HomePortálKeresésRegisztrációBelépés

Share | 
 

 Soukyoku hegy - Elmúlás hegye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next
SzerzőÜzenet
Kawazoe Hanae
13. Osztag
13. Osztag
Kawazoe Hanae

Female
Leo Horse
Hozzászólások száma : 349
Age : 29
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te40500/45000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (40500/45000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyVas. Nov. 08, 2009 3:52 am

Szerintem senkinek sem kell bemutatni ezt a helyet.
Seireitei szinte minden pontjáról jól látható magaslat, nagy harcok és rituális halálbüntetések végrehajtásának színhelyéül szokott szolgálni.

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 16901ah

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 24n1kwl
Vissza az elejére Go down
Kawazoe Hanae
13. Osztag
13. Osztag
Kawazoe Hanae

Female
Leo Horse
Hozzászólások száma : 349
Age : 29
Tartózkodási hely : 13. osztag
Registration date : 2008. Sep. 05.
Hírnév : 3

Karakterinformáció
Rang: 13. osztag kapitánya
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te40500/45000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (40500/45000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyVas. Nov. 08, 2009 4:58 am

[Yuu árulása - ahogy mi láttuk...]


Aznap este késő volt, hogy minden munkámat befejezvén leoltottam a villanyt a kapitányi irodában, és nyugovóra tértem a szobámban. Nem voltam álmos...valahogy egész este egy fura előérzet nyugtalanított.
-Valami készül... -néztem fel az égre amint a szobám felé sétáltam a csendes, csak néhány lámpással megvilágított folyosón. Behúzva magam mögött a tolóajtót, épp csak a haorimat a szék hátára terítve, kimonóstól dőltem végig a kanapén. Úgy éreztem ha ma valami csoda folytán sikerül elaludnom, akkor az csak itt fog összejönni. Magamra terítve egy pokrócot kezdtem el a sötétbe bámulni, mire nagy nehezen elnyomott az álom. Fogalmam sincs miért volt ilyen nyugtalan az éjszakám. A nagy nehezen összejött álmomat a zsigereimben érzett ismerős energia érzése zökkentette vissza az ébrenlétbe.
-Valaki az irodámba tart. -ugrottam fel a kanapéról, és gyorsan magamra terítve a haorimat, és oldalamra tűzve Yamazakurát indultam meg a behatoló felé. Nagyon precízen elrejtette a lélekenergiáját, mert még nekem is gondot okozott felismerni kicsoda. Azt viszont nem tudtam hova tenni, hogy bármennyire is beazonosíthatatlan, mégis ismerős érzéssel tölt el.
Amint villámlépésemből előbukkantam az irodám ajtaja előtt, meglepetten tántorodtam hátra. Az ajtót romba döntötték. Valaki nagyon elszántan be akart jutni a helyiségbe. Azonban újfent meglepő látvány fogadott, odabent ugyanis semmi sem mozdult el az eredeti helyéről. Amennyi időt eltöltöttem már ebben az irodában, még azt is észrevettem volna, ha egy dossziénak is nyoma vész, azonban minden a helyén volt úgy ahogy azt néhány órája hagytam. Kivéve az íróasztalt. A félretolt papírhalmok között egy gondosan összekötözött kis tekercs pihent. Egyből odasiettem, hogy jobban szemügyre vehessem mi lehet az. Sebtében villanyt oltva vettem kézbe a tekercset, ami egy sárkányos pecséttel volt díszítve. Ezt nem ismertem fel elsőre, de a címzés egyértelműen nekem szólt. Amint óvatosan feltéptem a viaszt, és legörgettem a papirost, hogy láthatóvá váljon az üzenet, egyre jobban kezdett eluralkodni rajtam az érzés, ami egész nap a hatalmában tartott.
A sorokat olvasva remegni kezdett a kezem és erőtlenül rogytam bele a kapitányi székembe.
-Mit tettél Yuu....-chan. -meredtem a levélre miközben tekintetemet elfüggönyözték felbuggyanó könnyeim. Képtelen voltam elhinni hogy ilyen megtörténhet.
-Mi lehetett az ami képes volt elérni, hogy idáig merészkedj?...miféle bűn követel ekkora áldozatot? Te bolond... -temettem kezeimbe az arcomat, mert nem bírtam feldolgozni az eseményeket.
Néhány percig csak némán bámultam a padlót, majd hirtelen felkaptam a fejem, és mit sem törődve a még mindig könnyes arcommal az Elmúlás hegye felé vettem az irányt. Kapitányok csoportosuló lélekenergiáját éreztem a hely felől.
-Tudom hogy nincs jogom megállítani, de...de... -álltam meg a hegyen lévő erdő szélén. Elrejtettem a lélekenergiámat, és figyeltem az eseményeket. Az érzékeim most sem csaltak meg. Yuusuke itt volt, és épp Nobu, Mitsuko és Watanabe-kun ellen harcolt.
Összeszorult a szívem mert nem tudtam mit kellene tennem. Soha nem láttam még ilyen szörnyűséget mint most, hogy két számomra kedves ember egymás ellen emeli a kardját. Sokkal jobban a lelkembe mart mint eddig bármilyen hollow okozta pusztítás amit láttam. Megsemmisülten, remegő lábakkal álltam a fák között és sírtam. Nem tudtam mit tegyek.
-Közbe kell avatkoznod, hiszen kapitány vagy...a feladatod az áruló elfogása.... -csengett a fülemben a kötelesség rideg hangja.
-De, de Yuu nem lehet áruló...ez csak egy rossz álom, mondd hogy ez csak egy rossz álom. -temettem megint a kezeimbe az arcom, mert nem bírtam nézni a harcot. Nem voltam képes végignézni, ahogy Yuusuke ártalmatlanítja Watanbe-kunt, Mitsukot és Nobut... Szörnyen tehetetlennek éreztem magam.
-Én is áruló vagyok? -emeltem fel a tekintetem, ami a szívemben uralkodó teljes összezavarodottságot tükrözte. Végül Yuu átlépett a kapun és én nem tettem semmit.... csak álltam és végignéztem ahogy az átjáró bezáródik. Gyűlöltem magam amiért nem tudtam tenni semmit. Az lett volna a helyes ha közbelépek és megállítom, de nem tudtam megtenni. A levele...annyira őszinte volt, és a sorokból annyi fájdalom tükröződött, hogy egyszerűen képtelen voltam az útjába állni. Mielőtt a kapu teljesen bezárult, ki shunpoztam a fák közül, és megállva a sebesültek mellett még utánakiáltottam.
-Csak kerülj mégegyszer a szemem elé Sierashi Yuusuke! Te.....te.... kapitányok szégyene... -csuklott el a hangom, ezért elfordítottam a fejem és letérdeltem az eszméletlen Mitsuko mellé. Ökölbe szorított kezem még mindig remegett a tehetetlen dühtől, de most nem volt idő siránkozni, azonnal értesítenem kellett a negyedik osztagot.
-Bakudou 77 Tenteikuura. -idéztem meg a kommunikációs hálót. -Hallo, itt Kawazoe Hanae, a 13. osztag kapitánya. Azonnal küldjenek embereket az Elmúlás hegyére. Watananbe kapitány, Nagano kapitány és Ninomiya hadnagy súlyosan megsérült. -kis szünet- Az árulót viszont nem sikerült kézre keríteni.... -fejeztem be az üzenetet, majd hozzáláttam a sérüléseik ideiglenes ellátásához míg ideérnek az negyedik osztagosok.
Néma csendben ápoltam őket, de tekintetem néha-néha arra tévedt, amerre a kaput eltűnni láttam.
*Remélem sikerrel véghez viszed amit tervezel...* -sóhajtottam egy nagyot, miközben a szememet törölgettem. Nem akartam hogy a tisztek kiborulva lássanak. És különben is, elő kell állnom egy történettel, hogy miért nem értem ide előbb és próbáltam megfékezni az árulót....

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 24n1kwl
Vissza az elejére Go down
Yasuji Chiyoko
4. Osztag
4. Osztag
Yasuji Chiyoko

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 134
Age : 30
Registration date : 2009. Jan. 23.
Hírnév : 20

Karakterinformáció
Rang: Kapitány
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te13000/15000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (13000/15000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyVas. Nov. 08, 2009 8:33 am

Yuu árulása - ahogy mi láttuk...


Valami plázában mászkáltunk, Yuu-chan, meg én. Hogy hogy kerültünk oda, és hogy miért, az nem volt teljesen világos előttem, de hát ez igen gyakran megesik, mikor az ember álmodik. Szóval csak mászkáltunk fel alá, bármilyen különösebb cél nélkül, én néha leragadtam öt-tíz percre néhány kirakat előtt, miközben Yuu-chan látványosan unta az egészet. Egyszer még valami goauld vadpingvinnek látszó lénnyel is leállt trécselni, amíg én beszaladtam egy boltba röpke háromnegyed órára ruhát nézegetni, úgyhogy amikor kijöttem az üzletből és megláttam rémálmaim legrémesebb rémségét, karon ragadtam Yuu-chant, és sikítva rohantam a pláza másik végéig. Miközben én levegő után kapkodtam, Yuu-chan próbált élesztegetni, amihez a legjobb módszerrel látott hozzá: felvilágosított, hogy mivel éppen két kajálda előtt sikerült lefékeznünk, akár ehetnénk is. Egy gyors körbeszeretgetés és nyakonhimbálózás után be is álltam a lerövidebb sorba, amíg Yuu-chan a másik étkezdénél szúrta ki a jövendőbeli ebédjét, ahol persze háromszor olyan sokan álltak. Az elején még kedvtelve nézelődtem magam körül, de amikor én már sorra kerültem rég, és kajával megpakolt tálcával a kezemben topogtam Yuu-chan mellett, kezdett elfogyni a türelmem. A hasam már ételért követelőzve dübörgött, de én minden áron meg akartam várni bucókámat, úgyhogy igyekeztem kontrollálni magam, ami az ínycsiklandozó finomságokat látva nem volt túl egyszerű. Mikor már fél órája álltunk sorban és a kajám már rég kihűlt, úgy gondoltam, ha mást nem is, egy falatka sültkrumplit mindenképpen megérdemlek, úgyhogy lassan felé nyújtottam a kezem..
- Várj rám, Szerelmem! - szólalt meg hirtelen az én egyetlen mackósajtom tündéri boci szemekkel, aminek hatására az egész tálcámat hátrahajítottam valami szerencsés nyakába.
- Nyeeeee - berregtem egy sort, majd a másik oldalamra fordultam az ágyon. Bár hajnalban elég pocsék a kalkulációs képességem, mégis arra számítottam, hogy Yuu-chanba fogok ütközni, de mégsem így történt. Kómásan félig kinyitottam az egyik szemem, hátha megint lerugdostam az ágyról szegényemet, de akárhogy hunyorogtam, nem láttam semmit. Ahogy egyre jobban kezdtem magamhoz térni, érzékeim is kitisztultak, de továbbra sem éreztem a jelenlétét, nem hallottam a szuszogását.
Eszembe jutott, hogy talán riasztották az este folyamán valamiért, de mégsem nyugtatott meg a tudat. Mikor képzelgéseim már odáig fajultak, hogy talán mégse volt álom az a vadpingvin, zakatoló szívvel felgyújtottam az éjjeli szekrényen lévő lámpát, és a takarót magamra húzva körbepislogtam az immár világos szobán. Se Yuu-chan, se vadpingvin sehol.
Tudtam, hogy már esélytelen lenne megpróbálkoznom a visszaalvással, így a konyha felé vettem az irányt. Csirkét nem volt szívem ilyen korán felébreszteni, úgyhogy egy nyugtató tea mellett szavaztam. Mikor elkészült, visszaslattyogtam a bögrémmel az ágy széléhez, és ott kortyolgattam a forró italt a paplanba burkolózva, miközben az este előttem fel-felvillanó képei zavart kuncogásra ösztönöztek. Bágyadt vigyorral, fülig vörösen dőltem el az ágyon ismét miután kiürítettem a csésze tartalmát, és bazsalyogva hemperegtem vagy öt percig, amikor valami fura dolog szöget nem ütött a fejemben. Azonnal felültem az ágyban, és az éjjeli szekrény felé fordultam. Láttam már az előbb is a szemem sarkából, csak nem jutott el a tudatomig... Egy kicsiny fekete bársonydoboz pihent mellettem már ki tudja mi óta....
Egy pillanatig se fordult meg a fejemben, hogy esetleg nem az enyém, vagy nem szabadna kinyitnom, úgyhogy izgatottan kaptam az apróság után. Forgattam, nézegettem, ráztam fel és le, miközben a legabszurdabb ötletekkel próbáltam megmagyarázni magamnak a létezése okát. Mikor már ott tartottam, hogy Yuu-chan talán muskátlimagokat tárol benne, vettem egy nagy levegőt és kinyitottam. És csak néztem és néztem..... És sehogysem akartam magamhoz térni a révületből. Egy gyönyörűszép gyűrűt tartottam a kezemben, szebbet, mint amilyet valaha akár elképzelni is képes lettem volna.
- Hű.... Hűűűű.... - kapkodtam nehézkesen levegő után, miközben még mindig nem akartam elhinni amit látok. Nem tudtam ugyan, hogy miért kaptam pontosan, de jelen pillanatban az érdekelt legkevésbé. Egy meseszép ajándék az én Yuu-chanomtól, amire ha ránézek, mintha csak szerelmem szemébe néznék.
A fiók huzamosabb idejű zörgése és néhány fáradt szárnycsapkodás után Csirke telepedett a vállamra.
- Nocsak.... Igen pompás széndarab... - vizslatta fél szemével hunyorogva a gyűrűt. - Méghozzá tiszta kék, igen ritka darab... Csodálkozok, honnan tellett rá annak a semmirekellő paranthropusnak....
- Jaaaaj Csirke, olyan szigorú vaaaagy - kaptam le a vállamról a kisállatott, hogy rajta kiélve földöntúli boldogságomat halálra szeretgessem. Csirke pedig egy szót sem szólt. Nem állt ellen, nem szitkozódott, nem vágott a fejemhez olyan fura szavakat, amikből semmit sem értek. - Valami baj van? - raktam le félszegen felhúzott térdeimre a csapzott kis lényt.
- Elment. - hallottam pár hosszú másodpercnyi szünet után magas, mégis oly rideg hangját. - Elment, és itt hagyott minket, engem és téged, mint valami két koloncot, hátráltató tényezőt, amik csak visszahúznák a mindent elnyelő, szennyízű mételybe....
Fogalmam sem volt, hogy Csirke miről beszél, de tudtam, hogy komolyan mondja. Általában mindig haragban állt Yuu-channal, de sosem éreztem belőle ezt a kínnal vegyülő őszinte megvetést.
- Hova?
- Nem tudom, de mégis mit számít az? Nélkülünk ment el, egy árva szó nélkül, érted, te ostoba nőszemély?! Sikerült végre felfogni a csökött elméddel?! És még van képe játszani itt a romantikus hőst, aki gyűrűt ad örök emlékül a szeretett nőnek..! Hánynom kell tőle..... - Megvető gúnnyal és gyűlölettel átitatott szavai fájdalmasan martak belém, rángatták le a hályogot a szememről, és tuszkolták agyamba a kegyetlen valóságot hogy Yuu-chan elment, és nem jön többé vissza. Itt hagyta Sereitet, Katai Hadnagyot, Hanae kapitányt, Nabe-kunt, Zel kunt, Csirkét és engem.... Itt hagyott, engem.. Kit érdekelnek a többiek, de engem miért??! Miért hagyott magamra, miért nem vitt magával, miért hagyta itt ezt a gyűrűt, hogyha az ég világon semmit nem jelent??! Miért áltatott olyan sokáig, miért ölelt, miért csókolt, miért mondta azt..... hogy szeret....? Miért nem tudom gyűlölni őt, vagy legalább egy kicsikét is haragudni rá...? És most miért nem sírok, amikor már a legapróbb semmiségtől is képes potyogni a könnyem?
Mikor fejemben alábbhagyott a feszítő zúgás, felálltam, és becsuktam az ablakot. Talán ott ment ki éjjel. Fejemet félig féloldalra biccentve ránéztem az órára. Már több mint egy órája, hogy felkeltem, tehát olyan fél órát tölthettem az ágyra borulva, mozdulatlanul, miközben próbáltam felfogni a felfoghatatlant.
A padló ritmikus dobogása törte meg a csendet. Hamarosan egy tucat shinigami rontott a szobába.
- Ken Aruya főkapitány parancsának engedelmeskedve adja át a helyiséget a nyomozóinknak az áruló Sierashi Yuusuke, a nyolcadik osztag kapitányának kézrekerítése céljából! - Üvöltött az egyik marcona férfi, amint belépett az ajtón.
- Ne merészelje, így nevezni.... - suttogtam alig hallhatóan, miközben igyekeztem magamon tartani a vékony takarót.
A férfi talán megszánt, vagy nem tudom, de egyből megenyhült. Egy mozdulattal kizavarta a tömeget a szobából, majd immár sokkal szelídebben szólt hozzám.
- Kisasszony.. Meg kell értenie, mi csak a munkánkat végezzük. Kérem szedje össze a holmiját, és engedje hogy dolgozzunk. Higgye el, én sem örülök, hogy ezt kell tennem, de Sierashi kapitány végzett jó néhány tiszttel és egy értékes ereklyét is eltulajdonított... Nem szabadott volna ezt elmondanom Önnek, de úgy éreztem, joga van tudni. De most... Hívjak valakit, aki visszakíséri a körletébe?
- Hagyja csak. - fordultam félig felé arcomon egy hamis mosollyal, mire a tiszt egy meghajlás után távozott. Szörnyetegnek éreztem magam, de nem tudtam sajnálatot érezni az elhunytak után, akiknek az én szerelmem vette el az életét. Sokkal jobban fájt az, hogy bár tudtam, micsoda szörnyűségeken ment keresztül Yuu-chan az utóbbi időben, nem számítottam arra, hogy ez megtörténhet. Bántott, hogy nem tudom, mi jár a fejében, hogy nem vettem észre az apró jeleket.... Hogy nem tudtam rajta segíteni, hogy végignéztem a szenvedését.... És hogy ezek után még mindig képes vagyok egyedül magamat sajnálni, amiért a szeretett férfi itt hagyott, mint egy halom kacatot.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Bannerrr3
Vissza az elejére Go down
Nagano Nobu
1. Osztag
1. Osztag
Nagano Nobu

Male
Taurus Horse
Hozzászólások száma : 220
Age : 29
Tartózkodási hely : 1. osztag, ágy, próbaterem, Micchan*.*
Registration date : 2008. Oct. 29.
Hírnév : 26

Karakterinformáció
Rang: 1. osztag, ex- kapitány, gitáros
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te19000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (19000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyVas. Nov. 08, 2009 11:32 pm

Yuu árulása - Ahogy mi láttuk...

