tönkre is fogja tenni a labdát. Ám ehhez még meg kell fognia, és közelebb kell jutnia. De legalább ez a vágya új erővel töltötte el a testét, csak egy cél lebegett a szeme előtt; elfogni azt a vackot. S’ egyre közelebb és közelebb sikerült jutnia hozzá, még végül az ujjai hegyével elérte. Csak egy kicsit kell közelebb jutnia, és a bosszúja beteljesülhet. S’ a következő alkalommal már végre sikerült az ujjai közzé kulcsolnia haragjának a tárgyát. Tudta, nem lesz még egy ilyen esélye. Ráfogott a másik kezével, és már majdnem aktiválta a képességét, de átgondolva az egészet, nem feltétlen lett volna bölcs döntés. Inkább elengedte a labdát, de Szadame részéről ez az edzés véget ért, még egyszer nem lenne képes az elfogásra.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Fiz9fqnpslilwko7wgw
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Masachika Ryuutarou
Daitenshi
Daitenshi
Masachika Ryuutarou

Male
Aquarius Tiger
Hozzászólások száma : 80
Age : 32
Tartózkodási hely : Ji'pó 10km-es körzetében
Registration date : 2012. Mar. 14.
Hírnév : 18

Karakterinformáció
Rang: Yuu házi bolondja (Tenshi)
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Cl0te15600/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 29y5sib  (15600/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 EmptyPént. Júl. 26, 2013 4:25 am

[Mindent bele]