Önmagához képest komoran, de leginkább éberen ücsörög viseltes kanapéja szélén. Mozdulatlanul mered az ébredező napfény járta szoba távoli pontjába. Érdektelenül figyeli a széken játszadozó árnyékokat, mintha ott sem lennének, mintha nem is ez a film peregne le szemei előtt. Szájában percek óta magányosan füstöl cigarettája, míg kezével idegesen gyűri össze kapitányi haori-ját. Indulásra készen áll, mégsem hagyja el a szobát. Vár. Őrült módjára reménykedik, csupán egy rémes álom ez az egész. Nincs semmiféle áruló és főként nem Sierashi Yuusuke. Nem értette. Képtelenségnek érezte, hogy ilyesmire vetemedjen az egyik legjobb shinigami. "Lehetetlen!" Vágta földhöz csalódottan a fehér anyagot, mely apró suhogással terült szét a padlón. Rápillantva hatalmasat sóhajtott, megelőzve a tehetetlen hisztéria kitörését. Biztos volt benne Sierashi taichou már régen elindult volna. Ő egy olyan személy, aki minden pillanatban az érzései elé tudja helyezni kötelességét. Pontosan ezért, tartozik neki annyival, hogy utána járjon ennek a borzalomnak és tisztázza a nevét. Megszületett végre elhatározása! Fel is kászálódott az ülőhelyéről és cikázó gondolataitól zsongó fejjel kiviharzott a lakásból. Azonban túlságosan hamar visszatért. Az indok egyszerű! Döntésével egy időben működésbe lépett hamisítatlan leáldozott szerencsecsillaga, vagyis elfelejtette kihozni zanpakuto-ját és felvenni földről rangjelző felsőjét.
Kirohanva az épületből rögtön a kialakult fejetlenség vágta szó szerint mellkason, ugyanis az egyik háta mögé magyarázó újonca lendületből taglózta le az épp fejét vakaró Nobu-t. Túlesve a kellemetlen fájdalmon, nyöszörgésen, elfojtott könnyeken, bocsánat elfogadásán, igyekezet túljutni a mindenhová rohanó tisztek, kereső csapatok, és őrjáratok úttorlaszán. Egyetlen részleghez sem csatlakozott, még a feladatok kiosztását is rábízta hadnagyára. Maga akart a dolgok végére járni, ami újabb problémát eredményezett. Merre kellene elindulnia? Fékezett be az eszetlenül futkározó tömeg közepén tanakodni. Traumájából Watanabe kapitány és Mitsuko-chan villámtáncának szele mentette ki. Mellékesen rá sem jön a semmiből felbukkanó fuvallat okára, ha nem kócolja össze haját és rázza ki a hideg. Tanácstalan toporgás után két társa lélekenergiáját cserkészve lódul neki a távnak, majd döbben rá, hogy az elmúlás hegye lesz a célállomás, ahol összetéveszthetetlenül Sierashi taichou reiatsu-ja fogadja őket. Pillanatnyi kiesést követően beérve az előtte haladó halálisteneket, bugyuta mosollyal biccent feléjük. Csöppet rémisztő tekintettel viszonozva gesztusát a tizedik osztag feje. Szokatlannak találta ezt a haragos reakciót. Valószínűleg megviselték a történtek őt is, némiképp más módon...
A por járta erdő, száraz ágait elhagyva, oxigénből kifogyva liheg a keresett személy hátával szemben. Több sem kell, hogy összeszoruljon és darabokra törjön Nobu szíve. Szörnyű az árulás, de mindennél maróbb, ha az teszi, akit ismerősnek hittél. Láthatóan csak őt járja át a megsemmisülés érzése. A többiek inkább tehetetlen dühükkel küzdenek. Jelenlévő kapitány társa nem pazarolva az időt felesleges beszédre üvölti a tényeket. Szavai kegyelem nélkül, fagyosan csengenek a hallgatóság fülében, majd a hajnali békét pengék csörrenése töri meg. Itt az idő! Meg kell állítaniuk a gúnyos fogadó bizottságot. "Nem hibázhatok!" Zakatolt fejében unásig ismétlődve ez a két szó, miközben szíve torkában dobogott és izzadtság csepp gördült le homlokán. Hatalmas feszültség húzódott a harcolni készülő felek között, még a levegő is fojtogatóan nehezedett Nobu vállaira. Aztán egy pillanat alatt elkezdődött minden. Az átélt képek viszont arra emlékeztették, amikor a tv előtt ücsörög. Nem irányítója, hanem elszenvedője, megfigyelője volt az egész lealacsonyító oktatásnak. Mert ez a harc inkább volt egy mester-tanítvány edzés mint egyenrangú küzdelem.
Játszi könnyedséggel védte a hármas összes támadását Sierashi taichou. A szemet érő karcolás is csak a véletlen művének köszönhető. Az erre érkező kék labda viszont kegyelmet nem ismerve távolította el útból Nobu-t. Mellkasát égető gyötrelem járta át. Érezte szétfeszíti a tömör energia, amitől önkéntelenül emelkedett a levegőbe. A testét átjáró adrenalin löket hirtelen elpárolgott a külvilág lelassult, majd megszűnt. Nem hallott mást csak egyhangú zúgást, nem látott, csak sötét árnyakat. Nem bírt mozdulni, nehezek voltak izmai. Nem tudott levegőhöz jutni. Fulladozott karmazsin vörös vérétől és összeroncsolt tüdeje fel akarta adni az életét. Mégsem érzett a halála miatt keserűséget. Ennél számára sokkal fontosabbnak látszódó gondolatok foglalkoztatták. Leszerepelt mint kapitány és shinigami. Magára hagyja Hinode-t, pedig annyi mindent tervezett! Miután összeszedi bátorságát szorosabbra fűzni a kapcsolatot és visítozó gyerekkel megtölteni a házat. Kedvükért pedig leszokni a dohányzásról. Ennek fényében szörnyű, hogy elfelejtett elköszönni tőle! Bárcsak elbúcsúzott volna! Ha már a régi barátaitól nem tudott, legalább most változtathatna! Aztán áttérve jelentéktelenebb vizekre. Nem cserélte ki a fülbevalóját és a kinézett tetoválás is elmaradt. Megint a hűtő tetején felejtette az üres müzlis tálát. Két hónapnyi íratlan jelentés pihen a fiókjában. Nem cserélte ki Soureina egyik húrját!...Kúszott halvány mosoly arcára. Nem jutott más az eszébe. Neki pedig ideje volt engedni és hosszú álomba szenderülni.
Alig hunyta be szemeit halk morajlás vette körül. Több hangszín, különböző távolságból beszélt. Nyugtalannak tűntek. Nem, parancsolónak! Valaki kiabált is! Majd lábak zaja dobbant a füle mellett. Sietnek! Az egész egy vásári forgatagra emlékeztette. A hangulat mégsem érződött vidámnak. Kicsivel később valami meleg landolt a karján. Őt szólongatták. Az elcsukló hang olyan ismerősnek tűnt. Ki kellett derítenie mi történik. Erejét összegyűjtve próbálta megnézni a világot. Vakítónak bizonyult, úgyhogy hunyorogva igyekezett megbarátkozni vele.
-Hála istennek! Nem lesz semmi baj! Tarts ki! Azonnal a negyedik osztaghoz érünk!-
-É...élek?- teszi fel suttogva kérdését. Egyenlőre túl nagy falatnak látszódik felfogni a hallottakat.
Vissza az elejére Go down
Ninomiya Mitsuko
8. Osztag
8. Osztag
Ninomiya Mitsuko

Female
Sagittarius Horse
Hozzászólások száma : 284
Age : 28
Tartózkodási hely : Kobaa-channál || 8. osztag keptöni irodája >< || Osztag kertje~ *.*
Registration date : 2008. Sep. 07.
Hírnév : 24

Karakterinformáció
Rang: kapitány
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te25000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (25000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyKedd Nov. 10, 2009 8:12 am

~ Yuu árulása - Ahogy mi láttuk... ~


A kertben sétálgatva nézegettem a tiszta, csillagos égboltot. Újabban valamiért képtelen voltam lehunyni a szemem, ami meg is mutatkozhatott a munkámon, és a viselkedésemben is. Már csak a többi tiszt visszajelzéséből is gondolom, hiszen elmondásuk szerint elég sokat morgok mostanában.
Álmatlan éjszakáimat a kertben sétálgatva töltöttem, és a csillagos eget nézegettem. Akkor is, ezt csináltam, amikor egy pokollepke közeledett felém serényen csapkodva apró szárnyaival. Mutatóujjamat felé nyújtva jeleztem, hogy nyugodtan jöhet, hogy elmondhassa üzenetét. Kisvártatva le is szállt ujjbegyemre, hogy aztán végighallgassam, mit is szeretne. Dermedten hallgattam végig a kicsi pillangó üzenetét, melyből alig néhány szót voltam képes felfogni. Nem az álmosságtól, sokkal inkább a döbbenettől, és a csalódottságtól. Sose hittem volna, hogy Sierashi Yuusuke kapitány valaha is árulóvá válik. Úgy éreztem, hogy ez valami rossz álom, melyből sose leszek képes felébredni, még ha jéghideg vízzel is öntenek nyakon. Gépiesen ültem le az egyik padra, és mereven néztem magam elé. Kellett néhány perc, hogy képes legyek feldolgozni az üzenet tartalmát, vagy hogy egyáltalán cselekedni tudjak. Amint úgy éreztem, hogy képes lennék véghez vinni a feladatot, felálltam és a szobám felé indultam, hogy magamhoz vegyem Kikait. Látszólag már mindenki értesült a hírről, hiszen a tisztek fel-alá rohangáltak az osztag területén. Néhányan meg is állítottak útközben, hogy megbizonyosodjanak; tényleg árulóvá vált-e a 8. osztag kapitánya. A kérdések sorozatára monoton bólintással válaszoltam, s tovább haladtam. Rizspapír ajtómat elhúzva léptem be a szobába, majd zuhantam térdre. Még mindig képtelen voltam elhinni, pedig tudtam, hogy nem lehet hazugság, ha már egyszer mindenki értesült róla. Csak nem lehet valaki annyira tréfás kedvében, hogy ilyen híreket terjesszen Seireitei egész területén. Megembereltem magam, s felálltam, majd egyenesen zanpakutomért nyúltam.
~ Miért? Miért árulta el Seireiteit? Miért árult el minket? ~
Markoltam szorosan Kikai tokját. Éreztem Kikai meleg, nyugtató érintését a vállamon, s úgy éreztem, bátrabb lettem tőle. Felbátorodva indultam el felkutatni Sierashi kapitányt. Shunpoval próbáltam elkerülni a kérdezősködő tiszteket, akik összezavarodottságom mértékét csak növelni tudták volna. Sierashi Yuusukére kapitányra már nem tudtam úgy tekinteni, mint a feletteseim egyike... Számomra már csak Sierashi Yuusuke egy egyszerű áruló volt... A tötőkön ugrálva indultam meg a Soukyoku hegy felé. Egyik tető, a másik után. Éreztem, hogy egyre közeledek... Idő közben Suke is társult mellém, s immár kettesben folytattuk az utunkat. Valószínűleg ő is magába roskadt a hír hallatán, hiszen ő még jobban is ismerte Yuusukét, mint én. Egy idő után további két kapitány is csatlakozott hozzánk, hogy megállásra kényszeríthessük az árulót. Nagano kapitány, és Momochi kapitány is ugyancsak rosszul festettek. Nem csodálom, hiszen mindenkit rosszul érinthetett a hír.
Végre megérkeztünk a Soukyoku hegyre, ahol a nemesek és kapitányok kivégzését tartották. Megborzongtam, ahogy tekintetem az Elmúlás bárdjára siklott, de gondolataimat, s figyelmemet azonnal visszatereltem a nekem háttal álló Yuusukére. Ha már egyszer áruló lett, nem tudhatni, hogy miféle aljas csellel próbál meglógni. A legális átjárókat vész esetére lezárják, így csak egy módon hagyhatja el... Én legalábbis egy módot ismerek, amivel képes lenne megszökni. Pontosabban az a mód, egy személy, akit Uraharának hívnak. Igen... Urahara mindig annak segít, akinek épp kedve van. Nem válogat... De nem is az volt a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy megállítsuk a szökésben lévő ex-kapitányt.
Szónoklatát minden szó nélkül hallgattam végig. Dühös voltam, vagyok, s leszek. Nem fogom tudni megbocsátani azt, amit tett. Monológjától csak még jobban felmérgesít a tény, hogy egy kapitány képes volt elárulni társait. Igazán nyomós indok kell, hogy valaha is képes legyek neki megbocsátani. Bár igazából nem nekem törte össze a szívem azzal, hogy ezt tette. Sokkal inkább Chiyo-chant sajnálom...
Ahogy beszédét befejezte, szinte azonnal neki rontottunk, ám úgy térítette el őket, mintha teljesen más szinten létezett volna. Nagano kapitányt könnyűszerrel intézte el egy egyszerű kidouval, majd következett Momochi kapitány... Akárcsak Nagano kapitányt, őt is könnyen térdre kényszerítette, s átdöfte rajta kardját. Ezt már képtelen voltam tovább nézni, betelt a pohár. Úgy tűnt párom, Suke számára is sikerült végérvényesen elásnia magát, hiszen torkunból egyszerre tört fel a kiáltás, s zanpakutoink bankai alakja máris megjelent. Némán hallgattam Yuusuke beszédét. Egy szót se tudtam volna neki mondani. Bár igaz, ha csak annyit mondtam volna „Áruló!” már rögtön tudta volna, miféle érzések kavarognak bennem, ám hirtelen valami igazán megdöbbentő történik. Arcán egy maszk jelenik meg. Egy hollow maszk. Számomra rögtön kézenfekvő a válasz, hogy mivé is vált Sierashi Yuusuke. Valószínűleg találkozott Masakiékkal, akik segítettek neki felülkerekedni belső hollowján. Már csak az volt a kérdés, hogy Suke tud-e erről az egészről. Az áruló kacagva lélekenergiát gyűjtött a kezébe. Rossz sejtésem volt.
~ Cero?! ~
Tettem fel magamnak döbbenten a kérdést. Sejtésem korán beigazolódott. Egy ezüstös, kék színű cero tartott Suke sárkányának, hogy aztán annak pofájába érkezzen. Hatalmas robbanás, és füst, ameddig a szem ellát. Összezavarodva nézek a porba hulló bankai láttán. Mindig is tudtam, hogy erős, de sosem gondoltam, hogy ennyire. Zavartságom volt a gyengém, melyet Yuusuke is észre vett, így kapott az alkalmon, hogy – mint a kapitányokkal –, velem végezzen. Hirtelen szúró érzés, majd az ismerős meleg, vöröslő, bugyogó folyam indul meg testemből. Keresztül döfött... Miféle aljas ember képes hátba támadni ellenfelét? Ahogy kardját kihúzta, úgy rogytam a földre. Még hallottam, ahogy párom még utoljára próbálta kétségbeesetten megállítani az árulót, majd elájultam. Nem hallottam, s nem láttam semmit...
Fogalmam sincs, hogy mióta lehettem eszméletlen, de amikor kinyitottam szemeim, Kawazoe kapitány barátságos arca nézett rám, ám rajta is látszott, hogy mennyire megviselték a történtek. Talán ha időben érkezik, megállíthatta volna a menekülő árulót... Talán akkor nem lett volna képes elszökni, és megkapta volna a neki kijáró büntetést. Érdekes... Mindig vannak olyan helyzetek, ahol csak alig néhány perc, vagy épp másodperc hiányzik, hogy képesek legyünk megmenteni a helyzetet. Épp ez az érdekes az életben. Sose lehet tudni, hogy épp mi következik be. Ám az mindig rajtunk múlik, hogy képesek vagyunk-e időben cselekedni, hogy meg tudjuk-e tenni azt, amilyen feladatot kiszabtak ránk...

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 2ic47s4
Vissza az elejére Go down
Watanabe Yuusuke
10. Osztag
10. Osztag
Watanabe Yuusuke

Male
Hozzászólások száma : 404
Tartózkodási hely : Otthon a családommal
Registration date : 2009. Jul. 09.
Hírnév : 23

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag kapitánya | A Daitenshi tagja
Hovatartozás:
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te34000/45000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (34000/45000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyPént. Nov. 13, 2009 9:56 am

Yuu árulása - ahogy mi láttuk...


Kora reggel volt. Még a nap sem bukkant elő, de már az irodámban ültem, gondterhelt arccal. Sehogy sem jött álom aznap éjjel a szememre, és nem tudom hogy miért, de aztán úgy döntöttem, hogy legjobb lesz, ha bemegyek az irodába és hasznossá teszem magam. Normális esetben ez lett volna az utolsó hely, ahova mentem volna, de most más volt a helyzet. Valami nyugtalanított. Nem tudtam, hogy mi, csupán egy érzés volt, de nem hagyott nyugtot nekem. Így hát sötét dolgokon gondolkozva, bambulva indultam el az irodába. Az osztag területén minden csendes volt. Semmi sem utalt arra, hogy bármi baj is közelegne. Mindenki aludt, pihent, és készült testileg, lelkileg a másnapra. Talán nekem is ezt kellett volna tennem. Nem sokkal később betámolyogtam az irodába. Fáradt voltam. Az, hogy nem tudtam aludni, nem azt jelentette, hogy kipihent voltam.
A villant nem kapcsoltam fel. Sötétben akartam lenni, és úgy gondolkozni.
Kábán csináltam egy forró teát magamnak, majd kényelmesen elhelyezkedtem a karosszékemben. Még mindig nem hagyott nyugodni az a furcsa, különös érzés.
- Valami közeleg... - motyogtam magam elé a sötétben.
Legalábbis ezt suttogta ezt a furcsa érzés. Hátradőltem a székemben, és elmerengtem az elmúlt napok eseményin. Egyből Yuu-chan jutott az eszembe, és az Ő nemrég véget ért "sikeres" küldetése. Sok minden történt ott, talán a teljes sztori nem is fog kiderülni, de nem ez volt a lényeg. Yuu-chan megváltozott, mióta visszatért arról a küldetésről. Valahogy más lett. Nem tudtam, hogy mi lehet a baja, nem is nagyon beszélt róla, de nyugtalanított. Nem érdekelték azok a dolgok, amik eddig. Valami olyasmi mehetett végbe azon a küldetésen, ami gyökeresen megváltoztatta Yuu-t. Ezt támasztotta alá az is, ahogy egy azutáni közös küldetésünkön viselkedett. Gondolkodás nélkül megölt volna egy gyereket. Nem számít, hogy parancs volt, vagy hogy bounto volt az illető, mégiscsak egy gyerek volt. Akkor azt hittem, hogy csak átmeneti gondjai voltak Yuunak azután a bizonyos küldetés után, ám ezután sem történt semmi változás. Épp olyan furcsán viselkedett, mint eddig. Visszarángattam gondolataimat a jelenbe, és felültem a széken a majdnem fekvő helyzetemből, majd megráztam a fejem.
- Nincs vele semmi baj. Máskor is volt már ilyen...biztos...valami átmeneti gondja van... - bizonygattam magamnak. Feltűnően zárkózott volt azóta Yuu szinte mindenkivel. Mintha készült volna valamire, ám ezt senki sem tudhatta biztosan. Segíteni szerettem volna neki, de velem sem viselkedett úgy, mint eddig. Komolyabb lett, sok volt a dolga, ha meg kérdeztem, hogy nincs e valami gond, nem szólt semmit, így hiába akartam, nem nagyon tudtam neki segíteni. Ezért inkább hagytam. Úgy gondoltam, hogy ha nem akarja, hogy segítsek neki, akkor nincs értelme próbálkozni, maga is meg tudja bizonyára oldani a dolgot. Jó pár napja nem láttam már, és bár tudtam, hogy meg tudja oldani a dolgait, mégis kicsit aggódtam Yuu-chanért. Hiányoztak kicsit azok a régi önfeledt "hömbölgések" az ivóban, meg a közös edzések a 8. vagy a 10. osztag tisztjei előtt, de hát változnak az idők. Gondolataimba merülve merengtem tovább, miközben a teámat kortyolgattam, és kibámultam a nyitott ablakon. Lassan kezdett reggeledni, a nap lustán kúszott felfelé az égen, minta ezzel az én sebességemet utánozta volna. Észre sem vettem először, hogy valami berepült a helyiségbe, és előttem röpködött. Néhány másodperces bambulás után esett le, hogy egy pokollepke az, ami üzenetet hozott. Kinyújtottam mutatóujjamat, ezzel jelezve a kis teremtménynek, hogy leszállhat, és átadhatja az üzenetet. Nem számítottam már ilyen korán üzenetekre a Seireiteitől. Figyelmesen hallgattam végig az üzenetet. Majd még egyszer...és még egyszer.
- Mi?! Az lehetetlen! Ez valami tévedés! - csak ennyit tudtam az üzenet többszöri meghallgatása után is kinyögni. Nem fogtam fel, vagy nem is akartam felfogni azt, amit az üzenetben közöltek velem. Yuu-chan elárult minket. Elárulta Soul Societyt, mindenkit elárult. Kétségbeesetten néztem ki az ablakon, és próbáltam valami ésszerű magyarázatot adni erre a viccre. Az irodám elől talpak dobogását hallottam. Hirtelen felébredt az egész osztag. Ez nem lehetett véletlen, de hátha mégis csak valami kamu az egész. Lehet, hogy csak gyakorlat. Kitámolyogtam a folyosóra, és körülnéztem. Mindenfelé rohanó tiszteket láttam. Arcukon ugyanazt a zavartságot láttam, ami a sajátomon is lehetett. Szinte mindegyik arról a bizonyos dologról beszélt, amit én nem voltam hajlandó beismerni. Nem tudtam, és nem is akartam elfogadni ezt a dolgot. Kétségbeesésemen kezdett eluralkodni a düh. Halkan megszólítottam egy mellettem elhaladó és tisztelgő tisztet, de nem vette észre és haladt tovább. Ugyanez megtörtént még egy tisztnél is, Ő sem vett észre. Kavargó gondolataimmal a fejemben dőltem neki a falnak, és nem tudtam, hogy mihez kezdjek. Meg kellett valahogy bizonyosodnom a dologról, bár a pokollepke üzenete elég egyértelmű volt, mégis, muszáj volt mástól is megkérdeznem. Kezem már lassan remegett a dühtől. Nem tudom, honnan jött ez a gyűlölet, de egyszer csak megcsapott, és most tombolt bennem. Nem bírtam tovább.
Egy darabig még összetörve álltam a fallal szemben, és támaszkodtam neki, majd hosszas őrlődések után döntöttem. Bár a barátom volt Yuu, most már az ellenségem. Egy áruló, aki a Seireitei ellen van, tehát el kell kapni, és megbüntetni. Egy villámtánccal elindultam, hogy megkeressem s másik Yuusukét, és véget vessek az őrületnek. A háztetőkön shunpozva megéreztem Mitsu lélekenergiáját, és felé vettem az irányt. Szerettem a lányt, és feleségül fogom venni, de ebben a helyzetben sajnos Ő sem tudott változtatni a kedvemen, és szerintem én sem az övén. Nem sokkal ezután be is értem, és csatlakoztam hozzá. Arcomon elszántság tükröződött, ám belül közel sem voltam elszánt. Még mindig őrlődtem, hogy vajon helyes e, amit teszek. Helyes, vagy nem helyes, engedelmeskednem kellett a parancsnak, hisz ha megtagadnám, akkor én is azzá vélnék, mint a 8. osztag EX-kapitánya, egy egyszerű bűnözővé. Egyre tisztábban kezdtem érezni Yuu lélekenergiáját a távolból, és egyre biztosabb voltam abban, hogy hol lehet. Az elmúlás hegyénél.
Kis idő múlva csatlakozott hozzánk Nagano Nobu is és mosolyogva biccentett. Ránéztem, - tekintetemből azt lehetett kiolvasni, hogy inkább most ne mosolyogjon senki se a közelemben-, és kurtán biccentettem. Ahogy közeledtünk a helyszín felé, úgy erősödött Yuu energiája is. Egy elnyújtott shunpo után aztán megláttam Őt. Ott állt, és mintha várt volna valamit. Nyilván külső segítséget kért valakitől, hogy el tudja hagyni SS-t, mert azpnnal lezártak mindent átjárót a Seireiteiben, mihelyst kiderült az árulás. Míg úton voltunk az Elmúlás hegye felé, kicsit lenyugodtam ugyan, de mihelyst megláttam Yuu-t, egyből fellángolt a dühöm. HÁtán megláttam egy kardot, ami eddig nem volt nála. Hát azt lopta el SStől...Hidegen, szárazon közöltem vele "jogait", majd egy kis szünet után, dühösen odakiáltottam a fiúnak.
- Miért tetted?! Miért árultál el minket?! A barátom voltál! - ordítottam.
Gyakorlatilag biztos volt az, hogy nem fogja megadni magát, és harc lesz a vége a dolognak. Bár négyen voltunk ott, és egy további gyengébb lélekenergia a távolban, tisztában voltam vele, hogy nem sok esélyünk volt Yuu-chan ellen. Tapasztaltam már az erejét, mégis most a kötelességemet végeztem és meg kellett állítanom Őt, legalábbis meg kellett próbálnom.
Yuu végighallgatott, majd mosolyogva válaszolt. Nagyon zavart a mosolygása, de sajnos igaza volt. Vérontás lenne annak a vége, ha harcra kerülne a sor, és valószínűleg nem az Ő vére folyna, bár többen voltunk, így talán volt némi esélyünk ellene. Nyilvánvaló volt, hogy egyik fél sem fog engedni a másiknak. Kezemet Aokira téve vártam, hogy történjen valami. Yuu-chan megvonta a vállát, majd elkezdődött. Egyszerre támadtunk rá minden irányból, mégsem tudtuk megsebezni, még csak lassítani sem. Nevetve hárította minden egyes támadásunkat, mintha valami egyszerű gyerekjáték lett volna számára ez az egész. Végig fölényben harcolt velünk szemben. Gyakorlatilag meg volt a végeredménye ennek a harcnak már akkor, mikor elkezdődött.
Nem bírtunk vele. Egyre másra kaptuk a kis vágásokat, ütéseket, de mi nem tudtunk hozzáérni. Az egyik vágását Mitsu ellen indította. Nem hagyhattam, hogy kárt tegyen benne, ezért elé vetettem magam, és hárítottam a támadását. Próbáltam hátra szorítani, ám Ő erősebb volt nálam, és egy lökéssel hátrataszított, aztán hirtelen eltűnt előlem. A következő pillanatban éles fájdalom áradt szét hátamon, és éreztem, hogy saját vérem csorog ki a sebből és eláztatja a ruhámat. Rövid időre kidőltem a sorból. Nem épp a legszerencsésebb helyen volt a seb, és erősen vérzett is. A háttérből figyeltem a dolgokat egy ideig, míg erőt gyűjtöttem ahhoz, hogy újra beállhassak a harcba. Sajnos mindenkinek kijutott a rosszból bőven a harcban, senkit sem kímélt Yuu-chan. Miután az utolsó ellenfelével is végzett, a levegőben megjelent egy senkai kapu. Yuu-chan indulni készült, viszont nem hagyhattam elmenekülni. Hirtelen elfordítom magam, és előhívtam a bankaiom. Velem egy időben párom is ugyanezt tette. Mi még nem dőltünk ki, még megállíthattuk Yuu-chant. Megindultunk az áruló felé, ám Ő is lehívta a bankaiát. Már akkor tudtam, hogy esélyünk sincs így már. Hirtelen eltűnt előlem, és mögöttem jelent meg. Bár Aoki ott volt közvetlen mellettem, Ő sem tudott már megvédeni. Egy villanás, és el is volt vágva a lábikrám. Tehetetlenül rogytam földre, Aoki is felüvöltött tehetetlen dühében, és ráküldött egy jégrobbantást Yuu-chanra. Hiába volt olyan erős, ha ez eltalálja, akkor vége lenne neki is.
Ezzel egy időben Yuu is támadt. Méghozzá Cero-val...hiába voltam dühös rá, ás gyűlöltem, nagyon meglepődtem ezen. Szóval Ő is vaizard lenne? Ez megmagyarázna 1-2 dolgot...
Reménykedtem, hogy Aoki támadása eltalálja YUu-chant és vége lesz ennek az egésznek, én nem így történt. Egy robbanás után a sárkányom hatalmas puffanással terült el a földön. Ezután Yuu-chan Mitsut támadta meg, mivel már csak Ő volt lábon közülünk. Tehetetlenül néztem végig, ahogy a porfelhőben mögé lopódzik, és átszúrja a testét szerelmemnek. Itt volt az a pont, ahol már tébolyból támadtam. Nem érdekelt semmi, csak az, hogy minél több fájdalmat okozzak az ellenségemnek, még ha bele is halok. Nem is céloztam, csak csapkodtam össze vissza. Nem is érdekelt már, hogy mi fog történni velem. Hirtelen kirepült a kezemből a kardom, majd mielőtt utána kaptam és elértem volna, éreztem, hogy Yuu kardja végigszántja a mellkasomat, mély vágást ejtve ezzel. Zuhanni kezdtem a föld felé, ám a földet érés már nem fájt. Magával ragadott a sötétség. Mikor kinyitottam a szemem, Hanaet vettem észre, amint elsősegélyben részesít, és nyugtatni próbál. Nem szóltam neki semmit, csak hagytam magam, és közben arra gondoltam, hogy Yuu-chan ezért még egyszer drágán meg fog fizetni.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 52z19u
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
Tsugahara Nakamura

Male
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 29
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te12200/15000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (12200/15000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyHétf. Okt. 03, 2011 9:43 am

Azt se tudom mi a fene zajlik körülöttem…


Megbékéltem már azzal, ami a halálom után kiderült. Az emberek többsége nem hisz a szellemekben, nem hiszi el, hogy van élet a halál után, és abban sem hisz, hogy van egy „felsőbb” hatalom, aki megvédi az embereket és egyensúlyban tartja a világot. Nagyjából ezt tudnám mondani rólunk, Shinigamikról. Megvédjük az embereket, illetve a lelkeket, hogy a Hollowok megegyék, és átküldjük, ide, Soul Society-be, ahol békésen élhetnek.
Az a baj, és ezt már magamon is észrevettem, hogy nagyon sokat töprengek ilyen, és ehhez hasonló dolgokon. Nem tudom, hogy ez jó-e vagy sem, mert valamennyire még ragaszkodom az emberi létemhez. Ezt ki kéne égetni és minden simán menne, nem lenne semmi gond, de annyi minden van, amit még csak most kezdek megérteni. Nem figyeltem, hogy merre megyek, csak hagytam, hogy a lábam pörgesse a talajt maga alatt. Mikor felocsúdtam, már a Soukyoku hegyen találtam magam. Magát a bárdot már rég lerombolták, megsemmisítették vagy mit csináltak vele. A romok még itt voltak, itt hagyták amolyan emlékmű szerűnek. Megálltam a Soukyoku hegy közepén, szemben a hellyel, ahol egykor a bárd állt. A hegyet az Elmúlás hegyének nevezték, amibe így belegondolva elég ironikusnak hatott, mivel gyakorlatilag halottak voltunk. Aztán megint eszembe jutott az testvérem. Még mindig elég nehezen fogom fel, hogy képes volt két embert megölni, hogy megnyugtassa a lelkét.
- Nagyon remélem, hogy ott rohadsz meg a Pokolban. – mondtam a semminek. Eléggé felbosszantott még mindig a dolog, mert a testvérgyilkosság a világ leggyűlöltebb dolga, legalábbis az én nézeteim szerint.
Ezt a gondolatmenetet befejezve előhúztam a Zanpakutomat. Ez a másik furcsa dolog, ami nem fért a fejembe. Egy kard, ami a tulajdonosa lelkéből jön létre. Ha ezt éltemben mondják nekem, az biztos, hogy bolondnak és őrültnek titulálom azt az embert. Most pedig itt állok, és a kezemben tartom a lelkem egy darabját, ami nagyban kapcsolódik Yunához is. Annyira szerette a legendákat, és egy ilyen mocsok keze által végezte. Ahogy a testvéremre gondoltam, mindig ideges lettem és egyre jobban utáltam. Azon gondolkodtam, hogy neki álljak-e edzeni, vagy hagyjam az egészet a francba. Végül úgy esett a választásom, hogy kimerészkedtem a hegy szélére és leültem a peremre, a lábamat a mélységbe lógatva. Nem félek a mélységtől, képesek voltunk megmaradni a levegőben a reiatsu segítségével, amit úgy hívnának, hogy repülünk, pedig ha jól tudom a repüléshez semmi köze nincs. Végül elvonatkoztattam az elmélkedésemtől, és rájöttem, hogy innen, a hegyről remekül be lehet látni egész Seireitei-t és ha valakinek jó a szeme, akkor még Rukongai egyes részeit is látni lehet. Alig különbözik valamivel a világunktól. Nincs tele felhőkarcolóval és egyéb hiányosságok, de nincs is szüksége az embereknek ilyenre itt. A lelkek békében élnek itt, és a Shinigamik pedig tökéletesen végzik a dolgukat. Már elültem a tomporom, felálltam és úgy gondoltam mégis csak jobb, ha egy kicsit neki állok edzeni. Előhúztam a Zanpakutomat, megforgattam, majd néhány egyszerű vágást és szúrást kiviteleztem vele. Ezt elműveltem egy ideig, majd eltettem, és a levegővel kezdtem boxolni. A puszta kezes harc is olyan fontos, mint a fegyveres harc, ezt már az Akadémián megtapasztaltam.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 25
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te24000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (24000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyKedd Okt. 04, 2011 12:14 am

Soukyoku hegy


Ahhoz képest, eleinte mennyire vártam az emberi világban való járőrözést, a végére már nagyon is szerettem volna hazajönni. Vissza az osztagom szállására, a saját kis zugomba… Azt már nem is említem, hogy mihamarabb megcsinálni mindazt, amivel imádott fukutaichoum a távollétem alatt nem boldogult. Édes istenem, talán már maga alá is temette a papírmunka, és a süti-utánpótlás hiánya miatt már-már múmiává kezd hasonlatossá válni? Micsoda apokaliptikus kép arról az energikus lányról! Csak nyugi, kislány, biztosan nem ilyen rossz a helyzet, és csak beképzelsz magadnak mindenfélét, mert hiányzott a felettesed… Eh, ezt komolyan gondolom? Igen, határozottan hiányzott Shizuka-san pozitív kisugárzása az emberi világban töltött néhány napom alatt. Úgy tűnik, még én is kezdek feloldódni kicsit az új osztagvezetés alatt. Ez máris pozitív dolog.
És végre, itthon vagyok. Seireitei ismerős levegőjét beszippantva csakis erre tudok gondolni. Elvégre nekem ez a hely az otthonom. Sosem szégyelltem bevallani, hogy nekem nem hiányzik az emberi élet. Sokkal jobban érzem magam itt. Azonban most, hogy hazaértem, kicsit elbizonytalanodom. Jelentenem kéne Ai-samanak. Igen, és az után? Keressem meg a hadnagyi irodát, hogy szembesüljek – vagy ne – a rám váró horrorral? Nem tudom… Azt hiszem, ezt el lehetne halasztani pár órával… Akkor kapitányi iroda és utána... séta. Igen, a séta lesz a legmegfelelőbb elfoglaltság a számomra, ha megvagyok a jelentésemmel. Mivel ezt sikerült is tisztáznom magamban, célirányosan a harmadik osztag főhadiszállása felé indulok, hogy tiszteletemet tehessem a kapitányomnál.
Miután a jelentésemet leadtam, eredeti terveimnek megfelelően sétára indulok a tiszta lelkek városában. Nem az egyedüllét a cél, arra volt elegendő időm. Sokkal inkább a kikapcsolódás, hogy nem kell minden másodpercben éberen figyelnem, nem támadnak-e rám valahonnan. Itthon tökéletesen nyugodtan tudok közlekedni, teljesen kikapcsolhatom az érzékeimet, és mehetek, amerre a lábam visz. Zanpakutom nem tettem le, az még most is az oldalamon függő bíbor tokban pihen. Hogy miért? Erre a kérdésre jómagam is tudni szeretném a választ. Valami olyasmivel kéne magyaráznom, hogy egy fegyvert nem lehet csak úgy szerte-szét hagyni a szálláson, még akkor sem, ha épp nyugodt napokat élünk. Nos, azt hiszem, ez a magyarázat. Amiatt persze bűntudatom van, hogy nem látogattam még meg Shizuka-sant, de azt hiszem, neki is jobb, ha nem terelem el a figyelmét a munkájáról. Annak Kagami-taichou sem örülne.
Gondolataimba merülve jutok el a Soukyoku hegy lábához. Felnézek a magasba törő, rossz hírű tereptárgyra. Ha már itt vagyok, miért ne mehetnék fel? Nem tudok okot a maradásra, így követem a felvezető utat, egyre csak közeledve a magaslathoz. Fellépek a fennsíkra, és körbetekintek a vidéken. A város nem egészen olyan, mintha utcáit rónám, mégis ugyanazt az érzést kelti bennem: hívogat, és biztosít róla, ide tartozom.
~ Figyelj! Ott van valaki! ~ és a békés csendet megtöri az eddig nyugodtan alvó szellemlány hangja. Chi-san ismét hamarabb figyelt fel a magában boxolgató tisztre. Nem rémlik, hogy az én osztagomhoz tartozna… Mindegy, pusztakezes harcból amúgy sem vagyok jó, mondhatni abból nehéz nálam rosszabbat vagy velem egy szintűt találni, úgyhogy csak tisztes távolságból figyelem a hímnemű egyedet. Mikor egy percre szünetet tart, közelebb megyek hozzá.
- Szépen csinálod – jegyzem meg minden érzelem nélkül. Ezen az alapbeidegződésemen most már tényleg javítanom kellene. Kár, hogy nem megy, hiába próbálom. De még az arcomra is képtelen vagyok érzelmeket csempészni. Ez néha jól jön, de az esetek többségében – mint most is – kifejezetten zavaró lehet, pláne, ha a partner nem ehhez van szokva. Márpedig ki lenne ahhoz szokva, hogy a mellette álló képtelen érzelmeket mutatni? A megjegyzésemet követő csendet megtörve kezet nyújtok a nálam külsőre idősebbnek tűnő shinigaminak.
- Mei vagyok – bemutatkozásomhoz még egy halvány mosolyt is sikerül az arcomra bűvölni, ami azért már talán megtöri a jeget. Igaz, az én apró érzelemnyilvánításaimat, és arckifejezésem csekély mértékű változásait nem egyszerű észrevenni, de a többségnek azért sikerülni szokott. – Ne haragudj, hogy megkérdezem: melyik osztagban szolgálsz? – valahonnan el kell kezdeni a beszélgetést, de azt hiszem, világosan látszik, hogy ez nem éppen az én asztalom. Nos, úgy tűnik, mégsem magányos sétával fogom tölteni az időmet, mielőtt meglátogatom Yamasaki-fukutaichout.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Shizumeisign2

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
Tsugahara Nakamura

Male
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 29
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te12200/15000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (12200/15000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyKedd Okt. 04, 2011 6:42 am