Ez már töfi-röfi! Azt passzolta le a légi posta, curikkoljak paprika aprításra susnyás megyerbe. Háh! Bevetted? Lúzer! Majdnem stimm. Annyit kamuztam nem a rizsföldekre szólt a behívó szép szösszenet, hanem arra a sutyó dimbes dombos tripla „d” kosárra. Dikk! Dupla légzsákos lenne. Azt mán lájkolnám! Ez az amazon style nem valami bejövős. Az se, felmásszak! Hallod! Én? Felcsövezzek? A LÉPCSŐN?O___O Ne csesszenek fel! Hun a lift? Mozgolódó lépcső? Héj-haj-hó! Ezír perkálunk NagyP-vel ennyi zöldellő hasut SS kasszába? Panasz! Kajak panaszt teszek a rendszer ellen! Korrupció! Merre szublimált el a zsozsink? Annak hátsónkat kéne kényeztetnie. Kötelező flancos menet! Ecsím! Igazságtalanság! Mostan mászhatom meg a Tailmahal-t. Kicseszés. Pfeh! Egye kutyinger. Jipszi king vernyogása kell a halálnak. Császárt meg nem idegelem. Ja-ja-jaj! Kékne a hóhérnak! Berág a koronás fazon, tőből letépi a csurkám. Báj-báj, copf! Oszt az lenne mázli laszti, ha csak ennyinek lőhetnék pápát. Veszélyes fószer. Jobb nem csesztetni. Inkább vonszolom a virgácsaim. Fő a zsíros életbiztosítás, meg a kondi. Gecc! Itten aztán túrósbuktára felkaparom a kimelegítést. Ennyit spurizni egy vergődésért…
Hörgőmet köptem kockakőre, mire feltalicskáztam. Ezt a cumit. Edzés? Háh! Tripla kínzás! Egyes, hogy ájjá fel! Kettes, hogy mennyé oda. Hármas, hegyi tulkozz. Mogyorós viagrába mán! Nagyon flancos trükk legyakolni, mielőtt nyakon döntenének a szituval, mit kéne tolnom. Aztat se vágeszoltam, melyik Hold tekén döglődöm, csak boss feje virult triplásan, sőte mán quartet formációban. Na vazze!O_O Ez osztán a súlyos napszúrás! Ápoló nenéket! Benyakaltam valami halmozottan súlyos hallu szmogot. Aztat szimatolom a légtérben Brutus durcásan benézte ezt a cuccot, mer itten brutira négy Caesar randalírozik. Aszittem visszaborulok a menetszéllel, de várjá-várjá-várjá! Zsugáztak! Hohoo~h! Mingyá jobb a pakli oldalfekvése! Eztet sokkal jobban csipázom. Sündörögtem ezerrel az asztalhoz. Minek itten cécózni, ledobtam mellé a koffert és nyakaltam némi teát. Mit?O_O TEÁT?O_O MÉREG!O_O Aszittem ottan fulladok bele a nyálmirigyeim sikolyába. DIKK! Ez osztó cuccmók és asse tudtam, köpjem, nyeljem, sugárban postázzam valamelyik szemben poroszkáló áldozati céltáblára. Gecc! Bezöldellt tőle a pofázatom. Citromot nyalantott bozótfüzérként halódtam, mire ráimádkoztam Ádámot eressze által a kapun. Gyilok anyag! Ki akarok nyiffanni, csak eztet fogom infúziósan adagolni.
-Hinnye~hah!-Erre csak bedöngettem a mellkasom. Had kongjon a szennyese. Annak a löttynek le kellett lifteznie. Szürke csuhás is megaszondta, itten nem gyühetsz által, szal ottan zabbantja fel a penészgomba.-Trükköt is lecsengetsz fű alatt, boss?-
Belengettem néhány papírost. Komáltam a témázást. Jöhetett néhány bankfosztási tipp. Am, is á®csi bárd! Mifene ez a leosztás?O-o Nem vágeszolom ezt a formációt. Valami antik szóraka?  Rómaian kolosszális bizge? Török mandesz! Nem csippentem a szitut. Majdan lecsengetik. Szólintott a kötelezettség. Fénymásolat nekünk röppentett valamilyen csillagközi galagonya bokorról szalasztott golf labdát. Nyominger atomra légiforgalmi irányítónak fantáziálta magát, osztán még a sorozatszáma is full cink volt. Hát, szopacs, ha becsíp a fecske, ígye járt a követő pincsi.
-Figyuzz, legalább nem gili galagonya, vagy takonyombóc, vagy röplaszta, vagy mittom mire lett keresztbe kólintva.-
Berátom rája vállast. Nekem osztán egyre megy. Jobban csesztette a részvét menetlevelem pofámba zizzegett a szemtelen legye. Bírom a legyeskedő pipiket, de ennek még a kerekded formája se állt jól. Itten zsongott össze meg visszafelé. Bezzeg, ha rája suhintottam elhúzta a bocskorát. Idegesítő mitugrász! Vágeszoltam fel akarja húzni az alvajáró tigrist. Legyen, vazze! Addig kóstolgat beharapok, de aztán nekem ne ríjon a szája. Engem aztán körbe felé donghatatott. Hessegettem a picsáját ezerrel. Nem téma aszondták, cserkésszük be. Lazaság van! Meg lesz a kicsike. Körbezavartam villám ténfergéssel a terepen, hátha belebotorkál valamilyen kátyuba. Nem gyütt be. Én rongyoltam telibe valamilyen Janesz bá fűcsomagban. Klafán befogtam a homokusz repedikuszt orrnyereggel. Az a toprongyos lebegő akta morzsalék, meg vígan piruettezett a sírdomborulatom felett. Kis szenya! Eztet még felemlegeti, merten kezdek bepöccenni. Nekilódítottam futi tuttit, becsapathassam. Aztat nem károgták, le nem lehet csapatni fabunkesszal. Beküldettem vele rendellenesen. Nagyon májer hazafutrinka lett belőle, csak a surmerák túlélő csótánya visszamászott. ÉRTED?! Visszaaraszolt! Lecsapattam és megest ottan körözött a pofámnál. Agyvérengzést kapok! Kajak elszállingózik az úrias fíling. Tod mit, hopplá, mán köddé is vált! Fogattam a talpast, dombantottam vele párat, osztán letépettem a felsőm. Fog a fülemüle finomkodni. Aggyad nekije! Vane nálam hernyó fogó! Fapados lepke hajkurász, de totál pöpec repdeső mecha vackok legyakolásához.
HF, rája teregetni a cuccost. Engem osztán frigóban hagyott, mikor sikeredik. Kivágeszolta a biztosítékot. Legyalulom, ha kidobozolom a tüdőmet is. Felpaprikázták az aszfaltot! Oha~j! Úgy, de úgy lecsapatom, csak úgy nyekken. Az nem para, közben mérgezett holtkóros zombi ivadékként ténferegtem fel-alá. Néha, bekaszáltam valamelyik gyakorló primadonnát. Nyomathattam repeat-ben a bocseszokat. Nem az én saram. Császárnál rinyáljanak, minek köröztet gomb halakkal fogócskázni. Az mán tutkernyák ennyit nem rongyoltam. Egy szuflásra, ennyit poroszkálni? Vázze!O_O Aszittem beszédelgek a buckalakókhoz uzsira. Tod mekkora idegcincáló szenyaság, betárazom a szuttyost, és nem fingathatom ki, hanem befeléje a szabadba, osztán elölről az egész menetet? Gebasz! Azé, aztat nem telregélték, ne kongathatnék neki, párat oda a lepkehajkurásszal. Arra se naplóztak tilos táblát, ne cincálhatnám maraton után atomjaira.
-Széjjel csapathatom?-Baráti vicsor befér a kiskapun. Mán úgyse nincsen rájuk szűkösség. Manesz nem téma. Leperkálom azt a kipaterolni való árfolyamát. Nem érdekel, csak, had szaggassam apró cafatokra…