Soukyoku hegy


Jól esett ez a rögtönzött edzés-szerű valami. Legalább nem kellett gondolnom semmire a következő mozdulaton, mozdulatsoron kívül és ez így volt jól. Amikor a Zanpakutom nem volt a kezemben teljesen más érzés vette át a helyét, kevésbé éreztem magam biztonságban, hisz puszta kézzel mégis csak nehezebb legyőzni valakit, főleg, ha az erősebb nálad. Ha másért nem is, de Yuna miatt úgy éreztem, hogy ki kell hoznom magamból a maximumot, hogy még egy hasonló eset ne történhessen meg, és hogy képes legyek szembeszállni nálam erősebbekkel is. Ha ezt az emberlétemben tudom, akkor nem haltam volna ilyen aljas halált. Abbahagytam egy pillanatra, hogy szünetet tartsak. Ahogy az évek során észrevettem, itt minden olyan, mint az Emberi világban, csak éppen lassabban. Nagyjából a saját korszakomra emlékeztet. Hirtelen bevillant, hogy hamarosan itt a születésnapom. Jó pár éve nem ünnepeltem meg komolyabban, hisz teljesen fölösleges, mert már halott vagyok, a halottak pedig nem ünnepelnek szülinapot. Gondolkodóba estem, hogy vajon hány éves lehetek, majd számolni kezdtem. Pár pillanattal később arra a megdöbbentő felfedezésre jutottam, hogy száznyolcvanat töltöm be. Elcsodálkoztam és újraszámoltam, de ugyanez jött ki. Remek, nem elég, hogy születésnap, még jubileum is. Megráztam a fejem, hogy végre kiverjem belőle ezt a marhaságot.
~ Te idióta, mégis mit siránkozol, vedd úgy, hogy ez a második esélyed! – rivallt rám Sanma no Hanma. A fejemben hallottam a hangját, de olyan hangosan, hogy azt hittem szétrobban a koponyám.
~ Nem kell ilyen hangosan üvöltened, amúgy is rendesen hallok. – torkolltam le, majd csend. Úgy utáltam mikor elnémul egy ilyen rivallás után, egyszerűen frusztráló volt.
~ Közeledik valaki. – közölte lemondó hangnemben, amit nem tudtam mire vélni. Talán az volt a baja, hogy valaki megszakítja az edzést, vagyis, amit én edzésnek tituláltam, de egyébként csak béna próbálkozás volt. Nemsokára megpillantottam és a hangját is meghallottam a közeledő egyénnek. Egy nő volt. Oldalán ott függött a Zanpakutoja, de bal oldalon. Talán ez az egyetlen dolog, amit sosem fogok megszokni: Zanpakuto a bal oldalon. Ha én így hordtam volna, akkor abból totálisan teljes a bukás. Képtelen lettem volna előhúzni is a hüvelyéből, nemhogy védekezni, vagy támadást indítani vele. A többi Shinigaminak általában feltűnik, és furcsállják is, hogy mi a fenét keres a kard a jobb oldalamon. Először mindig elgondolkozom, hogy tényleg ilyen bolond az illető, vagy csak lusta gondolkodni. Nem tudják összerakni a képet, és inkább bamba fejjel rákérdeznek, hogy mit keres a jobb oldalamon. Könyörgöm, ha ti jobb kezesek vagytok és a bal oldalon hordjátok, akkor, ha én jobb oldalon hordom, na mit tudok? A lány elég értelmesnek nézett ki így első ránézésre, de sose lehet tudni, ugyanis megeshet, hogy csak a csomagolás szép. Ahogy közelebb ért megdicsérte, amit csináltam.
- Szépen csinálod. – mondta a lány, de az arcáról semmit nem tudtam leolvasni, hogy most komolyan is gondolja, vagy iróniából mondta. Teljesen érzelemmentes az arca, mint egy zombinak. Nem szerettem a zombikat, de talán majd ő változtat a véleményemen. A kezemet pihenő pozícióban a Zanpakutom kiálló markolatára tettem, és álltam a tekintetét. Bár fogalmam sem volt, hogy most méregetőn néz, vagy furán, de azért nem ártott, ha látja a magabiztosságot. Egy kínosabb csend után megtörte a hallgatás átkát és bemutatkozott, bár az egész nevét nem árulta el.
- Mei vagyok. – azon gondolkodtam miként kéne tennem. Megmondhatom az egészet, de akkor tartozna, viszont ezt diktálja a jó modor. De ahogy az előbb is rágódtam ezen, rég el kéne engednem az emberi énemet, és végre előre nézni, nem pedig vissza.
- Tsuga. – válaszoltam. - – De ez nem volt igazi edzés, csak el akartam felejteni pár dolgot, és ez a kis mozgás segítségemre volt, és a hegyi levegő sem jött rosszul. – szabadkoztam. Nem éreztem magamban elég energiát, hogy felvághassak vele előtte. És ha érzékeim nem csalnak, Mei velem egy szinten lehet.
- Ne haragudj, hogy megkérdezem: melyik osztagban szolgálsz? – jött is a kővetkező kérdés. Ez egy egyszerű kérdés, és a válasz még egyszerűbb rá. Az jutott eszembe, hogy ez a találkozás még érdekes is lehet.
- Persze, hogy megkérdezheted, a 9. osztagban, mint 6. tiszt.
- Azt hittem, hogy ez a hely eléggé keresetlen. - féltem, hogy esetleg majd valamiért lenéz, rangomért, vagy hogy magamban vagyok, és, mint egy hülye ütöm a levegőt.
- És Mei, ha megkérdezhetem, te melyik osztagban szolgálsz? Mert nem láttalak még a 9. osztag környékén.

______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 25
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te24000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (24000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyKedd Okt. 04, 2011 9:13 am

Soukyoku hegy


Kicsit olyan ez az egész, mintha zavarba hoztam volna. Ez azért elég meglepő lenne, de benne van a pakliban. Nem minden férfiben tombol a felsőbbrendűség, ez különösen igaz, ha egy olyan helyen dolgozik, ahol bizony kemény beosztás van. De hogy egy lány zavarba hozzon valakit? Ezt azért kétlem… Ja, hogy kívülről úgy festek, mint egy jégcsap? Nos igen, erről azért hajlamos vagyok elfeledkezni. Vele pedig még nem találkoztam, tehát nem is szokhatott hozzá különös viselkedésemhez. Kellemetlen, főleg, ha épp megjegyzést teszek rá. Nem csoda, ha nem tudja mire vélni, ezért aztán bemutatkozom. Úgy néz ki, ez már valamit oldott a kezdeti feszültségen, hiszen viszonozza, és mindjárt mentegetőzésbe is kezd a gyakorlatozását illetően.
- Már jóval több, mint amire én képes vagyok – válaszolok, immár egész észrevehetően mosolyogva. Csak meg ne kérjen, hogy eddzek vele, mert akkor rövid távon el leszek kalapálva. A közelharc egész egyszerűen nem az én asztalom. Így utólag már az is csoda, hogy egyáltalán átengedtek ilyen silány tudással. Még jó, hogy fegyverhasználatban és démonmágiában a csoport kiemelkedő tagjai közé tartoztam. Lehetséges volna, hogy ezek a tények mentettek meg a bukástól? Akárhogy is, az elmúlt 80 évben tökéletesen boldogultam a pusztakezes harc mélyebb ismeretei nélkül. Hárítani és távolról visszatámadni még tudok.
Közben megtudom, miért is nem láttam eddig. Ez sok mindent megmagyaráz. A 9. osztagot egyelőre csak hírből volt alkalmam megismerni, tehát nincs is miért csodálkozni azon, hogy Tsuga-sannal sem volt szerencsém találkozni. Mármint korábban.
- Nyugodtan folytathatod, ha szeretnéd. Nem foglak zavarni – felelek második körös magyarázkodására. Egy bátorítónak szánt mosollyal is megtoldom, amennyiben az én mosolygásom észrevehetőnek minősül. Én igyekszem, hogy az legyen, de a régi beidegződéseken nem tudok sokat módosítani. Legalábbis ez a tapasztalatom az eddigi évtizedekre alapozva. Már elég régóta próbálok kicsit oldottabb lenni másokkal ahhoz, hogy akár fel is adjam. Nagy kár, hogy az nem vallana rám. Tényleg meg akarok változni.
Kicsit oldalra billentem a fejem a kérdésére. Most mondjam meg, vagy ne? Elvégre nagyjából azonos szinten lehetünk, az én rangom mégis… Hát remélem, nem hozom vele kínos helyzetbe elvégre ő akarta tudni.
- A Sanbantai sansekije vagyok – válaszolom az eddiginél leheletnyivel kedvesebb hanglejtéssel. Talán mégis sikerül egy kicsit kibillennem a jégcsapfigurából. Vagy nem.
A szokatlan kardelhelyezése nekem is feltűnik, de nem teszem szóvá. Értelmetlen kérdés lenne. Bizonyára neki így kényelmesebb, nekem pedig semmi közöm ahhoz, ő hogyan fér hozzá könnyebben a kardjához. Elvégre az én különc egyenruhámat sem teszik szóvá túl sűrűn.
- Ha elhagyatott helyet kerestél, azt hiszem, ma nincs szerencséd… - bár ahogy körülnézek, rajtam kívül nem nagyon jár errefelé shinigami. Hát velem azt hiszem, tényleg nincs éppen szerencséje. – Vagy valami másért jöttél ide? – ez komolyan érdekelne. Szép lassan elindulok a fennsík pereme felé. Azért figyelek a válaszára, de ha már itt vagyok, gondoltam körbejárom, és nem csak szemmel térképezem fel az Elmúlás hegyét. Nem haladok gyorsan, megadom neki a lehetőséget, hogy velem tartson, ha szeretne. Közben azon gondolkodom, mit kérdezhetnék még, hogy ne legyen köztünk nyomasztó csönd. Nem szeretek sem kérdezni, sem mesélni. Az a kedvemre való, ha mások osztják meg velem a gondolataikat. Hallgatóságnak határozottan jobb vagyok, mint beszélőnek.
- Gyakran gyakorlatozol magadban? – komolyan nem jutott jobb az eszembe? Chi-san is épp készülne letolni emiatt, de szerencsére észreveszi, hogy nincs rá szükség. Magamtól is tudom, hogy ez borzasztóan… nem is az, hogy formális, mint inkább személytelen kérdés volt. Meglátszik, hogy a beszélgetés is gyengém. Talán nem akkora, mint a hakuda, de igencsak megközelíti. Már így is jóval többet jártattam a szám, mint az tőlem megszokott lenne. Tsuga-san felé fordulok, hogy meghallgassam a válaszát. Remélem, kezd hozzászokni a majdnem teljesen érzelemmentes arckifejezéseimhez és beszédemhez.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Shizumeisign2

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Tsugahara Nakamura
9. Osztag
9. Osztag
Tsugahara Nakamura

Male
Aquarius Horse
Hozzászólások száma : 77
Age : 29
Registration date : 2011. Sep. 27.
Hírnév : 0

Karakterinformáció
Rang: 9. osztag 5. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te12200/15000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (12200/15000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyCsüt. Okt. 06, 2011 11:43 pm

Soukyoku hegy

Az egész találkozás kezdett eléggé szürreális lenni. A gondolataimat sikerült elterelni, de erről az érkező Mei is sokat tett.
- Épp befejeztem, csak a gondolataimat akartam kicsit elterelni, mert kezdtek olyan irányt venni, amit nagyon nem kellett volna. – a lány arcát fürkésztem, de nem találtam rajta semmit. Egy érzelem nem csúszott le róla, annyi sem sok. Képtelenség, hogy ilyen könnyen megszabaduljon az emberi részétől, hisz valahol mégiscsak él, hisz itt áll előttem és ő is Shinigami, mint én. Néha-néha megereszt egy-egy félmosolyt, de ezek nem teljesen olyanok, mint amilyennek lennie kéne. Amikor a posztokra és osztagokra terelődik a hangsúly, félek attól, hogy semmire sem tart majd érdemesnek, legalábbis ezt vonom le az érzéseinek kifejezése hiányában.
- A Sanbantai sansekije vagyok. – remek. Kár volt megkérdeznem. Én minden barátomat – akikből egyelőre elég kevés van – és minden ellenfelemet egyenrangúnak tartom. De semmi sem garantálja, hogy ezt más is így gondolja. Kicsit le is sütöttem a szemem, hiszen feljebb állt a ranglétrán, mint én, de mire felnéztem már nem volt ott. Elindult a hegy pereme felé. Seireitei szép látványt nyújtott innen. Nem hiszem, hogy számára, és számomra sem, lenne veszélyes pont a peremen.
- Ha elhagyatott helyet kerestél, azt hiszem, ma nincs szerencséd…Vagy valami másért jöttél ide? – kérdezte, mire felé fordultam, és néztem, ahogy tőlem távolodik, a peremhez viszont közelít.
- Ez egy jó kérdés. Én sem tudom, csak erre hozott a lábam, és ha már itt voltam, akkor miért ne maradhattam volna kicsit. – gondolkodni kezdtem, majd úgy döntöttem én is kimerészkedem a peremre, bár akármennyire is Shinigami az ember, egy természetes félsz így is van bennem.
- Nem feltétlen, amit most láttál, csak gondolatűzésre volt jó. Túl sokat gondolkozom. – válaszoltam neki. Nem szeretek egyedül edzeni, mert az olyan, mintha vezetni akarnék autó nélkül. Nem tudtam, hogyan álljak hozzá, ezért visszatérő vendég lett a pillanatnyi kínos csend, de valamelyikünk mindig kitalált valamit, hogy elűzze magától ezt a szörnyet.
- És te mi járatban erre? Friss levegőt szívni, vagy elmélázni valamin? – kérdeztem tőle, közben pedig a mélységet néztem a peremről, ami innen még veszélyesebbnek tűnt. Elgondolkordtam, hogy milyen lenne tenni még egy lépést és átadni magam a szél susogásának, ahogy zuhanok. Egyszer már átéltem a halál pillanatát, ami elég fájdalmas volt, most pedig szétcsattannék a talajon. Mei körbe járta a hegyet, de arra nem tartottam vele. Visszasétáltam oda, ahol a bárd állt egykor és néztem, ahogy lassú léptekkel körbe járja a hegyet.


______________

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Wang Liu Mei
3. Osztag
3. Osztag
Wang Liu Mei

Female
Virgo Dog
Hozzászólások száma : 158
Age : 25
Tartózkodási hely : Általában a 3. osztag főhadiszállásán
Registration date : 2011. Sep. 10.
Hírnév : 48

Karakterinformáció
Rang: Hadnagy
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te24000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (24000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptySzer. Okt. 12, 2011 10:00 pm

Soukyoku hegy


Áh, kár reménykednem. Nagyon nem úgy halad a dolog, mintha az idő múlásával kevésbé feszélyezné a jelenlétem. Ez nagy kár. Shizuka-san teljesen máshogy kezelte a dolgot… És ismét a hadnagyomnál tartunk. Tényleg oda kéne mennem hozzá, megnézni, hogy csak betemette a papírhegy, alszik alatta, mumifikálódik, vagy esetleg már a bomlás egy előrehaladottabb állapotában van… Miféle harmadik tiszt vagyok én, hogy nem vagyok a hadnagyom mellett, ha szüksége van rám?! Nyugi kislány, mert Chi-san fog fejbe csapni valamivel, ha így folytatod. Tessék a jelenlegi társaságoddal foglalkozni! De… de őt csak feszélyezi a jelenlétem…
~ Na ebből elég! Figyelj már oda! ~ kivételesen örülök, hogy nem tudja befogni a száját, így egyrészt, még időben elkanyarodhatok a perem mentén (ha tovább mennék az komoly zuhanási élményhez juttatna hozzá, ami nem feltétlenül lenne kellemes), és odafigyelhetek a kilencedik osztagos shinigami válaszára is.
- Értem – bólintok magam elé figyelve, immár a fél hegyet körberóva. – Így tényleg elég egyszerű csak úgy kikötni valahol – én is így jutottam ide, nem igaz? Várjunk, én nem gondolatűzés miatt indultam el… Úgy tűnik, az a néhány nap Karakurában teljesen kifárasztott. Nem csoda, hogy a végére már én is haza akartam jönni. Túl sok dologra kell ott odafigyelni, kezdve a magas lélekenergiával rendelkező emberekkel, a gyengébbtől az erősebb hollow-kig bezárólag. Nekem szerencsém volt, de még így is fárasztó volt.
Tehát, mit is kellene mondanom az én idekerülésemet firtató kérdésre? Nem egészen úgy kerültem ide, mint ő. De az alapgondolat mégiscsak valami hasonló…
- Csak sétálni indultam. Most értem vissza, és hiányoztak már Seireitei utcái… – felelem az igazságnak megfelelően, immár visszaérve elé. Bőven kihasználtam az időmet a sétára, de még így is váratlanul hamar visszaértem. Most gondolkodhatom azon, mit tudnék kérdezni, ami nem túl közhelyes, és nem is pofátlankodom bele a múltjába vagy akár a jelenlegi életébe. Innentől kezdve Chi-san minden ötlete kizárható. Ő bezzeg tudná jártatni a száját és mindenféléről csacsogni. Néha szívesen helyet is cserélnék vele, bár kétlem, hogy abból jól jönnék ki a végére. Akárhogy is, fel kéne dobnom valami témát.
- Mióta vagy itt? Mármint mióta vagy shinigami? – ennyit arról, hogy nem mászom bele a magánéletébe. Nem hiszem el, hogy jobb dolog nem jutott eszembe. Komolyan leckéket kéne vennem valakitől. Mondjuk Shizuka-santól? Ai-samatól? Nem, inkább mégis Shizuka-santól. Ő elég közvetlen és energikus személyiség, kivéve, ha munkáról van szó. Akkor szükség van rám is. Hajajaj, minél többet gondolok erre, annál inkább érzem, hogy most nekem sincs kedvem a munkához. Egy-két tízessel több vagy kevesebb a papírhegyen, ami alól ki kell ásnom a hadnagyomat, már nem sokat számít, igaz? Hát nem.
Több kérdés sajnos nem jut eszembe, de remélem, hogy ha válaszol, már én is többet fogok tudni mondani. Vagy legalább lesz mit meghallgatnom.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Shizumeisign2

Pontozás:
 
Vissza az elejére Go down
Shiroichi Anao
10. Osztag
10. Osztag
Shiroichi Anao

Female
Gemini Monkey
Hozzászólások száma : 368
Age : 39
Tartózkodási hely : Valahol Seretei újdonsült romjai között
Registration date : 2010. Dec. 03.
Hírnév : 77

Karakterinformáció
Rang: 10. osztag Kavicskapitánya *3*
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te40700/45000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (40700/45000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyHétf. Dec. 05, 2011 1:29 am

Jobb adni, mint kapni
(Hakuda edzés)
Hűvös, fagyos reggel. A tájat csak úgy belepi a dér fehérsége. Meglátszik a felfelé törő osztagok épületein, a kacskaringós kis utcákon… mindenhol. Az idő tisztán jelzi, hamarosan eljön a tél, a havazás, amit annyira szeretek. Messze, messze, Seretei falain kívül köd szállingózott a hosszan nyúló erdővel ékesített pusztaságra. Nem kell sok hozzá, hogy ide is elérjen, bekebelezve ez által az egész Lelkek Városát. Kellemes, hideg szél csapja meg arcomat, mely ébren tart, s elűzi átmeneti fáradságomat, mely a korai ébredés okozott. Fontos a mai nap számomra, egy ígéretet fogok beteljesíteni, vagyis egy magamnak tett ígéretet, mivel az illető számára mégiscsak meglepetés. Csupán reménykedni tudok, hogy Simán Csak Keisuke-sama a nagy rózsaszín fellegek között nem feledkezett meg az üzenetem átadásáról, melyben fontos találkozóra invitáltam Ai-sant. Annyi mindent köszönhetek neki, hogy úgy érzem, itt az ideje törleszteni. Hiszen ismét felkeltette az érdeklődésemet a mágia iránt, melyet nem mondhattam erőségemnek és megmutatta miképp kell helyesen viselkedni azon körben, mely igencsak fontos Soul Societyben: a fehér leples kapitányok társaságában. S a számomra a legfontosabb… egy nagyon fontos helyet tölt be mélyen a szívemben, a legjobb és legfontosabb barát szerepét!
Lehunyt szemmel várom érkezését, miközben visszamerengtem a ködös múlt világába, annyi minden történt, hogy már nehezemre esik számon tartani őket, rengeteg jó és rossz dolog. Egyes filmkockák pedig oly’ távolinak tűnnek. Jobbomat előre nyújtva – mintha csak el kívánnám kapni azt az emlékfoszlányt – markolok bele a hideg levegőbe, majd felnézve fordulok meg, ahogy egyre közeledő lépések hangját szűröm ki a némaságban. Egy vidám mosoly bontakozik ki arcomon, ahogy megpillantom a várva várt személyt, egy aprócska szempillantás alatt elkergetve ezzel az előbbi elmélkedésem során felvett komolyság ábrázatát.
- Jó reggelt, Ai-san~! Igazán boldog vagyok, hogy megkaptad az üzenetemet és időt szakítottál arra, hogy eljöjj! ~ ^w^ ~ - szólalok fel lelkesen, miközben lassan elé lépdeltem. Látszólag még mindig gondolataim hatása alatt állva, elhanyagolom vidámságtól kicsapódó, örömteljes üdvözlésemet. Nem szeretném már a társalgás elején felzaklatni, illetve jómagam nem is igen kívánok azon a mágián csattanni, amiért még mindig sajog a legutóbbi ütközésemkor bevágott kobakom tőle. ._.”
- Anou - súlyomat hol az egyik, hol a másik lábamra helyezve keresem a megfelelő szavakat, mellyel megoszthatom neki, mit is szeretnék pontosan. Hiszen nem tudhatom, miképp reagál majd rá, csupán remélni tudom, hogy nem utasítja vissza törlesztésem eme fajtáját. – Hogy vagy? *<*Eh T^T” - egy megrökönyödött sóhaj kíséretében rendezem gondolataimat és megtiltom magamnak, hogy bármiféle kibúvót keressek. Feladat van! Nem szövegelhetek csak úgy őrültségeket most neki. - Na, jó… nem terelem a témát és a lényegre térek! >o< Szóval, anouAi-san… ha nincs ellenedre, szeretnék tanítani neked valamit! Tudod… kicsit rosszul érzem magam amiatt, hogy te annyi mindent mutatsz meg nekem és most szeretnék én is adni, nem csak kapni. – zavarodott monológom során a földre vezetem a tekintetemet. Remélem, megérti szándékomat, bár ebben nagyon is biztos vagyok… csak a kérdés, hogy nem e utasít el? Am… arra gondoltam, hogy egy önvédelmi mozdulatot tanítok meg neked. Tudom, hogy a mágia létráján igencsak magasan állsz és ennek köszönhetően nem igen kerülsz afféle helyzetbe, melynél pusztakezes technikát kellene alkalmaznod. De sosem lehet tudni! – ecsetelem neki ötletemet, némi győzködéssel hangomban, hogy kicsit jobban felkelthessem figyelmét. Valóban nem tudhatja a shinigami, hogy mikor, hol kerül olyan szituációba egy küzdelem során, amikor a kidou már nem segít és pofozkodással törnek az életére. Azt szeretném, hogy Ai-san, hogyha valaha is ilyen helyzetbe kerülne, tudjon tenni is valamit, nehogy valami bántódása essen. Bár tudom, hogy Simán Csak Keisuke-sama megakadályozná, hogy bárki is bántsa, de szeretnék biztosra menni, nyohh~! T3T
- Ezt a mozdulatsort még a Juubantaiba való csatlakozásom után tanultam egy kicsivel, egy osztagedzésen Simán Csak Keisuke-samatól. Nagyon könnyen le tudtak fegyverezni és mivel a kidouban nem igen jeleskedtem, így könnyedén a földön kötöttem ki. Úgy, nagyjából ekkor kezdtem érdeklődni a pusztakezes küzdelem iránt. Szóval, igen hasznos mozdulat számomra, meg úgy alapból is, szerintem. Surprised – kíváncsian tekintettem Ai-sanra, várva némi jelzést, hogy esetleg van e valami kifogása az ötletemmel kapcsolatban, avagy sincs. Vagy egyáltalán nem is érdekli a dolog? De, ahogy megláttam a tekintetében kirajzolódni némi figyelmet az ötletemre, magamban már előre örültem, hogy most talán én is adhatok valamit Ai-sannak! *-* Haorimat levéve magamról dobtam gond nélkül a földre, s némi karmozgatással melegítettem be izmaimat. Talán túlzás így neki vetkőzni, de jobb a kevesebb öltözék ilyesfajta technika gyakorlásának esetében, mert nincs, ami akadályoz. Megvártam, míg Ai-san is megválik a zavaró fehér lepeltől, ugyan mondtam Simán Csak Keisuke-samanak, hogy azt is adja át Ai-sannak, hogy jobb lenne, hogyha egyszerű shinigami uniformisban jelenne meg, nem pedig nemesi öltözékben, amiért nem akartam problémát, mikor erre kerülne a sor. S figyelembe vettem Ai-san tekintélyét is, nem hiába választottam az Elmúlás hegyét a gyakorlás helyszínének. Sem a Sanbantai tagjainak, sem pedig a Juubantai tagjainak nincs köze Ai-san meglepetés technika elsajátításának menetéhez.
- Nos, kezdhetjük? Ugye, jobb kezes vagy? – tettem fel a kérdést, miközben közvetlenül elé lépdeltem, majd amint megkaptam a helyeslő választ nem haboztam belekezdeni. – Először egy másolaton mutatom be, hogyha nincs ellenedre. – jobbnak vélem első lépésként megmutatni, majd csak utána belevágni a gyakorlásba, mert ha esetleg nem tetszik neki, akkor másik mozdulatsorhoz fogok folyamodni. Nem akarok olyasmit tanítani neki, melyre nem is lenne szüksége a jövőben, bár ez a technika bármikor hasznos lehet.
Klóntechnikát alkalmazva gyorsaságom segítségével hozok létre egy pontos másolatot magamról, majd vele szembe állva, intek a másolatnak, hogy fogja meg balomon a ruhát, majd vállamat fogja át jobb kezével. Először gyorsan mutattam meg ezt a mozdulatot. Aztán ismét felállva másolatommal szembe, lassan, magyarázatokkal kezdek bele a technika rejtelmeihez szükséges információk megosztásába.
- Az Aikido ikkyo nevezetű technikája, vagyis az „első tanítása” a könyök rögzítése. Mint láthatod, a másolat karja tökéletes fogást talált vállamon, szinte látszólag kizökkenthetetlen. Ezzel képes akár kibillenteni az állásomból, vagy a válla fölötti átdobásának kezdetét is jelképezheti, esetleg csupán földre teríthet… ki tudja! Sajnos nem látunk az ellenfél gondolataiba, hogy előre megállapíthassuk cselekedetét, viszont… ahogy az imént említettem ez csupán látszat, ugyanis ezt a stabilnak tűnő támasztást is könnyedén meg lehet törni, nézd csak a felső karját... – húztam végig másolatom felkarján tenyeremet, egészen a könyökhajlatáig, melynek hatására klónom előrebillent, mozdult összecsukló karja után. – Látod? A felkarja cseppet sem olyan stabil nem úgy, mint az alkarja, mely a fogásába fektetett erőtől kizökkenthetetlen. Üthetem ököllel… - prezentáltam az ököllel való csapkodást a másolat alkarján. – De semmit nem érek el vele. Egyértelműen a felkart kell célba venni, ahol izmai cseppet sem feszülnek meg. Na, akkor… megtámasztod magad lábaiddal, nehogy eldűlj, majd jobb tenyered élét végighúzod az ellenfél karjától a könyökéig, így a támadó fél egész felsőteste elkezd előrebilleni, közben fordulsz a mozdulat során folyamat balra. A tenyered sem áll meg, halad tovább, egészen a válladig, ahol az ellenfél tenyere pihen, majd erőteljesen megfogod azt. Előrerántod! Mozdulsz a rántás irányába. – lassan mutatom Ai-sannak a magyarázatom közben a folyamatot, majd még egyszer elismétlem, szövegelés nélkül, hogy minél többször láthassa. – Nos, karja szinte kifordult a helyéről, bal karodat semmi sem akadályozza a mozgásban, ha jobban megfigyeled, jószerével egy vonalban van az ellenfél könyökével. – mutatom bal kezem felemelésével, s megfogom a másolatom majdhogynem kifordult könyökét, majd meglökve azt emelkedik fel keze vállamról. – Ez a tetőpontja a technikának, nagyon fontos, hogy oda kell figyelni a fordulatra, amit leírsz vele, mert ha nem jól csinálod, akkor akaratlanul is, de eltörheted a karját. Ezért pontosan kell végrehajtani a fogását. Bal tenyered hüvelykujja a könyökhajlatában, másik négy ujjad pedig hátulról a könyökét fogva pihenjen, s így csonttörés nélkül át tudod lendíteni, hogy fél térdre ereszkedjen, fordítod… és bumm. - másolatom tenyerét jobbomban szorítom, balom pedig a könyökén pihen. Karja oldalra van kifordulva, teljesen megfordítottam az esés során, a háta néz nekem, ő pedig térdre esve, csupán a szerencsének köszönheti, hogy másik kezével meg tudta tartani magát, ezzel elkerülve a kemény talajjal való ütközést. – Logikusan, hogyha el kívánjuk törni karját, csupán egy apró rántásba kerül végrehajtani. - Ai-sanra néztem, hogyha esetleg van valami kérdése, akkor meghallgassam, közben elengedtem másolatomat, hogy az felállhasson. – Elismétlem még egyszer, ismét gyorsabban. – mondom, majd cselekedtem is, a mozdulat alig tartott öt másodpercig, s az „ellenfél” már a földön is volt. Minden bizonnyal jobban szemmel tudta követni, mint az első alkalommal, legalábbis reménykedtem benne. Nagy levegőt vettem, majd hagytam, hogy a másolatom eltűnjön. Ai-san irányába fordulva, álltam vele szembe.
- Én leszek a „támadó”. Szerintem haladjunk lépésenként, úgy könnyebb megtanulni, majd amint minden lépés sikerült, egyben is megcsinálhatod. Felkészültél? – jelzését türelmesen megvártam, s csak azután fogtam meg az előbbi bemutatóhoz hasonlóan ruhájának anyagát, majd megragadtam jobbommal bal vállát. – Ne legyél feszült, lazíts. Koncentrálj, ne siess, nem hajt az arrancar! – figyelmeztetem, mielőtt belekezdene a gyakorlásba. Türelmes leszek, akárcsak ő a Kavicskidou esetében. Esetleges kérdéseire pedig készségesen válaszolok, de a nagyobbik fele, már rajta múlik. Hajrá, Ai-san, biztosan sikerül! *.*

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Anao
Meow-meow pontok:
 
Vissza az elejére Go down
Kagami Ai
3. Osztag
3. Osztag
Kagami Ai

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 302
Age : 26
Registration date : 2011. Apr. 04.
Hírnév : 95

Karakterinformáció
Rang: Kapitány, Kagami főnemesi ház XVIII. feje
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te51050/65000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (51050/65000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyVas. Dec. 11, 2011 6:31 am

~Megtalálni a távol állóban a szépséget ~
(Hakuda edzés)

*Rossz álom fogott el, s eképpen a mai napra vonatkozóan eléggé korán keltem. Valójában ezzel nincs is semmi gond, hiszen Keisuke figyelmeztetett arra, hogy találkozóm lesz ma a kapitányával, azaz Anaoval. Némi kíváncsiság azért elfogott, hogy vajon miért hívott egy olyan helyre, mint az a hegy, de különös módon nem kérdezősködtem. Valójában a türelem gyakori jellemzése jellememnek, ezért is vártam ki szépen csendesen a hajnal tájt az időt, hogy teljen. S mialatt a hegyen a haorimba várom Anao-sant, a kezembe emelem a páros saimat, hogy néhány zanjutsu fogást gyakoroljak. Mostanában egyre jobban érdekel ez a megküzdése stratégia is, csak még mindig van az a visszafogó erő, hogy esetlegesen bemocskoljam magam más vérével, vagy egyszerűen közelharci tevékenységet folytassak vele. Egyszerűen nem fér össze velem ez az egész, bár mióta kapitány lettem ügyelek arra, hogy ezeket is fejlesszem, de mindez még mindig nem elég. Ugyanis hiába fejlesztem magamat, ha úgy is tudom, hogy ezek mind nem állnak hozzám éppen eléggé közel ahhoz, hogy szívesen használjam. Tehát gyakorlatilag akadnak problémáim, habár a shunpo használatát egyre jobban kedvelni kezdem. Megvan a maga előnye, ha a shinigami gyorsabban mozog társainál. Kimérten biccentek egyet, mihelyst megpillantom az éppen érkező Anaot. Csupán bólintásommal jelzem, hogy bizony itt állok. De már egy kicsit kezdek türelmetlenkedni belül, hogy mi lesz a találkozásunk célja. Az állapotomra vonatkozó szavára sóhajtok egyet.*
- Nincsenek problémáim. *Különösnek vélem, hogy ezúttal nem próbált meg a nyakamba ugrani, de ezúttal én sem voltam vele megfelelően őszinte. Problémáim mindig akadnak, s lesznek is. Ilyen annak az élete, aki túl sokat vállal magára, és nem képes megszabadulni bizonyos dolgoktól. Számomra ennek legnagyobb hajtó ereje a saját emlékeim. Azoktól kéne elszakadnom ahhoz, hogy végre túl tegyem magam ezen a krízis állapoton. Szürke pillantásommal kémlelem Anaot, nem is tudom mit mondhatnék neki. Valójában bizonyára ő is tudja, hogy Keisuke és én, szóval a kapcsolatunk eléggé megromlott. Hiába találkozunk, mégis olyan távol állunk a másiknak. Már készülnék elirányítani Anaot attól, hogy nincs szükségem a segítségére, mikor meghallom a célja mögött rejtőző szándékát. Valóban, s ezért miért ne hagynám, hogy segítsen? Talán ezzel is tanítani lehet valamelyest, kapitány létére nem is olyan rossz, ha tanítani szeretne valamit másnak. Ezzel talán még a felelősségteljes viselkedésmódot is gyakorolhatja, valamint azt is, hogyan kell valakinek rendesen átadni mindazt, mit ő már tud.*
- Köszönöm, hogy privát helyre hívtál ezzel a céloddal. Szívesen edzem veled. *Tárgyilagosan kifejezeve magamat pillantok szemeibe, némileg érdeklődően, ami a feladatot illeti. Ha már egy ilyen helyen fogunk edzeni, érdekelni, hogy mégis mi volna az, amit tanítani szeretne. S mikor meghallom, hogy hakudáról van szó, már egyből érzem, hogy ez egy olyan helyzet lesz, amibe nem fogom tudni magamat bele élni. Egyszerűen a hakuda a küzdőstílusok azon ágazata, amihez semmi tehetségem nincsen. Számomra valakit komolyan megütni..egyszerűen nem illik ahhoz, amit képviselni szeretnék, elveimmel ütköző. Mindazonáltal, hogy Anao-san kedvére tegyek, csupán bólintok egyet. Az sosem árt, ha egy újabb fogást én is tudok, hátha mégis egyszer majd használnom kell. Érdeklődve hallgatom végig ugyan a kis történetét, hogy mikor sajátította el, de mihelyt elmondja, hogy kitől, le amortizálttá változik tekintetem. Noha nem a személy miatt, hanem önmagam miatt. Bűntudatom lesz, hogy Anaotól egy olyan mozdulatot kell eltanulnom, amit még Keisuke tanított neki. Keisuke tudása fog immáron rám szállni, egyszerűen úgy érzem, hogy ezt nem érdemlem meg. De más részről itt van Anao is, amilyen kis lelkes. Egyszerűen most nincs kedvem ahhoz, hogy kiragadjam a kezéből az irányítást, és azt mondjam neki, én ezt nem csinálom. Habár megforgatom tekintetemet, mikor a haoriját csak úgy a földre dobja. Én nem teszek hasonlóképpen semmiképp. A haori azért van, hogy viseljem, s ha még akadályoz is némelyest az edzésemben (bár kötve hiszem), akkor sem veszem le. Szótlanságom következtében bólintok neki egyet, hogy kezdhetjük. Igyekszem majd tőlem telhetőt megtenni, de amit tudok, azt tudok. Hakuda és én, távoli rokonságban állunk maximum.*
- Távol áll tőlem a hakuda, ezért megkérlek rá, hogy lassan magyarázz nekem, hogy megértsem. *Szokatlan mondat ide vagy oda, legalább igazat szóltam az imént. Egyszer még körbe is járom őt, és a klónját, és megpróbálom magamban elmélyíteni mindazt amit mond. Aikidou, érdekes, és egyben picit szórakoztató neve is van ennek a stílusnak. A bemutatójából ítélve pedig ez egy igen egyszerű, és egyben hasznos mozdulatnak tűnik, ahol a kar és a csukló munkája a leglényegesebb. Soha sem gondoltam volna, hogy valakit ily' könnyen a földre lehet kényszeríteni csupán azzal, hogy a megfelelő mozdulatsort végre hajtva először befelé, majd kifeszítés, és hátra rántom az ellenfelem karját. Egy egyszerű izom feszítő technika, pedig elmondásából ítélve még csak kárt sem lehet az ellenfélben tenni, feltéve ha maga a mozdulat helyesen van végre hajtva. Sejtéseim szerint aki pedig durván akar eljárni, az meg úgy is eltöri a vele szemben álló csuklóját, nem igaz? Nem tűnik bonyolult mozdulatnak, bár felvet bennem egy gondolatot. Bizonyára ha nem elég gyorsan hajtom ezt végre egy küzdelem során, akkor az ellenfél a szabad karjával úgy is elkövet valamit, amivel védekezhet. Valamint ott van az is, hogy ez a technika csupán egy átlag helyzetre adhat mutatást, például ha valaki tiszteletlenül viselkedik velem, arra tökéletes módszer. Végül is miért ne? Kevésbé veszélyes mutatvány, mint egy kidou, amivel az én szintemen akár komolyabban megsebesíthetek valakit. Még azért figyelem Anaot azért, hogy ha oda kerülök, eltudjam végezni a mozdulatot, sőt. Még annyit is megteszek, hogy a klónozó kidoum segítségével, hozzá hasonlóan megidézek magamnak egy ellenfelet. vagy is nem azért, hogy itt és most rendesen gyakoroljak, de ez kell ahhoz, hogy lépésről lépésre elsajátítsam ezt a mozdulatot. Mikor hozzám ér, ahogy Anaotól láttam, végig húzom rajta a jobb kezemet, hogy lássam hatását. A végére csúszva kapom el könyökét, és igyekszem kifeszíteni, hogy az megfelelőképpen álljon. Ebben a mozdulatban itt meg is állok, mert még nem igazán tudom, hogy ezután mit kell tennem. Csak ekkor veszem észre, hogy Anao felsőtestének szöge is változott. Tehát nem csak a karom munkája, de a mellkasom mozgása is szükséges ahhoz, hogy megfelelően végre hajthassam ezt a mozdulatot. Így hát elfordítva azt, eljutok arra a szintre, hogy a másik (bal) kezemet igénybe véve szépen könyök tájékon megfogjam, s egy rántást alkalmazva a földre kényszerítsem. Ez így elsőre nem is lenne rossz, csupán a mozdulatsor végre hajtásával még akadhat problémám. Néhányszor még lassú felvételbe, követem Anaot, ahogyan mutogat a klónjával. S mire elérünk arra a pontra, hogy már ő álljon velem szemben, azt hiszem végre tudom hajtani. Egyetlen pozitívuma ennek a mozdulatnak, hogy tetszik. Kicsavarni valaki kezét, s ezzel némileg meglepni, viselkedésileg már inkább közelebb áll hozzám. S ha a hakuda téren ilyenek is lennének, akkor még ha tehetségem annyi nincs is ehhez az ágazathoz, attól még maga az, mit kifejezhet egy-egy mozdulat, tetszik. Némileg felélénkültebben pillantok a velem szemben álló társamra.*
- Igen, habár gyakoroltam a klónommal..néhányszor szeretném ismételten átvenni. Akkor tehát nagyban számít, hogy mit milyen szögben hajtok végre. *Kicsit kikomolyodik pillantásom, amikor arrancarokat emleget, de ez most nem fogja elterelni a figyelmemet erről az edzésről. Megpróbálom újra, és újra végre hajtani a mozdulatokat. Egészen addig gyakorolom, míg úgy érzem, hogy a szögekkel, a könyök befeszítésével, a csukló hátra szegésével, és némileg a válla rántásával nem lesz gondom. Észre veszem, hogy gyakorlatilag ez az Aikidou mozdulat kivédhetetlen, ha egyszer elkapják a karodat. Noha nem értek a hakudához, szóval lehet, hogy éppen rosszul gondolom. Sokszor végre hajtom a mozdulatot, mert ha egyszer valamibe belekezdek, nem szeretem azt félbe hagyni. Aztán mikor már fáradtnak érzem magam, ugyanezt egy utolsó, de gyorsabb mozdulattal zárom le, hogy érzékelhessem azt is, milyennek kell lennie élesben. Szaporább légzéssel fordulok feléje.*
- Anao...köszönöm... *Egyszerűen kifejezem magam. Majd amint egy kicsit összeszedtem magam egy kis beszélgetést indítványozok, mialatt meghívom egy teára a Sanbantaiba. Egyébként is ritkán van alkalmam egy barátommal beszélgetni.*