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Dzld
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Hidetada Nishigami
11. Osztag
11. Osztag
Hidetada Nishigami

Male
Capricorn Pig
Hozzászólások száma : 147
Age : 47
Tartózkodási hely : Valamelyik kocsma, esetleg otthon iszom
Registration date : 2013. Jan. 09.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Alkoholista tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Cl0te13400/15000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 29y5sib  (13400/15000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 EmptyCsüt. Jan. 23, 2014 10:01 am

[Mindent bele!]

 
Egy egészen más alakká váltam, egy rövid időre. Mindeddig teljesen magányos voltam, s ezért hálás is voltam, hisz az egyetlen kötelékem, amely a sörhöz kötötte lelkem, nekem több mint elég volt. Egy család, vagy baráti társaság, vagy akár egyetlen rokon vagy pajtás, minden bizonnyal megpróbált volna lebeszélni életvitelemről. Senki sem bírja elviselni az egyértelműen irányíthatatlan, s mindig illuminált alkoholistákat. Az egyszerű élet, amelyet én követtem, olyanná tett, mintha egy sztár lennék, akinek semmi problémája sincsen. Ez a látszat pedig mindenkit féltékennyé tett. Sárga szörnyként pedig senki sem akart közeledni felém, valamint, ha mégis megpróbáltak volna, én egyértelműen eltoltam magamtól, akik nem illeszkedtek a szörnyű imidzsembe.
Azonban abban az időszakban egy célorientált alakká váltam. Információra szomjaztam, hisz az a tudat, hogy elszórt morzsákat találtam, amelyek apámhoz vezettek, felserkentettek. Mintha ittam volna egy pohár vizet a rengeteg különféle alkoholra. Egy pofon, amely felébresztett kábulatomból. Olyan volt számomra, mint egy vekker, amely felébreszti a diákot, jelezvén, hogy ideje felkelnie, s iskolába mennie. Engem pedig ez a sokféleképpen leírt jelzés, azért keltett fel, hogy ideje cselekednem. Most erősebbé kell válnom, hiszen úgy érzem, hosszú lesz az utam. Ezen út megtételéhez sok fondorlatra és különféle technikákra lesz szükségem!
Mintha az élet, csak erre várt volna, mintegy következő lépcsőfokként egy edzést sodort az utamba. Tudomásomra jutott, hogy egy edzést tart egy számomra ismeretlen szervezet vezére. Ugyanakkor, azzal, hogy ezen a kiemelt fontosságú helyen engedélyezték a tréningjüket felkeltették az érdeklődésemet, s mivel már eléggé motivált voltam, utána néztem a csapatuknak. A csoport vaizardokból, különleges képességű emberekből, s shinigamikból állt, s a Tiszte Lelkek Városától kicsit eltérő céljaik vannak. Ugyanakkor, azzal, hogy még „Mi” is társként ismerjük el őket, számomra azt jelentette, hogy hatalmas energiát képviselnek.
Az Elmúlás Hegyére rettentő felkészülten érkeztem. Mindenre készen álltam, tudtam, hogy nem lesz könnyű dolgom. Amikor viszont megpillantottam, az önmagával kártyázó személyt, ledöbbentem. Nem az erejétől, hanem a kisugárzásától, annak ellenére, hogy mily’ sokan gyűltek köré, ő mégis nyugodtan kártyázott tovább láthatóan valami számomra ismeretlen stílusban. Az, azonban ahogy azt tette, megerősített abban, amit addig is tudtam, a megfelelő helyre jöttem.
Ezt pedig nem úgy értettem, hogy kételkedtem navigációs képességeimben, hanem úgy, hogy céljaim beteljesítésének legmegfelelőbb helyszínére érkeztem. A tréner egyértelműen profinak tűnt, számomra tisztán látszott, hogy nem ez az első alkalom, hogy valakit illetve valakiket tanít. Csupán jelenlétével sikerült elnyernie a teljes bizalmamat.