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye M744rp
Vissza az elejére Go down
Soifon
Admin
Admin
Soifon

Female
Aquarius Goat
Hozzászólások száma : 488
Age : 39
Tartózkodási hely : Yoruichi-sama karjaiban *.*
Registration date : 2010. Dec. 23.
Hírnév : 24

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyVas. Dec. 11, 2011 8:13 am

Konnichiwa, kedves résztvevők! Neutral

Kagami Ai: Még ha tehetséged nincs is a hakudához, immár legalább ismersz egy önvédelmi fogást, hiszen rá tudtad venni magad, hogy megtanuld, minden gondod és ellenérzésed ellenére. Jutalmad 500 LP és 1 pont a hakuda képzettségedre.

Shiroichi Anao: A technikáid hatásaival ismerkedj meg egy kicsit, a shunpóval létrehozott klón nem valódi, nem lehet rajta fogásokat gyakorolni Wink Ettől a gikszertől függetlenül korrekt munkát végeztél, és úgy tűnik a tanítványod is megértette az anyagot az útmutatásodnak köszönhetően. A két általad tartott edzést összesítve ez sikerült jobban, de a kettőre összességében "csak" 500 LP jutalmat tudok adni. Az ezzel járó 1 pontot - mivel a shunpód ki van maxolva - hakudára kell tenned.

Mikor elhagyjátok a Soukyoku-hegyet, a lépcsősor előtt 2. osztagosok várnak titeket. Nem volt talán a legjobb ötlet Seireitei egyik tiltott pontján gyakorolnotok engedély nélkül.

Az edzést LEZÁROM.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Rsz_sw7238
Vissza az elejére Go down
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
Kaminari Taka

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 27
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te18000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (18000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Verashu Suwun & Kaminari Taka   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptySzer. Feb. 29, 2012 11:51 am


Egy félreérthető levél,
és az edzés felkérés
Már egy ideje rágódom a dolgon, hogy ellátogatok Raimei-hez, és megkérdem mi is volt az amit tanítani, vagy mondani akart. Ugyanis beígért valamit, mikor küzdöttem azzal az arrancarral. Az elmúlt napokban azon gondolkoztam, hogy kit is kérjek meg segítségül. Egyáltalán nem akartam szólni senkinek erről. Igaz erősebb akarok lenni, de nem szeretném, ha véletlen szárnyra kelne pár dolog. Nem csak attól tarok, hogy úha edzek, és ezt megtudja valaki, hanem attól, hogy valamit elbénázok. Mindenesetre sokat gondolkoztam, mivel az elfoglalt osztagtársaimat sem akartam zavarni, akik esetleg segíthettek volna. A végén arra jutottam, megkérem a 2. osztag kapitányát. Mikor elmentem az osztaga felé, nem volt bátorságom bemenni, és tovább ballagtam. Még csak kora reggel volt, talán még fel sem ébredt, vagy épp elfoglalt a reggeli papírmunkával. Elhatároztam, hogy levelet küldöm neki, és majd jön, ha ráér. Még a délelőtt kellős közepén leadtam a levelet.
Kedves Verashu kapitány,
Szeretném elhívni a Végzet hegye melletti erdőhöz. Az az igazság, hogy nem tudom mit kellene tennem. Szeretnék beszélni, és jobb viszonyba kerülni vele
(női megszólítást használ a vele-re), de nem tudom hogy kellene. Azt gondoltam, hogy önnek már van tapasztalata benne, és van egy kis ideje, segíthetne. Nem szeretném nagy dobra verni a dolgot, kicsit kínosnak érzem, hogy mástól kell segítséget kérnem. Mindenesetre életmentő lenne a segítsége, előre is köszönöm. Várok önre.
Útközben az erdő felé bevásárlok Okashi-ban. Sietve érek az erdőhöz, a második fára felmászom, és leülök. Valahogy most nagyon zavarban érzem magam. Keresek egy nagyobb ágat, és Dr. Tásnak is adok egy kevés csokit. Jómagam pedig elkezdem majszolni a sajátom. Egy kicsivel később a kardomat a térdemre fektetem, és nézem. Várok amíg megérkezik, ha nem érkezne akkor este itt alszom. Azonban ha megérkezne, akkor leugrom a fáról, jön velem Dr. Tás is. Azaz az intelligens csokievő hús-vér kacsa. Mélyen meghajlok, és köszöntöm:
-Jó napot Verashu kapitány! Megtisztel, hogy eljött.
Kicsit vörös arccal zacskó csokival az egyik, a kardommal a másik kezemben.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 30
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te25250/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (25250/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyPént. Márc. 02, 2012 12:12 am

Egy félreérthető levél

Chie születése óta két hónap telt el; kicsit szégyellem magam, amiért erre az időszakra minden munkát a hadnagyomra kellett bíznom, az anyai kötelességek minden erőmet és időmet felmorzsolják. Ugyan Kai visszatért szolgálatába régi osztagához, ami látom, hogy rendkívül boldoggá teszi őt, hiszen mindig is imádott az lenni, aki, de van elég szabadideje, hogy Chievel foglalkozzon, hogy én magam is korlátozottan ugyan, de visszatérjek kapitányi teendőimhez. A gyermekvállalás kockázatos dolog nálunk, shinigamiknál, elég csak szegény Kagami-sanra gondolni. Az őt ért történésekért máig fáj a szívem, és még testvérét is elvesztette gyermeke után. Jó barátnőként természetesen ott támogatom őt, ahol csak tudom, még ha ez gyakran kimerül egy-egy meleg ölelésben, egy jó teában, és néhány bíztató szóban.
A mai napon tehát munkába álltam. Kondíciómból vesztettem valamelyest várandósságom végett, azonban második lányom születése után nem sokkal máris azon voltam, hogy visszanyerjem erőmet. Természetesen mindebben egyeztettem Yuki-channal a negyedik osztagból; tündéri teremtés, és mindig segít nekem, bármiről van szó, akár csak egy egyszerű izomhúzódásról. Tekintve pedig, hogy a Gotei 13 legképzettebb hakuda specialistája vagyok, ez gyakori eset, ha még sem úgy sikerül egy-egy mozdulat.
A reggeli edzés és egy edzés utáni, jól eső zuhany után az irodámba vettem az irányt Macska társaságában. Biztos vagyok, hogy eluralkodott a káosz adminisztráció terén az osztagban, erre az egyre én rendkívül kényes vagyok, egyszerűen nem bírom elviselni, ha valami nem tökéletes az iratok kapcsán. Nekem csak úgy jó, ahogyan én csinálom, mert én tudom, hogy mikor mi a legprecízebb fogalmazás, mikor melyik dossziét kell elővenni és milyen dokumentumokra kell hivatkozni. Néha egy jelentést is képes vagyok teljesen átfogalmaztatni a tisztjeimmel, ha nem vélem elég modorosnak és precíznek a megfogalmazást, hiszen mégis mit gondolhat rólunk Ueda fukutaichou, ha véletlenül azt látná valahonnan, hogy nincs minden rendben nálunk az adminisztráció terén? Természetesen ilyen nem fordulhat elő, a rend az osztagnál pedig valahol itt, a legalapvetőbb dolgoknál kezdődik. Rend és fegyelem. Ez a kép él rólunk más tisztek szemében, még akkor is, ha mi pontosan tudjuk jól, hogy még mi is tudunk lazítani. Valamint… süti.
Kotomin süteménycsodáiból vettem egyet magamhoz éppen, amikor az asztalon lévő egyik papír került a kezembe. Tartalmát ahogyan elolvasom, elsőre valahogy nem is fogom fel az egészet, pedig már a kávémat is megittam, tehát nem a felfogóképességemmel lehet a probléma. Majd szépen lassan elkezd becsúszni elmémbe a szöveg jelentése, így egy fejrázás után kísérlem meg ismét értelmezni a levelet. Mindig is tudtam az én Miyo-chancsimról, hogy ő a legcsodálatosabb fiatal kislány, és nem kerülte el a figyelmem Hajime-kun viselkedése sem, amikor épp ott van a lányom mellett, hiszen nő vagyok, és hamar kiszúrom az ilyeneket. A levél írója azonban kétségtelenül nem Hajime-kun. Tehát valaki más is pályázik a lányom kezére? Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 4079864673
Akárhogyan is volt, se időpontot, se aláírást nem látok a levél tartalmában, valamint mindenképpen ki kell hangsúlyoznom számára, ha találkozom vele, hogy a Verashu a keresztnevem, tehát én neki Suwun-taichou vagyok. Neutral Fáradtan megdörzsölöm kezemmel homlokom, hogy akkor most mi legyen, végül arra jutok, hogy egy próbát megér. Legfeljebb majd visszajövök, és kicsit túlórázok, hogy a papírmunka időben és megfelelő módon kész legyen. Még ha igyekeztek is tisztjeim levenni a legtöbb munkát a vállamról, vannak olyan jelentések, amiket mindenképpen nekem kell elolvasnom, aláírnom és pecsételnem, ez a rangommal járó felelősségeim egyike, tehát más akkor sem csinálhatja meg helyettem, ha nagyon szépen kérem meg rá.
Megmosom kezeimet egy csapnál, majd magamra öltöm haorim. Ha már kimozdulok az erdőbe, Macskát is magammal viszem, biztosan ő is szeretne jönni. ^^ Egy húsz perces séta után érek el a Végzet Hegyétől nem messze lévő erdőhöz, igaz, csak a levél maga az összes biztosítékom arra, hogy ott lesz. Tudnom kell, hogy ki az, aki szemet vetett Miyokora. Hiszen ő még olyan fiatal. :/ Valamiért pedig egyre csak Hajime-kunt tudom elképzelni őt jövendőbelijének, hiszen korban is egymáshoz illenek, és láthatóan nagyon kijönnek egymással. Surprised Azt hiszem, ez Kainak is feltűnt vele kapcsolatban, és nem tűnik túl boldognak tőle, nem is győzöm rendszeresen a fülébe duruzsolni, hogy ne aggódjon ennyit, hiszen keresve se találhatnánk jobbat Miyokonak. Hajime-kun egy eszes, felelősségteljes, gáláns és tisztelettudó fiatalember, akiben azt hiszem, nem lehet csalódni. Nara-san és Tasu-chan büszkék lehetnek rá, hogy ilyen fiuk van. ^^
Macska izgatottan kapja fel fejét, s nekem kicsit szorosabban kell fognom a pórázát, hogy ne szabaduljon el, bár ez nem nehéz feladat, lévén ő már egy igen idős kutya. Leguggolok a földre, és alaposan megsimogatom, s mosolyogva cirógatom meg a fejét, hátha akkor rájövök, miért viselkedett úgy. Aztán amikor megint szabadulni akar egy bizonyos irányba, rá is jövök, ez miért történt, egy hozzám szóló hang felé akar iramodni. Egy fiatal fiút pillantok meg, nem lehet több tizenhárom-tizennégy évesnél, a kutyámat azonban sokkal inkább leköti az a kacsa ( O.O ), aki a gyermek után lohol.
- Ne aggódj, mindjárt lenyugtatom… Nem harap, Macska nagyon békés és barátságos. ^^ Ül. Neutral – fogom vissza a pórázt, parancsom hatására azonban kutyám azonnal leül. Szemeivel még mindig azt a madarat pásztázza, de legalább már nem akar odamenni. Nagyot sóhajtok az esetre, hiába, a kutyák szeretnek a szimatuk és az ösztöneik után menni. - Ne haragudj miatta. :/ Remélem, nem ijesztett rád. ^^ – kérek elnézést tőle, bár Macska igazán nem tehet erről az egészről. Kedves mosolyom akkor sem tűnik el arcomról, amikor végre a kényes témához próbálok hozzászólni, tudnom kell ugyanis, hogy mennyire komolyan gondolja ezt Miyokoval kapcsolatban, és hogy mik az indítékai. Még talán jobb is, hogy engem címzett meg a levelével, nem pedig Kait, akkor biztosan elszabadult volna a pokol. O.o
- Te írtad a levelet, ugye? ^.^ – várom meg igenlő válaszát. – Nos, nem tudom, mik az indítékaid a lányommal kapcsolatban, azonban talán még kicsit korai lenne. Ha neked nem, ő neki mindenképpen… elnézést, a nevedet megtudhatnám? ^^ – félig magázó, félig tegező formát használok, így nem tűnk túl hivatalosnak, azonban az idegeneknek is kijáró tiszteletet is megadom. Ő már tudja a nevem, így bemutatkoznom talán nem kell, nekem azonban meg kell győződnöm róla, hogy nem csak az érzései, hanem a szándékai s tiszták, valamint a lelke is. Azt már látom ugyan, hogy shinigami, s kifejezetten tiszteletlenségnek tartom, hogy karddal a kezében köszönt engem, ezért gondolatban máris fel kell írnom egy fekete pontot számára. Hajh, ezek a fiatalok… Rolling Eyes


______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Reisig
Vissza az elejére Go down
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
Kaminari Taka

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 27
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te18000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (18000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyKedd Márc. 06, 2012 12:21 am


Taki edzése,
egy gyerek zavara
-Köszönöm, nem aggódom. -Mondom, majd a következőre is válaszolok, igyekszem a lehető legtiszteletteljesebben használni a szavakat.- Nem, és sszerintem Dr. Tás sem ijedt meg.
Mikor látom, hogy a kutya Makcsa? Nyugtalan, a kacsára megpróbálok ráparancsolni. -Menj vissza! Fel!- Ugyan az elsőre nem cselekszik, de a másodikhoz már a kezemmel is mutatom az irányt, méghozzá azt a vastag ágat, ahol az imént voltunk. Megindul totyog kettőt, majd felreppen. Egy nagy mosollyal nyugtázom sikerem. A mosolygós arc kicsit megnyugtat. Már jön is a következő kérdés.- Igen én voltam.- A következőket először nem tudom mire vélni, aztán leesik miről is beszél. Teljesen elvörösödik a fejem, és nem is tudok megszólalni. Szerencsémre nem is kell rögtön, mivel megkérdezi a nevem. -Elnézést, milyen faragatlan vagyok. Kaminari Taka a nevem.- Kis fészkelődés után elhatározom, hogy mondok valamit, annak ellenére, hogy gőzöm sincs mit. - Én izé nem teljesen így értettem a dolgot, szóval, izé szívesen megismerkednék a lányával, még ha várni is kell. De..de az igazság.- kis hatásszünetet tartok, hogy összeszedjem magam, és valahogy erőt vegyek a zavaron. A kapitány vajon miért hozta fel a lányát témaként? Basszus! Félreértett volna valamit?- Hogy én Raimei-el akarok jobban kijönni!- Zúdul ki belőlem, miközben felemelem bal kezemmel a kardomat, majdnem vízszintesen tartva. Fejemet pedig lesütöm. Jut is eszembe, igaz még új vagyok a gyerekegyletben is, de mintha hallottam volna hogy a 2. osztag kapitányának gyereke is oda tartozik, ha jól emlékszem Miyoko a neve. Nem hagyhatom, hogy így maradjon a dolog, valamit kezdenem kell ezzel a témával. - De, ha látott bennem annyit, hogy eljöjjön beszélni róla, biztos van.- Izé Szóval Miyoko- kapitánnyal... Még nemigazán ismerem, már láttam az egyletben, de..- Leengedem a karomat, és fejemet, mit amíg beszélek felemeltem, újra lehajtom.- Az akadémián sem voltam túl jó, s csak egy régi csapattársam az, akit kicsit jobban ismerek, és mondhatom barátomnak, szóval nos az olyan ismerkedésben meg mégannyira sem vagyok jó. Szóval, ha esetleg szándékában állt segíteni, akkor azt nagyon megköszönném! Nem is tudom, szabad-e ennyi mindent kérnem.- Teljesen megzavarodok, s már nem is tudom mit mondjak így csak kinyújtom a jobb kezemet, hogy időt nyerjek.- Esetleg kér egy kis csokoládét?- Megvárom míg válaszol, majd folytatom.- Esetleg mesélne Miyoko- kapitányról? - Már annyira belekeveredtem, hogy már csak sorolom a dolgokat, és eszembe sem jut, hogy pontosabban meséljek az eredeti célomról, miszerint a zanpakutommal szeretnék jobb kapcsolatot ápolni, illetve egy ígéretét beváltatni.- De szívesen hallgatnám azt is, ha magáról mesélne. Öhm, szóval úgy értem, ha lehet. Árgh, miket beszélek- Kicsit megrázom a fejem. Alapból a kinézetem kissé bizarrnak hathat, de így összezavarodottan, szégyellősen nagyon is gyermeteg és ártatlannak tűnik. - Természetesen megértem, hogy elfoglalt. Biztos az. Én meg csak egy kis újonc shinigami vagyok. Azonban szívesen segítek cserébe amiben csak tudok. Esetleg ha szüksége lenne pár festményre az irodájában, vagy odahaza, szóljon bátran. Rengeteg van készen, de szívesen csinálok újakat is, olyat amilyet szeretne. - Egész belelkesült, s meglepően aranyos mosolygós feje van.

Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 30
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te25250/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (25250/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptySzer. Márc. 07, 2012 1:05 pm

Egy félreérthető levél


Még idejébe sikerül lenyugtatnom Macskát, nem lenne jó, ha rátámadna szegény kisfiú kacsájára. Még mindig nehezen sikerül felfognom, hogy a fiú tényleg egy kacsát O.O tart, ami úgy tűnik, hallgat is rá. Zanpakutom lelke azonban nem viháncol elmém leghátsóbb zugainak egyikében, tehát biztos lehetek benne, hogy nem lélekölőm műveli ezt vele. Hiába, Kagami különleges zanpakuto. Persze mindenkinek a sajátja a legkülönlegesebb, de Kagami egyszerűen más. Ő kegyetlen. Csupán egyetlen olyan kegyetlen lélekölő kardot ismerek, mint amilyen az enyém, az pedig Mizushima Takeo tulajdona. Talán nincs is más shinigami rajtunk kettőnkön kívül, akiknek kifejezetten ügyelniük kell arra, hogy zanpakutojukkal kiváló kapcsolatot építsenek ki. Kénytelenek vagyunk, hisz mi megfizetünk azért az erőért, amit lélekölőnk szolgáltat nekünk.
Hamarosan kiderül, hogy valóban ez a kisfiú volt az, aki a levelet írta Miyo-chancsival kapcsolatban. Természetesen egyáltalán nem csoda, hogy az én egyetlen és tökéletes kislányomat szemelte ki, ráadásul nekem két tökéletes lányom is van, és mind a kettőjükre nagyon büszke is vagyok, de egyszerűen még túl fiatalnak tartom Miyokot ahhoz, hogy barátja legyen. :/ Nem is nagyon tudom még, hogyan magyarázzam ezt el a fiúnak, bár a beszélőkémmel sosem volt semmi gond, mindig remekül tudtam forgatni a szavakat, ha arra volt szükségem éppen. Valahogyan csak ráérzek, na meg, emberi életemben is ezt tanultam, így hát nem okoz számomra nagy problémát, ha valakit meg kell győznöm az igazamról. ^.^ Azonban ahogyan a fiú eldadogja a dolgokat, valami ismerős érzés fog el, ez pedig nem más, mint az anyaság. Tündéri a kisfiú, ahogyan hebeg-habog, legszívesebben pedig jó alaposan megölelném, hátha azzal sikerül lenyugtatni. *-* Neutral Azonban kapitány vagyok, és moderálnom kell magam, így talán ez még sem lenne a legjobb megoldás. Amikor azonban elkezd a zanpakutojára utalni, homlokom összeráncolom, s hamarosan nagyot is koppan bennem képletesen a nagy felfedezés, miszerint én teljesen félreértettem a levelet. mattaku S ugyan még említi néhányszor Miyokot, azt hiszem, a levél eredeti tartalma egyáltalán nem kapcsolódik az én kis aranybogaramhoz. Legalábbis azt hiszem.
- Hűha, neked aztán mókás kis háziállatod van. Surprised – próbálom kicsit másra terelni a témát, hogy kicsit lenyugodjon. Nekem kissé zaklatottnak és összeszedetlennek tűnik, de nem hibáztathatom érte, mégis csak egy kisfiú, és nagyon aranyos is, még akkor is, ha kicsit hebeg és habog. Leülök a fűbe Macska mellé, és megsimogatom a buksiját.
- Az ő neve Macska. Ülj csak le mellém, és meg is simogathatod őt, ha szeretnéd. ^^ – mosolyogva pillantok fel rá, és várom meg, hogy mellém telepedjen. Legalábbis erre számítok tőle. Bólintok neki egy nemet, hogy köszönöm, nem kérek a csokoládéból, bár nagyon édesszájú vagyok, egy kisfiútól azért csak nem fogom elvenni a csokiját.
- Á, szóval már ismered Miyo-chant. Na és, milyen kincseket fedeztetek már fel, kalózok? Surprised – döntöm kicsit oldalra fejem, és továbbra is anyai mosollyal pillantok az ő szemeibe. Remélem, sikerül kicsit ellazulnia, és nem feszeng majd ennyit. Tudom jól, hogy ez a kalózosdi a kedvenc játékuk, nem hiába csináltattam kalózos tortát a lányom szülinapjára. Ha válaszolt a kérdéseimre, csak utána folytatom, miközben Macska bundáját cirógatom. Láthatóan élvezi, hogy foglalkoznak vele, bár már elég idős, ezért talán nem tűnik olyan aktívnak és lelkesnek, mint amilyen talán még kiskutya korában volt.
- Ó, tehát frissen végezted az Akadémiát. Surprised Mi mindent tanítottak meg neked a zanpakutodról? Meditálni megtanítottak? ^^ – kérdezem meg tőle közvetlen, kedves hangon. Ha ez az ifjú kívánsága, hogy szeretne tanulni, én nem akadályozom meg benne. Surprised Valóban, dolgom lenne bőven, de egy röpke óra talán még nem árt meg senkinek. Azonban mielőtt továbbhaladnék a tanításban, szeretném tudni, hogy ő maga mit tud a zanpakutokról, saját lélekölőjének lelkéről, valamint hogy van-e esetleg valami konkrétum, ami megakadályozza őt a fejlődésben. Ezt pedig csak úgy érhetem el, ha kérdezek, s hallgatok, miközben ő beszél.


______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Reisig
Vissza az elejére Go down
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
Kaminari Taka

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 27
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te18000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (18000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyPént. Márc. 09, 2012 9:06 am


Taki edzése, hogy is van?
Valahogy csak sikerül eldadognom, mit is akartam, és közben sikerül pár olyan dolgot is, amit talán nem kellett volna. Verashu-kapitány elkezdi ráncolni a homlokát, majd hirtelen témát vált, és a társamra tesz utalást. Ajaj, most aztán benne vagyok a pácban, nekem végem. Leül, én pedig nagyot nyelek. Majd eszembe jut, hogy talán tényleg félreértett valamit, és most rájött. Bele sem gondolok következő cselekedetembe, mikor is a jobb öklömet a tenyerembe csapom. Akkor megúsztam, jobb lesz, ha nem is próbálom meg újra megkérni, hogy meséljen Miyoko-sanról. Igaz, szívesen hallgatnék róla, de inkább Tsuki mellett döntenék. Végül is nem véletlen álltam inkább britnek, és nem csak az emberhiány miatt. Remélem nem vette ki a dadogásból, vagy nem fog törődni azzal a résszel. Mindenesetre irány a cél Taki! Mikor folytatja, én inkább srégen előtte foglalok helyet, és a bátorításra megsimogatom Macskát, izé a kutyát, majd kicsit játszok vele. Elkapom a kezem, mikor megnyalná, és megvakarom a nyakát, meg a fülét. Először válaszolok, aztán igazi poker arcot vágok, és közlöm.
- Sokfélét, de én Britt vagyok Tsuki-val...- Pislantok kettő nagyobbat. Már láthatóan elmúlt az a zavar, ami az előbb kiült rajtam. Már kezdem megszokni a helyzetet. Kapitány, mégis nagyon rendes velem, és ez nagyon jó hatással van a közérzetemre.
- Hm.. hát igazából az alapokat elmondták róla, de amit elértem, azt leginkább magamnak, és neki köszönhetem. Raimei elég visszahúzódó, legalábbis szerintem. Kicsit hidegen bánik velem általában, de tud nagyon kedves is lenni, mármint a maga módján. Néha szoktam hozzá beszélni, de általában röviden lezárja, ha egyáltalán válaszol. Ám legutóbb az arrancar elleni harcnál ő kezdeményezett, és szólt hozzám. Ennek örültem, s még jobban annak, hogy azt mondta, ha jól szerepelek, és túlélem, akkor esetleg tanít nekem valamit, vagy mesél magáról. Azonban azóta még nem jöttem rá, hogyan is kezdjek neki. Az Akadémiám volt, hogy utoljára meginvitált magához. Amikor meginvitált általában eléggé kesztyűs kézzel bánt velem, de szerintem így akar tanítani, ezért nem bántam. Esetleg, ha tudna segíteni abban, hogy el tudjak menni hozzá, de nem akarok berontani, vagy ilyesmi. Meg, ha nem bánja, esetleg adhatna pár tanácsot is, ha már szóba került a dolog... szóval, izé, hogyan is kellene közeledni valaki felé...- Makogom. Taki, kitartás, valahogy mond ki, és kevesebb dadogással, nem vagy már kisgyerek! Biztatom magamat. Majd egy a napnál is világosabb tagadással próbálom kivágni magam.
- N..Nem mintha lenne valaki....- Erősen félrenézek, számat pedig a másik irányba húzom el.
Vissza az elejére Go down
Tamachi Rei
Daitenshi
Daitenshi
Tamachi Rei

Female
Virgo Snake
Hozzászólások száma : 458
Age : 30
Registration date : 2009. Jun. 06.
Hírnév : 52

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te25250/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (25250/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyPént. Ápr. 06, 2012 3:26 am

Egy félreérthető levél

Brit? Tsukival? Néhány másodpercre felvillan fejem felett az értetlenséget jelző kérdőjelek halmaza, mire végre leesik, mire is céloz ezzel. Miyo-chan és a barátai nagyon rákaptak erre a kalózos témára, én pedig jó anyuka lévén még szándékosan meg is lepem őket, amikor csak lehet, például olyan apróságokkal, miszerint Miyo-chancsi születésnapján kalózos és kalózhajós tortát ehettek a gyerkőcök, ráadásul kalózos papírtányérból. Surprised Persze erre a kisfiúra nem emlékszem, hogy ott lett volna Miyoko szülinapján, bár érthető, hiszen csak most kaptam meg az információt, hogy Taki-kun valóban csak most végezte el az Akadémiát.
Türelmesen hallgatom végig mindazt, amit mond. Még mindig nem teljesen értem a problémáját, annyit viszont kiveszek ebből, hogy nehezen tud kapcsolatba lépni vele, vagyis inkább csak közeledni és megnyílni felé. Mintha két mágnes lennének, akiket a megegyező pólusukkal próbálnának összeilleszteni, nekem pedig annyi a dolgom, hogy ahelyett, hogy ezt erőltetném, inkább megfordítom az egyik mágnest, hogy szabadabban kapcsolódhassanak és egymásra találjanak. Ez azonban nem mindig olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, függ ugyanis magától a személytől, a körülményektől, s még a lelki állapottól és a helyzettől is. Általában meditációt szoktam alkalmazni ezekre az esetekre, ahogyan azt például Kotomi-channál is tettem, most azonban inkább gyakorlat útján szeretném elérni, hogy közelebb tudjanak kerülni egymáshoz.
Ismételten felkuncogok kissé jobb kezemet szám elé kapva, amikor Kaminari-san, vagyis Taki-kun – egy gyereket még sem magázhatok – kijelent egy érdekes dolgot. Egyszerűen bájos, ahogyan elfordítja a tekintetét a morgása közepette. Azonban ha szeretnék foglalkozni a gyermek zanpakuto-gondjával, nem erre kell összpontosítanom. A gyakorlatot pedig mindig minden esetben megelőzi az elmélet. Félek attól, hogy ha túl kacifántosan és elvontan fogalmazok, nem értené meg, éppen ezért igyekszem a lehető legegyszerűbbre fogni az egészet.
- A zanpakuto lelkek énünk egy részei. Néha makacsnak tűnhetnek, néha kegyetlennek, de mindezek ellenére általában sokkal jobban tudják, mi az, ami jó nekünk, mint saját magunk. – nehéz megfogalmaznom a dolgot leegyszerűsítve, de szeretném, ha Taki-kun megértené azt, amit mondani akarok neki.
- Próbáltál már zanpakuto lelkedre nem egy különálló entitásként, hanem egy mesterként, egyfajta szülőként gondolni? – kérdezek rá, miközben a megfelelő példán agyalok. Igen, a szülő talán pont megfelelő lesz. Hiszen Taki-kun még abban a korban van, amikor szüksége van egy felnőtt énképre, aki fogja a kezét, ha baj van.
- Képzeld el, hogy zanpakutod lelke nem más, mint egy anyuka vagy egy apuka, aki pontosan tudja azt, hogy mi az, amire neked szükséged van. Néha lehet, hogy megbánt, esetleg kiabál veled, még az is lehet, hogy rosszabb, de lényegébe véve semmi mást nem akar, csak azt, hogy te magad erős légy. Ha pedig jó jegyeket szerzel, megjutalmaz, s oltalmaz téged erejével. – tisztában vagyok azzal, hogy minden zanpakuto lélek más, sőt, akadhatnak olyanok is, akik nem értenek egyet velem, ez azonban csak a vakságnak, szemellenzőnek és az indulatoknak köszönhető. Csupán mert nem látják, a zanpakutok lelkei hogyan segítenek nekik, még nem jelenti azt, hogy nincs is így. Néha én magam sem tudom, Kagami miért tesz úgy, ahogyan, s nehéz, nagyon nehéz megbízni benne. Bizalom, ez a kulcs, semmi más. Még akkor is, ha néha nehéz, néha elérhetetlennek tűnő dolog.
Feltápászkodom a földről, és leporolom öltözékem, s egy kézintéssel jelzek a fiúnak, hogy ő is kövesse példám. A gyakorlati rész egyszerű, s harcolni pedig nem fogunk, azonban arra talán éppen elég, hogy Taki-kun és zanpakutojának lelke kicsit gyakorolják a kölcsönös bizalmat.
- A bújócskát gondolom, ismered. ^^ – kicsit abszurdnak érezheti a kérdésem, de tulajdonképpen megvan a maga magyarázata. Ha Taki-kun is felállt, Macska pórázát leengedem, majd megkezdem a feladat ismertetését. Az egészet két rövid mondatban foglalom össze, bár lehet, kicsit morcos lesz miatta, de azt hiszem, idővel megérti majd az egészet.
- Bújócskázni fogunk. És te vagy a hunyó. Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 464751818 – váratlanul kapok a keze után, amiből hakuda mester lévén nem esik nehezemre egyszerűen kicsavarni zanpakutoját. Mwuhaha, galád zanpakuto tolvaj kalóz vagyok, rettegjetek. pink kalóz Mármint… khmm, szóval ezután a fák közé shunpozok, s azonnal lefedem reiatsumat, amennyire csak tudom. Tökéletesen nem tudom elrejteni persze, de hacsak nem gyakorlott kidou használó, nem fog rájönni arra, hol vagyok. Hogy külső jelet se adjak magamról, a Meimen Kamen nevű bakudouval lefedem magam, ezzel úgymond láthatatlanná válva. Tökéletes fedezéket szerzek önmagamnak az egyik fa vastag törzsének rejtekébe bújva, s mozdulatlanul ücsörgök az avarban várva, hogy megtaláljon. A nyomokat egy ideig ugyan követheti, az kevés lesz ahhoz, hogy rám találjon. Ahhoz, hogy megtudja, hol vagyok, kénytelen lesz kapcsolatba lépni zanpakutojának lelkével, és beszélgetniük kell egymással addig, amíg meg nem találnak. Természetesen nem szándékozom a shinigamit megfosztani lélekölő kardjától, ha feladja, akkor is visszaadom neki a kardját, így viszont kap egy kis motivációt arra, hogy meg akarja tudni hollétemet. Így, hogy zanpakutojának lelke tudja, hol vagyok, csupán rajtuk múlik az egész. Na meg persze Taki-kunnak is rá kell jönnie önmagától, hogy azt várom el tőle, hogy lépjen kapcsolatba lelkének másik felével, hiszen ők elméletileg elválaszthatatlanok. Ha visszaemlékszik mindarra, amit mondtam neki, akkor rájöhet a titok nyitjára. Ha kölcsönös bizalom jelét mutatják, megtalálhatják egymást. Ez már csak rajtuk múlik.


______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Reisig
Vissza az elejére Go down
Kaminari Taka
3. Osztag
3. Osztag
Kaminari Taka

Male
Cancer Monkey
Hozzászólások száma : 128
Age : 27
Tartózkodási hely : Mosonmagyaróvár
Registration date : 2012. Feb. 02.
Hírnév : 7

Karakterinformáció
Rang: 3. tiszt
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te18000/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (18000/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyHétf. Ápr. 16, 2012 1:06 pm


Egy félreérthető levél, és az edzés felkérés
Viszlát, és köszönöm.
Mikor elkezd beszélni el is felejtem a dolgokat amiket még mondani akartam, és inkább figyelek rá teljes erőből. A nap már jócskán fent jár, szél nincs így már meleg is van, legalábbis jóval melegebb a reggeli órákhoz képest, mikor kijöttem ide. A zavarodottság eltűnik az arcomról, erős koncentrációm arcomra is kiül.
Igen igen, eddig rendben van, ezt értem, és elmondták az akadémián is, bár a második felét lehagyták. Mester, szülő... ehh, ez bonyolult. A mester még okés, de nem is tudom, hogy milyen egy igazi szülő. Bár ott laktam valakiknél egy darabig, de abból én nem kaptam, csak láttam. Jó, akkor maradjon a mester. Bár eddig csak tanáraim voltak, de olvastam ezt-azt, így tudom miről szól elvileg a dolog. Szülő vagy mester. Szülőről kezdett el beszélni, de kívülről kicsit másnak tapasztaltam meg azt, amit ő most mond. Áh, legyen inkább mester... igen, erős, tudja mi kell nekem, keményen tart, és megjutalmaz. Hümm, nem hiszem hogy ezt értené alatta... Ez annyira triviális, hogy nem magyarázná. ÁÁÁ akkor most mi? Rai~mei! Te érted mit akar mondani?.. Kérlek ne ignorálj most, légy szíves...Fenébe vajon mit akarhat ezzel a magyarázattal?
Miközben magyaráz oda-vissza pillantgatok a tekintete és a zanpakutom között. Várom a választ Raimei-től, de úgy tűnik most sem akar velem beszélni. Fontos lenne, hogy megértsem mit akar mondani, de úgy tűnik magamtól kell rájönnöm. Hallottam már olyanról, hogy anyai szeretet, meg hasonlók. De sosem értettem igazán. Ehh, nah próba szerencse mi vár még rám. Talán meg tudom csinálni enélkül is azt a feladatot amit ad nekem. Felkel, meg sem várom az invitáló kézjelzést, én is feltápászkodom. Két poroló célzatú kézlendülettel helyre rakom a ruhámat, majd kardomat kezembe veszem. Bújócska??
-Öhm, igen azt hiszem már játszottam régen olyat. Szabad megkérdeznem miért kérdi?
Nézek rá érdeklődő szemekkel, ez csak félig sikerül, mert biztosan látszik rajtam, hogy az agyam 150%on jár. Még mindig azon agyalok vajon mi lehet a megoldás, talán találós kérdés van benne elrejtve? Aztán kijelenti hogy azt fogunk játszani, és megpróbálja kicsavarni kezemből a kardomat, nem hagyom magam, én is fordulok, de esélytelen. Amint megszerezte meglép, én utána shunpozok fel egy faágra, onnan próbálom meg kiszúrni. Nem megy, érzem hogy itt van a közelben, de nem tudom beazonosítani. Látni nem látom sehol. Hallottam már arról a kidou-ról, ami elrejt. Meg is akartam tanulni. Már nem emlékszem az okára, hogy miért is nem tettem, vagy túl bonyolult volt, vagy nem volt rá időm akkor. Csak most jut el az agyamig, hogy mi is történt. Vajon ezt tervezte az elejétől fogva? Ha igen, pontosan mi is az amire számít? Hirtelen ötlettől vezérelve felugrom a fa lombkoronájába. Ott halkan magam elé mondva ejtem ki a kidou-t. Hadou 50: Rei no kuron . Ezzel egy időben próbálja a klónom lecsökkenteni a minimumra a lélekenergiáját, azaz elrejteni. Én magam pedig a felére igyekszem redukálni. Én ugrom le, és kihasználom azt, hogy valószínűleg a fent maradt egyénre koncentrál, hisz mi értelme lett volna ennek, ha nem én maradok fent, persze azon kívül ha megfordítjuk a gondolkodásmódot, és direkt a logika ellen dolgozunk. Elkezdem keresgélni, majd egy perccel később két shunpo között eltűnök. Majd mikor elrejtőztem egy bokor és egy fa között, elkezdek gondolkozni. Sok mindenen jár az agyam. Kezdve azzal, hogy miért csinálta ezt, azon keresztül, hogy mit akar ezzel elérni, egészen odáig, hogy most mihez kezdjek.
A hagyományos módszerbe belekezdhetnék, és elkezdhetném keresgélni, de semmire sem jutnék vele. Ráadás tuti elbuknám a feladatot is, hisz bizonyára más megoldást vár most tőlem. Mondott valamit, amit nem igazán értettem. Próbáljak meg rá nem külön entitásként gondolni. Ha jól emlékszem az entitás szó valamiféle lényt jelenthet, de ebben sem vagyok teljesen biztos. A legjobb lesz, ha összegzem azt, amit mondott és amit tudok. Raimei a lelkem része, nem különálló entitás, de mesterem avagy szülőm. Mindig a javamat nézi, és arra törekszik, hogy erős legyek. Amúgy sem szokott beszédes lenni, de mostanában, mintha pikkelne rám valamiért. Még sosem próbáltam meg kapcsolatba lépni vele, mikor nem volt nálam a kardom. Sikerülhet, ha az első részt nézem, elvileg. Egy próbát megér, talán ebben a helyzetben hajlandó lesz beszélni velem.
-Üdv Raimei! Beszélhetnénk? Miért viselkedsz mostanság ilyen ridegen velem?- Igyekeztem a lehető legmegfelelőbb hangnemben szólni magamban, bár választ nem remélek. Meg is lepett, hogy válaszolt. Ha nem ültem volna, biztos ugrottam volna egyet.
-Szervusz Taka. Nos, ugye emlékszel még a legutóbbi harcodra, az arrancar ellen? Remélem tudod, hogy az utolsó húzásod nagyon nem tetszett. Ilyen öngyilkos megmozdulást nem akarok még egyszer látni. Amíg van más lehetőséged, még ha az a futás is azt kell tenned.
Itt szünetet tart. Magamban elgondolkozom a hallottakon, lássuk be, amit mondott mind igaz. Néhány része elég kellemetlenül az, és ezzel vitába szállni nincs értelme. Verashu kapitány szavait visszaidézve ő amolyan anyuka, mint valami védőszent. A szavaiból kivéve úgy tűnik akkor aggódott értem, nah itt egy olyan dolog, amit az életbe nem vallana be. Jobb is, ha nem kötöm az orrára, a végén még elzavarna vagy laposra verne, amint a kezei közé kerülök. Azt hiszem rajtam a sor, hisz már tudom mi bántja, és neki van igaza.
- Igazad van. Bocsánat, amiért ilyen ostobaságba belementem. Legközelebb sokkal óvatosabban fogok bánni az erőmmel, és igyekszem nem akció hősködni ilyen magamat is kiütöm technikákkal. - Kicsit elkeserít ez a dolog, de nem tudok sokat tenni ellene. Most már teljesen esélytelennek is tűnik ez a bújócska, hogy megtaláljam. Sőt kezdetektől fogva nem volt esélyem. Azonban a zuhanó morálomat megakasztja Raimei.
- Nos, amíg ezt megérted, addig rendben van. - A hangja egész megenyhült az előbbi hideghez képest, mondhatni visszazökkent a szokásosba egy kis elégedettséggel keverve. - Azt hiszem a kapitány véleménye szerint most jönne a jutalmazás. Tőled jobbra az ötödik fa tövében bújtatott el.
- Köszönöm. - Mondom lelkesen. A klónom leugrik a fáról, én magam pedig elnyomom az erőmet amennyire csak tudom. A másolat kicsit arrébb kezd el célzottan bokrokat átnézni, én pedig közben igyekszem takarásban maradva elérni a célomat. A zanpakutom szokásához híven visszatért a csendes mivoltához. A klónom eltűnik. Már csak egy bokor, hirtelen előugrom gyerekes mosolyommal. A fa tövétől egy méterre érek földet. Vidám és győztes hangon mondom.
- MEEEGVAAAGY! Nyehehehe. - Mélyen meghajlok amint előjött. - Köszönök mindent Verashu kapitány! Legyen kellemes és szép napja!
Majd fogom magam, és megyek megkeresem Dr. Tás-t. Utána pedig játszom vele a nap további részében. A kardomat nagy vidáman hordom, mert tudom, hogy egy lépéssel közelebb engedett magához.

______________

Pontok
Spoiler:
 
Vissza az elejére Go down
Szayel Aporro Granz
Admin
Admin
Szayel Aporro Granz

Virgo Snake
Hozzászólások száma : 712
Age : 30
Registration date : 2010. Aug. 04.
Hírnév : 45

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyKedd Ápr. 17, 2012 2:54 am

Kaminari Taka: A végeredmény minden fáradozást megért, sikerült közelebb kerülnöd zanpakutodhoz, így mostantól talán jobban meg tudtok bízni egymásban. Jutalmad 1000 LP a bújócskáért, az ezzel járó két pontot zanpakuto képzettségre kell raknod.

Verashu Suwun: Soifon értékelése alapján az edzésed sikeres, és 1000 LP jutalomban részesülsz, mivel ez a második edzésed. A pontokat zanpakuto képzettségre kell raknod.

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Amfhqb
Vissza az elejére Go down
Nara Yuki Hajime
Kidoushuu
Kidoushuu
Nara Yuki Hajime

Male
Gemini Pig
Hozzászólások száma : 105
Age : 24
Tartózkodási hely : Kidoushuu osztag vagy a Hachibantai területén
Registration date : 2011. Jun. 12.
Hírnév : 10

Karakterinformáció
Rang: Fuku Kidouchou
Hovatartozás: Gotei 13
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te20700/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (20700/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptySzomb. Szept. 01, 2012 4:30 am

Sötét álom – testvér találka
Feszengve húzom meg magam egy minél homályosabb sarokba, bár viszolygok magától a sötétségtől egy megmagyarázhatatlan okból kifolyólag – pedig egy férfi ne féljen ilyesmitől, a gyerekek tőlem retteghetnek ettől, de én… én már nem vagyok gyerek… á. >.>’ Kezemet remegve vezetem oldalamon függő Yuki~onna markolatára, hogy némileg megnyugtassam magamat. Ha hangját hallom ilyen kísérteties helyzetben, az mindig segít. De nem volt nálam, rémülten tapogattam meg másik oldalamat, nyúltam hátam irányába, de sehol sem volt zanpakutom.
Kiszáradt a torkom. Egyedül kell szembenéznem ezzel a kísérteties hellyel. Talán ha a kidouval fény gyújtok, az segítene? Nem hiába mutathatta meg Otou-san, miképpen kell a Tűzlabdából apró méretű „fáklyát” készíteni. Biztos sejtette, hogy lesz idő, amikor hasznát fogom venni. Most egyszer örülök annak, hogy bármennyire sincs az ínyemre apámtól való tanulás, ezt mégis szó nélkül elsajátítottam Otou-santól.
Furcsa jelek kúsztak el tekintetem előtt, amikor a mágia megidézésére kezdtem koncentrálni, nem jött ki hang a számon. Vér szaga terjengett a levegőben, valami furcsa lény arcát láttam kibontakozni a félhomályból, egy lánc kötött hozzá, nem tudtam elfutni, nem tudtam elmenekülni tőle, s ott volt még valaki… de ki? Ki az?
Félelem, rettegés fogott el, lassan elkezdet felém fordulni, én levegővétel nélkül vártam, hogy láthassam, kivel is állok szemben, de…
~ Hajime – hűvös levegő csapta meg az arcomat, a sötét teret lassan felemésztette a zord, hófedtetáj, egy fenyves erdő. A havat szállító szellő hozta magával a békésen csengő hangot. A szélfúvás irányába fordítottam fejemet. A sötét hely eltűnt, dermedten, fél térdre ereszkedve vacogtam egy, az ítéletidőtől kidőlt száraz fa mellett. ~ Hajime, mond, mit láttál? – láttam felbukkanni az erdő fái között, a szél szárnyán táncolva Yuki~onna macskaszerű szellemét. Kecsesen ugrott egyik helyről a másikra, mancsaival gyöngéden érintve a havat, mintha a puha takaró aranyból lenne. Lassan megállt mellettem, a kidőlt fa peremén, melynél gubbasztottam. Vörös szemeivel fürkészően tekintet le rám.
Visszafojtott lélegzettel néztem valóját, még sosem mutatkozott meg így előttem, eme alakjában… olyan kísérteties.
~ Nem tudom, Yuki~onna. Furcsa álmot, egy lényt, amitől úgy éreztem tartanom kell és el kell futnom előle, de hozzá voltam láncolva, nem tudtam elmenni. De mégis valamiért olyan idegennek éreztem magam ott, mintha nem az én elmém szüleménye lett volna ez az egész… – suttogtam válaszomat érdeklődésére. Tanácstalanul néztem rá, igyekeztem könnyeimet visszatartani, egy férfi soha nem sírhat! Én sem fogok, főleg nem Yuki~onna előtt, kinek védelmére felesküdtem.
~ Én is láttam, Hajime. Egy kedves látogatót... – távolból hallottam már szavait, mondata befejezetlenül maradt, a végét már nem tudtam kivenni. Izzadtan és zaklatott lélegzetvétellel ébredtem az ágyamban. A levegő lehűlt körülöttem, akárcsak a Belső Világomban, a berendezést apró jég kezdte befedni. Ahogy igyekeztem lassabban venni a levegőt, s lenyugtatni magam az előbb látottak kapcsán, láttam a fehéren gomolygó felhőt, mely ajkaimat hagyta el. Olyan fura volt ez az egész álmom, milyen látogató?
Fölkeltem, s megigazítottam sötétkék yukatámat. Friss levegőre vágytam, s ahogy kinéztem ablakomon a Soukyoku hegyet láttam magam előtt. Azaz érzés fogott el, hogy nekem oda kell mennem. Azonban a kései órát szem előtt tartva muszáj volt némi óvintézkedést tennem, nehogy lebukjak Okaa-san előtt. Előhalásztam Urahara-santól titkon beszerzett sötét szín köpenyemet, amely elfedi a lélekenergiámat, ezt követően útnak is indultam.
Lassú léptekkel haladtam a hegy irányába, nem kívántam kockáztatni a lebukásomat. Nem tudtam a pontos időt, de a csillagok és a Hold fényes ragyogásából ítélve még messze lehetett a napkelte. Az Elmúlás hegye felé vezető útvonalat kissé feszélyezve tettem meg, még mindig élénken élt elmémben a kísértet képe álmomból, hiába visszhangzottak bennem Yuki~onna békés szavai a sötét jelenet mellett. Ugyan biztonságérzetett keltett, hogy zanpakutom a markomban volt, így nem történhet meg az, mint az álmomban, hogy nincs mellettem, s magamra maradva kelljen szembenéznem a fojtogató sötétségben lapuló szörnyeteggel. Gondolatmenetemet többször megszakítva torpantam meg a furcsa zajok hallatán, s tekintetemet megannyiszor körbevezettem a sötét tájon, de senkit nem láttam. Követnének? Vagy csak képzelődöm… biztos az előbbi, mégis ki lenne ébren ilyen kései órán?
Felérvén a hegyre, kihúzom arcomból a köpeny csuklyáját, s mélyet szippantok a levegőből. Pár percig a csillagos eget kémlelem, miközben próbálom rendezni zavaros gondolataimat, mely az álom és Yuki~onnaval folytatott beszélgetés körül forog. Egészen addig, míg lépéseket nem kezdek hallani. Megfordulok, Yuki~onna markolatát szorítva kezemben, készen állva arra, hogy megvédjem magam, bármi is közeledik. Bár kétlem, hogy bármiféle éjjeli állat kóborolna itt, Sereteiben. De azért főbb az óvatosság… az is lehet, hogy Otou-sanék észrevették, hogy nem vagyok otthon. Igaz, nem lenne túl kedvező, ami azután jönne, inkább bele se merek gondolni, Okaa-san haragjába, biztos rosszabb lenne, mint legutóbb.
- Ki vagy? Mutasd magad! – az erdő széléről egy női alakot látok kibontakozni. Lélegzet visszafojtva nézek irányába. Ezekszerint késő, már lebuktam. - Okaa-san én… megmagyarázom. – leszegett fejjel kezdenék bele a magyarázatba, ha megtalálnám az ehhez kellő megfelelő szavakat, miközben engedem el zanpakutomat. Egyetlen női halálisten jönne utánam ilyen későn és az csak anya lehet. Távolról is elég egyértelmű, hogy ő az, vagyis egész sokáig azt hittem, míg be nem ér rendesen a látókörletembe. Amikor ismét felemelem fejemet, meglepetten tapasztalom, hogy nem Okaa-san, hanem nővérem áll előttem.
- Onee-san? – döbbenten nézek rá, nem számítottam arra, hogy ő az. Főleg, hogy mit keres itt? Nem lesz baja abból, ha itt van Sereteiben? Ugye nem megint betörtek ide, mint legutóbb, amit szóbeszédekből volt szerencsém hallani. Soul Society vezetősége nem fogadná túl pozitívan Onee-san újabb rosszkimenetelű akcióját a városban.

______________

Zanjutsu: 11 pont Hakuda: 3 pont Kidou: 17 pont Shunpo: 12 pont Zanpakuto: 9 pont Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Hajime_al%C3%A1%C3%ADr%C3%A1s
Vissza az elejére Go down
Nara Shizune
Daitenshi
Daitenshi
Nara Shizune

Female
Aquarius Rooster
Hozzászólások száma : 111
Age : 26
Registration date : 2011. May. 19.
Hírnév : 11

Karakterinformáció
Rang: Tenshi
Hovatartozás: Daitenshi
Lélekenergia:
Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Cl0te25700/30000Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 29y5sib  (25700/30000)

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye EmptyHétf. Szept. 03, 2012 7:30 am

Sötét álom – testvér találka


*Ott volt, és beszélt hozzám. Látott engem, a láncot pedig nem engedte, hogy levágjam. Sötét valója ellen vajmi keveset tehettem, hiszen az én lelkem immáron az övé. Két tűz közé kerültem, de legalább azt tudom, hogy ezúttal a belső lidércem is mellettem áll. Ha nem így lenne, nem tudtam volna a hollow képességemet ily' könnyen elsajátítani. A belső lidércem egyszerűen nem akarja, hogy a lelkem Belialé legyen. Küzdeni fog velem, s így legalább az ő irányából biztonságosabban érezhetem magam. Talán akarhatná a testemet, de még így sem szabadulhatna ő sem. Ebben az elnyomottságában pedig nem kell azon gondolkodnia, hogy a démon mikor viszi majd el. Ekképpen, a kelésemet követően rögtön ki kellett lépnem a szobámból. Nem bírtam a bezártságban leledző létet. Szabadságra volt és van is szükségem most. Annyi teher van jelenleg a vállamon, hogy lassan azt sem tudom, hogyan küzdjek meg ezzel. Önmagában Yuke szavai is aggasztanak, és akkor még itt van ez a titok is. Reire pedig egyáltalán nem tudok oda figyelni, amit nagyon sajnálok. Valamit tennem kell, ez így nem mehet tovább! Urahara által szerzett köpenyemet öltöm magamra, hogy nyomtalanul tűnhessek el néhány órára a Daitenshi főhadiszállásáról. A yonbantai már azért kissé nyugovóra tért, de itt amúgy mindig nagy a nyüzsgés napközben. Kevésbé lesz ettől a főhadiszállás csendes, de legalább itt lehetünk Soul Societyben. Azt hiszem, ide kell hoznom majd Reit. Nem tudnék most másképpen foglalkozni vele, nem mehet Karakurába most.
Az elmúlás hegyéhez igen hamar megérkezek a hollow maszkom segítségével. Hiszen mióta nincs mitől tartanom, azóta egyszerűen többet alkalmazom. Jelenleg a shunpo gyorsulás miatt volt lényeges. Megfeleztem majdnem azt az időt, mialatt képes lennék ideérni. A hegy szélénél állok meg az eget kémlelve. Szükségem van egy kis magányra, hogy rendezzem a gondolataimat. E gondolatok pedig meg sem kezdődhetnek, mert máris valaki megzavar ebben. Kissé ridegen pillantok a hátam mögé a lépteket halva. Ám magára az érkezőre egyáltalán nem számítottam volna. Jó érzés, ha létezik ebben a világban valaki, aki tényleg ért engem; ugye öcsém?*
- Ne hasonlíts ahhoz a nőhöz, semmi közöm hozzá. *Szokványos indulataim ellenére viszont komoran, vagy inkább komolyan szólok Hajimehez. Ezt követően végig nézek rajta, hogy lássam mennyit nőtt ezidő alatt. Nem tűnik túl soknak; habár oly' régen nem is találkoztunk. Ő is jelen volt a beszervezésemen, ami a Gotei és DT egyezményt jelentette.* - Nem értem miért olyan meglepő, hogy itt vagyok? Ne hogy azt mondd, hogy nem tudtad, hogy a Daitenshinek főhadiszállása van a Yonbantai mellett? Hivatalosan is Soul Societyn belül járhatunk. *Világosítom fel, amennyiben nincs tisztában a jelenlegi dolgokkal. Noha ettől függetlenül még nem biztos, hogy a Seireitei megbízik bennünk. Egyébként ez is tiltott terület. Amint kapcsolok, oda shunpozok Hajimehez. Furcs alehet neki még mindig, de maszkomat felöltve ragadom el, hogy a hegy lábánál található erdőhöz vigyem magunkat.*
- Tilos itt lennünk, hiába van rajtun ka köpeny. Jobb lesz, ha oda lent beszélünk, nem akarok bajt! *Normál esetben nem törődnék ezzel, de nekem most jól kell viselkednem. Nem szeretnék visszatérni most Karakurába, ami azt illeti. mint normál területen leszünk ismételten. természetesen elengedem. A levegőben lebegő maszkomból kiinduló fehér szalagok kicsit megpiszkálhatják az arcát, de aztán arrébb állok. Eloszlatom a hollow származásomhoz köthető bizonyítékot.* - Miért jöttél ide? Neked nem kell... szóval neked nem kell...nem tudom. *Sütöm le tekintetemet. Pontosan tudom, hogy ő is azt érezheti most, amit én. Nem akarom, hogy az öcsémnek bármi köze legyen ezekhez a dolgokhoz. Az egyetlen olyan családtagom, akihez igazán erősen kötődöm. Hajimet nem fogom sem a Daitenshibe, sem pedig a magánügyembe sodorni. Valahogy el kell különítenem, elvégre ő a szerencsésebbik testvér.*

______________

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye 2sbv5p1
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Soukyoku hegy - Elmúlás hegye _
TémanyitásTárgy: Re: Soukyoku hegy - Elmúlás hegye   Soukyoku hegy - Elmúlás hegye Empty

Vissza az elejére Go down
 

Soukyoku hegy - Elmúlás hegye

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
-=Bleach Szerepjáték=- :: Soul Society :: Seireitei és környéke-