Ahogy szóra nyitotta a száját, lelkes rajongójává váltam. Már-már elkezdtem jegyzetelni, ám az már tényleg nem én lettem volna, hisz sosem voltam afféle, aki efféle túlbuzgóságban szenved. Így hát csak minden figyelmemmel adóztam előtte. Ahogy viszont értelmeztem beszédét, értelmet nyert, hogy miért használta a lélekklón technikát, amivel négyfelé osztotta az energiáit.
Magamat leginkább a kidou mesterségéből tartottam a legjobbnak, így hát a démon mágia oktatás irányába sétáltam. Ott viszont ismét csak szemtanúja lettem a bálványom nagyszerűségének. Az általa létrehozott varázslat és az én bűvész trükkjeim között egyértelmű különbség rajzolódott ki a számomra. Pontosan nem tudtam meghatározni, hogy mekkora, de biztos voltam benne, hogy esélytelen vagyok vele szemben bármilyen téren!
Ahogy végzett az instrukciókkal egy másik mágiát használt, ami az előzőnél sokkal pusztítóbb volt, már csak azért is, mert az egy egyértelműen bénító kidou volt, amíg ez az ellen likvidálásra szolgál!
Mivel nem éreztem magamnak elég tapasztaltnak a bonyolultabb kidou elsajátításához, így inkább a másikra koncentráltam. Nem tűnt túl bonyolultnak, csak koncentrációt és időzítést igényelt, ami a legtöbb technikának alapkövetelménye. Miután végzett a mondandójával az úr, el is kezdtem koncentrálni. Elképzeltem a hat rudat, ahogy egyszerre megindulnak a lélekenergiám materializálódásaként, s a kitűzött célpontban együtt becsapódva akadályozzák azt a mozgásban! Többször is elképzeltem, ahogy megjelennek és a kidou sikeresen becsapódik, így pedig egy új technikát sikerül majd elsajátítanom!

- Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt. Bakudō 61: Rikujōkōrō!A mormogásom nyomán megindultak az anyagi formát öltött rudak, mindazonáltal azonban észrevettem, hogy az egyik kicsivel nagyobb, a másiknál, amíg a harmadik egész apró, s a többi pedig egész hasonló. Az első tanulságot sikerült is levonnom, nem elég csak a hat energiát kibocsátani, annak a hatnak azonos nagyságúnak is kell lennie, hisz akkor, ahogy említette a leggyengébb ponton könnyedén megtörhetik a támadást.
A tapasztalatot felhasználva újból mély elméleti előkészítésbe kezdtem. Most viszont már nem csak arra készültem, hogy hat rudat létrehozzak, hanem arra is, hogy azok mind ugyanakkorák legyenek. Ahogy lelki szemeim előtt egyforma erősen felcsillannak az egyformán villogó reiatsu löketek, egy érzés uralkodik el rajtam. Ezelőtt sohasem éreztem hasonlót, talán ez lenne a büszkeség, amiért ilyen tehetséges vagyok. Minden esetre, ahogy elképzeltem háromszor-négyszer a sikeres kidout újból elmormoltam az igét.
Ahogy testemet megerőltetve útra indítottam a technikát, amelynek megnyilvánulásai, immár nem mutattak eltérést egymástól, boldogan figyeltem a következményeket.  Egészen addig, amíg a hullámok különböző ritmusokba nem kezdtek mozogni. Ahogy pedig különböző időpontokban becsapódtak a célban, már tudtam, hogy ez ismét csak nem lesz jó. Az első próbálkozásnál annak tulajdonítottam az eltérést az érkezések között, hogy nem is hasonlítottak egymásra, ám most gyakorlati próbáját láttam annak, hogy jobb, ha külön figyelmet fordítok a sebességükre!
Ismét vizualizálni kezdtem. Először csak az alakot, amelyekkel le kívánok csapni a kívánt pontra. Aztán azoknak az alakját, pontos méretét, mikor pedig ezekkel is megvoltam, ezeknek a pályájukat kezdtem el tervezni. Ahogy az elmémben egyfajta szimulátorral kiszámoltam a megfelelő pályát a számukra, még időben vettem észre az eltalálandó testet. Egyértelmű, hogy úgy kell eltalálnom őt, hogy mindegyik rúd rajta landoljon, hisz ha egy is mellé megy, akkor felesleges volt az egész. Hosszú másodpercekig tervezgettem, majd miután sikerült kimérnem az egészet, még utána is koncentráltam, azért, hogy tökéletes legyen a kivételezés is.

- Villámokon érkezel és üres rokkán, hasítsd hat részre a fényt. Bakudō 61: Rikujōkōrō! - A hat sugár egyforma erősen ugyanakkora méretben indult meg a megfelelő irányba. Kísérteties volt, mekkora a hasonlóság a fejemben elképzelt pálya, s a valóságban leírt útvonal között. Ahogy pedig ütköztek a célponttal, azt észleltem, hogy immár egyszer sikerült tökéletesen végrehajtani a kitűzött technikát.
Miután nyugtáztam az elégtételt, ami megjelent az arcomon a könnyen jött siker után, úgy véltem ideje, hogy haszna is legyen az elsajátított mágiának és elkezdtem minél rövidebb időre redukálni a felkészülési időt. Kezdetben nem mindegyik próbálkozás sikerült, azonban úgy a nyolcadik próbálkozás után már mind sikeresen végződött. Körülbelül negyed órát gyakoroltam még, amíg sikerült a lehető legkisebbre csökkenteni az időtartamot.
Azonban dolgom híján sem léptem le a szintérről. Érdekelt ugyanis a játék, amelyet edzőm önmagával játszott, s maga az említett személye is. Ahogy viszont ott várakoztam, észrevettem, hogy az edzés még több részen is tart. Ahogy pedig a felismerés tudatosult bennem, rögtön érzékeltem is, az enyéménél is jóval nagyobb lélekenergiákat, amelyek felszabadultak körülöttem. Kicsit zavarba jöttem, hogy bár ilyen nyamvadt vagyok, mégis bekerültem efféle elitbe. Rájöttem, hogy még hosszú út áll előttem, s ahhoz, hogy ezen a kacskaringós, akadályokkal teli úton végighaladjak, fel kell kötni a gatyám, de jobb, ha még a pólómat is jól betömöm! Belepirulva saját gyengeségembe úgy véltem, jobb, ha illedelmesen megköszönöm a tanítást egy egyszerű meghajlással és utána, mintha itt se lettem volna, felszívódom. Így is tettem, s távoztam a számomra túl erős közegből.


______________

Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ootoribashi Roujuurou
Admin
Admin
Ootoribashi Roujuurou

Male
Hozzászólások száma : 277
Registration date : 2008. Sep. 06.
Hírnév : 20

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 EmptyVas. Aug. 10, 2014 2:56 am

Üdv!

Jeleztétek az edzés végét, így jöttem lezárni.

Az edzést sikeresnek nyilvánítom. A jutalmaitok:



  • a Daitenshi tagjainak 500 LP, az ezzel járó pontot pedig a shunpo/helyváltoztató képességre kell raknotok,
  • Sierashi Katsuónak a Ryoudan nevű technika,
  • Hidetada Nishigaminak a Bakudō 61: Rikujōkōrō nevű technika,
  • Sierashi Yuusukének pedig az általa oktatott két technika ára (4500 ryou), illetve a második edzés után járó 1000 LP.





(Masamune Raiden az időközbeni eltávozása miatt nem kap jutalmat.)
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom




Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye - Page 2 Empty

Vissza az elejére Go down
 

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke-